Éjszakánként a legjobb DJ-k adják a talpalávalót, a jégkorong szezon idején pedig napközben közös meccsnézéseket szerveznek kivetítőkön ezen a magát "Alaszka legmenőbb éjszakai klubja és sport bárja"-ként hirdető helyen.
A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 02, 2023 1:00 pm-kor.
Már nem tudom, mikor és hol tanultam meg, hogy nincs szentebb a kisujjeskünél, azt teljesíteni kell bármi áron. Megrázzuk egymás ujját, hogy akármi is lesz, teljesítjük az ígéretünket. De ez teljesen új volt számomra. Próbáltam, tényleg próbáltam állni Zack tekintetét, de olyan rettenetesen zavarban voltam előtte, miközben nem engedte el a szemeimet az övéivel. Komolyan olyan érzésem volt, mintha a lelkembe látna a kék íriszével. Gondolkodás nélkül igent mondtam volna neki bármire ezek után. Talán ezért tartanak meggondolatlannak? Bánja kánya, nekem ezek az apró csókok mindent megértek. Ezért is voltam olyan dühös magamra, amiért nem tudom kordában tartani az érzelmeimet. Miért, de miért nem tanultam meg még mindig? De… azt hiszem eljutottam arra a pontra, ahol már nem érdekelt. Mert nem tehettem róla, a szívem irányított, az pedig egyre hevesebben vert. Már megint. Attól féltem, hogy meghallja, ahogyan készül kiugrani a helyéről, amiért ilyen édes velem, azt pedig nem szerettem volna, ha ennél is többet lát belőlem. Mármint az érzéseimből, más még lehet. Az kevésbé zavart volna. Lelki szempontból meg már mindegy volt, így, hogy kifecsegtem a dolgot, mindent tudott, amit kellett és szerintem azt is, amiről nem akartam, hogy észre vegye. Én, a szerelmes, és ő, aki kedvel engem. Azt hiszem. Remélhetőleg. Biztosan. -Oké, igazad van, tényleg nem utálom, de erről neked nem feltétlen kéne tudnod -nyújtottam ki rá a nyelvem vidáman. Istenem, borzasztóan szerettem őt abban a pillanatban. Soha, senki iránt nem lobbant fel ilyen intenzív szeretet bennem, mint most iránta. Basszus, nagyon mélyen benne voltam a dologban. -Basszafasz, legyen, írjunk fel rá bármit. És persze, hogy van vétójog, mondjuk azt írjuk fel piros tollal. Például ellenkezhetsz, ha valami nyálas filmet akarok megnézetni veled -nevethetnékem támadt a gondolattól, hogy míg én drukkolok a szereplőknek, addig ő halálra unja magát. Én pedig kedves vagyok, szóval, ha nem akarja, akkor nem kell végigszenvednie velem egyetlen ilyen filmet sem. Ruganyos léptekkel kerültem meg, majd ugrottam a hátára, így, hogy némileg lehajolt, könnyebb dolgom volt. Ennek ellenére nem hagyhattam ki, hogy megnézzem a lábammal is az oldalát, ha már miatta kénytelen voltam hullámvasúton utazni. Jó jelnek vettem, hogy nem esett össze ettől, pláne úgy, hogy a levegőben kalimpáltak a lábaim. Ügyet sem vetve arra, hogy miniben vagyok, a dereka köré fontam a lábaimat és kapott egy csókot is a nyakába. Már sokkal jobban izgatott az, hogy legyünk otthon, mint az előbbi vallomás kellemetlensége. Felfogtam, megértettem, hogy ennek nem itt és most van az ideje, hogy komolyabban belemenjünk, elégedett voltam annyival, amit ígért nekem. Pozitívumok, én pedig reményteljesen vártam, hogy ebből mit hoz ki a jövőben. -És ha én olyan lány vagyok, aki szeret a határokon táncolni? -kérdeztem, miközben egy újabb csókot leheltem a nyakára. Azt hiszem borotvaélen táncoltam. Csak az volt a nagy helyzet, hogy már egyáltalán nem érdekelt. -Vagy ha olyan lány, akit nem érdekelnek a szabályok? Egy kicsit sem? -suttogtam és gyengéden végigsimítottam a mellkasán, ameddig leért a kezem. Határozottan nem kellett volna húznom az agyát, de jól esett. Nagyon. Nem lehetne, hogy csettintésre hazaérünk?
