Nagyelőadó

Re: Nagyelőadó // Csüt. Feb. 26, 2015 3:19 pm

Flora & Duane

Eljött ismét a péntek esti latin szeánsz, amit a törzsközönség mindig lelkesen vár. Már akkor a folyosókon tobzódnak, mikor még a zenekar tagjai lassan sázllingóznak be az épületbe hangszereket, állványokat cipelve és szaladgálnak egyeztetni, mi hogy legyen, ki késett el és merre járnak a vendégzenészek, akik szinte minden héten megfordulnak a Latin Magic Bandban. Tüzes és vérbő salsa-estet tartottak ma is, egyre színesebb produkcióval. A klasszikusokon kívül modernebb, újabb dalokat is előszedtek. A négy énekes srác kitett magáért. A torkukat se kímélték, emellett pedig rázták a különböző apró ütőhangszereket (részben Duane hangszertárából) és végigtáncolták a dalokat. Jó másfél órás szettet mutattak be, a közönség tombolt, hujjogott, a lányok pörögtek, a fiúk pörgették őket és ha a lélek tüze képes lett volna valóban égetni, akkor a fairbanks-i művházból már csak por és hamu maradna. Duane és a dobosuk az egyik blokk alatt hangszert cseréltek, a kubai ült a nagy felszerelés mögé és Carlos kongázott. Mindketten gyakorlottak voltak már ebben, a közönség visszajáró része pedig mindig izgalommal fogadta az ilyen váltásokat, az újak pedig nézték, hogy hűha, másik hangszeren is boldogulnak.
Az estet egy szolidan pörgős búcsúdallal zárták, a végén még minden hangszert megszólóztattak és közben bemutatták a zenekart név szerint is. A vastaps elültével a négy közül a legzömökebb testalkatú énekes, az argentin Hernando mondta be, amit ilyenkor szokás:
- Senioritas y Senioras! Nagyon köszönjük, hogy ma is ilyen sokan eljöttetek és segítettetek nekünk együtt örülni és továbbvinni a latin zene lángját. Nagyon nagy boldogság ezt látni hétről hétre! Jövő héten ugyanitt találkozunk, remélem, minél többőtökkel! Vigyázzatok hazafelé az úton és jók legyetek, aki pedig marad még táncolni, az ne kímélje a virgácsait! Szevasztok!
Még kapott egy kisebb tapsot, aztán a DJ benyomta a háttérzenét. Hajnalig még latin diszkó lesz, azon is sokan szoktak maradni, a zenekartagok közül is. Ma Duane se igyekszik haza. Judy a barátnőivel tart egy csajos estét, így a zenész azt tervezte, hogy elpakolja a cuccait, aztán ő is csörög még egy kicsit. Elkezdte szétszedni a holmikat, közben az átizzadt, koncertehvületben teljesen szétgombolt barna inge alatt törölgette magát a világoskék frottír törülközővel, aminek legalább olyan fontos szerepe volt, mint a kolompnak és a bongóknak. A haja most nem izzasztotta meg annyira, mivel a rövidebb frizura alkalmasabb volt a már-már sportolói teljesítménynek számító egész estés doboláshoz. Akart egy kis változást az életébe és lekapatta a vállig érő haját, amit már tinikora óta hordott. Judy nem mondta, hogy nem tetszik neki, csak a jelekből úgy látszott. Mindenesetre nem szólt bele, meghagyta párjának a szabadságot ebben, mert az náluk alap volt. Carlos, a dobosuk szerint Duane rögtön fiatalodott vagy 5 évet ezzel a frizurával.
Sok ismerőst látott ma is és nem csak a törzsközönségből. Duane fogadta a gratulációkat egy házaspártól, aki először látogatott el a Latin Magic Band bulijára. A férj áradozott, a neje szolidan dícsérte az előadást, aztán mentek is a dolgukra. Egyikük se maradt a diszkóra. Duane amúgy már koncert közben is kalimpált nekik. Szeretett kommunikálni a közönséggel. Mindig közbekiabált, hujjogott, rávigyorgott az ismerősökre és az ismeretlen, de vidám arcokra, kacsintgatva bátorított mindenkit táncra. Az egész zenekar ilyen volt egyébként, leszámítva Joao-t a vezetőjüket, aki már egy érettebb, ötvenes latin úriembernek számított inkább jelentős túlsúllyal, egyéb egészségügyi problémákkal és mostanában higgadtabb viselkedéssel. A zenekarnak kb. minden tagjára jutott 1-2 ismerős vagy új arc, aki a szerelés-pakolás közben odament pár szóra. A terem ablakait épp kinyitotta a rendező, hogy a fülledt terembe behatoljon egy kis friss oxigén is.

