A telómon gyors és biztos kézzel tárcsázom azt a hímet, akit meg szoktunk kérni egy kis szívességre, mikor jó nagy szarban vagyunk. Fairbanks utcáin óriási a nyüzsgés, de majd figyelek, hogy virágnyelven adjam elő a lényeget. Maeve itt pislog velem szemben és ha Darim felveszi, visszapislogok, mielőtt beleszólok: - Szevasz! Figyu, volt egy kis balhé a múzeumban. Most pattant szét rajtam a játékbilincs és egy bajszos kollégád szerintem már vágyik a testemre. Rá tudsz nézni, hogy ne legyen nagy gáz egy kis chips és csoki ajándékozásból? Karácsonykor ezt csinálja a Télapó és az ír Télanyó is. Ha a központban utánanéz, akkor remélem, meglátja azt is, hogy ha az élelmiszer-ellenőr intézkedett. Fogalmam sincs, abból hogy jövök ki, de bízom Darim fineszességében. Közben Maeve-nek mutatok egy like-jelet, hogy minden rendben. Remélem, úgy lesz...
A rendőri munkában a jelentésírást utálom a legjobban, meg az összes papírmunkát, amihez van balszerencsém. Na most mindettől még egy ideig mindenképp mentes leszek, hála a szememnek. Súlyos betegségre és kúrálás miatti távollétre írtam ki magam, mégsem mehetek ilyen szemmel emberek közé! Visszanőni már úgy-ahogy visszanőtt a hiányzó golyóbis, e még mindig inkább gusztustalan csonk volt, semmint szép zöld szemem világa, így továbbra sem mutatóba készült. Úgyhogy - mint az elmúlt hetekben -, a hegyen meresztettem a seggem. Eme botrányosan aktív tevékenység közben ért Balthazar hívása. A háttérzajból és a virágnyelvből ítélve emberekkel teli nyilvános helyen lehetett. Csodás. - Első tipp a túlélésre: ne dobj neki viagrát, akkor tuti megszerzi a tested. Amúgy ne csodálkozz, biztos szerepjátékos szexet űz. Na, fuss még egy kicsit. Átballagtam Edenhez lefizető-nasival, majd előadtam óhajom-sóhajom: a múzeum biztonsági kamera hálózata. Most. Sürgős. Amíg nem látom, nem tudom mégis ki akarja annyira BB testét, nem húzhatom ki távvezérléssel őket a szarból. Míg Edent ráállítottam a kamerákra, visszahívtam a srácot. - Kívánatos kis Gyógyítóim mit hajlandóak megtenni a segítségért? - Egy pöcs vagyok. De kicsit, mert jó húzni az agyát, tudván, hogy ezalatt Mikulás hacukában menekül a seggét féltve.
Annyira rápörögtem a saját gondunkra (amit mi magunk csináltunk magunknak, nagyon király...), hogy el is felejtettem, miken ment át Darim. Valami komoly férfias játékot űztek Horával és a kezeink alatt kötöttek ki. Igazából nem tudom, hogy van most és illett volna megkérdezni, de kimaradt. Majd bepótolom, egy szívesség úgysincs ingyen és ezt én jól tudom. Adok is, kapok is, ebből élek. - Van ám annál jobb kotyvasztmányom. De nem neki, haha! Tudtam én, hogy érteni fogja. Mondjuk a mi fajtánkból mindenkinek megy ez, mivel állandóan titkoljuk a létünket, a valódi énünket. Türelmesen várok, miután leteszi.
Az újabb hívásnál Mae-re nézek, de úgy döntök, elviszem egyedül a balhét. Lovag leszek, nagyvonalú úriember. - Előállítok bármit, csak mondd meg, milyen hatást akarsz elérni. Afrótól a parfümig bármit mondhatsz. A nőügyeit például nem vágom, de lehet, hogy feldobná a kapcsolatait valami bájital. Vonzáskeltő feromonbomba. Vagy egy egyszerű, amitől kétszer annyi ideig bírja, mint máskor. De ha kábító hatású cucc kell tök más ügyre vagy méreg, azt is megcsinálom. Halálosat nem szívesen, de végülis... Darim nem hülye, ha valakinek szánja, szerintem az meg is érdemli. Szóval rajta a sor, hogy kérjen.
