Cím: Hívj már fel! Hely: Mallory-lak a reménybeli vonal egyik vége, Holiday Inn a másik vége Idő: ~2-3 héttel a Vörös Hold után Érintettek: Claude F. Devereaux, Philip Abraham Harwell
Az idegeim csomókban vannak. Egyszerre örülök annak, hogy tudok mindent, hiszen Őrző vagyok és pont emiatt vagyok meglőve is. Nem ugrálhatok akárhová, vannak szabályok, amiket követnünk kell, s feladatom is akadt. Minden pillanatára emlékszem az áprilisi történéseknek. Már ami természetesen az utózöngéket illeti. Egyébként ugyanaz a homály ül elmémen, ami tavaly is, s ha innen nézem, akkor teljesen biztos vagyok benne, hogy megint én voltam a képlet szemetebbik oldalán. Nem értem, hogy mivel érdemeltem ki mindezt, de nem kell nekem mindent érteni ugyebár. Smst írtam, kaptam, hangpostát hallgattam le, beszéltem rá, csörgettem, mint egy hülye, majd abbahagytam. Nem lóghatok mindig a telefonon, el kell fogadjam, hogy egyedül is kell legyek. Hogy az „él” elég válasz a kérdésemre és senkinek nem mehetek többé az idegeire azzal, hogy rá akarok törni egy falkányi farkasra az Innben, kihasználva őrzői jogaim. Lószart vannak olyanjaim. Ennek semmi köze ahhoz, hogy ki farkas és ki őrző. És nem értem, hogy Phil miért ilyen paranoiás, amikor én.. én.. basszameg! Hány tragédia kell ahhoz, hogy észrevegyem, ami kinyomja a szememet? A kanapéra hajítom a telefon,t leheveredek mellé, majd le is kúszom onnan a földre, eszembe jutván, hogy ez a bútordarab tiltólistás. Sms-t kezdek el pötyögni, de a Sz-nél beleakadok. Csak forgatom a kezemben a készüléket és szuggerálom, hogy csörögjön. Tisztára elment az eszem!
Cím: Hívj már fel! Idő: 2015. augusztus vége Érintettek: Philip Abraham Harwell
Philip
Hahó! Nincs kedved összeugrani valamikor? Hiányzik az a vörös fejed. És amúgy se tudtunk rendesen beszélgetni április óta. Biztos van mit mesélj. Csókacsalád! P.S.
Cím: Április Idő: 2017. 04. 01. - amint/amennyiben az őrzős eltávot megkapom Érintettek: Zackie, Nonó
SMS
From: P. S. To: Zackie
Kukk! Egy hónapig a városodban leszek. Cuccoljak a hotelba, vagy.. ? (:0 P.S. I love you
A gyakori kapcsolattartás sem jelenti azt, hogy nem írok Nonónak smst. Egyébként szoktam, szinte napi szinten. Az azonos márkájú telefon előnye, hogy ezt is úgy nyomhatjuk, mint a facebook messengert. Tudunk mi, ha akarunk.
SMS
From: P. S. To: Nonó
Tiéd minden második nap. Én kezdem. Egy óra múlva hívlak, csak jussak fel a repülőre végre. Az jutott eszembe, hogy el kéne utazzunk valahová. Kereshetnénk egy jóféle tengerpartot. Jöhet Maya és Jackson is, bár nem tudom ő el bírna-e viselni minket a nyaralás alatt : D
Ilyen vallomás mellett mint ami az áthúzottba sikerült, igazán nincs szívem egy szerény, sokcsillagos hotel borzalmainak kitenni téged. De hogy egy teljes hónapig nálam dekkolj? Háát, nem is tudom...
Ó, hogy az a rohadt, lepcses, hülye pofám. A válaszát olvasva fültőig vörösödöm. Ez van, ha úgy írok smst, hogy nem gondolkodom előre azon, mi is fog kiszaladni az ujjaim közül.
SMS
From: P. S. To: Zackie
Bocs, nem így kellett volna.
Vallani se az érzelmeimről és szállást kérni se. De még mielőtt folytathatnám, zavaromban előbb szalad a küldés gombra ujjam, semmint befejezettnek mondhatóvá válna az üzenet. Nevetséges. Sebaj, majd csipog nála újra. A tehetségességemet ennyi idő alatt megszokhatta már, ami az üzenetküldéseket - is - illeti.
SMS
From: P. S. To: Zackie
Dekkolhatsz te is a hotelszobámban velem. ; ) Úgy két órán belül érkezem. Elém jössz a reptérre? Hátha meg tudnálak győzni személyesen.
Nem írok újabb választ, inkább megrágom magamban, hogy aztán amikor a kicsekkoláskor meglátom őt, mosolyogva tudjak a közelébe férkőzni egy ölelésre. - Elég öreg vagy már megannyi vallomáshoz, egy ilyen elbénázott is talán belefér a sorba. - hajolok füléhez, csak lábbal teremtve odébb a táskámat, amit ledobtam magunk közé. - Igen, beléd szerettem és nem, nem így kellett volna megmondanom. - ha még nem akart itt hagyni a reptér közepén, akkor megkapja azt az üdvözlő csókot is. Nem fukarkodom a szenvedéllyel belőle, ha már ígértem, hogy odahatok a véleményére, a lúd legyen kövér. Épp csak kedélyes - kicsit tán zavart - mosollyal teszem még hozzá mondandómhoz szuflafogyottan, homlokomat az övéhez illesztve a folytatást: - Nem kell foglalkozz azzal, amit hallottál, nem befolyásol semmit. Ha nagyon gáz volt, akár el is felejtheted. - lenyúlok a csomagért, hátamra kanyarítom a túrahátizsákot. Zack kezét keresem, hogy megfoghassam azt. - Nos, uram, ön dönt. Merre lesz az a fuvar? - öltöm fel pimaszabbik, kacsintani nem tudó, de hanglejtéssel kacsintó énemet. Hiába. Ez az április fura. minden évben ilyenkor fordítom ki sarkaiból a világomat. És még csak ráhatás se kell kívülről. Bravó P. S. Nobel hülyeségdíjat érdemelsz.