- Érdekes, szerintem kettőnk közül te vagy az, aki halott…  
Eskü, nem tudom, miről zagyvál. Mert most őszintén, mi a szart utalunk mi? Maximum a saját szemétdombunkat, de az aligha nevezhető világmegváltási kísérletnek. Tényleg szar lehet odaát az adás, vagy ő sokkal őrültebb, mint volt, és képzelődik minden gyökérséget.
- Tévedsz. Tupilek azt nem akarta látni, amit te műveltél. A szégyenbe halt bele, nem másba.  
Csóválom meg a fejem, és én teljesen meg is vagyok győződve róla, hogy ez így történt, és pont nem Alignak fogja megmásítani erről a véleményemet. Olyannyira nem érdekel az álláspontja, hogy szerintem semmi sem hagy ennél hidegebben.
Minek is jártatom a szám. Nyilván az évszázadok alatt annyi moha ment a hallójárataiba odaát, hogy süket is szegény, nem csak a szeme rossz. Kicsit szánom, na jó, igazából kicsit sem. Annak viszont valahol nagyon örülök, hogy nincsen nyugta. Hogy azóta nem mozgatja más halhatatlan lelkét, csak a bosszú. Micsoda szenvedés lehet. Megérdemelted, Alignak… remélem még sokáig fog tartani a gyötrődésed.
Felhorkanok. Hát persze. Nem, erre esély sincs, a fajunk terjedése megállíthatatlan, én a magam részéről már rég nem gondoskodtam erről, megteszik helyettem az utódaim, ám abban még így is biztos vagyok, hogy közel sem állunk a kihalás szélén.
Ahogy az álla alá tartom a pisztolyt, és meghallom a szavait, tudatosul bennem valami nagyon fontos, valami, amit nem szabad elfelejtenem, különben ennek az egésznek rossz vége lesz.
- Nem. Nem tudlak megöli, mert már megöltünk.  
Vigyorodom el elégedetten, hogy igenis tudja, érezze, nem bánom, sosem bántam azt a napot. Akkor felszabadultunk, mindannyian. S inkább egy zsarnok hulljon, mint szenvedjen egy falkányi farkas a béklyójának súlya alatt. Nyilván ő ezzel nem ért egyet, de ez hidegen hagy. Elkezdem leereszteni a fegyvert, nem adom meg neki azt az örömet, hogy egy szükségtelen gyilkossággal szennyezze tovább amúgy sem makulátlan lelkemet.
Megpróbálok hátrébb lépni, de a torkom után nyúl, és a következő, amit látok, hogy a gigám a kezében és tudom, hogy meg kellene halnom. A sokk talán csak, mitől megremeg az ujjam, és elsütöm a fegyvert, de már nem fejlövés éri szerencsétlen Noaht, hanem valahol a mellkasa tájékán éri az ezüstgolyó, nem célzok sehová, véletlen az egész, hisz épp térdre esek, szabad kezem a nyakamhoz kap, a fülem cseng, kapkodom a levegőt. Azaz kapkodnám. Várjunk… nem, tényleg kapkodom, hallom a lélegzetvételeimet, érzem ahogy egyre hevesebben ver a szívem, és tudom, hogy ez nem egy haldokló szívverése. Kétségbeesetten igyekszem menekülni, keresni a kiutat, mert felizzott bennem a remény aprócska szikrája, hogy ez csupán egy Kilaun fegyverei közül, és nem én voltam halál lassú és béna, mint egy ma született farkaskölyök.
Oké… Annakpok, lássuk, van-e értelme a hülye képességednek… Szabadulni vágyom, és ezt oly módon óhajtom megvalósítani, hogy nemes egyszerűséggel átlövöm a bal kézfejem közvetlen közelről. Kibaszottul fáj. Felordítok, de a célom így is elérem vele. Kitépett gigával ugyebár nehéz ordítani. S akkor… még mindig ott van előttem Alignak, Noah testébe bújva. A fegyvert hagyom a földön landolni, és ha van rá lehetőségem, megpróbálom letarolni a másikat, hogy én irányítsak végre, ne pedig ő…

-Pont annyira, mint ti magatok.
Hiszen itt állok előtte, még ha más testben is, ő sem a sajátját birtokolja, kvittek vagyunk. Szánalmas, ahogy próbálkozik, az ördögi vigyorom ott csücsül a pofámon, és alig várom, hogy végre befejezzem azt, amit elkezdtem.
-Tupilek szégyene az volt, hogy engedett nektek, hogy engem megöljetek, és végül rá kellett jönnie, hogy hatalmas hibát követett el. Elhagytátok, ott hagytátok, és ezt nem tudta elfogadni. Őt is ugyanúgy elárultátok, ahogyan engem is. Vedd úgy, helyette is cselekszem.
Óriási élvezetet nyújt a tanácstalansága, jobban félit ennek a szaros kölyöknek az életét, mint a sajátját, de mit bánom én? Nekem ő kell, a kölyök lehet a ráadás, ha úgy alakul.
Milyen sorrendben halnak ki majd a többiek, az sem számít, a lényeg, hogy az alapot megingassuk, kiiktassuk, az utódok már maguktól is meghalnak.
Mit tudnak ők Tupilekről? Semmit, azt mondok, amit akarok, hiszen egyikük sem volt ott akkor, mikor fivérem is követett a halálba. Számukra a többi csak a mese kiszínezése. Tupilek gyenge volt, hagyta őket elmenni, szétszéledni, ahelyett, hogy erős kézzel irányított volna, valóban érdemes volt arra, hogy vezetővé váljon.
Nem is lett az igazán soha, bezzeg én. Az volt a fajunk fénykora, de ezek a szánalmas férgek ezt is elfelejtik., ám itt vagyok én, hogy emlékeztessem őket.
Már csak a karomat kellene széttárnom, és vigyorogva várni, hogy összeszedje minden bátorságát és leadja azt a lövést, amire már mióta készül. Elunom, nem várom meg, nem azért jöttem vissza, hogy megelőzzön a halálban.
-Sosem tudtok megölni igazán.
Visszajövök a maradékért, ha erre lesz szükség, és minden egyes életükben eljátszom ezt a kis játékot, hogy újra és újra átéljék a halált, nem akarok megelégedni egy körrel.
A fegyvere az állam alatt, és én sátáni nevetéssel várom, hogy végre meg merje tenni, hogy lő. Helyette leereszti a fegyvert, gyáva féreg, nem egyéb, a drága Eska, akinek inába szállt a bátorsága, mert egy hasztalan kölyök testét látja maga előtt.
A torka felé nyúlok, és bevetem a legszebb képet, ami gyönyört okoz, vagyis a saját halálát mutatom neki, és élvezem a látványt, amit okoz.
Térdre esik előttem, ó igen, oda való, a lábaim elé, és hallom az elsülő fegyvert, ami elől nem akarok elugrani. Kéjes vigyorral hagyom, hogy a testbe szántson, hiszen nem az enyém, nem érdekel, hol találja el.
A golyó pedig talál, azt hiszem súrolja a bordát, és éri a tüdőt... abban a pillanatban nem tudom, hol vagyok, de már nem abban a testben, amit birtokoltam. Felüvöltök, ami egy időben érkezik a lövéssel, de nem azért ordítok, mert annyira fájna, hanem azért, mert ez a fattyú még életben van, én pedig már tehetetlen vele szemben.

Nem tudom, mi történt, nem tudom, hogy történt, azt sem, miért rogyok térdre, és miért áztatja a betont az én vérem, csak döbbenten meredek lefelé, szédülök, fáj a fejem, fáj a lábam, fáj a mellkasom... mit fáj, ég, majd szétrobban, és én nem tudom, mi történt. Mintha zárlatot kaptam volna. Felemelem a fejemet, nem regenerálódok, és ez most baj, nagy baj, de hogy miért lőttek le, és pont ez a nőstény? Fogalmam sincs.
-Alethea?
Döbbenten pillantok fel, mit vétettem én neki? A melegedőben, meg amikor körbevezettem a város általam ismert helyein, nem úgy tűnt, mint aki csak úgy lepuffant, mert éppen összetalálkozunk. Valamiért feszült voltam, mikor megláttam, na de ennyire, hogy le kellett lőnie?
Sípol a tüdőm, nehezen kapok levegőt, és nem akarok gyógyulni, pedig most jó lenne. Az utolsó gondolatom az, hogy tényleg nem értem, iszonyatos fájdalom vesz körül, csak levegőt szeretnék normálisan, és élni, semmi mást. Gyenge vagyok, aludni szeretnék, átalakulni és aludni, hogy helyrehozzam magam, válaszokat kapni, mivel érdemeltem ki ezt az egészet, amikor csak körülnézni akartam itt.
Valamit még mondani akarok, de már nem megy, egyszercsak elsötétül előttem minden, azt már nem érzem, hogy eldőlök, semmit sem fogok fel a külvilágból. Meghaltam, vagy csak haldoklok, nem tudom, de mintha küzdenék, mégsem akarok aludni. Átváltoztam, még az is eljut hozzám, talán így könnyebb lesz, kinyitom a szemem, és a mancsom Alethea felé nyújtom. Segítséget kérek, pont tőle, mert ő van itt, végül erőtlenül hanyatlik vissza az a mancs, és újabb homályba vész előttem minden..

- Akkor itt jön a nap híre, Alignak. Te sem minket.  
Tényleg tök hülye. Mégis mit képzelt? Ha valaki közülünk meghal, úgyis valamilyen úton-módon visszatér az életébe. Ó, ha tudná, hogy én speciel jobban vágyom a halált, mint újabb 800 évet. Teljesen mindegy. Az események felpörögnek, egy golyó ott, egy itt, és lám, máris volt értelme drága lakótársam képességének, mert fura mód közel sem éget olyan módon az ezüst, mint azt megszoktam. Sőt, egyáltalán nem. Ezek szerint hamarosan nyoma sem lesz a dolognak, nem gáz, úgyis csak magamhoz akartam térni.
Amikor a nevem kimondja, megkönnyebbülök, hála a magasságosnak, hogy ez a görény nem szennyezi tovább a testét, és nem kell olyat tennem, amit megbánnék, mert bánnám, nem vagyok olyan érzéketlen ribanc, amilyennek többnyire előadom magam, de ezt nem szükséges tudnia senkinek sem.
- Jah… bocs, Noah. Alignak úgy döntött, ma bábnak használja a testedet.  
Támasztom meg, nem akarom, hogy elhasaljon itt nekem, mert nem valószínű, hogy jót tett volna a lőtt sebének a dolog, azt meg inkább nem is akarom tudni, hogy milyen belső sérülése keletkezett.
- És persze, hogy nem emlékszel semmire, hogy a túlvilágon zsigerelné ki valami szadista állat.  
Csóváltam meg a fejem egy röpke sóhaj kíséretében, nem mellesleg, szerintem nem is nagyon akart megölni a drága, máskülönben sokkal szarabbul néznék ki. Vagy csak eldumálta az időt. Nekem olyan mindegy. Élek, és ez a lényeg. Nem mondom, lehet, hogy elhittem volna, hogy halott vagyok, ha kicsit jobban csinálja, talán ez a mázlim, hogy közel sem olyan gyakorlott a dologban, mint Kilaun.
- Tudom, ez most ciki lesz, de nem nagyon van időm a férfiúi önérzeteddel foglalkozni.  
Meg azzal se igazán, hogy ki lát, és ki nem, foglalkozzanak a kiérő őrzők azzal, hogy módosítják az emlékeket, nekem erre nincs meg a módom sajnos. Megtenném, ha tudnám, de jelenleg még a saját képességem sem tudom használni, nemhogy olyat, amim sosem volt. Nem mondom, frusztál a dolog, hozzászoktam már az árnyaimhoz, erre nesze, fakírkodhatok ki tudja meddig. Uhh, ha Tria egyben van, mert sejtéseim szerint minden testvérem megszívta, akkor tuti megszadizom egy kis ezüsttel, érezze csak a törődést. Szóval, egyszerűen a karjaimba emelem Noaht, és elindulok vele a szálloda felé, a pajzsom épp annyira van leeresztve, hogy max háromszázasnak higgyen bárki, meg persze, fakírnak, és esetleg fülön csípjek valakit a szállodában.
Nem akarom azért a szükségesnél több tortúrának kitenni a vadászokat, úgyhogy a garázson keresztül megyek, és a lépcsőházon keresztül közelítem meg a 4. emeletet. Igen, tudom, hogy ott laknak a kis bundás barátaink, szóval célirányosan vezetnek oda a lépteim. Az sem különösebben érdekel, ha valaki nem óhajt majd elengedni, megoldom én, ha más nem, akkor, mikor visszatérek eredeti önmagamhoz. A lényeg  nekem most csupán az, hogy Noaht megmentsék, úgyhogy ha felértem, már el is kurjantom magam egy gyógyítóért… a többi már legyen az ő dolguk.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

Korán jöttem. Remélem, mint minden más rendes ember, Stephen is 8-ra jár dolgozni. Ha mégsem, várok egy darabig. Belefér a napomba, hogy felkeressem, kivettem egy szabit.
Ha jön, és lát, gondolhatja, hogy hozzá érkeztem. A hotel parkolójának egy jól látható pontján, közel a főbejárathoz várakoztam, hogy észrevegyen. Szeretném, ha most az egyszer nem nézne át rajtam.
Kezeimet a kabátom zsebeibe csúsztattam, miközben Tűzbogár orrának támasztottam a hátsóm.
Türelmesen ácsingóztam, és mosolyt csalt az arcomra az emlék, ahogy épp bedobja a csajozós trükköt a parkolóban. Azóta megvilágosodtam; azért tette a szépet, mert infót akart kicsikarni belőlem. Gondolta megpuhít, hátha megered a nyelvem. Még jó, hogy én sem akkor jöttem le a falvédőről. De ügyes húzás volt, meg kell hagyni.
A legutolsó emlékem Stephenről az, ahogy pár napja megnehezíti a dolgom. A hadnagy rángatása, és Parkerék figyelmének a felkeltése nélkül akartam volna utánanézni a bilétán lévő vér eredetének. De neeem! Jönnie kellett ennek a fickónak, és vállalnom kellett a felelősséget; mi van akkor, ha mégsincs semmi a nyakörvön Soarky testnedvein kívül. Mák, de a vizsgálatok kimutattak valami szokatlant, ami felvet néhány kérdést. A genetikusaink a nyakörvön a németjuhász vére mellett nyálat is találtak, ami nem medvétől származik. Valami más állattól, aminek a DNS lánca igencsak furcsa, mintha emberi DNS molekulái is vegyülnének bele. Rejtély ez az egész.
A fantáziámmal mindig elszalad a ló. Szerintem a kormány megint valami titkos kísérletbe kezdett az adófizetők pénzéből. A kifejlesztett új faj prototípusát ledobták egy helikopterből a városhatáron. Beeresztették, hogy megfigyeljék miként viselkedik terepen. Gondolták Fairbanks úgyis túl van népesedve, meg itt a semmi közepén nyugodtan randalírozhat a gyilkolásra kiképzett mutáns dög.
Huston hadnagy nyomatékosan megkért, maradjak ki a nyomozásból. Azt hiszem, szándékomban is áll szót fogadni, de csak miután beszéltem Stephennel.
A rendőrségnek könnyű volt lecsekkolni a pasast. A felvételen ott szerepel, az emelő és a szerszámok pedig tele voltak az ujjlenyomataival.
Azt viszont nem tudtam rábizonyítani, hogy ő nyúlta le a bilétát. A felvételen tisztán látszik, a kerékcserén kívül mást nem csinált a kocsimmal, így a rendőrség bizonyíték híján nem tehetett semmit vele. Én viszont akkor is tudom, hogy ő vágta zsebre, mérget mernék venni rá, de nem azért jöttem, hogy számon kérjem tőle. Másról szerettem volna pár szót váltani Mr. Chestertonnal.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

