Egyelőre még jócskán a város feltérképezésénél járok, meg úgy dolgozok rajta, hogy megtaláljam a helyem ebben a nagy "családban". Persze a helyem megvan, inkább az a cél, hogy ezt tudatosítsam a népekben. De ma este speciel pont nem ezért jövök a disco-ba és nem is azért, hogy IHB bulit tartsak, mert senki se szeret. Hallottam ugyanis, hogy Tara ennek a helynek a vezetője így szándékomban áll megnézni munka közben a nagyasszonyt. Természetesen már találkoztunk az ittlétem óta, de alkalmunk beszélgetni még nem nagyon volt, márpedig utoljára bő száz éve találkoztunk és tartoztunk ugyanabba a falkába, szóval azt hiszem erre lehet mondani, hogy időszerű. Rám jellemzően egyébként is a többséggel jóban szoktam lenni, kivéve, akikkel nem. Tarát régen pedig kedveltem azt hiszem... úgy rémlik... remélem... mindegy is. Meglátogatom. A pultnál egy üveg sörrel szerelkezek fel és ezzel a lendülettel el is hagyom a földszinti tomboló fiatalságot. Nem mintha ellenemre lennének, lévén jómagam is fiatalosnak tartom magam, de speciel továbbra sem ezért jöttem. A galérián sikerül is egyébként lelnem egy üres asztalt, de még mielőtt nagy elánnal befoglalnám, keresek valami kigyúrt kopasz faszit, aki eléggé kidobóember alkatnak tetszik. Szépen közlöm is vele, ha megvan, hogy én lenni Tarzan, te lenni... mindegy, szóljon a nagyságos asszonynak, hogy egy bizonyos Broderick Grant keresi. Csak ha felfogta és látom, hogy eszerint cselekszik, akkor teszem le magam az üres asztalhoz, lábaimat meg kényelemesen felpakolom az egyik másik székre. Én már el is helyezkedtem, amíg pedig Tara nem érkezik meg, addig kortyolgatok a sörömből.
Tudom, hogy Duncannek is megvan a maga dolga, de muszáj volt kivennem egy szabad estét a gyereknevelésből. Persze nagyon szeretnék most leülni egy üveg (vagy kettő) Jagermaisterrel, és hülyére inni magamat, de félek, ha valamiből túl sokat fogyasztok ma, az kizárólag a meló lesz. Duncan és Chantal rengeteg munkát fektetett az Upperbe míg odavoltam, de ha most jönne egy ellenőrzés, zsigerből visszavonnák a működési engedélyemet. A számlák nincsenek elrendezve, a könyvelés káosz, és és és és.... áh! Leszarom! Azért vagyok itt, hogy ne otthon agyaljak Castoron meg ezen az egész őrületen, hanem itt, ahol legalább nem egy szerettemben teszek kárt, ha megint összeroppanok. Kurva jó úton haladok felé, köszönöm. Őszintén szólva... nem örülök a látogatómnak. Így este 9 után legalább már ügynökök nem zaklatnak kólaautomatákkal, újdenagyonfinom kávékkal, meg a többi önreklámozó szarsággal, amiért most alaphangon kitekerném a nyakukat, és ezt most még komolyan is gondolom. Dehát ha nem ügynök az, akkor elképzelésem sincs arról, hogy kicsoda, mert a név önmagában semmit nem árul el nekem. Kilépve az irodából, kissé megnyitom a pajzsomat - mikor húztam fel? - és kiküldöm az energiáimat letapogatni a diszkó területét, bár amíg nem találtam meg a farkast, és nem sejlik fel a szálloda illata a disco fülledt levegőjében, addig nem tudhattam, ki a vendégem, és hogy hová tartozik. - Brody?! - döbbenek rá hirtelen, hogy ki látogatott meg. A nevét nem, de az arcát már megismerem. Már majdnem megkérdezem, hogy mit akar, mikor rájövök arra is, hogy ő az új béta, nyilván fel akarja mérni a határokat, a terepet, meg engem is. Szóval máris eldöntöm, hogy mindenben partnere leszek, és akkor hamar végzünk. - Szia. - a mosoly elmarad, arra most valahogy nem vagyok képes. Mondjuk ez a hím számára nem lesz újdonság, mert mikor legutóbb találkoztunk, még az előző alfa ágyasa voltam. Todd mellett se volt kedvem mosolyogni. hát most sincs. - Segíts... Utáltuk mi egymást? Mert ha nem, akkor leülök egy kicsit. Vagy szívesebben beszélgetnél az irodában? Beszéd közben jövök rá, hogy már megint rajtam a gyűrű, ami Castortól kaptam, szóval a hátam mögé rejtem a kezeimet amíg megszabadulok tőle, addig remélem, hogy Brody is eldönti, hogy mit szeretne. Én piát, most hogy látom, hogy a hím milyen jó ízűen kortyolja a sörét. És nem vetnék meg egy utcányi heroint se most, hogy van már felügyeletem is hozzá, még ha csak ideiglenesen is. Kár, hogy kiirtottam innen az összes dílert. Nem, őket nem szó szerint.
//kicsit ergya lett, de nah. Tudjuk be annak, hogy szexi vagy, és zavarba hoztál //
Mivel eleve fel se húzom a pajzsomat, így valószínűleg nincs túl nehéz dolga azzal, hogy megállapítsa, milyen tiszta lelkű, békés farkas vagyok a magam negyedezer plusz egy évével. Mondjuk azt nyilván érzem, hogy mentálisan le vagyok tapogatva - ha nem, akkor behaluzom - és így már sejtem Tara közeledtét. Bennem úgy nagyjából csak ebben a percben fogalmazódik meg, hogy amúgy mi nem is tudom, hogy váltunk el. Mivel nem emlékszem fehér zsebkendő lobogtatós, könnyes búcsúra, így valószínűleg közömbösek voltunk, bár franc se emlékszik mi volt száz évvel ez előtt. Arra sem emlékszem, hogy tegnap mit ettem, hagyjuk már. Inkább a csajra bízom majd, hogy hogyan is akar hozzám állni. Amikor rám köszön, csak akkor nézek fel rá felé fordítva az ábrázatomat. Ejj, valaki citromba harapott, ahogy látom, de ez nem töri le az én általános optimizmussal vegyülő jókedvemet, szóval én ettől még mosolygok. Arról, hogy a mosolyom inkább emlékeztet egy perverz mutogatós bácsiéra, meg nem tehetek. Ilyen az arcberendezésem, tessék szeretni érte. - Szia. - Köszönök vissza elégedett képpel és akkor most jön az, hogy a hülye ábrázatommal szépen kivárok. Kivárom, hogy mondjon valamit, vagy hozzám vágjon egy széket esetleg, ha rosszban voltunk, vagy a keblemre boruljon, hogy úgy hiányoztam... hát ebből csak a megszólalás jön össze. Viszont így legalább számomra is egyértelmű, hogy ugyanolyan mély nyomot hagytunk egymásban. Legalább felismerem, már ez is valami. A kérdésre csak számat elhúzva vonom meg a vállaimat, nekem ugyan honnan kéne tudnom, ha ő sem emlékszik? - Ha igen, akkor már biztosan elévült. Nem tartok tőrt a párnám alatt a te neveddel, szóval attól tartok muszáj tiszta lappal indítanunk. Nahát... hogy te évről évre szebb vagy... - Éles váltás, de hát erről szól a tiszta lap, nem? Flörtölhetek fenntartások nélkül, még ha egyértelmű is a hanglejtésemből, hogy pofátlanul udvarias vagyok a kijelentéssel. Egyébként sem akarnék belefolyni és harmadik személy lenni egy olyan kapcsolatban, amit nem értek. De hát na, én ilyen vagyok, tessék újra megszokni. A nem éppen a sörösüveget tartó kezemmel színpadiasan a közeli szabad szék felé mutatok, amelyen sem én, sem a lábam nem vagyunk rajta. Tekintve, hogy a lábam is én vagyok, ez a kijelentés egyébként is teljesen értelmetlen. - Tedd csak le magad ide, nem tárgyalni akarok. Akkor amúgy is jobban kicsíptem volna magam. - Húzom meg kissé, hanyagul a fekete ingem gallérját, jelezvén hogy például ezt biztos nem így viselném. Persze hát felső két gomb ki van gombolva, megvillantva a nyakláncokat, meg a csodás mellkasom csodás felső harmadát, szóval nem, nem üzleti tárgyalásra jöttem. - Na, mesélj nekem, mi a nagy helyzet a Szezám utcában? Ugorhatod az elmúlt száz év eseményeit, mert különösebben nem izgatnak. Viszont hallottam ezt-azt a közelmúltból... - Kicsit megingatom a fejem, csak hogy jelezzem, nem a nő hőstetteiről szóltak a pletykák, hanem azért volt némi negatív színezetük. Szerencsére én pont a hiszem, ha látom típus vagyok.
