Lepillantva az ezernyi szemmel villódzó, folyton élő, izgő-mozgó városra ingatta meg a fejét. - Így már érthető, mért komolyabb jóval a koránál. – tértek vissza gondolatai a kislányhoz, majd a nőre pillantott. – Szép dolog tőletek…és bármennyire utálod anyádat, tőle is szép dolog, hogy ingyen edzi. – vonta magához a karcsú alakot, törődően gombolva össze rajta a világos szövetkabátot. - Szóval ez a verseny előtti rituálé része. – ölelte át derekát, mintha csak a széltől óvná a mozdulattal. Hosszú perceken át feje felett elbámulva figyelte a pezsgő város fényeit, miközben gondolatai szüntelenül kavarogtak fejében. - Gyönyörű vagy a jégen. Nem a tökéletesre szabott dressz vagy a kifinomult mozdulatok miatt. Hanem azért, mert ott vagy otthon. Biztonságban érzed magad azon a terepen…mert ez vagy te. – beszélt halkan, újra a nőre pillantva. - Nem foglak meggyőzni, hogy hagyd a francba az újságírást. Csak arra kérlek, gondolkodj. Próbáld félretenni anyádat, vagy az elvárásait, és dönts te magad aszerint, amit itt belül… - futottak ujjai az operált szív fölé. - …érzel. Hagyd ki belőle az agyad, és a benne lüktető érveket és félelmeket. – simította hátra a széllel játszó tincsek sorát. - Holnap délben indul vissza a gépünk. Azonban az én jegyem nem Faribanksba szól, hanem Anchorage-ba. – fürkészte a nőt, majd mély levegőt véve döntött végre. - Nem érdekel, hogy mit mutat majd a teszt. Jó eséllyel semmit. De függetlenül mindettől…gyere velem haza. Ismerd meg a szüleimet. – tett egy igen nagy lépést előre, és csak remélhető volt hogy ezután nem jön újabb három hátra.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
- Majdnem egy évig nem beszélt a történtek után. Joe bácsi akkor őszült meg teljesen. Mintha egy év alatt tíz évet öregedett volna. Nagyon aggódtak, hogy mi lesz vele… az óvodában is kiközösítették a társai. Aztán mondtam Joe bácsinak, hogy jöjjenek el az egyesület karácsonyi gálájára… általában készül az utánpótlás egy műsorral… az estéket pedig közös korizásokkal szoktuk zárni. Szülők és gyerekek vegyesen a jégen. Joe bácsi és Claire néni nem vállalkozott rá, én meg szívesen felhúztam Lia lábaira a korikat. Talán akkor szabadult fel kissé a történtek megrázkódásából, talán már korábban… nem tudom… de az után az este után szép fokozatosan kezdett visszatalálni magához, és újra megtelt élettel. Mire iskolába ment, már szaladgált, és Joe bácsiék nem tudták felvenni vele az iramot… érthető módon viszont nagyon féltették, nehogy baja essen. Ekkor beszéltem meg anyával, hogy mi lenne, ha korizna nálunk!? Egyszer azt mondta nekem minden előzmény nélkül, hogy az apukája a halála előtt azt mondta neki, hogy vigyázzon a nagyszüleire… hogy ő vigyáz rájuk, és nem ők rá… Teljesen megdöbbentett. A rendőrök és a halottkém azt mondta Joe-éknak, hogy az ütközés pillanatában szörnyet haltak Lia szülei. Bölcsebb kislány, mint sok felnőtt, és mindig képes megdöbbenteni a szavaival. - Óriási szeretetéhsége van. Ha valakit megszeret, ahhoz nagyon ragaszkodik. Sóhajtok fel. Emiatt van egy kis lelkiismeret furdalásom, hiszen tudom, hogy imád engem… és azzal, hogy Alaszkába költöztem, kivontam magam az életéből, holott biztos pontnak tekintett benne. Belebújtam az ölelésbe, arcomat Eugéne mellkasára simítva, s úgy bámultam a végtelennek tűnő épületdzsungelre. - Az elején tényleg a tériszony miatt jártam fel… aztán már azért, mert szerettem Joe bácsival beszélgetni. Jó volt a nyüzsiből kivonni magam, és itt fent lenni a csendben. Mosolyodok el. Mindenki máshogy készül fel fejben a versenyekre, nálam ez a módszer volt hatásos. - Nem fogok hazudni. Sóhajtottam fel, halovány… hálás mosollyal a szavai hallatán. - Én is érzem, hogy a jégen van a helyem. Kicsit haragszom Will-re, amiért behúzott a csőbe a mai rögtönzött segédezői szerepemmel, de felnyitotta a szemem… szóval végső soron hálásnak kéne lennem… de… Nem tudom, Eugéne. Ingatom meg gondterhelt sóhajjal a fejemet. - Talán túl korai lenne… azt hiszem, félek belevágni. Legalább addig eljutottam már, hogy nem utasítom vissza csuklóból az ötletet. Egyik szemem sír, a másik nevet, hogy holnap ismét magam mögött hagyom ezt a várost, és a múltamat… ami az arcomba nyomakodik bárhova is tekintek. Hosszan felsóhajtok, amikor sejteti, hogy nem tart velem, majd az invitálásra döbbenten nyílnak el ajkaim. Látszik, hogy váratlanul ért a meghívás… nem is tudok azonnal reagálni rá. - Rendben. Mosolyodtam el, bár legbelül máris elfogott a pánik, hogy mi van, ha utálni fognak? Ebből igyekeztem nem mutatni semmit se kifelé. Az idő nem túl barátságos idefent már ilyenkor, szóval a liftcsengőre nyomtam, s ahogy Joe bácsi ismét felbukkant, már be is szálltunk a kabinba.