Re: Nagyelőadó // Pént. Márc. 06, 2015 2:47 pm

Duane

Flora

Nem sokat válogattam a ruháim között. Szinte azonnal a kezeim közé akadt az egyik kedvenc ruhám. Igaz, hogy kicsit hűvös van még hozzá, de Francit befűtöttem, és tudtam, hogy a művházban se lesz hideg, szóval egy hosszúkabát pont megteszi fölé a háztól Franciig, és a parkolótól a művházig.
Rengetegen voltak, ami számomra egyáltalán nem meglepő. Attól, hogy a hideg északon vagyunk, az emberek még ugyanúgy szeretik itt is a latin táncokat, és a jó latin zenét.
Duane-t és Judy-t nagyon kedvelem. Vidám, kedves pár, nagyon pozitív a kisugárzásuk. Irigylem őket a harmonikus kapcsolatuk miatt, biztos nagyon jó lehet, ha valaki mellett van egy személy aki szereti, és akivel kölcsönösen számíthatnak egymásra. Persze nekem ott van a két nővérem, akikre én is számíthatok, de hát egy pár és a testvérek teljesen más fogalom.
Nem feltétlenül ismerkedni jöttem ma este, de nem zárkózom el semmilyen lehetőség elől az ízlésesség és saját erkölcsi határaimon belül maradva. Frida és Fiona most nem jöttek velem, így egyedül olvadtam a tömegbe apró virágmintás ruhámban. Elég hamar akadt táncpartnerem, aminek nagyon örültem, mégiscsak kellemesebb egy hús-vér emberrel táncolni, mint például egy kukával. Judy-t sajnos nem láttam sehol, de Duane-t nem volt nehéz kiszúrni. Ugyan nem tudom, hogy észrevett-e a tömegbe, hiszen meglehetősen alacsony növésű vagyok ahhoz, hogy eltűnjek az embertömegben, de én azért odaintegettem neki széles mosollyal az arcomon, amikor úgy láttam, hogy arrafelé pillantott, amerre én is „tomboltam”. Mintha visszaintett volna, de nem voltam benne biztos.
Egészen kipirultam, mire a búcsúdalt is eljátszotta a zenekar, és egy alkoholmentes ananászos koktélt szürcsölgettem a pultnál. Diszkós latin buli követte a zenekart, én pedig még nem voltam elég fáradt ahhoz, hogy hazafelé akarjam venni az irányt, pedig egész nap a hotel konyhájában sündörögtem.
Kiváltam a tömegből, majd Duane felé indultam. Amikor odaértem hozzá, széles mosollyal az arcomon nyomtam egy ananásztól ragacsos puszit az arcára üdvözlésem jeléül.
- Hupsz! Bocsánat, azt hiszem kissé ragadok! – Gyorsan a táskámba túrtam, és bocsánatkérő tekintettel átnyújtottam egy tiszta papírzsepit, hogy le tudja törölni az arcát.
- Nagyon jó volt a buli, gyakrabban kellene fellépést szerveznetek! Judy-t nem láttam, nem jött ma este? – Kérdezem, miközben ismét körbepillantok, hátha felbukkan Duane kedvese.
Eközben a DJ újabb dalt kevert be, és váltotta le vele az előzőt…