Változó, hogy mikor lehet engem a szállodában látni, de ma délelőttre összehívtak egy meetinget, úgyhogy korán bemegyek. Már 10-kor ott leszünk, de persze a késők miatt fél 11-nél előbb nem hangzik el semmi érdemleges. Nem szeretem az ilyet. Tenném inkább a dolgomat addig. Előtte még szétnézek, átolvasom az aktuális dolgokat. Szóval itt jövök a főbejárat felé és érzek ismerős szagokat. A parkoló tele van azoknak a kocsijáéval, akik itt dolgoznak, de van egy másik is. Kellemetlen érzések fognak el, aztán lassan elmúlnak. Ha ez a nő van itt egyedül, zsaruk nélkül, az nem a legrosszabb forgatókönyvet vetíti előre. Nem örülök neki, mert tényleg jobb lett volna kinyírni még aznap. Ki tudja, mit intézett azóta és hogy most mit akar. Számítottam rá, hogy megtalál, ha akar. A nevemet elmondtam és összefogdostam a szerszámait is. Ha akart, lecsekkolhatott és így azt is tudja, hogy igaz, amit mondtam, szállodás vagyok. Nem vádolhat semmi konkréttal, legfeljebb gyanakodhat.
Persze már távolról kiszagolom, de csak veszem észre úgy, hogy ő is lássa, mikor látótávolságba kerül és az autók között nézelődve meglátom, ahogy a főbejárathoz közelítek. Mosolygok egyet és odamegyek hozzá. Nem számítottam rá, de a szerep szerint örülnöm kell a látogatásnak. Elvégre fel akartam szedni vagy valami olyasmivel próbálkoztam a múltkor. Most már egyenesebb szerepet fogok játszani, nem csapongok.
- Jó reggelt, Nia! Váratlan, de örömteli meglepetés, hogy látom. Hozzám jön? - kérdezem vidáman és kíváncsian, direkt azzal a szóval, amit legtöbbször viccesen félreértenek és megtoldják egy lánykérés lerázásáról szóló poénnal. Ez most pont illik is ide. Vizsgálom a csajt, a pajzsomat teljesen lehúzom. Most mindent tudni akarok róla. Kíváncsi, kicsit cinikus, gúnyos és gyanakszik. Érzem a bizalmatlanságát, de a kétségeit is. Azt még nem tudom, bennem kételkedik-e vagy más jár a fejében, de majd kihúzom belőle. Egy kis társalgás, mielőtt intézkedem, hogy többet ne beszéljen senkivel.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

Szélesen Stephenre mosolygok, mikor meglátom felém közeledni.
Tudja, hogy ez nem udvariassági látogatás, mégis hozza a formáját. Kíváncsi vagyok én arra az örömteliségre.
Tekintve, hogy ő az első férfi, aki valami sunyi trükkel kijátszott, már ezért is kedvelnem kéne. Valahogy csak lenyúlta azt a vacak bilétát, de a hogyannal azóta sem tudok dűlőre jutni.
- Jó reggelt! Igen. Minden vágyam egy olyan férfi, aki képes túljárni az eszemen, Mr. Chesterton. Vagy hívjam inkább Houdininek? – kérdeztem sejtelmesen vigyorogva, mint akit most kaptam rajta valamin.  Azt már meg sem kérdezem, hogy szolgál a GPS-e, csak bájosan mosolygok, mint egy angyal.
Talán sejti, miért csipkelődöm vele. Ha mégsem, majd felvilágosítom.
Na, igen. Több ízben is palira vett, én meg nem találok rajta fogást. Riszpekt, megdolgozott a figyelmemért. A benzinkútnál lefoglalt kamerafelvételen látszik, amint behajol a kocsijába, aztán a következő pillanatban volt Stephen, nincs Stephen. Az volt a szerencséje, hogy a Dodge ajtaja szinte egészben eltakarta a testét, és csak a hátának egy kis része látszódott ki a szélvédőn keresztül, ahogy hajlong, mocorog az utastérben. Ám az egyik pillanatban még ott volt, aztán huss, és alig egy perc múlva megint csak ott termett, amint befelé hajolászik az autóba. Logikus magyarázat persze nem született a jelenségre. Huston hadnagy és a fiúk első pár ötlete az volt, hogy áramkimaradás volt, befuccsolt a kamera, vagy megvágták a felvételt. Alaposan megvizsgálták, nem. Valaki bedobta a Harry Potter-féle Hopp por elméletét is.
Ám ez a logikai talány nálam most háttérbe szorul. Egyelőre félretettem, majd idővel el kezdek vele foglalkozni, hogy megfejtsem. Csak sérti az önérzetem, hogy ez a fickó kicselezett. Ettől kap személyes színezetet az ügy.
- Beszélhetnénk valahol négyszemközt? – érdeklődtem a tekintetét fürkészve. - Nem maga után jöttem szimatolni, becs szó. – tettem hozzá őszintén. Ha már lehoudiniztem, akár azt is feltételezheti, hogy a kis magánszámára vagyok kíváncsi.
De tényleg nem ő volt terítéken. Hehe. Egyelőre. Ami ma idevezérelt, arról nem nyílt terepen diskurálnék, nehogy illetéktelen fülekbe jusson.
Stephen tudhatja, előbb megszabadul tőlem, ha szóba áll velem.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

Én is kapok egy mosolyt, de még nagyobbat, mint amit adtam. Most ő van nyerő helyzetben, legalábbis gondolom, hogy így érzi. A kételyt és a gyanakvást pedig én érzem rajta. Egy stílusos poénnal reagálja le, amit kérdeztem. Hja, nekem meg minden vágyam egy olyan nő, aki észreveszi, hogy egyszer túljártam az eszén és megkeres, hogy számonkérje. Világos, hogy látja, nem gondoltam komolyan a kérdésnek azt a másik élét. Ami bántja a csőrét, az pedig rögtön itt van a kezdésben. Mosolyra és udvarias köszönésre azért futotta. Nem egy hülye nő, nyilván azért is van itt. Lássuk, mit lehet kihozni ebből a helyzetből? Az tiszta, hogy a csajozós szövegen átlát, tudja, hogy az valami más célnak az eszköze volt. Nekem pedig azt kell kiderítenem, mennyit tud és mit akar tőlem. Vagy hogy kit kell még eltüntetnem rajta kívül. Szerintem nem úszom meg, hogy az Őrzők segítségét kérjem, bár azt nem szeretem. A somolygó csajnak így válaszolok, még mindig kedvesen, de mutatva, hogy értem a célzást:
- Houdiniről úgy tartják, egy hasoncsapásba halt bele, ami figyelmeztetés nélkül érte. Remélem, Ön nem ilyet szán nekem! Mire szeretne kilyukadni?
Én úgy tudom, hogy az csak az utolsó csepp volt a pohárban, azért lett végzetes ütés, mert eleve vakbélgyulladása volt, ez pedig berobbantotta az amúgy sziklakemény hasú szabadulóművész beleit. Most már tényleg kíváncsi vagyok, mennyit tud? Vajon mikor fedezte fel a biléta eltűnését és mit tett addig, amíg összekötötte ezt velem? Vagy azután? Nem gondolhat gyilkosnak, hiszen arról van egy kevés adat és nem úgy néz ki, mint én. Hogy a fazont keresem, azt nem sejtheti. Talán bűntársnak gondol, de abban biztos vagyok, hogy nem teljes nála a kép. Kérdés, hogy mennyire ásta bele magát és hogy kik vannak még benne. Igazából ennyit kell megtudnom, de ez sem lesz könnyű a kis okossal.
Mikor négyszemközt akar beszélni, megfordul a fejemben, hogy le akar fújni gázspray-vel vagy valami más módon akar "foglyul ejteni". Nem engedem ki az arcomra a mosolyt vagy a röhögést ezzel kapcsolatban, de elég viccesnek találom. Ezt most tényleg, nem színjátékból, hanem igaziból jól ki tudnám röhögni. Ő egy szóval sem mondta, csak egy következtetés volt, amit el is vetek, nagyjából 90%-os valószínűtlenséggel számolva. Nekem jó, ha más nem hallja, amit mond. Örömmel bevinném akár a Farkasterületre is és felkínálnám, hogy csináljanak vele, amit akarnak, csak ne élje túl. Jó lenne, de gyanús lenne, hogy pont itt tűnik el, nálam, velem. Nem.
- Rendben, ott a parkoló végében van egy pad. Ilyenkor még senki nem ücsörög rajta. Jó lesz? - kérdezem előzékenyen. Ha valakit mégis arra enne a fene, én leszek az első, aki megérzi és jelezni fogok, észrevétlenül teszek valami helyzetmegoldó javaslatot. De ott tényleg senki nem ül ilyenkor. A galambokat etető nagyik is még az ebédet főzik vagy közértben vannak ilyen kora reggel. Ahogy Nia-t vizsgálgatom, furcsa érzésekkel is találkozom. Mintha felnézne rám. Ez talán erős, de elismeri, hogy én voltam az ügyesebb. Sokra tartja magát, jó az önértékelése és nem hitte volna, hogy át lehet verni úgy, ahogy én tettem. Ezzel belegázoltam a lelkébe és ha jól sikerült, akkor a nyomozását is keresztülhúztam. Ha elmondta valakinek, szerintem először hülyének nézték és egy ilyen okos nőnek ez elég kellemetlen lehet. Már az is, hogy elő kellett állnia egy ilyen sztorival, ötlettel, bármi is van ebből a fejében. Mégis van valami pozitív érzése felém. Nem szeret, nem kedvel, de mintha tisztelne bennem valamit. És az a furcsa, hogy tényleg nem utánam akar szimatolni. Őszinteséget érzek, ahogy ezt mondja. Persze lehet, hogy rólam már sok mindent kiderített és még akar is, csak nem most. Ha nem én vagyok a "vádlott", akkor talán a benzinkutas eset foroghat szóban. És ha hozzám fordul, lehet, hogy azért teszi, mert odafönt nem hallgatták meg. Nem fél, bízik abban, hogy velem beszélhet. Vagy ha nem mennék bele, készülhetett valamivel, amivel zsarolni, fenyegetni akar. Legalábbis ezeket sejtem az érzések mögött, de tévedhetek is. Nemsokára elválik, mi az igazság. Ha megfelel neki az a pad, akkor intek is, hogy induljunk el arra. Többet nem mondok, amíg oda nem érünk. Közben figyelek, hogy van-e ismerős a környéken. Egyelőre nem érzek senki mást.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

A halálos hasoncsapásra rövid nevetés bukik ki belőlem.
- Feltűnök, és mindjárt verésre számít? Csak nem rossz a lelkiismerete valamiért? – kérdezem ártatlan, kislányos bájjal, aztán elvigyorodok. – Ha bántani akarnám, megnézetném magával a Titanicot, az Édes novembert, és Ha eljön Joe Black-et. Ebben a sorrendben. A Bambi lenne a kegyelemdöfés.
Stephen nem tűnik olyannak, aki értékeli a romantikus filmeket. Szerintem ezek önmagukban felérnének nála egy-egy gyomrossal.
Ha tudnám, hogy mi jár a fejében, jót nevetnék. Valóban úgy nézek ki, mint aki képes bárkit lefújni meg elrabolni? Hűha! Tényleg ilyen benyomást tettem rá? Jesszus! Mondom, inkább csöpögős, bugyirózsaszín filmekkel ártalmatlanítanám. Az én módszereim kifinomultak, nem agresszívak.
- Tökéletes. – bólintok arra, hogy a pad jó lesz.
Elindultunk felé, és ahogy egymás mellett sétálunk, feltekintek Stephenre.
- Azt a bilétát gyakorlatilag az orrom elől nyúlta le. – törtem meg a kettőnk közé beálló csöndet egy elismerően csendülő megjegyzéssel. Talán váratlanul érhette a téma, és az, ahogy a közepébe vágok. Eszemben sincs rabolni az idejét mellészövegeléssel.
- De nem emiatt kerestem meg. Vagyis csak részben emiatt. – vallottam be. Közben odaértünk a padhoz, s mielőtt leültem volna, megnéztem, nem nedves-e.
- Igazából ezzel szúrt szemet, hogy eltüntette. – a tőlem jól megszokott higgadt, kedves hangnemben beszéltem. Stephen érezhette, felesleges bármit is tagadnia, engem nem győz meg a dolog ellenkezőjéről.
Közben azért figyeltem, nem jön-e valaki, akinek semmi köze a beszélgetéshez.
Folytattam, aztán ismét Stephen pillantását kerestem.
- Aznap ugyanazért volt ott a kávézónál, mint én. A Sparkys eset miatt. Van fogalma róla, hogy ami tárgyi bizonyíték a kutya után maradt, az összefüggésbe került két másik gyilkossággal is? – elhallgattam, és csak fürkésztem a férfiúi markáns arcot. Az ajkam félmosolyra rándult. – Persze, hogy van. – válaszoltam meg még az előtt a kérdést, hogy ő tenné.
- Maga nagyon okos fickó, Mr. Chesterton. Képzelheti mire számíthat, ha kiderül, hogy maga a bilétás tolvaj, vagy a legkisebb köze is van a gyilkoshoz. Megvádolhatják a nyomozás akadályozásával és bűnrészességgel.
Hátradőlök a padon, s keresztbe vetem a lábaimat térdnél. A kezeim még mindig a jó meleg zsebeimben rejtőznek.
- Gondolom felesleges megkérdeznem miért vitte el a bilétát. Még a rendőrségnek sem árulná el.
Elhallgattam és vártam Stephen reakcióit. Nem akartam potyára információmorzsákat elszórni előtte, pedig nagyon szerettem volna egy nyelvet beszélni vele.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

