Szerencsejáték? Illegális fogadás? Jó helyen jársz, ha egy ilyen alvilági helyet kerestél. Ez a zúg sehol se hirdeti magát, szóval ha ide találtál, az azt jelenti, hogy ismerőstől hallottál róla. A helyen esténként elevenedik meg az igazi élet. Lehetsz szimpla néző, aki fogad, vagy akár ringbe is szállhatsz, ha nem félted a bőrödet...
Nem voltam én semmi jónak elrontója, egy kis feszültséglevezetésnek pedig különösen nem... noha nem civileken éleztem sosem karmaimat, egyszerűen nem lett volna fair a küzdelem, ekképpen ma nem is a ring körül lehetett megtalálni. Persze, oda-oda tekintettem, mi épp az állása a dolgoknak, de más végett voltam itt. Az egyik városban letelepedettről érdekes pletykák terjedtek újabban, melyeknek jobbnak láttam utána járni, mielőtt apám elé tárom a dolgot. Kellemetlen lenne, ha csupán félreértenénk a helyzetet, nem igaz?... Szóval lelkesen pakolásztam a berendelt rekeszeket, ezidáig még a viselt sötétszürke póló is megúszta szárazon az estét, s közben pedig nyitva tartottam a fülemet és különösen ki voltam élezve figyelmem tekintetében a különféle energiák rezdüléseire a pult "fedezékéből". Meglehet, épp el is csípnék valami érdekesnek tűnő, izzadságszagú, aggodalmas érzésfoszlányt a tömegben, mikor megszólít a bambiszemű nőstény. Kérdően tárom el a kezeimet a rekeszek felett végigfuttatva, mintegy néma kérdéseként: melyik legyen? - A szimpatikusat kikapva ugyanakkor, amikor felé nyújtanám, visszahúzom azt némileg. - Á-á! Csak, ha szépen kéred. - Szélesedett szemtelen mosoly képemre, ám lássa, kivel van dolga, ezzel együtt elnyúlva a pulton a sörnyitóért, még ki is nyitottam neki az üveget.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Nem tudom, hogy miben zavarhattam meg, ha egyáltalán komolyan megzavartam. Úgy voltam vele, hogy ha más dolga van, max elküld, ért már nagyobb tragédia is. De nem küldött el, inkább végigmutatott a választékon, én pedig találomra böktem rá az egyikre. Sose voltam nagy sörös, a rövideket jobban szerettem, de ma este nem terveztem a megszokott módon szétcsapni magam. Már nyúltam volna az üvegért, amikor elhúztam előlem. Felvontam a szemöldököm, a "feltételt" hallva pedig oldalra biccentettem a fejem. - Komolyan? - kérdeztem félig szinte nevetve. Csak hogy ő is lássa, kivel van dolga, mielőtt visszakozhatott volna, elkaptam a polója elejét, magamhoz húztam és ha nem reagált gyorsan, gyorsabban, futólag megcsókoltam. Helyes volt, minek tagadjam? - Kérlek szépen - mosolyogtam rá, és ezúttal szándékosan eltúlozva még a szempilláimat is rebegtettem. Volt olyan drága, és még ki is nyitotta nekem a sört - ha nem volt szende virág és blokkolt le a korábbiaktól. Ha igen, kinyitottam magamnak, nagylány vagyok, vagy mi. - Egészségedre! - emeltem meg felé a sört és nagyot kortyoltam belőle, aztán felé nyújtottam, ha esetleg kért. Igen, tudom, volt előtte egy rakás másik, csak jófej próbáltam lenni. - Mesélj, mit keres egy ilyen helyes pasi egy ennyire züllött helyen? - kérdeztem körülbelül abban a hangszínben, amiben ő cukkol a szépen kéréssel. Közben próbáltam fülleléssel és az energiáimmal szemmel tartani a környezetemet, nehogy valamelyik kifosztottam hirtelen úgy döntsön, hogy elkezd gyanúsítgatni. Bár kételkedtem benne. A terem túloldalán vadásztam, és ugyan milyen valamire való tolvaj kockáztatna meg plusz időt a tett színhelyén? Na ugye.
Épp csak árnyalatnyit emelkedett meg szemöldököm a visszakérdezése nyomán. Hát úgy nézek én ki, mint aki viccel? Még meglehet, a karjaimat is eltárom, egyikben a sörrel, s milyen jól teszem, így könnyebb egyensúlyozzam, ahogy magához ránt, pólómnál ragadva meg, s nem landol nyakában az egész. Nem ellenkeztem csókjával - hülye lettem volna - ugyanakkor ezzel együtt világossá vált annak ténye, hogy a csaj veszélyes... és könnyen lehet, hülyének is néz. Nem ő lenne az első ilyen. Ahogy engedett, nevetve ingattam meg fejemet rájátszott kérésére. A sör kupakja lekerül, én meg pofátlanul meghúzom annak tartalmát, mielőtt átnyújtanám neki. - Egészségedre. - Ha mindezek után ismételten felém nyújtotta, csak intettem nemlegesen, igya meg nyugodtan az egészet. Én állom. (Kacc.) Épp csak elpillantok mögötte, a meccs állását csekkolva, ahogy kérdése elér. Önkéntelenül is felnevetek kissé, kétkedőn, majd a pultra támasztott tenyerekkel dőlök hát kicsit felé, hogy ne kelljen itt túlordítani mindenkit köröttünk. Tekintetem kékje is megleli vonásait, visszatér azok tanulmányozásához, ha már az előbb nem igazán hagyott rá lehetőséget, időt. - Most erre jöhetnék valami Lucifer is angyal volt, mielőtt lezuhant a mennyből dumával, de a világért se mennék el valami olcsó ponyva irányába... - Bár lehet, a velem szemközt álló csajnál bejönne, ki tudja. - Téged viszont tényleg nem igazán láttalak még errefelé. Újévi fogadalom az új hobbi vagy...? - Fordítom vissza egy szemtelen mosoly közepette felém intézett kérdését ekképpen, rá vetítve.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Nem ellenkezett, kihasználtam. Egyszerű és szórakoztató tranzakció volt, aminek a végén sörhöz jutottam - miután előkóstolót tartott. Eszembe se volt fennakadni rajta, hogy a közvetlen után - tinis fordulattal élve - közvetetten is csókot váltottunk. Megosztottam volna vele az italt, de csak intett, én pedig nem kérettem magam. Elkaptam a pillantását, de egyelőre semmit se kezdtem vele, inkább kérdeztem, aminek elsőre rövid nevetés lett a jutalma. Napi jócselekedet kipipálva: megnevettettem valakit. Igen, ez jócslekedet volt, főleg azok után, hogy hányan fognak bosszankodni, amiért eltűnt ez-az. Szerencsére elég sokan voltunk ahhoz, hogy simán "kiesett a zsebemből, valahol elhagytam" számlára lehessen írni a stiklijeimet. Elvigyorodtam és megráztam a fejem a Luciferes szövegre. - Ne, kérlek ne! Hagyjuk a lezuhanó angyalokat és társaikat - mondtam jókedvűen és ittam egy kicsit, amíg ő kérdezett. - Dehogy! - Eddig egyetlen fogadalmamat se tudtam megtartani. Aiden tudna mesélni... - Régebben voltam itt pár hónapig, és gondoltam... megnézem, milyen most - vontam vállat. - Igazából, nem tudom, mit keresek - vallottam be. - De bármi legyen, remélem, megtalálom. Érezhette, hogy őszinte voltam, mert minek hazudjak? Lehet, hogy másképp tűnt, de frusztrált, hogy benne volt a visszajövetel viszketeg érzése, csak fogalmam sem volt, hogy minek. Dolgom volt. És ezt meg kellett találnom. - Kire fogadtál? - kérdeztem hátra se pillantva. Engem hidegen hagyott a meccs, amiért betévedtem, azon már túlvoltam. Tekintetem a rekeszekre siklott. Hm, nagyjából voltam túl.
