Mortimer AppletownIn Memoriam KARAKTERINFORMÁCIÓK ◯ Kor : 155
◯ HSZ : 216
◯ IC REAG : 221
◯ Lakhely : Az Egyetemi Könyvtár pincéje
|
| Mortimer Appletown // Pént. Dec. 16, 2011 10:12 pm | |
|
Karakter teljes neve: Mortimer Appletown (szül. James Smith)
Becenév: Mort, Protektor Úr, Mr. Appletown
Álnév: -
Faj: Őrző
Titulus: Protektor(korábban krónikás)
Nem: férfi
Kor: 142
Születés helye és ideje: 1869., Belfast
Foglalkozás: nyugdíjas
Védőszellem neve: -
Mágiaérzékenység: van
Mágiahasználat szintje: 5. szint
Apa: James Smith, meghalt
Anya: Julie Norton, meghalt
Testvérek: Julie, Patrick, John, Adam, Kate (mind meghaltak)
Egyéb hozzátartozók: -
Félénk, beteges, visszahúzódó kisfiúból lettem határozot, gyakran kemény döntéseket is meghozni képes parancsnok. Hosszú út voltm buktatókkal, és hirtelen felemelkedésekkel. Mára már nincsenek viharos érzelmeim, bár indulatokban nem szűkölködöm. Bár sokan szőrös szívűnek vagy szívtelennek tartanak, igazából nem vagyok az, de ezt jobb, ha nem tudja senki. Inkább utáljanak egy kicsit a beosztottjaim, minthogy elkanászodjanak, könnyelműsködjenek, és meghaljanak. Most már arra vagoyk büszke, hgoy a józan megfontolást minden esetben a szív szava elé tudom helyezni. A kor meghozta a tisztánlátás adományát.
Egy öregembert látsz, aki jól tartja magát. Hát ha még a valódi kormat tudnád ... a papíírjaim szerint 68 éves vagyok. Ennyinek talán egy kicsit öreges, de nem baj, mert ez biztosítja, hogy hosszabb ideig a helyemen maradhatok.
Általában úgy öltözködö, mint egy nyugdíjas: kockás ing, kardigán ... De ha megérkezem a főhadiszállásunkra, átlényegülök. Akkor már egy tekintélyt parancsoló, fekete öltönyös fickó vagyok, akinek egyetlen pillnatására ugranak a beosztottjai, és lesik minden szavát.
Akit háromszor kellett hívni
Szegény családból származom, gyerekkoromban sokat nélkülöztem. Esélyem sem volt rendes iskolába járni, és elég korán dolgozni kezdtem. Valószínűleg minden így is marad, ha nem történik egy szörnyűség. Apámat és Adam öcsémet, aki akkor még csak 9 éves volt, széttépte egy vérfarkas, amikor tüzelőt gyűjtöttek az erdőben. A város őrzői akkor figyeltek fel a családra, és támgoatták anyámat haláláig. Én kitűntem a többiek közül éles eszemmel, és a mágiára is érzékenynek bizonyultam. A őrzők munkát ajánlottak nekem a helyi könyvtárban, mint raktáros. Elfogatam. Innentől szem előtt voltam, és megfigyelték a viselkedésemet, a jellememet. Mivel elégedettek voltak az eredménnyel, 16 éves koromban felfedték előttem kilétüket, és felajánlották a csatlakozást. Hogy nagyon korán? Igen. De akkoriban a gyerekek, különösen a nehéz sorsúak korán értek.
Én azonban úgy tűnik mégsem voltam még elég érett az elhívásra, bár én felnőttnek tekintettem magam. Az igazság az. hogy fülig szerelme voltam egy lányba, és ezért nemet mondtan az Őrzőknek. Ők ekkor szokás szerint kitörölték az emlékeimet. Én feleségül vettem Mary, s hamarosan gyermekünk született. A kis Adam azonban csak pár hónapot élt, majd meghalt egy fertőzésben, majd pár napra rá Mary is követte, és én is halálomon voltam. De az őrzők figyeltek, és ekkor érezték elérkezettnek az időt a második elhívásra. Meggyógyítottak, és újfent felajánlották a csatlakozást. Én azonban félőrült voltam a fájdalomtól, és csak annyit fogtam fel az egészből, hogy ha engem meg tudtak gyógyítani, akkor a feleségemet és a fiamat mért nem? Megint nemet mondtam.
Nem vágytam igazán az életre, de fűtött a kiváncsiság. Mit tehet egy szegény, tanulatlan fiú ilyenkor, Belfast városában? Beáll tengerésznek. Világot látni indultam, de csak Bordeaux-ig jutottam, ott partra tettek, mondván nem felelek meg. Még mindig jobb volt, mintha tengerbe dobak volna. Ott álltam egy ismeretlen vársoban, egy fitying nélkül, még a nyelvet sem tudtam. Mindenféle alkalmi munkákból tartottam el magam, pár hétig, amikor az Őrzők végre rájöttek hová tűntem. Megtaláltak és elhívtak újra. Éhes voltam, nyúzott, fáradt, és nagyon elveszett, s ami a lényeg, semmit nem tudtam az első két fiaskóról. Ekkor csatlakoztam. Még mindig nem voltam 18 éves sem.
