*Majd mesél róla. Tudom én akkor is ha nem mondja. Türelmes leszek, előttünk az Élet. Ez az amire vártam, ami hiányzott, aminek a hiánya miatt féltem. Meg fogok gyógyulni, nem lesz több pánikroham. Bólintok, egyetértek. A latin táncok a szenvedélyről szólnak, ami bennem is meg van, nem hiába vágyom arra, hogy tangózni tanuljak, csak eddig nem volt lehetőségem és ezért nem is próbáltam. *-Ma este? De jó! Mulatni fogunk.*Szép sorjában mindent, most szaladunk és kaktuszt csépelünk, megízleljük a szabadság ízét, azét amiben soha nem volt részem, hiszen a Ramos nélküli életemben is kötöttségek jellemeztek, hiába volt a sok átmulatott éjszaka, az nem volt olyan mint amilyen most lesz. A tangóról sem fogok lemondani, kissé sértődötten húzom fel az orrom.* -Achilles, ne keverj össze magaddal. Én nem másokat szoktam hibáztatni a saját ügyetlenségem miatt.*Ha nem is vagyok még teljesen ura a farkasomnak, abban biztos vagyok, hogy sok elrontott lépés miatt sem ütném le a tanárt. Sőt! Inkább még nagyobb figyelemre sarkall majd, önfegyelemre és igyekezetre. Az ahogyan elővezeti a szerinte „csodás” helyeket, arra ad okot, hogy gyanakodjak. Már ismerem Achillest, ismerem azt a féle hangszínt amikor kárörvend, és ez az volt.* -Persze, hogy érdekel.*Semmire nem mondok nemet, mindent tudni akarok, mindent megismerni. És nem fog érdekelni, ha összekoszolom magam, a hotel fürdőszobája csodás, majd elmerülök egy nagy kád, illatosan habos vízben és legalább egy órán át ejtőzöm, a kád szélére pedig gyertyákat pakolok és szólni fog a romantikus muzsika. *-Lester elég magasra tette a mércét. Egyébként van itt helyi falka? Be kell jelentkeznünk? Vagy egyáltalán be akarsz jelentkezni?*Szabadok vagyunk, élünk, mulatunk, de tisztában vagyok a kötelességeinkkel is. Tudnom kell mi a terve, hogy alkalmazkodjak. Na meg persze, hogy úgy tervezzek. Ha van a közelben helyi falka, akkor van – remélhetőleg – sok farkas is, akiknek legalább a fele pasi. Azon elnevetem magam amit Achilles mond a tar fejekről. *-Gondolom, mert sosem volt tar a fejed. Hülyén is néznél ki.*Észre sem veszem amikor kiütközik Achilles „öröksége”. Hülyén néznél ki….nos, inkább azt kellett volna mondanom, hogy: „Meglehetősen furcsán néznél ki.” Vagy „nem állna jól.” De nem javítom ki magam. A kaktuszt is úgy csépelem mintha Ramos lenne és beleadom minden iránta érzett frusztrációmat, a „letöltött” kényszerű szabadságvesztést, a kihagyott szórakozások iránt érzett hiányomat. Lihegve de boldogan mosolyogva nyelem le az utolsó kaktuszos tequila kortyot. *-Megint úgy érzem, hogy tele vagy kárörömmel. *Meglepetés. Na persze. Valami olyasmi amit nem szeretek, vagy eddig nem szerettem. Formálódom, ahogy a farkasom is. Egymáshoz. Aztán futunk, a versenyszellem fellobban bennem és nem sokkal maradok le, de az vigasztal, hogy az elején még én vezettem. Amikor megállunk a földre vetem magam, levegőt kapkodva lihegek és a fejemet ingatom a „Hogy vagy?” kérdésre. Momentán megszólalni sem tudok, de remekül érzem magam. Egyelőre lelkileg. A kaktuszlé kevés volt ahhoz, hogy ne szomjazzak meg a futás után, nagyokat kortyolok a vizemből, épp akkor nyelem le az utolsót amikor Achilles figyelmeztet.* -Szólhattál volna előbb is.