Nem tudtam elvégezni az online átutalást, mert a bankom épp karban tartja a netbankos rendszert, ezért kénytelen voltam keresni egy helyi bankot, ahol ezt megtehetem. Borsosabb lesz a dolog, mintha a saját bankrendszerem keresztül tenném, de mivel itt nincs képviseletük, ezért ezt a megoldást szüli a kényszerhelyzet. Mivel még egész barátságos az idő, ezért nem öltözöm túl magam. Farmer, egy dekoltázstól mentes ujjatlan, ami elrejti a tekintélyes műtét utáni hegemet, egy a felsőhöz passzoló belelépős cipő, és egy a nők részéről általánosságban megszokott jókora válltáska. A Holiday Inn recepcióján megkérdeztem, hogy melyik busszal jutok el a MyKinley bankhoz, mert ha messze van, akkor inkább odafelé buszozok, és majd csak hazafelé gyalogolok. Végül így is lett. Busszal érkeztem meg a bank közelébe, aztán azt a kis távot már gyalog tettem meg, ami a bankig hátra volt. Szerencsére itt Fairbanksben elég kicsik még a nagy távok is, ha New Yorkhoz akarom például viszonyítani. A bank épülete teljesen egyszerű. Semmi csillogás, semmi pompa, semmi extra design. Egyébként az egész városra jellemző ez az egyszerűség. Nem mondanám unalmasnak, mert nekem inkább érdekes. A bejárathoz sétálok, s amint belépek a fogadó térbe, kissé megdöbbenek, hogy milyen sokan vannak. Egy darabig el fog tartani, mire sorra kerülök. Forgolászni kezdek, de nem látok sehol sorszámkiadó automatát. Szóval itt még a hagyományos rendszer működik. Még jó, hogy előre látó voltam, és idefelé busszal jöttem, máskülönben nem hiszem, hogy vállalkoznék a sor végigállására. Így viszont a nyakamat nyújtogatva próbálom felmérni, hogy melyik lehet a legkisebb sor, és annak a legvégére beállni.
Lyukat beszélnének a hasamba és a befoltozásért díjat számítanának fel, ha tehetnék ezek a bankosok. Senki nem volt képes megmondani, miért is kell bemennem a fiókba, de rendkívül fontos, hogy most dobjam el a fogkefét, fúrógépet, kézisúlyzót vagy a nőt, akin éppen dolgozom és rohanjak! Ha nem vagyok kellően leizzadva, biztos csalódottak lesznek, hogy lassan jöttem. Természetesen 1 hét kellett ahhoz, hogy be is jöjjek, mert nekem egy kagylósfülű nem parancsol. Beslattyogtam ma, ahogy tudtam. Panaszlevelet nem írunk, hanem itt süppesztjük bele az ügyintézőt a fotelbe a lehengerlő szövegünkkel. A buszok és gyaloglás világát nálam 2 hete kiváltotta a dízelmotor. Beruháztam és időspórolás céljából vettem magamnak egy olyan autót, amibe még én is beleférek. Egy jó nagy Buickot, ami neves is, vagány is. Nem volt olcsó, de a félretett pénzemből kitelt. Lehet, hogy azért kerestek, hogy nem tetszik nekik a nagy költekezés. Stílszerűen ezzel az autóval érkezem, a parkolóban elegáns módon farolok. A kocsikat először feltörni tanultam meg, aztán vezettem is őket és a rutin nem vész el. Nikka Lauda sose leszek, de elég jól boldogulok és egy-két dolgot meg tudok reparálni, ha beüt a krach. Wendy-t is kisegítettem múltkor és milyen jól tettem! Piszkosul jól fizetett, azt kell, hogy mondjam. Előkelő helyezést értünk el együtt a sárakrobatika sportágában. Direkt öltönyben érkeztem, hogy meghökkentsem a pultnál ügyködőket. Nagydarab kopasz ember öltönyben, feje tetején napszemcsivel és nem maffiózóként beszél, hanem kritikusok vagy műelemzők nyelvezetét használja. Más lesz a fogadjisten, isten bizony! A cuccaim a zsebemben, a zakóm belső zsebében és lazán fütyörészve sétálok el az épületig. Az üvegajtót finoman tolom be, hisz itt szembe is jönnek és nem szeretnék balhét abból, hogy egy lekötött betétjét feltörő nénike térde kalácsa bevérezzen, amiért túl lendületes belépőt produkáltam. Odabent csak körül kell nézni és már látom is a jóleső káoszt, a régi rendszert. Anyával többször voltam bankban és szerettem nézni a kimért ügyintézőket, az érdekesen reklamáló ügyfeleket és az egyszerű ki- és befizetéseket. Teljesen más világ volt. Ez a bank sincs túlmodernizálva és csak be kell állni egy sorba. Nem mindegy, ki áll előttem, kinek a szuszogását kell hallgatni és kinek hátsó lökhárítóját bámulhatom. Találtam egy elég elég jófélét, emögé be is sorolok. Hm, fincsi szőke, helyes arccal, nem pálcika, de formáls alakzattal. A farmer kellően kiemeli a valószínűleg futással kidomborított ülepét és ez le is köt egy darabig. Itt természetesen már nem fütyülök, inkább nézelődöm karbatett kézzel. Elkapok pár tekintetet, amit szintén elkapnak. Nem kedvelik velem a szemkontaktust, kivéve egy kisgyereket, aki tátott szájjal les és rángatja az apja kezét. Mutogat és halkan szólal meg a másik ablakhoz vezető sorban: - Apa, ezt hívják nagybácsinak? Elröhögöm magam és integetek a gyereknek. Jó fej és kreatív. Az egyetemen is az ilyen arcokat csípem. Én is mondhattam volna a poént és lehet, hogy mondtam is valamikor. Inkább újakat találok ki, minthogy a régieket hordozzam a memóriámban. A papa is rámnéz, de ő ijedtebben. Jó 180 cm, mégis tart valamitől és a gyereket áthúzza a másik oldalra. - Nem, kisfiam, nem EZ, hanem Ő! És a nagybácsi például Chad bácsi, aki hétvégén nálunk volt ebédre. Ez a bácsi csak egy nagy...bácsi, nem nagybácsi. A fickó egész jól érzékeltette a különbséget, nagy hatásszünettel. A gyerek kikukucskál a másik oldalról felém és csak néz. Még mindig vigyorgok, de már nem foglalkozom vele. Annyira nem érdekes. Ha az anyjával jött volna, akkor jó csajozós lehetőség, de így elég volt belőle ennyi. Ahogy visszacsöppenek a szőke mögé lelkileg is, valami furát kezdek hallani. Még lesz egy útja az órásmesterhez is vagy pedig valami sokkal rosszabbon töri a fejét... Na ne, most komolyan egy merénylő mögé sikerült beállnom ezen a szép őszeleji napon? A pajzsom sehol nincs, szokás szerint szabadon járkálok, ezért le tudom csekkolni, mit érez. Semmi különöset. Angyali hurikra nem vágyhat ilyen fejjel és azok amúgy is a fiúkat kényeztetik odaát, de ennyire semlegesen jönni, hogy bombát dugjon az emberek orra alá? Valami mégse stimmel, nem illik ide az időzítő. Ha személyesen jött, inkább megnyomná a durr-gombot. Na jó, egy bomlott elmét nem lehet így megfejteni, előre kitalálni... - Napfényként ragyogó hajú kisasszony, megosztaná velem, milyen időpontot jelöl meg a kis- és nagymutató összehangolt játéka? Megkopogtatom a vállát is, ahogy megszólalok mögötte a karcolt, mély hangomon. Most nem vigyorgok, csak egy kis mosoly játszik a szám szélén, ahogy a pontos időre kérdezek rá indokolatlan hosszúságú mondatban. A kiskölyök tovább lesi a jelenetet, majd kiesik az apja lába mögül, amibe kapaszkodik. Nem is tudom, mit kéne tenni, hogy ne itt legyen belőlem sok kis Lester J. Edison. Annyira még nem vagyok gyors, hogy ha kattanást hallok, eltűnjek a föld színéről. Ha pedig csak úgy lelépek, még bűntársnak nyilvánítak, aki meggondolta magát és rámfogják a Reichstag felgyújtásától szeptember 11-ig az összes tűzijátékot. Inkább megkérdezem, hány az óra és alakulhatnak a dolgok. A táskáját figyelem, próbálom kiszagolni, hogy mi lapulhat benne, de inkább a nőci illatát érzem igen intenzíven és tetszetős az első benyomás. Egy csinos terrorista, de frankó...
