A Fairbanks-i repülőtér aulájában ücsörögve vártam az a két lábon járó szerencsecsomagot. Hatalmas szerencsé(tlensége)mre, a hétvégén egy sorsjegy beküldésével nyertem egy afrikai utazást, 2 hétre, szállással, költőpénzzel, idegenvezetéssel, stb- stb. Egyszóval teljes ellátás, 2 fő részére. Először a női ismerőseimet vettem számításba, hogy kit vigyek magammal, ám le kellett mondanom róluk. norit nem engedte volna el Bradley, Ode elutazott egy ideje a városból, Ashley is nyaral... Úgyhogy egy barát maradt, Alex. Bár kétszer is meggondoltam, megkeressem-e őt ezzel az ajánlattal, bár ahogy eddigi ismeretségünkből következtettem, gondoltam, nem utasít vissza egy ilyen ajánlatot. A telefonbeszélgetésünk is kb. 5 (másod)perc (se) volt, rávágta, ok, és kész. Elmondtam mikor indul a repülő. Ennyi. A többit úgyis a jegy mellé megtudja, a programokat, stb, de reméltem nem házat csomagol a két hétre. Én is csak egy nagyobb oldalsport táskát csomagoltam, meg két hangszert pakoltam, gitárt, és sípot. És ennyi. Öltözéknek laza, fekete ujjatlant, egy hosszú farmert, fekete tornacipőt választottam, sapka a fejben. Nyaklánc a nyakban, csuklókon bőrkarkötők, oldalon ezüst lánc. A lejátszómat hallgattam, egy jó kis, pörgős nyári szám dübörgött, mikor Alex végre belépett a mozgó ajtón. Felálltam a székből, mosolyogva nyújtottam felé a jobbomat köszöntésképp. - Üdv Alex! - mondtam. Tudtam, hogy nem egy bőbeszédű a srác, és ez nem is zavart, legalább "nyugis" útnak nézhetünk elébe, vagy amire kíváncsi, azt úgyis megkérdezi. Ha van szabad keze, akkor abba belenyomom a jegyét, meg a prospektust, ami a két heti nyaralásunkat taglalja, de nem valószínű, hogy bármelyikünk kíváncsi lenne a turista nyugdíjasok találkozójára, szóval megvan a magam programja is, amit kiterveltem, azt már Alexre hagyom, hogy velem tart-e a későbbiekben. Nem is tudom, mikor voltam utoljára Afrikában... Egyiptom. Miközben a csinos hölgy átveszi a jegyem, s közben leellenőrzik, nincs-e drog, vagy bármi olyan, a testemen kívül, belül, addig türelmesen várakozok. Sikeresen átmehetek a falnál, s a következő pár perc múlva már az első osztályon utazunk, Alex és én. Atyaég, mintha valami rossz vígjátékba csöppentem volna. Persze, cseppet sem bánom, hisz jó fej a srác, sőt, ha netalán az ottani Falkákkal összetűzésbe keverednénk, még jól is fog jön a segítsége. A repülő út nem tartogat túl sok izgalmat, vetítenek egy fura filmet, de fél füllel a lejátszómat hallgatom, farkasom pedig nyugisan el van, a környezetet figyeli. Néha Alex felé fordulok, feldobok egy-egy témát, hogy mi van a Falkával, vagy mostanában mit csinált, de mivel tudom, nem fogja túl hosszúra ereszteni a beszélgetést, nem erőltetem.
Kimozdulni ebből a városból, mindent megadok érte, de ha meg lehet lepődni egy telefonhíváson, hát én akkor kurvára azt tettem. Hogy az öreg raszta hippi tőlem kérdezze meg, van-e kedvem vele tartani Afrikába... hát azt még a legperverzebb álmaimban sem gondoltam volna, de hogy nem hagytam végigmondani neki semmit és már igennel feleltem, az is biztos. Érdekel, miért kell odamenni? Hát nem. Majd elválik, maximum állatkerttel térünk haza, mit kérdezősködjek? Lettem volna olyan szívtelen állat, hogy nemet mondjak egy ilyen invitálásra? Á-á, amint letettem a telót, máris pakolni kezdtem, azaz fogtam egy sporttáskát, abból is kisebbet, és bedobáltam néhány cuccot. Ennyi. Nem költözni akarok, csak kikapcsolódni, és ígérem, még a repcsit is egyben hagyom. Baseball sapkát vágok a fejembe, mert az kell, főleg ha elvesznék. Darrennek és Dannyéknek hagyok egy-egy üzenetet, miszerint Afrikába mentem, két hét múlva jövök.
Hót lazán vágódok a terminálba, még az ajtót sem viszem magammal, ami nagy szó, mert többnyire lassabban nyílik a fotocellás, mint ahogyan én közlekedni szoktam. Ravent meg nem nehéz kiszúrni, egyenesen felé tartok, na de amikor meglátom az ő cuccmennyiségét... hát öcsém, én ennyi mindent nem hoztam, az tuti. -Üdv, öreg. Vigyorgok, mert jó kedvem van, és amit megkapom a jegyemet meg a prospektust, azért megnézem, nála is van-e, vagy csak el akar küldeni melegebb éghajlatokra szó szerint? Még a prospektusba is belenézek, miközben a jegykezelő felé tartok, és vicces kedvemben vagyok, vagyis amikor Ravent vizsgálják át tüzetesen, hát én besípolok néha, ne menjen már minden olyan simán. Ártatlan pofázmánnyal várok a soromra, és amikor kiderül, nem vagyok potenciális veszélyforrás, hát röhögve szállok fel a gépre. Nagyon rendes gyerek vagyok, amikor mutogatják, mit kell csinálni a mellénnyel, hát én egyből leutánozom, aztán mint egy idióta kérdezem meg, hogy jaaaa, most nem kell? Az út dög unalmas, valami filmet vetítenek, Raven meg zenét hallgat, én szenvedek, és amikor a hippi feldob egy-egy témát, hát reagálok is rá, a magam módján. Azt inkább nem kérdezem meg tőle, hogyan jutottam én az eszébe, de hogy már a repülőn is mindenki minket néz, az azért mindent elmond, bár torony magasan leszarom, alig várom, hogy megérkezzünk, de az sem most lesz.
Az ellenőrzésnél megesett némi fennakadás, furán is néztem a gyerekre, hogy már most? Nem ám marihónalját találjanak nála, mert akkor itt fogom megcsapkodni, Afrikában tudunk szerezni, ha annyira akar! De végül sikerül kikerülnie az ellenőrzők kezei közül, s nem tudom nem észrevenni azt az élénk vigyort az arcán. Na, legalább örül. A gépen leimitálta a hostess hölgy utasításait, én igyekeztem nem kiröhögni, s közben egy mukkot se szóltam. Mikor végre rájött, hogy hoppá, ezt majd akkor, ha esetleg az óceán fölött zuhanunk le a mély kékségbe, fogtam a fejem, és röhögtem rajta. Szemem előtt látom, ahogy mindenki pánikol, halálfélelmében összevizelnek az emberek, Alex pedig nyugodtan majszolja az ingyen mogyorót, aztán eszébe jut, hogy a légzőkészüléket az arcára kéne tennie, de azért még rendel valami koktélt a kiszolgáló hölgytől, még így utoljára... Enyhe meglepetésemre egész jól "elbeszélgettünk" az út alatt, már ami épp eszünkbe jutott. Nem csacsogtunk, mint a mai fiatalság, de egész jól "társalogtunk". Legalábbis próbáltunk, látva Alex szenvedését, félre tettem a lejátszót. A furcsa tekintetek nem különösebben izgattak, nem úgy ülünk egymás mellett, mint két szerelmes. Az emberek ostobák, előítéletesek, s mindent a látszatra adnak. Az idő lassan telt, de olyan nincs, hogy mi nem érünk oda Afrikába, s némi hostess hölgy zaklatása, nem tudom hány pia és kaja rendelés, kispárna igazítás, meg a jó ég tudja, még mi után, sikeresen leszálltunk Egyiptom repülőterén. A váróban átvéve a táskáinkat, egy alacsony, köpcös úriember várt minket, a hotel taxisa. Az utunk, pálmafákkal, díszes üzletekkel, és más csodás lefestéssel volt tele. Valami azt súgta, direkt jövünk erre, ez lehet a turisták felé mutatott máz. De hát van ilyen. Biztos lesz példa meglátni az árnyékot. A hotelnél kitett minket a sofőr, ahol egy kedves recepciós hölgy fogadott minket. Alexet meglátva, még szélesebbé vált a mosolya, s azonnal felé is fordult. ~ Ha lehet, ne fald fel. - vigyorodtam el, hisz a nő kis híján a nyakában lógott. Mára volt még tervünk, így míg a nő ecsetelte inkább Alex felé, mi vár ránk program, illetve látványosság terén, addig beírtam magam a vendégkönyvbe. Ha Alex is így tett, megkaptuk a szobánkhoz a kulcsokat, s egy csomaghordár jelent meg mellettünk, majd elvéve a táskáinkat mutatta a szobáink felé az utat. Nem zavart a kiszolgálás, készségesen átadtam a magamét, kivéve a gitárt. Nyaralni vagyok itt, ennyit megengedhetek magamnak! A szoba hatalmas, tágas volt, a hotel egyik legluxusosabb szobája. Két külön alvó szobát sikerült lezsíroznom, nehogy már nászutas lakosztályt nyomjanak be nekünk! Akkor teljes joggal nézhetne rám furán Alex. A terasz a vízre nézett, meg úgy az egész hotel placcra.
A látvány lenyűgözött, a gitáromat a kanapéra téve kiléptem a teraszra. A csomaghordár Alex felé dumált, én csak fél füllel hallgattam. Szegény srác, mindenki őt találja meg. Csöppet se sajnáltam. Mikor végre magunkra maradtunk, s ha esetleg Alex is kilépett a teraszra, elővettem a zsebemből egy fekete cigarettásdobozt. Szegfűszeges Marlboro. - Afrikára, a nyaralásra, na meg arra, hogy eljöttél! - nyújtottam felé a dobozt mosolyogva, hogy vegyen egy szálat.
