- Nekem csak az eladó kislány segített, talán nem volt a legbölcsebb gondolat, hiszen így mindent is vettem. - nevetem el magam vidáman, majd még hozzá teszem kuncogva - van amiből kettőt is. - hát igen, ha nem is értesz hozzá, és még egyedül is mégy vásárolni, bizony rászorulsz az eladók jóindulatára. Nincs ezzel gond, de mégis, azért jobb lenne ha valamivel objektívebb tanácsot is kaphatnék. Nyilván a kislány mindenből a drágábbat ajánlotta, de nem haragszom, ez a dolga, és tényleg minden kényelmes, megfelelően áll. Nem teszem viszont szóvá Achilles említését, tudom, hogy milyen szerepet tölt be a lovarda életében, és hallottam is róla ezt-azt. Ettől függetlenül Bessie-ben azért még megbízok, egészséges határokon belül, mondhatni mintha csak egy átlagos ember lenne. Már rég nem vagyok paranoiás, az új barátságaim kineveltek belőle. - Igen, a kislány is mondta. Nem túlzás ez mégis? - halvány bézs színe van, vékony világos rózsaszín díszcsíkkal. A Barbie babákon előbb tudnám elképzelni mint magamon. Legalább a mellényem fekete, az egy kicsit komfortosabb. Kár, hogy nem volt a kedvenc színeimből most semmi a méretemben, valahogy a kéket jobb szeretem mint a rózsaszínt. Ahogy körbe pillantok, látom, hogy sokan a helyükön vannak, másoknak pedig épp üres a boxa. Szép nagy ez a lovarda, de nem kell csodálkozni, nekem is ez volt szinte az első találat amit kidobott a net. Valószínűleg bár Fairbanks nem kis város, de megvannak azok a bizniszek amik kicsit jobban mennek a többinél. - Ooh! Semmi gond. Én voltam figyelmetlen. - lépek azért egy kicsit odébb, hogy ne ingereljem a lovat. Talán a hajam illatával van a gond vagy a ruháméval, de az is lehet, hogy tetszik neki a finomságok illata amiket a zsebembe tömtem. - Rendben, alig várom! - kíváncsivá tett, hogy milyen céllal és milyen orvosokat környékezett meg. Magam is ismerek néhányat, de nem tudom mi miatt ment el hozzájuk szerencsét próbálni. Persze ha tippelnem kellene, valószínűleg a lovakhoz lehet valami köze. Inkább felveszem a kobakot, és Sheerával ismerkedek. Ha látnék a közelben egy fésűt, lehet, hogy azzal is megcirógatnám, de majd a lovaglás után ha szabad, biztos lecsutakolom. Még úgysem csináltam ilyesmit, és már olyan hideg sem van hozzá, de persze minden attól függ, hogy mit mondanak, mit szabad. - Hát… egy kevés. - vallom be, majd reménykedve, vidáman bólogatok. - Rendben, akkor menjünk ki. - nyilván nem fogunk vágtázni vagy ilyesmi, de sokkal jobb lesz mint idebent. Mármint ezzel sincs bajom, félreértés ne essék, de mégis csak más a szabadban. Alaposan koncentrálok, hogy mindent jól csináljak, de hálás vagyok Bessie segítségéért. Ha rajtam múlik, az egyik csatot biztos kifelejtettem volna, aztán körbeperdülök a ló hátán, vagy ki tudja. Amikor végzek, kérdőn nézek rá, hogy adhatok-e egy répát Sheerának, és ha megvan az engedély, nyújtom is a szájához a finomságot. Jókedvűen kuncogok egy kicsit, mert még mindig furcsa érzés, amikor elveszi az ember kezéből az ételt. Megsimogatom egy kicsit a füle tövét, majd felveszem a kesztyűt is, mielőtt elindulnánk kifelé. - Most már igazán kíváncsi vagyok! - teszem még hozzá, majd amikor elkezd mesélni, én még egyszer ellenőrzöm, hogy jól csináltam-e mindent, nem kényelmetlen-e neki, ne ezen múljon egy esetleges sérülés bármelyikünk részéről. - Ez egy remek ötlet! - pillantok rá, hiszen elég csak magamra gondolnom. Szoktam meditálni, és alapvetően nincs gondom a belső békémmel (most már), de még rám is nagy hatással vannak a lovak. Teljesen más fajta zen állapot. - Csak orvosokkal beszéltél eddig, vagy pszichológusokkal is? - attól még, mert nem praktizálok, még ismerem a város szakembereit. Ha esetleg nem tudná, kihez érdemes mennie egy ilyen ötlettel, szívesen segítek. Meg amúgy is, amikor időm engedi, én is szoktam önkénteskedni különböző városi eseményeken, családi napon a nehezebb sorsú családoknak, meg egyszer voltam már örökbefogadási nyíltnapon is segítő. Egy egész csapatni, mondhatni szinte egy óvodás csoportnyi gyereket ragasztottam a pokrócokhoz a fák árnyékában, mikor leültem mesét olvasni. Nem is megyek többet ilyen helyekre, hiszen így pont, hogy nem a leendő örökbefogadókkal beszélgettek, hanem velem foglalkoztak. Mármint, nem eléggé koncentráltak arra, hogy megtalálják leendő családjukat. Na de vissza a lovas terápiához! - Az első lépés mindig a legnehezebb, de biztos megtalálod a módját. - bólintok ahogy kifelé sétálunk. Sheera kissé nyugtalannak tűnik, de lehet, hogy csak örül, hogy kint lehet a szabadban. Nem tudom, ennyire még nem ismerem a lovakat. Aztán szöget üt a fejemben a gondolat. - Esetleg lehetne valamilyen próba alkalom, csoportosan. Hogy az emberek megismerjék a helyet, az állatokat, titeket. Az ilyesmi egyszerre vonzza a potenciális vendégeket és a befektetőket is. - gondolkodok hangosan. Persze amíg még nincs kiépítve az infrastruktúra, addig kár lenne ennyire előreszaladni, de tervezgetni nem árt. - Felülhetünk? - kérdezem érdeklődve, amikor már az épületen kívülre jutottunk, közel a kapuhoz. - Vagy majd csak odakint? - egyszer már voltam idekint, igaz, akkor is csak körbe-körbe “kutyagoltunk”. Akkor a kerítésre felmászva sikerült felülni a lóra, nem tudom ez mennyire általános módszer, vagy csak a bénák csinálják így?