A fickó éppolyan tanácstalan - már ami az ismeretségünket illeti- amennyire jómagam is volnék, és ez azért valamelyes megnyugtat. Bár lényegében az is tök mindegy lenne, ha befeszülök, vagy ideges leszek tőle, mert ő a béta, nekem meg mélytorokra kell nyelni a tényt akkor is, ha esetleg ellenségem lett volna bármikor is. Értem, és veszem a lapot, szóval azzal amit a végén még hozzáfűz, már ad egy újszerű hangvételt is a beszélgetésnek. Na nem azért, mert azt mondja: szép vagyok, hanem mert nem ragad le a témánál, inkább jelzi, hogy továbblépne. - Oké, akkor itt is megfelel. Miközben helyet foglalok (átellenben a bétával), azon tűnődök, hogy honnan ismerős ennyire az a mozdulat, amivel megpiszkálta a gallérját. A múltból, az oké, ennyit én is felfogok, csak... tudom, hogy van itt még valami ami nem ugrik be... 100 év, az bizony száz év. Az még gombócból is sok, nemhogy évekből! Húha, szóval, hogy így állunk? - Az alfától már kértem kihallgatást, már ha az utóbbi pár hónapos távollétem a kérdés... - az már más tészta, hogy a kihallgatásból egy újabb balhé lett, és semmit nem mondtam neki a történtekről. - Ő küldött, hogy inkább te fejezd be te velem? Azt értem én, hogy haragszik rám Castor - ahogyan én is őrá- de annyira nem vallana rá, hogy mást küld maga helyett. Felbátorodva ezen az elméleten, megelőlegezek egy "nem"-et a saját kérdésemre, és gyanakvóan összeráncolom a homlokomat. - Mondd azt, hogy nem találta meg a hullákat a rendőrség... - mármint azokat, amiket én helyeztem el. Nevezhetnénk tömegsírnak is azt, ami itt van Fairbanksben, de milyen nagyképű lenne az már! Csak 13-14 emberi maradvány lehet ott. Talán 20, ha beleveszem azt az időt is, amikor egyáltalán nem voltam magamnál. - Nehéz idők jártak, túl vagyok rajta... Mármint az idegbajon. - ha nincs ellene kifogása, most előre nyúlok, kiveszem a kezéből az üveget, majd alaposan meghúzom is húzom a sört. Két- három nagy korty múlva adom vissza neki, aztán nagyobbra tárom mentális pajzsomat, és telepatikusan megkérem Chantalt, hogy hozasson fel valakivel még két üveg ilyen gyönyört nekünk.
Amikor Tara leül, továbbra is elégedett mosollyal a képemen kortyolok bele a sörömbe és kicsit letekintek a galériáról ismét egy pillantást vetve a lent táncoló, szórakozó tömegre. Semmi mély, drámai gondolat nem fogalmazódik meg bennem, speciel azt is elvetem, hogy próbáljam felidézni, milyen is volt a nővel a kapcsolatom annak idején. Egyébként is csak egy lényegtelen részlet. Ahogy puhatolózik, meg kérdez, olyan ártatlan értetlenséggel tekintek rá, mintha csak egy kibaszott ma született bárány lennék. Mennyi új információ, itt több hónapos távollétről, meg kihallgatásról... Én csak annyit tudtam, hogy Tara mostanában nincs túlságosan toppon. Na jó, azt is hallottam, hogy elvolt egy darabig, de lényegében most az ő értetlensége világosít fel, hogy igazából beletenyereltem valami érdekesbe. - Teljesen magamtól jöttem, itt dögöljek meg... Mesélsz? - Vonom fel kissé szemöldökeimet, ahogy rátekintek. Tényleg teljesen gyanútlanul érdeklődök, meg végül is ő maga szólta el, hogy több is van a szituáció mögött, mint azt eredetileg gondoltam. Valahogy mindig is jó érzékem volt hozzá, hogy jó kérdéseket tegyek fel. Végül is Tara nem tudhatta, hogy mit takar az ez-az, szóval így azért vicces. - Hullák? - Vonom össze kissé a szemöldökeimet. Egy újabb információ, amit egyelőre nem tudok hova tenni és speciel most már Tara is jobban járna, ha csicseregne és nem hagyná a dolgot a fantáziámra. Most már olyan sztorit tudnék kerekíteni az elejtett mondatok köré, hogy inkább a valóság, mint az én agyszüleményem. Bár nem jellemző rám, hogy valótlanságokat terjesszek, de azt is pontosan tudom, hogy a legjobb szándék is rosszra tud fordulni. Mindenesetre egyre érdekesebb irányt kezd venni ez a beszélgetés. - Attól még kíváncsivá tettél... - Jegyzem meg az utolsó kijelentésére, így már nem ússza meg, hogy ne kelljen legalább egy részét elmesélnie a sztorinak. Amúgy, ahogy látom, hogy nyúl előre, realizálom, hogy mi a célja, így könnyítve a dolgon, felé is nyújtom az üveget. Nincs különösebb problémám vele, hogy beleinna, tessék csak. Persze most már nem kalandozik el a figyelmem, várom, hogy belekezdjen a mesébe.
Amikor azt mondja, hogy magától jött, azt hiszem ezzel párhuzamosan kezdek rájönni, hogy mi a helyzet. - Egyből mély vízbe dobtak, igaz? - kérdezek vissza arra, hogy mesélek-e. Kissé még a fejemet is oldalt döntöm, mint a farkasom, ha valami igazán felkelti az érdeklődését. Vagy csak rólam nem tájékoztatták - lévén, hogy nem is tudhatnak sokat az eddig történtekről- vagy egyáltalán nem kapott tájékoztatást, csak egy listát a falka tagjairól, és most egyesével felkeres valakit egy meghatározott sorrendben. Én is így kezdtem. Ez a helyzet szívás... Nem csak neki, hanem jelen pillanatban nekem is, mert elszólom magam. A legkevésbé sem szégyenkezem a gyilkosságok miatt, így az sem rendít meg különösebben, hogy Brody erről tudomást szerzett. Csak ha tudom, vagy kaptam volna bármily arra utaló jelet, hogy ez a tény még nem épült be a köztudatba, akkor előbb tényleg az alfának szóltam volna. Semmi bajom most még Brodyval, és esküsöm, hogy megakadályozni sem akarom abban, hogy végezze a munkáját, de amikor választ "követel", én arra törekszek, hogy minél kevesebb infót adjak ki a történtekről. ~Meghalt itt néhány ember még mielőtt elutaztam innen... ~ csak gondolatban beszélek, és még előtte letapogatom a disco minden négyzetcentiméterét is, már csak úgy a biztonság kedvéért. ~Eltakarítottam magam után, és szerintem már felfalták őket a vadak... Nem megyek oda leellenőrizni, mert lehet, hogy pont azzal buktatnám le magamat. Brody, ha ez kiderül, az őrzők ki fognak végezni. ~ Az a vicc, hogy éppen ez volt a célom azzal a tömegsírral. Mármint, hogy megtalálják, engem meg felkoncoljanak. Nem volt bátorságom fejbe lőni magam, ezért választottam ezt a másik utat. Mára csupán annyit változott a helyzet, hogy már lenne merszem meghúzni a ravaszt, csak már miértje veszett el. Az életnek és halálnak egyaránt. Nah most húzok egy nagyot Brody söréből, és kérem meg Chantalt, hogy hozasson fel még kettőt valakivel. Nekem Heinekken kell. - Hagy ne kelljen könyörögnöm a diszkréciódért. Így is elég nagy szarban vagyunk mindannyian. Az alfa természetesen tudhat róla. Bár e felől te döntesz... mármint, hogy szükséges-e most felhúzni őt ezzel... - utalok itt a farkasra, akit Castor megölt, és aki miatt nagy eséllyel háborúba indulunk majd mindannyian. Nem kell az én szaromba keverni se a falkát, se senki mást. Mindent csak szépen, sorban. - Magammal hoztam egy embergyereket Chicago-ból. - olyan tárgyilagossággal beszélek Jacobról, hogy abba még a farkasom is felhúzza az orrát, és megsértődik. Na ő most csak kussoljon! Pont ő miatta tartok itt ahol most vagyok. - Ő zabolázza meg a szörnyeteget, és engem is. Tehát a részemről több balhéra nem kell számítsatok. - Szeretném megvonni a vállaimat, de egy hang most azt súgja a fejemben, hogy ez nem az a pillanat amikor ildomos ennyire ellazulni. A bétával beszélek éppen, és hamár az a cél, hogy meglapuljak a falkában, akkor nem ildomos még ezzel is húzni az agyát.
- Igen, és nem szeretem, ha nem ér le a lábam. – Jegyzem meg kelletlenül a kérdésre. A kelletlenség persze nem Tarának szól, hanem annak a ténynek, hogy teljesen igaza van. Azt se nagyon tudom egyelőre, hogy hova kapjak, még szerencse, hogy nem vagyok az a típus, aki elkapkodná a dolgokat, vagy túl stresszes lenne ilyen szituációban. Persze a Távol-Keleten jóval lassabb és nyugodtabb életmódhoz szoktam, elég furcsa is visszatérni ide a nyüzsgésbe, de azt hiszem mindennel meg tudok birkózni. Bár az is elég lenne, ha csak elhinné rólam ezt a falka. Fürkésző tekintettel figyelem a nő arcát, nyilván sokkal egyszerűbb dolgom lenne, ha ismerném, vagy ne láttam volna olyan régen, mert akkor talán még olvasni is tudnék róla. Így viszont némileg el vagyok veszve, szóval arra kell hagyatkoznom, amit mond. Pontosabban, amit gondol. Nem ér különösebben meglepetés, amikor a fejemben hallom a hangját, sőt mi több, a szemem se rebben, a külső szemlélő számára csak csendben ülünk annál az asztalnál. Közben pedig elgondolkozva hallgatom, amit mesél, tényleg elég nagy a probléma, amit felvázolt, főleg, hogy ő is csak feltételezésekre tud támaszkodni. Talán felfalták már a vadak a hullákat, talán nem jutott még az őrzők tudomására, talán sosem derül ki… Mondhatom jól beletenyereltem ebbe. Tőlem már szinte szokatlan mélységgel bámulok magam elé. - Nem szeretem a titkolózást, de talán igazad van. Egyelőre nem kéne neki beszélni erről. – Ezt egyelőre magam elé nézve mondom, de végül feltekintek rá, nyílt tekintettel, azzal a komolysággal, amire csak futja tőlem, még ha a többség szerint néha nehéz is engem komolyan venni. ~ Viszont tényleg nagy szarban vagyunk és örülhetünk, hogy legalább még nem hullámzik. Elmondom mi lesz. Nekem még van egy beszédem a helyi őrzőkkel, mivel új legény vagyok a gáton. Majd kicsit puhatolózok a helyi dolgok felől, ha tényleg olyan ügyes vagy és rendesen eltakarítottál magad után, akkor majd ellegyezgetem a gyanú árnyékát is. Majd megemlítem, hogy láttam a környéken néhány rosszarcú kóbort, vagy valami. Ha minden jól megy, akkor Castornak nem kell megtudnia semmit. Oké? ~ Vonom fel kérdőn a szemöldökeim, szándékosan gondolatban folytatom. Remélem bízik bennem, hogy elhiggye, képes vagyok anélkül beszélni az őrzőkkel, hogy ne fogjanak gyanút. Olyan diplomatikus tudok lenni, mint egy brit könyvelő… ha akarok. Viszont, ha hallok tőlük a sok hulláról az utóbbi időben, vagy bármi ilyesmiről, akkor az egy intő jel. Rám úgyse fog senki gyanakodni, hisz itt se voltam, ráadásul olyan jámbor vagyok, mint a ma született bárány, még ha egyébként ki sem állhatom az őrzőket és méla undorral is gondolok rá, hogy majd még kell velük is beszélgetnem. Arra, hogy már van egy embergyerek is a képben, némileg meglepődök. Ugyanezen értetlenséggel mérem végig a nőt… igen nő és mint ilyen javíthatatlan az összes. Persze, hogy mindegyik arra jut végül, hogy neki gyerek, meg kölyök, meg toronyóra kell lánccal… szörnyű. - Egy sima embergyereket? És mit gondol, mit csinál a pótmamája teliholdakkor? Na meg… honnan szerezted? Gondolom nem a sarki vegyesbe ugrottál le érte… - Hát akkor már hangot is adok az értetlenségemnek, de szavaim minden ellenségeskedéstől mentesek, akármennyire is ésszerűtlen döntésnek is tartom ezt a lépést. Simán csak kíváncsi vagyok, hogy mégis, hogy meg mint, meg egyébként is… Visszaveszem a sörömet tőle és most már én is meghúzom, bár tekintetem le se veszem a nőről. Egyébként ugyanazt kérem, amit ő, nem vagyok válogatós sörök terén.