Re: Nagyelőadó // Vas. Márc. 08, 2015 4:11 pm

A koncert alatt a kubai természetesen észrevette Őrzőtársát és integetett is neki. Ha valaki, hát Flora tudta, milyen az az önfeledt öröm és mikor Duane láta táncolni, magában azt kívánta, hogy csupa ilyen arcból álljon a közönség. Túl sokat még nem beszéltek, annyit tudott, hogy keletről, Európából jött a leányzó és hihetetlenül kedves, túláradóan aranyos természet nagy szívvel és lelkiismerettel. Őt nem is lehet nem szeretni, legfeljebb ha valakit taszít az ilyen kirobbanó viselkedés. Judy-val ők igazán kedvelték, igaz, csak távolról. Duane nagyon örült, hogy eljött ma este ez az életvidám leányzó és mint minden magát jól érző vendégnek, neki is kacsintott, intett koncert közben. A végén nem ment oda hozzá, nem tudta, ki a táncpartner, semmi jónak nem akart elrontója lenni.
Mikor meglátta közeledni az aprócska lányt, a kubai nagy vigyorral fogadta. Ezzel a koktéllal olyan volt, mint egy tinilány, aki életében először jött bulizni. A puszira Duane szemei kikerekedtek, erre nem számított. El is nevette magát és csípőre tett kézzel állt meg a pakolásban.
- Helló, szakácsnő! Egy kicsit igen, de kösz, ezzel letörlöm - fogadta el a zsepit.
Aztán megrázta az ingét, ami egy felmosórongyra hasonlított már, annyira átázott.
- Hát én is ragadok, ezek a koncertek mindig felérnek egy fitneszélménnyel! Nagyon örülök, hogy itt vagy, láttam, roptad rendesen! Szeretjük az ilyen lelkes közönséget! - mondta még mindig nevetve.
Duane általában ilyen jókedvű volt, Flora-val beszélgetve talán nem is tűnik el a mosoly az arcáról az elbúcsúzásig, ami remélhetőleg még nem most lesz.
- Nem, ő csajos estét tart ma a barátnőivel. Nem is nagyon szokott lejönni, más a stílusa, én meg nem szeretném, hogy itt feszengjen. Nem sietsz? Gyorsan behordom a cumóimat hátra és utána dumálhatnánk. Vagy ha még maradt egy kis boogie a lábadban, akkor a zene is megvan hozzá - intett a kubai mutatóujjal a hangszórókra mutatva és még a szemeivel is odanézett.
A színpad mögött volt egy nagy backstage, ahol a zenekar mindent lepakolhatott és a hajnali zárásig ráértek elszállítatni a cuccokat. Többször maradtak már táncolni. Judy pedig nem lesz féltékeny, ha Duane mással ropja, mert tudja, amit tudni kell. Míg szólt ez a gitározós, modernebb zene, a kubai kezdte szorgosan hátravinni a hangszereket.

Re: Nagyelőadó // Hétf. Márc. 09, 2015 6:47 pm

A füstös kocsmákat egyáltalán nem szeretem az nem az én stílusom. Egyetlen átlagos diszkóban se tudnám magam elképzelni, mert nem érzem jól magam az olyan helyeken. Itt a művházban nem érzem azt, hogy feszengnem kellene bármi miatt is. Ezt a zenét kifejezetten szeretem, a latin zenét kedvelők általában véve nagyon kedvesek, és ritka az ilyen bulikon az, aki a sárga földig inná magát. Ahogy az alkoholt nem, úgy az alkoholtól bűzlő embereket sem szeretem.
Az őrzőtársaim többsége tisztában van a habitusommal, és azzal, hogy mennyire meg tudom szeretni a környezetemben élőket. Ginán például érzem, hogy nem túlságosan kedveli ezt a fajta világszeretetemet… pláne nem, ha rá akarnám zúdítani, ezért az ő közelében próbálok most már kissé visszafogottabb lenni, de a többséget nem zavarja ez a közvetlenségem. Könnyen zavarba tudok jönni, de ha nincs semmilyen hátsószándék a dologban – részemről legalábbis -, akkor könnyedén ölelek… vagy puszilok meg bárkit, akit kedvelek.
- Úgy örülök, hogy vannak itt is ilyen bulik! Imádom ezt a fajta zenét. Csomó ehhez hasonló ruhám van még otthon a szekrényemben, sajnáltam is, hogy nincs itt olyan hely, ahova felvehetem. – Illegettem magam jobbra balra a ruhámban, mire a szoknyám alja fodrot vetett a lábaim körül. Tényleg olyan voltam most, mint egy lelkes tinilány. Bergenben sokszor vettem részt latin esteken, még ott vásároltam be ilyen ruhákból. Szeretem, mert kényelmes és nőies viselet.
- Jól teszi! Remélem ő is jól érzi magát. – Reagáltam széles mosollyal Duane szavaira. Én is imádok néha összeülni a csajokkal csevegni egyet, megbeszélni, hogy kivel mi történt, mióta utoljára találkoztunk. Nekem egyébként szinte majdnem minden estém „csajos este”, hiszen a két nővéremmel együtt élni kész kabaré. Általában Frida viszi a prímet a nagy szájával, jól kiakasztja Fionát, és megy a vitatkozás meg az ajtócsapkodás… én meg egy tál muffinnal a kanapén ücsörögve bámulom őket. Általában ezek komolytalan veszekedések, nem haragszanak meg igazán egymásra. Ahogy kitöltik a mérgüket, jót nevetünk az egészen.
- Nem sietek, ráérek. – Felelem, majd a parkett felé pillantok.
- Mit szólnál ehhez is, ahhoz is!? – Kérdezem fülig érő mosollyal.
- Kérsz valamit inni? Biztos megszomjaztál már… - Én mindenképp fogok kérni még egy kört ebből az alkoholmentes koktélból, és ha már úgyis a pulthoz megyek, szívesen hozok Duane-nak is inni valamit. Szerintem mire végez a pakolással, addigra én is visszaérek a pulttól, aztán kereshetünk egy asztalt, vagy mehetünk kapásból a parkettre.
Ha kért innivalót, akkor mindkét kezemben egy-egy itallal térek vissza, majd mosolyogva nyújtom át Duane-nak az övét.

