Gyomorforgató szag terjengett, ezért a nyakamban hordott sötétkék-fekete mintás kendőt az orromra húztam, bár ez se sokat javított a helyzeten, mégis legalább az illúzióját megragadhattam annak, hogy nem szívom tartósított hullák eszményi aromáját. Lesz mit kitakarítani. A lelkem mélyén sajnáltam Ricket, hogy idáig süllyedt, se a tulajdonomhoz, se egy vérfarkashoz nem méltó az effajta unaloműzés. Az enyém se szebb bizonyos értelemben, ám legalább nem másnak kell utánam összeszedni a szemetet. Szabadságon volt a szentem, amire mosolyogva engedtem, habár előre láttam, miféle szuvenírrel fog hazaállítani. Szerettem volna addigra egy kis meglepetéssel készülni neki, mert igaz, hogy eddig fikarcnyi jelét se mutatta annak, hogy vezetői törekvései lennének, mégis... a pofátlanság netovábbja ilyen mértékben a "házamba" piszkítani. Beteg állat. Nekem pedig mindegy személyes ügy, az már más lapra tartozott, hogy Gorant érdekelte annyira a hely, hogy bevonjam. Az egyetlen, ami kapcsán ő is rosszul fog járni Rickie fiú miatt az, hogy innentől sokkal jobban a Piten fogom tartani a szemem. Az első ügyintézőm egy kincs volt, azóta minden váltással rosszabb lett, ezzel az anyaszomorítóval pedig elértük a mélypontot. Szerencse, hogy csak egy helyiséget sajátított ki a perverz hobbijának. A pajzsomat teljesen leengedtem, fáklyamód világítottam a sárgaköves utat Dotty Goran számára. Az érkeztéig kifejezéstelen arccal álltam, hátamat a falnak támasztva, a "műalkotásokat" szemlélve, nem sokkal belépése előtt pedig lehúztam a kendőm és rágyújtottam. Inkább a bagó, int ezeknek a szaga. - Remélem, neked nincs eddig jól titkolt nekrofil hajlamod - üdvözöltem így, mert nem láttam értelmét még hússzor elismételni, hogy "hello", "szia", "szevasz", "hali", "cső". A telefonban már megejtettük, napközben is lógatta itt a lábát. - Se ehhez hasonló szarságod - mutattam körbe a nemrég általam berúgott ajtó mellől, ahogy beljebb tessékelte, hogy szemrevételezhesse ő is a bűzforrást. - Januárig máshol eszi a fene, addig ki fogom pucolni ezt a placcot és nem csak a pincére értem. Akadt más is, amiről beszélni akartam vele, de előbb ezt a kört fussuk le.
Szabadságon. Pofán leszakad. Ebben a tömegben? Hányok az egésztől. A legcsodásabb időszak, két ünnep közt a sok magányosan kóborló lélek mind betalál egy-egy kocsmába. A nagy részüknek gőze sincs róla, hogy miféle farkasbarlangba eszi a fene. Egyre inkább érlelődött bennem, hogy nem fogom szépen csinálni, mert bazd meg, hogy néz már ez ki. Minden héten tele vannak a lapok az eltűnt lányok képeivel, ez meg itt szedi szét őket, tudni sem akarom, min kell keresztülmenniük, mire a mészárszékre kerülnek. Én sem vagyok egy matyóhímzés, de ez megfekszi a nem épp gyenge gyomromat. Gőzöm nincs, mit akar az öreg, mint ahogy arról sem, miért hívom annak, alig idősebb nálam. Azt már közöltem, hogy akarom a pitet, már vezetni, megvenni eszembe nem jutna, és intézkedni fogok az ügyben. Lehetséges volna, hogy túl sokat pöcsöltem? Megpróbáltam én szépen rávilágítani, hogy el kéne húznia a belét, de nem volt vevő a