- Ha elfogadsz egy tanácsot... - hagyok egy rövid szünetet. Ha nem kér tanácsból, azt most még jelezheti, és ha megteszi én elhallgatok, máskülönben folytatom. - Törekedj valamiféle rendszerre, ami szerint haladsz a munkád során, vagy csak a falka megismerésében, különben el fogsz veszni benne. Alakíts ki egy napirendet, amitől csak akkor térsz el, ha rád akar szakadni a világ, és iktass bele napi pár órát amit csakis saját magadra szánsz, illetve a szórakozásra. Rövid távon működhet a 0-24 béta hadművelet, de hosszabb távon kikészülsz tőle. Én két hét után már a hajamat téptem. Igaz, az nagyobb falka volt, de a feladatok nagyjából ugyanazok. A lényeg, hogy szánj időt másra is, ne csak a béta szerepben élj. De ez csak a személyes véleményem. - Miután elhallgatok, és újrajátszom a fejemben, hogy mit mondtam, cinikus ívben szalad fel az egyik szemöldököm. Nem Brodynak szól, ezért még előtte elkapom róla a tekintetemet. A grimaszom inkább saját magamnak szól, mert én az előbb említetteket már Chicagoba menet megfogadtam magamnak, de amint béta lettem, és elkapott a tettvágy, már el is feledkeztem róla. Kapkodni kezdtem, mihamarabb végezni akartam azzal amibe éppen belekezdtem... szal elcsesztem. Kár, hogy engem senki nem figyelmeztetett erre, senki nem mondta el azt se, hogy mi a feladatom. -Szólj ha segítségedre lehetek bármiben... mármint úgy komolyan. Nem udvariasságból ajánlom fel. Nekem nem volt segítségem, tudom mekkora szívás lehet az a poszt.
Váltunk. Nem csak témát, hanem elcsapott tekinteteket is. Míg ő megemészti a hallottakat, én őt nézem, ő pedig egy pontot valahol távol tőlem. Ez ennyire durva lenne? A fejemben nincs akkora súlya a történteknek, mint amilyen komorsággal fogadja Brody. Úgy tűnik nem csak az elmémmel, az értékrendemmel is komoly problémák vannak. Még csak észre se vettem... - Rendben. - bólintok arra, hogy Castor egyelőre még nem értesül erről. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy neki ez mekkora kellemetlenséget okozna, hisz ő is ölt már nem egy ember puszta kedvtelésből. Lehet, hogy elintézné egy vállrándítással, de azt se zárhatjuk ki, hogy megint kikelne magából, mint újabban mindentől, aminek köze van hozzám. Szóval tényleg ne kockáztassunk. Most más dolgok fontosak. A javaslata tetszik ugyan, és ésszerűnek tűnik, csak azt nem értem, miért tenné meg ezt értem. Kissé oldalt döntöm a fejem, így hallgatom az utolsó gondolatait is. Nekem ez valahogy... - Miért tennéd ezt? Puszta felebaráti szeretetből, vagy lesz ennek ára is? - Az utóbbi hónapokban ha valaki szívességet ajánlott nekem, megtépett bundával végeztem, vagy részlegesen csonkított végtagokkal. Bocsássa meg a világ, ha kissé gyanakvó vagyok, már ami az idegeneket illeti... És bár Brody régen is közénk tartozott, jelenleg akkor is csak egy idegen a számomra. Miként én is az vagyok neki.
A gyerekről elképzelésem sincs mennyit merjek elmondani. Nem számítottam ennyi... hogy is mondjam... ellenérzésre? Kételkedésre? értetlenségre? vele meg velem kapcsolatban. Jó, hát azzal tisztában voltam, hogy lesz majd ellentáborom is, de hogy totál egyedül maradok vele... hát erre nem készültem fel. Nem baj, mert így is kitartok az "álcám" mellett, csak így már nem tetszik annyira ez a szerep. Mindig is utáltam, ha utáltak. Változtam, de ennyit azért nem. - Jacobnak hívják, májusban lesz 7 éves, és mindent tud a vér... azaz rólunk. Nem én avattam be őt, amikor találkoztunk, már tudta, hogy mi vagyok... és hogy ki vagyok. Korábban őrzőkkel élt, és ha minden igaz, akkor ő az én vér szerinti ük unokám. Ebben egyébként nem hiszek, még nincs rá bizonyítékom. - végülis akiktől elhoztam, hazudhatták ezt nekem csak azért, hogy ne akarjam megölni... És milyen okos gondolat volt ez részükről! Tényleg végezni akartam a kölyökkel, ha nem teljesítették volna a feltételeimet. Az már más kérdés, hogy nem tudtam megölni, és most valahányszor ránézek, emlékeztet erre. - Majd ha rászánom magam, csináltatok vérvizsgálatot rólunk, de nem fűzök hozzá sok reményt. Ilyen véletlenek nincsenek, tudom. - megjönnek az italok, így végszóra megvonom a vállaimat. Azonban mire elmegy a felszolgáló srác, és megfogom a saját Heinekkenemet, iszonyat zavarba jövök... - Nézd... az előbbi maradjon köztünk... így is idiótának néznek a döntés miatt, hát mit kapnék egy negatív vizsgálati eredmény után... Szóval inkább felejtsük el. - húzok két nagy kortyot az üvegből, aztán jobbnak látom ha témát váltunk. - Te jössz. Miért pattantál meg Chicagoból?
Amikor belekezd, tenyeremet felfelé fordítva intek felé, hogy jelezzem, megkapja a szót. Majd mellkasam előtt összefűzve karjaimat figyelem érdeklődő tekintettel. Szemöldökeim között meg is jelenik az apró ránc, de ez nem rosszallás, ez a koncentráló arcom, tényleg érdekel a tanács, hiszen egyelőre aknamezőnek érzem ezt az egész helyet és falkát. Ki tudja hova kell lépnem, hogy ne robbanjak fel. Miközben Tara beszél, időnként még bólintok is egyet-egyet, hogy lássa, tényleg fel is fogom, amiről beszél. Mikor befejezi már nyitom is a számat, egyik kezemmel is megbontom az eddigi pózt, ugyanis szemlátomást gesztikulálnék. Aztán a kezemet visszasüllyesztem, a számat pedig becsukom, hogy rá pár másodpercre újra kinyissam. - Köszönöm. - Jelentem ki mosolyra húzódó szájszeglettel és ennyi. Nem fogom firtatni, hogy milyen ember vagyok, hogy telik egy napom mostanában. A tanács az tanács, a segítség meg segítség, akármennyire is nem tudok, vagy nem akarok kezdeni vele semmit. Így is elég tacskónak érzem még magam az új közegben, nem kell ezen erősíteni, de a tapasztalat szerint mindig jobban járok, ha befogom a számat. Persze ha rákérdez, nem fogom letagadni, hogy nem vagyok maradéktalanul oda a segítség lehetőségétől, szerencsére túl vagyunk az olyan jellegű problémákon, mint hogy nem őt hívnám el a szalagavatóra, szóval meg tudnánk beszélni, ám Tarával ettől még nem szívesen konfrontálódnék. A kérdés hallatán elsőre csak egyik szemöldököm rándul fel kissé és egy az előzőnél jóval kedélyesebb mosoly jelenik meg a képemen. Milyen kis bizalmatlan itt valaki, de legalább helyes képe van a világ működéséről. - Mindennek ára van. Nem vagyok irgalmas szamaritánus, de nem kérem, hogy feszülj meg ezért a kis szívességért. Csak jegyezd meg és ha úgy látod, hogy valamikor nekem lesz szükségem hátvédre, akkor is emlékezz rá. Ennyi, kultúrkutyák között így megy ez. - Marad a "gyerekcsináló" mosoly a képemen, szerintem borzasztó méltányos és normális a hozzáállásom, remélem nem csak én gondolom így. Hogy úgy nyerném el a falka tagjainak bizalmát, hogy lekötelezem őket? Hmm... Nyilvánvaló volt, hogy nem a humorommal, vagy a kisfiús sármommal fogok osztatlan sikert aratni. Addig még csak félni sem kell tőlem, amíg nem húznak fel, nem akarok én senkinek sem keresztbe tenni, pusztán barátkozok. A gyereket illetően megint felöltöm azt a ráncomat a szemöldökeim között és magam elég bámulva hallgatom a nőt. Kicsit olyan lehet, mintha nem is hallanám, ami azért bunkóság lenne részemről, amikor pont én kérdeztem rá. Csak a végén tekintek fel rá, amikor épp ígérteti velem, hogy nem szólok senkinek. Döbbenet, hogy ez a csaj milyen jól tud titkot tartani. - Persze, hallgatok mint a sír, csak elgondolkoztam, hogy vajon mennyi kis bambino szaladgálhat Palermo-ban, aki a rokonom... Durva. - Állapítom meg bólogatva, ahogy belegondolok. Ha esetleg úgy tűnne, hogy nem veszem elég komolyan a dolgot, az nem a véletlen műve, bár az maradéktalanul komoly volt, hogy nem jár el a pofám. Ilyesmiben nem viccelek. Azért azt remélem, hogy nem minden falkatag kötődik ilyen mértékben a halandó életében elszórt magjaihoz, mert akkor feltétlen be kell ruházni egy gyerekmegőrzőre is. A kérdésre csak egyszerűen vállat vonok, kicsit elhúzva a számat, mintha csak nem is lenne semmi komolyabb oka. Ennyi idő távlatából tényleg nem tűnik olyan nagy cuccnak, tekintve, hogy ott is nagyon jól éreztem magam, ahol az utóbbi 30 évet töltöttem. - Megcsócsáltam egy fiatal őrzőt és a rögtön ítélő bíróság kiszavazott Chicago-ból. Fél percem volt elhagyni az országot. - Elmosolyodok, persze van némi túlzó humor a szavaimban, ez érezhető. Az ok viszont valóban ez volt és végül egy cseppet sem bántam meg, ezért is a könnyed hangvétel. Egyelőre viszont ennyi elég, inkább érdeklődőn nézem a reakciót és várom a kérdést, biztos hagy maga után a dolog néhány kérdőjelet, főleg hogy számomra is érthetetlen a szituáció, amiben voltam.