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
A szemem sarkából veszem észre a másik sorban álló, kitekeredett törzsű gyereket. Először azt hiszem, hogy engem bámul annyira. Önkéntelenül nyúlok a felsőm nyakához, de a heg nem lóg ki alóla, hogy az lehessen az oka ennek a feltűnő mustrának. Felé fordítom a fejem, és akkor látom, hogy ugyan tényleg felém bámul, de nem rám… hiszen a tekintetünk nem találkozik. Hallom az apa-gyerek közti szóváltást, és a kíváncsiságom arra ösztönöz, hogy hátra forduljak. Ezt nagyjából egy időben teszem meg azzal, hogy érzem a kocogtatást a vállamon. Zöld szemeim először a zakó gombjaival néznek farkasszemet, majd nagyon lassan felemelem a fejem, és olyan érzésem van, hogy ha hanyatt esnék, se látnám meg, hogy milyen vonásokhoz társul ez a hatalmas darab test. Anyám!!! Kikerekedett szemeim a maffiózó-szerű alak golyó fején állapodnak meg. Pont úgy néz ki, mint azok az alvilági fazonok, akiket a TV-ben szoktak mutogatni, hogy körözés alatt állnak. Drogbáró, vagy lánykereskedő… verőlegény… bankrabló… Jobbnál jobb verziók rohannak át az agyamban, hogy hányféleképp tudná ketté törni a gerincem, vagy hogy mekkora erőfeszítésébe telne megfojtani. Arról nem volt szó, hogy Fairbanksben ilyen alakok is mászkálnak. Kicsi inuitokra számítottam, de gorillákra nem. - Bocs, de nem értem, amit mond. Szólalok meg oroszul. Sokszor csinálom ezt, ha olyan helyzetbe kerülök, amiből rövid úton ki akarom rángatni magam, márpedig az ilyen alakokat a legjobb jóóó messziről elkerülni. Ha mázlim van, akkor nem valami orosz bűnszervezettel áll kapcsolatban, és nem tud oroszul. Kezemmel szorosabban ölelem magamhoz a táskámat, attól tartva, hogy bármikor kitépheti a kezemből. Ahogy ismét előre fordulok, egy pillanatra láthatja a másik csuklómat is megvillanni, és ebből azt is, hogy egyik kezemen sincs karóra. Tekintetem biztonsági őrök után kutat, majd egy pillanatra kilépek oldalra, hogy megnézzem, pontosan hányan vannak még előttem. Ha ezt tudtam volna, akkor magammal hozom a paprika spray-t, de ki gondolta, hogy fényes nappal is mutatkoznak itt a kétes alakok?
Úgy látom, a vihar már kitörni készül, de én azért megbombázom a válla fellegét egy esőkeltő rakétával, mikor kopogtatok rajta. Aranyos, ahogy a nyakához kapva takargatja magát a gyerek leskelődő szemei elől. Aztán az ő szemei indulnak el a tyúklétrán és felérnek a kakasig, ott pedig majd kiesnek. Ha csiga lenne, a kocsányai most a földig érnének. Az arca pedig végtelenül bájos és szorongatnivaló, plusz még kortalan is. Kiszagolom nagyjából, hogy milyen évjáratú lehet, de ezekkel a vonásokkal még egy komplett évtizedet is le lehetne tagadni. Remek formában tartja magát és hogy ezt lelki terápiával teszi vagy ritka profi kozmetikussal, az lényegtelen. Félősen is szép és a látvány a lényeg, akár a pornónál. Ha nem sejtenék itt terrorista sejteket... - Momentum! - mutatok fontoskodva az ujjammal. Orosz terrorista ketyegő szerkezettel és fél a fairbanks-i maffiától. Ráadásul nem beszél angolul. Itt valami nagyon nem kóser és akkor finom voltam. A latinom nem használ, a csajszi már hátat is fordít nekem, az érzései viszont nem olyan lekezelőek. Félelem költözött belé, de nem olyan, mintha a küldetést sajnálná. Inkább a csontjait és az ártatlanságát óvó ember aggódása ez. A telefonomat veszem elő és mivel tudok vele szörfözni is (ami nagyon hülye kifejezés, amióta az igazit is próbáltam, érzem a különbséget), előkeresek egy tökös orosz rock'n'rollt, amit jó hangosan nekiállok lejátszani, miközben megint megszólalok mögötte, de most már kopogás nélkül. - Ruszkaja vodka Kurnyikova tik-tak! Igazán nemzetközi voltam, amit a popkultúra felkapott az oroszoktól, az mind benne van ebben a mondatban és közben döng hozzá a zene teljes hangerőn. Ha erre nem jönnek a biztonságiak, akkor nyilván a nyugdíjas klub alkalmazottai, akiknek egy nagyobb adag tea már szívinfarktusnak megfelelő élményt jelent. Egyre inkább az az érzésem, hogy tévúton járok és nem a bankot akarja a levegőbe röpíteni a leányzó, de most már a végére akarok járni, hogy akkor mi ketyeg nála ennyire. Karórája ugye nincs, a mobil meg nem szokott így kalapálni. Bekapcsolva felejtett vekkerrel pedig viszonylag kevés nő tömi tele a retiküljét. Ölelgeti is bőszen, nehogy ellopjam a csörgőóráját és toporog, kifelé kívánkozik a sorból, a bankból, meg netalántán a városból is? A kiskölyköt az apja kézen fogva elviszi és a lánytól integetve búcsúzik a helyzetet szótlanul nem értő gyerek. A sor fogy, abba kellett volna besorolni, de hát honnan tudtam volna? Ha így megy tovább, innen is elfogynak. A terem másik feléből már látok is két gorillát errefelé ugrálni. Na, megdöngetik a mellkasukat, mielőtt szóra bírom az ifjú dunnyuskát? Ez ám a hidegháború, nem a Szputnyik meg a Vanguard versenye!
