Kötöttem az ebet a karóhoz, hogy a nyitási akció nem múlhat el nélkülem és megbeszéltük, hogy enyém a dobogós hely, minden más vendég csak utánam jön. Ennek megfelelően a kijelölt időpontban itt szobrozok az ajtó előtt és rövid nézelődés, szaglászás után nyomom is a csengőt. Hosszú fekete szövetkabát, alatta hosszanti csíkos izompulcsi fehér színben. A most nem teljesen kopogós, hanem egy kis csúcsnyi hajat villantó kobakomról már le is veszem a fekete sísapkát. A kocsi nem messze parkol, tetszik is, hogy ilyen könnyű megközelíteni a szalont, nem egy bevehetetlen erőd. Remélem, Wendy sem lesz mindig az. Az idő remek orvosa a lelki sebeknek és epedezve várom, hogy masszázskirálynőm ma ne a béka alfele alatt egy kilométerrel ugráljon lelkileg, miközben az én izomzatom dolgozza szét és össze. Múltkor nagyon ragaszkodott hozzá, hogy ha masszázs, akkor más nincs és velem egyébként sem akarja újra összeakasztani a bajszát, mármint azt a kis csíkot, amit ő hord, csak épp nem a szája felett. Én hiszek abban, hogy az erő és a kitartás meghozza a gyümölcsét, amit majd újra leszakíthatok. Ő az a típusú nő, akire ha rájön a pározhatnék, nem szalad túl messzire, hamar talál partnert, mert nem igazán válogat. Azt azért mégis tudhatja, hogy rám mindig számíthat. Az ellenérzésből egyre kevesebb lesz, minél többször találkozunk. Azért még nyomokban tartalmazom a bosszúvágyat, mert az ösztön nem nyugszik le olyan gyorsan, mint az értelem. Persze nem fogom bántani, legfeljebb kis szurkálódásokkal, mint amikor múltkor megröptettem. Lester légitársaság, az bizony és most hoztam nagyszervizre a gépmadarat.
Nem bizonyultam éppen sikeresnek abban a tekintetben, hogy lerázzam Lestert ezzel az ő legyen az első vendégem dologgal kapcsolatban. Fogalmam sem volt, miért számít neki egyáltalán, hogy a masszázsszalonomban ő legyen a dobogós. Kit érdekel az ilyesmi? Attól még nem lesz az első, akit valaha is megmasszíroztam. Férfiak… néha abszolút átláthatatlan számomra, mit miért tesznek. Mindenesetre végül rábólintottam, mert ha békén is hagyna vele végül, akkor is felemlegetné akárhányszor csak összefutunk. Erre azért nem vágytam. Ugyanis a jelek szerint én hiába akartam kerülni, ő ezzel csöppet sem volt így. Elhiszem én, hogy ínycsiklandozóbb az a falat, aki nem akar a szánkba ugrani, de én már megtettem több ízben, mehetne ő jobbra, én meg balra, vagy fordítva, mit számít… Egyelőre még csak én vagyok, de mivel két külön helyiséges a szalon az előtéren kívül, - ahol le lehet csücsülni kényelmes fotelekbe, és egy asztal is virít előttük, rajta a frissebb wellness magazinokkal, - ezért könnyen lehet, hogy ki fogom adni egy másik versenyzőnek is, vagy mivel én vagyok a góré, felveszek egy alkalmazottat. Tök menő lenne valaki felett főnökösödni. Könnyű, fehér nadrágot, és szintén fehér pólót viselek, a hajam hátra van kötve, egy szem ékszer sincs rajtam, smink is alig, hiszen ide ugyan minek… Munkában bizonyosan nem az a célom, hogy elcsábítsam a vendégeimet. - Szia! Fáradj beljebb! Nyitom ki előtte az ajtót, amit nyilván azért kell zárnunk, mert nincs recepció, ezért egyelőre csak telefonon lehet bejelentkezni, vagy ha éppen nincsen vendégem, de amúgy mára is szép számmal lesznek a hirdetéseknek köszönhetően, szóval úgy tűnik, volt értelme a dolognak. - Milyen masszázst igényelsz? Nyújtok át neki egy kis prospektust, amin a klasszikus svédmasszázstól, a csokoládés csodáig, vagy épp a lávaköves masszázson keresztül a szimpla talpmasszázsig, különféle olajos kényeztetéseken keresztül a meglehetősen markáns thai masszázsig minden van. Volt időm kitanulni őket, és nem két perce kezdtem, persze vannak jóval lágyabb fajták is, mondhatni csajosak, nyilván őt nem olajokkal kell majd kenegetni, vagy ki tudja… Még azt is el tudom képzelni, hogy inkább van itt hátsó szándék miatt, mint valóban a masszázs okán. - Ha eldöntötted, menj be kérlek, vetkőzz le, és csak a törülközőt tekerd magad köré, illetve feküdj fel az asztalra. Pár perc múlva jövök. Tereltem a szoba felé, ahol nagyon halkan szólt a kellemes, relaxáló zene, a hőmérséklet is pont megfelelő volt. Én meg nyilvánvalóan azért jövök később, hogy ne szembesüljek a meztelenségével, amire jelen pillanatban valóban nem vagyok kíváncsi, lévén immár ez a civil munkahelyem.
Kivételesen erényem a türelem. Még vagy 2 percig, utána úgy fogok dübögni, mint az ősember tenné, ha a barlangnak ajtaja lenne és az asszony kizárná. Az idő múlását a mostanában átéltek átgondolásával ostorozom, hogy jobban haladjon a kismutató és utána a nagy. A múltkori sportos találkozásunk remek élmény volt, én istenien szórakoztam. Wendy pedig a pokol kénköves és disznózsíros bugyraiba kívánt volna. Kíváncsi leszek, rezeg-e már annyira a pecke, hogy a megbocsátás erényének útjára lép. Ki fogom deríteni. Lóvé üti a markát, nem mást akarok beletenni fizetségül, de azt is tudhatja, hogy egy bizonyos téma az esetemben elkerülhetetlen. És persze megadásig üldözni a büszkén ellenállót a legélvezetesebb. Aztán egy kis merengés az erdei ház fura eseményein, a kétarcú trónbitorlón, aki őrült istenként felvágta a saját torkát, mert nem fogadtam el a teokratikus törekvéseit. Amit produkált, nem illúzió volt, inkább illúziórombolás és valahonnét azt is tudta, kivel játszottam szamurájosat a legősibb farkas tavaszi tébolya idején. Aztán a szőke csöppség, a dacos egérke és a nyugalom túladagolásában szenvedő harcostárs, "másik énem" egyestés hordozója. - Aranyszirmú rózsás reggelt! Széttárt karokkal és 24 karátos mosollyal jelzem, mennyire örülök neki. Igen, most már nem engedhetem kirepülni életem fészkéből. Alakíthat sokféle szerepet, nem csak egyet fogadok el, de a stáblistából nem maradhat ki. Meghatározó szerepe volt már egyszer és jobb vele, mint nélküle. - Egzotikusat és izomerőtől duzzadót! Megnézem a prospektust és ha van az a különleges hawaii, akkor rá is bökök, de ha nincs, akkor a japánt fogom kérni. Szimpla svédmasszázsért le tudok ugrani bárhova, Wendy-től különleges elbánást várok. Nem kétlem, hogy amit tálcán kínál, azt profin tudja, hisz elég eltökéltnek tűnik. - Felvehetnél egy virágfüzért és fűszoknyát. Csak hogy a trópikus feeling minden lukból csordogáljon, akár egy Gauguin-képen. Rávigyorgok, mert ez csak egy egzotikum, nem komoly kérés, bár kétségkívül csodásan festene úgy. Tahiti vagy Hawaii, nüansznyi a különbség. Elvonulok, V alakban, mint a vadlibák és hamarosan egy derekam köré csavart törülközőben jazzelek elő. Az asztalt először megrángatom, rátámaszkodom, mert nem szeretném, ha átmeneti túlterheltség miatt foglaltat jelezne a vonal és összeomlana a rendszer. Az életem nem forogna kockán, csak egyszerűn nem szívesen tetszelegnék a kártevő szerepében. - Nos, amíg körénk gyűlik a chi, elregéled, pontosan hogyan is tévedtél erre az ösvényre és milyenek voltak az első mérföldkövek? Pontstimuláló mesét úgyis rég hallottam már, inkább néma leventék szoktak masszírozni. Nagyon remélem, hogy nem bánja. Tudhatta, mire vállalkozik, hisz ha sziklát tenne a számba, hogy csöndben legyek, a vicc kedvéért a fejébe küldeném az üzeneteket. Nem vagyok a hallgatás képviselője, ez a masszázs egy talkshow lesz. Vagy vitaműsor, de azt igazából szeretném elkerülni. Kötözködni jó, de Wendy-nél határt is húzok, bármily csalóka élvezet is, hogy bánthatom revansképp, az érzelmeim olyankor vitustáncot járnak, aztán felbukkan az értelem kopasz cenzora és rájuk szól, hogy hagyjanak békét a hölgynek. És neki van igaza. Szóval csak szórakoztatnám, nem hajtanám ki a világból. Még a halál laza, tarkón összefont, nem túl professzionális masszázspóznak sem ez a célja. - És itt a magánzók Svájcában mik történtek mostanában? Egész gyakori vendég vagyok már, úgyhogy érdekel a dörgés. Átjáróház, jönnek-mennek, laknak, élnek, szaporodnak, halnak és egyebek?