A fenti csend után szinte fület bántó volt a zsivaj, ahogy kiléptünk az utcára. - Ugye nem lakattak jól a konferencián? Tudok egy hangulatos helyet, ahol vacsorázhatnánk. Svédasztal szokott lenni az ilyen maratoni rendezvényeken, de nem tudom Eugéne mennyire élt a lehetőséggel, ha volt ilyen.
A könnyed vacsora gyorsan eltelt, s már bőven az estében voltunk, amikor visszaértünk a szállodába. Felhívtam Will-t, röviden váltottam vele néhány szót, és megbeszéltem vele, hogy a Havanna Club bejáratánál találkozunk velük. A tegnap este viselt ruhámat és magas sarkúmat vettem fel, szolidan parfümözve be magam, ám most a hajam nem hagytam kibontva, hanem laza kontyba tűztem fel, néhány szálat szabadon hagyva. Eugéne legyeskedését… és próbálkozását a hajam kibontására nevetve kikerültem. Ahogy a taxi megérkezett a club elé, azonnal hallani lehetett a kiszűrődő zenét. Vigyorogva pillantottam Will-re, aki kiszakadva az öt fős társaságból, lépett oda hozzánk. - Épp időben! Gyertek… Intett magával minket. Teljesen máshogy festett most fekete nadrágjában, és lazán gombolt kék ingjében, aminek alját a nadrág derekába tűrte. - Sziasztok! Pusziltam körbe mindenkit. Volt akit jobban ismertem a társaságból, volt akit kevésbé. - Eugéne, hadd mutassam be Ritát… A kreolbőrű, telt idomaival is formás nő gyűrű göndör haja kerekedő csípőjéig ért. Kisujján egy „forever dance” tetoválás futott végig cirádás dőlt betűkkel. Mosolyogva nyújtott kezet Eugéne-nek, üdvözölve őt. - Ben… és Tyler… Mutattam be az ikreket, akik kiköpött másaik voltak egymásnak. Szőke hajú, fekete szemű… harmincas éveikben járó testvérpár szűk csípővel, és kissé széles vállakkal. - ..és Daniela. A tüsisre nyírt hajú nő kiköpött Sharon Stone volt vonásait tekintve. A smink sokat csalt, de közelről látható volt rajta, hogy közelebb lehet az ötvenhez, mint a negyvenhez. - Becky? Fordultam kérdőn Will-hez. - Berendelték dolgozni, nem tudott ma eljönni, de azt üzeni, hogy puszil. - Oh, kár… - Menjünk be. Szólalt meg Daniela, miután visszacsúsztatta a táskájába cigaretta tárcáját. A klub belseje hűen követte a zenei stílust… New Yorkba hozva a forró latin hangulatot. Még nem táncoltak olyan sokan, ezért egy boksz felé vette az irányt a hét fős társaság. - Na, ki mit iszik? Támaszkodott le az asztal szélére Will, s el is sietett az italokért, amint megkapta a kívánságlistánkat. Rita az asztalra könyökölve fordult kíváncsian Eugéne-hez. - Will mondta, hogy Erin hozza a pasiját, de nem tudunk rólad semmit. Mivel foglalkozol Eugéne?