dologra. A pincében tudtam már, merre kell mennem, de az illatorgia is bármikor odavezetne. - A mészáros meló sosem vonzott. Az meg, hogy hullákat dugjak, hát ez hülye, eszembe nem jutna efféle balfaszság, a végén tényleg rámegy a dolog a gyomromra, csodás lenne kitenni a taccsot. Hallgathatnám, amíg ismerem. - Van egy kipreparált szarvas fej a hálóm falán. Az ér? Csak én lehetek olyan beteg állat, hogy egy ilyen szitu közepette elvigyorodom, tudja mit gondolok a hülye kérdés, hülye válasz témakörről. Ha lennének ilyen agymenéseim, nem tudnám eltitkolni előle, lévén kurva sokszor látjuk egymás pofáját. - Hát mire? A pincsikutyáira? Vannak, de a legtöbben szívesebben dolgoznának más keze alá. Mondjuk az enyém alá, ha érted, mire célzok. Legalább az alkalmazottak nagy része inkább szimpatizál velem, aminek szívből örvendek, de ettől még nem lesz könnyebb a helyzet. Nem az, hogy ne tudnám megölni, két percembe sem kerülne, de attól tartok, túl nagy rumlit csapna maga körül, finoman kell intézni, hogy ne derüljön ki, és ne legyen egy szem tanú sem sehol. Az egykori alfámra emlékeztet ilyen téren, ott is a diszkréció volt a legfontosabb, de most nem áll módomban ötven évig szőni a kis hálómat. Azonban ami késik, nem múlik.
Lerítt Rayről, hogy mennyire volt oda ezért a helyért, és hazudnék, ha azt mondanám, meglepett, vagy nem értettem volna. Ami azt illeti, mindkettőnknek érdeke volt, hogy ez a hely rendben legyen, ahogy az is, hogy a zsaruk ne fogjanak szimatot - se az őrzők! Elvigyorodtam a szarvasfejre. - Majd összeismertetem a mókusommal. - Normálisan kezelni egy ilyen elmebeteg helyzetet szerintem több mint embert próbáló feladat. Ha nem ütöd el faszsággal, beleőrülsz, ilyen egyszerű. - Nem is a legtöbb a probléma, hanem az az egy-kettő. - Más se hiányzott nekem, minthogy az egyik megneszeljen valamit és nagy összefosásában megpróbálja rám, mint tulajra húzni a vizes lepedőt. Rayre pillantottam, pontosan értettem, mire célzott, amit kis biccentéssel jeleztem, majd az egy asztalról felvettem pár papírt és felé nyújtottam. - Ezért is kell az az egy-kettő. Szállítási papírok olyan tételekkel, amiket mi rohadtul nem forgalmazunk. Ez a szerencsétlen állat megrendelésre is dolgozik. - Logikus, ha minden lány itt lenne, akit elintézett már kifolytak volna a folyosóra. Nagyot szívtam a cigiből. - Az egész szarságot el akarom varrni, nem hiányzik a nyakamba néhány elégedetlen megrendelő, se bosszúszomjas, munkanélküli szállító. Viszont ez személyes üzleti ügy, szóval úgy kérdezlek, mint barát: segítesz ezt lezárni? Semmi sem kötelezte, és ha nélküle kell a megrendelők után járnom, akkor se dől össze a világ. Ismertem a Pittel kapcsolatos célját, nem volt titok, így afelől fel se merült a kérdés, hogy Ricket illetően benne volt a buliban, a kérdés így a belefolyás kiterjesztésére vonatkozott elsősorban. A hely az enyém, így a felelősség is. Csakhogy mivel ez egyáltalán nem városi balhé volt, így finoman és egyértelműen kellett kezelnem, az ügyintéző cserjét pedig a megfelelő módon lekommunikálni a helyi vérfarkasok felé.