Az én memóriám sajnos remek egészségnek örvend, szóval biztosan nem felejtem el ezt a szívességet, amit esetleg majd megtesz nekem. Biccentek is rá egyet, mert túlragozni már nem akarom, és vissza is nyelem ami még kikívánkozna belőlem. Úgy mint a "akkor ennek semmi köze nincs a politikához, meg ahhoz, hogy a diszkrécióddal lekötelezd az egyik legproblémásabb láncszemet a falkában". no meg a "de ha nem indokolja a helyzet, akkor ne áldozd értem a bundádat" és hasonló szónoklatokat. Nagy fiú már, én meg egy majdnem vadidegen a számára. Nem fog ő jobban belemerülni ebbe annál amit az ismeretségünk diktál, erre már most mérget veszek. Egyébként ez így is volna rendjén, mert én se törném kezem- lábam egy idegenért. Az, hogy a titkolózásos- gyerekeredetiséges dolgot nem veszi véresen komolyan a farkas, most valahol azért megnyugtat. Nagy eséllyel el is felejti amint kiteszi a lábát az épületből, vagy talán még annál is korábban. Az számomra meg külön öröm volna. Ennek ellenére a farkasom megmozdul bennem, és közli velem az álláspontját... Nem imponál neki, hogy nem vesznek komolyan minket, és az se, hogy immár nem vagyunk többek, mint eszközök a farkasbürokráciában. Akárhonnan nézem, pont ez történt. Brody mindenre helyesel, Brody mindenről hallgat, cserébe meg annyit kér, hogy emlékezzek erre. Ez tulajdonképpen... zseniális ötlet! Nekem meg pont kapóra jön, szóval a farkasomnak meg az önérzetemnek kuss a neve még egy darabig, számomra meg itt a remek alkalom tanúbizonyságot tenni valamiféle együttműködésről. Elvégre a pasi a felettesem, és tulajdonképpen jól csinálja amit csinál. Patrisha hercegnő ennyi idő elteltével már legalább 10 szer dobta volna be az alfa nevét, mert ha nem lesz úgy ahogy őfelségeshercegnősége akarja, akkor majd intézzem el az alfával... Istenem, hogy én mennyire gyűlölöm azt a nőt még így látatlan is... Hogy Brodynak mennyi utódja cirkálhat a világban? No ezt meg én nem veszem olyan komolyan. Szerintem minden kétszáz év feletti hímnek van (vagy volt) legalább kettő-három saját gyereke ebben a világban. Már azoknak akik még nem kötelezték el magukat egy nőstény farkas mellett, illetve nem homokosok. A magas libidó együtt jár ezzel a létformával... - Szerintem ne akard tudni. - ő egészen vidám, nekem viszont csak egy fonnyadt mosolyra telik most, ezzel meg a mondanivalóm szarkazmusát is agyoncsaptam. Néma fogadalmat teszek hát magamban arra, hogy nem próbálkozok ilyesmivel többet. - Egy utód csak hátráltat. Visszafog. A gyenge pontod lesz. Ez a dolguk. - vonom meg a vállam, kortyolok a sörömből, és hagyok eluralkodni magamon némi elégedettséget, mert végre sikerült közölnöm a saját álláspontomat is. Bár esélyes, hogy késő, már így is elkönyveltek idiótának a falkában... ami tulajdonképpen igaz is, mert tisztában vagyok a gyerek minden hátrányával, mégsem akarok megválni tőle. Mikor elmeséli, miért ment el Chicagoból, a végén pedig elmosolyodik, én még kivárok egy fél percet mire rájövök, hogy csak ennyi a történet, nincsen folytatása. - Ez nem tűnik nagy bummnak. - vallom meg az őszintét, ha már ennek jegyében telik ez a beszélgetés. Már úgy a saját részemről biztosan. - Azt akarod bemesélni, hogy néhány őrző azt mondta, hogy menj el, te meg engedelmeskedtél? - vonom fel a szemöldökeimet. A pasas vagy gyáva, vagy engem néz hülyének, vagy csak nem akarja az orromra kötni... Ez utóbbi opciót még meg is érteném. Én kipakoltam neki, mert azt hittem, hogy alapból tudja már, hogy mi történt velem. "Elszóltam" magam, ha úgy tetszik, szóval nekem nem volt választásom, végig kellett mesélnem (majdnem) mindent. Neki viszont van választása. Szóval ha nem akar beszélni róla, én nem firtatom a témát. -Mindegy, nem tartozik rám. - így pedig témát is váltanék. - Mennyire ismered a várost? Ha én nem is próbálkoznék meg idegenvezetéssel, tudok ajánlani valakit aki biztos szívesen segítene neked eligazodni. - van pár kellemes jellemű kölyök a falkában, meg új, beilleszkedni vágyó nőstények, akikről még csak hallottam, de személyesen egyiküket sem ismerem. Talán jobb is így... Ha Brody ráharap a témára, akkor felvázolom neki Ash, Chantal és Aaron elérhetőségeit egy-egy telefonszám formájában. - Ha nincs más Brody, akkor én most visszamennék dolgozni, mert nem lesz örökké bébicsőszöm. Maradj csak nyugodtan, duhajkodj, a ház vendége vagy. - nyújtom koccintásra a sörömet, és ha viszonozza a gesztust, meg is húzom az üveget. - Sok sikert! - köszönök el tőle, és távozok, amennyiben nincs több kérdése hozzám.
A hallgatása belegondolva, igazából egy nagyon okos és felnőtt hozzáállás a nőtől. Igazából azt hittem, hogy nehezebben fogunk zöld ágra vergődni, de persze nincsenek bennem sem olyan tévképzetek, hogy majd egymás kezét fogva futunk a tengerparton, de ezek szerint vele nem lesz gondom és ez megnyugtató. Így akkor ki is használva azt a kis csendet, bele is kortyolok az immár új sörömbe. Ez még hideg, nem úgy mint amit eddig ittam. Meleg sört meg igyon, akinek két anyja van. Arra, hogy ne akarjam tudni mennyi utódom is van, csak elvigyorodok. Ugyan, nem vagyok én olyan kujon, de ha belegondolok, hogy nyilván a gyerekeim is gyerekeket nemzettek... na úgy azért már elég nagy szám lehet. - Neked azért kicsit szivárványosabban kéne látnod, hiszen... nő vagy. - Állapítom meg végül, mintha ezt a tényt hangoztatni kéne. A nők igenis legyenek oda az utódokért, mert az beléjük van kódolva, vagy mi a szösz. Persze nem véresen komoly a megjegyzésem, ott a mosoly a képemen. Egyébiránt én is agyalok, hogy már lassan nekem sem ártana egy utód, persze a normális, harapós módon. Isten őrizz, hogy én egy emberre vigyázzak, arra szerintem még türelmem se lenne. Érdeklődőn figyelem a reakcióját és lényegében arcizmom sem rezdül a visszakérdezésre, sőt szemlátomást elgondolkozok. Persze valóban is mérlegelem, hogy bizonygassam-e a szituációt, vagy meséljek-e a mentalitásomról, hogy egyébként is nehezen maradok a seggemen hosszútávon, de végül gyanútlan ábrázattal ránézek. - Igen. - Válaszolok nemes egyszerűséggel és magamat és őt is megkímélem egy hosszú lélektani sztoritól, ami egyébként hót érdektelen is, tekintve, hogy jó régen volt. Én kéremszépen a mában élek. Persze, hogy a segítséggel ajánlkozik csak kiszélesedő mosollyal tekintek rá. Úgy fest tényleg haverkodni akar, ami nekem végül is a legkevésbé sincs ellenemre, szóval nem is töltök sok időt mérlegeléssel. - Nem igazán, szóval... küldj akit akarsz. - Mondom egy vállvonás keretében, jelezve, hogy nekem igazából mindegy, hogy ki vezet körbe, vagy egyáltalán körbevezet-e valaki. Ha neki ettől jobb, akkor én nem vagyok ellene a dolognak, legalább megismerek plusz egy falkatagot. Mivel mindent megvitattunk, így nincs különösebben ellenemre, hogy távozna. Ha nagyon drámai akarnék lenni, be is dobnám valami reszelős hangon, hogy ez egy nagyszerű barátság kezdete, de milyen klisé lenne már. - Köszönöm. - És még fel is emelem a sörösüvegemet a távozó felé, jelezvén, hogy az ő egészségére is iszok, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre a búcsút követően kényelmesen elücsörgök továbbra is felpakolt lábakkal és ha már így a ház vendége vagyok, akkor - ha végig nem is iszom az itallapot -, de rendesen fogyasztok.