Az egyetértés üde könnyedségében terelem át a beszélgetést az én ittlétem mibenlétéről a nőstényére, ami lássuk be, jóval érdekesebb. Számomra mindenképp, a magánakcióhoz amúgy sincs semmi köze. - Vagy úgy! Hát, nem tudom, mikor jártál errefelé, de elég csendes állóvíz az egész hely... Semmi izgi. Már egy szimpla tisztán farkas bunyót is nehéz összehozni. - Leszámítva azt, amikor gyakorlás címszó alatt esünk egymásnak vagy valaki messzire megy és helyre kell tenni az agyát, de ezek sosem az ittenihez hasonló, szervezett keretek között alakulnak, a helyzet szüli őket. Határozott talánnak is beillő, bizonytalan válasza nyomán a vigyor mosollyá szelídül képemen. - Azt én is remélem, kedves...? - Igen, ide várnék egy nevet. Olcsó vagyok, jól tudom, de az indítást látva, azt követően se várjunk sokat, igazán. - Pfff, kérlek! Nem fogadok halandókra. - És egy pillanatig nem volt bennem szégyenérzet attól, mily sznobul is hangozhatott ez. - De ha választanom kellene, Mitch simán lenyomja a másikat. Ő az alacsonyabbik, a széles vállú. Az apjáé a hentesüzlet, elég sokszor besegít ott. - Akárcsak az a nagyszájú kétszázötvenes kóbor, aki miatt engem ma ide evett a fene.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
- Ezt úgy mondod, mintha sajnálnád - puhatolóztam kicsit. Igen, hajlamos vagyok fejjel rohanni a falnak és közben még csapkodom is a seggem, hogy gyorsabban, de ma nem azokat a napokat éltem. Egyébként sem akartam én semmiféle őskáoszt elszabadítani, szó sem volt ilyesmiről. Csak kíváncsi voltam, hogy egy kocsi elkötése itt is nagyobb bűn-e, mint a gyilkosság... - Dakota. Dakota Miles - mutatkoztam be mosolyogva, teljes névvel. Ha már itt terveztem maradni egy időre, lássák a... mit? Együttműködési szándékot? Kisköpésnyire volt ez a megalkuvástól, de még bevette a gyomrom. Arra, hogy nem fogad emberre, csak a szemem forgattam. Oké, én még fiatal voltam és sokáig a harmatnál is harmatabb, emiatt kicsit még mindig közelebb éreztem magamhoz az embereket. Meghát... elsődlegesen belőlük éltem. Félig megfordultam, hogy miközben magyarázta, ki az esélyesebb a küzdők közül, be tudjam őket azonosítani. Egyelőre elég kiegyenlítettnek tűnt az egész, de igaza volt. Mitch ellenfele meg-megingott és brutálisan fizetett a hibáiért. - Szóval nem a mai meccs hozott ide - néztem újra rá, ezúttal kicsit összehúzva a szemem, aztán szusszantam egyet. - Nem tudom, kire utazol, de ha gondolod, segíthetek - nyilván nem a két szép szeméért, és nyilván kicsi vagyok, de ennek is megvannak a maga előnyei. - Aztán dumálunk. - vagy mást is csinálhatunk. Épp felejtőtúrán voltam, de ez maximális magánügy. A segítséget pedig komolyan gondoltam: mindketten többet láthatunk kicsit a másikból, engem pedig rohadtul nem izgatott, hogy ő éppen jó- vagy rosszfiú-e. Oké, nem szerettem ártani másoknak, volt bennem némi pacifizmus, de igen messze álltam a törvénytisztelettől.
- Meglehet. Egy egészen kicsit... - Mutattam is, mennyire picit, s tekintetemben élénk, csibészes fény játszott. Túl hosszú ideje vagyok már a vidéken, szinte biztosan ezért viszket annyira a tenyerem, de igyekeztem leküzdeni a mehetnék vágyát magamban rendre - erősebb okaim voltak a maradásra: nagyapa befelé fordulása, apám lelki nyugalma, Connor ittléte... hogy csak párat felhozzak. - Wow. Jó választás! - Szélesedik meg mosolyom a nevére, tényleg illett a tűzrőlpattant könnyedséghez, mi felőle áradt. S adósa sem maradtam ezzel együtt, lássa, kivel van dolga, még ha nekem jobbára fogalmam sincs afelől, hogy már hellyel-közzel beazonosított a helyiek között. - Zach Danvers. - Ezzel pedig egy újabb sör került kibontásra. Egészen megkívántam így, hogy ő is azt kortyol mellettem. Pultnál levő őrhelyem mellé dől, én pedig csendesen latolgatom az esélyeket. Határozottan olybá tűnik, konyítok némileg a dologhoz, nem csupán a söröskupakok eltávolításáig terjed tudományom. Felajánlására aprót szusszantam. Nem volt ínyemre való más belerángatása és ezt nem is titkoltam, a csaj ráadásul idegen volt. Kétélű fegyver az egész. - Honnan tudjam, hogy nem pont az én eltérítésemre küldtek, cica? - Horkantam fel nevetősen. Energiáit ha nem rejtette, gyorsan bizonyosságot szerezhettem mondjuk efelől, ha választ kaptam a kérdésre. S ha rejtette, hát az is beszédes volt, már önmagában. Ha meggyőződtem róla, hogy tényleg ilyen kis fejjel-a-falnak módon kíván segítségemre lenni, s hátsó szándékai, ha vannak is, nem az enyéim ellen irányulnak, már könnyebben győzöm meg fejben magamat és Mrs. Wickest is, hogy végülis... miért ne? Én úgysem mehetek oda ahhoz az eltévelyedett baromhoz megkérdezni, mi a stájsz. Egy frissen érkezettnek könnyebben megnyílik minden bizonnyal, főleg, ha ilyen formás a hátsó fele. Köhöm. - Látod ott a bal szélen Mitch mögött, a ringen kívül azt a szikárabb alakot? A farkast a piros pólóban, fekete dzsekivel. - Halkítom le hangomat, füléhez hajolva oda. Szavaim cirógatón érik el puha bőrét. - Nemrég érkezett a városba, akárcsak te. Pár hónap előnye lehet. Érdekelne a véleménye a közegről, a helyi arcokról... aztán dumálunk. - Löktem el magam a pulttól, egyúttal közelségéből is, saját szavaival élve felé. Nem mondhatja senki, hogy velem ne lehetne alkudozni vagy szót érteni...! Kisebb balhé előszelét érzem, ahogy tarkómon a szőrt finoman borzolja a megérzés, mikor a távolodó nőstény után tekintek, míg beleveszik a tömegbe, Archie felé slisszolva. Az igazság az, ebben a minutumban egy pillanatig sem bántam a felkavarodó állóvizet.