- Ez igaz. Tulajdonképpen erre eddig nem is gondoltam, de valóban. Van ebben valami izgalmas. - elgondolkodok egy kicsit, majd mosolyogva, magyarázatként teszem hozzá. - Az egyetem alatt egy csomó reklámfilmben voltam szinkron, talán amiatt, mert ott kevéssé értékelt volt a munkám, most már nem is gondoltam rá, hogy igazából jó móka elsők közt megnézni egy-egy rajzfilmet is. - igaza van. Bár még nem volt vörös szőnyeges premierben részem, de ami késik nem múlik. Egyszer majdcsak megtalál a Disney is, ha nem is főszerepre, de mondjuk valami kedves kis mellékszereplő még benne lehet a kalapban. Ott meg már jár a hacacáré a premieren. Szóval hálás vagyok Bessienek, hogy emlékeztet rá: a munkám tud izgalmas és “menő” is lenni. Örülök annak is, hogy segíthetem a vállalkozását, még akkor is, ha jelenleg talán nem több mint egy ötlet vagy megvalósításra váró projekt. Helyesen, jó dolgot szeretne csinálni, és ebben szívesen segíteném. De okosan kell csinálni, és tisztában kell lennie vele, hogy néha a nagyobb cél érdekében kisebb áldozatokat is kell hozni. Ahogy a mondás tartja, nincs jutalom áldozatok nélkül, és biztos lesznek majd ilyen pillanatok a lovas terápia életében is. Hálás vagyok már ezért a felajánlásáért is, és magamtól nem is kérnék többet. Ha jót cselekszünk, talán egyszer visszakapjuk, és ki tudja mikor jön majd még jól az, hogy most nem voltam mohó. Hátha egyszer nekem kell majd a segítségét kérnem, és remélem akkor majd én is nyitott fülekre találok. Kedves lánynak tűnik, és egyáltalán nem baj az, ha a vérfarkasok és az őrzők néha barátkoznak, amíg mindenki betartja a játékszabályokat. Alapvetően a magam dolgával foglalkozom, nem akarom olyasmibe ütni az orromat, amihez nincs közöm, mert sem Bessiet, sem magamat nem sodornám fölöslegesen veszélybe. Amikor elneveti magát, ahogy az első találkozásról mondok pár szót Brunoval, nem tehetek róla, a fülem hegyéig elvörösödök. - Hát, én sem ami azt illeti. - jegyzem meg én is egy széles mosollyal. Fene se gondolta, hogy akit hetek óta győzködtem, hogy legyen a műsorom vendége, egyszerűen a létező legrosszabb pillanatban toppanjon be a stúdióba. Ilyen a mesében sincs, komolyan. - A rádiónál. Mindketten a vendégeink voltak, de egyikük késett egy kicsit. Addig a másik pasas feszegetni kezdte a témát, hogy miért bicegek, és addig-addig nyomult amíg meg nem mutattam neki a lábam. Hát pont ezt a pillanatot választotta a gyakornok arra, hogy sarkig tárja az ajtót, és amikor a… jóbarátom belépett a terembe, irtó kellemetlenül éreztem magam. Már azért is, mert tulajdonképpen ő… szóval egy kicsit tetszett nekem már a fotója alapján. - ennél többet nem hiszem, hogy tudnék mondani anélkül, hogy nevén nevezzek mindenkit, de Bruno kóbor lévén nem tudom mennyire reklámozná, hogy időről időre a városunkba látogat. Nyilván semennyire, és a lehető legtávolabb álljon tőlem, hogy épp én hozzak bajt a fejére. A titka nálam mondhatni biztonságban van. Mikor viszont arról mesél, igaz csak pár szót, hogy megbüntették, akaratlanul is elgondolkodok. Megéri ez? Mármint, azért… egy hétig kikötözve létezni, elég durván hangzik. Én biztos már egy nap után meg is törtem volna teljesen. Oké, engem gyerekkoromban se nagyon büntettek meg, és mióta őrző vagyok, azóta is minden lépésemet kétszer is megfontoltam, hogy ne is történjen ilyesmi, de elképzelni sem tudom, hogy mit kellett elkövetni egy ilyen büntetésért. Talán nem is akarom. Lehet, hogy