Értelem vagy érzelem?
A tanulás ideje érkezett el. Rengeteg mindent kellett bepótolnom, hiszen alig jártam iskolába. Lelkes voltam, és elhivatott egy jó ideig. Aztán viszont megint fejbevert a szerelem. Yvon egy kedves kis tanítónő volt a közeli elemi iskolában. Egymásba szerettünk, és újfent boldog voltam. De a boldogság ha rám is talált, nem maradhatott, hamar tovaszállt. A helyi falka megneszelte a lehetőséget, és fogságba ejtették Yvont. A szabadulásáért cserébe egy titkos szöveg másolatát kérték a közösség könyvtárából. Én pedig elvesztettem a fejem, és belementem az alkuba. Lemásoltam a szöveget, és elmentem a megadott találkahelyre. A falkából valaki előráncigálta Yvont, én felmutattam a papírt. Ekkor az illető a szemem láttára tépte szét a lányt. De ezzel nem volt vége. ekkor hirtelen őrzők bukkantak fel a semmiből, és megpróbálták legyőzni a vérfarkasokat. Úgy tűnt, ez talán siekrülni is fog, amikor hirtelen a vérfarkasok is többen lettek, és nekünk vissza kellett vonulnunk.
Csak otthon értettem meg mi is történt. Az őrzők végig tudták, mit is művelek. Amit lemásoltam nem is az eredeti szöveg volt, ha a falka megszerzi, akkor sem lett volna semmi baj. Azért mentek bele ebbe a játékba, mert el akartak kapni pőr vérfarkast, hogy a varázslatokhoz szükséges komponeneseket szerezzenek. Igen ám, de úgy tűnik, hogy a vérfarkas falka is számított a csapdára, és így a csel nem siekrült, mi több, két őrző holtan maradt ott a csatatéren. Én azt hittem, ezek után engem okonak majd mindenért, és szörnyű sorsom lesz. De nem így történt. Az árulásért megbüntettek, de a társaim haláláért nem hibáztattak, mert az már a vezetés kudarca volt.
Viszont keserves leckében tanultam meg, hogy féken kell tartanom az érzelmeimet, hogy ne veszélyeztessek másokat. Innetől inkább a tanulásnak éltem.
Világégések között
Mágusnak készültem a továbbiakban, ami nem egy könnyű hivatás. Hosszú a tanulási időszak. Megkaptam az első tetoválásaimat, hogy lassuljon az öregedésem. A mágusok kénytelenek ehhez a módszerhez folyamodni, mert a mágia tanulása olyan időigényes, hogy már zörgő csontú aggastyán lesz a tanoncból, mire elér valami elfogadható szintet.
Nekem öt tetoválásom van. Mind az öthöz én magam szereztem meg a komponenseket, de arra vagoyk a legbüszkébb, hogy ezeket harc nélkül kaptam. Minden csepp vér, minden szőrszál adósságok törlesztéseként került hozzám, kvázi önkéntes alapon, bár némi pszichológiai nyomásgyakorlás segítségével. Hogy ez hgoyan volt lehetséges? Közbeszólt a történelem.
KÖzben a világ fenekestül felfordult kétszer is. A két világháború nagy csapás volt a farkasfalkákra. A világ egy része túl ellenőrzött lett, hogy békében megmaradhassanak ott, és egy bombatalálat még a vérfarkasokat is megöli. Egy idő után már szinte inkább voltunk védelmezők, mint tizedelők. Az őrzőknek soha nem votl célja a farkasnépesség kiirtása, csak a megzabolázása.
Közben kénytelen voltam párszor személyazonosságot váltani. ez általában áthelyezéssel jár, hogy kiszakadj az ismeretségi körből. Így aztán újabb és újabb közöségekben szolgáltam a világ különböző pontjain: Moszkvában, Oslóban és Buenos Airesben többek között.
Protektor of Fairbanks
10 éve vagyok a város protektora. Még, ha nem jön közbe semmi, legalább 5-6 évi be tudom tölteni ezt a posztot úgy, hogy ne legyek gyanús a civil lakosságnak, aztán tovább kell állnom. Nem vagyok már mai gyerek, a fájós csontjaim nem fogják bánni, ha majd végre melegebb éghajlatra költözhetem. De addig még szeretném látni, hogy a tervem beválik, és az Őslakos falka kicsit veszt a duhaj lendületből, a hagyományoktól elszakadt jövevények, meg megjuhászodnak kissé.
Amiket szeret: tudomány, okos emberek, egy jó vita egy méltó partnerrel
Amiket ki nem állhat: butaság, labilis személyiségű emberek, korlátoltság
Rövidtávú célok: megfigyleni, hogyan vernek tanyát, és mihez kezdenek a Betolakodók
Középtávú célok: látni a terve sikerét
Hosszútávú célok: nyugalomba vonulni, és élvezni a csendes öregedést valami trópusi szigeten
|
|
