Nem várt fordulatot vett az éjszaka. Csak azért mentem ki, hogy fussak néhány kört, kieresszem magamból a fáradt gőzt, mely már egy ideje lappangott bennem és ha nem is mutattam ki a nagyközönségnek, de kezdett feszélyezni. Elvégre, egy idősebb farkasnak se feltétlenül jó, ha sokáig rostokol egy helyen. Szóval, ez volt a tervem estére... ami viszont utána következett, az minden várakozásomat felülmúlta az estémet illetően. Ha mondjuk Rachel reggeli közben tett volna megjegyzést arra, hogy hasonlók történnek velem, én könnyen lehet, nevetésbe török ki és megállapítom, jól halad a képzeleterejének fejlesztésében. Pedig mennyire igaza lett volna. Egy teljesen átlagos nap végén, mikor már én is mindennek a végén jártam, odasétált hozzám Symara... ezzel együtt pedig be az életembe is. A nő, ki pimaszkodva közelített... akivel együtt beszélgettünk a fán, mint két gyerek, beavatva egymást a múltunkba... akivel a pimaszság odáig fajult, hogy a hóban fetrengtünk... s akit, engedve egy bennem megjelenő, megmagyarázhatatlan késztetésnek, megcsókoltam, csókom pedig viszonzásra lelt. Rengeteg kérdőjel kavargott a fejemben, hiszen annyi mindent nem tudtam még. Rengeteg kérdés várt megválaszolásra, rendes körülmények között pedig most is ezen gondolkoznék. Csak hát volt egy kis probléma. Baromira nem érdekeltek most a megválaszolatlan kérdések. Egy valami érdekelt... pontosabban valaki... Symara, akit ott tartottam a karjaim között, miközben sétáltam vele, szorosan öleltem magamhoz és felettünk táncolt az égen az Aurora. Jelentősen beszűkült a világom, szinte gyakorlatilag csak Sym létezett nekem, hiszen nem múlt el a pillanat heve, ott tombolt bennem, uralva tökéletesen a tudatomat. Az ő ötletét követtem, hogy menjünk át hozzá, ott, ahol kettesben lehetünk egymással. Nem mint ha az erdő mélyében zavart volna valaki minket, de talán jobban el tudunk rejtőzni a külvilág elől így. De miért is volt bölcs az ötlete? Egyszerű: tartok tőle a többi lehetséges uticélt nem értük volna el. Érezhette, így is dolgozik bennem a vágy, nem kevés türelmetlenséggel karöltve. Nem egyszer kellett magamra parancsolnom, hogy menjek tovább, ahelyett, hogy azt mondanám, rendben, itt a vége és visszaheveredjünk a hóba. De mindig erős tudtam maradni annyira, hogy oké, még egy kicsit kibírjam. Mert nem csak ki akartam élni magam Sym-en... nem... annál sokkal több minden munkálkodott bennem, éreztem, messzebbre mutatott az az ösvény, amelyre ráléptünk... sokkal messzebb, én pedig rajta akartam maradni. A ház körvonala lassan kirajzolódott előttem, ahogyan egyre közelebb értünk, meg én is a türelmem végéhez. Lehet rendes körülmények között alaposabban szemügyre vettem volna az amúgy igényesen kialakított házikót, de most valahogy az érdekelt főleg, hogy minél hamarabb odaérjünk. Már a tornácon álltam, mikor eszembe jutott, hogy basszus, az ajtó. Ez megintcsak játszott a türelmemmel, meg is fordult a fejemben, hogy egyszerűen berúgom, nem érdekel engem már semmi. Utolsó morzsáimat szedtem össze türelem terén és inkább kértem el a kulcsot a kedvesemtől, nyitva be a sötét előszobába. Hamarosan kattant mögöttünk az ajtó... én pedig eddig bírtam, ahogyan nekinyomtam a nő hátát a falnak. - Üdv itthon, Törpilla - vigyorogtam közvetlen közelről bájos arcába, mielőtt megcsókoltam volna a sötétben. Érezhette, hogy ez már nagyon érett a részemről, csakhamar öltött szenvedélyes mértékeket a csók, melyet megosztottam vele, vad, volt követelőző... de nem csak kapni akarta, hanem adni is neki.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Amikor egy könyvet olvasol, akkor is a legváratlanabb dolgok történnek, ahogyan egyre több oldalt olvasol. Az életünk se volt talán másabb, mint egy gondosan „megírt könyv”, amit valószínűleg az ősök már túl jól ismertek, vagy a sokat látott csillagok, míg számunkra tele volt váratlan eseményekkel. Ilyen volt ez az este is. Amikor kimentem az erdőbe, s leheveredtem a folyóparton, akkor meg se fordult a fejemben az, hogy ez fog történni, hogy újra ilyen érzések fognak a hatalmukba keríteni. Egy ártatlan és kicsit talán pimasz megszólalással indult az egész, de aztán az események áradata magával sodort minket. Ujjaim arcának barázdáit fedezték fel, ajkai ajkaimat érintették és a karjaiba zárt, én pedig elvesztem szinte abban a pillanatban. Meg se fordult a fejemben, hogy ez lesz ennek a találkozásnak a vége, de semmin se változtatnék. Oly rég dobbant már így a szívem, mint a közelében, oly rég nem éreztem már hasonlót, hogy a találkozás előtt megfordult még az is a fejemben, hogy rég elveszítettem eme érzéseket abban a tűzben. De aztán ő rám talált, vagy én rá? Hmm, ez már talán nem is annyira lényeges, a hangsúly azon van, hogy az élet ugyanarra az ösvényre sodort minket, aminek köszönhetően milliónyi kérdés keringett elmémben, de egyetlen egy kérdés se érdekelt. Most nem. Kivételesen nem akartam ma este válaszokat kapni, talán holnap, vagy az azt követő napokon, de most csak egy valami érdekelt, a szívem dallama, vagyis Ő. Egyedül Nicho érdekelt jelenleg, a kérdések eltörpültek mellette. Hó ropogott a lába alatt, én pedig úgy simultam a karjába, mintha nem ma először ölelt volna magához. Mintha mindig is ezt tettük volna, mintha ez megszokott lett volna, s aki nem ismert minket, vagy aki nem tudta, hogy farkasok vagyunk, azok valószínűleg két „kicsit eszement” felnőttet láthatott, vagy akár olyanokat, akik úgy viselkednek, mint két tinédzser. De egyik se zavart, boldog voltam, s ezt ő pontosan kiolvashatta az íriszeimből, láthatta a mosolyomból. Vágytam rá, az érintéseire, ajkának a játékára, de ez nem csak erről szólt. Másodpercek alatt lopta be magát a szívembe, s többre vágytam. Mellette szerettem volna álomra hajtani a fejemet, a karjaiban ébredni, figyelni, ahogyan alszik. A ma este volt a közös utazásunk, ösvényünk első lépéseinek színhelye és ezen az ösvényen szerettem volna maradni, mellette maradni… Közben egyre közelebb értünk a házhoz, amikor megálltunk az ajtó előtt, s elkérte a kulcsot, akkor egyik kezemmel elengedtem őt, majd a dzsekim zsebében matattam és egy kisebb hó áradat kíséretében sikerült is előhalásznom, de persze egy apró kuncogás elhagyta az ajkaimat a havat látva. Igen, nem olyan régen még a hóban fetrengtünk, aminek köszönhetően az első lépések is megtörténtek… Ajtó nyílt, beléptünk rajta, majd kattant az ajtó, a hátam pedig a falnak simult, miközben ujjaim újra tarkója vonalán és a hátán simított végig. - Üdvözöllek szerény hajlékomban, Nicho. – mosolyodtam el és a hangom játékosan és boldogan csengett, de több szó nem hagyhatta el ajkaimat, mert a lehető legjobb módját választotta annak, hogy „elhallgattasson”. A csókja viszonzásra lelt, ebben pedig fellelhető volt a vágy, a szenvedély és a szerelme apró szikrája is. Kezem kicsit jobban köré fonódott, ahogyan a lábaim is. Ujjaimmal a hajába túrtam, s egy apró sóhaj hagyta el ajkaimat két csók között, majd ujjaim a felsője szélére vándoroltak, s ha engedte, akkor egyszerűen megfosztottam tőle. Nekem könnyebb volt, hiszen ő rajta nem volt dzseki, míg rajtam igen, de még mielőtt túlzottan elmerülhettem volna egy apró hang megszólalt meg a fejemben. Úgy éreztem, hogy valamit el kell mondanom neki… Mindenki másképpen vélekedik erről és úgy éreztem, hogy nem akarok neki hazudni. Ajkaim sietve váltak el az övétől. – Várjj…- suttogtam zihálva, majd a fejemet a falnak döntöttem. – Előbb valamit el akarom mondani... – egy aprót alsóajkamba haraptam. – Én férjnél vagyok jelenleg, vagyis a válás most zajlik… – szemeimet lesütöttem, de jobbnak láttam még előtte elmondani, mint sem utána ébredne rá erre a tényre…Ha esetleg közben letett volna, akkor csak a falnak dőltem, ha pedig továbbra is a karjaimban tartott – amiben reménykedtem, hogy így van -, akkor kicsit bátrabban folytattam a történetet… - Majdnem két évtizede hozzámentem egy farkashoz, hogy a lánya biztonságban nőhessen fel. Ha vele valami történt volna, akkor az én gondjaimra lett volna bízva a gyermek… Sose szerettük egymást igazán, mondhatni kijátszottam a törvényt egy gyermek miatt, akit úgy szeretek, mintha a sajátom lenne...- egyre jobban elhalt a hangom, majd óvatosan pillantottam fel rá. – Szeretném, ha maradnál, de úgy érzem, hogy ezt tudnod kell, mielőtt esetleg megbánnál valamit. Nem akarok neked hazudni. – s kezem óvatosan arcára siklott és őt fürkésztem. Lehet, hogy most öltem meg az estét, de nem lettem volna képes hazudni neki és fogalmam sem volt arról, hogy ő miként vélekedik erről… Jobb az elején elmondanom, mint esetleg később bukik ki a dolog...
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Fogalmam sincs, mennyit sétáltam a karjaim között Sym-el. Kilométerek lehettek a hátunk mögött, hogy mennyi, az kérdéses. Csak azt éreztem, hogy túlságosan messze van az uticél és egy idő után kezdtem azt gondolni, hogy még nyúlik is a rohadék. Persze, valahol a lelkem mélyén tudtam, valójában nem így van, csupán kezdte kikezdeni a türelmetlenség az amúgy eléggé türelmes énemet. Illuzionista mivoltomból tudtam, hogy olykor a lassú megközelítés sokkal áttörőbb lehet, mint fejetlenül belerohanni mindenbe. Igen, nem egyszer követtem már a másik metódust, de alapvetően türelmes vadász voltam, aki csak a megfelelő pillanatban csap le. S most a türelmem eléggé próbára lett téve, ahogyan csak nem akart az a távolság csökkenni, de a bennem kavargó érzések egyre jobban kezdtek feszegetni. Igen, határozottan voltak érzelmeim Sym iránt, nem csak egy nőcske volt, akit kinéztem az este folyamán, hogy aztán másnap már ne is érdekeljen... de ez mellett eléggé nehezítő volt az a tényező, hogy újonnan támadt fel bennem minden iránta és nehéz volt ellenállni az ösztöneimnek. Pláne úgy nem, hogy nem csak a saját érzéseimmel kellett szembesülnöm, hanem az ő benne kavargókat is éreztem, forró lehelete borzolta a nyakamat, hozzám szorított testében éreztem szívének vad ritmusát. Mégse húztam fel teljesen a pajzsomat, hogy elzárkózzak előle. Túlságosan jó volt ez az érzés ahhoz, hogy csak úgy kizárjam az életemből, megrészegített gyakorlatilag... s ezzel együtt vállaltam annak a kockázatát, hogy emiatt talán nem fogunk megérkezni hozzá. Ez pedig piszkált, mumusként suttogott a fülembe, hogy naaa, gyerünk már, csinálj valamit, kisördögként kínzott. Örökkévalóságnak tűnt, minden lélekjelenlétemre szükségem volt, hogy végül megérkezzünk Sym házához és ne berúgva az ajtót köszönjek be. Persze, nem volt kinek, de... oké, gondolom érthető. Odabent viszont már elszabadult minden, mihelyst becsukódott az ajtó. Nem akartam vesztegetni az időnket, már így is túlságosan "kínzott" a türelmem hiánya, kavargó érzéseink, a vágyódás a másik iránt. Neki is nyomtam egyből kedvesem hátát a falnak, hogy utána szomjamat oltsam az ajkai által. A finomkodás ezúttal elmaradt, vagy csak nagyon kis mértékeket öltött, de szerintem meg lehet engem érteni. Alighogy összeért az ajkunk, megadta magát a türelmem, fel akartam fűteni újra a szenvedélyünket, kedvesem pedig partner volt benne, ahogyan viszonozta. Éreztem magamon a simítását, mely csak jobban lovallt engem előre. Rávigyorogtam, ahogyan levette rólam a felsőmet és már csak egy póló volt rajtam, hogy utána újra az ajkainak essek, még vehemensebben, mint eddig. Csalafinta pillantást vetettem rá, jelezve, ő se marad sokáig jelen állapotában. Volt, hogy hagytam neki néhány lélegzetvételni pillanatot... de teljesen nem lélegezhetett fel, ahogy ilyenkor a nyakára vándoroltak az ajkaim, felprédálva a kellemesen puha bőrét. Egyre jobban merültünk el a pillanatban, adtam át magam a hévnek, őrjítve magam és őt... ám aztán... kért. Váratlanul ért a dolog, először fel se fogtam, mit mondott, hátra kellett húznia a fejét és még így is mentem volna utána már reflexből, de nagyon nehezen megálljt parancsoltam magamnak. Talán erőt tudtam meríteni a csókunkból, de rávettem magam nagy nehezen, hogy visszavegyek és rá nézzek. Éreztem benne a vívódást, megálltam hát, mondja csak, megérdemli tőlem, hogy teljesítsem a kérését, még ha a szememben láthatta is a türelmetlenséget, amiért megint várnom kell. Aztán elmondta és hát, erre valóban nem számítottam. Annyira elragadott a szenvedély, el is feledkeztem róla, hogy alig pár órája ismerkedtünk össze és már a házában voltunk, egymás karjaiban. Meglepetten pislogtam rá, miközben beszélt, közvetlen közelről nézve az arcába. Zavart, hogy elfordította a tekintetét, de nem erőszakoskodtam vele, csendben hallgattam őt végig, ahogyan nem eresztettem, továbbra is a falnak döntve tartottam, hozzá bújva. Súlyos csend telepedett ránk, mikor véget ért a meséléssel, de ez most nem az a jótékony volt, mikor odakint hallgattunk el. Akár sorsfordító is lehet, mely megöli, ami elkezdődött, a maga váratlanságával, keze újra az arcomra siklott. Mit tehetnék ilyen helyzetben? Mi lehet a legjobb döntés, milyen ösvényre kellene terelődnünk. Óráknak tűnhetett, mire adtam valami reakciót...
... ahogyan...