- Látom jobb lábbal keltél. Neked is azt! Azért valljuk be, a kezdeti beleépítelek a sárba, és addig ütlek, amíg mozogsz attitűdnél ez lényegesen derűsebb üdvözlés, persze szerencsére az előbb felvázolt eseménysor sem esett meg végül, amiért örök hálám az égnek, mert bizony nem lett volna szép nyitány félholtan beesnem a Protektorátusra. - A végén még azt hiszem, ennyire örülsz nekem. Kissé meglep a széttárt kar és mosoly páros, mosolyt kap, ölelkezni nem fogunk, elvégre, megfogadtam, hogy bizonyos távolságot tartok tőle. Én meg a fogadalmaim… annyit sem érnek, mint egy darab kutyagumi. - Vettem. Mire kinézegeti magát, már az is tiszta, melyik lesz a nyerő, és eszemben sincs másfélével megörvendeztetni, szerencsére volt időm sokfélét megtanulni, és ha valami hiányos is, arra majd keresek embert, mert bármennyire is számítson luxusnak, a masszázst imádják az emberek. Mármint a jót, mert vannak gyatra masszőrök is sajnálatos módon. - Esetleg kókuszmelltartót is hozzá? Bocsi, színésznő azért még nem vagyok. Ütöm el a dolgot, bár volt idő, amikor simán megcsináltam volna, de ezt a vállalkozást azért nem szúrnám el, ezért komolyan is veszem. Annyit viszont kap, hogy egy ideillőm muzsikát választok neki, ha már a trópusi feelingre szomjazik, ilyen téren legalább kapja meg. Amíg öltözik, addig én is előkészülök, hogy ne késlekedjek, ha már kész van, elvégre most a vendégem, akinek illik a kedvére tenni. Már az általam nyújtott szolgáltatás keretein belül. - Nem fog leszakadni az asztal, nálad sokkal khm… vaskosabb egyedek is rá szoktak feküdni. Mármint, nem konkrétan erre, ezen te vagy az első, de úgy általánosságban. Hacsak falhoz nem vágod, rendben lesz. Említem meg, aztán közben kezet mosok, meggyújtok pár gyertyát is, és lejjebb csavarom a lámpa fényét. Nem, egyik sem csábítási célzattal történik, az nálam ennél sokkal konkrétabb, egyszerűen jól jönnek az ellazult, kellemes hangulathoz. - Nem tudom, mennyire vagy otthon a masszázs területén, de tudod, ennek a kikapcsolás, az ellazulás is a célja, ami elég nehéz úgy, ha vagy te, vagy én folyamatosan beszélünk. Persze, te pénzed, te döntésed, nekem aztán mindegy. Azért bevallom, minden elhatározásom dacára elég nehéz nem elgondolkodnom azon, mennyire tökéletesnek tetszik az a széles, izmos hát. - Pontosan úgy, hogy az ex férjem meg akart ölni, meg is karmolt közben egyébként, és ki kellett szedni belőlem a farkast. Aztán elhívtak, én meg igent mondtam, valahogy jó ötletnek tűnt. Azért, azt be kell vallanom, sokáig nem vettem kellőképpen komolyan a dolgot, de hát, ez vagyok én. Szerencsére egy áldott jó lélek volt a Mentorom, aki türelmes volt velem, és megvárta, míg rájövök, hogy ezzel csak fejlődhetek. Közben rendre utasítom, hogy legalább feküdjön úgy, ahogy illik, mert különben istenútse, kizavarom, ezt itt nem kabaré, és ha már bevállaltam, legalább kicsit vegye komolyan. Csak akkor kezdek bele, ha ez megtörténik, és eleinte csak alapozok, finoman inzultálom csak a bőrét, némi sikamlós segítséget is bevetve, lévén csak úgy dörzsölgetni minden, csak nem kellemes. Még az illeti is Hawaii csodás képét festi fel elménkbe, elvégre gyártanak már olajokat mindenféle illatban, ami sokszor jól jön az embernek. - Jah, úgy minden együtt, bár ha engem kérdezel, kicsit nagyobb átjáró ház lett mostanában, mint illene, nem tudom, meddig fogják még tűrni az itteniek. És Fairbanksben hogy dörög? Egyébként, mit is keresel ott, ha eszedben sincs falkásosdit játszani?
- Méghozzá páros jobb lábbal! Szép nagyot vigyorintok azokba a bosszúsan örvendező szemekbe. Amennyire a háta közepére kíván, annyira hiányoznék, ha többé nem vetülhetnének rám metsző pillantásai. Kettőnk közül egy nem annyira boldog a talitól és az nem én vagyok. Nos, igen, a startharag más színbe váltott, keveredik a paletta festékállománya és igazából a dühöngő természetemnek jobb is ez így. - A végén még ennél is jobban fogok örülni. Díjaznám, ha nem kéne közelharcot folytatni egy ölelésért, amit én szívesen adok és ajándék lovon nem a bal felső hatost kell vizsgálgatni. Amiért tulajdonképpen érkeztem, az tisztán fogyasztói cél, megspékelve némi büszkeség alapját képező elsőzéssel. Ne kerüljön más Wendy keze alá, amíg én ki nem próbáltam. Ebben a formában, hisz máskor már megmutatta, milyen kézügyességgel rendelkezik. - Üsse ananász, megtűrnélek anélkül is, a természeti népek puritanitásában. Tényleg nem a Kincs, ami nincs bennszülött népségét mímelő előadást várok, csak húzom az agyát, hosszú kötélen, kis bukkanókon és nagyobbakon át. A meditációs zene Floridát idézi. A harcművészetek kitanulásakor bizony erre is sok energiát fordítottunk. Úgy kezdtük az edzéseket, hogy mindenki elővette a távcsövet és csukott szemmel nézett magába. Még fogalmam sem volt a természetfelettiről, csak technikával lazultam el, de azt azóta is gyakorlom néha. A Bestiám persze nem olyan könnyű eset, most is toporog körbe-körbe. A nőt szimpatikusnak találja, érzi a távoli, túlontúl távoli rokont, Tupilek ük-ük és köbük leányát, de a zene fura neki. - Nem terveztem vásári célbadobósat játszani, szóval úgy vélem, asztal-amortizációs kockázattól nem kell tartani. Jártam már masszázsasztalon és nem is feltételezem, hogy olcsó elemes bútorra küldené a pácienseket. Igazából boncasztalon is jártam már és pont az ő csapatának köszönhetem, hogy nem szedtek ott ízekre. Ahogy fényre sötétedik a hangulat, egyre izgatottabb leszek. Ugyanúgy látok, de mégis érzékelem a változást és előtör belőlem az éjszakai állat. Túlzottan is aktív vagyok. - Van összehasonlítási alapom, de mostanában szájkosárban viszonylag nehéz megélnem az oldottságot. Ha már nem mozoghat, hanem simogatásnak kell alávetnie magát, legalább duruzsolna, morogna a farkasom. Én pedig szavakba ölteném, ahogy szoktam. Meg kell keresni a pontonhidat, ami a robbanásom és a masszőrasszony akadálymentes munkája között húzódik. Szeretem a balhét, de most nem fülöp-szigeteki szabotőr vagyok, hanem egy olyan vásárló, aki akár borzasztó rossz szájízt is teremthet, arra pedig nincs szükség. Múltkor is félresikerült, most nem hagyom a vonatot sínek helyett a pusztába siklani. - Nagy Medve igyekszik azért olyan füstjeleket eregetni, hogy Finom Kéz a békepipa kellemesebb végén érezze magát - közlöm, hogy nem vagyok reménytelen. Észreveszem azt a csipetnyi pozitív érzelmi élményt, amit megenged magának. A testemet látva ez nem is lehet kérdés és azt is elárulja, hogy az idő orvosa még mindig rendel. A dulifuli-attitűd hegyvonulatát már elkapta a jótékony erózió. Csendben hallgatom meg a történetet, ami már ismétlés, hisz egyszer már meséltettem magamnak élete nagy könyvéből. A gyerek megint elveszett a sok bábaasszony között és a lényeget, a