Az ominózus hármas "randi" után két nappal Telefon
Sokat gondolkodtam, hogy mit kellene tennem, és ha Jacksonnal kapcsolatban nem is megy, azért másokat illetően képes vagyok felnőttként gondolkodni, így hát arra jutottam, hogy felhívom. Szeretném, ha tudná, hogy valóban nagyon bánt a dolog, és valamiképp szeretném jóvátenni, és ha képesek leszünk valaha félretenni életünk közös metszéspontjának tényét, akkor talán valóban lehetünk egyszer barátok. Én komolyan szeretnék ennek egy esélyt adni, és bízom benne, hogy ő sem fog mereven elzárkózni előle. Tárcsázom hát a számát, és nem tagadnám, gombóccal a torkomban várom, hogy felvegye, vagy éppen jelezzen be a hangposta. Mindkét esetben ugyanazt tervezem mondani, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Egyszerűen nem maradhat ez így, és ha Jackson elé oda mertem állni, némi segítséggel ugyan, akkor nehogy már Primmel szemben legyek gyáva. Remélem, jól van, és nem pancsoltam bele a hívásommal még az átharapásába is, mert ha már megesett, akkor valószínűleg semmi kedve most bárkivel is beszélni, nemhogy velem. Ám a remény hal meg utoljára, talán még előtte vagyunk, lehet, még vissza sem ért Anchorageba. - Szia Prim! Naomi vagyok. Ne haragudj, hogy zavarlak, nem szeretnélek felzaklatni. Még egyszer bocsánatot kérek a történtek miatt, és szeretném, ha idővel majd lehetőséget adnál arra, hogy valamiképpen jóvátegyem... Illetve, itt felejtetted a cipődet, a mamuszt egyébként megtarthatod, úgyis van vagy tízféle. Hadarom el egy szuszra, s amennyiben felvette a telefont, úgy most várok egy kicsit, hagyom szóhoz jutni, ha egyáltalán van bármi mondandója számomra, ha viszont a hangpostával csevegtem eddig, akkor pluszban még elköszönök, és hozzáteszem, hogy esetleg keressen meg, ha alkalmas lesz... Ez alatt sok mindent lehet érteni, de elsősorban inkább azt, hogy képes túllépni a történteken, és megbeszélhetjük. Ha más nem, addig jussunk el, miként adjam vissza a cipőjét, mert én aztán tudom, mennyit jelent egy kedvelt, jól bejáratott cipő.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Cím: Váratlan hívás Hely: Rhydian otthona / Az új otthonom Idő: Két nappal a váratlan találkozás (Naomi & Jackson & Prim) és a beharapás után
Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen dologban lesz részem, de szerencsére sikerült még cipőt vennem az indulás előtt, hiszen még se állíthattam be Rhyd-hoz egy farkasos mamuszba. Abból szerintem egyből leesett volna neki, hogy nem olyan régen történhetett valami. Én viszont nem akartam arra a „szuper”, életem legjobb hármas beszélgetésére gondolni. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy kidobom a mamuszt, hiába tetszett, mert úgy legalább elvágnék minden köteléket, de végül elraktam, hogy majd egyszer visszaadom neki. Még se foszthatom meg a mamuszától, mert annyira elmeroggyant voltam abban a helyzetben, hogy végül abban távoztam. Két napja annak már, hogy itt vagyok és sikerült is egész jól elterelni a figyelmemet. Két napja új bundásom van, akivel eddig remekül megértjük egymást. Tény, hogy még nem uralom tökéletesen, de akkor se egy olyan őrült farkas, mint az előző volt és itt van Rhydian is, aki segít nekem, támogat. Mindig is hálás leszek neki azért, hogy megtette ezt értem és tudom, hogy sose lesz olyan dolog, amivel igazán viszonozni tudnám ezt, amit értem tett és tesz. Lassan sétálok a lakásban, mintha csak minden apró szegletét meg akarnám jegyezni az új otthonomnak, de az se kizárt, hogy azon gondolkozok, hogy miként varázsolhatnám még otthonosabbá az egészet, amikor meghallok egy zenét.. Sietve indulok el a telefonomért, de amikor meglátom a nevet, akkor egy pillanatra lefagyok. Érte nyúlok, de aztán visszahúzom a kezemet. Újra kinyújtom a kezemet, de képtelen vagyok megfogni, a zene csak egyre inkább szól, végül sietve kapom fel, még mielőtt meggondolhatnám magamat, de nem szólalok meg. Felesleges is lenne, hiszen Naomi helyettem is beszél. Egy pillanatra elgondozok azon, hogy vajon levegőt is vesz, vagy tényleg ezt képes volt egy szuszra végig mondani? De mire észbe kaphatnék, addigra végez is és hirtelen beáll a kínos csönd. Talán most kellene letennem, de végül a sivatagban is vízre lelek és így a hangom is visszatér. Szia Naomi! Miért kérsz bocsánatot? Miért szeretnéd jóvá tenni? – szólalok meg óvatosan, hiszen eléggé nehéz visszafognom magamat. Azt hiszem, hogy még nem igazán álltam készen arra, hogy vele vagy akár Jacksonnal beszéljek. Fájt, még ha nem is mutattam ki ott teljesen. Felejteni szerettem volna, de ebben a világban ez szinte képtelenség lett volna. – Akartalak keresni a mamusz miatt, de úgy éreztem, hogy majd kicsit később. – teszem hozzá, ha már megemlítette a mamuszt. Mondanom kellene még valamit, de alig találom a gondolataimat és a hangomat. – Sikerült azóta megbeszélnetek a dolgokat? – csúszik ki a számon, de legszívesebben most a falba verném a fejemet, de legalább megtudtam, hogy két nap alatt nem ölték meg egymást, hiszen az egyik fél nagyon is él. – Ez nem is rám tartozik, így inkább vedd úgy, hogy semmit se kérdeztem. S persze, ha majd úgy alakul és biztonságosabb lesz, akkor találkozhatunk. – rántom meg a vállaimat, hiszen amíg nem uralom biztosan a farkasomat addig a közelébe se fogok menni. Nem vagyok abban biztos, hogy nem akarna-e kitörni belőlem azok a bizonyos érzések miatt, ha látnám őt, vagy a közös „barátunkat.” –Remélem jobban vagy. - teszem hozzá kicsit barátságosabban, majd neki dőlök a konyhapultnak.