- Houdininak sem volt rossz a lelkiismerete és annak sem, aki odacsapott. Sokszor megcsinálták vele, csak az utolsó alkalommal nem készült fel rá.
Nekem tiszta a lelkiismeretem. És a gyilkosé is az lehet, ha csak ösztönből ölt. Vérfarkasok vagyunk, kell néha marcangolnunk, harapnunk, karmolnunk, darabokra tépnünk valakit. A vérünkben van az ölés. Ezért senkit nem lehet hibáztatni. Az emberek persze nem akarják megérteni és jobban tesszük, ha feltűnés nélkül csináljuk. Ha valamiért lehet lelkiismeretfurdalása a fazonnak, akkor csak ezért. Felhívta a figyelmet a vérfarkasokra. Nekem pedig végképp semmit nem kell megbánnom. Ha az Alfámat elárulnám, azt meg kéne, de ez eszemben sincs. Védem a fajtámat és ez felülírja a törvényt is.
De ennek a nőnek nincs szíve. Titanic? Három óra csöpögés? Az Édes novembert nem ismerem, de a címéből és abból ítélve, miért említi Nia, nem is akarom. Inkább támadjon meg itt a parkolóban, akkor ő jár rosszul. Szerintem ezt ő is érzi, még ha nem is tudja és talán nem is ez a stílusa. Elindulunk a pad felé, közben a nő az orrom alá a dörgöli, mit csináltam. Érzem, hogy biztos a dolgában, nem kételkedik. Teljes meggyőződéssel mondja. Nem tagadom, de nem is magyarázom. A szemébe nézek, mikor ő is az én szemembe néz. Nem térek ki előle, nézzünk farkasszemet, most majdnem a szó szoros értelmében. Kivételesen kíváncsi lennék, melyikünk bírja tovább, de ez most nem a játék és móka ideje. Meg kell oldanom a helyzetet, amit múltkor elszórakoztam. Fapofával nézem, se mosoly, se düh. Tényközlésnek veszem az egészet és figyelek, hogy mit vár, mit árul el a sorok között. Mikor a nő leül és hátradől, követem a példáját és csak most veszem le róla a szememet. Nem kell tartanom attól, hogy hülyeséggel próbálkozik. Ezerszer gyorsabb vagyok, mint ő és ha a Bambit vetné be, akkor nehéz elképzelni, hogy fizikai erőszakhoz folyamodna. Egy kés általában halálos fenyegetés, de nem egy vérfarkassal szemben. És a hotel a környékével együtt a miénk, de ezt ő persze nem tudja.
- Kristálytiszta, amit mond, Nia. Tehát valamilyen segítséget szeretne, egyénileg eljárva, mundér nélkül. Mire akar kilyukadni?
Szűkszavú vagyok és lényegretörő. Nem véletlenül. Ha most sokat beszélek és hevegek-habogok, tagadok, magyarázkodok, az rosszabb, mint hallgatni. Ő is megmondta, hogy nem lepi meg, ha nem mondom el az indítékaimat. Biztos vagyok benne, hogy el fogja mondani, amit akar. Nem zsarukkal jött, hanem csak ő maga, a fantomképrajzoló. Ilyet nem várhatnak el tőle, ez a nyomozók feladata lenne, akiket nyilván megkerült. Saját szakállára dolgozik és egyedül néz szembe a "veszéllyel", a bűnpártolóval vagy ki tudja, minek gondol engem. Bátor lány és felkészült. A fenyegetéseinek van tartalma. A bizonyítással lehetnének gondjai, még az Őrzők nélkül is, de belmegyek a játékba. Higgye csak azt, hogy nyeregben van. Óvatosnak kell lennem, de ez még nem a világ vége. Mindjárt elmondja, miről van szó. Részben a bilétáról, részben nem. Ha bevon engem a nyomozásba, az nekem jó, de ezt ő is sejti. Mégis itt van és az az érzésem, hogy ilyesmire készül. Segítséget akar, cserébe hallgat. Ha ő megoldja ezt az ügyet, azért biztos megsimogatják a fejét ott fönt. Miután leordították, hogy mit szólózik. A célunk részben ugyanaz: meg akarjuk találni a gyilkost. Én nem ölném meg az ösztönlényt, inkább megpróbálnám észre téríteni. Szerezni valakit, aki neveli a kölyköt. Ha korosabb példány, akkor makacsabb, keményebb dió. De nem lehetetlen. Még kapóra is jöhet nekem ez a nő, ha elvezet az ismeretlen ordasbarátunkhoz. De most beszéljen ő, nézek rá fapofával, amire csak egy minimális érdeklődést erőltetek.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

Nem tudom figyelmen kívül hagyni azt az aprócska tényt, hogy Stephent szintén okkal érdekli Sparky, és ebből feltételezem, hogy tud a többi gyilkosságról is. Mivel a kutyás esetnél kint járt, nem lepne meg, ha a két másik gyilkosság helyszínén is tett volna már látogatást.
Az én vallatási technikám az emberismereten alapul, nem az erőszakon. Addig biztos nem, amíg van szelídebb megoldás. Stephent legfeljebb a körömvágó csipeszemmel tudnám megtámadni, nem ám késsel. Ránézésre is olyan vagyok, mint aki machete-vel mászkál a kabátja alatt, mint valami dzsungelharcra kiképzett deszantos. Tényleg…  A mellette eltörpülő alkatomból kifolyólag is halálos fenyegetést jelentek rá. A capoeira tudásom viszont akkor bevetném, ha ő támadna először. De csakis akkor. Vagy ha ketrecharcos lennék. De nem vagyok.
Stephen nem terel és nem magyarázkodik, még csak nem is tagad. Kitüntet a faarccal. Efféle semleges hozzáállásra számítottam. Mikor elhatároztam, hogy felkeresem, nem dédelgettem olyan naiv és hiú ábrándokat, hogy kapásból közlékeny lesz.
Először szembesítettem azzal, amire jutottam, hogy megerősítem a feltételezéseiben, aztán teljes körű megfigyelésnek vetem alá a testi reakcióit, és azt, hogy milyen szavakkal válaszol. Ezek is sok mindent elárulnak a fejében lévő dolgokról.
Örülök, hogy Stephen egyből rákérdezett a lényegre, legalább nem kell azon ügyeskednem, hogyan ugrasszam ki a nyulat a bokorból.
- Szeretnék közelebb kerülni a gyilkoshoz, hogy többet megtudjak róla. Maga egy olyan kapocs, akin keresztül talán sikerülhet. Minden követ meg kell mozgatnom, és mindent számításba kell vennem. Tetszik vagy sem, belekerült a nagy képletbe. hogy a rendőrség megállíthassa az elkövetőt.
Nem elismerésért teszem, amit teszek. A buksisimik, homlokpuszik csöppet sem érdekelnek. Valóban nem munkaköri leírásom a nyomozgatás, de odakint egy brutális sorozatgyilkos szaladgál, és bármelyik pillanatban újra lecsaphat. Mielőbb meg kell állítani, és csak úgy tudom megjósolni a következő lépését, ha minél több információm van róla.
- Elvitte a bilétát. Pont. Az indítéka nem érdekel. Számomra az már világos, hogy nem maga a gyilkos, és nem is tettestárs. Magának ez személyes ügye lehet. Ha profi takarító lenne, olyan, aki a gyilkosnak segít, eltüntette volna a nyakörvet is.
Szétnéztem a parkban. Szép, nyugis környék volt.
Ismét Stephen felé fordultam.
- Ahelyett, hogy keresztbe tesz a nyomozásnak, inkább segíthetne a nyomára bukkanni annak az őrültnek. – elhallgattam egy pillanata, majd folytattam. - Van egy ajánlatom, Mr. Chesterton. Egy titkos megállapodás. Dobjuk össze, amink van, a rendőrség tudtán kívül. Magának is kellemesebb, ha nem nyaggatják. Őket csak az eredményekről tájékoztatnám, hogy leszerelhessék, anélkül, hogy magát belekeverném.
Na, igen, Stephenről érdekes felvétel készült a parkolóban, és a bilétás lopás sem vált a javára. Az egy dolog, hogy nincs ellene bizonyíték, de Huston hadnagy határozottan rám parancsolt, hogy ne kerülgessem és kóstolgassam a fickót. Én ilyet nem is teszek. Üzletelni jöttem.
- Csak maga és én. A rendőrség megkapja a gyilkost, én meg leszállok magáról. Kész haszon. Mit szól?

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

Ha a gondolatok beszélnének, akkor ennek a nőnek a mosolya mögül ordítozna a gyanakvás. Nem tudja pontosan, mit keressen, de valamit nagyon találni akar nálam. Én meg előveszem az évszázados gyakorlatomat és fapofámat. Nem lepődik meg, hogy tömören válaszolok. Mintha elég lenne neki ennyi és tényleg nem azért jött volna, amit eddig mondott. Azt csak úgy mellesleg felvillantotta bevezetésként és kíváncsi volt, hogy reagálok. Hát így. Mintha kicsit meg is könnyebbült volna. Jön hamar a válasz és a fejtegetés. Ez kérdéseket is felvet, de már nem csak rólam. Hanem róla. Annyi ügy közül miért pont ezzel kezdett foglalkozni? És nem tetszik, hogy belekerültem a nagy képletbe, de sajnos ezt elértem. Végighallgatom, hogy egyben tudjak reagálni, minden apróságot figyelembevéve. Őszintén hangzik, hogy nem én kellek neki és hogy egy nyom eltüntetésén kívül mással nem vádol. Azt a bilétát már soha senki nem fogja látni egyébként, mert rég be lett zúzva egy szemeteskocsiban. A személyes ügyre ki kell találnom valamit, de el is hallgathatom. Elég lehet annyi, hogy van okom megtalálni a fazont. A nyakörve. Eszes kis kurva ez. Ha a tulajnál volt, nem tudtam volna észrevétlenül eltüntetni. Nem is az volt az eredeti célom. Kezdem összerakni, mi történt. Észrevette, hogy eltűnt a biléta, visszament a nyakörvért. Én csak vizsgálódni akartam, nem sejthettem, hogy ott lesz fantomképrajzoló. De ha már ott volt és nyomra akadt, meg kellett akadályoznom. Vagy inkább szólni kellett volna az Őrzőknek? Nem vagyok profi takarító, valóban nem. Én kiderítek dolgokat, néha el is intézek ezt-azt és most meg is van a foganatja, hogy nem azt csináltam, amihez igazán értek és ami a feladatom. Túl szorgalmas voltam, kaptam egy zsarut a nyakamra. Most kell ügyesnek lenni. Ránézek a nőre és egy kicsit hunyorgok a fényben. Nem várok sokat, gyorsan reagálok. Komolyan nézem, de nem szigorúan.
- Segíthetek. Ketten biztos hamarabb megtaláljuk, főleg a maga kapcsolataival. A végeredmény persze üdvös: meglesz az elkövető és a fantomképrajzoló dícséretet kap. De miért is van erre szükség egy hivatalos eljáráson kívül? Talán nyomozói ambíciói vannak és így szeretne bizonyítani? Nem fogják megróni, hogy túllépte a hatáskörét?
Elnézek a fákra és hanyattdőlök a padon. A bal lábamat felteszem a másikra, nem teljesen keresztbe, csak a bal bokámat nyugtatom a másik combomon. A karjaimat pedig végigterítem a pad hátulján. Arra vigyázok, hogy Nia hátát ne fogdossam, mert nem az a cél. Kényelmes testhelyzetet akarok. Mikor megvan, megint ránézek. Bármit is válaszol az előző kérdéseimre, megegyezünk.
- Akkor most itt a Holiday Inn előtti padon köttetik egy titkos szövetség. Nekem nincs ki előtt számot adnom, de Nia, maga hogy fogja elmagyarázni, amit esetleg tőlem megtud? Ha hivatalosan be lennék vonva, mint tanú, informátor vagy nem tudom, micsoda, akkor nyilván jegyzőkönyv készülne és így tovább. Segítek, ezt megmondtam, kerítsük elő azt a gátlástalan gyilkost. Csak érdekelne, hogyan gondolta? - teszem fel a kérdéseimet ebben a nyugodt pózban, tárgyilagos hangon, de érdeklődő tekintettel. Őt átitatja a gyanakvás és én sem hiszem el rögtön, hűbelebalázs módjára, amit mond. Az érzései azt mutatják, hogy valami nem kóser. Nem a teljes igazságot mondja, de nem is egy teljesen más történetet. Valami hiányzik vagy el van torzítva. Amit mond, az csak szándékokról szól. Arról, hogy ő mit akar. Hogy a felettesei mit kutatnak ki, mennyire járnak majd utána a dolgoknak és mit tudnak meg, az nem csak rajta múlik. Nem ő a titkok egyetlen forrása. Egyáltalán tudnak már rólam? Kikotyoghatott ezt-azt és még ha nem is veszik komolyan, elkezdhetnek megfigyelni engem. Más kérdés, hogy valószínűleg észre fogom venni a hasonló szagokat a környezetemben, de ez akkor sem lenne szerencsés. Később meg kell tudnom, mennyit mondott el és hogy mik voltak a reakciók. De együttműködöm vele. Nem meggondolatlanul, hanem tele aggályokkal. Tervet kell kidolgozni. Az értekezletbe nem fogok nagyon beleszólni, hanem majd ezen gondolkozom közben. Elvégre azt nem várhatja, hogy most dobjak el mindent és jelentsem be itt, hogy ma nem dolgozom. Munkakezdés előtt egy hangyányival. Nem, ennél okosabb. Megoldom én ezt, hogy a saját hasznomra fordítsam az ügyet. Lehet, hogy végül még életben is akarom hagyni. Ha meg tudunk állapodni. Vagy ha nagyon elszaladnak a dolgok, akkor még egy hasznos kapcsolat is válhat belőle a későbbiekre nézve, de ez már nagyon távlati elképzelés. Először még tisztáznia kell, mit akar és nekem is, hogy miben tudok segíteni. Ez lesz a másik nehézség, amit át kell hidalnom. De nem ez a legnehezebb, amit megéltem. Menni fog, úgy érzem.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