- Csodás találkozó lesz. Mindig is bírtam, hogy kellőképp agyament pöcs ő is, bár ha engem kérdezne bárki, ő ha lehet, még nálam is szociálisabb alkat, nem véletlenül Issumatar. - Szórakozol? Könnyű megtalálni őket, még könnyebb eltenni őket láb alól. Nekem nem fog lelkiismeret furdalást okozni, ha bárkit meg kell fosztanom a szennyes kis életétől, és túl rég volt már rá példa. Az idősebbik Corvin bőrére utazom, bízom benne, hogy el fog bukni, de egyelőre nem történt még meg. - Szívatsz? Hát bazmeg. A papírokat látva nehezemre esik türtőztetni magam. Elképesztő. Hogy a faszba jut bárkinek ilyen eszébe? Ráadásként nem elég egy belőle, ráadásként van több ilyen elmebeteg gyökér is a világon. - Nem sokszor ellenőrizted ezt a faszkalapot a jelek szerint. Legalább egy éve csinálja. Lobogtattam előtte a legrégebbi szállítólevelet, mondhatjuk, hogy megbízott benne, noha ebben az esetben bizony istenesen sikerült mellényúlnia. - Szórakozol? Hogy a faszba ne segítenék? Nem lesz könnyű mindet lenyomozni, ki kéne deríteni, hogy bonyolítja a üzleteket. Kik azok, akikhez ezek a levelek vezetnek, mert szerintem minden fals rajta, legalábbis baromság lenne másként csinálni. Disznózsír? Mintha baszki mellékállásban vágóhídja lenne, már a normális, disznós fajta. Undorító. Azonnal nyújtom is vissza neki a papírokat, találkoztam én már épp elég beteg elmével, én is igencsak kegyetlen tudok lenni, de cél és ok nélkül soha. A beteges fantázia a szememben nem ok. - Van terved? Neki mindig van, így bíztam benne, hogy most is, én nem szeretném előásni magamból a beporosodott stratégát, ha nem feltétlenül muszáj.
Elvigyorodtam, még jó, hogy csodás találkozó lenne, kitömött állatok találkozója csakis olyan lehet! Ez a könnyed vigyor viszont minden gond nélkül hajlott valamiféle komor elégedettséget tükröző mosolyba, ahogy közölte, hogy könnyű őket megtalálni. Nagyszerű, legalább ennyivel kevesebb dolog miatt fog fájni a fejünk. - Bár azt tehetném - mondtam a fejemet ingatva immár mindennemű jókedv nélkül. - Tudod, hogy voltam vele: csendes fajta, már tudjuk, hogy csendes őrült fajta... Addig mondjuk nem is volt semmi gond, amíg nem kezdett érdekes szag szivárogni az irodámba is. - Ezt még mindig pofátlan sértésnek éreztem, ám egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy mekkorának. Annyira mélyre ment vele, hogy saját mancsulag akarjam kipreparálni, vagy épp ellenkezőleg, annyit se ér, hogy akár félig átváltoztatott kart vesztegessek rá. Majd a pillanat heve fogja szülni ezt a döntésemet azt hiszem. Az ellenőrzés pedig... mondhatjuk úgy is, hogy bármennyire kínos, de Jane-ék után nem sok minden tudott érdemben foglalkoztatni. Az utóbbi időben bújtam ki ebből zsongó semmiből rendesen, mintha másnaposságot hagytam volna a hátam mögött, én mondom. De erről neki nem kellett tudnia. És nem csak neki, másnak sem, mert a legmesszebbmenőkig magánügy volt. Biccentettem a besegítésre, nem csalódtam benne. - Van. Tudok pár farkast, aki szívesen dolgozna itt, gondolom neked is van ilyen kispajtásod a cserkészcsapatból - húztam ismét mosolyra a számat. - Elvileg a hét végén lesz egy fuvarkör, de kamu is lehet a dátum, szóval mostantól figyeltetve lesz a környék velük. Ha melózni akarnak, megtartjuk a felvételit. Követik ezeket az elragadó csomagokat, megmondják, hol kötnek ki és finoman közöljük, hogy nincs több szállítmány, elfogytak a görög szüzek. - Szívem szerint a nyakukba varrtam volna a rendőrséget, de azzal a sajátomba is kapom őket, köszönöm, nem. - Kétlem, hogy túl messzire szállítmányozna, gépre biztosan nem küldi fel őket, minél több idegen kézen forog a cucc, annál nagyobb a kockázat. Azok alapján pedig, hogy eddig nem szimatoltak nálunk, legalább ilyen téren tudja, mit csinál. Se kényszer, se muszáj, de aki Pites kitűzőt akar, tegyen érte, a nagyon jók talán nyalókát is kapnak... Kezdek olyan cinikus lenni, mint Anatole. - Kérdés-kérés-javaslat? - vontam fel a szemöldököm a hímre nézve.
