- Miért? Sokan szeretik azt a fajta izgalmat és adrenalint, ami olyankor keríti őket hatalmukba. – pillantottam rá kérdőn, hiszen tényleg érdekelt, hogy őt miért nem vonzotta. Főleg úgy, hogy volt már része benne. Bár sose gondoltam olyannak, aki eleve szívesen küzdene bárkivel is, inkább olyannak hittem, aki mindig másképpen próbálná megoldani elsődlegesen a dolgait, de az is lehet, hogy tévedek, hiszen egy farkasnak sok álarca lehet és sose lehet tudni, hogy az éppen látott dolgok valódiak-e, vagy csak egy gondosan felépített színjáték keretei közé tartoznak. - Igen, volt már szerencsém. Nem sokkal az ideérkezésem után is az egyik bárban. – rántottam meg a vállaimat, mintha nem lenne nagydolog. Számomra talán nem is az, mert meg tudom védeni magam, de nem mindenki ilyen szerencsés. Ezért is próbálom átadni a tudásomat másoknak. – De általában mindig ők járnak rosszul és nem én. A mai fiatalok sokszor azt hiszik, hogy minden nő utánuk vágyik és a nemet nem értik meg, de gondolom ezt nem pont neked kell magyarázni. – biztos vagyok abban, hogy egy szállodában is történhetnek érdekes dolgok, vagy ki tudja. Sose dolgoztam még ilyen helyen, és szerintem nem is fogok, mert sose vonzott az a világ vagy az ottani munkák. - Pontosan, de a legjobb, amikor ötvözi őket az ember. Olyankor még kiszámíthatatlan az egész. – mosolyodom el és hamarosan célt is érnek a támadásaim. Látom, ahogyan rogy, aztán pedig gurul, hogy ismét talpra álljon. Mosolyát viszonozom, amikor viszont rúgni készül, akkor sietve emelem a kezem, hogy hárítsam az ütést, viszont a fájdalom könnyedén járja át a jobb kezemet, ahogyan telibe kapja és még egy kisebb fájdalom ittas nyögés is elhagyj az ajkaimat és megtántorodom. Volt benne erő és mivel későn kapcsoltam, így szarul is védtem. Az ép kezemmel nyúlok a másikhoz, de mozgatni alig bírom és arcomra is kiül az, hogy ez most nem volt éppen szerencsés találkozás. - Nem, nem sok szerencsére… és talán egy darabig nem is fog… - azt hiszem, hogy szükségem lesz gyógyítóra, ha azt akarom, hogy minél hamarabb helyre jöjjön a karom. – Talán lehet, hogy egy kis szünet nem ártana. – pillantok Rockyra, mert folytatnám, ha az életem vagy mások élete függene tőle, de kötve hiszem, hogy Will díjazná, ha egy edzés keretein belül amortizálnám le magam teljesen.
- Én nem tartozom közéjük és ezt cseppet sem bánom. Más izgalmakra vágyom. A jövő keresése, tudni, hogy mi jön és hogy mi lesz a feladatom, ez szó szerint fizikailag is hatással tud lenni rám. Meg a zene és a bor, a golf is. Attól, hogy megállom a helyem az utcán, nem kell várnom, hogy végre valaki. A megoldás pedig nem az erőszak, hanem az ármány. Mindig a sötétben cselekedni. Egy árny a fényben is annak a hiányát képezi. - Nyolc napon túl gyógyult az illető? Afelől nincs kétségem, hogy Cali győzött. - Kár, hogy ezt előre nem tudják. Tudom, vannak ilyenek és ők nem értik, mekkora öröm, amikor sikerül elérni, hogy abból a nemből igen legyen. Ehhez érett férfi kell, aki tudja, hogy mikor érdemes folytatni és mikor kell megállni. Ismerem a problémát. - Úgy érzem, sok nőt tanítasz vagy tanítottál, ugye? Ez egy szép küldetés! Elismerően szólok, mert ha egy nő úgy jár az utcán, hogy meg tudja védeni magát, az egész más. Nia profi capoeira-s volt és ez sokat hozzátett a természetéhez. Kevesebb gond volt vele. - A meglepetés ereje az egyik legnagyobb hatalom, jól mondod. Elmosolyodom és látom is, hogy alkalmazza. Méghozzá ügyesen! Már a földön vagyok, de nem sokáig. A francia boksz durvább mozdulatát mutatom be. Először úgy tűnik, hogy jól hárít a nő, de megérzem, hogy összerándul a teste. A legjobbak is hibázhatnak. Nem mindig sikerül eltalálni az erősséget vagy az irányzékot. Komoly bajt nem akartam okozni. Ahogy visszahúzom a lábamat, megállok és figyelek. - Csukló vagy ujjak? Az edzésnek itt van vége. Sajnálom, mert Calival öröm lett volna még sokáig gyakorlatozni. Nem szólok bele, mit csináljon vele, úgyis tudja. Az igazi harcos nem csak rombol, hanem azzal is tisztában van, hogy hozza helyre a sérüléseit. - Legközelebb finomabb leszek. Nem törés, ugye? Csontot nem hallottam hasadni, de Cali érzi inkább. Az a szünet jó nagy szünet lesz. Ilyen kézzel már nem ajánlatos ugrálni. Ha megengedi, akkor a végén még kezet rázok vele. Újabb megerősítés, hogy nekem már nem kell ezt erőltetnem. Végső esetben megfelel, amúgy felesleges. Inkább egy pohár bor vagy egy kávé mellett társalogni, az illik hozzám.