Egy kis szórakozás sosem árt, és most már azt is tudom, marha jól tudom utánozni a riasztó rendszerüket, pedig esküszöm nem gyakoroltam. Annyit. Na de nem volt mókás? Erre még az az öreg raszta sem mondhatja, hogy nem szórakozott jól. Mit össze ugráltak, mit össze zsongtak mint a méhek... óriási volt... és akkor rá kellett jönniük, hogy nálam aztán semmiféle illegális nincs. Szerintem azóta is készülékeiket vizsgálják. Persze, hogy vigyorgok, naná, mit tegyek? Sirassam meg őket? Á-á, ez ne dráma. A gépen meg nekem mindent ki kell próbálnom amit mutatnak, vagy magyaráznak. Még szép, hiszen az életem múlik rajta, és ha nem teszem meg, akkor majd éles helyzetben nem fog sikerülni. Én pedig felkészülök minden eshetőségre, tehát most a gombokat nyomogatom a fejtámlán, mert az vicces. Igaz, nem az enyémen hanem Ravenén, és az ő arca tanulmány, mire kapcsol, hát tessék velem is foglalkozni. Az, hogy ki mit gondol rólunk, azaz a párosunkról, torony magasan leszarom, viszont az út hosszúsága... még egy magamfajta puhány, eltunyult pöcsnek is sok, de marha jó vagyok ülésben, és ezt most kamatoztattam is. Már ha nem éppen a stewardesseket boldogítottam a hatalmas, extra adagos, vödörméretű tejszínhabos kávé elkészítésével. Vagy éppen a repülő toalettjének kísérletezésével, mert azt sem lehetett kihagyni, ahogy a "véletlenszerű" párnaigazítást sem, ami Ravent is erőteljesen érintette. Így persze az is meglep, hogy megérkeztünk. Néhány telefonszámmal gazdagabban szállok le a gépről, csomagomat a hátamra dobtam, és máris mehetünk a taxihoz. Engem nem érdekel, ki vezet, csak érjünk oda. Hogy minek megyünk kerülővel, még ez sem érdekelt, én a prospektusba ásom bele magam, és találok is valamit, amit bőszen kezdek mutogatni az öregnek. Menjünk a piramisokba, aztán elveszünk, és kereshetnek minket. Jó ötlet, nem? Na nem itt fogjuk megbeszélni, a hotelnél egyébként is kiszállás van, még jó, hogy nem katapultos a kocsi, különben repülnénk. Na de kit érdekel? Nyaralunk. A kis nőstény meg igencsak szemrevaló, na de arról nem volt szó, hogy engem kezd traktálni mindennel. ~Nem fogom, csak akkor, ha nem fejezi be villámgyorsan az ecsetelést. Tudod, miről beszélt? Én ugyan nem, de hogy folyamatosan nekem jár a szája, az biztos, sőt, lassan a nyakamban köt ki. Hm... lehet, nem is baj, ha éppen másra szottyanna kedvem, ezért olyan barátságos vagyok, amilyen még soha. Mosolygok. Én. Megállás nélkül, és hallgatom, csak nem figyelek, de néha azért bólintok, hogy úgy tűnjön, mintha. A vendégkönyvbe beírom magam, a kulcsokat Ravenre hagyom, a csomagot a hordárra. Mint aki végrendeletet ír, komolyan mondom. Aztán csak felérünk, és egy szobánk van. KÖZÖS szobánk egy hímmel, ez tévedés, mi nem nászutasok vagyunk kérem szépen. Ám nem szólok egy szót sem, maximum kettészelem az ágyat és csókolom. Szerencsére kiderül, hogy külön hálóink vannak, hatalmas szikla gördül le rólam, ezt még azt hiszem a főnök is hallhatta. Na de hogy a hordár is nekem magyaráz... valamit vétettem ezek szerint, ennyire nem lehetek szimpatikus senkinek, de végighallgatom, akkor előbb szabadulok, és máris a terasz felé veszem az irányt. -Kösz. Úgy mindent együttvéve, a cigit, a meghívást, a lehetőséget, azt, hogy élek, meg magamat, meg a szobát, meg Afrikát, a teraszt, a pálmafákat... és ennyi. Mivel elültem a seggem a repülőn, egyértelmű, hogy most mit csinálok? Leülök, úgy gyújtom meg a cigarettát.
Tudja a frász, miről beszél a csaj, értem, mit hablatyol, csak épp nem foglalkozok vele. Amíg Alexet fárasztja, addig jó nekem. Csak vigyorgok a válaszára. A szoba végül megfelel mindkettőnknek, a megkönnyebbült arckifejezése azonban nem kerüli el a figyelmem, melyeket a különszobák láttán vesz fel. Hát, ha egy szobában kellett volna aludnunk, az sem gond, én max az erkélyen alszom. Vagy miről beszélek? Minden éjjel bebaszunk, mit akarunk mi aludni? Csajok, pia, tánc, zene... ki akar aludni? Azt majd ráérek otthon. Másrészről pedig hallottam, hogy a Szaharában vannak még bűnözők, ahogy a városban is akad pár, így emberre való vadászatra készülnék. Köszönetére csak biccentettem, s meggyújtottam az édeskés szálat. A szegfűszeg zamata eltelített, és igazán finoman hatott az érzékekre. Ezt a fajta cigarettát csak ritkán engedtem meg magamnak. Míg más a szivarra gerjedt, nálam ez a fekete szál ment ritkaságszámba, és élveztem minden egyes percét. Én az erkély korlátjának támaszkodtam, úgy figyeltem a fiatal Tarkot. Elővettem a magam összeállította programlistát, s miközben beleszívtam a cigarettámba, mosolyogva néztem Alexre. - Na figyelj kölyök. Mit szólnál, ha megnéznénk a várost, ma keresztül utazunk rajta, és elmegyünk a kikötőbe, majd hajókázunk egyet a Níluson. Vadászhatunk krokira is ha akarsz, vagy megdughatod a kapitány lányát. Kezdetnek megfelel? Sejtettem, hogy tetszene neki, s ha válaszolt, zsebre vágtam a papirost, majd intettem a fejemmel, hogy jöjjön. Az egyik szobakulcsot a tenyerébe nyomtam, remélem nem hagyja el, aztán lemasíroztam a hotel halljába. A recepciós csaj utánunk szólt, de nem reagáltam, a hotel elé vezettem ki a srácot. Két, gyönyörű quad, sárga és kék színekben pompázva. Quad - Még mielőtt megkérdeznéd, ezt én béreltem, mikor utoljára jártam Egyiptomban, még nem voltak ezek a járművek, de most megengedhetjük magunknak. - elégedetten szívtam bele a cigarettámba. A kulcsok a járművekben vártak. Felakartam ülni a kékre, de ekkor eszembe jutott valami, és Alex felé fordultam: - Tudsz quadot vezetni? Bár ha nem tud, az sem gond, nem ördöngősség, könnyen megtanulhatja.
Hallgatni tudok, most is azt teszem, és számomra is bárgyú vigyorom lehet, de a csaj még mindig magyaráz, ráadásul olyan mosollyal az arcán, mintha azt közöltem volna vele, elveszem feleségül, vagy mi. Hogy miről beszél, azt nem tudom, a felét nem jegyzem meg, így felvonom a szemöldökömet, mert nem egészen vágom, hogy mit keres egy múmia a Níluson? Versenyúsztatás lesz? Aztán végre mindenki távozik, én meg értelmes fejjel meredek Ravenre, remélve, ő legalább tudja, miről volt szó az elmúlt igen hosszú percekben. A vigyora egyértelmű, hát nem. Az erkély megváltás, a cigaretta is, a falnak vetem a hátam, úgy ülök a földre, megszoktam, marha kényelmes, nem leszek reumás, na de ezt sem fogom most elmagyarázni senkinek sem, főleg nem az öregnek, mert ha kiderül, lumbágója van, én meg kiselőadást tartok, hát lehajít innen. Amikor Raven egy papírt vesz elő, felsóhajtok. Oké, hogy keveset pofázok, de rám van írva, hogy nekem kell elmondani a háború és békét? Na ne már. Megkönnyebbülök, amikor kiderül, szó sincs erről, és ha nem ülnék éppen, hát komolyan mondom, a hippi nyakában kötnék ki a boldogságtól. Megúsztam egy litániát. Az ötlete egész jó, bár a krokinál szúrós szemekkel meredek rá. ~Ettél már krokodilt? Tudod milyen szar? A kapitány lánya jöhet, főleg ha vörös esetleg. Ez így máris jobban hangzik, na de a krokodil... és nem is veszélytelen, ha jobban belegondolok. Ezt már csak tudom. Bólintok, naná, hogy megfelel, bár ülésben is marha profi vagyok, de azt a hajón is elő tudom adni. Raven meg lefelé int, hát megyek, de hogy én vigyázzak a kulcsra... lehet róla szó, nem hagyom el. Ahogy lefelé haladunk, a recepciós csaj már megint megtalál, rámosolygok, még oda is intek, így legalább befejezi a szövegelést, aztán lecövekelek a szálloda előtt. -Ez mi? Persze, felismerem én, quad, azzal nincs gond, na de nem tevegelni kelleni? Vagy idehozták a Párizs-Dakart, és beneveztünk? Raven végre kiböki, mi az ábra, és azonnal lenyúlja a kéket. Hát jó, maximum kanárisárga quadon fogok repeszteni, így legalább nem téveszt szem elől. Főleg, hogy életemben nem ültem ilyen dögön. -Nem. Öreg, kocsim sincs, jogsim sem, hogy tudnék akkor vezetni? Ja, bevásárlókocsit igen, abban jó vagyok, de motorizált járművet? Én? Oké, fel kell rá ülni, rendben van, az nekem is megy. A kulcsot is el tudom fordítani anélkül, hogy beletörném, ez is oké. És hogyan tovább? Mindegy, ha elhagyott a quad, akkor észreveszi igen hamar, mert csak egy csibe sárga négykerekűhöz fog beszélni.