- És szerinted az engem érdekel???? Nem vagyok rászorulva! - Indokolatlan kifakadás magas fokon. Bár a nemi életem meg valószínűleg őt nem izgatta. Mindegy, inkább lépjünk a cselekvés mezejére, amíg szabadlábon vannak, könnyebben kisegíthetőek, mintha már a fogdában ücsörögnének.
- Hmmmmm nem is tudom... majd még megfontolom... - húztam kicsit az időt, meg őt, majd amikor Eden elkészült, a monitorra pillantottam. - Hát, pajtás, van egy rossz hírem. Ebből anál lesz. Azért próbálj majd ellazulni, hátha még élvezni is fogod - tettem le a kajánság utózöngéjével hangomban, majd Edentől mobilt kértem. Teljesen mindegy volt, hogy milyent adott, hívni lehessen rajta, más nem számított - az én számomat ismerték az őrsön. Az orrom befogva, némileg elváltoztatott hangon szóltam bele, amikor az ügyeletes telefonos kisasszonyunk méltóztatta felvenni. - Hallo! Itt Cyril Figgis, az a holdkóros vén trotty megint kint garázdálkodik! Már mondtam máskor is, ha nem tudnak rá odafigyelni a nyuggerklubban, rájuk uszítom az én kis Babumat! Most is szerencsétlen gyerekeket kergeti a múzeumnál, csináljanak valamit, mert hozom a puská... Közbevágott, félig unott, félig sietős hangon, igyekezve megnyugtatni, hogy sem kutyára, sem mordályra nem lesz szükség, máris odaküldenek egy járőrt. Nem először volt problémánk az öreggel, megszökött máskor is, így látásból szinte mind ismertük, az újoncokat leszámítva. Panasz is érkezett már rá, szerencsétlen flótás, ennél szenilisebb már lassan nem is lehetne, és ennél jobban a múltja rabja sem. Ha valaki, hát én ilyen téren meg tudom érteni. - Na, figyelj, kölyök - szóltam a sajátomba ismét, a kölcsönfont pedig visszaadtam a nősténynek -, kocogjatok még egy kicsit, hamarosan menni fognak. - Hangom már normális, nincs benne a korábbi szórakozottság. - Az öreg ártalmatlan, csak szenilis. Meg ahogy hallom, kanos, de nézd a jó oldalát, ha nőkkel nem jönne össze, egy rajongód már van - ezt azért nem tudtam megállni, ahogy a vigyort sem. - Ha valami gáz lenne mégis, hívjatok, vagy hivatkozzatok rám, hogy majd később rendezem a számlátokat, én mondtam, hogy legyetek ilyen cuki nasiosztók, vagy bármi... És lehetőség egy macera egy napra legyen elég!
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
Mondhatni egészen türelmes voltam az elején, amikor a két hím csevegni kezdett, hiszen intézze el a hím, ha már nem volt képes Balthazar korábban megoldani a dolgot. Persze, megint az én eszem vágott hamarabb, s hiába gyáva dolog a futás, azért néha hasznos is, mint például most. Természetesen azért közben elcsentem egy-két kabátot, aminek segítségével kicsit jobban elvegyülhettünk a tömegben, de minél tovább tartott a beszélgetés, annál inkább kezdett fogyni a türelmem, viszont ennek ellenére reménykedtem abban, hogy most tudja mit csinál és nem nyúl mellé. Ha meg Darim valamit kérni akar cserébe, akkor elmehet a fenébe, vagy majd Balth megteszi, amit kér. Én tuti nem, hiszen nem olyan fából faragtak. Aki „elszúrta” az hozza helyre. Könnyedén dőltem neki az egyik padnak, miközben figyeltem és füleltem, mert nem lett volna jó, ha ránk találnak, de aztán egyszerűen meguntam a várakozást, amikor már kezdtem úgy érezni, hogy ebből nem gyors megoldás, hanem sokkal inkább szerelmetes csevegés kezd kialakulni. Sietve löktem el magam a padtól, majd pillanatok alatt a hím