Régi vadászház [Natan lakhelye]

Régi vadászház [Natan lakhelye] // Szomb. Aug. 31, 2013 10:23 pm

First topic message reminder :

Régi vadászház [Natan lakhelye] - Page 2 R169_457x256_20106_House_in_the_wood_2d_fantasy_house_wood_swamp_picture_image_digital_art

A mocsár közelében, a Chenához és Tananához közel helyezkedik el. Egész jól el van rejtve a területen, régen vadászházként szolgált. A kovács műhely az egyik melléképületből lesz kialakítva.

Re: Régi vadászház [Natan lakhelye] // Vas. Ápr. 26, 2015 10:42 am

Re: Régi vadászház [Natan lakhelye] // Szer. Júl. 08, 2015 5:57 pm

Múlik az idő, múlnak a sebek is - vagy legalább hegednek - ezt gondolná az ember a józan ész logikájával élve, de az elmúlt időszakban, úgy hiszem, több, mint elég dolog írta belül a racionalitás törvényeit ahhoz, hogy kétkedjünk a bennünk körülvevő világban.
Vajon az a kutyáját sétáltató lány tényleg olyan lelkes, mint vallja? Nem fáj a szíve már a tegnapi srác után, suttogja. - De hihetünk neki? Vajon az édesanya tényleg olyan boldog és könnyed, mint mutatja, vagy esténként fejben minden centet számolva fekszik, azon gondolkozva, hogyan is adhatna meg mindent az övéinek, hogyan ne nélkülözzenek. Megszólják a szomszédok őket, ha a gyerek az olcsóbb cipőben megy iskolába...
Vajon a viszlát tényleg csak időleges, vagy örökké szól? S a megbánt bűnöket feloldozó megbocsátás tényleg szívből jön, vagy puszta beletörődés?

Túlságosan sok gondolat kavarog bennem az utóbbi napokban, ezt orvosolandó kötöttem ki itt, a fák között haladva. Hazudnék, ha azt állítanám, a véletlen vezeti lábaim útját... Nagyon is tudatosan lépdelek, nyomomban az árnyak rejtekében farkasok által követve tisztes, vigyázó távolságból.
Az egykori vadászház felé tartok, ahol legutóbb - az sem most volt már - kedvenc kovácsmesteremmel futottam össze. Ruházkodás terén nem vittem túlzásba a dolgot: kényelmes cipő, farmer és a jobb időre való tekintettel pántos felső. Hajamat kiengedve hagytam, a szél hagy kapjon bele kedve szerint játszva a szalmaszín, szőke tincsekkel.
A házat elérve felötlik bennem az ötlet, hogy megkerülve azt, a hátsó udvar felől lepem meg a másikat, de lehet, itt sincs, szóval maradok a klasszikus bekopogós történetnél inkább. Ütemesen koccan kézfejem az ajtó éltes fáján, türelmesen várok, noha épp egyik lábamról a másikra billentem súlyomat, mikor a nyílászáró mögül felbukkan Natan képe.
Kéken villanó pillantásom rajtakapottak riadt bájával találja meg az övéit, ajkaimra mosoly húzódik szelíden.
- Szia! - Köszöntöm halkan, mintha csak titkokat osztanék meg vele.
- Én tudom, hogy ez baromira nem fair veled szemben, de... - Közelebb lépek, a hirtelen mozdulat csókba torkollik, édes mérget lopva ajkaira a hímnek. Alig hajolok el tőle, csupán annyira, hogy befejezzem a félbemaradt mondatot, szájába suttogva szinte a szavakat:
- Remélem, ráérsz.