- Addig is gond volt, csak senki sem vágta. Nem állhatom, hogy ne pontosítsak, mert bárki bármit is mondjon, kibaszottul gáz nőket elrabolni, és kiélni rajta a perverz vágyainkat, hogy aztán mészárosost játszunk velük. A jelek szerint van, ami már nekem sem fér bele. Szeretném kibelezni azt a faszt, mennyivel egyszerűbb lenne. Tudja csak meg, hogy milyen, amikor vele csinálják ugyanazt. Az egyik elbaszott játékszerét holt biztos, hogy feldugnám a seggébe, érezze csak a törődést. Virág óta rohadt gyorsan ugrom arra, ha bántja valaki a tehetetlen nőket. Egy rátermett farkasnőstény nem téma ilyen téren, vannak túlontúl is öntudatos fajták, de az emberek törékenyek, túl hamar tönkremennek. - A Duncan gyereket is bepakolnám a letesztelendő egyedek közé, tud a sztoriról, kiszagolták a kis szukával, akivel itt garázdálkodtak tavaly. Legalább akkor azt is megtudjuk, kivel végezteti a piszkos munkát, bár van tippem. Az egyik kidobó biztosan a csatlósa, kurvára idegesít az a fasz, de a Corvin srácnak ígértem a bőrét, ha úgy alakul, hát majd összeakasztja vele a bajszát, egyel kevesebb gond. - Egy határon sem jutna át, hacsak nem egy bika illuzionistával szállíttatja őket. Az megoldaná, még egy rendőrkutyát is simán megvezetne. Nem mondanám biztosra, hogy nem szállíthat messzire. Kockázatos, de nem lehetetlen. Nem örülök neki, de a fajtánknak megvannak erre az eszközei, és ettől csak még undorítóbb az egész, a dolog valahol ott lehet cifrább, hogy kizártnak tartom, hogy vérfarkasoknak menjenek a szállítmányok, ha azok adnák ilyenre a fejüket, levadásznák maguk az áldozatot. Legalábbis remélem, hogy igen, és nem felettébb szánalmas pondrók, hogy erre sem képesek. - Van valaki, akiben megbízik, de nem egy elmebeteg fasz, és lehet hatni a józanabbik felére? Nekem nem jutott eszembe ilyen, de ez nem jelentette azt, hogy nincs, ő mégiscsak jobban, és régebben ismerte nálam az ittenieket. Sokkal többet tud nálam, ezért nem szégyellem kérdezni, bár ha nem így lenne, akkor se nagyon foglalkoztatna a dolog, a cél érdekében belefért. - Kéne egy csali. Valaki, akit nem ismer, és megvannak az eszközei arra, hogy megtévessze, árny, esetleg álmodó, és vállal némi kellemetlenséget. Erre csak akkor lenne szükség, ha most nem jutunk semmire, bár remélem, hogy relatíve hamar sikerül lerendezni az ügyet. Így is túl régen húzódik. Sajna egyik sem vagyok, és még nő sem. Mondjuk, ha illuzionista lennék, még akár tudnám is nőnek érzékeltetni magam, de ez is hibádzik az esetemben.