... újra megkeresték ajkaim az övét egy kicsit. - Ha komolyan attól félsz, hogy azért itt hagylak, mert önmagad voltál és úgy hoztál meg egy nehéz döntést, akkor tévedésben élsz. Ez volt az igazság... egyszerűen nem érdekelt. Ha meg is döbbentett a vallomásával, de nem tudta oszlatni azt az érzelmi kavalkádot, amit kiváltott belőlem. Nem mondom, én biztos nem lettem volna képes erre. Valakivel összekötni az életemet, hogy egy gyerek biztonságban felnőhessen. Ha ilyenre is adnám a fejem, számomra a párjelölt az első, aki alkalmas rá, hogy társam legyen az elkövetkezendő időkre. Eddig is láttam, hogy sok kedvesség lakozhat a nőben, de most már egyértelmű volt. Ez az áldozathozatal... nem éreztem magam átverve. Sok férfinek derogál, ha egy férjes asszony csak hiánypótlásra használja őket, mert a férje nem elég jó neki. Ám most nem éreztem magam ilyen helyzetben. Sym energiája, reakciói messze nem árulkodtak arról, hogy pótléknak szán. Túl sok őszinteség volt a tetteiben ahhoz, gyűrűt se láttam a kezén és ha valóban válófélben volt... akkor őszintén szólva, de nem szegte a kedvemet vele. Nem tette kisebbé a szememben, sem pedig éreztem magam átverve. Sőt. - Köszönöm, hogy őszinte voltál velem, Sym. Nekem is lesz még miről mesélnem neked... de semmi olyanról, ami közénk állhat. Ám most... hogy is mondtad? Éljünk a jelennek. Nem volt párom már hónapok óta... nem volt eltitkolt szeretőm, akihez vissza vissza járnék. Alkalmi kapcsolataim, nem tagadom, voltak, de az sokkal inkább szólt a vágyak kiéléséről, mint valami komolyabbról. Semmi olyan nem volt jelenleg, ami útját állhatná annak, hogy egy belevágjak valami komolyabba. Főleg, ha úgy éreztem, alkalmas is vagyok rá, mert mertem előre lépni és kockáztatni. Még egyszer megcsókoltam a nőt, mielőtt elhúztam volna a fal mellől és továbbra is a karjaimban tartva indultam meg a sötét ház belseje felé.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Sose gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet velem, hogy egyszerűen egyik pillanatról a másikra ilyen érzések fognak hatalmukba keríteni. Érzem az őt körbe ölelő energiát, ami szép lassan engem is egyre közebb ölelt hozzá, ahogyan az ő pajzsa, úgy az enyém sincsen felhúzva teljesen, hiszen nem akarok elrejtőzni előle, nem akarom titkolni azon érzéseket, amiket ő hozott felszínre. Minden farkas valamilyen szinten türelmes, ha nem így lenne, akkor eléggé „csúnya” világban élnénk, hiszen egy bestiát féken tartani nem kis dolog, így volt gyakorlatunk az önuralomban, még is éreztem, hogy egyre nehezebben megy neki, ahogyan nekem is egyre nehezebb volt megállnom a dolgot, hogy esetleg valamit tegyek. Talán az se könnyítette meg egyikünk dolgát se, hogy karjaiba simulva szeltük keresztül a rövidtávot, ami talán most olyannak tűnt, mintha sose akarna véget érni. Nem ismertük még másikat, mondhatni semennyire, de még is az érzéseink olyan erősek voltak, mintha ezer éve ismertük volna a másikat, s korábban már elvesztünk volna eme kavalkádban és most, hogy újra egymásra találtunk csak el akarnánk újra veszni ezen az ösvényen, eme „tengerben”. Az egymást körbe ölelő érzések kavalkádja pedig még inkább elárulta azt számunkra, hogy ez nem csak a ma estére szól, hogy ez nem csak egy nap csodája lesz, hanem remélhetőleg még sok nap és még sok éjszaka „meséje” lesz. Ajtó bezárult, a ház sötétsége ölelt körbe minket, miközben a levegő pedig egyre inkább izzani kezdett. Többé pedig nem volt menekülés a lavinától, attól, ami már így is szinte maga alá temetett minket. Apró érintések, ajkaink, nyelvünk játéka, aminek köszönhetően a vágyak csak egyre magasabb lángokra kaptak. Talán sokan azt mondták volna, hogy ilyen nem létezik, hogy ennyire erős kötelék, szerelem nem alakulhat ki ilyen rövid idő alatt és talán furán pillantottak volna ránk, de nem érdekelt. Tudtam, hogy szeretem őt úgy, ahogyan nagyon régen szerettem már valakit, vagy talán még soha senkit se, pedig alig ismertük a másikat, de mégis… Mégis volt benne valami megfoghatatlan, valami erő, ami a kedvesem karjaiba „lökött” még inkább. Én pedig nem akartam elfutni, csak elveszni, így én se voltam rest viszonozni az apró érintéseket, ajkainak a játékát. Amikor ajkai a nyakam vonalát érintették, akkor apró sóhaj szökött ki ajkaim között. A légzésünk egyre hevesebb lett, ahogyan a szívünk is egyre hevesebb dallamot kezdett el járni, de még is tökéletesen kiegészítve a másik dallamát és így alkotva meg az ő titkos és közös dallamukat. A vágyak erősek voltak, mindent elsöprőek, de ez még se csak erről szólt. Itt több lappangott, még ha elsőre talán másoknak nem is úgy tűnt volna. Hamarosan pedig az első ruhadarab is a földre hull, mintha csak árulkodó nyomot szeretne hagyni későbbre, amikor megkeressük őket, mintha csak a bejárt utat szeretnék majd újra mutatni nekünk, ha eljön az ideje… De aztán minden megváltozik, egy apró érzés elegendő ahhoz, hogy megálljt parancsoljak. Fejemet hátra döntöm, mintha csak ezzel is növelni szeretném a köztünk lévő távolságot, hogy könnyebb legyen visszafogni magunkat. Zihálva veszem kicsit a levegőt, s nekem is szükségem van egy kis időre, míg sikerül összeszednem a gondolataimat, hiszen sikeresen szinte minden gondolatot távol űzött, hogy eme pillanatot együtt tudjuk megélni. Szavak néha halkabban hagyják el ajkaimat, mintha csak valami vallomást tennék és valójában azt is tettem. Talán csak esélyt akartam arra adni neki, hogy ha ez zavarná őt, akkor el tudjon még most sétálni, aztán egyszerűen csak beállt a csend. De ez nem olyan volt, mint a fán ülve, ez sokkal inkább ijesztő és vészjósló volt, legalábbis számomra. A pillantásomat közben újra ráemeltem és próbáltam megfejteni azt, hogy mi is járhat a fejében. Vártam és vártam, s szinte éreztem, ahogyan a szívem megremeg a félelemtől, hogy amilyen hirtelen belecsöppent az életembe, olyan hirtelen akár távozhat is. Nem akartam erre gondolni, nem akartam, hogy elsétáljon, de azokban a másodpercekben, egyszerűen nehéz volt száműzni eme gondolatokat… A kezem pedig óvatosan siklott arcára, mintha attól tartanék, hogy esetleg elhúzza, de nem tette…
Figyeltem őt, s vártam... picit talán reszketve…
Aztán egyszerűen ajkai ajkaimat érintették, s egyetlen egy tett elegendő volt ahhoz, hogy minden félelmem elillanjon, s a remény és a szerelem újra visszaköltözzön a szívembe… Szavai jól estek, de még se bírtam semmit se mondani, talán a szemeim elárulták azt, amit éreztem, hogy az esetleges démonok miként szálltak tovább és miként tért vissza a boldogság és a szerelem apró szikrái a szememben, gyengéden simítottam végig az arcán, miközben figyeltem őt, de a szavakat továbbra se leltem. Amikor pedig újra megszólalt, akkor picit oldalra döntöttem a fejemet és ajkaim egyre szélesebb mosolyra húzódtak. - Azt hiszem, hogy mind a kettőnknek még sok mesélnivalója lesz a másiknak… - egyikünk se volt fiatal, s bőven lesz mit megtudnunk a másikról, de ezt nem bántam. Minden egyes perccel csak erősebb lett bennem az, hogy meg akarom őt ismerni és többet, illetve többet szeretnék „kapni” belőle, én pedig adni magamból. A költői kérdésére pedig újra egy huncut mosoly jelent meg ajkaim szegletében és szavak helyett most én feleltem tettekkel, hiszen megcsókoltam őt. A hátam mögül pedig szép lassan eltűnt a fal, karjaim újra köré fonódtak, miközben elindult egyre beljebb és beljebb. Talán közben neki mentünk egy-egy szekrénynek, bútordarabnak, hiszen ő nem ismerte eme ház szegleteit, még nem... Talán pár dolog még a földre is hullt, de nem igazán érdekelt, hiszen teljesen elvesztem eme pillanatokban. Nappaliba, vagy talán az étkezőben kötöttünk a következő állomásként? Magam sem tudom, de hamarosan egy asztalon ültem, a kabátom pillanatok alatt siklott végig a hátamon, hogy utána egyszerűen elvesszen a szoba sötétjében, de természetesen egy kisebb hó is előkerült, mire ajkaim mosolyra húzódtak, az ujjaim pedig mellkasát járták be, majd nem sokkal később talán meg is találtuk a felfelé vezető utat, a szobámba vezető lépcsősort…
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Nos, valljuk be, eléggé idős vagyok már ahhoz, hogy ne higgyek a tündérmesékben. Hogy csak jót mosolyogjak, mikor hallok egy kisgyereket az utcán képzelődni arról, hogy az élet milyen "csudijó", hogy lehet várni a szőke herceget, vagy el kell menni a királylányt kiszabadítani a toronyból, hogy aztán örök szerelem, blaaaablaaaalbaaaaaa. Gondolom ezzel el is mondtam a véleményemet a dologról. Túl öreg voltam már ahhoz, hogy feltétlenül higgyek a csodákban, mitöbb, várjam azt. Sokkal inkább tenni akartam értem, hogy ezek a bizonyos... najó, nevezzük csodának, megvalósuljanak. Persze, olykor baromira nem elég az, ha a fejem tetejére is állok, így hát... hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy ez az élet valóban nem egy mesekönyv. Sokkal inkább hasonlít valami rideg, szürreális közeghez, ahol sokkal inkább uralkodik Murphy a túl magas trónján ahhoz, hogy kirúgjam alóla. Nos, ez volt a valóság, üdv benne... ugyanakkor. Ami ma este történt, az valahogy átgondolásra késztetett engem. Az egész este túlságosan meseszerűnek hangzott így utólag. Annyira hirtelen, annyira jó kimenetelű, annyira váratlan. Csoda talán, hogy úgy kapaszkodtam hazafelé egész végig Sym-ben, mint ha tényleg csak egy múló jelenség lenne és bármikor elpárologhat a karjaim közül, hogy aztán az élet a képembe röhögjön: háhá, poén! Viszont eddig túlságosan is valóságosnak hatott mindez, szóval nem kellett megfojtanom magamon a leányzót, tehát megérkezhettünk hozzá ténylegesen. Viszont úgy tűnt, itt az élet már érzékeltetni akarta nekünk, hogy tényleg a valóságban vagyunk. Érzelmeink szabadultak el a négy fal között, melyek oly hosszú ideje lappangtak, próbáltam elnyomni, de most már nem volt miért. Egyre hevesebb, egyre követelőzőbb lett minden egyes mozdulat, gesztus, érzelem, mely belőlünk származott. Ahogyan csókoltam Symara-t, ahogyan hallgattam, éreztem a reakcióit és ő is ez csak tovább szított engem is. Egyre többet akartam, többre vágytam, de adni is ugyanannyira akartam neki, mert hálás voltam Sym-nek... hálás voltam neki, hogy hajlandó volt belemenni ebbe az egészbe, belesodródott egy velem, amely felé terelt az élet. Egyre közelebb és közelebb kerültünk ahhoz, hogy teljesen elmélyüljünk, megadjuk magunkat teljesen egymásnak és a hangulatnak. Talán pont a határon kapott el mindannyiunkat Sym, hogy várjunk még, mert mondani akar valamit. Tudtam erőt venni magamon, időt adva neki, hogy beszéljen. Nos igen, a vallomása. Nem játszottam meg magam, tényleg meglepődtem azon, amit megosztott velem. Bár igazából, nem tudtam, miért. Symara-ban minden megvolt ahhoz, hogy népszerű legyen a férfiak körében. Szellemes, kellőképpen pimasz, ott lapul benne a kedvesség is, ráadásul szép is, még ha nem is hivalkodóan. Igen, ezt így jobban átgondolva igazából nem kellene meglepődnöm azon, hogy másnak is felkeltette már az érdeklődését és ilyen formán magához akarta kötni. Bááár, ahogy hallom, itt inkább más jellegű dologról van szó. Sokkal másabb...
