Sietősen zárom magamra az ajtót, az újdonsült telefonomért túrva a zsebembe. Már legalább egy hete nem jelentkeztem Aidennél, és biztos vagyok benne, hogy rohadt pipa. Én meg is értem, tényleg, sőt! De neki fogalma sincs arról, hogy mi történt velem, és hogy miért nem kerestem eddig. Mondjuk az igazat nem is mondhatom neki, így valami marha jó indokot kéne kitalálnom, de... egyelőre úgy néz ki improvizálni fogok! A telefon halkan búg, én pedig eljegesedett ujjakkal tartom a markomba a készüléket. Aztán beleszól, én meg némi hatásszünetet tartva, míg lenyelem a saját gombócomat, ami a torkomba képződött, belekezdek: - He-helo, Aiden! Izé vagyok. Bastien. Na, hát... Tudod ki... - persze, hogy tudja, tiszta hülye vagyok! - Új számom van, ez, amit most kijelez. Nem is ez a lényeg, hanem hogy - mélyen kapkodok a levegőért, a hátamon ezzel együtt pedig egy jó adag izzadság folyam indul útnak - sajnos úgy alakult, hogy külső hatások miatt, nem tudok többet menni hozzád. Figyelj én tudom, hogy ez gáz, és hogy már egy hete eltűntem, de... nem mondhatok többet. Ha gondolod, valamikor kifizetem az elmaradást, de sajnos a mi kis... - vettem suttogóra - annyira béna vagyok! - "üzletünk" már nem megy. Ne haragudj.- elemelem a fülemtől a mobilt, mert biztos vagyok benne, hogy üvölteni fog velem. Istenem, le akarom tenni. Aiden csak mondd, hogy jó, és majd beszélünk még! Kérlek!
Egy hete nem jelentkezett. Igazándiból mondhatnám azt, hogy rohadtul nem érdekelt, mert kis töpszli volt és valamilyen szinten számítottam rá, hogy tuti ki fogja használni, hogy átverjen. Valamilyen szinten ez igaz volt, de gyűlölöm, ha valaki nem tartja be a megbeszélteket és ráadásul minden szó nélkül tűnik el az éterben. Nyilván nem fogok belehalni, hogy nem ő fogja takarítani a kocsimat, de ráadásul meg is karcolta, én meg itt maradtam hoppon, mert se pénz, se alku, szóval de, baromira dühös voltam. A motelben már nem találtam a srácot, a portás azt mondta, kiköltözött, úgyhogy csak még boldogabb voltam, az egész várost meg nem akartam áttúrni, minden ócska sikátorba beszaglászva. Ó, Bastien, mit fogsz ezért kapni, ha egyszer a mancsaim közé kerülsz! Megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. Homlokom ráncolva kaptam fel a telefont és halloztam bele, aztán amikor meghallottam a hangját... Hát legszívesebben elhajítottam volna a telefont, mert rohadtul nem voltam kíváncsi arra, milyen szar sztorival áll nekem itt elő. Totál kussban hallgattam végig, amit nekem hebegett-habogott, ha előttem állt volna, már rég megráztam volna, hogy szedje össze magát és nyögje ki, mit akar, mert baromira nincsen ehhez türelmem. - Tudod jól, hogy baromira utálom, ha átcsesznek - azzal bontottam is a vonalat, nem köszönve el tőle, meg sem várva a reakcióját. Nem fogok ordibálni veled, jelen pillanatban annyit sem érsz a szememben, hogy miattad húzzam fel az agyam. Inkább élj azzal a tudattal, hogyha elém kerülsz, tuti nem állok jót magamért.
