- Ó, elnézést, nem akartam megijeszteni. - Szabadkozom röstelkedve. Tényleg csak a jó szándék vezérelt. Ha meg akartam volna rémíteni, akkor farkas alakban kidugom az orrom egy villanyoszlop mögül és rámordulok. Ilyet viszont soha nem csináltam még és nem is tervezek. Valahogy gyerekesnek érzem idegen emberek rémítgetését. És mivel Halloween sincs, most cukor se járna érte. Mivel csak nemrég szembesültem azzal, hogy vannak mások is olyanok, mint én, ezért fel sem tételezem, hogy bárki nem farkas kiszúrhatna engem. Az őrzők puszta létezéséről sem szólt nekem senki. Így mivel azt az erőteret nem érzem, amit a legutóbbi farkasnál, ezért ez a találkozás most két teljesen normális és hétköznapi ember között történt.
- Milyen szép név. Boticelli festett egy képet Primavera címen Flora istennőről, ám ön szebb annál a képnél. - Bókolok egyet könnyedén, csak úgy a feszültség végső eloszlatása végett. Nem árt, ha az ember néha hasznát veszi annak, hogy egy déli alapítványi iskolába járt, különben csak egy rakás fölösleges tudnivaló és értelmetlenül eltelt évek maradnának hátra.
Leguggolok és megnézem a gumit. Csak a szelep lazult ki és a kocsi önsúlya préselte ki belőle a levegőt. Nagy kár. Így pár perc alatt fel tudom pumpálni.
- Nézze, én egyenes ember vagyok. Szívesen mondtam volna, hogy durrdefekt, így amíg a kerékcserével foglalkozom lett volna időnk beszélgetni, de sajnos csak a szelep engedett. Ha már így rákérdezett, igen itt lakom. - Leszedem a szelep fedelét és bedugom a pumpát. Miközben az automatika zümmög és teszi a dolgát felállok. - Ráér meginni velem egy kávét vagy teát vagy örül, hogy végre vége a műszaknak és sietne már haza?
Mi sem áll tőlem távolabb, mint tolakodóan rányomulni fiatal nőkre a magam kilencven életévével, de Isten látja lelkem, tényleg harmincnak érzem magam. Gyűrűt sem láttam az ujján, vagy csak nem akartam észrevenni. Ráadásul mondhat nemet is, abba se halnék bele nagyon, csak egy kicsit. Amíg még a pumpa dolgozik van időm barátságos arcot vágni és nyílt tekintettel mosolyogni. Ha nagyon megnyerő akarnék lenni, akkor tuti valami hátsó szándékot sejtene.

Egy gumi szelepsapkája elvileg még nagyon zötyögő, kátyús úton sem szabad, hogy kiessen vagy eresszen. Azonban egy csavarhúzó vagy valami erősebb kampó segítségével nagyon könnyen ki lehet piszkálni a helyéről. Nem olyan bosszantó, mintha nevezett eszközt a gumiba vágnák bele, de majdnem ugyanannyi munkát és veszkődést okoz. Azonban most mégsem tudok haragudni, bárki is tette. Egyrészt nem az én kocsim és ez egy kissé önző dolog, úgyhogy szégyellem is magam, másrészt így a véletlen vagy a sors, ki melyikben hisz, összehozott nekem egy esti kis kávézást egy gyönyörű lánnyal.
- Ó, igazán nem jelentett gondot. Örömmel segítettem. - Mosolygok rá barátságosan. Végül is a fizikai munkát nem éreztem, hanem a motoros pumpa és még a kocsit sem kellett felemelnem hozzá. És mindez csak pár percig tartott, mikor úgyse készültem sehová estére.
- Remek, nos ez jó hír. - Nyílik széles, fogvillogtató mosolyra a szán. Tényleg örülök neki, hogy lesz egy kis társaságom és beszélgethetek végre valakivel. Mióta a városba érkeztem nem igazán volt kivel. A trafikos sietett, mert hosszú volt a sor, a postás nem hozzám jött és nem busszal, hanem kocsival járok. Kezemmel barátságosan intek, hogy előre engedem, aztán, ha elérünk az ajtóhoz szélesre tárom előtte. Csak kocsmába megy a férfi elöl, erre egyszer rá is jöttem, hogy miért, amikor egy romániai füstös helyre belépve majdnem fejen talált egy sörös korsó. Amit nem is nekem szántak, de egy kocsmai verekedés közben ki ér rá ezen problémázni.
Beérve a szállodába az ebédlő felé vesszük az irányt, ahol is kérdőn nézek Florára, hogy melyik asztalhoz szeretne ülni. Előzékenyen kihúzom neki a széket és alá tolom. Mintha valami New Yorkban lennénk egy öt csillagosban. Attól, hogy ez Fairbanks, attól még egy csinos nő megérdemli a tiszteletet. Rendelek két kávét és egy kis süteményt hozzá, hogy jobban kibírjuk vacsoráig.
- Ön mindenképp előnyben van velem szemben, Flora kisasszony. Tudja, hogy lakom és, hogy mi a munkám, ám én mit sem tudok önről. Ön is itt lakik esetleg?
Kezdek bele egy kis ismerkedésbe. Ha egy idegen férfi meghív egy idegen nőt egy italra az gyanús, de ha közben megismerik egymást, akkor már két ismerős közös kávézgatásáról van szó, amiben még a szigorú déli erkölcs és illem sem talál kivetni valót.
Ha tudnám, hogy Flora attól tart, hogy bolondot csinál magából, akkor tudnám, hogy már ketten vagyunk. Jó rég nem kávéztam együtt nőkkel munkavacsorákat leszámítva. És azok nem voltak ennyire szemre valóak.

Már az elején érdekes szituáció adódik, csöndben figyelek és várom a fejleményeket. Már kapásból többnek tűnik a lány, mint egyszerű szállóvendégnek, aztán lassan megtudom azt is, hogy miért. Mert nem vendég, hanem a fő góré mellett ő a kis góré a konyhában.
- Csak nekem tűnik úgy vagy tényleg mindenki azt nézi, hogy mennyire vagyok szőke, mennyire vagyok herceg és mennyire fehér a lovam? - Kérdezem nevetve. Nem akarom a mostaninál is jobban zavarba hozni a csapata előtt. Én sem nagyon örültem volna neki, ha az előző munkahelyemen a bányászok azt lesték volna, hogy milyen nőt hozok a fejtéshez. Valakit elcsapott volna egy csille vagy a lábába állította volna a csákányt. És egy konyha is lehet épp olyan veszélyes. Meggyullad az olaj és leég az épület. Vagy csak én aggódom túl az ilyesmit?
- Sajnos még nem ettem itt. Tudja megszoktam, hogy gyorsétteremben veszek pár hot dogot egész napra és elő se kerülök estig. Bányamérnök vagyok. Én szoktam felelni a tárnák statikájáért, az elektromos felvonók szigeteléséért és teherbírásáért és én vezetem az új tárlatok nyitását, ha a geológusok új telért találnak. A teljes műszakban ott kell lennem, mert emberélet múlhat a gyors észlelésen.
Ebből most kiderült, hogy felelősségteljes férfi vagyok, középvezető, megfelelő fizuval. Flora szavaiból meg az derült ki, hogy ő is valami hasonló csak nem bányában, hanem szállodában. Mindenesetre sokkal biztonságosabb környezetben.
- Én, ha jól számolom két napja érkeztem a városba egyenesen Németországból. Bár az államokban születtem a munkám jórészt Ázsiába vagy Európába szólított. Ha valamikor ráér, esetleg körbevezethetne a városban, persze csak, ha nem lennék terhére. Nagyon hálás lennék mind a társaságáért, mind az idegenvezetésért. És milyen konyhában dolgozni? Mármint nem családi környezetben, hanem tényleg egy valódi nagy konyhában? - Tényleg érdekel, hogy milyen. Ettem már szállodában, de sosem töprengtem még el rajta, hogy hogyan készül az étel amit elém raknak, kik készítik, milyen körülmények között. Látványos, konstruktív munka, hisz egy kiló lisztből, sok tojásból és számtalan más komponensből kézzel fogható dolog születik, ami már nem is emlékeztet arra, amiből teremtetett. Kicsiben ugyan, de emlékeztet az élet misztikumára. Végy egy szén atomot, adj hozzá néhány hidrogént, tedd ki UV sugárzásnak és kész az első életforma.
Igazából este megint egy hamburgeresnél akartam vacsorázni, ilyen rossz fiú vagyok, szeretem az egészségtelen ételeket. De kezdem meggyőzni magam, hogy kíváncsi vagyok rá, hogy itt mit tudnak összehozni nekem néhány perc alatt. Úgyhogy elkezdem nézegetni az étlapot és közben lopva rá-ránézek Florára, hogy melyik ételre hogyan reagál.