szakmai életútját firtató kérdésemet egész máshogy tettem fel, mint ahogy egyértelmű lenne. Múltkor úgy felhúztam, mint Zsugás Jimmy az ébresztőórát a hajnali parti előtt és ezt nem ismételném el. Bölcsen mosolygok és kényelmesen, nyomorgathatóan helyezkedem el. Ez nem a felforgatás ideje. A kezei érintésére halk morgást hallatok. Emberi morgást, de úgy is elég mélységes és rekedék a hangom, szóval érzelmesen szól. Mint az állat, akinek füle tövénél fogva találják el a szeretetpontját. Illatok az egzotikum földjéről, szakképzett érintések és csúszkálások, mintha korcsolya szántaná a hátamat édes barázdákkal. - Igazából arra akartam gondolni, hogy a masszázsasztal környékére hogy keveredtél... Ritka pillanat nálam, hogy elismerem, én voltam a félreértés okozója. Másra szoktam fogni, értetlennek nevezve a szótengerbe belefulladókat. Wendy szerepe kivételes az életemben. Együtt indult a másállapotunk, az új létformánk, ugyanazon az éjszakán halt meg a régi énünk és ébredt fel egy másik. - Virágzik a farkasturizmus? Az én fülemet még nem rágták, hogy miért ingázok, mint a hangosan időt mérő emberméretű szerkezet. Tudod, akadnak egetrengető koncertek és a személyi kötődés sem elhanyagolható... Az itteni rendről már hallottam és valamelyik helybélivel is mérkőztem egyszer, illegális harcban, igaz, talán már nem itt él a bundás küzdőfél. A többit pedig rá bízom, nem részletezem, de a lényeg, hogy igaz szavak hagyták el fogaim kerítését. - Dörög, villámlik és eső mossa tisztára a mindennapokat. Az egyetem mágneses pólusa vonzott oda, mert komolyan gondolom a professzori címet. Amúgy meg pár barátnődet is megismertem. Tetovált lányok, mint Abigail doktornő és Gina, a... Óriási dícséretet mondanék, de nő előtt másikat ajnározni olyan tett, ami nem hálát szül, hanem nemkívánatos feszültséget. - Gondolom, nem kell sokat hozzáfűznöm. Próbálok kevesebbet bóklászni a szavalás mezején, de hát az a kedvenc rétem, most is odatévedek. Cserébe nagyobb szüneteket igyekszem tartani és már nem is morgok, nem dorombolok, csak élvezem a minden nyavalyát feledtető érintéseket. Ezt semmi nem übereli, így azt hiszem, első kuncsafton kívül jutalékmentes szolgáltatás-ajánlót is talál bennem.
- Elég rémesen végezném a munkámat, ha nem lennél elégedettebb a végén. Kizárólag a masszázsra értem természetesen, noha abban már nem vagyok biztos, hogy ő is, tekintettel arra, hogy igencsak szereti pikáns irányba terelni a dolgokat, amikkel nem is lenne bajom, de nem szeretem megégetni magam, és több oldalba rúgás nem kell tőle. Mert, aki egyszer megteszi, az többször is képes rá, magamból sem nézném ki, hogy hű tudnék lenni bárkihez is, szerintem olyan férfi nem született erre a világra, aki képes lenne tartósan maga mellett tudni, mert érzelmileg és testileg is tökéletesen a mennyekbe repít. Érezni nem is akarok, könnyebb úgy. - Bocs, a meztelenül masszírozás nem szerepel a repertoáromban. Ebben legalábbis semmiképp, noha nem mondom, hogy nem vált soha senkivel sikamlóssá a terep, bőr a bőrön remekül csúszik némi masszázsolaj segítségével, és eléggé fel tudja pezsdíteni az ember vérét, de itt és most nem ez a cél, ezt neki is megmondtam. Vajon miért van olyan érzésem, hogy az esetében a nem csak olaj a tűzre? Nem mintha ne kapott volna már meg több ízben is… Komolyan nem értem. - Helyes, drága mulatság lenne. Asztal marad, ez a lényeg, itt és most nekem legalábbis biztosan. Nincs pénz a bőröm alatt is, nem vagyok az a mindent összekuporgatok és ülök rajta típus, hátha megfialnak a kis bankjegyeim. Inkább bulizom el az egészet, költöm új göncökre, érzem jól magam, minthogy megsavanyodjak a takarékoskodok, de szar életem van attitűdben. - Szájkosár? Ugyan minek az neked? Ki tesz rád, és miért hagyod? Nem igazán jellemző rád… Az eszembe sem jut, hogy esetleg miattam fogná be bizonyos tekintetben a lepénylesőjét, abszolút nem gondolnám, hogy fontos vagyok neki bármilyen szempontból, épp ezért azt sem értem, miért botlik állandóan belém. - Az remek volna. A kellemetlen füstöt nem szeretem. Én tényleg próbálok túllépni a dolgokon, de talán öregszem, ötletem sincs, hogy miért esik még mindig rosszul, holott rég túl kéne lennem rajta, és egyetlen szavát sem túlgondolni, vagy komolyan venni, hisz tudom jól, hogy sokszor csak túráztat. Lehet, hogy rossz hatással van rám az alaszkai levegő, és érzékenyebb lettem, vagy csak túl sokat aggódom Prim miatt… Bár ettől még vak nem vagyok, de igaz, ami igaz, az első pár hét óta már annyira nem feszengek attól, hogy nem járt senki a lábam között. - Ohh, akkor ezt benéztem, bocsánat. Egyébként, semmi extra, a gyógyítóság hozta magával a gyógy masszőri ambíciókat, aztán szépen lassan megtanulgattam a lehető legtöbb technikát. Szerintem nem egy nagy dolog, sok mesélnivaló róla nincsen, szóval különösképpen nem is tudom bő lére ereszteni. Kicsit azért meglep, hogy nem engem titulált értetlennek, amiért nem fogtam fel elsőre, mit is akar kérdezni, de ez a mozdulataimon nem látszik, ugyanúgy gyúrom, mint eddig, szépen fokozatosan lesz egyre erősebb is, bár tudom jól, neki nem lenne ellenére a bele a lecsóba attitűd, de itt az építkezésen van a hangsúly. - Mert falkatag sem vagy, és megrögzött anchoragei magányos sem. Azt viszont nem tudom, az itteniek meddig fogják tűrni az átmászkálást. Elvégre, elég sok mindent tovább lehet adni, ha valaki magányosként szeretne elérni odaát ezt-azt, de nem feltételezek róla ilyesmit, meg ha meg is teszi, hát engem aztán nem érdekel, szerintem nincs az a lélek, akinek beszámolóval tartozna. - Személyi kötődés? Nocsak, kihez kötődsz te ennyire? Lep meg a dolog nem is kicsit, mert valahogy az fel sem merül, hogy a múltbeli történetünkön kívül hozzám bármilyen szinten is kötődne, de nem is igazán tudok arról, hogy valaki más lenne itt számára fontos, éppen ezért kérdezek, tiszta sor. - Nincsenek barátnőim. Egy van, de nem őrző, nem vagyok csajos típus, tudod. Kollégáknak maximum nevezhetem őket, de ennyi, semmi több. Nem vagyok egy barátkozós típus, Prim amúgy is bőven elég nekem ilyen téren, néha még azt is érzem, hogy túl sok is, mármint, olyan szinten, hogy nem tudok sokszor okosat mondani neki, mert érzelmileg egy marék hamu szintjén vagyok. - Gina, a? Kíváncsi vagyok, Ginát sokan nem bírják, van egy stílusa, nekem nincs bajom vele, de hogy a férfiak miként gondolkodnak róla, az rejtély a számomra. - Miből gondolod? Nem vagyok pasi, hogy tudjam, mit gondolsz a nőkről… Tök természetesen mondom, mert bármit is, engem aztán nem mozgat, felőlem élete legnagyobb akármije is lehetett, bár őszintén sokkolna, ha el kéne képzelnem őket. Én sem tartozom a legszebb nők közé, sem alkatra, sem pedig fizimiskára, de Gina… nos, hát ő Gina.