Ez jó volt. Kevés viccen derülök, de ezen elhúztam a számat. Aztán megint a sört. De az események felpörögnek és magam se veszem észre, de pillanatok múlva már csörtetek, mint egy vaddisznó. Felnyársalnám azt a disznót, meg a sleppjét. Solomon finom jelzése sok mindent közöl. A szabályokat, az érdekeinket, a jól felfogott érdekeinket és az eszét, ami miat mindig is felnéztem rá. Erőben se kutya, de hogy még értelmes is, jó politikus, na az a nem semmi. - Tisztelem azokat a seriffeket, akik fegyver nélkül tartanak rendet - locsogja a maffiózó. A szemeim összeszorulnak. Ha egy kis fogalma is lenne, kikkel áll szemben... És hogy én vagyok a testőr. Solomon előadja a tökös énjét és ez tetszik. Egy oldalon állunk és ilyen ritkán volt. Inkább lecsendesített vagy partner volt egy baráti szétverősdire, ha épp nem csak dumáltunk szimplán. Harcostárs lett, mert így alakult. Az a lökés azért kicsúszott a kezemből és a főnök úr be is szól. ~Ezeknek vastag a bőr a képükön, öröm lesz lenyúzni~ Szavaimban és érzéseimben is ott van, hogy képes vagyok várni. Már képes vagyok. Nem bízom Solomonra az egész melót, hisz az én bosszúm az én ügyem. És úgy jön ki, mintha összedolgoznánk és én lennék az előörs. Na ez nem tetszik. A nagyseggű villanó szemekkel néz rám. Majdnem felborítottam, a másik meg nem vehette elő, amivel készült. A fegyver a zsebben maradt, mert Stavros megmondta. Az emberei előtt van azért tekintélye. A diszkó népe nézi a műsort és ez kurvára nem hiányzik. - Bízom a jóindulatában, hogy észérvekkel tudunk tárgyalni. Kérem, emlékeztesse erre az urat is Ön mellett! - szól a görög a mikrofonfejével. Rám néz és lekicsinyel, mint egy állatot. Csak Solomon jelenléte menti meg. Az ajtó mögött szabad a pálya. Megyek én is tárgyalni, aztán meg lesz beszélve minden. Az én nyelvemen, ami az ököl nyelve... - Jó a memóriám, töki. Irány a bársonyfotel! Faszt bársonyfotel. Inkább véres padló jut majd neki. Valahogy elrendezzük, mit tudom én, hogy, de ahogy eltűnünk, már kap is a nyakába valamelyik. Solomonra nézek, hogy vezesse őket vagy mi. Illemről fogalmam sincs, meg nem is érdekel, kit kéne előre engedni, de én zárom a sort és az ajtót is. Ezek mennek, mint birkák a vágóhídra. Bíznak abban, hogy ekkora műsor után nem eshet bajuk. Hja, az emberi alvilágban se 100%, de nálunk? Mindjárt meglátjuk... Ellépkedek az emberek előtt és egy kicsit körbenézek. Rémült szemek, kíváncsi tekintetek, amik közül csak kevés meri állni az én nézésemet. Morcos vagyok, a szokásosnál is zordabb. Bekísérem őket és aztán zutty, az ajtó csukódik, koppan, mint kavics a pokolba vezető lejárat köves falán. Szabad az út, én meg olyat taszajtok a leghátsó arcon, aki a kommandós alkat, hogy eltanyál, hassal csúszik Solomon elé, törött bordával, de élve, mert jó fej voltam. - Elnézést, üzletről szeretnék beszélni. Mr. Kilpatrick, ha kérhetem, üljön le inkább! - szól Stavros felém fordulva és csak Sol mentheti meg a hirtelen haragomtól. - Úgy látom, Önnél a tapasztalat nem ment a testi kondíció rovására. Szívesen venném, ha az én oldalamon állna. Biztonságot ajánlok, ahogy a Pit klubnak is, Mr. LaChazar. Nyilván tudja, milyen gyakoriak a véletlen balesetek során történő káresetek. A szemeim forognak és közelebb megyek. Karjaim egyre szélesebbre vannak tárva. Megfogom azt a dagi, de erős testőrt és tartom. A nyakát hátraszegem, hogy épphogy éljen. A szálkásabbik most tápászkodik fel. Nem szólok. Beszéljen Solomon, ő jól tud. Én meg szépen megyek sorban. Legyek társ egy senkinél, mi? Faszt...
