Kilométerek vannak mögöttem, el is fáradtam kissé, ugyanakkor határozottan jól esett a magam urának lenni hosszú idő után újra mindentől és igen, egyúttal mindenkitől is távol. Kicsit olyan volt az egész - visszatérni Anchorage soha nem nyugvó, pezsgő városába - mintha a távozásom innét álom lett volna csupán, s most ébrednék. Akárhogy is, a kettő között történtek minden jó és rossz eseményükkel együtt meghatározóak. Darren Jersey-ben, apám szavai, az összeköltözés Triával, a pincében töltött idő... - Nem cserélném hát el őket holmi álmokért. Az egyik étterem hátsó helyiségéből loptam nagyobb méretű terítőt, azt csavartam magam köré, ahogy a Pit hátsó, személyzet számára fenntartott ajtaja felé lopakodtam, immáron emberi alakomban. Lépteim lassúak, mozdulataim óvatosak és minden idegszálam pattanásig feszül, mikor valami moccan mögöttem. Hátrafordulva már készen állnék valami botcsinálta magyarázattal, mit is keresek itt - ha mázlim van, "csak" Raymond az - de úgy fest, erre semmi szükség nem lesz, mert aki a besurranó-tevékenység közepette rajtakap, az nem más, mint maga az Issumatar. - Solomon? A frászt hoztad rám, mégis mit csinálsz te itt ilyenkor?! - Lehet, ennek a kérdésnek fordítva kellene elhangoznia inkább, mégis olyan önkéntelenül peregnek elő belőlem a szavak, hogy le se tagadhatnám magam. - Jó, hogy jössz. Pont téged keresnélek... - De alulöltözöttségemtől megkíméltem volna a nagyközönséget, hiába lett volna hatalmas érdeklődés sejtéseim szerint egy parádésabb, első ajtón történő besétálásnak.
Nem szoktam hátulról támadó "vendégekre" számítani a Pitnél, sem ex-alkalmazottakra, ami azt illeti. Pláne nem egy szál... ez komolyan egy abrosz? Nos, a helyzet képet kívánt, így hiába fordult meg és vett észre, addigra már a kezemben volt a mobilom, hogy önelégült fejjel lőjek róla legalább egy fotót. - Pedig nem is pókereztél velem - jegyeztem meg köszönés helyett, egy vigyorral megtoldva, utalva arra, hogy akik így flangálnak a környéken, azok előtte szó szerint ingüket-gatyájukat elvesztették nálam. - Egyébként ezt én is kérdezhetném tőled - váltottam némileg komolyabb hangra, ahogy a terhelő bizonyítékot tartalmazó mobilt visszacsúsztattam zsebembe. - Sőt, úgy több értelme lenne - vontam fel célzatosan a szemöldököm. - Neked nem Jerseyben kéne a hasadat süttetned? Valahol szent meggyőződésem volt, még ha tudtam is, hogy nem így van, hogy minden hely a világon, ami Alaszkánál délebbre van, tökéletesen télmentes. - Kerülj beljebb - nyitottam neki ajtót és tereltem a raktárhelyiségbe egyelőre. - Gondolom nem teljesen véletlenül tévedtél ismét erre. - fordítottam fel neki egy rekeszt beszéd közben, hogy leülhessen, majd gondolatban üzentem Hannah-nak, hogy legyen olyan jó és kerítsen pár használható női göncöt. Nem volt teljesen megegyező a méretük, egy ideiglenesen gondolom sok minden megteszi. Bár a nőstényeknél sose lehet tudni. - A lányom mindjárt hoz ruhát, addig elkezdhetnél mesélni. Ha hozzám érkeztél, gyanítom, hogy van mit. Meg gyanítottam még egy maradási kérelmet is, bár ez tényleg csak foglalkozási ártalomból jött feltételezés volt. Rengeteg más aprósággal is felkerestek már, ám zömében ezzel szoktak.