Az „épp időben” szemrehányását megérdemelték. Isten látta lelküket, az a ruha baromi nehezen akart fennmaradni a nő testén. Eltelt némi idő, mire felimádkozták rá…többször is. Azonban Will volt annyira diszkrét, hogy nem kezdte el feszegetni, hogy ugyan mi tartott eddig…végignézve a nőn valószínűleg ugyanaz jutott eszemébe, mint bármely egészséges férfinak. Hogy Eugéne valóra is válthatta ezeket a gondolatoka? Nevezzük máknak. Azonban késésükre mindenképp tökéletes magyarázat volt. Sorra bemutatkoztak egymásnak, és habár a férfi nem lett sokkal megközelíthetőbb, látszólag oldottabb hangulatban volt, mint általában. Tekintete körbereppent a belső téren, és nyugtázta magában, hogy bárhová is vetődik az ember, ezek a helyek mindig ugyanolyanok. - Víz és citrom. – választ talán meglepően, azonban nincs kedve inni. Habár egy táncművészetis anya és egy prímabalerina húgocska mellett nem csak a zongoratudás de a tánc is alapkövetelmény volt, igen rég nem táncolt már latint. Nem kellett azt a kevés rutint, ami még maradt, elsöpörni az alkohollal. Tekintetét Rita kérdése ragadta magához, és akaratlanul is végigfutott pillantása a combjáig hulló hajzuhatagon. Semmi más megragadót nem talált a lányban, de a haja kétségkívül szédítő volt. - Műanyag fröccsöntő. – válaszolta fapofával, mire a nő szeme elkerekedett, majd visszahúzva karmait bólogatott. - Ühüm…izgalmas lehet. – mosolygott kényszeredetten, mire Will felröhögve hajolt Erinhez. - Te...a látszat ellenére ennek az embernek van humora! - volt némi meglepetés hangjában.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Az, hogy én nem rendeltem alkoholt, senkit se lepett meg a társaságból, hiszen a sportolás miatt én nem ittam soha alkoholt. Eugéne rendelése viszont engem is kissé meglepett. Felvont szemöldökkel fordultam felé kérdőn, de végül nem szóltam semmit… ráhagytam. Eugéne válaszát a szakmáját illetően nevetve kommentáltam le. Will is úgy tűnt, hogy értékeli a humort. Vigyorogva fordultam felé. - Van… bár néha egészen meghökkentő. - Ó! Bocs Eugéne… erre el kell rabolnom Erint. Állt fel hirtelen Will, mintha csak vezényszóra cselekedne, ahogy felcsendültek a következő szám dallamai. Meghajolva nyújtotta felém a kezét, én pedig nevetve nyújtottam neki jobbom ujjait. Habár még mindig kevesen táncoltak, de Will a világ semmi kincséért se szalasztotta volna el, hogy kizombázzon velem. Daniela Eugéne mellé csúszott, hogy láthassa a párosunkat, s közben szavait a férfihez intézte. - Három éve állítottak be a klubba, tetőtől talpig zumba ruhába öltözve. Will nagy ötlete volt, hogy vigyenek egy kis színt Erin koreográfiájába, de ez a szédült fazon nem tud rendesen plakátot se olvasni. Azóta is nevetek, ha eszembe jut az elképedt zavar, amit az arcukon láttam, amikor rájöttek, hogy itt valami nem stimmel. Nevetett fel a nő a dohányzástól kissé reszelős hangján. Szavai alapján egyértelmű volt, hogy ő lehet az oktató. - Az első órát végigcsinálták, aztán megragadtak. Salsázni is elkezdtek, de arról elmaradoztak az olimpiai felkészülés miatt… Emelte ajkaihoz a poharát, majd ivott egy kortyot a Sangriából. A ritmusra, és a dal hangulatára ráhangolódva mozogtunk együtt. Összeszokott páros voltunk a parketten, ami köszönhető volt annak is, hogy segédedzőként a jégen is sok időt töltöttünk együtt. Hagytam, hogy Will irányítsa a mozdulataimat, csípőm és fenekem finoman ringott a metálfényű vékony anyag alatt. A zene lágy dallamokkal zárult, Will pedig udvariasan kezet csókolva köszönte meg lovag módjára a táncot. Széles mosollyal az arcomon indultam vissza, de nem ültem le. Kezemet csalogatóan nyújtottam Eugéne felé. - Szabad? Kértem fel egy táncra.