Re: Nagyelőadó // Szomb. Márc. 14, 2015 7:40 pm

Ezek a koncertek tényleg teljesen más hangulatúak voltak, mint különböző klubokban a bulik, diszkók. A művházban is lehetett alkoholt kapni, egyesek fogyasztották is, de sose volt még botrány ebből, verekedés se, semmi hasonló. Táncolni jöttek az emberek és csak a legmerevebbek tudtak állva maradni, mert a zenekar mindent beleadott és általában a félénkebbeket is magával ragadta a lendület, meg a közönség többi része. Flora-nak láthatóan nem volt ilyen baja, ő magától is ropta, nem kellett kétszer mondani. Duane tényleg örült neki, hogy eljött a leányzó és ilyen jól érezte magát.
- Igen, hiánypótló tud lenni egy jó salsa-buli. Mi minden pénteken itt vagyunk, bármikor máskor is szívesen látunk! Jól is áll egyébként rajtad ez a csajos cucc - mondta Duane minden hátsó szándék nélkül.
Miért ne jegyezhetné meg, hogy jól néz ki a lány? Hátha nem érti félre. Egyszerűen jól mutatott rajta a miniruha pöttyökkel, sokkal jobban, mint a keményebb, kicsit fiúsabb, szolidabb öltözet. A kubai barátnője, Judy is nagyon nőiesen öltözött, mindig ezer színben pompázott és duane ezt nagyon kedvelte, mert sokat hozzátett a szépséghez, a kisugárzáshoz.
- A tesóiddal szoktatok bulikra járni? Vagy nagyon külön vagytok általában?
Duane arra még emlékezett, hogy van még 2 Ashwood lány, hasonlók, mint Flora. Őket aztán végképp nem ismerte, keveset tudott róluk. A pakolás utáni programot lassan megbeszélték és a kubainak megfelelt a menetrend.
- Remek, örülök, hogy nem sietsz a buszhoz! Akkor ez így tökéletes, megosztjuk a kellemest a hasznossal. Illetve nem, mert mindkettő kellemes lesz - bonyolódott bele és elnevette magát.
A hangszereken volt még mit pakolni, csomagolni. Duane egyelőre csak azt tervezte, hogy mindent behord hátra és majd a végén rak rendet. A kutyát nem zavarja ott, ha a bongó nincs a dobozában. Mindenki vigyáz a másik hangszerére, még a linkségéről hírhedt Carlos is. Egyszer tett kárt, akkor is a saját lábdobjába esett bele könyékkel és beszabta a bőrt a szórakozott mókamester.
- Igen! Hozol egy mentes ásványvizet? - kérdezte Duane és a zsebéből előtúrt annyi aprót, amennyiből kijön itt egy kis palack.
Ez a kis figyelmesség kedves volt Flora-tól és addig is telt az idő, nem unatkozott, míg a kubai rendezkedett. Úgy lett, ahogy számolták, a színpadról Duane minden cucca eltűnt, mire Flora visszaért. A kubai épp a hátsó helyiségből jött ki és nagy vigyorral vette át a vizet.
- Köszi!
Jól meghúzta a palackot. Az izzadás után rendkívül frissítő volt egy adag ásványvíz.
- Na, rázzuk akkor, ameddig bírjuk? - kérdezte és fel is vette a ritmust.
Duane nem volt éppen képzett táncos, ő inkább a zene oldaláról fogta meg a dolgokat. Az ütemet követte, a lépéseit ahhoz igazította és pár mozdulatot ellesett a szólóénekeseiktől, akik profik voltak salsatáncban is, nem csak az éneklésben. Egy diszkóban amúgy se ül ott a zsűri, hogy pontokat osszon a táncosoknak és talán Flora-t se zavarja, ha a partnere nem annyira rutinos. A kubai nem technikával, hanem szívvel-lélekkel űzte a táncot is, mint a zenét és nagyjából mindent.