elég volt feleselni, de az is lehet, hogy valami nagyon súlyos dologról van szó. Majd megkérdezem Abiet, ő bizonyára többet tud ezekről a dolgokról. - De remélem, hogy most már nincs kihatása ezeknek a dolgoknak. Mármint, remélem, hogy túl vagy a dolgon. - pillantok rá együttérző szemekkel. Sajnálnám, ha egyetlen hibáért még ezen felül is valami büntetése lenne. Kedvesnek tűnik, és nem gondolom, hogy szándékosan tenne rosszat megint. - Köszönöm. De tényleg, jó tudni, hogy valaki drukkol nekünk. Ha tudnád hányszor néztem meg az Igazából Szerelmet! - nevetek vidáman. Én is szeretem a boldog könnyes sztorikat. Mióta ilyen sokat beszélgetek Brunoval, azóta már vagy ötször megnéztem a Szerelem hálójábant is. Ugyanúgy Tom Hanks és Meg Ryan, csak valamivel modernebb, viccesebb környezetben, e-mailben ismerkednek össze egymással. néha szeretem azt gondolni, hogy talán mi is így a távolból egymásba tudnánk szeretni egy nap. De hát ez olyan… cukormázas és hollywoodi forgatókönyv, amit az élet nem valószínű, hogy le tud követni. - Igazad lehet. - felelem elgondolkodva. Gyáva népnek nincs hazája, ha nem állok a sarkamra, soha semmi nem fog összejönni az életben. Mégis, amitől a leginkább tartok, az talán éppen ez, hogy viszonzatlan maradna a dolog. Mert erre is van reális esély. - Az a baj, hogy még sosem… mármint sosem éreztem hasonlót. Megfoghatatlan a dolog. - vonok vállat kissé zavarban. Nesze neked pszichológia diploma. Hogyan is tudnék másokon segíteni, ha a saját érzelmeimmel sem vagyok tisztában? Ahogy egy kicsit csendben vagyunk, én is nézelődök a fák lombjai közt. Nem keresek különösebben semmit, csak úgy csodálom a békességét úgy összességében. - Az mindenképp jó, ha tanultál belőle. Legalább annyit, hogy máskor hogyan kerüld el. - mosolyodok el. Én szinte már kínzóan szabálykövető vagyok, de van abban is valami izgalmas, ha valaki a szabályok rengetegében keresi az ösvényt amin még át lehet csusszanni. Azért remélem, hogy a határok feszegetése nem valami túl veszélyes dolog, és se Bessie se más nem lenne veszélyben miatta. Mert addig tényleg olyan nagy baj nem lehet belőle. Gondolom. Amikor a hobbikról kérdez, megosztom vele a gondolataimat, de látom, hogy egyik sem nyerte el a tetszését. Ennyire uncsi csaj lennék? Meglehet… nálam már az is elég izgalom, ha találok valami különleges bokrot, amiről igazi ritkaságot szüretelhetek le, és otthon sütök belőle süteményt. Kinek mi éri el az ingerküszöböt, ugye. - Igen azt sejtem. - mosolyodok el egy kicsit. - De csak van valami “biztonságos” adrenalin ami tetszene. - gondolkodom tovább, majd mondom a sziklamászást, túrázást, és a többit. Úgy tűnik ez már nem akkora kapufa. Szóval több izgalom kellene? - Már majdnem kész, igen. - bólintok büszkén. - De egy jó ötletnek mindig nagy hasznát veszem. Elég aprócska a ház, minden okos és helytakarékos megoldásnak örülök. - mosolygok rá, és majd ha már nem leszünk lóháton, mutathatok is pár fotót a kis babaházamról. - Vannak edzések, néha csatlakozok a többiekhez. - értek egyet vele, mert bár nem vagyok valami harcias, de igyekszem, hogy legalább teljesen védtelen ne legyek. Sok hasznát nem vennék egy gyógyítónak, aki önerőből kipurcan az első éles helyzetben. - A kíváncsiság jó dolog. - bólintok is, majd kicsit elgondolkodok újra. - Talán ha ők nem mondanak semmit, megpróbálhatsz alternatív módszereket. - oké, nem lesz annyira konkrét, mintha az övéitől tanulna, de