...és talán ezért nem tudtam rá haragudni... a képébe ordítani, hogy ne szórakozzon velem és inkább itt hagyni őt, magába roskadva a házában, míg én dúlva-fúlva trappolok a hóba, akármerre. A nő egyszerűen önmaga volt, tette, amit jónak látott és most itt tartott, miközben ki akar lépni belőle. Ezért nem tudtam rá mérges lenni. Tény, ugyan Sarah kapcsán hajlandó voltam szemet hunyni az felett, hogy más is hozzáér, mert tudtam, idő kell neki és meg is ígértem neki, ez nem jelentette azt, hogy amúgy ilyen vagyok. Sym kapcsán már nem hiszem, hogy menne. De most ez nem sérült... valljuk be... alig érzem rajta más hím szagát, ami arról árulkodna, hogy valakivel együtt tölti huzamosabban az idejét. Még ha a törvények kötötték is, szabad volt... legalább is addig, míg össze nem sodort minket az élet. Ajkaimat tapasztottam hát az övére, nyugtattam meg, hogy ez édeskevés lesz az elijesztésemhez. Messze nem. Láttam már azért cifra dolgokat ahhoz, hogy emiatt eltaszítsam ezt a nőt magamtól... főleg azok után, amilyen érzéseket váltott ki belőlem. S valóban lesz mit beszélnünk, annyi évvel a hátunk mögött. Túlságosan sokat is, de ez még a jövő zenéje volt, éljünk csak egymásnak. Egymás csókjában vesztünk el újra, majd elindultam vele. Nos, érződött, nem tudom, hol vagyunk. Kissé elefánt voltam a porcelánboltba a homály és az engem megrészegítő szerelem hatására. Így hát csoda, ha levertem pár dolgot? Hopp, egy könyv... hopp, néhány narancs... hopp, egy váza... bazmeg! Még el tudtam kapni és visszarakni a helyére, megjegyezve, hogy nem, erre nem jövünk. Pár perc botorkálás után találtuk meg azt a bizonyos asztalt, amelyre ráültettem. Mosolyogtam, hogyan megfogtam kabátja cipzárját és elkezdtem lejjebb húzni. Engedett a szerkezet, majd lesimítottam testéről a ruhadarabot, mely leomlott róla az asztalra. Kuncogtam, ahogyan havat éreztem a kezemen. - S már nem is takar semmit - mosolyogtam, utalva egy korábbi dologra. Viszont nem maradtunk sokáig itt. Egy pillanatnyi dologra bőven megfelelne az asztal is, de most inkább kényelmesebb közegre gondoltam volna. Így hát hamarosan újra emeltem őt és indultunk tovább. Sym szobáját kerestem volna meg legszívesebben, hogy ott engedjünk végül teljesen egymásnak... ám ahogyan átsétáltam az egyik szobán, oldalra pillantva észrevettem valamit a homályban. - Mit szólnál egy kis hangulatvilágításhoz? - vigyorogtam ravaszul. Botorkáltam egy darabig, míg nem találtam egy bútort, egy kanapét és leültettem rá. Ezt követően kicsit oldalra botorkáltam. Úgy tűnt, Sym készült az estére, mert úgy láttam, hogy a mellettem levő kandallóban előre be volt készítve az égetnivaló fa. Eltartott egy darabig, mire megtaláltam a gyufát és sikerült életre keltenem. A parázs lassan kapott tűzre, gyenge fény töltötte be a nappalit, mely fokozatosan erősödött. Elégedetten álltam fel, majd sétáltam oda Symhez, lemosolyogtam rá, ahogyan megsimogattam az arcát. Ismét oldalra néztem, észrevéve egy pokrócot. Gondolattól vezérelve terítettem le a földre, megfelelő távolságra az egyre nagyobb tűzzel égő kandallótól. Kezemet nyújtottam felé, jöjjön, és ha jött, újra megcsókoltam, talán a legszenvedélyesebben, mint eddig bármikor, de semmiképp se vadul... s mire véget ért, fokozatosan döntöttem hátra a hátát, mígnem a pokrócon feküdtünk... én pedig elkezdtem vetkőztetni Sym-et, hogy kibújtassam egyre inkább tocsogóbb ruhájából.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Olyan volt az egész, mintha a házajtója valami féle bűvös kapu lett volna, hiszen míg addig sikerült az önuralmunkat megtartani, annyira szabadult el utána. A házban lappangó sötétség pedig tökéletesen elrejtett minket, ha esetleg valaki erre tévedt volna és lopva erre pillantott. Az érintések megannyi szó helyett is beszéltek, hiszen néha milliónyi szónál többet mond egy-egy tett, érintés vagy éppen pillantás. A levegő egyre forróbb lett, a légzésünk egyre hevesebb lett, ahogyan a szívünk is egyre hevesebben dobbant, miközben ajkaink a másik ajkát érintették, vagy éppen a nyakam vonalát perzselték ajkai és egyre inkább nőt a vágyam iránta. Nem csak elvenni szerettem volna, hanem adni is. Mind a ketten kockáztattunk és együtt vágtunk bele ebbe az ismeretlen ösvénybe, hiszen ez másabb volt, mint amit eddig tapasztaltam. Rövid idő alatt túl erős érzéseket csalogatott elő belőlem, ami egyszerre volt talán kicsit ijesztő, míg nagyobb részt mámorító volt. S minél többször éreztem az energiáját, ahogyan körbe ölelt, vagy éppen kezének gyengéd érintését, ajkának perzselő játékát, annál inkább biztosabb lettem abban, hogy megérte kockáztatni. S minden egyes másodperccel hálás voltam azért, hogy ő is mert kockáztatni, hogy az élet ugyanahhoz a fához sodort minket, majd pedig egészen ideáig vezetett minket, ahogyan talán két fiatalt terel az élet szellője. A vágyak tengeréből egyre magasabb hullámok csaptak ki, majd hirtelen egy pillanatra minden megváltozott. Megszakítottam eme meghitt pillanatot, mert tudnia kellet, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy el kell mondanom neki. Nem volt könnyű róla beszélni, de mindig is fontosnak tartottam az őszinteséget. S neki meg még inkább nem szerettem volna hazudni, számára csak a csupasz igazságot szerettem volna megmutatni, vagyis jelenleg annak egy darabkáját. Szó se volt arról, hogy esetleg más férfinak a karjaiban kerestem volna menedéket, hogy ő csak egy pótlék lett volna. Nem, erről nem volt szó, hiszen lehet csak pár órája ismertem meg, de még is képes volt elrabolni a szívemet ilyen rövid idő alatt, úgy, ahogyan talán még sose senkinek. Szerettem elveszni abban a szempárban, hallani a nevetését, hallgatni őt, a karjaiban lenni… Egyszerűen csak szerettem vele lenni és megosztani vele az élet apró pillanatait…
Csend honolt a házban, mintha még a szellő is egy pillanatra elhallgatott volna kint, mintha csak a természet is fülelt volna, hogy vajon mi fog most történni, hogy vajon mi lesz egy vallomás következménye. Legbelül féltem, hiszen amióta az az érzés hatalmába kerített attól tartottam, hogy egyszer csak felébredek és kiderül, hogy Nicholas csak egy álom volt, ahogyan ez az egész, ami pillanatok alatt a hatása alá kerített. De amikor újra megéreztem a csókját, akkor újra tudtam, hogy ez a valóság, hogy létezik olyan szerelem, amire néha sokáig kell várni, de utána képes bármit elsöpörni, s reménykedtem abban, hogy ennek sose fog végett érni. Túl jó volt, túl mámorító és egyszerűen újra minden gondolat tovareppent. Nem maradt más, mint egyszerűen sodródni tovább, elveszni a „hullámok” között, s azokban az érzésekben, amiket Nicho-nak köszönhetően érzek. Pár másodperccel később pedig már úton is voltunk, a gravitációnak köszönhetően pedig egy-két tárgy a földön között ki, de most csöppet se érdekelt. Majd összeszedem holnap, vagy amikor úgy hozza az élet. Még az se zavart volna, ha esetleg jelen helyzetben esetleg valami összetört volna, hiszen azok csak tárgyak, s a tárgyaknál a személyek és a velük eltöltött közös pillanatok ezerszer többet érnek. Őket nem lehet pótolni, s nem is akarom, mert elvesztem és az övé voltam még azelőtt, hogy bármelyikünknek ténylegesen fel is tűnt volna. Egyszerűen csak belopta magát az életet pumpáló kis ízébe, a szívembe… Vázát közben elkapta, majd hamarosan az asztal tetején kötöttem ki. A kabátom cipzárját lassan, ugyanakkor játékosan kezdtem el lehúzni, miközben elvesztem újra abban a szempárban. Majd pedig egy kisebb hóval ajándékoztam meg őt is, amikor lekerült a dzseki, hogy utána kicsit közelebb húzzam magamhoz a lábaimmal és újra „megízlelhessen” a mámorító csókját. - Viszont, ha jól gondolom, akkor még mindig van olyan dolog, ami rontja kicsit a kilátásodat velem ellentétben. – huncut mosoly, játékos szavak, sokat sejtető pillantás, ahogyan végig mérem a sötétben a felsőtestét, amit már semmi se takar. De mielőtt túlzottan kiélvezhetném a helyzetet, újra a karjaiba kap, s tovább indulunk, hogy felfedezzük a lakást, vagyis sokkal inkább egymást, hogy elvesszünk azokban az érzésekben, amik már oly régóta arra várnak, hogy teljesen kitörhessen és bekebelezzenek minket. - Hmm, miért ne… - suttogtam és közben kíváncsian figyeltem őt, hogy vajon mi juthatott eszébe. Helyet foglaltam a kanapén, a lábaimat kicsit felhúztam, s minden apró rezdülését figyeltem, mintha csak örökre emlékeimbe szeretném vésni… Amikor keze arcomon simitott végig, akkor ajkaim mosolyra húzódtak, a szemeim a boldogságtól és a szerelem apró szikráitól csillogtak, majd pár másodperc erejéig csak lehunytam, s elvesztem abban a pillanatban, ahogyan már egyszer korábban is történt. Pokróc került a földre, de csöppet se bántam. Nem voltam sose igazán házsártos ilyen téren, amikor pedig a kezét felém nyújtotta, akkor habozás nélkül fogadtam el és „röppentem” a karjai közé. A kezem közé fogtam arcát, amikor újra ajkaink egymásra találtak, de ez másabb volt, mint a korábbiak, szenvedéllyel és szerelemmel fűszerezett volt, gyengéd, ugyanakkor magával ragadó, s közben egyre hátrébb és hátrébb döntött, míg végül a hátamon feküdtem. Ajkaink elválltak egymástól, s őt fürkésztem, minden egyes pillanatban, miközben a kandallóban ropogó tűz „zenéje” lengte be a szobát, árnyakat varázsolt a falakra és még inkább sejtelmessé tette ezt a pillanatot, mint amilyen eddig is volt. Ha kellett, akkor kicsit megemeltem a csípőmet, vagy éppen a felsőtestemet, hogy könnyebben megtudjon szabadítani a nedves ruhadaraboktól. Figyeltem őt, s láttam a testét borító tetoválásokat, ahogyan egy-két heget is. Ha újra közelebb jött, akkor ujjaim ráleltek egy-két sebhelyre, lassan húztam végig rajta ujjaimat, - mintha csak megszeretném ismerni testének minden apró részletét-, viszont ha azt láttam, hogy esetleg ez zavarja őt, akkor sietve hagytam abba. Nem szerettem volna olyat tenni, ami esetleg elronthatja eme pillanatot... Közelebb húztam magamhoz, majd gyengéden csókoltam meg, ahogyan egy szerelmes nő tenné a kedvesével, s közben ujjaim egyre lejjebb és lejjebb vándoroltak, hogy utána nadrágjának a szélén állapodjanak meg, hiszen rajta talán addigra már több volt a felesleges ruhadarab, mint rajtam.
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Ha volt is valami, ami odabent féken tudott volna tartani minket, az szépen megadta magát az ajtó csattanásával. Hosszú ideje nem éreztem ekkora vágyat valaki iránt, bár könnyen lehet, hogy soha korábban. Annyira hirtelen alakult ki, támadt fel, viharos gyorsasággal, hogy elsöpörje útjából a józanész és bármi más gátló tényező jelentette akadályokat. Egyszerűen csak egy dolog maradhatott meg, ami szolgálta közös összejövetelünket, minden másnak vesznie kellett. Nem engedhetett olyan dolgot a közelünkbe, amely megzavarhatja, megtörheti, félbeszakíthatja. S ha még csak a vágyról lett volna szó. Az csupán a lándzsa éle volt, ami utat biztosított magának a bejutáshoz... bejutásához a többi dolognak, mely vele érkezett. Az örömkeltés akarata, a gondolat, hogy minél közelebb engedjük egymást, ezzel is jobban megismerve, a fejünkre telepedett vörös köd, mely szépen kizárta az összes létező más alternatívát, egyfajta csőlátást biztosított és csak vitt előre... és talán legfőképpen az egymás irányába mutató szeretet, mely roppant erősen, szerelemként hajtott minket. Talán sokan elfelejtik a fajtánkból, ilyen idős korba, mi is az érzelem, mennyire mámorító tud lenni, kizökkenteni a hétköznapok súlya alól... s még egy olyan sokat látott farkast is a hatalmába kerít, amilyen én vagyok. Csoda hát, ha egyre követelőzőbben, egyre szenvedélyesebben, olykor már inkább vadul érintették ajkaim Sym-et, minden egyes mozdulatomból lehetett érezni, mennyire vágyok rá? Akartam őt, de nem csak erre az éjszakára... sokkal, de sokkal hosszabb időre. S meg is mutatkozott, miért kell mindent kisöpörnünk a fejünkből most, hiszen olykor törékeny tud lenni a pillanat. Sym megszólított, időt kért, mert fontos dolgot akart velem közölni és tényleg az volt, amik elhagyták ajkát. Meg is akadtak a dolgok, elvégre nekem is kellett jópár perc, mire feldolgoztam és meghoztam a döntésemet a továbbiakkal kapcsolatban. Akkorra viszont már kézzel fogható volt számomra Sym félelme. Hogy ezzel most mindennek véget vetett, megtörte a lendületünket, faképnél hagyom. Na ez viszont már olyan dolog volt, ami további cselekvésre késztetett. Nem akartam, hogy Sym rosszul érezze magát csak azért, mert őszinte volt velem a múltja egy darabkáját illetően. Ez hozzá tartozott és én nem tudtam meg nem történtté tenni, akárcsak a sajátomémat. Maradt hát az előre vezető út, melyre ráléptem párommal... és őszintén mondom, de sajnáltam azt a flótást, akitől egy a számomra oly kedves nő el fog válni...