- Nem enne velem valamit? Nem attól félek, hogy megmérgeznek vagy valami ilyesmi, csak kedvet kaptam a szállodai koszthoz és nem szeretnék egyedül enni. Tudom, hogy csak egy kávéról volt szó, úgyhogy elfogadom, ha nemet mond. - Csak nem bírtam ki, hogy ne hívjam meg vacsorázni, de fene se gondolta volna, hogy ő itt az úrnő, ha a séf távol van.

- Ugyan, ha önt nem zavarja, végtére is holnap a konyhában velük lesz összezárva. - Vonom meg a vállam. A jó híremet nem rontja, ha Florával látnak, még menővé, azt hiszem ez a helyes új keletű kifejezés rá, is tehet, azonban vagyok annyira úriember, hogy az ő jó híréért azonban aggódjak. Egy nőt más alapján ítélnek meg, mint egy férfit. Hiába, a világ igazságtalan.
- A barátját még egyszer sem hozta ide? - Kérdezem kíváncsian. Házias alkat és bomba jó nő, lefogadom, hogy van valakije. Realista alkat vagyok. Ha ilyen nőbe botlok, akkor feltételezem, hogy más már korábban belebotolhatott. És amennyit váltogattam a helyem a világban, sosem botlottam bele egy nőbe kettőnél többször. Az pedig nem elég ahhoz, hogy moziba hívjam.
- A bánya kemény, poros és veszélyes. És, ha belegondolok pusztán véletlen, hogy bányamérnöknek kötöttem ki. A kötelező katonai szolgálatomat utászként töltöttem és amikor leszereltem választhattam, hogy milyen szakmát tanuljak. Az útépítést meguntam, az autógyártás nem vonzott, úgyhogy maradt ez és az építészet. - Néha eltöprengek rajta, hogy visszamegyek az egyetemre és építészmérnök leszek. Végül is több ház, lakás, iroda, parkolóház épül, mint ahány új bányát megnyitnak. Talán olyan pár év múlva átigazolok és a következő ötven évben lakótelepet építek. Van időm bőven, a legutóbbi farkas elmondása szerint több, mint négyszáz éves volt.
- Németország rendezett, precíz, az európai ipar központja. Az emberek szorgalmasak, röviden és kissé mogorván beszélnek. A nyelv akkor is agresszívnek tűnik a kipörgetett mássalhangzóival amikor éppen udvariasak. A franciákhoz képest, akik mintha állandóan meg lennének sértődve, határozottak és egyenesek. Sok a történelmi emlék, tudta, hogy állítólag ezerkétszáz éve alapították az államukat? Az Államok meg csak kétszázharminc éves. - Van még mit tanulnunk még tőlük is. Európa valahogy annyira vénnek tűnik, mint a fejlettebb farkasok hozzám képest. Lehet, hogy a világ vezető hatalma vagyunk és a mi hadseregünk a legerősebb, olyanok lehetünk a többi nép szemében, mint egy hat éves gyerek egy rakétavetővel a homokozó közepén.
- Köszönöm. - Hálásan nézek rá. Talán egy farkast kellett volna megkérnem rá, viszont hiába vagyok kilencvenhárom éves a képességeim alulmúlják egy kölyökét is. Utálnám azt érezni, hogy béna kacsa vagyok, akit kézen fogva kell sétálgatni. Most viszont nem kell kiadnom magam átlagembernek, hisz a lassú öregedést, a jobb érzékelést és a többi extrát leszámítva tényleg átlagos halandónak érzem magam.
- Remélem ők is tudják, hogy szeret itt lenni és szeret velük itt lenni. Tudják és értékelik. - Én el se tudom képzelni, hogy ez milyen lehet. Még nem dolgoztam olyan bányában, ahonnan a munkások már az első három óra után ne kívánkoztak volna a helyi kocsmába berúgni. Mondjuk más megerőltető fizikai munkát végezni, mint pincérnőként vagy kuktaként dolgozni. Én magamat ismerve már a második étel szervírozása után farkaséhes lennék és mindenáron leülnék enni. Vagy belenyalnék a szószokba, öntetekbe, mázakba.
- Természetesen nem zavar. - Villantok rá egy újabb mosolyt. Egyelőre tökéletesen megelégszem azzal, hogy igent mondott a vacsorameghívásra. A kerékcsere óta alig pár perc telt el, tehát ez az ismeretség máris jó úton halad egy barátságig, legalábbis jó ismerőssé válásig. Én hosszabb távon szeretnék a hotelben maradni, nem árt, ha jóban vagyok a konyhafőnökökkel. Akkor nem kerül arzén a spagettire. Na jó, ezt nem gondoltam komolyan.
- Akkor legyen egy sajtos-tejfölös pulykamell hasábburgonyával, ahhoz valami majonéz alapú mártogatós, és vegyes saláta. - Attól még, hogy bőrdzsekis, borostás bányamérnök vagyok még nem kell feltétlen minden egyes étkezésre véres steaket ennem, nem igaz? Remélem nincs ízlésficamom és nem hányok gasztronómiai bukfenceket sem. Egy séf-helyettes már abból következtetni tud a jellememre, hogy mit rendelek vacsorára.

Hát az meg hogy lehet, hogy egy ilyen szép lány, aki barátságos, nyílt, csillog a szeme amikor a munkájáról beszél és a beosztottjaival is ilyen jó viszonyban van, nem jár senkivel? Vagy ennyire válogatós vagy szerencséje nem volt eddig? Esetleg vár a nagy Őre, mint a romantikus lelkű lányok szoktak? Vagy csak a többi férfi volt eddig vak és nem látták meg benne azt amit én?
- Hidat verünk, gázlót verünk, vágjuk a bozótot a többiek útjából, utat építünk, házakat, kórházakat, iskolákat. Az elmaradottabb országokban villanyvilágítást, gázfűtést vezetünk be. Vészhelyzetben homokzsákokkal álljuk az árvíz útját. Szivattyúzunk, töltést építünk és javítunk. Egyszóval amíg a gyalogság harcol, addig mi lapátolunk és talicskázunk. - Fejtem ki nevetve. Persze ez nem ilyen egyszerű, mint elsőre tűnik. Egy sebes folyású folyón egy ponton híd megépítése nem gyerekjáték. Vagy homokzsákot tölteni és adogatni térdig vízben. Vagy a Katrina hurrikán után feltakarítani a romokat. De legalább nem arról szól, hogy mész és ölsz vagy téged ölnek, hanem látható, kézzel fogható konstruktív nyomai vannak, hogy itt járt az %. páncéloshadtest utász százada. Ég a lámpa egy arab falu utcáján. Nem száz kilométert kell szekerezniük kátyús úton a legközelebbi kórházba, hanem kapnak egy sajátot. Vagy végre van ivóvíz Nigériában.
- Egy bányát, de még egy adott tárnaszakaszt is egy több mérnökből álló csapat felügyel és irányít. Én biztonságtechnikai frontmérnökként nevéből adódóan a munkálatok biztonságával foglalkozom. Munkavédelmi előírások, jogszabályok, szabványok betartását, továbbá az eszközök és a statika állapotát felügyelem. Én vagyok a felelős a különféle baleset elkerüléséért. Szóval idegőrlő, nagy odafigyelést igénylő munka. Továbbá szinte ez az egyetlen olyan poszt amit bármilyen bányában el lehet látni, külszíniben és felszín alattiban, urán bányától szénbányáig. Németországban bauxit bányában dolgoztam, előtte Franciaországban ezüst bányában. Voltam fél évig román aranybányában és voltam egy évet egy magyar szénbányában is. A specifikációm a kezdeti kitermelést megelőző időszak biztosítása. Főleg a tárlatrobbantások. - Na ez így elég hosszú kiselőadásra sikeredett. Remélem Florát nem untattam vele halálra. Én sajnos csak angolul, németül és franciául beszélek. A magyart nehéznek találtam, a többi helyen meg nem időztem elég időt. Ha tudnám, hogy Flora is négy nyelvet beszél, ha lehet még nagyobb tisztelettel tekintenék rá. Egy sok nyelvet beszélő ember többet ér, mint egy művelt, de csak egy nyelven értő.
A barátságos pincérnő odalép hozzánk és leadjuk a rendelésünk. És máris nekem szegeződik a következő kérdés. Valahogy egészen más ez a beszélgetés, mint Faye dokival. Ő leteremtett, hogy semmit se tudó kölyökként mit bóklászok erre egyedül, Flora viszont mintha még örülne is neki, hogy itt vagyok. Nők és a számtalan arcuk.