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Momentum.. nincs itt semmiféle momentum! Ha ignorálom, akkor talán békén hagy, és nekiáll mást nyaggatni a pontos idő miatt. Persze ez csak az én kis naiv ábrándom. A mögöttem megszólaló hangos zenét hallva egy pillanatra összerezzenek, és amikor tudatosul bennem, hogy mit is bömböltet ez az őrült itt… a fejemet lehajtva meredten a cipőm orrát kezdem bámulni. Ez ugye nem velem történik!? Ha Jackie itt lenne, szerintem már kidőlt volna a sorból a röhögéstől, én viszont legszívesebben átlátszóvá válnék vagy elsüllyednék a föld alá. Szeretem, amikor az emberek tekintete rám szegeződik, de nem egy bankban, hanem a jégpályán… verseny közben. Tudom, hogy arra már nem lesz mód, de könyörgöm… Csak ezt ne! Amikor a fülembe dörmög hátulról, lassan felemelem a jobbomat, és a tenyerembe temetem az arcomat. A kisfiú integetésére csak kínos mosoly a válaszom, aztán megpillantva a közeledő őröket hirtelen kilépek a sorból. Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy vele vagyok, vagy akár egy kicsit is ismerem. Ha igazoltatnak, és kiderül, hogy amerikai állampolgár vagyok, akkor az borzasztó kínos lenne. Nem szeretnék lebukni, ezért beállok a mellettünk levő sor végére, ami nagyjából pont a nagydarab fószerral áll egy vonalban. Az őrök közben odaérnek hozzá. Egyikük rám is vet egy futó pillantást, de a zajongó alak köti le a figyelmüket első sorban. - Elnézést uram, megkérhetném, hogy kapcsolja ki a zenét? Bár udvariasan kérte a körszakállas alak, de érezhető volt a szavai mögött, hogy ez egy kérés álcájába csomagolt felszólítás. Én a szemem sarkából nyomon követem továbbra is az eseményeket, mert bármennyire is találom rémisztőnek és egyben furcsának ezt a pasast, a kíváncsiságomat mégse hagyja nyugodni az, hogy vajon mi fog történni? Ha engem kérdeznek, egyáltalán nem ejtenék könnycseppeket miatta, ha kihajítanák a pénzintézetből, mert nem tud a helynek megfelelően viselkedni. A táskám enyhén megrázkódik, érzem, hogy a mobilom mocorogni kezd. Lecsúsztatom a vállamról, majd belenyúlva előkutatom a telefonomat. SMS-em érkezett a New Yorki pénzintézettől. Utolsó felszólítás az utalásra. Mérges-morcos képpel vágom vissza a telefont a táskába. Nem igaz, hogy az embert napi szinten csesztetni kell amiatt a hülye utalás miatt! Hónapokig kórházban voltam… az Isten szerelmére, nem csoda, hogy elmaradtam csomó mindennel! Még mindig morcos ábrázattal pillantok oldalra, hogy az elmúlt pillanatokban vajon mire jutottak a biztonságiak a pasassal!?
Látszólag hidegvérrel fordít hátat nekem, de az érzései azt mutatják, hogy legfeljebb a félelem fagyasztó érintése hűti le a vérét. Direkt csinálja, nagyon is tudatos és megfontolt. Akár merénylő is lehetne ilyen lelkiállapottal, hogy mikor sikítozva kellene nyúlcipőt húzni a formás lábai fejére, akkor inkább megáll és a hátát küldi harcba a lelki agresszió ellen. Kellemetlen neki, mint nekem is a tudat, hogy vagy robbanunk vagy nem és az elsőre is van esély. A legrosszabb, hogy nem tudom megfogni az igazság gyeplőjét. Ha kiderül, hogy ezt is a szuicid hajlamú ősfarkas bérelte fel, hogy vetítődélutánt rendezzen, esküszöm, megtekerem azt a csinos nyakát és eljátszhatja az Ördögűző guminyakú színésznőjét. A kétségbeesésére vigyorgok. A győzelmet én arattam, tiszta sor, hogy gyengébb nálam. Az őrök meg jönnek fontoskodni, mintha kenyér és krumpli akció lenne, annyira lelkesen közelednek. Én gyorsan felveszem a szemkontaktust és várom, hogy minő szavak pottyannak ki fogaik kerítésén. Ebből van viszonylag beszédképes fajta és olcsóbb kiadás is, kíváncsi vagyok, itt melyik honos. A Boney M pedig csak döng. Két srác a másik sor elején egymásra néz, mindjárt agyi infarktust kapnak, ahogy visszafojtják a röhögést. Még táncolnak is, rázzák a hátukat erre a retro blokkra. Pár másodpercig, aztán vége a bulinak. Hát mert a DJ-t ilyen szépen megkérték, hogy tartson szünetet! Zene kikapcs, szómenés bekapcs. - Természetesen, tisztelt uraim! Én pedig megkérném Önöket, hogy a szőke hölgynek, aki rögtön két sorba is beállt - intek a fejemmel Erinre - kerítsenek egy Putyin-világbeli tolmácsot, mert nehezen fog boldogulni a pénztárnál, ha a pontos idő iránti tudakozódást sem érti! Az őrök közül a körszakállas ránéz a leányzóra. Érzem rajta, hogy örömmel teszi, ez legalább egy normális fickó. Rám már nem lehet több panasz, mivel elhallgatott a zeneszolgáltatás és egy másik ügyfél igényeit emeltem ki éppen. Az IQ-val hadilábon állni látszó másik őr a halántékát kezdi vakarni, de hüvelykujjal. Jó erősen, csak úgy bomlik a szaruréteg a fején, miközben próbálja megérteni, mire is gondoltam. Pedig ez kivételesen nem is volt olyan komplikált. - Uram, Ön miért jött ide? Én egy pillanatra a szeme közé nézek, hogy komolyan gondolta-e ezt az életbevágóan fontos kérdést. - Azt kérdezze a kagylóbetyár kollégáitól, akik nem voltak hajlandóak megosztani velem az aprócseprő tényt, hogy miért érzik a fiókban történő megjelenésem ellenállhatatlan szükségét. Bamba bácsi megfordul inkább, ő is a nőt nézi. A ketyegés pedig csak folytatódik. Az a meglepő benne, hogy nem is igazán egyenletes. Kontakthibás bombák is léteznek, nyilván nem csak zsenik szaladgálnak robbanó szerkezetekkel, hanem a kínai piac vásárlói is rákaphatnak. De itt semmi agresszív, tervezően gonosz szándékot nem érzek. A rezgésre én is megrázom a fejem és beroskadok egy pillanatra, mintha ugrani kéne. Szinte a ringben érzem magam és kedvem szottyanna állon vágni a tagbaszakadt körszakállast, akiről egy cowboy-kalap hiányzik, meg még 20 cm bajusz és már pont úgy festene, mint az egyik minneapolis- ifjú harcostárs. Gyors csata lenne egyértelmű kimenetellel, úgyhogy ez nem