Miami egy világváros, Florida állam délkeleti részén, az Egyesült Államok keleti partvidékén. A város Miami-Dade megye székhelye és Florida legnépesebb városa. A város kikötője világszerte ismert, egyike a legnagyobb befogadóképességű kikötőknek a világon. Mintegy 24 felhőkarcolója van, melyek közül a legmagasabb, a 240 m magas Négy Évszak Hotel Torony az állam legmagasabb épülete. Miami ad otthont Florida állam felhőkarcolóinak 9/10-edének. A város 2008-ban első lett Amerika legtisztább városainak listán, mert egész évben tiszta és friss levegője, tiszta iható hálózati vize, rendezett utcái és városszerte újrahasznosító programjai vannak. Egy neves gazdasági kutató cég szerint a város az Egyesült Államok harmadik leggazdagabb városa, és világszerte ezen a listán a 22. pozíciót foglalja el.
Miami az egyetlen olyan metropolisz az USA-ban amit egyszerre két nemzeti park határol. A város az Everglades nevű mocsaras terület, illetve a Biscayne - öböl között fekszik egy síkságon. A terület tengerszint fölötti magassága a 2–12 m között ingadozik. A Golf-áramlatnak köszönhetően Miami éghajlata egész évben meleg. Az éghajlat trópusi - monszun keverék, emiatt a nyarak forrók és nedvesek, a telek melegek kevesebb csapadékkal. Érezhetően hűvösebb idő november és március között van. A város éghajlata nagyon hasonlít a Karib-térség éghajlatához. Az esősebb évszak (nyár) májustól októberig tart. A hurrikánok is leginkább nyáron, azaz az esősebb évszakban érkeznek a térségbe. A város tengerparti fekvésének, tengerszint fölötti magasságának és a Ráktérítőhöz való közelségének köszönhetően egy átlagos nyári napon a hőmérséklet mindig 24 C°Fölött van. A legmagasabb hőmérséklet augusztusban van, eddigi legmagasabb 37 C° volt, míg a legalacsonyabb -1 C°. Történelme során a városban csak egyszer havazott, 1977. január 20-án. A csapadékmennyiség 1500 mm körül van, ezzel az Egyesült Államok legcsapadékosabb városának számít.
Ha minden igaz történelmet írtam most ezzel a dologgal. Mióta Fairbanks-ben élek, sosem fordult elő olyasmi, hogy pusztán pihenési célból, amolyan, magam miatt indokkal utaztam volna el a városból. Akárhányszor csak kitettem a lábam a határon kívülre, mindig valami hivatalos ügy állt a háttérben. Még Kínába is felsőbb utasításra utaztam el, hiába volt ott is személyes jellegű a dolog. Most viszont, minden teljesen más volt. Nagyon megörültem anno, mikor Palomától megkaptam a jegyeket és kilátásba került, hogy el tudunk utazni valahová közösen. Hogy kicsit magunk mögött tudnánk hagyni a várost, bármennyire is szeretem és ki tudunk törni a szürke hétköznapokból. Azok után, ami tavasszal-nyáron történt, mindkettőnkre ránk fért volna. Ám sajnos akkor meghiúsult. Besűrűsödtek pont szeptemberben a dolgaim, melynek végére terveztük volna az utazást és mit adnak a szellemek, még Paloma munkahelyén is történt ezaz. Eléggé húztam a számat, hogy ilyen nincs még egy a világon, de úgy tűnik, odafent mindig minden jobban tudnak, mint az átlagos földi halandó. Szóval akkor jegelődött a téma, és ahogy teltek a napok, úgy felejtődött el... szinte teljes egészében. De csak szinte. Valamikor novemberben ugyanis Paloma azzal jött haza nagy morgás közepette, hogy már megint szabadságra akarják küldeni őt. Magamban jót mosolyogtam, mert tudtam, mennyire nem szereti ezt az eshetőséget, amennyire munkamániás és még szereti is azt, amiben el tudott helyezkedni. Aztán ahogyan jobban átgondoltam a dolgot, megfogalmazódott egy kis merénylet a fejemben. Persze semmit se tettem anélkül, hogy először ne keressem meg a főnököt, de úgy tűnt, William nem bánja, ha egy kicsit elmegyek kiszellőztetni a fejemet. Mint kiderült Rebecca is arra az időszakra kért pihenőt, amit kinéztem magamnak, úgy hogy ilyen szempontból is rendben voltunk. Így hát elbeszélgettünk Palomával és arra jutottunk, hogy bepótoljuk az elhalasztott kirándulásunkat. Új jegyet nem kellett szereznünk, mivel be tudtuk váltani egy frissre, szóval igazából minden készen állt, már csak az indulás időpontját kellett kivárni. Persze ilyenkor az idő szeret belassulni, amikor várjuk a dolgokat. Várjá még egy kicsit, dolgozzál csak, majd egyszer eljön az az idő is... ah, remek, de legalább volt idő átgondolni, mire lehet szükség. Megfelelő szállást foglalni előre, megnézni, lesz-e akkor valami különleges program a célállomáson, beszerezni azokat a dolgokat amire szükség lehet de hiányzik, majd bepakolni és várakozni. Egek, mikor voltam én utoljára kikapcsolódni valakivel? Talán még Jenny-vel, mikor még Kínában éltünk. Jó régen... évtizedekkel ezelőtt. Hogy is kell mindezt csinálni egyáltalán? Na egen, én vagyok a nagy mentor meg harcos palánta, de az ilyen egyszerű köznapi dolgok valahogy mindig fejfájást tudnak okozni már előre. Ah... ne stresszelj rá. Végül eljött a várva várt nap is. Karácsony időszakát néztük ki, mikor Paloma kivette a szabadságát. Hajnalban mentünk ki a repülőtérre, egy eléggé álmatlan éjszaka után. Bármennyire is fárasztottam ki magam az előző nap során, elég nehezen aludtam el, bár lehet csak félálom volt, amilyen lassan ment minden. Szerencsére a taxi már kevésbé, aminek köszönhetően időben megérkeztünk a reptérre. Persze a biztonsági kapunál már megint akadt pár ember, akit biztonsági célokból kiemeltek az utasok közül, de kivételesen nem voltam köztük, se pedig a párom. Aztán valahogy volt egy időugrás, mert egyik pillanatban arra lettem figyelmes, hogy még mosolygunk egymásra Palomával, mikor száll fel a gép... aztán a következőben már azt figyeltem, ahogyan ereszkedni kezd a gép és a légikísérő is bemondja, hogy hamarosan landolni fogunk Miamiban. Akkor már jó ideje mozdulatlanul ültem, mert Paloma a vállamra hajtotta a fejét már egy ideje és békésen aludt, én pedig nem akartam felébreszteni őt. Persze a bemondó hangja ezúttal se volt arra elég, hogy felébressze őt, szóval nekem kellett tennem az ügy érdekében. Megsimogattam az arcát, majd kicsit jobba rányomtam az ujjamat a bőrére. - Ébresztő álomszuszék, hamarosan megérkezünk - suttogtam neki kedvesen. Elég cinkes lenne, ha nem tudnám felkelteni és emiatt fent maradnánk a gépen, azzal a lendülettel menve vissza Fairbanks-be. Kissé rövidre záródna az amúgy egy hétre tervezett nyaralásunk... vagy telelésünk, attól függ, honnan nézzük.