-Ruhából sosem elég! *Mondom ki nevetve a bölcs női igazságot, mert hát így van. Ezzel Biancának is egyet kell értenie, főleg ha valamiből kettőt vett. Bár csak én is kettőt vettem volna a kabátból, bár nem gondoltam volna, hogy majd egy faág akkora kárt tesz benne és persze bennem is. Kettőnk közül az én bőröm azonban összeforrt, a kabátot nem lehetett megjavítani. A túlzás kérdésére csak megrázom a fejem, hozzá mellékelve még egy cinkos mosolyt is. Ép az előbb ecseteltem, már hogy lenne túlzás? A kislány – kíváncsi lennék mennyi idős lehet valójában – jól mondta és biztosan azt ajánlotta amire Biancának szüksége volt. Biancán tökéletesen áll.* -Jó színe van és illik hozzád. *Adom meg lelkiismeret furdalásának a kegyelemdöfést, Jolly Joker ennél gyorsabban zárja rövidre a társalgásunkat. Jó kedve van, türelmetlen és pimasz. Szerencsére nem kell képen törölnöm, természetesen azt is finoman tenném, ahogyan korábban amikor szükség volt rá. Csupán figyelem felhívó jelleggel, nem fáj neki….legfeljebb a lelkének. Arra meg ott a sárgarépa. A saját kis sikerélményemet későbbre hagynám és Bianca válaszából kitűnik, hogy nem is kell ráerőszakolnom majd. Érthető, hogy kíváncsi, elvégre nőből van. Sheera is csatlakozik a csapatunkhoz, és még jó, hogy Jolly Jokerrel jóban van, különben egész úton őket kellene megrendszabályozni. Többek között ezért ajánlottam Biancának a kancát, mert szelíd és nem csak az emberekkel, hanem a többi lóval szemben is. Kivételesen jó személyisége van. Bianca határozatlansága a gyakorlatát illetően azonban engem is megingat. Persze nem annyira, hogy visszakozzak az erdei séta ellen, de jobban fogok figyelni rá és nem lesz nagy vágta sem. Olyan helyre viszem őket, ahova a gyakorlottabb lovasok nem mennek és nyugink lesz. A kanca megérdemli a jutifalatot, mert rendesen végigállta a felszerszámozást, nem mocorgott, nem ficánkolt akkor sem amikor Bianca kihagyott egy csatot és az egész tovább tartott egy kicsit. Rábólintok hát az engedélykérésre, nem vagyok én semmi jónak elrontója. Hadd barátkozzanak csak, Sheerának nem lesz semmi baja egy kis plusz répától. Végül el is indulhatunk kifelé, száron vezetve a pacikat és terveimtől eltérően, előbb kerül szó a sikerélményem elmesélésére és örülök, hogy ismét egy jó visszajelzést kaptam Biancától.* -Köszönöm….nos, még nagyon az elején tartok a szervezésben, szóval igen, csak orvosokkal, de a legjobb helyekről. Persze kell még kifejezetten lovas terapeutát találnom, több támogatót, hogy legyen pénz beindítani. Én ezekhez nem értek, csak a pénzügyi részéhez, ezért vágtam nagy fába a fejszémet, de igyekszem és gyorsan tanulok. *Muszáj lesz, hogy elkápráztassam a kakaó imádó főfarkast és magam miatt is, hogy tudjam, másra is képes vagyok, nem csak bajt keverni. S milyen jó, hogy bele is kezdtem, mert Bianca remek ötletet ad.* -Nyílt nap? Igen, az jó lenne, köszi. De addig kell valami előrelépés, hogy lássák, nem csak szándék van hanem tett is. Addig is a Nanook`s reklámoz és adományokat gyűjt, mármint a söröző, nem a hokicsapat. *Legnagyobb sajnálatomra a hoki csapat vezetőségét még nem kereshetem fel, arra nem kaptam engedélyt a főmuftitól, de….esetleg egy véletlen találkozás ellen nem lehet kifogása, ugye? Véletlenek pedig mindig vannak. Végszóra lépünk ki az istálló épületéből, de mielőtt felszállnék a pacira, Bianca megelőz a kérdésével.* -Most, persze. Nem fogok az erdő széléig gyalogolni. Kell segítség? *Ha kell, segítek bár Achilles minden bizonnyal lelkesebb lenne a fenéken fogásban, tán még félre is lökne….nem tudom Bianca hogy értette azt, hogy „kevés” tapasztalata van, de remélem a felszállás azért már megy. Ha nem, kénytelen leszek megtolni, de felkerül a nyeregbe és nem esik le a másik oldalon. Végül mikor már én is nyeregben ülök, megindulhatunk az erdő felé, a meglehetősen széles ösvényen, ami elágazik a tapasztaltabbaknak valótól. Rövidebb is és kis idő után visszakanyarodik a lovarda felé. * -Csak szép lassan menjünk. Séta. Lesz időd körülnézni. Sheera ismeri az utat. Erre mások nem nagyon jönnek, nem fog senki elszáguldani mellettünk. *Próbálom megnyugtatni, mert látom rajta, hogy nagyon izgul, de minden elismerésem, hogy bevállalja és nem hátrál meg.*
- Ez is igaz! - értek egyet egy széles vigyorral. Nem gondolom, hogy egy szett elég lenne a lovagláshoz, hiszen mi van, ha akkor jönnék amikor még a másik mosásban van? Na ugye. Ezért is vettem mindenből többet, legalább kettőt. Kivéve a csizmát, az én esetemben ez még annál is költségesebb dolog mint egy átlagos lovaglócsizmánál. Méret után kell csinálni mindent, szerencsém, hogy még működnek a kézműves dolgok, meg a gyógyáasztai segédeszköz boltokban is vannak egész ügyes cipészek. Rég letettem róla, hogy egy átlagos üzletben találnék bármit is ami kényelmes lenne. - Köszönöm. - mosolyodok el őszintén. Talán többet kellene ezt a színt hordanom, vagy csak a fazon miatt mondta Bessie? Mindegy is, hogy melyik a kettő közül, azt hiszem máris megvan az új, kedvenc lovagló ruhám. Kíváncsi lennék a történetre is, hogy miért volt jó napja, miben járt sikerrel, de közben hálás is vagyok amiért nem fejti ki most rögtön. Még elég nagy koncentrációt vesz igénybe, hogy rendesen felnyergeljem Sheerát, így inkább a segítő szavakat hallgatom, amikor szükség van rájuk. Kell is olykor, de örülök neki, hogy magam csinálhattam. Ez is vele jár, ez is a lovaglás része. Nem várhatom el, hogy mindig megcsinálja helyettem valaki, és amúgy is, tetszik a dolog. Egy kis magabiztosságot ad, ha már olyan kalandban lesz részem amiben eddig még nem volt. El is mesélem majd Brunonak, egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy ha eljön látogatóba akkor tartsunk egy lovas kirándulást. - Szívesen segítenék, ha esetleg valami tematikus tréningeket is tartanátok. Olvastam ilyesmiről, ha gondolod bele ásom magam, ha ez segít. Akár vendégeket találni, akár befektetőket. Sokan fizetnének például csapatépítő vagy kommunikációs tréningekre, és Fairbanksben van pár cég, akik talán áldoznának ilyesmire. - gondolkodok hangosan. A pénzügyekhez én sem értek, de tudok olyan kollégáról, aki ebben találta meg a megélhetését, és egész jól megy neki. Csak nem lehet olyan nehéz, és a lovaktól, lovakkal való időtöltés csak még értékesebbé tenné a dolgot. Nagyobb bevétel, több szórakoztatás, így több lehetőség lenne a pro bono terápiákra is. - Ha gondolod, és már ott tart a projekt, nálunk is lehet egy kis hírverés. Mármint a rádiónál. Vagy tarthatnánk egy jótékonysági vásárt? - dobom be az ötleteimet, mert abból bizony mindig van több is. Ahogy kifelé sétálunk, egészel elragadnak a gondolatok. Tetszik Bessie ötlete, nagyon is, és szívesen segítenék megvalósítani. Jó dolognak tartom, különösen, hogy gyerekeknek is segítene vele. Vajon… lehetne segíteni vele a hozzánk hasonlókon is? Akik nehezebben küzdenek meg a saját mágiájukkal, vagy azzal, amivé lettek? Nem tudom, hogy a fiatal farkasoknál hogyan megy ez, vagy egyáltalán van-e pszichológus aki segít nekik ezeket feldolgozni? - Megoldom. - bár nincs tele magabiztossággal a hangom, de azért Sheerát a kerítés mellé kísérem, hogy néhány másodperccel és egy eltökélt sóhajjal fellépjek a kerítés lécre, majd kissé ügyetlenül, de felkapaszkodjak a nyeregbe. Nem is volt olyan nehéz! - Huh! Sikerült! - mosolygok elégedetten. Izgatottan indulok meg Bessie után, Sheera szerencsére tényleg nyugodt kanca, nem kell attól tartanom, hogy hirtelen meglódulna vagy ilyesmi. Határozottan élvezem a dolgot, minden izgalmával együtt. Egy rövid pillanatra be is hunyom a szemeim, és mélyen belélegzem a friss levegőt. - Köszönöm. Mármint, hogy veled tarthatok, ez valami… egészen új élmény. - általában nem kerülnek el a szavak, de bevallom ettől az élménytől még én is szinte megnémultam. Kell néhány perc amíg megszokom, ahogy egymás mellett baktatunk, de utána már egészen magabiztosan egyenesedek ki, és élvezem a dolgot, egyre jobban. - Hogyhogy most Jolly Jokerrel jöttél? - kérdezem érdeklődve, közben igyekszem Sheerát is irányítani, de amilyen kezesbárány, nem nagyon kell erőltetni, inkább megy a társa után, mellett.