Egy hosszú percen át nézte az egyértelműen összeszokott párost, majd elfordulva ivott pár kortyot. - Jól néznek ki együtt. – mosolygott Rita provokálóan. Úgy tűnt a műanyag fröccsöntés nem ütötte meg azt a mércét, mit Erin megérdemelt. - Igen. Bár ha jól látom, te is szívesen mutatnál jól a karján…is... – emelte poharát a vágyódó lányka felé, ki hirtelen köpni-nyelni nem tudott a pszichiáter szavaira. Persze hogy kiszúrta. Ha nem is volt a rendszeres szeretője a lány Willnek, az egészen biztos, hogy a nemes korcsolyabajnoknak voltak már elgyengülései az ostromtól. Hogy mért nem tisztázta le, hogy ebből nem lesz több? Ezt csak Will tudhatta. A mellé lépő nő invitálására csak könnyeden húzva rajta egyet érte el, hogy az ölébe üljön, majd apró csókkal keretezve súgta a fülébe. - Utoljára öt éve táncoltam latint…szóval igazán…igazán értéked majd ezt az estét. – inkább kihagyta a tényt, hogy kivel táncolt utoljára. Gyengéden csókolva bele nyakába emelte kissé csípőjét, majd állt fel mellette. - Viszont ha már rávettél erre…az első számot én választom. – fordított könnyeden a nőn, majd ültette le a székbe, ahol előtte ő maga ült. Eltűnve a dj irányába hagyta is magára a társaságot, adva pár pillanat pihenőt a nőnek. - Hát Erin, nem semmi a pasas… - mosolyodott el Daniella, a szikár alak után nézve. – Ha fiatalabb lennék és szebb… - fordította el tekintetét a farmerba és fehér ingbe bújtatott alakról, ki végül elveszett az emberek közt. – Gondolom sok támadás ér titeket a korkülönbség miatt. - Na meg azért mert bunkó. – morogta Rita enyhe sértettséggel a hangjában. – Bocs, de azért egy gyári munkásnál kicsit magasabb színvonalat érdemelnél. – Daniella a poharába rejtette vigyorát, míg az ikrek hangosan felröhögtek. - Te nem mondod komolyan, hogy bevetted ezt a marhaságot? – Rita most már végképp elvesztette a fonalat. Ben Erin felé fordult. - Orvosi vagy jogi pálya? Azok ilyen karót nyeltek. – vonta meg a vállát bocsánatkérően, de a pont valóban ott volt.
A szám végig lement, majd lassan elindult a következő. Az asztaltól egy méterre megálló férfi mutatóujját begörbítve intett a nőnek, magához csalogatva. - A salsához még erőt gyűjtök. Kezdjük valami… - fordította maga felé a nőt, majd kapta el a lendületét. - …olyannal, ahol elbújhatok a mozgásod mögött. – célzott rá, hogy úgyis mindenki a nőt nézi majd, neki más dolga nincs, csak kellően stabilan levezetni a látványos, de mégsem túl bonyolult bachatat.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Bokáimat könnyed kecsességgel keresztezve egymáson zártam össze a combjaimat. A ruha rövidsége miatt igazán nem szerettem volna, ha kéretlen belátás nyílik leheletvékony testszínű csipkealsóneműmre, amit sokára választottam ki, hogy ne üssön át a vonala a szintén vékony ruhámon keresztül. Az ilyenre mindig is nagyon odafigyeltem, mert nem akartam közönséges szintre alacsonyodni. Mosolyogva karoltam át Eugéne nyakát, majd elégedetten megsimogattam az arcát. - Nem csak majd értékelem… én már most is értékelem… Nagyon örülök neki, hogy rá tudtam venni arra, hogy eljöjjünk. Sejthető volt, hogy nem csinál ilyet túl gyakran, és őszintén szólva rá is ráfér, hogy kicsit kizökkenjen a megszokott dolgokból. Diszkóba nem vittem volna, mert én se vagyok oda korom ellenére az olyan helyekhez, de az ilyen klubok általában kulturáltak, és a hangulat is mindig nagyon jó. - Azt hiszem ennek semmi akadálya. Itt várok Rád! Vetettem keresztbe lábaimat, ahogy visszaültetett a székre, majd mély sóhajjal pillantottam utána. Jól állt neki ez a lazaság, a farmer-ing kombináció. Szerettem rajta az öltönyt is, ő az a fajta férfi, aki tudja viselni, és illik is hozzá… de a farmer se volt tőle idegen, ráadásul jobban kihangsúlyozta fenekének formáját, amit nem tudtam nem észrevenni, vagy megbámulni. - Teljesen levett a lábamról… Szólalok meg ábrándos hangon, mikor eltűnik a szemeim