Tudom értékelni a seggnyalást, bár azt már kevésbé, amikor esetlegesen az a nyelv ott is marad a seggemen. Kényelmetlen ülés közben. Most viszont egy diplomatikus mosollyal értékelem csak, majd indítványozom, hogy inkább kisebb plénum előtt ejtsük meg ezt a kései és előre be nem tervezett beszélgetést. Nem szeretek alvilági emberekkel foglalkozni egyébiránt. Túl macerásak, túl sok mindenre oda kell figyelni. - Kedves, hogy a jóindulatomra apellál és kér, remélem később is megtartja ezt a hangnemet - mosolyogtam kellemesen, miközben minden rezdülését figyeltem a hímnek is. Volt önfegyelme, ez tény és szerencse, viszont az sem titok, hogy sokkal előbb eljár a keze, mint mondjuk az enyém és türelemből is jó, ha fele annyit mértek neki, mint nekem. Ami a mázli még ebben a képletben, hogy hallgat rám, ami mondjuk nem lenne így, ha nem a javát akarnám és kihúzni ebből a szószból úgy egy életre. A nyúzás gondolatát egy szájrándulással tudom le, egyáltalán nincs ellenemre az ötlet. Elég feltűnőek vagyunk, ahogy levonulunk a sokat megélt pincébe. Achilles zabos energiái az enyéimet karistolják, miközben a Tökéletlen igyekszik türelemre inteni a másik hímet. Eljön az ő ideje is, ezt megígérhetjük, de még várnia kell. Az elém hasaló fickóra ártatlan csodálkozással tekintek le, felvonva szemöldököm, mint aki nem is érti, hogyan kerülhetett oda. Pillantásom róla Achillesre vándorol. - Kérlek, segíts az úrnak kényelembe helyezkedni - mondtam finoman, kérésemet pedig saját szájíze szerint teljesíthette. Kijárt neki. - Nekem tökéletesen megfelel Mr. Kilpatrick állva is - szúrtam közbe a görög mondatában, enyhe éllel hangomban. Ez az én területem, nem szeretem, ha más mondja meg, ki mihez tartsa magát és ki mit tegyen. Legfeljebb, ha előtte felhatalmazom, mint Gorant. Kedvem lenne tiszta szívből felnevetni az ajánlatot hallva, ám beérem egy szélesedő mosollyal. - Mr. Stavros, én tökéletesen ismerek mindenféle baleseti formát, mind ingatlan, mind ingósági, mind személy esetében. Kedves öntől, hogy védelmet ajánl, de nem vagyok rászorulva. Amennyiben kételkedik ebben, szíve joga megpróbálni bizonyítani, hogy tévedek, úgyis rég nyílt alkalmam némi demonstrációval élni. Ez pedig nem véletlen. - Igen kicsi azon bolondok száma, akik a Pit ellen forralnak bármit is. - De mondok mást is, Mr. Stavros. Nem tetszik, amit eddig hallottam önről és a díszes kompániájáról, így ha nem vigyáz, még a végén valami... rossz fog történni önökkel. Olyasmi, ami mellett az önök ügyintézési módja leányálomnak fog tűnni - hangom árnyalatnyit reszelősebbé vált, mélyebb lett, tekintetem felszínén a farkas ólálkodott, akinek valahol derogált, hogy kishalakkal kell foglalkoznia, de ilyen nap is akad. - Teszek egy roppant előnyös ajánlatot. Békén hagyják Mr. Kilpatricket tokkal-vonóval, cserébe azt is elfelejtem, hogy egyáltalán köszöntünk egymásnak.