- Ó, de, kapni fogok. – mosolyodtam Stephenre. – De nem ez lesz az első, hogy a hadnagy leteremt, vagy kiabál velem miközben csúnyán néz, satöbbi. Jelvényem meg nincs, amit elvehetne. – vontam meg a vállam.
Ha pedig egyszer elmozdítanának a helyemről, akkor sem esem kétségbe. Az élet megy tovább. Sajnálnám a munkám, mert szeretem, de feltalálnám magam, és igyekeznék a helyzet jó oldalát nézni.
Ráhagyom Stephenre, hadd higgye, hogy dicséretért, kitüntetésért és virágszirom-esőben elhangzó üdvrivalgásért teszem, amit teszek. Nem bocsátkozom magyarázkodásba, úgysem értene meg. Valami mélyen legbelül hajt, és ösztökél. Egy titokzatos erő, aminek lehetetlen ellenállni, mert addig motoszkál bennem, és sugdolózik a fülembe, amíg be nem adom a derekam. Sokszor észre sem veszem tudatosan, hogy csinálok valamit, csak amikor már elvégeztem a dolgom. A művészek érezhetik ugyanezt az energiát, mámoros hajtóerőt keresztüláramolni magukon, amikor van egy ihletett elképzelésük, és nekivágnak a megvalósításnak. Vakon követik az intuíciójukat, ami a lelkükből fakad, míg oda nem érnek, ahova kell.
Segítek a nyomozásban, mert úgy érzem, segíthetek. Veszélyes ügy, és Huston hadnagy el is tiltott tőle, de ha okosan taktikázom, élve végigcsinálhatom. Nem tartom valószínűleg, hogy a gyilkos pont engem szúrt volna ki következő prédának. Erre akkor látnék esélyt, ha már túl közel kerülnék hozzá és veszélyeztetném a létét a munkásságával együtt.
- Ha hivatalos útra terelnénk a kapcsolatunkat, az megbonyolítana mindent, és nem hiszem, hogy abban az esetben segítené a rendőrség munkáját. De így látok arra esélyt, hogy önként együttműködjön velem.
Voltak esetek, amiket nagy műgonddal kidolgozott fedősztorikkal elkendőztek, vagy csak egyszerűen eltűntek a süllyesztőben, mintha egy feketelyuk nyelte volna el őket. Fontos bizonyítékok is párologtak már el. Huss! Mintha sosem léteztek volna. Félek, hogy az utóbbi esetre és a fennmaradt tárgyi bizonyítékra is valami hasonló sors vár. Bár ez olyan, amit nem lehet csak úgy kiradírozni az aktákból, és  a múltból. Az áldozatoknak nyoma van. A nyakörv meg… Ne adja az ég, hogy lába keljen.
Évek óta a rendőrségen dolgozom. Igaz, hogy a kollegákhoz képest fiatalka vagyok, de sok mindent látok, hallok és észreveszek. A „fura” esetek bizonyítékai általában eltünedeznek valami folytán. Nem csak idekint szaglászok. Odabent is matatok tiltott helyeken. Hajt a vérem és a kíváncsiság.
Stephen jól sejti, nem mondtam el mindent. Egyelőre nem akarok minden lapot kijátszani, csak amennyit lépésről lépésre kell. Hogy mit találtak a nyakörvön, arról mélyen hallgatok. Egyik, az őszinte felem elmondaná, a másik meg óva int, hogy egyelőre megtegyem. Korai lenne és elhamarkodott. Stephennek rá kell szolgálnia a bizalmamra. Ahhoz kell némi idő, nem elég elcsevegni pár percig a padon.
Bevallom, tetszik, ahogy átlát a ki nem mondott gondolatokon, és az, ahogy tömören, de annál velősebben fejezi ki magát. Mindez roppant kifinomult intellektusra vall. Ha nem vigyázok, még a végén tényleg megkedvelem a fickót. Nem mondhatom, hogy ellenszenves, mert nem. Gyűjtött nálam fekete, de piros pontot is. Egyelőre a semleges kategóriába esik.
Figyelem, ahogy kényelmesen elhelyezkedik mellettem a padon. Nem feltételezek hátsó szándékot a karjai kinyújtásában, azt a kört már lefutottuk.
- Hiányoznak darabkák, amik talán magánál vannak. Szeretnék minél teljesebb képet kapni a gyilkosról. Kezdetben elárulhatná, hogy látta-e már, vagy gyanakszik-e valakire.
Hogy Stephen ne érezze úgy, hogy egyirányú az információáramlás, és egyből kihasználnám az engedékenységét, az ölembe vontam a táskám. Benne volt egy A4-es mappa a rajzaimmal, amiket unalmamban szoktam firkálgatni. A képek legtetején ott feküdt a kapucnis, napszemüveges tettes képe. Kihúztam a rajzlapot a mappából, és Stephen felé nyújtottam.
Egy huszonéves fiatal srácot ábrázolt. Az arcformája hegyes, de nem sovány, az arcéle komoly, az ajka pedig keskeny volt. A fekete pulóver és a kapucni úgy lengte körbe, mint valami gonosz sötétség. Rémisztő megfoghatatlanságát a láthatatlan szemek tetézték.
- Ezt magának rajzoltam arra az esetre, ha hatnék a… „jóérzésére”. – duruzsoltam, miközben sajátos, bájos mosolyom törzsvendégként trónolt az arcomon. – Ez a kép az egyetlen szemtanúnk leírása alapján készült. – egy pillanatra elhallgattam, ahogy eszembe jutott milyen pocsékul éreztem magam rajzolás közben, valahányszor ezzel a gyilkossal foglalkoztam, és ő töltötte ki az elmém.
Ha Stephen elvette a képet, elfordultam tőle. A tekintetem a környék egy távoli pontjára révedt, mintha messzi világokat fürkésznék. Az arcomon halvány fintor suhant át.
- Előbb megnyúzza, aztán széttépi az áldozatait… Mintha a vér és a hús lenne a fétise… Ahogy kínozza… darabolgatja szerencsétleneket… úgy száll el közben az agya.
Mély lélegzetet vettem. A gyomromban viszolygással elegy kellemetlen feszültség keletkezett.
- Bocs, - kaptam aztán a pillantásom Stephenre zavartan, mint aki feleszmélt, miket beszél, és kiszakítottam magam az erőszakos gondolatból. – remélem, nem reggeli előtt van.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

Eljátszom itt az aggódót, de valójában az érdekel, hogyan gondolta megvalósítani az ötletét és hogy mi hajtja? Ez sokat elárul. Magabiztos nő, ez már korábban is kiderült. A vállrándítás és minden, amit mond, igaznak hangzik. Az érzékeim azt mutatják, hogy komolyan gondolja. Ha leordítják a haját, beteszi a fiókba a szidást a többi mellé. Nem az első eset, hogy nem azt csinálja, amit kell. Dacol a főnök haragjával, újra és újra szembemegy a paranccsal. Kis lázadó, úgy gondolja, jobban tudja a dolgokat, mint a főnökei. Sokszor az ilyeneknek köszönhetőek a felfedezések, mert nincs a szemükön az a lepel, ami a begyöpösödötteknek. Öreg korom ellenére igyekszem én is nyitottnak maradni, talán sikerül. Alkalmazkodom, ha úgy érzem, hogy szükség van erre. Az Alfa-t elismerem, hogy tudja a dolgokat. Tévedhet, de az rohadt nagy baklövés lesz. Eddig nem csalódtam benne. Jó, tehát Nia nem tartja elégségesnek, amit a főnökei csinálnak ebben az ügyben, inkább ő vette a kezébe, titokban. Érzek még valami bizonytalanságot, ami eredhet az eset rejtélyességéből, de másból is. Izgatott és ezzel vegyül a bizonytalanság. Mintha nagyon akarná, de nem is tudná miért. Női logika vagy megérzés, esetleg hasonlít valamire, amit ő is átélt, akár a kutyája elpusztulásához vagy akármi lehet. Ezt nem lehet kiszagolni. Ha nem mondja el, nem tudom kitalálni. De nem fél, azt érezném. Szóval úgy gondolja, megtaláljuk, hol tanyázik a gyilkos, aztán ő szól a zsaruknak és mennek, aztán letartóztatják. Szép elképzelés, de itt lesznek még nehézségek, amikről fogalma sem lehet és a feletteseinek sem. Hacsak nincs köztük Őrző, aki majd elrendezi az ügyet.
- Világos, nem is azt akartam mondani, hogy papírozzunk le mindent. Csak érdekelt, hogy védi meg magát. De ezek szerint már van gyakorlata a "magánakciókban" - mondom neki, számat összeszorítva és bizakodó mosolyra húzva, közben pedig egy kicsit összeszorítom a szemöldökeimet és ráncolom a homlokomat is. Nyugtáztam az eddig hallottakat. Érzek valami aggódást nála. Bennem sem bízik még teljesen, miért is tenné, miután elloptam valamit, amit talált? A zsarolás sikerességében bízik, de van még egy vagy több láncszem. A gyilkostól nem fél, mert elvileg nem találkozik vele. Erről persze a marcangoló barátunk még dönthet máshogy és akkor lesz nekem igazán nagy szerepem. Ha egyáltalán megtaláljuk, de szerintem meglesz. Valami más aggasztja Nia-t, de ez megintcsak egy tényszerű dolog, amit még nem tudok kitalálni, kiszagolni meg főleg nem. A kérdések már jönnek, elsütötte a startpisztolyt. Jó, improvizáljunk. Nincs idő sokat tervezni, most és itt kell rávágnom valamit, természetes módon, mintha tényleg tudnék konkrét dolgokat. Miközben beszélek, érdeklőve nézem, mit szed elő a táskájából. Kötve hiszem, hogy most akarna sminkelni. A táncoló szemöldököm és a hegyláncolatokat vető homlokom mutatja, hogy márpedig kíváncsi vagyok rá, mi lesz a folytatás. A hangom kissé bizonytalan, mert tényleg nem tudok sok konkrétumot.
- Darabkák... - ismétlem a szavait és sóhajtok egyet, mint akit nyomaszt, hogy csak ennyije van. Teljesen hitelesen tudom mondani, mert tényleg kevés, amim van. Különben már lekapcsoltam volna a farkashavert. - Az a baj, hogy nálam is sok hiányzik. Elméleteket gyártottam. Talán túl sokat figyelem a helyi híreket és ilyen brutális esetből nem sok akad. Ezek pedig megragadják a figyelmemet. Állítólag a motelben is darabolás volt és a taxisnál is. Arra gondoltam, mi van, ha ugyanaz tette. Már ne sértődjön meg, de a rendőrség semmit nem tudott felmutatni! Nem lett meg a tettes egyik esetben sem. Gondolom, mert a hírekben nem volt benne. Pedig ha egy ilyet elkapnának, az aztán hír lenne a javából! Talán azért nincs meg, mert hármat keresnek, de ezt maga biztosan jobban tudja. Egy dologban vagyok biztos, hogy a gyilkos képzett a fegyveres harcban. Egy németjuhászt csak úgy lehet elintézni, de úgy is csak sebesülésekkel. De ez se stimmel... Tudja, mit nem értek főként? - kérdezem Nia-t, változtatva a pózomon, előredőlve, a lábamra könyökölve. A mutatóujjammal nyomatékosítom:
- Hogy miért csinálja? Egy harcikutyát legyőzni kihívás. Egy taxisofőrt nem. Mi értelme van ennek? Szerintem semmi. Egy bomlott elme, ennyi. De megnéztem térképen és halad valamilyen úton. Ha meglesz a következő lépésének a helyszíne, akkor el tudják fogni. Persze ez így szépen hangzik, csak nem vagyunk vele előrébb - fejezem be és hátradőlök. Sóhajtok egyet és a fás részt nézem, így beszélek tovább.
- Medve a kutya ellen, egy benzinkút mögött. Tudja, ezt elsőre sem értettem. Láttuk, milyen messze van az az erdő. Miért jön el onnan egy medve egész a benzinkútig? Talán valaki felbőszítette, messziről. Ha közelről csinálta volna, ott hal meg, mert nincs ember, aki lefutna egy medvét. Utánanéztem, hogy milyen medvék élnek abban az erdőben. Nincs sok, csak egy kis állomány van barnamedvéből. De ezek sík terepen akár 50 km/h-val is futnak! Szóval csak messziről dobálhatták vagy lőhettek rá - mondom el neki gesztikulációval alátámasztva és a sebességnél különösen megnyomva, amit tényleg kikutattam. Bárhol leellenőrizheti, hivatalos adat.
-  És mit csinál a házőrző, ha felé menekül egy ember, mögötte medvével? Szerintem ugyanúgy megtámadja az embert, mert az is idegen és behatoló - folytatom a légből kapott elméletemet a fejemet kissé előrehajtva, elhúzott szájjal és gondterhes homlokkal.
- Aztán ha a menekülő szerencsés, akkor el tud futni. Addigra viszont odaér a medve és a kutya azt is megtámadja. Akkor pedig nem a kutya lesz a szerencsés... Ez volt az első elképzelésem, de erőltetett és hülyeség. Nem? Semmi értelme... - cáfolom meg a hirtelen kitalált elméletemet. Ekkorra Nia már biztos kiveszi a mappáját és érdeklődve nézem, mit akar mutatni. A fantomképet hozta el? Még nem tudom, de valószínű. Teljesen komolyan gondolja. Elhozta a nyomozás egyik elemét. Már biztos benne van a számítógépükben, úgyhogy ez nélkülözhető. De akkor is, megmutatja egy civilnek, egy kívülállónak, aki nincs kimondva tanúnak, se informátornak. Legfeljebb általa. Megnézem a rajzot. Észrevétlenül figyelek a szagokra is. Ha esetleg rajta van annak a szaga, akinek a szavai alapján készült, az jelenthet valami pluszt. Csak a motelből lehet valaki, recepciós, szomszédos szoba lakója, ilyesmi. Nem ismerek minden részletet, csak ami a hírekben is volt. Brutális gyilkosságok és egy kivégzett kutya. Olyan apróságokat, hogy mit vágtak le, szúrás vagy vágás volt-e egyáltalán, nem írtak le sehol. Talán túl brutálisnak érezték, pedig aztán a hírekben nem mindig finomkodnak az ilyesmivel. A kapcsolataim felhívták rá a figyelmemet, hogy ezt a három esetet össze kéne kötni. Nem kérdezősködtem, csak megjelentem azokon a helyszíneken. Szagoltam és éreztem egy bizonyos szagot mindhárom helyszínen. Igazából ennyi a plusz infóm és persze a vérfarkasok ismerete. Egyiket sem fogom vele megosztani, de kitalálok mást, hogy előkerítsük, akit eredetileg egyedül akartam megtalálni. Nézem a rajzot, de nem ismerem fel. Biztos, hogy nem falkatag, magányos farkas lehet inkább. Frissen beharapottnak gondolom, de ez csak megérzés. A képet alaposan megnézem és megjegyzem. Nem túl informatív, de gondolom, ennyit láttak, ennyit mondtak, ennyit tudott lerajzolni. Van benne valami művészi, valami egyéni látásmód, ami nem biztos, hogy jó. Ezt nem mondom, mert nem akarok piszkálódni. Most más a cél. Nia-t nagyon zaklatottnak érzem, ahogy várja a válaszomat. Megrázom a fejemet és csücsörítek a számmal és felelni akarnék, de akkor szembesít a részletekkel. A fintort észreveszem, de az érzéseit méginkább. Teljesen felkavarja ez a dolog, mint minden normális embert. Talán ezért foglalkozik vele. Úgy érzi, nem maradhat tétlen. Én is ugyanezt adom elő az elmondott történettel és lehet, hogy jó lesz. Most viszont meglepődök, tényleg, mert ennyire én sem tudtam a dolgokat. Már értem, miért nagyolták el a hírekben az eseteket. Kikerekedett szemekkel, tátott szájjal fogadom, aztán már ráncolom a homlokomat és elhúzom a számat:
- Te jószagú úristen... Egy őrült hentes?
Egyáltalán nem viccesen kérdezem. Se a hangsúly nem olyan, se bármi, amit a mimikámon láthat. A szörnyülködést és a sajnálatot láthatja rajtam. Sparky-ra gondolok. Őt tényleg sajnálom. A nyúzásból és a szakszerűségből azt lehet hinni, hogy szakképzett emberről van szó. Még vérfarkasok között is ritka, hogy rendesen lenyúzzák az áldozatot. Belezős csapások, karmolások, harapdálás, ütés-verés, rúgás, esetleg széttépés. Nyúzás? Ez nekem is különleges eset. Hentes vagy orvos. Esetleg olyan, aki önszorgalomból kitanulta, hogy kell ezeket csinálni. Akkor nem is annyira ösztönlény, hiszen a nyúzás egy aprólékos folyamat, ha a többi nem is. Fújok egy nagyot, mint aki benntartotta a levegőt percekig. Előredőlök és összekulcsolom a kezeimet.
- Full ugyanaz mind a három esetben? A kép nem ismerős egyébként. A "jóérzésem" megvan és ez kiváló rajz, mint rajz. Az összes szemtanút végighallgatta, utána csinálta? Elmebeteg. Egy megkattant húsfeldolgozó vagy boncmester. Ráadásul harci képzettséggel. Ennek nem lehet valahogy utánanézni, hogy kik vannak ilyenek az országban illetve Fairbanks-től délre? Akik mondjuk eltűntek, rég látták őket? -  a kérdésem abszolút őszinteséget sugároz, ahogy a testtartásom is. Nem vagyok azzal tisztában, mennyire van nyilvántartva az ilyesmi és hogy mennyire vakvágány. Már a beharapás előtt kellett megszereznie a szakértelmét, azt hiszem. Bizonytalanság. Az van itt és nem csak Nia-ban. Azért nem akarom ezt elkapni tőle. Elég a magam baja és meg is húzom a határt gondolatban. A tényekre koncentrálok és persze az álcázásra. Most rengeteget beszéltem. Szinte többet, mint eddig összesen, de ez is mutatja, hogy benne vagyok az egyezségben. Elmondom, amit tudok és amit gondolok, nem fukarkodva, még a hülyeségeket is megvillantva. Ezek után neki is kell nyújtani egy kis betekintést, hogy előrébb legyünk. Vagy hülyének, haszontalannak néz és itthagy, de erre nem nagyon van esély. Jobb is. Ha mást nem, a gondolatmeneteimet értékelheti. Nem vagyok dörzsölt zsaru, én máshogy gondolkodom, de szerintem elő tudok állni jó meglátásokkal és ötletekkel. Ő pedig a rendőrség adatbázisával és kapcsolataival sokat hozzátehet. Lehet, hogy nem én vagyok az első civil, akit titkon bevon a nyomozásba. És ha párszor már jó eredménye lett a magánakcióinak, akkor lehet, hogy odafent is tudják, mit kell csinálni. Le kell ordítani, meg kell neki mondani, hogy szabálytalan, de hagyják, hadd csinálja. Besegít nekik, ingyen és bérmentve. És most már én is ezt teszem, bár egész más céllal...