elől, és Daniela felé fordulok. - Vannak, akik rosszalják és nem értik… de amíg minket nem zavar, addig nem érdekel, hogy mások mit gondolnak erről. Meghökkenve pillantok Rita felé, úgy érzem, lemaradtam valamiről. Ezek szerint mondott Ritának valamit, amin felhúzta magát. Kíváncsi lennék, mi lehetett az. Eugéne ok nélkül nem szokott senkit megbántani. Will is összevont szemöldökkel fordul Rita felé, s bár pillantása röviden elkalandozik a mellette ülő nő ruhája által láttatni engedett telt mellek halmára, de nem ragad le annyi időre, hogy az túlzottan feltűnő legyen bárkinek is. A kiwi juice szívószálával piszkálgattam az üdítőm tetején összekoccanó jégkockákat, úgy rejtettem el vigyoromat, de persze Ben nem zavartatva magát pirított rá a kreol bőrű lányra. A nekem intézett kérdésnél pillantottam fel rá. - Orvosi. Pszichiáter. - Na ne csináld! Egyik se normális! Hűlt el Tyler, mire Ben újfent felröhögött. - Ja, aha. De ezt ugye nem csak azért mondod, mert az egyetlen pszichiáter akit ismertél… nem mellesleg megdugtál, két hét után dobott? - Cseszd meg, Ben! Bokszolt testvére vállába, de nem haragudott rá… noha elevenébe talált. - Olyan édesek vagytok, amikor egymást marjátok. Daniela ahogy mindig, most is jól szórakozott a testvérpár marakodásán. Irigylésre méltó volt kettejük kapcsolata, aminek igazi különlegessége nem abban rejlett, hogy ikrek voltak, hanem hogy nagyon összetartottak. Nem csak testvérek, de legjobb barátok is. - És mióta vagytok egy pár? Rita ellenszenve már vonásain is ott ült, ahogy elsőként megpillantotta Eugéne közeledő alakját. - Néhány hónapja. Ez persze sokkal bonyolultabb volt ennél, hiszen attól függ mitől számítjuk, de nem vagyok olyan közeli baráti viszonyban Ritával, hogy ezt részletezzem neki. Helyette inkább letéve a poharamat állok fel, ahogy Eugéne odaér. Ben ki is használja a lehetőséget, gyorsan átül, így a két iker két oldalról fogja közre Daniela-t, hogy tovább szórakoztathassák… Rita pedig Will-t. Az ikrek tudják, mi a dörgés.
- Eugéne, én nem tudok bachatazni. Kerekedtek ki a szemeim egy pillanatra, amikor rájöttem, hogy itt nem salsa lesz. Hát.. ami azt illeti, salsazni is csak kezdő szinten tudok, mert nem jártunk annyit Will-el, mint kizombázni. Egyáltalán nem széles a latin tudástáram repertoárja. Néhány elem megy csupán, amit a jégen is beleépítettünk a koreográfiába. Menekvésem azonban már nem volt, hiszen bepördített a parkettre, és éreztem, ahogy ránk szegeződnek a kíváncsi szempárok. Az első fordulásnál segélykérően villant Daniela felé a tekintetem, aki széles vigyorral integetett az ikrek között, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Jobb tenyerem Eugéne tarkójára, a bal pedig lapockája simult oldalra kiemelt karral… amit ő saját karjával támasztott alá. Függetlenül attól, hogy úgy éreztem, elkélne most egy jó erős ital, Eugéne közelsége eléggé kedvemre való volt. A vezetéséhez idomulva próbáltam felvenni a ritmust, s ha már a bachata nem megy, akkor a kizombánál használt csípő és fenékmozgást átemelve ide, alkalmaztam. Évődve léptem be lábai közé, csípőmmel körözve… majd fenekemet megrázva, majd tovább lépve oldalra fordultam be háttal, aprókat lépdelve… riszálva popsimat lökve finoman a formás domborulatokat a nadrágja irányába. Ahogy ismét szembe kerültünk egymással, tekintetem az övét kereste, s ahogy összefonódott vele, finoman beharaptam az ajkamat. Jól ismerhette már azt a csillanást, ami most is ott játszott tekintetemben… a vágy, és a szenvedély felizzását. Nem tehetek róla… de most már biztos elkönyvel fehérmájúnak, hiszen mielőtt kitettük a szállodai szobából a lábunkat, nem egyszer voltunk visszatérő vendégei a franciaágynak. A tekintetébe, a zene ritmusába, és a minden porcikámat kitöltő érzésbe felejtkezve hagyom, hogy elragadjon a tánc szenvedélye, mintha megszűnt volna létezni a világ… Csupán csak Mi vagyunk, és a Tánc.