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Én nem csipázom a nyalást, de ez nem is az. Megmondtam, baszd meg. Néha dícsérni is lehet, nem csak oltani kell mindig. Persze ez csak Solnak jár, a görög gecinek nem. Az Issumatar is lealázza a picsába, de úgy, hogy politikusuk is megirigyelnék. Én még bírom, de mikor lent vagyunk, el kell hajítanom a kis rohadékot. Sol csőrét is bántja, amit csinálnak, nem is zavarja a repülés. Hasra, patkány... Sol nekem nem parancsol, de egy rugóra jár az agyunk. Lehajolok a megröptetett fickóhoz és gallérjánál fogva felrántom. Aztán neki a görögnek, mellbe. Nesze, baszd meg! Emberkedik, a kurva anyját, de Sol helyreteszi. Ez jó is így. Ő dumál, én verekszem. Fenyítés fenyítésre és Stavros elbaszta. Nem tudja, kikkel áll szemben. A boltosom összeverését nem ússza meg. - Mr. LaChazar, az ajánlatom nem egyszeri és megismételhetetlen. Ha netán történne valami kellemetlenség és belátja, hogy szükség van a szolgálataimra, ne habozzon felvenni velem a kapcsolatot! Mekkora pofája van! Ezt én se tűröm és megmutatom, hogy nem kell Sol, ha meg akarom védeni magam. A másik emberét elpenderítem mellőle, fejjel szalad a falnak, mert nekiküldöm erőből. Stavros most kicsit beszart. Egy késhegynyivel az orra előtt tapsolok egy olyat, hogy lerepül a kalapja. Vicsorgok, a legrondábban, ahogy tudok. Érzem, hogy a nagy arc megy össze. Azért van benne erő, nem hátrál meg, nem remeg, csak kicsit tágabbra nyitja a szemét. - Kussolsz és takarodsz, amilyen messzire tudsz! A következő tapsra az agyad loccsan és festhetjük újra a falat, baszd meg! Két kézzel ellököm még, vállainál fogva, hogy jól bebassza a seggét a kőbe. Ha Sol erőt alkalmaz és leállít valahol, akkor ez persze nem megy, de szerintem ő is látja, hogy nem itt akarok vérengzést. A görög úriembert játszik és lassan, fájdalmasan áll fel. Kalapját visszahelyezi a fejére és az embereire néz: - Nem kenyerem az ilyen fogadtatás. A barátja képtelen kulturáltan viselkedni, lehet, hogy jobb lesz odafigyelni rá, Mr. LaChazar! Most távoznánk. Ugye, nincs akadálya? Én még mindig úgy nézek rá, mint egy darab szarra, ami elém pottyant és bűzlik. - Ég Önökkel, uraim! - biccent és a kalapját a szemébe húzza, mellette sántikálnak a gorilláik, akiknek majd kórház is kéne a fincsi belső vérzésre. El se köszönök, míg kisétálnak. És hogy mi lesz most? A boltomat egyelőre én vezetem, mást nem verhetnek meg. Sokáig úgyse húzzák itt. Kitaláltam, mi lesz. Elmennek. Ha van eszük, a városból is, én meg utánuk. Egy rakás fejetlen hulla a hóban, gyönyörű lesz. Ha meg maradnak, akkor nem adják fel és Sol finom módszerei kellenek. Én azért odabaszok majd a birtokra, nem ússzák meg. Ezzel a hímmel együtt fura csapat vagyunk, visszafogom magam, amíg itt van. Egy fajta erő és ezt tisztelem. Apámban is láttam a tehetséget, Nawatban is és ezt látom Solban is. Solt meg hátba vágom, miután lelépett a bagázs. - Kösz, tesó! Szólj, ha hasfájásod lesz! Jövök eggyel, tiszta sor. Nem akarom húzni az időt, mert itt meló van. Majd iszunk máskor, most nekem is akad jobb dolgom. Vadászat, baszd meg! Nyakakat kell törnöm, mert felrobbanok. Intek és már itt sem vagyok.
Kezdőlap
//