Beletelik jó pár másodpercbe, mire választ kapok, de szeretném azt hinni, hogy azért, mert nincs a közelében a telefon, ugyanakkor nem csodálkoznék, ha egyáltalán nem venné fel a történtek után. Ennyit arról, hogy egy pozitívnak induló kapcsolatot miként barmolhat szét a múlt. Igazság szerint az egész életemmel megtette már, szóval nincs min csodálkoznom. Mikor aztán felveszi, én elhadarom, amit szeretnék, aztán pedig hallgatunk nagyokat. Vajon ott van még? Inkább nem kérdezem meg, hogy letett-e, lehet, hogy az csak még kínosabbá tenné azt az egészet. - Elsősorban azért, mert kínos helyzetbe hoztalak Jacksonnal egyetemben. Nem használom a hoztunk szót, mert a többes szám kettőnkkel kapcsolatban egyszerűen nem működik. Valahogy nem érzem jogosnak, főleg vele szemben nem, akinek jó eséllyel azért nem jött össze soha Jacksonnal igazán, mert én létezem. Ezt sosem fogom tudni jóvátenni, kitörölni magamat nem tudom az idő szövetéből. - Azért, mert… zavar, hogy így alakult, és kedvellek, a történtek fényében lehetséges, hogy ez fordítva már nem igaz, ezt tökéletes meg is érteném, de attól még úgy éreztem, hogy ezt el kell mondanom, és aztán… nos, aztán tényleg rajtad múlik, hogy beszélünk-e még valaha. Nem fogom zaklatni, ezt elhiheti, de túlságosan is zavart ez az egész, hogy többet várjak a hívással, így is alig bírtam kihúzni eddig. Elég hirtelen és lendületes személyiség vagyok, és ha valamit kitalálok, az általában azonnal megvalósítást követel. Azt meg hamarabb tudtam, hogy beszélnem kell vele újra, minthogy eldöntöttem, hogy megkeresem Jacksont. Utóbbihoz még némi alkoholos támogatottság is szükséges volt. - Értem. Akkor… azt hiszem, nem is zavarlak, és majd… lesz ahogy lesz. Szólalok meg csendesen, beletörődöm a szavaiba, nincs más választásom, sosem voltam erőszakos személyiség, vagy éppen nyomulós, az ilyesmi nem az én világom. Ha emésztenie kell, mert úgy hiszem, van mit, akkor meg kell adni hozzá az időt neki. Aztán vagy úgy dönt, hogy rólam soha többé nem akar hallani, vagy másként, de ez tényleg az ő dolga. Nem is tudom, miért nem engedem el egyszerűen, hisz nekem is fáj, hogy ő van, volt neki, de bárki is lenne az, fájna, inkább akkor olyan legyen, akit kedvelek, és normális, nem valami kattant, elmebeteg tyúk. - Nos… fogjuk rá, még mindketten egyben vagyunk legalább. Hadarom el, bár megbeszélésnek nem mondanám, hogy vodkáztunk együtt a koripálya szélén, de az eddigiekhez képest határozottan nagy előrelépés. - Nem titok igazából. Nyilván már nem tudom semmissé tenni, néha leszokhatnék arról, hogy mindenre szinte rögtön válaszolok. - Jól van, értem. Ha úgy alakul. Kínomban elmosolyodok, ez az úgy alakul pont olyasmi, amit ebben a kontextusban nem szerettem volna hallani, mert őszintén, még a szavaiból és hanghordozásából is úgy érzem, hogy nem fog úgy alakulni, de mit is várok. Nyilván ez is halálosan kínos, és nem is tudom, mit vártam. Csodát? Hogy majd két nap alatt megemészti a dolgokat? Annyira hülye tudok lenni. - Megvagyok. Egyszer majd jól is leszek. Remélem, te is. Mintha egy hangyányit enyhült volna, de nem vagyok benne biztos, talán csak azt szeretném, hogy így legyen. - Én… tudom, hogy semmi közöm hozzá, de… megtörtént már? És még pofátlan is vagyok, eszem megáll, szépen le kellene tennem a telefont, és békén hagyni, de túlságosan félek attól, hogy akkor ez lenne az utolsó beszélgetésünk. - Sajnálom, még tapintatlan is vagyok… természetesen nem kell válaszolnod. Öhm, van esetleg postacímed, ahová visszaküldhetem a cipődet, gondolom, jól jönne. Igazság szerint ezzel talán pont megadom neki a menekülési lehetőséget ebből a mi kis röpke ismeretségünkből, de nem érdekel, én tényleg nem fogom ráerőszakolni magam többé, így hát, ha ő nem akar velem beszélni, valószínűleg többé tényleg nem fogunk. Anchorage azért elég nagy, hogy ne szaladjunk egymásba, ha éppen arra járok, még akkor is, ha én tulajdonképpen örülnék neki.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Kezdem úgy érezni, hogy talán az lett az új hobbim, hogy saját magamat kínozom. Eleve miért nem szaladtam el akkor, amikor történtek az események. Mennyivel kevesebb dolgot kellene törölnöm a fejemből, vagy legalább mélyre eltemetnem. Talán akkor követtem el a legnagyobb elmebajt, amikor úgy döntöttem, hogy felveszem a telefont. Szerintem egyik épelméjű ember se tenne ilyet. De már késő bánat, eb gondolat, ahogy mondani szokás. Meghallgatom a hadarását, majd pedig nem éppen túl kedvesen kezdek vele beszélni, nem vagyok undok, vagy sértegető, de tény, hogy talán egy jégcsapba is több melegség szorult, mint a hangomba. Amikor kiejti a férfi nevét, akkor egy pillanatra összerezdülök. Nem akartam se rá, se Naomira gondolni. Bár a vörös hajú lány hiányzott. Jó volt vele beszélgeti, de most mégis tanácstalan voltam, hogy mi lenne helyes és mi nem a történtek fényében. Nem te tehetsz róla. Várható volt, hogy egyszer fény derül a dologra. – azt hiszem, hogy nem ő volt az a taplógomba, aki oda adta egy harmadik személy előtt a gyűrűt és mondta azokat a dolgokat. Oké, a lány se volt ártatlan. Azt hiszem mind a ketten hibáztak, de én voltam a legnagyobb ökör, hogy amint megláttam a közös ismerőst nem rohantam el. Héé, kérlek lassíts! – szólalok meg egy sóhaj keretében, majd megdörzsölöm az arcomat. Még korán van, de legalább most „remekül” indul a napom. Bár ki tudja, hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a vége. Végül felülök a pultra, s figyelem a másik pulton heverő süteményt. – Kedvellek, s örülök, hogy megismertelek. Nem utállak, mert feltehetőleg ezt gondolod, de azért elég fura volt az, ami történt és ami kiderült… - kezdek bele, majd legszívesebben elsüllyednék. Miért kell nekem ebben részt vennem?! Mit vétettem, komolyan? – azt még nem igazán sikerült megemésztenem, mert te könnyedén elfogadtad azt, amit megtudtál, hogy mi volt a helyzet? –kérdezek inkább vissza, mert legalább addig se kell eme gondolatokra gondolnom. Remek, rajtam múlik. Tényleg már csak ez hiányzott, hogy ez is az én felelősségem legyen. Egyre jobb lesz. Érzem, ahogyan bentlakó, a bundásom mocorogni kezd, de aztán csillapodik is. Talán csak átfordult a másik oldalára, mert