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Na, haladunk! Már kezdtem attól félni, hogy csupa kiscserkészhez lesz szerencsém, de ha legalább egy kicsi izgalom kell, belefér... a csóró ne válogasson, ezzel is beérem. Elvigyorodtam a beismerésére, az arcán felvillanó hamiskás mosolyra, egyelőre viszont nem feszegettem tovább a dolgot. A kiindulás jó volt, kár lenne túltolni, vagy feszíteni, még a végén letagadja, esetleg visszakozik. - Köszi! - mondom kissé meglepetten, amikor a nevetem dicséri, és ha már ilyen bókköröket futottunk: - A tiéd is illik hozzád. Kicsit elégedetten somolygok, amikor mégiscsak sör után nyúlt rutinos mozdulatokkal, kinyitotta és belekortyolt. Egy-két másodpercig elméláztam azon, ahogy ádámcsutkája föl-le mozdult. Szerettem a férfi nyakakat, na. Azért így se kerülte el a figyelmem, hogy milyen otthonosan érezte magát a pult mögött. Szimpi volt, a helyzet érdekes, a hely jó, szóval felajánlottam a segítségemet. Ha megbánom, vagy bajom lesz belőle... hát az már a jövő Dakotájának a baja. - Onnan, hogy akkor már az öledben nyávognék, de legalábbis kegyetlenül rád nyomulnék, nem pedig sörözgetnék, mint valami szende szűz - eresztettem lejjebb kicsit a szemhéjam. - Egyébként én se tudhatom, hogy nem fogsz kirángatni, megverni, elrabolni, szimplán kihasználni, vagy tudja fene, mit csinálni? - soroltam, hogy azért lássa, már csak pusztán a korkülönbség miatt is, a felajánlás nekem járt több kockázattal. És igen, esztelenül vakmerő voltam, hogy ezzel együtt segítséget ajánlottam, de ez vagyok én. Ha meggyőztem, és végre mondta, amit kellett, energiáim felpezsdültek az izgatott várakozástól. A nőstényem is a farkát csóválta. Voltak ellentéteink, de szerencsére sose futamodott meg némi kihívástól vagy kockázatosabb szórakozástól. Zach közelebb hajolt, lehelete fülemet, nyakamat csiklandozta, miközben a mondott-mutatott irányba fordultam, hogy megnézzem, mégis kivel-mit kell kezdenem. Bólintottam, láttam, kiről beszélt. Aztán az eligazítás végére röpkén felnevettem, amikor tőlem idézett, aztán vissza se nézve megindultam az alak felé a félig megivott sörömmel. Tettem némi kitérőt, hogy ne legyen olyan direkt az egész, de nem húztam sokáig az időt. Jól jött, hogy vékony voltam és viszonylag feltűnésmentes, könnyen jutottam el a hímig - aki még Zach-nél is idősebb volt, és ezt ledobott pajzzsal hirdette. Értem én, hogy a kettőötven már valami - és én esélyesen meg se érem az életvitelem miatt -, de azért nem akkora teljesítmény, hogy az egész slangot ott lóbálja mindenki arcába. Persze nem ezzel kezdtem az ismerkedést. - Hello, nagyfiú! - köszöntem könnyedén, és mi tagadás, kellemes látvány volt, csak... olyan mértékű önteltség sütött belőle, amitől zsigerileg ódzkodtam. Rám nézett, végiggusztál, majd lomhán elmosolyodott. Azt hiszem, ebben a pillanatban bántam meg, hogy olyan kis segítőkész voltam. - Hali, csinibaba! Ráharaptam a nyelvemre. Már értem, miért mondta mindig mindenki, hogy legyek kicsit megfontoltabb, de hát késő bánat. Lenyeltem az ellenérzéseimet, nagyot húztam a sörből - bár ehhez inkább bogyók kellettek volna -, és nekiláttam a megdolgozásának. A meccsről kérdeztem, hogy ő is ringbe fog-e szállni, adta a teljesen tudatlant, hogy ő a saját egóját simogatva bölcs megmondó lehessen. - Á, ez a hely semmi, majd az, amit én nyitok nem sokára. Ott igazi harc lesz, nem ilyen kis babazsúr, amit a helyiek annyira szeretnek. Komolyan, bébi, ha igazi hímeket akarsz látni, nem a belvárosban meg a Pitnél keversz, hanem a kikötőbe riszálod a formás kis segged. - Én is szerettem a saját hangom, de ez kezdett túlzás lenni. - Van pár kidobott kölyök, akiket összefogdostam, ők lesznek a nyitószám... - A kurva anyádat! - Tudod, kis nyomoroncok, akik senkinek se kellettek, mehet élet-halálra a buli. - De mehet ám! - mosolyogta rá lassan vicsornak beillően. - Ott a te fellépésed is méltó lesz. Gondolom a helyiek nem mernek majd szólni... - Punci mind! Még egy darabig hallgattam, ahogy a helyiek élevesztettségét ecsetelte - főleg az issumataron és a családján köszörülte a nyelvét, szerinte ők tehettek arról, hogy hót unalmas hely lett a város, pedig korábban mennyi jót hallott róla, és most kötelességének érzi visszaadni a régi fényét. Közben elkezdtem vele sétálni és kellőképp bögyös-faros nőstények közelébe tereltem ahhoz, hogy rólam rövid időn belül megfeledkezzen. Amennyire feltűnésmentesen csak tudtam, visszaslisszoltam Zach-hez. A pajzsomat följebb húztam, nem kellett széles körben mindenkinek tudnia, hogy felbasztak. - Kimehetnénk? - morogtam minden egyebet mellőzve. - És van esetleg erősebb piád is?