*Mutatom felé a lefordított palackot amiből csak egy árva csöpp távozik és a talajon máris elillan. *-Mekkora számít eredménynek? *Világéletemben szerettem előre tisztázni a dolgokat, hogy a végén ne érjen meglepetés, ha a hangya nem számít, akkor mi az alsó határ? A farkasom már mozgolódik, ő is szeretné megkóstolni a szabadságot, de odabentről ez nem olyan mintha a mancsai taposnák a vidéket és a tüdeje megtelne friss levegővel. A hívásra felkapja a fejét és már indul is. Most nem fogom vissza, de gyorsan olyan helyre kell érnünk ahol biztonságosan át tudok változni, a mai világban már vigyázni kell, a technika elért egy olyan szintre, ahol már nincs titok. Én futok a kinézett fáig és már menet közben szabadulok meg a ruháim nagy részéről, de nem dobálom szét, mert visszafelé még meg is kell találnom. Most csak az alakváltásra figyelek, a környezetemre majd akkor ha már Sátánka veszi át a megbízott parancsnokságot. Achilles előtt nem nevezem így, csak magamban, mert mérges emiatt, de nem fosztom meg a farkasomat a nevétől, neki tetszik. *
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Itt vagyunk a határon. A szabadság határán. Mindez még csak a kezdet. Még mindig csak az. - Így van! Tánc kifulladásig, vigalom és zene! Az igazán mulatós oldalamat még nem ismeri. Fairbanks-ben mindig volt valami szarság. Szilveszterkor már majdnem sikerült, fene jól éreztük magunkat, erre Alignak rábaszott a magnóra egy nagyot. Itt már nincs Alignak. Nincs hülyeség. Csak mi vagyunk. - Én meg nem vagyok ügyetlen, höhö! Tudd ám, hányadán állsz, kisfarkas! Csak röhögök rajta. Nagyon jó a kedvem, nem tud ilyennel felhúzni. Az a kis dög benne igenis képes bezúzni a tangóoktató fejét, ha nem tetszik neki az óra. Egy kölyök nem jelenthet ki ilyeneket csak úgy. Persze nem Bessie lenne, ha tényleg nem jelentené ki. - Mindent megnézünk. A virágzó természet minden kis kibaszott szegletét. Alaszka is nagyon szép, a farkasom élvezte a hideget, de ő is érezte, mikor ide megérkeztünk, hogy ez az igazi. Az otthon, ahol ő is született. - Itt minek? Holnap tovább állunk. Még hosszú út áll előttünk. Majd Mexikóvárosban. Addig átutazók leszünk. Amíg ideértünk, egy csomó szállodát megjártunk. És még fogunk is, mert épp csak átléptük az USA határát. Ha mégis jön valami helyi, megmondom, hogy mindjárt lelépünk. Tudni fogja, hogy nem kamuzok. Este kiderül. Tuti, hogy az itteniek se hagyják ki az éjszakát. - A te fejed nézne ki hülyén, baszd meg! De, tudod mikor voltam borotvált? Mikor kiskamaszként elkapott a kór és piócákat raktak a fejemre. Na, akkor tök kopasz voltam. Ebből kiderül, hogy nem igazán csajozós időszakról van szó. Akkor lettem ilyen baromi ronda. A betegségtől vagy a kezeléstől, fasz tudja, már mindegy is. Kicsit bosszúsan hangzott a válaszom. Kicsit. Mert itt szétvaduljuk magunkat, nem marad bent a düh. Öröm így látni Bessie-t. Benne is volt minden nyavalya, most aztán kijön! - Háháhá! Ki fogod bírni. Ez is egy edzésfajta. Tűrni kell sok mindent az életben. Azt is, ha épp nincs víz. - Ne a kicsire játssz! Tudod te, mire gondolok. Amitől megtelik a hasad... A józan észre kell hallgatni. Nem adok parancsot mindenre. Gondolkozni kell, gondolkozni, ez az élet. Nemsokára mindketten egy szál bundában caplatunk. A fekete farkasom büszke tartással néz a kölykére. Azok a kis kónya fülei! Mozgást érzékelek, valami elfutott. Most megáll és minket néz. Fürge jószág és olyan helyekre is befér, ahova mi csak a mancsunkat tesszük be. A prérikutya után iramodom. Bessie döntése, hogy jön és együtt kapjuk el vagy talál jobb prédát. Örülnék, ha jönne, de most szabad kezet kap.