rájött, hogy még nincs akkora gáz. Nem akartam megbántani, de nem voltam hozzá szokva, hogy ilyen helyzetekbe keveredjek és utána még beszéljek a másik exel is. Szerintem volt valami hasonló film is, ahol az exek összefogtak. Nem is akarok erre gondolni, mert nem akarok senki ellen se szövetkezni. Most már lassan mindenki mindent tud, szóval mindenki boldog lehet, hiszen elméletileg az információ boldoggá teszi az embereket. Én addig boldog voltam, amíg valaki nem emlékeztetett a történtekre, hiszen az itteni életem igazán jól alakult. Sejtettem, hogy nem titok, de nem hiszem, hogy a legjobb ötlet arról beszélni, hogy mi van köztetek. – válaszolok neki egy fejvakargatás közepette, mert ez már extrán fura. Számára nem, hogy éppen elmeséli a volt barátjának az egyik exének azt, hogy most miként is állnak egymással? Ez így végig gondolva is képes „fejfájást” okozni. Ne érts félre, nem lerázni szeretnélek, de olyan dolgokra jöttem rá, amit nem lehet csak úgy 48 óra alatt megemészteni, feldogozni és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. –Főleg akkor nem, ha az ember még a rövid repülőút alatt túl mélyre temeti, hogy ne kelljen vele foglalkozni. Amolyan homokba dugott strucc effektus. Hidd el idővel jobb lesz, csak próbáld meglátni jót mindenben. Például, ha ezek után még találkozni is fogunk, akkor kötve hiszem, hogy bármi képes lesz elszakítani a barátságunkat. – s egy keserű nevetés hagyja el az ajkaimat, mert egyáltalán nem biztos, hogy látni fogjuk egymást. Elég nagy ez a hely, de a szerencsémet ismerve biztosan egyből belé fogok botlani, amikor először egyedül is elhagyhatom az otthonomat. Igen, még aznap, hogy visszaérkeztem megtörtént és nem kell aggódni jól vagyok. Jobban, mint előtte. – szólalok meg őszintén és a hangomon is lehet hallani, hogy tényleg boldog vagyok itt. Nem akarom tagadni és talán erőt is meríthet ebből. Ha én megtaláltam a boldogságomat, akkor ő is meg fogja. Nem kell visszaküldened, legalább ott lesz az esély arra, hogy újra lássuk a másikat. Nálam a mamuszod, nálad meg a cipőm. – szólalok meg egy igazán halovány mosoly keretében. Amúgy a mamusz elég találó volt. Kicsit hasonlít rám. – biztos vagyok abban, hogy érti a célzást, hogy az új bundásom kinézetére gondolok. Nem tudom, hogy miért osztottam meg vele. Talán reménykedni akarok, hogy a mi barátságunk még nincs halálra ítélve.
- Ez igaz. Mármint, hogy előbb-utóbb úgyis kiderült volna, persze ez nem az jelenti, hogy nem tehetek róla, mármint, arról nem, hogy épp akkor bukkant fel Jackson, amikor ő ott volt, de sok másról meg igen, de inkább nem rontom a saját renomémat, és nem boncolgatom a kérdést, nem járnék túl jól. - Oké, oké, bocsi. Még a végén elgurítom a gyógyszerét is, zseni vagyok, semmi kétség sem férhet hozzá. Néha komolyan nem értem, mi a búbánat van velem, hogy ilyen birka vagyok. Ráadásul egy farkassal. Remek. - Az tényleg fura volt, és nem, nem sikerült megemésztenem, de azt eddig is tudtam, hogy volt más is utánam, kellett lennie, csak éppen nem ismertem őket, úgy nem volt gáz. És tudod, elég kellemetlen szembesülni azzal, hogy aki utánunk jött, az sokkal szebb, tapasztaltabb, erősebb, meg minden ilyesmi, mint mi vagyunk. Nyelek egyet, lehet, tényleg mártír vagyok, ahogy Jackson mondta, csakhogy valóban így gondolom. Én a többséghez képest tök átlagos lány vagyok küllemre, inkább amolyan szürke kisegér típus, ha nem lenne vörös a hajam, szerintem senkinek sem tűnnék fel. Mindenesetre ezt nem nagyon szeretném boncolgatni, és szerintem különösképpen ő sem. Az életnek mennie kellene tovább, bár úgy nehéz, ha valami még mindig visszatart, csak épp fogalmam sincs, hogy mi, nem hogy mit tehetnék ellene. - Arról, ami nincs, nehéz is beszélni. Van egy lányunk, és ő az, aki miatt bármi közünk is van egymáshoz. Ez a maga formájában igaz, az meg, hogy az egyik fél részéről van más is, nem tartozik semmilyen lapra. Primnek elmondtam, most már tudom, hogy orbitálisan nagy hiba volt, mert nyilván egy hülye picsának tart, de könyörgöm, egész életemben csak nem várhattam a csodára, hogy majd egyszer megint tudok mit kezdeni azzal, ami bennem van? Annyira elcseszettül ironikus, hogy pont akkor kellett felbukkannia, amikor lett valakim, és még emiatt is lehetek én a nagyobb szemét. Áhh, hagyjuk. - Persze, megértem. Bólogatok, de hogy minek, azt nem tudom. A következő szavaira röviden felnevetek, kínomban inkább, mert megint csak azt vagyok képes kihallani, hogy mi már nem fogunk találkozni. A sors rendezheti másként, de mi magunk nem fogjuk. Ez zavar, de nem tehetek ellene semmit, ez akkor is el lenne szúrva, ha nem így tudta volna meg, csak akkor valószínűleg én nem lennék tudatában annak, hogy mi baja is van. - Ennek nagyon örülök. Ez érződik a hangomból is, mert bármi is történt, attól még aggódtam érte, és reméltem, hogy jól fog menni minden. Ezek szerint átvészelte, és lelkileg tán kevésbé is viselte meg, mint az az érzelmi káosz, ami kirobbant nálam. - Oké, akkor nem küldöm. Ez azért némi reménnyel tölt el, mert mégiscsak nyitva hagy egy kiskaput. Ez még nem jelenti azt, hogy valóban találkozni is fogunk, de ok lenne rá, ha végül úgy döntene, nem zárja be előttem az összes ajtót. - Tényleg? Na hát, ez tök vicces. Nevetek fel ezúttal sokkal őszintébben, így legalább el tudom képzelni, hogy milyen lehet farkasként az új bundása, bár az előzőt sem ismertem. - Ebben az esetben nagyon szeretném, ha a tiéd maradna. Ha elfogadod tőlem… Kivéve persze, ha rossz emlékeket hordoz. Ki tudja, lehet, hogy majd elokádja magát, ha ránéz, mert az az este jut eszébe, de szerintem tök aranyos, és olyan sorsszerű, hogy hasonlít a farkasára… Én csak azért adtam neki azt, mert farkasos, de ezek szerint sokkal több is volt benne.