Karakter teljes neve: Rhay Blacksmith Becenév: Rhay Álnév: - Faj: Őrző Falka: - Titulus: Harcos Nem: Férfi Kor: 28 éves Születés helye és ideje: Fairbanks, 1983. 04. 15. Foglalkozás: Rendőr Védőszellem neve: opcionális Mágiaérzékenység: van Mágiahasználat szintje: 1. szint
Apa: Nick Blacksmith, Őrző-Mágus, él Anya: Ann-Lya Blacksmith, ember, él Testvérek:Trisha Blacksimth, Őrző – Gyógyító, él Egyéb hozzátartozók: Marion Blacksmith (nagynéni), ember, él
Temperamentumos természet, többnyire a munkájába öli a vérmérsékletét, ha más mód nincs. Imádja a húgát és az édesanyját. Ellenben apját nagyon tiszteli. Könnyen alkalmazkodó, ugyan akkor van egy bizonyos stílusa, amit nem nagyon fog vissza. Ezt pedig vagy elviseli valaki és elfogadja, poénra veszi, vagy nem. Alapjában véve kedves és segítőkész, ezért is lett rendőr. Ő sem tökéletes, ahogy mások sem, de igyekszik mindig a helyes úton járni. Még, ha ez olykor nehézkes is. Tiszteli embertársait, főleg a nőket. Ha valaki felhúzza az sosem ússza meg épp bőrrel. Nem él vissza azzal, hogy rendőr, de a bűnözőkkel nem bánik kegyesen. Elvégre nem hímes tojások. A farkasokat gyűlöli, főleg azóta, hogy a húgát megtámadta egyszer régen egy. Igaz, előtte sem különösebben kedvelte őket. Úgy tűnik ez az egy dolog sosem fog változni.
190cm magas, erős, izmos testalkatú. Rövid, sötét barna haja van, ami már majdnem fekete. Sötét szemei tökéletesen illenek bronzszínű bőréhez, amit édesapja vérvonalától örökölt. Öltözködési stílusa minden, csak nem egyszerű. Persze a rendőrruha az alap, még ha annyira nem is szereti. Azonban, ha a munkaruhát leveti, senki nem mondaná meg róla, hogy jó fiú a bőrkabát és laza farmeröltözet alatt.
Járása határozott és annak ellenére, hogy magas egyáltalán nem riasztó kis csibészes mosolya miatt.
Egy szép verőfényes napon születtem Fairbanksben első szülött fiú gyermekként. Gondolom nem kell elmondanom ez mit is jelentett. Minden apa számára büszkeség, főleg ami családunkban ha egy egészséges gyermek születik. Négy éves voltam, amikor megszületett a kishúgom, aki a család szeme fénye volt, ami érthető, hisz már akkor tündéri lány volt, most pedig egy gyönyörű okos nő. Szerencsére a mi családunkban meg volt az a különlegesség, hogy soha nem volt közöttünk kivételezés. Persze másképp bántak velünk, de ez is csak a nemi különbség miatt volt. Kezdetekben még teljesen egyszerűnek hitt családunk, még sem volt annyira egyszerű. Bár édesanyám semmiről sem tud és soha nem is kérdezett semmit, apánk soha nem volt egyszerű ember. Apánk Őrző volt, amit sikeresen mi is örököltünk. Bár gyerekként ez nem volt annyira nagy hatással még az életünkre. Apánk figyelt és vigyázott ránk mindig. Nem voltam egyszerű gyerek, persze ez alatt nem azt kell érteni, hogy rossz voltam. Apróbb csínytevéseket én is elkövettem, mint bárki más, de túlzott rossz sem voltam. Legalább is én úgy érzem. Marion nénikém imádott felhúzni, de ugyan akkor képes volt játszani is velünk. Még kisebb voltam, amikor kaptam tőle egy játék pisztolyt. Akkor még nem gondoltam arra, hogy ez lesz a hivatásom és, hogy mennyire is jó választás volt nekem ez a játék. Még ma is sokszor hallom tőle azokat a visszaemlékezéseket, amikor azzal a pisztollyal rohangáltam az udvarban és mindenkit le akartam lőni és tartóztatni. Azok a szép gyermek évek… Mint minden ennek is vége lett, hisz attól, hogy egy Őrző vére folyik az ereimben nem lettem külsőre másabb, mint egy normális ember és én is pontosan, úgy öregedtem, mint bárki más. Iskolába jártam, ahol nem meglepő módon, amolyan védelmező szerepet töltöttem be mindig. Magas voltam és mivel imádtam futni és sportolni nem voltam gyenge. Ha arról volt szó kiálltam a gyengébbekért. Nem szerettem már akkor