Bevetettük hát magunkat a házba, pontosabban én vetettem be magam, Sym-et pedig vittem magammal. Szó szerint tapogatóztam a sötétben, bármennyire is láttam jól benne farkas szemeimnek köszönhetően. Az ismeretlen tereppel mindig így van, kész elveszni benne az ember... főleg akkor, ha ott tartja a karjai között a párját, akinek a jelenléte csak jobban elveszi a józan eszét és így nem teljesen figyel arra, mi zuttyan a földre. Tény, nem volt célom lebontani a lakását, de gondolom érthető, hogy nem sok figyelmet tulajdonítottam neki ilyen állapotban. Najó, azért a vázán könyörültem. Ki tudja, mennyi kallódás után jutottunk el addig a bizonyos asztalig, ahol elkezdte húzni az idegeimet még jobban, a cipzárjáról már nem is beszélve. Mindezt az előtt, hogy egyáltalán én hozzáérhettem volna, mellette támaszkodva az asztal lapján figyeltem, hogyan szabadítja meg magát a már feleslegessé vált ruhadarabtól... meg kerül elő alóla a hó, ami az én jóvoltomból volt ott, ahol. Nem vesztett a nő a pimaszságából, amiért még így is igyekszik még jobban felhúzni, de ez még előnyünkre szolgált inkább... főleg, mikor végre csattant azt asztalon az anyag és megint egymás karjaiban voltunk, éreztem magamon átázott ruhájának hűvösét, bizsergette a bőrömet. - De már nem sokáig ha rajtam múlik. Magamhoz öleltem hát törékenynek tűnő testét, hogy megint magammal vigyem és be is váltsam ezen megjegyzésemet. A szoba lett volna a cél, ám találtam útközben valami a nappaliban, ami hirtelen ötletet ütött a fejembe és nekiálltam a megvalósításnak. Eltartott egy darabig, mire életre keltettem Sym kandallóját, ám ezt követően folyamatosan áradt belőle a hő és a fény a nappaliba, így bőven megérte a befektetett energiát... meg azt, hogy nélkülöznöm kellett a közelségét. De aztán nyújtottam a kezem és jött, átkaroltuk egymást a pokrócon állva, szenvedélyes csókunk vette kezdetét, miközben szépen lassan lefeküdtünk a földre. Egyre inkább zavart a soknak nevezhető ruha, ami rajta volt, hát nekiálltam orvosolni a dolgot. Készségesen segített, emelve teste porcikáit, így nem okozott különösebb gondot levetkőztetni. Csakhamar egyetlen bugyiban feküdt a pokrócon, én pedig gátlástalanul legeltettem rajta a szememet. - Gyönyörű vagy - hagyja el ajkaimat ez a pár szó a szemébe nézve. Ruhában is ez volt róla a véleményem, ahhoz nem kellett volna levetköztetnem, hogy megállapítsam ezt. Miért mondom ezt? Mert nem csak a testét néztem, hanem ami odabent is lapult benne... ez pedig sokkal szebbé tette számomra Symara-t, mint amit az amúgy is tetszetős fizikai valója láttatott. Felé helyezkedtem végül, ám megéreztem a kezét. Nem zavart, érezhette, ahogyan megtámaszkodtam felette és hagytam, hogy puha ujjai végigszántsák a testem, régmúlt csaták emlékeit borzolva. Töltény okozta lőtt sebek, ezüstfegyverek ütötte nyomok, egy-két komolyabb sérülés, melybe egy ember belehalt volna rég. Már csak hegek, emlékei azoknak az összecsapásoknak, amik megacéloztak, erőssé tettek, mind tetoválások alá zárva. Lehúz végül magához és ajkaink egymásra találnak, Sym gyengédsége pedig sokkal nagyobb hatással van rám, mint ha vadul tenné mindezt. Sokkal inkább adta át nekem ezzel, mi az, amit érez és ezért nem is vadítottam el a csókot. Nadrágom végül rólam is lekerül, feleslegessé válik innentől. Mikor végül elszakadtam, elindultam felfedezni a testét. Ajkaim folyamatosan érték apró testét, figyelve minden egyes rezdülésére, reakciójára. Nem kell magyaráznom, egyszerűen kerestem azt, hol a legérzékenyebb a párom teste, hol reagál leginkább kényeztetésemre, hogy ezzel is közelebb hajszoljam őt ahhoz, ami ránk vár. Nem voltam rest végigcsókolni őt, nyakán, keblein, hasfalán át egészen a belső combjáig, miközben megállás nélkül simogattam szinte. Miközben haladtam, megtaláltam én is annak a sebhelynek a lenyomatát, ami miatt felnyögött még korábban. Egy darabig néztem, majd alig hozzáérve húztam végig rajta az egyik ujjamat, majd, ha nem ellenkezett, odahajoltam oda is adni neki pár puszit. Végül megérkeztem lentre, onnan mosolyogtam Sym arca irányába. Boldog, szerelmes, érzelmektől túlfűtött mosoly volt, melyet ő váltott ki belőlem az órák folyamán... és csak neki szólt ma minden, amit este érzett belőlem. Ám most némi gonosz fényt is láthatott volna benne. Eltávolítottam róla a bugyiját is, hogy teljesen meztelen legyen, majd ajkaimmal hajoltam a lábai közé, hogy így kínozhassam meg kicsit. Nem tartott sokáig, de ki tudja, mennyinek érzi a felizzott test. Végül visszatértem hozzá... már ha korábban nem rántott magához.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Az életben vannak olyan pillanatok, amikor az józanész egyszerűen elveszik a ködben, amikor kiáltozhat bármennyire is, hogy itt van, mert senki se hallja meg. Néha a szív, a vágyak és az érzések tengere túlzottan erőre kap és többé nem számít más, csak az, hogy elérje azt, amire hivatott, hogy kiteljesedjen és elhozza azt a mámorító pillanatot, amiben mindenki el akar veszni. Ki hosszabb, ki rövidebb időre. De ez több volt puszta vágynál, ez nem csak arról szólt, hanem minden olyan érzésről, ami szép lassan bukkant elő az erdőben, ami végül egymás karjaiba sodort, olyan érzésekről, amik nem csak erre az éjszakára szóltak, hanem tovább is. Amelyeket néha oly nehéz szavakba önteni, esetleg elmagyarázni másnak, hiszen ezt érezni kell. Érezni azt, ahogyan a szív dobban, az íriszekben meg a szerelem apró szikrái csillannak. Mind a ketten tudtuk azt, hogy egyetlen egy pillanat is képes arra, hogy kicsit megtörje eme mámorító és magával ragadó érzést, kavalkádot, s talán pontosan emiatt is ijedtem meg abban az ezer évesnek tűnő, pedig csak pár perces csendben. Nem akartam, hogy vége legyen, hiszen még csak most kezdődött, és ha már most ennyire felemelő, akkor mi jöhet még később? A pajzsunk nem volt fent, s ahogyan az érzéseim, energiáim eddig is körbe lengték, így azon se lepődtem volna meg, ha esetleg megérezte volna azt, hogy kicsit megijedtem, de aztán egyetlen egy csók képes volt minden démont messze űzni és újra visszavarázsolni szép lassan oda, ahol a megszólalásom előtt jártunk, abba a ködbe, ami akár a vesztünket is okozhatná…
Talán sokan nem értettek volna meg minket, vagy azt, hogy miként lehetséges ez, ahogyan talán magam sem hittem volna el, ha csak látom ezt és nem átélem, de az érzések tengerében lappangó dolgokat nehezen tudtam volna szavakba önteni. Nem akartam elfutni, nem akartam meghátrálni se, csak el akartam veszni az ölelésében, csókjainak és érintésének köszönhetően egyre jobban… és örökre... Nem érdekelt a lakás se, csak ő, mintha másodpercek alatt törpült volna el a világ, de nehéz is lett volna bármi másra figyelni, hiszen érintései perzselték a bőrömet, egyre inkább nőtt bennem a vágy, s én se voltam rest kicsit játszadozni vele, még ha ehhez egy kisebb önuralmat kellett is gyakorolnom. Magamon éreztem a perzselő pillantásait, aminek köszönhetően még inkább nőtt bennem a vágy, a vágy, hogy minden apró porcikáját megismerhessem, s hogy együtt vesszünk el ezen az ösvényen… újra és újra… Szavaira pedig csak egy boldog, vágyakkal fűszerezet pillantás volt a válaszom, illetve egy boldog mosoly, ami csak neki köszönhetően jelent meg. Ő tette ezt velem, de csöppet se bántam… Egyetlen egy pillanatát se bántam meg a találkozásunknak, még ha tele is volt bőven meglepetéssekkel. Miközben „útra keltünk” elvesztem az újabb „ölelés” és csókok halmazában, míg végül a kanapén nem találtam magamat. Alsó ajkamba haraptam párszor, s úgy figyeltem őt. Minden apró mozdulatát és éreztem, hogy egyre nehezebb ott ülnöm és várnom, de szerencsére hamarosan újra a karjai között lehettem, újra megízlelhettem „rabul ejtő” csókját, miközben egyre lejjebb és lejjebb kerültünk, míg végül nem feküdtem a hátamon és ő fölöttem. Pár pillanattal később pedig a vizes ruhadarabok is lekerültek rólam és nem maradt más, mint a csupasz valóság, vagyis még az egyik fehérneműm továbbra is elrejtette a testem egy-egy apró szegletét... Amikor meghallottam szavait és magamon éreztem a fürkésző pillantásait, akkor már nem tehettem semmit se, egyszerűen apró pír szökött orcámra, így adva neki egy kisebb piros színt... Nem lepleztem előle, nem titkoltam, hiszen ő váltotta ki belőlem, hiszen pontosan tudtam, hogy nem csak amiatt mondja, amit most lát, hanem a korábbi dolgok miatt is. Ez nem csak a felszínről szólt, hanem sokkal mélyebben vert gyökeret és mintha eddig csak arra várt volna, hogy végre egymásra találjunk, és utána egyszerűen elszabadulhasson. Közelebb jött, s ekkor találtak ujjaim a felsőtestére. Lassan haladtak végig minden észrevett apró seben, hegen, s közben hol őt figyeltem, hol pedig az ujjaim nyomát követtem, miközben az energiám körbelengte a köztünk lévő teret, s talán még közelebb édesgette őt hozzám. Végül pedig egy meghitt és minden érzelmet eláruló csókkal ajándékoztam meg Nicholas-t. Nem kellett beszélnünk, mert a tetteink és az érzelmeink káosza egyszerűen körbelengett minket, s tudtuk azt, hogy a másik mit is érez, aztán pedig lassan elindult lefelé. Ajkaival érintette hamvas bőrömet, aminek köszönhetően egyre hevesebb lett a légzésem és nem voltam rest egy-egy vággyal átitatott sóhajjal is a tudtára adni azt, hogy mennyire is élvezem azt, amit művel. A lábam köze, a hasam pedig egyre többször rándult görcsbe, hiszen úgy járta be a testemet, mint amikor a mester játszik a hangszeren. A testem pedig nem volt rest minden apró érintésére valamilyen rezdüléssel reagálni, miközben a szívem is egyre hevesebb ütemre váltott. Ujjait gyengéden húzta végig a sebemen, azon, ami még mindig nem teljesen gyógyult be, hiszen viszonylag friss volt még. Nem húzódtam el, hagytam, hogy az ujjai bejárják azt a területet, majd ajkaival érintse meg, mintha azzal képes lenne eltűntetni. Majd ahogyan egyre lejjebb ért úgy kezdett egyre hevesebb lenni a légzésem is. A csípőmet megemeltem, hogy az utolsó textília is könnyedén lekerülhessen rólam, a pillantásunk egymásba fonódott, amiben minden érzés, minden ki nem mondott szó felelhető volt, ahogyan az is, hogy ez csak a másiknak szól, hogy nem csak elvenni akartunk – ahogyan nem is tettük-, hanem sokkal inkább adni is a másiknak, s együtt elveszni abban a pillanatban. A testem már szinte lángokban állt, amikor megérzem ajkának, vagy éppen nyelvének játékát a legérzékenyebb pontomnál. Azt a játékot, amivel még inkább abba az irányba lökött, amire annyira vágyam. Ujjaim a pokróc köré fonódtak, ajkaimat sóhajok hagyták el, még talán a szemeim is egy pillanatra lecsukódtak, hogy még inkább át adjam magam annak a bizonyos érzésnek, majd egyik kezemmel kicsit hajába is túrtam, mellkasom pedig egyre gyorsabban emelkedett és süllyedt. Nem tudom, hogy mennyi ideig tarthatott eme játéka, de egy örökkévalóságnak tűnt azokban a percekben, de természetesen nem kaphattam meg azt, ami felé egyre inkább lökött, – de csöppet se bántam -, visszatért hozzám, egy pillanatra elvesztem újra ama szempárban, amiben ma már oly sokszor, s hamarosan pedig „befogadtam” őt egy sóhaj kíséretében, ami oly mélyről tört elő, mint talán eddig még egyik se. Rövid idő múlva már nem csak a szívünk járt ugyanarra a dallamra, hanem a testünk is egy ütemre járt, egymást kiegészítve, miközben egyre inkább ránk telepedett az a bizonyos köd, s egyre inkább a peremen táncoltunk a mindent elsöprő érzésnek. Szívünk ritmusa, szapora légzésünk, sóhajaink és a tűzropogása töltötte be a teret, miközben testünk egyre inkább „egybeforrt”.
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Egyszerűen csak engedtem, hogy elragadjon magával az éjszaka hangulata, megrészegítsenek Sym energiái, szépen lassan a józan észnek még az írmagját is kisöpörjék a tudatomból. Minden egyes eltelt perc, másodperc egyre jobban sodort tovább, s a helyzet az, ezt egyáltalán nem bántam. Szerettem tudatosan irányítani az életemet, ez igaz, de voltak pillanatok, mikor ettől érdemes volt megszabadulni és csak sodródni. Mert ez volt az, ami képes volt még a több száz éves farkasok számára is valami újként hatni, meglepni őket, hogy bizony lehetséges, ha eddig nem hittél benne. Nos, én pedig jobb, ha elkezdek hinni benne, mert nagyon is valóságos volt, ami történt velünk. Megfogott a pillanat, magot vetett mindkettőnk tudatába hosszú szemkontaktusaink alatt és szépen lassan virágot bontott, összekötött minket. Még ha voltak is pillanatok, mikor megakadtunk, de aztán mégse volt "menekvés", hiszen visszatértünk ahhoz a bizonyos dologhoz, menthetetlenül borulva bele abba a bizonyos árokba, lerántva egymást jó mélyre, hogy ne tudjunk kimászni belőle... de nem is akartunk. Voltak viszont pillanatok, mikor talán megtörhetett volna a varázs. Mikor szépen összeomolhatott volna az alapjait éppenhogy lerakott, ingatag kártyavár. Éreztem, hogy fél Sym, mikor vallomást tett nekem, kezeim között tartottam, éreztem a remegését, félelmét, hogy már elveszíthet... de nekem egy másodpercig se fordult meg a fejemben, hogy emiatt itt hagyjam őt. Önérzetes voltam, de éreztem, mit veszíthetek vele, pontosabban kit, ha így teszek. Nem érte volna meg számomra és lássuk be, múló dologról volt szó. Számomra már csak egyetlen lépés maradt így: csókommal oldani fel a félelmét, tovább taszítva magunkat. Mert nem csak ő nem akart engem elveszíteni... de én se őt...