Re: Nagyelőadó // Csüt. Május 14, 2015 11:16 am

- Köszönöm! – Húzódik fülig érő mosolyra a szám, miközben illegetem magam kicsit a ruhámban, mint egy kislány. Igyekszem mindig nőiesen öltözködni, én nagyon szeretem az ilyen, és ehhez hasonló vidám öltözeteket, de Fairbanksben az időjárás miatt azért eléggé korlátoltak ilyen tekintetben a lehetőségeim. -30fokban nem feltétlenül szeretek szoknyában, és kiscipőben az utcára menni.
- Legtöbbször együtt járunk mindenhova. – Válaszolom mosolyogva. El se tudnám képzelni az életemet külön a nővéreimtől. Mindig is együtt voltunk, az elmúlt 41 évben, és ezen a jövőben se kívánok változtatni. Mindhárman őrzők vagyunk, egyikőnk se gyarapítja ugyan a harcosok táborát, de azért van kockázat abban – nem is kicsi – ha valaki őrző. Ennek ellenére én nagyon szeretném, pontosabban bízom benne, hogy még nagyon sokáig együtt lehetünk, mi hárman. Imádom őket, annak ellenére, vagy pont azért, mert annyira különbözik a személyiségünk. Csak a külsőségek tekintetében vagyunk majdnem egyformák.
- Francival szoktam általában közlekedni... – Gondolom ő is tisztában van vele, hogy pontosan kicsoda Franci. Szerintem nincs olyan őrző a protektorátusban – de még az Anchorage-i kirendeltségünkben sem – aki ne „ismerné” az én kis drága Francikámat. Mivel én nem szeretem az alkoholt, ezért a bulikban szívesen vállalom a sofőr szerepét, és ha én megyek valahova kikapcsolódni, akkor se szükséges taxiznom, vagy buszra szállnom.
- Persze! – Elsietek a frissítőkért. Duane egy hűs, mentes vizet kap, én pedig az alkoholmentes koktélomat kortyolgatom.
- Benne vagyok! – Teszem le a megürült koktélos poharat az egyik üres asztalra, aztán megragadom Duane kezét, és a táncolók közé robbanunk.
Az este nagyon jól telik, igazán jól érzem magam Duane társaságában. Egyáltalán nem bánom, hogy eljöttem, rám fért már ez az „ereszd el a hajamat”.
Valamikor hajnalban érzem azt, hogy a fáradtság a vállaimra telepedik. Mivel nekem még haza is kell vezetnem, és nem szeretnék elaludni a volán mögött, megköszönöm Duane-nak a fergeteges estét, és búcsúzóul két puszit nyomok az arcára, majd megölelem. Megkérem, hogy adja át Judy-nak az üdvözletem, aztán jó éjszakát kívánva távozok…

// Bocsánat, hogy zárom, de így is ég a fejem, hogy két hónapig várattalak… :S Köszönöm a játékot! Nagyelőadó 1839924927

//

Re: Nagyelőadó // Csüt. Május 14, 2015 9:30 pm