Virágüzlet

Virágüzlet // Pént. Május 10, 2013 6:41 pm

First topic message reminder :

Re: Virágüzlet // Hétf. Jún. 06, 2016 5:24 pm

- Értem! Jól van… - bólintottam végül, amikor bevallotta, hogy őt érdekelné, hogy meddig maradok a városban. – Nos, akkor megtudtad! – mivel már válaszoltam, így nem lehetett oka panaszra. Megtehettem volna, hogy mindezt nem vele vitatom meg, kicsit csábított is a gondolat, de azt hiszem, hogy még így jártam a legjobban. Legalább nem valami ismeretlen falkatagot küldtek a nyakamba lihegni. Azt hiszem, hogy azt nem viseltem volna túl jól, bárhogy nézem is. Nem szerettem soha ezeket a kötelező köröket, hiába tudom, hogy időnként szükség van rájuk.
- Ez jó hír, azt hiszem! – nyugtáztam a hallottakat elgondolkozva. – Úgy hallottam, hogy valamit adnom kell azért, hogy kóborként maradhassak a városban. Szolgálatot nem szívesen ajánlanék fel, ha nem muszáj… - tehát kizárásos alapon maradt az, hogy fizetni fogok. – Akkor gondolom valaki mégiscsak fog keresni, meg biztos ellenőrizni is fognak, hogy tényleg tiszták-e a szándékaim. – csak találgatni próbáltam, méghozzá logikusan végiggondolva a falka szemszögéből a dolgot. Nem nagyon tetszett, de ez elkerülhetetlen úgyis, mint ahogyan ez a találkozás is az volt.
- Mert elég távolinak és nyugisnak tűnt. – le akartam zárni ennyivel a témát. Tényleg le akartam, de végül csak beszéltem tovább, még mielőtt észbe kaphattam volna. – Mindig van célom… - fűztem hozzá, mintegy mellékesen. – Ó, a fenébe is, anya! Azért is, mert te itt vagy, és Nina azt akarta, hogy legyek a közeledben! – fújtam egyet végül mérgesen. Úgyis elmondtam volna valószínűleg előbb-utóbb, mert engem ismerve valószínűleg nem hinné el, hogy a véletlen hozott éppen abba a világvégi kisvárosba, amiben ő is él már nagyon régóta. Ráadásul ugye tudtam, hogy itt van az új otthona.
- Én itt voltam… - vontam meg a vállaimat. – Nekem senki nem mondta, hogy jobban járok, ha távol tartom magam a várostól! – valószínű egyébként, hogy akkor sem mentem volna el. Attól tartottam volna, hogyha Nina esetleg úgy dönt, hogy jön, és nem talál itt, akkor nem fog a nyomomra akadni olyan könnyen. Jó voltam abban, hogy eltűnjek, néha talán túlságosan is jó. Egyébként is aggódtam miatta, hiszen már hosszú hónapok óta nem hallottam felőle semmit. Tisztában vagyok azzal, hogy képes vigyázni magára, de mégiscsak összenőttünk már a századok alatt, így természetes, hogy érdekelt a sorsa, a hogyléte.
- Hú! Az keményen hangzik! – nem hittem volna, hogy még lehet nekem meglepetést okozni, de úgy látszik, hogy lehet. Erre azért én sem számítottam, pedig hittem a Szellemekben. – Tudom, hogy az embereknél is beállhat a klinikai halál és vissza tudják őket hozni, de nem ennyi ideig! – még mindig kicsit hitetlenkedve ráztam a fejem, mert nehezen lehet az ilyet felfogni. – Meg sem tudtam volna, ha mégsem éledsz fel… - eszméltem rá, és fogalmam sem volt hirtelen, hogyan érintene egy ilyen hír élesben. Valószínűleg akármilyen nehéz is beismernem, de nem fogadnám túl jól. Bármit gondoljon is rólam, azért nem teszek magasról a fejére, hiába adom elő azt.

Re: Virágüzlet // Csüt. Jún. 09, 2016 9:58 pm

- Nos, nem, nem fognak ellenőrizni, lévén elég megbízható tagja vagyok a falkának. Azért valóban fognak, hogy behajtsák rajtad a megbeszélt összeget. – Ez nyilván nem én leszek, az érintettség okán sem, meg egyébként sem tudnék senki ellen hathatósan fellépni, nem hogy a saját, vérszerinti lányom ellen. - Bár, elvileg, hogyha rendesen fizeted, nem lesz belőle ilyen plusz kör. – Viszonylag ritkán van ezzel probléma, de előfordult már kétségtelenül az is.
Ráhagynám, de tényleg, hisz mégis mit mondhatnék rá? Nem forszírozhatom a valódi szándékait, még akkor sem, ha pontosan tudta, hogy itt vagyok. A mérges felcsattanásán kissé megütközöm, és mégis, minden frissen fellobbant aprócska haragszikrámat elnyomja az, hogy anyának szólított. Bármennyire is legyen felpaprikázott, muszáj legalább röpkén mosolyognom miatt.
- Szóval… azt a várost ítélte a legbiztonságosabbnak, ahol én is vagyok? Te viszont ennek ellenére kerültél… Nem mondom, hogy nem értem meg, és azt sem kérem megint, hogy adj nekem esélyt, de legalább néha fintorogj rám az utca másik oldaláról, vagy valami… – Jutalomfalat a szerencsétlennek, mondhatnám, noha annak maximum vele kapcsolatban érzem magam, ezen és Alignakon kívül az életem minden más területe meglepően rendben van jelenleg.
- Hála az égnek, hogy nem lett bajod. Én mondtam volna… igaz, ha nem küldtek volna el, magam is maradok, de nem voltam döntéshelyzetben sajnos. – Akármi van, én jövőre nem hagyom itt Emmettet, az biztos, még egy vörös holdat nem csinál végig nélkülem, ez is borzalmasan tragikusra sikerült. Minden rossz érzésem beigazolódott.
- Nos, feltételezéseim szerint ebben a világon semmi emberi nem volt. Nem élesztettek újjá, értelmetlen is lett volna felvágott torokkal, elvérezve. Egyszerűen csak hajnalban mindenkibe visszatért az élet, amint felkelt a nap. Sokkoló volt nagyon. – Mélyebben nem mennék bele, hisz nem illenék a saját lelki válságommal traktálnom, még korántsem járunk ott, hogy erre kapható legyen, és talán soha nem is fogunk, de én azért még reménykedek, s kellően türelmes is vagyok.
- Meglehet, pláne, hogy nem is szerettél volna megtalálni, bár, hogyha idővel eljutsz oda, hogy megkeress, és kérdezel felőlem, bizonyára megtudhattad volna, de mivel váratlanul ért az egész, nem hagytam búcsúüzenetet senkinek. Épphogy márciusban idekeveredtem tavaly, bele is csöppentem a Vörös Holdba, akkor még nem sokat tudtam róla… Idén meg nem volt szükséges felkészülnöm ilyesmire, hisz elmentem. – Jövőre nem tudom mi lesz, de összességében azt akarom valahol a szavaim mögé bújtatni, hogy vélhetőleg írtam volna neki is, hisz számomra sosem szűnt meg a felé irányuló fájdalmas hiány, azt hiszem, soha nem is fog, hisz a régi kislányomat, aki rajongott értem, sosem kaphatom vissza, megmenteni sem tudtam…

