Alaszka végtelen vadonjaiban mindig is nehéz volt az élet, és elválaszthatatlanul összefonódott a természettel. Az őslakosok mélységesen tisztelték a fenyvesek lakóit, a jávorszarvasokat, medvéket és farkasokat. Úgy vélték, hogy a gyermekeik akkor lesznek erősek és életrevalóak, ha rendelkeznek az állatok tulajdonságaival is. Sámánjaik mindenféle szertartásokon biztosították a vadon jóindulatát a törzs számára. A fiatalok megkapták elhalt őseik nevét, melynek ők védelmező erőt tulajdonítottak.

De néha keserves idők jártak a törzsekre, és éhezés, betegségek vetették fel a fejüket. Ilyenkor néha szörnyű lépésekre kényszerültek a túlélés érdekében: hátra kellett hagyni az öregek, betegek és gyerekek egy részét a biztos halálra ítélve őket.

Úgy mondják volt egyszer egy testvérpár, akik nem haltak meg.

Alignak és Tupilek az Elsők törzsének tagjai voltak. Nyolc éves korukban a törzs hátrahagyta őket várandós anyjukkal, miután édesapjuk életét vesztette egy vadászat során. Többé már nem volt hasznuk, pusztán koloncot jelentettek a többiek nyakán. Kétségbeesésükben próbáltak módot találni arra, hogy megmentsék édesanyjukat és a meg nem született testvérüket - határozottságuk és tenni akarásuk azonban felkeltette a Szellemek érdeklődését. Kíváncsian figyelték, meddig megy el Alignak és Tupilek, de sem koruk, sem a tudásuk, sem pedig a fizikai erejük nem tette lehetővé, hogy megmentsék anyjukat és a kisebb testvérüket.

Néhány évig az erdőségben éltek, nagyjából 16 éves korukig. Kiismerték a vidék minden szegletét, mély és őszinte tisztelettel adóztak annak adományaiért. Keserves éveket tudhattak maguk mögött, ám soha nem adták fel: bizonyították életben maradási készségeiket, amiért a Szellemek megáldották őket - a vérfarkassá válással, jutalmul a veszteségeikért, kitartásukért, összetartásukért és az élni akarásuk bizonyításáért, örök időkre összeolvasztva őket azzal a közeggel, amiben élni kényszerültek, ami már teljesen a sajátjuk volt.

Mivel fiatalok voltak és mivel áldást kaptak a Szellemektől, nem volt periférián az, hogy bosszút álljanak a törzsükön. Helyette a Szellemek segítségével megtanulták használni a Farkast, újra megismerve önmagukat és egymást. Idővel azonban a nyomukba eredtek, felkeresték az idő közben már a mai Fairbanks területén megállapodott Elsők törzsét - azt, amely olyan kegyetlenül kivetette magából őket. Egy hatalmas adag zsákmánnyal, hússal és prémmel tértek vissza, ezzel az "ajándékkal" bizonyítva, hogy megedződtek és képesek lesznek a törzs hasznára válni - már nem azok a koloncok, akiket (az akkori szellemiség szerint teljesen elfogadható módon) maguk mögött hagytak. Visszakerültek hát a törzsbe.

A törzs lakóinak hamarosan feltűnt, hogy a testvérpár gyanúsan hosszú, akár napokig tartó vadászatokra eltűnik a faluból. Távollétük oka valójában a Farkas volt - meg kellett tanulniuk még inkább kezelni a szörnyetegeket, mindezt tették a Szellemek útmutatásait követve (ezért vált lehetségessé az, hogy sokkal gyorsabban fejlődtek, mint a mai farkasok, mert volt mögöttük egy támogató felsőbb erő). A törzs tagjai természetesen gyanakodtak, furcsának bélyegezték meg őket, amiért eltűntek, és ennyire jó vadászokká váltak a korukhoz képest, sok dolgot nem értettek velük kapcsolatban, de nem bántották őket, hiszen gyakorlatilag az ennivaló tetemes hányada az ő vadászati sikereiknek volt köszönhető.

Amikor 1205-ben Alignak és Tupilek látták, hogy a törzs végre megáll a saját lábán, újra eltűntek. Az ő szempontjukból ez volt a végső tréning időszaka, az utolsó elvonulás, ahol edzettek, spirituálisan fejlődtek és teljes összhangba kerültek a farkasukkal.
1208-ban visszatértek a döntéssel: magukhoz hasonlóvá teszik a törzs kiválasztott tagjait. Ekkor fedték fel magukat, változtak farkassá a törzs előtt és marták meg az Első Vérvonal Alapító farkasokat. (Hogy pontosan kik is voltak ők és milyen képességekre tett szert általuk a farkasok társadalma, bővebben elolvashatod a csoport Leírásai közt, ha pedig személyesen ismernéd meg őket, olvasd el az elkészült Előtörténeteiket.)

Akiket nem, azok lényegében akarva-akaratlanul, de a történelem Első Őrzői lettek (mágusok, harcosok, gyógyítók, ki-ki készsége szerint).