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Eddig se volt könnyű kihozni a sodromból, ritka volt az a pillanat, amikor tényleg olyan voltam, mint egy őrült liba, de egy személynek mondjuk még azt is sikerült elérnie. Nem is egyszer, meg is lett az eredménye… Amikor meghallom a szabadkozását, akkor csak egy halk sóhaj hagyja el az ajkaimat a megkönnyebbülés jeleként. Legalább most már nem fogja egy szuszra ledarálni a dolgokat. A válaszát meghallva egy keserű nevetés hagyja el az ajkaimat, miközben azon rágódok, hogy mivel is érdemeltem ki azt, hogy már reggel ilyen hívást kapjak. Először is néztél már tükörbe? – kérdezek vissza, majd a hatás kedvéért egy kisebb szünetet is tartok. – Gyönyörű vagy, igazán szerencsés lehetsz, hogy az élet ilyen szépséggel ajándékozott meg téged. S ha te ezt nem látod, akkor valószínűleg vak vagy, már bocsi. – fejezem be végül a gondolatot és most nem csak a külsejére gondoltam. Lehet valaki szép, ha a belsője valójában rohad, mert az előbb vagy utóbb kihat a külsejére is. Bármennyire is fájt bevallani, de eme rövid idő alatt is megértettem azt, hogy Jackson miért nem volt képes sose igazán túl jutni a lányon. – Valóban az várható volt, hogy lesz utána valaki, de valószínűleg azt se olyan könnyű elfogadni, ahogyan azt se amikor rájössz, hogy igazad volt.. hogy sose voltál képes igazán kiverni valakit az illető fejéből, hogy nem voltál elég jó… - s a hangom a végére elbicsaklik. Sose gondoltam volna azt, hogy ezt valakivel meg fogom osztani. Arra meg pláne nem, hogy pont azzal a lánnyal, aki miatt annyiszor kirobbant a vita köztem és Jackson között. Érettebb lettem volna Naomi-nál? Talán, de nem hiszem. Ő valami különlegeset adott annak a férfinak, amit szerintem senki más nem volt képes és nem is lesz soha megadni neki. Nekem nem úgy tűnt, hogy csak a lányotokról van szó… - szólalok meg meggondolatlanul. De ha csak arról lenne szó, akkor mind a ketten könnyebben tudnának túl jutni a múlton. De azon a bizonyos napon remekül kiderült, hogy mind a kettejükben ott lappang még az a bizonyos érzés és ezért képesek ennyire jól megölni a másikat. De reménykedtem abban, hogy mind a ketten megtalálják a boldogságuk forrását. Azt hiszem a következő találkozás teljes mértékben a sorsra volt bízva. Én jelenleg még nem álltam készen rá, s talán nem is fogok. Nem tudom, azt hiszem még sok víz fog lefolyni a Chenan, mire újra látjuk egymást és addigra talán én is tisztában leszek azzal, hogy az lesz az utolsó találkozás vagy valami új barátságnak a kezdete. Köszönöm, kedves vagy. Remélem te is megtalálod azt a helyet, ahol igazán boldog lehetsz. – szólalok meg őszintén. Lehet, hogy nem éppen a legjobb a viszonyunk, de sose voltam olyan, aki minden rosszant kívánt a másiknak. Megesett már, de ahhoz valami extra dolognak kellett történnie. S fura módon még az átharapás is piskótának tűnt ahhoz képest, mint ami Naomi házában történt. Mélyre temettem a dolgokat, az érzéseket, de pontosan tudtam, hogy örökké nem dughatom a fejemet homokba… Lassan bólintottam a válaszára, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ebből semmit se láthat, de mindegy is. Kifejtettem a véleményemet, hogy nem kell elküldenie és máris nyitva maradt egy kiskapu. Ami vagy hamarosan hét lakattal lesz lezárva, vagy pedig örökre nyitva marad a barátság jegyében. Elmosolyodok a nevetésén és már egyáltalán nem bánom, hogy megemlítettem neki a dolgot. Valahogy jó érzéssel tölt el az, hogy eme haszontalannak tűnő információ képes volt mosolyt csalni mind a kettőnk arcára. Még akkor is, ha ez a beszélgetés simán elmehetne egy tragikomédiába. Rossz emlékeket? – kérdezek vissza egy kisebb nevetés keretében, hiszen elég csak a lábamra pillantanom, mert jelenleg is az a mamuszt viselem. Ha nem mezítláb rohangálok a lakásban, akkor valahogy mindig csak ez kerül a lábamra. Egy barátságos és segítőkész lányra emlékeztet… - szólalok meg egy kisebb habozás után, hiszen tényleg ilyennek látom őt. Még annak ellenére is, hogy jelenleg viharfelhők telepedtek a kapcsolatunkra, aminek a vége szinte megjósolhatatlan.
A kérdésére inkább nem válaszolok, persze, hogy néztem tükörbe, mindenki szokott tükörbe nézni, de nem értem, miért kérdezik. Így hát nem szólalok meg, beáll egy kisebb csend, amit végül a szavai törtnek meg, ám mikor felfogom őket, kissé eltátom a számat, és érzem, hogy lángolni kezd az egész arcom. Megvakarom a tarkómat, majd kisvártatva megszólalok. - Azt hiszem, hogy akkor tényleg vak vagyok. Régen is voltak ezzel problémáim, sosem értettem, Jackson miért engem akart akkoriban, ez azóta sem változott. Viszont egy nőtől ilyet hallani, olyasvalakitől ráadásul, aki mondhatni bizonyos értelemben az ellenlábasunk, meglehetősen pozitív dolog, és nagyon jól esik. Ettől bennem nem fognak megváltozni a dolgok, de a berögződéseken egyébként is roppant nehéz változtatni. - Én… sajnálom, hogy ezt érzed. Megérdemelted volna. Ahogyan ő is. Egy részem valószínűleg belehalna, ha valaki oldalán valóban megtalálná a boldogságot, de ettől még nem fogom azt kívánni, hogy sose jöjjön el az az idő. Tényleg megérdemelné, Prim pedig semmi rosszat nem tett ellenem, és a történtekig csak pozitívan voltam képes rá gondolni. Mostanra sem változott, szóval szörnyen bánt, hogy miattam nem értékelte valaki eléggé. Nem tudhattam, hogy ennyire mély nyomokat fogok hagyni Jacksonban, bár sejthettem volna, hogyha fordítva így történt, akkor ebben az esetben sem lehetetlen. - Érte tesszük mindketten. Ha ő nem lenne, Prim, nekünk soha az életben nem lenne már semmiféle közünk egymáshoz. S erről tökéletesen meg vagyok győződve, nem tudom, hogy így miként fognak alakulni a dolgaink, de jelenleg még nagyon ingatag a talaj, amin lépkedünk, de talán el fogunk jutni arra a szintre, hogy tényleg normálisak, talán kedvesek is legyünk egymással. Egyszer majd. Ám odáig nem jutottam még gondolatban, és szerintem soha nem is fogok, hogy mi ketten egyszer újra. Ha valóban ott lennének benne is azok az érzések, mint ahogy Prim megjegyzéseiből sejthető, akkor sem tenném meg soha Connorral. Annyi mindent élt át, szeretem, kihúzott az érzelmi gödörből és reményt adott, sosem köpném szemen hasonlóval. Egyszer már cserben hagytam, még egyszer nem fogom. - Köszönöm. Megtalálni a helyemet, nos, azt hittem, hogy sikerült, de amikor Jackson megjelent, minden borult bennem. Vissza kell állítanom mindent, de menni fog, mert tényleg nem lehet, hogy összeomoljak, csak mert megszorongat a múltam. Tudom, hogy ennél sokkal erősebb vagyok. Feladni úgysem fogom, ahhoz meg túlságosan makacs vagyok, szóval majd valamiképp akklimatizálódom, más