Valószínűleg sokan összevonnák a szemöldöküket, ha ezt az egészet látnák, de nem érdekel. Ma semmi se érdekelt annyira, mint Symara és a hozzá való, friss kötődöttségeim. Talán páran nem fognak jó szemmel nézni érte rám, megint mások irigykedni, de az igazság az, hogy ez egy olyan dolog, amit vállalni kell. De amúgy is annyira lökött előre a szenvedély, hogy kevésbé foglalkoztam ilyenekkel. Bár szerintem ez a lakásban nyújtott teljesítményemen is meglátszott, inkább nem gondoltam bele, milyen takarítást fogunk tartani másnap... gondoltam egyáltalán rá? Nem hiszem, túlságosan a jelenre voltam koncentrálva. Pimaszkodásával érezhette, hogy húzza az idegeimet, hiszen belassult a vetkőzésével az esemény kissé. Mégis be tudtam érni azzal, hogy támaszkodtam mellette az asztalon és figyeltem, mit csinál... de szememben láthatta, mit tennék már legszívesebben vele. Talán itt döntöttem el, hogy bizony ezért kapni fog majd később, csak jussunk el odáig. A rögtönzött háztúrát követően végül megállapodtunk a nappaliban, ahol kicsit szétváltunk. Én a tűzhellyel foglalatoskodtam, míg ő rám várt, éreztem türelmetlenségét... én pedig jót mulattam rajta, talán emiatt kissé lassabban ment a dolog, mint általában menne... csak egy egészen kicsit... ááá, nem direkt. De nem húztam sokáig, mert engem is hívott a nő tekintete a hátamon, kedvesem energiájának vibrálása. Túl csalogató volt ez most, ahogyan végül megoldottam a hangulatvilágítást. Újra egymás karjaiban találtuk magunkat, s hamarosan már a pokrócon feküdtünk, azon foglalatoskodtam, hogy kibújtassam a ruhájából, felfedve, mit fed a ruhája. Végül láttam a majdnem összképet és mondtam, ami a szívemből jött. Lehet Sym-et a legtöbben sokkal inkább mondanák átlagosnak, de szépnek, mint ennél többnek. Én nem estem bele ebbe a kategóriába. Megnyílt előttem, s bár nem ismertem a múltja minden egyes kis rezdülését, de megmutatta, ki ő. S tetszett, amit láttam... tetszett az összkép, amit láttam. Az angyali vigyor, kedves gesztusai, de mégis a pimasz természet, nevetésének csilingelése, teste kellemes vonulatai, a belőle sugárzó élettel teliség, mely engem is áthat, húz magához. Sokkal gyönyörűbbé tette mindez számomra, mint akármely nőt, akivel összesodort eddig a sors. S igen... ő az én párom. Piszok mázlistának éreztem magam. Lassan rámásztam újra, ujjai a testemet barangolták be, mint ha csak olvasni akarna a sebhely történetéből, átérezni, ami a bekapása pillanatában átfutott rajtam. Én csak mosolyogtam rá, miközben tette, amit, mielőtt lejjebb engedtem volna magam és újabb csókban forrjanak össze az ajkaink. Semmi vadulás, semmi szenvedély... csak egy lágy csók, amire őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek még. Nem kevés hatással van rám Sym, olyan dolgokat hoz elő belőlem, amit azt hittem, már elveszett. Nagy volt a csábítás, hogy már ekkor tovább lépjek, de úgy döntöttem, megadom a nőnek, amit megérdemel. Ajkaim a testén barangoltak, minden egyes porcikáját, ahol úgy gondoltam, örömöt tudok szerezni a páromnak. Ismerni akartam a testét, tudni, hol szereti igazán, ha megérintik, hogy még ezzel is tovább fűtsem az amúgy is túlhevült hangulatot és ha éreztem ,hogy nagyobb hatást gyakorlok rá, nem voltam rest megállni ott egy darabig. Gátlástalanul élveztem, ahogyan teste reagál a tetteimre, hol megfeszül, hol kéjes sóhajok hagyják el a száját. Csak megerősítést nyertem abban, hogy élvezi, amit vele teszek. Egy rövid ideig megálltam a sebénél, nem hagyva ki azt a részt sem, mint ha valami fertő lenne. Nem tudom, ki tette ezt vele, de ne merészeljen az utamba kerülni. Végül tovább haladtam, egyre jobban éreztem, ahogyan kedvesem lélegzése káoszba fullad, teste felforrt tetteimtől. Ránéztem, összekapcsolódott tekintetünk, élvezetet láttam kéjtől elhomályosodott szemében, miután megszabadítottam a bugyijától... de még csak most várt rá a valódi tortúra, ahogyan kényeztetni kezdtem. Egyből éreztem a hatást és voltam olyan megáltalkodott, hogy ne eresszem egykönnyen. Megmondtam, hogy lesz még böjtje a gonoszkodásának. Élvezettel "kínoztam" a nőt, hogy újra és újra átcsapjon testén a felhevült szenvedély, miközben egyre csak hajtottam őt. De nem akartam, hogy át is essen. Végül könyörültem rajta és feljebb emelkedtem, s miután megszabadultam én is az utolsó ruhadarabtól bújtam oda hozzá, végigsimítottam az arcán és most én leheltem egy lágy csókot felhevült ajkára... pajzsom közben leengedtem gyakorlatilag leheletnyire, annyira, hogy semennyire se fogja fel a bennem tomboló érzéseket. Érezze, mit váltott ki belőlem, mennyire vágyok rá és hogy... hogy mennyire szeretem őt. Egy szó se kellett most... semmi ilyesmi, minden más beszélt helyettem... s végül a tettek is, ahogyan egy határozott mozdulattal merültem el a nőben. Jóleső sóhaj szökött ki mindkettőnk száján, s miután elhelyezkedtünk, mozogni kezdtem benne, s amennyire helyzete engedte, ő is tette. Kezeimet a hóna alá dugtam be, támaszt nyújtva, de még így is hozzá préselve magamat, hogy ne amennyire csak lehet, testemen érezzem az övét. A tánc pedig, amit együtt jártunk el, fokozatosan váltott át szenvedélyesre. Nem voltam vad vele, követelőző, de fűtött a vágy, hogy ne csak én, hanem mindketten megéljük az együttlét gyönyörét, mindezt pedig úgy, hogy megőrjít minket a kéj, ahogyan még a tűz melege is jótékonyan hevít. Így hívtam őt egyre gyorsabb, egyre hevesebb ütemre, ajkaim hol az övét keresték, hol nyakát ajándékozták meg csókokkal. De hol csak a szemébe néztem mélyen, mint oly sokszor ezen az estén, közvetítve felé mindent, amit iránta érzek... és hogy jól emlékeim közé véssem az övét... akárcsak szeretkezésünk minden egyes másodpercét.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Ennyi évvel a hátam mögött már jól tudtam, hogy mindenképes pillanatok alatt megtörni, elillanni, mintha sose létezett volna. S bármennyire is váratlanul robbant be az életembe, - amit egyáltalán nem bántam-, pontosan annyira nem akartam, hogy csak egyszerűen elillanjon és kiderüljön, hogy ez az egész csak egy álom volt... Ha pedig ez az egész álom lett volna, akkor azt kívántam volna, hogy sose ébredjek fel. De minden apró rezzenésének, pillantásának, érintésének köszönhetően egyre inkább képes voltam elhinni, hogy ez a valóság. Magam sem tudom már, hogy mikor éreztem utoljára ennyire erős kötödést bárki iránt is, de talán még sose... Lehet, hogy nem mondtuk ki hangosan azt, hogy szeretlek, vagy a párom vagy, de talán jelenleg ez nem is volt olyan nagy gond, hiszen pontosan éreztük azt, hogy a másik mit érez, az energiái és a tettei tökéletesen elárulták őt. A lepel pedig újra és újra kicsit lejjebb hullott, néha egy-egy szónak köszönhetően, míg máskor egy-egy ruhadarab megválásával vagy éppen pajzsunk egyre lejjebb eresztésével közeledtünk a csupasz valósághoz… S semmi se állhatott az utunkba, még egy „apró” vallomás se, hiszen megfoghatatlan és talán kicsit felfoghatatlanul erős kötödés alakult ki közöttünk még ilyen rövid idő alatt is.Mintha csak két lélek újra egymásra talált volna hosszú bolyongása során, végre meglelte volna ama ölelést, amiben úgy érzi magát, hogy hazatért és többé nem akar soha többé élni nélküle... oda akar újra és újra visszatérni…
Bármennyire is volt ma mámorító minden, bármennyire is nem érdekelt semmi se csak ő, Nicholas, a kedvesem. Tudtam, hogy nem biztos, hogy később is ennyire egyszerű lesz, s nem is miattunk, hiszen mi könnyedén találtuk meg a harmóniát, túl könnyedén kúsztunk a másik bőre alá, hogy utána csak kibéreljünk egy kis helyet a másik szívében és felforgassuk fenekestül a másik életét, hanem sokkal inkább mások miatt. Mind a kettőnknek van múltja, barátai, ellenségei vagy éppen exe ebben a városban, vagyis gondolom. Ahogyan azt is tudtam, hogy hiába vannak itt több száz éves farkasok számukra is eléggé fura lehet, hogy pár óra alatt, egy este alatt ennyire erős kötödés alakulhatott ki közöttünk. De most még se érdekeltek ők, s tudtam, hogy nem is fognak, mert érte harcolni fogok, azért, amivel megajándékozott, aminek köszönhetően eme sok érzés – amiket alig lehet szavakkal leírni – a felszínre jutott. A szenvedély egyre inkább magával sodort, miközben a levegő egyre inkább fülledtebb lett, a szikrák szinte tapinthatóak közöttünk. Én pedig egyszerűen hagytam, hogy magával „rántson” eme ösvényen, eme örvényben együtt vesszünk el. Még a lakásom épsége se érdekelt, mert csak az számított, hogy vele lehettem. Egy kis játszadozás azért most is felütötte a fejét, de láttam a szemében, hogy azért nem kis önuralomra volt szüksége, hogy közben visszafogja magát. S volt egy olyan sejtésem, hogy ez a pimasz kis húzásomért kapni fogok hasonló pimaszságot később… Pokróc landol a földön, miután a tűz gyulladt a kandallóban, hogy a szobát még inkább különlegessé tegye, hogy még varázslatosabb legyen, mintha tényleg csak egy ábránd, egy álom lenne. Gyengéd és szerelem teljes csók övezi a lefelé vezető utunkat, hogy utána a vizes ruhadarabok mellettünk leljenek „menedékre”. A kandallóból áradó fény ölelt körbe minket, ahogyan az érzéseink is, hiszen nem voltunk restek cirógatni azokkal se a másikat, mintha csak azt akartuk volna, hogy egyre inkább forrjon a levegő… pedig már így is szinte tapintható volt a köztünk lévő vonzalom és érzések tömkelege… Bókjának köszönhetően apró pír tarkítja az arcomat, de nem bánom, hiszen ő csalta elő ezt is. Figyeltem őt, elvesztem újra, s újra, miközben megannyi érzés újra és újra hatalmába kerített. S minél több ideig figyeltem őt, minél több időt töltöttem a közelében, annál inkább tudtam azt, hogy a világ legszerencsésebb női közé tartozom. Mondhatnám azt, hogy a szavaival, a játékosságával, a szemével és még sok hasonló dolgot, hogy mivel fogott meg, de még se tudtam volna igazán egyet kiemelni. Mert pontosan azért szerettem őt, amilyennek eddig megismertem, amit neki köszönhetően érezhettem, vagyis nem egy dologgal fogott meg, hanem a lényével… Amikor pedig közelebb jött, akkor ujjaim elkalandoznak, ahogyan nem sokkal később pedig ajkai kalandoznak el a testemen. Minden apró szegletét szinte érintve, miközben a szívem egyre hevesebb dallamot járt, a testem minden apró porcikája egyre inkább életre kelt és a vérem szinte felforrt, a testem egyre inkább felhevült eme bódító pillanatokban… S ő ezt pontosan tudhatta a testbeszédemből, hogy mennyire őrjít meg ajkai gyengéd, de ugyanakkor perzselő érintéseivel. Fogalmam sem volt arról, hogy miként lehet valaki ilyen hatással rám, miként képes erre, de nem is nagyon kerestem választ, sokkal inkább csak hagytam, hogy az élet tovább sodorjon vele együtt… Nem voltam büszke a sebemre, hiszen lehettem volna óvatosabb is és akkor ez nem történik meg, de előle még se szégyelltem, hiszen jelenleg az is hozzám tartozott és részben azt is sugallta, hogy az élet még se mindig olyan békés, mint amilyennek tűnik. A veszély mindig ott lappang a sötétben, de most nem érdekelt. Csak ő volt és a neki köszönhető érzések.. Ő volt a második olyan személy, aki tudott a sérülésemről. Balthazar volt az első, hiszen még is csak ő látta el a sérülésemet, amikor pedig Nicholas ajkaival érintette meg a sebet, akkor egy jól eső bizsergés járta át az egész testemet. Hamarosan pedig az utolsó felesleges ruhadarab is lekerült rólam, a tekintetünk egymásba fonódott rövid időre, láttuk azt, hogy mind a kettőnket mennyire elbódított az elmúlt percek, hogy mennyire egymás hatása alákerültünk, mintha csak bódulat köde, fátyola telepedett volna ránk. Nem sokkal később pedig megtapasztaltam egy újabb „játékát a testemmel”, vagy legalábbis egy bizonyos ponton. Egyre inkább őrületbe kergetett vele, minden egyes tettével egyre közelebb kerültem ahhoz a bizonyos ponthoz, a mindent elsöprő érzéshez, de nem adta meg, könnyedén nem… Könnyedén játszadozott, miközben a testem egyre inkább a szenvedély lángjaiba borult, aztán egyszer csak „megkegyelmezett” nekem, vagy legalábbis valami olyasmi. Könnyedén szabadította meg magát az utolsó zavaró textíliától, hogy utána feljebb tornázza magát. Testünk néhol egymáshoz simult, a légzésem még mindig eléggé szapora volt és még mindig kicsit a korábbi tettének a hatása alatt álltam. Amikor arcomon végig simít, akkor újra elvesztem abban a gyengéd érzésben, a szemeimet is egy pillanatra lehunytam, majd pedig viszonoztam a gyengéd és megannyi érzésről árulkodó csókját… éreztem, ahogyan a pajzsát leengedi, a kiszökkenő érzések szinte megrohamoztak és tovább löktek afelé a bizonyos pont felé, s közben az én pajzsom is szinte teljesen lehullt, hiszen nincs mit titkolnom. Az érzelmeim pedig még inkább utat nyernek maguknak, hogy Nicho-t körbelengjék… Megannyi szó helyett beszél a pillantásunk, az érzéseink tömkelege, ami szinte úgy borított be minket, mint egy lavina – de jó értelemben – rövid ideje ismertük egymást, még is a szerelem, a szeretet már is egymás karjaiba sodort, s nem csak ma estére és nem csak addig, amíg a vágyaink be nem teljesednek, hanem sokkal továbbra is… Pár pillanattal később pedig már a testünk is táncra kélt, talán a szívünk ritmusa és a tűzropogásának a hangja volt a dallam hozzá, ki tudja… A mámor sejtelmes köde egyszerűen csak ránk telepedett, a vágyaink egyre inkább sodortak minket a beteljesedés felé, de még se volt egyikünk se vad, vagy éppen követelődző… Nem csak ő vagy én akartunk elveszni abban az érzésben, hanem együtt szerettünk volna és ez volt a lényeg… csak az számított, hogy együtt éljük meg ama pillanatot… Együtt mozogtunk, kiegészítve a másikat, s így alkotva „tökéletes párt” eme „tánchoz”, ami egyre inkább szenvedélyesebb lett, illetve az ütem is egyre gyorsabb lett, miközben kezem, vagy éppen ajkaimmal érintettem őt, vagy éppen ő engem. Sóhajok lengték be néha a helységek, miközben a kéj egyre inkább nagyobb lett. S bármennyire is bódította el eme „köd” elménket, mert így is figyeltünk a másik rezdülései, úgy, mint akik sose akarják elfeledni az első együtt töltött éjszakájukat. Aztán pedig egyszerűen a gát átszakadt, a testem meg remegett, sóhajom töltötte be a szobát, amibe a neve egy részlete keveredett… S hagytam, hogy egyre inkább magával ragadjon a mindent elsöprő, mindent megsemmisítő érzés. Főleg akkor, amikor ő is elérte azt a bizonyos pontot, hogy utána együtt vesszünk el benne…
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Vannak olyan pillanatok még a vérfarkasok életében is, amikor egyszerűen csupán meg kell ragadni egy áramlatot, felszállni rá és hagyni, hogy tovalökjön. Pontosan ezt tettem most is. Igen, igen, tudom, sok évszázad ott van a hátam mögött és kellőképpen komollyá formált az idő, vagy akár keménnyé a rengeteg összecsapás, melyeknek magamon hordom a lenyomatát. Mégis, ennek ellenére tudtam azt, hogy ugyan már gyerekek, nem kell mindenkinek mindenáron megjátszania a marcona, én vagyok a tökös hím, reggel kelek, fekszek ezzel típust. Nagyon sok példáját láttam már annak, hogyan végezte az ilyen farkas. Nagyjából egy üres héj maradt, mire átlépte a 300-at, melyet olykor csak a kötelesség tudat vagy valamely más, számára rögeszmévé vált gondolat fogott össze. Nálam se sokon múlt azért ez. Hogy nem váltam olyan farkassá, aki mindenért támad, mindenért csontot tör, végtagot tép le. El tudtam kerülni ezt végül, mert lett miért nem teljesen befordulni. Valahogy mindig akkor találkoztam valakivel, aki kihúzva tudott tartani engem a gödörből. Nekem pedig ez bőven jó volt így. Szerettem olyan lenni, amilyen, még ha más csóválja is a fejét. De nem hagytam, hogy az ilyen gondolatok, vagy akár a múltunk szeletei megtörjék a pillanatot, még Sym vallomásának sem engedtem, hiába próbált be egy ilyet az élet. Ez a múltunk volt, s bármennyire is adtam neki nagy jelentőséget, most maradjon csak távol. Most a jelenben kell élnünk... hogy legyen jövőnk... legyen közös jövőnk... mert ez volt az, amit őszintén akartam, mióta elcsattant az első csókunk. Jó volt együtt lenni Symmel... mint ha egy darabot találtam volna meg magamból.
