Behúztam a nyakam, ahogyan átfutottam a szöveget. Mondjuk más leírásnak jobban örültem volna, de hát... Lehetséges, hogy tényleg nálam maradt a kabátja. Na, majd bedobom neki valamelyik délután a Pitbe, ha nem felejtem el. Ezek szerint tényleg nem meséltem el Zack-nek a dolgot, ha ennyire kiakad? Szerintem túl álmos voltam, amikor írni akartam neki, de ezek szerint sose küldtem el azt az üzenetet. Érdekes. "Igazából csak a kulcstartót sajnálom nagyon, olyan szép gyöngyös volt:(" azóta sem láttam olyat egyik boltban sem, pedig kerestem bőszen szabad pillanataimban. "Ajj, kinyitották kulccsal az ajtóm, amíg dolgoztam, ennyi, nem lett semmi bajom, nem kell aggódni. Minden okés volt, a lakást sem gyújtottam fel a dugicigimmel, és nem léptem bele semmibe" némi dühvel az arcomon beletúrtam a hajamba. Így pár nap távolságából nem tűnt olyan vészesnek a dolog, elmúlt a pánikrohamom is. Nem akartam felfújni a dolgot. "Ha ő lett volna, akkor simán lerendezem, de a rendőrök szerint ez idegenkezűség vagy mi a fene volt. De jól vagyok, tényleg, bár jól esik az aggodalmad." Megdobogtatta a szívem a gondolat, hogy ennyire törődik velem és az épségemmel, de most már jól voltam. Azt hiszem.
Orrnyergemet fogtam közre mutató és hüvelykujjammal, mélyebb levegővétel közepette. Még a szememet is lehunytam pár pillanat erejéig, olvasva a lány üzeneteit, de nem válaszoltam azonnal. A hirtelen indulatok embere voltam, ám megtanultam jól, sokszor nem célra vezető kapásból nekiugrani az első illetőnek, aki szembejön, csak mert nem tetszik a rendszer... Egy részem márpedig levadászta volna az illetőt, akárki is tört be a másikhoz. Mi van ha...? Nem, annyira nem köthetik össze még velem, elvégre csak pár alkalommal mutatkoztunk nyílt terepen, akkor is nagyobb társaságban. -Jójó, nem aggódok. - A faszt, de ezt nem kell tudnia. - De ez akkor is komoly dolog. Örülök, hogy nem lett bajod. És annak is, hogy nem vagy egyedül. Kinek jár a köszönet a mentésért? - Gondolom én naiv, valamelyik kollégája esetleg újdonsült barinő a városban, annyira nem tartom számon, kikkel bandázik rajtam kívül és ez így van helyén. - Ez csak természetes, Dora. Nem szívesen tudnám bajban a legújabb kedvenc dokimat. Máskor, ha ilyen van, szólj ám nyugodtan, ha tudok bármit segíteni. - Az őszinte gesztuson túl némi önzőség is volt ez utóbbi mondatban, mit hozzá tettem: avasson be, ha bárki ártani próbál neki.