Ahogy kiszúrom a mobilt, szemembe vakuzik fénye, akképpen lendül is a kezem, de esélyesen lecsúszom a tényt, hogy képen is meg legyen örökítve, amint nemzetközi jelzéssel ajándékozom meg egy fáradt, de annál szélesebb mosoly keretében az issumatart a fotózós gesztusért cserébe. - Mivel nem is fogok, gondoltam, hogy megelőlegezem neked az élményt! - Válaszolok könnyeden szavaira, egyúttal igazítva kicsit az abroszból lett mini ruhán, s szőke tincseimet hátra simítom egy hasonlóan rutinos mozdulattal, miközben felé tekintettem. - Gondolom az, hogy egyszerűen meguntam, nem lenne kielégítő válasz számodra. - Nemhogy kielégítőnek nem nevezhető, de hamisság bűze környékezi az egészet, hát nem is próbálkozom mélyebben belemenni ebbe. Imádtam Jerseyt, még ha a napos órák száma azért arrafelé is megcsappan ilyentájt, de a dolgok sokkal bonyolultabbak voltak annál, minthogy kedvelek-e egy helyet vagy sem. Ha ennyiről szólna ez az egész, nem álltam volna meg ennél a városnál már akkor se, mikor először léptem le Fairbanksből, nemhogy még vissza is térjek! - Egy ideje már a környéken vagyok. Úgy másfél hónapja. De lehet, hogy kettő... - A pincében töltött idő kicsit összezavarja még a fejemet, hiába pillantottam Triánál rá a telefonom kijelzőjére, hogy mégis milyen dátumot írunk pontosan. Beljebb tessékel, én pedig nem ágálok ellene, a hellyel való kínálást is elfogadom, hiszen farkasok vagyunk vagy sem, hosszú út van mögöttem. Aprót bólintok Hannah kapcsán. - Köszönöm. És igen, bár nem is tudom, hol kezdjem... Az igazi nevem nem Darlene. Bár erre gondolom te is gyorsan rájöttél. - ciccentem, nevetősen pillantva el egyúttal a raktárhelyiség túlsó felébe, ahol felpolcozva állt a készlet, készen arra, hogy megvívja harcát a mai vendég-rohammal. - Yetta Nacrosh-ként születtem Jerseyben, ott is haraptak be, így valóban az otthonomnak nevezhetem a várost. Egykeként nőttem fel, a bátyám és a nővérem meghaltak a születésem előtt. Legalábbis ez volt az általánosan ismert sztori, de a beharapásomat követő években kaptam egy hintet, hogy a bátyám mégis életben van, idővel azt is sikerült kiderítenem, hogy Fairbanksben eszi a fene. Ekkor jöttem először a városba. - Aprót biccentek, mintegy megerősítésül, s nem tudom, mennyire kíváncsi a látszólag Ádámtól és Évától elkezdett történetemre, belőlem mégis terápiás könnyedséggel peregnek elő a szavak, mintha csak azzal, hogy kimondom, tisztább lenne a visszatekintésem képe is. - Anchorage-ba a falkák egyesülésekor kerültem. Hogy miért nem tartoztam egyik falkához sem épp akkor és kellett eljönnöm, az szövevényesen bonyolult, a lényeg, hogy itt kötöttem ki. - Apró, hálás mosolyt küldök ezúttal Solomon felé, hiszen akkor sokat köszönhettem neki, s remélem, ez most sem lesz másképp. Úgy is mondhatnám, írja a szívesség-számlámhoz... - Nem akartam messzebb menni, mert volt, aki itt tartson ezen a vidéken. Aztán ez az illető minél távolabb akart tudni innét a tavaszi történések elől... Jersey csodás volt, imádom még mindig! De valami minden nap hiányzott, valami, amitől még az ég is színesebb kicsit, tudod. - Szusszantam lemondóan a szentimentális megjegyzés élét igyekezve elodázni előle. - Úgyhogy visszajöttem és terveim között szerepelt maradni a városban. Talán még a falkához is csatlakoztam volna a kedvéért mert szeretem az embert, a farkasomnak pedig párja az övé! - Könnyed nevetésem hitetlenkedő, egyúttal egészen aranyos gesztus tőlem. - Elcsesztem minden lehetőséget erre, Sol. Anchorage az egyetlen lehetőségem ezen a területen. Vagy egy barlang, de sosem voltam az a magában morgós, kócos öreglány típusú nőszemély...! - Húzódott könnyed, csalfa mosolyra képem, ahogy felpillantottam rá.