- Igen. Már senkim nem él az Államokban akihez hazajöhettem volna, egyébként dél-karolinai vagyok. Így ide is egyedül jöttem. Azt hallottam, hogy van a közelben egy bánya és Alaszkában még nem dolgoztam. Gondoltam a hideg körülmények miatt jól mutatna az önéletrajzomban, ha ezt is fel tudnám mutatni. Én már annyi bányában dolgoztam, hogy direkt a kihívásokra hajtok, szinte csak azért, hogy magamat ellenőrizzem, keressem a képességeim határát. Amint megleltem őket, nem vándorlok tovább, hanem megállapodom. - Persze ez csak egy önáltató érv a mellett, hogy miért nem tudtam soha megmaradni nyugton és egy helyben maradni. Lehet, hogy egyszer megmaradok ugyanabban a városban húsz-harminc évre, lehet, hogy nem. Ez függ attól is, hogy lesz-e valaki akivel családot tudok alapítani.
- És ön régóta itt él? - Persze ami egy embernek rég az egy farkasnak rövid idő.

Sosem voltam az az irodában ülő aktakukac. Valahogy mindig mehetnékem van, kezdeni szeretnék valamit a kezeimmel vagy egyszerűen csak elunom magam. Este viszont elég fáradt vagyok ahhoz, hogy veszteg maradjak és olvassak vagy tévét nézzek. Bár azt mindig megelőzi hat óra kemény munka feszült koncentrációval és nagy felelősséggel. Nem panaszkodom, mert szeretem, hogy leköt.
- Minden építő jellegű munka hozzánk van sorolva. A többi fegyvernem inkább a bontásban jeleskedik. - Nevetek megint. Valahogy viccesnek találom elképzelni ahogy egy tüzér talicskázik vagy egy vadászpilóta lapátol. Ők túlságosan is úriembernek tartják magukat a fizikai munkához. Minket pedig egyszerű segédmunkásnak tekintenek, akiknek bagólé csurog a szája sarkából. Azonban az elismerés tényleg jól esik és mosolyogva ki is húzom magam tudat alatt. Ritka az életemben, hogy bárki is megdicsérne, ráadásul most az is sokat dob rajta, hogy Florától kapom. Nem illik más kárának örülni, éntőlem is távol áll a káröröm, most valahogy mégsem tudom sajnálni, hogy leeresztett a kocsi gumija. Az dobja rám az első követ, aki most nem szeretne a helyemben lenni. Autómosás helyett egy váratlan vacsora. Pedig nem is ma van a szülinapom és a karácsony is messze van.
Nem tudhatom, hogy érzékeny vagyok az ezüstre és, hogy ez a farkas voltomból következik. Azt hittem, hogy egyszerű színesfém allergia, nagyobb mennyiségben meg sosem kerültem közel hozzá. Egy ezüstbánya megnyitása még nem hordja magában az ezüst ipari mennyiségű kitermelését. Az csak a biztonsági rendszerek üzembe állítása és az első próbaműszak után következik. Kár, hogy Flora nem hangosan vont kérdőre, most ennyivel többet tudnék magamról és a farkas dologról.
- Régen is sokat számított. - Ezt nem tudom miért tettem hozzá. Nem nézek ki harmincnál többnek, ezért elvileg fogalmam nem lehet róla, hogy milyen volt dolgozni húsz éve. Gyorsan el is határozom, hogy az ilyen gyanús hozzászólásoktól tartózkodom, semmi olyan kérdést nem akarok kiprovokálni, amire utána nem akarnék válaszolni. Bár észrevettem, hogy műveltnek tart, tehát kis szerencsével betudhatja annak is, hogy olvastam valami könyvben. Ha esetleg mégis rákérdezne, akkor majd egy magazinban lévő cikkre fogok hivatkozni.
- Arizonából? Elég drasztikus váltás. A Sonora-Sivatag az egyik legmelegebb és legszárazabb sivatag az Államokban, hatalmas és piszok forró. Van ott egy légibázis. Elég volt fél évet szolgálnom ott, hogy pokolba kívánjam. Melyik városban laktak? És, ha nem haragszik amiért megkérdezem, azok után hogyan tudott átállni a hidegre és a hóra? - Tényleg őszintén érdekel, hogy egy átlagosnak tűnő fizikummal rendelkező fiatal nő hogy szokott hozzá, hogy az átlaghőmérséklet harminc fokkal alacsonyabb? Farkasként nem tudnám elviselni, ha nem éltem volna közben olyan vidéken ami a sivatag és a hómező közt áll éghajlatilag.
- Az én szüleim nagyon régen elhunytak. - Volt az már vagy harminc-negyven éve is. Teszem hozzá gondolatban. - Alaszka engem az olasz Alpokra emlékeztet. Párszor már jártam ott síelni. - Emlékszem vissza pár évvel ezelőttre. Akkor is egy sötét hajú lánnyal jártam arra. Valahogy mindig sötét hajúakkal hoz össze a sorsom. Ez valami intő égi jel lehet. Nem mintha hinnék a sorsban, csupán a véletlenben. A pillangó effektus nagyon is hihető elmélet. Minden mindennel összefügg.
- A bánya veszélyes üzem, ezért egy műszak csak hat órás. Így pont elég időm van kipihenni magam annyira, hogy másnap újra minden egyes apró részletre oda tudjak figyelni. Szabadidőmben történelmi regényeket olvasok, miközben szól mellettem egy kis könnyű rock vagy régi kalandfilmeket nézek. - Mesélek magamról. Régen, még úgy a nyolcvanas évek elején szerettem bőrdzsekiben járni, a nadrágzsebemből ezüst lánc lógott és Motörheadet üvöltöttem a tiszti klubban félrészegen. Aztán az az életérzés is elmúlt, mert akivel bandáztam az mind kiöregedett mellőlem.

A nevetés néha egy jó álca. Elrejti valódi érzelmeinket, gondolatainkat. A vidámság egy fal, egy menedék, ami mögé behúzódhatunk, ha valami rossz vagy nekünk nem tetsző. A nevetés képes elvenni a dolgok élét, ugyanakkor fegyver is. Elég csak azokra gondolnunk, akiket kinevetnek, megfosztanak méltóságuktól vele és emberi mivoltuktól megfosztva kell élniük. A háborút a hátam közepére sem kívánom púpnak, ám akkor váltam nagykorúvá, amikor a második világégés történt és nem volt választásom. Ezt követően már csak próbáltam valami konstruktívat kihozni az emberi cselekedetek legborzalmasabbikából. Hisz nincs rá jobb szó, mint borzalmas, amikor felnőtt férfiak, és újabban nők, hada legfőbb céljának a másik tábor módszeres likvidálását tűzi ki. Még szerencse, hogy Verdunet megúsztam, harminc évvel korábban születek, akkor más lenne a véleményem az egészről. Valami sokkal határozottabb.
- Egy hadsereg emberek alkotnak. Márpedig az emberiségnek van jó és rossz arca is. - Vonom le a következtetést. Hogy egy vérfarkasnak melyik arcot kell képviselnie, hát fogalmam sincs, én a magam részéről igyekszem világosszürke maradni, hisz fekete és fehér nem létezik.
- Párszor láttam az autópálya elkerülőjéről, de még sosem jártam bent a városban. - Kívülről pont olyannak tűnt, mint az összes többi amerikai város. A lapos semmi közepén hirtelen egy félgömb szerű kitüremkedés acélból és üvegből, amit szmog vesz körül. Odabent emberek és gépkocsik milliói. Mint valami óriási hangyafészek.
- Szokás szerint a katonai bázis a sivatag közepén volt, éjszaka semmi sem fogta meg a hideget. Napközben harminc-negyven fok, éjszaka meg fagypont. - Mondjuk ebben is van ráció. Egy ilyen létesítményt el kell dugni az emberek szeme elől és hol nem jár a madár se? Egy amerikai sivatag közepén.
- Alaszkának megvan a maga szépsége. - Értek egyet. Ha nem látnék benne semmi jót, akkor nyilván én sem lennék most itt. Márpedig inkább itt, mint Ázsiában vagy egy elátkozott homoktenger közepén. Végül még talán valami jó is kisülhet a dologból.