Az ajkamba harapva vártam, hogy mit reagál az üzeneteimre. Tényleg nem akartam felfújni a dolgot, a rendőrök is megmondták, hogy azzal felhívnám magamra a figyelmet, úgyhogy csendben maradtam az eseményeket illetően. Kivéve most Zack-nek, de neki amúgyis mondani akartam, más kérdés, hogy ezek szerint belealudtam az üzenetírásba és sosem küldtem el. Csak nem értem, hogy mi ezen olyan kiakasztó. Valószínűleg később üt be a sokkos állapot nálam. "<3 aranyos, hogy így aggódsz, ugye tudod?" Ilyen kis apróságokkal érte el, hogy napról napra jobban és mélyebben... khm. "Felhívtam aput és jobb ötlet híján egyelőre becuccoltam hozzá" bár ötletem sem volt, hogy Bruno éppen mit csinál, de legalább így nyugodtabban írtam vissza Zack-nek, tudván, hogy úgyse leszünk megzavarva. És az arcszínem elég sok kérdést felvethetett volna, ahogy olvastam a sorokat. Így állunk, már kedvenc is lettem? Megtisztelő helyezés, én mondom. "Egyszer felveszem a kedvedért a köpenyem, ha már ennyire tetszenek a dokik" merész kijelentés tőlem, szemtől-szemben sose vettem volna rá magam, hogy kiejtsek ilyesmit a számon. "Remélem nem lesz legközelebb, de ha mégis, azonnal hívlak, te leszel az első, aki tudni fog róla" kerestem egy puszis emotikont és azt is az üzenetem végére biggyesztettem. Ha itt lett volna, már pusztán ezért a kijelentéséért képes lettem volna percekig csókolni.
Ne szokj hozzá, akkor nem leszek, ha... - Be kell verni a képét annak a tetűnek, aki be mert menni hozzá, de ezt így mégse írhatom le. Rilex öcsém, ne feszülj rá, mg konkrétumot nem tudsz...! - Csúnyán kell nézni az elkövetőre. - Szép mentés. Legalábbis elmegy egynek. Kár, hogy a következő megjegyzés sem segített a vérnyomásomon. Kérdezem én az égtől, kell ez nekem?! Sírba tesz a kiscsaj, mázlija, hogy túlságosan megkedveltem rövid idő alatt. Azért igyekeztem poénra venni a dolgot és egy könnyednek tetsző kérdéssel elütni a dolgot. - És az apu ezúttal Brunot vagy Henryt takarja? Esetleg van egy titkos harmadik a kapcsolatukban? - Kedvem lett volna futni egy háztömböt, míg a válaszát vártam, vagy egészen egyszerűen bevágni a csomagtartóba a telefont, azt rohadjon meg mindenki ott, ahol van. Este lesz egy köröm az erdőn, hogy kicsit kiszellőzzön ez az egész Dora-dolog a fejemből, az már biztos. A kérdés csak az, kit viszek magammal. Az ezen való kattogás segített elterelni a figyelmem a beszélgetésről... egészen a következő üzenetig. - Ohlala, ez mehet a bakancslistára! - Nem kell kétszer ajánlania, az biztos. A következőkre kissé megereszkedtek vállaim, apró mosoly kúszott a képemre. Csak remélni mertem, így, hogy telefonon keresztül nem érzékelhettem őt és hogy füllent-e, hogy komolyan gondolja a leírtakat. - Köszönöm. Tényleg. És csak hogy tudd...- Ezzel pedig átküldtem egy hirtelen lőtt, direkt elökörködött képet számára. A kocsimosás nem kifutó, na.
"Jól van nagyfiú, majd jöhetsz mellém csúnyán nézni" küldtem el kuncogva az üzenetet. Esélyesen jobban megrémít bárkit ő a magasságával és a nézésével, mint én, de azért engem sem kell félteni, pláne, mióta edzeni járok. Legalábbis szerettem volna azt hinni, hogy ezzel komolyabban vesznek az emberek. Azért egy fokkal jobban éreztem magam a gondolattól, hogy szó nélkül bámulna velem csúnyán bárkire is. Még egy indok az egyre bővülő listára. "Szerintem Bruno nem örülne túlzottan, ha tudná kikkel boronálod össze őt:D Ha meg Henry tudná ezt, szerintem maratont kéne futnom, hogy ne kapjon el, lol. De természetesen Bruno apuról van szó, jófej az öreg nagyon" komolyan gondoltam, örökké hálás leszek neki, amiért zokszó nélkül nálam termett negyed órán belül, amikor szükségem volt rá. Jogosan érdemelte ki az apu becenevet, tényleg olyan volt számomra, pedig nemrég még mit össze nem izgultam, hogy jó benyomást tegyek rá, mint a főnökömre! Elhessegettem ezeket a gondolatokat. "Jó terv, szeretek veled pipálgatni" legalábbis amióta elkezdtük ezt az egész lista dolgot, nagyon élveztem hatalmas pipákat tenni a pontok mellé. Azonnal kinagyítottam a képet, amit küldött és alaposan megnéztem, hatalmas vigyorral az arcomon. Legalább tizenöt nevetős fejet küldtem válaszul Zack-nek. "Tetszetős nagyon, de azért szívesebben megnéznélek póló nélkül is" így chatelve sokkal könnyebb volt ilyeneket mondani neki. Viszont ahhoz már így sem volt bátorságom, hogy leírjam, szívesen leveszem én a pólóját, ne aggódjon. Megpróbáltam elütni a dolgot egy kedves és őszinte üzenettel. "De tényleg téged hívnálak, ha gond lenne, ámbár remélem, hogy nem kerül erre sor, hiába ápolgatnám olyan szívesen a sebeid" ha már dokinéniset játszok, akkor tényleg, bármikor fogadtam volna őt, ha segítségre van szüksége.