Sajnos ez az élet nem arról híres, hogy könnyen adja a dolgait. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy néha nagyon könnyen oda tudja adni, de aztán elvenni még annál könnyebben. S hogy ez miben nyilvánul meg, az teljesen mindegy, nemigaz? A "lényeg" csak az, hogy igyekszik elvenni, ami van, mert ezt tartja megoldásnak. Akár rossz pletykák, akár egy-egy beleszóló képében, vagy akár jóval drasztikusabban is. De már most tudtam, hogy ezt nem fogom engedni. Lehet, hogy könnyelmű kijelentés volt, vagy már volt ilyen jellegű megjegyzésem a múltban és baromira nem tudtam betartani, de most úgy éreztem, elég erős leszek hozzá. Volt miből merítenem a saját erőmet is beleszámítva, abból az érzésből, mely összekötött engem Symmel, erősen kapaszkodott belém és egyre mélyebbre igyekezett furakodni, hogy még véletlenül se szakadjon ki a helyéről, ne engedjen semmiféle törést. Nem akartam, hogy mindez veszendő menjen. Lehet kiabálni rám, hogy Nicho, de hisz alig ismered, azt se tudod, ki ő, mi ő! Nem számított jelenleg. Ez egy olyan éjszaka volt, amikor semmi ilyesmi nem számított. S tudom, lesz még időnk megismerni a másikat, annak akár sötét időszakait is. Most viszont még nem jött el annak a pillanata. Most csak meg akartuk élni ezt a nagyszerű éjszakát, egymás karjaiban, csókjaival övezve, fürödve energiáinkban... vagy éppen kitéve magamat egy módfelett pimasz nő praktikáinak, melyek nem is maradtak viszonzatlanul az este folyamán. Lassan döntöttem hátra a testét, mígnem minden hajlékonyság ellenére végül emeltem rajta kicsit és lefektettem a földre, hogy a pokrócon folytassuk, amit elkezdtünk. A tűz lassan teljes erejével lobogott a kandallóban, lángnyelveinek világa vetett árnyékot ránk, táncolt Sym arcán, nyalta körbe a testünket, megteremtve a maga atmoszféráját. Bennem volt annyira a pillanat heve és a türelmetlenség, hogy talán nem teljesen használható állapotban szedjem le a ruhát a nő testéről, de végül kegyelemben részesült a sok lucskos textil. Az elém táruló látványról pedig mindent elmondott az, ami Sym-nek is mondtam. Lehet kissé gátlástalanul legeltettem rajta a szememet, azon a tetszetős külsőn, de olykor a szemem sokkal mélyebbre nézett, mint a külső borításként jelentkező bőr. Lelkébe, melyből egyre többet mutatott meg nekem, érzései tapinthatóak, áthatnak, érzem az összeset, amit nekem szán. Oly őszinte, olyannyira nekem szólna, hogy meg se fordul a fejemben, ez talán átverés, vagy esetleg illúzió. Volt benne nem kevés "ez túl szép ahhoz hogy igaz legyen" érzés, de már elfogadtam, hogy ez igaz. Hogy mégiscsak elragadhat valakit a szerelem érzete rövid idő leforgása alatt, hiába lehet erre legyinteni, hogy a-aaa, ez hülyeség. Nem hülyeség onnantól, ha valóban megéled. Ez tipikusan olyan dolog, amit meg kell tapasztalni ahhoz, hogy értékelni tudj. Én pedig igyekeztem a lehető legjobban kifejezni számára, mik is tombolnak bennem iránta. Biztos voltam benne, hogy érzi, elvégre ha én érzékelem az ő érzelmeit, akkor fordítva ez bőven igaz, de én sejtetésnél többet akartam. Kézzel fogható bizonyítékot adni neki, hiába volt már köztünk tapintható minden érzelem lassan, vetettek szikrákat a szemeink, akárhányszor egymásra néztünk. Nem, én végigcsókoltam a testét, s bármennyire is nem voltam vad vele, éreztem, hogy miket váltok ki belőle. Ajkaim játékával, apró testének simításával, minden egyes mozdulatommal közvetítettem felé. S módfelett élvezetes volt azt érezni, ami visszajelzésként érkezett hozzám. Ahogyan Sym-et nemhogy nem hagyják hidegen a tetteim, de teste minden egyes mozdulata, általa kiadott hang természetes reakciót közvetített nekem. Minden egyes sóhaja, kéjes nyögése, arcán átfutó élvezete biztatás volt számomra, hogy csináljam csak, mert szereti, amit teszek vele. Nekem pedig ez is volt a célom. Felemelni őt az egekbe, hogy ne is lásson szinte a kéjtől, mielőtt táncra hívom. Csókjaim hálával csattantak testén, nem hagyva ki a sebét sem. Egyre csak fűtöttek a nő minden egyes procikájának rezdülései, az érzete, hogy lassan teljesen elveszti a kapcsolatát a külvilágtól... a tekintet, amit egymásra vetettünk, gyakorlatilag perzselte mindkettőnkt testét, hiszen minden benne volt, amit csak kimondhattunk. Vonzalom... szenvedély... a másik iránti vágy... de nem voltam rest rajta megtorolni a korábbit sem, ahogyan alsó ajkait "csókoltam" meg és hoztam számára az igazi tortúrát. Valahol nem nagyon értettem, hogy bírta ki mindezt. Nem úgy, hogy hogyan nem esett át a másik oldalra, mert azt éreztem, hogy egyre közelebb jár. Hanem hogy hogyan nem jön el számára az elég pillanat és húz magára, vagy kényszerít maga alá, mert már nem bírja cérnával. De nem történt ilyen, ahogyan a kéjtől kínozva tekergett a pokrócon. Valahol hízelgett nekem, hogy a harcias természetű nőt most ilyen szempontból két vállra tudtam fektetni. De nem akartam, hogy idő előtt vége legyen. Egy utolsó, kínzó mozdulat után másztam vissza hozzá, ajkaimmal igyekezve neki energiát adni a folytatáshoz, egyszersmind jelezve, itt vagyok, készüljön. Csók csatant az ajkán, viszonozva számára azt a korábbit, amit tőle kaptam és jóval mámorítóbb volt minden vad falásnál. Pajzsaink lassan teljesen megszűntek szinte, energiáink feszültek egymásnak, keveredtek el. Lassan már azt se tudtam, hol kezdődik az egyném és hol végződik az övé. Totális káosz volt ilyen téren a történet, ahogyan Ikina is folyamatosan körözött Aife körül, egyre közelebb simulva a nőstényhez. Talán ez is egy örökkévalóság volt, ahogyan a barna és a szürke szempár egymásba kapcsolódott... majd mint ha csak üzenni akartam volna neki, villant a szemem, hogy gyere, én pedig eggyé váltam vele. Táncunk lassan kezdődött, míg megéreztük, hogyan kell lépni, mennyire befogadó a másik, hagyja-e magát sodorni. De csakhamar megtaláltuk a közös ritmus, taszítva bele magunkat egyre gyorsabb, egyre szenvedélyesebb szeretkezésbe. Adni és kapni egyaránt akartam, miközben ott volt bennem a tudat, hogy ez teljesen más, mint az eddigiek. Rengeteg nő járt már az ágyamba, volt, akit szerettem, vagy csak egy éjszakára kellett. De ez most más volt. Hirtelen, megmagyarázhatatlan, de mégis megfogható... és én míg most is ki akartam ezt fejezni Sym-nek. Persze teljesen nem tudtam levetkőzni magam, egy-két csók a nyakán talán erősebbre is sikerül, mint kellene, de bennem csak az dolgozik, hogy megéljük a pillanatot, s még véletlenül se hagyjam hoppon a páromat, ne legyen vége a nagy pillanat előtt. Talán gyorsabban is végezhettünk volna, de az nem illett volna ide. Sokkal jobb volt így, ahogyan kiélvezhettünk minden kis momentumot. De egyszer minden véget ér. Sym légzése egyre kaotikusabbá vált, egyre nehezebben vette a levegőt, gyakrabban nyögött fel, én pedig mély sóhajokkal adtam tudtára, hogy nincs messze a pillanat... mely le is jött, ahol elhalt a neve az ajkaimon és elragadott minket a beteljesedés. Homlokomat tettem le feje mellé a pokrócba, ahogyan a mozgásom egyre lassabb lett, majd elhalt. Csendben pihentem, hallgattam Sym zakatoló szívét, figyeltem, ahogyan lassan rendeződni kezd a lélegzete. Lassan emelkedtem feljebb végül, fogtam két tenyerem közé a bájos arcot. Tekintetünk újra megtalálta egymást, őszinte örömöt, hálát mutatva meg neki, boldogsággal fűszerezve... s eljön a pillanat, hogy kimondok valamit... amit nem gondoltam volna egy ideje, hogy valaha ki fogok még életem során. - Szeretlek.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Tudod mi a szerelem? Látni azt, amit senki más nem lát. És hagyni, hogy a másik lássa azt, amit senki másnak nem akarsz megmutatni.
Mindenki követ el hibákat, láttuk azt, ahogyan a számunkra fontosak esetleg meghaltak, ahogyan a vesztükbe rohantak, ahogyan azt is engedtük már, hogy talán a porba dobják a szívünk darabjait és megtapossák. Hagytuk azt, hogy kiforgassanak abból, akik valójában voltunk, egyszerűen csak elvesztünk és talán a hittünk megrendült, vagy éppen átalakult. Több, mint 300 évig nem élhet csak úgy az ember, minden egyes lépésének szinte története van, minden egyes lélegzetvétellel talán egy apró darabot szakítanak ki belőlünk, miközben csak sodródunk és sodródunk árral, míg végül egy pillanatra megállunk és valakinek a karjai közé sodor az élet. Olyan személy karjai közé, akihez valami megfoghatatlan és titokzatos erő lök. Nem akarsz elfutni, nem akarsz válaszokat kapni, csak elveszni azokban az érzésekben, hiszen hazataláltál, érzed legbelül, még ha hangosan ki sem mondod. Egyszerűen csak az apró megtört, elveszettnek hitt darabok újra kezdenek összeforrni, s csak neki köszönhetően. Nem értesz semmit se, de azt még is tudod, hogy itt a helyed, mellette és soha többé nem akarsz sodródni, vagyis csak vele, ugyanazon az ösvényen… Számomra Nicholas pontosan ezt jelentette, az otthont, a biztonságot, de magam se értettem, hogy miként lehetséges ez ilyen rövid idő alatt, de néha nem kell érteni a dolgokat, egyszerűen csak érezni kell és ez talán pontosan ilyen volt….Ő volt az a személy, akivel szerettem volna jövőt építeni, ha kell, akkor akár küzdeni is fogok a jövőnkért, de éreztem, hogy ezek az érzések nem csak mára szólnak, nem csak eme hideg éjjelre…
A boldogság pontosan olyan, mint a pillangó… Bármikor elillanhat, ha úgy tartja kedve, viszont ha túl erősen ragaszkodsz hozzá, akkor meg egyszerűen meghal… A boldogság sose járt egyedül, hiszen akadályok nélkül sose lennék képesek megbecsülni azt, ami igazán fontos számunkra… A gyarló emberi teremtmények sok esetben ilyenek, ahogyan az is elég sokszor jellemző rájuk, hogy néha képtelenek elfogadni a másik boldogságát. Ha ők nem lehetnek azok, akkor más se legyen az. De tudtam, hogy ezt a boldogságot senki se lesz képes elvenni, ahhoz túl erős kötelék font minket körbe, hogy csak oly könnyedén bárki is szétszakíthassa… Talán lesznek pletykák, megjegyzések, de vállalom, hiszen tényleg olyan volt az egész, mint a villámcsapás… Hirtelen érkezett és a lehető legváratlanabbul, de még is túl jó volt. Nem akartam arra gondolni, hogy egyszer ennek akár vége szakadhat… Tűz különleges árnyakat rajzol a helység falaira, vagy éppen rajtunk volt látható a tűzjátéka, mintha csak valami vásznak lennék, amin a természet szeretne alkotni. A szél pedig a teraszon található csengőkkel játszadozott néha… Néha tovareppent és csend telepedett kintre, míg máskor nem volt rest a tűzropogása és a szívünk ritmusa mellé egy másik dallamot is belecsempészni. Hátam a pokróchoz simult, a pillantásommal őt fürkésztem, mintha csak olvasni szeretnék a sorok között, vagy éppen elmémbe vésni az „ismeretlen”, Nicholas minden apró porcikáját, tettét vagy éppen rezdülését. A koszos és vizes ruhadarabok még azelőtt lekerülnek rólam, mielőtt esetleg eláztathatnánk az alattunk heverő textíliát. A tűz lángja sejtelmes játékot csempész a másik arcára, ajkaink mosolyra húzódnak, míg a vágyak mezeje szinte körbeleng, vagy éppen a másik szemében leljük meg azt, amit igazán érzünk. Tetteink óvatosak, mintha csak felszeretnénk fedezni azt, hogy a másik mit képes elviselni, vagy éppen mire miként reagál. Ennek köszönhetően barangolták be ujjaim Nicholas felsőtestét, a tetoválásait vagy éppen sérüléseit, ahogyan ő inkább perzselő csókokat adó ajkaival tette ezt az én testemmel. A testem pedig életre kelt, ahogyan a művész keze alatt életre kell a hangszer is és csodálatosabbnál