Valahol különös belegondolni, mennyire is csalóka a külső, vagy megtévesztő a hírnév. Aisztrália milyen különleges hely a világ szemében, egyedi kultúrával sajátos klímával, domborzattal, különleges élővilággal, míg Alaszka? Áh, csak egy hely fent északon ahol „semmi sincs”. Közben meg, őrzők és vérfarkasok számára pont az ellenkezője, álmomban sem gondoltam volna, hogy Alaszka „mindennek a bölcsője”, Ausztrália meg annyire békés, unalmas hely lenne. A kocsiból kiszállva csak a fejem rázom a felém nyújtott cigaretta láttán, nem mondom, hogy sosem gyújtok rá, de kimondottan ritkán szoktam. Aztán ki tudja? Lehet, mire hazafelé vesszük az irányt, meggondolom magam, ha még akkor is élni fog az ajánlat. - Hmm… a hegyeket jobban kedvelem. Vagy Eska vízesése is nagy kedvencem, ott már többször is jártam. - lehet, csak azért vonzanak ennyire a magas helyek, mert ha nem a többi harcossal edzek odakint, akkor az időm nagy részét az alagsorban tengetem, vagy tudja a fene. De valahogy egy kies síkságnál minden érdekesebbnek tűnik. - Ühüm, ühüm. - bólintok néha, ahogy a főnök vázolja a feladatot, mondanám, hogy így elsőre nem tűnik vészesnek a feladat, de sejtem, okkal választotta ezt a helyet, valószínűleg lesz itt más is, mint egy órányi kényelmes séta, pletykálkodással körítve. A vigyoromat mindenesetre meg se próbálom leplezni, amikor magára vállalja a gyógyító szerepét, mulatságos ilyen szerepben elképzelni – még úgy is, hogy valószínűleg sokkal képzettebb ilyen téren is, mint én. De amúgy tényleg nem értem, miért akad olyan kevés férfi a gyógyítók között (na jó, talán mert szinte minden más választható kaszt izgalmasabb). - Valahol vicces, ha már pont „íj” vizsga a neve, de történetesen pont az íjon gondolkozok. - pár éve már egészen lelkesen tanulom, gyakorlom a használatát, magam is meglepődtem rajta, hogy mennyire megszerettem, pláne, hogy nem is gondoltam volna korábban – Szerintem egész jól is megy, de a legnagyobb gondom vele, hogy nem tudom, mennyire lenne hatékony meg életszerű manapság az életben, terepen. Mármint szép meg jó, de egy maroklőfegyver talán praktikusabb. Jut eszembe, fegyvert ér használni a mostani feladathoz, vagy anélkül kéne helyt állnom? - kérdezek rá, miután megosztom a másikkal a lőfegyverekkel kapcsolatos dilemmámat. Persze, tisztában leszek vele, hogy ha tapasztaltabb leszek, fegyverek nélkül is gond nélkül felvehetem majd a harcot a farkasokkal, de el is kell jutni odáig, ahhoz meg azért nagy segítség tud lenni valami fegyver. - Tudom, mindenki más, de pusztán kíváncsiságból, neked mi volt a választott fegyvered? - kérdezek vissza kíváncsian, ezer (na jó, csak száz) évvel ezelőtt hogy mentek a dolgok?
Aprót biccentek arra, melyek is a kedvenc helyei a környéken. Habár nem vagyok pszichológus, elég időt töltöttem már egy mellett, hogy önkéntelenül is kicsit tovább gondoljam a dolgot az elhanzott puszta tényeknél, igaz, sokkal inkább harcos, taktikus fejjel, semmint személyiség- vagy jellembeli szempontokból. A hegyek kihívást jelentenek, még a gyakorlottabb túrázók számára is, ugyanakkor magasságait és mélységeit előnnyé lehet kovácsolni, ha összetűzésre kerülne sor. A hegyek elrejtenek, míg a síkság... - Ez a terep jól belátható, így bármi van, könnyű kiszúrni nagyobb távolságról, de ugyanúgy minket is. A megnevezése ne tévesszen meg, a magas fű és hó alatt akadnak mélyedések, amik nem csak a bokádat viszik ki. A kisebb facsoportokat és erdős részeket meg már te is kiszúrtad gondolom. - Rajta áll, hogy meglátja e mindebben egy vén vadőr jótanácsát vagy felesleges földrajzi infóknak veszi, minden esetre most, hogy végre levegőn vagyunk és a nikotin is elkezdett beszivárogni a testembe, előállok a feladattal a lány számára. Nem is tűnik olyan nehéznek, nem igaz? Ha van esze, nincsenek abbéli illúziói, hogy "csak ennyi"vel megússza. A választott fegyverét firtatom, igyekezve elnyomni a képemre kikívánkozó, egyszerre "hát ez kellemetlen lesz" és mégis elégedett mosolyt. Egy fegyverbe még csempészhet az ember vaktöltényt gyakorláshoz, de a szivacsfejű nyilak több, mint feltűnőek... - Az már biztos, akárhogy is muzsikál a leányzó ma, én rettentő jól fogok szórakozni. - Valóban feltűnő lenne manapság egy nagyvárosban mondjuk íjjal a hátadon mászkálni, de itt a vadonban már kevéssé kérdőjelezik ezt meg. Az ember a terephez választ fegyvert, ha konkrét küldetése van, de ez nem jelenti azt, hogy a vizsgához ne választhatna olyan fegyvert, ami közelebb áll az ősi hagyományokhoz. - És ezért sem szándékoztam lebeszélni a választásáról a lányt többek között. Annak kapcsán, hogy a jelenlegi feladata kapcsán használhat-e fegyvert, intek neki, hogy kövessen a platós terepjáró hátsó feléhez. Elnyomva a cigaretta csikkjét a ponyvát egy hanyag mozdulattal emelem fel. Alatta két darab, kb. nyolcvanszor-másfélméteres fém doboz fekszik, első ránézésre is fegyvereket tartana benne bárki. - Reméltem, hogy nem mondasz olyat, amivel nem készültem...! - Ciccentem kiszélesedő vigyorral a képemen, majd felpattintottam az egyik ládát. Benne egy sport íj feküdt, a hozzá tartozó tegezzel és nyilakkal. Mellette hanyagul bedobva egy maroklőfegyver két tárral mellette. - A nyilak feje ezüstmentes. Gyakorláshoz kár lenne az ötvözetet használni. - Nyújtottam ezzel át a felszerelést a lánynak, kérdése nyomán önkéntelenül is a másik dobozra siklik pillantásom egy szórakozott mosoly közepette, majd lecsukom és visszazárom a kezem ügyében levő fedelét. - Az íjpuska. Hasonló megfontolásból, mint amit te is felhoztál. Itt a vadonban kevéssé nézik ki, mint az íjat. - A távolsági fegyverek amúgy sem tartoztak a preferált eszköztáramba, ezt a legtöbb harcos rövid idő után tudhatta rólam. A közelharc és a mágia voltak választott segítőim utam során leginkább. - Ha szeretnéd esetleg kipróbálni, magunkkal vihetjük azt is. - Tettem ajánlatot, s amennyiben úgy döntött, azt pedig én akasztottam a hátamra, hogy lezárva mindent az autóban végre megindulhassunk a kijelölt csapáson. - Remélem hoztál nasit. - Húztam kicsit a lányt, utalva arra, hogy hosszú út áll még előttünk. És akkor a fennsíkot átszelő sebes kis folyóról még nem is tettem külön említést.
Kezdőlap
