- Így van! – mondja elégedetten, elvégre Rebecca természetesen egyetért vele. Mint mindig, hiszen egyek ők, legalábbis gondolkodásban igazán jól kiegészítik egymást. Egon mondja a hülyeségeit, a lány pedig helyesel. Így működik egy kiegyensúlyozott kapcsolat. Végül Rebecca feladja, és inkább a homlokát a vállára helyezi, hogy ezáltal is kisebb szögben hallhassa Egon csodálatos ötleteit. Nyilvánvalóan túlságosan jó, és barátnője már nem igazán tudja ezt a nagyszerűséget befogadni. Hát, van az úgy, hogy a zsenik már az egyszerű emberek számára túl sokak. Átok és áldás is egyben, hogy Egon ilyen csodálatosan képzett minden téren. - Hm… igazad van. Majd veszünk gumikesztyűt! – mutat rá erre a tényre, elvégre az ilyesmi mosogatásnál is használ. Nem mintha Egon nagyon mosogatna, avagy kesztyűt húzna ahhoz a művelethez, amit nem szokott elkövetni, ugyanakkor már látott mosogató embereket, akik bizony kesztyűt húznak. Szóval Bájgúnárt kinyírni kesztyűben lenne a legjobb. Főleg, hogy így még ujjlenyomat sem lenne. Persze lenne egy rakat DNS, de hát majd elmagyarázzák a gyilkosságot, meg minden, és a helyi hatóságok amúgy is farkasokkal teltek. Nem lenne gond. - Igen, igen! Tényleg jó ötlet! – helyesel a hím, és már gondolkodik azon is, hogy vajon mennyire lenne ez kivitelezhető. – Bár lehet, hogy nehezen tudnánk rávenni őket erre – húzza el kissé a száját. – Az élő hazugságvizsgálók néha igencsak morcosak tudnak lenni. A hím szerint persze nem kivitelezhetetlen, és mivel Rebecca is úgy látja, hogy működhet, akár még be is válhatna. Miért is ne? Csak annyit kell elővigyázatosságból megtennie, hogy nem bukik le saját maga. De, hát olyan jól tudja a saját gondolatait csavarni, hogy néha már maga is elhiszi a dolgokat, szóval szinte már képes őszintén hazudni. Persze valószínűleg kiszúrnák, hogy kamuzik. - Aha, szinte akkor már olyan, mint egy sith. Csak végletekben tárgyal. Aki nincs vele, az ellene. Szomorú, de hát a sithek is elbuktak, szóval nyilvánvalóan Alignak is elfog. Jobb előbb, mint később, bár meglehet, hogy inkább később lesz. Rebecca bizonyára ismeri a Csillagok háborúját, így valószínűleg érteni fogja a dolgot. Ha nem, hát akkor majd jól elmagyarázza neki a dolgokat. Abban igazán legendásnak mondható. - Aha… meglehet, hogy akkor mégsem mondtam igent, mert nincsenek emlékeim a Szösszenetedről – vonja meg a vállait és még egy teátrális sóhajt is hallat. – Pedig egyszerűbb lenne, ha így lenne. Akkor már lenne is egy belső farkasotok. Kémkedhetnék és belső információkat szivárogtathatnék ki. Mint a Harry Potterben Piton professzor! – Egonnak fel is csillan a szeme. A legjobb a varázslós filmeket részegen nézni, néhány korsónyi sörrel a háta mögött. Úgy igazán szórakoztató tud lenni már. - Pedig mókás lenne – mondja kelletlenül. Nem tágít attól, hogy az alvó ügynökség igazán remekül hangzik.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Megpróbálom nem elképzelni azt ami kicsúszott a számon, ami Egon tüzére olajat önt, de csak azért sikerül, mert Egon még helyesel is. Sosem vesz semmit komolyan és talán ez az ő stratégiája, de olykor ezzel képletesen az őrületbe kerget. Feladom, a vállára hajtva a fejem, picit még meg is lököm talán. Halk sóhaj szakad fel ajkaim közül. Néha tényleg nyugiágy kell hozzá. S ez csak fokozódik amikor a Szőke meggyilkolását tervezzük. A fojtogatás vízben és az én észrevételeim csupán annyit hoznak ki belőle, hogy „veszünk gumikesztyűt”. * -Tudod most téged is szívesen megfojtanálak. *Sóhajtom olyan halkan, hogy nem veheti komolyan, ez csupán a fárasztóságának eredménye. Nem is tudom, hogy ebben a lefáradt állapotban miként tudok még érvelni és újabb ötleteket előhúzni arra, hogy Alignak csatlósának igent mondó árulókat, vagy éppenséggel a kettős ügynökségre pályázókat leleplezzük. Mégis felmerül bennem a gondola, melynek csíráját más ültette el bennem azok után, hogy engem vádolt meg vele. Ismerem már Egont annyira, hogy gyanakodjak amikor erre túl gyorsan mond Áment. Felemelve a fejem és közelebb hajolva hozzá fürkészem a tekintetét, az ajkait….utóbbit vigyor után kutatva. Csak elhúzza a száját és megint beletapos a jó ötletembe.* -Pont az a jó benne ha morcosak és Shane Grandmore tud az lenni. *Hallomásból tudom, személyesen még nem találkoztam vele, de mindenkinek elhiszem amit mondott róla. Ha csak kicsit olyan mint az ikertestvére, akkor is kitűnő vallatótiszt lehet. * -Csak nekünk nincsenek titkos Jedijeink. *Sajnálatos, de így van. Persze ha már film, vehetjük a Gyűrűk urát is, a hobbitokat, akik a legkisebbekként fordítottak nagyot a történeten. De vajon a mi hobbitjaink hol vannak? Aztán én vallatom Egont, persze sokkal kedvesebben, mint azt Grandmore tenné és bár a téma marad, más szemszögből közelítem meg. a választ már tudom, csak az érdekel Egon hogyan adja elő. * -Hasonlítasz is rá. *Ez az első ami eszembe jut Egon Piton professzoráról, de korántsem ennyire egyszerű az egész. Viszont megakadok valamin amit mondott. * -Szóval megtennéd? És kinek mesélnél a belső információkról? *Az már valahol elveszik bennem hogy látta a Harry Pottert. Nem lenne rá jellemző. Az viszont érdekelne, hogyan szervezné meg a kémkedést, kit választana összekötőnek, na és mennyire tudja komolyan venni a pusztán elmélkedés szintjén létező felvetést. Nem magamra gondoltam, túl kézenfekvő lenne és ezáltal rám irányítaná a figyelmet amit sosem tenne meg. Pont ezért érdekel ki az akiben megbízik és ki az akivel annyira jóban van, hogy szóba állna vele. *
