*Bár valahol egyetért Shane álláspontjával, azt be kell látni, hogy a vita kezd értelmetlenné válni. Úgyse jutnak egyről a kettőre, bár lehet, hogy csak ő látja így a dolgot. Szerinte mindenki elmondta a véleményét és itt az ideje lezárni a témát, mielőtt tényleg képesek és egymásnak esnek, ami azért valahol elég érdekes felmérés lenne az erőviszonyok szempontjából.* - Akkor azt hiszem megbeszéltük, hogy mindenki máshogy látná helyesnek egy falka vezetését. Saját falka hiányában ráadásul ez elég meddő téma. *Kicsit még a hangját is felemeli, hogy egyértelművé váljon, részéről zárná a témát. Bár alapesetben nem híve a gesztikulációnak, de most még a kezében lévő rumos üveggel hadonászik is, hogy nyomatékosítsa a mondandóját. Feltehetőleg őt is kezdi fejbe vágni a pia. Dustin gyufás megjegyzésére is már csak legyint. Nem kíván hozzáfűzni semmit. Természetesen hallja Nikolai válaszát a kérdésére, de speciel pont ezt feltételezte, így nem éri különösebben váratlanul a dolog. Nem is igazán van rá mit mondania. Annál inkább Shane válaszára.* - Oké Shane, elhisszük, hogy a te idődben minden más volt és bizonyára megviselt a halászat, vadászat és gyűjtögetés, meg a parittya kifaragása, de régen is megvolt a maga baja a világnak és most is megvan. Más jellegű az biztos, de semmi sem fog változni a bezzeg az én időmben kezdetű mondatoktól. *Egy kicsit szarkasztikus lenne? Hát igen, elég nagy a pofája, ha iszik, általában ezért is szokott ritkán a pohár fenekére nézni. Persze nem lép fel támadólag, csak tényleg kezd az agyára menni, hogy megint ide lyukadtak ki. Vagy még mindegy, egyre megy. Inkább meghúzza a rumos üveget, persze közben végig hallja Dustin érvelését is. Abba már nem kíván belefolyni. Inkább elnézi, ahogy Nikolai feldobja a tűzre a húst. Persze, mint ilyenkor sokan másoknak, neki is lassabban forognak a fogaskerekek, így talán elnézhető, hogy csak most jut el az agyáig Shane monológjának a vége.* - Az ilyen Sedna félék se most bújtak ki a földből. *Lehet, hogy már túl vannak rajta, de akkor is közbeszúrja, mert most jut eszébe, hogy erre még nem reagált. Kicsit tán belassult, de ezen hamar segít Dustin és az újabb rumos üveg, amit immár kissé ügyetlenebbül, de csak elkap. Azért Shane nyers húsos falatozására kicsit elhúzza a száját. Nem magával a nyers hússal van a baja... fura egy farkas is lenne, de jelenleg beszédes, szóval hangot is ad a gondolatainak.* - Mai napig nem bírja a gyomrom emberalakban a nyers húst... *Hát ezt meg kellett osztania.*
Dustin megjegyzésére kissé őrült, ám valahol vészjósló mosoly ül ki az arcomra, és a tekintetemmel igyekszem mutatós kis lyukakat fúrni a teste különböző pontjaira. A világért sem nézek félre, még akkor sem, amikor a számhoz emelem a vodkás üveget, és kiiszom belőle a maradékot. Miután az üres üveg puha koppanásával zavarja meg a tűz ropogását, édes, már-már atyai tekintetre váltva szólok Dustinhoz. - Milyen jó, hogy ez egy baráti iszogatás! Különben kénytelen lennék letépni az állkapcsodat, és eltátogni vele a Hamlet monológot. De egyrészt most barátkozunk, másrészt tetszik a stílusod. És akkor... Mindenki boldog. Már én is vigyorgok, amikor átveszem tőle az újabb üveg vodkát, és nem is habozok kinyitni, és megízlelni azt is. Aztán José felé fordítom a tekintetem. Fogalma sincs arról, hogy milyen sebeket szaggat fel bennem odabent a megjegyzésével. Ennek ellenére az arcom tovább mosolyog, még a szemem is megcsillan, ahogy az kell, tehát teljesen hiteles és barátságos vagyok - látszatra. Ennek ellenére érzem, ahogy az öreg szívem facsarodik egy hatalmasat, de nem vágok vissza. Világos, hogy ez a fazon a légynek sem tudna ártani úgy egyébként, csak ha nagyon muszáj. És mivel nincs semmi kedvem még jobban fekete bárányként tevékenykedni, nem fogok felállni és távozni, vagy hisztizni. Mondjon, amit akar. - Ó, ha látnád, mennyi parittyát tartok a szobámban... Közvetlen a T-Rex csontváz mellett, amit az első parittyámmal ejtettem el. Feleltem úgy, mintha csak elviccelném az egészet, holott igen kemény szarkazmus volt benne arra, hogy folyamatosan a korommal vagyok egzecíroztatva. A nyers húsos megjegyzésére látványosan vállat vonok, és egy nagyot harapok a húsból. Érzem, hogyan simogatja a nyelvem a csúszós felület, a jellegzetes szag pedig elönti az egész orromat. Nem érdekel, hogy neki nem tetszik, vagy esetleg rosszul van a látványtól. A balett edzéseket nem errefelé tartják. Egyébként Nikolai indoka tetszik nekem a legjobban. Hogy talált fontosabbat az életében annál, hogy egy falkát vezessen. Nem fogom megkérdezni, hogy ez micsoda, hiszen egyrészt nem érdekel, másrészt nem tartozik rám, harmadrészt semmivel nem lennénk előrébb. Ennek ellenére nekem is megvolt mindig a saját szórakozásom, és ami azt illeti, mostanáan eléggé hanyagolom a legújabb hobbimat. Felsejlik előttem Eden, ahogy belemar a vállamba, és átszellemült mosollyal érintem meg a vállamat ott, ahol a fogai feltépték a húsomat. Hirtelen kelek fel, meghúzom az üveget, és meg sem állok addig, amíg van benne alkohol. Tudom, hogy ez nagyon-nagyon fejbe fog vágni, de pont ez lenne a célom. Fel akarom pörgetni a dolgokat, és baromira nem fog menni úgy, ha csak üldögélünk, mint a fürdőházi k*rvák, és szürcsölgetjük az italt. Ahogy kiürül, eldobom az üveget, és finnül káromkodok egy sort hörgő hangon, ahogy az alkohol marja a torkomat, és érzem, hogy fordul egyet a gyomrom. Gyorsan betömöm a számba a maradék húst, hogy csillapítsa kissé a maró hatást. - Duftin paffolj ie méegyet! Nyújtom felé a kezem, miközben teli szájjal beszélek. Aztán magamba döntöm a másik üveg egynegyedét is, aztán felkiáltok egyet, és igyekszem megmozgatni a többieket. Így már a Turku melletti emlékeim is az alkohol homályába vesznek, valahova messze, biztonságba, ahol nem érhetem őket utol, akárhogy is kergetem... - Naaaa, egyetek, gyerekek, aztán mossatok kezet, köszönjétek meg Nikolainak a finom falatokat, aztán menjünk, mert valaki arra vár, hogy megkóstoljuk...
A hó már kezdett ugyan olvadozni, és el-eltűnni az utcákról, de itt a természetben továbbra is megmaradt. Szerettem ilyenkor sétálni éjszaka, amikor enyhülni kezdett az időjárás, mert megnyugtatta a háborgó idegeimet. Most is, amikor elindultam a szokásos kikapcsolódó utamra, érezhetően enyhébb levegő vett körül. Ajkaimon megjelent egy mosoly, miközben átvágtam az erdő fái között. A hold fénye ugyan nem hatolt el teljesen a talajig, és különben is eltakarták a felhők, de azért tudtam, éreztem, hogy telihold van ma éjjel, és én úgyis engedni fogok a hívásának. Még ugyan nem most, de később, ha olyan helyen leszek már, ahol tudom, hogy véletlenül sem járhat illetéktelen ember. Míg gondolkoztam, lépteim öntudatlanul vezettek arra a helyre, ahol az ősi kövek kört alkottak, és általában a rituálékat tartottuk itt. Nagyon régen voltam már a falka területének ebben a szegletében, de most kellemes érzés járt át. Olyannyira, hogy a lelkem mélyén való nyugtalanságot egyelőre nem is érzékeltem. Valahol érzékeltem, hogy nem stimmel valami, de nem tudtam volna megállapítani, hogy mi. Egyszerűen csak furcsa volt, és kész, habár betudtam annak, hogy talán a hely különleges atmoszférája tehető érte felelőssé, semmi más. Jobb lett volna, ha tényleg így van, de komolyan! Közben elhaladtam a kövek mellett, hátamat pedig nekitámasztottam az egyik nagyobb méretűnek. Tekintetemet az ég felé emeltem, és mélyen szívtam be a levegőt. Már akkor feltűnt, hogy valaki közeledik felém, de amíg nem jött közelebb, addig nem tudtam megállapítani, hogy mégis ki lehet az. Shane! Ajkaim újra mosolyba fordultak, ám szemeimet ekkor már becsuktam, és csakis az érzékeimre hagyatkozva figyeltem a világra. Az erdő semmivel sem összetéveszthető hangjai kúsztak be a fejembe, a súlyos léptek alatt ropogó hó hangjával együtt. - Szia, Shane! – köszöntöttem az érkezőt, de nem vettem a fáradtságot, hogy felé is pillantsak. – Te is friss levegőre vágytál, vagy az esti portyázás a magunkfajta idősek szokása? – kérdeztem jó hangulatban, kissé viccelődve. Vén csontok voltunk már mind a ketten, a falka legöregebb és legtapasztaltabb tagjaiként tartottak számon minket. És nem utolsó sorban mi is elég régóta ismertük már egymást ahhoz, hogy ne érezzem veszélyezve magamat a jelenlétében. Biztosan voltak olyanok, akik ilyesfajta viselkedést produkáltak volna a jelenlegi helyzetben, de nem én! Egyébként kivételes eset volt, hogy tényleg jól éreztem magamat. Sokszor szoktam én ingerült és türelmetlen lenni, tudom jól. A mai nap azonban annyira eseménytelenül telt, hogy nem volt, ami miatt felidegesíthettem volna magamat. Ritka alkalmak egyike, és őszintén szólva roppant hálás voltam a sorsnak azért, hogy így alakította az eseményeket. Sem az O’Connorsban nem volt semmi, sem a farkasok között, úgyhogy tényleg nem volt okom panaszra vagy durcáskodni.