csodálatosabb dallamokat képes megidézni. Lehet, hogy sokan most ordítottak volna, hogy térjetek már észhez, ilyen nem létezik a valóságban… De nem hiszem, hogy bármelyikünk is képes lett volna törődni ezzel. A köztünk lévő kapocs egyre erősebb lett, ahogyan egyre több dolgot mutattunk meg, amikor minden egyes másodperccel egyre jobban keveredettek az érzéseink, mintha azok is össze akartak volna forrni, hogy utána együttesen rohanjanak meg és terítsenek a földre… S talán még pár órával korábban, amikor a folyók találkozásánál heveredtem a parton én magam sem hittem volna el ezt, ha valaki elmeséli nekem, hogy ilyen létezhet, vagy ilyen fog történni. Valószínűleg csak egy mosoly lett volna a válaszom. De most, amikor hatalmába kerített a mesékben oly sokszor meglelhető első pillantásra szerelem dolog, akkor már tudtam, hogy nem akarok elszökni, hiszen ez annyira mámorító, annyira magával ragadó, hogy aki ezt nem tapasztalhatja meg, azt talán még igazán sose szeretet valakit. Ez másabb volt annál, mint amiket korábban éreztem, hiszen akkoriban is szerettem valakit, vagy éppen másokat, de Nicholas karjai között, a közelében ez teljesen másabb volt. Mélyről jövő és annyira titokzatos, hogy egyszerűen úgy éreztem, ha akarnám se tudnám pontosan megfejteni azt, hogy miként is történhettek így a dolgok, de nem is nagyon agyaltam rajta. Egyszerűen csak élveztem és sodródtam tovább a karjai között, hogy együtt vesszünk el. Közben pedig Aife egyszerűen csak hagyta a másik farkasnak, Ikina-nak, hogy egyre közelebb simuljon, majd ő is közeledett felé, arcát pedig többször a hím arcához érintette, vagy éppen a bundájába fúrta magát... S eme szövevényes és titkokkal övezett ösvénynek köszönhetően tapasztalhattam meg a kisebb viszonzását a korábbi dologért, mondhatni egy kisebb tortúrát, amivel a testemet még inkább megőrjítette, az elmémet még inkább ellepte a bódulat. Megpróbálhattam volna megállítani, esetleg fordítani a helyzeten, de nem igazán ment volna, hiszen minden egyes másodperccel egyre inkább kezdtem darabokra hullani, de még se hullhattam sose milliónyi darabra, mert nem engedte. Pontosan tudta, hogy mikor mit tegyen azért, hogy egyre inkább ingerelje a testemet, egyre inkább növelje a csöppet se kicsi vágyaimat, hogy utána majd együtt vesszünk el abban a bizonyos érzésben. Végül abbamaradt ajkainak, nyelvének a játéka, s hamarosan feljebb csúszott. Verejtékes testünk egymáshoz simult egy-két helyen, a pillantásunk egymásba forrt, s amikor ő „jelzett”, akkor én is, hiszen készen álltam arra, hogy a testünk összeforrjon és együtt barangoljuk be ama mámoros tengert, ami ránk várt… A tánc pedig lassan indult el, mintha csak szoktuk volna a másikat, figyeltünk volna arra, hogy szép lassan a határokat felfedezzük, esetleg kijjebb toljuk, hogy idővel végül egyre gyorsabb legyen a tánc, hiszen a vágyaink tömkelege szabadult el, amikor a pajzsaink szinte megsemmisültek, vagyis minimálisan voltak már csak fent. Egymásnak csapódtak az energiák, egybeolvadtak, hogy minket a tűzfényében egymáshoz sodorjanak még inkább. Gyengéd, néha talán viszont birtokló és kicsit erősebb érintések, csókok övezték a beteljesedés felé vezető utat, de még is meghitt és magával ragadó volt minden egyes pillanata. Nem volt gyors, de nem is az volt a lényeg, hanem az, hogy együtt éljük meg, hogy osztozzunk rajta Nicho-val, a párunkkal, vagyis egymással… Tökéletes harmóniában mozogtunk, hogy utána szinte egyszerre vesszünk el, egyszerre hulljunk milliónyi darabra. A beteljesedés mindent még inkább elsöpört és milliónyi darabra törtem – de jó értelemben – neki köszönhetően. Légzésünk szapora volt, a szívünk még mindig őrült ütemekre járt. Ujjaim gyengéden simítottak végig a gerince vonalán, amikor a feje mellettem landolt a pokrócon és a mozgása végül teljesen abbamaradt, miközben mind a ketten próbáltunk visszatalálni a normál állapotunkhoz. Hallgattuk egymás szívének a ritmusát, talán légzését és minden apró rezdüléseit. Amikor pedig újra kicsit megemelkedett, akkor egy apró mosoly kúszott arcomra és úgy figyeltem őt. Pillantásunk újra egymásra talált, elvesztünk egymás íriszeiben, amiben a boldogság, a szerelem apró szikrái, mámor apró maradványai és még megannyi érzés lappangott, de ha ez nem lett volna elég, akkor a minket körbe ölelő energiák is elég beszédesek voltak, aztán…. Aztán egyetlen egy szó hagyta el ajkait, a szívem egy ütemet kihagyott vagy talán kettőt, hiszen ahogyan kimondta… Őszinte volt és a szerelem minden egyes érzése keveredett benne. Éreztem, ahogyan a szívemet szép lassan körbe öleli még inkább az iránta érzet érzések, ahogyan még több melegség költözik be. A kezem arcára siklott, szemeimben boldogság megannyi fajtája csillant, ajkaim mosolyra húzódtak, majd egy apró csókot leheltem ajkaira, amikor picit megemelkedtem – már amennyire ez lehetséges volt -, majd ajkai fölött suttogtam a válaszom. – Én is szeretlek téged, Nicholas. Még ha ez kissé őrülten is hangzik ennyi idő után, de szeretlek. – mondtam úgy, mintha valami titkot suttognék, majd ha esetleg mellém heveredett idővel, akkor közelebb bújtam hozzá, a fejemet a mellkasára hajtottam, ujjaimmal gyengéden cirógattam a felsőtestét, miközben a tűzropogása töltötte be a szobát.
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
o.O "Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért" O.o
+18
Valahogy minden tökéletes volt. Nagy szó, ha ezt mondom, mert általában nekem a tökéletes pillanathoz nagyon sok mindennek együtt kellett játszania, akár a csillagok együttállásának is. Talán emiatt maximalistának tűnhettem, de hát mindenkinek lehet valami hepje. Ám nem tudom, ciki-e, de gyakorlatilag szinte az összes ilyen tökéletes pillanat egy-egy természeti jelenséghez kötődött, csak néhány egy-egy személyhez. Hiába, a természet a legnagyobb alkotó, ezt sosem lehet tőle elvenni. Ám úgy tűnik, az este lefolyó történések most nem állnak be abba a bizonyos sorba. Mert ez most más volt, teljesen más jellegű, más hatású... egyszerűen... alig lehet fogni bármihez, ami korábban történt velem. Persze, minden kapcsolat más és más, nincs két egyforma egy emberöltő alatt, de... ez már talán átesett a túlzás határán. A legszebb viszont az volt az egészben, hogy nem érdekelt. Az engem átható érzések felkaptak magukkal, könnyűvé tették létem nehéz lépteit... s mindezek forrása egyetlen személy volt: Symara. A nő, kit alig ismertem, s mégis nagyon nagy hatást tett rám már most. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, ám megmutatta, hogy igen. Minél több időt töltöttünk együtt ezen a hirtelen kialakult éjszakán, annál inkább érezte, hogy összekötődünk az életünk, létünk, melyet viszont egyedül csak üdvözölni tudtam. Nem tartottam tőle, mi lesz, ha elmúlik a pillanat heve... ha esetleg eltelik egy kis idő, hogy rendeződjenek a dolgok a fejünkben... nem féltem tőle, mi lesz akkor. Mert túlontúl erősnek éreztem azt a köteléket, ami egyre inkább csak épült köztünk, ahogy telt az idő. S ezt a köteléket nem fogom engedni... átkozott legyek, ha engedem... ha engedem azt a nőt, aki mellett úgy érzem, megtaláltam a helyemet és esélyem lehet létrehozni egy közös jövőt...
Nehéz megfogni egy olyan fogalmat, mint a boldogság. Nem az értelme miatt, hanem mert mindenki számára más jelenti. Egyeseknek egy jó bor, másoknak egy kiadós utazás, vagy ha éppen megjelenik a kedvenc filmjük a moziban. Különböző felfogások, más emberek. Abban viszont egyeztek, hogy törékeny dolog volt mindegyik. Olykor elég hozzá egy apró rossz szellő, máskor egy orkán kell, de meg tudja törni a hangulatot. A miénk ellenben töretlen volt, erős, mint a szikla, ahogyan egymásba kapaszkodtunk Symmel, alig eresztve a másikat, egyre inkább belelovallva magunkat a kialakult helyzetbe, egymás boldogságát erősítve, szítva. Percek alatt vált a semmilyen kötelékből erős kapocs közöttünk, melynek két vége a szívünkbe markolt bele, szorította, de mégse bántóan... sokkal inkább melengető volt ez az érzés. Egy olyan érzés, melyet nem akartam veszni hagyni, megtörve tudni... hanem hogy erős maradjon, elkísérjen minket utunkon innentől kezdve. Túl nagy hatással volt rám ahhoz, hogy csak úgy veszni hagyjam... s nem is fogom. Ezt nem. A tűz ezúttal jótékony tulajdonságával él, melenget minket, sejtelmessé téve a nappaliban történő eseményeket, ezzel teremtve meg azt a különleges atmoszférát, mely csak még jobban hozzájárult első közös esténkhez. Lángnyelvek táncoltak a falakon, sejtelmes ábrák jelentek meg időről időre egyre inkább fedetlen testünkön. Ám mégsem ez volt az, mely a hóban való fetrengés során meghűlt testünket újra felmelegítette, sőt, egy idő után sokkal inkább forróvá hevítette. Ezek mi voltunk, akik bele akartak feledkezni ebbe a világba, élni akartak, igazán élni, megadni maguknak a bennük tomboló őserőnek, mely összehozta őket, hevülete pedig évszázadok súlyát lökte le most a vállukról. Kellemes borzongás futott végig rajtam, mikor Sym puha keze, ujjai végigszántották a testemet, ismerkedve vele, figyelmet fordítva a sérüléseimre. Hogy hogyan keletkeztek viszont, az egy másik történet lesz most, jövő zenéje, nem a jelen dolga. Lesz még alkalmunk mesélni egymásnak, várhat egyelőre... most csak éljünk, ez számít. S nem, valóban nem tudott érdekelni most más vélemény, lehetséges kialakulási pont. Olyannyira elragadott engem a pillanat heve, hogy kisöpört minden más gondolatot a fejemből és csakis Ő égett bele. Nem törhette meg semmi az esténket, ahogyan egyre mélyebbre süllyedtünk egymás karjaik között. Nem nagyon voltam híve a lassú előjátéknak, fejemben így is zakatolt a türelmetlen énem, hogy lépjek már a tettek mezejére, de most csendre intettem. Maradjon csak a helyén, hisz oly sokszor kapott már lehetőséget a múltban, kiélhette magát. Most az van, amit én akarok, ez pedig az volt, hogy annyi figyelmet adhassak újdonsült páromnak, amennyit csak képes elviselni. Hogy egyre inkább magával ragadja őt is a jótékony őrület, mely magába szívott minket menthetetlenül. Ajkaim folyamatosan pásztázták apró testét, törekedve arra, hogy a lehető legtöbb érzelmet váltsák ki belőle. Ezt pedig sikeresen el is érem. Magán érezhette lopott tekintetemet, ahogyan rá néztem két csók között olykor. Látni akartam, ahogyan szemében egyre teljesebbé válik a mámor, átfut arcán az élvezet, s ha ilyenkor elkapja a tekintetem, csak boldog mosolyt láthat táncolni a szürke tekintetemben, mielőtt újra testét illetem csókjaimmal. Ám más is csillan a tekintetemben... növő vágya annak, ahogy egyre inkább akarom őt, testestül lelkestül, a pillanat pedig már nincs olyan messze, ahogyan nő bennem az érzés. A szerelem pedig szépen lassan veszi el a maradék józan eszem is, minél több időt töltünk el egymással, fürdünk áradó energiáink sodrásában. Sosem mertem volna azt mondani, hogy ilyen... ilyen hirtelen rám törő érzés ezt váltja ki belőlem. Egy ennyire tökéletes eseményhez sodorva, ami pedig csak egy játékos megjegyzéssel indult, tartott több hosszú, de annál jelentősebb szemkontaktuson át, nem is beszélve a hócsatánkról... egészen ezekig a percekig, ahol Sym-et akartam minél jobban megőrjíteni tetteimmel... s ahol Ikina is végül feladja a keringőzést, végül odabújva a nőstény mellé, hozzá dörgölve bundáját, pofáját, hogy minél jobban összeforrhassanak, eggyé válhasson az energiájuk.