Ettől a ponttól kezdve borult meg az addigi törzsi hierarchia, hiszen a farkasok nem tudtak emberi rendszer szerint élni, kényelmetlenné vált számukra pl.: Kaskae, a törzsfőnök vezérnek való elfogadása, hiszen a bölcsességeken és a logikán felülkerekedett a nyers erő - Alignak lett hát az Atanerk, Tupilek pedig megtartotta azt a jó szokását, hogy a fizikai erejét háttérbe szorítva állandó visszaigazolást kért a Szellemektől, hogy jó úton haladnak-e, így belőle vált az első Anernerk. Ő biztatta például az Első "Őrzőket" arra, hogy találjanak módot arra, hogyha elszabadulnának a Bestiák, próbálják megfékezni őket. Ennek az ötletnek a kapcsán került "felvarrásra" az elsők Kör alakú tetoválása is, valamint saját védelmi és fejlesztő tetoválásaik is. Alignaknak persze ez nem tetszett, de nem tehetett ellene semmit, mert bármennyire is elvadult a lelke, a testvérét soha nem ölte volna meg.

Az első közös 50-60 év után az Elsők vérvonalképessége elkezdett kibontakozni, Alignak pedig úgy döntött, hogy kiküldi az Elsőket a "világba" méltó utódokat keresni, új és erős farkasokkal gyarapítva a törzset, a Falkáját. Alignak elméjét lassan elborítani látszott a hatalom utáni sóvárgás, minél nagyobb falka felett akart uralkodni. Az Első farkasok pedig vándorútra indultak az amerikai kontinens területén. Ám nem minden kiválasztott és beharapott Gyermeket vittek haza Alignak elé, sokukat maguk mögött hagyták, ezzel is gyorsítva az amerikai őslakosok közt a farkasság elterjedését.

100-120 évvel később újabb meglepetés érte őket - a vérvonalképességek öröklődnek, ez egyszerre volt Alignak számára ijesztő és csodálatos - neki és Tupileknek semmi nem jutott azon kívül, hogy sokkal gyorsabban fejlődhettek a korábban már említett Szellemi támogatásnak hála. Ez kihívás is volt számára, hiszen ilyen különleges képességű farkasok felett uralkodni már-már hősies cselekedetnek bizonyult volna. Tupilek persze próbált hatni fivérére, hogy ne akarjon a világ minden farkasa felett uralkodni, engedjen másokat is parancsolni a saját földjükön, ezzel bizonygatva, hogy több farkasfalkának is van létjogosultsága, nem csak annak, amit Alignak vezet. Ez persze érzékenyen érintette a Vezért, de továbbra sem volt hajlandó lemondani a teljes uralkodásáról, és ez a helyzet vált egyre kényelmetlenebbé az Első Vérvonal Alapítók számára.

"Mi teszi Alignakot annyira különlegessé? Neki nincs semmi képessége. Persze, ő áldott meg minket, de nem mi választottuk ki vezérnek, önkényesen dirigál nekünk, és valljuk be, a képességeinkkel és az összefogásunkkal legyőzhetnénk őt, lehetne itt mindenkinek jó, ha ez a majom nem lenne... "
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok lázították fel végül az Elsőket Alignak ellen. Tupileknek erről látomásai is voltak, a Szellemek pedig egyet is értettek ezzel a döntéssel. Alignak már rég nem gondolkodott tisztán, elvette az eszét a hatalom, nem hallgatott már senki útmutatására - csak így lehet véget vetni a zsarnokságának - így végül Tupilek is fejet hajtott a döntés előtt.

Tupilek egy vízesés mellett, egy sziklacsúcson hívta találkozóra Alignakot, utoljára próbát tett, hogy szép szavakkal csitítsa őt - ám most sem járt sikerrel. Az Elsők itt csalták tőrbe, győzték le, majd testét a mélybe vetették 1499-ben.

Sangilak, a Legerősebb akart volna a nyomdokaiba lépni, de mivel egyidős volt a többi Elsővel, igazság szerint őt sem emelte ki semmi a tömegből, azon kívül, hogy ő volt a Legerősebb. Nem volt szükség még egy olyan vezetőre, aki előbb üt és aztán kérdez, így az 1500-as évek elején az Elsők úgy határoztak, hogy inkább végleg külön utakon fognak járni - aki falkát akart magának, az máshol alapíthatott, de lényegében mindenki a saját célkitűzéseit próbálta elérni, megtalálni a helyét a világban.

Tupilek ezek után néhány még elárvultan, régi csillogását elveszítve tengődött, de azzal az eszmével választotta a "távozást" az élők világából, hogy megtették, amit kellett - szétosztották a Szellemek ajándékát, testvére nélkül neki sincs többé keresnivalója a világban, mert nem adnak a szavára, emberek és farkasok egyaránt egyre süketebbé váltak a Szellemek irányítására - főleg úgy, hogy a gyarmatosítók és a telepesek gondolataiban az őslakos hitvilág mondái és meséi, legendái és hite istenkáromlásnak számított.

Tupilek halálának körülményei nem pontosak, de valószínűsíthető, hogy csendben és távol mindenkitől követte Alignakot a túlvilágra.