Abszolúte semmi köze nincs a sétámnak a hamarosan kikerekedő Holdhoz, de tényleg. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy csaholva vonyítsam az égitestet, olyan ez, mint a menstruáció. Amikor kicsi az ember lánya, alig várja, hogy ivarérettnek nyilvánítsa a társadalom. Egy ideig baromi menő, aztán amikor már mindenki "felnőtt" az ember környezetében, már baromira hétköznapi a dolog. Az öregedéssel pedig csak nyűggé válik, hogy Istenem, már megint... Az egyetlen difi az, hogy nálunk nincsen klimax, ez a kényszerűség sosem múlik el egészen addig, amíg ketyeg odabent a szívünk vagy éppen a nyakunkon van a fejünk. Szívás. De legalább nem kell tamponálnunk semminket, szóval egy pont ide. Tervezem az esküvőt. Egyelőre még a legnagyobb titokban. Agyalok, fel-felidézem az ősi hagyományainkat, de az emlékeim igencsak kopottak már. Szívem szerint elutaznék Turkuba, hátha az majd a felszínre hoz mindent. De szeretném, ha Eden és én farkasok módjára kötnénk össze a hátralevő időnket, ahhoz pedig a Szentély több, mint kiváló helyszín. Ihletet akarnék meríteni, de hát persze, hogy nem lehet. Nem lehet, mert valaki megelőzött. Deirdre... Az arcomra kerül egy közvetlen, féloldalas kis mosoly, ahogy zsebre dugott kézzel, ráérősen (csak olyan öregesen) lépdelek a nőstény felé. Köszönt. Egészen jó a kedve. Ez talán majdnem annyira kivételes alkalom, mint amikor én magam örömködök. Valami van a levegőben.... - Szia, Dee. - biccentek felé, aztán leparkolok mellette - Kaapo rángatott ki ide. Szeret itt lenni. Mostanság elég morcos rám, amióta elküldtem a picsába, gondoltam, itt majd kiengesztelhetem kissé. Hazudom szemrebbenés nélkül. Jó, igazából ez féligazság volt. Az valóban tény, hogy a védőszellemem tényleg zabos rám és tényleg jót tesz a kis egójának, ha ilyen szent helyeken magamba szállok a társaságában, de ugyebár nem ezért vagyok itt. - Na meg az sem utolsó szempont, hogy a fejem leszakad a Farkaslakban. Annyi lett a kölyök, hogy szinte már egy tenyészetben érzem magam, ahogy a sok kis vakarcs rohangál a lábam alatt. Itt legalább csend van. Bár viccnek szánom a dolgot, nem nevetek. A hangom a szokásos, a világ felé mutatott közönnyel csendül, és igen, valóban idegesítenek a törpék. Engem nem erre képeztek ki! Ez nincs a szerződésemben! - Bocsánat, el is felejtettem, hogy már egyenrangúként kell beszélnem veled. Ez esetben elnézésedet kérem a rút megfogalmazásért, amivel a kölyköket illettem. Fordulok felé és apró főhajtással adom még a pacit a dolgok alá. De már egy egészen halovány mosoly is megbújik a szám sarkában. De nem nagyon érdekel, Dee ismerhet annyira, hogy pontosan tudja, szeretem szúrós köntösbe bújtatni a ritka dicséreteket és gratulációkat. Ez most egy ilyen volt. Tényleg gratulálni akartam valami elcseszett és burkolt módon. - Akkor gondolom, te portyázol. - vonom le a messzemenő következtetést, és megvakarom a vállamat - Én baromi lusta vagyok. Fura, de egész nap fáj a fejem. Utoljára magától vagy száz éve hasogatott, amúgy meg csak akkor, ha bepiáltam. Utalok arra, hogy valami egészen furcsa van a levegőben. Ami amúgy baromira nem érdekel, itt minden furcsává vált azóta, hogy a másik falka letelepedett és elleptek minket a kóborok.
//Amúgy nincs telihold még, 1-2 nappal vagyunk előtte //
Amikor végre Shane is megszólalt, fél szemmel felé pillantottam, szemöldökömet pedig kíváncsian vontam fel, ahogyan megtette a közöttünk lévő néhány méternyi távolságot. Nem szólaltam meg, amíg beszélt, ennél azért még jobban tiszteltem azokat, akik velem egy szinten álltak, vagy idősebbek voltak nálam. Rá ezek közül mind a kettő igaz volt, úgyhogy, mivel nem volt muszáj, így nem zavartam meg a mondanivalójában. Csak akkor szólaltam meg újra, amikor ő elhallgatott és megadta a választ a kérdésemre. - Shane… - pillantottam rá áthatóan, miközben ellöktem magamat a sziklától, aminek eddig a hátamat támasztottam neki. – Ugye tudod, hogy melyik vérvonallal büszkélkedhetek? – kérdeztem, egy hirtelen témaváltás kíséretében. – Ebből pedig egyenesen következik, hogy megérzem, mikor hazudnak nekem. Legalábbis elég sokszor ráérzek… – tettem hozzá, közben kecsesen megvontam a vállaimat, és a tekintetét kerestem. – Te most ezt teszed, de nem baj. Megértem, ha nem akarsz beavatni a magánügyeidbe, nem is várom el! – emeltem fel a két kezemet védekezően, vagy inkább megadóan. Nem is tudnám megmondani, hogy melyikből volt benne több. Talán nem is számított, mert vagy megsértődik rám, hogy hazugnak neveztem, vagy felfogja, hogy nem óhajtom kiszedni belőle a jövetele okát. Egyszerűen csak számomra is meglepő módon, örültem annak, hogy már nem vagyok egyedül. Valamiért amúgy is furcsa érzés kerített hatalmába azóta, hogy kiléptem a házam ajtaján. - Az biztos – bólintottam egyetértően. – Időnként már én is nehezen viselem, ezért örülök annyira néha annak, hogy már különélek – küldtem felé egy lefegyverző mosolyt. A nyugalom, ami a saját területemen körülvett engem, semmihez sem volt hasonlítható. Csak a természet, meg én, ez volt a legjobb párosítás számomra, legalábbis az utóbbi időben ez már kezdett erősen a meggyőződésemmé válni. Nem vagyok én antiszociális, csak vannak olyan helyzetek, amikor soknak érzem a Farkaslak-beli életet. Ha nem vágyom a magányra, akkor remekül érzem magam a falka többi tagja között, de vannak olyan alkalmak, mint amilyen a mostani is, amikor többre értékelem a csendet. Még úgy is, hogy immár nem voltam egyedül. Shane nem volt soha egy nagydumás, így most sem tartottam attól, hogy majd lyukat fog beszélni a hasamba. - Talán most az egyszer még el tudom nézni, ha megerőltetem magamat – oldalra billentettem a fejemet, de az a furcsa érzés még mindig nem hagyott nyugodni. Sőt, ha már itt tartunk, egyre csak kúszott fel a gerincem mentén, mint valami parazita. – Ha ez volt részedről a gratuláció, úgy köszönöm a figyelmességed! – ezúttal én voltam az, aki fejet hajtott felé, és igyekeztem magamat meggyőzni arról, hogy a vészcsengő a fejemben elromlott, és csupán rosszkor szólalt meg. Shane nem lehetett rám veszélyes, nem bántott volna, mást pedig nem érzékeltem a környezetünkben. Valami volt a rohadt levegőben… - Én csak friss levegőre vágytam, és úgy gondoltam, hogy teszek egy könnyű sétát. Gyakorlatilag hagytam, hogy a lábaim arra vigyenek, amerre csak akartak – magyaráztam meg az ittlétem okát, és az idejutásom körülményeit. – Tudod… - kezdtem bele, és közben böktem felé egyet, mindennemű fenyegetést mellőzve. -… most, hogy mondod, nekem is volt egy furcsa érzésem. A fejem ugyan nem fájt, de egy kicsit most is tompának érzem. Azt hittem, hogy csak kimerült vagyok, de ha te is furcsa tüneteket produkálsz, akkor vagy vészesen elkezdtünk öregedni a mai nap folyamán, vagy valami más áll a háttérben – elgondolkodva meredtem magam elé, végigsimítva államon, mint amikor a férfiak a szakállat vagy a borostát megpiszkálják. Hát, nálam nem volt minek sercegnie az ujjaim alatt, de ettől függetlenül még elmerengtem, hogy miről lehet szó. Azt már régen megtanultam, hogy a mi világunkban a dolgok soha nem azok, vagy olyan egyszerűek, mint aminek vagy amilyennek látszanak.
