APUNAK történik mindez hétvégén a délelőtti órákban
"...telefonom után nyúlok és felhívom apát. Akár felveszi, akár nem, vagy neki mondom el, vagy a hangpostáján hagyok neki üzenetet.
- Szia! Helena épp úton van hozzád, ha jól sejtem hívatlanul. Bocs, nem tudtam róla eddig én sem és lehet, hogy esélyesen agyoncsapom, ha hazaér... Ha nem vagy otthon, nem lényeges, de ha viszont mégis sikerülne elkapnia, add át neki kérlek, hogy pontban hétkor van a vacsora. És még egyszer bocsánat, reméltem, hogy sikerült ennél azért több illendőséget elsajátítania.
Amint lehallgattam a hangpostámra érkezett üzenetet, szinte egyből írtam is a választ, nagyjából fél-egy órával a fiam hívását követően.
Ne aggódj, nem vagyok ma otthon, úgyhogy igencsak kevés esélyét látom annak, hogy összefutnánk. Nem történt semmi, véleményem szerint ez a kamaszkor velejárója, ne légy vele túl szigorú. Nem is tudom, kitől örökölte a makacsságát...
A ház ajtajának bevágása után újra autóba ülök és a telefon után nyúlok, hogy megnézzem Lena válaszát. Olyan baromi mérges voltam és vagyok, hogy elfelejtettem visszanézni a válaszra, és még nem tettem vissza a hangerőt a telefonra az egyetemi órák után. Sms helyett azonban a hívás gombra nyomok rá, a telefont az autó kihangosítóra teszem, hogy ne a fülemhez kelljen a készüléket préselni. Addig hívom, amíg fel nem veszi, nem vagyok hajlandó ezt most hangpostára mondani.
- Szia! Igen, az van. Nem sérült meg senki még, ne aggódj, viszont nem telefontéma. El tudsz szabadulni? Húsz perc múlva az önkormányzatnál leszek.
Szia! Az pont két perccel a munkaidőm lejárta után lesz. A parkolóban várlak. Óvatosan vezess, oké?
Nem mondom, hogy nem öntött el a gyomorideg, hallva a hangját, de nem szerettem volna még szóval is tartani, ezzel növelve a mérgesen vezetés rizikófaktorát. Az időbeosztásommal sose volt baj, így pontban az egyeztetett időre vagyok lent a megbeszélt helyen. Vagyis, nagyjából egy perc húsz másodperccel hamarabb. Így a munkaidőmet is ledolgoztam, s a férjemet se késem le. Szinte tökéletes (lenne, ha nem hangzott volna el a Baj van?-ra az Igen..)
Ahogy kinyomom Lena hívását, próbálom elérni Celeste-t de nem jutok semmire a próbálkozásaimmal és a félelem egyre szorosabban marja össze a bensőmet. Apu a következő, akit tárcsázni próbálok. Gőzöm sincs, hogy felvesz-e, ha nem, akkor a hangpostáján hagyok üzenetet.
- Apa, jól vagy? Hívj fel, ha ezt megkaptad, kérlek. Celestreről nem tudok semmit, nem érem el, Helena kómába esett New Yorkban, Lena hazahozatja.
Magamra nem térek ki, hallja a hangomat, élek, jól vagyok vagy jól leszek, most az a fontos, hogy a családomat megtaláljam.