Az utolsó taktusokat már nem lépte le, csak magához vonva a nőt tartotta stabilan, a zöld tekintetet fürkészve. Rég táncolt már, de a szenvedély ugyanolyan volt. Ugyanolyan elsöprő, szédítő, mint akkor…Elisével. A szürkés szemek mélyén sötét árnyék suhan át, ahogy eszébe jut a húga, ki ugyanilyen vággyal, ugyanezzel a törékeny, kecses szépséggel feszült neki testének talán egy ugyanilyen estén. Nem akart rá gondolni. Annyira mocskosnak érezte még a felvetülő emlékképet is, mi a karjaiban tartott nőre írta a feledni akart múltat. Gyengéden csókolt bele a feltűzött haj miatt szabaddá vált nyak ívébe, talán csak azért, hogy elmeneküljön a zöld íriszek vágya elől…hogy időt nyerjen magának. - Gyönyörű vagy. – súgta a szabadon libbenő szálak közé, ahogy utoljára forgatva ki vonta ismét magához, lerázva tagjairól az emlék bénító mivoltát. - De ezt a ruhát soha többé nem veheted fel férfiak között. – simította mosolyát a szépen rajzolt ajkakra, majd mélyet sóhajtva vezette vissza a társasághoz a nőt.
- Nem is volt rossz. – volt némi meglepetés Will hangjában. Nem mondta ki, de nem sokat nézett ki a karót nyelt doktorból, és valljuk be, igaza is volt némileg. - Ez egy hálás tánc. – nyugtázta a doki, partnerének tulajdonítva az érdemet. Megvárta míg a nő helyet foglal, csak azután ült le maga is. Belekortyolva italába pillantott el a pohár pereme felett, majd kapcsolódott tekintete Rita sötét íriszeibe, mi őt fixírozta. Felsóhajtva tette le a vizet, és mintha csak nyugalmat akarna lopni az érintéssel, futottak ujjai Erin térdére, a vékony harisnyába bújtatott bőrét simítva. - Ne kímélj, essünk túl rajta! – sóhajtott, jól ismerve a tekintetet, mi szavak-mondatok viharos tömkelegét előzte meg. Már csak azt nem tudta eldönteni, hogy valóban vele van baja a nőnek, vagy csak Erinre féltékeny, amiért Will még mindig úgy néz rá, ahogy Rita vágyná magának.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Elmosolyodtam a bókra, s mire a tánc végére értünk, kissé már pihegtem. Eugéne megjegyzésére az ajkaira vigyorogtam. - Ha zavar, leveheted… úgyis egész jól belejöttél már… Cirógattam végig az ing anyagán keresztül a hátát, majd derekától elválva fogtam kézen, úgy indulva vissza az asztalunkhoz. Fél úton találkoztunk Daniela-val és az ikrekkel, akik úgy tűnik… minket váltanak a parketten. - Ügyesen vezetsz, doki! Dicsérte meg futólag Daniela, majd még a fejét hátra szegve vigyorgott rám. - Tartsd meg! Nevetett, aztán az ikreket eltolva magától forgott be, s a zene ritmusát felvéve kezdett olyan táncba, ami egyszerre varázsolt le róla húsz évet… s ragadta magával még a nők csodálattal adózó figyelmét is. Az ikreknek se volt okuk panaszra. Daniela évődve táncolt közöttük, hol egyiküket… hol másikukat tüntetve ki figyelmével. Eljátszva, mintha mindkettőnek kelletné magát, de nem tud választani közülük. Egy darabig én is figyelem őket, imádom Daniela mozgását. Magával ragadó. Egyedül Eugéne érintése képes elvonni a figyelmem a parketten mozgó trióról, majd Ritára, s Will-re pillantok. A férfi láthatóan kényelmetlenül érzi magát, bár én ezt annak tudom be, hogy talán rosszul eshet neki, hogy Eugéne-el együtt lát. - Az a minimum, hogy bocsánatot kérsz tőlem azért, mert hülyét csináltál belőlem mindenki előtt. Szerintem nem érdemeltem ki. Próbáltam nyitni, érdeklődni, ha már Erin elhozott magával téged is, te meg hülyét csinálsz belőlem. - Rita, túlreagálod. Próbálta Will csitítani, mire a dühösen villanó sötét szempár a mellette helyet foglaló fiatal férfire villant. - Tényleg? Túlreagálom? Akkor biztos azt is rosszul látom, hogy majd kiesnek a szemeid, úgy bámulod Erint. - Neked mi bajod van, Rita? Fagytam le döbbenten. - Te vagy a bajom. Minek kellett visszajönnöd? Felitta az ital maradékát, majd