Shane... Ahogy kimondja a nevemet érzem, hogy nem fog tetszeni, amit hallok. Minden tiszteletteljes megszólalást valami tiszteletlenség övet és ez most sincs másképp. Hoppá, lebuktam. De még csak a szempillám sem rebben ennek okán, túlságosan megszoktam már, hogy úgy általában senkinek semmi köze nincsen a dolgaimhoz. Nem, még akkor sem, ha ismerek valakit, jó viszonyt ápolunk és közel annyi idős, mint én. - Tudtam, hogy el kellett volna hoznom a jegyzetfüzetemet, amiben a falkatagok egyéni jellemzőit gyűjtöm táblázatba... Sóhajtok fel színpadiasan, mert nem, igazából fogalmam sem volt most úgy hirtelen a kedves Dee vérvonaláról és nem is úgy jöttem ide, hogy egyből felmérjem, hiszen nem az ellenségem. Annak viszont örülök, hogy nem kíván mélyebbre utazni a témában. Az öregség sok dologra megtanít, és örülök, hogy nem csak én vettem a fáradtságot, hogy magamra egyek valamicske tapasztalatot az életből. A magánélet, az magánélet. Kivéve, ha a kölyködről van szó, vagy ha Atanerk vagy. - Hát látod, én vagyok annyira mazochista, hogy itt gebedek a hegyen, holott van kábé két utcányi házam. Talán túl sivár lenne az öröklét ennyi stressz nélkül. Apró mosollyal és ezzel a kimondottan "humoros" megszólalással viszonozom a nőstény mosolyát. Hiába, valahogy sokkal élet telibbnek tűnik számomra Dee, mint ahogy magamat látom. Valahol ez jó. Akár örülhetnék is, hogy más nem fásul bele úgy az évekbe, mint én. - Kedves egészségedre! Vonom fel már-már kacéran az egyik szemöldökömet, amikor megköszöni a gratulációt, és roppantul megnyugtat, hogy vette a lapot. Tudtam én, hogy nem fogok benne csalódni! Talán holnap el kéne mennem az öregek otthonába Bingózni egy jót. Az, hogy ő mit keres itt, igazából baromira hidegen hagy. Mint ahogy a legtöbb dolog, szóval ez nem újdonság. Ezért nem is kérdeztem, hanem egyértelmű következtetést vontam le az imént. Abban viszont egyet kell értenünk, hogy valami nagyon fullasztó és nyomasztó dolog van a levegőben. - Ja, a klimax! - nem állom meg, hogy ne nevessek fel szolidan röviden és halkan a megjegyzésére, de szinte azonnal tovatűnik, mintha csak egy délibáb lett volna a jókedv és a derű, mintha sosem létezett volna. - De ne nagyon híreszteljük a falkában, mert csak idő kérdése és bedobnak minket egy otthonba. Bár, ha jobban belegondolok, valahol meg tudom őket érteni. Hát még szép. Végül is, kinek van szüksége egy csapat vén, lestrapált és magát fantasztikusan okosnak képzelő öregre, akik Amarok néven játszanak ítélőszéket? Nekem biztosan nem lenne, de milyen jó, hogy hagyománytisztelő vagyok, ezért saját magamat se ugatom le, és büszkén viselem a tisztséget. Mély levegőt veszek és egy kissé lehunyom a szemem. Nem, valami határozottan nem jó, érzem. A tarkómnál birizgálni kezd egy furcsa ösztönös vészjelzés. Összevont szemöldökkel nyitom ki újra a szemem. Körbenézek. És már nyitnám is a pajzsom, hogy letapogassam a környéket, de basszus: magától eltűnik. Megrázom a fejem. Próbálom visszaráncigálni, de mintha sose lett volna. Az energiáim akarva-akaratlanul terülnek el és kúsznak a fák közé. Érzek minden állatot, kicsit és nagyot egyaránt. Érzem a közelben ólálkodó farkasok neszezését, talán egészen a Farkaslakig nyúlnak a "csápjaim". Alignak szerelmére, mi folyik itt? Kérdőn pillantok Dee felé, hátha osztozik velem a meglepettségben, azonban, ahogy odanézek... Nem tetszik, amit látok. - Ööö... Dee? Próblkozom a kérdéssel, de valami azt súgja, hogy hiábavaló.
Nem vagyok boldog, egyáltalán nem, hiába alakult így az egész, és hiába nem kell a falkám miatt aggódnom, és hiába éreztem azt, hogy milyen lehet egy olyan csapat, mint fateré, akkor sem. Meg sem kérdezte mit akarok, az idiótám meg megadta magát... velem együtt... ehh. Hogy keveredek ide, fogalmam sincs, csak járkálok hátamon a táskámmal, ráadásul nem is regenerálódok rendesen, és ez egyáltalán nem tetszik, bár jó a helyzet, alig-alig érzem a karomat. Leülök a sziklák mellett, ilyen nekünk is volt Quebecben, de itt sokkal erősebb energiákat érzek, mint ott. Fura, de miért? Csak nézem ezt a helyet és gondolkodom. Mi a fenét kezdjek ezután? Fater nem fogja hagyni, hogy megpattanjak, Jared bármelyik pillanatban befuthat, meg a többi is. Fogalmam sincs, mit akarok. Jó volt érezni azt a köteléket, azt az összetartást, de én nem tartozom közéjük, nem tartozom ide, máshol van az otthonom... már ha van még egyáltalán. Végül is mi hiányzik onnan? Semmi, csak a hoki, az edzések, a meccseken lévő bunyók, semmi más. Azt sem értem, hogy faternek ez most miért volt jó? Azt hiszi, maga mellett tud tartani ezzel? Nem, nem tud, ha akarok, megyek tovább, meglépek, ahogyan eddig is tettem. Azt hiszi, ezzel bepótol mindent, amit akkor elcseszett? Ebben is téved, 20 évet nem lehet visszamenőleg helyrehozni, így nem. Az a Jenny is... mit várt tőlem? Hogy majd a nyakába ugrok, hogy jaj de jó, megismertem? Akkor vertek össze, ne várjon má tőlem olyat, ami nem megy, felejtsük el. Amúgy sem kell velem beszélgetnie, én sem akarok vele, majd a hímje, az bizonyít neki, de nem én. Mégis mi közöm van hozzá is? Semmi, ő csak vérvonalbeli akárkije az öregemnek, én meg nem vagyok az. Egy jointot kaparok elő a táskámból, és rá is gyújtok, erre aztán a szellemeknek sem lehet panasza, jó áru, és ilyet régen is használtak. Ha már valami miatt elszállt a vérvonalam, akkor legalább ezzel szívom tele magam, na meg az energiákkal, és csókolom. Hanyatt fekszem a földön és az eget kezdem bámulni.
*Már próbálgattam magam, a lábam... de ami azt illeti még mindig nem állok két lábbal a földön. Kackac... Elvégre az egyik lábam még mindig nem nőt vissza teljesen a térdem alatt már van egy kicsi, de még csak ennyi. Szóval még mindig csak jártam, keltem de mind ezt kényelmesbe nyomtam egy tolószékből. Mi az előnye? Az, hogy a karom az erősödik. Bizony, azokra egy szavam sem lehet. A megtépázás óta, ennyi hajtás már jócskán visszaedzette. Bár azóta nem találkoztam Alexanderrel. Mi lehet vele? Azt nem tudom, de nem is most fogom kideríteni. Hisz most egyenesen a rituálék helyszínéhez mentem. Ne kérdezze senkise, hogy miért. De azt hiszem újabb hely ahova kitudok menni. Igen, a Naturalak völgy mely a törzshelyemül szolgált neccesen megközelíthető kerekesszékkel. Apa meg azt mondta, hogy ne erőltessem az átváltozásokat mert lassíthat. Hát jó... én szót fogadok.. már megint. De csak azért mert hiányoznak az igazi edzések. Apróenergiáim lagymatagan öleltek körbe s cukkolták a környezetem apró állatait. A farkasom valamiért szeretet játszani a mókusok, nyulak és miegyebek idegeivel. Viszont a nagy önkéntelen tapogatózásban megérzett valami mást is, amire már a farkát csóválta. - Jajj iste... * Akartam volna mondani, hogy ne. De már késő, az átváltozás pillanatok alatt megindult s pár pillanat múlva már négylábú, azaz három és féllábú, hófehér szőrpamacs nyargalt az ismerős irányába. A szék hangos csapódással vágódott el, ahogy kilőtte magát belőle és esetlenül, röhejesen de már rohant is. Egyszer-egyszer elesett, de ez nem állította meg olyan iramban nyargalt tovább, hogy megérkezve mintha egy kocsin a satuféket nyomtak volna végig szántotta a karmaival a földet. Én meg csak örültem vele. Én is rohantam volna, én is ezt akartam csak hát az ész. Szerettem, hogy ilyen kis kelekótya, imádtam, hogy ennyire tud örülni és azt is, hogy Ő nem úgy gondolkozik mint én. Minden amit utáltam, az lett a napjaim fénypontja. Mikor utat engedhettem neki akár kérésre, akár az nélkül. A fékezés után egy ugrással termett Noáhn. Ha felült, hát döntötte is vissza s vidáman csillogó sárga íriszekkel nyalta képen a srácot. * ~ Szia Noah. Rég láttalak... gondolom mondanom sem kell, hogy örülök neked. - nevettem el magam vidáman, miközben farkasom eme örömét azzal is kifejezte, hogy az orrát Noah nyakához fúrta. - De mit keresel itt? Hogy kerülsz ide? Azt hittem, hogy sosem látlak már.~ Fejeztem be végül a kérdés áradatot, s hangomban is hallhatott egyfajta örömöt, boldogságot amit a táborban maximum akkor ha vele voltam kettesben s azt is csak akkor ha előcsalta belőlem. Ott más volt a helyzet, azóta sok minden változott. Most boldog voltam, örültem s végre egésznek éreztem magam. Annak ellenére, hogy a vérvonalam nem volt sehol. Egy farkast nem a vérvonala tesz farkassá. Az csak egyedivé teszi őket. Viszont egy biztos, a farkasom addig nem fog lemászni a másikról míg nem kapta meg a kedves üdvözlését.*
A hozzászólást Ashley McLoyd összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 04, 2014 7:21 pm-kor.
Egész jó itt, olyan nyugalom van végre, ami Quebecben sosem volt, ott mindig volt valami balhé, nem lehetett nyugodtan elvonulni, mert abban a pillanatban valaki nekiugrott a másiknak, és szét kellett szedni őket. Na ezeket az időket használtam én arra, hogy csajozzak, már amikor. Ahogy erre gondolok, vigyorgok egy sort, és kifújom a füstöt is, ami tulajdonképpen most kidől a számból... nem érdekel. Csak az eget figyelem és az energiákat, amibe egyszer csak befurakszik egy másik is... olyan, mint fateré, de én ezt ismerem, kisebb és gyengébb, de ismerem. Honnan? Fel nem ülök, csak a fejem fordítom az érkező irányába, de az a botladozó farkas ami felém rohan boldogan... az enyém meg ezerrel rohan, hogy üdvözölje... Ashley. Na ne már, ez most valami vicc? Rajtam köt ki, és olyan boldog, mintha én lennék a fény az éjszakában, vagy mi, és én is örülök neki. Hagyom, hogy elterüljön rajtam, simogatni kezdem, még mindig nem akarom elhinni, hogy ő az. Márpedig bizony, hogy ő az. -Ashley! Én is, a tábor óta nem láttalak, mi történt? Ja, hát fater után jöttem, hátha aláírja a papírjaimat, és akkor nem kerget a gyámügy, a zsaruk, csak a teremtőm és a falkám, de az utóbbit elintézte. Örülök a kis nősténynek, és akármilyen hülye látvány, én bizony emberként kezdek vele birkózásba. Aztán villan be, hogy azt mondta ott, hogy ismeri Northlake-et, és az energiái meg olyanok, mint fateré. Ugye nem? Ugye ez nem azt jelenti, hogy Ashley az ő kölyke? Mondja, hogy nem, könyörgöm.