nem is rossz alternatíva. - Az emberek szeretik megörökíteni a furcsaságokat. Ki tudja, talán a helyi levéltárban lenne pár megmagyarázhatatlan eset, amik közelebb vinnének a mi történelmünk fordulataihoz. - teszek egy javaslatot, mert a semminél több, és ha mást nem, lehalább Fairbanks történetét ismerné oda-vissza. - Ebben igazad van. De talán a múlt hibáiból tanulva el tudunk kerülni a jelenben egy katasztrófát. - nem adnám fel olyan könnyen. Jó, ezekben a vészterhes időkben lehet, hogy nem a legjobb ötlet kiásni a csontokat, de ha okosan csinálják, a régi idők bölcsessége még segíthet is a bajban. Valamiért hiszem, hogy ez még akár egy jó hobbi is lehet, bár azt aláírom, hogy a lány nem tűnik annak a tipikus könyvtári könyvmolynak. - Mi lenne elég izgalmas? Mármint, milyen fajta izgalom az amit szeretsz? Gyorsaság, veszély, a kettő együtt? - érdeklődök tovább.
*Na ugye! Méghogy nem gondolt rá. Nekem bezzeg ez volt az első gondolatom, e talán azért, mert imádom a filmeket. Főleg télen, amikor be lehet kuckózni egy meleg takaró alá a kanapé sarkába, egy tál valamivel és egy pohár jóféle itallal. Az sem hátrány, ha nem egyedül, jóllehet a pasik rühellik a romantikus filmeket, talán mert felhívásnak érzik egy gyűrűre, közelgő lánykérésre. Én csak az érzelmes oldalukat kívánom megtalálni, fellelni ilyenkor. Miután könnyedén rávezettem arra mennyire különleges a munkája, egészen más témák kerülnek terítékre, és repes a szívem meg a lelkem, hogy sikerül egy kicsit többet összehoznom a tervezettnél. Már-már azon vagyok, hogy akár a véremet is adnám érte, de ezt egyelőre megtartom magamnak. Alapvetően nem vagyok számító dög, de a farkaslét, Achilles, Henry, az ő szemét picsája rávezetett arra, hogy nem szabad minden lapunkat felfedni a másik előtt, még ha az nem is ellenség. Már így nyerek az üzleten, de nem hátrány, ha lesz egy kis bónusz is. Ennyiben maradunk, a többit pedig az elkövetkezendő napok adják majd, a szervezés mindig időigényes, most pedig elvileg szórakozunk, pihenünk, feltöltődünk. Bianca gondoskodik is arról, hogy ne teljen unalmasan a lovaglás, nevetésem kristálypohár csengőn szalad szét az erdő fái között, és már későn veszem észre, hogy mennyire elpirult a rádiós lány. Mivel azonban mosolyog, úgy vélem a hablelke nem sérült és van elég öniróniája ahhoz, hogy ne pityeredjen el. A történet nem annyira titokzatos és izgalmas, mint amennyire vicces, a helyszínt illetően is tévedtem, de a magam mosolya így is indokot kap a maradásra. * -Na és a nyomulós mennyire volt kedves? Mert én biztosan letenyereltem volna az arcát. Szerintem mérhetetlenül udvariatlan és tiszteletlen volt. Persze pont ettől jó a történet és biztosan nem fogjátok elfelejteni. Az is lehet, hogy ez pecsételte meg a kapcsolatot. Az ilyen apróságok olykor nagyobb jelentőségűek. *Igyekszem biztatni, hogy ez nem is olyan rossz, hogy így történt és őszintén hiszem a szavaimat. Nekem elég is ennyi, nem kérdezek bele többet, nem érdekel, ki volt a két férfi, bár az oldalamat furdalja a kíváncsiság elég rendesen, főleg az érdekel, aki „kicsit tetszett a fotója alapján” Biancának, mert az elmondása alapján többször találkoztak azóta. Vajon merre fut ki ez az egész? Egyszer majd visszatérek ehhez a témához, de nem szeretnék ajtóstól a házba rontani, pedig régebben megtettem. Nem, nem azért visszakozom, mert bármit is tanultam volna abból ami végül a fához láncolt. * -Túl vagyunk, igen. *Bólintok