- Nem szabad így elzárkózni - ciccentettem minden komolyságot mellőzve, majd beljebb tereltem. - Eltaláltad - bólintottam, nem is szaporítva erre tovább a szót. Tudja, hogy regélnie kell, úgyhogy innentől más dolgom nincs, mint lelkes hallgatóssággá avanzsálni. Nem állítom meg, nem vágok közbe, hagyom, hogy a saját szájíze szerint mesélje el ittlétének okát - ez is sokat elmond valakiről. Miket tart fontosnak, miket tart számon... Rhydiant se véletlenül hallgattam meg, az ilyesmi árulkodik a leginkább és habár nem feltett szándékom mindezzel visszaélni, jó tudni, mihez nyúlhatok, mely húrokat pendíthetem meg valakin, ha ezt-azt el szeretnék érni. Nem fenyegetéssel, vagy zsarolással, ugyan! Az túl durva és leginkább egyszer használatos trükk, emellett rám se vet túl jó fényt. Szeressenek és tiszteljenek, bízzanak bennem, ne pedig tartsanak tőlem, mint ördög a tömjénfüsttől. Ahogy a falnak támaszkodva állok, egy gálán széles mozdulatot teszek karjaimmal, én, mint megmentő és befogadó. És ha már megmentő, Hannah ezen a ponton érkezett meg a ruhákkal, amiket egy cinkos "a csajok tartsanak össze" mosoly kíséretében tett le Yetta mellé. Megint sántikált valamiben, mint mindig, de legalább tudott magára vigyázni. Folytatja a történetét, amikor pedig az ide húzó erőről beszélt, keserédes mosolyra rándult a szám. Hogyne tudnám. Jobban, mint azt sejti, s amíg az övé még élő, eleven lobogás, addig az enyéim már csak hamvaiban senyvedhet. Egyszerre irigyeltem és örültem látszólagos boldogságának, ő még megélheti azt, amit én elszalasztottam, mert valami erősebben élt bennem. Elcseszte a fenti lehetőségeit... Nagyot sóhajtottam, s ha közben öltözött, attól sem zavartattam magam, farkasok vagyunk, egyikünk sem ma kezdte ezt az életet ráadásnak. - Miért nem maradhattál ott? Mivel cseszted el és mekkora esélye van annak, hogy nem elégszenek meg azzal, hogy a városon kívül tudnak?
Felnevetek kissé megjegyzésére, nem említettem volna még, hogy nem konyítok a pókerhez egyáltalán? Megeshet. Világéletemben biliárdos-dartsos csaj voltam inkább, ami a "kocsmasportot" illeti. - Ahhoz előbb meg kellene tanítanod játszani, de tudod, mondják, a tanítvány felülmúlja mesterét! Én a helyedben nem kockáztatnék... - Kuncogva lépdeltem be a raktárhelyiségbe előtte, hogy helyet foglalva leljem meg tekintettemmel az Issumatart újfent. Részletesen beszámolok a történetemről, de igyekszem mégis tömörítve, leegyszerűsítve és nem nevesítve túlzottan a dolgokat előadni mindent, mert bármennyire is kedvelem és nem szándékozom visszaélni a bizalmával, azért engem se ejtettek a fejemre kis bundás koromban, hogy mindent naturalista részletességgel ábrázoljak életemből olyannak, akire nemhogy nem tartozik minden belőle, de esélyesen a nyolcvan százaléka nem is érdekli különösebben. - Hirtelen felindulásból felgyújtottam a párom műhelyét, amit a falka sajátjáénak tekintett valahol, ezzel pedig felrúgtam a friss és ropogós bétával kötött egyezségem a maradásom kapcsán. - Tártam szét kezeimet kissé, megadóan és egyúttal nem árulva zsákbamacskát. Hannah-nak hasonlóan cinkos mosollyal köszöntem meg a ruhákat, jó volt látni az egykori (és leendő?) munkatársnőt, jobb színben volt, mint valaha! Ellenben velem, de... ettől már csak feljebb lehet, nem igaz? - Nos... ha engem kérdezel, teljes mértékben. Elvégre elhagytam a várost határidőre és még a küszöbre se piszkítottam búcsúzóul. Csupa jókislány voltam! - Nevetve bújtam bele a farmerba, s reménykedem, hogy Hannah valami bővebb pólót hozott, különben igencsak szűkösen lesznek az ikrek alatta. Nem mintha az övéinek méretével probléma lenne, csak... mindegy! Vissza a tárgyra, miközben a pólóba igyekszem bújni minden szégyenkezés nélkül, a hím előtt válva abrosz-görögből Hannah No. 2-vé. - Hacsak Darren vagy Olen nem csinálnak olyasmit, amiért szükségét érzik engem elővenni példa statuálásra... de ettől azért korrektebbül rendezik a dolgaikat, ha engem kérdezel. - Jah, merthogy ők a bátyám , meg a párom. Vagyis fordítva. A párom meg a bátyám, na!