játszik. A nő viszont matat a táskájával és már emelt hangon szólok az őröknek: - Állítsák meg, most veszi elő a micsodáját! Kellő konkretizmussal vegyes figyelemfelkeltést alkalmazok és még mutogatok is, amit épp annyira nem illik, mint gyertyafényes vacsorára szalvétába csomagolt párizsis szendviccsel készülni. Ha az őrök elkapják, akkor... A fene essen belé, hogy nem hagyja eldönteni, kamikazénak számít-e vagy csak nem úgy ketyeg a ketyegője, ahogy kéne. Elég rossz sejtésem kezd lenni és ha beigazolódik, az körülbelül olyan kedves gesztussá minősíti az eddigieket, mint amikor a Mikulás megrója az epilepsziás gyereket, hogy ha nem viselkedik nyugodtan, akkor nincs csoki. Futni szégyen, agyonütni börtönnel fenyegető ötlet, szóval inkább lefogatom az őrökkel. Egy orosz, aki nyúlkál a táskában és ketyeg is. Veszedelmes, mint az ezüst étkészlet a fajtámra. Aztán meglátjuk, ki távozik hamarabb. Ha mindketten, akkor nem ússza meg, hogy szibériai hidegeket idéző tekintettel nézzem ki belőle az életet, miközben elsöpröm a nem létező nyelvtudását egy szóbulldózerrel.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Döbbenten pillantok a férfire, amikor kiabálni kezd. Mit veszek elő?? Ez meghibbant? Tuti drogos, azok szoktak így viselkedni! Az egyik őr ott marad a férfi mellett, a másik megindul felém mivel a többi ügyfél láthatóan elkezd nyugtalankodni. 9.11 óta eléggé paranoiásak az emberek. - Elnézést hölgyem, kérem megmutatná mi van a táskájában? Kérdezte nagyon lassan ejtve ki a szavakat, miközben a táskám felé bökött. Villámló tekintettel húztam el előle. - Hozzá ne érjen! Szólaltam meg angolul, ezzel kapásból lebuktatva magam, hogy bizony nagyon is értem a nyelvet, és mivel nincs akcentusom se, ezért sejthető, hogy nem vagyok külföldi születésű. - Nyugodjon meg kisasszony, csak rutinellenőrzés. Hát… nem nyugtatott meg ezzel, pláne azért nem, mert most már mindenki engem bámult amiatt a seggfej miatt. - Nem nyugszom meg. Én csak bejöttem, hogy elintézzem az ügyemet, erre az a férfi ott… zaklatni kezdett. Bökök az ujjammal a nagydarab kopasz öltönyös irányába. Oké, nem szó szerint zaklatott… de miután nem akartam vele szóba elegyedni, nekiállt üvöltetni a fülembe a zenét, ami szinte már felér egy zaklatással az én értelmezésemben. Az őr körbe pillantott, majd a társának biccentett, és a fejével oldalvást intett. - Ezt inkább egy nyugodtan helyen beszéljük át, kérem. Velem fáradna? Felháborodottan ráztam meg a fejem. Most ez komoly? Mégis mit tettem, hogy el akarnak vezetni? Dacosan ráztam meg a fejem, és kaptam el a kezem, amikor az alkarom felé nyúlt. - Ne fogdosson. Sziszegtem. Egy pillanatra a kijárat felé sandítottam. Meg kéne lépni, nekem erre semmi szükségem nincs, viszont a bank be van kamerázva, és biztos, hogy az arcom felismerhető a felvételekről. Ajkaimat összepréselve indultam meg az őr mellett, továbbra se engedve, hogy hozzám érjen, majd a nagydarab fickó mellett elhaladva gyilkos pillantást küldtem felé. A másik őr utánunk tessékelte a fickót. Éreztem, ahogy a nyomomban járnak, és rettentő mód’ idegesített, hogy már megint mögém került. Bekísértek minket egy ablaktalan szobába, ahol csak egy asztal állt, és néhány szék körülötte. - Rendben. Kisasszony… uram… Pillantott ránk felváltva a pasas. - Pakolják ki a zsebeiket, és a táskájukat. Szeretnénk tisztázni a helyzetet. Amennyiben megtagadják az együttműködést, úgy kénytelenek vagyunk bevonni a rendőrséget is az intézkedésbe. Figyelmeztetett, hogy mérlegeljük kellőképp a helyzetet. - Hé! Én nem csináltam semmit. Egyáltalán mit keresek itt? Nem én zajongtam, oké…? Ez az alak nem bírt magával. Bökök vádlón Lester irányába.
Ilyen megdöbbenést nem lehet színlelni, a farkasérzékek kiszagolnák, úgyhogy be kell vallanom magamnak, ez a lány úgy terrorista, ahogy én etióp éhező kisgyerek vagyok. Hogy mi ketyeg, ahhoz viszont még közelebb juthatok az őrök segítségével, ha már jogilag nem engedélyezett fejreállítani a hölgyeményt és kiszórni a táskájából a fura zajokat keltő szerkezetet. Vagy ha nem ott van, akkor eléggé cinkes a helyzet... Figyelek, ahogy a mit szabad az őrnek, mit nem szabad az őrnek játékot játsszák. Alaszkai hómezők tisztaságával csendül fel a tiltakozása angolul. Két nyelvet beszél elég szépen, ez kezd tetszeni. Az oroszban nem vagyok olyan penge, hogy levizsgáljam, mint kokódíler az anyag minőségét egy nyalással, de az se szólt kezdő nyelvtanuló törtségével. Én hoztam kellemetlen helyzetbe és lehet, hogy nem kellett volna, hisz a bugyijától egyre távolabb kerülök így. Nem a kis törékeny lelkét féltem, hanem az bosszant, hogy lecsúszom egy fincsi pásztoróra lehetőségének csúszdájáról. Amikor zaklatással vádol, be kell szólnom és most a büszkeség felülírja a testi vágyat. - A pontos idő iránti tudakozódást zaklatásnak venni rossz lelkiismeretből adódó túlérzékenységnek tűnik. Azt viszont el kell ismernem, szépen imitálta, hogy nem beszéli a nyelvünket. Az őrök kapkodják a fejüket, mint egy őrült kakadu és behívnak minket egy barátságos kis helyiségbe. Ami nálam rossz emlékeket idéz. A kihallgató szoba volt ilyen sivár és személytelen, mint ez. Nem láthatjuk a napfényt és a pucér falon kívül mást sem. A további vagdalkozást csak odabent folytatom és rendkívül együttműködőnek mutatkozom. A ruszki megenne a szemével, de csak úgy, hogy előtte felkoncolt, feldarabolt, megpárolt és hagymaágyon sárgára pirított. Most pedig mögötte haladok és azt a formás popsiját vizslatom, ahogy mozog, az izmok gyönyörűséges összehúzódásával. Van benne munka és anyag is, nem spórolt a természet. Fincsi lenne felpróbálni. Odabent büszke vigyorral állok karbatett kezeimmel. - Ha a csend beszélni tudna, elmondaná, mit hall. Ebben a