elég meggyőzően, de közben akaratlanul is a nyakamhoz nyúlok egy röpke pillanatig, ahol a heg már egészen elhalványult. Az ezüst tovább hagy nyomot és olykor el sem tűnik teljesen. Ahogy Henry és Dakota emléke sem, Bianca szavai után deja vu borít el. Nekik is drukkoltam, annak ellenére, hogy a remekül megtervezett és kialakított érzelem nélküli „csak szex és más semmi” egyik napról a másikra kukába ment, mert Henry beszerelmesedett. De pont ez volt az a mozzanat ami miatt nem borultam ki. A szerelmet szeretem és tisztelem, ha másnak megadatik, csak kicsit vagyok irigy és nem rosszindulatból. Nekik meg végképp drukkoltam, mert nem alakult egyszerűen. Megdolgoztak érte. * -Én tizennyolcszor és még mindig bőgök rajta. Zsebkendőkben mérem. Harminckét zsebkendős, bár hajlamos vagyok ezen a téren pocsékolni. *Azt hiszem lelki társra találtam Biancában. * -Egyszer rendezhetnénk egy csajos-bőgős, filmnézős estét valahol. *Nos, nem a farkaslakban az biztos, de kétlem, hogy ne találnánk egy helyet, ahol kedvünkre kibőghetjük magunkat és én viszem a piát. Ebből adódóan máris kibújik belőlem a szerelmi tanácsadó, mert nem bírok magammal és reményre ad okot Bianca azon megjegyzése, hogy az egész olyan megfoghatatlan.* -Igen. A szerelmet nem lehet megmagyarázni, pont ebből lehet tudni, hogy az, vagy legalábbis kialakulóban van. Amikor nem tudod szavakba önteni miért is olyan pocsék a hiánya, miért dobog a torkodban a szíved amikor meglátod. *Éssss nem tűnik fel, hogy egy pszichológiát végzettet okítok az érzelmekről. De jó pap holtig tanul alapon, talán még én is mondhatok neki újat. * -Vagy inkább hogyan ne bukjak le. *Na igen, inkább ez foglalkoztat, jóllehet régebben egyet értettem volna Biancával, azóta történt egy s más, mint például egy vadállat lakozik bennem, abból is a legmocskosabb szájú, öntörvényű fajta. Nem én tehetek róla, hanem a farkas genetika. Sokan mondták már, hogy le kell vezetnem a felesleges energiáimat, de egyszerűen nincs olyan ami segítene. A vadászat sem elégít ki igazán. Nem mondom, hogy unalmas, mert minden vadászat más, de akár egyedül, akár Achillesszel, akár más farkasokkal teszem, a határokon belül maradunk. Viszont nincs bennem elég bátorság és bizalom a bestia iránt, hogy itt hagyjam a falkát. S ez persze bosszant. Bianca megjegyzésére, bár távol áll tőlem, hogy kinevessem, muszáj kuncognom.* -Ami biztonságos, az nem nyújt adrenalint. *Ahogy persze Bianca otthonának rendezése sem, de más téren elég kielégítő lenne, arról nem is beszélve, hogy közelebb kerülhetek hozzá. * -Nos, akkor talán egyszer filmezhetnénk nálad és meglátom mit tehetek. *Kössük össze a kellemeset a hasznossal, egyébiránt a többit is megbeszélhetjük, mert van még mit dolgozni azon a rádiós reklámon. * -Arra még nem gondoltál, hogy kipróbáld magad egy farkassal szemben? Persze kizárólag edzés gyanánt. *Nekem sem ártana jobban megismernem testközelből egy őrzőt és a mágiáját, pláne azok után, ami kiderült Alignakról. Tényleg, milyen lenne már egy őrző-farkas találkozó? Amúgy sem ártana összefognunk. * -Öt-nyolcszáz évre visszamenőleg gondoltam. De igazán nem is a történelemre vagyok kíváncsi, hanem az Ősökre, az Elsőkre, a vérvonalamra. Arról nem hiszem, hogy bármit is találnék a levéltárban. *Na igen, ebben a tekintetben ínyenc vagyok és válogatós. Az ötlet persze attól még jó, nem Bianca hibája, hogy rosszul fogalmaztam. Meg kell ismernem a vérvonalamat, és nem csak abból, hogy mit tud a farkasom. Egyébként meg fogalmam sincs mire képes, mert nem volt elég alkalom, hogy kipróbáljam. És itt jön a képbe az, amire Bianca céloz.