*Na ugye?! Mondtam én, hogy egy húron pendülünk, erről árulkodik a széles mosolya is. Nem mellesleg tényleg jó színt választott, vagy ő, vagy az eladó, mindegy is ki volt az aki végül letette a voksát e mellett. Őszintén dicsérem meg, mert tényleg jól áll neki. Én kevésbé tudok válogatni a vörös hajam miatt, de szerintem a rózsaszín mindenkinek jól áll. Attól függ milyen árnyalat. A púder rózsaszín például tökéletes. Mosolyogva indítom be Sheera felnyergelését és igyekszem mindent megmutatni neki. Én is így kezdtem, látom a bizonytalanságot, a túl sok gondolkodást, hogy „most mi jön?” ezek szerint még nem nyergelt fel lovat egyedül, de az is lehet, hogy eddig csak nézte. Akárhogy is van, türelemmel segítek neki, hogy minden mozdulat beleégjen az elméjébe, és nem csak úgy feldobjuk a kancára a nyerget, hanem finoman, gondoskodón, szeretettel tesszük, simogatva. Legközelebb magabiztosabb lesz és úgy tekint majd erre a ténykedésre, mint ami egy rituálé része és nem csak egy kötelező dolog. Az őrzők úgyis a rituálék mesterei. Nemde? Mikor elkészülünk, már csak ki kell vezetni a lovakat, ahhoz nem kell nagy figyelem és Bianca is rákérdez a sikeremre. Szívesen és lelkesen ecsetelem, amihez még több ötletet ad. Nem is gondoltam, hogy ebben a lovardában ennyi lehetőség van, de egyelőre én a karitatív részére koncentrálnék. * -Tematikus tréningek? Az milyen? *Összeráncolt homlokom alól nézek rá kérdőn, majd eljutnak hozzám a további szavai is. Csapatépítő tréning. Azt tudom micsoda, nálunk is van a falkában, vadászatnak hívják. * -Igazán? Nos, ez remek! Tényleg jó ötlet. Egyelőre a beteg gyerekeken szeretnék segíteni, de ez a csapatépítő…..még több pénzt hozhat. *A fejemben már csörögnek a pénztárgépek. Persze nem biztos, hogy jó lenne mindenkit a falka érdekeltségeinek közelébe csődíteni, erre külön engedélyt kell kérnem a kakaóstól, de ha az általam kitalált projekt sikerül, akkor legalább van eredmény a kezemben, amivel elé állhatok. Szemöldökeim a magasba szaladnak Bianca ajánlatától és csak azért nem marad tátva a szám, mert jó nevelést kaptam.* -Ezt álmomban sem mertem gondolni. Tényleg megtennéd? Na és mennyibe kerülne egy ilyen hirdetés a rádiónál? *Semmi sincs ingyen. Ezt már régen megtanították nekem, szóval mielőtt még beleélném magam, rákérdezek. Grandmore hokicsapat elleni kifogása is azon alapult, hogy túl sokba kerülne a reklám. A továbbiakat a séta idejére hagyom, előbb még fel kell ülni a nyeregbe, ami úgy sejtem, Biancának nehézségekbe ütközik. Nem kérdeztem még rá, de vak sem vagyok, hogy ne lássam, valami gondja van a lábával. Ezért kérdezem és nem ajánlom fel a segítségemet, mert pontosan tudom, hogy mennyire önérzetesek tudnak lenni a különböző fogyatékkal élők. A sikerélmény nekik még fontosabb, de azért a közelében maradok, hogy ha kell, segíthessek. Szerencsére a mai nap a sikerélményeké, és vele együtt mosolygok. * -Tudtam, hogy megoldod. *Csak akkor ülök fel én is amikor ő már biztonságban ül Sheera hátán és lassan indulok el. * -Igazán nincs mit. Bár nem vagyok lovasoktató, sokat tanultam itt. *Elnézve az arcát, nincs kétségem afelől, hogy tényleg nagy élmény a számára.* -Azt látom. Meglátod milyen lesz az erdőben. *Kicsit más a nézőpont egy ló hátáról szemlélve. * -Szeretem Jolly Jokert. Az első ló volt akinek a hátán ültem. Igazából ő az én lovam is. Családban marad. *Halkan kuncogom el a szavakat, Achillesre utalva, akinek a közelségét most is érzem. Annak is örülök, hogy megbízik bennem annyira, hogy elengedjen egyedül az erdőbe, ráadásul mással. Kétlem, hogy ne tudna róla. Én meg azzal hálálom meg a bizalmát, hogy nem fogok semmi olyat tenni, ami ártana neki vagy nekem, vagy a falkának. Persze azért már nem kezeskedhetem, ami tőlem függetlenül velünk szembe jön. De mi baj lehet? * -A kapun túl már a szabadság vár ránk. De addig amíg nem érzed teljes biztonságban magad a nyeregben és nem tudod irányítani a lovat, ne menj egyedül. Érezned kell, hogy….hogyan tudod kompenzálni….*Sóhajtok egyet. Fogalmam sincs hogy fogalmazzak jól.* -Ne haragudj, de nem tudom jobban megfogalmazni. Biztosan erre jók a lovas terapeuták. *Elszégyellem magam és biztosan el is pirultam, a bennem élő bestia is mondhatjuk zavarban van. Az energiái körbefonják Biancát, bár ő ebből nem sokat érezhet, legfeljebb annyit, mint egy forró nyári napon a hűs szellő. *