Bruno. Bazdmeg. Gondolhattam volna mondjuk, de az ember szeret bizonyos tekintetben tagadásban élni, míg arcba nem tolják az igazat. Mondjuk ezt az apuzást esélyesen megnyerte magának az említett fél... Fejemet ingatva, nevetős, féloldalas mosoly közepette pötyögök vissza választ Dorának: - Valóban az, ezzel nem tudok vitatkozni. - Kíííméletlenül jófej tud lenni, ha arról van szó, márpedig volt szerencsénk már egymáshoz nem egyszer. A következő magas labda nyomán kajánul szélesedik meg a vigyor a képemen. - Valami azt súgja, nem ugyanazt értjük a szó alatt, de az csak jó, ha neked is örömet okoz. - Küldtem el a válaszomat, magam előtt látva vöröslő képét, miután leesik neki talán, mit is írt le az imént pontosan. A pólótlanság tényére csuklóból jött a válasz: - Azt ki is kell ám érdemelni, hercegnő. - A vigyor levakarhatatlanná vált képemen, a mosás meg nem haladt. Sebaj, szerencsére nincs, ki sürgessen vele, max az idő múlása, hogy rám sötétedik, mire végzek. - Ez megnyugtató. De remélem én is, hogy nem kerül sor rá. - Attól óvjon meg minket, de főképp őt a büdösnagy ég...!
"Mondanám, hogy vita helyett használhatnád másra a szádat, de még a végén félreérted, ahogy szoktad" kellett ezt nekem leírnom basszus. Pedig eskü csak arra gondoltam, hogy bedobhatnánk valami kaját együtt valamelyik étteremben, vagy elmehetnénk abba a cukrászdába, ahonnan rendelt nekem egyszer. Eskü. Tényleg. Na jó, kit akarok átverni? Fejrázva olvastam a sorait, majd egyszerűen beletemettem a tenyerembe az arcom. Szerintem élvezi, hogy ennyivel ki tud készíteni, pedig ha ennél vörösebb lesz az arcom, az már olyan lenne, mintha lázas lennék. Azon gondolkoztam, hogy beállok ruhástól a zuhany alá, hogy lenyugodjak. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni a sorait, mielőtt még tényleg hideg vizet kell engedjek magamra. Azt érdekes lenne megmagyarázni Bruno-nak, hogy mit keresek a telefonommal a fürdőben, miközben csurom víz vagyok. A képén jót szórakoztam, le is mentettem magamnak, majd válaszoltam. De hogy minek... "Ha én vagyok a hercegnő, akkor te a királyfi vagy, vagy a csúf béka, akit meg kell csókolnom?" túl sok romantikus könyvet olvastam mostanában, hogy ne arra az elcseszett estére gondoljak, szinte faltam a regényeket és emiatt volt ez a nyálas megnyilvánulás. Ennek ellenére szívesen lekaptam volna a pólóját, pont olyannak tűnt, amiben kényelmes lett volna aludni egyet. Vagyis gondolom. Khm. "Egyébként... hogy is volt az a felfedezés? Úgy érzem, hogy még nem aknáztuk ki eléggé a lehetőségeinket" értse, ahogy szeretné, nekem már úgyis mindegy, lassan helyben meggyulladtam, amennyire zavarban voltam. Furcsa dolgokat művel az emberrel a szerelem, az már egyszer biztos.