* -A kettő együtt. Valami….akció. *Nem a legjobb szó arra mire vágyom, de most csak ez jutott eszembe. Történjen már valami. Valami a Vörös Holdon kívül, olyan amiben tevékenyen tudok részt venni, nem béklyózza meg az elmémet egy önelégült, hatalommániás vén farkas. Amiben nem feszegetnem kell a határaimat, hanem megtalálni. * -Neked mi lenne a legnagyobb izgalom ami még jól is esne? *Kérdezek vissza, mert ha már itt tartunk, legyen viszont az érdeklődés. Amúgy is érdekel mi az amitől Bianca majdnem bepisil és nem csak gyönyörűségében.*
Jól esik egy kicsit kijönni a szabadba. Ha őszinte akarok lenni, azt hittem erre még várnom kell egy ideig, hogy ne csak a lovardában rójam a köröket, de örülök neki, hogy Bessie szerint már eljött az ideje annak is, hogy idekint poroszkáljak Sheerával. Eleinte persze, jobban koncentrálok, még meg kell szokni, hogy nem védenek a kifutó korlátai, és akármerre is megindulhat alattam a ló. Utána viszont ahogy másról, kicsit a magánéletről kezdünk beszélgetni, egyből kiderül, hogy bár szakmám szerint mások problémáit kitűnően meg tudom oldani, a saját életem kész romhalmaz. - A nyomulós? Hát, ha harciasabb jellem lennék, valószínűleg én is bevertem volna az orrát, de annyira kellemetlenül éreztem magam már a puszta jelenlététől is, hogy igazából sodródtam az árral. Az meg persze csak rontott a helyzeten. - ez vagyok én, a szerelmi életem olyan mint egy nagyon elcseszett kabaré. - Hát, én inkább remélem, hogy elfelejtjük, de majd kiderül a dolog. Nem akarom elsietni. - eleve nem egyszerű egy ilyen távkapcsolat vagy mi, távbarátság. Ha most nekiállnék kapkodni is, ki tudja mi lenne az egészből, inkább hagyom, hogy minden menjen a maga útján, és csak kilyukadunk a végén ott, ahol lennünk kell. Meglep viszont, hogy a lány azt meséli, hogy megbüntették. Oké, nálunk is van ilyen, és még cserfes ifjoncként én is éltem pár hónapot az alagsorban, hogy tanuljak és megtanuljam egyúttal a helyemet is a dolgok nagy rendszerében, de most már más a helyzet. Van saját kis házikóm, teszem a dolgom, és remélem túlságosan nem kell tartanom a büntetésektől. Újra hálát adhatok, hogy nem a farkaslét talált rám előbb, hanem az őrzők? - Az a lényeg. A holnap mindig új nap, ezt szokta mondani régen a nagyim. - kicsit sánta idézet az Elfújta a szélből, de tényleg mindig ezt mondogatta, ha a múlton vagy egy korábbi hibán keseregtem. Nem túl sokra emlékszem belőle, még annyira sem mint az anyámra, ami már önmagában is szomorú lenne. - Még sosem számoltam a zsepiket, de nem rossz ötlet. Legközelebb kipróbálom. Harminckettő? Nem sok az? - elmélkedek hangosan, majd a felvetésére elmosolyodok, és egy kósza tincset vissza tűrök a kobak alá. - Jó ötlet. Néha még a moziban is adnak ilyen régi filmeket, igaz főként délután. Az újdonságokat megtartják estére. - nyilván üzleti megfontolásból. De ki tudja, simán lehet, hogy találunk valami jó kis helyet ahol van karamellás popcorn és óriási üdítő. Átjöhetne hozzám is, de nem tudom mit szólna hozzá ha meghívnám, remélem nem venné tolakodásnak. - Még csak egyszer találkoztunk. - avatom be egy kicsit a részletekbe, miközben újra elpirulok egy kicsit. Ez van, tudom mennyire nevetséges, hogy kezdek belezúgni valakibe akit még csak egyszer láttam, és ezen kívül