Fokozás nélkül egész mást jelentene, amit mondott. Nem elégedett leszek, csak egy kicsit elégedettebb, ezeket a nüansznyi tőröket pedig Wendy is elég jól forgatja, nem csak én. Megelőlegezem neki a bizalmat és a megérzéseim azt súgják, nem kell majd behajtókat küldenem a kölcsön visszafizetésére. Rátalált az útjára és ezt már végre úgy csinálja, ahogy annak rendje és módja. - Mmm... Pedig milyen szép alliteráló hangzása van. A thai-masszázs hazájában is találkoztam olyannal, aki kikérte magának és nem nyújtott teljes körű szolgáltatást. Az, hogy a masszőrlányok tolhatóak, mint csille a bányában, igaz is, meg nem is. Wendy esetében pont ugyanez a helyzet, én pedig annyira azért nem vagyok ösztönlény, hogy képtelen legyek elfogadni az álláspontját. Nem esek neki légkalapáccsal, inkább lassan próbálom felolvasztani a jégpáncélt, ami ránőtt. - Csak mikor utcára megyek, akkor kell. Igazság szerint én magam teszem fel, ha indokoltnak látom. Úgy évi egy alkalommal. Gina elég nyomós érvvel tudott rám hatni és bizony el is játszottam a csendkirályt. Amit a végén tett, az hosszan tartó, de nem maradandó sérülést okozott nekem és egyszer bizony elkapom. Most viszont azért próbálom zárva tartani a fogsoromat, mert nem az imádott nyílás istenítéséért jöttem, hanem mint fizető vendég, igazi kuncsaft. A masszázs nem talk-show, ezt nem most tanulom meg, úgyhogy az a szájkosár azért hasznos lesz. Persze egy kutya sincs teljes csendben, mikor rajta van a bőrlakat... Hümmentek egyet, hogy fogtam az adást, értem a logikát. Egy kávé mellett még kitárgyalhatnánk, de ezek apillanatok most egy szájkosaras naplójából estek ki. A kezek szorgos munkája fokozatosan halad, téglát téglára rakva épül fel az ellazultság biztonságot adó vára. Alaposan kifejlesztette az erőt is és a technikát. Van összehasonlítási alapom és nem a béka hátsó fertálya alatt kell keresni Wendy tudását, erre hamar rájöttem. - Errefelé nem megszokott népi viselet a szájkosár, ami nálam is csak kivételes, úgyhogy nemtetszés esetén a felszólalás joga az övék. Netán hallottál valami haraggal telt pletykát velem kapcsolatban? Anchorage-i magányosokból nem vagyok naprakész. Figyelmeztetést szívesen veszek és nem hinném, hogy a múltkori sértődősdi oly méreteket öltene, amikbe belehalhatnék. Ha Wendy-nek tudomására jut, hogy egy 300 körüli az én nyakamra pályázik, szerintem szólni fog. Amúgy pedig állok a kihívás elébe és szavak nélkül nem hagyom magam kinyírni. Na meg nem Wendy az egyetlen Őrző, akit ismerek errefelé... - Az ennyire nem azt jelenti, hogy sárbadöngölésig hajtanám magam a szóban forgó fent említett miatt. Túlzásnak éreznéd az agresszióból tények ismeretében pálfordulással szimpátiává váló álláspontomat? A kulturális vetületeken, azaz a rockbulikon kívül bizony Wendy az, aki miatt szívesen jövök a városba. Egy kutató nyelvész is találhat a városban témába vágó helyeket, de nem ez mozgat. Az viszont érdekel, hogy erre mit fog lépni? Képes lesz-e elfogadni, hogy a papucsként félrerúgott egyszeri numera szerepéből kibillentettem és mást, annál többet is jelent nekem. Egy emléket a múltból, egy földbe ásott követ, ami jelzi az utat. Az elejét és a folytatást is, hiszek ebben. A halálból visszatérve fura dolgokat produkálhat az ember farkas fia, megérzi a múlandóságot és ha nem is hatja át minden pillanatát, azért el tud fogadni olyasmit, amit előtte képtelen lett volna. - Magányos Őrző a magányos farkasok városában? És a mifélénk azért érzi a villámcsapást, mikor belépsz az ajtón, nemde? Farkasok, férfiak, értse, ahogy szeretné. Fogalmam sincs, hogy teljesen idegen bundásokkal hogy viselkedik, de érdekel! Velem egész más a nexus, messze nem egytényezős. A férfiak pedig nyilván csorgatják utána a nyálukat, én is azt teszem, pedig már két strigulával is szerepel a képzeletbeli numerafüzetemben. Ha a nők kivetik maguk közül, mint túlhasznált rést, akiben a saját fel nem szabadított énjüket látják, az nem újdonság. Minneapolis-ban is mi szerettük, nem a feleségeink... Hallgatom a hátamon és lábaimon szorgoskodó kis hangyát, aki apró csípésekkel bizsergeti fel a véremet. Én is érzem azt a bizonyos villámcsapást, mindjárt el is sülök! Az energiaszintemet már feltornászta az agregátorával és amennyire ellazulok, olyannyira érzek teljesen tiszta, szennyezetlen, makulátlan, 24 karátos energiát, cselekvő képességet és azt, hogy borravalóval fogok fizetni, plusz egy búcsúöleléssel is. Már most tudom, pedig a felénél sem járunk. Valami kis szaftos megjegyzést viszont el kéne hintenem, ha már lejjebb csúszott az a fránya pofatartó tákolmány és megint a szavak oltárán áldozok, ahogy szoktam. - Gina, a fekete szálú hőskanca! Épp így találtam megszólítani és még egy vidám nyerítést is eleresztett. Jót beszélgettünk... Főleg úgy, hogy kőkorszaki stílusban kellett nyomnom, cserébe mindig kigombolt egyet a blúzán. Testi adottságokról ódákat zenghetnék, amit egyik nő előtt a másikról csak akkor szükséges, ha a lélek liliomát akarom megtiporni. Úgyhogy itt ér véget az egyszemélyes hadsereg epikus szemléje. Azt a vetkőzést nem vitte végig, úgyhogy befejezetlen maradt a szimfónia. A karmesteri pálcát pedig megrongálta a hölgyemény, úgyhogy lesz még egy jó kis beszélgetés... - A helyiek közül meg Dr. Meyerhofot volt szerencsém egyszer megtalálni az éjszaka közepén. Illegális ökölvívás, ahogy kell, a kiütéssel győzedelmeskedő, átutazóban lévő ellenfelem pedig fülembe súgta a tippet, hogy egy vértől mocskos farkas merre kószáljon, ha természetfeletti doki kell. Te is alkotsz a boszorkányüstben mindenféle csodákat? Kígyólép és szalontüdő, ecetet rá, ecetet rá?