- Héééé! Az erőszak csak akkor szükséges, ha ölhetetlen ellenfelek ellen kell küzdeni. Szegény személyem nem ezen kategória képviselője… szóval… nuku megfojtás! – mondja komolynak ható képpel, bár látható, hogy a mondatszerkezet összeállítása éppenséggel annyira nem rá vall, hogy egyértelműen csak egy újabb komédia az életnek nevezett színházi darabban, ahol most Egon éppenséggel pengeélen táncol, vagyis igyekszik táncolni, és elkerülni azt, hogy lebukjon. Szerencséje, hogy mindig is hülye volt, így hát nem tűnik fel, hogy a komoly témákat baromságokkal próbálja finomítani. - Valóban? Nem mondod, hogy több száz éves korra némileg morcivá válnak egyesek? Ki hitte volna? – tárja szét kezeit egy szélesedő vigyorral a képén, miközben látszik rajta, hogy elkezd nagyon agyalni valamin, és végül ki is böki, ami az agya helyén zakatol. – Na, mármost, én még relatíve fiatal vagyok, szóval, vajon mennyi az a kor, amikor begyöpösödött morcpatkánnyá változok? – kérdi úgy, mintha a világ legfontosabb rejtélyére keresné a választ. Fontos persze, egyértelműen, de meglehet, hogy Alignak Csicskása nagyobb baj, de hát mit kezdjenek valamivel, amit nem lehet megölni, megenni, avagy… mondjuk az űrbe kilőhetnék. - Ha felcsalnánk egy űrhajóra, akkor onnét már biztosan nem jönne vissza! Már, ha mondjuk ki is lőjük a rakétát alatta. Szerinted? Aligha fog működni, sajnos Bájgúnár nem hülye, bár határozottan idegesítő, de minden bizonnyal Alignak adja neki a sugdosást hátulról, így nem valószínű, hogy sikerülne bármilyen agyfúrt csapdába ejteni. Kár, pedig akkor mutogathatnák majd a kis farkasoknak, hogy ott csillog Ő Szókesége, Alignak pincsikutyája, valahol az Orion és a Bizbasz csillagkép között. - Sohasem késő elkezdeni! Várj, talán meg tudom mozgatni… azt a követ! – mondja, és máris erőlködésbe kezd, azonban a kő, mily meglepő, ott marad a helyén. Mellesleg, ha le akarná magát buktatni, a követ megmozgathatná, elvégre képes kisebb tárgyakat emelgetni a gondolataival, Alignak gondoskodott erről, de, hogy mire jó, hogy felemel egy kis szutykot, az már más kérdés. - Tényleg? Szerintem… szerintem azért fiatalabbnak nézek ki, és a hajam sem zsíros… annyira. Csapzott és elvetemült hajjal van néha megáldva, de azért nem olyan vészes, mint a legendás méregkeverő. - Hát, bárkinek, aki meghallgatja. Csak valószínűleg Alignak mindent lát és hall, ám… nem látja a gondolatainkat. Ugyebár! Szóval tudnék például neked üzenni, hogy mi van. Te biztos nem vagy beszervezett tagja a cserkészegyletének, elvégre miért törte volna el akkor a lábaid. Hacsak… hacsak nem ez az elterelés! – mutat rá Egon a lányra, átszellemült, csodálkozó képpel. – Mondd Rebecca, nem vagy beszervezve véletlen Alignak kis pajtásai közé? – Egon össze is szűkíti a szemeit, és úgy méregeti a lányt, mintha valóban elhinné, hogy Alignak bábja. – Gyanús vagy nekem, igazán gyanús!
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Nem vagy ölhetetlen? *Emelem meg picit az egyik szemöldököm mosolygás közben. Persze, az előbb mondta, hogy levegő nélkül a farkasok sem viselik túl jól a helyzetet, sőt mi több, meg is fulladnak, de mi neki egy kis fojtogatás, nem? * -Nálad lehet, hogy ez kitolódik, mert nem vagy teljesen normális. *Hogy érezze a törődést, kicsit kedveskedek neki, ha már rákérdezett. Egonnal nem lehet veszekedni, annyira toleráns és szarik mindenre, s talán ez egy eltervezett stratégia, hogy képtelenség vele összeveszni, kihozni a sodrából úgy, hogy elkezdjen kiabálni, vitázni, érvelni. Más kérdés, hogy be tud ő gurulni, de akkor változik, harap, öl….az pedig nem igazán része egy harmonikus párkapcsolatnak. Viszont egy egészséges veszekedés az lenne, de az eltelt évek alatt sem sikerült rájönnöm arra, hogy mivel lehet őt kiborítani, hogy egymással kiabáljunk, urambocsá` ajtókat csapkodjunk. Egon valóban fiatal még Shane-hez és az öreg farkas komolyságához képest, nem tudom mikor tudná a fontos dolgokat úgy a helyükön kezelni, hogy hiteles legyen. * -Ezer? Azzal rekordot is döntenél. *Legalábbis a még életben lévő farkasok között. Egon tovább ötletel, de ezek egyike sem jó sajnos arra, hogy megoldjuk a jelenlegi problémáinkat, mint ahogy mást, úgy ezt sem veszi komolyan. * -Alignakkal együtt kellene, úgy hatásos, különben kapunk egy másik Szőkét, esetleg barnában. *Na és ki tudja azóta mennyi farkast vagy őrzőt szerveztek már be, bőven akadhat megfelelő utód, csak…mint egy kaja recept: Végy egy minimum kétszáz éves farkast a legjobb vérvonalból, állítsd az oldaladra, és spékeld meg őrző képességekkel. Ez utóbbit nem tudom hogyan sikerült Alignaknak elérnie, de tény, hogy megtette. Ezzel együtt rengeteg kérdés merül fel. Honnan szedte össze a Szőkét? Hogyan érte el, hogy érző képességeket kapjon? Miért azok a képességek amik? A többi csatlósát is megajándékozta? Míg én ezeket a kérdéseket futtatom le magamban, Egon Jedit akar játszani, de persze nem megy neki, vagy….ha mégis hazudott nekem, akkor csak nem teszi azt amiről éppen beszél, vagy más