Re: Virágüzlet // Kedd Jún. 14, 2016 1:08 pm

- Nem szeretem túlzottan, ha szemmel tartanak, bár tudom, hogy egy falka által lakott városban ez már csak így megy. – tettem hozzá, hogy ne higgye azt, hogy tévképzeteim vannak az itteni élettel kapcsolatban. – De attól még nem fogok örülni neki. – zártam le a dolgot. Igazából nem tudtam pontosan, hogy miért éreztem úgy, hogy ezt el kell mondanom. Talán magamat is győzködtem róla, hiába volt igaz az állításom. Egyelőre csatlakozási szándékom még nem volt, mivel fogalmam sem volt arról, hogy meddig maradok. Így pedig egyik falka sem fogadna be szívesen szerintem. Meg nyilván én sem élveztem volna, elég volt már kétszer a falkabeli életből.
- Akkor jó! Azt nem bánnám! – nyugtáztam a hallottakat. Inkább fizetek rendesen, csak hagyjanak békén, és ne kötelezzenek semmi másra. Ezt inkább tekintettem befektetésnek, mint kényszernek, és máris jobban hangzott. A nyugodt életem biztosítása, ha úgy tetszik. Ez nekem megért volna jelenleg majdnem minden pénzt. Még jó, hogy ki is lett menekítve bőséggel, még ha mindenhez nem is fértem sajnos hozzá.
- Ezt így nem mondanám. Inkább csak tudja, hogy téged valóban érdekel a sorsom, mindenféle érdek, vagy hátsószándék nélkül. Biztos ezért akarta, hogy idejöjjek. – találgattam, mert az elválásunk alkalmával nem volt annyi időnk, hogy ezt alaposabban is átrágjuk. – Azt akarta, hogy valaki olyan legyen a közelemben, akiben ő is megbízik. Még ha nem is ismer… - mert ők nem találkoztak, legalábbis tudtommal. Az elbeszéléseimből azonban nagyon sok mindent képes volt kikövetkeztetni, mindig is okos nő volt, könnyen átlátta a dolgokat.
- Azért, ha összefutunk, nem fogok úgy tenni, mintha nem látnálak. – egy kicsit sértetten húztam fel az orrom. Végül most is idejöttem, vagy nem? Rég voltam már dacos kislány, azért tudom kezelni a kellemetlen szituációkat is. Az már más kérdés, hogy mennyire nem fűlött hozzá a fogam. Ezek után viszont kár lett volna eljátszanom azt, hogy meglepődök azon, hogy itt van, vagy előadom, hogy nem láttam. Nem ostoba ő sem, én meg ennél azért büszkébb vagyok. Túl alantas viselkedés lenne ez részemről. – Esélyekről pedig egyelőre még nem tudok gondolkodni. – mondtam meg őszintén. Nem mondtam neki, hogy nem adok esélyt, mert ez a találkozás is tekinthető egyfajta esélynek. Viszont most még azt sem tudtam kijelenteni, hogy próbáljuk meg.
- Értem! – sok egyebet nem tudtam erre mondani. Biztosan én is mentem volna a helyében, ha erre utasítanak, de én sem vagyok az a megfutamodós fajta. Bárhogy tűnt is a jelenlegi helyzet, én most sem léptem volna le, ha Nina nem akarja kerülni a feltűnést. Megértettem, és hallgattam rá, de tetszeni sosem tetszett a terv. Jobban éreztem magam akkor, ha vele lehettem. – Azt elhiszem! – dünnyögtem, miután elmondta a feltámadásának körülményeit. Ajkaim penge vékonnyá szűkültek, ahogy összeszorítottam a számat. Azért bosszantott a tudat, hogy valaki kezet mert emelni az anyámra. Ő nem egy harcos típus, nem úgy, mint én. Én azonban igazi túlélő vagyok, ha kell, akkor erőszak árán is.
- Ki tette? – utaltam itt a meggyilkolására. Talán nem is tudta, vagy nem számított már, de én mégis kíváncsi voltam rá. Vegye, aminek akarja, higgyen, amit szeretne. Akár félre is érthette a túlzott érdeklődésemet, annyi baj legyen. Tényleg érdekelt a dolog, és dühített az egész ügy. – Még sosem hallottam ilyenről… - tettem végül hozzá, némi gondolkodás után. Sokfelé jártam már a világban, de mégsem találkoztam még ilyen esettel korábban. Talán mégsem volt olyan jó ötlet éppen ide felköltözni, de már nem mehettem el. Addig nem, amíg Nina fel nem bukkan újra.
- Pontosan tudtam, hogy hol vagy. – mutattam rá erre az apróságra, szóval nem is kellett megtalálnom. – Csak márciusban? – kérdeztem értetlenül. – Úgy tudtam itt élsz évek óta… - ráncoltam a homlokomat értetlenül.

Re: Virágüzlet // Szomb. Jún. 18, 2016 4:21 pm

- Sokan vannak így ezzel, erre csak azt tudom mondani, hogy együtt jár az ittléttel. – Engem aztán sehol sem zavart, a legtöbb helyre egyébként is tanulni mentem, a falkákkal éltem, mivel az Anernerkektől tanultam. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy a körutazásomat siker koronáztam, de türelmes vagyok, előbb-utóbb tudom, fel fognak rám figyelni a Nagy Szellemek is, s akkor majd tudni fogom, hogy elértem oda, ahová jutni vágytam.
- Megoldjuk, nyilván senki nem fog a nyakadra járni, ha nincs rá okunk. – Mosolyodom el, bíztam benne, hogy nem lesz, már csak azért sem, mert nem szeretnék érdek terén a lányom és a falkám közé kerülni. Tekintettel arra, hogy láthatólag ez megnyugtatta, már én is jobban érzem magam ezzel kapcsolatban, és igyekszem majd úgy intézni, hogy megvalósítható legyen, illetőleg, hogyha esetleg nem fizetne, majd először én magam keressem meg, hogy ne érezze akkora tehernek.
- Egész jól ráérzett ahhoz képest, hogy semmit sem tud rólam. – Ebben nem voltam éppenséggel biztos, bár azt azért nem gondolnám, hogy Gwen bármi pozitívat nyilatkozott volna neki rólam, szóval ötletem sincsen, hogy mégis akkor miből gondolta. Ennyi idő után simán kiirthattam volna magamból az anyai érzéseket. Noha tény, hogy akkor nem kerestem volna meg, és írok neki leveleket.
- Ennek felettébb örülök. – Mosolyodom el, a sértettsége olyasmi, aminek okát aligha róhatja fel nekem, mint tudjuk, ide sem direkt jött, és ha nem alakul így, talán nem is találkoztunk volna még nagyon sokáig, vagy egyáltalán nem.
Esélyt nem is kértem, pont hogy nem, lévén nem állítanám döntéshelyzetbe, vagy kialakul, vagy nem, ez nem pár perces folyamat, meglehet, soha nem fog bízni bennem, és nem fogok többet tudni róla, mint bárki más ezen a világon, de mivel életem legnagyobb részében ez így volt, ezért talán nem halnék bele, ha nem tudnék rajta változtatni. Elvégre, tudni kell elengedni az életünkből az embereket, ha menni akarnak, ha most eltűnik, az legalább már a saját döntése lesz, nem más marja el őt tőlünk.
Kissé elcsendesedek, és elkomorodom, amikor a halálom a téma, ez még mindig olyasmi, amivel rettenetesen nehezen birkózom meg, de ha kíváncsi rám, annyi idő után, akkor úgy gondolom, igazán megtehetem azt, hogy válaszolok neki. Ki tudja, talán ha bezárkóznék, ő sem nyílna ki nekem soha. Így talán lehet rá remény.
- Fogalmam sincs. Én magam. Alignak a saját bőrünket küldte ellenünk, de meghaltam, mielőtt vége szakadt volna a varázsának, vagy nevezzük inkább átoknak, és bárki is tette, ő meg nem emlékszik rá, mert senkiben sem maradtak meg a történtek. – Sóhajtottam fel, de ez így volt jól, nem akartam tudni, nem akartam ok nélkül haragudni senkire, vagy vádaskodni, hisz nem tehetett róla.
- Minden évben rettenetes az április, és idén gondolom, csak azért nem volt több áldozat, mert a falka jó része elhagyta a várost. – Bármennyire is tűnjön megfutamodásnak. Én örültem, hogy a kölykök biztonságban voltak, annak viszont határozottan nem, hogy nekem is mennem kellett, noha utólag talán jó volt így, talán engem kellett volna bántania Emmettnek, vagy nekem őt…
- Itt élek 1920 óta, igen, de elmentem egy úgymond tanulmányútra még 1995-ben, és csak tavaly tértem vissza. Szóval elég sokáig nem itt éltem, ezért volt több levelemen is más bélyegző. – Arra már nem vetemedtem volna, hogy akkor is megkeresem, hiszen nála volt a labda ilyen téren. Ugyanakkor, ha hamarabb téved erre, valószínűleg „megúszta” volna a velem aló találkozást.