Ha baja származik az egészből hosszú távon, minden bizonnyal én is retekmód szarul fogom érezni magamat, hiába mindenki a saját bundájának védelmezője ebben a városban, elvégre vele ellentétben én pontosan tudni vélem, mibe tenyereltetem mindjárt bele a következőkben. - Csak egy tipp a jövőre nézve: a szende szüzek nem sört kérnek indításnak... - Ciccenek némi rosszallással, képemen a vigyor kellemesen ül meg, miképp energiáim is várakozó álláspontot öltenek. Mintha csak oda-vissza járnánk egy láthatatlan kör körül, arra várva, melyikünk felé billen el a mérlegnek nyelve. Szórakoztató és könnyed a játékunk, s ugyanily semmitmondó könnyedséggel fordul komolyba a következőkben, de előbb még felnevetek őszinte derűvel a felvázolt visszakérdezés nyomán. - Nem egészen ebben a sorrendben gondoltam, de ha te így szeretnéd, ki vagyok én, hogy ellenkezzek? - Tártam el kezeimet, majd újfent kortyoltam a sörből, hogy azt a pultra helyezve dőljek közelebb, felvázolva röviden azt, amiről érdemes volt tudnia. Lássuk be, ez vajmi kevés volt, de vannak helyzetek, amikor a tudatlanság tényleg áldás lehet. És nem is tartozott rá minden, őszintén szólva. Némi kellemetlen érzés zárt markába, miközben tekintetemmel követtem távolodó alakját, de gyorsan magával ragadott egy újabb illető szava, aki szintén a kiszolgáló személyzet egy tagjának nézett a nőstényhez hasonlóan. Én pedig nem voltam rest kiszolgálni, bár a fizetés kapcsán már Tony-hoz irányítottam. Ő volt a legközelebb a rakodási területemhez, őt tudtam vállon ragadni, hogy ugyan, hagy fizessenek már a hölgyek az italért... hja, meg én is jövök két sörrel, de azt írják a többihez.
Hamlet el.
Mire Dakota visszakeveredik a pult közelébe, már a kocsiba pakoltam a megüresedett rekeszeket, s jobbára csak tébláboltam a bejárat és a pult közötti részen, onnét figyelve a kettőst, időnként el-elterelődő figyelemmel az éppen aktuális meccs alakulására. Kérdésére nem is mondok semmit, nemes egyszerűséggel nyalábolok fel egy üveg jobbféle whiskey-t (sokba lesz nekem ez az este) és lépdelek kifelé utána, épp csak annyira lesve magunk mögé, hogy felmérjem, felfigyel-e bárki távozó kettősünkre. Odakint aztán pillantásom, energiáim egyaránt a másikat fürkészik, érdeklődő-sürgetőn várva válaszát. Elveszünk a kinti beszélgetők, dohányosok között, nem különösebben keltünk feltűnést, hiába húzom félreesőbb szegmensébe a parkolónak a nőstényt, mielőtt neki szegezném a kérdést: - Na, mi volt? Cigit? - Lehet, jobban jár vele, mint a piával, de ha azért nyúlt inkább kezem felé, nem ellenkeztem, engedtem, hagy vigye.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Örültem, hogy visszakeveredve nem kellett Zach-et győzködöm, egyszerűen felkapott egy üveg whiskyt és jött. Miért nem lehet mindenkivel egyszerű? Én kérek valamit, megtörténik, és totálisan kezelhető maradok és is meg a helyzet is, mindenki nyert! Megdörzsöltem az arcom. Rohadtul nem érdekelt ez most, csak a gondolataimat tereltem el kicsit, miközben a parkolóban lebzselő kisebb-nagyobb csoportosulások közt elvegyültünk és odább húzódtunk. A legközelebbi utcalámpa fénykörén is kívül estünk, de mivel eleve alig volt ilyesmi, ez se keltett feltűnést. Fázósan húztam össze magamon a dzsekimet, de nem a hideg miatt, amikor megálltunk és szembe fordultam a hímmel. Kínálására azonnal biccentettem. Cigi, whisky, minden kellett. Elvettem egy szálat, és gondolom kaptam öngyújtót is, vagy volt akkora lovag és tüzet tartott. Teljesen mindegy volt. Gépes mozdulatokkal végeztem mindent, ahogy a cigi a számba került, lekerültem az üveg kupakját, szál ki, nagy korty le. - Ez egy szarházi - summáztam a véleményem Archie-ról. - Amúgy azt gondolja rólatok, hogy puncik vagytok - adtam meg a jellemrajz mellé az anchorage-i farkasokról alkotott véleményének összegzését is. Itt tartottam némi szünetet, fújtattam párat, újabb slukk-korty kombinációt nyomtam le, aztán a biztonság kedvéért még egyet. Fortyogtam az indulattól, azt se tudtam, mikor voltam utoljára ennyire paprikás hangulatban, és ha akartam volna se tudom leplezni. - Szerinte visszaadja a város fényét és buliját azzal, hogy nyit a kikötőben egy kurva szorítót, amiben leselejtezett kölykök vívnak életre halálra. Tudod, olyanokat, akik senkinek se kellettek és senkinek se hiányoznak. - Túl személyes volt, túl közel esett az otthonhoz az egész, méghozzá annyira váratlanul, hogy zsigerileg reagáltam rá, bele se gondolva, hogy pusztán ezzel mi mindent árulhattam el magamról. - Ők lesznek a nyitószám, gondolom farkas-farkas bunyó helyet akar, csak a dolog nem áll meg a kiütésnél, mert ez a keménység fokmérője. Pontosan nem tudom, mikor lesz a megnyitó, annyit mondott csak, hogy hamarosan. - Slukk-pia. Aztán még egy kis pia. Ezután adtam csak vissza neki az üveget, ha kérte. - Van valami városi évforduló, vagy a helytartótoknak, kormányzótoknak, akármiteknek bármi ilyesmilye? Talán akkorra időzítene... bár nem, ehhez kéne agy. - Ennél jobb tippem viszont nem volt, ennyit voltam képes kideríteni - anélkül, hogy hirtelen felindulásból nekimegyek, vagy szimplán lehányom. Mindkettőre ugyanakkora esélyt láttam, ezért nem kísértettem tovább a sorsot. Azzal nem lesznek meg azok a szenrencsétlen kölykök.