Ingattam a fejem, hogy nem, eleddig még nem sikerült krokodilhúst fogyasztanom. Hmm... tényleg, miért nem ettem eddig? Pedig úgy hallottam, csirke íze van. Na mindegy, talán most a nyaralás során összejön, és kipróbálhatom. Megvakartam a tarkóm, amikor megtudtam, hogy nem tud vezetni, de aztán csak mosolyogva legyintettem. Mellé léptem, hogy lássam, mit hogy csinál, s mikor láttam, hogy sikeresen beindította, s még nem ugrott le ok nélkül a gépről, megmutogattam, mi, mire való, bár csak egy gomb volt az egész szerkezeten, a sebességmérőt, meg a többit csak felismeri, de azért dióhéjban azokról is ejtettem néhány szót. - Kormányozni tudsz, kezes bárány ám a gép, ne aggódj. A legfontosabb a fék kar, meg itt a jobb karral adsz gázt, és azért ha kérhetlek, ne menj fel a járdára, ne üss el senkit! - vigyorogtam rá. - Az órának vége, irány a mély víz! Ha nem megy valami, üvölts! Felültem a magam kis gépére, beindítottam, majd kihajtottam az útra, szépen kikerülve a parkoló kocsikat, aztán hátra pillantottam, s megvártam, míg végre elindul. Kicsit nagy lökésekkel indult el, de végül csak rá érzett, és szépen be is ért, aztán csak gázt adtam, és haladtam előtte. Reméltem, azért néhány lámpát, vagy aszfaltfestést ismer, és nem fog frontálisan ütközni a seggemmel. Egy szélesebb útszakasznál kicsit oldalább manővereztem, hogy mellém érjen, s aztán fej-fej mellett haladjunk az úton. Az autósok nem zavartak, kikerülnek minket. - Na, milyen? Kapcsolhatunk nagyobb sebességre is? - kérdeztem, ahogy beértünk egy kereszteződésbe, ahol a pirosnál megálltunk. - Ha itt tovább megyünk - mutattam egyenesen- az ott már a piac és vásártér területe lesz, de még nincsenek kinn a kirakodók, szóval ha gondolod, kipróbálhatjuk a gépeket, meddig bírják. - Verseny a kikötőig? - mosolyodtam el.
Én aztán nem tudom, hogy az öreg mit várt tőlem, de az kurva élet, hogy én ilyen négykerekű csodajárgányt még soha nem irányítottam. Viszont van egy előnye, ezzel nem borulok el az első kanyarban. Vagy de? És akkor jön a kiselőadás... fék, gáz, kezes bárány... mégis ki a fene látott egy bárányon fékkart, meg gázt? Én öreg apám biztos, hogy minden kart használni fogok, emiatt ne aggódjál, nem kell, csak azt tudnám, hogy ha gáz van, akkor mit kell tenni? Tudom, ugrani, a többi meg a természet dolga. Ne menjek a járdára... de jó, hogy mondja, pedig azt hittem, hogy itt úgy kell, mi a járdán, gyalogosok meg az úttesten. Az, hogy kit ütök el vagy kit nem... ugorjon az ember, ha egyszer jövök, nem biztos, hogy egyszerre tudok kormányozni és fékezni is. Még valamit kérdeznék, erre ott hagy, ez a dög meg itt alattam rángat. Üvöltsek mint a Tarzan... sima ügy, hallani fogja, ha elhagytuk egymást sárga barátommal, az biztos. Nem elég, hogy sárga, még menni sem akar rendesen, aztán rájövök, mi baja van, és nyugdíjas tempóban evickélek Raven után. Lehet, össze kellene kötnöm a két quadot, és akkor maximálisan csak a fékezésre figyelek, kivéve ha nem bambulok el, és nem kötök ki az öreg gépének a seggében. Valahogy mellé érek, ez nem is olyan rossz, mint képzeltem, hogy a főnök milyen kurva büszke lesz rám. Lehet, kocsit nem tudok vezetni, de quadot igen, és ez még egy akciónál is jobb lehet, hiszen kisebb. -Jó. Aha. Vigyorogva bólintok, mert sikerült túlélnem talán 2 km-t, tehát az azt jelenti, most már vágtázhatunk ezerrel. Verseny? Nekem verseny? Ha az öreg úgy ítéli meg, már beértem rá, felőlem mehet, de felelősséget nem vállalok, viszont nagyon komolyan veszem a dolgot, csak a lámpát figyelem, és már húzom is a gázt, amint sárgára vált. Kit érdekel a zöld? Azt nem mondta, hogy csak akkor indulhatok. Gyors vagyok baszki, ez a vérvonalam, a reakcióidőm ebből kifolyólag nem a tetvészkedők szintjén van, tehát ami másnak a felkészülési idő, az nekem már a rajt. kilövök, ki én, nem érdekel, hogy kb. 10 perce azt se tudtam, mit kell kezdeni ezzel a géppel, de most repesztek. Megállni még nem tudom, hogy fogok, de hogy ezt a versenyt én nyerem, és én megyek elsőként a kikötőbe, az tuti.
Alex egész jól belejött a vezetésbe. Az igazat megvallva kicsit féltem, hogy azonnal belemegy valamelyik parkoló kocsiba, de na... jók az ítélőképességeim. Na de vissza a friss vezetőhöz. A lámpánál várakozok, néha fel-fel börrögtetem a kicsikét, a verseny izgalma kellemesen fut végig a gerincoszlopomon. A szemem sarkából a fiút figyelem, közben pedig a lámpára várok, s mikor az sárgára vált, úgy kilő mellőlem Alex, hogy még én is meglepődök, de nem hagyom magam, azonnal nekilódulok magam is, és a sarkában maradok. Csalunk, csalunk? Kis Őslakos, mi? - vigyorgok magamban. A menetszél a hajamba kap, a poros, meleg levegő az arcomba vág, s a szűk kis utcán igyekszem Alex mellé vágódni, hogy megkerülhessem, de ehhez viszont túl szélesek a gépek, egyenlőre ez lehetetlen. Mintha valami akciófilmben lennék. A quadok mély hangon süvítenek át az utcán, az emberek a házakba menekülnek, vagy a falhoz lapulnak. Jobb ha nem kerülnek elénk, az az életükbe kerülhet. Végre kiérünk a piac legnagyobb, szélesebb terére, középen egy színpadszerűség áll, ahol épp munkások próbálják a drága szőnyegeket feltenni. Port és homokot verünk fel, ahogy két oldalról megkerüljük a színpadot, az emberek pedig ijedten ugranak fel az emelvényre, nehogy a kerekek alá kerüljenek. Egyszerre kerüljük meg az egészet, és olyan fürgén vágódok neki a másik quadjának, amennyire csak lehet, azonban ennek az az ára, hogy a következő utcába bár beférünk, de mindkét quad széle szikrákat szór a ház falakon. Gázt adok, hogy valamicskét kitudjak tépődni a fal, és a másik quad szorításából, de egyik sem enged, meg kell várnom, míg kiérünk egy tágabb közegbe. - VakációóÓÓóóóÓóóó!!! - kiáltom a szélbe, de a vigyoromat meglepettség váltja fel, mikor egy csoport csirke egy taréjos kakassal kapirgál az utca közepén. Lehetetlenség megállni, én legalábbis nem fékezek, s hatalmas porfelhő, tollak, csipogás és kotkodákolás közepette áthajtunk a csirke csőcseléken. Visszapillantok, és azt látom, hogy csirkék szerencsésen felröppentek az alacsony házak falára, és felháborodottan kotkodákolnak. De hol a kakas? Mikor visszapillantok azt kell észrevennem, hogy a quad elején, egy hatalmas, taréjos, dühtől felpumpált zuzájú tollassal nézek farkasszemet, akit ha sürgősen nem távolítok el a járműről, megküzd velem, márpedig a lábát látva jó nagy sarkantyúi vannak, amikkel per pillanat nem szívesen állnék le megismerkedni. Alexre sandítok, aki csak vigyorog, végül előre hajolok, ismét a kakasra koncentrálok, szemem kéken felvillan, és karmaimat kimeresztve, megpróbálom leütni a quadról, de ekkor észre kell vennem, hogy az utca kétfelé szakad. Elrántom a kormányt, mielőtt a házfallal csókolóznék, s a jobboldali kis utcán folytatom a kikötő felé utamat, elszakadva így Alextől, de kis potyautasommal gazdagodva. Gázt adok, csakhogy az utca lejt, ráadásul lépcsőzetes út???? Oh bakker!!! Előre hajolok, hogy a kakast végre leüthessem a quadról, közben pedig szerencsétlen járművel próbálok nem felborulni. Jó kis vakáció ez, én mondom! A vigyor a képemről egyszerűen, nem tud eltűnni.
