|
Svetlana Mikhailovich // Pént. Dec. 16, 2011 9:56 pm | |
|
SVETLANA MIKHAILOVICH Karakter teljes neve: Svetlana Mikhailovich Becenév: Ana , (Lana) Álnév: - Faj: Ember Falka: - Titulus: russian beauty Nem: nő Kor: 24 Születés helye és ideje: Oroszország, Moszkva - 1987 Foglalkozás: szerkesztő, televíziós műsorvezető Védőszellem neve: - Mágiaérzékenység: van
CSALÁD Apa: Fjodor Mikhailovich , meghalt. Anya: Tatjana Mikhailovich , meghalt. Testvérek: Nikolai Mikhailovich , eltűnt.
Egyéb hozzátartozók: Tunner - kutya
JELLEM
Határozott, karakán, társasági lény, aki nem tagadja, szeret középpontban lenni. Szereti a kihívásokat és a kreatív feladatokat, igen büszke és makacs, nem szereti, ha valamit csak úgy az orra alá tolnak. Maximalista, ha valamit csinál, azt a lehető legjobban akarja teljesíteni, mindenért maga akar megküzdeni, utál elfogadni segítséget. Általában pozitívan nyit mások felé, de mivel jó emberismerő, könnyen megérzi, ha valaki nem a valós énjét mutatja. Ha valaki bántja őt, vagy a szeretteit, akkor foggal, körömmel megvédi őket, képes a tűzbe menni, csak, hogy megvédje azt, akit szeret. Bár első ránézésre törékenynek tűnik, igazán harcias, ha szükséges, hogy megvédje magát. Egyébként higgadt a legtöbb helyzetben, és utálja kimutatni az érzéseit, mióta a bátyja eltűnt. Éppen ezért , ridegnek tűnhet, több helyzetet is félvárról vesz, vagyis, csak úgy tűnik, hogy nem bántják őt dolgok. Pedig igen is, képes megsértődni, sőt, bizonyos dolgok nagyon bántják. Ha valaki megsérti, azzal közömbös, vagy rideg marad és csak nagyon nehezen enyhül meg vele szemben.
KINÉZET
Svetlana 175 cm magas, hosszú, sötétbarna haja van, és mióta él, azóta egyszer sem változtatta meg a hajszínét. Szemei kékek, bizonyos fényben szürkének tűnhetnek. Karcsú testalkatú, alakját sportolással formálja, naponta fut és edz. Bőre ápolt, világos. Többnyire dekoratív ruhákat visel, szereti a szoknyákat, vagy az egyrészes ruhákat, imádja a magas sarkú cipőket. Az időre való tekintet miatt kénytelen nadrágot és melegebb lábbeliket is hordani, de mindig odafigyel arra, hogy azokban is nőies maradjon. Szereti a föld színeit, a feketét, barnát, vöröset, de kedveli még a lilát és a kéket is.
ELŐTÖRTÉNET
Huszonnégy évvel ezelőtt születtem meg Moszkvában, egy borús, sötét napon, a Mikhailovich család második gyermekeként. Bátyám és köztem nyolc év van, ettől függetlenül mindig jól megértettük egymást, ő volt az én nagy testvérem, akire mindig számíthattam és aki minden helyzetben megvédett és kiállt értem. Szüleink remek körülményeket biztosítottak nekünk, azt is mondhatnám, hogy a felső tízezer közé sorolták családunkat a különféle helyekről bejövő jövedelmeinknek köszönhetően. Apám bankárként ténykedett Moszkvában, míg anyám az orosz divatvilágot próbálta feldobni kreatív ötleteivel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem érdekelt a divat, azonban sosem merültem annyira a témába, hogy anyám példáját követve én is divattervező legyek. Engem sokkal jobban érdekelt a média, már egészen gyermek koromtól fogva, már a szüleim is megmondták, hogy amilyen aktív és lelkes gyermek vagyok, ha szereplésről van szó, végül még a színpadon, vagy a televíziózásnál kötök ki.
Mikor nyolc éves lettem és elkezdtem első tanulmányaimat, addigra bátyám már egy bentlakásos középiskola padjait koptatta. Apám - magához hasonlóan - kiváló üzletembert akart nevelni fiából, ezért igen sokat követelt Ivantól, talán többet is, mint amennyit teljesíteni lehetne. Ahogy nő a teher, úgy nő a feszültség is, ez pedig Ivannál is tökéletesen megfigyelhető volt. Jegyei megromlottak, akárcsak a viselkedése. Egy napon, testi sértés miatt indítottak ellene fegyelmi eljárást, de mivel még csak tizenhét éves volt, a törvényeknek és apám baráti kapcsolatainak hála, könnyedén megúszta az esetet. Talán akkor szaladt el vele a ló, és akkor kezdődött minden rossz, aminek köszönhetően később apám kitagadta Ivant, akiből néhány éven belül körözött bűnöző lett. Úgy tudom, jelenleg rács mögött ül, gyilkosság vádjával. Sajnos, csak hallomásból tettem szert ilyen információkra, ugyanis apámnak sikerült elérnie azt, hogy a bátyám és köztem megszakadjon a kapcsolat.