sem, ha elnyomnak egyes embereket, csak azért mert kicsit mások. Az pedig, hogy valaki másabb az átlagnál az nem féltétlenül mindig rossz. Persze ez csak az én véleményem, bár ez valószínűleg a neveltetésemnek köszönhetem. Trisht már kiskorunktól kezdve igyekeztem védelmezni. Sokszor talán túlzásba is vittem. Kiskorában leginkább az erdőben rohangált a kisállatok után, de én már akkor tudtam, hogy ez nem a legjobb ötlet, hisz bánthatnák is őt. Apánk lassan a megfelelő időben mindent elmondott nekünk, hisz örökké nem titkolhatták volna azt, hogy mik is vagyunk. Főleg, hogy bizonyos szintig mind a ketten érzékenyek voltunk a mágiára. Tizenöt éves lehettem, amikor apám egy este áthívta a férfi rokonokat. Édesanyám, már fogalmam sincs hol volt, de érdekes légkör fogadott a férfiak között. Az elhívásom érdekesen alakult, először fel sem fogtam, de miután mindent végig gondoltam elfogadtam a dolgot. Attól a naptól kezdve új dolgokat tanultam és némileg megváltozott az életem. Nem voltam nyugodt fajta, így a harc tanulásába öltem a feszültségem és minden egyebet. Apám megesketett, hogy a húgomnak nem mondhatok erről semmit. Persze aznap éjjel, amikor sor került az elhívásomra a húgom bajba került. Egy farkas megtámadta. Előtte sem álltak valami közel hozzám furcsa módon, de azután még kevésbé kedveltem őket. Sőt, inkább gyűlöltem mindet. Nem láttam bennük mást csak ellenséget. Titkon vigyázni kezdtem Trish-re. Minden léptét figyeltem egész addig, amíg sor nem került az ő elhívására is. Utána kezdtem csak keresni valamit, amivel leköthetem a figyelmem, mivel kezdtem már a húgom agyára menni az örökös aggódásommal. Akkor értettem meg igazán mit is szeretnék csinálni. Ki akartam próbálni magam, mint rendőr és szerencsémre be is vált, de csak azután, hogy kikerültem a katonaságból. Több mint két évig voltam Fort Wainwrightben. A családom hiánya miatt, azonban rá kellett jönnöm, hogy ez nem a legjobb ötlet és cselekedett, így lettem inkább rendőr. Közelebb lehettem a családomhoz és továbbra is segíthettem a közösséget. Idáig egyszer volt csak alkalmam farkassal találkozni, de nagy szerencsémre épp bőrrel megúsztam. Harcos vagyok és a lelkem is az. Soha nem fogom feladni, harcolni szeretnék azért, amiben hiszek. Bármikor elestem felálltam és ezt a jövőben sem szeretném másképp csinálni. Hiába szerzek sérüléseket a munkám során is, a húgom segítségével könnyen begyógyulnak és már újra talpra állva megyek is tovább. Igaz, nem mindig bánok úgy a bűnözőkkel, ahogy kell, de nem fogok velük kedvesen viselkedni, ha egyszer megérdemlik a fájdalmat.
Amiket szeret: a munkája, a családja, szabad élet
Amiket ki nem állhat: Farkasok, siránkozás, hisztis nők
Rövidtávú célok: Saját lakás után nézni, mivel egy igen kicsi egyszerű albérletben él.
Középtávú célok: Mivel van még mit tanulnia a mágiáról és harcokról szeretné képeztetni magát; Munkájában egyre feljebb jutni a ranglétrán. Esetleg kipróbálni magát valami másban.
Hosszútávú célok: talán család alapítás, de csak talán; nyugodt, békés öregkora legyen
A célokról: Saját, nyugodt életet akar, persze amennyire ez egy harcos Őrzőnek megadathat. Szeretne egyre jobb lenni, hogy meg tudja védeni a családját és a többi Őrzőt. A legkevésbé sem akar csalódást okozni sem az Őrzőknek, sem pedig az emberi közösségnek. Imádja a munkáját, de sokszor felmerül benne, hogy mi mindent szeretne még az életben, ezeket próbálja megvalósítani, vagy éppen ezekben próbálná ki magát.
Rád már nagyon vártunk. A lapoddal minden rendben. Egy kiegészítést javaslok, mégpedig azt, hogy már túl vagy az első olyan rituálén, ami lassítja az öregedésedet. Ha jól megy a játék, és kitünteted magad, hamarosan ideje lesz további szertartásoknak is.
Kezdőlap