- Valóban, de hulljanak rám halott rigók az égből, ha valaha ezzel szennyezem be a munkaterületemet. Nem mintha olyan rossz lenne ilyen módon alliterálni, de azt inkább privát tenném. Mármint nem nyílt felhívás ez keringőre, de kissé későn esik le, hogy őt ismerve biztos annak fogja venni, de hát istenem, lassan kezd mókás lenni, hogy hárítom a közeledését ilyen téren. Érdekes egyébként, nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fog viszketni odalenn egy bizonyos idő után, de meglehet azért, mert igencsak sok dolgom lett ideérkezvén, és ez másodrangú lett az életemben. Ez a tény azért még engem is sokkol. - Áhh, értem. Akkor is meglep. Ő tiszte, ő szája kosarastul, vagy épp anélkül, a magam részéről nehezen tudom elképzelni, hogy végig befogja, de talán tényleg azon lennék megdöbbenve, ha képes lenne rá. Igaz is, épp elegen fekszenek kussban végig ahhoz, hogy egy-egy ilyen beszédes egyeddel boldogulni lehessen. - Annyira tettre kész vagyok, hogy a nevem valójában ige kellene, hogy legyen, de semmiféle pletykát nem gyűjtöttem be rólad. Kellene, hogy közszájon forogj? Érdeklődésem jeleként felszaladt a szemöldököm, bár nem informátor vagyok, meg pajtiban sem vagyok túl sok arccal, de a legjobb barátnőm történetesen magányos farkas, szóval könnyen lehet, hogy hallottam volna, ha akad valami. - Tudd tehát, mielőtt kimondod a szót: nékem nálad nélkül nem kell a név sem! Feleségül azért ne kérj. De amúgy meszet ettél, vagy mi van? Múltkor még agyon akartál csapni, aztán elkalandozott elméd világa más tájakra, és még legutóbb sem vetted volna rosszul, ha megpróbálhatod tesztelgetni a határaidat, erre most szimpátiáról beszélsz? Dögöljek meg, ha értelek… Sóhajtok fel, és hogy érezze a törődést, még markánsabban gyúrom, mert valljuk be, azért ezt másként nem tudom most levezetni. Abszolút nem értem, hogy miként működik, és nem mintha valaha meg akartam volna annyira ismerni, hogy tudjam, mit miért csinál, de ebben a szent pillanatban azért kicsit zavar. Nehéz felérnem épp ésszel, hogy közöm van ahhoz, ha itt időzik éppen, csak nem tudom, hogy zavarjon-e, vagy érezzem hízelgőnek. Esetleg az cseszi fel mindig az agyát, és sodorja felém, hogy az elmúlt két alkalommal lepattintottam. Gőzöm sincs. - Határozottan olyasmi. Nem vagyok az a csacsogós, bizalmaskodó típus, nem megy. Egy barátnő bőven elég. A legtöbb csaj úgysem bírja a fejem, még akkor sem, ha nem hallották a hírem. Szerintem beépített csajriasztóm van, bár ha elég a villámcsapás, akkor ezt igazából leszarom. Érezni érzik, nyilván, én is érzek sok mindent, de most elvagyok pasik meg villámok nélkül, legalább a jövőmre koncentráltam addig is, és őszintén, most így jó, lehet két hónap múlva megint lerángatom mindenkiről a gatyát, akivel egy ritmusra szikrázunk, de sosem lehet tudni. Nem érzem magam kevesebbnek, aminek őszintén örülök, sikerült rájönnöm, hogy nem kell a pasik részéről a visszaigazolás, hogy magabiztos nő legyek, mondhatni legalább megtaláltam a saját utam, és rájöttem, hogy így is érek épp eleget. - Képzelem. Azon sem csodálkoznék, ha letépte volna ékességedet, ha bepróbálkozol nála. Tutira fétised, ha valaki elhajt. Nő vagyok, nem hülye, és nem a párom, hogy az agyvizem felforrjon, ha meg akar húzni mást is, kedves egészségére, addig sem az én kitartásomat tesztelgeti a visszautasítás területén. Nem mintha nem lenne jó vele, de azért még egy olyat nem kockáztatnák, mint a sártengerben. Hovatovább, ha ennyire képes belezavarni a fejembe, akkor inkább semmit sem kockáztatnék. Röhejes lenne, ha túlságosan elkezdenék vonzódni hozzá. - Áhh, a Kuruzsló. Jó helyre tévedtél, az biztos. Egyébként nem, annyira nem vagyok menő a kutyulásban mint ő, sosem mélyedtem el benne igazán, bár ez még változhat, nem vagyok még éppenséggel vén. Mosolyodom el, bírom Franzot, a maga fura figura módján szerintem nagyon szerethető, de ennyire nem mélyedek el a személyét illetően, mert senkinek sem kell tudnia, kit kedvelek, és kit nem. A hátával lassan készen vagyok, már az alsóbb régiókat kényeztetem, kezeim besiklanak a törülköző alá is kissé, hogy az ottani izomrostokat is átmozgassák, de közel sem találom fizikailag feszültnek Lestert, mint a legtöbb embert, akit valaha módom volt masszírozni. Szerintem szüksége nem lenne rá, de az viszont tény, hogy mindenkinek jól esik néha egy kis kényeztetés.
- Madárvészre vágyó énedet ezidáig még nem is ismertem! A privát számomat pedig ismered, ahogy én is a tiédet. Mert azon egyeztettük le a jelen időpontot is. Nem érzem valós ajánlatnak, de jégtörő csákányommal kitartóan ostromlom a védfalat, hátha akkorává válik a nyílás, hogy még én is beleférjek. Wendy-t pedig szórakoztatja ez az örökös harc, érzi magában a győztest, de az a helyzet, hogy én is és épp az ilyen csatákat kedvelem! - Ilyen nyelvészvicceket viszont ritkán hall a bundás vagy bundázatlan fülem, úgyhogy azért nem vagy rossz a helyzetekhez való alkalmazkodásban! Ami azt illeti, hírem és nevem kezd egyenrangú lenni, de talán itt rosszabb a térerő, hogy nem annyira terjed az információ, mint ahogy optimális áramlás esetén kellene a jelnek egyik fogadóról a másik kibocsátóra ugornia. Franz mesélhetett az esetről, mikor az éj közepén félholtból egészen éppé varázsolt és plusz egy csatát is vívtunk a kert zöldjében. Egy doktort rávenni sem volt könnyű, alkut ajánlottam, saját csontot és vért, a harc pedig ízletes lett, mert a kémcsöves tudomány mellett erőben sincs hiány Meyerhofék kicsi fiánál. Másrészt pedig a ketrecharcokról is mehetnek híradások, szóval a lehetőséget nyitva hagyom. - Dacos ellenkezéseddel még dacosabban ellenkezik az ösztönös Shakespeare, de a meggyűrűzéstől megkíméllek, ne félj, ó, Desdemona! Valami lejtőn állhatunk, mert gurul a pirula a masszőr hölgyemény asztalán. Érzem én, hogy mélyről jött ez a képtelenségében képzavaros idézet és igaztalannak hiszi, mégis a valót szólta. - Kedves ellenségem, hát hol van már a tavalyi hó? A béke tavaszának hírhozó virágja dugta meg ki a fejét alóla, de már régesrég! A szimpatikus agresszió számodra sem lehet ismeretlen, úgyhogy azért koporsóba ne feküdj az értő füled ellenére sem. Ez egy tolihuzi, érzelmi és verbális expander, közös használatos pofonfa és már a kezek munkáján is érzem, hogy nem eszik olyan forrón az értetlenség kásáját, mint szeretné. Egymás agyát kötélre fűztük és rángatjuk, cibáljuk, élvezve a gyep felszántását, miközben mindketten a talajba szúrjuk sarkunkat, hogy a másik térnyerését feltartóztassuk. Nem az ököl nyelvén vívjuk harcunkat, hanem így, hazai pályán, barátságos mérkőzésen. Megint rajtam van a fajfenntartási időszakukat élő bőgő harsányságú szarvasok futása és észbekapok, csenddel elfogadottnak titulálva a tényt, hogy a nőket nem érdekli sem Wendy hallgatása, sem nemlétező csacsogása, meg mi is inkább a villámhárítónkkal észleljük a statikus elektromosságot, amit kibocsát. - Téves következtetés! Az elsőre netán ajtón kidobott, kéretlen vendég ablakon át történő, győzedelmes visszatérése a fétisem! Hogy Gina mit művelt a legnemesebb testrészemmel, az nem dicsekvés tárgya, Wendy tőlem nem is fogja megtudni a sérelmes tettet. A hallgatásnak is van ideje és ez a lehető legjobb pillanat. Nem a veszteség élvezete hajt, hanem az, hogy előbb-utóbb teljesítem a lehetetlen küldetést. Bajnok is úgy lettem, hogy évekig szomjúhoztam a címet és kitartó munkával ástam ki végül. Akkor pedig úszkáltam a befektetés hozamában. - Áhh, mily kétértelmű művésznév! Csodás kenőcsöket ütött össze és csak hogy tudd, neki csontot és vért adtam, neked viszont ezer és egy örömmel adok másféle esszenciát is, legfőképp belsőleg alkalmazva. Nem marad el az operatív poén, ami maga a vágy valósága és Wendy-nek is be kell ismernie, hogy az én jól ismert emberi adathordozómat bizony igencsak kedveli ő és ennek a képtelen böjti időszaknak egyszer véget kell vetnie. A munkájára most nem vesztegetek szavakat, majd csak a végén és az is tény, hogy ha bárki említést tesz arról, hogy izomgyúrásra vágyik, én Wendy-ről fogok majd említést tenni. Jó bornak nem kell cégér, csak egy elégedett iszákos, aki a sarokházat körbeugrándozó lakókat mindig ugyanabba a kocsmába invitálja. A feszültséget valóban ki szoktam vadászni magamból vagy épp jiu-jitsu edzésen és a győztes mivoltom különböző formáiban történő bizonyításával hajtom el, úgyhogy ez inkább egy jóleső ujjgyakorlat lesz a testem zongoráján tökéletes etűdöt játszó művésznőnek. Most már vágóhídra menetelő, néma bárányként hagyom, hogy véghez vigye, amit ilyenkor szokás. Remekül eltársalgunk, ha utálja, én akkor is élvezem, sőt talán még inkább. Ez egy se veled, se nélküled, se ellened kapcsolat, abból viszont jóféle! Elégedett morranás, jóllakottan elterülő medve nyögése, napfénytől menekülő, hűvös árokban hempergő kutya megbékült torokhangja tör fel belőlem és ez talán a legőszintébb dícséret Wendy keze munkáját illetően.
