"- Tudnom kell, mit gondolsz a szőrről. - szegezem neki a kérdést határozott keménységgel, és örvendek, hogy tető van a fejünk felett, legalább nem kell szembesülnöm Éganya zordszürke tekintetével - Szereted a szőrt? Igazság szerint bele sem gondolok abba, hogy ez kívülről mennyire orbitális hülyeségnek tűnhet. Legalább nem itt lakom, nem csinálok a környezetemben hülyét magamból. Viszont ha ő Ő, akkor az akaratos kérdéseim nem nevetségesek, hanem... Jó, de, nevetségesek. De legalább érteni fogja."
Az energiái meg úgyis vibrálnak előttem, csupasszá téve és a képembe üvöltve, hogy mennyire nyomorúságosan gyönyörű is. Amilyen én sose voltam, amikor abban a cipőben jártam, amiben ő csattog. A. Kurva. Életbe. Félelmetes.. mámorító. És legszívesebben struccá változnék miatta, aki a betonban loccsantja szét a fejét homok helyett.
"Mit akarsz? - Megállok az ajtóban, egyelőre nem engedem be őket, tűnjek akármilyen bunkónak, mégiscsak aludtam! - És ki ez a kislány? - Ő itt Sienna Davis - kezdek bele -, a legújabb táncosom és mint kiderült, annál sokkal több is. Elöljáróban még annyit, hogy biztos lehetsz benne, nem azért utaztunk ennyit, hogy megszívassunk, ilyennel nem szórakoznék. - Igen, Sienna Davisnek hívnak, az édesanyám Katherine Davis, egykor színésznő szeretett volna lenni, ezért költözött Los Angelesbe... Huszonhat éves korában. (...) Szerinte… a ti röpke kapcsolatotok gyümölcse vagyok."
Kezdőlap