képességet kapott. A követ még én sem tudnám megemelni, még nem tartok azon a szinten. Kémeket sem tudok lebuktatni, bár erre még nem vennék mérget, mert lehet, hogy Egon mégsem az. Szóval ez nem derül ki m ég egy ideig biztosan. * -Az övé sem volt mindig az, bár lehet, hogy ezért inkább a rendező a felelős. De határozottan fiatalabbnak nézel ki, pedig kétszer annyi vagy. *Az eszmefuttatás ezután egész jó irányba halad. Hogy ez nekem nem jutott előbb eszembe, ám mielőtt még felderülhetnék – persze Alignak minden bizonnyal a telepátiára is gondolt – Egon belerondít az egészbe. * -Hát ez remek! Már te is kezded? *Nem tudom eldönteni, hogy csak hülyül, vagy tényleg most jutott eszébe az a baromság amivel Jackson is letámadott. Mondjuk ő sokkal komolyabb és hitelesebb volt, de Egonnál nem lehet tudni mikor gondol bármit is komolyan. Fel is pattanok a padról, a csokis doboz borul és repül, a maradék csokik közül egy biztosan nem marad a helyén, halkan huppan a térkövön. Sajnálkozva nézek le rá, és számolok magamban. Egy…kettő…a negyediknél – hacsak Egon nem volt gyorsabb – lehajolok érte, megfújom és ha megszereztem, már nem szabadul az ajkaimtól. Öt másodperces szabály, plusz: egy kis baci apró adagokban sosem árt. * -Mégis mitől vagyok neked is gyanús? Hogy nem keltek gyanakvást senkiben? Szép ellentmondás! Velem amúgy sem menne sokra, nem vagyok olyan jó helyen. S persze azért törte el a lábam, hogy minden gyanú nélkül betereljen az egyetem pincéjébe ahol a fontos dolgok történnek. Ugye? Nos, ha igent mondtam volna, mindenre emlékeznék és azt tenném ami a helyes. Én lennék a besúgó, de valószínűleg a Szőke ezt érezhette meg és ezért törölte minden emlékemet a találkozásról. Majdnem mindet. Még erre sem vagyok jó. Csak arra, hogy üzeneteket adjak át, kisebb-nagyobb fizikai sérülések kíséretében. Hát köszönöm! Baszd meg Alignak! *Tárom szét a karjaimat az utolsó előtti mondatnál, és annyira beleélem magam az iránta érzett haragomba, hogy mg káromkodásra is adom a fejem. Mondjuk ha róla van szó, sosem próbáltam meg visszafogni magam.*
- Hát, képzeld, nem! – mondja olyan hangon, mintha ez furcsa lenne, persze nem az, de hát, ha már mókáznak, mókázzanak rendesen. - Hééé! Ez gonosz volt! Én teljesen normális vagyok… egy furcsa szögből nézve – közli fapofával, aztán persze el is mosolyodik, merthogy nem sokáig tudja komolytalan helyzetben játszani magát. Na, meg nem is akarja. - Ezerrel valóban, de senki sem volt olyan öreg. Sőt, nem is lehet, mert még, ha hihetünk a teremtéstörténetünknek, nem is élünk ezer éve, mármint a vérfarkasok. Nyilvánvaló, hogy a legendák tévedhetnek, de azért annyit biztosan nem, főleg, hogy az alapítók is köztük jártak, és még a mártírok feje sem érte el az ezer évet. - Egen, kellenének a szellemirtók is Alignak ellen – sóhajt kelletlenül, merthogy a főszemétláda érinthetetlen számukra. Sajnos ez már csak így van. Talán egyszer megunja és továbblép. Persze nem biztos, mert mamlasz egy ősszellem, az már biztos. A jedik is szóba kerülnek, és a kő persze nem mozog, mert Egon nem akarja lebuktatni saját magát, bár fogalma sincs, hogy az őrzők tudnak-e arról, hogy a kiválasztottak képesek őrzős mágiákat alkalmazni, de felesleges lenne kockáztatni. - Oh… köszönöm! – széles vigyorra húzza képét, és elégedetten kihúzza magát ültében, mert hát a bókot illik fogadni és éreztetni a másikkal, hogy bizony hatott. Hát, hogyne hatott volna? Minden ember hiú, csak a férfiak nem mutatják ki, kivéve, ha ki szeretnék. A jól eső érzés ettől még jól eső, és Egonnak határozottan tetszik, hogy nem néz ki kétszáznak. Egon ezután előáll azzal a gondolattal, hogy miként tudja kijátszani a beszervezett a beszervezőjét, és persze meg kell gyanúsítsa Rebeccát, mert hát ilyesmi nélkül mit sem ér egy kapcsolat. Rebecca persze úgy reagál, mintha tényleg ügynök lenne, Egon fel is húzza a szemöldökét, aztán figyeli, ahogy a felpattanó lány miatt a csoki a kövön landol, ám a lány lehajol érte, és Egon azért nem teszi meg, mert közben igyekszik olyan gondolatsort kiagyalni, ami lehűti barátnője kedélyeit. - Jó, jó, nem vagy… amúgy melyik őrző társad gyanúsított meg? Nigel? – kérdi a hím, bár lehet, hogy nem jól emlékszik a marcona, nagyképű, paraszti stílusú őrző nevére, de hát amúgy is, kit érdekel? Csak egy beképzelt őrző, semmi több. Egon aztán hátrált egy lépésnyit, amikor Rebecca belekezd a beszédbe. A fejét is hátrébb húzza, mert a lány meglehet, hogy hamarosan robban, de aztán a dühe Alignakon csattan, sajnos csak verbálisan. - Csak vicceltem, egyáltalán nem feltételezném rólad, hogy Alignaknak dolgoznál. Hogyan is feltételezheted rólam, hogy ilyesmit képzelnék? – fordítja meg Egon a dolgot rögvest, elvégre nem ő lenne, ha nem így tenne.