Re: Virágüzlet // Hétf. Jún. 20, 2016 12:37 pm

- Igen, de úgysem tervezek csatlakozni! – mondtam meg kerek perec, hiszen ezzel már most is tisztában voltam teljesen. – Nem azért, mert nem bírnék falkában élni, bár tény, hogy nem rajongok érte. Viszont fogalmam sincs, hogy meddig leszek a városban, nem teljesen rajtam múlik a dolog, és feleslegesnek érzem, hogy csatlakozok, majd néhány hónap múlva lelépek. – vontam meg a vállaimat, mert úgy véltem, ennyit legalább tudjon. Ha más nem is, ő tisztában lehet vele, és ha problémázna a falka valamely vezető tagja, akkor megmondhatja ezt. Azzal azonban nem volt problémám, hogy fizessek az ittlétemért cserébe.
- Nem sok vizet zavarok, ha más nem köt belém… - olyan egyszerűséggel mondtam, hogy ebből tudhatta, igazat beszélek. Nem vágytam feltűnésre, máskülönben már ő is tudott volna arról, hogy a városban élek. Még ha meg nem is keresett volna, de nem ült volna efféle nyílt megdöbbenés az arcán, mint amikor most összefutottunk. – De azt nem ígérem, hogy nem fogom megvédeni magam, ha olyan helyzet áll elő! – tettem hozzá, mintegy mellékesen. Nem voltam alapvetően harcias, vagy agresszív típus, de nem kellett félteni. Ha az érdekeim úgy kívánták, gondolkodás nélkül álltam ki magamért.
- Ki mondta, hogy semmit nem tud rólad? – kérdeztem vissza felvont szemöldökkel. – Attól még, hogy nem ismer, még tudhat dolgokat… - nyilván általam, de szerintem ezt egyedül is sikerült kitalálnia. – Látta a leveleidet is, van némi fogalma róla, hogy milyen típusú ember vagy! – vagy farkas, ahogy tetszik. A személyiségét a faja nem igazán befolyásolta ezen a téren szerintem, ha kicsit is olyan maradt, amilyennek emlékeztem rá. Meg ezek szerint akkor az eltelt évek sem voltak rá olyan hatással, mint mondjuk rám.
Azért az nem kerülte el a figyelmemet, hogy kicsit rossz kedve lett a halál-téma miatt, de ezt meg tudtam érteni. Valószínűleg én sem szívesen beszéltem volna erről a helyében, de ha egyszer én még ilyesmivel nem találkoztam, akkor várható volt, hogy felkelti majd az érdeklődésemet. Sajnos az ilyesmik mindig magukra vonják a figyelmemet, és egyébként is szeretek jól informált lenni, bármiről legyen is szó.
- Akkor mégsem te voltál, csak úgy nézett ki, mint te. – vontam le a következtetést végül, némi gondolkodás után. – Valakinek lennie kellett! – erősködtem tovább, de ha az illető nem emlékezett, ő meg magát látta, akkor úgysem fog kiderülni. Nem is tőle vártam a választ, inkább csak mérges voltam a helyzet miatt. Valaki megölte, és azt sem tudja, hogy kicsoda. Őrület! – Engem ez elkerült, bár nem tudom, hogy mi alapján. – jó, azért valamiről hallottam, vagy talán éreztem, de a halálesetek híre nem jutott el hozzám. Hogy is juthatott volna, mikor semmi közöm nem volt hozzá? Ha Nina mindezt előre tudta volna, biztos mégsem ide küld.
- Értem! – bólintottam, annyira bélyegzőket nem figyeltem ez idő során. Talán hiba, mert alapvetően azért mindenféle részletre oda szoktam figyelni, de ebből is látszott, hogy mennyire nem akartam tudomást venni róla, ugyanakkor mégis képtelen volta végleg megszakítani a kapcsolatot újra. Már csak ő maradt nekem, legalábbis a vér szerinti családomból. Ha vissza nem is írtam neki általában, de mindig elolvastam, hogy mi van vele. Hiába nem vallottam be magamnak teljesen, hogy még érdekel, ezekből az apróságokból mégis kitűnt.
- Azért, ha idejöttem volna, és utánad kérdezek, biztos valaki elmondta volna, hogy nem vagy már itt… - persze csak tippeltem, nem ismertem az ittenieket. Akkor meg a következő levelére már visszaírtam volna, hogy érdeklődjek felőle, merre is jár. De talán jól volt ez így, most jött el az idő. Eleget adtam magamnak is, meg neki is a legutóbbi találkozás óta, és ha az érzéseim nagyon sokat nem is változtak, azért talán picit enyhültem felé. Legalább látszott, hogy komolyan gondolta, amiket mondott. A sok évszázados sérelmeket azonban nagyon nehéz elhagyni, hiába tudtam már meg, hogy ő meg akart keresni.

Re: Virágüzlet // Szer. Jún. 29, 2016 3:11 pm

- Nem is említettem hasonlót. – Azok után, hogy látni sem akart, tökéletesen biztos voltam abban, hogy nem tartozna ahhoz a falkához, amelyikhez én, tiszta sor, nincs is ezzel semmi baj részemről, igaz, valamilyen szinten elkeserít, mert ez a tény már önmagában is azt fémjelzi, hogy valóban nem fog sokáig itt maradni. Sok… relatív a mi életünkben, inkább fogalmazzunk úgy, hogy addig, amíg helyre nem tudjuk hozni a kapcsolatunkat. Mindenesetre, ez még minden szempontból a jövő zenéje, nem gondolkodom előre rajta, fölösleges. Úgyis nagyobb részt rajta múlik. - Tökéletesen érthető egyébként. –Mélyebben nem faggatom azt illetően, hogy mégis min múlik, ha nem rajta, vagy épp kin, erre egyelőre úgysem kapnék választ vélhetőleg, talán egyszer majd fény derül erre is.
- A falkában sem díjazzák a túlkapásokat, következésképpen csak senki sem várja el a magányosoktól, hogy ne védekezzenek, ha egy falkatag ok nélkül ront rájuk. – Igaz, sok minden csak értelmezés kérdése, de ebbe mélyebben nem áll szándékomban belemenni, mint ahogy azt sem magyarázom, rég felnőtt nő már, hogy a mi köreinkben egy kósza félreérthető megjegyzésen is sok minden félrecsúszhat.
- Ohh. – Préselem össze az ajkaimat, és most először érzem azt, hogy szívem szerint elküldeném. A leveleim neki szóltak, nem másnak, és az, hogy nem pusztán elmesélte, de meg is mutatta… nos, ez jelenleg bőven elég számomra ahhoz, hogy jelenleg eszembe sem jusson törni magam kettőnket illetően. Vélhetőleg csak azért nem lobbannak fel a harag aprócska szikrái, mert a tollat választottam az oltárnál. Egyéb esetben megtörténne, bár akkor is pajzsom rejtekében maradna a dolog, azt ő sosem lesz képes áttörni. Azt inkább nem ecsetelem, hogy személyemet illetően sem Gwen, sem pedig a leveleim nem festenek olyan mértékű képet, hogy azt lehessen mondani, tudják, milyen ember vagyok. A lányom életem közel 90%ában nem ismert, még ő sem tudhatja, nemhogy a teremtője.
- Ezt mondtam én is. Azonban nem tudom, ki volt, mert ő meg nem emlékezhet rá. – Vagy csak jól titkolja, de soha nem is akartam igazán tudni, megkérdezhetném, meg is kapnám rá a választ, de van egy olyan érzésem, hogy jobb nekem a tudatlanság homályában.
- Szerencsére… Fogalmam sincs, kiket, és miért választ ki Alignak. Van olyan falkatag, aki egyszer sem szenvedte el, és olyan is, aki már négyszer túlélte. Nincs benne logika. – Vagy, ha van is, az valami rendkívül csavart, megfejthetetlen rendszertelenség eredménye, nem egyébé.
- Igen, vélhetőleg így lett volna, mint ahogy azt is elmondták volna, hogy vissza fogok jönni. – Nem mintha túl sokat számítana, mindenesetre ettől még így esett volna. Mindazonáltal nem kergetek illúziókat, sosem jött volna ide, és kérdezett volna utánam, az egyszer biztos. A bejáratnál megrezzen a kis csengő, ennyi jutott hát nekünk mostanra a nyugodt négyszemközti csacsogásból, mégiscsak illenék dolgoznom is.
- Ohh, igen… ha esetleg a jövőben úgy döntenél, megkeresel, az egyetemi könyvtárban megtalálsz majd. Most viszont, bocsáss meg, de dolgoznom kell. Nagyon örültem… remélem, mihamarabb láthatlak újra. – Mosolyodom el, s bármennyire is essenek rosszul bizonyos dolgok, bármennyire tűnjön úgy, nem érdeklem igazán, semmi sem írja felül azt a tényt, hogy a gyermekem. Az én méhem gyümölcse, én hoztam a világra, én neveltem bájos, ifjú nővé, ez nem olyasmi, amit dac, harag, vélt vagy valós sérelmek felül képesek írni. Egyszer talán ő is be fogja ismerni.
- Szép napot, miben segíthetek? – Lépek oda a válogatni szándékozó vendéghez, s persze Gwen is megkapta a saját csokrát…

