- Meg a nagy lószart - ráncoltam a homlokom, mert bármekkora szívás is üssön be, kizárt, hogy én vattát használjak. - Egyébként meg ne röhögtess, szerinted ekkora mennyiség mellett váratlanul kifogynék a cuccból? De azért kedves tőled, hogy jobban aggódsz az én tiszta bugyimért, mint a saját képedért - hát ha neki nem kell a vatta, hogy az esetlegesen betört képét pamacsolgassa vele! Vajon milyen gyakorisággal törik be az orrát mondjuk? Egyáltalán mindenkivel így viselkedik? Mert abban az esetben nem lenne meglepő, ha napi szintű lenne a dolog, ha nem torkollana botrányosan ciki csapkodássá a részemről, akkor lehet már én is megtettem volna, de mivel minden bizonnyal semmi esélyem ellene, ezért megmaradok ennél a szócsatározásnál. - Illúzióromboló - biggyesztettem rá szám sarkát, holott rohadtul nem érdekelt, hoz-e birágot a síromra, vagy sem. Ha minden jól megy, akkor jóóóval tovább fogok élni, mint ő, de mivel külön folytattuk az utunkat, így ezt már nem tudtam az orra alá dörgölni. A szavaiból viszont egyértelművé vált, hogy szimplán már azzal elástam magam nála, hogy farkas vagyok, pompás. Az útjaink azonban úgy tűnik, mégsem váltak még el teljesen, legalábbis én képes leszek kihasználni őt, aztán, hogy ez neki mennyire nem tetszik, már rohadtul nem érdekel. Ha már utál, akkor utáljon rendesen, nem igaz? - Hát nem - kámpicsorodtam el, hogy a továbbiakban tágra nyíló szemekkel hallgassam, milyen átéléssel mesél a kalandjairól. - Komolyan? Mondjuk tényleg elég sikamlós olyankor, de ha engem kérdezel, én is inkább anál párti vagyok ilyenkor - próbáltam eladni a nagy hozzáértőt, pedig elég régen volt úgy bárhogyan is részem a dologban. - Ezt nem mondod komolyan! Mondjuk, elég kellemes érzés tud lenni, ha végre megszabadulhatunk a csatakos tampontól, de nem is értem, hogy bólinthattál rá ilyesmire! Neked milyen érzés volt? - csóváltam a fejemet, miközben már a mutatott kedvenc jelenetet néztem. - Nekik aztán jó dolguk lehet! - jegyeztem meg mintegy mellékesen, bámulva a képernyőt, mert habár nem szoktam ilyesmiket nézni, mégiscsak nőből vagyok, nincs mit ezen szépíteni. - Ne tegyen úgy, mintha maga soha nem nézne ilyet - míg ő előrefelé adta az áldást, én egy hátul bámuló csókát pécéztem ki. - Tuti pókhálós a néni - jegyeztem meg, visszafordulva az Őrző felé. - Rohadtul remélem, hogy nem lesz következő alkalom - bájos mosoly jutott neki is, tényleg nagyon örültem volna neki, ha többet nem találkozom ezzel a paraszttal, de amilyen kicsi a város, tuti egymásba botlunk még. - Nem mehetnék inkább én balra? Arra parkoltam le a kocsit és nem ütötted meg azt a tapír szintet, amiért kerülőt tennék érted - továbbra is ugyanaz az angyali mosoly… [/color]
Kezdőlap