- Egyedül csupán egyszerű testmozgás, mint a jóga vagy az aerobik. Azonban, ha összejön egy jó társaság, akkor már igazi nagy kaland. - Nem, nem akarom meghívatni magam. Ám, ha a városban tervezek letelepedni, akkor miért ne szervezzek magam köré baráti társaságot vagy miért ne csatlakozzak egy már meglévőhöz? Flora barátságos, kedves lány, ám ha mégsem akar velem együtt síelni, akkor még talán adódik más alkalom is.
- Jó érzés lehet, ha valakinek vannak testvérei. Én sajnos egyke vagyok. Bár így én voltam az egyetlen gyermek és jól el is kényeztettek. Na meg az is jó érzés lehet, ha valakit várja otthon valaki, még ha testvér is. Én szerintem fogok venni egy kölyökkutyát és felnevelem, nem vagyok az a macskás alkat. - Bár, hogy egy kutya hogyan viselné, hogy a gazdi egy farkas el nem tudom képzelni, még sohasem próbáltam.
- Önnek is! - Várható volt az étel íze. Olyat rendeltem, amit szeretek, ráadásul a konyha kitett magáért amiért a helyettes séffel vacsorázom. - Gyakran ehetnénk együtt, ez az étel valami isteni. - Sugárzik a mosoly az arcomon. Nagymamám főzött így még a múlt évezredben a két világháború között, vagy csupán a majd száz év távolság megszépítette az emléket? Mindenesetre az ideális házi kosztot valahogy mindig így képzeltem.

- Ezzel most megnyugtatott. - Mosolygok vissza. Nem vallom be, hogy nem terveztem visszautazni bepótolni a mulasztásom és mégiscsak körbenézni Tucsonban.
- Arizona megfelelő felkészülési terep Irakhoz vagy Szíriához. Hasonló éghajlat. Megviselt, de megtanultam elviselni. Az araboknak megvan az az előnyük velünk szemben, hogy ők több ezer éve ott élnek. Mi viszont megtanultunk alkalmazkodni bármilyen környezethez. - Csak magamban teszem hozzá, hogy a kiképzésre rásegített, hogy farkas vagyok. Valahogy nagyobb az állóképességem. Megvan az ára is, például, hogy soha nem beszélhetek róla senkivel. Bár ez épp csak annyira rossz, mintha CIA terepügynök lennék. Legalább az FSZB nem akar mindenáron likvidálni.
- Az MCAS Yumában állomásoztam, néha beugrottunk Phoenixbe hétvégére. Esténként többnyire Yumába mentünk be. - Aki élt Arizonában az többnyire a Falgstaff melletti Navajo táborra vagy a Cochise melletti Fort Huachucára gondol. Egy tucsoninak azonban egyértelmű, hogyha Arizona akkor a sereg az a Davis-Monthan légibázis. Nos a légierőnél nem szolgálnak utászok.
- Semmi gond. Tudja én azt vallom, hogy egy férfi legyen felelősségteljes. Csak akkor kezdjen bele egy kapcsolatba, ha tényleg mindenét bele tudja adni. Ha azon aggódik, hogy bármelyik pillanatban átvezényelhetik a világ túlsó oldalára és egyáltalán nem tudja, hogy a túloldalon csak két napig vagy két évig marad, akkor nem lehet állandóra tervezni. A sereg után a civil munkám is más-más országokba szólított. Igen, magányos voltam, ám ez csak utólag tudatosul az emberben, amikor benne van a munkában és a költözésben akkor valahogy nem ér rá vele foglalkozni. - Én is érzem, hogy ez csak kifogás. Valahogy eddig nem tudtam volna elképzelni magam megállapodott emberként egy családi otthonban, feleséggel, gyerekekkel, háziállatokkal, napi nyolc órás fix munkaidővel és közös vacsorával, szabad hétvégékkel. Azért eddig, mert a legutolsó munkám során valami kattant bennem, valami megváltozott, azért jöttem vissza Amerikába és azért tervezek itt maradni. Feltéve, ha a helyi falka befogad.
- Én kiskoromban egyáltalán nem szánkóztam. Karolinában nincs hó télen se. - Igen. Vannak dolgok amik kimaradtak az életemből, ám sosem késő bepótolni őket. Nem tudom, hogy egy harmincas arccal, borostásan mennyire néznék ki ütődöttnek egy szánkón, de talán, ha pár nevető lány vesz körül, akkor csöppet sem fog zavarni.
- Nekem sajnos macskaallergiám van. Elég különös. Érzem, ha macska van a közelemben és az orrom reagál is rá, de a klasszikus allergiás tüneteket nem produkálom. Simán elélnék eggyel egy légtérben amíg nem akarna az ölembe feküdni. - A farkas nem kergeti a macskát. Azt a kutyák teszik. Ezért én közönséges egy keresztes emberi allergiának tudom be a dolgot, nem pedig annak, hogy mániás kényszert éreznék csaholva felkergetni egy fára.
- Egyszer én is láttam a tévében, Discoveryn esetleg? A kinti kutyákat valahogy jobban becsülöm, mint a szobakutyákat. Egy palotapincsi elkényeztetett egy jószág, viszont egy német juhászban vagy bernáthegyiben jobban megbízom. Szerintem vagy huskyt vagy labradort fogok szerezni, azok jobban szeretik Alaszkát. - Egy kutya nem csupán egy állat, hanem hűséges, intelligens barát is, akinek a sorsa a miénkhez van kötve és felelősséggel tartozunk érte is. Alaszkába hó és fagyálló kutya illik.
- Ó, nyilván finomabb, hisz mégiscsak én a séfhelyettes. - Villantok felé egy mosolyt. Ez a hierarchia nyilván úgy működik, hogy aki jobban főz az fontosabb beosztásban van, tapasztaltabb és több fogást ismer. A szálloda is csak üzlet és a vezetés mindenből az elérhető legjobbat akarja. Engem például nem alkalmaznának a konyhán.
- Sokféle ételt szeretek és nincs olyan étel ami magasan vezetne. A pulyka húsokat és az édes tésztákat szeretem. Egyszerűbb lenne, ha azt kérdezte volna, hogy mit nem szeretek. Májkrémet, lecsót és csípős kolbászt például egyáltalán nem, minden más jöhet. - Most rajtam van a nevetés sora. Aki annyi országban megfordult, mint én az különböző népek és kultúrák ételeit kóstolta végig. A kínaiból a szecsuanit nem szeretem, de a kantonit igen, a francia nekem túl kalóriaszegény, de egészségesebb, mint az angol. A klasszikus amerikai ételeket pedig azért szeretem, mert utazás közben is fogyaszthatóak. Bár nagyon nem örülnék, ha a hot dog az ölembe borulna vezetés közben.
- Ön nyilván mindig megkóstolja, hogy az elkészült étel tálalható-e. Van-e olyan amibe szívesebben kóstol bele, mint a többibe? - Hű, de művészien kérdeztem vissza. Ez még engem is meglepett.
- És mivel szokta elütni az idejét, ha nem a testvéreivel vagy a konyhán van, nem otthon ül és nem is újonnan megismert férfiakkal vacsorázik? - Terepszemle. Szeretnék tisztában lenni a választási lehetőségeimmel mielőtt nagy lelkesen felkiáltanék, hogy hát ez nagyszerű, csináljuk együtt. Amíg a választ várom próbálom tovább fékezni magam. Még csak most érkeztem, még le se pergett igazán a francia föld a gumiról és már ráakaszkodnék az első lányra aki szembe jön. Annak ellenére érezném ezt tolakodásnak, hogy Flora határozottan tetszik nekem és mások társaságában még sosem éreztem ilyen jól magam, mint vele. Pedig épphogy ha negyed órája ismerjük egymást.

- Caesar szerint a hadvezérek egy ütközetet már azelőtt elveszítenek vagy megnyernek, hogy az első kardot kivonták volna a hüvelyből. A helyesen megválasztott taktika és a helyismeret, tágabban értelmezve bármilyen környező körülmény ismerete, hatalmas előny. Nem véletlen oktatják a közgazdaság tudományi egyetemeken is világszerte Sun Tzu, Caesar és Clausewitz téziseit. - És itt megint arra gondolok magamban, hogy amíg a helyi alfával nem rendezem a magam dolgait, addig bármelyik sarok mögül, bármelyik sikátorból vagy bármelyik bokorból rám vetheti magát egy tucat farkas. Betolakodó vagyok, magányos és se a farkasokról nincsenek fogalmaim, se a terepet nem ismerem. Ha nem sikerül közös nevezőre jutnom a falkával akkor már azelőtt halott voltam, hogy először kiszálltam volna a kocsiból a hotel parkolójában.