Voltam olyan lovag, basszameg... Már csak azért is, mert én magam is rágyújtottam, akkor meg már nettó pofátlanság lett volna, nem segítő kezet nyújtani a kisasszonynak. Felhorkantam nevetősen a summázott infókra. Eddig semmi újat nem mondott, ami azt illeti, de az ital olyan ütemben fogyott, hogy kissé feljebb szalad önkéntelenül is szemöldököm a harmadik meglódult mozdulatot követően. - Kicsit lassíts azért. - Fogalmam sem volt, mi cseszte fel ennyire, de még nem esett izomból nekem, szóval ebből feltételezni mertem, nem az iménti szituáció vált túlzottan kellemetlenné számára. Ez mindenképp hasznos infó, meg is jegyezzük, miközben a hamut pöckölöm le a dohányvégről. - Hogy mi? - Vetettem közbe, de hangomban nem volt meglepettségnek éle, sokkal inkább a megrökönyödöttség vert benne tanyát, s vonásaim megkeményedtek a megerősítő megjegyzésére, mely szerint jól hallottam, amit itt meglibbentett előttem. Tudod, olyanokat, akik senkinek se kellettek és senkinek se hiányoznak. - Hogy az a rohadt szájbakúrt... - Azt mondta, merre vannak most ezek a kölykök? - Kérdeztem, nem is igazán várva meg, hogy mondandója végére érjen. Valahol ott vethettem közbe, hogy fogalma sincs, mikor lesz a nagy eseményt. Már formálódtak bennem a lehetséges megoldási tervek, mert inkább ez, minthogy itt helyben ugorjak neki ennek az idiótának. Egy dolog összefogdosni az atyátlan kölyköket és hitegetni őket valamiféle értelemmel a létezésüket illetően, megint más vágóhídra valóként kezelni őket. Ahogy felém nyújtja az üveget, csuklójára fogok. Tekintetemben sárgás cirmok játszanak a korábbi kék fény helyett, ahogy szemeimmel pillantását keresem. - Fókuszálj, Dakota, a fenébe is! Több infó kell. Vissza kell menned megtudnod legalább azt, mikor lesz ez a szarság, hogy tehessünk valamit! - Hangom taktikus hűvössége mögött is torkomban dobogott a szívem szinte. - Kérlek. - Fűztem hozzá, állva pillantását, de kezét elengedve közben.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
A lassításra vetettem rá egy szúrós pillantást. Mondjuk még nem tudta, mi vett rá, hogy így nyakaljam a whiskyt - oké, nekem különösebb indok se kellett, hogy így nyakaljam a whiskyt. Kivéve most. Aztán szépen elkezdtem "jelentést" tenni, először még csak bemelegítettem, előkészítettem a terepet a nagy produkciónak. És azzal meg is adtam a választ a zaklatottságomra. Ha Zach úgy reagált volna a kölyköket érintő dolog, hogy vállat von, vagy flegmán kezeli, lehet, hogy életemben először verekedést kezdeményeztem volna. Sőt: biztos. Akkor is, ha semmi esélyem ellen sem. De megnyugtat, hogy őt is felháborítja a dolog, még ha nem is akkora mérték akadt ki, mint én látszólag. Mondom, túl közeli. - Nem mondta - ráztam meg a fejem, és megint a cigiért nyúltam, amiből lassan semmi sem maradt, akkor ütemben szívtam. Hogy a hamu mikor esett le a végéről, lepöcköltem, vagy kámforrá vált, kurvára nem érdekelt. Átadnám az üveget - igyon ő is, vagy legalább én tartsak egy kis szünetet -, de ahelyett a csuklómra fogott rá. A vészharangok egy pillanatra megkondultak a fejemben. Lehet, hogy valójában Archie-val volt, semmit se tudtam róla, de azt már megmutattam, hogy felbaszott a szorító ötlete. Pontosabban a nyitóestéé. Aztán kiderült, hogy tök más a helyzet, de azt nem mondhatnám, hogy ettől sokkal boldogabb lettem. Néhány másodpercig farkasszemet néztünk, miközben elengedett. El kéne futnom. Kurvára el kéne futnom, és nem ilyen dolgokat magamra vállalni, vagy pár másodpercnél tovább foglalkozni velük. A világ szar és igazságtalan hely, pár halott - vagy megmentett - kölyök ezen semmit sem változtat. "...ha valaha rendes életet szeretnél." Ó, persze, még te is! Nem, kurvára nem pályázok ilyesmire! De az a pár szerencsétlen... Fújtam egyet, ledobtam a csikket és eltapostam, aztán vetettem még egy pillantást Zach-re és a whiskyvel a markomban visszamentem.
Hamar megtaláltam az önelégült faszkalapot, bár már nem voltak ott körülötte a bögyös-farosok. Meg tudtam őket érteni... Azért mielőtt odaléptem volna hozzá - megint - megtorpantam és eltűntem azon, hogy tényleg kell-e ez nekem. Mondjuk legalább izginek ígérkezett. És talán megállom, hogy kivájjam a szemét két szó után. Nem voltam részeg, legfeljebb spicces, de azért a kettő közötti állapotot elő tudtam adni. Butuska fruska, aki nem bír meglenni izomagy nélkül. Hátha többet elmond, ha azt hiszi, hogy minimum a felét úgyis elfelejtem holnapra, vagy igazából nem is érdekel, mert a nem üveget markolászó kezemmel keresztül-kasul bejártam a mellkasát. A whiskyt is megkapta. Minél előtt és minél jobban megoldódik a nyelve, annál hamarabb szabadulhattam. Biztos sokkal jobb lesz az ő szorítója, mint ez, persze, hogy a több vér mindig jobb és a többi. Ilyen készségesen fogalmam sincs, mikor értettem egyet utoljára, a valódi hozzáállásomat pedig úgy sáncoltam el, hogy minden ecsetelt halálnemhez őt képzeltem oda. Sokszor és sokféleképp halt meg a gondolataim között. Gondoskodtam róla, hogy többet igyon, mint én, ennek viszont az lett a hátulütője, hogy a Zach-et és engem érdeklő dolgok közül egyetlen egyre kaptam pontos választ, a többit elkente a whisky. Vagy az óvatossága. És a legfontosabbat egy az egyben elhallgatta... Fasza! De legalább nem fogott komolyabban gyanút, és ez is valami. Miután megvolt minden, még maradtam egy kicsit bájologni, hogy ne legyen feltűnő a hirtelen lelépésem - és még jobban itattam. Aztán elsomfordáltam a közeléből és Zach keresésére indultam.
Rosszalló morranással nyugtáztam, hogy tulajdonképpen épp csak a semminél van több infónk, azok pedig legfeljebb arra használhatók, hogy a csaj paprikás hangulata alá dobjuk őket gyújtósnak. Így elnézve a kis pöfékelő-vedelő méreggombócot, tényleg olybá fest, mint aki a következő pillanatban menten felrobban... - Talán ez, talán a hazai terep biztonsága végett maradok én a higgadtabb fél, vagy pusztán a korral jár, a franc se tudja, mégis, ahogy csuklójára fogok, tekintetem pedig az övét keresi, komoly éllel hagyják el szavaim a számat felé. Nem utasítok - kérek. Az ő döntése, mennyire akar belefolyni, de ha végig gondolja, be kell látnia, ennél jobb esélyünk nem lesz, mint ez a mostani, hogy kicsit is többet szedjünk ki a főszervezők gyöngyéből. Ahogy eldobta a csikket, elléptem tőle. Pillantása bizonyosság volt, szavak sem kellettek hozzá, hogy tudjam, megteszi. Vissza fog menni és kiszedi a hímből az infót nekem, amire szükségünk lehet. Szükségünk, mert ezzel végérvényesen magát is belekeveri az egészbe, ami azt illeti. Néztem, ahogy elsietett befelé, energiáim már-már óvó védelmezéssel kúsztak utána, kellő távolságot tartva, s mégis a közelben maradva... mert ekképpen tettem én is, a bejárat közelében maradva meg, mégis visszatekeregve a belső térbe, hogy szemmel tarthassam kettősüket. Csak a biztonság kedvéért.