Erős tipp volt, hogy nem utálja és úgy fest, bejött. De nem kommentálom szavait, csupán cinkos mosoly ül meg képem szegletében, hogy a következőkben a nyálas filmek kapcsán fel kelljen nevessem. - Az egyenlőség híve vagyok. Ha megnézel velem valami trancsírozós akciófilmet, felőlem jöhet a nyál is...! - Más kérdés, hogy valószínűleg szétszedném a filmet képkockáról képkockára, aztán a következő alkalommal már feleolyan lelkesen dobna be hasonló ötletet. Ám most készséges lovagként vettem a hátamra a megfáradt bokájú kishölgyet. Az első hirtelen ötletem az volt, hogy valahova a tengerparti sziklás sétányhoz rabolom őt el, aztán ha nagyon beálmosodna, hazaviszem, mástnem, nézünk egy szép napfelkeltét közösen, ha bírja a pörgést - azt szeretni szokták a csajok - ám azzal nem számolt eme "terv", hogy Dora nem bír a vérével és juszt huzigálja a (nem) oroszlán bajszát. - Nincs azzal baj, csak ne reklamálj, ha addig táncolsz, mígnem valaki átránt a másik oldalra... - Szusszantam újabbat, nyakamon az izmok finoman feszültek meg, ahogy érintése nyomán apró szikrák pattantak láthatatlan közöttünk, tüzes parázsként követve csókját. Kezének útjába csupán azért nem volt beleszólásom, mert ha elengedtem volna bármelyik karommal is, csúnyán a földön végezte volna a leányzó. Érezhette a póló vékony anyaga alatt az izmok finom feszülését, a hasfal bucskázását, amikor a gondolat azt kívánta, bárcsak tovább vinné azt a mozdulatot a nadrág szélét elérve... - Baszki, Dora, ne akard, hogy McCartynak legyen igaza és közszeméremsértésért vigyenek be végül! - Rázkódott meg vállam a finom nevetéstől. Legalább hazáig bírja ki. Vagy ne, mert akkor az én kezeim is felszabadulnak és mint tudjuk, ezt a játékot ketten játsszák.
Megborzongtam a meleg kabát alatt is, nem a hideg éjszaka gondolata zavart meg ennyire, hanem a trancsírozós filmek lehetősége. Sose szerettem túlzottan a műfajt, bár… legalább elbújhatnék a karjai között, ha nagyon félek. Végső soron ez nem is olyan rossz ajánlat, ha jobban belegondolok. Ha ezek után megnézi velem a romantikus filmjeimet és nem lesz rosszul tőlük, akkor kétségtelenül összeillünk. Vagy sem, nem akadtam fel ilyen apróságokon. Kényelmes és nem elsősorban előnyös volt a jelenlegi pozícióm a hátán üldögélve, szabad bejárásom volt a nyakához és ezt rendesen ki is használtam, elhintettem néhány csókot a bőrén és egy játékos harapást is. Nem akartam neki fájdalmat okozni, inkább csak… hogy legalább olyan jól érezze magát, mint én a jelenlegi helyemen. Azt sem bántam volna, ha őt jobban szórakoztatja a dolog, én köszönöm szépen, tökéletesen elvoltam a kis játékommal. -Nem szokásom ilyenek miatt kicsapni a balhét, feltéve, hogy te vagy az a valaki – örültem, hogy nem látja az arcom színét, ami kezdett enyhén vörösbe átmenni. Élveztem, hogy ezt váltom ki belőle, néhány apró mozdulatom, úgyhogy ismét végigsimítottam a kidolgozott felsőtestén. Kicsit hidegek voltak az ujjaim az esti levegő csípősségétől, de nem tűnt úgy, mintha zavarná, mintha egyáltalán semmi sem zavarta volna, amit csináltam. Talán nem voltam egyedül azzal az érzéssel, ahogyan azt kívántam, bárcsak ebben a szent minutumban otthon lennénk. Csakhogy már az se zavart volna, ha az ő keze is kalandozni kezdett volna a csupasz lábamon. Rossz vagyok, tudom. -Tetszik, ahogy idegesen kimondod a nevem, van benne valami… izgató -suttogtam a fülébe. Szándékos volt a szóhasználatom, tényleg egyre nehezebben bírtam magammal. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor megláttam az épületet, amiben laktam. Nem voltunk már messze és ideje lett volna lecsusszannom a hátáról, hogy elővegyem a kistáskámból a lakáskulcsom, anélkül igen nehezen jutunk be. Beletúrtam a hajába, és nehéz szívvel, hogy meg kell szakítanunk ezt a kontaktust köztünk egy rövid időre, lekászálódtam a hátáról. Magam elé húztam a táskámat, és mivel köztudott, hogy a női táskák mindent is elnyelnek, szerencsétlenkedtem egy sort, mire megtaláltam a kulcsot. Diadalittasan húztam ki és azzal a lendülettel ejtettem le Zack előtt. Sóhajtva lehajoltam érte, nem zavartatva magam, hogy így premier plánban végignézheti a mozdulatsort és a fenekem. Jó, talán volt némi szándékosság abban, hogy lassabban álltam fel a megszokottnál miután megszereztem a szökevény tárgyat. Gyorsan a zárba helyeztem a kulcsom és belöktem az ajtót a vállammal. Már csak a liftet kellett megvárnunk, én pedig éreztem, hogy szikrázik köztünk a levegő. Nem mertem ezek után a szemébe nézni, féltem, hogy elárulna a tekintetem teljesen. Miért nem jön már az a hülye lift? Türelmetlenül nyomogattam a gombot, hogy addig is kerüljem Zack fájóan kék pillantását. -Egyébként eszembe sem jutott Henry, annál jobb dolgok kötötték le a gondolataimat -suttogtam, miközben hangos csörömpöléssel megérkezett a lift. Biztos jó ötlet az, hogy mi ilyen kis helyen legyünk összezárva, akkor is, ha alig tart egy percig az egész utazás? Beléptem a liftbe és várakozó tekintettel néztem fel a kedvenc férfiúm szemeibe. -Még meggondolhatod magad -csak kérlek, könyörgök, ne tedd. Mindennél jobban szükségem volt rá.
Apámnak elintézni valója akadt a kikötőknél, de nem igényelt segítséget részemről. Nagyapával ketten megoldják, hisz apróság, ezzel nyugtatott. Hogy ne legyen láb alatt - bár szerintem szimplán ő érezte volna magát kellemetlenül - a kölyköm bevállalta az esti műszakot a PIT-ben Hannah mellett, így lényegében semmi nem állta útját, hogy Dora átcuccoljon estére, nem akarva egyedül maradni Bruno hatalmas házában, míg ő távol van. Szerintem mondjuk csak kifogás volt részéről a dolog, de hülye lettem volna ellenkezni, ha már ilyen szerencsésen álltak együtt a csillagok részemről is ahhoz, hogy kettesben töltsünk időt. Máskor is aludt már itt, épp csak a kis gyökeret macskát nem hozta át, meg a fiszem-faszom sminkcuccait, amivel beterítette a fürdőnket indulás előtt. Némileg morogva indult így az este, - hát gyönyörű ő mindenhogyan, csak haladjunk már, nem igaz, hogy rá kell várni... a világ dicsősége is így múlik el, kérem, ahogy a kanapén tespedve próbáltam a lelkesedésem megtartani. A haragtartás ugyanakkor Dora irányába nem volt erősségem, már a kocsiig leérve sikerült megbékítenie, ez pedig a Jaxx-be érve csak fokozódott.
Épp kimelegedve vártuk a sorunkat a pultnál, én pedig hátulról öleltem át a kedvest, nyakába csókolva szórakozottan. - Azért valld be, kellett már ez kicsit. Mit is mondott Bruno, meddig vagy letiltva a piáról? - Ciccentem rosszalló játékossággal, ugyanakkor értettem és megértettem az öreg aggodalmát. Még jó, hogy nem hozzá kell holnap reggel hazavigyem a lányt.
Hála a teremtőnek, újra magassarkúban parádézhattam a tükör előtt, felváltva emelve magamhoz a fekete ruháimat, amiket sietősen bedobáltam a táskámba, ami egyébként valahol a nappaliban hevert. Végül hosszas gondolkodás után megállapodtam a bal oldali ruhánál és magamra húztam a csillogós anyagot, hagyva, hogy teljesen eltakarja az ujja a kézfejemet. Úgy éreztem, hogy ez tökéletes lesz a mai estéhez, mindent kiemel, amit kell és Zack elismerő pillantása is megerősítette ezt bennem, ahogyan átvágtam a nappalin. Határozottan megérte megvennem ezt a darabot. Miközben vártam, hogy megszáradjon az első réteg rúzs az ajkaimon, újra csekkoltam a telefonomat. Se egy üzenet, egyetlen hívás sem, legalábbis nem attól, akitől vártam volna. Bruno lelépett, épphogy két szót váltottam vele és már húzott is ki az ajtón. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, így sóhajtva tettem vissza a hátsó zsebembe a telefont és miután tökéletesnek nyilvánítottam a sminkem, kiléptem a fürdőből. Készen álltam az egész estés táncolásra, hogy kimozogjam magamból az elmúlt időszak feszültségét és alig vártam, hogy végre ne arra kelljen koncentrálnom, mi is lesz a jövőmet illetően. Köszönetképpen a figyelemelterelésért egy cuppanós csókot hagytam Zack ajkain, mielőtt beindította az autó motorját.