- Javítson ki, ha a tévedek, de a puli az a kis fekete a komondor meg a nagy fehér? - Sokat bújtam az internetet különféle fajtákat nézegetve. Amikor elhatároztam, hogy Alaszkában kutyát fogok tartani, mert miért ne, akkor végignéztem a teljes választékot. - Azt olvastam, mintha Kelet-Európában élnének. Nem tudom, hogy ott milyen idő van télen, de délebbre fekszik, mint Fairbanks. - Bár ellenérvként felhozhatnám azt is, hogy amelyik fajtának ilyen hosszú göndör szőre van, mint a bárány gyapja, az tuti nem fázhat hóviharban sem. A klasszikus szánhúzó kutyáknak mind rövidebb szőre van.
Ha látom is jelét annak, hogy Flora időnként csőbe húzza magát, majd gyorsan kimagyarázza a dolgokat, nem tudom értelmezni a jeleket. Az én szememben kétféle ember létezik: a normális hétköznapi ember, aki sikítva elmenekülne, ha arról kezdenék beszélni, hogy mutáns szörnyeteg vagyok, aki teliholdkor kisgyerekeket eszik, főleg, ha még illusztrálnám is egy átváltozással, és a gyerekzabáló szörnyik, mint én vagyok. Nos a lány semmilyen energiaféleséget nem bocsát ki magából, ezért biztosra veszem, hogy az első típusba tartozik. Azaz itt nekem, nem pedig neki, kell vigyáznom arra, hogy semmi olyanról ne beszéljek ami a fajomat, a józan eszemet vagy a látszólagos koromat kétségessé tenné.
- Voltam olyan helyeken ahol szó szerint azt ettük, amit találtunk. És mivel most nem olyan helyen vagyunk, ezért inkább olyat ennék, ami finom. - Kisfiúsan csibészes mosoly suhan át az orromon. Így nézhettem ki tíz éves koromban amikor belenyaltam a tortába a kamrában még mielőtt feltálalták volna. Már csak a vastag cukormázréteg hiányzik az arcomról.
- Mindenki el tudja dönteni, hogy mi az amit szeret és mi az amit, nem és mindenki ki tudja tapasztalni, hogy mennyit szokott enni. Édesanyám mindig azt mondta, hogy ami a tányéron van azt meg kell enni, ezért mindig szedjünk keveset, legfeljebb többször szedünk, ha még éhesek vagyunk. Mi amerikaiak és az európaiak is megtehetjük, hogy válogatunk az ételek között, azonban ha etiópok lennénk, akkor már a nyolc napos kenyérhéj is ünnepi főételnek számítana. Tudom, hogy nem sok amit teszek, de korábban a zsoldomból, most pedig a fizetésemből mindig küldök pénzt a Vöröskeresztnek ételre meg ruhára.
Nem tudom miért, de majdnem elnézést kértem Florától, amiért egy hotelben vacsorázom, amikor Indiában több millióan élnek az utcán. Még sosem volt rám egy lány sem olyan hatással, mintha az élő lelkiismeretem lenne. Talán mert korábban sosem akartam magamat jó színben feltüntetni és annak a képnek őszintén meg is felelni.
- Szeretek futni az erdőben, érezni ahogy a szél ezernyi illatot sodor felém, hallani az apró állatok neszezését, a falevek suhogását a fejem felett. A megszűrt napfény játékát, a fény és árnyék váltakozását. Ahol a fény áttör a lombon ott aranyba von mindent és szinte látható a fényoszlop, mintha rés nyílt volna az égbolton. És annál finomabbat még sosem ittam, mint tiszta vizű erdei patakból futás után. - Azt persze nem teszem hozzá, hogy olyankor négy lábon állok és az orromat belenyomom a vízbe és a nyelvemmel lefetyelek, hófehér bundám van és az őzek biztonságos távolból várnak a sorukra.
- Ó, egy íjászoktató mesterszakács. - Incselkedem vele mosolyogva. - Az íj az egyetlen lőfegyver ami akkor sem veszít a pontosságából, ha közben hangtompítós. Én is régen ki szerettem volna próbálni, a Kriegnek nagy a visszarúgása rövid sorozatnál, az M16-os meg pontatlan. Valami olyat szeretnék egyszer a kezembe fogni ami egyszerű, mégis működik. Látom már sok mindenre rá kell vennem kisasszony. Például, hogy szánkózzon velem, hogy egyszer megkóstolhassam a főztjét és hogy megtanítson íjjal lőni. Ajjaj, úgy érzem rám fog unni. - Még a szemeim is nevetnek ahogy ránézek mit szól mindehhez.

Ha művelt lennék, szerintem még nagyon messze járok tőle, az nem adottságaimnak köszönhető, hanem a koromnak. Nem érzem magam se gyengének, se öregnek, az agyam is fog még, nincs elmeszesedve. Egy kilencvenhárom éves emberhez képest nem elég az élettapasztalatom, legalábbis nem úgy hasznosítottam, ahogy kellett volna, ám háromszor annyi időm jutott olvasgatni, mint egy harminc évesnek. Még bele se gondoltam igazán, hogy az öregebb farkasok - vagy ők középkorúnak számítanak én pedig tejfölösszájú kölyöknek? -, mint például Faye, a maguk négyszáz évével mennyire lehetnek tapasztaltak és műveltek? A doki hogy is fogalmazott? Egy újszülött farkas is jobb nálam. Talán ezért ragaszkodtam eddig szalmaszálként emberségem utolsó morzsáiba? Vagy az anyag nem vész el, csupán átalakul elv alapján, aki képes uralni a saját farkasát, annak az embersége sem veszik el, csupán részleteiben módosul? És egyáltalán, honnan tudjuk, hogy mi még önmagunk vagyunk-e vagy pedig a farkas már megfertőzte a hordozóját is?
- Az ember mindig tanul valami újat. - Mosolygok Florára. Én viszont határozottan őt tartom műveltnek. Legalábbis jól tájékozottnak. Hogy ez a lány mennyit tud a kutyákról! Annak ellenére, vagy épp azért, mert nem farkas?
- Az ember hajlamos leszűkíteni a maga saját kis világát az általa megismert dolgokra. Mint, ahogy a mondás is szól: hiszem, ha látom. Erről egy régi vicc jut eszembe, miszerint egy texasi áll a new yorki állatkertben a zsiráf ketrece előtt, nézi-nézi, majd megszólal: ilyen állat márpedig nincs. - Az ember önmagában lusta egy létforma. Egyszerűbb klisékben és sztereotípiákban általánosítva gondolkodni, mint venni rá a fáradtságot, hogy minden egyes szembejövő embert, élőlényt, tárgyat analizálunk, megállapítsuk önálló tulajdonságaikat és azok alapján alkossunk róla önálló, megalapozott véleményt. Mint ahogy az előbbi példa is bizonyítja, nem láttam még fehér pulit, tehát a puli az fekete. És, ha nagyon ragaszkodnék a tévképzetemhez, akkor leállnék vitatkozni egy fehér pulival, hogy idefigyelj, te valójában fekete vagy.
- Én is így vagyok. Pukkadásig jóllakom egy tányér levessel és némi hússal. Azt hinném, hogy lassan már levegőt sem fogok tudni venni, mert nincs hely a tüdőmnek, és akkor meglátom anyu meggyes pitéjét és mintha azon a héten egyik nap sem ebédeltem volna. - A legjobb hazugság az, aminek legalább a fele igaz. Ehhez tartva magam beszélek egy kicsit a másik felemről is. - Néha valahogy jobban kedvelem a húst, mint más napokon. Olyankor még azt is elfelejtem, hogy a véres steaket nem szeretem. Olyan éhes vagyok, mint egy farkas és megenném akár nyersen is, csak kerüljön már elém az étel. Mondjuk előtte megerőltető testmozgást végzek. - És, hogy az nem a bányában végzett fizikai munka, hanem meztelen szaladgálás az erdőben a szarvas nyomában, az az én féltve őrzött titkom marad.
- Amit ön csinál az sokkal önzetlenebb és igazibb. Ön a szabadidejét fordítja arra, hogy másokon segítsen és az önként, szívvel végzett munka sokkal több melegséget és szeretet tud sugározni, mint a bank által rendszeresen levont pénzösszeg. Az én segítségem arctalan, rutinszerű, míg önt láthatják a rászorultak, tudnak arcot kötni a jótevőhöz és épp ezért gondolom sokan szeretik is érte. - Ez a sok önözés kezd egy kicsit furcsa lenni egy elfogyasztott vacsora és két feltárt lélek után, ám a tegeződést a hölgyeknek kell felvetniük, így jól nevelt déli úriemberként kivárom, ha elérkezik egyáltalán az ideje. Addig is nosztalgikus érzésem támad. Raleighben a múlt század elején eszembe sem jutott volna arra várni, hogy a kesztyűs-napernyős úri kisasszony egyszer csak megengedje, hogy letegezzem. Abban az időben még a férj és a feleség is csak a munkásosztály családjaiban tegezte egymást.