*Farkasom tapogat, nyalogat és bújik egészen addig míg Noah emberként nem kezdi el leteperni. Semmi jónak nem vagyok az elrontója s a kislány is tudja, hogy csak játszik a másik. Így mintha csak egy nyúl lenne Noah, próbálja meg letaszítani magáról. DE úgy, hogy ne bántsa, ne karmolja meg még véletlen sem. A szavakra persze azért figyelek, miközben három lábbal próbálom lerúgni magamról, de úgy, hogy nehogy baja essen. S játékosan bele-bele csípett, hol Noah fülébe - ami mivel ember nehéz volt - vagy épp a vállába. A furcsa szagokkal mit sem foglalkozott, nem érdekli bár csavarta az orrát de legfeljebb majd letüsszenti. ~ Sok minden. Ha a lábamra gondolsz... maradjunk annyiban, hogy legalább élek annak ellenére, hogy ostoba voltam. Falkád? Hééé... TE közénk tartozol. ~ Kacagtam el magam, ösztönösen levonva a következtetést. Hisz bár halványan de éreztem rajta a falka szagát, a falkáét ami az enyém, a miénk. De csak most, így kisebb késéssel esett le, hogy nyáron ez még nem volt meg. ~ Öö... Te közénk tartozol. De izé... nyáron még nem. Szóval Apád a falkában van... ki az? De tök jó, velem vagy, velünk. Senki nem bánthat... Se a teremtőd, a falkád már nincs is a zsaruk meg... majd Apa elintézi, meg ha más nem kérek egy szívességet Stevetől. ~ Valahogy a kérdésem ott volt, hogy miként lehet köztünk. De az apróságok most nem foglalkoztattak. Itt van, jól van és mivel falkatag így marad is. Az, hogy ki fia borja... az már mellékes. ~ De mért vagy ilyen feszült? ~ Kérdeztem, miközben ha hagyta le/ki másztam róla/alóla és csak a fejem megrázva, füleim megvakarva hagytam, hogy felüljön vagy valami. De csak leheveredtem előtte és fejem a lábaira tettem, tök mindegy, hogy voltak és onnan néztem fel rá. Energiáim közben folyamatosan játszottak az övével, csipkedték a maguk jegességével - de úgy, hogy ne fájjon. Incselkedtek, borzolták a farkasát - de csak úgy, hogy ne harapjon, de feszegesse a határait. Azokat amiket nem is ismertem.
Nekem muszáj kicsit birkóznom Ashley-vel, és így, mert így jó. Ha meg megsért, akkor majd begógyulnak a sebek, nem számít. Kedvelem ezt a kiscsajt, igaz, a táborban majdnem egymásnak ugrottunk, mert beszóltam Northlake-re, az meg neki nem tetszett, de nem tudja, hogy a faterom, igaz, én eg nem tudtam, hogy farkas és alfa vagy mi a tök. Mint egy idióta kölyök, úgy játszom egy nőstény farkassal, de kit érdekel? Ez most jól esik, még akkor is, ha érzem, hogy visszafogja magát. Farkasom megy, és őrült módjára bökdösi a nőstényt, mert élvezi a játékot, és részese akar lenni. -Aha, arra. Ja, hát akkor sejtem. Beszóltál, és ez nem tetszett egy nagyobbnak. Ismerős. Én ugyanezt csinálom, és jó dolog, mert így folyamatosan fejlesztem a regenerációmat, ami most csak alapszinten van meg, de akkor is. -Igen, már, vagy mi van. Nem akartam, Ash, de erősebb volt nálam. Azért hímként nem szívesen ismerem be a vereséget, de ez van, mert ez történt. Én nem akartam, kikényszerítették belőlem. -Nem, nyáron még közöm sem volt ehhez a falkához, Quebecben éltem, aztán kiderült, hogy fater itt székel, nekem pedig meg kellett találnom. Northlake az, ő a góré... hát vele szemben nem sok esélyem volt. Darren Northlake a vérszerinti apám, de már meccseltünk egyet, azért van erő az ütéseiben. Rettentően zavar, hogy érzem Ashley-n a fater szagát, mert ha most kiderül, hogy a kölyke, akkor nem tudom mi van. Senki nem bánthat... ó, dehogynem, Quebecben mindig ment a harc, itt sem lehet másként, vagy de? Mondjuk furcsa, hogy Jenny is ennyire kiállt mellette, meg Ashley is védte a táborban. Akkor mégsem akkora gyökér, mint hiszem? Már nem tudom, mit gondoljak, az is furcsa érzés, hogy valaki ennyire örül nekem, mint Ash. Nekem sosem örültek sehol, anyám maximum, amikor végre hazakeveredtem pár nap után. -Mondd csak... ugye nem Northlake a Teremtőd? Egy világ fog akkor összeomlani bennem. Engem ott hagyott, más meg kell neki, szar érzés, kurva szar érzés. Miután lekászálódik rólam, megvakarom a füle tövét, hogy végre felülhessek én is. Csak jobb úgy.
*Noah elképzelése tökéletesen helytálló lett volna, ha előtte nem veszek össze Stevevel. Ha nem hagy ott, ha nem hagy el ha nem dob el magától. Bánkódom rajta? Már nem. De attól még fáj, akkor meg egyenesen az őrületbe kergetet. S ha Alex nem szed szét, akkor esélyes, hogy már halott lennék. ~ Nem egészen. Sőt... Steve járt nálam és hát... maradjunk annyiban, hogy elrohantam és az első farkasnak neki estem aki az utamba került. Egy Tarkba sikerült belefutnom, de mázli, hogy Alex volt az és nem más. Kivételesen nem a szám kevert bajba, hanem a haragom, a dühöm és elvesztettem az önuralmam. ~ Noah szavai elkeserítenek, de azért nem zuhanok magam alá. Ott jelenleg Ő van, ahonnan segítenem kell neki felállni. De hát mit is tehetnék én? A társaságomon kívül nem adhatok semmit sem neki. De talán ez elegendő lesz. ~ Hééé... nem olyan rossz itt. Nem mondom, hogy kicsattan a falka a kedvességtől de hidd el, hogy nem egy elvetemült dögök. Akad, de nem olyanok. ~ Orrom ismételten az arcához nyomom, s jeges energiáim mégis féltőn, óvón s nyugtatólag ölelik körbe a hímet. Jó, kicsi vagyok én ahhoz, hogy megvédjem mégis ösztönös a késztetés mely belőlünk fakad. Megakarom nyugtatni, biztonság érzetet adni neki. Korábban tuti megkérdeztem volna, hogy ki volt aki rákényszeríttette s bizonyára fel is háborodnék. De valamire rájöttem; a kölyköknek nincs választásuk. S Noahnak így a legbiztonságosabb. Atyja sem akarhatott mást neki. De aztán jött az, amit képtelen voltam elhinni. Mindenkinek meg van a filmekben közkedvelten sokkolásnak szánt szövegek? Mikor a szereplő leül és csak a lényeg visszhangzik a fejében? Na most valami hasonló történt velem is. A fehér pamacs csak leült és a fejemben egyetlen mondat zakatolt de olyan szinten, hogy azt hittem egy vonat vágtat végig a koponyámon; "Darren Northlake a vérszerinti apám" Semmi mást nem hallottam, csak ezt. Lehetséges ez? De hát a Farkasoknak nem is lehet gyerekük. A filmekben egy dolgot nem mutatnak; a szívem hevesen vert, s mintha Noé bárkáját nyitották volna föl bennem úgy kezdtek el kavarogni az érzelmek. Hitetlenkedés, fájdalom, meglepettség, öröm és keserűség. Annyi minden, hogy egyszerűn szólni nem tudtam. De a legerősebb mégis a félelmem volt, melyet Noah a sok ezer között is képes lehet kiszagolni. ~Darren Northlake az apád... A teremtőm az apád. ~ Hangom még mindig színtelen, ám a viselkedésem egyik pillanatról a másikra megváltozik. A farkasom felfogta, hogy van egy testvére. Így csak örömmel csóválta a farkát s várta, hogy a másik is elfogadja őt. Hisz Ő megtette, elismerte; ültében fejet hajtott a másik előtt. S ebben volt némi tartás is, ahogy a bátyját ismerte el. Én, én már kevésbé örültem ennek. Féltem, hogy Noah visszautasítja a gesztust s az agyam azon pörgött, hogy ez mit is jelent számomra. Egy testvért, akit ugyan mindig is szerettem volna emberként de farkasként inkább riválist. Hisz itt erről szól minden. S ezzel együtt elvesztem Noaht is. De nem szóltam, csak Noah reakcióira figyeltem.*
Csak hallgatom a magyaárzatot, és tulajdonképpen nem tudom, miről beszél. Azaz a lényeget értem, de kikről van szó, meg ki tark és ki nem tark, na azt nem vágom. Úgy látszik itt más elnevezése van a posztoknak. Nálunk ebből nem vot probléma. Volt az Alfa, meg a harcosok, és egy szellemi vezető. Kész, ennyi. Ja, meg a hülye kölykök. -Ki az a Steve, és mi az a tark? Az valami harcos gyerek? Alex....a nevet azért megjegyzem, de ahogy elnézem a kiscsajt, hát nem bánt vele kesztyűs kézzel. Harag, düh, elvesztett önuralom... ezeket mind ismerem, én is ezért ugrottam neki faternak gondolkodás nélkül, aztán meg elvert mint szódás a lovát. Az egyetlen ütésemre amit sikerült bevinnem, ennek ellenére marha büszke vagyok, bár kárt nem tett benne, sajnos van köztünk egy pár év. -Biztos igazad van, Ash, de amikor nem akarsz valamit, és meg sem kérdeznek róla, de nem tudsz mit tenni, mert sokkal erősebb a másik, azért az gáz. Aha, sejtem... volt valami, ami más volt, mint ami nálunk. Minek szépíteném azt, amit Northlake tett? Kikényszerítette belőlem a behódolást, és ezt nem igazán szeretem. Majd ha én eldöntöm, de ne így. Oké, hogy most már legalább a falka nem zargathat, és másikba tartozom... már ha tartozom egyáltalán, mert ezt még magam sem tudom. Arc, ahogy meg akar védeni, de nincs mitől, komolyan nincs, és az is arc, ahogy nyugtatni akar, hogy ez egy normális falka, de egyelőre ezt az egészet meg kell emésztenem, nem olyan egyszerű. Aztán kinyögöm, ki a faterom, és az a döbbent pofa, amit vág, meg a seggre ülés... válaszolnia sem kell, azt hiszem mindent értek, és az amit éreztem, az beigazolódott. Ő seggre ül, én meg nézem őt, és bólintok is mellé, nem hülyéskedtem, úgy van ahogy mondom, nem poénkodtam, és amikor válaszol... már nincs is rá szükség, az előbb levágtam, mi az ábra. -Az jó. Meg ne kérdezd, kim vagy nekem, mert jelenleg fingom sincs róla. Tényleg nincs, de édes, ahogy a farkasa örül nekem, csóvál meg ilyesmi, jelzem felé, hogy elfogadom őt, és valahol hálás vagyok. Ő nem ellenséges velem, ő a második, Sarah volt az első. A kezemet nyújtom felé, be akarom fejezni a fülvakarást. Bundásom más kérdés, mert kíváncsian forgatja a fejét, aztán körbeszaglássza a kisebbet, végül csóvál egyet és letelepszik mellé. Nem vitte túlzásba, de ez nem azt jelenti, hogy nem örül.