Szeretem, hogy ez nem olyan lovarda, ahová csak belibeg az ember, felpattan a csini rucijában a ló hátára, majd dolga végeztével már ott sincs. Múlt héten nem is lovagoltam, csak eljöttem egy kicsit, hogy ezekkel a gyönyörű állatokkal lehessek, hoztam nekik nasit, simogattam, fésülgettem őket. Az egyik pacinak még be is fontam néhány tincset a sörényéből, igaz utána ki is bontottam, mert nem lett a legszebb, de úgy tűnt élvezte a törődést. Szóval, egyáltalán nem bánom, hogy Sheerát nekem kell felszerszámozni, inkább örülök ennek. Valahogy olyan érzés, hogy ettől jobb lesz köztünk a kommunikáció, segíti a barátkozást és bizalmat. Eleinte tartottam egy kicsit még az ötlettől is, hogy egy többszáz kilós állat hátára felmásszak, de ez mára teljesen elmúlt. Inkább izgatott vagyok, meglehet ezért is bénáztam egy kicsit a nyereggel. - Hát, mindenféle kommunikációs tréning. A cégektől a családokig, mindenkinek a problémáinak megfelelő. Egyszer volt egy kollégám, aki délről érkezett, ő mesélte, hogy rendszeresen küldte a problémás családokat közös lovas terápiára, és javult köztük a kommunikáció, meg tudták oldani a gondjaikat. - gondolkodom kicsit hangosan Bessie kérdése nyomán. Igen, sok módja lehetne ennek is, persze a megfelelő módszertannal és tréningekkel, na meg nem utolsó sorban erre alkalmas és megfelelően képzett lovakkal. Mit sem ér az egész nélkülük. - Megértem, nekik lenne a legjobb. - bólintok, hiszen igen, ha tehetném én is mindig a gyerekekkel kezdeném a gyógyítást, különösen a rászorulók esetében. De nem lehet erre felépíteni egy üzleti modellt, a pro bono akciók viszik a pénzt, a céges tréningek pedig hozzák. - Igazából minél több pénz folyna be ezekből az egyéb programokból, annál többet fordíthatnál a gyerekekre. - ha pénzt akarsz költeni, előbb meg is kell keresni, de a szándékai jók és nemesek, szívesen segítenék ebben. Még nem mondtam le a nagy álmomról, hogy létrehozzak egy olyan központot, ahol a lélek sérüléseit gyógyítják, kamaszoknak, nehéz körülmények közt élő vagy épp bántalmazott gyerekeknek. Elképzelésnek nem rossz, de még nekem is gyűjtögetnem kell rá. - Persze, hogy megtenném, ne viccelj. - mosolyodok el szélesen, miközben kifelé sétálunk. Amikor az árról kérdez, egy kicsit elgondolkodok, még az arcom is elkomolyodik. - Igazából még sosem volt szponzorált adásunk, nem is szeretném kinyitni ezt az ajtót mert annak nem lenne jó vége. - megcsóválom a fejem - Viszont pszichológusként és műsorvezetőként is úgy érzem, hogy ez kellően fontos téma, és a megfelelő szakemberek bevonásával ki tudunk hozni belőle egy jó műsort. - nem szeretnék pénzt kérni érte. Jó cél amit szeretne megvalósítani, így nem húznék le róla egy bőrt még én is. Lesznek épp elegen az útján, így inkább segítenék mint hátráltatnám, persze csak ha ezzel nem sértem meg véletlenül. Valahogy felküzdöm magam a ló hátára, arról inkább nem beszélnék, hogy ez a távolból hogyan nézhetett ki, de szerencsére sikerült. Nem mondom, hogy elsőre, mert kellett egy második nekirugaszkodás, és egy halk kis nyögés is, de végül csak sikerült. Sheera hátán nem érzem, hogy bármivel is kevesebb lennék, így csak egy átlagos diák lehetek egy átlagos napon. Ezt kifejezetten élvezem. - Igen, azt látom. Mármint, hogy már régóta csinálod. - bólintok mosolyogva. Szeretnék egy nap én is ilyen magabiztos lenni, már csak azért is, hogy meg tudjuk valósítani azt a bizonyos lovas pikniket a dokival. Nem azt mondom, hogy ezért csinálom az egészet, de határozottan közrejátszik. - Kíváncsi vagyok rá nagyon.Gyakran jársz erre? - bólogatok, és szépen sétál mellette Sheera, nem ficánkol, ettől én is sokkal nyugodtabb vagyok. - Akkor különleges a kapcsolatotok. - én is szeretettel gondolok az első poroszkára, akinek felültem a hátára néhány hete. Tarajos nagyon barátságos volt velem, szinte az első pillanattól kiszemeltem, és szerencsére benne volt, hogy lerakja a bizalmam alapjait. - Vállaltok bértartást is? Vannak lovak akiknek más a tulajdonosa? - érdeklődök, mert hallottam már ilyesmiről, de nem tudom náluk hogyan megy ez. - Értem. Ilyesmit nem is tervezek még egy ideig. - bólintok, majd furcsa módon egy kis pír szalad át az arcomon, amit valamiért úgy érzem meg kell magyaráznom. Lehet, hogy nem kell, de szeretném, valahogy… jó lenne valakivel őszintén beszélni erről, aki nem ismer túl jól ahhoz, hogy egyből elkezdje félteni a kicsi szívemet. - Igazából még nem tudom mikor, de szeretnék majd elmenni egy kis kirándulásra valakivel. Ő biztosan kitűnő lovas, szerintem vele biztonságban lennék. - nem csak a ló miatt, valahogy annak ellenére, hogy már egy ideje tudom, hogy vérfarkas, egyre jobban bízok benne, pedig még csak egyszer találkoztunk. Megmagyarázhatatlan, butaság és részben felelőtlen dolog. Sosem volt rám jellemző egyik sem, most sem igazán értem, hogy miért történik a fejemben ami történik. - Nem hiszem, hogy ők jobban meg tudnák fogalmazni. - nyugtatom meg, látva a kis pirulását. Egy-egy, igazán nincs miért szégyenkeznünk. - Ezek bonyolult érzések, amit meg kell tapasztalni, gondolom. - teszem hozzá magyarázatként - Egy vaknak sem tudod elmagyarázni, hogy milyen a szivárvány. Meg lehet próbálni, de gyakorlatilag fölösleges erőlködés. - egyébként is, az emberek (meg tulajdonképpen mások, az őrzők, vérharkasok is) legnehezebben az érzéseiket tudják jól leírni. A kapcsolódás egy ló és a lovasa közt olyasminek tűnik amit eleve nehéz szavakba önteni, erre már ez alatt a kis idő alatt is megtapasztaltam. A kaput elhagyva valahogy furcsán önt el egyfajta szabadság érzés. Csak még izgatottabb leszek, Sheera is megérezhette mert egy pár pillanatra kiesett a ritmusból, hogy ösztönösen kapaszkodtam volna meg valamiben, de inkább arra fókuszáltam, hogy rendezzem az érzéseimet, mozdulataimat. Nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek tűnt, a manóba!