Szaglászás, az megy nekem, anélkül, hogy úgy járna az orrom mint egy idióta nyúlé, nem kell az hozzá, hogy megszerezzük azt, amiért idejöttünk. A feladat adott, körbe kell nézni, itt mi a helyzet, és lehetőleg úgy, hogy 5 perc után ne basszanak ki minket a területről, ha lehet. Persze ezt nem tudom garantálni, mert ha esetleg Dan beszól valakinek, máris áll a bál, akkor pedig egyértelmű, hogy nem fogom a szám elé kapni a kezemet, hogy juj, buta fiú, nem szabad... pedig ezt baromi hitelesen tudom előadni, ha szükséges. Minek megyünk azonnal felfelé? Mert hegyi levegőre vágyunk baszki, azért. Innen aztán a jövő hetet is megfigyelhetjük, és többet hallunk, mint azt bárki gondolná. De ha esetleg úgy tartaná kedvünk, még a csilláron is hintázhatunk, innen sokkal közelebb van, mint lentről. Praktikusság, kérem szépen, praktikusság, kényelem, gyorsaság... meg amit akarunk. A terítők mérete is megfelelő, maximum azzal együtt ugrunk le, ha gebasz van, már ha nem sikerül mellé dobni, mert akkor még gyorsabban érünk le, mint szeretnénk. Egyelőre azonban nem ez a célunk, a céltáblát sem függesztettük ki, csak levágódok a székre, remélve, hogy Dan is követ. A terepet felmértem centi nélkül is, jöhet a csendes megfigyelés... abban jó vagyok, nem kell használnom a lepénylesőmet, ami már önmagában is pozitívum. Ma nem vagyok beszédes hangulatomban, Danny ezt tudja, hiszen ismer, szavak nélkül is megért, ha arról van szó. Menet közben rájövök, nincs nálunk jegy... azaz távcső, pedig kurva jól festenénk egy ilyen színházi darabbal, mondván, az a szemüvegünk, vagy így akarjuk szemlélni az előadást a tánctéren. Meg a frászt. Jobban érdekel, kik ülnek a pultnál, kik mennek az emeltre és hasonlók. Pofáról bárkit beazonosítok, no meg szagról is, ez pedig nekem bőven elég. Aki most igazán érdekel, az az a csaj, akit kivágtak a bolhásoktól, már ha előtolja magát egyáltalán. Kibaszottul érdekel a kapcsolati rendszer, meg esetleg az, mi készül a háttérben. Hm... nem rendeltünk, de hogy én le nem megyek, az kurva élet, még elfáradnak a virgácsaim a lépcsőzésben. Aztán lehet, Danny leadta azt, csak én vontam ki magam a forgalomból, és kezdtem meditálásba, hátha akkor megúszok néhány lépcsőfokot. Ez már részletkérdés, hátradőlök a széken, és mereven figyelek, csak ki ne száradjon a szemem, mert elfelejtek pislogni is abban a rohadt nagy megfigyelésben.
Végre a saját kezünk ügyébe vehettük a dolgokat most, hogy volt mire hivatkozni utólag. Örültem Shane engedélyének, mert egyfajta kiskaput biztosított számunka. Először csak terepszemlére indultunk, így Tabithát otthon hagytam. Helyette Alex-szet vittem magammal. Bár halálra unom magam az ilyesmivel, mivel az Upper Deck-ről volt szó, úgy éreztem nekem is ott a helyem. Meg egyébként is, a tesót nem hagyom egyedül, hátha bele kötnek majd. Akkor jó, ha van, aki vállt a vállnak vetve harcol vele és védi a seggét. A bunyó lehetőségét meg hülye lennék kihagyni ugyebár. Megígértem Alex-nek hogy jó fiú leszek és kivételesen nem provokálok semmit szándékosan. Ám azt nem ígértem, hogy ha kötekedni jönnek nem védem meg magamat. Ha mázlink van nem 5 hanem csak 15 perc után b@sznak ki páros lábbal a helyiek.
Ahogy megérkezünk, Alex elindul felfelé, én meg követem. Ez az ő asztala, nem az enyém. Én már most baromira unom magam, pedig még csak le se tettem a formás popómat a székre. Unom magam, de tudom Alex nem az a dumagép, pláne ma nem. Jobb nem piszkálni, mert nem csak én tudok robbanni, mint a puskaporos hordó, hanem a tesó is. És akkor Tabitháról még szó sem volt. Nem véletlen hagytam otthon a kicsikét. Ha már nőkről esett szó, körbe vizslatom a terepet fentről valami dögös bögyös maca után. Látok egy-két szép példányt a női nemből, aki rafinált ruhában szinte mindent megmutatva partizik éppen. Nagyot nyelek és rá kell jönnöm, hogy bizony nincs a kezem ügyében szomjoltó készülék. Pedig egy jókora privát söröshordónak nem tudnék ellenállni. Alex-re sandítok, mielőtt elindulnék a bárpulthoz.
- Te kérsz valamit vagy csak magamnak rendeljek? Az a szöszi pultos bige ínycsiklandozónak tűnik a pia mellé. - Röhögöm el a végén magam. Tuti kiverné az ittenieknél a biztosítékot, ha megkóstolnám az alkalmazottakat kicsikét. Az ötlettől még mindig vidoran várom, hogy közölje mit és mennyit rendeljek neki, aztán lemegyek a pulthoz és bedobom magam a közösbe. A csajokkal sose volt gondom, elvégre az ábrázatom kellően megnyerő, szerintem szét is szednének, ha hagynám nekik. De most nem ezért jöttünk, szóval igyekszem csak egyet kiválasztani, akivel elüthetem unalmas óráimat amíg Alex kisüti, hogy mi az ami neki igen, de nekem nem szúrja ki a szememet az Istennek se ezen a tetves helyen.
Danny az, akivel bármikor razziázok, vele lehet, kivéve ha nem kreál balhét, de ma szent ígéretet tett rá, hogy nyugton marad. Haha, hiszem ha látom, ismerem pár éve, tudom, hogy nem bírja ki, de majd teszek rá kötőféket. Már rég a feladatra koncentrálok, így lassan azt sem tudnám megmondani, hogy értünk ide, vagy fel, de ami biztos, az az, hogy kényelembe vágom magam, és felnőttes viselkedést produkálok. Azaz hintázni kezdek a széken. Tökéletesen illik a kinézetemhez, senki nem mondana többen 18-nál, és ez így van jól, csak személyivel ne nyaggassanak, mert nincs kedvem feleslegesen erőltetni a mancsomat, hogy kibányásszam a seggem alól. Rajta ülök. Bratyeszben azt szeretem, hogy tudja, mikor miért kussolok, és ha pofázok, akkor annak is oka van, ilyenkor meg nem csesztet feleslegesen, mert hím vagyok. Vagyis egyszerre csak egy dologra tudok és akarok figyelni, nem többre. Baszki, de ha már itt vagyunk, akkor nézelődjünk is. Még mindig nincs nőm, ami kezd elkeserítő lenni, mármint állandó nincs, és lehet, be kellene szereznem egyet. Ja, hogy nem innen? Hát nem mindegy? Nőstény, nőstény. Tesó a szőkét figyeli, én megy egy vöröset, mert ismerem. Rose. Már összefutottunk a cukrászdában, és még mindig bennem van, hogy már mást tesz boldoggá, kurva élet. Na mindegy, majd lesz másik, de most már azt is vágom, hogy a másik falkából dolgozik itt valaki. De vajon mi céllal? Rohadjak meg, rá fogok jönni, ugyan sejtésem van. -Ne szívass, persze, hogy kérek. Kettőt. Sört és szőke nélkül, ha lehet, ha már kinézted magadnak. Vigyorogva hintázok tovább, és hogy hosszabban beszélek? Ja ja, tesó előtt szoktam, sőt, vele meg Tabival ökörködni is, na meg Darrennel, és itt kifújt. Még a részleteket is tisztázom, mielőtt megpróbálná kiforgatni a szavaimat, de így is képes rá. Ha most felállít két hordóval, én nyakon csapom, addig éljek is. Míg Danny eltűnik, én a felérkező bandát figyelem, hárman vannak, és már most alig állnak a lábukon. Balhét keresnek, akkor megtalálják, főleg ha tesót nézik ki maguknak, tehát jobb, ha ennek már most az elejét veszem. Nem azért jöttünk és nem kéne. Figyelek, mert abban kurva jó vagyok, de ezt a kis információt nem számítva, egyelőre semmi. Várunk, aztán elválik. Érdekelne, ki indul el az iroda felé, már ha egyáltalán elindul, pofázmányt megjegyzek bármikor, de egyebet is, ha arról van szó.