Re: Régi vadászház [Natan lakhelye] // Szer. Júl. 08, 2015 11:10 pm

Mallory N. Nash & Natan Vreth

A nyitott ablakokon át beszűrődik az erdő nyár esti levegője. Egyetlen fényadóim a gyertyák, s lámpások, melyeket a szobákban helyeztem el. A villany is megfelelne. De valahogy nem hiányzik most a mesterséges fény. Nem hiányzik semmi. Csendet... Ürességet érzek. Elnyújtózva fekszem a kanapén, az agancs díszű csilláron játszadozó lángok mozgó fényfestéseit figyelem. Talán a Suttogóvá való válásom miatt, vagy mert oly sokszor próbálok kommunikálni a szellemekkel, néha úgy érzem, ez a világ is csupán egy álom. Egy emlék, egy rég múltban megtörtént, csendes pillanat. Semmi több. Ami csak bennem lüktet, él még. De elveszik, ha fényem kihuny. Fény? Erős túlzás ez, nem gondolod? Neked nincs fényed. Csak egy Káoszba fulladt Farkasod. Akivel bármit elérsz. Mert eléred, bármi is a cél.
Bestiám nyugodtan pihen, körbeölel, láncaim átfonják, s finoman kapaszkodnak belé. Régi emlékek árnyai sejlenek fel a szobában. Árnyaké, akiknek arca elmosódik, de pontosan tudom, kik ők. Arcok, akik mélyen, valahol nagyon mélyen még bennem lakoznak. S ilyen pillanatokban, mikor az üresség fekete fellegei magukba zárnak, felbukkannak. Hogy miért? Mert emlékek, s emlékeztetnek. Lágy dallam száll be az ablakon, mintha az erdő énekelne, próbálna elaltatni. Istenek...
A kopogásra nyílnak fel szemeim. A színek élesen sejlenek fel, tudatom, mint egy felriadt álomban bolyongóé. Kis idő kell, míg eljut a tudatomig, hogy valóban nálam kopogtak. Morrighan már rég jelzett volna. De Morrighan már régóta nincs velem.
Felülök a kanapén, majd lassacskán elindulok a bejárati ajtóhoz. Egy kopott farmernadrág van most rajtam, semmi egyéb. Még cipő sem. Itthon vagyok. Csupán jobb csuklómat egy fekete bőrkötés díszíti. Hajam kibontva hagyom, finoman veri a hátamat. Kinyitva az ajtót, meglepődve pillantok a gyönyörű, óceán kékségbe, mely szemeiben talál rám. Meglep, megdermeszt, s el is vesznék benne. Még mielőtt viszonozhatnám halk köszöntését, számomra még meglepőbb dolgot tesz. Ajkai úgy forrnak rá ajkaimra, mintha mindig is oda passzoltak volna. Nyelve játékosan simít végig nyelvemen, ritmusát felvéve viszonozom érzéki viszontlátásunk örömét. De még micsoda viszontlátási öröm ez! Magam se tudom miért, de kezem tarkójára siklik, másik a derekára, s magamhoz ölelve mélyedek el ajkában. Te titkokkal terhes, gyönyörű nőstény!
Elszakad tőlem, de érzem forró leheletét, ajka puhán érinti enyémet, s suttogja bele a szavakat. Válaszom az, hogy kedvesen húzom be az ajtón, s testét az ajtó fájának nyomva, csukom be azt a kis lendületünkkel, s mikor az ajtó kattanva csukódik, ajkam újra ajkára találjon. Kezeim a fának támaszkodva zárják őt közre, forró lángok csapnak fel belsőmben.
Érzem bőrének illatát, a teste rezdülését.
- Azt hiszem, ráérek kicsi lány. - suttogok ajkaiba, mikor mosolyogva pillantok szemeibe, s eltűrök szeméből egy kósza tincset.

