hívás Mr. Carter részére / tanévzárás előtti héten hétfőn délelőtt
Mr. Carter, itt Kelly Pratchett beszél, Maya osztályfőnöke. A feleségét nem sikerült elérjem telefonon, így önnen vagyok kénytelen közölni, hogy a lányuk megszegte az iskola házirendjét, több soron megszökött, éppen ezért tetemes mennyiségű igazolatlan órája gyűlt volna össze, ha nem derülnek ki egyéb dolgok is. Az igazolatlan órákról köteles lennék tájékoztatni a helyi gyermekjóléti szolgálatot. Kérem beszéljék meg a gyermekkel, hogy mik az iskolába járás kötelező szabályai. Csak azért vettem a bátorságot arra, hogy telefonáljak, mert jövőre talán könnyebb elejét venni az ilyen túlkapásoknak, ha még a nyáron a körmére néznek. Egyébként - kis szünetet tart, mintha nem tudná, hogy mondja-e tovább. Aztán végül előkerülnek az "egyéb körülmények" is.- a kémiatanár, Mr. Sparks szerint a temetőbe jár.
Épp a Carlsonban szöszmötöltem az irodámban egy rakás papír társaságában, egyeztetve a következő szezon meccseit, helyszíneit, időpontjait a többi illetékessel, amikor megcsörrent a telefonom. Igaz, a számot nem ismertem, de elég volt csupán felvenni a telefont, hogy hamar kiderüljön, ki, milyen ügyben keres. - Itt Jackson Carter, hallgatom, Miss Pratchett. - csekkoltam be erről az oldalról, mielőtt hallgatni kezdtem volna, mit is akar pontosan Maya tanárnője... És az igazat megvallva előbb számítottam volna nyári táborra, aminek kapcsán tájékoztatni kötelesek a szülőket, vagy hogy valami tanárváltás miatti „kellemetlenség” miatt szóljanak, de hogy hiányzás? Ennyi? Nem is igazán tudtam hova rakni ezt az egészet, mert, mégis, hogyan? Biztos valami félreértés történt, legalábbis addig ebben a hitben élek, amíg ki nem böki a végén, hogy merre csavarog a kisasszony ahelyett, hogy a sulipadot koptatná. - Ami azt illeti, erről most hallok először... És csak azt nem értem, hogy tud ennyiszer kiszökni egy gyerek az iskolából anélkül, hogy a tanároknak csak a naplóbeli hiányzások alapján tűnik fel az egész, év végén? Egyáltalán a portás miért enged ki diákot a suliból tanítási időben? - kérdezek vissza némileg számonkérő hangon, mert egy-egy sumákolást még oké, hogy kimagyaráz, de hogy hétről hétre, rendszeresen...? Pláne, hogy reggelente mi vittük, haza sem egyedül járt a suliból, annyira meg nem lehet töketlen az itteni tanári kar, hogy képtelenek figyelni pár órán keresztül a saját diákjaira, ha már nem ülhet ott mindenki mellett valamelyik szülő non-stop. Nos, úgy tűnik, mégis. - A feleségemnek sajnos nem tudom továbbítani a tudnivalókat, lévén nem vagyok házas, de Maya édesanyával mindenképp leülünk majd megbeszélni ezt az egészet a gyerekkel. Ami pedig a hiányzásokat illeti... van bármi, amit tudnunk kéne róla? Papírozzuk le valahogy, valami nyári pótvizsga, osztályismétlés, bármi egyéb, vagy vegyük úgy, hogy első figyelmeztetésként ennyivel megúszta Maya az iskola részéről? - kérdeztem vissza sóhajtva, ha már elhordtam itt mindennek az iskolát, legalább annyival legyünk előrébb, hogy hogyan tovább Maya iskolai tanulmányai kapcsán.
hívás Mr. Carter részére / tanévzárás előtti héten hétfőn délelőtt
Minekután remekül elszid és inkompetensnek állít be, vennem kell egy nagy levegőt azelőtt, hogy megszólalnék. - Nézze, vagyis hallgassa, Mr. Carter. - szusszanok egyet, mert élesebbre sikerül a megszólalásom a kelleténél. - Sajnálom, ha Mrs. Madden nem tájékoztatta korábban. Én csak egy hete kaptam meg az osztályt, mert a kolléganőnek halaszthatatlanul tartós betegállományba kellett vonulnia, szóval ennyi időbe telt, amíg felvettem a fonalat. - őszintén, hát hülye vagyok én? Mi a fenéért magyarázkodom? - A portás nem engedte ki, Maya más módot talált arra, hogy kiszökjön. Egyelőre nem derült ki számomra, hogyan is csinálta, nem én követtem őt, hanem a kémia szakos kolléga, akitől tudom, hogy egy bizonyos sírt látogat folyvást. Tudom én, hogy gáz ez a módszer és az iskola is elég fejetlen, de valamiképp védenem kell a megköpködni vágyott mundér becsületét. Ennek fényében igyekszem tárgyalni az apukával. Aki nem nős. Hurrá. Megint valami, amit honnan is kellett volna tudnom? Sebaj, nem az én dolgom, hogy miképpen állnak egymással Miss Honeycutt szülei. A névviszonyaikat Beatrice egy órát magyarázta nekem, amikor elmentem hozzá, hogy az átvett osztályról beszéljek, de így se sikerült felfogjam hogy akkor most mi a szent szatíra is van ott. - Mivel a kollegina nem tájékoztatta önöket rendesen, így leigazolom Maya hiányzásait, s tartom érte a hátamat, viszont jövőre jobban oda fogok rá figyelni, mert ez így nem állapot.