- Milyen izgalmakra? – kérdeztem meg tőle kíváncsian, hiszen nagyon is érdekelt, hogy őt mi vonzza. Azt se értettem, ha annyira nincs oda a harcért, akkor miért pont edzés beszéltünk meg, de igazából ő tudja. Én nem vagyok semminek se elrontója. - Ohhh, dehogy. Nem állt szándékomban rendőrségen kikötni. Még akkor is, ha inkább gratuláltak volna a fiúk ott. Inkább csak megmutattam, hogy a lányok nem védtelenek és a nem az nemet jelent. – rántottam meg könnyedén a vállaimat, hiszen ártatlanokat nem szoktam bántani, miért is tenném? Egyébként se voltam az erőszak híve, a tudásomat akkor használtam, ha más lehetőség nem volt rá. Tudom, harcos vagyok, de attól még nem a harc a lételemem. Jobb szeretem én is békésen megoldani a dolgokat. Csak egy bólintással feleltem arra, amit mondott, de semmi több. Felesleges lenne. Szerintem ő pontosan tudja, hogy mikor kell visszavonulnia és mikor nem. Másrészt meg nem rám tartozott, hogy mit tesz, amíg olyat nem tenne, hogy őrző szükséges hozzá. - Igen, elég sokat. Egykoron az egyetemen tartottam órákat, most meg itt szoktam. Szerencsére mindig vannak jelentkezők rá. Sőt, néha még férfiak is megkérdezik, hogy jöhetnének-e. A mai világban senkinek se árt egy kis önvédelem, főleg nem ezen a vidéken. – persze egy farkassal, vagy egy bosszúszomjas szellemmel nem lehet csak úgy felvenni a harcot. Utóbbival szerintem szinte egyáltalán nem, de ez mindegy is most. Viszont az utcán szaladgáló más őrültekkel szemben azért még van esély. - Csukló… - szólalok meg és óvatosan megtapogatom. Nem érzem azt, hogy bármi is elmozdult volna, ahogyan úgy néz ki még mozgatni is tudom, így szerintem csak zúzódás és semmi több. Ő se adja jelét, hogy törés lenne, mert hallott volna valamit, vagyis remélem, hogy mondaná. - Ohh, nem kell. Én nem figyeltem oda, így jár az, aki egy pillanatra nem koncentrál. Legalább ismét megtanultam a leckét, és szerintem nem. Csak megzúzódott, vagy te hallottál valamit? – pillantottam rá kérdőn, majd a hideg vizes palackomat rányomtam a kezemre, hogy ne dagadjon be. - Hmm, mi lenne ha zuhanyzás után kint találkoznánk és beülnénk valahova? Nem edzés, de még szívesen beszélgetnék veled, ha nincs más dolgod. – vetettem fel ötletnek, hiszen ő eleve nem úgy tűnt, mint aki a nyílt harcokat szeretné. Inkább másképpen vinné véghez, amit a fejébe vett, de ez most lényegtelen is. Ha benne volt a dologban, akkor sietve szedtem össze a cuccaimat és zártam be magunk mögött a termet, hogy utána a női öltözök felé vegyem az irányt. 15-20 perc múlva pedig már a recepciónál vártam rá, miközben leadtam a kulcsot és beszélgettem az éppen ott levő recepciósunkkal.
Kezdőlap