Re: Régi vadászház [Natan lakhelye] // Pént. Júl. 17, 2015 8:02 pm

Energiáim épp csak annyit mutatnak, amiről már úgyis tud a hím – az ötszáz éves nőstényt, kit a fák sűrűjéből védelmező fogak és sárgán villanó tekintetek vigyáznak, figyelve minden rezdülésre. Ilyen az ajtó nyílása is - ám nem ítélik meg fenyegetésként a vadászház tulajdonosának energiáit.
Én azonban hasonlóan riadtan, kissé értetlenül pillantok a másik tekintetébe, meglepettsége közepette. Lehet, mégsem volt annyira jó ötlet? Ki tudja, mit kapok Biisaitól, csak mert a leszármazottjával időzök… Már nem, mintha tájékoztatni akarnám bármiről is, amihez köze nem sok.
Hirtelen cselekszem, mellőzve a felesleges beszédet, ahogy ajkaim Natanéira tapadnak, s úgy fest, nincs ellenére a gesztus – sőt, viszonozza azt. Halk, finoman rezignáló és mégis elégedettnek tetsző morgás hallatszik felőlem, ahogy tenyere magabiztosan találja meg tarkómat, de nem vetek véget az elmélyülő csóknak. S mikor mégis megteszem, ásatáson edzett kis tenyereim ölelően siklanak oldalán tova, hogy hátára csúsztassam őket, miközben az én hátam pedig az ajtó fájával találkozik.
Felszakad egy sóhaj ajkaimról, ahogy végigpillantok rajta. Ha akarnék, se tudnék másfelé tekinteni, szinte fölébem magasodik, bekebelez, magával ránt a közelsége, ahogy vállaim mellett támaszkodik meg a hím.
Újabb csókjára nem számítok, meglep kissé, de ez nem akadályozza meg, hogy viszonzásra találjon nálam a gesztus. Ujjaimmal finoman cirógatva végig mezítelen bőrét, simítok lefelé tenyerem ajkaink játéka közepette, hogy derekát elérve, azokat finom határozottsággal „ragadva meg” toljam el kissé a másikat, épp csak annyira, hogy ne érhessenek el ajkai oly könnyedén. Cserébe a hajamat kezdi el birizgálni… megérte így a mozdulat, tényleg.
Felnevetek kissé a megszólítását hallva.
- Kit nevezel te kicsi lánynak? – Szélesedik csibészes mosoly ajkaimon, ahogy felpillantok rá – vagy talán le se vettem pillantásomat arcáról, én már nem igazán követem, pedig még csak most kerültem beljebb. Azt hittem, problémásabb lesz a történet, de úgy fest, az aranyszabályom a hímek kapcsán még évszázadok múltán is működik. Ez valahol megnyugtató. Másfelől ijesztő, tudva, hogy a test, amibe zártak az őrzők, kinéz vagy húsznak.
Talán mondanom kellene még valamit a költői, élcelődő kérdés után, de nem érzem szükségét. Minek magyarázzam azt, ami nyilvánvaló? A többi meg úgysem tartozik rá, hát egyik tenyeremmel hajamat cirógató keze után nyúlok, hogy oldalamra, csípőmre vezessem azt, ruhám szegélye alá bújtatva, ekképp mutatva irányt számára. Mindeközben a kék pillantás farkasszemet néz a hím lélektükreivel – arról igazán nem tehetek, hogy ajkaim buján-bután, kissé elnyílnak mindeközben, s energiáim sem közömbösségről árulkodnak.

Re: Régi vadászház [Natan lakhelye] // Szomb. Júl. 18, 2015 12:44 am

Érzem óvó követőit, mégse foglalkoztatnak, csupán a nőstény rejtélyektől terhes pillantása. Energiái lüktetve simulnak bele az enyéimbe, Farkasaink átölelve minket pihennek e csendes, meglepő pillanatban. Nem értem, miért, nem értem, hogyan, s nem is érdekel, nem is számít. Sosem érdekelt, hogy egy nő, vagy nőstény miért keresi a társaságom, tudom jól pontosan, mit mozgatok meg bennük. Nem hiába rajongok a "gyengébbik" nemért. Oly édesen tagadnak, hazudnak maguknak, miközben ők csapnak be engem, s élvezem a játékaikat, hagyom, hogy uraljanak, hogy végül én legyek az egyedüli úr. Oly nehéz mind veletek, de még nehezebb nélkületek.
Végigfut egy kellemesen borzongató érzés a gerincem mentén, ahogy tenyerei megkapaszkodnak a hátamban, hallom a saját egyenletes légzésem. Elégedettség tölt el sóhajára, s engem vizsgáló tekintetét szemlélem. Igen, tudom, hogy tetszik. Nem, nem kigyúrt izomagy vagyok, de a kovács mesterség, a Farkas, s maga az életvitelem is alakította ezt a porhüvelyt. No és persze a magabiztosság se egy utolsó szempont, pontosan tudom, hogy nem vagyok egy visszataszító férfiember. Cserébe az én szemeim is végigmustrálják a nőstény testét, melyet most karjaimmal oly finoman közre zárok. És nem, nem panaszkodhat ő sem. Ahhoz képest, hogy 500 évnél jár, nagyon is fiatal teste van. Keblei könnyedén emelkednek, ahogy halkan lélegzik, hozzám simuló derekához játékosan odanyomom magam, csak hogy egy pillanatra engedjek a kísértésnek. Puha a bőre, ha halandó lenne, valószínűleg a húsa is érdekelne. Illata kellemesen cirógat, és már kezdem magam nyeregben érezni, mikor finoman, de ugyanakkor határozottan eltol magától. Pedig mennyire puha az érintése. Valamiért túl jó is.
- Oh... már nagylány vagy? - kérdezek vissza azzal a rossz fiús, szemtelen mosollyal szám sarkában. Folytatnám valami olyasmivel, hogy esetleg megkínálom valami harapnivalóval, (és nem, itt most nem rögtön a gatyámban dagadó mocorgóra gondolok) vagy esetleg inni, de újabb meglepő dologgal rukkol elő. Kezemet irányítva a fölsője alatt megérzem forró bőrét, s váratlanul szorítok rá a derekára, oly birtoklón, magabiztosan húzva magamhoz, hogy ez még engem is meglep. Beindít testének játéka, ugyanakkor valami hátul suttogó apró hang figyelmeztet. Emlékezz, mi történt, mikor utoljára együtt voltál egy idegennel. Halál... S ha belegondolok, túl sok nőstény esett már áldozatul a "szerelmemnek". A francba is... A franc mindenkibe!
Mohón forrnak össze ajkaim ajkaival. Játszol velem? Hát akkor élvezzük ki mindketten. Amilyen biztosan fogok rá, irányított kezem annak pontos ellentéte. Gyengéd, kedves, de ugyanakkor határozott. Ügyesen találok utat magamnak, testének rezdüléseire hangolódom, ajkától elszakadva nyakát, s vállát veszem célba. Gyengéden harapok, csókokkal halmozom el, de nem eresztem. Innen nem lesz menekvés. Finoman fújok rá bőrére, tincsei csiklandozzák az arcomat. Ujjaim végigsimítanak a hasán, végig medence csontján, s halad szépen lefelé.