is lenne vagy féltucat érvem ellene. Meg persze vagy két tucat mellette. Nehéz ez, nem igazodok ki a saját életemen, ez van. - Azért vigyázz is magadra. - tényleg a jóindulat és egy kis aggodalom mondatja ezt velem. Ha az ember a határokat feszegeti, könnyen bajba is kerülhet, és a mi világunkban az is benne van a kalapban, hogy megsérül. Vagy épp más sérül meg miatta. Nem vagyok előítéletes, és szeretnék hinni abban, hogy jól uralja a benne lévő farkast is, de legalábbis megvan a kontroll. Ugyanakkor az adrenalin másként hat az emberekre és másként rájuk, így tényleg jobb, ha vigyáz magára. Könnyen bajba keveredhet, legalábbis a tapasztalat ezt igazolja. - Jó, hát a sziklamászáshoz nem muszáj biztosító kötelet használni. - én mondjuk anélkül ki se próbálnám, de igazi nyuszi vagyok. Nekem épp elég adrenalint ad a folyó, meg az evezés, különösen ha kicsit megárad, vagy a vízhozam meglódul, és szeszélyessé válik. Nem egyszer borultam már bele csónakostól, aztán épp elég izgalom volt, hogy ne fulladjak bele vagy ne verődjön a fejem egy víz alatti sziklának. - Jól hangzik, ha visszaértünk majd keresünk egy napot rá. Kíváncsi vagyok, milyen ötleted lenne még, vannak kiaknázatlan lehetőségek a házban is meg a kertben is. - nem tudom még, hogy milyen filmet választunk, de egészen sok elérhető a streaming felületeken, valamit csak találunk majd. - Még nem. Igazából nem túl sok farkast ismerek, főleg nem olyat akiben megbíznék. - remélem nem veszi zokon a dolgot, vagy nem ért félre. Eleve hátrányból indulnék, már csak a lábam miatt is, meg aztán gyógyító vagyok, nem harcos, szóval ezek a készségek nem igazán fejlődtek ki bennem. Ha azt is hozzá vesszük, hogy nem olyan jó a regenerációm mint egy farkasnak, és kábé olyan könnyen megsérülhetek mint egy átlag ember… nos, nem véletlen, hogy eddig nem került sor ilyesmire. - Miért, neked lenne hozzá kedved? - kérdezek vissza. Nem tudom Will mit szólna hozzá, azért mielőtt belevágnék lehet megkérdezném az ő véleményét is. Majdnem biztos, hogy nem hagyná, hogy csak úgy elmenjek kettesben gyakorolni egy farkassal. De amíg nem próbálom meg, sose tudhatom a választ. - Arról nem valószínű. De valami feljegyzések, vagy mondák biztos vannak nálatok a falkában. Vagy csak nem akarnak beavatni ezekbe? - az furcsa lenne. Én mindig is a tudás megosztásában hittem, amolyan együtt erősebbek vagyunk elv, vagy ilyesmi. Megértem a kíváncsiságát, és ha tudnék neki segíteni, pontosabban ha tudnék és megtehetném, akkor meg is tenném. Természetes ha valaki szeretné megismerni a gyökereit. - Valami akció… nehéz kérdés. - mivel én magam nem vágyok ilyesmire, nem tudom mik a lehetőségek. De töröm a fejem, hátha lesz valami használható ötletem. - Nem is tudom. Talán a paintball. Az bőven elég izgalom volt, és még élveztem is. - nem utolsó sorban segített egy kicsit legyőzni a félelmeim és fenntartásaim a fegyverekkel kapcsolatban. Most már nem félek tőle, és egész jól meg is tanultam használni többfélét is, már csak a célzást kell gyakorolni. Jól hangzik, hogy négyszer a céltábla közepébe találsz, de szarul, hogy négyszer meg mellé. - Ó, és nagyon tetszett a gokartozás is. Oké, tényleg nem vagyok valami izgalmas arc, ez van. - ismerem el miközben mosolyogva csóválom a fejem. Lehet, hogy nagyobb izgalomra gondolt, én viszont csak ennyivel tudok szolgálni. Inkább kicsit körülnézek, elvégre ezért is jöttünk ki, hogy itt legyünk a szabadban.
Kezdőlap