mellett teremtem és kikaptam a mobilt a kezéből, így az utolsó mondatokat pont sikerült elcsípnem. - Köszönjük a nagylelkűségedet... – szólaltam meg a lehető legkedvesebb hangomon, majd kicsit talán negédesen folytattam. –de a múltkori „példás viselkedésed” után szerintem kvittek vagyunk és akkora bajt még nem is okoztunk, hiszen senkinek semmi baja, de köszi, hogy félted a csinos kis popónkat…- mosolyodtam el ravaszul, majd Balth-ra pillantottam… - De majd igyekszünk jók lenni Apu, s nem az idősektől látott példát követni. - s ha nem volt elég gyors a velem szemben lévő hím, akit közben kihívóan fürkésztem, akkor nemes egyszerűséggel csak bontottam a vonalat. Ohh, mindig is pimasz voltam, s sose voltam olyan, aki megkönnyítené mások dolgát, így ez most se volt másképpen…
Csak nevetek, mert tök másra gondoltam, még a virágnyelvet kötözgettem csokrokba, amilyeneket egyébként nálam sokkal ügyesebben kötnek mások. Darim meg előadja a nagyfiút. Szokás szerint. Ő ilyen, tudom, nem olyan békés bolond, mint én. - Anál, fakanál? Én laza vagyok és oldott, mint egy pezsgőtabletta a vízben, nem lesz rám panasz! Hogyne. Azt szokták mondani, nálam nincsenek határok, de most sikerült megtalálni. Azt még sose vállaltam be, pedig volt már, aki csábított. Mae szoknyájára nézek le, mikor erről beszélünk és úgy azért sokkal izgalmasabban hangzik. Most megint letette. Kicsit fura ez így, de szabiról végülis nem olyan egyszerű intézkedni. Várok, mit tehetnék? Mae-vel szemezek, aki egy padra dobta le magát, mert unja. Nála tök könnyen elszakad a cérna. Mikor újra megcsörren a telefon, végighallgatom Darimot és már válaszolnék is: - Ja, hogy ő nem az, ami, csak annak hiszi magát, mert már csökken az agytérfogat és... Hé! Ellopták a telefonomat! És inzultálják azt, aki kihúz a szarból. Természetesen Maeve teszi, ki más? Amindenit, jól kiosztotta a srácot. Retorziótól nem tartok, de hogy most akkor mit fog tenni, mit nem és mit kér cserébe... Hát lehet, hogy Mae-től is akar valamit, olyat, amit a nőstény nem. Elvigyorodom, mikor leteszi és dühöng. Olyan cuki így is. Na most aztán megbeszéljük, merre tovább és mit csinálunk. A fogadásnak vége, az üldözésnek még nem és a hülyeségnek sem... Darimnak majd megköszönöm, ha összefutunk.
// Örök hála, biztos úr! És Mae //
A hozzászólást Balthazar Bluefox összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 21, 2016 5:55 pm-kor.
Somolyogva rázom meg a fejem Balthazart hallgatva, majd intézem, amit lehet és tudok, hogy aztán leadjam nekik a friss híreket, persze csak a magam módján. Egyedül akkor fújok egy nagyobbat, amikor Mae magához ragadja a hatalmat, s pillanatokon belül eléri, hogy belemorduljak a telefonba. - Tudd a helyed, Gyógyító! Ti "csak" nyilvánosan, emberek között parádéztok és rendőr kell hozzátok. Nem tudom, kivel keversz össze kislány, de a legutóbbi kötelességteljesítésed ide vagy oda, helyre teszlek, ha nem bírsz magaddal. - Értem a csipkelődést, csak nem ezt. Pech. Velem egy százat alulról sem súroló így ne beszéljen, a falkapozíciókról nem is beszélve, habnak a tortára, hogy olyan közel sem állunk egymáshoz, hogy ezt benyeljem tőle. Se mondani, se hallgatni valóm nem akadt több, úgyhogy bontottam a vonalat, mielőtt újabb hisztit tol a nyakamba. A picsogásnak is van határa, az én türelmemnek meg még inkább!
Kezdőlap
És Mae 