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

Padtársamra vigyorodtam.
- Majd megismer, Mr. Chesterton. Vagy inkább ne ijesztegessem ilyesmivel?
Nyughatatlan vagyok, ami határtalan kíváncsisággal párosul. És ha egyszer egy gondolat a fejembe férkőzik, hajaj.
Örülök, hogy nem csak én nem értem a gyilkost. Bonyolult egy személyiség.
- A kutya talán meglepte, vagy azt öli meg, aki épp kéznél van. A taxissal ez történt. Egy biztos, Sparkyt is ő kapta szét, erre mérget vennék. Ő az elkövető mindhárom esetben.
Hallgattam, ahogy Stephen a medve kontra németjuhász ügyét végigvezette. Csak egyet érteni tudtam.
- Az emberek torkán letuszkoltak egy gagyi mesét Micimackóról, mert el akarnak sumákolni valamit. – nyugodtan előállhattam a véleményemmel, világossá vált, hogy Stephent is az vezette a benzinkúthoz, ami engem is. A gyanakvás.
Most jutott csak eszembe, lehet azért lovasította meg a bilétát, mert őt is érdekelhette a rajta lévő várminta, csakúgy, mint engem. A nyakörvön talált különös DNS-sel még nem mertem előhozakodni. Elég meredek ezt elmondani, de felfogni is. Talán emiatt nem verik nagydobra a gyilkosságokat. Nem értem miért nem lehet a meglévő körözési képet közzétenni. Talán még bejelentés is érkezne, ha valaki látná.
Az elméletekkel én sem fukarkodtam. Egyiket gyártottam a másik után. A végén így jutottam el a kávézó mögé és találtam meg a bilétát.
- Kösz, Mr. Chesterton. – mondtam ezt arra, hogy szerinte kiváló a rajz, aztán válaszoltam a kérdéseire. - A moteltulaj látta egyedül a fickót akkor este, amikor Bruce Hanson néven bejelentkezett. Naná, hogy nem ez a valódi neve, ráadásul elég jattot csúsztatott a tulaj kezébe ahhoz, hogy az ne kérje a személyijét. Olyan szobát kért, aminek a szomszédjában nem laktak, és rendelt egy prostit is, akit a tulaj nem sokra rá felküldött hozzá. Csakhogy a csaj szolgáltatásait nem rendeltetésszerűen vette igénybe. Nem kéjgyilkosság volt. Odakötözte az ágyhoz, betömte a száját, és… a folytatást tudja. Reggelre a fickó nyomtalanul eltűnt. Az ablakon át távozott a másodikról, tűzlétra sehol. A taxis Katiehez, az utcalányhoz hasonlóan végezte. Mr. Daltont a kollégái látták utoljára a halála éjszakáján. Azt mondták, pont a külvárosi iparnegyedbe volt két csinos fuvarja. Kivitte a két lányt, lerakta őket, aztán visszafeléjövet a gyilkos lestoppolhatta. Ha nem is egy Schwarzenegger alkat, jó kondiban van. A taxisofőrt kirángatta a kocsiból, aztán egy kötél segítségével a bokájánál fogva fellógatta egy készülő raktárépület acélvázára… Ez a fickó a semmiből bukkant elő. A legközelebbi városokból nem jelentettek hasonló eseteket. A hadnagy kérdezősködött a hadseregnél, mert szerinte is katonai kiképzésre vall a kínzási technikája. De ez a vonal egyelőre zsákutcának tűnik. Mintha tűt keresnének a szénakazalban. Ami pedig az eltűnt személyeket illeti, nap-mint nap rengeteg bejelentés érkezik. Egyikre sem illik a tettes leírása, és sajnos sok esetben nincs az eltűnteknek hozzátartozója, aki jelentené, ha baj van. Fene tudja, lehet, ő is egy ilyen elveszett „Kaspar Hauser”. – elhallgattam, miközben sóhajtottam egyet.
Ki lehet ez az alak? Egy szorongással küzdő, depressziós, kiégett háborús veterán, akit a tetejében identitászavar is gyötör? Vagy egy petri-csészében kikísérletezett, génmanipulált titkos fegyver? A lelkemet is eladnám a válaszért. Abban bízom, hogy a gyilkos előbb-utóbb hibázik.
Szerintem Stephennek nagyon jó gondolatai és ötletei vannak.
- Sajnálom, hogy nem zsaru. Tutira pályát tévesztett.  – pillantottam fel rá mosolyogva. Az biztos, hogy tanulhatnánk egymástól.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

Én is rávigyorgok Nia-ra, mikor viccesen helyezi kilátásba, hogy majd megismerem. Mintha nem akarnám. Eddig jó. Azt látja, hogy kicsit kellemetlen és hogy terhemre van, nem érdekel. Pedig igenis meg akarom ismerni. Jobban fogom érteni az egész ügyet, ha őt értem. A feltevésre komoly arccal bólintok. Az indítékról van sejtésem (egyszerűen a brutalitás szeretete), de hogy mi alapján választ, arról fogalmam sincs. Lehet, hogy ez volt, amit ő mond. Rosszkor voltak rossz helyen. Véletlenszerű választás. A Micimackós utalásra egy kicsit elmosolyodom. Egy "cuki" rajzfilmszereplőt emlegetni ebben az ügyben elég durva húzás. Akár én is mondhattam volna. Az undor és az iszonyodás mellett is tud viccelni. Kemény és erős nő, ki nem mondom, de ez közös pont bennünk, hogy nem szakadunk bele az izgulásba még nehéz esetekben sem. Ezt érzem nála. Kíváncsiság és törekvés a megismerésre. A történetemet teljes mértékben értette és belátta az értelmetlenségét is. Viszont van itt egy bibis pont, amiről még nem esett szó. Én nem sokat tudok erről, de ő tudhat.
- Igen, de hol voltak akkor a benzinkutasok? Senki nem látott, nem hallott semmit? Szerintem nem lehet olyan gyorsan kivitelezni egy ilyen mészárlást. Ha a gyilkos csöndben is volt, a kutya biztos nem. És meg kellett, hogy harapja vagy karmolja. Kizárt, hogy megúszta sérülés nélkül. Sparky fogain nem találtak semmi érdemlegeset? Bár ha nincs a nyilvántartásban, akkor gondolom, semmire nem mennek egy ilyen nyommal. Nincs mivel összevetni...
Vagy mégis, de ezt Nia tudja. Ha nem is nyomozó, de kíváncsi típus és biztos vagyok benne, hogy pontosan ismeri az eljárásokat, hogy mit lehet kideríteni és mit lehetetlen. Én pedig nem vagyok benne ebben, csak következtetek. Lehet, hogy jól következtetek, de a biztosat ő fogja megmondani. Nem a dícséret volt a lényeg a mondandómban, de beletettem. És rákapott. Szereti az elismerést, fontos neki. Ez is hajthatja, hogy megoldja ezt az ügyet, meg persze az is, hogy egy ilyen vadembert lefüleljen. Lassan megosztja velem a részleteket és figyelmesen hallgatom. Próbálok mindent megjegyezni és a részleteket igyekszem összekapcsolni. Ha megint erőltetett dolgok jönnek ki, azokat is elmondom. Lehet, hogy lesz egy jó ötlet a sok téves meglátás között és a nő agya beindulhat. Tiszta brainstorming, amit csinálunk. Álnév. Vagy keresték korábban is vagy előre kitervelte, amit akart. Valami volt a füle mögött, ami miatt veszélyesnek érezhette, hogy saját néven foglaljon szobát. Busás jatt, szóval nem szegény ember vagy lopott. Sparky-tól biztos nem, úgyhogy lehet másik eset is, ami talán nem ilyen véres. Egy részletet Nia ködösen mond el, de nem látom az érzéseiben, hogy fél kimondani vagy meg sem történt.
- Nem kéjgyilkosság volt? Ez alatt azt érti, hogy úgy hozzá sem nyúlt? Nőként biztos nehéz ilyenről beszélni, de lehet, hogy számít. Kár, hogy nem pizzát rendelt, akkor lenne hangfelvétel. Gondolom, ahonnan a csajt kérte, ott nem szolgálnak ilyennel... Azokkal nem lehet felvenni a kapcsolatot? Hátha elejtett valami érdekeset. Egyáltalán mi értelme volt ennek? Ahhoz nem kell szobát bérelni és hivatásost hívni, hogy valakit megölhessen... Miért pont egy callgirlt? És a moteltulaj nem mondott mást? Mondjuk, hogy déli beszédstílusa volt vagy egyéb? Szemrángás, egyedi hang, valami, amit nem lehet lerajzolni?
Kicsit úgy érzem, hogy túl sok minden eszembe jut, de ha ezek közül bármi teljesül, akkor közelebb vagyunk. Még anno tárgyalástaktikán volt szó ilyenekről. Miről jegyezzük meg a tárgyalópartnerünket? Minden olyasmiről, amit nem illik hangosan észrevenni, de könnyű megjegyezni: eggyel kevesebb fül, bütyök a kezén, sebhely az arcon, félresikerült smink, stb. Ha valahol, akkor egy nyomozásban főleg érvényesülnie kell ennek a technikának.
Meg lehetne még próbálkozni azzal is, hogy mi alapján választott álnevet, de erről aztán végképp nincs lövésem, hogy hogy lehetne kitalálni. Érdekesebb a távozás. Vérfarkasként értem, hogy élhette túl, de hogy miért pont így tette, azt nem. A folytatás megint csak érdekes, néhol kicsit tisztább, néhol teljes káosz. Kétkedő hangon el is mondom a gyanúimat, kérdéseimet és felvetéseimet kissé hunyorogva, előrehajtott fejjel, hogy lentről nézzek felfelé Nia arcára.
- Egy nindzsa, aki akár egy tetőről is leugrik épségben? Elmehetett volna az éjszaka közepén is, simán, az ajtón át. Előre fizetett, nem kérdezték volna. Kicsit sietősnek tűnik ez az egész és ha szerencsénk van, pont itt fogja elrontani valamikor. Érdekes, hogy a taxisnál is vannak utcalányok a képben. Nem lehet, hogy ez a...nevezzük akkor Bruce Hansonnak...szóval ő rendelte őket? Igaz, ennek sincs sok értelme. De azt a taxist se hallotta senki kiáltozni?
Megállok egy pillanatra. Magam elé nézek és megpróbálom elképzelni a helyzetet. Egy ideig hallgatok, aztán ami megjelent a szemeim előtt, azt felvetem Nia-nak:
- Ha én lestoppolok egy taxit, akkor az anyósülésre akarok beülni. Onnan nem lehet csak úgy kirángatni a sofőrt! Vagy kinyitotta a bal első ajtót? És Daltont már az elején elintézte? Nem hinném, hogy csak úgy hagyta volna magát fellógatni. Úristen, hentesmunka, mint a marhákat a kampón...
Itt tényleg elgondolkodom. Még sok minden van abban, amit eddig hallottam. Nem tipikus vérfarkastámadás. Ahhoz túl mesterkélt és alapos. Ez már emberként is őrült volt, de most megkapta az erőt, hogy a vágyait beteljesítse. Túl pepecselős a nyúzás egy rendes farkasnak. Letépni a kart, a beleket kipakolni az oké. De aprólékosan, szépen lefejteni a bőrt? Talán emberként is idő kérdése lett volna, hogy egyszer rájöjjön a hoppáré és belekezdjen ebbe. Ha így van, akkor megvárta, hogy uralni tudja az erejét. Gondolkodásra vall ez az egész. Tervezésre és annak megfelelő kivitelezésre. Ez nem őrjöngés, nem eszetlen tombolás. Én is azon gondolkozom, hogy mi hajtja? És miért pont ezt a módszert választja? Én is szeretek szórakozni emberekkel, de nem szoktak belehalni, csak lelki sérüléseket szereznek néha. Voltak olyan eseteim, mikor kitomboltam magam, de nem így. Ez más. Nia közben mond valami személyeset és érzem, hogy komolyan is gondolja. Nagyon koncentrál a dologra és megint elismerést érzek az irányomban. Egy mosollyal és hátrahajtott fejjel nyugtázva mondom:
- Én nem tudnék egész nap ilyenekkel foglalkozni. A szállodaüzlet sokkal inkább az én világom. De maga se lett művész, pedig lehetne.
A végén még egyszer ránézek arra a rajzra. Igen, megállná a helyét grafikusként is. Amit gondolok az indítékokról, azt viszont én ki is mondom. Gondolkodjunk úgy, hogy a másik is hallja, különben nem jutunk előbbre.
- Lehet, hogy az a kulcs, hogy mi alapján választ? Egy kutya, az ember legjobb barátja, aki őrzi a házat, mint egy szolga. Egy törékeny nő, kiszolgáltatott, utcára kényszerült. Egy taxisofőr, aki szintén szolgálatban volt. Olyanokat szemelt ki, akik valamilyen módon alárendeltek voltak, nem a saját sorsuk urai. Talán ettől érzi magát erősnek, hogy gyengéket szemel ki. Sparky persze fizikailag biztos nem volt gyenge, de a helyzetét tekintve igen. Biztos érti, miről beszélek. Viszonylag elhagyatott helyeket keres. Egy útszéli benzinkút, egy olcsó motel eldugott szobája és egy félreeső külvárosi rész. És ezek legyenek jó messze egymástól.
Kiegyenesedek ülő helyzetemben és a tenyeremet a combomra teszem, kicsit rájuk is csapok. Nia-ra nézek felcsigázott tekintettel, ami azt mutatja, hogy beugrott valami, amitől sokat várok.
- Van magánál térkép? A várost szerintem mindketten jól ismerjük. Keressünk ilyen helyeket azon a vonalon, ami kirajzolódik az eddigiek alapján! - adom ki a parancsot, ami tulajdonképpen kérés, mert nem vagyok a főnöke. Csak most hirtelen úgy érzem, ez nem várhat. Talán lesz valami, amit meglátunk a város térképén. Persze sok mindent összebeszéltem itt és Nia-nak lehet sokkal konkrétabb ötlete vagy teljesen eltérő is. Én most itt tartok, de ha meg tud győzni, képes vagyok hallgatni az érveire.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