*Steveről nem akarok beszélni. Így ezt a kérdést figyelmen kívül hagyom, mintha fel sem tette volna. Jelenleg nem akarom azt, hogy bármi is megkeserítsen. Örülök, hogy mostanában már nem úgy gondolok rá, hogy emésztem magam utána vagy napokig. Lassan de biztosan realizálódni fog minden és akkor majd visszatérünk erre, már ha addig nem fogja megtudni mástól. ~ Igen. A Tarkok azok a Harcosok. Az Alfánkat Atanerknek nevezik, A mentorokat, tanítók azok Innarkok. Aztán van egy olyan, hogy Kanguyak és Kan gúnár akarom mondani Kangunart, ők az... hű, hát olyasmi mint az informátorok. Tőlük érdemes kérdezni ha olyan érdekel amit egy mezei farkassal megoszthatnak. Az Amarok meg a vének tanácsa, olyanok mint a suliban a vizsgafelügyelők... csak sokkal idegesítőbbek. Bár mi is nekik. A kölykök meg Naturalakok. Ha valamit kihagytam majd pótolja valaki. ~ De azt sajnáltam, hogy csak kényszerből van itt. De magamról tudtam, hogy előbb vagy utóbb de ez enyhülni fog benne. Szükség törvényt bont. Viszont valami megütötte a fülem amire nem is voltam rest visszakérdezni. ~ Micsoda? Lehet, hogy hülyén hangzik a kérdés de nekem ez az első Falkám. ~ S reményeim szerint az utolsó is. Bár tudtam Darren terveiről, de attól még a falka falka marad csak egy kicsit nagyobb lesz. Naiv ábránd azt hinni, hogy nem lesz nagy változás? Tuti. Pláne azok után, hogy kaptam egy kis ízelítőt odaátról. Bár vígasztal, hogy teljes mértékben a hasznomra tudom fordítani a dolgot. Márha lesz belőle valami. ~ Fogalmam sincs. De... talán nem is az a fontos, hogy minek nevezlek vagy nevezzük egymást, hanem az, hogy milyen a kapcsolatunk. ~ Bölcselet ala Ashley McLoyd. De ebben én hittem, hogy nem kell mindennek nevet adni, nem kell mindennek értelmet keresni, mégha célt nem is árt. Hűű... tényleg jót tett nekem az utóbbi idő. ~ Tudod Noah... ha ezt a táborban tudom meg most szerintem őrjöngenék. De valahogy nem érzek rá késztetést. Kedvellek. Téged, tök mindegy, hogy kinek a fia, borja vagy. De az biztos, hogy sokan vagyunk a vérvonalban. Ha szeretnéd tarthatok egy gyors talpalót. De nem tudom, hogy Darren mennyit mondott el vagy kivel találkoztál már. De ha kérdésed van... csak nyugodtan. Képes vagyok Darrenről is beszélni, minden elfogultság nélkül. Hidd el, nekem sem volt a szívem csücske. Ha pedig nem kaptál még szobát vagy nem szeretnél egyedül lenni... a sajátom felajánlhatom, ahogy az ágyam felét is. Kicsit kislányos... de a kreativitás nem ismer határokat. ~ Ahogy a kezét nyújtja a fejem ösztönösen fordítom belé, hogy elérjen és megvakargathassa a fülem. Reméltem, hogy a szavaim nem érti félre, ha meg mégis tuti, hogy csak heccből és azért, hogy szívja a vérem. Farkasom kissé csalódott, de csak alig észrevehetően hisz bár Noah nem utasította el, de nem is fogadta el. Vagyis, a jelképes gesztust nem viszonozta. Ennek ellenére hagyta, hogy a másik ott legyen, nem sértődött be. Tudja, hogy mindent ki kell érdemelni. Valószínűleg azt is, hogy Noah elfogadja a behódolást amit tanúsított felé. Mégha ez nem is olyan, mintha erősebbként ismerné el. Ez valami más... valami mélyebb. Annak ellenére, hogy foglalkoztatott az, hogy Darren miért nem mondta el.*
Figyelmesen hallgatom Ashley magyarázatát, az egyből feltűnik, hogy kikerüli azt a Steve valakit, de amikor nekem elkezdi sorolni a náluk használatos elnevezéseket, na ott nekem esik le az állam. -Kimondható, könnyen megjegyezhető nincs? Ez a Kangurus olyan mint a kenguru, amit meg az elején mondtál, ez az Atabigyó... nemááá, még Ama is van... te Ash, szerinted én ezeket megjegyzem? Aztán a kölyök miért natur? Ennek semmi értelme. Elröhögöm az egészet, mert hát na, ki találta ki ezeket a neveket, és mi a trükkje, hogy valaki ne keverje össze, ne rontsa el? Nekem egyelőre ilyenem nincs, és ha minden jól megy, majd nem is kell. Kanguból meg kettő is van, az egyik olyan, mintha a kanoknak lenne gulyájuk, a másik meg olyan, mintha a kanok kaptak volna valami gurut maguknak. Tök vicces. -Nekem... nekem ez a második, Quebecben van az első. Vagy volt. Fater elintézte, hogy már ez legyen az. Még mindig nem tudom megemészteni, hogy nem kérdezett meg erről, hanem egyszerűen legyűrt, mert az, hogy Jared tette anno, és cipelt az alfa elé, az más volt, de ez... ez más. Ez csak úgy jött, és még csak ellenkezni sem nagyon tudtam. Aláírás helyett lett egy falkám, vagyis inkább a falkának lett egy kolonca, mert mi más? -Ez igaz. Ezzel egyetértek, Asht kedvelem, bár a táborban volt egy kis nézeteltérésünk, de ő más mint a fater meg Jenny. Pedig ő is kapott rendesen, mikor védte az öregemet, mégis jól kijöttünk egymással, és most is örült nekem. Én is neki. -Ott nem tudtam, hogy azért ismered Northlake-et, mert a Teremtőd. Én zabos vagyok rá, tudod? Ott hagyta anyámat velem együtt, aztán amikor meghalt, a Teremtőm hagyott megrohadni az intézetben. Ki kell onnan jutnom. Ja, azt a Jennyt ismerem aki nem is a nősténye, hanem a húga. Legalábbis találkoztunk, de nem hinném, hogy valaha is normális kapcsolatot tudnánk ápolni, áááááá, az lehetetlen. Kösz, nem, kaptam egy faházat, aztán ha megvan az aláírásom, akkor le is koccolok innen. Báááár... a fél ágyadat felajánlod? Igen, haragszom a fateromra, ezt nem tagadom, bár azt nem fejtem ki Ashnek, hogy simán neki is mentem, ahogyan kell. Az a Jenny meg... hát nem tudom. Oké, én se voltam bájos vele, de akkor is. Viszont arra felvillanyozódok, hogy Ash felajánlja a fél ágyát... hímből vagyok, ezzel a lehetőséggel ki az a hülye, aki nem él? Mellé olyan pofátlanul vigyorgok, hogy csak na.