*Azt hiszem megérdemeltem igazán, hogy végre szabadon mulathassak. Mégis inkább úgy gondolom, alanyi jogon jár és nem jutalom amiért jó kislány voltam. Achilles fogalmazásából arra következtetek, hogy az ész nélküli mulatozás nem áll távol tőle, én mégis csupán egy kis ízelítőt kaptam abból az oldalából, azt is tönkrevágta Alignak. Nem szép tőle, hogy belerondít egy pelyhedző fenekű kis farkas szárnypróbálgatásaiba, de amit hallottam róla, nos mást nem is lehetett tőle várni. Nem győzöm kivárni, hogy lássam, hogyan mulat felhőtlenül a szülőhazájában Achilles. Biztosan fog meglepetést okozni. Érezhetően remekül van, ezt jelzi az is, hogy most ha akarnám sem tudnám felbosszantani semmivel, pedig néha, mint most is, hamarabb járt a szám mint ahogy gondolkodtam. Egyre jobban tetszik ez a helyzet és ez a szabad világ. *-Nem az ügyetlenségedre céloztam, hanem a hevességedre. *Ha ügyetlenek is vagyunk, úgy hiszem még a farkasommal együtt sem veszíteném el a fejem az említett helyzetben, egészen másképp reagálunk bizonyos dolgokra Achilles és én. Megint nevet és én is vele, tudtam, hogy remek kis vakáció lesz, de nem számítottam arra, hogy ennyire könnyed, szabad és…igen, szabad, ez a legjobb szó rá. Bár nem vagyok egy nagy természetimádó és gyakorlott sem a szabad ég alatt való élésben, már most biztosan tudom, hogy imádni fogom minden percét. Mint amikor egy madarat kiengednek a kalitkából. Ezt csupán a menetrendszerűen és néha váratlanul elhangzó vulgáris szavak törik meg, de kezdem megérteni ennek is a szépségét. Achilles mesterien ötvözi az irodalmi nyelvezetet az utcai vulgaritással. Erre már csak mosolyogva ingatom a fejem, Achillest megváltoztatni ebből a szempontból olyan mint kiállni egy esernyővel mikor Katrina jön vendégségbe. S, hogy mennyire nem mértem fel ennek a vakációnak a hosszát és lényegét – talán nem figyeltem amikor Achilles a terveit ecsetelte – döbbenten kell tudomásul vennem, hogy felesleges kicsomagolnom. Utálok bőröndből élni.* -Ó. Akkor nem vasaltatom ki minden ruhámat. Azért az éjszakai mulatozás után pihenhetnénk egy kicsit. *Talán bérelhetnénk egy autót, ha pihentem, vezetek szívesen, ez is része a szabadságnak. Autót vezetni olyan mintha mindent én irányítanék, senki nem szól bele, csak megyünk a világba. Előtte azonban a kaktuszon élem ki minden vágyamat és a Ramos iránti dühöm maradékát. Bár ha ő nincs, akkor nem kerülök Alaszkába és nem ismerem meg Achillest és ha nem ismertem volna meg őt, most nem lennék vérfarkas és még mindig paráznék a haláltól….és akkor nem hallanék olyan dolgokról melyek felborzolják a pihéket a karomon. Csak a lélegzetvételnyi pillanatra jelenik meg előttem a kép egy kopasz kisfiúról akinek piócák hemzsegnek a fején. Persze a képzelet némileg túlzó, de az érzés; leírhatatlan. Csak egy „fogd már be” nyögésre telik, meg némi szem forgatásra, mert nem sokkal később egészen mással kell foglalkoznom. Achilles titokzatos és ez nála nem jelet sok jót. Nem ajándékot fogok kapni masnis dobozban az biztos. *-Nem kétlem, téged is kibírlak. Ha eddig sikerült életben maradnom, akkor már nagy baj nem lesz. Tudod, nem is a fizikai megpróbáltatásokkal van a legnagyobb gondom.