*Egon nyert, kétszeresen is, mert amikor el akarom törölni azt a diadalittas vigyort amit az arcára ültetett, megnyalja a tenyerem. Elakad a szavam. Nem tudom erre mit mondjak, reagáljak, vagy egyáltalán kellene ilyet tennem? Van az a helyzet amikor tudok mit kezdeni vele, de itt a nyílt utcán? Inkább zsebre dugom a kezem és áttérek Fülesre, Micimackóra és minden másra. Például a döbbenetre, amivel a horror Micimackó mese léte előtt adózom. * -Nem mondod komolyan?! Jobbat már nem is tudnak kitalálni? Egy világ omlott össze bennem. Legközelebb melyik mese lesz soron? Ne! Ne is mondd, hogy melyiknek van már horror változata. *Emelem is fel a kezem, hogy megállítsam, hogy belé fojtsam a szót, mielőtt áradatként zúdulna rám a lista. Szerencsére a tolvajlásból nem lesz horror és nem is hagyom, hogy a végén Egon még azt csináljon belőle. Kinek hiányzik, hogy a tolvaj után eredjen és megfossza néhány végtagjától, pusztán szerelemből? * -Leginkább egy csokitortát áfonyával. *A lehető legtávolabb álló dolgot mondom ki ami eszembe jut és pechemre össze is fut a nyál a számban. Csoki kell nekem, minél több. Egonnak meg az, hogy végre elfelejtse a friss hús gondolatát. Azt hiszem remek témaválasztás ehhez az elhagyott farok, ami ugye Fülesé, vagy jelen esetben Egoné kell, hogy legyen. * -Ahhh, Tigris….peeeersze. Nahát! A Tigrisek mégsem jók mindenben? *Közbevágok, mert nem bírom kihagyni, hogy ne emlékeztessem korábbi megjegyzésére, a ragasztó nevére már nem is figyelek, amúgy sem ismerős. Nevetősen karolok bele, és azt aki esetleg hallotta a párbeszédet, meghagyom a kétségek között. A mozi felé veszem az iránt, hogy végre megnézzünk egy filmet ahogy terveztük és még a választás is hátravan. Szerencsére újabb kis szösszenet nem jön közbe és végre beléphetünk az épületbe, s már csak a jegyvásárlás van hátra, amennyiben meg tudunk egyezni. * -Na, akkor válassz filmet, vagy kő-papír-olló, esetleg hirtelen halál? *Már nem emlékszem, hogy egyáltalán sikerült-e ebben egyezségre jutni, de majd a nagytudású, bölcs farkas megmondja.*
A nyalás olyan fegyver, ami kikezdhetetlen, megmásíthatatlan és mindenféleképpen farkashoz illő cselekedet, Egon pedig immáron harmadjára nyer, avagy másodjára, de lehet, hogy a nyalásos győzelmet kétszeresen kell venni, mert Rebecca még a kezeit is zsebre vágja, abból pedig kettő van neki, bár lehet, hogy csak az egyiket tolta bele a biztonságos lyukba, ahol Egon nyelve már nem érheti utol. - Ha nagyon gondolkodnék, talán találnék, de most csak Micimackó horror verziója jut eszembe. De, ha hagysz időt… - fejezi be a gondolatot egy elmerengő kifejezéssel az arcán, és még hozzá hümmög is egyet, hogy minél élethűbb legyen az, hogy mennyire gondolkodik a horrorváltozaton. Egyébként, ha már Micimackó, akkor a fejét is csapkodnia kéne, és motyogni hozzá, hogy „gondolkodom”. De persze a plüss mackó nyilvánvalóan szellemi fogyatékos, míg Egon nem, így hát nem kell csapkodnia a fejét, hogy a gondolatok belejöjjenek a fejébe. Néha inkább azért kellene csapkodni, hogy azok ne kerüljenek a felszínre. A gonosz tolvaj elszelel, Egon és Rebecca pedig hősiesen állnak ott, ahol egy bandita akart volna pénzhez jutni, a lány táskájának áttúrásával. Egon rögvest fel is ajánlja, hogy levadássza neki pár végtagját, de barátnője inkább édességre vágyik, az meg nincs a tolvajban. - Biztos? Az áfonya nem egészséges! Gyümölcsből van! – Egon legjobb tudomása szerint, bár lehet, hogy azóta átsorolták zöldségbe, ahogy a paradicsomot ide-oda szokták teszegetni. Hol zöldség, hol gyümölcs. A fene sem tudja igazán követni ezt. - Hát – vakarja meg Egon az állát arra az abszurd felvetésre, hogy a tigrisek ne lennének valamiben jók. – A béna dolgokban kevésbé jártasak. A farok elhagyás pedig határozottan ilyen! Egon hajthatatlan, mint Füles, ha arról van szó, hogy motiválnia kellene magát a hajléktalan életmódból való kilábalásra. A lány belékarol, és együtt meg is indulhatnak a mozi felé, elvégre azért indultak el, nem azért, hogy tolvajokat vadásszanak le, bár határozottan jó móka volt. Kár, hogy vége. - Legyen hirtelen halál! – vágja rá rögvest, merthogy a kő papír ollóban Egon nyerne, mert gyorsabb.