választásom úgysem lesz, ez teljesen biztos. - Akkor jó. Ez esetben remélem, hogy megtartod, én örülnék neki. Úgysem vagyok túlságosan farkasos. Mosolyodom el, noha ez talán épphogy átüt némileg a hangomon, mindenesetre örülök, hogy így a vége felé valamivel könnyedebb mederbe terelődtek a dolgok. Az idő majd eldönti, mi legyen velünk, én nem fogok erőszakoskodni, nem volna szép tőlem, mindenesetre bízom benne, hogy pozitív kimenetele lesz az egésznek, mert nem hiszem, hogy képes leszek kibékülni azzal a gondolattal, hogy egy szépreményű kapcsolatom vakvágányra futott a múltnak „köszönhetően”. - Köszönöm szépen, hogy felvetted a telefont, Prim. Remélem, nem most beszéltünk utoljára! Szia! Köszöntem végül el, és a válaszát még megvártam, de utána bontottam a vonalat, jobb lesz úgy mindkettőnknek, hogy nem feszengünk tovább a beszélgetésben, és talán a témák nagy részét nem is velem kell majd megbeszélnie, elvégre nem velem van közös múltja. Az biztos, hogy megint idejét éreztem egy hosszas, idegnyugtató fürdőnek.
//Nagyon szépen köszönöm! <333333 //
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Nem voltam az, aki csak úgy lelket akar másokba önteni, de a lány vaksága tényleg már túl nyilvánvaló volt és miután sikerült kicsit eltekintenem a tényektől. Azoktól, amik pár napja történtek és derültek ki egyszerűen a szavak csak egymás után hagyták el az ajkaimat. Én is alig akartam elhinni, hogy tényleg segíteni próbálok neki. Szavaira inkább már nem mondtam semmit se. Aztán kevésbé barátságos téma kerül elő. Mindig is úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó. Talán régebben is azért próbáltam kideríteni, hogy ki lehet a lány, hogy sikerüljön végre egyszer jónak lennem, de tévedtem, mert valószínűleg tényleg senki se lesz képes rá. Az meg már az én személyes bajom, hogy egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy mindig is kevés leszek ilyen tekintetben a férfiaknak. Az ajkamba harapok a szavai hallatára, mert érzem, hogy tényleg egyre inkább ingósabb területekre tévedtünk. Nem mindig mindenki lehet elegendő, akkor a világ túl boldog hely lenne. S biztosan meg fogja ő is találni a számításait. – lehet, hogy haragudtam a férfira is, de ennek ellenére mégis azt kívántam, hogy mind a ketten leljék meg a boldogságot. Csak legfeljebb annyiban változhat a dolog, hogy én azt már nem fogom tudni. Túl nagy a káosz, s most nem veszhetek el. Erősnek kell lennem az új életem miatt, s mert tényleg szeretném, ha az új farkasommal a viszonyomat semmi se lenne képes beárnyékolni. Majd talán hetek múlva képes leszek szembenézni mindennel. Értem és sajnálom. Remélem érte legalább sikerül kicsit helyre hoznotok a dolgotokat. Drukkolok nektek! – majd a mondandó végére inkább ajkamba harapok. Nem akarok erről többet beszélni. Nekik meg volt a lehetőségük a boldog életre, s még egy tündéri kislányuk is van, legalábbis gondolom az, mert sose találkoztam még vele. De mindegy is, mert nem ez a fontos, hanem az, hogy az életben nem létezik jótündér keresztanya, aki egyszer csak megjelenik és elveszi a fájdalmunkat, a kétségeinket,s helyette reményt és boldogságot ad. Nem is értem, hogy gondolhattam azt, hogy legalább az átharapásomat nem fogja semmiféle zűr övezni. Túl naiv voltam… újra, de legalább most már új városban voltam, új élet és viszonylag egy új személy mellett, akinek már most többet köszönhettem, mint szerintem eddigi életem során bárkinek. Örültem annak, hogy nem vagyok egyedül és Rhyd segít, támogat engem. Nincs mit. – válaszolok neki elhaló hangon, majd megrázom a fejemet és szerencsére a rideg és fájdalmas valóság helyett inkább valamivel vidámabb témára terelődik a beszélgetés. Köszönöm az ajándékot. – hiszen lehet, hogy elhoztam minden szó nélkül, de az véletlen volt. Viszont most már ajándék lett belőle, mert nekem adta. Lehet, hogy nem személyesen és lehetséges, hogy aprócska dologról volt szó, de jelenhelyzetben szerintem minden szónál és gesztusnál többet jelentet ez a mamusz. Én is remélem, Naomi! – köszönök el, hiszen valahogy nem vagyok elég erős ahhoz, hogy megköszönjem a hívását. Fájó dolgokat tépett fel, olyan dolgokat, amikről két napig tudomást se akartam venni. Hallom, ahogyan bontja a vonalat, s csak akkor jövök rá arra, hogy egyetlen egy könnycsepp tarkítja az arcomat. Sietve törlöm le, de jó darabig nem mozdulok, majd végül sietve ugrom le a pultról, hogy forró zuhany keretében felfrissüljek és az idegeimet, érzéseimet csillapítani tudjam. Egy dologért viszont hálás voltam, hogy Rhydian nem volt fültanúja ennek a beszélgetésnek, vagy azoknak az érzéseknek, amik az arcomra kiültek tükröt állítva a lelkemhez a külvilág számára. Nem akartam erről többet beszélni, nem most. Időre volt szükségem. Most élvezni szerettem volna azt a boldogságot, ami az új farkasommal járt együtt. Talán önzőség, de ez az igazság…
|| Én is nagyon köszönöm! <33333
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Régóta nem hallottam már Naomi-ról és még Jacksonról se, viszont a mamusz továbbra se került le a lábaimról. Mintha csak arra akart volna biztatni, hogy hívjam fel őt. Tényleg hiányzott, mert megkedveltem a lányt és érdekelt, hogy miként van, de még se ment olyan könnyedén az elhatározás. Az idő egyre inkább kezdett hűvösebbre fordulni, én pedig még mindig jobban szerettem a otthon lenni, mert így kisebb volt az esély arra, hogy esetleg olyat teszek, amit később megbánnék, de ugyanakkor hiányzott az is, hogy a szabadban lehessek egyedül, úgy, mint régen. Telefonom hangosan landolt a konyhapulton, majd hamarosan sötétségbe is borult, de még se bírtam megírni az a fránya üzenetet, amit napok óta terveztem. Egyszerűen nem voltam még mindig biztos abban, hogy jó ötlet lenne megzavarnom őt. Lehet, hogy sok a dolga és én nem akarok még egy púp lenni a csöppet se zűrmentes életében. Sietve nyitottam ki a hűtőt, hogy addig is lefoglaljam magamat, amíg rágódok ezen. Hamarosan pedig már reggelit csináltam magamnak, amint kész lett az étel, csendbe burkolozva neki is láttam elfogyasztani, de a telefon ott virított még mindig előttem. Majd két falat között felkaptam és sietve kezdtem el írni, mert a végén még meggondolom magamat.