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Sosem tudtalak olyan szögből nézni. *Adom alá lovat még jobban és bár próbálom komolyra venni, nem biztos, hogy az ajkaim szegletében megbújó mosoly sokat segít. Egonnak több mint egészséges önkritikája van, amit megfelelő iróniával csomagol. * -De még élhettek, és akkor megünnepelhetitek a farkasok millenniumát. Ha jól kevered a kártyáidat, te lehetsz ez első ilyen farkas. Persze ehhez az kell, hogy minden nálad idősebbet kiiktass. Kezdhetnéd Alignakkal. *Nem hiszem, hogy ez elég motiváció lenne, de határozottan jó irány. * -Szólj nekik. *De jó is lenne, ha ennyivel el lehetne intézni, sajnos Alignakhoz az összes filmbéli szuperhős kevés lenne, mint a Bosszúállók Tanos ellen. Tényleg kezd egy kicsit olyan lenni ez az ördögűzés. Csak azt remélem, mi nem járunk úgy, mint ők. Elég lenne egyetlen csettintés. De vajon mi lehet Alignak kesztyűje? Gondolatban és szóban nem vagyunk szinkronban, egészen máson agyalok, mint amiről beszélgetünk, de a Jedik után kénytelen vagyok megnyugtatni Egont, hogy fiatalabb, mint a kora. Mondjuk ehhez nem kell megerőltetnem magam, elvégre kétszáz + évesen rosszabbul nézne ki, mint Viserys a halála óráján. Az iddilikus hangulatot, melyet pusztán Egon méltatása eredményezett, rögtön sikerül is a béka segge alá űzni. Mintha Jacksont hallanám, bár ő egészen másképp kezdett bele, de az eszmefuttatás rá hajaz. Megsértődöm. Naná. Elvégre az első Vörös Hold után annyira bepipultam Alignakra, hogy puszta kézzel nekimennék ha most felbukkanna. Szóval a vádaskodás, még ha vicc is, eléggé érzékenyen érint. Míg Jackson előtt csak érvekkel próbáltam megvédeni magam, Egonéra már kiakadok. Mert pont ő az aki engem vádol kémkedéssel? Ő, aki ismeri minden rezdülésemet és még többet is ismerhetne, ha nem kóvályogna máshol hetente. Még a csoki is repül amikor felpattanok és ömlik belőlem a szó, ingerültségemen csitító szavai sem segítenek. Mondjuk én, hozzá képest egy szenvedélyes matadornő vagyok. * -Nem mindegy? Milyen Nigel? *Tócsányira kerekedett szemekkel kérdezek vissza, azon agyalva ki a franc lehet az a Nigel akit emleget? Kifakadásom hosszasra sikerül, és még mindig nem mondtam ki mindent ami bennem kavarog. * -Rossz vicc volt Egon, nagyon rossz, rossz vicc! Hogyan is feltételezhetnék bárkiről is ilyesmit? És bárki rólam? *Megpróbál bűnösnek beállítani azzal, hogy úgy tesz, mint aki megsértődik, de még ezt sem veszem észre, nem tudatosul bennem a stratégiája. Lehajolok a csokis dobozért, amiben már nem maradt sok, konkrétan három darab csoki, melyek valószínűleg picit beleragadtak a minden valószínűség szerint újrahasznosítható műanyag tálcába, ezzel is megmentve magukat. Egyelőre. Szemem sarkából látom, hogy az engem figyelő őrzőtársam feláll a padról, ahol eddig látszólag nyugodtan ült és olvasott, de még nem indul el felénk. Nem hallotta miről beszélünk, csak azt látta, hogy ingerülten felugrok és repkednek a csokik. Mérges vagyok ez tény, nem Egonra, vagy egy kicsit rá is, de inkább Alignak személye az ami mindezt kiváltja belőlem. Ő akar minket egymásnak ugrasztani és én nem tudom mi lesz a következő lépése ezek után. * -Annyira gyűlölöm! *Nyögöm ki s közben össze is csapom a kezeimet, mintha ott lenne Alignak nyaka, de csak a csokis dobozt sikerül megnyomorgatnom.*
- Hát, ez már csak a te hibád! – válaszolja kedélyesen, miközben finom puszit lehel Rebecca orcájára. Meglehet, hogy nem tökéletesen látja a világot, vagyis Egont, de hát mindenkinek lehet egy kis stiklije. A lánynak például az, hogy nem látja be, a hím teljesen normális. Teljesen! - Pont Alignakkal? Jól van, hát te tudod. Megyek is a szellemvilágba, hogy jól lepárbajozzam! – közli komolyan, majd elővesz a zsebéből egy ujjpisztolyt, és jól imitálja, hogy főbe lövi magát. Aztán pedig már úszik is a szelleme, hogy Alignakot kivérez… szellemirtsa. Csak kellenének azok a szellemirtók. - Nincs meg a telefonszámuk. Meg szerintem szinte biztos, hogy a tevékenységük illegális volt. Lehet, hogy még adót sem fizettek – mondja komoly képpel, bár esélyes, hogy ez nem így van, mert bár már rég látta, valami rémlik neki, hogy a hatóságok rájuk szálltak. De, mintha biztonsági okokból tették volna, nem pedig adócsalásért. A következőkben Egon beletenyerelt egy darázsfészekbe, ami fent volt a fán, szóval nem csak, hogy fel kellett azért a fészekért másznia, de még ráadásul úgy kellett forgatnia a kezét, hogy pont tenyérrel érjen bele. Csak gratulálni tud magának. Éppen ezért rögvest igyekszik is csitítani barátnőjét, mert hát tudja jól, hogy vannak bizonyos napok, amikor sokkal ingerlékenyebbek. Leginkább akkor, amikor a főellenséggel szüretik össze őket. Akkor aztán tud pipa lenni szende bárányka Rebecca is. Egon megfeszíti ajkait, aztán széttárja a kezeit. - Mittomén, hogy híjják azt a nagypofájú harcos őrzőt! Nigel, Emánuel, valami langyi neve volt – legyint bosszúsan, mert hát nem jegyezhet meg minden nevet, ami a világon van. - Hát, de én csak vicceltem! Még, ha rossz is volt – vonja meg a vállait. Talán Rebecca hajlandó lesz lenyugodni. Nem hozott több csokit, de ami leesett, azt felvette, szóval meglehet, hogy a bonbon utánpótlás lejjebb viszi a dühfaktort. Fene sem tudja. Ha nagyon fúria lesz, akkor majd fut. Csak nem rohan utána. Aztán majd valahogy megbékélteti később. Visz mondjuk két doboz bonbont. Az bizonyára segít. - Oké, hát akkor majd veszek olyat, amit szeretsz – mondja a hím, láthatóan fapofával, de azért egy halovány mosoly ott ül az arcán, elvégre ismét szándékosan félreérti a lányt. Nyilván nem a bonbont gyűlöli, merthogy a jó részét már betolta, szóval sikerült jó fajtát vennie. Kár, hogy nincs sült kacsa ízű, akkor Egon két pofára zabálná már rég, és egyet sem hagyna Rebeccának.