//Nagyon szépen köszönöm a játékot! <3333 //

Re: Virágüzlet // Hétf. Júl. 04, 2016 6:57 pm

- Tudom, hogy nem említettél, egyszerűen csak megjegyeztem! - vontam meg a vállaimat könnyedén. Nekem nem fordult meg a fejemben, hogy azért ne csatlakozzak, mert ő a falka tagja. Egyszerűen csak így volt logikus, és elég megbízhatatlannak tűntem volna, örökre elvágva magam a városban, ha csatlakozok, és pár héttel később lelépek. Ez egyelőre nem rajtam múlt, de bármennyire tettem is magasról az ilyesmire, nem akartam egyből elásni minden lehetőségemet. Ki tudja, lehet éveket töltök majd itt mégis, és végül kénytelen leszek csatlakozni. Hiába nem tetszett ennek a lehetőségnek még csak a gondolata sem.
Annak azért örültem, hogy nem kezdett el faggatózni arról, hogy miért kérdéses a maradásom. Ez most még az én dolgom volt, és nem kívántam senkit sem beavatni, noha már Balthazar is pedzegette, hogy mi az oka a viselkedésemnek, és miért jöttem éppen ide. Meg tudtam érteni, hogy nem érti, beavatni viszont őt sem terveztem. Ahhoz még nagyobb bajban kellett volna lennem, hogy ezt megtegyem, hiszen sosem volt szokásom segítséget kérni olyantól, akit nem Ninának hívnak.
- Rendben, ezt jó tudni! - biccentettem, megköszönve a hasznos információt. - Legalább nem elvakultan falka függő mindenki. Mármint nem mindenáron védik a sajátjaikat. - javítottam ki magam, mert kicsit hülyén hangzott az előbbi kijelentésem, és nem éreztem teljesen érthetőnek.
Természetesen nem kerülte el a figyelmem, hogyan préselődtek össze az ajkai, így arca engedett következtetni a benne dúló viharra, még ha nem is szándékozott kimutatni. Nem szóltam semmit, de nem gondoltam volna, hogy ennyire a lelkébe gázolok egy elejtett megjegyzéssel. Bocsánatot viszont nem kértem miatta, hiszen Nina volt mellettem majdnem egész életemben, míg ő ennek csupán töredékét töltötte velem. Nyilván inkább hozzá voltam lojális, még ha nem is az anyám volt, hanem inkább olyan, mint egy nővér. Majd egyszer talán megérti, vagy elfogadja ezt, és megbarátkozik vele.
- És ha jól sejtem, te nem is nagyon akarod tudni... - állapítottam meg egy bólintás kíséretében. Azért örültem, hogy túlléptünk a levelek témáján, még mielőtt szóváltásba keverednénk miatta. - Furcsa, tényleg. Valahogy nem szívesen lennék ennek részese. - vallottam be, még ha gyávának tűnök is. Azért féltettem az életem, és nem kívántam a halált. Azt nem mondanám, hogy féltem tőle, de igyekeztem elkerülni az olyan helyzeteket, amik túl veszélyesek lehettek volna rám. Inkább vagyok túlélő, mint olyan, aki kísérti a kaszást.
- Értem! - nyugtáztam a hallottakat. Nem tudom, hogy egyáltalán akartam volna keresni valaha, vagy nem. És ha igen, és nem találom itt, akkor vártam volna-e rá, de ez már úgysem fog kiderülni. A sors úgy hozta, hogy most mind a ketten itt tartózkodtunk, akár tetszik nekünk, akár nem. Még mindig nem tudtam megállapítani, hogy mit szól a jelenlétemhez, de majd az idő úgyis eldönti. - A könyvtárban? - értetlenül ráncolta ma homlokomat, mert én eddig azt hittem, hogy itt dolgozik. - Jól van... - zártam végül a témát, hátrébb lépve a pulttól. Megfogtam a nekem készített rózsákat, és igyekezve nem felháborodni azon, hogy nagyjából ki lettem téve az üzletből, kivonultam a folyosóra.
Még vetettem egy utolsó pillantást felé a vállam felett, hogy aztán sietős léptekkel induljak meg a parkoló irányába. Különös találkozás volt ez, és nem számítottam rá, hogy ő fog elküldeni engem, és nem én hagyom őt faképnél. Ezen még gondolkoznom kellett, és rájönni, hogy miért éreztem sértőnek.

// Én is nagyon szépen köszönöm, élveztem!!! Smile

<33333 //

Re: Virágüzlet // Csüt. Júl. 07, 2016 6:20 am

Re: Virágüzlet // Szomb. Dec. 17, 2022 8:56 pm

Lilianne & Donovan

//Résnyire nyitott pajzs a játékban, ha az IC mást nem kíván.//

Szedjem össze magam. Tehetnék úgy, mintha nem tudnám, mi mindenre gondolhatott ez alatt az alfa, de azzal csak ostobának tűnnék. Egyébként se nagyon volt más választásom.
Jó lett volna ingyenélőként heverni a lakhelyemen és lassan elsorvadni, de ezt sajnos nem tehettem meg. Így a csatlakozásom utáni heteket arra szántam, hogy nagy nehezen rávegyem magam némi álláskeresésre, ha már a pénzkeresésen túl egyelőre nem vehették hasznomat.
Ahogy belegondoltam, hogy igazán hasznossá váljak, megborzongtam. A Vadász szintén, csak ő jószerével az ellenkezőjétől, mint én. Nem pendültünk egy húron az utóbbi évtizedekben, de most, azzal a kis réssel is megelégedett, amit önként nyitottam. Valahogy vissza kellett találnom egy normálisabb mederbe, akkor is, ha az egészet a hátam közepére se kívántam.
A munkát sem.
Gondolkodtam azon, hogy a hegyen lévő ötvösműhelybe kéretőzök, de annak esélyesen öncsonkolás lett volna a vége a sok ezüst között. Pedig milyen kényelmes lett volna. Munkahelyi baleset, meg hasonlók...
Jelentősebb ingatlant bolondok lettek volna rám bízni - emellett azok sokkal több felelősséggel és feladattal jártak volna -, így meg se kíséreltem valamelyik ügyvezetői posztját elcsaklizni.
Maradt a város. A bevásárlóközpont émelyítően forgalmas volt, de a legtöbb eséllyel is kecsegtetett. Valami jelentéktelen kulimunka is bőven megtette, akkor is, ha egyiket kevésbé akartam, mint másikat.
Felkaptam a fejem és önkéntelenül szimatoltam, aztán ugyanilyen delejesnek tetsző állapotban megindultam az illatok forrása felé. Nem tudom, mit hittem, vagy mire számítottam. Talán, hogy egy ugrással visszarepülhetek 1945-be, vissza Párizsba.
Virágüzlet volt ez is, bántóan más környezetben, de legalább a bent lévő ismerős volt. Csak a jobb kezemet húztam elő kabátom zsebéből, amikor benyitottam. A másikat inkább rejtve hagytam, hiába volt rajta kesztyű is.
- Lilianne! - léptem be, halvány, udvarias mosollyal. -Nem zavarok?