- És annyival nehezebb az íjjal bánni, hogy nem adnak hozzá digitális dobozt ami szélirányt, szélerősséget, páratartalmat, Coriolis, centrifugális, centripetális és még vagy egy tucat erőt mér és a végén megmondja a gomb lenyomása után, hogy cél nyolcszáz méter irány zéró-kettő-kettő kicsit balra kicsit fel. Sok íjász megtanulhat mesterlövész puskával bánni, de kevés mesterlövészből lesz jó íjász. - Istenem, miért beszélek ennyit olyan dolgokról, amik egy normális lányt tuti nem érdekelnek? Legalább az őszinte elismerés tisztelet kisugárzott a hangomból, de ennyit fölöslegesen sosem beszélek, Vagy mégis?
- Igen. Nagyon. - Most kivételesen. Talán a mai napon először, ennél több kommentárt nem fűzök a dologhoz. Íriszeim csillogása, a hangom és arcom ékesebben beszélnek helyettem, hát hagyom szóhoz jutni őket. Flora zavarba jött, ezt látom jól, ettől pedig én jövök zavarba. Elpirulok, mit pirulok egy fél percre céklaszín lett az egész fejem egészen a nyakamig, agyon áztatott, kifakult cékla, de attól még messze nem baba rózsaszín. Talán elkapkodtam a dolgot, talán nem akarja, talán túl messzire mentem. Aztán ahogy kezdem felfogni milyen hangsúllyal mondta azt, hogyha tényleg szeretném, akkor úgy érzem magam, mint aki most jött fel a mély víz alól levegőért, ugyanakkor, mint a halálraítélt, aki a villamosszékben kapta meg az elnöki kegyelmet. Ez a mai este ennél jobban csak akkor alakulhatott volna, ha anélkül a leeresztett kerék nélkül találkoztunk volna. Na de ilyen az Isteni gondviselés. Ne kérdőjelezzük meg a mikéntjét, egyszerűen élvezzük, hogy megadatott. Amíg mindketten eszünk, addig legalább van időm lecsillapodni. És egy ideig nem szólok egy szót sem, csak boldogan somolygok, mint egy kisfiú karácsonykor, ha modell kisvasutat kapott.

- A víz alatt kissé sötét van. Lehet, hogy eddig egyikük sem vette észre, hogy nem valami épületes látvány. - Próbálok ebből is valami tréfát kihozni. A szokott hangulatomhoz képest ma este egészen jól érzem magam. - Viccet félretéve, odalent más körülmények uralkodnak, mint a szárazföldön. Sokkal nagyobb a nyomás, kevesebb és sokkal oldottabb az oxigén. A vízi állatok fizikuma meghaladja a szárazföldiekét. Gondoljunk csak arra, hogy a legnagyobb tengeri állat, a kék bálna huszonháromszor akkora, mint egy afrikai elefánt bika. Szárazon képtelen lenne elbírni a teste önsúlyát.
Ez nem tudom hogy maradt meg bennem. Biológia órán, még a húszas években, egy szőke tanítónőnk volt. Szigorú és merev, de az összes fiú bele volt zúgva. A metrón és a buszon hallgatva a mai fiatalokat, nem sok minden változott azóta. Nem tudom hogyan ragad meg bármi is az ifjakban, ha egész órán a tanárjukkal vannak elfoglalva.
Valahogy mindig nehéz elképzelnem, ahogy egy karcsú, jó alakú lány hirtelen eltüntet egy tepsinyi pitét vagy valamilyen más süteményt, annak ellenére, hogy már jó párszor szemtanúja voltam eme bűvészmutatványnak. És utána még csak meg sem látszik rajtuk, hogy azon a héten ettek volna. Bezzeg nekünk pasiknak egyből a kétszeresére tágul a derékbőségünk már egy kis nyeszlett kiflitől is. Vagy csak én vagyok túlságosan önkritikus?
- A vegetarianizmus ízlés dolga. Az embernek azért van vegyes fogazata, hogy mindenki maga tudja eldönteni, hogy húst vagy zöldséget szeretne-e enni, vagy valamilyen arányban vegyítve. Én szeretek húst enni, de minden héten tartok húsmentes napot. Ha nem félnék attól, hogy magamra gyújtom a konyhát, sőt az egész hotelt, akkor meghívnám és összehoznék egy olyan mákos rakott tésztát almával és mazsolával, mint édesanyám csinálta. Bár a jelenlegi képességeim ismerve a szemetesben végezné, én a sitten gyújtogatásért a hotelt pedig két kocsi oltaná egy fél napig.
Ilyesmivel nem jó viccelni, én pedig ezt nagyon is komolyan mondtam. Mindenki csak olyan munkát végezzen, aminek a tűz és baleset biztosítási előírásait ismeri. A sütés-főzés első ilyen szabálya pedig: léteznek olyan férfiak, akik értenek hozzá, de aki nem tartozik ebbe a csoportba, az a közelébe se menjen a konyhának.
- Ha szigorúan vesszük, jelenleg munkanélküli álláskereső vagyok. És mivel sosem szégyen bevallani, ha valamiben bénák vagyunk, újat tanulni és önmagunkat fejleszteni pedig sosem késő, mit szólna hozzá, ha megpróbálnék, és nem ígérem, hogy effektíven fogok is tudni, segíteni önnek a szeretetkonyhán vagy hogyan nevezik? Ha mást nem bíz rám, akkor az ételt merném a tányérokba.
Végtelenül önző vagyok. Mindenből kihozom a kínálkozó lehetőséget, amit szégyentelenül igyekszem is megragadni, hogy minél több időt töltsek Flora közelében. Viszont jelen esetben önzőségem megbocsátható, hisz ebből, ha minden jól alakul, sokak számára származik valami jó. Például többen jutnának ételhez, ha egy újabb ember segédkezik.
- Én se a modern, hanem a hagyományos íjra gondoltam. Nem szeretném vele elrontani a remek hangulatot, de véleményem szerint az emberiségnek van egy nagy rákfenéje. Ez pedig a technológia. Félre ne értsen, nem azt mondom, hogy kár azt a sok embert infúzióra kötni magas szintű elektronikai rendszerrel ellátott kórházakban, vagy előre megjósolni hol és mikor lesz tornádó. De amíg az ősember egy szál ágyékkötőben, lándzsával ment a mamutra és vadászat közben a fele csapatot megette a kardfogú tigris, télen a fele törzs megfagyott, a maradék pedig vagy túlélte vagy éhen halt, addig működött a természetes szelekció és az evolúció. Csak az erősek maradtak életben és nem haladtuk meg a Föld eltartó képességét. Röviden szólva a biológiai egyensúly még megvolt. Most minden városban szmog van, kénytelenek vagyunk génmanipulált élelmet termelni, tágul az ózonlyuk, fajok halnak ki mellőlünk, már nem csak a Földet szemeteljük tele, de már az űrt is és olyan embereket is kilencven éven keresztül életben tudunk tartani, akik száz éve még halva születtek volna. Kétszáz év és tele leszünk génhibával. Egy mai harminc éves férfi már se nem olyan gyors, se nem olyan kitartó, se nem olyan erős, mint száz éve lett volna, egy tizenhetedik századi katona pedig nem bírta volna el egy római légiós menetfelszerelését. Összesen két dolog állandó: a mai nők ugyanolyan szépek, ha nem szebbek, mint a régiek voltak és ugyan olyan jól főznek. E nélkül már régen feladtam volna az emberiségbe vetett hitem.
Végül egy barátságos kacsintással rakok pontot a kiselőadás végére. Engem senki ne vádoljon azzal, hogy nem nyílok meg és nem tárom fel ami a szívemet nyomja. Ennél azonban sokkal jobban véget vet a szóáradatomnak, hogy Flora elhívott íjászkodni. Amit tekinthetünk randinak is. De csak akkor, ha ő is annak akarja.
- Remek. - Csillannak fel a szemeim, lelkesen és boldogan. - Igazán nagyon nagy örömet szerezne vele. - Vagyis már most nagy örömet szerzett.

- Legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység. Ezt már Sun Tzu is megmondta, vagy Konfu Ce? Mindegy is, kínai volt, régen élt és hosszú volt a szakálla. - Azért én se tudhatok mindent, na. Élt vagy húsz, ötven, száz kínai filozófus és mindegyikről csak ezt a három dolgot tudom elmondani. Jó, Sun Tzu írt egy alapművet amit oktatnak a közgazdászoknak is meg a menedzsereknek is és a katonáknak is, de végül is ő se mondott semmi újat.