*Sosem dolgoztam nagyban, önálló vállalkozóként és apa „segédjeként” űztem a számokat és kerestem a kiskapukat. Nem mintha ne lennék jó csapatjátékos és szeretem az emberek társaságát, de akkoriban a démonaimmal küzdöttem, jobb volt nem emberek között lennem. Ezért nem ismerem jól a tematikus csapatépítő tréningek mibenlétét. Erre ott van a közös vadászat a falkával, eléggé tematikus. Biancától viszont sokat tanulhatok, behozhatom a lemaradást és még a segítségemre is van a készülő projektemhez. * -Nekem is sokat segített annak idején. Az egyéni terápiát már ismerem, de ez a csapatépítős kimaradt. *Szóval kell egy kiváló pszichológus is. Nem probléma. Egyelőre a gyerekek a fontosak, és az, hogy összekössem a Nanook`s-ot a lovardával. Így az egyik zsebünkből kiveszem a pénzt és a másikba teszem. Jobba ha nálunk van mind. * -Ennyi mindenhez bővíteni is kellene a lovardát. Fel kellene mérni az igényeket. De idővel minden lehetséges. *Azért csak lassan járjunk, tovább érünk. Imádott közhely, de igaz. Csak félreteszem az ötletet, de kukázom egyből, jól jöhet ez még egyszer. Ha pénzt akarsz keresni, előbb költeni is kell és pont ezért mondott nemet a kakaós a hokicsapatra. Reklám. Az már sokkal több, és kézen fogva jár az imént említettel. De mert persze ez is a terveim között szerepel, inkább üdvözlöm örömmel, semmint azonnal nemet mondjak. * -Pszichológusként? *Nézek rá tócsányira kerekedett szemekkel. Erről nem tudtam. Bármennyire is próbáltam megismerni a városban élő őrzőket, mindent azért nem lehet fellelni róluk az egyetem falain kívül. Ahhoz komoly kutatómunka kell, vagyis beszélgetés, kíváncsiskodás; mint most is. * -Szóval lehetne ez mondjuk a rádió részéről egyfajta karitatív reklám? Vagy egy hasonló együttműködés, mint a kocsma és a lovarda között? Pontosan mire gondoltál? *Pszichológus. Igen, még mindig itt toporgok. Vajon mennyi gyakorlata van? A dilidokik is berozsdásodnak idővel, ha nem gyakorolják az agyban fürkészést? És vajon abba hagyják-e valaha? Bianca most is elemezget engem? Mindig is jól ment a multitasking, szóval míg ő nyeregbe küzdi magát, miután kielégítette a kíváncsiságomat, s míg figyelek rá minden szempontból, addig ezen agyalgatok. Elindulva aztán másra terelődik a figyelmem, az előttünk elterülő tájra, a szabadságot rejtő erdőre, az illatokra és a hangokra. Egész úton figyelnem kell, nem csak magam, hanem Bianca miatt is….főleg miatta. * -Jó pár éve. Egy ideig Mexikóban voltam, de hiányzott ez a hely. Most bepótolok minden elvesztegetett időt. *Jó, hát ez nem titok. Őrzőként akár utána is nézhet, minden bizonnyal az én nevemmel címkézve is van egy akta az egyetem pincéjében. Azért kíváncsi lennék arra miket írtak rólam, miként jellemeztek. Kell keresnem egy kedves és együttműködő informátort. * -Mármint az erdőben? ~Elég gyakran, főleg amikor vadászom és véres pofával hagyom el a tett helyszínét.~ Igen, sokszor. *Azért részleteket nem árulok el, kit utdja hogyan érintené. Kezdetben én is rosszul voltam amikor a bestia jóízűen befalatozott egy puha, simogatnivaló, édes nyuszit. * -Igen, elég szoros. Ismerjük már egymás rezdüléseit. *Ami fontosabb, hogy elviseli a bennem élő bestiát. Nem mondom, hogy puszipajtások, de Jolly Joker sem kerül fel az étlapra. * -Igen, bár nem túl nagy az igény erre. De ezt Achilles intézi. *Nekem csak a könyveléssel kellene foglalkoznom, de a lovak szeretete nem hagyta, hogy a kaptafánál maradjak. Másrészt most itt ez a projekt is, ami először csak egy jó ötletnek tűnt arra, hogy jó pontot szerezzek a Malguknál, de beleszerettem. Mármint a projektbe, nem a Malgukba. Én nem pirulok bele a gondolataimba, de Bianca annál inkább a saját szavaiba, ne meg persze az enyémekbe. Mindig is érzékeny típusnak gondoltam magam, és ezzel nincs is gond, csak a megfogalmazással. Nem akarok ajtóstól rontani a házba és megbántani sem, épp ezért nehéz úgy figyelmeztetni a saját korlátaira, hogy ne rongyoljak a lelkébe. Viszont mindenképp meg kell tennem. De érzem azt is, hogy talán valami más jutott az eszébe, ami megszínezte az arcát. Az a valaki, aki gyakorlott lovas és vele biztonságban lehet. Nocsak! Már épp kibukna belőlem a megoldás, de érzékeny területre tévedtem és nem lenne jó még ezt is felhozni egyből. Biancát azonban nem kell félteni, nem hablelke van. Gondolom együtt élni egy problémával kivált az emberből egyfajta öniróniát, ami átsegíti a nehezén. * -Á, szóval csapjak bele a közepébe és ne kerülgesselek?! *Elmosolyodom. Imádom amikor valaki ennyire őszinte tud lenni és nem akad ki minden kis apróságon. Szóval Biancával nem kell finomkodni, csak legyek egyenes és kész. Néha az ember és így én is – mert azért még én is itt vagyok – túlgondolja a dolgokat, pedig vannak olyan esetek amikor pofon egyszerű a megoldás. Mivel nem csak a gondolatok foglaltak le hanem az is, hogy Biancára ügyeljek, észrevettem azt az apró kis gebaszt ló és lovasának ritmusában. S pont az imánti gondolatok miatt nem kaptam oda a kantárra, hogy a saját nyergemből majd` kilógva próbáljak segíteni. Csak közelebb mentem Jolly Jokerrel, hogy ha lepottyanna, ne mindjárt a földre essen, de szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Bianca uralta a helyzetet és így én is könnyebben bíztam abban, hogy nem lesz probléma. Kicsit fellélegeztem. * -Ügyes voltál. Sheera hajlamos a kilengésre de gyorsan és könnyen visszatéríthető. Most már tudja, hogy nem fogunk vágtázni hajlobogásig. *Csak egy könnyű séta. Talán nekem is jobb. Lenyugszom tőle. * -Szóval az a valaki aki jó lovas….egy jó barát? *Finoman érdeklődöm, bár van bennem egy nagy adag szarkazmus is az irónia mellé, nem Biancán akarom kitölteni. Azt másoknak tartogatom, bár tény, hogy Big ügynök óta igazán nem volt partnerem ebben. Na jó, talán Henry…de ő most messze van. *