Félre? Hát hogyan lehetne ezt félre érteni? Csak kérned kell és megadatik... - Szélesedik képemre vigyor a visszakézből érkező ugratása láttán. Sajnálatos módon azt nem közölhettem vele, hogy egyik felvázolt kép se igaz, mert én valójában az a kisvárosi idióta vagyok, aki a csókjától egy szerelmetes kiskamasz szintjére képes süllyedni, de megkockáztatom, már a közelsége képes ilyen hatással lenni rám. Helyette csupán egy békás smileyt küldtem, meg egy koronát az üzenettel: Ezt neked kell kiderítened. O:) - Naaagyon sejtelmes Zachariah, de tényleg, köszönjük. Szóval azt mondod, le kell sérüljek, csak, hogy ápolgathass? :OOO - Az kissé problematikus lesz babám... - Viccet félre téve, befejezem a kocsimosást, aztán beugrok érted, elviszlek vacsizni, mit szólsz? Persze, csak ha van kedved és APU is elenged... :Đ Eskü tízre hazaviszlek.
A szavai láttán először elmosolyodtam, majd az ajkamba haraptam. Lenne egy-két ötletem, hogy mit kérnék tőle, egy ölelést, egy csokor virágot, egy... de eszem ágában sem volt egyet sem kimondani. Még mindig nem tudtam, hogyan kell normálisan viselkedni azzal, aki ennyire tetszik nekem. Dios mío, kapcsolatból elégtelent érdemelnék, ez már biztos. "Jójó, majd gondolkozok rajta, effelől ne legyen kétséged <3" bár, amennyire kiismert az elmúlt időszakban, nem csodálkoznék, ha egyből tudná mire is van szükségem. Rá. Csakis rá, a felesleges cicomák nélkül, egyszerűen csak legyen mellettem. Ennyi. Vidáman néztem a kisbékás emojit, majd hirtelen felindulásból válaszoltam is az üzenetére. "Ha legközelebb látlak, hamar kideríthetjük az igazságot, hát ki vagyok én, hogy megtagadjak egy ilyen csodálatos férfitől egy csókot?" Kettőnk közül ő valószínűleg jobban vissza tudná fogni magát bármilyen helyzetben, ez kétségtelen. Én... én meg azt hiszem, inkább majd tényleg a zuhany alatt kötök ki, jobb esetben magamtól, rosszabb esetben... nem, a rosszabb eset az egyedüli zuhany, de igyekeztem elűzni ezeket a gondolatokat, mielőtt helyben meggyulladok zavaromban. Elképzeltem Zack-et lesérülve és bár nem tetszett a kép, próbáltam normálisan gondolkozni. Túl sok érzelem került még a képzeletbeli sebeibe is, már most szomorú lettem a gondolattól, hogy összeverve látom. Talán nem kéne annyi lányregényt olvasnom. "Hát, a dokinénik már csak ilyenek, hogy sebeket ápolnak, de jobban örülnék, ha vigyáznál magadra" ez volt az igazság. A következő üzenetét olvasva felsikoltottam, aztán eszembe jutott, hogy most éppen nem egyedül lakok, így kicsit halkabban örültem a fejemnek. Újabb randi, újabb indok, hogy fogjam a kezét, hülye lennék kihagyni az alkalmat. "Szerintem akkor gyorsan összekészülök, van valami kívánságod, hogy mit vegyek fel?" mert ha nem, megoldom én, de akkor nem biztos, hogy az szigorúan csak vacsorázós program lesz. "Csak nehogy a szavadon fogjon Bruno és tényleg az ajtóban várjon vissza minket pontban tíz óra nulla perckor:D" az a helyzet, hogy simán kinézném belőle, ahogy az óráját kopogtatva támasztja az ajtót és ha egyetlen percet is kések, akkor szobafogságba rak. Kuncogva ittam bele a kávémba, amiről egészen eddig megfeledkeztem. Mit csinálsz velem Zackie, ha még a kávézás is csak másodlagos melletted? "Már alig várom, hogy tesztelhessem az elméletem, miszerint én a hercegnő és te a királyfi. Vagy én a felfedező és te a térkép. De esetleg az is lehet, hogy én a nap és te a hold." annyira szerettem volna hozzábiggyeszteni még egy szót, de visszafogtam magam. Majd egyszer személyesen, ha összeszedem a bátorságom.