Bastien Haskell
Naturalak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 26
◯ HSZ : 97
◯ IC REAG : 89
◯ Lakhely : White Mountains - Fairbanks; AK
◯ Feltűnést kelthet : Farkasom szeme majdnem teljesen fehér | Ezüst gyűrű, karkötő (egyelőre időszakosan)
Az sms után kicsit izgatottan farolok be a konyhába. Teljesen üres, ennek legalább van időm örülni. Kicsit még forgatom az ujjaim között a mobilt, mire végre rászánom magam, hogy felhívjam apát. A vonal búg, aztán halkan kicseng. Újra és újra, mire felveszi. - Apa? Szia! Figyi, ahogy már írtam is van, illetve lenne egy kérdésem. - szépen felvezetem, tényleg. Ennyi erővel izomból bekérdezhettem volna, hogy mit akarok. Kicsit még hezitálok, addig is megkérdezem hogy van, és milyen Odie-nál. Végül sikerül összeszednem magam, noha kár volna tagadnom, hogy az ujjaim tőből eljegesedtek már. - Szóval, lenne egy buli. Ne értsd félre, semmi extra. Csak Danával beszéltük, hogy elmehetnénk az Upperbe. Azt mondta ott vannak farkasok, meg minden, és hogy lesz aki vigyázna rám... - húzom, de már oly mindegy. - Nem csinálnék hülyeséget. Eskü! Szóval lehetne róla szó, hogy elengedsz oda? Esetleg? - a hangom megremeg, elvékonyodik. Legbelül érzem, hogy nemet fog mondani, de igyekszem nem túlzsongni a dolgot, mert a farkasom már így is lesben vár, mikor robbanhat ki belőlem.
Bastien Haskell
Naturalak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 26
◯ HSZ : 97
◯ IC REAG : 89
◯ Lakhely : White Mountains - Fairbanks; AK
◯ Feltűnést kelthet : Farkasom szeme majdnem teljesen fehér | Ezüst gyűrű, karkötő (egyelőre időszakosan)
Szia! Nem akarlak zavarni, de azt hiszem csináltam magamnak egy kis gebaszt. Ne idegeskedj csak... Sikerült megint eltévednem -.-" Nem tudom... esetleg ide tudnál jönni? Azt hiszem északnak jöttem. Köszönöm.
Bash.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Legyőzöm az ingert, hogy azonnal hívjam a fiamat, pedig szeretném. Azt írta, hogy mindjárt hív, gondolom nem véletlen nem azonnal. Magamra veszem a kabátomat és kimegyek a ház elé a telefonnal a kezemben. Előtte még megnyugtatom Aiméet, hogy nem kószálok el és nem kell megint összeszednie, mint előző este, csak telefonálok a fiammal. A hideg levegő kifejezetten jól esik, ahogy kilépek, aztán várok, hogy csörrenjen már meg a készülék. Tulajdonképpen már majdnem én nyomok rá a hívásra, amikor a csengőhang és Bash nevének felvillanása a kijelzőn mutatja, hogy kapásom van. - Szia! – szólok bele, jelezve, hogy vonalban vagyok, de többre nem futja, mert gyakorlatilag nem hagy szóhoz jutni. Így csendben hallgatom, hogy kiderüljön mit is akar. - Leginkább csendes. – a Lakhoz képest és most pont erre van szükségem. A hangom nem olyan, mint lenni szokott, sokkal komorabb – és szomorúbb –, hiába nem ejtek arról szót, hogy mi is történt. Talán Bash nem veszi észre, elvégre még csak egy hónapja ismerjük egymást és élünk együtt. Aztán némán hallgatom, hogy mit is akar kérdezni. Bár ő nem látja, de ahogy belekezd, már tudom, hogy mi lesz a vége és azt is, hogy mit fogok rá mondani. A kedvemet egyáltalán nem dobja meg, sőt. - Nem, Bastien. – a teljes nevén nem szoktam szólítani, így talán az éteren át is jobban érződik, hogy nagyon is komolyan gondolom a tiltást. - És még mielőtt folytatnánk ezt a beszélgetést, bármibe lefogadom, hogy a farkasod megint előugrani készül, ebben a szent pillanatban is. Akkor mégis mire számítasz egy diszkóban? – tudom, hogy ez a legnehezebb a számára – visszafogni a benne élő bestiát, ami nem csoda, lévén, hogy még egy hónapja sincs a Beharapásának – és nem is értem, hogy juthatott eszébe egyáltalán ekkora baromság, mint bulizni menni. - Az Upper hangos, zajos, és éles fények villódzása, a tömegről nem is beszélve, és ezek egyenként is ingerlik a farkasodat, együtt meg még inkább. Az ember könnyű préda és te alapvetően ragadozó vagy most már. Szó sem lehet róla, hogy elmenj! – jelentem ki kerek perec, mogorvábban és nyersebben, mint amilyennek szerettem volna, hogy hangozzon.