*Noah hitetlenkedésén kuncognom kell. Nekem is kellett idő mire megjegyeztem, de aztán muszáj volt. Darren miatt. Na nem azért mert én annyira szerettem volna ezt a sok nyavalyát megjegyezni. De édes mindegy, hogy miért a lényeg; hogy megjegyeztem. ~ Nézd... Jegyezd meg egyenlőre az Atanerket. Ő az Alfa, azaz Darren. Minden más meg majd ragad. Én is így kezdtem, csak akkor még Darren Ikkuma volt. Minden más hanyagolható, legfeljebb ha rossz emberrel kezdesz ki, akkor majd a szádba tapossák. A kölykök meg fogalmam sincs miért Naturalakok. Talán azért mert nem tudnak semmit. ~ Rá kell jönnöm, hogy szeretem mikor Noah nevet. Oké, pasi vagy valami hasonló de nekem akkor is kellemes a nevetése. Ezt szerettem már a táborban is, s ha most tudnék én is mosolyognék, de csak egy vicsor szerű valamit láthat a pofámon, meg érezheti, hogy mintha az energiáim gyengébbek lennének. Igen, kezdek fáradni.* ~ Azt értem, de ez miben volt más? ~ Fogalmam sem volt, hogy milyen egy ilyen falkába fogadás. Engem a kutya sem hódoltatott be, na nem mintha nehéz lett volna egy pár hetes kölyköt. Valahogy a beharapásommal együtt ez eldőlt, azt hiszem. S Darrenen kívül, senki sem küzdött azért, hogy elfogadjam őket. Annak a lehetősége, hogy elmegy... hát, a franc sem tudja... de csak felálltam és elrohantam a székemhez, aztán a pofámba rángattam magam után a plédet amivel mindig le volt takarva a lábam, hogy ne legyen baj, ha esetleg egy emberrel futok össze. A pléd alá vackoltam magam és szemeim lehunyva, szusszanva egyet váltottam alakot. Nem akartam tovább meríteni magam a mentális beszéddel, azért még haza is kell érnem. Ahogy ez megvolt, magam köré húztam és csak felülve néztem Noáhra, miközben a fejem megtámasztottam a térdeimen.* - Noah, csak egy kérdés. Ne akadj ki, de meg van az oka amiért kérdezem. Biztos vagy benne, hogy Darren tudott erről? Nézd én ismerem és... a szüleim meghaltak balesetben miközben ide tartottunk. Egy olyan kocsi jött belénk, aki azon a versenyen indult amit Darren szervezett. Én éltem túl... de nem sokon múlott. Darren ott volt, érezte és... beharapott. Talán csak lelkiismeret furdalásból. Én egy idegen voltam, akit akkor látott először és megtette, vállalta. A saját fiát miért hagyná el? A farkasoknak nagyon ritkán lehet gyerekük... szerintem nem tudott róla. De ha igen, akkor nem értem. *Valamiért bosszantott az, hogy Noah egy faházat kapott. Nem tudtam felfogni, megérteni azt, hogy Darren miért száműzte fel a síparadicsomban úgy, hogy a saját fia plusz még be is hódoltatta. * - És ott jó neked? Nem szeretnél inkább velünk lenni? Mármint nem mint családdal, hanem csak mint társaság vagy mi... Jenny, hát Ő érdekes. Én sem sokat beszéltem vele, pedig már egy ideje itt vagyok. De egész... normális. Ryan haláli fazon. Őt meg kell ismerned és tuti kedvelnéd. Minden baromságban benne van. Imádom. Egy nagy gyerek. * Szemeim csillognak ahogy Ryanről beszélek. Tényleg imádom s mondhatni, hogy rajongok érte. De ennek is megvan az oka s nyilván nem az, hogy hagy az álom világomba élni. Sőt... pont ezt nem hagyja.* - Alekszej, Nikolaj és Nathalie... ők furcsák nekem. Alekszej Darren teremtője, Nikolaj az öccse, Nathalie meg... a franc tudja. Nő, nem különösebben foglalkoztat. Victor Alekszej teremtője de, Darren úgy tekint rá, mintha a sajátja volna. Morgós fazon és nagyon szigorú én speciel félek tőle. Fétise az ezüst... az első találkozónkon ezüst piercinget akart belém tenni és alig voltam 2 napja farkas. Sótlan, begyöpösödött vén ember. ÉS azt hiszem, ennyi a család fa. Azt ne kérdezd ki kinek a mije és milyen kapcsolatban vannak mert néha úgy viselkednek mint az ellenségek, aztán meg úgy mint a testvérek. Ryan meg Darren vannak olyan szoros kapcsolatban, hogy meggyepálják egymást, aztán elmennek sörözni. Ölnének egymásért... de egymást is. Az iskolát már elintéztétek? Vagy mi lesz a féléveddel? Milyen a Teremtőd? S ha ott hagyott akkor miért harapott be? Darren meg aláírja a papírjaid... csak légy vele türelmes. * Nyújtottam ki a kezem, hogy kedvességből megsimogassam Noah arcát, amolyan nyugtatásként vagy mi. De aztán még ott volt a kezem, mikor hírtelen elvigyorodtam.* - És igen megkapod az ágyam felét. De ne legyél hím, mert Apu a kezedbe adja a micsodádat aztán azzal játszhatsz míg visszanő. * Kacsintottam rá, némi kihívással. Persze tudhatta Noah, hogy csak hülyülök. Legalábbis nagyon reméltem, hogy nem érti félre, ha meg igen... hát az pech. Nekem. De neki is.*
-Miért nem lehet egyszerűen alfa? Minek kell itt bonyolítani ezt az egészet? Atami? Nerk? Jó, majd valahogy megjegyzem, de nem ígérem... már a nevet. Mikuma? Az, hogy fater birtokolja ezt a címet, tiszta sor, te mi az a másik? És az most miért fontos? Mindegy, amíg itt vagyok, ezt az egyet talán megtanulom, a többi meg amúgy sem érdekes. Mire beljönnék, már rég Kanadában vagyok, vagy valahol máshol. A kölyökre adott magyarázat vicces, nevetni kezdek rajta... azért naturalakok, mert nem tudnak semmit, ez óriási. Ash sérülését nézve érzem, hogy sokat vesz ki belőle az egész, de nem ugrok fel, csak szól, ha baj van, addig meg figyelek rá. -Ott nincs ilyen összetartás, meg kötelékféle, ott mindenki megy a feje után, itt meg azt éreztem, hogy... hogy tök jó, ennyire szeretik egymást, érted? Mégis, lehet, hogy az a falka borzalmas ehhez képest, de akkor is más az, amikor a Teremtőd visz oda, mert legalább ő ott van, akármilyen legyen is. Ez meg... nem akarsz valamit, másért jöttél, és rákényszerítenek arra, hogy fogadd el azt alfának, akit nem sokkal előtte még ki akartál nyírni. Ez rosszabb, mint amikor agonyvernek. Kb. így tudom jellemezni az egészet, akkor is, ha titkon érdekelt amit éreztem akkor, és kíváncsivá tett, milyen lehet tartozni valahová, úgy igazán, és nem csak lógni a levegőben, mint ott. Valahogy ilyesmiről álmodtam én is, de nem tudom megemészteni, hogy ebbe nekem nem volt beleszólásom. Mire ugranék, hogy a pokrócért menjek, Ashley megoldja, így ha nem kér a segítségemből, akkor nem teszem, csak eligazgatom rajta a takarót. -Van ruhám, ha kéred. Kinyitom a táskát és előhalászok belőle mindent, pólót, nadrágot, pulcsit, legalább az legyen rajta, ne csak a pléd. -Nem tudom Ashley, tényleg nem, én csak azt tudom, hogy lelépett, az anyám meg lecsúszott teljes mértékben. Én már úgy ismertem meg, hogy drogozik és iszik, a barátnői azt mondták, előttem életvidám nő volt. Tönkretette a muteromat, érted? Hazavágta teljesen. Mi igaz és mi nem, nem tudom, Northlake azt állítja, nem tudott rólam, de ez nekem kevés, amikor láttam az anyámat drogos alkoholistaként, aki engem hibáztatott mindenért, mert meg mertem maradni. Lehet, Ashleynek igaza van, és fater nem is olyan állat, mint én hiszem, csak... csak ezt egyáltalán számításba venni sem olyan egyszerű. 20 évet nem tudok eldobni, nem megtörténtté tenni. -Jó? Hogy lenne jó, amikor a saját Teremtőd azt mondja, hogy nem érdekli, intézetbe dobnak, ha nem vállalja el a gyámságomat? A falka meg... hát ott mindennaposak voltak a bunyók, a verekedések, az sosem volt olyan... igazi falka. Azt szoktam meg, de ez meg tök más. Fogalmam sincs, mit akarok, tényleg nincs, csak azt tudom, hogy hokizni, a többi meg mind nem számít. Nem tudom, ki az a Ryan, de biztos jó arc, ha Ash azt mondja, viszont én akkor sem tartozom ehhez a családhoz. Ők jól megvannak nélkülem is, nem kellek ide felesleges személyként. Egy halvány mosoly azért megjelenik az arcomon, jó lehet így élni, amikor tudod, vannak körülötted, és nem csak úgy. -Ekkora a család? Ezt hogy tudod elviselni? Nem sok? Ezüst? Ne már. Ja, azt nem, de a félévem megvan, azzal nincs gond, érettségi jön most. Végre. Jared egy faszkalap, azért harapott be, mert az agyára mentem. Először meg akartam fújni a kocsiját, aztán meg lecsukattam, és bosszút állt, de azt állítja, hogy tetszett neki a vagányságom, de nem sokat foglalkozott velem. Oké, azt megvárom, aztán megyek is. Hallgatni is rossz, amikor Ashley felsorolja, kik vannak a családban, a felét nem jegyzem meg, csak azt, hogy ezek is kettyósok, és azt, hogy itt is lehet bunyózni halál nyugalommal. A simogatásra elvigyorodok, és az csak szélesedik és szélesedik a képemen. -Ash, hím vagyok, mégis hogy viselkedjek, nőstényként? Ugyan már, azt ne mondd, hogy ő hajt rád, akkor kifekszem. Ne viselkedjek hímként, ez jó, de van szemem, látok is vele, már hogy a fenébe nyomjam el magamban a hormonokat? Northlake meg tépdesse a saját farkát, ne az enyémet.