Bevallom, kicsit izgultam, mikor beléptem az Upper Deck ajtaján, a napokban már voltam itt, kicsit körülnéztem, hogy ne tűnjön olyan idegennek a hely a számomra. Igazság szerint, ha szigorúan vesszük, nem szorultam volna rá egy másodállásra, de az volt a helyzet, hogy én saját erőmből akartam boldogulni, és felküzdeni magam egy olyan szintre, hogy később majd megkereshessem a kislányom, és legyen esélyem részt venni az életében. Nem sokat segített volna a tény, hogy még mindig apuci gatyájának száránál csücsülök, és várom a sült galambot. Nem mintha ez jellemző lett volna rám, gimis korom óta folyamatosan dolgoztam, és általában magamnak vettem meg a dolgaimat. Már volt alkalmam beszélni az üzletvezető hölggyel, és ma délelőttre beszéltük meg az interjút. Telefonban szimpatikus volt, ami jó hír, bár, ettől még lehet elviselhetetlen főnök, de ezt azért nem feltételeztem. Próbáltam a lehető legoptimistábban állni a mindennapok kihívásai elé. Azt tudom, hogy ilyenkor nincsenek nyitva, így bizonyosan nyugodtabban fogunk tudni beszélni, és semmi sem zavar meg minket. Bevallom, így azért sokkal kellemesebb a dolog. Nem akartam túlságosan hivatalosra venni a figurát, elvégre, nem épp agysebésznek jelentkezem, de azért látszott rajtam, hogy mégiscsak állásinterjúra jöttem. A fehér, rövid ujjú blúzomhoz zöld, konzervatívabb szoknya társult, mi éppen hogy a térdeim felett végződött. Úgy véltem, ez még bőven belefér, és a fekete szín mellőzésével megkímélem az üzletvezetőt az iskolás lány jellegtől is, meg aztán, ha erre felkapok egy kötényt, már akár be is állhatnék a pult mögé. Jó, nyilván azt nem magas sarkú cipőben tenném, most is egy fehér darab volt rajtam, ami illett a táskámhoz, amiben az önéletrajzom rejtőzött. Mi tagadás, nem volt túl hosszú, elvégre, én is pofátlanul fiatal voltam még, de azon két munkahelyem mellett, ahol alkalmam volt dolgozni, mind hosszú évekig kitartottam, így nem kelthettem olyan benyomást, hogy folyamatosan cserélgetem a melókat. Valószínűleg már úgyis olvasta, hiszen e-mailben megküldtem neki, de azért jobb szerettem magamnál tudni a biztonság kedvéért. A hajam finom hullámokban omlott alá, alig nyújtózkodtak tincseim a kulcscsontomig, smink pedig épphogy egy leheletnyi volt rajtam, ami illeszkedett a napszakhoz. Általában inkább csak a szemeim hangsúlyoztam ki egy kicsit, a szeplőim már rég nem zavartak, nem akartam állandóan púderrel és alapozóval leplezni őket. Némi kis szájfény még, és kész is volt, minden más fölösleges időpazarlás lett volna. Besétáltam hát az épületbe, és a pult közelében megálltam, hogy megvárjam a Rose nevezetű hölgyet. Pontosan érkeztem, úgyhogy nem lehet oka panaszra. Végül azért megszólaltam, bár nem láttam még senkit, de fura mód úgy éreztem, hogy valahol mégis itt van a közelben, pedig nem véltem magam éppen paranoiásnak. Azt meg nem akartam, hogy valami bátortalan csitrinek nézzen, aki kussban várja, míg megszólítja bárki is. - Jó napot! Naomi Sharp vagyok, az interjúra jöttem. Aztán pedig már tényleg nem maradt más, mint a nyugodt várakozás, mert azt tényleg senki nem foghatta rám, hogy türelmetlen típus lennék. Szép is lenne, ha ilyen helyzetben elkezdenék türelmetlenkedni. Inkább csak izgultam, tetszett a hely, el tudtam volna képzelni, hogy itt dolgozzak esténként.
Reggel, vagy inkább hajnali hatra jöttem vissza, mint általában szoktam, azaz zárásra. Mostanában bent vagyok éjfélig, vagy hajnal egyig, aztán hazamegyek, alszom néhány órát és zárásra jövök vissza, hogy minden rendben legyen. Persze nem tervezem ezt örökké csinálni, nem is menne, meg amúgy is ott van a falkának végzett feladatom, amit nem hanyagolhatok el, szóval azt hiszem amint megvan az új rendszer, és lesz pár új dolgozó is, akkor már nem kell egyfolytában az időmmel, meg a beosztással zsonglőrködni, és akkor talán alhatok napi négy óránál többet is. Jesse is kezdi zokon venni, hogy szinte állandóan itt vagyok és igaza is van. Ma egy fekete nacit, ugyanilyen színű toppal, és egy zöld zakót kaptam magamra és abban tipegtem be. Elintéztem a zárást, főztem egy jó erős kávét és az irodámban leültem, hogy megcsináljam az előző napi könyvelést. Ezen túl még várt rám az árukészlet ellenőrzése, továbbá a jövőhavi beosztás megtervezése is. Utóbbit nem akartam nagyon előrevenni, mert mára egy interjút beszéltem meg valakivel, és elég optimista vagyok ahhoz, hogy abban reménykedjem, a következő beosztásnál már vele is számolhatok. Szóval előbb jöhet a találka a nővel, utána pedig a jövőhavi beosztás kiokoskodása. Fél tízre beszéltük meg a találkozót, és előtte néhány perccel már le is mentem, hogy kinyissam az ajtót. Ha ideér, akit várok, így majd be is tud jönni, de nem maradtam ott, elvégre kint van a Zárva tábla és nem aggódom, hogy esetleg illetéktelenek is betennék a lábukat. A pult mögé mentem és a kis hűtőkben kezdtem el kotorászni, amihez le kellett guggolnom, hogy amíg megérkezik a delikvens, addig elkezdjem átnézni, hogy miből kell hozni a raktárból. Farkas lévén érzékenyebb a hallásom, mint egy embernek, ezért érzékelem, hogy nyílik az ajtó. - Csak egy pillanat! - szólalok meg hangosan, fejben számolás közben. Befejezem, amit csinálok és csak ezután állok fel és bemutatkozok a nőnek, aki remélhetően az, akit erre az időpontra várok. Igen, ő az. - Nagyon örülök Naomi, Rose Anne McGregor vagyok! - mosolyogtam rá, majd a pult felett kezet nyújtottam neki. Ha elfogadta, akkor egy rövid, de határozott kézfogás volt az enyém. - Máris kimászom innen. - tettem még hozzá és elindultam ki a pultból, majd a nő előtt álltam meg. - Gyere, csüccsenjünk le valahová. Kérsz egy teát, vagy egy kávét?- újfent mosolyogtam és ha kért valamit, hát elkészítettem és csak ezután indultam el felfelé a lépcsőn, hogy leüljünk. Ha nem kért semmit, akkor csak simán becéloztam a galériát. - Idevalósi vagy? Könnyen ide találtál? - fecserésztem könnyedén, mert nem tudom, hogy helybeli-e, vagy csak mostanában költözött ide. Én lassan fél éve élek ebben a városban és ami azt illeti kezdem egyre jobban megszeretni. Ahogy felértünk a galériára, leültem egy asztalhoz és intettem, hogy ő is tegye ezt. - Az önéletrajzodat olvastam, köszönöm, hogy előre átküldted. - nem nyomtattam ki, hiszen nem akartam őelőtte újra átmustrálni a lapját, főleg, hogy már megmutatta e-mailben. - Jól rémlik, hogy csak félállásban dolgoznál itt, ugye? - határozottan erre emlékeztem, de szerintem ez a kérdés így volt kedves, plusz szerettem volna, ha még egyszer megerősíti ezt, hogy akkor tudjam miben is gondolkodjak. - Az az igazság, hogy amit az önéletrajzodban olvastam, az kezdésnek nekem tökéletesen elég, úgyis itt fogod megtapasztalni, hogy milyen a stílusunk és morálunk, amit vagy fel tudsz venni, vagy nem. Ezt te is érezni fogod és mi is látni fogjuk. Igazából az érdekelne nagyon, hogy mikor dolgoznál szívesebben, a nappali-délutáni, vagy az esti-éjszakai műszak lenne-e jobb, vagy tök mindegy? - ha csak félállásban szeretne munkát vállalni, akkor azt hiszem van valamilyen egyéb elfoglaltsága, szóval talán nem mindegy, hogy mikor ér rá. És nekem ezzel is számolnom kell.