Üzenet Naomi részére
connected to: Naomi time: 10:00 AM
Szia! Remélem, hogy jól vagy és minden rendben van, vagy legalább javult a helyzet. Nem akarlak zavarni és bocsi, hogy csak így rád írtam, de hiány…
Majd mielőtt folytathattam volna véletlenül rányomtam a küldés gombra, így esélyem se maradt arra, hogy kitöröljem az üzenet végét. Remek, ez egyre jobb lesz. Végül egy kisebb sóhaj keretében raktam le a telefont és láttam neki újra a reggelim elfogyasztásának, de közben úgy bűvöltem a telefont, mintha valami kígyóbűvölő lennék és a telefon, vagyis az üzenet meg a kígyó, amit meg elő akarok csalogatni.
Már dolgoztam úgy másfél órája, szóval el tudtam foglalni magam, ilyenkor legalább nem agyaltam, elvoltam a szerek készítésével, vagy ha az egyik lánynak szünete volt, akkor beugrottam kicsit helyette. Épp nagyüzemi kenőcs készítésben vagyok, amikor meghallom, hogy csipog a telefonom. Mióta Maya nálunk van, azóta mindig rögtön megnézem, mert bármi lehet. Le is húzom magamról a kesztyűket, majd előkaparom a táskámból, de amikor meglátom, ki írt, kis híján leesek a lábaimról, de az első sokk után elmosolyodom. Vajon mennyit agyalt rajta, hogy írjon-e vagy sem? A félbeszakadt mondandó alapján véletlenül nyomott a küldés gombra, én tuti egyszerűen csak béna lettem volna, de az is lehet, hogy vissza akart törölni valamit. Ez utóbbiért kár lett volna. Rögtön el is kezdek pötyögni, magamból indulok ki, én tuti megfeszülnék, mire megkapom a választ.
SMS
From: Naomi To: Prim
10:04 AM Szia! Egészen jól vagyok, köszönöm szépen. Maya már Fairbanksben van, és mindenki imádja, akivel eddig találkozott. Remélem, vele is minden rendben van. És… Prim… te is hiányzol nekem. Bármikor írhatsz. Naomi
Azért azt nem írom, hogy puszi, mert sokkolni mégsem akarnám, pedig kikívánkozik. Összességében nagyon jól esett, hogy megtette ezt a lépést, nem reménykedtem benne, hogy meg fog törni a jég, vagy ha mégis, nem ilyen hamar, egy hónap annyira nem sok, főleg, ha ennyi minden történik az emberrel. Biztosan Primnek sem eseménytelenek a napjai, de szerintem boldogul, elég erős csajnak ismertem meg. Mosolyogva dugom vissza a telefonom a táskámba, majd indulok vissza a munkámhoz, de közben azért fülelek… hátha ír még.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Szinte már hallom, ahogyan a másodpercek telnek a fali órán és egyre inkább úgy érzem, hogy a világ, az idő is lassított vett, hogy még inkább kínozzon engem. Részben úgy gondolom, hogy nem kellett volna rá írnom, de a másik felem meg azt súgja, hogy helyesen cselekedtem. Szeretném kerülni őt, de még se megy. Valami miatt kicsit azt hiszem elkezdtem hozzá is ragaszkodni, pedig nálam a barátság magját nem olyan könnyű elültetni. Lassan rágom meg a falatokat, mintha már nem is érdekelne a reggelim, de annál inkább figyelem a telefonomat, hogy végre jelezzen, hogy érkezett válasz. Bár a legutóbbi beszélgetésre gondolva azon se csodálkoznék, ha nem válaszolna, mert eléggé furán sikeredett. De percek múlásával a kisszörnyeteg rezegni kezd. Sietve kapom fel, majd gyorsan már az üzenet olvasására is kattintok és egy aprócska mosoly kúszik az arcomra.
Üzenet Naomi részére
connected to: Naomi time: 10:12 AM
Örömmel olvasom, hogy jobban vagy és már a lányod is veled van. S annak is, hogy mindenki imádja, de ez nem csoda, hiszen biztosan a te génjeidet örökölte. Én is egészen jól vagyok. Valamikor esetleg Anchorage-ban jársz?
Majd még ezerszer átfutom a rövid üzenet tartalmát, de most óvatosabb vagyok, mert figyelek arra, hogy ne küldjem el véletlenül. Keselyűként köröz az ujjam a küldés gomb felett, de még magam sem tudom, hogy jó ötlet lenne-e találkozni vele, de sose engedtem, hogy egy férfi vessen árnyékot egy másik nővel való kapcsolatomra, ahogyan az életemre se. Kivéve egyetlen egy hímnek sikerült eddig beárnyékolni az életemet, oly módon, amitől nem tudtam eltekinteni, aki nem más volt, mint az első beharapóm. Akinek köszönhetően megismertem azokat az embereket, akiket családomnak és barátaimnak hívok a mai napig. Végül lecsap az ujjam és az üzenet elküldésre kerül. A tányérom időközben kiürült, így neki állok mosogatni, mert addig is legalább lefoglalom magamat.
Az a nagy helyzet, hogy alapvetően nem szeretek rosszban lenni senkivel sem, így hát meglehetősen rosszul esett a lelkemnek, hogy a dolgok úgy alakultak Primmel. A múltat azonban nem tudtam megváltoztatni, de az is tény, hogyha képes lettem volna rá, magamnak kedvezek, nem pedig másnak. Ettől függetlenül még szerettem volna kiköszörülni a csorbát, de én nem léphettem, teret és időt kellett hagynom neki, hogy kitalálja, akar-e egyáltalán ismerni. Most, hogy smst kaptam tőle, egészen bizakodó lettem, talán nincs minden veszve ezen a téren, de igyekeztem inkább óvatosan hozzáállni ehhez az egészhez, még a végén elriasztanám a túlzott lelkesedésemmel.