- Igazából jó trénerek kérdése az egész, meg kell egy jó program, és a cégek szívesen költenek ilyesmire. Ha jól tudom az adóból is le lehet írni, szóval miért ne? - a cégek többsége akkor költ csapatépítésre meg kommunikációs tréningekre, ha “nem kerül semmibe”. Amíg az ilyesmit fedezhetik az adójukból is, miért ne tennék? Meg annál több ember ismeri meg a lovardát, és jönnek ide akár lovagolni, akár az egyéni terápiákra. Próbálom mindenben a lehetőséget keresni. - Határ a csillagos ég, majd meglátod. Persze csak ha nem szeretnétek, hogy ilyen maradjon minden. Mert így is nagyon klassz ez a hely. - pillantok körbe. Nekem tetszik az atmoszféra, a rendezett bokszokkal, hogy ilyen… közel lehet kerülni a lovakhoz, mindenki barátságos. Kár lenne elveszteni ezt a varázst, de a fejlődés is mindig jó. Több munkahely, jobb fizetések, még klasszabb ellátás a lovaknak. - Igen. Az az eredeti szakmám, csak… hát, így direktben nem praktizálok. - vonok vállat. Nem arról van szó, elég gyakran segítek az őrzők közt is, ha valakinek fel kellene dolgoznia egy traumát vagy ilyesmi, és önkénteskedek is a helyi árvaháznál, néha csoportos foglalkozásokra meghívnak, de ettől még nem praktizálok. Még nem érzem magam késznek rá, előbb a saját életemet kellene rendbe tennem. - Hát, nem teljesen olyan szoros mint a Nanooks-szal, de valami hasonló. Eljöhetnétek néha, és vezethetnénk a témákat, attól függően, hogy épp melyik részét szeretnétek bemutatni a programnak. Meg amikor vannak a városban kitelepüléseink, hozhattok ti is szórólapokat meg ilyesmi, sok más üzlettel is van ilyen megállapodásunk. - gyógynövény boltok, vízi torna, ifjúsági klub, csontkovács, és még sorolhatnám. Közben sikerült felmásznom Sheera hátára, most először minden segítség nélkül. Belül nagyon is büszke vagyok magamra, de igyekszem nem túlreagálni a dolgot. Apró sikerek ezek, nem várok érte vállveregetést vagy ilyesmi. - Ha jól érezted ott magad, vagy valami fontos dolgod volt, akkor nem elvesztegetett idő. - sosem gondolok úgy bármire, ami megtörtént, mint elvesztetegett időre vagy hibákra. Ezek az apró, sokszor jelentéktelennek tűnő dolgok vezetnek oda, akik végül leszünk. Szóval, ha jó emlékei vannak Mexikóról, meg hatással volt rá, akkor igazából még az is lehet, hogy ez így volt jó. - Csak úgy túrázni, vagy…? - oké, ezt nem gondoltam át alaposan. Inkább megrázom a fejem, és halványan elmosolyodva pillantok rá, elnézést kérve a szemeimmel - Bocs, semmi közöm hozzá. - túl sok vérfarkast nem ismerek, de amikor az erdőbe mennek, egy-két nyuszi vagy őz bánja a dolgot. Szeretem az állatokat. Nem vagyok vega, de fogalmazzunk úgy, hogy a steaket minimum medium átsütve szeretem. - Azt gondolnám, hogy többen választják ezt a módszert. Mármint ha nekem lenne lovam, nem férne el a hátsókertben, keresnék valami megoldást, hogy jó helyen legyen. - gondolkodok hangosan. Még nem tartok ott, hogy saját lovam legyen, de ha már annyira jól menne, meg olyan nagy szerepe lenne a lovaglásnak az életemben, akkor bizonyára szeretnék egy sajátot. Őt pedig akkor valahol tartani kellene, és biztosan ez a lovarda lenne az ahová elhoznám. - Így van, nyugodtan. - mosolygok, mert tényleg nem szeretem kerülgetni a forró kását. Oké, lovaglás közben lenne idő mellébeszélésre is, de egyfelől a farkasok sokkal jobbak abban, hogy kiszagolják a mellébeszélést, másrészt értelme sem lenne. Persze vannak kedves meg kegyes hazugságok, de egy ilyen fajta ismeretségben nincs szükség erre, főleg ha teljesen kötetlen a beszélgetés. Sheera kicsit elkalandozik, ahogy én is, és így kell pár másodperc, hogy összeszedjem magam, és megint meglegyen az összhang. Eddig nem volt ilyesmi, odabent úgy tűnik ő sem tudott úgy fellelkesedni, mint idekint. De sikerült, és még segítséget sem kellett kérnem hozzá. - Köszönöm! Hű. Remélem. - sóhajtok egyet az intenzív élmény hatására. - Kicsit ijesztő volt, de remélem most már nem lesz több ilyen. - hát ezért nem szabad egyedül nekiindulnom a horizontnak. Ezt most sikerült helyrehozni, és talán máskor is sikerült volna, de mi van ha nem? Ha Sheerával vagy bármelyik másik lóval az erdő közepén találom magam? - Ki? - jó nagyokat pislogok, és teljesen elönti az arcomat a pír. - Ő… hát, valami olyasmi. Még nem tudom pontosan, hogy barát, ismerős, vagy tulajdonképpen micsoda. - ilyen téren bizonytalan vagyok. Amíg nem találkozunk újra, az is maradok, hacsak nem sikerül megtalálnom saját magamban a megfelelő válaszokat még az előtt. Aztán ha arra jutok, hogy több mint barát, és mégis viszonzatlan lenne, akkor végképp nem tudom mit csináljak. - Jó érzéssel tölt el a lovaglás. Legtöbbször segít elterelni a gondolataimat, kiüríteni a fejem. De mostanában valahogy túl sok dolog miatt kalandoznak ugyanabba az irányba. - megcsóválom a fejem, majd halványan elmosolyodok - Ne haragudj. Nem akarlak ilyesmivel traktálni, biztos megvan a magad baja. Mesélj inkább, a lovagláson kívül mivel szereted elütni az időt?