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Halvány mosoly azért ott játszik az ajkaimon, nem csak a válasza, hanem a puszija miatt is. A hangulatom azonban nem annyira kellemes és ez később tovább süllyed. Egyelőre még gyanútlanul próbálok humorizálni, felzárkózni Egon mellé, ami teljességgel lehetetlen, de az vesse rám az első követ, ki maga is megpróbálta már. * -Tán ő a legidősebb és legmacerásabb. Utána már puszta ujjgyakorlat. *Nem tudom mennyire motiváltam ezzel, úgy sejtem semennyire. Azon viszont nevetek ahogy már meg is próbálja, csak a módszerrel nem értek egyet, jóllehet a szellemek világába belépni másképp nem lehet és onnan nincs visszaút. Persze megidézni néhány szellemet lehetséges, de úgy megölni őket nem. Hogyan lehetne akkor Alignakot? S hogyan tért vissza úgy, hogy kezében tartja a fél farkas és őrző közösséget? Hogy meg tud jelenni és uralni tudja mások tudatát, testét….S hogyan lehetséges, hogy még az Elsők sem tudtak rá megoldást? Csak egy alkut, ami annyi gyenge lábon állt, ahányan részt vetek benne? * -Teljesen mindegy, hogy illegális, csak csinálnának már valamit. Azt hiszem a filmben sem ez volt a legnagyobb probléma. *A nevetésből húzom el a szám, a teljes tanácstalanság felé, mígnem Egon olyan mesteri módon tenyerel a lelkembe, mint még soha. Ennek oka csupán az, hogy nem ő az első aki felvetette ezt a lehetetlen gondolatot és már akkor is kiakadtam. Tőle meg nem is vártam. Csak szemet forgatok a „nagypofájú” őrző neveinek sorolására, mert én már abból rájöttem, hogy kiről van szó, hogy nagypofájúnak nevezte, de a Nigel-ből nem igazán. Azzal kavar össze egy kicsit, hogy langyinak titulálja az összes nevet amire gondol, én viszont még soha nem merengtem el azon, hogy melyik férfinév nőies, „langyi”. Egyáltalán van olyan? Jaggerre egyáltalán nem illik a langyi név, semmilyen szempontból, másrészt nem ő volt aki meggyanúsított. Ezen átugrom inkább, arra koncentrálva, hogy lerázzam magamról mind a vádat, ami rohadtul rossz vicc volt, mind a dühömet, amit Alignak iránt érzek. Ezt a csoki bánja, legalábbis ami maradt belőle, az is nyomorban, gyötörten végzi. Az rángat ki ebből a praemenses állapotból – bár ez csak Egonnak jut eszébe – hogy megint olyat mond, ami nagyon nem illik a helyzetbe. Az én álláspontomból biztosan nem. * -Olyan Alignakot veszel, akit szeretni fogok? *Némi homlokráncolás után nyögöm ki a jelenlegi állapotomban felfogott egyetlen gondolatot, de már az utolsó szónál rájövök, hogy mekkora hülyeség és persze az elmém rögtön rálel a helyes útra. A csoki. Lenézek a némileg összegyűrt dobozra és lassan, mintha ez lenne most a legfontosabb, elkezdem kisimítani, kibontogatni. A benne maradt kettő darab csokoládé megtört, szétlapult, de azt aki imádja a csokit, nem tántorít el ilyen kis apróság. Az egyiket kiveszem, a másikat dobozostól Egonnak kínálom. Ezzel együtt a feszültség is láthatóan elillan belőlem, a vállaim megereszkednek és egy nagy sóhaj is kifújja belőlem a maradékot. Mármint a dühöt. * -Oké, egy kicsit túlreagáltam, ne haragudj. *Szinte csak suttogom s ezzel együtt lépek egészen közel hozzá, hogy a korábban megugrott távolságot leredukáljam nullára. Átölelem a nyakát és a vállgödrébe fúrom az arcom. Az egyetlen hely ahol úgy igazán meg tudok nyugodni, ahol biztonságban érzem magam, ahol jó lenni….*
- Meglehet, de ki tudhatná? – vonja meg kissé a vállait. Elvégre az, hogy Alignak valóban a legősibb, de legyőzhető-e? Bizonyára! Csak kellő akarat és kitartás kell hozzá, meg némi öntelt elégedettség. Ez megvan Egonban! No, ide azzal a tuskó szellemvilági farkassal! - Hát, nem ez volt a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a hátukon vittek egy hordozható atomreaktort, ami bármikor felrobbanhatott volna. Talán… talán ez volt a legnagyobb veszélyforrás – vigyorogja el magát a végén, elvégre ez tényleg benne volt a pakliban, ha jól rémlik neki. De persze ez csak egy film, szóval nyilván nem fog atomkatasztrófát okozni. Főleg, hogy nem csak film, hanem vígjáték. Az ilyesmibe nem fér bele egy fél város ledózerolása atommal. A vicceknek meg van a helye és az ideje, és az nem most volt. Láthatóan Rebecca nem tudta elviselni, hogy olyasmivel vádolják, amivel ő vádol másokat! Micsoda hipokrácia! Ellenben Egon nem veszi az ilyesmit zokon, elvégre miért is tenné? Tényleg Alignak oldalán áll, vagyis állt, amíg a fajankója nem bántotta Rebeccát. Hogy most, hogyan állnak? Nem tudni. Amíg nem kér tőle semmit, addig igazából nem is a társa. Majd, ha kér valamit, na akkor lehet, hogy színt kell vallani és pált kell fordulnia, de addig… addig igazából nem is tett semmi rosszat. Az újabb tréfa úgy tűnik, hogy nem ért célt, vagy csak a lány nem értette, hogy Egon a csokira gondol, hogy vesz újat. De, aztán végül megnyugszik, és békecsokit nyújt, Egon pedig el is fogadja. - Köszönöm! – mondja vidám képpel, aztán el is tünteti magába a falatka édességet, és közben kacsára gondol. Fura, de azért mégis csak jobb így. - Semmi gond, vannak azok a bizonyos napok – ránt egyet a vállain, miközben átöleli a lányt. – Lehet, hogy el kéne mennünk valahová kettesben. Távol Alaszkától. Mondjuk Kanadába… pont olyan hideg van, mint itt, csak sok a francia. Mit szólsz? Mintha mennyország lenne, igaz?