szobában esélyesebb, mint odakint a várakozó ügyfelek minimális zajaiból összeálló kollektív nyüzsgésben, ahol a kommunikációs csatornát hanggátló tényezők tömítik el. A ketyegést még mindig hallani és kellő csendben nem csak én fogom észrevenni. Most pedig előszedem a zsebemből a hétköznapi alapfelszerelést. Először a fejem tetejéről a napszemüveg kerül le. Össze ne törjem itt a hajolgatásban! Aztán jogosítvány, iratok, kulcscsomó, kellően kicsi pénztárca, amit a zakóm belső zsebéből húzok ki. A személyimet külön előveszem és körbemutogatom. - Dr. Lester J. Edison vagyok egyébként, a Fairbanks-i Egyetem angol nyelv és irodalom valamint nyelvészet szakos tanára. Azt pedig elmondanám, amit a pult mögött ülő ügyintézővel is készültem megosztani. Hívogatják az ügyfeleiket, naponta többszöri kéretlen kontaktussal és képtelenek elmondani, mi okból szükséges felkeresnem a fiókomat. Legyen szíves, továbbítsa a vezetésnek, hogy ha FBI-ügynököt játszanak, az nem kedvez a megítélésnek. Még néhány papírzsebkendő, egy kisebb határidőnapló, némi firkapapír és a már látott telefon kerül elő. Most nem leszek zeneszolgáltató, inkább a hölgyeményhez kezdek beszélni, ha már az őrök csendben várnak, hogy valamit villantson. Azt én is várnám... - Bocsásson meg, de egy megbonyolított módszer kellett alkalmaznom, mivel a hagyományos kapcsolatfelvételt meghiúsította a nyelvtudás színlelt hiányával. Orosz földről érkezett, kedves... Hogy is szólíthatoma a tisztelt Dunnyuskát? Arról nem szól a fáma, hogy miért kellett nekem pontos időt kérdeznem, mikor a telefon mutatja. A srácok érteni fogják, hogy csajozós szövegnek megfelel. Ócska, de megfelel. Ahogy terroristát lebuktató rendbontásnak is. Ebben a csendben viszont azt kezdem hallani, hogy nem a táskából, nem a zsebéből szól a ketyere hangja, hanem mélyen bent számolja valami az életéből hátralévő időt. Ha nem az akciófilmek legvadabb elképzeléseiből indulok ki, amikben a szívre kapcsolt időzített robbanó szerkezettel merényelnek, akkor némi egészségügyi probléma jöhet szóba. Végigpásztázom Erint az érzékeimmel, hogy megállapítsam, mi hogy folyik benne és ha ez csak egy életmentő eszköz... Akkor se szégyellem el magam, de másként gondolok majd rá, mint először.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Haragosan villannak a szemeim. Most komolyan, mi baja ennek az ürgének? Bal lábbal kelt, és amikor elindult a bankba, elhatározta, hogy valaki elcseszi a napját, ha már az övé is szar? Látom az őrök gyanakvó tekintetét, és igazából nem is hibáztathatom őket ezért, mert nekem is fura lenne, ha valaki úgy tenne, mintha nem értené azt a nyelvet, amit amúgy hallhatóan tökéletesen beszél. - Bocs, de nem volt kedvem cseverészni… ez akkora bűn? Próbáltam menteni a menthetőt, de az őröknek ez már nem sokat jelentett, lévén mindkettőnket kiemeltek a sorból, hogy ne nyugtalanítsuk el az ügyfeleket. Értetlenül bámulok a férfire. Gőzöm sincs mit hadovál itt a csendről. Eszembe se jut, hogy esetleg a műbillentyűm ketyegését hallhatta odakint, hiszen én magam is csak akkor szoktam hallani, amikor az ágyban fekszem, és teljes a csend. Illetve… pár hónapom volt már rá, hogy valamilyen szinten hozzászokjak, szóval annyira nekem már fel se tűnik, mint mondjuk néhány héttel ezelőtt tűnt volna. - Tanár? Horkanok fel hitetlenkedve, természetesen képtelen vagyok lakatot tenni a számra még ilyen helyzetben sem. Ha ez a pasas tényleg tanár, én megeszem a nem létező kalapomat. Ez biztos csak az álcája, és valójában egy drogkartell verőlegénye, vagy maffiavezér… szerv- és nőkereskedő. Na de… tanár??? Ha már körbemutogatja a személyiét, hát én is vetek rá egy alapos pillantást. Igazinak tűnik amúgy, de az nem jelent semmit. Fújtatok, mint egy kismozdony, majd a vállamról lecsúsztatom a táskámat, és az asztal tetejére teszem. - Erin Carter, naplopó. Mutatkozok be kurtán. Édesanyám, és a sportvilág egy része most bizonyára felhördülne, de hát… jelenleg tényleg nem csinálok semmit, mint arra várok, hogy kitaláljam miként folytassam tovább az életem a sportkarrierem nélkül!? Ott van még az újságírás, de soha nem dolgoztam benne, csak amikor az egyetemi kötelező gyakorlatot töltöttem a Times-nál. Mivel nincs kedvem a meglehetősen tömött táskámból egyesével kipakolni mindent – a női táskák általában feneketlenek – ezért a feje tetejére állítom, hogy a tartalma az asztalra ömölhessen. Igazából nincs mit titkolnom, szóval tök mindegy. Pénztárca, mobil… smink tükör, púderes doboz… tampontartó dobozka, egy kisfésű, összehajtogatott kistáska, szájfény, a Holiday Inn-i szobám mágneskártyája, pepírzsepik és egy üres fecskendő gurul az asztalon a szélrózsa minden irányába. Persze az őrök szinte azonnal lecsapnak a fecskendőre. Egy kicsit meglepődök én is, mert azt hittem, hogy kidobtam már, de úgy tűnik a táskámban maradt. - Ezt mivel magyarázza, kisasszony? Vett elő egy zsebkendőt az őr, majd azon keresztül fogta meg a fecskendőt, hogy az ujjlenyomatai ne kerüljenek rá. - Ez nem az aminek látszik. Jézusom, remélem nem képzelik azt, hogy valami drogos vagyok! Csattanok fel indulatosan, majd a pénztárcámat kézbe véve nyitom szét az irattartó részét, és emelem ki belőle az igazolványomat, amit az Anchorage-i kórházban állítottak ki számomra. Sok mindenhez hozzájuthatok vele kedvezményesen, illetve ha bármi történne velem, akkor az irataimból azonnal tudják, hogy szívbetegként nem kaphatok bármilyen gyógyszert vagy ellátást. Az igazolványt mérgesen dugom az őr orra alá. - Abban a vérhígítóm volt. Nem jó kedvemből szurkálom magam! Ha nem hisznek nekem, hívják fel Dr. Wintert az Anchorage-i kórházban. Ő az orvosom. Lesterre pillantok szemrehányóan. - Most örül? Mire volt jó ez az egész?