~ Igen, Atanerk. Az meg Ikkuma... amolyan Béta. De nem vagyok történész.. kérdezd meg Aputól, hogy honnan erednek a nevek. Egyedül a Kanguyakok eredetét tudom. ~ Vagy valami ilyesmi. De ha az Atanerket megjegyzi már nem fog senki sem kötekedni azon, hogy nem tudja a kifejezéseket. Na nem mintha velem szórakoztak volna, mikor lazán legúnároztam Jamest. De ennyit a hierarchiáról. Többet én sem tudok, vagy csak nem értem. De amíg tudom, hogyan kell viselkedni addig semmi baj nincs. De úgy látszik, hogy a saját kis elképzeléseim a nevekről azért sikert aratnak és ezért képes vagyok bármilyen baromságot kitalálni. De nem teszem, hallgatom ahogy beszél, a falkájáról. Valahogy a hátamon is feláll a szőr ahogy megpróbálok bele gondolni abba a fejetlenségbe ami ott lehet. Lehet egy ilyen... csordát falkának nevezni? Számomra nem. De nem kezdtem el bizonygatni, hogy itt jobb és maradjon, ne vágyon vissza. Tudom, kicsit más a helyzet de én magam is vágyok haza. Hogyan kérhetném ugyan azt Tőle amire én magam képtelen vagyok? Tudtam, hogy idővel megfogja szeretni ezt a helyet, ahogy Darrent is. Így csak a farkasom morran egyet, mikor tudatosul benne, hogy a Teremtője veszélyben volt. Bár nem nevezném veszélynek, csupán fenyegetésnek.* ~ Nézd... ne keseregj. Gondolj arra, hogy azzal, hogy ide kényszerített valahol neked tesz jót. Megszabadulsz a falkától és hidd el, Darren alá fogja írni a papírokat. Ha pedig ez megtörténik, mivel nem a Teremtőd és nincs is köreinkben így bármikor kiléphetsz a falkából. ~ De addig míg ez nem következik be, addig is lássa a hasznát a dolognak. Mint ahogy én is láttam a csatlakozásnak. Persze erről nem beszéltem, mert nem tehettem hisz lássuk be, én már jóval korábban tudtam ezt a dolgot, mint bárki más. S nem szerettem volna Darrent bajba keverni azzal, hogy a kölyke, egy 16 éves kislány többet tudott róla mint a vének. De tovább nem kínoztam és merítettem magam, így egy kisebb kitérőt téve ide ráncigáltam a plédem. Örültem a segítségnek, hisz a maradandó sebeim még mindig nem tudtam annyira elfogadni, hogy mutogassam. Nem voltam rájuk büszke. Sok más kölyök talán mutogatná, hogy jééé ennyit szenvedett és túl élte Castort. De én tudtam azt, hogy igenis hibáztam. Hibáznom kellett ahhoz, hogy oda jussak. * - Köszönöm. * Mosolyogtam a másikra és a pléd alatt kicsit ügyetlenül magamra kaptam a nadrágját, egy pólót meg a pulcsiját is. De meg kell hagyni, nem az én méreteim ami kicsit sem zavart... legalább tuti kényelmes. Vannak nők, akik képtelenek feldolgozni egy-egy dolgot. Ez pusztán lelki gyengeségük jele. De az ajkamba harapva elfojtottam ezt és nem mondtam semmit, csak bólintottam, hogy értem.* - Sajnálom. * Tényleg sajnáltam, azt, amit Noahnak látnia kellett. Az a nő ember volt, ezek alapján előbb vagy utóbb de ez lett volna a sorsa. Kegyetlen? Nem, sosem voltam az de vannak dolgok amiket el kell fogadni. Ezért nem is értem Sam rajongását Miss Szöszi után. A gyámságos dolog már ismerősebb. Nem rég mentünk ezen a procedúrán végig Darrennel. Ő sem bólintott rá elsőre.* - Talán... ne vonj párhuzamot. Fogadd el ezt olyannak amilyen. Senki nem kérte, hogy illeszkedj be. Én itt vagyok, a többiek meg... senki nem fog tőled semmi többet elvárni mint egy kölyöktől. Nem raknak rád pórázt. Itt is lehetsz szabad... Fogd fel úgy, mint egy csere-diák programot a sulikban. De itt... senki nem fogja hagyni, hogy intézetbe vigyenek megint. Csináld azt, amit szeretsz... *Vontam meg a vállaim. Nem szépítettem, hisz azért a kölykök felé is vannak elvárások. De Noah azért már ki nőtt abból, hogy azt hallgassa, hogy fogadd el a farkasod, fogadd el a falkát blablbabla... csak ez edzéseken kéne megjelennie és kész.* - Úgy, hogy... azokkal foglalkozom akik közel állnak hozzám. Darren és Ryan. Ha a többiekről kérdeznél... nem tudnám megmondani, hogy mit szeretnek, mit szoktak csinálni... Az olyan dolgok amik érintenek, meg úgy is tudok mert valamelyik hím szól. Vagy rajtuk venni észre a változást... eléggé nyíltak, szóval nem fogják szépíteni a tényeket. De néha... azaz igazság, hogy sehogy nem tudom elviselni. Olyankor kijövök az erdőbe, a csendbe ahol nincs semmi és senki. Este meg visszalopózom és megtalálom Ryan ágyát. Ő tudja, hogy mikor kell hallgatni. Talán az egyetlen farkas aki nem felejtette el, hogy Ő is volt kölyök és min megyünk keresztül. Ja és igen, ezüst... a vérvonalunk a Fakír. * Talán nem tudta és azért lepődött meg az ezüstön de a fene sem tudja, azért én elmondtam. Viszont Noaht sem kell félteni, ezt már tudom és a felvetett ötletre ráharaptam.* - Beletenyereltél. Darren rám hajt és azaz igazság, hogy én is szerelmes vagyok belé. De még nőnőm kell, legalább addig hogy nősténynek számítsak. Aztán mennyegző meg ilyenek... de az még sok idő. *Az arcom komoly. S ha nem farkas volna, akkor el is hinné. Azonban a hazugságomtól bűzlik az erdő is, nem csak én. Szóval Noah tudja, hogy ez mind-mind nem igaz.* - S nem kell nőstényként viselkedned... már így is annak nézel ki. * Kacsintottam rá, ahogy cukkoltam de a kezem lehullott az arcáról és rajta megtámaszkodva álltam fel féllábra és ha felállt akkor bele is karoltam, ha nem, akkor csak támaszkodtam a vállán.* - De most gyere... együnk valamit. A konyha tudományom nulla... de ketten csak összehozunk valamit. De mielőtt ellenkeznél... - ha szóra nyitotta a száját, akkor már az egyik kezemmel be is fogtam. - … Darren nincs otthon. Nem kell vele találkoznod ha nem akarsz. Akkor mész amikor akarsz, ha pedig nem akarsz elmenni, nem kell. De enned igen... ha már magam megmérgezem ne haljak meg egyedül, az unalmas. * Vigyorodtam el és elengedtem a száját, hogy most már beszélhet. Nem tudom ugyan, hogy Darren mikor jön, de írok neki egy sms-t, hogy Noah nálunk van lehetőleg ne ijesszen rá vagy valami. HA pedig mégis betoppan, ott a szobám, amit mindig is tiszteletben tartott Darren. Ha pedig jött, vagy nem kérette magát tovább akkor bizony elindultam visszafelé a farkaslakhoz. A kerekes kocsimnak kakukk, ahogy láttam olyan nyolcas van a kerekében, hogy az már öröm és boldogság egy grafikusnak. Szóval azt ki kell kalapálni, így bizony azért menet közben kitértem felé, hogy magam mellett toljam a másik kezemmel, miközben szökdécselek Noahra támaszkodva. Remélem nem feküdt ki a röhögéstől...
-Inkább nem akarom tudni, ez is... mindegy, Ata... az. Jóvan. Muszáj elröhögnöm az egészet, mert tényleg poénos, és tuti, ha belefutok egy ilyen guruba, hát meg fogom kérdezni, hogy miért a kanoké, miért nem a nőstényeké? Vagy itt alapjáraton mindenki biszexuális? Az kéne még, és én lepetézek. Az, hogy az én falkám milyen, hagyjuk, de én elvoltam, mert lehet, néha összetűzésbe kerültem a hímekkel a nőstényeik miatt, szóval mindig, azért nem kötöttek meg, mint ahogyan fater itt akar. Azt úgysem viselem el, mert nem, nekem kell a szabadságom, abból nem engedek, akármi legyen, nem. -Ja, jelenleg, de a Teremtőm a nyakamon van, és nem vagyok biztos abban, hogy én itt akarok maradni. Aláírta volna, már el is húztam volna a csíkot innen, hidd el, de nem, mert ő most megmutatja, hogy az nem úgy megy... ehh. Ha nem írja alá, vagy nem adja vissza a papírjaimat, feljelentem, és nem érdekel, mivel jár, megpattanok én papírok nélkül is, nem kell hozzá, hogy továbbálljak. Az egyetlen bibi, hogy még figyeltet is, hát marha jó, mi vagyok én? Sorozatgyilkos, vagy mi? Ilyesmiről nincs cetlim. -Nincs mit.... az meg mindegy, így alakult, csak... ezért haragszom, érted? Akármilyen nő volt, akkor is az anyám, és a végére már egész jó volt a kapcsolatunk. Az öltözködésben is segítek, ha kell, de nem erőltetem rá Ashre magam, ha megoldja egyedül is. Tudom, hogy a muter ember volt, és sosem értette volna a mi világunkat, de azért nem 40 évesen kellett volna meghalnia. Jaredre is pipa vagyok, azt azért nem hittem volna, hogy a pofámba röhög, és ott hagy ő is. -Tőlem senki ne várjon el semmit, egyedül hokizni szeretek, bunyózni, meg a verdákat, ennyi. Minek akarnék beilleszkedni, ha eleve nem is kellek ide, csak amolyan... szánalom jellegű a dolog? Hagyjanak békén. Ha már nem én döntöttem a saját életemről, akkor annyit márpedig kénytelenek lesznek elviselni, hogy marhára nem érdekel, ki mit akar tőlem. Egyelőre nem, tutira nem, mert a makacsságom ezt nem engedi, és máshoz vagyok szokva. Akkor meg nem fogok alkalmazkodni két perc alatt, mert faternak éppen úgy tetszik. -Azon nem csodálkozom, ez nekem is sok lenne, ez olyan mint valami klán, komolyan mondom. Fakírok vagytok? Anyám... nekem jó a sajátom. Trollok, de kell is. Ez az egyetlen, amit értékelni tudtam Jaredtől, semmi más. Legalább ezt nem cseszte el, bár még mindig nem vágom, hogy lehet ennyire gyökér. Vigyorogva bólintok, hát ha nekik jó az ezüst cucc, legyen, de nekem fater se kínálgassa, mert akkor kifekszem. -Aha, jó, de az baj, ha engem nem érdekel? Mint egy nőstény, mi? Most azt akarod, hogy bizonyítsak? Nehogy meglepődj. Röhögni kezdek, végül felállok a földről, vicces nőstény, nem mintha fgolalkoznék azzal, hogy fater mire vagy kire pályázik. Quebecben sem kérdeztem meg soha, volt is belőle balhé.Messze vagyok én attól, hogy nőneműnek tituláljanak, de veszem a lapot, rajtam nem múlik, és pofátlanul kihívó vagyok. -Oké, az enyém is, szóval ezzel nem vagy egyedül, az meg nem érdekel, hogy hol van, vagy nincs. Így nem tudsz hazamenni. Ennyit a tilalomról. Elkap a röhögőgörcs, amikor meglátom, Ashley a vizesnyolcas kerekű tolószéket akarja mankónak használni, és engem a másik oldalon. Ezt nem lehet komoly pofával végignézni, kizárt. A táskámat felkapom, a kocsit rákötöm, mert ha itt ütögetem a kereket, akkor az darabokban lesz a végén. A karomba veszem a nőstényt, úgy viszem fel, és lehet, közben mindent szétver a fejemet, amit csak talál, de le nem teszem.