Re: Virágüzlet // Vas. Dec. 18, 2022 10:33 am

Donovan & Lili

Ami azt illeti, a napokban nem igazán vagyok a helyzet magaslatán, nem egészen tudnám megmondani, mikor éreztem magam ennyire kimerültnek, holott azontúl semmi sem változott, hogy a legutóbbi Telihold óta minden álmom egy kész képregény. Ismeretlen arcok, tettek, vér, halál, egyelőre megfejthetetlen suttogások. Tudom, hogy csak idő kérdése és letisztul a kép, de arra már most elég, hogy tudjam, valami nagyon rossz közeledik. Már megint.
Nos, nem pont a frissiben belépő Donovanre értettem eme gondolatsort, mert valljuk be, szerintem egy hangyát se nagyon tudna jelenleg eltaposni, némi költői túlzással persze. Ahhoz viszont mindenképpen kevés, hogy olyan erőket bolygasson meg, amivel a szellemek olykor játszadoznak. Elmosolyodom, ami a bennem megbúvó fáradtság és aggodalom közepette is éppen olyan őszinte, mint lenne legvidámabb perceimben. Mert én ilyen vagyok, adok, amikor csak tudok, ha az éppen egy mosoly, akkor az. Donovannel nagyon sok munkára lenne szükség, hogy megnyíljon és elfogadja a segítséget, ezt pedig csak akkor tudom megtenni, ha ő nyitottnak mutatkozik rá. Ez még nincs így, talán nem is lesz.
Annyira mindig nyitva van a pajzsom, hogy észleljem, ha valaki jön, elég idős vagyok hozzá, hogy a legtöbb farkast kiszúrjam. S most, hogy az övé ugyancsak nincs hat lakat alatt, hát ráeresztem kicsinykét, óvatosan a borostyánszeműt, csak hogy ha már idekinn nem sikerül, talán a farkassal több esélyem lehet. Nem azért, mert bármit ki akarnék szedni belőle, sokkal inkább, mert rég találkoztam olyannal, aki mellett ennyire durván szirénázni a muszáj rajta segítenem szenzorom.
- Szervusz Donovan, dehogy, gyere csak be! - Az épp készülő csokrot leteszem magam elé, és várom, hogy beljebb lépjen. - Bevallom, meglep, hogy itt látlak.
Vélhetőleg a zsúfolt plázára célzok, az már sokkal kevésbé, hogy pont ide tért be.

Re: Virágüzlet // Vas. Dec. 18, 2022 11:35 am

Egy pillanatra megfeszültem, ahogy megéreztem a farkasa közeledését, a Vadász is felkapta a fejét, de eszébe se jutott meghátrálni vagy elutasítóan viselkedni. Őszintébb volt nálam, ez pedig jobb napjaimon képes volt bosszúságot kicsalni belőlem. Most mindössze fásultan vettem tudomásul, hogy a kis résen keresztül örömmel üdvözölte a nőstényt.
Invitálására beljebb léptem. A virágillat körbeölelt, egyszerre volt émelyítő és kellemesen ismerős. Vagy épp fájdalmasan, nézőpont kérdése. Önkéntelen mozdulattal, szórakozottan érintettem meg az egyik virág rózsaszín szirmát jobb mutatóujjammal. Puha volt, bársonyos, emlékcsalogató...
Elhessegettem magamtól a múltat, és helyette Lilianne-re figyeltem. Az arcát tanulmányozva leheletnyit összehúztam a szemem, de elsőre megtartottam magamnak a gondolataimat, inkább a kimondott szavakra reagáltam.
Kelletlenül elhúztam a számat.
- Állást keresek. - A hangsúlyból és az arckifejezésemből minden további nélkül kikövetkeztethette, mennyire nincs hozzá humorom. - És akkor már felfedezem kicsit a várost. - Juhú! - Különös hely - tettem hozzá némileg töprengve, majd megráztam a fejem, mert a gondolat pusztán benyomás volt. Túl kevés időt töltöttem itt ahhoz, hogy teljes képet tudjak alkotni. Főleg, hogy időm javát a Lakban töltöttem.
- Fáradtnak tűnsz - biccentettem oldalra kissé a fejem, ahogy immár nyíltan vonásait tanulmányoztam. Nem volt olyan nyúzott, mint én - az lett volna csak a mutatvány! -, de legutóbb jóval kevesebb árnyékot láttam a tekintetében.

Re: Virágüzlet // Hétf. Jan. 02, 2023 6:21 pm

Nehéz nem észrevenni, ahogy megfeszül, de ez olyasmi, amit egyelőre nem vagyok hajlandó észrevenni, pusztán azért nem, mert az az igazság, hogy mielőtt segíthetnék neki, kicsit közelebb kell hozzá kerülnöm. Ha már most minden rezdülésére ugrok, azt fogja hinni, hogy csesztetem mindennel. Valamivel határozottan szándékomban áll, de az nem pont ez.
Örültem, hogy a farkasa szívesen fogad, már-már túlságosan élesnek tűnt a különbség, igaz, sosem volt éppenséggel faragatlan velem, de azért más a kettő.
- Ohh. Munkára fogtak, mi? Miféle állást szeretnél?
Mondanám, hogy tegye itt hasznossá magát, de őszintén, nagyon abszurdnak tűnik a virágok közt elképzelni. Bizonyos szempontból jó lenne, de a jelenlegi fizimiskájával az én vevőimet inkább elijesztené. Meg aztán, biztosan nem jutna eszébe itt dolgozni. Nem egy férfias szakma…
- Fogalmad sincs, mennyire különös.
Sóhajtok fel, mert vannak itt aztán cifra dolgok bőven, és bár az utóbbi évek csendesebbek voltak, de sajnos az megérzéseim nem szoktak csalni, és a szellemek is rettenetesen felbolydultak odaát. Valami készül, de még nem tudom mi, azt meg pláne nem, hogy mikor.
- Az vagyok, nem alszom túl jól mostanában.
A mosoly ennek ellenére töretlen, s akkor, mikor megérkezik az ételfutár, még szélesebbé válik, mert jobb társaságban el se költhetném az ebédemet. Szerencsére mindig két adagot rendelek, mert általában itt vagyok annyit, hogy elfogyjon, így Donovan szerencsétlenségére neki is jut.
- Te meg éhesnek, Donovan.
Lapul meg némi ellentmondást nem szívesen tűrő él a hangomban, mert tudom, hogy ezt-azt tennie kell a maradásért, és biztos, hogy beletartozik az életképesnek tűnő hímegyed prezentálása is.

Re: Virágüzlet // Kedd Jan. 03, 2023 7:43 pm

- Mindenképp be akarják bizonyíttatni velem, hogy van valami hasznom - ingattam a fejem. - Vagy pont azt, hogy nincs semmi - vontam vállat, miközben az egyik közeli virág szirmával bíbelődtem egyfajta pótcselekvésképp. Aztán kissé összeráncoltam a szemöldököm. - Van esetleg nálad hely? - pillantottam fel rá a virágból, amitől végre elszakadtam.
Furcsának tűnhetett a kérdés, mivel esélyesen én magam is furcsán festettem jelenleg ebben a közegben. Pedig voltam már hasonlóban - egy élettel ezelőtt. És lényegesen jobb formában.
- Nem kifejezetten előtérben, és főleg nem így - mutattam végig magamon. A legkevésbé se pályáztam valamiféle Virág Wendigo gúnynévre, és a vendégeit se akartam elüldözni.
Egyetértőn biccentettem a várost illető tudatlanságomra. Volt egy-két szikra, ami jobban megragadta a figyelmem, de még mindig keresztülnéztem a legtöbb dolgon. Nehézkes volt bármibe is komolyabban beleakasztanom a figyelmem, hagytam, hogy a félmondatok és az információmorzsák elszaladjanak mellettem. Más dolgom volt.
- Ha esetleg akarsz róla beszélni félidegen fülnek, ismerek egy épp ráérő munkanélkülit. - Általában jó hallgatóság voltam. Nem feltétlenül az utóbbi ötven évben, de előtte nem volt ilyesmire panasz.
Nem erőltettem, tényleg alig ismert, a bizalmas problémáimat pedig én is világ életemben megválogattam, hogy mikor, kinek mondom el. Éppen ezért megsérteni se tudott egy elutasítással.
Az ételfutár érkezésére arrébb állok, hadd rendezzék az adás-vételt, ha nem lett volna előre fizetve. Igyekeztem a lehető legártalmatlanabbnak és legártatlanabbnak tűnni, nehogy a futár nagy lovagiasan valami biztonságit küldjön rám, madárijesztőre.
Az étel illatára megrándult az orrcimpám, de enyhe émelygés is elfogott.
- Pedig jól szoktam lakni. - Mert rettenetesen kevésre szoktattam a testem. A nőstény szemébe néztem és enyhén megrándult a szám sarka. - Megértettem, és igazad van - emeltem fel megadóan mindkét kezem. - Csatlakozhatok?
Az "adsz az ebédedből" túl kuncsorgó volt, és bár ez cseppet sem látszott, volt még bennem büszkeség. Nem sok, de ennyi igen. Emellett ezt udvariasabbnak is tartottam.