- Sokszor eltöprengek rajta, hogy mi nem érezzük a levegőt, nem a szélre gondolok, hanem a közegre, míg a vizet igen. Vajon a halak se érzik a vizet, de a levegőt igen? Persze erre a kérdésre a választ a magyar halászlé se tudta megadni a választ, pedig az a legjobb hal leves amit ettem. - Jóllakottan filozófus születik belőlem. Na meg akkor is, ha eleget iszom. Ezek szerint a farkasom a gyomrában hordja az eszét. Ha kielégítem az éhségét, akkor megnyílik a tudás kimeríthetetlen tárháza, amit úgy hívnak, hogy google és annyira szeretek barangolni rajta, hátha ragad rám valami, amivel utána villoghatok. Sajnos kezdek kifogyni, titokban az asztal alatt okos telefonról puskázni pedig nem jó ötlet. Azt leszámítva se az, hogy én még a téglatelefonok híve vagyok. Amiken átmehetek autóval, két hétig elfelejthetem tölteni az aksijukat és van térerő egy lakatlan sziget közepén is.
Ha Faye dokinak igaza volt és a hotel tényleg a helyi falka szálláshelye, akkor nem öregednék meg a sitten. El se jutnék élve odáig. Egy hatszáz éves alfa vajon képes meghalni egy tűzvészben vagy a regenerációja elérte azt a hatásfokot, hogy gyakorlatilag örök életű? Abszolút semmi kedvem kipróbálni. Ahhoz minimum egy atombombát kéne hurcolnom a farzsebemben. Jobban belegondolva Faye bár nézzen ki velem egykorúnak, olyan, mintha az ükanyám korosztálya lenne. A bölcs vénasszony, aki a hozzám hasonló éretlen kölyköket a jó útra terelgeti görbe bottal. Flora és köztem hála az égieknek csak durván hetven év van, ez nem liliomtiprás.
Lesz vajon valaha olyan pillanat amikor az ilyen gondolataim őszintén feltárhatom bárki előtt? Egy ember pont az emberi gondolatsémái miatt halálra rémülne, mert az ember mindentől fél amit nem ismer. És amitől fél azt el akarja pusztítani. Egy farkas szerint túl emberien gondolkodom és felfalna reggelire, pusztán a faj biológiai tisztasága megőrzése érdekében. Itt csücsülök két világ közt és bármerre esem is le a kerítésről, megszívtam.
- Az a saláta is guszta volt amit ön evett. Bár nekem inkább csak köretnek lett volna elég. Van egy vicc erre is. Magas koleszterinű betegnek mondja az orvos: még mindig magas ez a koleszterin, biztos, hogy csak salátát evett ebédre? Jaj doktor úr, azt nem tetszett mondani, hogy előtte vagy utána, ezért ettem én salátát ebéd előtt is meg utána is. - Ez ismét egy jó alkalom önkritika és társadalomkritika gyakorlására. Miért csak ilyen helyzetekről születnek viccek? És miért mosolygunk minden átlagostól negatív irányba eltérő dolgon? A többségnél intelligensebb, ügyesebb, jobb képességű egyénekről nem születnek viccek. A fekete hajú nőkről se. És ha már itt tartunk, farkas viccek sincsenek. Talán mert az alfák eddig mindenkit elfogyasztottak, aki elő mert állni eggyel. Na ez már majdnem farkas vicc volt.
- Az őszi és a téli szezonban általában kevesebb munkaerővel folynak a munkálatok, legalábbis ezek az eddigi tapasztalataim, így az ünnepek végéig amúgy is szabad lennék. Elajándékozni való holmim nincs, sajnos elég kevés csomaggal érkeztem. - Tényleg nem vagyok az a nomád alkat, aki bőröndökkel utazza körbe a világot. Egyetlen bőröndbe elfér az összes ruhám, csak hogy minden második nap más pólót és atlétát és minden nap tiszta fehérneműt tudjak felvenni. Egy mérnöknek mondhatni munkahelyi ártalom, hogy nem igazán illik ugyanabban az ingben ülni a gangon két hónapig, sörrel a kézben, míg a béresek terelik a marhákat az olajmező mellett. Nem vagyok texasi.
- Én sem azt mondom, hogy hagyjunk mindenkit az út szélén és a Vöröskereszt jöjjön haza Afrikából. Még akkor sem, ha egy újabb népességrobbanás várható és Afrika lélekszáma lassan eléri Ázsiáét, az emberiség pedig a tíz-tizenkét milliárdot. Én azt mondom, hogy a technológia feladata nem a Föld túlterhelése, hanem új lakható bolygók felkutatása és telepesek célba juttatása lenne. Alig ötven év telt el az első ember Holdra küldése óta. És Kolumbusz a tengerjáró vitorlás feltalálása után hány évvel szelte át az óceánt? Az USA nem létezne, ha néhány elégedetlen protestáns nem hajózik át az Újvilágba. És mi, amerikaiak járunk az élen az űrprogramban is. El kell fogadnunk, hogy a mi fajtánk kalandor hódító alkat. Kontinensről kontinensre, hogy később bolygóról bolygóra. Azonban azt a tényt is el kell fogadnunk, hogy Mózesnek csak egy hajója volt és minden állatfajból egy párt fel kellett vennie. Emberek számára nem nagyon maradt hely. Az Úr prioritási szempontja ezek szerint a biológiai egyensúly fenntartása, nem pedig a mi fajunk megőrzése lehetett. - Hiszek a vallásszabadságban. Mindenki abban hisz, amiben szeretne, pontosan a hit mivolta miatt. Minden olyan gondolatot amit sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehet a hit birodalmába kell sorolnunk. Aki hisz valamiben, azt nem lehet meggyőzni, mert nincs rá bizonyíték ellene, aki nem hisz valamiben, azt se lehet meggyőzni, mert mellette sincs. A Földön sokkal több élőlény él, mint ember, és annyi faj, hogy még egy biológia tanszék összes professzora együtt sem ismerheti az összeset. Egoizmus és önzés lenne azt hinni, hogy ez a világ kizárólag nekünk lett teremtve. Ahhoz ugyanis túl nagy. Isten az embert az Édenkert kertészének teremtette, mi viszont kivágjuk az őserdőket, hogy a McDonald’s teheneinek legyen hol legelniük. Bezzeg, mi farkasok farkas alakban csak azt a prédát terítjük le, amit garantáltan meg is tudunk enni. Még egy őz sem végezte a szavatosság lejárta után a szemetesben. Nem mintha emberellenes lennék.
- Holnap, ha munkába jön kérdezze csak meg, hogy mit tettek az ételünkbe. Általában nem vagyok ennyire filozofikus. - Ütöm el a téma élét egy kis tréfával. Nem baj az, hogy nem mindenben értünk egyet. Tisztelem az olyan nőket, akiknek van önálló véleményük, kiállnak mellette és képesek érvelni is. Nem pedig úgy állnak hozzá, hogy jaj a macska a legcukibb állat a világon, mert a prüntyőkémet annyira, de annyira szeretem. Az érzelem szubjektív és érzésekkel vitába sem lehet szállni, hiába is mondanám, hogy még egy egyhetes rottweiler is lehet annyira, de annyira aranyos, mert a kis prüntyőkémet én is annyira, de annyira szeretem, kár, hogy egyszer minden kan felnő és többet eszik, mint én.
- Ennek pusztán a genetika az oka. Az ősember asszonya gyűjtögetett, a gyermekét gondozta, a többi nővel beszélgetett és azt nézte, hogy a férfi jelez-e veszélyt a barlang tetejéről. A férfi pedig azt leste egész nap, hogy jön-e a kardfogú tigris. Egy nő képes főzni, takarítani, felvenni a telefont, az egyik gyerekének segíteni megírni a leckét, a másik gyerekét pedig lerángatni a szekrény tetejéről, mindezt egy időben, míg egy férfi képes jobban főzni, ha közben csak és kizárólag arra az egy feladatra koncentrál. Ezért, amióta a nők is fizetett állásban vannak, ők a valódi családfenntartók, hisz, ha apuci előbb ér haza, mint anyuci, akkor meg van lőve, hogy azt a sok mindent hogy a francba tudja megcsinálni, mielőtt anyuci hazaérne. A levest berakja a mosógépbe, a törülközőket a sütőbe, a gyerek köré tekeri a telefonzsinórt és a forró vasalót veszi a füléhez. Persze ez csak általánosítás és, mint minden általánosításnak, pusztán a szemléltetés a feladata, kivételek akadhatnak.