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Sem Egon kéznyalásával, sem pedig a Disney mesék horror változataival nem tudok mit kezdeni. Tényleg nem hallottam még Micimackó véres mancsairól, elképzelni sem tudom mit hoztak ki belőle, de nem is akarom, hogy ez uralja most a gondolataimat. Természetesen egon roppant előzékenyen ajánlja fel, hogy gondolkodik a dolgon, de rövid úton leállítom. * -Nem, ne is próbáld. Kérlek! *Az első pillanat még a tagadással telik, míg végül megenyhülve, szépen kérem, hogy ne kábítson ilyenekkel. Vannak jó pszicho horrorok, thrillerek amelyeket szeretem is, de csak az ő társaságában, amiben nem, vagy viszonylag kevés vér folyik, de gyerekkorom meséiből fakadó csodálatomat és lelkesedésemet nem engedem eltörölni. Majdnem a valóságban is történik némi krimi, a filmbe illő jelent ahogy Egon a tolvajt üldözi, majd én amikor Jedi mestereket megszégyenítően változtatom meg a pasi életét, sokkal jobb, mint egy Micimackó horror, másrészt izgalmas. Utólag mindenképp. Annak ellenére, hogy Egon a korábbi előzékenységét megtartva még a tolvaj kezét-lábát is nekem ajánlaná, de nem kérek belőle. Ezen a ponton inkább édességet kívánok, legalábbis az áll a legtávolabb a kannibalizmustól. * -Pont azért. Meg mert édes. *Ismerve Egon ízlését, összeillünk. Ő megeszi a húst véresen, én a zöldségeket vagy gyümölcsöket. Tudom, hogy farkas és nem számít a vitamin és a rostok….de mindig próbálom rávenni a szerintem egészséges életmódra, mindhiába. Aztán ér egy kis siker, amikor rajtakapom azon, hogy mégsem minden kerek a Tigrisekkel, és ebből nem is engedek. * -Akkor mégsem mindenben jók. *Jelentem ki határozottan ezzel le is zárva témát, ezen túl bármit mond, a pont az enyém. Visszatérve azonban az ittlétünk céljához, felajánlom neki, hogy válasszon és el is indulok a mozi felé, Egonnal karöltve. Mondhatta volna, hogy melyik filmet szeretné megnézni, da még a kínálat megtekintése előtt belecsapott a közepébe és a hirtelen halált választotta. * -Rendben, de majd ha mégis a Barbie lesz a befutó, nekem ne mondd, hogy nem volt választási lehetőséged. *A mozihoz és a jegypénztárhoz érve úgy érzem egy próféta veszett el bennem.* -Szóval a Barbie a legközelebbi film amit vetítenek. Nincs ráhatásom, szóval ne fogd rá az őrző mágiára. *Picit talán kárörvendve mosolygok rá, jóllehet én sem voksoltam volna erre a filmre, de legalább elmondhatjuk mindketten, hogy nem igazán élveztük. Igazi horror este lesz.
//A kövi film az lesz, hogy: A Farkas aki megnézte a Barbie-t //
- Ne, tényleg? Pedig… hm… - ráncolja homlokát, aztán a bőr ki is simul, a farkas képet pedig felderül. - Alice csoda országban! Szinte biztos, hogy van horror változata. Mondjuk az egész eleve agymenés volt, szóval nem volt nehéz dolguk. Egon természetesen nem hagyja csak úgy a dolgokat, ha pedig van mese, biztos van horror változata is. Bár, ezen a ponton nem teljesen biztos benne, hogy Alice csoda országban az Disney-e avagy sem, de igazán nem is érdekes. Legalábbis Egon számára egyáltalán nem fontos tény, hogy miféle. - Aha, hát jó – mondja némi kelletlen sóhajt is megejtve az áfonyára. Édesnek lehet, hogy édes, de gyümölcs, vagyis kategorikusan elvetendő étkezési tartalom. - Legyen, a béna dolgokban nem jók! – ismeri el, hogy a tigrisek nem mindenben jók, de azok, amiben nem jók, nem is érdemesek arra, hogy valaki, avagy valami jó legyen benne. Ez olyan világos, mint a nap, ami felettük vigyorogva igyekszik mindenkit halálra sütni, de szerencsére a föld gondoskodik arról, hogy ez ne történhessen meg. - Az univerzum annyira nem gyűlölhet, hogy pont a Barbie-t nézzük hirtelen halállal – jegyzi meg komolyan, persze egy halovány félmosoly is ott villan a képén, mert ha Barbie lesz, hát akkor alszik két órát. A sötétben úgysem tűnik fel Rebeccának majd. Főleg, hogy minden bizonnyal oda lesz tapadva a képernyőhöz Ken miatt. - Hogy… ehh.. legyen, ha már hirtelen halál, akkor hát az… - Egon képén nem látszik boldogság, de legalább akkor tényleg aludhat egy jót. Egymás karjaiban sétálnak be a vetítőterembe, és talán mindketten végigkínlódják, talán nem, de az biztos, hogy Egonnak egyetlen emléke sem lesz belőle, kivéve talán néhány morzsányit, amit félálomban magába szívott.
Kezdőlap
//