Re: Virágüzlet // Vas. Jan. 08, 2023 7:48 pm

- Szerintem ez utóbbit csak te akarod bebizonyítani.
A megállapításom sejtéseim szerint elég helytálló, de egyébként az, hogy idejött, aztán felteszi azt a kérdést, nos, talán azt jelenti, hogy mégis próbál a zsigerileg érkező haszontalansága ellen tenni. Sóhajtva vonom fel a szemöldököm, és ami azt illeti, nincs szívem – persze, sosincs- nemet mondani, pedig épp az imént gondoltam végig, miért nem lenne jó választás pont ő.
- Ha hajlandó vagy a hátsó helyiségben telefonokat felvenni, esetleg a háttérmunkát, mint anyagbeszerzés és hasonlók elvégezni, akkor tudok segíteni.
Meglepne, ha a virágkötészet kifejezetten érdekelné, így azt fel sem vetem, hogy ha gondolja és rendbe szedte magát, akkor megtanítom rá, ha ilyesfajta elképzelései lennének, úgyis szól majd, úgy gondolom.
- Sok mindent nem tudok róla mondani én sem, túl zavaros az egész. Meg kellene fejtenem őket, hogy tudja, mi készülődik, de az a nagy helyzet, hogy az átlagosnál sokkal tanácstalanabbnak érzem most magam.
Vakarom meg a tarkóm zavartan, azt sosem okozott gondot beismerni, hogyha nem sikerül valami, a magam részéről ettől nem leszek kevesebb, viszont ez most zavar valamiért, de még csak erre sem tudom a választ.
- Persze, mert gondolom akkora a gyomrod, mint egy ebihal. Úgy nem nehéz.
Nem akarok túlságosan erőszakos lenni, csak éppen annyira, hogy tudja, a jószándék vezérel, és nyilvánvalóan így nem maradhat. Közben felállok, és átfordítom a zárva táblát, és bekulcsolom az ajtót. Ebédszünet az bizony mindenkinek jár.
- Természetesen, örömömre szolgálna. Gyere.
Megfogom a két adag ételt, és beviszem magammal a hátsó helyiségbe, nem szükséges, hogy kintről lássák, ahogy tömöm a majmot.
- Megkérdezném, hogy tésztás vagy sültes vagy-e inkább, de valahogy úgy érzem, neked ez már teljesen mindegy.
Mindenesetre van egy adag carbonara spagettink, meg egy csinos csirkemellünk édesburgonyával és zöldségsalátával. Az övé a választás lehetősége, kap egy tányért, meg kést és villát. Sejtéseim szerint egyiknek sem fogja megenni még a felét sem, de majd kiderül.
- Szóval Donovan, hogy érzed magad errefelé eddig?

Re: Virágüzlet // Hétf. Jan. 09, 2023 10:03 pm

- Nos, ezen azt hiszem, nincs mit nagyon - vontam vállat közönyösen.
A szükség azonban nagy úr, így ha már megkérdezte, egyből elő is álltam egy ötlettel. Lilianne pedig jószívű, tartok tőle, hogy túlságosan is, habár ez engem nem kellene, hogy foglalkoztasson.
- Tökéletesen megfelel, köszönöm - mondtam hálásan, hiába lehetett furcsa tőlem, hogy egy virágboltban jól éreztem magam. Mondhatni nosztalgikus volt, kissé keserédes, de pont emiatt kellett.
Figyeltem, amit mondott, kissé össze is húztam a szemem, majd árnyalatnyi mosoly jelent meg a szám sarkában. Szimpatikus volt, hogy nem félt a tanácstalanságát kimondani, az igazsággal csak akkor tudnak bántani, ha nem vagy tisztában vele, vagy önmagaddal. Az eddigiek alapján ő mindkettőt jól ismerte.
- Ez nem az én terepem, de... régebben, ha valamit túl zavarosnak éreztem, vagy nehéz volt átlátni, mindent leírtam fecnikre. Bármit, ami eszembe jutott az adott problémakör kapcsán, aztán elkezdtem velük kirakóst játszani. Vagy asszociációs hálót írtam a fontosabb pontok köré. Lehetett szó félkész tervről, vagy gyanús alakról, ezt használtam, hogy túl sok vagy ködös volt valami. - Felhúztam a vállam, majd rajtam volt a sor, hogy tarkót vakarjak. - Ez persze nem biztos recept... nekem anno segített kicsit rendezni a sorokat.
Persze, nem kérte sem a segítségemet, sem a tanácsomat, úgyhogy inkább el is hallgattam. Egyébként is jött a futár szerencsére, így volt külön ürügyem visszavonulni.
- Kis fogyasztással messzire jutok - ütöttem el egy harmatos poénnal az igazságot. Tényleg nagyjából akkorára szűkülhetett a gyomrom.
Követtem a tekintetemmel, ahogy ideiglenesen bezárt, majd megadtam az unszolásának, és követtem hátra. Menet közben levettem a kabátomat, ha pedig találtam fogast, fölakasztottam, ha nem, csak a szék háttámlájára terítettem. A bal kezemen maradt a kesztyű, mégiscsak enni készültünk.
- Jól érzed - hagytam helyben. - Megpróbálkozok a csirkével - vettem magamhoz az ételt - legalábbis a felét levágtam, és ugyanígy vettem a köretből is.
Biztosan nem tudom az egészet megenni, de talán a fele is sok, ő pedig ha délutánra megéhezne, ne az általam trancsírozott maradékot forgassa. Bár akkor már valószínűleg újra rendelt volna. Miután Lilianne helyet foglalt, én is leültem.
- Furcsán - vallottam be kendőzetlenül, miközben apró csíkikat vágtam a csirkéből. - Szokatlan, hogy ennyi energia zsizseg körülöttem éjjel-nappal, és sokszor még mindig olyan, mintha egy üveg túloldaláról figyelném a többieket - mondtam csendesen, majd leerőltettem pár falatot. - De van valami megnyugtató abban, hogy ha éjjel felébredek, a többiek neszeit hallgathatom ahelyett, hogy a gondolataimat kergetném - mosolyodtam el finoman.
Nem voltam egyedül. Ezt pedig akarva-akaratlan, pusztán a lakhatással az orrom alá dörgölték, és amennyire fojtogató volt eleinte, kezdtem hozzászokni. Végső soron ezért is csatlakoztam. És ezért próbálom legalább a fél adagot megenni.
- Oh, és múlt éjjel megcsodálhattam a konyhában a pucér bétát elöl-hátul - tettem hozzá, mintegy mellesleg. - Sajnálatos ráébredés volt, hogy van, amiben sose fogom utolérni, hiába öregszem, de a másik fronton még van esély, ha elég guggolást csinálok. - Hiába, teliholdas vadászatkor a magam bajával voltam elfoglalva, nem azzal, hogy ki mennyivel fittebb nálam. - Mentor is lehetne, igazán motiváló jelenség - húztam villanásnyi mosolyra a számat. - Régóta vagy a falkával?