Ez nem is olyan gázos, mint gondoltam, igaz, most marhára nem kell a fékkel törődni, csak húzni a gázt és repeszteni ezerrel, ez pedig minden gond nélkül megy, bár a kezem lassan görcsöt kap a kormányon, de annyi baj legyen. Kemény vagyok, el nem engedem a dögöt, az biztos, de ha véletlenül elviszek egy házfalat, akkor lyukat vágok rá a géppel együtt. Ja, hogy a sárgára még nem lehetett volna elindulni? Sehol nem volt kikötve, én felkészültem, arról nem tehetek, hogy gyorsabb vagyok mint a lámpaváltás, tehát kilövök mint egy űrrakéta, frászt hozva mindenkire aki a közelünkben van. Sikerrel kerülöm el az embereket, a falakat, oszlopokat, és valami piacon landolunk... hát itt már jön néhány zöldség, ruha és a jó ég tudja mi, de a nagy bevásárlás megvolt. Valami színpad mellett sikerül eljönnöm, nem szelem ketté az egészet, na de hogy a sikátorba hogyan érek be úgy, hogy összeakadok Ravennel és nem bontom le az egész oldalt... az nekem is rejtély, de az anyázásokat azért hallom. Lassítani? Minek? Gázt nekiiii, azaz húzom tovább, de a szárnyasok láttán idült vigyor ül ki a képemre. Vagy ők, vagy mi, de hogy én nem állok meg, az egészen biztos... lévén nem tudok, így a hatalmas porfelhőben fogalmam sincs arról, hány dögöt gyűjtöttem, de hogy egy indián tollas fejfedőre szert tettem, az biztos. Tojóm az nincs, tiszta szerencse, de Ravennek van egy kakasa, és ezen röhögnöm kell, mert az a jószág erőteljesen ragaszkodik az öreghez, de az is lehet, csak a quad tetszik neki ennyire. Tippelgetni nem érek rá, mert az út hirtelen elfogy, bal oldalra kell rántanom a kormányt, hogy ne vágtázzak keresztül egy házon, ám meglepődni sincs időm, amikor rájövök, hogy itt nincs út... azaz van, de lefelé vezet és meredek lépcsős, tehát mire a szélére érek már repülök is. Erre van valamiféle utasítás? Az öreg hippi nem mondta, de mire találnék valami megoldást, addigra már le is érek a földre, az is csoda, hogy nem tört el ez a gép. Na de verseny van öcsécském, kőkemény verseny, így ezerrel teperek tovább, most nem gyakorlom a megállást, maaaajd, ha leértem a kikötőbe, amit már látok is, itt van előttem. Gyorsítok, hogy biztosan őrizzem az előnyömet, már ha van, és megpróbálkozom a trükkel, vagyis a kikötő támfala előtt akarok gumiégetős fordulást. Ez olyan jól sikerül, hogy Raven annyit lát, megy egy idióta lassítás nélkül a kurva nagy víz felé, aztán lehet, fékezni akar, de az biztos, hogy fordulni igen, csak nem sikerül, mert még valami kiálló akármi is megdobja, és ezzel a lendülettel egyszerűen berepül a vízbe. Győztem... a vízbe én érkeztem elsőként. Röhögve kerülök elő, egy kézzel még a quadot tartom, ne merüljön már el teljesen, de ha az öreg azt mondja, annak már olyan mindegy, akkor elengedem. Ki kéne mászni, de annyira röhögök, hogy nem tudom megtenni.
A lépcsőn lefelé szinte repülök, Alex tollas indián fejfedője vigyort csal az arcomra, de sajna a kakas már nem nagyon bírja a tempót, és igencsak az arcomba kívánja mélyeszteni a sarkantyúit. Karmaimmal próbálkozok leütni a gépről a szárnyast, s nagy döcögős, motor zúgások közepette leérek, a lépcső aljára, ahol néhány bevásárlásra induló női csoport ugrik félre az utamból. A kakas ekkor próbálkozna a képemre ugrással, de akkora erővel rántom föl a kormányt, s adok gázt, hogy a quad alattam két kerékre áll, és épphogy betudom húzni a nyakam a kakas karmai elől. Két keréken hajtok tovább, mire észreveszem, hogy Alex előnyben van, hát előre dőlök, s a quad nagy csattanással dől előre, s a gyerek után iramodok, eszeveszett tempóban. Ám a következő mutatványát végignézve csak döbbenet ül ki a képemre. Az a csodás, ívelt repülés, melyet produkál, a géppel együtt, leesik az állam. Hatalmas placcsanással érkezett meg a célegyenesbe, én pedig megálltam a parton, és lenéztem a vízből kibukkanó Tarkra. Felnevettem, és tapssal jutalmaztam a győzelmét. A hátam mögül erre egy hatalmas kukurikúúú sűvített a levegőbe, s hátra pillantva csak most vettem észre, hogy az a szerencsétlen kakas sikeresen megkapaszkodott a jármű csomagtartójának vasszerkezetén. Mikor érezte az állat, hogy a gép nem mozdul, leugrott róla, majd komótosan elindult haza felé. Alex csak röhögött, én meg leszálltam a gépről, majd leguggoltam hogy a farkast kisegíthessem a vízből. - A gépet hagyd. - nevettem én is. - Majd beszólok a hotelbe, hogy szedjék ki innen. Hogy fognak nekem örülni... Szegény gép, pedig alig használtuk egy fél órára őket. Miután sikeresen kihúztam a gyereket, a csuromvizes ruhájára néztem, aztán megveregettem a vállát. - Hogy te mennyire egy ritka hülye farkas vagy. - nevettem vele, egyszerűen ez a mutatványa történelembe illő. - De legalább megtanultál quadot vezetni. Otthagyva a magamét, meg a roncsot, mutattam a kikötőben egy szép, fehér hajó felé, mely pár hellyel arrébb állt tőlünk a vízen. Elindultam a felé, majd elővettem a cigarettát a zsebemből, s megkínáltam vele Alexet is. - A győzelmedre! - gyújtottam meg a cigarettát, majd átnyújtottam neki is az öngyújtót. A hajónál a kapitány, a személyzet, táncoslányok, és még néhány turista várakozott, úgy tűnik, mi voltunk az utolsók. A kapitány kérdőn nézett Alexre, hogy mégis miért csuromvíz, de én csak intettem, hogy semmiség. A lányok kuncogva súgtak össze, erre elvigyorodtam, elvégre értettem, mit beszélnek, s Alexre pillantottam. - Tetszett nekik a bemutatód, ők látták. Felléptem a hídra miután a kapitány elindult, a ránk kacsintgató hölgyekre mosolyogtam, közben szóltam nekik, hogy esetleg valami ruhafélét ha tudnak, szerezzenek Alexnek. A hajófedélzeten nyugágyak, koktélbár, kisebb színpad a táncosok és zenészek számára. Néhány percbe se telt bele, és elindultunk, a Nílus habjain. Nem rohantunk, a város gyönyörű volt a parton. Az egyik nyugágyra lefeküdve szívtam tovább a cigim, mire jött egy pincér, és egy-egy nagy pohár gyümölcsös fagyi kehellyel kedveskedett nekünk. Később, a kért ruhák is megjöttek, sőt, még fürdőgatyákat is kaptunk, ha esetleg melegünk lenne. Az egyik kabinban át is váltottam, a térdig érő rövid nadrágra emlékeztető fürdőgatya sötétkék színben pompázott rajtam. Feltettem egy fekete napszemüveget, (amit nem tudom, honnét szerváltam) és ismét Alex mellett, a fagyimat kanalazva élveztem a napsütés, és a víz csodás élményét. - Na, hova hoztalak, Mr. Hello Kitty? - kérdeztem vigyorogva. Közben a táncoslányok elkezdték a műsort, a zene szólt, s a vendégek közt, selyemsáljaikkal, és átlátszó bársony és selyem ruháikkal kápráztatták a szemünket.
Győzelmi repülésemnek hála fogalmam sincs arról, Raven merre lehet, csak akkor fedezem fel a döbbent képével együtt, amikor röhögve próbálom megtudakolni, hogy a quadot kidobjam a partra vagy sem. Most miért kell ennyire ledöbbenni? Baszki, hát beértem a kikötőbe, nem? Az nem volt kitétel, hogy vízbe ugratni tilos. A szabad kezemet kiemelem a vízből, hogy megkérdezzem, most mi van? Megelőztem, arról már nem én tehetek, hogy nem tudtam megállni. Vagy de? Raven azt mondja, hagyjam a gépet, de a parton ácsorgók is figyelnek, annyira marha meg nem vagyok, hogy előttük dobjak ki egy monstrumot lazán, mert elbírom. -Biztos? Vigyorogva kérdezek, és észrevétlenül engedem el a quadot, így úszom ki a támfalhoz, hogy előadjuk a mi csak segítséggel tudunk innen kijutni mert emberek vagyunk című melodrámát. Hirtelen megfordul a fejemben, Ravent is berántom, és ezen is röhögni kezdek, hát ne csak én legyek már vizes. Végül nem teszem, hagyom, hogy kihúzzon, kicsit még erőlködök is, hogy hitelesebbnek tűnjön, és úgy állok meg mellette, mint egy ázott veréb. A vállveregetésére megint röhögni kezdek. -Tudom. Azt nem, de gázt húzni... az megy. Hülye vagyok? Naná, minek legyek búskomor? Jaaa, hogy mindenki azt hiszi, azért, mert többnyire kussolok, akkor már besavanyodtam? Á-á, azok az Amarok Tanácsa, na ők már lassan beérnek savanyúságnak is, de én nem. Jé, nem tőmondatban válaszoltam... lehet megleptem most Ravent? Rohadjak meg, hát van hangom, ha akarom, nem vagyok én néma. A cigarettakínálást automatikusan elutasítom, és a zsebemhez nyúlok, de amikor előhalászom a sajátomat, ami kb. szarrá ázott, hát röhögve fogadom el a felém kínáltat. Így jártam, majd megszárítom a hajón, vagy az már kicsapja a biztosítékot? -Kösz. Én sem úgy terveztem, hogy eláztatom a sajátomat, így sikerült. A fickó értetlen fejet vág, most mi van? Melegem volt, na, lehűtöttem, majd megszáradok, nem? Kölyöknek nézek ki, ez belefér, azok sem komolyabbak nálam, bár nem értem, hogy a lányok mit sugdolóznak, de a nevetésükre csak mosolygok. Ezek szerint ilyet még ők sem láttak, hát én bemutattam, hogyan kell megérkezni stílusosan. Így. Raven után felslattyogok a hajóra, de ez inkább cuppogásnak tűnik, mert a víz az még mindig folyik belőlem, pedig kurva meleg van, na de nem csavartam ki magam. Lekapom a pólómat, legalább abban legyen kevesebb, de már vissza sem veszem, csak a vállamra dobom. Egy csinos kis nyugágyat választunk, pontosabban kettőt, én le is vágódok az egyikre, ideje pihenni, mert ez a quadozás felemésztette egy csomó energiámat, és a végén még izomlázam lesz. A fagyi kehely meglepetés, hát így vigyázzak a habtestem vonalaira? Így? A fürdőgatya más kérdés, azonnal élek a lehetőséggel, hogy azt lecseréljem, bár eleve azt vettem fel, mintha tudtam volna, úgy is a vízben kötök ki. Egy törölközővel a vállamon érkezek vissza az öreg hippi mellé, hogy miért pont világoskék gatyát sikerült kapnom, azzal nem foglalkozom. Szégyellnivalóm nincs, akinek nem tetszik a látvány, az majd elfordul. Visszaheveredek a nyugágyra, jöhet a jól megérdemelt pihenés, de a zaj... arról nem volt szó, hogy máris a húrok közé csapnak. Napszemüvegem nincs, így azt nézem, hogyan csórjam el Raventől az övét, mert így még normálisan nézelődni sem lehet, végül feladom, és a törölközőt terítem a búrámra. -A kazánba. Magától értetődő a feleletem, elvégre olyan rohadt meleg van, ami Fairbanks után kiakasztó. Tabitha ezt hogy élvezné... ő van oda a rekkenő forróságért. A táncoslányokból nem sokat észlelek, bár néha kilesek a törölköző alól, mert nehogy már ne.