*Nem mondom tovább, úgy is tudja, számtalanszor elmondtam, kértem, utasítottam; nem használt. Már megszoktam…majdnem, de ezt nem kell tudnia, másrészt annyi nekem is jár, hogy ezért néha ugrassam. Annál is inkább, mert későn szólt, hogy sokáig nem találunk vizet, én pedig megittam a maradékot abban bízva, hogy a természetben vagyunk, csak van itt egy kis patak vagy turista kút, esetleg Achilles kiás valami gyökeret, tudomisén. A kaktuszokat is elhagytuk, már csak a vár marad, ha elég nagy vadat sikerül elkapni. Halkan, óvatosan kullogok mellette, a nyelvem kilóg a számból, de ez egy farkas esetében nem olyan kínos, mintha mondjuk ugyanez megtörténne velem a boltban, könyvtárban, egy táncmulatságon. Figyelek, fülelek, de van egy fura szag amit még nem éreztem, nem tudom beazonosítani és kvázi a többit majdnem teljes egészében elnyomja. *~Mi ez a szag?~*Kérdezem immár csak a gondolatot közvetítve Achilles fejébe, da aztán én is meghallom azt a neszezést ami vadat sejtet. Drága apám megindul, én meg utána és már látom is a prérikutyát. Nahát, ilyet sem láttam még élőben.* ~Azt mondtad ne kicsire játsszak. Messze van ez a bölényborjútól.~*Nem felvágás, de már ejtettünk el Sátánkával egyet. De, felvágás. Büszke voltam magamra és a farkasomra is, ügyesek voltunk. Persze volt segítségem, de akkor is. Jót tett a farkasönbizalmamnak.*
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Este olyan muriba megyünk, Bessie füle kettéáll. Nekem is hiányzik már egy igazi mulatás. Fairbanks-ben is volt rá lehetőség, de a végén minden el lett baszva. Alignak és a szarságai. Mexikóba nem fogja ideenni a fene! A kölyköm magyarázkodására odacsattintom a fogsoromat, aztán röhögök egy nagyot. Hátba is vágnám, ha nem egy bazi nagy kés lenne nálam. Nevetés van, baszd meg! - Maradhatunk még egy-két napot. Én azért oda akarok érni Mexikóvárosba, hetekig nem húznám el a túrát. Eddig alig pihentünk, mindig csak utaztunk, mentünk, most adok a kölyöknek szabadidőt. Látom, mennyire élvezi. Mikor arról beszélünk, kinek van hülye feje és előadom a történetemet, nem jön be neki. Faszért hozta elő! Nem folytatom. - Haha, tudom én! Mindennel bajod van! Na, uzsgyi! Megszokott engem, én is a hisztiket. Leszarjuk egymást, közben meg ragaszkodunk és mindkettőt teljes szívből csináljuk. Van ilyen? Mással van ilyen? ~Kis dög nagy foggal. Errefelé gyakori. Prérikutyát még csak a tévében láttál, mi?~ Vagy az állatkertben. Azokat nem szeretem. Kamu az egész. Itt van az élet, itt él az állatvilág úgy, ahogy élnie kell. Rácsok mögött megváltoznak. Egy ragadozó, akinek minden nap vödörből öntik a kaját? Lófaszt... ~Seggedig lógna a nyelved, ha itt nekiállnál bölényt keresni. Nem olyan szar kis jószág ám ez, amit üldözünk!~ Bebújik egy barlangi lyukba, baszhatjuk. Persze ha már így ráálltunk, onnan is kiszednénk. Ha máshogy nem megy, lebontom róla a hegyet, csessze meg! Fürge és kicsi, ez az ő terepe, meg fog minket izzasztani. Bessie nagyvadat is akarna, meg én is, persze. Azok arrébb élnek. Nem lehet mindent egyszerre. Az csak a kölyköm hagymázas leányálma, amit még mindig nem tudtam kiverni a fejéből. ~Menj rá! El fog tűnni!~ Előreengedtem a kölyköt. Ha Bessie elkapta a prérikutyát, akkor a másik végét én kapom és cívódunk rajta, tépjük, szaggatjuk. Ha meg nem sikerült, akkor a kis szőrmók a szikla gyomrában van. Az lenne még jó móka.