Akkor tűntem el csupán szem elől, mikor láttam, a nőstény is elfelé szivárog a hím közeléből. Odakint vártam rá, nem kell, hogy a kelleténél több féletlen felénk vetülő pillantás kereszttüzébe keveredjen kettősünk így együtt. A megtudott információk birtokában különösen nem. A furgonomnak dőlve talál Dakota meg, kezemben telefon, de az üzenet - "Archiebald átlépte a határt." - elküldetlenül várta döntésemet. A kijelzőfényben megvilágított vonásaim leginkább a töprengő, várakozó szavakkal voltak leírhatóak, ebből "riaszt fel" az érkező nőstény. Mint pattanásig feszített íj, úgy löktem el magam a kocsitól, s lezárva a készüléket, vágtam zsebre azt, hogy figyelmemmel neki adózzak.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Elhessegettem Zach energiáit. Azt hiszem, egy életre eleget kaptam védelmező szándékból, amiről ő nem tehetett, így próbáltam úgy intézni, hogy érezze, nem ellene szólt, aztán vagy fogta, vagy nem. Nagy lány vagyok, fogalmam sincs, mibe ugrottam fejest, de majd valahogy kivakartatom belőle magamat valakivel. Ezzel a biztos tudattal vonultam csatába.
És ezzel a biztos tudattal hagytam el a csatateret. Energiáim és tekintetem Zach után kutattak, majd ahogy végre rábukkantam, kilőttem felé. Nem várt be, kiment, amit kicsit se bántam - biztonságosabb így. A parkolóban a közben nem igazán ritkult csoportok közt az autókhoz mentem, és nagyjából takarásban értem el a furgont támasztó hímhez. A fagyos murva ropogott a csizmám alatt, ahogy odasiettem hozzá, és a kissé nyomasztóan megvilágított képéhez. Kicsit más szögben esett volna rá a fény és horror filmbe is elment volna. Látszólag ártalmatlan, helyes pasi a parkolóban várja mit sem sejtő, törékeny és ártatlan áldozatát. Egy pillanatra kedvem támadt felnevetni az elképzelt jelenettől, de az egész a torkomra forrt, ahogy beugrott, megint miféle jelentést készültem tenni. Mint valami lóti-futi. - Kocsikázzunk egyet. - Tudod ki akarta, hogy Archie meglásson Zach-kel nem sokkal azután, hogy "kivallattam". Nem voltak egy brancsban ez fix, és a francnak sem hiányzott, hogy elkezdjenek engem kergetni, amiért szóba álltam a Szőke Herceggel. Mi van velem meg a hercegezéssel? Jézus! Ha beleegyezett, beszálltam - a sofőrülésre. És a tenyeremet nyújtottam a slusszkulcsért várakozón, némán. Szükségem volt némi vezetésre, mindig segített kikapcsolni és megnyugodni, de ezt nem árultam el neki. Kíváncsi voltam, mennyire... hm, bízott bennem, vagy volt benne vakmerőség? Talán mindkettő. Ahogy/ha beszállt mellém és indíthattam, kigurultunk a parkolóból - kicsit tempósan, megszoktam, hogy ha volán mögé ülök, akkor ajánlott gyorsan elpucolni a környékről, mielőtt észreveszi bárki, hogy volán mögé ültem -, majd belekezdtem az esti mese második felvonásába. Ha nem hagyott vezetni, némi adok-kapok után átmásztam az anyósülésre - vagy szimplán átpakolt oda, nem sokat tehettem volna ellene. Így vagy úgy: - Nem árulta el, hogy hol vannak a kölykök, sehogy se tudtam belőle kiszedni, aztán fel is adtam, nehogy túl gyanús legyek - vallottam be bosszankodva. - De! - Még a mutatóujjamat is felemeltem, akkora nyomatékot adtam itt. - A nyitóestének nem csak a napja, de az órája is megvan - itt elárultam neki, messze nem volt olyan "hamaros", mint ahogy az először mondta a tag -, meg a helyszín is... körülbelül... Egy kicsit azért büszke voltam magamra. - Az passz, hogy azért nem tudta-e pontosan megmondani, mert még el se döntötték, hol lesznek, csak a környék van meg, vagy addigra túlzásba vittem az itatást, ő pedig mégsem olyan kemény, mint hiszi. - Milyen ciki lett volna egy farkassal a detoxon kikötni! Lehetséges az ilyesmi egyáltalán? - Azt hiszem, nem fogott gyanút. Mármint nem viselkedett furán, vagy kezdett ő is puhatolózni - legalábbis nem úgy és nem olyan irányba...
Nem vettem fel a hessegetést, noha különösebben lerázni sem hagytam magam, de erről neki már nem kellett tudnia. Ellenben, amikor javaslatára, mely szerint lépjünk le innét, kinyitom a kocsi felém eső - vezetői - ajtaját és ő nemes egyszerűséggel invitálásnak veszi ezt, fel kell horkanjak rosszallóan. - Na ne szórakozz...! - Bizalmatlanságnak helye nem volt hangomban, sokkal inkább szólt a helyzet feletti idegességemnek és az ő zilált lelkiállapotának a megjegyzés. Még a végén kicsinál itt mindkettőnket idő előtt... - S mégis, ahogy szó szót követ, ő marad a volán mögött, én pedig az anyósülésre vackolva be magamat passzolom át neki a kulcsot megadóan. Csak haladjunk, el innét. - Itt fordulj balra, a szélső utcán megyünk. - Nüansznyi dolog volt talán, de nem bíztam a véletlenre, hogy esetleg valaki a parkolóból kifigyelje, merre távozott a kocsim. Azt elég sokan ismerték pechünkre errefelé, hát jobbnak láttam nem direktben a kocsma vagy épp a saját lakásom felé rongyolni. Mindeközben persze hallgatom Dakotát, ahogy végre belekezd a mondandójába. Igen sajnálatos, hogy nem sikerült kiderítenie, így azonban eldőlt az üzenet sorsa is úgy fest, mit apámnak címeztem korábban. - Az jó, azzal már el lehet indulni... - Biccentettem a nagy nyitónap dátumának hírére, miközben a telefont vadásztam elő farzsebemből. - Feltéve, ha benne vagy te is, persze. Most még kiszállhatsz. - Szusszantam, ahogy sikerült megszerezni a telót, de nem volt olyan sietős üzennem, hogy ne szánjak pár pillanatot arra, hogy komolyan csendülő kijelentésem közepette ne tekintsek oldalt a nőre, annak arcélét, energiáit - reakcióját fürkészve. Akárhogy is döntsön, elfogadom azt, elvégre is ez egy szabad város. Ha nem ártaná bele magát, szíve joga. Az viszont biztos, hogy nem vagyok hálátlan már azért sem, amit eddig tett. - Köszönöm egyébként. Hogy visszamentél. - Apró, futó mosolyt küldtem felé. - Itt majd jobbra az utca végén. - Szúrtam még oda, mielőtt telefonomba merülve végre elküldtem volna az üzenetet: "Archibald átlépte a határt. Szükségem lenne a tanácsodra."