Hú, a harag tengerébe kellene belefulladnom, azt üzeni a villámszemű. Annyira édes, mikor dühöngéssel próbálkozik, mint csivava az indiai elefánt lába körménél. A férfitársak velem vannak, akkor is, ha szívesen töltik az idejüket egy ilyen csinossággal. Én is rosszalkodtam, DJ-t játszottam ott, ahol nem zenés rendezvényt tartanak. Viszont utána roppant segítőkész lettem és még reklamációval is éltem. Erin pedig most vallja be a füllentős kislány mentalitásának jelenlétét. - Kedves kegyed szíveskedjék elnézni nekem, hogy nem a Kamcsatka-félszigettől indítom a második nyelv ismeretét, hanem inkább Cordoba környékére fókuszálok és ezért nem értettem a szóból. Azaz spanyolt tudnék megpengetni az angol mellé, az orosz pedig annyira megy, amennyire mutattam. Miért kellett színészkedni, miért nem volt képes megnöveszteni az arcbőrét és a szemembe szólni, hogy nem szeretne társalogni? Egy ilyen helyen visszavennék a stílusomból, ezzel viszont kihúzta a gyufát és még most se raktam el, hanem még nagyobb lángra lobbantom. Mindig a praktikák, a boszorkányság és a szempillamágia... - Bizony, bizony, olykor a pedagógusoknak is le kell ereszkedniük olümposzi magaslatokból a bankszámla-karbantartás síkságára. Nyugodtan hussantsa ki a gondolatait ide a szűk helyiség falai által körülzárt légtérbe! Mert nem erről van szó, hanem arról, hogy inkább néznek engem agyatlan biztonsági őrnek, fenyítőembernek vagy cirkuszi erőművésznek, mint egyetemi tanárnak. Doktor képesítéssel. - Ha elorozza a nappalunkat megvilágító égitestet, magának kell helyette ragyogni, ugye, tudja? Mert képes is rá, ezzel az orcával a hajával. Ha áramot vezetnék bele, a szélrózsa minden irányába szétállnának a szőke sugarai. Nem érzem teljesen őszintének a szakmája megnyilvánítását. Mondhatta volna oroszul is... A titkok dobozkájába zárta a foglalkozását is, de majd kikunyerálom belőle a kulcsot. Hacsak a táskájában nincs a hatféle ajakír és szempillaspirál között. Az államat vakargatva nézem a kínai piacát. Nagy táskában kis táska. Hátha a másikat megkarcolja egy kósza kisgyermek szélforgója, ugye? Úgy már nem lehet tovább menni az utcán két lépést sem... Fecskendő, nocsak, nocsak, kiugrik a nyuszi a cilinderből? Hogy orvos vagy beteg avagy a második verziót droggal elmosó egyed, az rögvest kiderül. Nem érzek benne friss anyagot, se lassan lebomlót. Az őrök úgy csapnak le rá, mintha akciós plazmatévé lenne. Könnyű fogásra könnyű ráfogni, de nagyot lehet bukni, ez a ringben is így van és itt is. Az igazolvány után már tudom, hogy mi ketyeg, mint az ingaóra. Hogy ne járjon le olyan hamar a rendelt ideje, átállították nála a vekkert hangosabbra. Na, csessze meg, ezt jól benéztem. Nincs okom tovább kekec Kenneth-et játszanom. Ideje melléállnom és elkergetni a bodyguardok alól a lovat. A lány meg engem akar megenni. Neki bólintok, hogy a nagy zabálás most elmarad és a früstök sem kel újra életre, hanem inkább igyekszem vele egy oldalra állni. Fizikailag is mellé kerülök, szembe a strázsákkal, hogy éreztessem a tényállást. - Az ifjú csillagtolvaj ajkai igazat szólnak, elhihetik nekem. Megérzem az ilyesmit, amióta vizsgákon tudáshiányt leplezni kívánó nebulókkal kell küzdelmet folytatnom - közlöm egy kaján vigyorral. Trombózis ellen szedi, akkor pedig komoly szívügyi beavatkozást hajthattak végre rajta és nem is olyan rég. Terrorcselekmény helyett Anchorage és Dr. Winter rendelője, meg egy műszívű szép leányka, akire én is igyekszem szépen mosolyogni. A bocsánatkérés olyan kegy, amit az angol királynőnek se adnék meg szívesen, de tetteimmel igazolom azt, amit kimondani nem óhajtok. - Uraim, a továbbiakban csendkapitányt játszva kívánunk sorba állni az elintézni való ügyeink felgöngyölítése érdekében. Ha nincs egyéb kérdésük, megnyitják előttünk az ügyféltér olajozott és nemesrozsdától patinás kapuit? - kérdem egy vidám mosollyal és ha kibocsáttatást nyerünk, akkor a minimanót magam elé engedem. Hadd lessem ismét a formás hátsótengelyt...
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Nem reagálok az idétlen bókjára, csak tüntetőleg magamban puffogva összefonom magam előtt a kezeimet. Az őr kínos óvatossággal teszi vissza az asztalra a fecskendőt, miután tüzetesebben megnézte az igazolványomat. Természetesen találkoztak már ilyennel, hiszen a trezorba elméletileg csak detektoros kapu alatt lehetne bemenni, ám többek között a szívműtöttek se mehetnek át egy ilyen alatt, mert bezavar a műbillentyű működésébe. Egyedül a fémkereső bottal való átvizsgálás használható ilyen esetben. - Elnézést. Kért bocsánatot a feltételezésért, majd tanácstalanul a partnerére pillantott, hogy vajon mit kezdjenek most velünk ebben a kialakult hülye helyzetben!? Végtére nem történt semmi olyan, ami miatt rendőrt kéne hívni, vagy akár kikísérni minket a hátsó „művészbejáróhoz” azzal a kéréssel, hogy legközelebb inkább másik bankot válasszunk. Viszont abban se biztosak, hogy jó ötlet, ha együtt visszaeresztenek minket, mert ki tudja, mikor szólalkozunk össze valamin? Lesterre pillantok, amikor átsétál mellém és a hirtelen pártforduláson felvonom a szemöldökömet. - Rendben, visszamehetnek… de ha még egyszer foglalkoznunk kell magukkal, akkor kénytelenek leszünk kikísérni önöket az épületből. Lépett előre a másik őr, aki szinte mindvégig passzív szemlélője volt a történteknek. - Be se kellett volna citálni. Jegyeztem meg hangosan, mert nem bírtam lakatot tenni a számra. Kezeimmel összetereltem egy kupacba a táskámból kiborított dolgaimat, majd gyors mozdulattal visszaszórtam őket. Díszkíséretünk a bank ügyfélterének ajtajáig kísért el minket, de fél szemüket a biztonság kedvéért továbbra is rajtunk tartották. A vállamra igazítva a táskámat álltam be a legrövidebb sor végére. Szerencsére az emberek azóta már kicserélődtek, ezért nem kell senki kutató-kérdő tekintetével szembesülnünk. - Ha ez egy csajozási módszer, akkor szerintem váltson stratégiát. Kétlem, hogy ezzel túl nagy sikert érne el a nőknél. Fordultam Lester felé, felpillantva rá. - Ha meg nem az, akkor nem tudom mit akart elérni ezzel az egésszel. Nem tudom szó nélkül hagyni a történteket.