Kellemes bizsergés futott rajtam végig a nyakamba érkező csóktól, képtelenség, hogy minden egyes alkalommal ezt váltja ki belőlem. Levakarhatatlan vigyorral simultam közelebb a drágához, ahogyan a karjaiba vont. Szerettem ezt az érzést, mindennél többet jelentett számomra, amikor így viszonyult hozzám, ennyire mutatva a külvilág számára, hogy mi bizony összetartozunk. Az egyik tenyeremet a kézfejére simítottam és lazán összekulcsoltam az ujjainkat a válaszom előtt. -Máris sokkal jobban érzem magam -csillogó szemekkel kerestem a tekintetét, türelmesen várva a pult előtt lévő sorban. Jó helyen voltam a karjai között, minek izguljak feleslegesen azon, mikor is kérhetünk? -Hát, legutóbb, amikor még beszélt velem, az volt a megállapodásunk, hogy addig nem iszok, amíg rajtam van az a szar. Milyen szerencse, hogy három napja és hét órája nem kell ezen aggódnom. És ő sincs itt -mutattam körbe a szabad kezemmel. Az agyam egy eldugott zugát rettenetesen idegesítette, hogy még mindig nem rezgett miatta a telefonom, de… nem aggódtam túlságosan. Nagyfiú, megoldja a dolgait. Felszabadult előttem egy hely, úgyhogy közelebb léptem a pulthoz, húzva magammal Zacket is, eszem ágában sem lett volna távolságot hagyni köztünk. Kiváltságos helyzetben éreztem magam, ahogyan egymásba fonódtunk. Kedvesen a pultosra mosolyogtam és vártam, hogy elém lépjen, hogy leadhassam neki a rendelésünket. Megizzasztott a táncunk, ideje volt a folyadékpótlásnak. -Tequila? -pillantottam féloldalasan a drágára. Fiatal volt még az este, érzéseim szerint még belefért egy pár pohár töményebb ital. De ha Zack ellenkezett volna, megadóan döntöttem a fejem a vállára, kérjen, amit csak szeretne. Viszont akkor is én állom ezt a kört, ezt már eltökéltem. Feltartottam a kezemben a telefont, hogy azzal fizessem ki a kért italokat, ha nagyon haragudna érte, majd kiengesztelem őt valahogyan, volt pár ötlet a tarsolyomban. Úgyis láttam a terem másik felében néhány széket az eldugottabb sarokban, majd ott megbeszéljük a dolgot. Egyelőre csak szerettem volna visszamenni táncolni a drágával, hagyva, hogy a csípőm mozgása elfeledtesse velem azt is, hogy mi a nevem. Csak jól akartam érezni magam.
Amikor vele voltam, minden olyan rettentően könnyűnek tetszett, még azt is hajlamos voltam elfelejteni, hogy ez a könnyedség mennyire törékeny jégen is táncol hétről hétre, ha nem percről percre kettőnk között. Mégis... túlságosan régről hozott érzéseket keltett bennem, mellette olyan szabadságot élhettem meg itt, Anchorage "börtönében", amit már hosszú ideje nem volt szerencsém, hisz nem tettem ki innét a lábamat. Mindig akadt rá ok. Dora mellett levethettem a szülő, a legidősebb testvér és az elsőszülött gyermek szerepét is, mindazt a felelősséget, amit a vérvonalam által hordoztam magammal, atyám hagyatékaként. Csak én voltam... És ő. Mosolya az én képemre is vigyort csal, egyszerűen nem tudok betelni vele, ahogy finoman megugrik karjaim között, mikor borostám nyakának puha bőrét súrolja. Undorítóan rózsaszín kis párocskának tűnhetünk a külső szemlélők számára, de történetesen magasról tettem rá jelenleg, ki és mit gondol. - Egész jó az érvelésed, ami azt illeti. - Ciccentem rosszallóan, a fejemet ingatva meg, hogy a választásra biccentsek. - Indításnak jó lesz... - Ennyit arról, hogy csak szőlőlevet kaphat a kiscsaj, de majd odafigyelünk, hogy ne vigye túlzásba. Valami előnye legyen már annak, hogy a gyors regerenációmnak hála rég nyomtam már be úgy istenigazán és ma sem fog, még csak meglegyinteni sem a bevitt alkohol mennyisége valószínűleg. Esélyem sincs az italokat rendezni különben, mert Dora mintegy fegyverként vonja ki a telefont tartó karját és tör a pulthoz. Épp csak arra van időm, hogy utána lépjek, minek következtében vállam a mellettünk állónak koccan. A szőke hajú, komorabb arckifejezésű nő nem tűnik ismerősnek sehonnét, mégis kicsit tovább időzik rajta a tekintetem, mint az illedelmes volna. És nem, nem a fekete, mélyen dekoltált ruházata miatt. Egyszerűen csak... valami nem kóser vele. Nevezzük megérzésnek. - Bocs. - Bukik ki belőlem önkéntelenül, majd mozdulok is, ahogy az italokat megkapjuk. Nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget az intermezzonak jelenleg, felemelve az egyik poharat Dora felé emelem, szabad tenyeremmel derekát birtokolva be, s akképpen vonva kicsit közelebb, nehogy elsodorják mellőlem. - A gyógyulásodra!