- A benzinkút épületéből nem látni hátra a kávézó mögé. Mr. Parker azt mondta, kiengedte Sparkyt intézni a dolgait. Általában ki szokta kísérni, hogy sétáljon egyet, de akkor éjjel nem ment. Ez a szerencséje.
Stephennel azért volt jó agyalogni, mert nem zavart el. Nem úgy, mint a hadnagy, aki szíve szerint hivatalos végzéssel tartana távol az ügytől. Ismeri a természetem, nem akarja, hogy többet tegyek, mint ami a munkám.
A kéjgyilkossághoz érve megráztam a fejem.  A barna hullámos tincsek, ide-oda táncoltak a vállamon.
- Nem volt ungabunga. Legalábbis nem vele. A halottkém Katie utolsó aktusát a testnedvek alapján pár órával korábbra datálta, mint a gyilkosság időpontja. Óh, a tulajt kérte meg, hogy hajtson fel hozzá egy éjszakai pillangót. Én is kérdeztem a tulajtól, látott-e valami különös ismertetőjelet a fickón, de nem. A napszemüvegét és a hűvös, kimért viselkedését leszámítva. A keresettünk nem épp szószátyár.
Egyáltalán nem bántam, ha Stephen kérdezett, könnyebb volt így elmondani a történteket, mintha egy szuszra kellett volna mindent az elejétől a végéig elregélni az összes részletre kitérve.
- A taxis egészen máshova vitte a két csajt. A végállomástól több utcányira nyírták ki. „Bruce Hanson” barátunk sosem ült be a kocsijába, átfésülték a nyombiztosítók. Se egy hajszál tőle, se egy körömdarab, se ujjlenyomat. Meglátta, megtetszett neki a sofőr, és már vitte is az építkezés sűrűjébe. Valószínűleg leosztott neki egy-két izmosabb pofont, hogy csendre bírja. Később már nem hiszem, hogy volt ereje kiabálni, a fájdalom, ami átjárhatta az egész testét, a vérveszteség, talán az eszét is elvette. El sem tudom képzelni milyen lehet megnyúzva lenni… Dalton még élt mikor megnyúzta, ez áll a halottkém jelentésében. Abban vérzett el, hogy letépték a végtagjait.
Megborzongtam, ahogy végigfutott a hátamon a hideg. Néhány másodpercre csend telepedett ránk.
- Nindzsa. – ismételtem meg először rezzenéstelen arccal, aztán kibukott belőlem az őszinte nevetés. Elkapott. Nem tehetek róla. Rögtön el is szégyelltem magam, amiért ilyen téma közepette vagyok képes vidámkodni, mint valami éretlen kölyök. Szerencsétlen gyilkos, ha tudná, hogy mi mindennek tituláltuk eddig. Volt már titkos fegyver, kiégett veterán identitászavarral, most meg egy röpködő őrült nindzsa. Nindzsa… Megint jött az inger, de most bent tartottam, csak az ajkaimon és az arcizmaimon látszódott, hogy küzdök a kacarászás ellen.
- Mr. Chesterton…. – mondtam volna valamit, helyette megcsóváltam a fejem, mert mégiscsak kiszaladt a számon a rövid nevetés. – Bocsánat…
Megköszörültem a torkom, és minden komolyságomat magamra erőltettem. Majd a kocsiban kiröhögöm magam, ha itt végeztünk. Ha meglesz a gyilkos, most már tuti megkérdem tőle: „Hé, te! Miért az ablakon mentél?”
- Lehet rádöbbent, hogy mit tett, aztán megijedt. A helyében én sem a főbejáraton léptem volna meg.
Megvontam a vállam. Nem láttam fickó fejébe, csak találgattam.
Megcseréltem a lábaimat, a felső kezdett kicsit zsibbadni, ahogy keresztbe volt vetve.
- Művész, persze. Halálra is unnám magam. – vigyorogtam aztán. – Bár, még megérhetem, hogy ezek után kirúgnak és mehetek mesekönyveket illusztrálni. Na, még csak az lenne nekem a büntetés.
Leplezetlen érdeklődéssel hallgattam Stephen megszülető elképzelését. Tyű! Micsoda ragyogó elme! Vajon mondták már neki?
Úgy érzem, jó felénél ragadta meg a dolgot. Ennek így van is értelme.
- Hm… Ez tetszik! Gondolja, hogy azért „szolgálókat” gyilkol, mert saját magát látja bennük, és rájuk vetíti ki a gyűlöletét? Ha már katonai kiképzésben lehetett része, akkor valószínűleg szolgált is valakit. – szőttem tovább a gondolatot. Persze ez is csak egy hipotézis, ami bizonyításra vár.
Stephent erre tovább sodorta az ihletett hév, és azt kérdezte, már-már sürgetve, van-e nálam térkép. Elképedne miféle rejtélyes dolgok rejtőznek egy női táskában. Ám az én tatyóm titkai más lapra tartoznak.
Egy normális nő retiküljének a tartalma: minimum 3 féle Max Factor rúzs, púder, szemceruza, piperetükör, parfüm, kiskanál-kiskés-kisvilla, papírzsepi, tampon/betét, Aspirin, Nospa, plüssfigurás gigantikus kulcscsomó, 110 millis kézfertőtlenítő gél citromos illattal, egy doboz Tictac, mentolos rágó, naptáros notesz, minimum 2 örökíró (ha az egyik mégsem írna), mobil, manikűrkészlet, összegöngyölt női magazin, egy Nicholas Sparks regény, önvédelmi spray és a fél téglának álcázott tárca.
Ehhez képest az én esetemben: mobil, negyedtéglányi tárca, toll, jegyzetfüzet, körömcsipesz, Snickers szelet, természetbarát dinamós zseblámpa, portrék, városi térkép, az Ariane-5 hordozórakéta műszaki tervrajza. És csodálkozok, hogy nincs pasim.
Stephen kérdésére élénken feleltem.
- Naná! – s ezzel előhúztam a táskám hátsó rekeszéből a várostérképet. Széthajtogattam, majd úgy tartottam, hogy Stephen is jól lássa. Az áldozatok helyeit már megjelöltem rajta egy-egy piros X-szel.
Felnéztem Stephen markáns arcára.
- Ha nem vigyáz, még azt fogom hinni magáról, hogy tök jó fej. – elvigyorodtam. - Nyugi, Mr. Chesterton, nem fogom reklámozni, eszemben sincs leamortizálni az imidzsét.
Hű, azt hiszem részemről megolvadt a jég. Nagy franc ez a pasas, észre sem vettem, hogy megpuhít.
Egy darabig vele bogarásztam a térképet, aztán kiböktem, ami egy ideje motoszkált bennem és ott volt a nyelvem hegyén. Ha már egy csapat leszünk, és úgy néz ki, hogy az, akkor úgyis ki kell tálalnom.
- Nem tudom, hogy el merjem-e mondani. De tudja mit? A nindzsa után szabadon: Nem Sparky harapta meg a tettest. A tettes harapta meg Sparkyt. Ehhez mit szól? – vártam Stephen reakcióira. Gondolom meglepi, aztán leír totál hülyének. Hogy megelőzzem az épelméjűségem megkérdőjelezését, folytattam. – Idegentől származó nyálat találtak a nyakörvén, ami máshogy nem kerülhetett oda. Nem medvéé, és ez tisztázza Micimackót a gyilkosság vádja alól. – úgy mondtam, mintha örülnék a medve ártatlanságának. Örültem is. Minek szegény fantommedvének a számlájára könyvelnek el minden aljasságot, amit az emberek tesznek egymással?
- Emberi. És ami a legfurcsább, hogy csak részben az. Nem tudták kielemezni, mondván, hogy annyira szennyezett. Szerintem Katie Swan és Bobby Dalton gyilkosa szopogatta azt a nyakörvet.
Ha Stephen ezért nem hajt el ananászt gyűjtögetni, akkor semmiért.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

Azt tudtam, hogy nem látni ki az épület mögé. Voltam ott és azért is mertem keresgélni a fűben, mert tudtam, hogy nem látnak meg. Az akusztikai részét viszont nem ismertem, de ezek szerint nem lényeges. Semmit nem tudunk róla, nyugtázom magamban. Persze, hogy nem rázom le Nia-t. Én sejtem az elkövetés módját, de a többi részlet ismeretlen. Amúgy meg igyekszem nyitottan megközelíteni a dolgot. Nézem a nő táncoló haját, ahogy rázza a fejét. Abszolút nem ide tartozik, de csinos kis jelenség. A figyelmemet nem fogja elterelni, nem akarok emiatt hibázni. A tények ismertetését hallgatom. Nem volt nemi erőszak. Se emberként, se farkasként. Csak zsákmánynak kellett ez a Katie, semmi másra. Meg lehet lenni "ungabunga" nélkül, ahogy Nia mondja, de az is lehet, hogy ez a pali elő tudja adni magát rendesen is. Vagy fizet egy piát valami lepukkant diszkóban egy partiribancnak, aztán meg van oldva a szükséglet. Mégis azt érzem, hogy nem képes erre. Ez Nia hatása lenne, hogy megérzéseket veszek figyelembe? Ha igen, akkor inkább elfelejtem. Nem kéne, hogy hasson rám. Szerintem ez nem a szakmai profizmusának a része, inkább a nőies kisugárzása, abból pedig sok baj származhat, ha ennek az áldozata leszek. Nem. Nem töketlen, csak akkor nem ezt akarta. És még szerencsénk sincs, a tulajjal hívatott valakit.
- Napszemüveg este és álnév. Gondolom, előre tudta, mire készül. Vagy már keresték előtte is? Ezt sem zárnám ki - mondom el, amit már az előbb is gondoltam. Biztos, hogy lefuttatták már az adatbázisban és ha nagyon hasonlítana valakire, akit már keresnek, akkor könnyebb lenne. Néven lenne nevezve. Szóval a másik két csaj vakvágány, messze voltak. Nincs ujjlenyomat, se szőr, se semmi? Ez félig szerencse, mert egy farkasszőr túl sokat elárulna. De hogy semmit nem hagy maga után, ezt furcsállom azért. Még szétszakadt ruha sincs sehol. Eltüntette, csak így lehet.
- Sehol semmi nyom? Akkor elérte, hogy a taxis maga nyissa ki az ajtót. Csak így csinálhatta. Tulajdonképpen...nem is olyan bonyolult ez - mondom, ahogy vakargatom az államat.  - Ha volt nála nagyobb csomag, akkor megkérhette, hogy hadd tegye be a csomagtartóba. Erre kiszáll a taxis, kap egy komoly ütést, amitől elájul és utána viszi az élveboncolásra... - eléggé gondterheltnek látszhatok, ahogy Sparky-ra gondolok. Nyomorult kis kutya, milyen sorsra jutott. Felkoncolták. Az a helyzet, hogy én se tudom elképzelni, milyen lehet átélni, hogy lehúzzák az emberről a bőrt. Áldozatokat láttam már szenvedni, de ez igen hosszadalmasnak tűnik. Végtagletépés, ez már közeli, barátságosabb dolog. Kivéve a kutyával kapcsolatban. Rá gondolok legtöbbet ebben az ügyben. Ő számomra az igazi áldozat és így tudok hitelesen szörnyülködni is. Érzem én a szörnyeteget az elkövetőben, de Sparky szemszögéből. Ha ezt egy farkassal tette volna, ottragad abban az alakban és nagyobb feltűnést kelt. Egy kutya nem annyira számít az ősöknek...
Mikor Nia kiröhög, én nem viszonzom a jókedvét. Nem viccnek szántam, amit mondtam. Talán félreérthetően fogalmaztam és azt hiszem, ezt tisztáznom is kell. Komolyan nézek rá és kissé sértetten is. Ez majdnem olyan helyzet, mint amikor visszafordította rám a Tűzbogárral kapcsolatos reakciómat. Érzem, hogy szégyelli magát. Ez úgy kijött belőle, szívből, de az esze azt mondja, nem kéne. Talán többre tart, minthogy kinevessen, de most megtette. Eljátszanék ezzel a momentummal, de most nem lehet, munka van. Nem kérem ki magamnak a reakcióját. Látom, hogy küzd és szerintem a cseppet sem vicces arckifejezésem segít neki ebben.
- Nem egy japán harcosra gondolok, hanem ugrástechnikára, amit esetleg ismerhet az illető. Ha katonai kiképzésben vett részt, tudhat ilyet, de akár önszorgalomból is. Rádöbbent, hogy mit tett? Utána még egyszer megtette!
Ami azt illeti, nem hinném, hogy ez volt az első ilyen esete az emberünknek/farkasunknak. Ahhoz túl ügyes. A sietséget én még még mindig látom az esetben, de lehet, hogy tényleg csak a feltűnést akarta elkerülni. Egy második emeleti ablak azért még nem a világ. Ha képzett, akár ember is ki tud onnan ugrani. Persze nem mindegy, hogy mekkora az az emelet. Szerintem egy motelnél nem kell nagy magasságra gondolni. Meg persze emberre sem, de ez más kérdés.
Amit mond a kirúgásról, azt úgy visszaadnám, mondjuk a Bambival. Nyúzós sorozatgyilkosok esetein agyalni jobb, mint mesehősöket rajzolni? Nála sincs minden rendben, úgy érzem. Az izgalom többet ér neki, mint a biztonság. Eddig is megmutatta. Szembe a szabályokkal, ha ő valamit akar, ami felizgatta és érdekli. A mesekönyvek emlegetése persze a másik véglet, de kiderül, hogy megrendelésre nem akar dolgozni, legalábbis nem úgy. Itt is azt rajzolja, amit kell, de talán a szeme előtt lebeg,  hogy ezzel bűnözők előkerítését segíti. Küldetéstudat. Ezeket nem mondom ki, csak kap egy kis mosolyt, hogy értem a problémáját.
Továbbfűzi a gondolatmenetemet és meg is toldja valamivel, amivel még mélyebbre megyünk a gyilkos elméjébe. Értem, amit mond, szoktam én ilyesmiket olvasni meg műsorokban is vannak hasonló témájúak. De ez akkor is csak egy feltevés. Ahogy az enyém is, úgyhogy elfér mellette.
- Hát...Ha ki lett képezve, akkor ugye ismeri az elnyomást, még ha saját maga is választotta. De sok munkanélküli megy katonának csak azért, mert nincs jobb. Aztán a kiképzést végigcsinálhatja, de talán agyáramegy az a szigor. Igen, ő lesz az elnyomott. De hogy ezt vetíti-e ki másra? Lehet. Kicsinyes bosszúállás, amiből aztán ez lesz? Lehet, hogy már a seregben is voltak vele gondok. Elképzelhető, hogy voltak túlkapásai és úgy vezette le a feszültségét, hogy már ott is bántott gyengébbeket. A kantinosnőt, egy véletlenül rossz helyen lévő civilt, stb. Még iraki veterán is lehet. Ilyet is kerestek már, mikor utánanéztek, ilyen problémás, leszerelt katonát, aki még el is tűnt ráadásul?
Nem vagyok biztos abban, hogy jó nyomon járok és ezt hallani is a hangomon. Eszembe jut mindenféle dolog. A gondolataimat viszont megosztom Nia-val ezzel kapcsolatban. Kiröhöghet megint, ha akar, de azt is érzem, hogy ez a rész tetszik neki. Talán ő is ugyanezt gondolja, csak én mondtam ki előbb. Mindenesetre valami pozitív viszonyulást érzek felőle irántam. Számítottam rá, hogy van nála térkép. Ha nem is alapfelszerelés, mint egy fél kozmetikai szalon, amit biztosan hordoz a retikülben, az ügy miatt hozhatott térképet. Titkon reménykedtem, hogy nem egy okostelefont fog nyomkodni a Google Maps-et használva. Azt nem szeretem. Sokkal jobb egy ilyen nagy lepedő, ahol egészben látjuk a várost, legalábbis én így gondolom. Úgy látom, ő is, mert előkerül egy kihajtható térkép. A piros jelöléseket nem is lehet eltéveszteni. Meglep azzal a kis dícsérettel, amit mond. Megint kimozdult egy kicsit a nyomozásból és ad egy személyes visszajelzést. Jelzi, hogy elfogad, mint társat. Talán azt várja ettől, hogy bízzak benne és valóban segítsek neki. De mintha ennél többet is éreznék. Nem sokkal többet, csak annyit, hogy nem szakmai szempontból mondja, amit mond. El tudom képzelni, miket gondolt rólam, mikor felfedezte, hogy nincs meg a biléta. Most pedig segítek és már azt is értheti, miért szereztem meg valamit, ami az üggyel kapcsolatos. Igen, betekintést nyújtottam magamba, annyit, amennyit akartam. Ő pedig olvas a sorok között. De hogy ne értsem félre, hozzátesz még egy kis csipkelődést is. Pedig érzem, hogy jó neki, amit érez. Bízik bennem, bár kételkednie kellene. Az érzelmeire hatok, nem csak az eszére. Nekem ez jó is így, de erre már kell valamit mondanom. Elvigyorodok, egy olyan igazi, kedves, akár csajozósnak is mondható mosollyal és ezt felelem neki:
- Szóval vigyáznom kellene? Elnézést!
Azért még nem léptünk át minden határt. Például nem szólít Stephennek. Felajánlhatnám, de nem, nem akarok én ennyire bizalmaskodni. Esetleg később, ha eljutunk odáig. Egyelőre nem érzem szükségét. Így is összedolgozunk, ha mással nem, ötleteléssel mindenképpen. Nézem a térképet és próbálok is találni valami olyan városrészt, ami megfelel a leírtaknak. Az x-ei sokat segítenek. Nem kell a helyszíneket odaképzelni, csak egy vonalat, amivel összekötöm őket. A szemöldökeim táncolnak, ahogy agyalok, hogy melyik lehet jó. Néha elhúzom a számat, vagy öszeszorítom, mikor próbálom megtalálni a következő helyszínt. Nehéz ez, elég nehéz. Talán ha odamennék és megérezném a szagát valahol. De akkor is óriási területeket kellene végignézni. Egy-két tippem van is, de megvárom Nia-t, hogy ő mit gondol. Amit mond, azzal viszont meglep. Nem számítottam rá, hogy ennyire előrehaladtak. A szemem ki is kerekedik. Úgy, ahogy ő elmondja, ez nagyon hülyén hangzik. Én persze értem, sőt tudnék reprodukálni egy olyan harapást, de eszemben sincs erről szót ejteni. Azon felül, hogy vérfarkas, ez tényleg egy bomlott elme is.
- Egy kicsit durvábbnak érzem ezt, mint a nindzsát... - mondom, de egyáltalán nem vicces a hangom, sem az arckifejezésem nem ezt mutatja. - Megharapta a kutyát? Jó, őrültet keresünk, de ez azért... Darabolós gyilkosról vannak néha hírek, de kutyát harapdálóról? És hogy részben emberi? Hogy lehet csak részben emberi? Szennyezett? Mivel szennyezett? - kérdezem teljesen komolyan, mert ezt nem értem. Nem vagyok genetikus, se tudós és lehet, hogy ez egy szakszó. Én arra gondolnék, hogy koszos volt a nyál, mert földet evett előtte vagy valami hasonló. De ha nem ezt jelenti, akkor tudnom kell. Ahogy azt is, mit láttak az emberi részecskék mellett. A fajtámat elég jól ismerem, legalábbis úgy gondolom. De hogy egy genetikai vizsgálat mit mutatna, azt nem tudom. Itt egy újabb dolog, amiben bővítenem kell a tudásomat és remélem, hogy Nia megadja nekem. Kétkedően fogadom, amit mond, mert így is kell. Az egyik szemöldökömet húzom csak fel, a homlokomat ráncolom, a számat pedig szóra nyitom, de mégis várok egy kicsit. Elfordítom a fejemet és a parkot nézem, mint az előbb, mikor a taxiból kirántást akartam elképzelni. Utána fordulok vissza és mondom neki:
- Megharapni egy kutyát harc után. Mert közben nem lehet. És azt mondja, hogy Sparky fogain nem volt semmi? Egy harapást se tudott bevinni? Nem tudom elképzelni. Nem csak ezzel akarták lerázni magát az ügyről? Monduk akkor is hülye vicc... - kérdezem a lehető legkomolyabban és inkább nézem a térképet. Nem dobálózok azzal, hogy túl sok X-Aktákat nézett ő vagy a laboros. Nem gúnyolódok, nem is röhögöm ki. Értelmes nő, de mintha ebben mégis hinne. Egy kicsit, mert azért kételkedést is érzek bőven. Várja a letolást, hogy miket beszél össze, de nem kap ilyet, csak értetlenkedek. Ha tud nekem mondani valami épkézláb feltevést, akkor meg fogom hallgatni, de egyébként erre abszolút nem kéne hajlanom. Nem olyan embernek ismernek engem, aki a Nagyláb, a Chupacabra és hasonlók bűvöletében él. A hiedelmekről, azok kialakulásáról van fogalmam, ami az emberi gondolkodást illeti, de sose játszottam ezoterikust, mert nem is vagyok az. Vérfarkas vagyok, de ez teljesen más. Mindenesetre úgy is lehet nyomozni, hogy meghagyom Nia-nak ezt a feltételezést. A rajz embert ábrázol. Ha azt hiszi, hogy ez valami hibrid, akkor csak higyje. Meg kell találni és egy ilyen légből kapott elmélettel a fejében is lehet gondolkozni. A lényeg a helyszín és ezt mutatja a viselkedésem is, hogy ezt akarom kikövetkeztetni. Találtunk valamit, kitaláltunk valamit, ami segíthet nyomra akadni és ez a legfontosabb.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