Úgy tiltakozik a szépek mondása ellen, mint görög nemzet a legújabb állammentő csődvédelem megszorításai idején. Szegényke összetapizzák a szíve tűjét, de belátják, amit én is megerősítek nekik a számmal és Erin megkapja tőlük azt, amit tőlem hiába vár. Ezek után én már hátra is dőlhetnék a lelki nyugágyamban, hogy irány az ügyféltér, de a néma leventének előtte még hozzá kell tennie némi emberkedést. Vigyorgok rá, mint lecsapni készülő farkas az üregi nyúlra, de szavam nem hagyja el a szájüregemet. A törpe játszhatja, hogy nagyobb az óriásnál, ezzel csak komikussá válik és én leszek a nevető harmadik. Fenyegessen, mint közönséges szúnyog a feketemedvét. Visszafogom magam és nem török ki Charlie Chaplin művészete előtt hódoló közönségéhez hasonló nevetéskavalkádban. A vigyor az övék, a bosszantó vicsor és Erin szájalása. - Az ultimátumot átvettük és lefűztük, tisztelt uraim! További jó szolgálatot maguknak! Magamban hozzáteszem, hogy értelmesebb operációkat is hajtsanak végre, de nem célom tovább aprítani a faágat, mire Erinnel ráhelyeztük nemes alfeleinket. A tartalom összegzése után a retikül mindent felszippant, mint ipari tisztítógép a dolgozók mocskát. Én centerhalfot játszva Erin s az őrök között cimboráskodom kifelé, eltakarva a csöppséget a bodyguardok árgus szemei elől.A kiskölyök és apja már sorra kerülhettek vagy elnapolták az ügyintézést, de sehol sem figyelnek szemeik. Úgy hozza a sors és az én akaratom, hogy egy glédába kerüljünk, ismételten egybe, de most már nem kap orosz-amerikai rock'n'rollt a hallójárataiba. Ahogy nekem sem kell megszólalnom, hanem érkezik a revans chilipaprikaként csípő női megjegyzések képében. - Feldúlt lelkivilágú és női nemre vagy inkább igenre kiéheztetett biztonsági őrök előtt kardiológiai zárójelentést villantani rendkívül szexi dolog, kedves Erin! Komoly szándékkal vélte kinyilvánítani, hogy ily célok vezéreltek a kapcsolatfelvétel teljességgel hétköznapi mivoltára nézve? Az arcomon önelégült vigyor játszik a szőke törpe megtörtségével, de nem szándékozom még mélyebbre döngetni, mint amilyenre nőtt. Most már elérkezhet a feloldozás ideje. - Amiről nem tudunk, az nem fáj. Ami fáj, arról néha nem tudunk. Néha fáj, amiről nem tudunk. Valamelyik jó lesz, ossza be magának! - szól egy univerzális életbölcsesség, miközben előttünk újabb ügyfél sorol el és már csak két illető álldogál türelmesen Erin előtt. Az őrök a sarokban fonják karjaikat, mint sorsistenek életünk fonalát és vigyázó szemeikkel ránk tekintenek. Nem adok okot újabb intézkedésre, de Erin halk szavakkal és csendes elismeréssel kap még egy kis törődést: - A szakmája megjelölésével nem győzött ám meg, a legfényesebb csillag eltulajdonítói ritkásan járnak pénzváltó- és gyűjtő helyekre. Ily bájos orcákkal a betlehemi képeslapokra montírozott női puttók megszemélyesítője is lehetne, ahogy még számtalan esztétikai munkára alkalmas, Mrs. Carter!
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Kérdésére választ csak egy nagyon csúnya pillantás formájában kap részemről. Aztán nem, mégsem… nem érem be egyetlen, szemközt döfő pillantással, muszáj kimondanom azt, ami a nyelvem hegyén táncol. - Ezek szerint csak nekem érthetetlen, hogy miért nem tudta megnézi a telefonján az időt… ha ahhoz volt gógyija, hogy üvöltesse a zenét. Isten a tanúm rá, a hátam közepére se kívánom, hogy újabb körre bevigyenek minket abba a szobába, vagy ügyintézés előtt kihajítsanak, de akkor se tudom szó nélkül hagyni a történteket. Sérti az önérzetem, hogy emiatt a négyajtós szekrény miatt lettem becitálva. Még mindig nem értem egyébként ezt az egészet, s bármennyire is próbál ferdíteni, vagy kimagyarázni dolgokat, nem ma jöttem le a falvédőről. Valamiért kispécézett magának, s valljuk be… nem vagyok egy olyan küllemű nő, akivel óvodásokat riogatnának, szóval kézenfekvő, hogy így akart volna kikezdeni velem. Minden beképzeltség nélkül… Tekintetem átszalad az őrökre, egy bájos mosolyt villantok feléjük, hogy lazítsanak már végre, és ne bámuljanak minket olyan feltűnően, mert másnak is feltűnik a bámulások, és a végén megint mindenki minket fog bámulni, ami ha jégpályán lennénk… nem zavarna, de egy bank kellős közepén elég kellemetlen tud ám lenni! A sor most valamennyivel gyorsabban halad, mint amikor először beálltam a végére, és én ennek kifejezetten örülök. Előre fordulok, felzárkózok az előttem levő mögé egy lépésnyire, s azt gondolván, hogy letudtuk a kommunikációt, már nem is fordulnék hátra, ám a professzor úr tovább kérdezősködik. A vállam fölött pillantok fel rá, majd lassan felvonom a szemöldökömet. - Ms. Carter. Javítom ki. A Mrs. az az anyám… én meg még nem vagyok férjnél, és kétlem, hogy mostanság lenne ilyenre esélyem, nem mintha annyira siettetném a családalapítást. Eljön mindennek a maga ideje, nem szeretek semmit siettetni. - Biztos nehéz elképzelni a professzori magaslatokból azt, hogy valakinek nincs munkája, márpedig ez a helyzet. Bocs, ha csalódást okoztam, de ez van. Vontam meg a vállaimat. Tényleg nincs munkám. A korinak annyi, azt már nem űzhetem úgy, mint ezelőtt. Most meg még nem tudom, mihez kezdek magammal. Valahogy majd csak lesz. - Mindig ennyit kérdez, vagy csak engem tüntet ki?
Ha a szemei puskagolyókat tudnának lövellni, én már vastúltengéstől hunytam volna el vérmérgezésben. A kis szőke gyilkos tekintettel ereszti le a szakadékba a szekérre kötözött áldozatot, akire ráolvassa a bűneit. Erre már nem válaszolok, mert a biztonságiakkal végre megtaláltuk a kellő kottavonalat, se nem túl mélyen, se nem túl magasan muzsikálunk, hanem hangnemben vagyunk. Nem szeretném elrontani egy méltatlan Rasputin-értelmezéssel, elővezetve, hogy Trinidad és Tobago-szigetén másként mérik az időt, mint Greenwich-től nyuatra vagy Édentől keletre. A nyugtató mosoly felér a Xanax hatásával, amit az idegileg megrongyolódott emberek falnak úgy, mint más a csípős kolbászt. Erin nem csak a napot lopja látványosan, hanem a helyet is és beáll, mint mozgássérült parkolóba a kétlábú-kétkarú teljes humanoid, akinek a képén rinocéroszéhoz méltóan vastag a hám-irha-bőr alja. Ennyivel nem ússza meg, elvégre nem a floridai tengerparton vagyunk, hogy csak úgy nyomtalanul elmerüljön a tiszta égszínkék és kórházi csempe színeiben játszó víz tüneményében. - Nem kötötték be a fejedet, pinduri édesség? Hát miféle udvarlók hada gyülekezett az udvarodban lovagi tornára várva, hogy mindet kikosaraztad, mint Michael Jordan Csőrikét? Láttam a Space Jamet és extrém párhuzamokért nem kopogtatok a szomszéd ajtaján, hogy adjon már kölcsön egy rímet hétvégéig. - Egy professzort is elkaphat az alkoholizmus ékszíja vagy a nyomorba döntő letargia henteshúskampója, de én jelenleg nem birtoklom ezt a címet, csak kutatások hullámain lovagolva közelítek felé, mint szörfbajnok a célszalag irányába. Rövid