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Nem szórakoztam - kivételesen -, halál komolyan néztem rá és vártam a kurva kulcsot. Végül csak sikerült kikunyerálnom tőle, ami amúgy meglepett, de próbáltam kicsit titkolni, mint aki az elejétől biztos volt a dolgában - haha! Követtem az instrukcióit, mert én ilyen kis szófogadó is tudok lenni, és kényelmesen vezettem. Igyekeztem betartani a sebességhatárt, mert nagyon nem hiányzott, hogy feltűnést keltsünk - főleg most, ezen a környéken -, szóval úgy mentem, mint aki járt oktatásra. Pedig még csak hamis jogsim se volt. Közben elregéltem neki, amit sikerült megtudnom, aztán vártam a végkonklúzióját. Ő ismerte ezt a várost és ezeket az arcokat, szóval ja, érdekelt, amit ennek kapcsán mondott. Az ujjaim megfeszültek a kormányon, ahogy felajánlotta a menekülési utat. A bajkeverés mellett ebben voltam még kiemelkedő: elszaladtam. Minden és mindenki elől. Magamon éreztem a tekintetét, és csak a szemem sarkából figyelve rá, fancsali képpel jobb kezemmel felé nyúltam, hogy inkább az útra irányítsam a pillantását. - Végigcsinálom... - mondtam halkan, talán kissé bizonytalanul. - Végigcsinálom - ismételtem egy fokkal határozottabban, magamat is győzködve arról, hogy képes vagyok rá. Hogy legalább ezt... megragadom és csinálok valamit, ami túlmutat egy kicsit önmagamon. A gyomrom ettől még görcsbe rándult. És hát semmi sem garantálta így sem, hogy nem kapom a nyakamba a lábam két hét múlva. Azzal nyugtatgattam magam, hogy ezt megtehetem, a szó elszáll, és vele lehet én is. Semmivel sem tartoztam Zach-nek, van kiutam. Ha pedig ezt elhiszem, talán képes leszek maradni. A köszönetére felé kaptam a fejem egy-két másodpercre és még jobban elcsodálkoztam, mint azon, hogy hagyott vezetni. Nagyon ritka volt, hogy nekem valamit megköszöntek - mert nem adtam rá okot. - Szívesen - vontam vállat féloldalasan és kissé zavarban, majd az újabb irányváltást hallva bekanyarodtam. - Hogyan tovább? Távol állt tőlem a tervezés, ez az egész infógyűjtés is a fatális véletlen műve volt. Mármint az, hogy belecsöppentem és elvállaltam. Zach ennél jóval megfontoltabbnak tűnt, bár a léc esetemben igen alacsonyan volt.
Kivártam döntésének pillanatát, nem sürgetve, tudatosan legalábbis semmiképpen, hacsak pillantásom fürkészését nem vette annak. Ahogy elfordítja képemet maga felől, engedek a mozdulatnak, megadó szusszanással süppedve bele az anyósülés szivacsába. Ha tudnám, hogy a nőstény miképp éli meg a köszönetnyilvánítást... akkor se tenném másként, mert engem pedig ekképpen szocializáltak, a legkevesebb ez volt, mit kaphatott a segítségéért cserébe. Zavarát, ha érzékelem is, csupán némi szájzugban megbújó mosollyal reagálom le, zsebembe süllyesztve az időközben elküldött üzenettel gazdagabb lett mobilkészüléket. - Nem tudom, merre van a szállásod, de attól pár utcányira leparkolsz, számot cserélünk és elköszönünk egy időre. Amíg nem kötnek össze téged velünk, az továbbra is az előnyünkre lehet, kár lenne kockáztatni. - Biccentettem is, magam elé tekintve, miközben végig gondoltam, mit és miképp osszak meg a másikkal a bennem megfogalmazódott ötletekből. Végül úgy döntöttem, felesleges köntörfalazni, elvégre csak nem várja el, hogy mindenre kész válaszom legyen, hát nem vagyok én mindenható! Ugye nem várja? - A 'bé' terv, hogy a nagy megnyitó napján kilessük, hol tartják a kölyköket a meccs előtt és amíg én lefoglalom Archieékat, te meggyőzöd őket, hogy jobban járnak, ha veled tartanak inkább és megpattantok a hátsó ajtón. Vagy valami ilyesmi. - Keresve sem találnék jobb embert a feladatra, elvégre, bármivel is győzte meg őket Archiebald a mérkőzésekre, a legerősebb agymosást is felülírhatja egy emlék, melyben saját szájából hangzik el: feláldozhatóak. - Szóval addig kelleni fog egy 'a' terv is... - Ezt terveztem apámmal megvitatni, ami azt illeti, hátha neki akad ötlete azt illetően, hogyan csíphetnénk el az egészet még az ominózus esemény előtt. - Szinte hallom nagyapát a sarokból kiszólni közben: ki kell verni belőle az információkat, azt kész!
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Biccentettem a hallottakra, a következő sarkon bekanyarodtam egy kisebb utcába, és leparkoltam. Kellemes takarásban voltunk, de annyira azért nem, hogy a homlokunkra legyen írva: valamiben sántikálunk. Pontosabban mi inkább ellen-sántikáltunk azt hiszem. - Se szállásom, se számom - mosolyodtam el, félig bocsánatkérőn, félig szórakozottan. A pajzsomat is leeresztettem, hogy biztosan érezze: nem hazudtam. - Nem élek ilyen tartós dolgokkal. Pénzem sincs rá - tettem hozzá könnyed tényszerűséggel, aztán az egyik enyhén dudorodó belső zsebem az oldalamhoz nyomódott, eszembe jutott, hogy lehet mégis lesz legalább egy telefonravalóm. De más is beugrott. - Mondjuk ezen változtatni akarok, legalább addig, amíg a mi kis ügyünket le nem tudjuk. Szóval ha elnavigálnál egy autóbontóhoz- vagy szerelőhöz, azt megköszönném - mondtam és komolyan is gondoltam. Persze nem tisztességes munkát kerestem, de ezt nem kötöttem az orrára. Ki tudja, még ő is egy kiscserkész, aki felháborodik az ilyesmin. - És ha van papír-toll nálad, megadhatnád a számod, hívlak, amikor tudlak. Ha meg el akarsz érni... - a hajamba túrtam egy pillanatra -, hm, nem tudom még, hol verek tanyát - nevettem fel mindenféle aggodalomtól mentesen. Ér az éjszaka, ahol. Nem igazán szoktam ebből ügyet csinálni, főleg, mert eddig nem igazán volt olyan helyzet, hogy fix szállás kellett volna hosszabb időre. Az első tervet hallgatva akadtak kétségeim, de persze, még eléggé az elején voltunk mindennek - szerencsére! Ha holnapra mentőakciót kellett volna szervezni... már itt se vagyok, feltámadt empátia ide vagy oda. A második terv pedig nem létezett. Beharaptam az alsó ajkam, és egy darabig méregettem, hogy mondjam-e vagy sem, és ha igen, hogyan. Aztán úgy voltam vele, hogy ehh, mindegy, max tényleg kereket oldok záros időn belül. Volt már ilyen, lesz is ilyen. - Tudod én vonzom a zűrös alakokat, helyeket, igen, a helyeket is, meg szitukat. Kihasználhatjuk ezt, hátha valami használható is csurran-csöppen majd - húztam fel a vállam, kicsit úgy, mint aki azt várja, hogy rápirítanak azért, amilyen. Tényleg így volt, a kérdés az maradt, hogy elítél, vagy megpróbál jó/nyugisabb útra téríteni.