*Noah szavaira csak felsóhajtottam és a fejem ingattam. Mégis mit tegyek? Talán a valóság, az amivel jár kicsit felébreszti. De ha nem, hát én kedvelem akkor is mikor gyökér és agya a nullával verekszik de még úgy is mínuszban marad.* - Nem Noah. Tényleg nem ilyen egyszerű. Aláírja a papírokat azonban csak akkor engednek ki, ha megfelelő körülmények vannak. Miután kiengedtek még hónapokig szúró-próba szerűen látogatnak meg a gyámügytől. Ezt csináljuk mi is, már február óta. Eleinte Stevet nyúzták, most Darrent nyúzza a gyámügy. A Teremtőd meg... akár ki is Ő, nehogy azt mond nekem, hogy letud nyomni egy darab farkas egy egész falkát. Ha Darren ott van mögötted, akkor ott van a családja is és a család mellett meg a falka. Ennyire egyszerű... De ahhoz, hogy veszélynek tegye ki bármelyik családtagját... le kell tenni az asztalra. * Nem kellett mondanom, hogy Darrennek a család az szent és sérthetetlen. Nem olyan tök Noah, hogy ne vegye észre. Az anyjára bólintottam, jelezve, hogy értem. Persze, hogy értettem... valahol mélyen, szívem egy elrejtett szegletében még én is haragszom Darrenre azért, mert versenyeket szervez. Azaz apró dolog meg sosem fog onnan kimúlni, még akkor sem, ha totálisan hálás leszek neki azért, hogy így alakult. Bár erre kicsi az esély. Így nem is nyugtatom Noah-t, hogy majd elmúlik. Aztán ahogy meghallom ezt a szánalom jellegű dolgot hát ki fekszem. Szó szerint és kezemmel az arcom temetem el.* - Te, ez betegség nálatok fejlődésben lévő hímeknél? A legutóbbi kölyök, aki ezt hajtogatta kilépett a falkából, Darren elé járult, hogy visszatérjen... de beleszeretett egy embernősténybe és nem a megfelelő módon viselkedett így száműzve lett a városból. Ja de míg ide eljutottunk tönkre tett lelkileg. Szóval Noah... - ültem fel és néztem a szemébe. - ... Darren jó szívű, kedves és van lelkiismerete. DE! Szánalomból, sajnálatból nem tesz meg senkit falkataggá. A másik karom is ráteszem arra, hogy nem ez van mögötte és nem azért hódoltatott be, mert elmesélted neki, hogy mi a szitu. A fia vagy... s ahogy másnak, úgy neked is adott egy lehetőséget. Én is megkaptam, Sam többször is megkapta és még azaz idióta, semmire kellő Masako is életben van. Amit Atanerkként tesz, az érinti a falkát. Családi drámát nem visz bele. Lehetőséget adott mert lát benned valamit... de persze, ehhez bizonyítanod kell, megmutatni, hogy igaza van, te több vagy. Nehogy már a makacsságod erősebb legyen a farkasodnál. *Hát ez kész rémálom. Jó, nekem is volt ilyen dilim... a különbség annyi, hogy nálam tényleg csak a sajnálat dominált. Sajnálta Darren, hogy az ő versenyén történt a dolog és így megtette... de egyébként ez akkor is egy esély. Ha nagyon elcseszem, szó nélkül kinyír. Na nem mintha nem erre pályáztam volna hónapokon keresztül, de ez most mindegy. Nem tudom elhinni, hogy valaki úgy tekint magára mint valami szánalom adomány. Ez kész. * - Csak higgy magadban Noah és ha nem is bízol Darrenben, bízz bennem. * Igen, ha arról van szó, tudom tartani a számat míg az nem falka jellegű dolog. Azok meg ugy sem hozzám jutnak el korábban. Szóval ez teljesen okés.* - Jóóó... ennyire ne... egy percig se hidd, hogy letudod nyúlni Darren nőit. Apu tudhat valamit... a bizonyításod meg... hagyjuk, nekem elég az ha én tudom, hogy nőstény vagy. Nem is akarok mást hinni. * Bizonyítani. Na az kéne még. Bár vér szerint nem sok közöm van Noahhoz, attól még a testvérem vagy mi. A hormonjaim is teljesen jól vannak, bár azt hiszem, hogy lassan már valamit megint kéne kezdenem. De nem vele, nem most és pláne nem még egyszer a szabad ég alatt. Persze azért osztatlan sikert arattam megint, de úgy látszik Noah heppje rajtam röhögni. Annyi baj legyen, addig sem kesereg de azért kapott egy csúnya pillantást. De az istenért sem mondtam volna azt, hogy segítsen nevetés helyett. Megoldom ám... nincs nagy baj, hogy segítséget kelljen kérnem. * - Hé... most mit csinálsz. Tolod Te? * Kérdeztem, de hát már kötött is, engem meg felkapott. * - Noah! Tegyél le... hallod, van két lábam, tudok sétálni! Najó, csak egy van... de tegyél le... * Ha nem engedett el, akkor elkezdtem bizony püfölni, de valahol azért jól esett az apró lelkemnek, hogy ennyire segíteni akar és nem szerencsétlenkedik összevissza.*
Ez a város nekem olyannyira idegen, hogy el sem tudom mondani. Itt születtem, nőttem fel, lett belőlem farkas, mégsem érzem magam itthon. Az évek során számtalan nagyvárosban jártam, megszoktam őket, hisz velem együtt növekedtek mind. Mégis, mikor elindultam ide, egy szeletem, a kis naiv részem azt remélte, hogy itt minden megmaradt a régiben, sértetlen, és tökéletes. Ám csalatkoznom kellett. Az élet nem állt meg a világ ezen részén sem, nagy bánatomra. Puha mancsaim összecsókolóznak a vastag hótakaróval, emlékszem, mikor kölyökként bukdácsoltam benne, belefúrtam az orrom, majd prüszköltem, mert beszívtam egy adagot, majd hanyatt vágva magam hempergőztem meg benne, élvezve, hogy a hideg átjár, és a hópelyhek összeölelkeznek a bundámmal. Jól esik erre gondolni, mindig is jól esett, én a múltamból merítettem erőt világ életemben, a fiatalkorom csodáiból és borzalmaiból. Most azonban, hogy látom, szinte mindent elsöpört a modernizáció, a falnak tudnék menni. Csak azért is a hóba fúrom az orrom, és úgy csóválom a farkam, mint egy pár hetes kölyök, noha termetemből adódóan ki van zárva, hogy az lennék. Persze, ha valaki nem profi a vérfarkasok terén, akkor maximum egy egyszerű farkasnak nézhet, mert jelenleg minden energiám a pajzsom mögött lapul, oly szorosan, hogy nincs olyan lélek, aki be tudna jutni mögé. Elvégre, én volnék az, akitől az Árnyak erednek, jobb nem létezhet nálam ebben. S ez így van jól, valamiben én vagyok a legjobb, míg a többiek másban. Sokáig tartott, mire rájöttem, hogy mennyire is értékes a fegyver a kezemben, de mára már tudom. A szagok fájóan idegenek. Olyan farkasok, akiket nem ismertem, de tudom, hogy akad köztük a vérvonalamból is. Figyeltem őket mindig, noha az ittenieket személyesen sosem kerestem fel, mert túlságosan fájt volna betenni ide a lábam újra és újra. Most ugyan szívesen jöttem, de ha nem ég fel a tetoválásom, még biztos, hogy kibírok pár évszázadot. Ettől függetlenül volt itt szemem és fülem, nem sokáig, csak addig, míg megszerezte a számomra szükséges információkat. Persze, nincs kizárva, hogy nem tűnt fel neki mindenki, hisz az enyéim remekül tudják leplezni magukat, de pár farkasról még így is tudok. Főleg a fiatalabbakról. Tudom, hova megyek, akaratlanul is arra visznek a lépteim. Kíváncsi vagyok, túlélte-e az évszázadokat, vajon a kövek éppoly rendíthetetlenül állnak-e, ugyanolyan tökéletes, rejtélyes és energiákban gazdag, mint régen? Bevallom, kicsit izgulok. Jó lenne, ha valami olyan lenne, mint régen. Kifújom a levegőt, mielőtt arra fordulnék az ösvényen, lelkileg felkészülök a hűlt helyére, ám pillanatokon belül újra lelkesen csóválom a farkam, és kezdek el rohanni, mint mi sem lenne természetesebb. Hogy óvatlan volnék? Hát persze… Hogy eltűnök, mielőtt bárki meglátna? Egyértelmű… Az első sziklához törleszkedem, ingerel, hogy nincs itt az illatunk, elmosták az évszázadok. Utálom, hogy mások szagát érzem, vicsorogni támad kedvem, s ha már így, hát meg is teszem. Le akarom dobni a pajzsom, hogy tökéletesen érezzek mindent, mi nem evilági, de egyelőre kivárok, nem tudom, hogy mennyire biztonságos, vagy akad-e valaki a közelben. Inkább használom a képességem, s eltűnök a szem elől, de azért gyorsan összejárom a terepet, hogy ne tűnjön úgy, idesétált valaki, aztán eltűnt. Végül felugrom egy alacsonyabb sziklára, és leheveredem rá, mancsaimra ejtve a fejem. Egyelőre megfigyelek, amíg meg nem unom… ez lehet két perc, vagy akár egy év is. Ki tudja nálam.
Kezdőlap
//