életkéje elmúlt időszakában mily territóriumot jelölt meg szakmai tudása megvillantásával? A munkanélküli identitásnak több oka lehet, mint ahány foga három pár nílusi krokodilnak van. Nem nézem le, csupán kevéssé akartam elhinni, hogy a regisztráció után kuncsorog a munkahelyek legunalmasabbikában, azaz egy hivatal száraz és kietlen, fagyos kősivatagában. - Kérdésre kérdéssel válaszolni a kíváncsi természet szokása, ha köszörűt köszörűvel ereszt össze, hogy még nagyobb szikrákat csiholjon. Az előttünk álló nőt rázza a kuncogógörcs, de erőt vesz a vidámság erőtlenségén és kiegyenesíti a gerincét, mint parasztfelkelő a kaszát. Érzem rajta, hogy a robbanás közel áll, mint ahogy Erin esetében sejtettem ezt a micsodáról. Ahogy megértem a helyzetét, széttárt karokat látok vattafákat kutató tekintettel, de ettől függetlenül hagyom meg áldott tudatlanságában. A nevetgélős ügyfél már a pultnál reszket a kártyás tranzakciót végrehajtva és utána mi következünk. - Mondja, véletlenül nem találkozott mostanság Clint Eastwood távolabbi rokonságának közelebbi képviselőivel? - kérdezem a csinos fenekű kis hölgyeményt, mert úgy érzem, a dacosságba belebetonozott attitűdből csak szokatlanságukban erős effektek dinamitja képes kidetonálni őt.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Csak a szemöldököm emelkedett meg kissé. Huszonöt évesen eléggé fiatalnak érzem én magam ahhoz, hogy feleség legyek. Vagy ennyire öregnek látszanék? Nem, azt kétlem! Elég jól tartom magam, és ezt nem csak az élsportnak köszönhetnem, hanem annak, hogy eléggé kislányosak a vonásaim, így rendre jóval fiatalabbnak szoktak nézni a valós koromnál. Persze ott van a tény, hogy egy nagyon komoly műtéten estem át, ami megviselt, de azért annyira nem, hogy akár öt évvel is idősebbnek tűnhessek a koromnál. - Majd ha eljön az ideje, akkor férjhez megyek. Adtam egy teljesen semleges, de logikus választ. Nem mondom neki azt, hogy nincs senkim… de azt se, hogy van esetleg valakim, mert nem hiszem, hogy rá tartozna, meg aztán ki tudja, hogy milyen folyamatokat indítana el benne, ha mondjuk azt mondanám, hogy szingli vagyok. Nem repesnék érte, ha a hotelig követne, aztán szimatolgatna utánam. Vannak fura szerzetek, és azért valljuk be… azok után, hogy miatta még be is vittek minket abba a szobába, simán kinézem belőle, hogy megszállott rajongó típus, én meg nem igazán szeretnék a rajongása tárgyává válni. Ahhoz túlságosan félelmetes így ránézésre. Mélyen felsóhajtok, amikor tovább faggatózik, majd megadóan megvonom a vállaimat. Ám legyen, talán leszáll végre a témáról. - Műkorcsolyázó voltam. Élsportoló. Sochi-ból tavaly februárban elhoztam az ezüstöt. Elégedett? Kérdezek vissza. Remélem, hogy a „miért vonultál vissza?” kérdést nem teszi fel semmilyen cifra köntösbe bújtatva, mert akkor tényleg pipa leszek. Bár ha egyetemi tanár, aki a professzori címért van meccsben, az könnyen összerakhatja a történteket abból, hogy milyen igazolványt villogtattam a vérhígítóm miatt. Nyilván nem azért hagytam ott a profi karrierem, mert meguntam. Az előttem röhögőt figyelem, kíváncsi lennék rá, ha az ő idegein táncolna valaki így, akkor is ennyire jó kedve lenne-e, de megkérdezni nem fogom róla. A leendő professzor kíváncsiságát én úgy érzem, kielégítettem, ám hamar beigazolódik, hogy csak áltattam magam ezzel a hitemmel, hiszen ismételten hozzám szól. Összevont szemöldökkel pillantok fel rá, ahogy félig hátrafordulok. - Nem. Ingatom meg a fejem, és úgy nézek rá, hogy lerí rólam, hogy tök hülyének nézem. - Minden tanár ilyen ezen az egyetemen? Kérdezem, majd legyintek, és előre fordulva teszem hozzá csak úgy magamnak az orrom alatt. - Még szerencse, hogy nem ide jártam…
Ó, ezt a begyöpösödött táptalajt, amibe a gyanú mérték felett ül be! Ezer oka lehet az anyakönyvvezető segítségül hívásának, de a szőke természetesen a legrosszabb feltételezéssel kezdi. Nem bírom ki, hogy az eddig is megtaposott idegrendszerén ne folytassam a géppuskalábú táncosok manőverét. - Bizonytalanság, asszony a neved! Hogy a karrierjét számolja ki és a házasság felborítaná a képletet vagy még nem tudja, miért szobrozik annak az oldalán, aki mellett vonul, mint a vadilbák V-alakban, azt nem tudom, de úgy érzem, kötözködésnél tovább nem képes jutni. Azt viszont fejlesszük tökélyre! Retteg tőlem, mint naposcsibe az anyján kívüli világtól. Olyan kis cukorfalat, hogy tíz ujjammal megnyalnám... - Meg kell mondjam, egy ilyen hétköznapi proletárruha is igen esztétikusan áll magán, nem csak a jégkosztüm! Gratulálok, tiszta szívből örülök a sikerének! Mint egykori sportoló, a bajnoki címre törő és azt végül el is nyerő, aztán karriertörést szenvedő alany, meg tudom érteni és őszinte elismerést láthat az arcomon, míg praclim ünneplő üdvözlést kíván egy kézszorítással. Természetesen néztem az olimpiát és ilyen csinos nőt meg is jegyezhettem volna, de egy kis képernyőn egy kis kisasszony egész máshogy fest, mint életnagyságban a bankban. Hangosan ketyegő szívvel. Most kezdem sajnálni kicsit, mert ezt a traumát én is átéltem. Elnézek a többi ember feje fölött ki az ablakon, hogy az utca komor csendjéből merítsek erőt a visszafogottabb megközelítéshez. Mondtam én, hogy több van benne a Nap ellopásánál... - Sokféle kolléga tanít a tudás falai között. Talán érdeklődik valamelyik szak iránt? Nem fogom felhozni, hogy mit javasolt az orvosa és mikor csusszanhat vissza a pályára. Az egészség magánügy és egy ilyen komoly sportolót már képes vagyok tisztelni. Nem tudom, miért kellett titkosügynököt játszani, mikor kivívta volna a megbecsülést, ha azzal kezdi, hogy ezüstöt hozott a világ másik végéről és nem keresi érte a rendőrség... A sor közben egész jól halad és a kuncogás is csillapodik. Egy rendkívül rövid tranzakció után Erint intik a pulthoz. Én úgy feszítek mögötte, mintha csak a bodyguardjává fogadott volna. Próbáljon meg bárki odaugrani és bankjegyeket vagy kártyát csórni, a keze ki lesz tekerve a tarkójáig! Döbbenetes, hogy milyen sorsok vannak és hogy milyen függönyök mögé suvasztják be őket! Semmi rivaldafény, csak a kényszer hozza elő a dicsőséget? Érthetetlen, mikor örökké fürdőzhetne benne. Egy khm... igencsak előnyös bikiniben mondjuk! - Ha nem hajtja a sietség vadul taszajtó széllökése, akkor szíves örömest váltanék még Önnel pár szót, mert úgy vélem, volna közös témánk a test eredményes gyötrését tekintve - kérdezem, amikor már félrehúzódik és én következem a pultnál. A hivatalos verzió szerint is komoly body buildinges vagyok, ezt a kontúromból már megláthatta és bizony a jiu-jitsuról is tudnék mesélni. Ha mennie kell, nem ások sírt magamnak, de ha marad, talán egy termékenyebb irányba terelhetnénk a beszélgetés folyamát, ami túl sok akadályozó tényező miatt indult sziklás-szakadékos útjára a nagyesésű ívek végigmosása helyett.