Bastien Haskell
Naturalak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 26
◯ HSZ : 97
◯ IC REAG : 89
◯ Lakhely : White Mountains - Fairbanks; AK
◯ Feltűnést kelthet : Farkasom szeme majdnem teljesen fehér | Ezüst gyűrű, karkötő (egyelőre időszakosan)
Reménykedem, hogy igent mond. Még úgy is reménykedem, hogy tudom, hogy nem fog. Elvégre, ő jobban tudja mi a jó nekem, mégis motoszkál bennem az az elkarcsúsított érzés, hogy: de akkor is akarom. Már az elmenetelt, a nyüzsgést. Hetek óta a falat meg a Lakot bámulom. Vágyom valami többre... mégis úgy érzem, hogy bukom a sztorit. Rákérdeznék, miért bánatos a hangja, hisz hallom. Talán Odieval van gond, vagy tudom is én. Mégis pofán csapásként ér a rövid, velős válasz. Nem, Bastien. Felkúszik bennem a méreg - hülye farkas! A konyha asztalhoz sétálok, egyelőre nem szólok, csak puffogok magamban, ujjaimmal lökdösve egy-két poharat, amit ott találok. Közben beszél, én meg elkeseredő arcal meredek a talajra. Oldalra vonom a számat, majd hanyagul ledobom magam az egyik székre. - Nem akar kiugrani... - duzzogok, ez nyilvánvaló. Hangom kissé talán dacos, és nyomokban lappang benne egy meginduló hiszti is. De visszafogom. - Értem. Oké. De apa... - jaj, hát a remény hal meg utoljára. - És, ha eljön velem valaki? Aki végig ott van? De tudod... úgy végig a számba. Képletesen... - próbálkozom, de már úgyis hiába. - Mindegy, gondolom nem. - harapom a szavakat keserűen. Játszom az asztal szegélyével. - Jó, felfogtam. Kösz. Érezd jól magad... - kinyomtam. Ha haza jön, tuti lecsesz, ez kristálytiszta. De akkor sem akarok már vele beszélni. Nincs miről. Haragszom, gyermeki dac cikázik az ujjbegyemen át egészen a talpamig. Adrenalin, úgy hiszem. Halkan fújok még, majd kivágódok - sietősen - a konyhából, fel a szobámba. De ott se tudok megnyugodni...
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
- Majd később elmesélem. – nem telefonon akarom ezt közölni vele és nem is most. El fogom mondani, otthon, személyesen. Persze, értem én, hogy menni akar. Azt is, hogy bár nincs megtiltva a városba való kirándulás, de azt csak kísérővel teheti meg, ami nem olyan vonzó így. Viszont az, amit szeretne túl nagy kockázattal jár, baj lehet belőle és azaz, amiből éppen elég van most, nem kell még több. Hallom a hangján, hogy duzzog. Halkan sóhajtok a telefonba, talán túl kemény vagyok vele vagy csak nem elég megértő. Nem tudom melyik. - Hé, várj! – szólalok meg, mielőtt még rám nyomná a készüléket. - Ha találsz valakit, aki nem kölyök már és hajlandó végig melletted lenni, szó szerint, akkor térjünk vissza rá. És Bash… – végül elhallgatok és nem fejezem be a mondatot. - Csütörtökön látjuk egymást. Te is és szia. – köszönök végül el tőle és kinyomom a készüléket.
Kezdőlap