- Persze, hagyd csak. - legyintettem, hogy tényleg felesleges a quaddal törődni. Végül is, az én pénzem, ki a faszt érdekel? Szerzünk másikat, ilyen ostobaságokon nem fogok fenn akadni. Amíg van, addig lehet szórni, utána úgyis szerzek máshonnét. Mikor megfogta a segítő mancsot, először azt hittem beránt, legalábbis a vigyor, amit rám meresztett, erre adott gyanút. Elvigyorodtam, engem be ne ránts kölyök, mert akkor a víz alá nyomlak, és itt fogunk vízi csatázni, a hajó meg nélkülünk megy el. Végül sikeresen kisegítettem a partra, (nem mintha szüksége lett volna rá), de hát üsse kavics, meg kell játszani a halandók előtt. És mi történt? Egy hosszabb mondatot megeresztett felém! Bár mindig is sejtettem valahol, hogy a gyerek nem fogadalomból kussol, de azért na... talán vizet nyelt, aztán így engedi ki a szervezete, bár szerintem akkor gurgulázna is mellé. Na mindegy, megszólalt, vigyorog, a cigimet is elfogadja (mert az övé elázott), úgyhogy ez a nap már jobb nem is lehetne! Azért remélem csajokon nem fogunk osztozni. Mikor Alex a hajó kabinjából végre kikászálódott, széles vigyor terült szét az arcomon. Épp falatozgattam a fagylaltból, én különösebben nem foglalkoztam azzal, hogy habtest vagy nem habtest. Teliholdkor úgyis ledolgozom, vagy még előbb is. Válaszára csak belekanalaztam a fagyiba, majd a kis díszernyőt beletűztem a fejére csavart törülközőbe, persze csak ha hagyta. Tény, nem az Északi-Sarkra jöttünk, de talán Afrikába nem is lenne illő, hogy az legyen. A lányok kedvesen ringatva csípőjüket mulattatták a közönséget, hozzánk meg még inkább közeledtek. (Föl se fogom, miért?) A táj gyönyörű volt, a partokon pálmafák, és a messzeségben a piramisok magasodtak az égnek. A tánc végén tapssal jutalmaztuk az előadást. Egy-egy táncos hölgy pironkodva végül megállt mellettünk, s megkérdezték, csatlakozhatnának-e? Mivel nem derült még mindig ki, hogy Alex esetleg beszél egyiptomiul, így fordítottam neki a kérdést, s kérdőn néztem rá, hogy akarja-e, bár mentálisan hozzá tettem neki: ~ Ha esetleg elfogadod, vacsora lesz belőlük. Ezt azért tisztázni akartam vele, itt most életet akartam ontani. És jelenleg a legkevésbé sem érdekelt, hogy hányan fognak farkasom étvágyának áldozatául esni. De hogy esetleg ő is lakmározna-e, azt nem tudtam. De hogy visszautasítaná? Ebben kételkedtem.
-Oké. A quad az én saram, ezt én fizetem, de hogy miért hittük azt, hogy úgy 5 perc alatt megtanulom vezetni? Nem tudom, de azért jó móka volt, és egy dolgot sikerült bebizonyítani, a motor túl nehéz, nem alkalmas a vízi közlekedésre, hacsak nem a víz mélyén, azaz a fenéken akarunk közlekedni vele. Na most mondja az öreg hippi, hogy nem vagyok rendes gyerek, na most, mert nem rántom be a vízbe, hanem kimászok a segítségével. Még azt is előadom, hogy ez is nehézkesen megy, ha már nem vagyok egy kétajtós szekrény. De most mi olyan vicces a világoskék fürdőgatyámon? Ilyet kaptam, ez van, nem áll jól? Azért is bepucsítok az öregnek, mert biztosra kell mennem, hogy ne kérjek másikat... de az esernyő, amit a törölközőbe tűz... na azt át is pakolom a hajamba a hecc kedvéért, a cigimet meg kiteszem száradni a napra. A táncosokból nem sokat látok, azaz éppen eleget, de hogy közelednek, az biztos. Nem is olyan rossz ez a hajóút, ha így nézem. Ők meg valamit magyaráznak, hát én marhára nem értem, mit karattyolnak, azt meg pláne nem, hogy most miért vörösödnek? Raven meg fordít, én pedig olyan angyali mosollyal a pofámon kezdek el bólogatni, hogy ihaj. Szórakozzunk, azért jöttünk, majd kipihenjük magunkat, már ha addig nem történik valami katasztrófa, mert a quad után mindent el tudok képzelni. Az ötletre felvonom a szemöldökömet, aztán a hippire nézek. Komoly az ajánlat, vagy viccel? Ha nem, akkor is visszakérdezek, ha meg igen, akkor pláne. ~Belőlük? Itt a hajón? Bólintok, ez is móka, és most még vadászni sem kell értük, tehát adva van minden ahhoz, hogy nehogy feleslegesen pocsékoljak energiát. A vadászat későbbre marad, de ötletem az van, hogy hol kéne megejteni.
Kérdésére bólintottam. Igen, hozzám bármelyik csatlakozik, annak most a vére fogja csillapítani farkasom étvágyát. Nem fogok azon agyalni, melyik, mennyire ártatlan, vagy bűnös. A sivatagi kufárokat, banditákat ugyanúgy fogom leölni, mint ezeket a kis ribancokat. Elvégre ezek azok. Miközben az egyik lány derekára fontam a kezem, s az kecsesen az ölembe ült, mentálisan kérdeztem Alexet: ~ Talán van jobb ötleted? - elvégre ha visszakérdez, sejtem, hogy esetleg ő is előáll valamivel. Közben a lány hátát cirógatom. Átlátszó, testre simuló bársony ruhája csillog a napsütésben. Haja sötét barna, s lágyan omlik a hátára. Kellemes virágillatot áraszt magából. A ruhadarab, mely eltakarja a fél arcát, így is láttatja mosolyra húzódó vékony ajkait. Szemei aranybarnán ragyognak rám. Hmm.. csinos. Alexre pillantok, akinek közelében szintén az egyik táncos legyeskedik. Nincs ellenemre, ha esetleg mást gondol, vagy mást szeretne. Maximum, akkor most csak a férfi vágyak lesznek kielégítve, a farkasé későbbre marad.
Az öreg sem megy a szomszédba egy kisebb balhéért, a bólintására vigyorogni kezdek. Mekkora rémület lesz abból, ha itt a hajón felzabálunk pár nőstényt? A Vaktöltényben ugyan én alkottam, igaz, azóta sem tudom, mi lett az ügyből, de nem is érdekel. Most nyaralás van, és ha már nőstények, akkor miért is ne kössük össze a kellemest a hasznossal? Élvezet és vacsora egyben. ~A sivatagban szívesen vadásznék. El kéne engedni őket ott, aztán hajtani egy kicsit. Egy nőstény felkelti a figyelmemet, és nem csak azért, mert pont a zsánerem, de hallom, miről beszél. Hirtelen ötletem támad, mi lenne ha... áááá... de.... de nem.... deeee, miért ne? Vagy nem? Azért nyitva tartom a fülemet, és egyelőre a táncoslánnyal foglalom le magamat, ha már az ölembe ül. Ekkora sikere nem lehet ennek az idióta gatyának, de hogy ez a szerencsétlen vigyorogva magyaráz nekem megállás nélkül, az biztos. Hogy mit, annak a felét nem értem, de sebaj, ahogy a mellkasomat simogatja, azt hiszem értem, mit akar. Legalábbis nem nagyon tiltakozik, mikor a derekára siklik a kezem, és kicsit közelebb vonom magamhoz. Talán túl közel... mert így érzékeny területet érint, de kit érdekel?