*Úgy érzem Achilles most engedékenyebb mint máskor, és nem leszek rest ezt kihasználni a későbbiekben. Nagyon úgy néz ki, hogy egész Mexikót bejárjuk, tíz év nagy idő, lesz bőven belőle mindenre, nem csak Achilles katedrálisára. Éhezem a történet részleteire és kell a vizuális megerősítés.* -Egy-két nap elég lesz. Ha bérelünk autót, szívesen vezetek.*Párszor biztosan eltévedünk majd, de kit érdekel? Olyan ez mint egy végtelen vakáció, ha elfogy a pénzünk, vadászunk és ruhára sem kell költeni, eladjuk a prémet egy szűcsnek és megint mehetünk tovább. Na persze a lovarda bevétele is egészen szép summa, bár a könyvelést nehéz a távolból intézni nem lehetetlen, csak a helyettesek körmére nézni az. De megteszik majd azok akik ott maradtak, Achilles bízik bennük, akkor én is. Ha a katedrális történetével most nem is leszek gazdagabb, másikkal igen, azt viszont szívesen kihagytam volna. Itt kezdődnek a kifogások, amiket Achilles hisztinek nevez, de nem ez az egyetlen dolog amiben nem értünk egyet. Ez a „Se veled, se nélküled” élet roppant szerethető, egy kis fűszer a mindennapokra és mindketten élvezzük. Eszembe jut Joana. Ő mondta a bölényvadászatunk elején, hogy Achilles és köztem különleges kapcsolat van, olyan ami elég ritka a kölykök és teremtőik között. Most büszke vagyok magamra és Achillesre is, mindkettőnkre. A noszogatásra csak odamorrantok egy „jólvanmááár”-t, és ez az utolsó hangosan kimondott szó. A mentális párbeszéd sokkal több érzelmet közvetít mint az emberi szóváltás, a csalódottságomat is felnagyítja, pedig most bármit elkapnék, csak fel akartam vágni. Ja és persze megint szó szerint vettem amit Achilles mondott a nagyvadról. *~Úgy emlékszem csak ott.~*aztán ki tudja. Lehet, hogy a szüleim elvittek az állatkertbe, de arra már nem emlékszem, csak nekik voltam élmény, magamnak nem. Megpróbálom felidézni mit hallottam a prérikutyáról, bár nincs sok időnk természetfilmet elemezgetni és közben még morgolódom is, hogy előre nem készülhettem fel erre a vadászatra – részben az én hibám is, de ezt nem mondom el Achillesnek – annyi azért csak felötlik bennem, hogy elég kicsi ahhoz, hogy jól elbújjon. A terepismeretem sem tökéletes, viszont a látványból gyanítom, hogy a sziklák sok üreget rejthetnek magukban, ezért amikor Achilles megint noszogatni kezd, a szilafal felé kerülök, hogy elzárjam a kis dög útját. Mi Muszklik nem vagyunk túl kitartóak, de elég gyorsak ahhoz, hogy rövidtávon mi legyünk a királyok. Nagyobb is vagyok a kis dögnél, hosszabbak a lábaim és mindennek a titka a remek becserkészés. Előbb halkan és lassan, míg elég közel nem érek és a szél sem viszi a szagomat előre, aztán ugrás és rohanás. Achilles tanítása nem múlt el nyomtalanul, a kis dög agyarra kerül, de a hála elmarad. Amikor Achilles ráharap a vad másik végére, a farkasom éhsége és büszkesége együtt morog.* ~Enyééém! ~*Ha harc hát legyen harc.*
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
