Éjszakánként a legjobb DJ-k adják a talpalávalót, a jégkorong szezon idején pedig napközben közös meccsnézéseket szerveznek kivetítőkön ezen a magát "Alaszka legmenőbb éjszakai klubja és sport bárja"-ként hirdető helyen.
A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 02, 2023 1:00 pm-kor.
Már nem tudom, mikor és hol tanultam meg, hogy nincs szentebb a kisujjeskünél, azt teljesíteni kell bármi áron. Megrázzuk egymás ujját, hogy akármi is lesz, teljesítjük az ígéretünket. De ez teljesen új volt számomra. Próbáltam, tényleg próbáltam állni Zack tekintetét, de olyan rettenetesen zavarban voltam előtte, miközben nem engedte el a szemeimet az övéivel. Komolyan olyan érzésem volt, mintha a lelkembe látna a kék íriszével. Gondolkodás nélkül igent mondtam volna neki bármire ezek után. Talán ezért tartanak meggondolatlannak? Bánja kánya, nekem ezek az apró csókok mindent megértek. Ezért is voltam olyan dühös magamra, amiért nem tudom kordában tartani az érzelmeimet. Miért, de miért nem tanultam meg még mindig? De… azt hiszem eljutottam arra a pontra, ahol már nem érdekelt. Mert nem tehettem róla, a szívem irányított, az pedig egyre hevesebben vert. Már megint. Attól féltem, hogy meghallja, ahogyan készül kiugrani a helyéről, amiért ilyen édes velem, azt pedig nem szerettem volna, ha ennél is többet lát belőlem. Mármint az érzéseimből, más még lehet. Az kevésbé zavart volna. Lelki szempontból meg már mindegy volt, így, hogy kifecsegtem a dolgot, mindent tudott, amit kellett és szerintem azt is, amiről nem akartam, hogy észre vegye. Én, a szerelmes, és ő, aki kedvel engem. Azt hiszem. Remélhetőleg. Biztosan. -Oké, igazad van, tényleg nem utálom, de erről neked nem feltétlen kéne tudnod -nyújtottam ki rá a nyelvem vidáman. Istenem, borzasztóan szerettem őt abban a pillanatban. Soha, senki iránt nem lobbant fel ilyen intenzív szeretet bennem, mint most iránta. Basszus, nagyon mélyen benne voltam a dologban. -Basszafasz, legyen, írjunk fel rá bármit. És persze, hogy van vétójog, mondjuk azt írjuk fel piros tollal. Például ellenkezhetsz, ha valami nyálas filmet akarok megnézetni veled -nevethetnékem támadt a gondolattól, hogy míg én drukkolok a szereplőknek, addig ő halálra unja magát. Én pedig kedves vagyok, szóval, ha nem akarja, akkor nem kell végigszenvednie velem egyetlen ilyen filmet sem. Ruganyos léptekkel kerültem meg, majd ugrottam a hátára, így, hogy némileg lehajolt, könnyebb dolgom volt. Ennek ellenére nem hagyhattam ki, hogy megnézzem a lábammal is az oldalát, ha már miatta kénytelen voltam hullámvasúton utazni. Jó jelnek vettem, hogy nem esett össze ettől, pláne úgy, hogy a levegőben kalimpáltak a lábaim. Ügyet sem vetve arra, hogy miniben vagyok, a dereka köré fontam a lábaimat és kapott egy csókot is a nyakába. Már sokkal jobban izgatott az, hogy legyünk otthon, mint az előbbi vallomás kellemetlensége. Felfogtam, megértettem, hogy ennek nem itt és most van az ideje, hogy komolyabban belemenjünk, elégedett voltam annyival, amit ígért nekem. Pozitívumok, én pedig reményteljesen vártam, hogy ebből mit hoz ki a jövőben. -És ha én olyan lány vagyok, aki szeret a határokon táncolni? -kérdeztem, miközben egy újabb csókot leheltem a nyakára. Azt hiszem borotvaélen táncoltam. Csak az volt a nagy helyzet, hogy már egyáltalán nem érdekelt. -Vagy ha olyan lány, akit nem érdekelnek a szabályok? Egy kicsit sem? -suttogtam és gyengéden végigsimítottam a mellkasán, ameddig leért a kezem. Határozottan nem kellett volna húznom az agyát, de jól esett. Nagyon. Nem lehetne, hogy csettintésre hazaérünk?