felpattanva Will mellől, viharzott el a női mosdó irányába. - Mindjárt jövök… Csókoltam meg futólag Eugéne-t, majd Rita után indultam. Mély sóhajjal csuktam be magam mögött az ajtót. A zene ide is behallatszott, de nem volt annyira hangos, hogy ne hallhassam meg a tompa sírást. - Rita… Hajoltam le, belesve az ajtók alatt, míg meg nem találtam azt, ahol ő bujkál. - Menj el! Érkezett a haraggal vegyített válasz. - Nem megyek el, amíg meg nem beszéljük. Mit vétettem? - Mintha nem tudnád… - Nem tudom. Érkezett az őszinte válaszom. - Ha itt vagy, Will észre se vesz. Ekkor minden egyértelművé vált. - Will és köztem nincs semmi… csak barátok vagyunk. Szép, dögös csaj vagy… ha Will nem veszi észre, akkor bolond. Kérlek gyere ki… Kissé megkönnyebbülök, amikor meghallom a retesz hangját, ám a következő pillanatban arcomon csattanó pofontól hátrahőkölve kapok az arcomon. - Hazug picsa! Tudom, hogy dugtál vele! Én nem játszanék vele, te meg csak akkor mentél hozzá, ha épp kedved szottyant… s mégis, Te kellesz neki! Nem az a nő, aki feltétel nélkül szereti, hanem az, aki kihasználta, és ha nem kellett neki, ellökte. Előző éjjel, mikor megkefélt… a te neved nyögte, mielőtt elélvezett! - Én… nagyon sajnálom, Rita… Nem tudom, mit mondhatnék. - Csak tűnj el. Viharzott ki a toalettből, de nem ment vissza. Hogy ne lássa senki, a folyosó mentén ment a ruhatárhoz, és kérte ki a kabátját. Sajgott az arcom, s ahogy a tükör felé fordultam, látszottak haloványan, de egyértelműen a pofon nyomai. Kibontva a kontyomat engedtem le a hajam, majd úgy rendeztem el, hogy az előre omló szőke tincsek elrejtsék az árulkodó pofon bizonyítékát… legalább addig, amíg el nem múlik a bőrpír. Mély sóhajjal léptem ki én is a toalettből, és indultam vissza az asztalukhoz, ahol Eugéne-t és Will-t hagytam.
Felvonva szemöldökét a hisztire, pillantott a két nő után, majd a mellé huppanó Willre pillantott, ki nagyot kortyolt italából. - Hát…bocs. Rita kicsit érzékeny…nos... – Eugéne csak bólintott, nem véve magára a dolgot. Mivel a legkevésbé sem érdekelte a nő lelkivilága, nem is tudta az megérinteni. Azonban Will nem hagyta annyiban. Úgy tűnt, rajta volt a beszélhetnék. - Tudom, hogy látod. Mégsem mondasz semmit. – Eugéne megingatva fejét emelte meg kezét értetlenül. - Mért kéne bármit is mondanom? Nem az én ügyem. Nincs jogom beleszólni, vagy ítélkezni. – Will összevonta a szemöldökét. - Cseppet sem zavar, hogy… - mintha nem akarta volna befejezni, várta hogy a pszichiáter tegye meg helyette. - …hogy majd megbolondulsz Erinért? – tartotta hosszan a férfi tekintetét. – Őszinte leszek William. Jó eséllyel nem te vagy az egyetlen. Ha minden nap azzal foglalkoznék, hogy melyik nálam fiatalabb férfi akarja épp megnyerni magának… - vonta meg a vállát. - …nos…nem érdekel, amíg az én ágyamba ébred. És ha egyszer nem ott ébred, az vagy az Ő vagy az én döntésem lesz. És bármelyi is következik be, nem oszt vagy szoroz, hogy mennyire vágysz rá épp te, vagy más. – voltak talán kegyetlenek a szavai, de legalább nem volt hazug. - Hogy vagy képes…mármint…én a tenyeremen hordoztam, és mégsem volt elég. És most itt ez a másik…annyival könnyebben veszem, de ez se jó… - fordult át Will amolyan „kiöntjük a szívünket egy szakembernek” üzemmódba. - Erin felnőtt nő. Tisztában van azon paraméterekkel, ami alapján meghozhatja a saját döntését. Tökéletesen tudja, mi az amit adni tudok, és mi az amit nem. Ismeri a határokat, és a kereteket. Na ezek azok, amiket nem fektették le a kis feketével, mielőtt lefektetted. – fogta rövidre, nem kívánva kielemezni a kapcsolatuk mibenlétét. Will döbbenten nézett a nyers válasz hallatán, majd szakadt fel a sóhaj biccentve. - Jah…lehet igazad van. - Lehet. – morogta Eugéne, ahogy szemöldökét összehúzva figyelte a