Re: Régi vadászház [Natan lakhelye] // Hétf. Aug. 03, 2015 7:41 pm

Do you understand who I am?
Do you wanna know?

Szarvát törném gyorsan, ha ismerném egoista gondolatait a hímnek, de ugyanakkor nem lepne meg... valahol mindannyian önző lények vagyunk, mondjon bárki bármit ezen a világon. Egyetlen embert ismertem csupán, ki képes volt őszinte szívből, kizárólag másokért élni, de mondd csak nővérem, Eeyeekalduk, merre vittek az évszázadok téged? Kitartottál-e neved mellett bármily szélsőséges órában is, mindhalálig?
Az mondjuk megint más kérdés, hogy amit gondol a hím magával kapcsolatosan, megfelel-e annak, mi ténylegesen megfogott benne, s azzal, mi hozzá húzott ezen a nyárias kora estén. Nem, ez utóbbi biztosan nem egyezik, hisz a saját önzőségem átka vonzotta lépteim a házhoz.
Csókunk mohó tánca közepette teste, csípője hozzám simul, pontosan tudatában annak, miféle tűzre önt vele olajat ezzel. De talán épp ez adja az egésznek a varázsát most. Mindketten tudjuk, mire megy ki az egész, s mégis úgy körzünk egyazon pont körül, mint bizonytalan szeretők az első alkalommal teszik. Na jó, kissé azért több határozottsággal.
Csibészes, szemtelen kis tündéreket megidéző mosoly szökik kérdésére képemre, s eltolom magamtól a pofátlanul nyomuló hímet - de csak, hogy majdan később még közelebb ránthassam képzelt láncain magamhoz.
- Ha tudnád...! - Kuncogásom, mint halkan szerteguruló gyöngyök a parkettán, oly egyenletesen simul bele lélegzetvételeink "zajába", nem törve meg harsányságával a pillanat varázsát.
- Addig jó, míg nem tudsz mindent. Igazán kár lenne ezért a pillantásért... - Biztos vagyok benne, hogy másképp csillannának ezek a feneketlen, barna szemek, melyekbe épp pillantok, s csapnivaló mosolya sem ülne ily rosszfiús éllel szája sarkában, mihelyst tudomást szerezne igaz valómról, képességeimről, küldetésemről nem is szólva!
De hiszen pontosan azért jöttem, hogy mindezek láncát ledobjam ideig-óráig magamról a megfelelő társaságban. - Nem is nagyon hagyom szóhoz jutni ekképp a hímet, ajkaimmal az övéi után kapok újfent, s tincseimet cirógató tenyerét egészen más felületek felé irányítom közben.
Nem titkolom, határozott, birtokló mozdulata mennyire kedvelemre való. - Nem csupán testem megannyi apró, őszinte rezdülése, - a sóhajok, a megfeszülő izmok a hím testének és az ajtó fájának a szorításában, - de energiáim örvénylő tengere is erről mesél neki, s a világnak.
Hanem mikor kezdhetné igazán nyeregbe érzeni magát, s ujjai csípőmnél járnak valahol, hirtelen markolok tarkójánál hajába, s feszítem hátra fejét, nyakát szinte pattanásig.
Hangosabb sóhaj keretében hajolok utána, előbb forró leheletem cirógatása éri el bőrét, aztán puha csókom is. Idegőrlő lassúsággal "ízlelgetem" magamnak, közben kezemnek szorítása is enged tincseibe gabalyodva, ahogy mindeközben mintha energiáim se ötszáz éves nőstényéi valának... van az hatszáz is. Majdhogynem hét. De ki figyel ilyesmire jelen helyzetben!