- Inkább taxizzunk. Egyre többet gondolok rá, hogy meg kéne tanulnom vezetni. Itt nem lovagolok. Jolly Joker otthon maradt, hiányzik, de jobb neki arrafelé, ahol született. A farmon vígan elvan. Autók, cseszd meg. Én motort vezetnék, az vagányabb. ~Akkor itt a szafari, tessék, hehe!~ Mindjárt más. Bessie-kém élvezi a helyzetet. Beállt az állatok közé ő is. Velem együtt. Egész jól csinálja! A járatba már nem jut be a nagyfogú. Ha megpróbálja, olyan sallert kap, hogy vége lesz. A vadászat lényege a csapatmunka. Ettől jó és ettől hasznos. Én terelek, Bessie útját állja és elkapja. Most pedig harc a kajáért! Rángatom a húst, kicsiket húzok, hogy a kölyköm ne csapódjon a falnak. Azt akarom, hogy fejtse ki az erejét. Pofával. ~Amit elveszel, az a tiéd!~ A dzsungel törvénye. Itt a sivatagban. Éééés...szakadás van. Ami nekem jutott, arra rátenyerelek, tépem, harapom. ~Étvágy, picinyem!~
*Furcsa, hogy mennyi minden eszembe jut, amit korábban lehetetlennek tartottam. Mármint másnak nem lehetetlen és elképzelhetetlen, csak számomra. Most azonban természetesnek tűnik, hogy ruhavásárlás nélküli életet tervezek, annyira, hogy már nomád szintre tolom le az egészet. Lelki szemeim előtt megjelenik ahogy hajléktalanként járjuk Mexikó útjait, vadonjait és emberként-farkasként folyóban, tóban fürdünk. ~Neeeem, ez képtelenség.~ Rázom meg magam, elhessegetve a képeket. *-Autót bérelni olcsóbb és szabadabb is. *Fogalmam sincs, hogy Achilles nem tud autót vezetni, valamiért nekem természetesnek tűnik, hogy igen és ennek ellenkezőjére még nem volt eddig bizonyíték. Nem tűnt fel, hogy mindig más vezetett, vagy, hogy ha Jolly Jokernek nem volt fellépése, akkor a taxi volt a képben. Elsiklottam eme tény felett. Ám az előttünk álló kaland miatt nem is mélyedek el ebben a témában, a vad elejtése sokkal jobban foglalkoztat, na és a végtelen szabadság amit a következő órák nyújtanak majd. Teljesen átlényegültem, nem csak testben hanem lélekben is. A farkasom kitört a kényszerű ketrecből és vidáman vág bele a versenybe. Mert ez az, elejteni a vadat, megmutatni apucinak mit tud, mennyit fejlődött és persze elragadni a nagyobb „falatot”. A vadászat simán megy, szinte gyanúsan egyszerű, valószínűleg a vad nagysága vagy épp kicsinysége miatt. Az igazi harc akkor kezdődik, amikor meg kell küzdenünk a nagyobb darabért. Két végén rángatjuk míg el nem szakad, és fura mód ez sem veri ki a biztosítékot az emberi lelkem elektromos hálózatában. Inkább a háttérből való biztatás és szurkolás az ami előtérbe kerül. *~Az egész az enyém!~*Morgom vissza és cibálom ahogy csak erőmből telik. A fogak a húsba mélyednek, az állkapocs hihetetlen erővel szorul össze, még az egyik mellső mancs is besegít. Porfelleg száll fel mikor a vad kettészakad és én hátracsúszok a hirtelen megszűnt ellenállástól. A legnagyobb jóindulattal mondva is fenékre tottyanok, de máris pattanok fel, hogy megvédjem azt ami a fogaim között maradt. Ez már ösztön, hiszen Achilles nem venné el tőlem, de más farkas igen és ezt jól tudom. Könyvelői szemem elégedetten látja, hogy jó végén haraptam rá a prédára, nekem jutott a nagyobb rész. Hátrálok is vele, nehogy Achilles rám cáfolva mégis szemet és fogat vessen rá. *~köszi, van!~*Hosszú percekig nem hangzik más mint néha egy-egy figyelmeztető morgás közé vegyült jóleső csámcsogás, csontok roppanása, inak szakadása és némi prüszkölés az orrba került bunda miatt, vagy azért mert a szájpadlásomat csiklandozza. A végén nem mondom, hogy jóllaktam/tunk, de feltette a koronát a mai napra. Lehasalok és már csak a desszertet helyettesítve rágódom a csontokon. Hús már nincs rajta. *~Azért egy évvel ezelőtt másképp képzeltem volna a szafarit. Ami azt illeti, az ebédemet is. Bár, a „jajj de cuki!” mondat most is megvolt. ~
Kezdőlap