Felesleges körökbe nem bocsátkoztam vele, valóban személyesen kiderül minden majd, szépen sorjában, ahogy ő is írta, felesleges lenne a virtuális betűket koptatni hát. - Igenis dokinéni, értettem! Legalábbis igyekezni fogok. - Ennyit még megígérhettem, hogy inkább arra tereljem a témát, mi legyen a következő lépés. A kocsimosás sajnos megkerülhetetlen volt, de szerencsére nem egészestés műsor, így könnyedén dobtam be a közös, kimozdulós vacsi lehetőségét. - Amiben jól érzed magad, drága. Ki vagyok én, hogy megszabjam, mit viselj... - Úgysem marad rajtad sokáig, mondhatnám, de épp eleget ütöttem a vasat az imént már, azt hiszem. Igazi gentleman vagyok, basszameg. - Nem tud elijeszteni vele, nyugi. - Reflektálok még Brunora, hogy a következő hasonlatain kissé felnevessek, fejemet lassú mozdulattal ingatva meg. Visszaírjak vagy sem? Végül úgy döntök, megérdemli. Elvégre ő az ég, én a föld... öntudatlanul is felemel lelkesedésével, megérdemli hát, hogy horgonyként húzzam kicsit vissza, mikor túlontúl elszállna. - Ne gondold túl Dora. Csak a jelen biztos, de az száz százalékig. Meg az, hogy van másfél órád összekészülni, mielőtt érted megyek. Hívlak, ha elindultam érted. - Tudtam, hova kell menni, de talán nem volt ebben semmi meglepő. Azt meg remélni mertem, nem Bruno fog várni a teraszon...
Kezdőlap
Máskor, ha ilyen van, szólj ám nyugodtan, ha tudok bármit segíteni. - Az őszinte gesztuson túl némi önzőség is volt ez utóbbi mondatban, mit hozzá tettem: avasson be, ha bárki ártani próbál neki.
- Kedvem lett volna futni egy háztömböt, míg a válaszát vártam, vagy egészen egyszerűen bevágni a csomagtartóba a telefont, azt rohadjon meg mindenki ott, ahol van. Este lesz egy köröm az erdőn, hogy kicsit kiszellőzzön ez az egész Dora-dolog a fejemből, az már biztos. A kérdés csak az, kit viszek magammal.
- Nem kell kétszer ajánlania, az biztos. A következőkre kissé megereszkedtek vállaim, apró mosoly kúszott a képemre. Csak remélni mertem, így, hogy telefonon keresztül nem érzékelhettem őt és hogy füllent-e, hogy komolyan gondolja a leírtakat.
- Küldtem el a válaszomat, magam előtt látva vöröslő képét, miután leesik neki talán, mit is írt le az imént pontosan. A pólótlanság tényére csuklóból jött a válasz:
//