Tudom a számát, de ez nem jelenti azt, hogy valaha is fel kell hívnom, úgy… bármiért is. Fogalmam sincs igazából, van-e annak bármi értelme, hogy mi olykor összefussunk csak úgy brahiból. Nem tudom. Valahogy görbe tükör nekem, és csak azt bizonyítja, hogy alig változtam bármit is az elmúlt évtizedek alatt, ez a tény pedig minden, csak nem megnyugtató. - Értsem ezt úgy, hogy vajas a füled töve odaát? Hát mit követtél el? Vagy… inkább mit nem? Azért vigyázz, még a végén megütöd a bokád. Nem vagyok informátor, sosem azt néztem, melyik farkasról mit lehet tudni, sőt, odahaza hidegen is hagytak, lévén rossz kapcsolatot ápoltam velük. Itt sem nevezhető sokkal jobbnak a helyzet egyelőre, bár, a legjobb barátnőm vérfarkas, szóval mondhatni javuló tendenciát mutatok. - Még jó, kénytelen lennék kosarat fonni neked. Nem csak neki, bárkinek, az én ujjamra gyűrű nem való, miként szívemet sem volt még képes soha megérinteni a szerelem szele. Talán kissé szánalmas, de amíg jól érzem magam így, miért is aggódnék, hogy a kutya se akarna elvenni? Miért is tenné bárki, enyhén szólva is erkölcstelen egy némber vagyok. - Koporsóba önként aligha feküdnék, vagy rásegít valaki, vagy még boldogítom egy darabig az ismeretségi körömet. Eszemben sincs elpatkolni, meg egyébként is, gyógyítóként azért viszonylagosan nyugodtabb életstílust tudhatok a magaménak, és nem is szándékozom ezen változtatni. Miért is tenném, hisz jó így, harcba menjenek a többiek, én majd utána gondoskodom róluk. - Ez azt is jelenti, hogyha mondjuk kivetítem a töretlen lelkesedésedre irányomban, hogyha szabad bejárást kapsz, utána leakadsz a dologról? Pillantok rá felvont szemöldökkel, mert bár nem volt rossz vele, sőt, nagyon is jó, de olyan nekem még egyszer nem kell, és élek a gyanúval, hogyha ennyire besérültem rajta, tudat alatt fontosabb számomra, mint hagyni szeretném, ezt pedig nem hagyhatom, mert… ostobaság lenne, de komolyan. Nem vagyok az a típus, akinek csak egy pasi kell, és soha nem is gondoltam, hogy valaki elég lehetne, és ő sem az, aki beéri egy hölgyeménnyel, következésképp tényleg a világ leghülyébb ötlete még elgondolás szintjén is. Csak nem értem, miért nem érti, és miért nem hagyja, hogy távol legyek. Ezernyi másik fantasztikus numerája lehetett már, és lesz is még. - Kedves tőled, de beláthatod, azzal aligha tudnék mit kezdeni fejlődés tekintetében. Értem én, hogy nyújtózkodna, ameddig ér az a takaró, és hogy nála szexorientáltabb lelket szerintem sosem ismertem, de egyszer az életben belenyugodhatna a nembe, mármint a részemről. Ha azt a valakit, aki miatt bűntudata volt, el tudta engedni, akkor igazán megtehetné velem is, pláne, hogy itt csak az erotika játszik, egyéb nem, némi szimpátián túl persze. Nem mondhatom, hogy nem feszengek egyre jobban a testi magánytól, de ezen egyelőre nem akarok változtatni, és hamarosan úgyis ezer másik dolog fogja elvonni a figyelmem, lévén az április már Fairbanksben fog érni, hogy besegítsek, ha jön a Vörös Hold. Jót fog tenni az üzletnek, mit nem mondjak… A mozdulataim a markánsból lassacskán finomabbakra váltanak, érezhetően közeledünk a móka vége felé, és már a levezetés zajlik, hogy a kedves vendég kellemes élményekkel távozzon. Az izmoknak kell egy kis kényeztetés az úgymond szadizás után, noha tény és való, hogy túlzottan nem gyötörtem meg őket, mert nem leltem feszült csomókat sehol, de furcsa is lenne egy állandóan mozgásban lévő vérfarkas esetében. Végül a vállaira siklanak fel a kezeim, hogy az időközben rendkívül csöndessé váló hím fülébe duruzsoljak, ha netán álomba ringatták volna a kellemes érzetek. - Végeztünk, Nagyfiú! Közlöm mosolyogva, majd siklanak le róla a kezeim, és indulnék is kifelé, hogy felöltözhessen. Noha nyilván zakatol a fejemben jó pár dolog, de amit mondtam, megmondtam. Ez a munkahelyem, és milyen masszőr lennék, ha rögtön széttárnám a combjaimat az első vendégemnek… Nevetséges elgondolás.
- Odaát az igazság van, de a fülem töve nem amiatt vajas. Nem volt éppen Minerva mérlegével kiporciózott jogosság, hogy a bolti lopáson kapott kóborka helyett én kaptam egy fülest Sheila Grandmore-tól, aztán kitiltottak minden falkatulajdonból. Tény, hogy képes lettem volna kivágni a kis fickót, mint a papírkutyát, de a nőstény meg se várta, hogy képes vagyok-e a béketűrésre. Ezt egy gyalogos üldözéssel toldottuk meg, ahol a hulladékgyűjtőknek adtam egy kis könnyítést a kukák szétdobálásával. De az egyetemi parkban történt illúziórombolásról már csak hallottál, nem? Az neccesebb téma volt és majdnem lebuktunk Jasonnal. Ott kezdtem megkedvelni a fele-se-igazmondót, mert komikusnak igazából, csak fel kellett ismernem, hogy az. És ehhez kicsit meg kellett nyomorgatnom egy gyerek nyakát, harapás nélkül, meg elszenvedni Gina-tól egy mágikus tökönrúgást. Nem hiszem el, hogy pont ahhoz nem jutott el a hír, aki az Őrzők közül közel áll hozzám. - Nem örülnék neki, bár biztos szépet alkotnál, mert a te kezedben minden nemesfémmé változik. Apropó, nem tudod, mennyit ér most egy aranyrúd? Önelégült vigyoromat megtartom a fejpárnának, amin nyugtatom a bucit. Feleségül biztos nem fogom kérni, soha ne mondd, hogy soha, de tényleg sose leszek olyan bolond, ahogy ő sem. Nem is tudom, minek nevezzem a kapcsolatunkat, véletlen egy(más)beesésnek vagy nosztalgikus kacsintgatásnak. Ez a kettő együtt. Összefonódott az életünk, de a csomót csak jó későn kötötték rá. Mindketten ugyanazon az estén indultunk el egy új úton, előtte pedig nagyon is kellemes élményekben volt részünk. A bajnoki buli számított csúcspontnak, de a ruhatári pulton keresztülnyáladzó hízelgés és flörtölés emlékei is megmaradtak némileg. - Bizonygattad már, hogy mekkora Muszkli Madame vagy, de azért ha valaki a te véreddel akarná a várost átfesteni, azt szívesen megtenném body art modellnek. Amúgy meg én a tévében, élő, egyenes adásban néztem végig a temetésemet és annyira felbőszültem tőle, hogy majdnem szétvágtam a készüléket átváltozáskor. Tudod, gyermekbetegségek nagy és szőrös gyerekeknél... A beharapásom után nem sokkal történt meg az ominózus eset, amikor közvetítették a Zöld Sárkány utolsó repülését. A tehetetlenség dühített, máig emlékszem, hogy agyoncsaptam volna a televíziót, ha Purcell nem állítja le a hisztis kis lurkót. Ami pedig azt illeti, hogy valaki Wendy-t akarja koporsótöltelékké tenni, nem szóltam viccet, tényleg képes lennék önfeláldozóan nyakát szegni az illetőnek. Még olyannak is nekimennék, aki ellen annyit érnék, mint fakard a bulldózerrel szemben. - A puding próbája az evés. Mély kuncogást hallatok, mert ha úgy is van, ahogy mondja, ilyen alkuba nem megyünk bele. Egyszer megdönthetem