*Egyből felcsillantak a szemeim amikor a leírható adóról beszélt. Ennek utána nézek majd alkalomadtán, és ha így igaz, akár meg is oldható. Nem tartozik a feladatul kapott projekthez, ezért nem is kell engedélyt kérnem, csak Achillesszel megbeszélem és kész. Kell pár jó program….utána nézek a neten, milyen tematikus lovas tréningek vannak máshol és ha hozzáveszem a falkát, egész jó kis vadászós dolog jöhet ki belőle. * -Jó ötlet, köszi. Igazából én szeretném ha ilyen nyugis maradna, de közben jól jön a pénz is, ha valami szép és jó dolgot szeretnék megvalósítani. Biztosan van megoldás, hogy mindkettő összejöjjön. *Nem szeretném ha ez a családias légkör megbomlana, mert épp ez az egész alapköve, másrészt nem kell túl nagy figyelem. Viszont! Talán pont ez a figyelem lesz majd egyszer a segítőnk. Hogy miben, azt nem tudom, de érzem. Kell ez is. Meg a pszichológus is. Bianca pedig saját bevallása szerint az, amin meghökkenek. Nem mintha nem nézném ki belőle, mert kedves, halk szavú, bizalom gerjesztő és ez minden jó pszichológus ismérve. Bertie is ilyen volt. Kicsit vidám, kicsit vicces, kellemes volt a hangja, már-már lementem tőle alfába. Bianca, ellentétben Bertie-vel nem praktizál, vagyis a gyakorlatban nem dolgozik pszichológusként, de ez olyan, mint levegőt venni. Az ember önkéntelenül is odafigyel bizonyos jelekre, elvégre beleívódott. Akaratlanul is analizál amikor a beszélgetés során megismeri a másikat, következtetéseket von le, helyre teszi a puzzle darabokat. * -Sajnálatos. *Belőlem is akaratlanul buggyan ki az érzés a nem praktizálásával kapcsolatban, mert már terveztem vele is, néha túl gyorsan gondolkodom előre aminek aztán meg vannak a következményei. De még semmi nincs veszve. Ezt az is mutatja, hogy egyetlen perc alatt sikerült Grandmore kikötését közömbösítenem. A reklám drága. Dehogyis! Csak a megfelelő embert, őrzőt kell megtalálni. Bianca ajánlatára széles mosoly terül szét az arcomon és nem tagadom, talán némi számítás is megcsillan a szemeimben, melyek egyáltalán nem neki szólnak, inkább egyfajta boszorkányos örömöt érzek Grandmore felett aratott picinke győzelmemért. * -Ez remek! Nagyon köszönöm, nem is tudod mennyit segítettél most nekem ezzel. Élek az ajánlattal, cserébe segítek bármiben neked. Mondjuk csak a könyveléshez értek, de ha szeretnél egy kicsivel többet megspórolni... *Függőben hagyom a mondatot, már csak azért is, mert ez így illegálisnak hangzott, pedig én abban vagyok jó, hogy mindaz amit csinálok, legális maradjon. Vagy legalábbis annak látszódjon. Lovagló társam sikeresen a nyeregbe tornázza magát, nekem pedig van időm mindenfélén gondolkodni. Szóba kerül az erdő, a régen ott töltött idő és az elvesztegetett is. Mert lássuk be, annak érzem. Visszatérve a falkába úgy érzem semmit nem tanultam Mexikóban, de persze ez nem igaz, csak később érik be a gyümölcse. Achilles jó Teremtő, jó apa és jó tanár, csak más nézőpontból közelíti meg a dolgokat. Ő is sokat volt egyedül, engem is arra tanított, hogyan álljam meg a helyem ha nem áll mögöttem a falka védelme. De egészen más együtt élni a farkasokkal, szabályok szerint, még mindig kölyökként. Bianca elgondolkodtat a megjegyzésével, de egyelőre ezt félre teszem, ahogy sok minden mást is. Nem tudom biztosan, hogy fontos dolgom volt-e Mexikóban, valójában Achillesnek volt fontos, hogy elutazzunk. Ő ott született, visszatért….velem, a kölykével. Meglehet fontos volt a szerepem, de nem nekem. * -Túrázni is, de nem hiszem, hogy a többit hallani szeretnéd, bár nem titok. *Őrző. Pontosan tisztában van a tényekkel, és attól, hogy homokba dugja a fejét, még valóság. Nem kertelek, nem a jótékony homályba burkolt „közönséges” halandóval van dolgom. Nem szépítem, mert felesleges. Elnéző mosolyt villantok felé, ennyiben maradunk ha szeretné, rátérhetünk más, minden napos dolgokra. Mint amilyen a bértartás. * -Kevés ember engedheti meg magának. Kiment a divatból, mostanában kezdenek csak rákapni újra. *Lássuk be, lovat tartani nem olcsó mulatság. Azért remélem, hamar rákapnak az emberek. A nyeregbe szállás után azt is remélem, hogy minden rendben lesz már, de hiába Sheera nyugodtsága, azért akad némi bibi, de Bianca jól veszi az akadályt, én meg nem kerülgetem többé a forró kását. Nem törékeny cukormázból van a lelke, és volt ideje hozzászokni, kezelni a hátrányos helyzetéből fakadó megjegyzéseket, sajnálkozásokat, a túlzott segíteni akarást. Kompenzált nem csak lelkileg hanem testileg is, elvégre pszichológus. Egy mosollyal fojtom el a megkönnyebbülésemet amit a későbbi könnyebb társalgás és a nem megbántottsága felett érzek. Meg is dicsérem azért, mert látható gyakorlatlansága ellenére uralni tudta a helyzetet, fő a biztatás a pozitív energiák. Rátérhetünk ittlétünk fő okára, az erdőben való kis sétaügetésre. * -Biztosan, ha Sheerán múlik akkor nem. Nem szabad göcsösen kapaszkodni a kantárba, mert óhatatlanul is megrántod amikor gond akad. A combjaiddal tartsd magad a nyeregben. Kicsit fárasztó és utána olyan izmodat is érezni fogod, aminek létéről nem tudtál, de idővel megszokod. *Igyekszem azt átadni, amit én kaptam. Abból nem lesz baj és közben én is figyelek rá. Máskor meg majd az a valaki fog, akit említett és az arcából, a tekintetéből és a félős mosolyából egy jó kis románcra tippelek. Ebben is jó vagyok, kiszagolom a romantikát. * -Több lesz. Nekem elhiheted. Ha elrontja, csak szólj nekem és helyre rakom. A férfiak nem sokat értenek a romantikához, de taníthatók. *A mindent tudók magabiztosságával mondom ezt, nem mellesleg szeretek keríteni is, a baj csak az, hogy saját magammal sosem sikerült. Ez valami átok lehet, vagy egy elcseszett visszacsatolás. * -Ó, ugyan! *Legyintek, mert én elengedhetem a kantárt. * -Ismerős helyzet. Ez szerelem. Én már csak tudom. Romantika szakértő vagyok. Persze csak ha másról van szó. *Ez az én keresztem, ahogy mondani szokták, de majd egyszer. Elvileg van időm bőven, hacsak Alignak nem tojik a közepébe, vagy valaki más, mondjuk egy agresszív kóbor. De rajta vagyok az ügyön, azért is nincs szabadidőm.* -Amivel szeretném, arra nincs időm. Nincs bajom, csak sok feladat amivel megbíztak. Jobb ha én nem töltöm mással az időmet, mert annak nem lesz jó vége. *Könnyedén nevetek fel, mintha csak vicceltem volna, pedig nem. Szívesen elcsatangolnék valamerre, de a történtek kellemetlen tanulsággal szolgáltak. Persze mehetnék egy idősebb farkassal, de az úgy már nem izgalmas. Most sem vagyok póráz nélkül, érzem Achilles energiáit és csak addig megyek, amíg ott kering körülöttem. *