Erős tipp volt, hogy nem utálja és úgy fest, bejött. De nem kommentálom szavait, csupán cinkos mosoly ül meg képem szegletében, hogy a következőkben a nyálas filmek kapcsán fel kelljen nevessem. - Az egyenlőség híve vagyok. Ha megnézel velem valami trancsírozós akciófilmet, felőlem jöhet a nyál is...! - Más kérdés, hogy valószínűleg szétszedném a filmet képkockáról képkockára, aztán a következő alkalommal már feleolyan lelkesen dobna be hasonló ötletet. Ám most készséges lovagként vettem a hátamra a megfáradt bokájú kishölgyet. Az első hirtelen ötletem az volt, hogy valahova a tengerparti sziklás sétányhoz rabolom őt el, aztán ha nagyon beálmosodna, hazaviszem, mástnem, nézünk egy szép napfelkeltét közösen, ha bírja a pörgést - azt szeretni szokták a csajok - ám azzal nem számolt eme "terv", hogy Dora nem bír a vérével és juszt huzigálja a (nem) oroszlán bajszát. - Nincs azzal baj, csak ne reklamálj, ha addig táncolsz, mígnem valaki átránt a másik oldalra... - Szusszantam újabbat, nyakamon az izmok finoman feszültek meg, ahogy érintése nyomán apró szikrák pattantak láthatatlan közöttünk, tüzes parázsként követve csókját. Kezének útjába csupán azért nem volt beleszólásom, mert ha elengedtem volna bármelyik karommal is, csúnyán a földön végezte volna a leányzó. Érezhette a póló vékony anyaga alatt az izmok finom feszülését, a hasfal bucskázását, amikor a gondolat azt kívánta, bárcsak tovább vinné azt a mozdulatot a nadrág szélét elérve... - Baszki, Dora, ne akard, hogy McCartynak legyen igaza és közszeméremsértésért vigyenek be végül! - Rázkódott meg vállam a finom nevetéstől. Legalább hazáig bírja ki. Vagy ne, mert akkor az én kezeim is felszabadulnak és mint tudjuk, ezt a játékot ketten játsszák.
Megborzongtam a meleg kabát alatt is, nem a hideg éjszaka gondolata zavart meg ennyire, hanem a trancsírozós filmek lehetősége. Sose szerettem túlzottan a műfajt, bár… legalább elbújhatnék a karjai között, ha nagyon félek. Végső soron ez nem is olyan rossz ajánlat, ha jobban belegondolok. Ha ezek után megnézi velem a romantikus filmjeimet és nem lesz rosszul tőlük, akkor kétségtelenül összeillünk. Vagy sem, nem akadtam fel ilyen apróságokon. Kényelmes és nem elsősorban előnyös volt a jelenlegi pozícióm a hátán üldögélve, szabad bejárásom volt a nyakához és ezt rendesen ki is használtam, elhintettem néhány csókot a bőrén és egy játékos harapást is. Nem akartam neki fájdalmat okozni, inkább csak… hogy legalább olyan jól érezze magát, mint én a jelenlegi helyemen. Azt sem bántam volna, ha őt jobban szórakoztatja a dolog, én köszönöm szépen, tökéletesen elvoltam a kis játékommal. -Nem szokásom ilyenek miatt kicsapni a balhét, feltéve, hogy te vagy az a valaki – örültem, hogy nem látja az arcom színét, ami kezdett enyhén vörösbe átmenni. Élveztem, hogy ezt váltom ki belőle, néhány apró mozdulatom, úgyhogy ismét végigsimítottam a kidolgozott felsőtestén. Kicsit hidegek voltak az ujjaim az esti levegő csípősségétől, de nem tűnt úgy, mintha zavarná, mintha egyáltalán semmi sem zavarta volna, amit csináltam. Talán nem voltam egyedül azzal az érzéssel, ahogyan azt kívántam, bárcsak ebben a szent minutumban otthon lennénk. Csakhogy már az se zavart volna, ha az ő keze is kalandozni kezdett volna a csupasz lábamon. Rossz vagyok, tudom. -Tetszik, ahogy idegesen kimondod a nevem, van benne valami… izgató -suttogtam a fülébe. Szándékos volt a szóhasználatom, tényleg egyre nehezebben bírtam magammal. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor megláttam az épületet, amiben laktam. Nem voltunk már messze és ideje lett volna lecsusszannom a hátáról, hogy elővegyem a kistáskámból a lakáskulcsom, anélkül igen nehezen jutunk be. Beletúrtam a hajába, és nehéz szívvel, hogy meg kell szakítanunk ezt a kontaktust köztünk egy rövid időre, lekászálódtam a hátáról. Magam elé húztam a táskámat, és mivel köztudott, hogy a női táskák mindent is elnyelnek, szerencsétlenkedtem egy sort, mire megtaláltam a kulcsot. Diadalittasan húztam ki és azzal a lendülettel ejtettem le Zack előtt. Sóhajtva lehajoltam érte, nem zavartatva magam, hogy így premier plánban végignézheti a mozdulatsort és a fenekem. Jó, talán volt némi szándékosság abban, hogy lassabban álltam fel a megszokottnál miután megszereztem a szökevény tárgyat. Gyorsan a zárba helyeztem a kulcsom és belöktem az ajtót a vállammal. Már csak a liftet kellett megvárnunk, én pedig éreztem, hogy szikrázik köztünk a levegő. Nem mertem ezek után a szemébe nézni, féltem, hogy elárulna a tekintetem teljesen. Miért nem jön már az a hülye lift? Türelmetlenül nyomogattam a gombot, hogy addig is kerüljem Zack fájóan kék pillantását. -Egyébként eszembe sem jutott Henry, annál jobb dolgok kötötték le a gondolataimat -suttogtam, miközben hangos csörömpöléssel megérkezett a lift. Biztos jó ötlet az, hogy mi ilyen kis helyen legyünk összezárva, akkor is, ha alig tart egy percig az egész utazás? Beléptem a liftbe és várakozó tekintettel néztem fel a kedvenc férfiúm szemeibe. -Még meggondolhatod magad -csak kérlek, könyörgök, ne tedd. Mindennél jobban szükségem volt rá.
Kezdőlap