SMS
From: Naomi To: Prim
10:17 AM Külsőleg mindenképpen rám hajaz, bár arra nem emlékszem, hogy volt-e valaha ekkora loboncom, de jellemben még kérdéses. Az egészen jól annyira nem biztató... Szerintem úgy két hét múlva megint esedékes lesz némi fejtágítás arrafelé. Esetleg kapható vagy némi beszélgetésre?
Nem fogom megkérdezni, hogy miért érdekli, elég egyértelműnek vélem, kötve hiszem, hogy azért kérdezné, hogy el tudjon kerülni, Prim nem olyan és kész. Nem mintha annyira ismerném, de nem tudom róla elképzelni akkor sem, ha belefeszülök. Nem, nem fáradna ilyesmivel, ha soha többé nem akarna látni. Bár azt nem tagadnám, hogy egy egészen kicsi feszültség sem száguldozik bennem a válaszát várva, de ez még megmarad a normális mederben. Szerintem működhet, egy pasi miatt vétek eldobni valakit, aki barát lehetne, még akkor is, ha az a pasi történetesen Jackson. Ám közel sem biztos, hogy mindenki úgy vélekedik az élet ezen kérdésköréről, mint én. A kolléganőm kiugrik enni pár falatot, szóval addig kasszázom, de amint meghallom a csipogást, alig várom, hogy olvashassam.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Hiába készültem már a harmadik sms-t megírni, még mindig nem tudtam, hogy jó ötlet-e, de eddig se hagytam sose, hogy egy férfi álljon közém és valaki közé. Mindig is büszke voltam arra, hogy el tudtam különíteni ezt a két dolgot, ha nem is teljesen, mert hagytam, hogy a múltam és valakinek a múltja kicsit befeketítse valakivel a kapcsolatomat, de az is már régen volt. Talán igaz se volt, pedig az volt és magam se tudom, hogy pontosan mit éreztem akkor, amikor kiderült az igazság, hogy ki volt korábban Jackson barátnője, de nem is akartam erre gondolni. Egyszerűen csak arra próbáltam gondolni, hogy milyen jól elbeszélgettünk Naomi-val és miként beszéltünk arról, hogy esetleg idővel még barátnők is lehetnénk. Itt volt Wendy is, s tudtam, hogy őt soha senki se tudja helyettesíteni, mert nagyon fontos számomra, de nem szerettem volna elveszíteni egy új esélyt arra, hogy még egy barátot szerezzek. Így is már kicsit nyomasztó volt az, hogy itt szinte senkit se ismertem, míg a szomszédságban talán túl sok mindenkit. Sietve kaptam fel a telefont, amikor pityegni kezdett, hogy üzenetem jött. Apró mosolyra húzódtak az ajkaim, miközben a sorokat olvastam.
Üzenet Naomi részére
connected to: Naomi time: 10:12 AM
Akkor biztosan gyönyörű lehet, s szerintem inkább rád hajazhat jellemben is, mert ha nem így lenne, akkor nem kizárt, hogy inkább kikergetné az embereket a világból, mint megszeretetné magát velük. Nem kell aggódni, nincs semmi baj. Ha tudod pontosan, hogy mikor érsz rá és mikor leszel itt, akkor írsz majd? S igen, benne lennék egy beszélgetésben. Azt hiszem van mit megbeszélnünk és jó lenne újra látni.
Jackson tényleg nem egyszerű eset, de ennek ellenére is könnyedén meg lehet szeretni, viszont tény, hogy hamarabb képes kikergetni valakit a világból, mint az átlagemberek. Tényleg szerettem volna újra találkozni vele, mert hiányzott Naomi, s jó lett volna megbeszélni vele a dolgokat. Talán akkor tudni fogom, hogy merre is tovább. Hogy vajon a barátság vagy csak „ismerősök” leszünk az élet keszekusza ösvényeiben.
Sorra szolgálom ki az embereket, de valahogy égeti a tudatomat a gondolat, hogy már talán írt, és úgy szeretném megnézni, de ilyenkor nincs telefonálás. Nem igazán mutatnék jó példát a dolgozóim előtt, szóval egészen addig moderálom magam ilyen téren, amíg vissza nem érkezik a kolléganő, és áll vissza a helyére. Akkor aztán megint hátravonulok sms-t olvasni. Nem tudom, miért izgulok ennyire, még randik előtt sincs bennem ekkora para, de ezt valahogy tényleg nagyon szeretném helyrehozni, de fogalmam sincs, hogy egyáltalán sikerülhet-e. Ez csakis Primen múlik, ha ő nem akarja, akkor én bármennyire is megfeszülhetek, egyszerűen nem fog működni a dolog. Szerencsére az, hogy megkeresett, és az sms-ek tartalma sem erről árulkodik, aminek szívből örülök.
SMS
From: Naomi To: Prim
10:34 AM Ohh, minden éremnek két oldala van. Egyelőre még nagyon édes, bár nem mindig vagyok biztos benne, hogy nem tudatosan használja a cukiságát arra, hogy kenyérre kenjen másokat. Mindenesetre annak szívből örülök, hogy végre velem van, nem hittem benne sokáig, hogy ezt elérhetem majd. Persze, amint megtudom, mikor megyek, írok azonnal, és egyeztethetünk! Én is így gondolom, és téged is jó volna újra látni. Alig várom! Szép napot! Nonó
Nem akarok rátelepedni, és túlzásba esni az sms-ekkel, plusz a munkaidőt sem pötyöghetem végig, úgyhogy ennyiben hagyom a dolgot, bízom benne, hogy mihamarabb eljutok majd Anchorageba, és akkor egyúttal vele is találkozhatok, rá fog érni. Ha nem, nos, feladni akkor sem fogom, akkor majd egy következő alkalommal, össze fog jönni, mert ahogy látom, mindketten így szeretnénk, és csak ez az, ami számít. Az akadályokat könnyebb úgy elgördíteni, ha látjuk, hogy elérhető közelségben van a cél. Az addiginál emelkedettebb hangulatban veselkedem neki ismét a munkának, holott azelőtt sem volt éppen rossz kedvem, de ez azért kétségkívül feldobta a napomat.
Szia Prim! Úgy alakult, hogy megyek még egy fejtágításra felétek szombaton. Esetleg kapható vagy egy "randira"? Persze, csak akkor, ha még van kedved! Én örülnék neki! Remélem, minden rendben! Nonó
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Szia Nonó! Természetesen, egy kis Halloween parti megfelel? Miért ne lenne, szívesen találkozom veled! Persze, minden rendben, Nálad? Prim
Rövid üzenet, de mégis lassan kapja meg a választ, mert először a telefonom közelébe se mertem menni. Mindegy, hülyeség. Legalább kicsit kikapcsolódom, de szegényt előre sajnálom, ha pont nála fog eltörni a mécses. Meg mi baj lehet ebből a találkozáskor? Maximum előtte is elásom magamat. Eme gondolatra megrántom a vállaimat és küldöm is az üzenetet.