-Csak szeretem hagyni néha, hogy a rosszabbik énem vegye át az irányítást -nevettem fel vidáman, továbbra is teljesen hozzásimulva; biztonságban éreztem magam a karjai között. Mostanában nem igazán volt kedvem mellette jó kislányt játszani, a korábbi kérésének megfelelően igyekeztem önmagamat adni, ebbe beletartozott az is, hogy időnként nem az elvárásoknak megfelelően cselekedtem, de hát istenem, belefér, nem? Szerettem ezt az érzést, a drága mellett elengedtem magam, még alkohol sem kellett hozzá. Bár most ennyi táncolás után szomjas voltam és valami ismerős, hazai ízre vágytam. Elégedett mosollyal pillantottam rá, ahogy zöld utat kaptam tőle az általam választott italra. Ugyanezzel a kismacskás vigyorral ismételtem meg a pultosnak a kívánságom és figyeltem, ahogy kitölti az italokat, majd amikor közölte az árat, szó nélkül kifizettem a rendelést a pult felé nyújtott telefonommal. Egy-null Zackie. -Köszönjük szépen -elvettem az egyik poharat és úgy fordultam a drágához, hogy koccinthassunk. Fel sem tűnt a kis interakciója, csak azzal voltam elfoglalva, hogy pótolhassam a folyadékot. Jó, tudom, igyak vizet, de még fiatal az este, legalábbis ezzel nyugtattam magam. A pillangóim táncot jártak a gyomromban az érintésétől és csak remélni mertem, hogy nem kis szívecskék úsznak el a szemem előtt, ahogy a kék íriszeibe pillantottam. -Meg arra, hogy végre kikapcsolódunk -mondtam ki egyszerűen, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve átfontam az italt tartó kezét az enyémmel, eképpen emelve az ajkamhoz a poharat. -Egészségedre -megtartottam köztünk a szemkontaktust, szinte még levegőt sem vettem, miközben élveztem a köztünk ugráló láthatatlan szikrákat. Lassan kortyoltam bele az átlátszó alkoholba, és egy szempillantás múlva eltüntettem az egészet, egy apró fintor kíséretében. Semmi esetre sem cseréltem volna el ezt az érzést, ahogy egymásba fonódva álltunk a váltakozó fények alatt, minden apró lélegzetvétellel egyre intenzívebbnek tűnt az egész. Pont magasról tettem arra, ha esetlegesen útban voltunk a soron következő szomjas embernek, számomra csak ez a pillanat létezett. Még az sem zökkentett ki, hogy magamon éreztem a figyelő tekinteteket, egy rózsaszín buborékban éreztem magam, ahol nem volt más, csak a drága és én, megszűnt a külvilág számomra. A basszus dübörgése halványan eljutott a fülemig, de fel sem fogtam, milyen zene szól, teljesen megbabonázva éreztem magam. Biztosan állíthatom, én bármeddig képes lettem volna ebben buborékban létezni, de hirtelen váltott a zene, a ritmus lágyabbá vált, melankólikus hangok törték meg a pillanatot. -Mehetünk? - éles váltás volt ez nekem, megzavarta a szerelmetesen nyugodt helyzetemet. Nem igazán tudtam mihez kezdeni magammal, éppen elégnek éreztem azt a tequilát, ami lecsúszott az előbb a torkomon, kellemesen fűszeres utóízt hagyva a nyelvemen. Hátha neki jobb tervei vannak a következő lépést illetően, úgyhogy végül a fejemmel biccentettem egyet a táncparkett irányába, meghagyva neki a döntést.
Kezdőlap