a sokéves átlagát csak azért, hogy soha többé ne legyen rá alkalmam? Elmeroggyant egy elképzelés és nem nekem való, de egy próbát megér. Az pedig tuti, hogy nem lépek bele még egyszer ugyanabba a gödörbe. Nincs olyan nőszemély az életemben, akinek a vásznára kivetítek egy filmet, amit ő nem akar nézni. Még Asami sem tart ott, hogy kizárólagos jogot szerezzen. - Az igazi harcos nem győzhet, ha képtelen megállni és végignézni egy naplementét. Ezt tanították nekem a floridai pankrátorképzőben és erre a helyzetre is igaz. Értem én, hogy a nem az nem és tiszteletben is tartom. Csak épp el akarom érni, hogy igen legyen belőle. Előbb-utóbb leszakad az íróasztal lapja a sok szépeket mondó levéltől és feltárul a szerelem nyílása, amiben kétszer már amúgy is jártam. Basszus, két alkalom, két tragédia, de az elsőt már áldásnak vesszük. El fog jönni az idő, amikor ezen az időszakon is csak nevetünk és megértjük, miért volt rá szükség. A finom kézérintésekből látom már az út végét, a turistajelzések mutatják, hogy a (tor)túra hamarosan eléri a célját. Teljes megkönnyebbüléssel mozgatom meg a hátamat és minden másomat, hogy Wendy szemei előtt táncoljon egy jót az izomzatom. Úgy belejöttem a hallgatásba, a kellemes és nyugodt élvezkedés paradoxonába, hogy fel se tűnt, mennyire elröppent az idő. - Ezt nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Wendy-kém, drága, le a kalappal előtted. Meg a törülközővel is, ha még ráérsz. Mint akinek benőtt a füle, úgy viselkedem, de nem dobom le a textilt, míg nincs rá kimondott igény. Érzek valamit motoszkálni, de a kéjbogár még mélyen van. Felszínre kell csalogatni, trükkökből pedig van még jó pár, úgyhogy nem lesz gond. Ha az öltözés és a mocskos anyagiak letudásának ideje van, akkor gyorsan összekapom magam és mikor visszajön, akkor egy vigyorgó fejet láthat, a kezemben pedig egy olyan összeget, ami a listán kiírt ár 1,5-szerese. - Bárki kérdezi, hogy tudok-e megbízható masszőrt...a válaszomat majd elmeséli, mikor megcsörgeti a számodat. Ha engem egy-két szinttel feljebb tudott terelni ezzel a bonyolult, speciális technikával, én megelőlegezek neki annyi bizalmat, hogy ezt bárki mással is megteszi, aki hagyja, hogy jól meggyúrják. És képes volt csendre tanítani! Gina után a második a közelmúltból. - Hányan jelentkeztek még mostanában, hogy tésztát játszanának a gyúródeszkádon? - kérdezem, hogy egy könnyed kis beszélgetéssel vezessük le a munkaórát.
- Mókuska, még mindig Anchorageban élek főként, és gyógyító vagyok, nem informátor, nem kötelességem informálódni a kóborokról, főleg olyanról, akit magamtól is elég jól ismerek, azt nem kell tudnom, mennyire vagy a radaron, bár ahogy hallom, igencsak szép bűnlajstromot szedtél már össze. Ettől én még nem kell, hogy zabos legyek rá, lévén ahogy hallom, mindez inkább a falka rovására ment, ez pedig határozottan nem kell, hogy bármit is számítson. Azt tudom, hogy az őrzők számára nem keresett személy, és nem kell az orrára koppintanom, ha látom. Addig jó, illetve, részemről nem ragaszkodnék annyira a relatíve gyakori „randevúkhoz”, de olybá tűnik, ő nem ismeri a nemet. Nos, erről én még tehetek, egy idő után biztosan belenyugszik, lévén annyi nyúl van még, akit ki lehet lőni, én már kétszer is besikerültem, nem kuriózum. - Ha nemesfémmé változtatnék bármit, az nem a rudad lenne, nem örülnél neki szerintem, még viccből sem. Csóválom meg a fejem, tényleg javíthatatlan, eddig úgy hittem, én magam is, de a jelek szerint mégiscsak képes vagyok visszafogni magam. Nem csak az ő társaságában, hanem úgy egyáltalán. Nem mintha így akarnám örökké, mert nagyon is jó volt nekem úgy, de előbb induljon el a vállalkozásom, aztán majd kivetem a hálómat erre-arra. - Miért, mi volt olyan gáz a temetéseden? Vonom fel a szemöldököm, mert ezt most így hirtelen nem fogom. Én még egy ízben sem lettem temetve, bár lassan ideje lenne egy csinos kis névváltoztatásnak, mert nem nézhetnék ki így a koromhoz képest. Nem is nagyon mutogatom sehol a személyimet, meg van egy új kamu is, nyilván… Az első csak nosztalgia, én is voltam egyszer ártatlan kis kamaszlány. Azzal viszont nem tudok mit kezdeni, hogy ölne értem. Miért? Puszta szimpátia okán? A kedves idős néniért sem ölünk, aki a zöldségest bódét viszi a sarkon, pedig totál szimpi. Nem, inkább nem agyalok rajta, felfogtam, elfelejtem, ennyi és kész. - Sajnos ez nem elég konkrét válasz ahhoz, hogy próbálkozzak. Nekem nem szokásom újrázni. Évtizedek után egy dolog, de egyébként… nem. Magyarázni nem fogom, nő vagyok, érzelmi kötődésre ugyan feltételezhetően nem hajlamos, de nem is óhajtom ennek még a lehetőségét sem megkockáztatni. - Felőlem a sírodba kerülésig, vagy inkább az enyémig is nézheted azt a naplementét. Akinek van egy csepp esze, kétszer sem égeti meg magát ugyanazzal a tűzzel. Nem hogy háromszor. Sóhajtok fel. Komolyan… az első után vérfarkas lett, én őrző. A második után az önbizalmam a béka seggét verdeste, ő meg lemondott valami nőről, akit nem kaphatott meg. Ha akkor meg tudta tenni, tegye meg most is, ha nem is azért mert tisztel annyira, hogy fejet hajtson a kívánságom előtt, hát azért, mert mással megtette. A végére érünk, nekem is élmény, minden masszírozás, mert imádom csinálni, de tény, hogy meglehetősen figyelemreméltó izomzattan rendelkezik, ám amikor a törülköző ledobása hagyja el a száját, kénytelen vagyok szemet forgatni. Ez hihetetlen. - Kimegyek, ledobod a törülközőt, felöltözöl. A program kérlek ez, amit mondtam, megmondtam, itt akkor sem, ha én magam akarnám, hogy fényesre csiszolj odalenn. Kötöm az ebet a karóhoz. Amúgy nem mondom, hogy nem esne jól, de lassan ideje lenne némi büszkeséget is magamra szednem, és megtanulnom nemet mondani. Ki is megyek a helyiségből, hogy felöltözhessen, addig kezet mosok, és kicsit kifújom magam. - Elég szép borravaló, de el kell keserítselek, nem kapsz érte extrát. Egy nyelvöltésre azért ragadtatom magam, másra azonban nem, és tényleg jobb, ha nem számít semmire. - Köszönöm, azt hiszem. Elég kisimultnak látszol, szóval rossz nem lehetett. Mosolygok az orrom alatt, tudom én jól, hogy a masszázs technikám meglehetősen jó, szóval ilyen téren nincs gond az önbizalmammal, és bízom benne, hogy ő is így vélekedik róla. Ha mégsem, nos… a negatív reklám is reklám. - Nos, este lesz még egy delikvens, egyelőre még nem terjedt el kellőképpen a hírem, de ami késik, nem múlik. Nem aggódom, hisz lesz ez még így sem, becsődölni szerintem nem fogok, ez eszembe sem jut, a szórólapok majd eljutnak azokhoz, akikhez el kell jutniuk, a vendégkör kiépülése nem két perc, én meg nem vagyok türelmetlen. - Neked van még dolgod a városban?