Re: Virágüzlet // Vas. Jan. 15, 2023 4:45 pm

Érdekes, hogy mintha most valami pozitívat érzékeltem volna felőle, talán először, azt eltekintve, hogy azt hiszem, úgy egyébként szimpatikus voltam neki, de ez mondjuk szinte mindenkivel így van, velem nagyon nehéz rosszban lenni. Még az is elvett feleségül, aki eleinte szívből gyűlölt, szóval mondhatjuk, hogy van benne valami, ami jó hatással van másokra. Legyen így Donovan esetében is, úgy érzem, szüksége van rá.
- Akkor megbeszéltük. Alapvetően nyilván mivoltunkból adódóan hajlok a kötetlen munkaidőre, amíg a munka el van végezve, remélem, ez tiszta sor. Én sem vagyok itt mindig, van más alkalmazottam is. A nyitvatartási idő 9-20-ig van, kiemelt időszakokban egyedi idősáv szokott lenni, például valentin-nap, amikor még az útszéli kóborkutya is virágot vesz… A két lány csak virágkötő, ők mást nem szoktak csinálni, így nyilván a háttérmunkát én csinálom, sokszor otthon. Nem bánom, ha a lakból oldod meg, csak legyen meg. Ha benn vagy, felveszed a telefonos rendeléseket. Majd megmutatok mindent.
Le is papírozzuk később, szeretem a tiszta munkát, és ez az üzlet teljesen legális, így ezen nem fogok változtatni, nyilván hamis papírjai mindannyiunknak vannak, ez nem fog gondot okozni.
- Ez egy jó ötlet tulajdonképpen. Már-már olyan racionális, hogy egyáltalán nem vagyok meglepve, bennem miért nem merült fel eddig. Ki fogom próbálni.
Egyértelműen visszaemlékezni a kirakós darabjaira nagyon nehéz, sokszor kimennek a fejemből, minél inkább el akarom csípni őket, annál nehezebb. Viszont, ha már úgysem alszom, legalább legyen valami hasznom belőle.
- Jó, de most már sok fogyasztással is juthatsz messzebbre.
Fűztem tovább a szavait, nyilván mindegyikünknek akadhattak olyan évek az életében, amikor minden falatért meg kellett küzdeni, nekem, anno olyan hetek teltek el, hogy ópiummámorban lebegtem, és azt sem tudtam, élek-e még egyáltalán. Akkor az étel volt a legkisebb gondom…
- Akkor hajrá.
Eresztettem meg felé egy mosolygós kacsintást, miközben magam elé húztam a tésztát. Fura, de különös módon nagyon örülök annak, hogy hajlandó enni egy kicsit, bízom benne, hogy idővel azért kicsit kevésbé lesz madárijesztő küllemű, ha nem látszik ilyen betegesnek, bizonyára nagyon fess férfiember lehetne. Nos, nem mintha nekem számítana, de tudjuk, a mai világban a szép emberek (farkasok) könnyebben érvényesülnek.
- Az biztos, hogy meg kell szokni, de a mi fajtánk azért könnyebben alkalmazkodik a társas élethez.
Én ugyan már egy ideje nem a lakban szoktam éjszakázni, lévén egy Őrző a férjem, és megvan a saját kis kuckónk a folyó partján, de azért nagyon sokszor vagyok ott, már csak azért is, mert van egy kölyköm, és nyilván én vagyon az Anernerk, ami okán szoktak hozzám fordulni a társaim az ügyes bajos dolgaikkal.
- Hogy mi?
Erre kénytelen vagyok elnevetni magam.
- Azt hiszem, a másik Grandmore pucér hátsójával jobban jártál volna… de biztos Shane feneke is egyedülálló látvány. Szeretik magukat mutogatni.
Én elég szende nőszemély vagyok, úgyhogy nem vizslattam még végig az említett testrészeket, maximum futólag egy-egy átváltozás folyamán, de alapvetően igyekszem az ilyesmit elkerülni. Ők azért elég egyedien értelmezik a saját és mások határait, konkrétan nincs nekik, de azt hiszem, két ilyen matuzsálem csak megengedhet magának ilyesmit.
- Most komolyan arra gondoltál, amire gondolom, hogy gondoltál?
Ezen nem vagyok rest kuncogni, tény és való, a falkatársaim bizonyos méretei már réges-rég nem érdekeltek, csak egy valakié, az meg több mint ideális a számomra. Jézusom, hát én ilyenekről nem szoktam beszélgetni, rettenten bizarr.
- Szép dolog az irónia. Valóban. Lehetne. De milyen jó, hogy nem az. Ehelyett béta… sokkal jobb.
Nem arról van szó, hogy ne találnám alkalmasnak erre, mert nyilván kellőképpen tapasztalt, de azért a dolgok intézési módja lehetne olykor kicsit kevésbé darabos... Mondjuk, én a kölykökön való szánkózást sem díjaztam sosem, de ki vagyok én, hogy megmondjam nekik a tutit? Érzéseik szerintem maximum akkor lennének, ha egymás előtt haldokolnának…
- Elég rég, nagyon sokat éltem itt régen, aztán, hogy tanuljak, körbejártam a világot, pár éve tértem vissza. - Közben eszegetek a tésztámból azért. - - És téged egyébként honnan fújt erre a szél?

Re: Virágüzlet // Szer. Jan. 18, 2023 12:18 pm

A kötetlen munkaidő mámorítóan hangzott, bár kísértésbe is ejtett, hogy félvállról vegyem majd az egészet és a könnyebb utat választva mismásoljak. Ugyanakkor... ahogy a szemébe néztem, rájöttem, hogy nem akartam neki is csalódást okozni. Valószínűleg nem csinált volna nagy jelenetet, inkább csendben közli, hogy nem ezt várta, és ennek a lehetősége még inkább elrettentett a léhaságtól.
- Beszerzésben jó vagyok - ingattam a fejem, a szép csempészéveken lamentálva magamban.
Furcsa volt aláírni a szerződést, és életemben először rendes állást tudni a magaménak. Persze, ott volt a sereg, de az teljesen mást jelentett nekem. A mostani helyzet merőben szokatlan, ezért némileg komfortosabban érzem magam, amikor kéretlen tanácsot adhattam.
- Remélem, segít egy kicsit - mondtam őszintén.
A sok fogyasztásra csak hümmögtem. Szinte ideges voltam miatta. Túl sok idő telt el azóta, hogy utoljára megengedtem magamnak az igazi jóllakottság érzését, azóta meg még több, hogy ez rendszeres volt. A biztatása, a mosoly és a kacsintás azonban valamit megmozdított bennem, a pajzsomon pedig nagyobb rés nyílt.
- Te nem szoktál fönt aludni.
Mondhatjuk, hogy Isten adta tehetségem van az önkéntelen megfigyeléshez. Csakhogy amint rájöttem, hogy valami feltűnt, igyekeztem vele nem foglalkozni. A régi szokások ugyebár...
A csirkét boncolva beszámoltam a bétával megesett kis kalandról, talán részletesebben, mint ő azt szerette volna, de a leharcolt külsőmet valami könnyedebbel akartam kompenzálni, így jutottunk a hím méreteihez, és Lilianne nevetéséhez, amitől akaratlanul mosolyra szaladt az én szám is.
- Igen, ez feltűnt - kínos is lett volna, ha nem tűnik fel... - legközelebb összevetem őket. Bár van egy olyan érzésem, hogy mindegyikük önmagát tartja kellemesebb látványnak.
Nekem pedig továbbra is elismerésem a jól konzerváltságuk előtt! Lehet, hogy az itteni klíma teszi. Ebben az esetben talán még nem késtem el.
- A családi ékszerre? - kérdeztem vissza, szemem kissé kajánul csillant. - Igen.
Végtére is hímek közt megy a farokméregetés.
- Megfenyegetett, hogy ki fog kérdezni a falka dolgoiról - fűztem hozzá szinte jókedvűen, ahogy Lilianne némi szarkazmussal végigvezette, mennyire jól jártunk, Shane bétaságával. - Remélem, házi dolgozatot nem fog íratni velem. Van egyébként bármi, amivel lehet rá hatni? A kakaón és Edenen túl.
Egyiket nem szeretem, a másikat meg nem ajánlott szeretnem túlzottan.
- Mi hozott vissza? - kérdeztem, mert bár elismerem, megvan a környéknek a maga bája, mégsem egy felkapott vidék, még farkasok közt sem. Bár az utóbbi években, ahogy hallottam, megfordult errefelé pár katasztrófa-turista.
- Innen-onnan. Az utóbbi években vándoroltam, előtte pedig New Yorkban éltem - finoman elmosolyodtam. - Ahhoz képest Fairbanks egy kellemes kis falu. - Nem sértésnek szántam, a Nagy Alma mellett igen sok városnak kikiáltott település eltörpült. - Aztán történt egy s más - emeltem meg kicsit kesztyűs kezem -, és eljöttem. - Ettem pár falatot, majd összeráncoltam a szemöldököm és újból a szemébe néztem. - Kérlek, ne vedd tolakodásnak, már így is sokat segítettél, de... - hogyan lehet ezt normálisan előadni? - van benned valami megnyugtató. Jól esik a közeledben lenni - böktem ki némileg zavartan és talán kicsit zavarba is jőve. - Lehetek néha csak úgy melletted?