visszafelé tartó nőt, kinek előreomló tincsei máskor örömöt okoztak volna, azonban a mellé társuló tartással nem fért össze az, hogy csak neki akar kedvezni. Ösztönösen érezve rá, hogy valami nem kerek, állt fel és lépett elé, mielőtt elérte volna az asztalt. Ujjai álla alá futottak, majd leheletnyit emelve arcán pillantott a szőke függöny mögé. - Mi…? – de a kérdést már nem fejezte be. Tekintetében harag villant. – Neurotikus picsa. – morogta, miközben ujjai a nő arcára siklottak tenyerébe fogva a vöröses bőrt, majd mintha csak a csók lett volna a mozdulat célja, vonta közelebb. - Nagyon remélem, hogy visszaütöttél. – morogta a szomorú ajkakra. – Ököllel. – mosolyodott el, mintha csak oldani akarná a feszültségét a másiknak, miközben az elinduló, lassabb ütemet diktáló kubai ritmusra felfigyelve vonta magával a haja mögött rejtőzködőt, még egy táncnyi időt adva rá, hogy vissza kelljen térnie a társasághoz. Kiforgatva vezette el háta mögött, majd visszahúzva magához súgta oda. - Ha menni akarsz, tudok annyira bunkó lenni, hogy még csak indok se kelljen a távozásunkra. – ajánlotta fel szolgálatait, és habár mosolygott, a nő érezhette, hogy csak félig viccel.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Ujjaim gyengéden fonódtak Eugéne csuklója köré, nem akartam, hogy ügy legyen a dologból és más is meglássa a pofon nyomát. - Nem történt semmi. Szarul hazudok, és még rosszabbul próbálom álcázni a bűnjeleket. Egy pillanatra becsukom a szemeimet, majd lassan… nemlegesen megingatom a fejemet, és halovány mosoly ül ki az arcomra. - Ha lett volna nálam egy csokor, talán szétverem rajta, de így… Vontam meg a vállaimat. Nem fogok leállni verekedni senkivel… pláne Ritával nem egy szórakozóhely női mosdójában. Én ennél kulturáltabbnak érzem magam. Ezt a pofont – még ha nem is volt joga megütni – megérdemeltem. Bár nem hazudtam Ritának, mert csak barátok vagyunk Will-el, de voltak régebben gyenge pillanataim, amikor a karjaiban kerestem a vigaszt. Ehhez egyébként semmi köze, de meg tudom érteni, hogy haragszik… viszont nem a jó emberre. Röviden Will felé pillantok, kinek szemei a terepet pásztázzák. Gondolom várja, hogy Rita visszatérjen. Hosszan felsóhajtok, majd elűzöm a fejemben kavargó sötét gondolatokat, és mindazt amit Rita a fejemhez vágott. Szeretném élvezni ezt az estét. Hagyom, hogy Eugéne táncba vigyen, lábujjhegyre emelkedve pörgök el mögötte, majd szélesebbre húzódó mosollyal fordulok vissza karjai közé. - Nem. Tapasztottam tenyerem a mellkasára, és toltam beljebb a táncparkett közepe irányába, majd a zene ritmusával megegyező lépésekkel ringattam csípőmet, ahogy egy hosszabb lépéssel siklottam be lábai közé, bal lábamat felhúzva szorítva combjához, hogy megemelve tudjon pördülni velem egyet. - Ki akarom élvezni ezt a ritka lehetőséget. Szóval… maradunk. Hoztam meg az „ítéletet”. Kétlem, hogy a közeljövőben lesz alkalmunk még egy ilyen estére, vagy arra, hogy ennyire ráérjünk mindketten, hiszen Fairbanksben Eugéne borzasztóan elfoglalt, és én is sokat dolgozom, bár a próbaidőm december végén lejár majd, és Kyle-on múlik, hogy megtartanak-e az újságnál. Will egy ideig még várja Ritát, aztán rájön, hogy a nő vélhetőleg lelépett. Nyugtalanítják a történtek, ezért hamarosan kimentve magát a társaságból… lelép. Daniela-ék triója is távozik egy idő után, s ahogy én is érzem, hogy kezdek már kifulladni, megkegyelmezek Eugéne-nek. Fogunk egy taxit, ami visszavisz minket a szállodához, és ezúttal ráállok arra, hogy a szaunában pihenjük ki a tánc és a nap fáradalmait. Tarkómat a fürdőlepedővel letakart meleg kőnek nyomom, ahogy jól eső sóhajjal kinyújtózik testem a sűrű gőzben. - El tudnék itt aludni. Hanyatlik le egyik karom, és simul rá Eugéne gőztől nedvessé vált vádlijára.
Kezdőlap