- Igazából meg lehet találni az egyensúlyt, persze. Csak azt kell eltalálni, hogy a megnövekedett igényeket is ki tudjátok szolgálni, és megmaradjon ez a családias környezet is. - egyetértve bólintok. Egy ilyen helyen amúgy is nem csak képletesen szólva könnyű átesni a ló túloldalára, de ha odafigyelnek, nem lesz gond. Ha a szándék megvan rá, hogy az értékeket megőrizzék, az már félsiker. Látom, hogy Bessie valamin elgondolkodott, de talán az átalakításokat tervezi már fejben, vagy éppenséggel az üzlet felvirágoztatására vonatkozó terveket szövöget. Nem tudhatom, de nem is fogom zargatni vele. - Egy kicsit igen. Az a része hiányzik, hogy gyerekekkel is foglalkozzak a mindennapokban. - teszem hozzá egy keserédes mosoly mellett. - Mármint klassz dolog meséket szinkronizálni, meg jó amikor meghívnak közönség találkozókra engem is, de azért mégsem ugyanaz mint amikor segítesz nekik. - a gyerekeknek talán a legnehezebb kibogozni a lelki világuk gubancait. Nem mondom, volt már olyan, amikor a rádióval egy kitelepülésünk volt, hogy úgymond “hivatalból” vagy állampolgári kötelességből feljelentettem a szülőket, mert a saját szememmel láttam, hogy nincs jó lelki állapotban az a gyermek. Az esetnek szerencsés kimenetele lett, egyébként kiderült, hogy egy bántalmazó anyától sikerült elvenni a gyerkőcöt aki azóta már a büntetését tölti a cellájában, az apuka meg ha jól tudom azóta már éppenséggel újra nősülni készül. Szóval néha jó bele kotnyeleskedni a dolgokba de ez a ritkább eset. Ha lenne praxisom nyilván még több ilyen kvázi jó cselekedetet tehetnék. - Ugyan, semmiség. - mosolygok rá szélesen, majd egy kicsit elgondolkodok az ajánlatán. - Nekem ugyan nincs vállalkozásom, de egy ismerősömnek van egy kis üzlete. Ha esetleg meggyűlne a baja a könyveléssel, lehet, hogy élnék a lehetőséggel. - nem tudom, hogy Abie hogyan intézi ezeket a dolgokat a könyvesbolttal, de ha bármikor is gondja lenne, jó érzés a tudat, hogy már lenne emberem rá aki tud segíteni. A dolgaiba nem szólnék bele, de ha bármikor is úgy hozza az élet, jól jöhet egy ilyen szívesség. Különös, hogy én is újra elgondolkodok ezen az elvesztegetett idő dolgon. Magam is úgy érzem, hogy nem éppen hajlott korom ellenére máris számos évet elpazaroltam. Eleve nem tizennyolc éves korom körül lettem Őrző, hanem huszonöt. Aztán én is igazán összeszedhettem volna magam, és hamarabb megcsinálhattam volna a vizsgákat, meg nem kellett volna így begubózni, több mint öt éven át. Akkor most sokkal előrébb tarthatnék, és nem most kellene nekiállnom mindenféle barátságokat kötni mert már rég meglennének az országos cimboráim. Ugyanakkor ha ez a sok tényező nem játszik közre, valószínűleg én sem lennék ma az, aki. Szeretem ezt az életet, legalábbis azt amilyenné vált az elmúlt fél évben. Vannak barátaim, sokat nevetek, új dolgokat próbálok ki, és egyetemista korom óta először még a gyengéd fajta érzelmek is megkörnyékeztek. Ez utóbbinak nem feltétlen örülök mert nem tudok mit kezdeni a dologgal, de ez már legyen az én bajom. Majd az élet elrendezi ezt is. - A többit valahogy összeraktam. - vonok vállat egy újabb halovány mosoly kíséretében. - Én se vagyok vega, nem arról van szó. Csak ezt még nem szoktam meg veletek kapcsolatban. Ha láttál volna fél éve…! Majdnem infarktust kaptam csak mert váratlanul összefutottam egy farkassal. Ehhez képest egészen sok a változás a jó irányba. - hiszen most is itt vagyok, nem félek tőle, nem járatom körbe a pillantásom állandóan mint valami pánikbeteg, és mégis itt lovagolunk a szabadban, ahol a kutya se jár. Tanulok, fejlődök, sokkal több bizalmat szavazok az embereknek mint korábban, amíg nem tesznek ellene. Sheera talán érzi rajtam, hogy egy kicsit elkalandoztam, így nem csoda, ha azt gondolja, hogy csinálhat amit akar. Mégis sikerül visszaterelni, hogy ne menjen a saját feje után, és fogadjon szót. Kicsit még ki is húzom magam ültömben hallva a dícsérő szavakat, majd egy nagyobb levegővétel után elengedem a korábbi izgalmat. - Rendben. Megpróbálom. Egy kis izomláz ellen nincs kifogásom. - van abban valami furcsa, hogy inkább kevesebb kontrollra van szükség, mint többre ahhoz, hogy sikeres legyen a mai túránk Sheerával. Megpróbálkozom vele, de egyelőre még nem merem teljesen, és nem is megy olyan magabiztossággal mint ha nagyobb rutinom lenne. Egyelőre még örülök, ha fent tudok maradni a ló hátán egész délután. Halkan kuncogok, hiszen olyan magabiztosan állítja, hogy több is lesz ebből, amit én magam még nem érzek. - Hát, majd elválik mi lesz belőle. Remélem nemsokára találkozom vele megint, és akkor úgyis minden kiderül. Gondolom. - ez a legnagyobb bajom ebben az ügyben, hogy minden olyan ingoványos, és homályos is. Persze, élvezem a beszélgetéseket Brunoval, és azt hiszem, tetszik is, de a fene se tudja, hogy mi kerekedik még ki ebből. - Szerelem? Az azért nem hiszem. Nem. - elgondolkodva húzom össze a szemöldököm - Biztos, hogy nem. - kamaszkorom óta nem voltam szerelmes. Talán az sem az volt igazán, talán azt sem tudom pontosan milyen érzés. Nem úgy van, hogy tűzön-vizen, minden kétség ellenére az ember rohan bele a rózsaszín ködbe? Bennem vannak kétségek, és nem is rohanok sehová… ugyanakkor elég huzamosabb ideig Brunora gondolnom ahhoz, hogy elöntse az arcomat a pír. - Ha nem túl indiszkrét… - kezdem óvatosan a kérdést - Mi az amivel szívesen foglalkoznál? Már csak nem okoznál vele akkora zűrt. Vagy nem lehet úgy csinálni, hogy ne legyen belőle gond? - az embernek persze vannak kötelezettségei, amikkel nem feltétlen élvezet foglalkozni. Közben pont azokra nem jut idő amik feltöltik az embert. Ismerős az érzés, én mikor így éreztem, akkor kerestem egy csomó új hobbit. Mint például a lovaglást. - Van valami más, tudom is én, kertészkedés, süti sütés, Bingozás, amivel szívesen töltöd az időd?
Kezdőlap