Re: Virágüzlet // Szer. Jan. 18, 2023 6:11 pm

- Ez jó hír. Remélem, a beszerzések könyvelésében is.
A szavaira bólintottam, per pillanat nem tudtam elképzelni, hogy bármi segíthetne, éppen ezért igyekeztem minden egyes apróságba belekapaszkodni. Legalább annyira, ahogy rajtam csüngtek odaátról, lassan már folyton-folyvást, és eddig azt hittem, értem többnyire, mit akarnak, de most mintha egy hatalmas víztömegen keresztül jutott volna el hozzám minden. Valami zavarta a jelet, ebben biztos voltam, éppen ezért aggódtam… Csak épp pánikot nem akartam kelteni, mert nem voltam még biztos semmiben.
- Valóban nem szoktam, csak ha a kölykömnek, vagy valakinek szüksége van rám.
Bizonyára megfigyelései közepette már rég kiszúrta a jegygyűrűt az ujjamon, ami azt hivatott jelezni, hogy valahol van egy másik felem. Innen talán nem nehéz összerakni a képletet, hogy az illető nem farkas. A mi fajtánk a mögöttünk megbúvó évszázadok tapasztalataival ilyen apróságokból pillanatok alatt messzire jut. Mint ahogy én is tisztában vagyok vele, hogy nem véletlenül ide jött munkát kérni, de egyelőre az még rejtély előttem, hogy vajon mi köze lehet a virágokhoz, de valami biztosan van.
- Ez így van. Bár őszintén szólva, nem tudom hibáztatni őket. Igen kegyesen bánt velük a természet, azt meg kell hagyni.
S bár Anernerk létemre ilyet talán gondolnom sem illene, de amit a külcsín kapott, azt bizony a belbecs hiányolja. Nem mondom, hogy nincsenek értékeik, de finoman szólva is nehéz velük, és nem igazán tűrik mások igazát a sajátjuk felett.
Kissé vörösebb színt ölt orcám a családi ékszerek tovább ragozására, de aztán csak fejcsóválva elnevettem magam. Tudom, tudom, nekik az ilyesmi fontos.
- Ami azt illeti, én kinézem belőle. És szerintem nem, a kakaó és Eden. Meg persze, úgyis a haláluk napjáig tagadnák, de nyilván Sheila gyakorlatilag a másik fele. De ha engem kérdezel, arra a nőre meg aztán tényleg semmivel se lehet hatni.
Sóhajtok, nem mondhatnám, hogy valaha megtaláltam vele a közös hangot, pedig ez nagy szó, én alapvetően tényleg mindenkivel rezonálok, de a jéghideg északiak nem az én műfajom. Mindig csodálkoztam, hogy Eden hogy tudta Shane-t legalább egy kicsit megolvasztani.
- Én mindig vissza akartam jönni, csak a tanulás miatt utazgattam, és bár azóta azért megfordult már a fejemben, hogy jobb lenne másutt, de az utóbbi években bebizonyosodott, hogy sehol sem lennénk nagyobb biztonságban.
Ő persze nem tudja, hogy pár éve meghaltam, aztán feltámadtam, hogy a Vörös Hold olyan nap, amit legszívesebben eltüntetnék a világból, de eszköztelen vagyok.
- Ha már az… mi történt vele? Gyanítom, valamiért nem gyógyul, legalábbis pont olyannak tűnik, mint mikor először láttalak.
Pillantok a kesztyűs kezére, s fogalmam sincs, mi lehet vele, de nyilván valamiféle sérülés, az sem biztos, hogy hajlandó lesz beszélni róla, de egy próbát ettől függetlenül megért a dolog.
- Persze Donovan, lehetsz. Ez a dolgom.
Szelíd mosoly jelenik meg az arcomon, én szerettem, hogy ilyen hatással vagyok másokra, noha farkas voltam, megjártam egykor a poklot, de mára teljesen kiegyensúlyozottan éltem az életemet, és a másokon segíteni vágyásom bizonyára érződött felőlem. Valóban szerettem, ha csak egy kicsit is, de képes voltam mások életét kellemesebbé tenni. Úgy hiszem, Donovannak nagy szüksége volt némi jóra, bár nem tudhatom, mit élt át, de épp elég volt ránézni, hogy tudjam, pokoli lehetett.
- Ha úgy szeretnéd, beszélnünk sem kell. Akár vadászni is mehetünk majd, ha van kedved, nem tudom, azt mennyire szoktál, túl sokat biztos nem, de nem árt megadni mindenkinek a maga jussát.
Célzok nyilván a farkasára, aki bár sokkal élénkebbnek és lelkesebbnek tűnt az eddigiek alapján, de hozzá hasonlóan biztosan nagyon le van gyengülve.

Re: Virágüzlet // Csüt. Jan. 19, 2023 10:45 am

Bólintottam. Persze, hogy jó voltam. Centre pontosan tudnom kellett annak idején, kitől és mennyiért szereztük az árut, és mennyiért adhattunk túl rajta úgy, hogy versenyképesek legyünk, de közben hasznunk legyen és lehetőleg ne szúrjunk nagyon vagy sok szemet.
Virágokkal maffiaszervezetet üzemeltetni ezerszer biztonságosabb és sokkal szórakoztatóbb lenne, bár abból a korból azt hiszem, kinőttem, hogy ilyenekkel bohóckodjak.
A jegygyűrű különösebben nem izgatott. Túl sok házasságot és kapcsolatot bolygattam fel minimális lökéssel ahhoz, hogy az eredetileg neki szánt jelentőséget társítsam hozzá. Özvegyek jobban őrizgették, mint akiknek még élt a társuk. A szagok többet elárultak, ahhoz azonban túl cinikus voltam már korábban is, hogy elhiggyem a holtomiglan-holtodiglant. Talán ez volt a probléma.
- Így nem is csoda, ha szeretik magukat mutogatni. - Ha én így fogok kinézni az ötszázhoz közel - már ha megérem! -, biztosan pucéran fogom tölteni időm javarészét. - Kezdek örülni, hogy nem Sheila fenyegetett meg. De ha így össze vannak kötve, a vége az lesz, hogy együtt kérdeznek ki, és az eddigiek alapján esélytelen lesz, hogy felajánlják a pótvizsgát, ha megbukok...
Derűs kilátások, nem mintha egy percig is teljesen komolyan venném. Pedig elképzelhető, hogy kéne. Az meg már a magam őrülete, hogy valamilyen elborult oknál fogva még szimpatikusak is. Tényleg túl sok időt töltöttem egyedül.
- Itt vagy biztonságban? - kérdeztem vissza kissé kétkedve két falat között. - Ne haragudj, de a hálaadásnapi kollektív riadalom meg a hallott sztorik alapján ez a vidék nem egy életbiztosítás. - Bár ha mindenki visszatér, miután fejbe lövi magát, hát, akkor lehet.
Rákérdezett a kezemre, mire elhúztam a számat. Nem tartottam bemutatót - mégiscsak ettünk épp.
- Hogy pontosan mi történt, azt én se tudom - vallottam be. - De az eredményből ítélve: párszor szétkapták ezüsttel. Azt hiszem, egyszer letéptem, hogy egészségesen nőjön vissza, de újra szétkaszabolták. - Én pedig a falkám helyett ezt a csonkot választottam és tartottam meg. Az emléktől elkomorultam, a Vadász elégedetlenkedve rázta meg magát. - Utána pedig hoztam pár rettenetesen rossz döntést - zártam le egyelőre ennyivel.
Nem bántott vagy zavart, hogy rákérdezett, meg kellett tanulnom vele élni, és azt mondják, a kibeszélés segít. Ha nincs is így, egy próbát megért a részemről, főleg jelenleg. Lilianne nem volt tolakodó, az érdeklődése és a figyelme pedig őszintének tűnt. Az pedig nem beszélgetés lett volna, ha én kérdezek és tudok meg róla ilyen-olyan részleteket, cserébe hallgatok, hanem vallatás.
Amikor kértem, akkor is igyekeztem úgy fogalmazni, hogy ne tűnjön kihasználásnak a kívánságom. Nem tudom, miken mehetett keresztül, de a szelídsége nem megalkuvást, hanem erőt és kiegyensúlyozottságot sugallt. Mindkettőre szükségem volt, hogy ha nem is ugyanoda, mint ő, de legalább félútig megérkezzek.
Energiáim egy pillanatra lelkesen felszikráztak annak hallatán, hogy nincs ellenére a dolog, a vadászatra pedig farkasom kezdte el csóválni a farkát, már-már türelmetlenül toporgott. Elmosolyodtam. Kicsit szánalmas, hogy pár kedves szó és némi törődés mi mindent képes előcsalni.
- Köszönöm - mondtam továbbra is finoman mosolyogva. - Ha pedig bármikor teher lennék, szólj. Nem vagyok egyszerű eset, és visszaélni se szeretnék a kedvességeddel.
Nagyot szusszanna tettem le a villám. Azért a háromnegyedét a - fél - csirkemellnek sikerült elpusztítanom, ennél többre viszont képtelen voltam. Most inkább azért drukkoltam, hogy bennem is maradjon.
- Az ebédet is köszönöm. - Elhúztam kicsit a szám. - Azt hiszem, egy ideig hálálkodásból fog kiállni a beszélgetéseink fele.

Re: Virágüzlet // Vas. Ápr. 23, 2023 9:01 am