Ahogy a következő kanyar után lelassít, majd meg is áll a kocsival, kétkedően tekintek felé, mintha a következő pillanatban hátba szúrhatna. - Verbálisan vagy ténylegesen, lényegtelen. Azt azért nem venném be, hogy ilyen közel lakik és máris célt értünk, szóval mi másért állt volna meg? Válaszának nyomán csak még feljebb szalad szemöldököm kissé, nem is mondok semmit az elhangzottakra hirtelen, csak fürkészem a csajt, az őzike tekintetből várva válaszokat a bennem hirtelen felötlő kérdésekre. Az este folyamán talán először fordul a kocka és most én vagyok ugyanis az, aki megkérdőjelezi, jó dolog-e belerángatódni bármibe is, amihez a kis nőstény hozzáér. Kell ez nekem? Akarok még vele is foglalkozni az Archies-hat kölykös problémán túl? Bahh, a fenébe is, legalább szimpatikus ne lenne a stílus, amit tol, akkor el tudnám engedni annyival, hogy együttműködünk, amíg hasznosnak bizonyul, aztán ki jobbra megy, ki pedig balra el...! Felhorkantam kissé, nem rosszalló, sokkal inkább hitetlenkedő éllel az autóbontó kapcsán elejtett kérése nyomán. - Minek? Keresel egy helyet, ahova befészkeld magad? - Akár húzásnak is tűnhetett kérdésem, holott komolyan érdekelt, mi a ráknak van szüksége efféle infóra. Ez tűnt elsőre logikus magyarázatnak. Papír mindig akad a kocsi kesztyűtartójában, mást nem egy szállítólevél, szóval könnyedén kerítek, s mellé tollat is. - Ha kitaláltad, hagyj üzenetet a nevemre a Pitben. Nem fognak kérdezősködni... egy nőstényt leszámítva, de vele meg ne foglalkozz. - Szusszanok, felróva a telószámomat a papírra, amin elér. Nem nyújtom át kapásból, a hirtelen összerakott tervet ecsetelem röviden, melyről én is érzem, hogy eléggé rizikós. Nem véletlen kívánnék valami biztosabbal előállni, de ahhoz idő kell. Nem ma fogjuk és nem feltétlen csak mi ketten megoldani ezt. Elvigyorodtam a továbbiakra, hogy vonzotta volna a zűrös alakokat. Kérlek, mesélj még... - Ha nem hozod fel, fel se tűnik...! De igazad van. Csak azért... ésszel. - Noha éreztem energiáinak friss, ifjonti voltát - mintha én olyan vén lettem volna, haha - nem én leszek az, ki rápírit, s a hős védelmező szerepet sem kívántam felvenni vele szemközt. Ez egy szabad város, alig ismerjük egymást. Amíg nem ad okot a kételkedésre és egy a célunk, ki vagyok én, hogy megmondjam, mihez kezdjen a "szabadidejében"? - Cseréljünk helyet. Elviszlek. - Az autóbontó telepig, igen. Az istenhozzád mellé a telefonszámomat is megkapja egy cetlire felírva, mielőtt elhajtanék. Sőt, még lehet, tippet is adok neki, honnét a legegyszerűbb bejutni és merre kell kerülni a reflektorokat... Kétségtelen, valóban képes vagy a zűrös alakokba belefutni Dakota.
// Nem tudom írsz-e még rá, de köszöntem! //
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Gunyoros-hunyorgó, inkább fintor mint mosoly lett a válaszom a kérdésére első körben. - Akkor már inkább az erdő és a szabad ég - reagáltam ennyivel, bár egyáltalán nem tűnt ostobának, biztos volt egy-két tippje, hogy mire fel a kérdés. Egyelőre nem is oszlattam el a ködöt, ahhoz túl friss volt az ismeretség. - Pit, rendben - biccentettem. Talán egyszer voltam ott. Az átharapásom után nem sokkal, a Platinum Jaxxes este nyitányaként, amiből inkább kevesebbre mint többre emlékszem. Még a gondolattól is hasogatni kezd a fejem. Elvettem a papírt, vetettem rá egy pillantást, majd a másik jól őrizgetett telefonszám mellé tettem. Ha ez így megy tovább, tényleg szükségem lesz egy mobiltelefonra. Ami azzal jár, hogy hirtelen túl egyszerűen válhatok elérhetővé. Semmi bajom nem volt összességében ezzel a korral, de a technika igazán megragadhatott volna a huszadik század elején. Max közepén. Aztán még ecsetelgettem Zach-nek kicsit, hogy miben vagyok jó. Nem dicsekvésképp, ezek puszta tények voltak, de tetszett, ahogy reagált rájuk, szám önkéntelen vigyorba szaladt. Azt külön értékeltem, hogy nem kezdett kioktatni, vagy tippeket adni, hogyan lehetnék jó kislány. Ilyesmivel már tömve volt a nem-létező padlásom. - Óvatos leszek - ingattam a fejem, mert ez bizony nem mindig sikerült, de hé, hátha most! A szemébe nézve talán először igazi szövetséges láttam valakiben, és ezt nem volt kedvem elbaszni - legalábbis egyelőre semmiképp. Helyet cseréltünk. Ő talán ezt kiszállással gondolta, én úgy, hogy fölösleges ajtónyitogatással meg csukással felverni a környék békéjét, szóval nemes egyszerűséggel átmásztam rajta. Ha a fejét rázta az akcióra, csak nevettem, majd ahogy újra útnak indultunk, figyeltem. Nem csak azt, hogy merre kanyarogtunk, hanem mindent, mai mellett elsuhantunk. Próbáltam mielőbb minél többet feltérképezni a városból. Ciki lenne, ha valahonnan futnom kéne és azért baszok rá, mert szó szerint téglafalas zsákutcába rohantam. Szórakozottan hallgattam a tippjeit a bontó kapcsán, a mutatott irányba pillantottam, és bólintottam, hogy mindent megértettem. - Köszi az estét, Zach! - pattantam ki a furgonból. - Bírlak - azzal becsuktam az ajtót és megindultam a kerítés felé, hogy körbemenve a legsötéteb ponton jussak majd be. Munka kellett. És hátha ez a bontó nem csak romeltakarítást vállalt, vagy ismert olyat, aki másban is utazott. Grand Theft Auto.
//Én is köszönöm!!! Eszkalációs képességeinket továbbra is imádom. //
A hozzászólást Dakota Miles összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 27, 2023 12:34 pm-kor.
Kezdőlap
//
//