Ezzel a kis önkimentéssel annyit árult el, hogy a patkányok telefingották az információs csatornát és elakad a híráram. Ha én lennék egy ilyen társaság koordinátora, akkor a hasonlóan veszélyes kedvű egyedekről bizony üzennék mindenkinek, felhívva a figyelmet a problémára. Tudom magamról, hogy gondot jelentek és teljesen jogosnak érzem, amiket megtettem, szóval ez nem megbánás. Fairbanks és Anchorage közel sincs, összekötve sincs hivatalosan, mégis akad némi kapcsolat, nem közömbösek egymásnak. Nem azt várom el, hogy Wendy lógó nyelvvel rohanjon minden Rólam szóló bulvárkacsa után. Közérdekű információnak tartom, amiket elmeséltem, de ezek szerint a kihágások nem minősülnek olyan súlyosnak. Ami arra motivál, hogy még tovább feszítsem a húrokat, mert lehet. - Midász királynőért nem epekednék, az tény. Játszunk a mesékkel, mítoszokkal és közben jól tudjuk, hogy ilyesmire egyikünk fajtája se képes. Ezüsttel be tudnak vonni egy tárgyat, de hogy molekuláris szinten nemesítsék arannyá, az inkább alkímia, peremtudomány és legfőképp science fiction. A kérdésre felszaladnak a szemöldökeim. Még mindig jólesően nyugtatom szemeimet a zártság sötétségében és elmosolyodom. Régen volt, hogy is volt... A múltat feledteti a folyamatos eseménydús élet, de nekem az egy maradandó emlék lett. - Talán még dereng, hogy a bajnoki címre hajtottam és mikor elértem, egy csúcson éreztem magam, de nem a Csomolungmán. A karrieremet láttam azon a gyászmeneten, az ünnepelt Zöld Sárkány nem lehetett többet ugyanaz és akkor még nem voltam képes felfogni, hogy innen is tovább visz az út, méghozzá felfelé, nem lefelé és nem is egyenesen. A mocskos bosszúálló gondnok eret vágott rajtam azzal, amit tett. Később megtanultam értékelni az ajándékot, amit amúgy is megkaptam volna a Falkától, de nagyon rosszkor és kellemetlenül történt az egész. Amiért évekig dolgoztam, arra koszorút tettek és virágba borítva ásták el a föld alá. Én pedig nem tehettem többet a bezárt szobából, minthogy szétütöm a képcsövet, ami mindezt megmutatja. Kezdetleges reakció volt egy kezdetleges formámtól. - Tudod, Washingtonnak az a negyede, ami végignézte az én csontjaim és húsom kifejlődését, kevéssé volt barátságos. Sűrű szövésű gyermek voltam, többnyire felülkerekedtem az utcai kötözködésekben, de amikor először vertek meg Washington bűnös utcáin, én is megéreztem azt az érzést, hogy ebből nem kérek repetát és naivan azt hittem egy ideig, hogy jobb már nem következik be. De ha nem nézek szembe a félelemmel, akkor terrorizált városlakó vagy kicsi stílusú piaci tolvaj lettem volna, egy a sokból és nem a bűnbanda második embere, aki meg tudott állni a saját lábán és a buszon másokén is. Remélem, ez már elég konkrét tanmese arról, hogy ami sokáig élvezetes pillanatokat okozott, biztonságot jelentő rendszerességet nyújtott, az is fordulhat rossz irányba, de ilyenkor nem szabad elhajítani a kormánykereket. Megéri az újabb próbálkozást, mert az ismeretlen félelmetes. Amíg meg nem ismerjük. Wendy tudhatja, hogy akkoriban tisztes házasember voltam, ő lett az egyetlen meghágott kihágásom. Donnával boldog házasságban éltünk előtte és még azt követően is sok-sok évtizedig. Nem mondom, hogy sajnálom, amiért neki ez kimaradt az életéből. A legkülönbözőbb életutaknak is van helyük és ő is megtalálta a magáét. De érdemes olyasmiket kipróbálni, amikhez még sosem volt szerencsénk. Ilyen mély bölcsességekkel akarom újra a póznám végére csalogatni, hogy a zászlaja vidáman lobogjon a kéjtől fuvogatva. - Ezredes Asszony rendesen kiadta ám a parancsot! Akkor lesz szíves hátra arcot vezényelni magának, nehogy tényleg elcsábuljon... Cinikus vigyorral szólok rá. Nem tudom komolyan venni ezt a dirigálós stílust. Ő maga játszik a gondolattal, hogy újra feléled benne a vágy. Egészségesebb, mint a vak tagadás és nem is feltétlenül hihető, de kimondta és ezzel újabb magas labdát dobott fel, amit leverek, mint Zsugás Jimmy a kis tercet. - Nem kell, hogy elkeserítselek, olyasféle extrákért nem szokásom zöldhasúakat lobogtatni. Más a diszkóban koktélra hívni, akit gerincre akarok vágni. Semmit nem adnak ingyen, az élet sója drága dolog. Amit itt kaptam, az pedig megéri a plusz suskát. Egy nő esetében persze minden ilyen gesztus mögött ott játszik a lehetőség, hogy egyszer majd hálából talán engedékenyebb lesz és leereszti a várkaput, nekem pedig csak be kell rohanni, de nem csinálom ennyire direkten. Annyit bombáztam csak a mai napon, hogy szerintem Hirosimának, meg Nagasakinak érzi magát egyszerre. - Az ismeretségünk milyenségéből fakadóan pedig már rájöhettél, hogy rég tudnál róla, ha a cégér múlná felül a szolgáltatás minőségét - szólok hozzá, mikor visszatér, hogy a negatív energiáktól megszabadult király új ruháját tekintse meg. Ez a legőszintébb bók tőlem, mert ha csak úgy dolgozta volna meg a hátamat, mint aki a fehérneműs szekrényében kutat az intim holmik között, akkor ha nem is az asztalt, de szóbeli kígyókat és békákat vágtam volna a csinosan kerekded fejéhez. Persze nem így van, ezért is virítok olyan elégedetten teljes harci díszemben, azaz útra kész izompólóban és karomra vetett kabáttal felszerelkezve. - Az első sor téglát már leraktad és azt hiszem, a további malterozásra sem lesz panasz. Jó estét, jó szurkozást! Se este nincs, se szurkos idő, de ez most kellett. Egy vállalkozás beindítása komoly befektetéseket igényel és Wendy esetében én tényleg a kapcsolati tőkét tudom felajánlani. - Nos, ma csak te voltál az utazásom célja és egy kocsiderék beadott dolgozat javításának égető sürgőssége cibálja a fülemet. Hárfás köszönetet zeng a sötét angyalom és egy csomagnyi szórólapot elvinni, hogy az egyetemen is hírét keltse a cseppnyi, de óriássá növésre kijelölt üzletszerű tevékenységnek! Ha rendelkezésre áll pár ilyen, akkor fel is marom, hogy majd telepakolgassam a nyilvános hirdetőhelyeinket, legyenek akár parafatáblák, akár a folyosói társalgók kényelmes bőrülői. A nemet nem értem igennek, de ettől még egy kétoldali puszi és egy kiadós ölelgetés kijár nekünk. Azt hiszem, nem ez lesz a küszöb, amin a jövő muzsikusai átbucskáznak, hogy elhúzzák a nótánkat. - Visszaeső vendégre találtál és ha nem is lesz annyira ínyedre, akkor is pénzmagot kívánok itt hagyni legközelebb és azután is - hangzik a búcsúzásnak szánt fenyegetés, mely szerint máskor is jövök átgyúratni az izmaimat. Könnyű hátrafordulással és mennyentúli mosollyal lépek ki a friss levegőre, hogy megújult energiabázissal vezessek hazáig. A masszázs minden képzeletet felülmúlt, elérte azt a profizmust, amit megszoktam, ha már ilyenre vetemedem. Tény, ami tény, hogy mi ketten nem lettünk sokkal barátságosabb viszonyban, mint a büdös kutya és a jóorrú macska, de ha még lesz pár ilyen masszázsrandi, akkor változhat. Tudom, hogy nem akarja és nem is képes elhinni, de többet jelent nekem, mint gondolná. Egy útjelző követ, egy csomópontot életem közlekedési hálózatában és egy megbízható Őrzőt, akit talán olyankor is fel fogok hívni, ha mágikus segítségre lesz szükségem. Ami büszkeségemből fakadóan szinte kizárt... Az autórádióból szóló vidám rockdalokra úgy rázom a fejem, hogy kétség sem fér hozzá, újabb szinte léptem az energizálási folyamatokat tekintve és azt hiszem, függő is lettem. Rögtön, mint egy kokainista. Wendy és a rabul ejtő praktikái. Bilincsbe zár, közben pedig kirugdosna onnan, mert az agyára megyek. Épp ettől olyan érdekes ez az egész kutya-macska nexus, ami pulzál és vibrál, néha pedig kisül közöttünk.
Kezdőlap
//