Re: Régi vadászház [Natan lakhelye] // Kedd Aug. 18, 2015 10:33 pm

Scream

Míg örvénylő hullámaink játékában lassan elsüllyedek, szavai lelkem húrjain pendülnek. Nincs az a pillanat, mely ne törne meg, melyekből ezek a szavak ne rántanának fel a valóságba. Az más kérdés, hogy mindez csupán agyam egy kis szegletében történik meg. A sötétség lucskos, ragadós mocsrában ragadnak, s visszhangozva ordítanak a Farkasomra.
"Addig jó, míg nem tudsz mindent..."
Miért? Miért ne akarnék többet tudni? Mi az a titok, mit oly óvón hordasz magadban? Mitől vagy oly más, mitől érzem azt, hogy ha tovább kutatok utánad, olyan dolgokra lelek, amik megpecsételhetik a Sorsomat? Miért sodortak hozzád az Istenek? Vagy épp... Miért sodortak hozzám az Istenek?
Morogva fúrom nyakába arcomat, szám finoman harap bele a zamatos bőrbe. Legszívesebben leteperném, s olyan erővel tenném magamévá, hogy esküszöm, ilyet az évszázadai alatt még nem kapott, amit tőlem kapna. Megőrjít, felakarom falni, lelkestül, testestül.
Hullámaim úgy fonódnak örvénylésébe, ahogy birtokló kezem a csípőjére, s nem eresztem, nem hagyom, hogy eltávolodjon tőlem. Tudom, hogy tetszik neki, ahogy nekem is, testének reakciója felpezsdíti a vérem. Begerjeszt, s annál inkább villogni kezd a vészjelzőm. Kezem érzéki tánca testén azonban hirtelen szakad meg, őszintén meglep. Pattanásig feszül a nyakam, oly erővel ránt hátra a hajamnál fogva, szemem ezüstje megcsillan egy pillanatra, s egy nem tetsző, mégis kéjes morgás szökik fel torkomból. Szorítása azonban seperc alatt enyhülni kezd, s ahogy csókját érezni vélem, lehunyom szemem, derekán végigsimítok, egészen le kerekded popsijáig. Hagyom, hogy körbezárjon érzéseivel, ám amikor beszivárog tudatomba a felismerés, ahogy feltár előttem újabb ajtókat, egy pillanatra összezavar. Micsoda? Ez... nem létezhet...
Hirtelen mozdulattal kapom fel magamhoz, ellentmondást nem tűrve rántom ki magam kezéből, s mit sem törődve azzal, mit, vagy hogy fog reagálni, a vállamra dobom, s elindulok vele befelé. Kis keménykedő nőstény! A kanapéhoz érve, a kandallóban alig pislákoló parázs ad fényt, s a gyertyák. Valahol azt kívánom, hogy a fény, amit adnak, megvilágítják a nőstény titkát is. Ledobom a kanapéra a kecses testet, s mielőtt még szabadulni akarna, gyors mozdulattal rá is helyezkedek. Innen nem menekülsz. Ajkába csókolok, mohón, mint aki szomjúhozik egy cseppnyi vízért, s ezt a cseppet az ő ajkain találom. Kezem most már nem keresgél, lehúzom a fölsőjét, fürge, s ügyes mozdulattal, ami az én tapasztalataimmal igencsak könnyedén sikerül. Hullámaim megszorulnak az övéiben, szilárdan tartják, érdekel, mit rejt, mit rejt e porhüvely mélye, érdekel szíve titkos vágya, érdekel a titka, érdekel, engedi-e, hogy elemésszem, hogy ha magammal rántom, akkor elég bátor-e hozzá, hogy velem zuhanjon?
S ekkor elszakadok ajkaitól, végignézek felhevült testén, s szemeiben pihen meg pillantásom. Lassan, idegfeszítő tempóban hajolok le hozzá, s ajkaiba suttogom:
- Egyszer talán majd tudni fogok mindent. S elhiheted, ehhez mindent elkövetek majd. De ma éjjel... csak te érdekelsz.
S rámarkolva mellére, könnyed csókot lehelek ajkára, hogy utána testén végigcsókolva, egyre lejjebb, s lejjebb vegyem az irányt.