Bólintottam. Sok ponton ugyanarra gondoltunk Stephennel.
- Igen, takargatja magát. Rejtőzködik. Eddig talán csak… saját maga elől, de most már a rendőrség elől is. Tisztában lehet a lelkidefektjével, és képtelen vele megbirkózni.
A nevetés kissé hirtelen ragadott el. Tény, a legrosszabb percben.
- Sajnálom, Mr. Chesterton. – mentegetőztem, miután megköszörültem a torkom. Nah, ez remek. Most azt hiszi, rajta vihogok, mert lenindzsázta a gyilkost. Pedig csak azon szórakozom magamban, hogy egy új kifejezéssel bővült a gyilkos kilétének elméleti repertoárja.
Nem magyarázkodom, az nem kenyerem, inkább csak hagyom elpárologni a pillanatot és a villanásnyi jókedvet.
Stephen komoly tekintete, morózus ábrázata hamar le tudja hűteni az embert, már látom. Igaza volt. Csak ránéztem, és gyerekjáték volt leküzdeni a további ingerenciát.
- Értem, mire gondolt. – duruzsoltam most már sokkal a témához illőbb, nyugodt hangon. - Megtette, és megint megteszi. Szerintem identitászavarral küzd. Talán besokallt a küldetések alatt, ha katona volt egyáltalán. Leszerelt, csakhogy nem tud visszailleszkedni a társadalomba. Annyira a vérévé vált az erőszak, hogy képtelen máshogy élni. – ahogy gondolkodtam, halk hümmögést hallattam. – Elképzelhetőnek tartja, hogy Sparky előtt még volt más áldozat is? Akkor ő hol van? És miért nem értesült róla a rendőrség?... Lehet meg sem találták. – az utolsó mondatot már csak halkan mormogva tettem hozzá.
Dolgoztak az agykerekeim ezerrel. Az biztos, hogy a Stephennel való közös elméletgyártás jócskán megolajozta őket. A vicc; még élvezem is, de nincs az az Isten, hogy bevalljam neki. Zárjanak vasszűzbe, törjenek kerékbe, négyeljenek föl, ültessenek máglyára, akkor se! A fene megette ezt az egészet. Úgy jöttem ide, hogy pikkelek rá a biléta miatt. Most meg itt gerjedek a közös a nyomozásra, és azon izgulok, mikor megyünk már terepre újabb nyomokat felkutatni. Nyugi, kislány!
Hosszan beszívtam a friss levegőt, és nyugodt hasi légzéssel fegyelmeztem meg a bennem felpezsgő lelkesedést.
Na, tessék, erre még rám mosolyog olyan pasisan. Igen, vigyáznia kéne, mert egyre határozottabb képet festek róla, amin már nem olyan sziklamerev és rideg, mint első körben a benzinkútnál. Még a végén megértem milyen titkos recept szerint hódít.
Nem, magamtól soha nem szólítanám Stephennek. Nem mászok így a férfiak arcába, távoli tőlem ez a módszer és vérmérséklet. Mindig kivárom szép türelmesen a felajánlást. Különben is Stephen az idősebb, és rangban ő van magasabb pozíción. Ez a fű alatti megállapodás egyébként is gyerekcipőben jár.
Egy hasonló mosollyal viszonzom a gesztust, aztán én is a térképre koncentrálok.
- Szerintem már bent van a városban. Ha figyelembe vesszük, hogy 4-5 naponta jön rá a hoppáré, és szereti a néptelenebb környékeket, akkor talán… hm…  - gondolkodás közben összeszorítottam az ajkaimat, és a mutatóujjam hegyét rájuk préseltem. Ez nálam az elmélyülés berögzült megnyilvánulása. Ilyenkor éppen „mélyenszántok”.
- Itt… a garázssor, bár ez még kiesik a város szélére. Aztán itt... és itt... A folyópart, és a sikátorok. – bökök végül három szerintem lehetséges pontra a térképen. Leszűkítve is elég nagy terület.
– Ezeket tartom esélyes helyszínnek, ahol ma-holnap lecsaphat.
Stephen jól sejti, mi áll sokszor a számomra fabrikált hivatali mesék hátterében. Csak legyintek egyet.
- Folyton le akarnak rázni. – magyarázom tök nyugodtan, mint akit abszolút nem érdekel, hogy a hadnagy tényleg ezt teszi. Lepörög rólam a próbálkozásuk, a szidalmukkal együtt. Nem könnyű belegázolni a lelkivilágomba. Én evégett, és sok más dolog miatt is olyan nyugis tudok lenni, mint akit tibeti lámák neveltek.
Tudom én, hogy meredek, amit a nyakörvön találtak, és beszélni sem egyserű róla. Ez olyasvalami, amiért joggal nézne bárki bolondnak. Körülbelül olyan értékű, mintha azt állítanám, hogy elraboltak az UFO-k. Bennük meg még hiszek is, elvégre az univerzumnak CSAK a megfigyelhető részében 100 billió galaxis van. Ráadásul táguló világegyetemben élünk. Kizárt, hogy csak a mi kicsiny bolygónk legyen népes.
- Mr Chesterton, - csendült a hangom jókora adag komolysággal, talán ez fel is hívta annyira a figyelmét, hogy rám pillantson a térképről. Ekkor mélyen a szemeibe nézek. – Ez elég ingoványos talaj. Az igazság az, hogy azokat a laborjelentéseket nem is lett volna szabad látnom.
Gondolom ezzel nem mondtam újat.
- Fikarcnyit sem értek a genetikához. Nem tudom mit találtak, a lelet nem egyértelmű, de azt kihámoztam a jelentésből, hogy a nyakörvön Sparky vére mellett egy másik állat nyála is ott van, ami nem medvétől származik, viszont emberi DNS keveredett bele. – én itt elharaptam a mondókám.
Még passzolna is ide a világban-elveszett, depis katonasrác, mint a kormány titkos fegyvere, amit/akit ölésre fejlesztettek ki egy szupertitkos nevadai támaszponton. Majdnem, mint a Tökéletes katonában, Jean-Claude Van Dammal és Dolph Lundgrennel.
Stephent inkább nem boldogítom ezzel. Enélkül is zsibbasztónak találhat.
- Tudja mit? Odabent elhintem a leszerelt-stikkes-veterán ötletét, hátha kikutatnak valamit a fiúk, én meg résen leszek. Ha bármi plusz infóhoz jutok, jelzem. Cserébe ugyanezt szeretném kérni. Ehhez mit szól? – pislogtam Stephenre hatalmas kék szemekkel.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