A lány nyakába hajoltam, hogy a parfümjének, bőrének, és hajának összekeveredett illata megrészegítsen. Nem vettem le a napszemüveget, de éreztem, hogy farkasom megmoccan bennem s szemem kék lángja megvillan a fekete lencse mögött. Éhes a kicsike. A srác válasza gúnyos mosolyra késztetett, s megcsókoltam a lány bőrét, hogy annak arcát, teljes pír öntse el. ~ Rendben, legyen úgy. Még egy fél óra kb. és kikötünk. Pedig legszívesebben most azonnal hátrarántottam volna a lány fejét, hogy kiélesedő fogaimat a torkába mélyesszem. De önuralom, és türelem jellemez egy jó vadászt. De ez helyett csak visszadőltem a napozó ágyra, hogy a lány a mellkasomra dőlhessen, fejét a vállamra hajtsa, s gyengéden cirógasson. Bár nyugodtnak mutattam magam, Alex érezhette hullámaimban a vadászat iránti hevességet, és vágyat. Farkasom pihent, de minden egyes érzéke végigtapogatta, szinte falta az ölemben ülő lányt. Kár, hogy meg kell halnia. De ilyen az élet. Amíg a lányok társaságát élveztük, a fél óra letelt, s a hajó végül megállt a nekiszánt kikötőben. Én nem öltöztem át, a rövid nadrág kellően kényelmes volt, és a meleg igencsak maradt még mindig, így most minek? Nem vagyok én madame, hogy minden egyes fél órában öltözködjek. Felvettem a tornacipőmet, kérésemre pedig hoztak egy hátizsákot, amibe belepasszírozhattam a holmimat. Ha Alex sem öltözik át, akkor az övét is beleteszem. Míg Alex és én leszálltunk, "szívünk" hölgyei kuncogva, sejtelmes mosollyal indultak átöltözni, s megbeszéltük, hogy kb. egy negyed óra múlva találkozunk a teve árusnál. Persze, ezt nem fordítottam le Alexnek, így rágyújtottam, s mikor elbúcsúzott a vacsorájától, vagy esetleg, fingja nincs, miért nem jönnek velünk a lányok, utána vállát átkarolva vezettem neki a város forgatagának. A nap már dél felé járhatott, eléggé tűzött, de ez cseppet sem zavart. Csak mosolyogtam, ahogy az árusok és kirakodók forgatagán át igyekeztünk átsétálni. Az egyik gyümölcsösnél megállítottam, de még mindig nem engedtem el a Tark vállát. Rámutattam a felkínált gyümölcsökre, mind igen kedvelt, egyiptomi csemege volt. - Mit kérsz? Szőlőt, fügét, vagy datolyát? Amelyiket választja, azt kapja, én egy fürt szőlőt csomagoltattam el magamnak. Azután tovább vezettem. Miközben majszoltuk a gyümölcseinket, sikeresen kiértünk egy szélesebb utcára, ahol egy férfi ácsorgott, turbánnal a fején, igen díszes kelmét viselt, a környezetéhez képest. Mögötte, karámokban, gyönyörű kétpúpú tevék várakoztak. Alexre vigyorogtam, majd az árushoz lépve, aki már messziről integetett is felénk (hát igen, rajtunk kívül senki sem volt félpucéran, és nem viselt rövid gatyát) fizettem neki, a számunkra kikészített tevékért. A tevéink gyönyörűen fel voltak nyergelve, és ami egy sivatagi túrához kellett, azt mind megtaláltuk a hátukon. Alexhez vezetve az egyiket, átadtam a srácnak a kantárszárat. - Nem olyan, mint egy quad, de ugyanolyan szórakoztató lesz. - nevettem el magam. Elővettem a zsebemből a program lapot, majd mosolyogva néztem Alexre. - Na, hajókázás letudva. Amint a vacsora megérkezik, irány a sivatag. Az éjszakát egy oázisban töltjük, napnyugtára elméletileg elérjük. Aztán ha bekajáltunk, alszunk egyet, és irány a Királyok Völgye! Megfelel őméltóságának? - kérdeztem vigyorogva, majd kifújtam a cigifüstöt. Nem kellett sokat várnunk, hölgyeink csinosan, és meglepően sportosan érkeztek a helyszínre. Felsegítettem magam választottját a teve hátára, majd mögé ugrottam, és a kantárt a kezembe véve, figyeltem, Alex hogy boldogul.
Meleg van, olyannyira meleg, hogy most már magamra locsolom a vizet, de elpárologni sincs ideje, mert az egyik táncoslány az én ölembe csücsül. Nincs elég nyugágy? Most már biztos, hogy nem száradni fogok, hanem gőzölögni, főleg ha a nőstény egyre közelebb csúszik a farkamhoz. Elhúzódni nem tudok, ha meg lerakom, akkor hol marad a szórakozás? Nem tudom, mit csináltam, de úgy mosolyog rám, mintha én lennék álmai hercege, és folyamatosan magyaráz. Én meg bólogatok, és marhára remélem, hogy nem most mentem bele valami házasságba, mert a nőstény egyre lelkesebb. Kénytelen vagyok Raventől kérdezni. ]~Mit mond? Ugye nem vettem el feleségül? Az elég gáz lenne, mert nem igazán terveztem, hogy feleséget keresek magamnak, pláne ez a lány nem is vörös, egyáltalán nem a zsánerem, csak amolyan egynek megteszi. Fél óra... ki fogom bírni, ha meg nem, akkor elvonulok a kabinomba, na de nem egyedül. Visszaszámolok, 1000-től kezdem, de hogy a végén hányszor pörgettem nulláig, azt nem tudom, de megváltásként érkezik a kikötés, ahogy még az a csók is, amit kapok a nősténytől. Felöltözni nem fogok, a pólómat is begyömöszölöm a hátizsákba, egyedül az edzőcipőmet húzom fel, tehát kurva jól nézhetek ki egy szál fürdőnadrágban. Na de kibaszott meleg van, én ebbe bele fogok dögleni. Lekászálódok a hajóról, erre a nőstények lelépnek. -Te most elzavartad őket? Nézek értetlenül Ravenre, ezt nem teheti velem, már éppen azon voltam, hogy egy röpke kóbor numerát lezavarok, erre azok ott lelépnek. De jó... én is szeretlek öreg hippi, ezt még visszakapod. Hát még vigyorog is rajta, na ne már. Utána meg úgy öleli át a vállam, mintha attól félne, ellopnak. Rajtam ne múljon, hát én is átkarolom, ebben a cuccban amúgy is jól nézek ki, hát nem hót mindegy? -Szőlőt... abban van lé, meg cukor is. Készülök a sivatagi showra, mert hogy az nem lesz egyszerű menet, előre érzem. Egy hím meg úgy integet, mintha kötelező lenne, meg is fordulok, mert ennyire nem szoktak nekem örülni, de csak kiderül, nekünk jelez. Meg hadar. Aztán kapok egy kantárszárat... teve van a végén. Most ezzel mit kezdjek? Vezessem magam után, vagy mi? -Elérjük? A teve biztosan. Az, hogy én hova jutok, azt még nem tudom, mert ez a dög méreget, ahogyan én is őt, és valahogy nem kedvel. Érzem rajta, még vicsorog is. Oké, tudom, fel kellene ülni rá, és nem is lenne ezzel probléma, ha most nem kéne adnom a hülye halandót, vagyis szenvedek. -Nekem jó... de ezt az izét hogyan veszem rá arra, hogy kushadjon már le a földre? Jobb híján rámordulok, mert ha nézzük egymást, tényleg patafogva megyünk a sivatagba. Erre összeesik. Ha most nekem itt kapott infarktust, akkor ki fogok akadni. Olyat úgy sem tettem még, de van egy előnye is ennek, rá tudok mászni, és még alkalmi barátnőm is megjelenik. Felsegítem a tevére, eddig jó. És most? Hason kúszásban fog közlekedni a teve, vagy mi? Ravent figyelem, megrántom a kantárt, ahogyan ő tette, de ez nekem nem működik, vagyis nem úgy ahogy kellene, azt hiszem. A nőstény sikoltozik, a teve meg ezerrel elindul, én meg nem tudom irányítani. Az gáz? Fogalmam sincs, hova tartunk, de már az is csodaszámba megy, hogy csak a fél vásárteret bontjuk le, és baromi gyorsan kötünk ki a sivatag szélénél. ~Ez így normális? Megáll magától, vagy harapjam el a torkát? Nem tudok én tevegelni, nem hogy irányítani egy ilyen dromedárt. Raven ha meg röhög rajtam, akkor őt is meg fogom harapni, de előbb a nőstényt, mert a sikításával nem vagyok beljebb.