Re: Régi vadászház [Natan lakhelye] // Csüt. Aug. 27, 2015 3:33 pm

Istenekről beszélsz, égi magasságokról, csodás és dicső, máskor bukott és magasztos teremtményekről. - Van hited. Benned lángol az, mi bennem már régóta kihunyt, s világért se oltanám el benned a lángot, mégis tudom, érzem agyam egy eldugott szegletében, hogy nem kerülgethetjük örökké a kimondatlant, mi közöttünk feszül azóta, hogy nyomomat kutattad, farkasaim csalfa játékába belementél.
Harapása megadó nyögést, halkan rezignáló morgást csal elő belőlem. Vigyél! Tiéd e test most, vedd hát birtokba önzőn, de ne lepődj meg, ha ugyanakkor én magam is hálót fonok köréd vágytól fűtve, hátadra, válladra omló szőke tincsekkel, ahogy megadásra kényszerített, feszes nyakadat csókolom, s ahogy tenyereim sietve fedezik fel a kovácsmesterségen edzett izmokat hátadon.
Vonzás és taszítás örvénylő tánca ez, melyhez szívünk taktusa adja a ritmust, s energiáink összefonódó örvénye, vágyunk buzgósága a lépéseket.
Magához ránt, izmaim megfeszülnek, de az egész feloldódik egy fojtott, felszakadó kacajban, ahogy vállára kap. Persze, naiv, ha azt hiszi, ennyiben hagyom, ujjam cirógató pajzánsággal szalad gerince mentén lefelé, egészen farcsontjáig. Ha kissé hosszabb karjaim lennének és nem ejtene a kanapéra a következő pillanatban, talán még a hátsójára is rámarkolnék, így azonban ez már nem derül ki.
Helyette marad az ajkaim szegleteiben megbújó finom, kacér görbület, s a csillogó tekintet, mellyel a fölébem magasodót szemlélem közeledtében.
Felülnék, elébe megyek a csóknak, s élvezettel habzsolom ajkait, mikor heves mozdulattal utasít vissza a kanapéra. A felsőt a földre száműzzük, mellkasom fel-le jár, ahogy szaporán szedem a levegőt.
Szavaival nem vitatkozom - hülye lennék - csupán kiszélesedő vigyorom jelzi elégedettségemet a felőlem áradó nyílt energiákon túl, s belenyögök finoman csókjába a hirtelen, markoló mozdulatra, hogy aztán felfedező útjára engedjem a hímet. Nem teszek másképp én magam sem, mígnem egyszer...
Kétszer...
Van az több alkalom is, ahányszor határokat feszegetve és átlépve megjárjuk a testiség magaslatait. Már arra sem emlékszem, mikor harcoltam ki, hogy fölébe kerekedhessek, csak szívünk egyetlen őrült iramú taktusa van, mellkasaink ziháló örvénye, ahogy izmaim megfeszülnek és gerincem ívbe hajlik, ajkaim pedig néma imára nyílnak, mielőtt ernyedten zuhanok mellkasára a hímnek, levegőért küzdő tüdővel, veszettül pihegve.
Kell pár percnyi idő, míg állatias, holdfény-szín pillantásomon, karmokká lett ujjaimon és finoman megnyúlt, élessé lett fogaimon úrrá tudok lenni a maratoni... feszkó-levezetés után.

Re: Régi vadászház [Natan lakhelye] // Hétf. Nov. 02, 2015 8:06 pm

» Avatárfoglaló [régi]
» Karakter bazár - Játékosok keresik (régi)
» Natan szobája
» Natan Vreth Morder és az Ismertség
» #1 - Masako, Summer, Luca, Natan

Régi vadászház [Natan lakhelye]

Régi vadászház [Natan lakhelye]

Similar topics

Similar topics