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Egon hangosan teszi fel azt a kérdést, amire magam is gondoltam. Tényleg jó kérdés, a baj csak az, hogy nincs válasz rá. Erre sem. Elhúzom a szám, akaratlanul is kimutatva mennyire nem tetszik ez nekem. Szellemes ötlete egy kicsit segít és feljebb tornázza a hangulatomat, de nem sokáig. * -Mondjuk ők nem így hívták, de hellyel-közzel hasonlóképp veszélyes volt. A te humoroddal azonban nem tud versenyezni. *Mosolyogva, oldalról tekintek fel rá, még van helye a viccnek, egymás cukkolásának, ám az amivel kvázi megvádol, már nem vicc. Nekem legalábbis, főleg azok után, hogy Jacksonnak is ez jutott eszébe. Valahol persze igazuk van, de csak annyiban, hogy a felfedett események tükrében volt hajlandóságom arra, hogy igent mondjak, de csak azért, hogy az őrzőknek segítsek vele. Soha, semmilyen más szándékból nem állnék át Alignak oldalára. Mindezt elég nehezen tudom feldolgozni, kiakadok és mindent Egonra borítok rá. A megnyomorított, maradék csokik aztán észhez térítenek. Sikerül lehiggadnom, újra lejátszanom magamban miket mondtam és hogyan viselkedtem, mit is kérdeztem korábban Egontól, mi fordult meg az én fejemben vele kapcsolatban. Mindezért csak Alignakot átkozhatom, mert ő tett ilyenné, ő ültette el a bogarat a fejemben és lehet, hogy csupán ennyi a célja a sereg toborzásával. A seregnek semmilyen más feladata nem lesz, csupán megmutatja ki az aki hajlandó elárulni a társait és létükkel zavart keltenek a többiekben. Káoszt, félelmet, távolságtartást, bizalmatlanságot. Ha nem ellenünk tenné mindezt, talán még csodálnám is a frappáns stratégiáért. Igyekszem mindezt száműzni a fejemből amikor Egon karjaiban kötök ki, saját elhatározásból. A csokoládé zamata ott kering a számban, a gondolatok azonban lassan de biztosan megpihennek. * -Hééé! Most nincsenek azok a bizonyos napok! *Erre persze felkapom a fejem, de nem távolodom el Egontól, csak felnézek rá sértetten. Ez a sértettség azonban egészen más, mint a korábbi. Nem megjátszott ugyan, de teljességgel komolytalan. Az ajánlatára megenyhülök, a vállaim ismét megereszkednek és újra hozzábújok. * -Jó lenne, de nem hiszem, hogy elengednének. *Fájdalmas sóhajjal szakad ki belőlem a valóság és annak formába öltése. Nem csak engem, Egont sem engednék el most sehova, hacsak nem lenne nyomós indokunk. Az viszont, hogy a kapcsolatunkon dolgozzunk nem eléggé nyomós indok egy olyan háborús helyzet közepén, mint amilyet Alignak sikerrel kreált. * -Tényleg olyan lenne, mint a mennyország. Legalábbis amilyennek elképzeljük, de ugye egyikünk sem tudhatja milyen valójában, vagy létezik-e egyáltalán. Nekem már az is elég lenne ha hazamehetnék a nagyi házába, veled. Bekuckóznánk a kandalló elé egy pohár forró csokival, sült kacsával és romantikus filmeket néznénk. Horrort nem, azt most nem, nem lenne hangulatom vérfürdőhöz. *Mielőtt még felajánlaná, gyorsan eltérítem a szándékától, ha esetleg jobban vevő lenne a horror filmekre. Egy életre elég volt az öldöklésből, és misztikus filmeket sem szeretnék nézegetni, amiben démonok szállnak meg embereket. Filmeket azért nézünk, hogy kiszakadjunk a valóságból, ám nekünk most pont ez a valóság.*
- Kérem, hát, az én humorom verhetetlen, mint férfi bokszoló a női ligában! – mondja vidoran, persze nem ért annyira a bokszhoz, hogy tudja, ligában játszanak-e, avagy másnak nevezik, de annyi baj legyen, mert a lényegen úgysem változtat. A humora olyan, mint egy éles kés, keresztül vág mindenen. Néha persze acélnak is nekimegy, ott meg azért lassabban, de meglehet, hogy célt ér. Rebecca kifakadása is eljön, Egon persze nem várta ezt, elvégre csak viccnek szánta, de hát néha vannak olyan napok, amikor a nők mindent felfújnak. Talán ez is csak azért van, mert Alignak csicskája szétverte a lábát, és nehezményezi, ha emiatt valaki árulónak titulálja. Mindenesetre végül a lány lenyugszik, Egon pedig átöleli, vagyis egymást ölelik át, és végre béke honol az egyetemi parkban kettejük között. - Hát, ha nincs hát nincs – vonja meg kissé a vállait, miközben a lányba bújik, amennyire csak lehet, hogy érezze Rebecca testének melegét, szívének dobbanásait, és lehengerlően finom illatát. Nem megevési szempontból finom, hanem csak úgy, ragaszkodásosból. - Ez igazán sajnálatos. Akkor meg kell szökjünk! Ismerek egy lakatlan szigetet az óceánon. Ott ellehetnénk néhány évszázadig. Aztán majd lesz valami. Valójában nem tud ilyen szigetről, vagyis nem tudja, hogy hol van, meg hogy lehet eljutni oda, de aligha hiszi, hogy Rebecca rábólintana egy ilyen útra. - Hát, ez tényleg pompás lenne – sóhajt a farkas is egyet, miközben megnyöszörgeti Rebeccát mindkét kezével, vagyis erősebben magához húzza, miközben öleli őt. – De, ha ennek az egésznek vége, akkor minden bizonnyal lesz rá lehetőségünk. Végül elengedi a lányt, aztán az őrszemek felé tekint. - Meddig kaptál kimenőt?