Épp gyengéd szavakkal próbált rávenni egész kellemes dolgokra az ölemben ülő lány, s eszembe jutott egy Fesztiválos kalandom egy csinos rocker leányzóval. Asszem Tankcsapda szólt a színpadról, magyar együttes, ironikus módon pont a Fiúk ölébe a lányok számot énekelték. Milyen jó is volt az a korszak. Emlékszem, milyen kis tüzes volt a csajszi, semmi sem volt idegen tőle, és olyan magabiztossággal okozott örömet, hogy még én is csodálkoztam, hogy ilyen fiatalon ennyi tapasztalattal rendelkezik. Eh, a generációk változása milyen gyorsan képes végbe menni. Alex szavaira csak egy mosoly ült ki az arcomra. Egy darabig hallgattam az ölében ülő lányt, majd felnevettem. ~ Nem, arról beszél, hogy milyen szar melója van, de te nagyon megfogtad a kisugárzásoddal. Ide csak vén trottyok járnak, és te egyenesen felüdülést jelentesz számára. Amúgy szerintem nem kell aggódnod, a pénztárcáddal előbb köt majd házasságot, mint veled. Mikor leléptünk a hajóról, s Alextől is ellépett a hölgy, Alex nem bírta, megkérdezte, mégis mi a francért lépett le a vacsi? Ahogy ránéztem, az arcára, elkapott a röhöghetnék, komolyan, azt a kétségbeesett ábrázatot, ami tudom, hogy csak hülyülésből van az ábrázatán, de hát azért ezt nem lehetett kihagyni. Mikor végre visszanyertem lélekjelenlétem, átkaroltam, és vigyorogva bólogattam a fejem. - Igen, kiakarlak sajátítani magamnak, te kis cuncimókus. - mondtam enyhén buzis hangnemben. - A kis habtestednek nem bírok ellenállni. A kis hello kitty segged ellenállhatatlan. Azt hiszi elfelejtettem a tetkóinkat? Még mindig eszembe jut, ahogy másnap reggel szembe köszöntött a klotyón Menyus, de legalább az vigasztalt, hogy nem csak én vagyok ekkora barom, hanem Alex is. Majd megfogtam, tartva a srácot összeborzoltam a fejét, hogy érezze mennyire tudom szeretni. Miután elengedtem, de továbbra is átkaroltam csak vigyorogva hozzátettem. - Amúgy ne aggódj, majd csatlakoznak hozzánk. A gyümölcsöket úgy benyomtuk, mint annak a rendje, de a tevével való Alex féle ismerkedés, megint röhögőgörcsbe kényszerít. Ez nem lehet igaz, ettől a sráctól fogom feldobni a talpam, mert vagy megfulladok a röhögéstől, vagy egyszerűen görcsöt kap a szívem. Ahogy méregették egymást a tevével, odaléptem az állathoz, majd megpaskoltam a nyakát. - Jó kis állat, szerintem nem kell félned, boldogultok majd. Jobb is ha fogtok, mert ha kinyírod a tevét, én nem veszlek fel, futnod kell utánunk. Márpedig szerintem farkasként se lesz könnyű futkároznod a sivatagban. - öltöm ki rá a nyelvem. Bár nem gondolom komolyan, amit mondok, de örülnék, ha két tevével jutnánk ki a sivatagból. Erre rámorog, a teve meg lerogy a földre. Kezdetnek nem rossz, bár, hogy nem fog pitizni neki az állat, az is tuti. Ezután a magam vacsijával, és tevéjével foglalkozom. Nekem egész nyugis állatot adtak, bár azt hiszem ez annak is köszönhető, hogy képes vagyok a hullámokkal az elméjébe furakodni, és higgadtan irányítani. Na meg hát ez nem az első tevegelésem. Igyekszem olyan mozdulatokat tenni, hogy Alex lássa, hogy kell kezelni az állatot, erre mit csinál? Olyan izomerővel rántja meg a kantárt, hogy azt hittem, ott lesz vége szerencsétlen állat állkapcsának. Futásra késztetem a magam dögét, az előttem ülő kétségbeesett csajjal most nem foglalkozom. Utol kell érni ezt a szerencsecsomagot, mert kitoloncolnak minket innen. Bár mindegy végül is. Vigyor ül ki az arcomra, ahogy kergetjük a vásári teret felborító, és káoszba lökő Alexet. Mire végre megállnak, már a sivatag határánál vagyunk, utánunk dühödt emberek futnak, vagy tevével, kocsival üldöznek. A két lány sikítozik, egyszerűen képtelenek befogni, én meg csak röhögök. Közelebb vezettem a tevémet Alexéhez, majd tök nyugisan rákötöttem a kantárját az én tevém hátsójánál lévő nyeregpöcökhöz. - Semmi probléma. - mondtam, majd a lányoknak is elismételtem, akik kezdtek szép lassan megnyugodni. - Lerázzuk az üldözőinket, csak annyit kérek kapaszkodj, és ha lehet, ne edd meg közben a csajt. - vigyorogtam rá Alexre, majd szó nélkül megrántottam a tevét, majd egy hangos indító szóval futásra késztettem. A másik engedelmesen futott velünk, kénytelen volt, ha már egyszer a magaméhoz kötöttem. Még jó ideig kellett szapora vágtára fogni állatainkat, hogy az üldözők végül feladják a harcot. - Ha jobbra tekintesz, a Szfinxet láthatod ott a távolban! - kiáltottam hátra, hogy addig se unatkozzanak ott hátul. A csajszi szinte körmeit a hátamba, karomba vájva kapaszkodott belém, elvégre nem kis tempót diktáltam állatainknak. Nem igazán örültem a felbőszült tömegnek, de hát ez van. Majd az oázisban pihenhetünk. Végül a sivatag homokbuckái között sikeresen elrejtőzhettünk, és a szél hamar elsöpörte a homokban a nyomainkat. Mikor egy magasabb dombon megállítottam a púposainkat, mosolyogva pillantottam a hátsó utasokra. Leültettem szerencsétlen hátasomat, amit dicséretesen leutánozott Alex állata is. Egy távcsövet leakasztva a nyeregből néztem körül, hogy ki, mi hol, és miként, s nekünk merre, és hogyan tovább. - Na, az embereket leráztuk, viszont így kicsit tovább fog tartani az oázisba való eljutás. De most számítanunk kell arra, hogy keresni fognak minket. - mosolyodtam el, nem mintha bántam volna. - Elakarod engedni a vacsit, vagy az oázisnál inkább? - kérdeztem. Igazából farkasom az elmaradt vércsillapítást egyre jobban zokon vette, és sűrűbben járt fel alá, érezve a préda szagát, és a hevesebb szívdobbanásra is érzékeny volt. Elvégre a lányok eléggé a stressz és izgalom hatása alatt utaztak eddig velünk. Kérdőn néztem Alexre. A horizont fölött ragyogott a nap, hamarosan le fog menni, még néhány óra, és a hideg korom sötét veszi át a helyet. Elfogunk találni az oázisra, nem gond, de én szívesen könnyítettem volna a tevék csomagjain, ez a vágta nem kifejezetten jó az ilyen állatoknak.
Karattyolhat ez a nőstény nekem, egy szavát sem értem, egyedül mosolyogni tudok, meg néha bólogatni, de ahogy elnézem, ez neki tökéletesen megfelel. Még jó, hogy nem beszélek túl sokat, mellette nem is lehetne szóhoz jutni. Ravenre nézek segélykérően, ő meg kiröhög, aztán csak elárulja, miről hadar ez a táncos. Megnyugszom. Nem lettem nős, vagyis nincs miért aggódnom. ~Annyira szar nem lehet, ha ezt csinálja. A mimmel? Nem jártam atomerőmű közelében, eskü. Szuper, azzal aztán köthet, de én nem fogok nősülni, de szólj már, ha esetleg valami ilyesmire bólogatok, oké? Megfogtam a kisugárzásommal, de jó nekem, minden álmom az volt, hogy becsajozok Afrikában, igen, ez kell nekem, hogyne. Szar a melója? Keressen másikat, nem kötelező vén trottyok ölében ücsörögni, ez nem az én gondom. Megérkezünk, és ahhoz képest, hogy milyen megfogó vagyok, a vacsim már le is lép, naná, hogy kétségbeesett pofát vágok, mégis mi mást tennék. Raven meg ismét kiröhög, hát baszki, ennyire nem lehetek vicces. -Kösz, ez az álmom, Menyus. Ezt már én sem bírom ki röhögés nélkül, és ha ő a buzis hangnemet választja, hát én pózolok egyet mellé, hogy teljes legyen a kép. Ő beszél itt a tetkós seggemről, hát ő sem kutya a menyusával, vagyis ebben kvittek vagyunk, és most rajtam a sor, hogy röhögni kezdjek. A vacsi meg visszajön, akkor mégsem ugrott a röpke szerelmi légyott, mekkora szerencse. Teve... quad után teve. Mi lesz a következő? Szarkofág? Ez a dög már ránézésre is eldöntötte, hogy nem kedvel, én sem őt, mert csúnyán néz, és hiába vigyorgok, hát nem hatja meg. -Aha, látom. Olyan jó kis állat, hogy ihaj, de jelenleg nem tudok vele mit kezdeni, a morgásom viszont hatásos, így még fel is lehet rá szállni. Eddig jó, na de azt senki nem mondta, hogy ehhez is jogsi kell, hát mit tudom én, hogyan kell vele bánni? Megrántom a kantárat, elindul az, nincs gond, csak nem arra, amerre én akarom, és nem olyan sebességgel, ahogyan terveztem. Ez a dög vágtat, a nőstény sikítozik, valamelyiket tényleg bezabálom, de az is lehet, mindkettőt. A nagy rohanás vége egy megállás, de esküszöm, nem én voltam, fogalmam sincs, mit csináltam, de a tevém megáll. A nőstény meg sikítozik, én kétségbeesetten nézek Ravenre, szereljen rá hangtompítót, mert meg fogok süketülni. A hátunk mögé pillantok, és egyenesen arra bökök. -Ez is benne van a programban? Őrjöngő tömeg rohan utánunk, oké, lebontottam a vásárteret, de ezt most ennyire mellre kell szívni? Úgy tűnik, igen, mert üldöznek minket. Raven megoldja a tevémet, így már csak vissza kell szállni rá, és rohanhatunk tovább, mielőtt a lincselők beérnének minket. A nőstény még mindig sikoltozik, meg hadar valamit, amiből megint nem értek egy szót sem, de azt csak levágom, nem jókedvében teszi. Végül lassítunk, aminek kifejezetten örülök, mert lassan több karmolás van rajtam, mintha harcoltam volna. Szfinx jobbra... tehát nézek balra, aztán meg a másik balra, mert az elsőnél csak homokot láttam. Szép, méretes példány, és igen kitartó pár évezrede. Megérdemli. A megállás megváltással ér fel, hát nem lesz kedvencem a tevegelés, ez már egészen biztos. A tevém meg most már kifejezetten utál, mert amint leszállok róla és lesegítem a nőstényt, belém harap. Én is szeretlek pajti, tényleg, főleg most, mert vagyok olyan kurva rendes gyerek, hogy nem váglak azonnal pofán. -Nem mondod? Keresni fognak minket, milyen meglepő. Csak a fél környéket rendeztük át, mégis mi ebben a pláne? Ingyen show volt, az más kérdés, hogy ha elkapnak, akkor kitoloncolnak, de annyi baj legyen, csak együnk már végre, mert kezdek zabás lenni. -Oázis. Az nyugodtabb lesz, ha minden igaz, de ha nem, nekem úgy is jó, de vacsorázzunk, különben a tevéket fogom előnyben részesíteni.