Természetesen türelmesen várok, szép is lenne, ha én akarnám megsürgetni az üzletvezetőt. Amúgy sem vagyok az a típus, aki mindent azonnal akar, bár úgy vélem, az élet túl rövid ahhoz, hogy hülyeségekre fecséreljük el, de azért tisztában vagyok vele, mikor van értelme várni. Márpedig én szeretném ezt az állást, nem azért jelentkeztem, mert hobbim szívatni a munkáltatókat. - Én is nagyon örülök! Mosolyogtam hasonlóképpen, bár ez részemről szériatartozék volt, kénytelen voltam alkalmazni, a vidámság nálam életmentő dolog, már a sajátomé, máskülönben olyan siralmas látványt nyújtanék, hogy bárki szívesebben temetne el élve, minthogy hozzám szóljon. Hasonlóképpen az övéhez én is határozottan szorítottam a kezére, de megmaradt nőiesnek, s nem tűnt erőlködésnek a dolog. - Csak nyugodtan. Igen, egy tea jól esne. Bólintottam, nem szoktam visszautasítani, ha valaki megkínál, egyrészt, ki tudja, hogy a nap további részében lesz-e lehetőségem kávét vagy teát fogyasztani, másrészt pedig szerettem na, mindkettőt, de a kávén ma már túl voltam. - Igen, egy éve a városban lakom, és a napokban már körbenéztem erre, inkább biztosra mentem. Vallom be töredelmesen, elvégre, minek is tagadni, maximum csak annyit szűrhet le belőle, hogy alapos vagyok. Igazából, hajlamos vagyok egy négyzetméteren is eltévedni, ha valaki nem vezet az orromnál fogva, szóval szükségem volt rá, hogy tudjam, hová is jövök pontosan. Bár szeretek bulizni, de az utóbbi hónapjaimat lekötötte a gyógyszertár beindítása, úgyhogy nem igazán néztem körül a szórakozóhelyeket illetően. Viszont, ha ide felvesznek, akkor valószínűleg egy ideig úgysem lesz lehetőségem ilyesmire. Nem bántam, a munka jobban leköti a gondolataimat, mint a partik. A mutatott helyre leültem, majd a szavai nyomán bólintottam egyet. Úgy tűnik, sikerült időt szakítania arra, hogy elolvassa. - Nincs mit. Csak ennyit mondtam, elvégre, magam fényezni nem szokásom, úgyis épp eleget olvasott már rólam az önéletrajzomban, meg az ajánlóleveleimben. Nevezhetjük szerencsének, de a kezdeti súrlódások után mindkét főnökömmel remek kapcsolatot ápoltam, és egy rossz szavuk sem volt rólam. - Így van. Bólintottam, és nem láttam okát, hogy elregéljem, mekkora sztár vagyok, amiért egy gyógyszertár vezetője vagyok ilyen fiatalon. Ezt nem magamnak köszönhettem, és nem is szerettem kérkedni vele, ostoba, képmutató dolog lenne. Viszont ez is szerepel a papírjaimon, így tudhatja, hogy milyen elfoglaltságom akadhat hétfőtől-péntekig napközben. - Egyértelműen az esti-éjszakai lenne megfelelőbb a számomra hétközben, viszont hétvégén bármelyik megoldás megfelel, esetleg, ha valaki nem szívesen vállalja be a hétvégéket, én örömmel megteszem. Úgy véltem, ez talán pozitív lehet, meg valahol elkeserítő is, mert hát, bizonyosan azt jelentette, hogy nekem nincs kihez hazamennem, illetve eltöltenem vele a hétvégéket. Milo persze nem számított, rá így is lesz annyi időm, amennyi kell. Mindenesetre, az úgysem tartozott a tárgyhoz, hogy mennyire gyatra a magánéletem. Tetszett Rose közvetlensége és szóhasználata, azt hiszem, jobb fej volt, mint a főnökök többsége, de erre inkább nem fogadtam volna ennyi ismeretség után. Mindenesetre, nekem sokat jelentett, hogy úgy viselkedik, ahogy, megkönnyítette a dolgomat, és nem vált izzadtságszagúvá a szituáció.
Elkészítem a teát, magamnak pedig egy kávét - hiszen gyakorlatilag azon élek - és már mehettünk is, hogy letegyünk magunkat valahová, majd beszélgessünk. Hallgatom őt, akkor csupán fél évvel korábban költözött ide, mint mi. Már nem érzem azt, hogy egy idegen városban lennék, oké, nyilván nem ismerem Fairbanks minden egyes kis részletét, de azt hiszem már egészen jól kiigazodom a városban, főleg, hogy leginkább gyalog közlekedtem mindenhová. - Értem. - mosolygok Naomira kedvesen. Szerintem ez nagyon jó, hogy előbb eljött és körbenézett. Így akkor már nem olyan ismeretlen neki ez a hely. Számomra még kissé rejtély, hogy miért is akar itt dolgozni félállásban, ha van egy gyógyszertára, de azt hiszem ez nem rám tartozik. Kíváncsi lélek vagyok, mindig is az voltam, de ettől még nem ütöm bele az orrom mások dolgaiba. Gondolom megvan az oka rá, hogy miért is szeretne itt csaposkodni, amikor egy saját vállalkozást vezet. Mindenesetre én örülök neki, mert kell a munkaerő, és bár messze menő következtetéseket nem akarok levonni, Naomi szimpatikus nekem első blikkre. - Oké. Tulajdonképpen én ennek nagyon örülök, mert a nappalok egyáltalán nem húzósak. Már 11-től nyitva vagyunk, de délelőtt egy disco nem túl vonzó, mondjuk még délután sem. Szóval a a lényeg, hogy az esték és főleg az éjszakák a pörgősek, és leginkább hétvégén. Megjegyzem, hogy szívesen vállalod a hétvégéket. - bólintok és belekortyolok a kávémba. - Szóval, mint mondtam, 11-től már nyitva van az Upper, egészen hajnali 6-ig. A hétfő az teljesen szünnap, de a hét többi napján 100%-on működünk. Én azt tudom neked mondani, hogyha tetszik a hely, és szimpatikusnak találtál, illetve megfelelőnek találod a bérezést, akkor semmi akadálya, hogy akár már a héten itt kezdjél. Van egy tulajdonostársam, ő az Upper biztonsági főnöke is. Majd bemutatlak neki, ha meg tudunk egyezni. - mosolyogtam újfent. Jesse nem csak az üzletben, az életben is a társam, de ezt feleslegesnek ítélem elmondani, úgyis ki fog derülni, ha Naomi itt fog dolgozni. Közben előveszek egy papírt, amin szerepel, hogy mennyi lenne a fizetés, amit a félállásért kínálni tudok. Tisztességes összeg szerepel rajta, nem túl sok, de nem is szégyellnivaló. - Ha itt fogsz dolgozni, akkor a jatt teljes egészében a tiéd, azt mindenki kiveszi záráskor, vagy kasszaátadáskor. A hiányt viszont levonom a béredből. Blokkot mindenkinek adunk, azt sosem felejtjük el. Kéthetente van fizetés, kérheted számlára, vagy kézbe, ahogy neked jobban tetszik. Ha meghívnak valamire, nagylány vagy, eldöntöd, hogy elfogadod-e vagy sem. A legtöbben elszoktuk, van aki az alkoholt, van aki helyette alkoholmenteset tölt ki magának. Csak arra figyelj, hogy ne rúgj be, ha mégis inkább a keményebb kört választod. A pasid vagy csajod idejöhet, amikor dolgozol - az előző főnök ezt nem engedte -, engem viszont nem érdekel, ameddig nem okoz gondot, vagy balhét. - mosolyogtam újfent és a hangom végig kedves volt. - Ha bármi gondod adódik, egy pofátlan vendég, vagy tudomisén, valamilyen atrocitás ér, akkor azonnal szólj és megoldjuk a dolgot. Első szuszra azt hiszem ennyit kell tudnod. Van valamilyen kérdésed? - mert totál lehet, hogy kifelejtettem valamit. De ha kíváncsi bármire, akkor nagyon szívesen válaszolok neki.
- Köszönöm! Fontam ujjaim finoman a bögre köré, a mozdulat ösztönös volt, nem a fázós tenyereim kívántam felmelegíteni vele, csak szerettem így. Beleszagoltam, majd természetesen minden figyelmem az üzletvezető hölgyé volt, miközben néha kortyoltam egyet-egyet a teából. Szerencsére sosem okozott gondot, hogy befogadjam az érkező információkat, bár tanulni mindig csak azért tanultam, hogy mihamarabb eljöhessek otthonról, nem azért mert szerettem, de szerencsére elég éles ésszel áldott meg a sors. Igaz, ezt szeretem néha leplezni, mert hát, koromból kifolyólag néha jól esik még inkább gyereknek lenni egy kicsit, noha már rég nem vagyok az, de azt hiszem, így pótolom Maya hiányát az életemben. - Rendben, ez nekem tökéletesen megfelelő. Bólintok az idősávokra, így meg tudom oldani, hogy a gyógyszertár és az Upper közt aludjak is egy keveset, az meg egészen szívderítő, hogy a hétfő szünnap, biztos azért, mert amúgy mindenki utálja a hétfőt… Garfield tapsolna örömében. Ami azt illeti, én sem bírom a hét első napját, mindenesetre célszerű lesz majd úgy alakítanom az életemet, hogy a leglényegesebb céges dolgokat hétfőn intézzem el, így kevesebb stressz jut a hét zsúfoltabb napjaira. Közben azért átnézem a bérezésről szóló papírt, és közben már azon gondolkodom, hogy valószínűleg az összeg egészét félre tudnám majd tenni, ami határozottan jól jönne. Igazság szerint, még mindig szép összeggel támogat apám minden hónapban bűnbánata jeléül, de már csináltattam saját bankkártyát, és nem vagyok hajlandó ahhoz nyúlni, amit ő utal át a régire. Persze, az élet hozhatja úgy, hogy meg fogom tenni, de szeretném azt hinni, hogy boldogulok magamtól is, máskülönben semmi értelme nem lenne ennek az önállósdinak. - Nekem teljesen megfelel az összeg, a hely tetszik, szimpatikusnak is talállak, úgyhogy részemről igazából semmi akadálya, hogy már a héten kezdjek. Szúrtam közbe, mikor ő is tartott egy kis szünetet. Nem nagyon akartam túlbonyolítani a helyzetet, és őszintén, nem fogadtam volna rá, hogy létezhet szimpatikusabb főnökjelölt a velem szemben ülőnél. Ez persze nem volt döntő tényező, de azért sokat számított, szerettem, ha olyanok közelében lehetek, akik nem viselkednek úgy, mintha egész nap citromot rágcsálnának. A többi infóra bólogatok, ismerős a helyzet, dolgoztam már hasonló helyen, még ha az nem is disco volt, de attól még tudtam, miként működnek a dolgok. A jattot mondjuk nem tarthatja meg mindenhol a dolgozó, így ez is pozitív volt, a blokk dolog természetes. Inni alapvetően nem szoktam sokat, de vannak olyan vendégek, akik megsértődhetnek, ha nem fogadja el a pultos a meghívást, az bele fog telni egy kis időbe, míg rájövök, ki miként áll a kérdéssel, de szerintem nem lesz belőle gondom. Maximum maradok az alkoholmentesnél, esetleg visszaköpöm egy műanyag üvegbe, bár az színtiszta pazarlás lenne, de ha már meghívtak rá, hagy csináljak vele azt, amit akarok. A pasid vagy csajod említésére akaratlanul is elvigyorodok, úgy tűnik, az utóbbival sem lenne problémája Rosenak, jó tudni, hogy felvilágosultabb látásmóddal rendelkezik, még akkor is, ha egyáltalán nem vonzódom a nőkhöz. Pasim meg nincs, nem is szándékozom felhajtani, úgyhogy az a veszély nem fenyeget, hogy balhé törjön ki miattam. -Rendben, minden világos. Bólintottam végül, mikor az információáradat abba maradt, s ez azon kevés helyzetek egyike volt, amikor nem nagyon tudtam magamhoz ragadni a szót, de értelme sem lett volna, elvégre, ezeket nekem fontos tudom, egy állásinterjún meg nem feltétlenül kell akkor is beszélni, ha nem kérdeznek. - A problémás helyzetekre... Gondolom, van biztonsági őr is. Mi az a határ, amikor esetleg jeleznem kell neki, hogy valakit ki kellene tenni? Mert bár én úgy gondolom, hogy a legtöbb helyzetet tudom kezelni, de ha mondjuk nem engem macerál valaki, hanem a többi vendégnek okoz kellemetlen perceket, netán verekedést próbál gerjeszteni, tudnom kell, hogy mennyit engedhetek, és mikor szóljak, ha esetleg én szúrnám ki előbb a dolgot.