A "long story, short" után már csak egy-két kérdésem maradt a teljes tisztánlátáshoz. Amikor először jött a városba, akkor is Fairbanksből menekült, másodjára szintúgy, és mivel ott falka van meg isten haragja, jobb szeretem tudni, számíthatok-e onnan nem csak weekendezés, hanem megtorlás miatt leruccanó falkásokra. Nem sűrűn fordul elő ilyesmi, ezt meg kell hagyni, a legutóbbi eset is a nyomoronc Corvinokhoz volt köthető, és örülnék, ha ez még sokáig így maradna. - Örülök, hogy a Pittel nem tetted ezt egy-egy tapló vendég után - ingattam a fejem. Nem adtam alá a lovat röhögéssel vagy helyesléssel, de nem is mondtam, hogy ejnye-bejnye: előbbi hülyeség lett volna, utóbbihoz meg az kéne, hogy emiatt még itt is zaklassák. Gondolom amúgy is kapott már fejmosást meg minden szépséget. Elég volt ránézni, lerítt róla, hogy az elmúlt heteket nem egy wellness szállóban töltötte. Hannah cameója után a figyelmem ismét Yettáé, valamint a következő kérdésem is, mialatt öltözött. - Jó kislány, az! - engedtem meg magamnak egy kurta nevetést. Ez a nevetés vált fáradt sóhajjá, miután felvette a lányom pólóját, az eredmény igencsak szemrevalóra sikeredett, és eléggé figyelemelterelőre. Kibújtam a dzsekimből és felé nyújtottam. - Majd kérem vissza. Szeretem ezt a dzsekit, no! De ilyen vérforralóan azért ne mászkáljon, nem vagyok erkölcscsősz, az ő erényét meg pláne nem kell félteni, annyi viszont szorult belém, hogy a hely népszerűségét ne az itt dolgozók testi adottságainak kihasználásával akarjam fokozni. - Ha ilyesmi előfordulna vagy tudomást szereznél róla, azonnal szólj. - Kérés és parancs egyszerre. - A lakásoddal nem tudom, mi a helyzet - tekintve, hogy nem falkáskodni ment farkas-fület behúzva, hozzá nem értem -, állás ha kell, azzal tudok szolgálni. A fiúk örömkönnyeket fognak hullatni, szóval a felmosót is tarts közel magadhoz - adtam a tippet, fejemmel a sarok felé bökve az említett eszköz irányába. - Azt pedig merem remélni, hogy a hímjeid tény képesek elmaradni a seggükön és nem hoznak ide bajt. Gondolom látogatóba jönnek majd. - Nem kell zseninek lenni ehhez. - Ne keverjenek bajt. Se északon, se itt, akkor felőlem járhatnak-kelhetnek időnként a városban - igazából ennyi több megkötésem nem volt. Nyilván sokkal jobban fogok figyelni, amikor valamelyik jómadár felbukkan és Yettán is rajta lesz a fél szemem egy ideig, mert jobb félni, mint megijedni. Ezt viszont nem kötöm az orrára, nem célom a paranoiakeltés. - Itt pedig kezdhetsz, amikor tudsz.