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Bólogatok és nevetek az újabb humorbombán, igazat adva neki. Legalábbis ebben. A humora tényleg verhetetlen, bár azzal még vitatkoznék, hogy egy pasit ne lehetne elverni a női ligában, úgy istenesen. Csak szervezés kérdése az egész, ha karón varjút még nem is láttam, kétajtós szekrényre kigyúrt nőt, sajnos már igen. Az már más kérdés, hogy ugyanazzal vádol meg, amiről én kérdeztem őt. Nekem rosszul esik, ő angolnaként bújt ki a kérdéseim közül, a megszokott higgadtságával. Kifakadásom nem azokra a bizonyos napokra fogható, hanem a jelenlegi lelkivilágom mocsárba süllyedésére, amit szóvá is teszek komolytalan sértettséggel. Egonról ez is úgy pereg le, mint esőkabátról a vízcseppek. Viasszal van kenve az hétszentség. Bocsánatkérésem és az ő szoros ölelése robbantja szét a vádak, a megbántás és a harag morzsáit. * -Én nem élek több évszázadig, de jó ötlet. Gondolod, ha megszökünk a Falkától és a Protektorátustól, Alignak nem talál meg minket? Arról nem is beszélve, hogy szabadon járkálna egy dezertőr farkas és egy mágiával átitatott ember a nagyvilágban. Szerintem mindannyian agylobot kapnának. Soha nem térhetnénk vissza. *Halkan, nem túl szenvedősen, inkább csak megjátszottan nyögök fel amikor még jobban magához szorít. Valójában jólesik az ölelése, de a szorítása miatt képtelenség jobban a karjaiba bújni. Már gy is félő, hogy feszítővassal kell majd kiszedni onnan. * -Félek, öreglány leszek mire ennek vége lesz. Ez a tehetetlenség a legrosszabb. Annyira szeretnék tenni valamit és nem csak a könyveket bújni és a szentélyben gyakorolni, hogyan osszam be az erőimet és miből csináljak ezüstöt, hogy hatásos fegyver legyen, ami ugye mind tudjuk, Alignak ellen olyan akár vajkés a steak-nek. *Nagyot sóhajtok Egon nyakába és ha már ott vagyok, bele is csókolok. A kérdésre meg sem rezdülök, még arra sem veszem a fáradtságot, hogy felnézzek, úgy vonom meg a vállam, hogy Egon közben elenged, én viszont csimpaszkodom belé, mint kismajom az anyja bundájába.* -Nem volt időkorlát, csak távolsági. Itt alszunk a padon? *Egyszerűen nem tudom elengedni most, hogy itt van. Olyan sokáig kellett hiányolnom, most nem megy az elengedés. Persze tudom, hogy sem ő nem maradhat reggelig, a padon való alvás sem lenne éppenséggel kényelmes, az éjszakai hőmérsékletről már nem is beszélve és biztosan egyből lenne időkorlát, ha a felvigyázóm azt látná, lefekvéshez készülődünk. De most ez volt a legjobb ötletem a leghülyébbek közül. * -Vagy akár el is rabolhatnál. *Tévedtem. Van a padon alvásnál hülyébb is.*
Végül minden rendbejön, és Egonnak nem kell a szőnyeg szélén kushodnia, amiatt, amiért olyasmit mert feltételezni (viccből persze), amit Rebecca is feltételezett róla. A kettős mérce ugyebár mindig és mindenhol jelen van a világban, és szegény hímeket sújtja leginkább. - Most, hogy így felvázoltad, még inkább jobb ötletnek tartom. Talán leírhatnánk a kalandjainkat és kiadhatnánk egy regénybe, hogy aztán meggazdagodva éljünk egy távoli szigeten, messze mindentől. Egész nap csak kacsát innánk és koktélt ennénk. Mennyei lenne! – Egon vigyora az arcán egyértelművé teszi, hogy csak szórakozik, elvégre a kacsát nem inni szokták, bár meglehet, hogy a hím eszi olyan gyorsan, és úgy tűnhet, mintha folyadék lenne, de ettől eltekintve rágni is szokott. Talán. Az ölelés szorosabbá válik, de nem fájdalmasan szorossá, elvégre nem akarja egy életre megnyomorítani a lányt, azt a szőkesége kívánta, nem pedig Egon. - Ezüst… azt hanyagold, nem kell az. Minek is beszélsz ilyen fura, kitalált, nem is létező anyagokról? – Egon kicsit ereszt az ölelésen, és arcán fintor fut végig, ahogy az átkos anyag említésre kerül. Ami természetesen, amúgy sem létezik, legalábbis a hím igyekszik ezt Rebeccával elhitetni, bár mindketten tudják, hogy nem fog sikerülni. De, hát azért próbálkozni lehet. A csók a nyakra megérkezik, Egon pedig beleborzong, azzal a jóleső borzongással, nem pedig a hideg kirázóssal. - A pad jónak tűnik – bólogat serényen. – Csak majd meg kell küzdenünk a hajléktalanokkal, de amúgy van egy jó módszerem. Átváltozok farkassá, és akkor nem mernek idejönni. Mit szólsz? – érdeklődik csillogó szemekkel, és közben már el is képzeli, ahogy ráijeszt egy szerencsétlen hobóra, amelyik túl közel jön. Meg is enné, csak hát itt az egyetem környékén biztos minden be van kamerázva, szóval nem lenne túlságosan jó. Meg egyébként sem igazán finom a szeszben párolt ember húsa. - El… akár, de, ha te is akarod, az nem is elrablás, és ezt mindenki tudná – mély sóhaj, majd fejrázás következik. – Persze, ha tudnék egy UFÓ-t ideidézni, akkor minden bizonnyal nem tudnák ránk fogni. Fel is pillant az égre, hátha jön egy repülő csészealj, ami elviszi őket Tahitire mondjuk, de az ég UFÓ mentes, Egon nagy sajnálatára.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Remek ötleteim egyike szárba szökken Egon agyában és tovább fejleszti, bár tetszik a kalandjainkról írt könyv, amire minden bizonnyal Hollywood azonnal le is csapna, gennyesre kereshetnénk magunkat a jogokon, de sajnálatos módon kivitelezhetetlen. Már csak azért is, mert hiába lenne sokkal jobb, mint Bonnie és Clyde története, egyikünk sem lépné meg.