Mosolyogtam, mert örültem annak, hogy Naomival ilyen könnyen megtaláltuk a közös hangot. Én legalábbis ezt éreztem. Szimpatikus volt nekem, és könnyen el tudtam képzelni, hogy együtt dolgozzunk. - Ez igazán nagy örömmel hallom, akkor üdv a csapatban! Ma még átírom a havi beosztást és átemailezem neked. Kezdés előtt pedig kényelmesen át tudod olvasni a szerződést és meg tudunk szerintem állapodni. Ha valami nem tetszik, akkor azt majd helyben orvosoljuk. - mosolyogtam még mindig és azt hiszem egyre szélesebben is. Ha valami nem tetszik majd neki a szerződésben, hát átírjuk, ezen igazán nem fog múlni semmi. Gyorsan vázolom, hogy "mi merre hány méter" nálunk és ha tulajdonképpen ebben nem talál kivetnivalót, akkor a szerződésben már nem fog olyasmit találni, ami kritikus, vagy gázos lenne. Én legalábbis így vélem, mivel nem szeretek zsákbamacskát árulni. Mikor én jöttem ide dolgozni, Tara kerek perec megmondta, hogy amikor dolgozom, Jesse nem jöhet ide, mert nem akar felesleges balhét, meg terület (nőstény) jelölgetést. Én viszont ilyesmit nem kötök ki. Legyen mindenki olyan érett és felnőtt, hogy maga meg tudja ítélni, van-e annyira intelligens a párja, hogy nem kezd el cirkuszolni, ha idejön a munkaideje alatt. Ha nincs, akkor azt rendezzék le otthon és kész. Az pedig, hogy csaja, vagy pasija van valakinek, nem az én dolgom. Nincsenek előítéleteim a dologgal kapcsolatban. Sosem voltak és azt hiszem ez már így is marad. Mikor azt mondja minden világos, bólintok egyet. - Vannak biztonsági őrök és a társtulajdonos a biztonsági főnök. Én azt tudom neked mondani, hogy ezt te fogod érezni, a józan ítélőképességedre bízom. Nyilván amikor ön és közveszélyessé válik, akkor taxit hívunk neki, vagy valamelyik biztiőr kíséri ki. Semmit sem kell eltűrnöd, amit nem akarsz. Nincs tipitapi, nem csaphatnak a hátsódra, ez mind kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát, szóval semmit sem kell hagynod és nem is szabad. Ha másokat kezd el valaki inzultálni, akkor is nyugodtan szólj. A pultban van egy telefon, abban benne van mindenki gyors hívón, szóval csak benyomod valamelyikünket és azonnal jönni fog valaki segíteni. Szóval, ha belátásod szerint gázos lesz a helyzet, akkor. Erre igazából nincs írott szabályunk. Nem tudom, hogy ez így mennyire volt érthető? - nem tudom, hogy sikerült-e neki elmagyarázni érthetően a dolgot, de azt hiszem Naomi elég talpraesettnek tűnik ahhoz, hogy fel tudja mérni, mikor kell szólni, ha valaki túl sokat iszik és esetleg olyanra fordul a helyzet, hogy annak megoldásához már segítség kell.
- Köszönöm! Mosolyogtam az üdvözlésre, nem is tudom, azt hittem, kicsit nehezebben fog menni, de úgy tűnik, szerencsém volt. Igazság szerint nem kellett volna aggódnom, mert elég sok tapasztalat állt a hátam mögött ilyen téren, s noha egyetemet végeztem, de nem témába vágóan, így nem kellett azon aggódnom, hogy esetleg túlképzettnek találtatok, és nem akarnak annyit fizetni, ami járna. Mondjuk, azon kicsit filóztam, hogy részmunkaidőben is fel fognak-e venni, de úgy tűnik, ezzel sincs probléma, úgyhogy kivételesen mellettem vannak az égiek, ha már eddig istenesen letojták a fejem. - Rendben, akkor várom e-mailben e beosztást. Bólintottam, a szerződést meg nyilván lerendezzük, ha jövök először dolgozni, nem hiszem, hogy hiba lesz benne, Rose elég alaposan körbejárt eddig is minden példát, vélhetőleg ezzel kapcsolatban is ilyen pontos lesz. Nem akartam elhamarkodott ítéleteket hozni, de ha mindenki csak feleennyire kedves és közvetlen, mint a nő, akkor szeretni fogok itt dolgozni. A vendégekkel lehet gond, és nyilván lesz is, mert hülyék ugyebár mindenhol vannak, de egyelőre nem foglalkoztatott ez a téma, majd ráérek akkor aggódni rajta, ha épp balhézik valaki. Hm, azt nem is tudtam, hogy van társtulajdonos, lehet, hogy ez egy frissebb dolog, de nem is igazán tartozik rám a „nagyok” dolgok. Így első körben megfordul a fejemben, hogy lehet nem ártana önvédelmi leckéket vennem, mert talán szükségem lesz rá, a részeg alakok hajlamosak durvák lenni, én meg azonkívül nem sokat tudnék tenni, hogy tökön rúgom őket, egyéb gyenge pontokat nem nagyon ismerek. Mindenesetre jó tudni, hogy az én ítélőképességemre van bízva a dolog, bár ez nekem annyira nem is pozitív, elvégre, hajlamos vagyok túl sok dolgot elnézni, míg tényleg elpattan a cérna. Mondjuk, ha valaki megpróbálna tapizni, arra biztos rögtön berágnék, elvégre, olyanok csak ne fogdossanak, akiknek amúgy sem engedném meg. A telefont megjegyzem, majd tanulmányozom is az első napokban, elvégre nem fog ártani, ha fejből tudom, melyik gombot mikor célszerű nyomogatni. - Tökéletesen érthető. Mondjuk, azért remélem, hogy nem gyakoriak a balhék, könnyen török. Vigyorodtam el, elvégre, nem voltam épp vaskos teremtés, és olykor azt lehetett hinni, hogy egy erősebb szél elfújna, bár én szentül meg voltam róla győződve, hogy kicsi a bors, de erős. Ettől függetlenül balhékra nem vágytam. Nem, nem féltem, egyszerűen nem tett jót egy szórakozóhelynek, ha sokszor ugranak egymásnak a vendégek. - Esetleg van még valami, amit feltétlenül tudnom kellene? Kérdeztem, mert hát sosem lehetett tudni, jobb volt biztosra menni, és talán még pozitívan is jövök ki abból, hogy nem csak bólogató kiskutya vagyok. - Ja igen, még annyit akartam, hogy mivel részmunkaidős leszek, nyugodtan ossz be úgy, hogy a legsűrűbb időszakokban tudjak besegíteni, nekem teljesen mindegy, hogy az esti-éjszakai műszak melyik részét feded le velem. Teszem azt, ha az esti műszak letelte után két órával van nagyobb szükség plusz emberre, az is jó, de azzal én nem nagyon vagyok tisztában, hogy itt mikor vannak a csúcspontok, inkább csak tudatni akartam, hogy rugalmas vagyok ilyen téren, és akkor sem fogok kétségbe esni, ha némileg eltérnek majd a dolgok a beosztástól.
Kezdőlap
//
Amikor azt mondja, hogy magától jött, azt hiszem ezzel párhuzamosan kezdek rájönni, hogy mi a helyzet. 
- Ha elfogadsz egy tanácsot... - hagyok egy rövid szünetet. Ha nem kér tanácsból, azt most még jelezheti, és ha megteszi én elhallgatok, máskülönben folytatom. - Törekedj valamiféle rendszerre, ami szerint haladsz a munkád során, vagy csak a falka megismerésében, különben el fogsz veszni benne. Alakíts ki egy napirendet, amitől csak akkor térsz el, ha rád akar szakadni a világ, és iktass bele napi pár órát amit csakis saját magadra szánsz, illetve a szórakozásra. Rövid távon működhet a 0-24 béta hadművelet, de hosszabb távon kikészülsz tőle. Én két hét után már a hajamat téptem. Igaz, az nagyobb falka volt, de a feladatok nagyjából ugyanazok. A lényeg, hogy szánj időt másra is, ne csak a béta szerepben élj. De ez csak a személyes véleményem. - Miután elhallgatok, és újrajátszom a fejemben, hogy mit mondtam, cinikus ívben szalad fel az egyik szemöldököm. Nem Brodynak szól, ezért még előtte elkapom róla a tekintetemet. A grimaszom inkább saját magamnak szól, mert én az előbb említetteket már Chicagoba menet megfogadtam magamnak, de amint béta lettem, és elkapott a tettvágy, már el is feledkeztem róla. Kapkodni kezdtem, mihamarabb végezni akartam azzal amibe éppen belekezdtem... szal elcsesztem. Kár, hogy engem senki nem figyelmeztetett erre, senki nem mondta el azt se, hogy mi a feladatom. 
//
//