Rövid kis kacajt hallatok megjegyzésére a Pit kapcsán. Most komolyan... ennyire két lábon járó tornádónak nézek ki? Oké, lehet van alapja, hogy női nevekkel szokták illetni őket, de akkor is! - Ki kell ábrándítsalak, a gyújtogatás egy olyan szint a kapcsolat-lépcsőn, amit ki kell érdemelni! - Fejemet ingatom szórakozott könnyedséggel, hogy megválva az abrosztól a kölcsön ruhákat igyekezzem magamra venni, s közben még komolyabb választ is adjak neki, hiszen bármennyire is balhés színezetűnek tetsszek szemében az elmondottak fényében, tényleg nem kenyerem a feszültségkeltés. A baj jár az én nyakamra és nem fordítva, cserkészbecsszó! Fáradt sóhaját elsőre nem tudtam mire vélni, hirtelen kissé riadt fény is költözött tekintetembe, attól tartva, talán rosszat mondtam az imént, ám ahogy felém nyújtja a dzsekit... Bármennyire igyekszem, kibuggyan egy kicsit hangosabb kacaj belőlem. - Ez most komoly...? Mikor lettél a nem létező erényeim őre? - Remélem nem Darren előzött meg valamiféle hívással, bármennyire is hízelgett volna valahol esetleges féltékenységének gondolata, birtoklásának kissé talán túlzó, mégis éppen ezért őszinte kifejeződése. Persze, nem mondok nemet a dzsekire, ha már odanyújtja, belebújva könnyedén veszek el a széles vállakra készült bőr ruhadarabban. Van valami nosztalgikus érzet a bőr kopottas-használt illatával keveredő férfiparfüm és dohányszag elegyének, minek köszönhetően önkéntelenül is összébb húzom a dzsekit magamon. Kérnie sem kell! - Rendben. Lakás meg nincs, a cuccaimat is egy reptéri csomagmegőrző szekrénybe küldik majd. Holnapra ide is érnek remélem, aztán majd megoldom a többit magamnak. Addig meg akad elég ismerős a városban, majd meghúzom magam valahol... - Vontam vállat kiszélesedő mosollyal, s hangom pontosan azt sejtette, ami a valóság volt: pontos ötletem volt a valahol kapcsán, nem kellett féltenie, hogy csak vaktában kopogtatok végig az ismerősökön az éjszaka közepén. Az állás kapcsán azért kissé meglepetten fagytam le pár másodpercre. Oké, hogy kérni akartam, de... nem gondoltam volna egy pillanatig sem, hogy önként ajánlja majd fel a helyet. - Ezek szerint nem leltél nálam jobbat a posztra... - Mosolyodtam el szelíden, kétségtelenül jól esett a gesztusa. - Megmondtam, hogy nem fogsz, látod! És köszönöm, Solomon. - Biccentettem is megerősítően, a könnyekben úszó srácok kapcsán kiszélesedő vigyorral képemen. Ez legyen a legnagyobb bajom a hely kapcsán, nem igaz? Aprót bólintok megerősítően feltételezésre, mely szerint látogatóba jönnek majd. Arról inkább nem ejtek szót, hogy esélyesen ki se mozdulunk majd - legalábbis eleinte - a lakásból, ha tényleg engedi őket ide a falka, direktbe hozzám kérve el magukat. Ez még a jövő zenéje több szempontból is, de ahhoz igyekszem tartani magam, amit az issumatar világosan lefektet. - Mindenképp szólni fogok, ha többről lenne szó puszta látogatásnál. - Arra pedig, hogy szinte bármikor kezdhetek, őszinte meglepettséggel nevetek fel. - Hát én most... megölelnélek, de félek, még a végén zavarba hoználak! - Húztam kissé a dzsekis akciójára utalva vissza, hogy vállaimat kissé leengedve fűzzem tovább a dolgot: - Igyekszem mielőbb rendezni a soraimat és kezdeni! Gondolom a részletekért Rayt keressem... ő bent van ma amúgy? - Firtatom, s hacsak nincsen más, úgy bizony az említett hím után néznék egyéb, lakhatási okokból kifolyóan. Na jó, meg azért a képét is régen láttam, mindenképp jó érzés lesz a viszontlátás, még ha nem sírtam tele a párnámat társaságának hiányától, akkor is.