Mit nézzek, amikor épp telefonon beszélünk? Szerencsére még épp idejében sikerül visszanyelnem a kikívánkozó véleményemet, milyen éles elméjű tanári karral büszkélkedhet az iskola. - Szóval osztályfőnökváltás is volt... És ilyen esetben nem szokás a szülőket is értesíteni valamilyen úton-módon? - oké, vehetjük ezt a mostanit is annak, de ha Maya épp nem alkotott volna semmit az iskolai szabályzattal, akkor csak a következő szülői értekezleten lett volna megszeppent pislogás, hogy jó helyen járunk egyáltalán...? Vagy hová tűnt a múltkori tanárnő? - Természetesen, bajnak, kárnak sosem akad gazdája. Majd megkérdezem Mayát, hogy képes-e láthatatlanná válni, vagy valamelyik ablakon repült ki, amikor senki sem figyelt... Kivéve azt a bizonyos kémia szakos kollégáját. Ő véletlenül nem tett említést róla?- kérdeztem vissza, mert röhejes ez az egész úgy, ahogy van. Kár, hogy nem mondjuk a szomszéd gyerekével megy a műsor, akkor még egész jót röhögnék is rajta, így azonban csak a fejemet fogom, hogy milyen jól sikerült iskolát választanunk. Vagy Naomi választotta? Emlékszik már a búbánat, rég volt a szeptember, a szezon, a költözés meg a vállficam miatt sűrű is volt... - Na mindegy. Majd beszerzünk valami nyomkövetőt a gyerekhez. - szusszamta, végül, leszakadva a témáról, ha már így kipuffogtam magam - Milyen sírt látogat? - már majdnem kapásból rávágtam, hogy egy rokona sem idevalósi, de aztán eszembe jutott, hogy de, lévén Naominak anyai ágról akadhatnak szép számmal, még ha személy szerint annyira nem is vagyok tisztában velük. De valahogy azt sem tartom valószínűnek, hogy ők olyan sokat mentek volna temetőbe. Oké, hogy itt volt Savannah búcsúztatása májusban, de őt sem ismerte olyan rég, vagy olyan jól Maya, mint Naomi vagy én, épp ezért csodálkoztam is kissé, amikor úgy döntött, ő is eljön a temetésre. - Rendben, köszönjük. Remélhetően ért a szép szóból, és jövőre nem kell végigzongoráznunk ezt az egészet, mert ez így valóban nem az. - ha másban nem is nagyon, ebben mindenképp egyetértettünk, az meg öröm a köbön, hogy nem uszítja a nyakunkra a gyermekjólétiseket. Igaz, viszonzásképp tuti megkapták volna cserébe a pedagógus kamarát valami felülvizsgálatra, de hála az égnek, eddig nem fajult a helyzet. - Van még valami amiről tudnom kéne a gyerekkel kapcsolatban, vagy ennyi lett volna? Mert az utóbbi esetében köszönöm a tájékoztatást, én pedig visszatérek a munkához. Viszonthallásra! -búcsúztam, majd azzal a lendülettel már bele is kezdtem egy sms-be, hogy Naomi se maradjon le a hírekről, végül azonban küldés helyett mégiscsak a törlést választottam. Elég, ha én idegeskedek egész nap, legalább ő hadd koncentráljon a munkájára, a gyógyszerkevergetéshez úgy is nagyobb nyugalom kell. Majd este úgy is elmesélem, mi az ábra, sőt, valószínűleg addigra már fejlemények is lesznek.
hívás Mr. Carter részére / tanévzárás előtti héten hétfőn délelőtt
- Az üzenő füzetben hazaküldtük a szülői értekezletről szóló információt. Nyilvánvalóan ön sem várja el, hogy harminc szülőpárt végigtelefonáljunk egy-egy értekezlet összehívása miatt. A pofám leszakad, de komolyan! Még jó, hogy nem a tanáriból bonyolítom ezt a hívást, hanem a jelenleg üres titkárságról, így nem sokan látják, hogy forgatom a szemeimet. - De, említette, éppen emiatt telefonálok. Mr. Sparks szerint komoly gond van Mayával és illenék diszkréten kezeljük az ügyet. Ezért is nem lett a gyermekjóléti értesítve és ezért nem hívott senkit senkinek a nyakára Mrs. Mallors. Gondolom én, legalábbis. Utóbbi személy nem szolgált részemre hivatalos információkkal. - újabb szusszanás. - Nem tudom, hogy milyen sírt. Bizonyára elárulja majd önnek, ha otthon megkérdezi tőle. Nincsen más, a viszont hallásra Mr. Carter! Miközben bontom a vonalat, csendesen remélem, hogy a neje, nője, Maya édesanyja fog szülőikre járni ezután.
Kezdőlap