Az íjász témára csak bólintok egyet mosolyogva. Majd intek, hogy kérnék szépen egy kávét. - Ön kér még valamit? Itt a jó alkalom munkán kívül is ellenőrizni a süteményeket például. - Tudom, hogy nem minőségbiztosításból eszünk itt, hanem, mert ez volt közelebb, de a kellemest a hasznossal mindig össze lehet kötni, én nem szólnék egy rossz szót se, ha krémest kellene rendelnem a szép kisasszonynak.

- Egy férfinek az én koromban elég ideje van ilyesmin is gondolkodni. - Válaszolok nevetve. Már önmagában harmincvalahánynak lenni is szép kor a húszévesek szemében. De, ha valaki hatvan éve harmincvalahány az tényleg rengeteg idő agyalni még marhaságokon is. És félezer évig az Alzheimer vagy a szenilitás se veszélyeztet.
- A fitneszpulyka ananásszal se valami férfias, mégis szeretem. Szerintem női vagy férfi étel nem létezik, hisz ez a besorolás is egyéni ízlés kérdése. De készséggel meghajlok a szakvéleménye előtt. - Ha valaki szakács, akkor minimum annyi tapasztalata van, hogy tudja, hogy melyik ételt kéri több férfi, mint nő és fordítva. Ezt még egy rossz szakács is meg tudja figyelni. Flora pedig csak jó lehet.
- Ennyire északi bányában télen még nem dolgoztam, így el nem tudom képzelni, hogy mi várna rám, ha odaindulnék. A megtakarított pénzemből kihúzom tavaszig és elszegődöm, ha jobb idő lesz. Addig viszont nem lesz túl sok dolgom. - Mondom kis reménnyel a hangomban. Szeretnék többször összefutni a lánnyal és pár közös programot is. Kár, hogy a régi háború előtt bálok már Délen sincsenek divatban. Kissé elavult az udvarlási tapasztalatom. És az a szép szőke lány azóta már valószínűleg dédnagymama.
- Ismerem a filmet. Pontosabban egyszer megnéztem és legondolkoztam rajta. - Most jön az a rész, amikor nekem ugrik egy fajtársam és átharapja a torkom, mielőtt végigmondhatnám. Sehol senki? Jó. Akkor folytatom. - Tegyük fel, hogy léteznek természetfeletti fajok a Földön. Mitől természetfelettiek? Attól, hogy az ember természetről alkotott fogalmába és ismereteibe nem férnek bele. Erről viszont ők tehetnek vagy az ember, aki még nem jutott el a tudás azon szintjére, hogy ezen fajok biológiáját is megismerhessék és megérthessék. Amint sikerül megismernünk őket és beillesztenünk a bioszférába, máris megszűnnek természetfelettinek lenni, hiszen sikerült beskatulyázni őket. Az ősembernek a vulkán és a kardfogú tigris volt a természetfeletti, hisz félt tőle. Ebből erednek a természetszellemek és az állatszellemek, akiket istenként imádtak. Tegyük fel, hogy a filmekben szereplő fajok valósak, hisz Verne Nemo kapitánya a prototípus megépítése előtt, már tengeralattjáróval közlekedett és ugyancsak Vernénél járt ember a Holdon, csak épp még nem ismerjük őket. Ennek az oka az, hogy rejtőznek. Miért rejtőznének? Egyik esetben azért, mert az ember amit nem ismer, attól fél, amitől fél azt pedig kiírtja, hogy helyreálljon a világról alkotott képe. A másik esetben viszont ezek a fajok a filmekhez hasonló módon emberekkel táplálkoznak és könnyebb balesetnek álcázni egy vámpírtámadást, mint konkrét háborút viselni az élelemért. Ha például én azt állítanám magamról, hogy vámpír vagyok vagy teliholdkor meztelenül szaladgálok, akkor vagy orvost hívna, mert megzakkantam vagy halálra rémülne és rám hívná a hadsereget. Az emberhús túl sós maradok a szárnyasoknál. - Zárom le az újabb monológot, mintha pusztán tréfa lenne az egész. A legkönnyebb úgy hazudni, ha elmondjuk az igazat, majd viccnek állítjuk be. Ha lebukunk, még mindig lehet mondani, hogy szóltunk előre.
- Semmi verbéna vagy farkasfű? - Tréfálkozom tovább. Bár fogalmam sincs, hogy a valóságban ezek mennyire hatásosak. Azon jót mosolyogtam, amikor a Vámpírnaplókban Damon mondta Edwardra, hogy a valóságos vámpír egészen másmilyen. Akkor én mit szóljak Tylerhez? A mai tiniket folyamatosan agy mossák, hogy ha fény derül a létezésünkre, könnyebben elfogadják. Vajon a rendező vérfarkas?
- Hát én mindenesetre örülnék akkora fizetésnek, ami mellett elég csak nekem dolgozni. Tudom, tudom mehettem volna ügyvédnek vagy politikusnak is. Tisztességesen élni nehéz, de jó. A szakács munka, ha munkának nevezzük, sokkal jobb, mint az irodai munka. Ha engem négy fal közé szorítanának napi nyolc órára, hogy számokat körmöljek egymás alá egy papírra vagy vonalakat húzogassak egymás mellé, én megőrülnék rövid távon. A tervezőmérnökök szakmája szép, csak épp nem nekem való. A friss levegő még akkor is jobb, ha egy kissé szénporos.
- Hát igen. Az amerikaiak nagyon oda vannak az egészségtelen ételekért. Olajos sült krumpli, steak, kóla, nagy mennyiségű ketch up szinte még a levesbe is. Egyedül a hot dog egészséges. - Mindezt úgy mondom, mintha az elmúlt ötven évben nem ezen éltem volna. Kivéve amikor szarvasra vadásztam. - Önmagukban egészséges ételekkel is lehet helytelenül táplálkozni. Az étrend egyensúlya a fontos. Abba még napi egy pohár kóla is belefér. Meg ez a pohár kávé.
Az étterem pincérjei tényleg odatették magukat. Valami azt súgja, hogy ők nem tudják, hogy ez nem egy randi. Vagy mi nem tudjuk, hogy az? Mindenesetre, ha sikerülne felkeltenem Flora figyelmét, akkor az első randink majdnem ilyennek képzelném. Még gyertyafény is van.
- Nem, még nem tudtam. De önről emlékezni fogok rá. - Szeretem az olyan nőket, akik legalább annyira műveltek, mint én. Ez a kis információ morzsa jókor érkezett. Kissé helyretett. És azok az értelemtől csillogó szemek az egész eddigi beszélgetés alatt... Odavagyok az élvezettől, ahogy ez a mai este alakult. Sokkal jobb, mint amit akkor vártam, amikor elhatároztam, hogy Alaszkába jövök. Átlagos vidéki háziasszonyokra és munkáslányokra számítottam, erre belefutottam egy lányba akiről egészen komolyan lehet beszélgetni. És közben nagyjából kialakult bennem egy kép a jelleméről is. Flora egy valóságos kincs annak, akinek sikerül elnyernie a szívét. Ideje ringbe szállnom nekem is.
- Pár nap múlva telihold én meg a hóban fogok szaladgálni szarvasok után, de úgy egy hét múlva lenne kedve elkezdeni az íjász oktatásomat? És közben megihatnánk valamit. Egy kólát mondjuk. - Közben igyekszem olyan arcot vágni, mintha csak tréfával próbálnám elfedni, hogy fontos dolgom akadt. Elvégre csak most jöttem a városba. Ki tudja, lehet, hogy be is kéne jelentenem az itt tartózkodásomat a rendőrségen.
Nem sietek sehova, hisz itt lakom és nagyon élvezem a társaságát, így elüldögélnék még pár órát az asztal mellett a gyertyalángnál, csak épp pillanatnyilag nem jut eszembe semmilyen beszédtéma. Eljött az ideje, hogy szokatlan módon némán kavargassam a kávémat és időnként kortyoljak belőle, miközben megnyerő és barátságos, a legkevésbé sem vérengző, húsevő, pszichopata vérfarkas arcot vágni. Amikor épp kontrollálom a démonjaim, olyankor garantáltan senkit sem kapok szét tíz körömmel és az ajkaimról sem csöpög senki maradványa. Bár amilyen érzelemhullámok söpörnek át rajtam Flora közelében, már csak órák kérdése és vonyítok a Holdra, a farkamat csóválva és barátságosan lihegve. Már amennyire a valódi alakomban képes vagyok barátságosnak maradni...