Érdekes, amit Nia mond. Ez a John Doe, álnevén Bruce Hanson talán tényleg saját maga elől is rejtőzködik. Ez túlmutat a likantrópián. Nekem is van álnevem, de hivatalos papírokkal és adatokkal. Se napszemüveggel, se kapucnival nem szoktam elrejteni magam. Más kérdés, hogy ha akarok, láthatatlanná tudok válni, de itt a szándék a lényeg. Attól, hogy valaki vérfarkassá válik, nem kell feltétlenül mindent letagadnia, ami addig volt. Az emberünk már a beharapás előtt is defektes volt, biztos. Kétségkívül az volt és ezt Nia is látja. Nagyon okos nő. Kezdem megérteni, hogy miért akar jobban belefolyni a nyomozásokba. A képessége megvan hozzá.
A bocsánatkérésre nem mondok semmit. Nyugtatgatni se fogom, de a sértődöttet sem játszom. Amit csinálok, mégis elég ahhoz, hogy elszálljon a kitörő jókedv. Így is van, koncentráljunk az ügyre, ne röhögcséljünk. Érzem, hogy kellemetlenül érzi magát így lehűtve. Ciki, hogy kiröhög valakit, aki segíteni akar, még ha pontatlan megfogalmazással is. Az identitászavart már nem először mondja és ennek is lehet több jelentése. Nem tudja, kicsoda és talán nem is akarja tudni. Önértékelési problémái vannak, amiket elég brutális módon próbál orvosolni. Nia levezetése megint jónak tűnik és bólintok is.
- Igen, így lehet. Tudja, itt már tényleg annyi minden előkerült, így már meg sem lepődöm, hogy több elkövetőt kerestek és nem jutottak semmire. Ez az ember is többet hordoz magában. Egy képzett katonát, egy boncmestert és egy...minek nevezzük végső soron? Egy magát kereső, de nagyon nem találó, kifordult lelket. Egy őrültet. Nem feltétlenül ugyanilyen esetekre gondolok. Szerintem megvan a fejlődéstörténete, bár ez egy kicsit durva szó ide... Talán kocsmai bunyóval kezdte a kantinban, a körletben egy-két állassal, aztán fokozatosan lépett tovább. Ennyire brutális dolgokra biztos felfigyeltek volna, úgyhogy szerintem ez csak egy újabb lépcsőfok. Szóval én kisebb tettlegességre gondolok. A nyúzást viszont máshol kellett tanulnia. Szerintem az nem megy csak úgy és az biztos, hogy katonáknak se tanítják. Lopás meg hasonló bűntények viszont nem igazán illenek hozzá. Nem vitt el semmit az áldozatoktól, ugye? Nem említette, úgyhogy gondolom, semmi nem hiányzott.
Izgatottságot érzek. Nagyon beleásta magát az ügybe és most, hogy engem is bevont, még mélyebbre került. Ráadásul társa akadt. Nem tudom, mennyire gyakran történik ez meg vele. A magánakcióiba bevonhat másokat, de lehet, hogy inkább egymaga kutakodik. Talán én is csak azért vagyok itt, mert gyakorlatilag "beleerőltettem" magamat a nyomozásba. Felhívtam a figyelmét valamivel és rámszállt. Nem kizárt, hogy máskor is akadt már, aki a saját szakállára próbált kideríteni dolgokat és Nia együtt tudott működni vele. Bár az is biztos, hogy akárkivel nem osztja meg a nyomozás részleteit, annál okosabb. Most viszont fel van pörögve, izgatott és próbálja ezt leplezni. Tart tőlem, tartja a távolságot, de kellemetlen neki, hogy erre szükség van és ezért nyugtatja magát, hogy ne lássam. Nem is látnám farkasérzékek nélkül. Nagy színész a csaj, sok minden bujkál a mosolyai mögött.
Nézem a térképet és azt is figyelem, ahogy gondolkodik. Erős testi reakciókkal is igyekszik kizárni a zavaró tényezőket és az ujját a szájához közelíti. Mindent egy helyre, mindent egy lapra. Most csak ez van, értem. Amit mond, abból én kettőre gondoltam.
- Nagyjából én is ezeket mondanám. A garázssor talán messze van, szerintem nem halad olyan tempóban. Ha lecsap, akkor biztos kameramentes övezetben, de oda viszont el kell jutnia valahogy és addig szem elé kerülhet. Lehetséges ilyen szinten megfigyelni ezeket a helyeket? - kérdezem, mert ez már a csúcstechnológia kategóriájába tartozik, ami nagyon nem az én világom. A filmekben sok minden van, de lehet, hogy a valóság más. Nia pedig biztos ismeri a lehetőségeket.  Érzem rajta, hogy a lerázásra gondolva nem esik nagyon kétségbe. Már többször megoldotta, ahogy mondta. A kételyeit is érzem, maga sem biztos abban, amit állított a nyálról. Mikor megmagyarázza és annyira követeli a figyelmemet, akkor rá is nézek vizslató szemekkel. Süt rólam, hogy meg akarom érteni a szennyezettséget és a többit, de az is, hogy nem veszem készpénznek. Elő tudom én ezt adni úgy, hogy semmit ne sejtsen. Tisztul a kép, de még mindig necces lenne ezt így elhinni.
- Értem. Szóval nem tudnak róla, hogy látta, akkor viszont ez nem lerázás, hanem... Talán félreértelmezett valamit, ami nem lenne meglepő. Még a zárójelentéseken is olyanokat írnak néha, hogy szótárral is nehéz megfejteni, mi baja volt az embernek. De ha egy az egyben az állt rajta, amit mondott... Azt is meg tudják állapítani, hogy mikori a nyál? Lehet, hogy megnyalt egy nyulat délután. A genetikához én se értek, úgyhogy ez a keveredés rejtély marad. A rajza viszont tiszta, az alapján meg lehet találni, még ha belül nincs is rendben.
Agyilag biztos nincs és amit találtak, az lehet valami ismeretlen kór jele is. Sok mindent bele lehet ebbe magyarázni, ha nem akarjuk elfogadni annak, ami. Márpedig ne akarják! Úgy érzem, hogy még hozzátenne valamit, de nem mondja ki. Talán annyira őrültségnek hangzik, hogy nem meri vállalni, csak ott motoszkál a fejében valami. Néha nagyon veszélyesek az ilyen gondolatok, mármint ránk, vérfarkasokra. Az elmondottakat összegzi és futna egy kört a kapitányságon meg a szakértőknél. Bólogatok, kissé félredöntött fejjel és komolyan ránézek. Azokat a szemeket most jobban észreveszem, mint eddig, sőt talán a kelleténél is jobban. Ezt pedig ő is látni fogja. De nem, ez nem a csajozás ideje. Azt amúgy is máshogy szoktam, nem darabolós gyilkosokról társalogva. Mindenestre szép szemei vannak, azt meg kell hagyni. Biztos, hogy ha ő ott ül, mikor egy szemtanú vall, akkor annak sokkal több kedve van az egészhez. Még nőként is, mert Nia elég megnyerő.
- Jó, rendben! Szerintem amit itt egy ültő helyünkben ki tudtunk hozni ebből, azt megszültük. Remélem, sikerrel jár. Ha keresne, ezen tegye. Lehet, hogy tárgyaláson leszek, de akkor visszahívom, amint tudom - adok át neki egy névjegykártyát a mobilom számával. Én pedig elő is veszem a készülékemet, ami egy modern, de alapműveletes telefon. Az okostelefonokat nem szeretem. - Ad egy számot, amin elérem, ha eszembeötlik még valami? A kapitányságon keresni nem lenne bölcs dolog, gondolom - mondom egy sokat sejtető, de nem hízelgő mosollyal. Biztos rögzítik ott is a hangot és lebuktatnám. Magamat is és ez érdekel igazán, de most valamennyire közösek az érdekeink. Remélem, nem húzza meg a vészcsengőt, hogy "jézusom, elkéri a telefonszámomat, randira fog hívni". Eszemben sincs randira hívni. Már több kedvem van hozzá, hogy ne kívánjam a halálát, de itt nem tartunk. Ha megadja a számot, bepötyögöm, nem túl ügyes ujjakkal, elég lassan. Megpróbálom meg is jegyezni. A szoftver lefagyhat, a telefon elromolhat, de ha tudom a számot, bárhonnan hívhatom. Ez ilyen régi beidegződés nálam, még a mobilok előtti világból, amit egyébként jobban is szerettem.
- Remélem, nem túl nagy kérés, de ha minden rendkívül flottul menne és rögtön el is kapják, akkor utólag elmondja nekem, hogy végülis ki ez? Most már nem csak az nyugtalanít, hogy ilyen dolgok mennek a városban, ahol mi turistákat fogadunk. Egy identitászavaros, félig állat nindzsa boncmester, aki katona volt, ez igazán érdekes és a hírekből biztos nem fogom megtudni az igazságot - foglalom össze egy kissé gúnyos mosoly kíséretében a képtelen és valós sejtéseket, amiket összehoztunk. Ezeknek egy része igaz lehet, a többi téves következtetés. Tényleg érdekel, hogy hol nyúltunk mellé és mit találtunk el. Visszajelzés lesz, amiből tanulhatok. Még meghallgatom, majd felállok és megigazgatom az öltözékemet, aztán pedig elköszönök, szép napot kívánok neki egy kedves mosollyal, majd átvágok az autók között, hogy bemenjek a munkahelyemre. Jól elbeszélgettük az időt, úgyhogy most már nincs sok hátra a délelőtti meetingig. Persze nem hagyom én ennyiben a dolgot, hogy csináljanak, amit akarnak. Az Őrzőknek le lesz adva a drót, hogy nézzék az ügyet és gondoskodjanak arról, hogy jó kimenetele legyen. Sejtem, hogy lesz ennek jó vége és nincs igazán kedvemre a dolog, de ez van. A Falka titokzatosságát meg kell őrizni. A telefonomat pedig figyelni fogom. A meetingen is, csak le lesz némítva. Meg tudom csinálni, hogy oda is figyeljek, amíg a megbeszélés tart, de koncentrálnom kell. Legszívesebben mennék terepre, de nem akarok gyanút kelteni most, hogy már nagyjából eloszlattam. Ha Nia-ban felbuzog a tettvágy és lesz olyan bátor, hogy maga akar elmenni, ezt pedig elhinti nekem, akkor vele viszont már hajlandó lennék odamenni. Ami pedig biztos, hogy tanulságos számomra ez az eset már eddig is és nagyon kíváncsi vagyok, mit tudnak meg. Titkon abban reménykedem, hogy még labdába rúghatunk mi ketten a fatomképrajzolóval, mielőtt lekapcsolnák a magányos farkast.

[ Rocky & Nia – The fun side of the evil ]

- Persze, meg lehet figyelni kamerákkal ezeket a helyeket, csak az a baj, hogy nagyon nyílt és szellős terepek neki. Viszont a sikátorok már nem annyira. A motelben és az építkezésen el tudott bújni a „szöszölős” munkához. Sparkyval sokkal hamarabb végzett a kávézó mögött, ott talán emiatt nem zavarta a fedetlen tér. – agyalogtam.
Most, hogy tüzetesen megvizsgáltuk a térképet, és megegyeztünk a lehetséges helyszínekben, elvontam magunk elől az abroszméretű térképet. Összehajtogattam és visszacsúsztattam a táskámba.
- Igen, igaza lehet. Valamit félreérthettem, de tisztán szeretnék látni, ezért a végére fogok járni ennek az egésznek.
Zavar a nyál problémája. A hatóságoknak könnyebb volt rákenni az ügyet egy medvére, mint alaposan kivizsgálni mi ez? Ugyan már! Nem végzünk fél munkát….
Nem hiszek a vérfarkasokban, meg a fogtündérben. A titkos laborokban klónozott szuperkatonákban viszont annál inkább. Ismerem Amerika háborúpárti habitusát.
- Rendben. Köszönöm. – bólintottam, és elvettem a névjegykártyát.
Most eszembe nem jutott azt feltételezni, hogy Stephen randira akar hívni. Abban biztos vagyok, hogy nem fog visszaélni a számommal. Teljesen mások a körülmények, mint pár napja a benzinkútnál.
- Valóban nem lenne ildomos a rendőrségen keresni….  - duruzsoltam csibészesen somolyogva. Megint csak egy rugóra járt az agyunk.
– Megkímélem a pötyögéstől, Mr. Chesterton. Láttam viaskodni a GPS-szel. – mosolyogtam magam elé. Inkább voltam előrelátó, mint gúnyos. A hangom kedvesen csengett, miközben előhúztam a mobilom a tatyómból. Tárcsáztam a névjegykártyán lévő telefonszámot, és vártam, hogy Stephen kezében megszólaljon a készülék. Így csak elmenti a számom, gyorsabb, és az a veszély sem áll fenn, hogy elrontja.
- Igen, megígérem, ha elkapják, leadom magának a forródrótot. – meg is teszem, már csak azért is, mert olyan ember vagyok, aki nem csinál popsit a szájából. Az ígéret, az ígéret. És bízom Stephenben annyira, hogy tudjam, bizalmasan fogja kezelni a részleteket.
Sosem a teljes igazság látja meg a napvilágot a hírekben, csak egy kis szelete. Mi a rendőrségen azért több részletnek vagyunk a birtokában. Mindig megmosolyogtatnak az újságokban megjelenő elnagyolt cikkek, miután összevetem őket azzal, amit mi tudunk a történtekről.
- Köszönöm, hogy időt szakított rám és meghallgatott. Sokat segített. – magyaráztam, s ezzel elrámoltam a táskámba. Ez a reggeli közös agytorna bearanyozta a napom. Sokkal jobban alakult ez az egész, mint vártam. Stephenből még a végén remek partner válik, amennyiben lesz folytatása az ügynek. A rendőrségen nagyon meg kell küzdenem azért, hogy a hadnagy meghallgasson. Nem szereti, ha az ilyen és hasonló durva esetekkel foglalkozom. Felfogom, hogy a gyenge, védtelen nőt látja bennem, akit a széltől is óvni kell, de én Paulo Coelhoval értek egyet; „A hajó nagyobb biztonságban van a kikötőben, de a hajókat nem ezért építik.”. A rendőrségen alig akad olyan, akivel így le tudnék zavarni egy hasonló, lendületes brainstormingot, ám Ilyen vallomást sosem teszek Stephennek.
- Legyen szép napja, Mr. Chesterton! Viszlát! – búcsúztam el én is, aztán felálltam a padról.
Visszasétáltam Tűzbogárhoz, hogy bepattanjak a volán mögé. Becsuktam a kocsiajtót, de még nem indítottam. Rituális elintéznivalóm akadt. Bekapcsoltam a CD.lejátszót. Odabent az utastér megtelt a füleknek kellemes hangerőn ontott afroamerikai rap-pel, és Roy Jones Jr-ral hadartam a Body Head Anthem szövegét:
„I done made a deal with the devil
So you don't wanna touch me
Pussy, you lucky that things don't get ugly
My daddy always told me catch a nigga from the blind
Knock his ass off
Express whats on my mind
Ain't nothing about me phony
My nigga I'll keep it real with ya
Jump stupid and Body Head gone deal with you
Both of your jaws swollen like the measles
The only man can save you is Jesus!”
Nekem az a tipikus zuhany-alatt-éneklős hangom van, amivel nem kell tehetségkutatón indulni. Szerencsésebb, ha a hangszóró elnyomja a próbálkozásaimat. Még jó, hogy ez a dal nincs tele magas hangokkal és hajlításokkal, csak szövegelni kell. Főleg a refrént szerettem. Azt kiabálni szoktam, ha nem hallanak. Sőt, ilyenkor a testem sem tud ellenállni a ritmusnak, nem csak a szám. A zene ütemére járt a fejem jobbra-balra.
Előhalásztam a jegyzetfüzetem, és egy tollat. Még frisséből, míg minden ott tobzódott az elmémben a gyilkosról, gyorsan le akartam firkantani vázlatpontokba szedve. Jól jön ez a mankó még később.
Mikor ezzel megvoltam, egy olyan tűzpiros Chvey Cruze hajtott ki a hotel parkolójából, aminek a rendszámtábláján „A maffia szolgálati gépjárműve” felirat díszelgett. Csak azért nem „Az utak királya”, mert azt kicsit erősnek éreztem.

/ Köszönöm a játékot! /

Lehet, hogy ez a Jeep Wrangler nem a legmenőbb járgány, de hóban-sárban elmegy és soha nem fog cserben hagyni, nem úgy, mint mondjuk egy Porsche ami az első kátyún fennakad. Bányamérnök vagyok, akinek létszükséglet, hogy fel tudjon menni a hegyre, le is tudjon jönni onnan és egy szimpla gázlón is át tudjon kelni úgy, hogy a kocsi ajtaja alatt nem jön be egy fél fürdőkád.
Épp végeztem az olajszint ellenőrzésével és most az automata elektromos pumpa nyomásmérőjével tesztelgettem a gumikat, amikor szitkozódással körítve egy jól öltözött nő nekiállt kipakolni egy kerékcseréhez. Jellemző. Egy pislogó reflektorú verda, ami leereszt, defektet kap vagy szimplán nem akar beindulni a világ minden kincséért sem. Murphy törvénye szerint ami elromolhat, az el is romlik, minél bonyolultabb egy szerkezet, annál gyakrabban.
Nem vagyok egy James Bond, ezért nem is várom el, hogy mindenkinek szemet szúrjak ahogy itt állok bakancsban, farmerben, bőrdzsekiben. Viszont vagyok annyira lovagias, hogy a kerékcserét ne hagyjam a nőkre. Szó sincs arról, hogy szerintem nem tudnál elvégezni, vagy ne lenne hozzá testi adottságuk. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a ruhám strapabíróbb és könnyebben mosható. Na meg én nem fogok vacsorát főzni, úgyhogy az se érdekel, ha könyékig olajos, gépzsíros meg kenőkrémes leszek.
- Hölgyem segíthetek? - Ha már úgyis a kezemben volt a pumpa, akkor azzal együtt lépek oda hozzá. Vagy fel tudom pumpálni vagy, ha már úgyis kiszedte a pótkereket, akkor felrakom azt. Vajon az emelőt már elővette, most készül rá vagy hozzam az enyémet?
- Nyugodtan rám bízhatja a kocsit, mérnök vagyok. - Jótékonyan elhagyom azt a részt, hogy bányamérnök. Gépészetet oktattak nekünk is a MITen. Akkor meg mi a probléma?
- Rusty vagyok amúgy hölgyem. - Mutatkozom be, de nem adok kezet. Csuklóig maszatos vagyok ugyanis a gépolajtól. - Ha megengedi próbát tennék ezzel a pumpával. Ha nem jön be akkor hozom az emelőmet.
Bajba jutott nő, sötét este, hirtelen romantikus hangulatom támadt. De ha nekiállok gyertyafénynél autót szerelni berobban a benzin. Különben sem vagyok úgy öltözve, hogy elegáns nők kegyeit keressem. Minél hamarabb kicserélem ezt a gumit, annál kevesebb esélyt hagyok magamnak ahhoz, hogy lejárassam magam valami bolondsággal.
- Ha nem nagy kérés, akkor ezt a lámpát tartaná nekem, kérem? - Veszem elő a zseblámpát az övemre csatolt szíjról.