// Hacsak nincs más, úgy köszöntem szépen a mindent! Ö.Ö //
- Ezt szomorúan hallom - biggyedt le minden valós tartam nélkül szám. Minden esetre jó tudni, hogy nem lett piromániás, így mégis biztonságosabb a maga bajos módján. Az öltözést és annak eredményét viszont nem hagyhattam tettleges megjegyzés nélkül, amire ő természetesen verbálissal reagált. - Ha ki akarnám szúrni a szemem, fognék egy kést. Kevésbé erotikus megoldás, még mindig jobb, mint később azt sztorizni, hogy megbotlottam és a mellbimbód nyársra hányta a szemem - morogtam orrom alatt. Így is volt röhejesnek tetsző eset a történet-táramban, lásd spermabank, ha lehet, nem nagyon szaporítanám tovább hasonló kaliberű esetekkel. Nem vagyok megrögzötten rigolyás a híremre, ám tény, hogy nem árt vigyázni rá. Igaz, ennek a szemkiszúrásnak a szó szoros értelmében nem sok reális esélye van. - Bosszantó lenne azt visszahallani, hogy csak a testi adottságaid miatt vettelek vissza - mondtam immár komolyabban. - Ha az érdekelne, másfajta üzletet is nyitnánk a hátsó szekcióban - tettem hozzá sokat sejtetően, amiből szerintem világos volt számára is, mire gondoltam. Örömmel hallottam, hogy el tudja rendezni magának a dolgait, nem tűnt amúgy sem egy elveszett királylánynak, jó látni eme feltételezés beigazolódását. Ez is az egyik oka, hogy minden további nélkül visszaveszem - nem esik kétségbe, ha valami gáz van, feltalálja magát, tudja kezelni a helyzetet. Legalábbis itt, meg a pult mögött mindenképp, a magánéleti hullámvasútja pedig addig nem érdekel, amíg ide nem hoz vele bajt. Az meg a másik oka a szívélyességemnek, hogy így kisebb eséllyel kerüli el a figyelmem az esetleg baj. Nincs priusza nálam, mondjuk inkább úgy, hogy az "egyelőre nagyobb megfigyelés alatt tartott farkas" kategóriába esik. - Azért ne szállj el - nevettem röviden. - Ne kelljen megbánnom - mondtam finom mosollyal körítve szavaimat, hogy aztán a látogatóira vonatkozó dolgokat is átvegyük a biztonság kedvéért. Nem szeretnék olyasmibe szaladni, hogy "dehát nem szóltál". Falra tudnék mászni az ilyesmitől. - Elmész ám te a picsába! - förmedtem rá a zavar kapcsán, de hangom mellőzött minden támadó élt, szám vigyorra rándult pimaszságától. - Bent, az irodában van, szerintem épp csákót hajtogat a megrendelő lapokból, menj, boldogítsd! - mordulok még mindig az előbbinek hála, de ugyanúgy jó kedélyű vagyok. Ami azért ritka mostanság. - Ha az ő szemét ki is szúrod - intek ő-nagy-keblűsége-lelkűsége felé -, szellőztessetek, ma este még be ülök oda kicsit, de nem azért, hogy a ti párzásszagotokban lubickoljak. Egyik sem egy szent lélek, tudom, hogy volt már dolguk egymással, és igazán: a látszat ellenére sem erény-, sem hűségőr nem vagyok. Útjára engedtem, amit kellett megbeszéltünk és ha úgyis marad, akkor meg bármikor el tudom érni, ha kell. Ha más nem, hát itt.
//Én is köszöntem! Az irodás dolog nem engedélyadás vagy biztatás!!!! >.< XD//