* -Ha úgy mondtad volna, hogy kacsát ennénk és koktélt innánk, még el is hittem volna. *Ezzel az egyszerű kijavítással jelzem, hogy mennyire jó, de eszement az egész…ennek ellenére abban egyetértek vele, hogy mennyei lenne. Másrészt kettőnk élete nem ugyanolyan hosszú, hacsak Egon nem jön velem is a túlvilágra, örök szerelmét bizonyítva, kéz s kézben halnánk meg. Na az biztosan remek lezárás lenne a regényünknek, persze nem mi írnánk meg, tekintve, hogy halottak leszünk addigra. Engem most inább a jelen foglalkoztat, mégpedig az a tehetetlenség amit érzek, amit mindig is éreztem az első Vörös Holdam óta, és ami minden évvel egyre csak nőtt. Nem igaz, hogy annak a mocsadéknak nincs egyetlen gyenge pontja sem! * -Nem is tudom, csak úgy eszembe jutott, hogy mi lenne ha, mégis létezne. *Mivel nem eresztem Egont, és nem is nézek fel rá, nem látom a fintort szép lassan kialakulni az arcán. A szavaiból inkább mosolyra asszociálok, egy sajátos Egon mosolyra amibe mindenki azt gondol bele amit akar. Univerzálisan idétlen. Egy nyakcsókkal próbálom rávenni arra, hogy a tartós együttlétünket tervezgesse inkább, mert a pados ötletem hamvában holt. Igaz, mellette nem fagynék meg éjszaka, de roppant kényelmetlen, arról nem is beszélve, hogy akadhat társaságunk. * -Remek. *Morgom az újabb agymenésére halkan, a nyakába nevetve.* -Remek problémamegoldó képességed van. Ja! Nem! *Elképzelve viszont csodásnak tűnik, az egész őrző apparátus kivonulna, hogy semlegesítse Egont és emlékeket töröljön. Hiába van hideg, éjszaka is járkálnak erre emberek. Az elrablásom ötletét csírájában fojtja el, és be kell látnom, hogy igaza van. Szerte a Protektorátusban és a Falkában elhintettük már a közös életünkről szóló híreket, ennyit az elrablásról. Persze már csak azért sem jó, mert Egon szívná meg, ha az egészet rákennénk. * -Nem, nem lenne az…..De ha Alignakra kennénk? *Azt hiszem ezzel be kell látnom, agyamra ment a bezártság. Kezemmel húzom vissza magam felé Egon az ég felé fordult fejét. Fogalmam sincs mit lát ott, de remélem nem az emlegetett szamár jelent meg a felhők között, véreres szemeivel. Komolyan mondom, kezd Gyűrűk ura feelingem lenni. Már csak egy látókő kellene, hogy meglássuk a jövőt. Ezzel együtt nem vetem el az újabb ötletemet, és ezt reményt érző tekintetem és mosolyom is bizonyítja. Ha jelenlegi felvigyázóm hallaná a szavainkat, valószínűleg most riasztaná a többi őrzőt. Elsőként Jaggert. *
- Óh, hát nem akartam túlságosan hihetőre varázsolni – vonja meg a vállait kedélyes vigyorral. Nem őrült meg, hogy tényleg ilyesmire vetemedjen. Ha leírna bármit is abból, ami velük történne, na meg kiadnák egy regényben, avagy valami filmet készítenének belőle, akkor azzal a saját halálos ítéletüket is egyúttal beleírhatnák, mert sem a falkák, sem az őrzők nem igazán szeretnék, hogy a világ megtudja, hogy milyen játszma folyik a háttérben. Bár igazából csoda, hogy a mobiltelefonok és instant videók világában, még nem buktak le. Mert az egy dolog, hogy az őrzők ki tudják törölni egyesek emlékeit, de a videókat az internetről nagyon nehéz ám eltüntetni. Lényegében lehetetlen. - Aha, hát, nem lenne jó. Felteszem, nagyon fájna, mindenkinek. Embereknek, őrzőknek… farkasoknak is. Szerintem amúgy is mérgező lenne. Ezüst… már a neve is teljesen hülye. Mintha valaki a fekáliáról beszélne. Fujj… gusztustalan. Verd is ki a fejedből, nem létezik ilyesmi – hessegeti a levegőt mondanivalója közben, mintha csak egy rossz képzetet akarná eltüntetni a világból. Mellesleg, megtenné. Ha képes lenne az ezüstöt elvarázsolni a Napba, már az összes földi ezüst ott virítana, és akkor talán…. talán, a nap nem is sárgának tűnne, hanem ezüstösnek. Más kérdés, hogy igazából most is fehér a nap, csak az atmoszféra miatt látja a legtöbb élőlény sárgának, de ha lenne benne sok ezüst… az nem fájna vajon napsütés közben? Ezen Egonnak még el kell gondolkoznia, mert lehet, hogy mégsem a Napba kéne az összes átkos ezüstöt eltüntetni, hanem mondjuk… bele a Hold közepébe. Na, ott jó helyen lenne. Az ölelés jól eső, a nyakcsók pedig borzongató, de most itt nincs idő szerelmi együttlétre. Vagyis idő lenne, csak túlságosan nyitott a tér, és bár a farkasokat az ilyesmi nem zavarja, a civilizált világban, nem lehet a park kellős közepén kettyinteni. - Dehogynem! – javítja ki Rebeccát, elvégre egyértelmű, hogy Egon problémamegoldó képessége vetekszik egy hároméves gyerekével, avagy egy kutyáéval. Ha nem látja a bajt, nincs is ott. Csak be kell hunyni a szemet, és minden probléma eltűnik, mintha sohasem létezett volna. - Rákenhetjük! Én benne vagyok – neveti el magát. Alignak képén vastag a bőr, és bizonyára néhány tétel a bűnlajstromjába még beleférne. Az égen nincsenek repülni képes csészealjak, sem egyéb fura tárgyak, így az elrablásuk az idegenek által, minden bizonnyal nem fog megvalósulni. Ez van, ezt kell szeretni.
Kezdőlap