Nanááá, úgyis rég buliztam. Hú, fogalmam sincs, mikor, szerintem még tavasszal, de akkor nyálas mód felhívtam a pasimat, hogy rácsacsogjam az üzenetrögzítőjére a fél életem. Úgyhogy csak szólok, hogy készülj fel mindenre... Nonó
Atya ég, tényleg rettentően régen volt, és ami azt illeti, rám férne némi ereszd el a hajamat megint, bár nem akarom túlzásba vinni, de túl nagy bennem a feszültség. Anchorageban meg legalább senki sem ismer, és még véletlenül se futhatok bele a lakótárs-gyermekemapja-egyszervoltnagyőmbe...
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Én is, s azt hiszem mind a kettőnkre ráfér egy kis ereszd el a hajamat. Jelmezben megyünk vagy esetleg csak úgy egyszerűen? Rendben, de te is... Amúgy meg a telefonokat otthon hagyjuk nálam, s akkor nem kell attól tartani, hogy új értelmet nyernek a telefonos zaklatók. Mikor jössz pontosan? Ki menjek eléd?
A szavak könnyedén jöttek és az ujjaim csak úgy pörögtek a billentyűzeten. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyire jó ötlet ez az egész, de most szükségem volt arra, hogy kicsit kikapcsolódjak, és végre elszakadjak a gondolataimtól. Lehet, hogy bőgés lesz a vége, de a pia képes bármit elviselhetővé tenni. Wendy-n pedig nem akarok lógni állandóan, így tényleg örültem annak, hogy rám írt, hiszen már korábban is volt szó arról, hogy találkozunk... Még akkor is, ha az elmúlt hetekben ez volt a második legostobább lépésem az univerzum szemében…
Jelmezben! Az olyan menő, bár nem mintha lenne bármilyen ötletem nagy hirtelen, de majd elugrom a jelmezkölcsönzőbe, és keresek valami mérsékelten felháborító göncöt. Szeretem a jelmezeket egyébként, de persze, ha te nem szeretnéd, mehetünk simán utcai ruhában is. Hogy ez milyen jó ötlet! Rendben, telefont nem viszünk magunkkal. Nem kell kijönni, mert előtte még van egy kis dolgom, szerintem négy körül már szabadulok, ha adsz egy címet, odatalálok valahogy. Remélem. Magamat ismerve mondjuk ez erősen kétséges, de maximum hívok taxit.
Tényleg nagy ötletnek tartom a telefonok száműzését az italozásról, mert túl sok mindenki akad az életemben, akiket kínosabbnál kínosabb dolgokkal zaklathatnék, szóval jobb lesz így. Egyébként, tökre várom, bár tény, hogy kicsit aggódom is, hogyan fognak alakulni a dolgok Primmel. Na jó, nagyon... Mindenesetre, majd kiderül, ha még szesszel sem tudunk feloldódni egymás társaságában, akkor nem igazán lesznek már kérdések ezzel kapcsolatban, ha pedig igen, akkor szerintem túl tudunk majd lépni a feszültségen.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Szerintem menjünk jelmezben. Legalább hivatalosan is hülyét csinálhatunk magunkból, meg az olyan jó móka. Évente egyszer nem kell, hogy fájjon a fejünk a tetteinkért és a bolondozásért. Ha már lúd, akkor legyen kövér. Helyes, akkor a telefonokat elzárjuk, jó mélyre, hogy csak fejfájósan kerüljenek elő. Rendben, akkor itt várlak és itt készülődünk majd. Várlak, nagyon! Ha eltévednél, akkor hívj és megkereslek, bár annyira nem nehéz idetalálni.
Örültem annak, hogy a telefonos dologba is belement. Mert a végén részegen olyannak írnék, akinek nem kellene. Másrészt viszont lehet Atyám nem fog örülni, de majd hagyok neki egy levelet, hogy ne aggódjon minden rendben lesz. Bár mostanában ismerve magamat a jól dolog eléggé távol esik, de bizakodtam abban, hogy jól fog elsülni. Illetve az alkohol oldja a feszültséget is, illetve a kínos pillanatokat, ami a múltkori dolog után nem kizárt, hogy jelen lesz. Komolyan úgy várom ezt a dolgot, mintha valami kisgyerek lennék. Közben még sietve pötyögtem le neki a címet, bár szerintem sokan tudják, hogy hol lakik Winter doki, így nem lesz belőle gond, hogy idetaláljon.
Bocsi, hogy csak most válaszolok, de közben végzett Maya a suliban, és haza kellett cuccolnunk, meg voltunk bevásárolni is. Azt mondta, legyek Bambi, de szerintem az kicsit nehezen lenne megvalósítható. Amúgy tökéletesen egyet értek, bár én nem csak évente egyszer csinálok magamból hülyét... Rendicsek, akkor majd csörgök, ha a közelben vagyok, vagy eltévedtem, vagy bármi. Hú, nagyon várom! Addig is minden jót! Puszi: Nonó
Tudom, ennyire nem vagyunk azért jóban, de valahogy olyan oldottan kellemesnek tűnt az sms váltás, hogy nem tudtam lehagyni azt a puszit. A jelmezen még gondolkodom, bár Maya azóta is rágja a fülem, hogy legyek őzike... Meglátjuk, meg lehet-e oldani, mert ha már itt hagyom hétvégére, akkor legalább ennyi jusson ki neki a dologból. Hú, nagyon kíváncsi leszek, miként fog ez az egész zajlani. Most viszont gyereket megfog, és megyünk főzni valami rettenetes vacsorát a konyhába. Legalább próbálkozom...
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Semmi baj. S örülök, hogy minden rendben veletek. A bambi aranyos, s miért ne lehetnél az? Bármi is leszel, jó móka lesz. Ezzel nem vagy egyedül, de legalább most senki se fog furán nézni ránk miatta. Rendben, majd várlak bármikor is érkezel és örülök, hogy rám írtál. Én is nagyon várom az estét, s neked is minden jót! Illetve jó szórakozást nektek. Puszi: Prim
Tényleg izgatott lettem, de ugyanakkor féltem is, hogy mi lesz ebből az estéből. De megenni csak nem fogjuk a másikat. S mind a ketten elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy túl lépjünk bizonyos dolgokon. A puszi, meg szinte csak automatikusan jött. Ezek után pedig szinte azon gondolkoztam, hogy pár nap múlva milyen jelmezem is legyen, na meg fohászkodtam az égiekhez, hogy legalább annak az estének jó vége legyen.
Kezdőlap
Remélem, hogy jól vagy és minden rendben van, vagy legalább javult a helyzet. Nem akarlak zavarni és bocsi, hogy csak így rád írtam, de hiány… 
Nonó
Amúgy meg a telefonokat otthon hagyjuk nálam, s akkor nem kell attól tartani, hogy új értelmet nyernek a telefonos zaklatók. 