Bólintok, hát rendben. Akkor oázis. Visszalépek a tevéhez, majd lekötöm Alex hátasának kantárját, és a fiú felé nyújtom. - Most próbáld meg te vezetni. - mondom mosolyogva. A lányok tekintetéről semmi bizakodót nem olvasok le, de kit érdekel? Ha Alex átveszi a kantárt, felülök a magaméra, majd egy lazább rántással felállásra késztetem az állatot. Alexre nézek. - Most próbáld meg te. És nyugi, nem rohanunk sehova. - mosolyodok el. Az állatomat az övé mellé irányítom, hogyha megugrana, könnyedén rendre teremthessem. Figyelem, hogyan próbálkozik. Ha probléma nélkül sikerül az állatot irányítania, mellette haladva veszem az irány az oázis felé. A meleg a haladó nappal kezd egyre jobban hűvösbe váltani. Milyen csodás vidék. Kietlen, sivár. Elgondolkodva szemlélem a vidéket, néha-néha Alexék felé vetek egy pillantást, hogy minden rendben-e. Végül néhány óra elteltével felbukkant a távolban az oázis pálmafás zöld foltja a sivatag közepén. A nap már teljesen eltűnt a horizonton, mire végre elértük a helyet. A tó, mely körül a növények éltek, nem volt túl nagy, de kellően kellemes volt. Megállva a víz mellett, lefeküdt állatom, lepattantam róla, majd lesegítettem a hölgyet. Megvártam, míg Alexék is rendben megálltak. Farkasom morogva felborzolta a szőrét, de inkább a tevéhez fordultam, és leszedtem a hátáról a nyerget, s a holmikat, majd elengedtem, hogy szabadon ihasson, ehessen. Messzire úgysem fog elmenni. Utána Alexhez léptem, és segítettem neki is a tevéjénél. Már ha engedte. A lányok eközben a vizet vették uralmuk alá, és meztelenül belegázoltak a hűs habokba. A feszültségük már rég elpárolgott, kacagásuktól volt hangos a hely. - Nem is olyan rossz fogás. - mondtam, ahogy a teve háta felett meglestem a kis vacsijainkat.
Nem vergődök zöld ágra ezzel a tevével, ő is vicsorog rám, én is rá. Kvittek vagyunk. Mégis mit vár tőlem? Majd meghajolok, vagy én futok előtte, vagy mit? Raven ötlete viszont enyhén szólva is megdöbbent, bár legalább a nőstény nem sikít, és ennek örülök, mert még valami maradt a hallójárataimból. -Én? Vágtam én már döbbent képet, na de most? Most aztán pláne. Nem volt elég az előbb amit bemutattam? Most tényleg azt hiszi az öreg hippi, hogy én ezzel a döggel megbirkózok? Meg hát, na de az egészen más birkózás lesz, mint amit itt az emberek el tudnak képzelni. Megvonom a vállam, hát jó... átveszem én azt az izét tőle, ezen ne múljon. Morogva tudatom a tevével, elegem van belőle, és vagy lefekszik, vagy lenyomom szkanderben, mert lehet, a patája nagyobb, de azért oda tudok csapni, ha ezen múlik. A dög meg érti a szép szót, így felsegítem a nőstényemet, és én is felülök. -Én nem. De ő? Láttam Ravent, mit csinál, hát azt próbálom én is, de valami nem stimmel, mert odáig oké, hogy a tevepata feláll, de ahogy megrántom a kantárt, kikaparva gyújtja be a rakétákat. Ez jobb mint egy dragbike, komolyan mondom, csak azt nem mondta senki, hogy a teve ilyenkor irányíthatatlan, és megy amerre ő gondolja, be a sivatagba, mindenkit homokkal terítve be, aki a környékünkön van. ~Bocs, a homoksüti is tuti finom. Nem irigylem a társaságot, ha homokot köpködnek, hát nem így akartam. A nőstény sikít, a teve rohan, én meg kínomban letépem róla a kantárt is. És most? Csináljak belőle bőrnyakláncot? A nőstény szerintem felszántja a hátamat, jobb híján elhajítom a bőrmaradványt, és a teve nyakát fogom meg, hogy álljon már meg. Nem akar. -Ez elromlott. Ennyi hozzáfűznivalóm van a tevémhez, és akrobata mutatványba kezdek, addig küzdök, míg nyakon nem tudom harapni ezt a dögöt morogva, hogy végre essen már össze. A fene ér rá tájad nézegetni, majd Raven elmondja, mit kellett volna látnom, egyelőre harcban vagyok a hátassal, aki a világ legrosszabb taxija. Borravalót nem fog kapni. Kész marakodást vívok vele, nem tudom, mennyi idő telik el, mire végre összeesik alattunk ez a dög. A porfelhő elül, és amit látok, az egy tó. De hol vannak a többiek? A nőstényre meredek, aki már nem sikoltozik, de rémült. -Megjöttünk. Vigyorogva jelentem be, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, így kell ezt csinálni. Lesegítem a félholt dögről, aztán felé állok. Kellett ez neked öcsécském, kellett? Tevevacsora lesz, mert hogy ez itt nem fog felállni többet, azaz nekem nem, ez tutifix. Ravenre várok, eltéveszteni sem lehet a nyomunkat, a port mindenhonnan látni lehetett, na... azok voltunk mi. Mint egy kész hadsereg, csak tőlük elfelé tartva. Amikor végre megérkeznek, vigyorogva lesek rá. Én megpróbáltam, de a teve nem bírta a tempót. Baj? Ha ő fel tudja állítani, akkor csúcs, nekem az is melómba került, hogy lefeküdjön, azaz kidőljön végre. -Nem, szép húsos. Nézem a tevét, jó falat az, mire leesik, hogy az öreg a nőstényekről beszél. Jaaaaa, hát az is jó fogás.
Alex tevéjén én már nem csodálkozom... Szerencsétlen állat örülhet, hogy nem rögtön a koponyáját verte a sivatag homokjába. Még jó, hogy az állatok nem kapják el a Vérfarkas kórt. Bár ki tudja. A homok sütit köpve lódulok a másik után, a csaj körmeit az oldalamban érzem, de nem érdekel. Élvezem a helyzetet, és teveversenyt. Jó időt futnak, úgyhogy mire beérünk a célhoz, csak Alexet, meg a dögrováson lévő tevét látom. Hát, ennyit erről... A srác vigyorog, én meg szintén. Sajnálom szegény állatot, de hát ez van. Ez most így jött ki. Amúgy sem leszünk ilyen sokáig négyen, szóval egy tevével fogunk boldogulni. Miután végeztünk a kicsomagolásokkal, egy könnyed mozdulattal léptem a tó vizéhez. A lányok már nagyon heveskedtek, az a szép gondolat motoszkál a fejükben. De nekem, nem a test gyönyörére van most szükségem. Hanem a vér ízére. Egy szempillantásba se telik, míg szemem ég kéken felragyog, s úgy ugrok a habok közé, mintha belevágna valaki. Éhségem elönti a tudatom, Fenevadam karmai és ereje leng át, hullámaim viszont a másik farkas csillapíthatatlan éhségébe fonódnak. A kiszemelt préda előtt bukkanok ki a vízből, szemei félelemtől csillognak, s a rettegése még nagyobb étvággyal önt el. Megragadom a lány haját, hátra rántom a fejét, s közben karmaimmal a derekába vágok. A vér szaga orromba kúszik. Hátra se kell pillantanom, érzem a hullámokból, s az újabb vér illatából a másik ténykedését. A lány felsikít a karjaim közt, de a torkára fagy a szó, ahogy agyaraim a torkába mélyednek. Mohón veszem az éltető vörös nedűt, ahogy szétfolyik a számban. A lány teste megremeg, ahogy kiharapok a torkából egy jó nagy darabot. A vér lecsorog a kezemre, de én csak tépem a húst, s iszom a vérét. Minden mást ködfátyol takar. Végül felemelem, vértől mocskos pofámat, s a másik felé pillantok. Majd felvonyítok a holdas éjszakába...
Kinyírtam egy quadot, most meg egy tevét, vagyis én már tényleg semmin nem lepődök meg ezután, azon sem, ha a sivatag homokja beomlik alattunk, vagy majd egy piramist találunk a nyakunkban, esetleg egy múmiát. Most már minden jöhet, bármi belefér, és ezen az sem változtat, hogy a nősténynek be nem áll a szája. Kissé idegesnek tűnik, de most én tehetek arról, hogy az a nyamvadt teve ennyire utált engem már az első pillanattól kezdve? Raven megérkezik, én pedig széles szájjal vigyorgok, és ő sem tesz másként. Nem így akartam, na de mit vár egy zöldfülűtől? Senki nem mondta, hogy a tevére is külön jogsi kell. Nekem még az alap sincs meg, nem hogy egy tevére való. Csomagolni segítek, mint egy piknikre készülő család, úgy nézünk ki, már csak a kockás takaró hiányzik az idillhez. A nőstények a vízben kötnek ki, és nem rossz a látvány, az az igazság, bármelyik hím fantáziáját megmozgatnák azok a formák és idomok, így egy pillanatra én is elidőzök a bámulással. Aztán lebukok, mert túl feltűnően nézem őket, egy vigyorral leplezem, de látom az öreg hippit, és tudom, hogy egészen mást forgat a fejében. Mivel beugrik a vízbe, és egyből támad, legyintek, de már megyek is utána. A hangokból ítélve már azon sem tudnék csodálkozni, ha Raven bejelentené, ő vegetáriánus, mert a sikoly aztán nagyon nem hiányzott. A béna vadász. Felhorkantok, legyintek, és én azért is megmutatom ennek a naaaagy és erőőőőős hippi hímnek, hogy hogyan is kell ezt csinálni. A másik nőstény meglepetten figyeli a jelenetet, és olyannyira megijed, hogy mozdulni sem tud. Na ez az a pont, amikor nemes egyszerűséggel elharapom a torkát, hogy annyit se tudjon mondani, nyikk. Tarzant kéne játszanom, és mellbe vernem magam, hogy ez a tökéletes vadászat, nem az, mit ő előad, de nem teszem meg, mert idősebb tőlem, azaz elkönyvelem annak, hogy ez már korral jár. Itt pedig röhögni kezdek, azaz nem tudom mit adok elő, mert farkas pofával ezt nem lehet meghatározni, de eszembe jut a főnök. Ha közlöm vele, hogy romlik a tudása és a reflexe, akkor boldog lesz? Inkább nem firtatom, inkább kényelmesen megvacsorázom, a közben lenyelt vizet meg majd kiköpöm, vagy elraktározom a tevének, ha még életben lesz, mire partra vergődök. Előtte viszont jöhet a verseny vonyítás, és esküszöm, én nem vagyok ebben profi, és a hangom is bár hang, de szerintem egész pofásan illeszkedik abba a kánonba, amit előadunk.
Kezdőlap