Visszatérve gyermekkori éveimhez, az iskolát úgy teljesítettem, mint egy átlag diák, talán csak vidámságommal és jó kommunikációs készségemmel tűntem ki a többiek közül. A bátyámhoz hasonlóan, én is egy bentlakásos iskolában kezdtem el középiskolás tanulmányaimat , majd érettségi előtt egy évvel Londonban tanulhattam ösztöndíjjal. Akkoriban történt meg, hogy nagyapám, aki Alaszkában élt és az ottani egyik legnagyobb faipari céget vezette, szívbetegsége miatt elhunyt. Ezzel párhuzamosan, sajnos apám bankja is becsődölt Moszkvában, ezért úgy döntött, hogy átveszi örökségét, és anyámmal együtt Fairbanksbe költözik. A költözést követően szüleim hamar beilleszkedtek a városba, de apám nem látta értelmét a faipari cégnek, ezért azt hatalmas összegért eladta, majd a pénzből különféle ingatlanokat vásárolt. Éttermeket és családi házakat, melyeket később eladásra kínált.
Mindeközben én visszakerültem Moszkvába, és elvégeztem az ottani egyetem Média szakát. Egyetemi éveimet egyébként kifejezetten élveztem, a tanulás mellett rengeteget szórakoztam és buliztam, megtanultam, hogyan kell inni a vodkát és hogyan kell tekerni a spanglit. Míg én az iskola padot koptattam, addig anyám továbbra is a divatiparban próbált tevékenykedni, de Alaszkában nem volt igazán jelentősége a divatnak, ezért később "nyugdíjba" vonult. Apám közben vezette az éttermeket és próbált kereskedni az ingatlanokkal, de lassan kezdett belefásulni a munkájába. Rájött arra, hogy ő igazán a bankokhoz ért, ahhoz, hogyan lopjon másoktól jó pénzt. Köszönhetően szerencséjének, még éppen időben adta el az éttermeket és az ingatlanokat, majd úgy döntött, nekem kedvezve a médiába fektet tőkét. Meg is vásárolta a Fairbansk Televízió RT. 70%-át, ezzel ő lett a nagyobb részvények birtokosa. Ugyan ő maga nem értett a televíziózáshoz, az anyagiakhoz és a háttér mozgatásához mindenképp.
Nekem úgymond könnyű dolgom volt, ugyanis, miután végeztem a moszkvai egyetemen, máris lehetőségem nyílt arra, hogy állást szerezzek az apám által vásárolt televíziónál. Én azonban meg akartam mutatni azt, hogy vagyok olyan jó , hogy más társaságok is felfigyeljenek rám. Sikerült is, igaz nehéz munka árán, de felvételt nyertem az egyik orosz televízióhoz, amelynek központja Moszkvában volt. Apám ennek nem örült, kissé csalódott bennem és ezt közölte is velem. Én is haragudtam rá, sosem kértem arra, hogy vásároljon nekem munkahelyet.
Az évek gyorsan teltek, egy évvel később apám eladta a részvényeit, pénzét pedig bankba utaltatta. Bár rengeteg pénze volt, úgy érezte, hogy elrontotta az életét. A bátyám még mindig rácsok mögött ült valahol, én sem ápoltam vele jó viszonyt, anyámmal sem volt felhőtlen az élete.
Egy borongós, őszi napon érkezett egy telefonhívás, mikor értesítettek arról, hogy a szüleim egy brutális rablás áldozatai lettek. Fairbanksi házukba betörtek - valószínűleg a nagy vagyonra fájt a foguk - majd kegyetlenül végeztek a szüleimmel. A rablás során azonban nem sikerült elvinniük magukkal mást némi készpénzen és ékszereken kívül. Rettentő érzés volt megtudnom, hogy mi történt, fájt az elvesztésük, úgy éreztem, hogy teljesen egyedül maradtam, az pedig még jobban fájt, hogy nem sikerült az apámmal kibékülnöm. Az értesítés után kaptam egy levelet is, melyben közölték, hogy részt kell vennem a hagyatéki tárgyaláson. Ott hagyva a munkahelyemet azonnal repülőre ültem és a távoli Alaszkába utaztam.
Ennek immár három hete. Apám az összes vagyonát rám hagyta, melybe beletartozik egy nagyobb ingatlan is, egy fás, erdős terület, egy hatalmas ház luxusberendezésekkel, egy autó és egy bankszámlán lévő összeg, amelyet még kimondani is veszélyes, főleg, ha az ember egyedül él. Jelenleg Fairbanksben tartózkodom és próbálom kitalálni, hogy mit is kezdjek azzal a hatalmas összeggel, ami rám maradt. Eszembe jutott már, hogy felkeressem a bátyámat , hisz nekem ő mindig is az az Ivan marad, aki a féltő és óvó testvérem volt kiskoromban.
MÉG PÁR FONTOS DOLOG
Amiket szeret: finom ételek, sportolás, természet, jó borok, izgalmas olvasmányok, média, a munkája, a bátyja, a kutyája.
Amiket ki nem állhat: hazugság, kétszínűség, agresszivitás, magány, fájdalom.
Rövidtávú célok: Beilleszkedés a városba, munka keresése.
Középtávú célok: Megtalálni a bátyját.
Hosszútávú célok: Családalapítás, nyugodt élet.
|
|