Lassan a végéhez közeledtem ajkaim játékának, de pont a végére hagytam azt, ami talán felért egy tortúrával, de ezzel együtt a legnagyobb élvezetet is válthatja ki a páromból. Összeránduló teste, mély, kéjjel átszőtt sóhajai voltak visszajelzései annak, hogy nagyon élvezi, amit teszek vele, keze a hajamba túrt, mint ha csak biztatna, csináljam csak. Az pedig, hogy ilyen reakciókat váltok ki egy sokat látott farkasból, tovább fűtött engem. De mégis tudtam, hogy itt már észnél kell lennem, mert tudom, milyen könnyen lehet átesni a másik oldalra. Ennek ellenére voltam olyan piszok, hogy kitapasztaljam, hogyan szereti a legjobban és csak azért is úgy csináljam, hogy egyre inkább felszítsam a tüzet. Ám nem, nem akartam, hogy egyedül lépjen át... vele akartam tartani, ahogyan beszüntettem tetteimet és rá telepedtem. Meglátszott, hogy a törékeny test csak álca, hisz gond nélkül elviselte a rá nehezedő súlyt, holott mások rámondanák, hogy összetörne egy ilyen hústömegtől. De nem ő. Sokkal keményebb volt ő annál, mint lehetne mondani, de most mégis egy olyan oldalát mutatja nekem, amivel talán nem sokan lehettek megtisztelve... ahogyan tettem én is. Teljes lényemet mutattam a nőnek, nem köntörfalazva előtte, mert így tartottam tisztának, ahogyan már a pajzsom is éppenhogy fedett valamit. "Kezemet nyújtottam" végül, elhívva őt erre a táncra, melyet nappalija padlóján kezdtünk járni, megfeledkezve mindenről, csak egymásnak élve. Egyre jobban egymásra hangolódtunk, elvesztünk egymásban, arra sarkalva a másikat, hogy gyorsítsunk szépen, lassan, fokozatosan, egyre inkább szenvedélyesebbé varázsolva együttlétünket. Nem mondom, nem tudtam teljesen levetkőzni magam. Érezhette, hogy igenis él bennem birtoklási vágy az irányába... hogy senki más ne részesülhessen belőle, csakis én, hiszen hozzám tartozik... ám ezek a radikális gondolatok eltörpültek a többi, iránta érzett tényezőkből, melyek arra sarkaltak, hogy boldoggá tegyem őt. A szenvedély, egymás szeretete, a pillanat heve hajtott minket előre, akarva, hogy ne csak egy-egy, hanem kettő érhesse el azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút, adja meg magát a két test és vesszen el az élvezet hullámában. Talán emiatt nem egy viharos együttlét lett az egész végeredménye, hanem egy szenvedélyes szeretkezés, ahol nem csak kapni, de adni is akartam. A pillanat pedig megérkezett, összeomló lélegzetvételünk kíséretében tapasztaltuk meg a gyönyört, csapott át testünkön, zavarva össze az energiáinkat is. Kifulladva hanyatlottunk egymás karjaiba, fejemet a pokrócba fúrva igyekezve új erőre kapni. Szabálytalanul vettem a levegőt, szívem majd meg őrült a dübörgéstől, testem úszott a verejtékben, ahogyan magam alá préseltem a páromat, hisz még támaszkodni se tudtam egy darabig. A beteljesülés köde telepedett a tudatomra, mámorító érzés lepett el, szakított meg minden kapcsolatot a külvilággal, téve könnyeddé. Éreztem a testemen Sym simítását, érzékeltem, ahogyan az ő lénye is káoszba fulladt a történések hatására, ahogyan próbált magához térni a mámorból. Szíve vad üteme kopogott a mellkasomon, nem messze az enyémtől. Nem volt egyszerű, mire fel tudtam emelni a fejemet és mélyen a szemébe tudtam nézni... hogy egy hosszú, jelentőségteljes csendet követően tegyek neki vallomást. A szavak, melyek oly sok mindenkinél nehézséget okoznak, vagy nem merik kimondani, könnyedén hagyták el a számat, ám nem könnyedségből, hanem tiszta akaratból. Így érezte, s még ha tudta, érezhette is, most hangot adtam neki, egyfajta pecsétet nyomva rá. Megleptem őt a kijelentésemmel, láttam rajta, de ez affajta jó meglepés volt, hiszen szavaim célt érnek. Ujjai simulnak az arcomra, ajkaink újra találkoznak, miközben kissé feljebb nyomom magam mellette tartott kezeimmel, hogy fel tudjon könyökölni. Szavai boldog mosolyt csalnak az arcomra, s bár tudom, hogy eddig is kölcsönös volt az érzés, most már meg is lett erősítve számomra is. Szerettük egymást, őszintén, tiszta szívből mertünk szeretni. - Sosem lehetünk eléggé őrültek, kedvesem - mosolyogtam vissza rá. Nem te voltál az első nő az életemben, Sym. Voltam már szerelmes, voltam már szerető. Sok féle szerzettel hozott össze a sorsom, farkassal, őrzővel, emberrel... harcossal, velejéig romlottal, boszorkánnyal, vagy akár jóakaróval is... de mind közül egyik se tett rám olyan gyors hatást, mint te, Sym. Senki se lopta be magát oly hamar a szívembe, hogy idáig eljussunk... egymás karjaiba, vallomást téve. Senki se... csak te. Hamarosan már a hátamon feküdtem, Sym pedig odabújt hozzám, karjaim rá kulcsolódtak. Hallgattam párom szívének dobogását, miközben én se voltam rest őt simogatni fedetlen testét, nem hagyva ki egyetlen porcikáját sem, amit elérhettem, még ha tudtam, hogy érzékeny is ott. - Sym... hol voltál eddig az életemből?
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Tökéletesség, a tökéletes pillanat eléggé relatív dolog és talán sose létezik, hiszen tökéletes ember nincsen, ahogyan farkas sincsen. Ugyanakkor talán a tökéletes pillanat se létezik, hanem az egész csak egy illúzió és az emberek annyira vágynak a tökéletes pillanatra, hogy bizonyos helyzetekre képesek rámondani. Talán én is így voltam eme percekkel, órákkal, amióta találkoztam Nicholas-sal. Képes lettem volna azt mondani, hogy amióta vele együtt sodródtam az árral, azóta a tökéletes pillanatok övezték az életem bizonyos ösvényeit. Még ha ez talán badarul is hangzott, de ez volt az igazság. Olyan érzéseket csalogatott elő, amilyeneket régóta nem éreztem, vagyis inkább úgy lenne célszerű mondani, hogy sose. Szerettem már igazán, vagy legalábbis azt hittem, hogy igazán szerettem, de ha Chan iránt érzett érzéseim az igazánba tartoztak, akkor Nicho-t a teljes lényemmel szerettem, minden apró szegletével, úgy, mint még soha senkit se. Talán pontosan az igaz szerelemmel, ami egyik másodpercről a másikra képes behálózni az embert, s a mesékben elmesélt igaz szerelemről szóló történetek nem is oly badarságok, mint amilyennek néha tűnnek, hiszen az élet megmutatta, hogy két „vénség” között is létezhet. Elég csak egy pillantás, egy mosoly és egy kis játékosság, vagy éppen pimaszság, hogy utána többé ne legyen menekülés, ne lehessen az ajtót becsapni a szerelem előtt. Egyszerűen csak titkon egymáshoz édesgetett, hogy utána betemessen minket, mint ahogyan egy lavina tenné. S én pedig nem is akartam szabadulni ettől az érzés áradattól… Örökre képes lettem volna elveszni, még ha tudtam is, hogy amikor a nap fel kell és arcunkat fogja simogatni, akkor szembe kell majd néznünk azzal, hogy nem lesz oly egyszerű ez az élet, hiszen nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog… De azt is tudtam, hogy nem fog érdekelni mások véleménye, mivel nem az ő életük volt ez, hanem az enyém és az övé… a közös életünk volt és nekünk kell eldönteni, hogy merre is haladunk, legfeljebb csak mások megpróbálhatnak eltéríteni róla, de remélhetőleg nem sok sikerrel…
Fogalmam sem volt arról, hogy miért éreztem azt, hogy a köztünk lévő kapocs, érzések nem oly könnyedén törölhetőek el, mint esetleg egy porcelán tárgy összetörik. Erősebb volt, talán oly erős, mint a hegyek, vagy éppen a sziklák… Nem elménk által, nem a vágyaink által kapcsolt össze minket, hanem sokkal inkább a szívünkkel. Az vezetett minket, az súgta a titkokat rejtő dallamokat és a percek előrehaladtával egyre erősebb lett a szívünk rejtett zugaiba beköltöző érzések, az ürességet kitöltő érzelmek, ahogyan szép lassan egymás bőre alá is bekúsztunk, mintha csak minden porcikánkkal megszerettük volna jegyezni a másik félt, s az általa életre keltett érzéseket, vágyakat és dallamokat. Nem számítottam arra, hogy az este ilyen módon fog végett érni, hogy a tűzjátékában fogunk elveszni egymás karjaiban, miközben szép lassan feltérképezzük az ismeretlen terepet, miközben elbarangolunk egymás „domborulatain”. Ahogyan azt se gondoltam volna, hogy valaha ilyen erős kötödést fogok érezni, hiszen még mindig annyira hihetetlen volt, de a mámorral átitatott percekben eleve nem sok időm volt arra, hogy ezen morfondírozzak, hogy miként lehetséges ez, illetve nem is szerettem volna ezen agyalni. Egyszerűen csak élvezni szerettem volna, s ez sikerült is, hiszen minden apró érintésével, tettével és pillantásával egyre inkább távolabb kerültem a józan észtől és nem maradt más, mint a néha hevesebb szívem dallama, vagy éppen a vágyak és az érzelmek tömkelege, ami körbe lengett minket, hiszen a pajzsaink is szinte teljesen eltűntek, mintha csak még inkább magunkkal akarnánk rántani a másikat, s ha kicsit lassabban is – amit nem bántam, hiszen minden egyes percét élveztem az együtt eltöltött időnek-, de végül megtörtént. Végül pedig a gyönyör járta át testünket, magával ragadott, bekebelezett és megsemmisített, s talán úgy, mint még soha azelőtt… Testünk egymásnak simult, a feje a fejem mellett pihent, miközben a légzésünk annyira szapora volt, mintha most futottuk volna körbe legalább ötször a várost, vagy esetleg még messzebbre is tévedtünk volna, s mindeközben szívunk is heves dallamot járt, miközben a tűzlángjai még mindig sejtelmessé varázsolták a szobát, árnyakat festettek a falakra, a bútorokra vagy éppen fedetlen testünkre. Testünk verejtékben úszott és jó pár perc telt el így, míg végül ujjaimmal gyengéden simítottam végig hátán, gerince vonalán, hiszen teljesen széthullottam és kellett egy kis idő míg én is elkezdtem visszatalálni a normális légzésemhez, illetve szívem üteméhez, de még mindig kicsit hevesebben vert, mint normális esetben tenné. Mosolyunk egymásra villant, a szemünkben ott csillogott megannyi ki nem mondott érzés, szó és gondolat, de talán nem is kellett kimondani, aztán a csend megtörik. Egyetlen egy szó képes arra, hogy megtörje, a szívem újra pár ritmus erejéig kihagyjon, majd sietve dobbanjon. Ajkaink egymásra találnak, mint a ma este folyamán már oly sokszor, majd pedig ajkai felett suttogok neki pár szót, mintha csak valami titkokat rejtő válasz lett volna a korábbi szóra. S talán kicsit az is volt, hiszen most először mondtuk ki azt, hogy szeretjük a másikat… S ezek nem csak szavak voltak, hanem szívből jött. Tiszta szívből, ami még képes volt szeretni, s talán úgy, mint előtte még sose… Szavaira egy apró kuncogás hagyta el ajkaimat, hiszen igaza volt. Néha muszáj őrültnek lenni, mivel ha nem lettünk volna azok, akkor valószínűleg nem leltünk volna otthonra egymás karjai között. Mind a ketten tudtuk azt, vagy legalábbis sejtettük azt, hogy a másik fél is szeretett már korábban, vagy éppen volt szerető, de hiszen ez talán meglepő. Több, mint 300 éve élünk, s az emberi szív, ahogyan a farkas szív is képes szeretni. Talán nem mi voltunk az elsők a másik számára, de nem ez volt a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy talán ennyire erős kötödést még sose éreztünk senki iránt se. S úgy érzem, hogy ez volt a legfontosabb, hogy előtte még se tapasztaltunk ilyet másnak az oldalán. Amikor a hátára gurult, akkor egyszerűen csak hozzá bújtam, miközben a tűz ropogásának dallama töltötte be a szobát. Ujjaim gyengéden járták be a felsőtestét, amikor pedig megéreztem, hogy karjaiba zár, akkor még inkább úgy éreztem, hogy hazataláltam. Ott vagyok, ahol lennem kell. Amikor meghallottam a kérdést, akkor ajkaim mosolyra húzódtak, kicsit feljebb tornáztam magamat és mosolyogva pillantottam le rá. - Csak a megfelelő pillanatra vártam, hogy betoppanjak és felforgassam az életedet, ellopjam a szívedet, Nicholas. – mosolyodtam el, hiszen két ember mindig akkor találkozik, amikor megérettek a találkozásra. Egy perccel se korábban, se később. Pont akkor, amikor kell. Apró csók, gyengéd érintés az arcon, majd pedig kíváncsian fürkésztem őt, mintha csak szavak után kutakodnék, hogy mit is mondhatnék. Végül visszabújtam az ölelésébe, s talán egyik kezünkön az ujjaink egymásba fonódtak, mintha csak a köztünk lévő köteléket akarta volna jelképezni. - Szeretném, ha maradnál ma estére, s utána is... - suttogtam eme szavakat, hiszen tudtam, hogy van egy kölyke, akire vigyázni kell, akiért felelősséggel tartozik és nem is szeretném elvenni mellőle. Sose lennék erre képes, egyszerűen csak szeretném, ha ma itt maradna. Ha reggel a karjaiban érne el...
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Mennyit mosolyogtam én ezen korábban. Mennyit kuncogtam, ha valaki álmodozva vágyta ezt a tiszta szerelmet, melyhez elegendő találkozni azzal a bizonyossal, ott van kezdetektől bennük a szikra, mert erre születtek azok ketten. Annyira lehetetlen gondolatnak tűnt. Valami, amiért nem kell annyira küzdeni, hogy megkapd, csupán a megfelelő helyen kell lenned, a megfelelő pillanatban? Ugyan már kérlek, ez nonsense. A farkasok világában semmi sincs küzdelem nélkül, még az életed sem. Hiszen már az, ahogyan elkezdődik, egy kíméletlen harc. Nem biztos, hogy túléled a saját beharapásodat, ha a tested nem bírja ki, vége van, hiába tenne amúgy erősebbé a farkasok vére. Már így kezdődik és onnantól kezdve, azért, hogy túlélhess, csak rosszabb lesz, főleg, ha egyedül járod ezt a hatalmas világot. Szóval én csak mosolyogtam ezen az egészen... s most... hát most alaposan beleestem Sym-be, akárcsak abba a helyzetbe, amin korábban csak mosolyogtam, csóváltam a fejemet. Első látásra beleszeretni valakibe, akivel legelőször beszélgetek el úgy komolyabban? Akiről szinte alig tudok valamit, de mégis úgy érzem, hogy ismerem, tudom, ki ő, ami ellentmond minden korábban vallt logikának? Hihetetlen, de... beköszöntött nálam ez az időszak is. Elkapott az ár, amibe önként mentünk bele, amikor Sym-el elkezdtük ezt a keringőt odakint. S éreztem, ahogyan egyre mélyebbre süllyedünk. Minden egyes egymásba fonódó tekintet, egymás karjai között eltöltött idő, csók, ezek mind egyre rosszabbá, vagyis egyre jobbá változtatták a helyzetet. Menekülni pedig nem akartam ez elől, hiába éreztem, hogy valósággal maga alá temet az érzés és lassan már a levegőt is kinyomja belőlem. Mégse zavart, mert az az érzés, ami belém költözött és éreztem Symből is áradni, utolérhetetlen volt. Senki se tett rám ilyen hatást még, ahogyan kapaszkodtam belé és egyre inkább magamévá tettem a pillanatot. S közben azt akartam, hogy így is maradjon. Hogy ne múljon el, maradjon meg, még ha a hajnal első sugarai szétoszlatják ezt a csodálatos éjszakát. Azt akartam, hogy Sym ne csak egy egyéjszakás kaland legyen számomra... hanem ennél sokkal, de sokkal több... bármi is lesz majd a közvéleménye... én őt akartam... s ezt a megfoghatatlan érzést, ami összefogott minket.
Engedtünk a minket feszegető, mardosó érzésnek. Hagytuk, hogy kicsapjon, elvegye a józan eszünket és felforralja köztünk a levegőt. Nem siettünk el semmit, ahogyan meg akartuk adni a másiknak, mely járt neki, megélni mindezt és mélyen emlékeink közé zárjuk, hogy majd később is mosolyogva gondoljunk vissza rá, ha emlékeinkben kutatunk azzal kapcsolatban, hogyan is kezdődött. Sosem voltam az a fajta, aki feszengett volna, ha ilyen helyzetbe kerül, ám most még a szokottnál is könnyebben oldódtam fel a hangulat hevében. Sym érintései, ajkainak édes játéka, sóhajai, reakciói tetteimre, egyszerűen olyan volt, mint valami katalizátor, mely előre hajtott engem. Akárcsak az az érzés, hogy adni akartam neki. Boldoggá akartam tenni, viszonozni számára az irántam táplált érzéseit, azt a csodálatos eseménysorozatot, amit eddig éltünk át és tudom, hogy még fogunk is. Amennyire belelovalltuk magunkat az érzésekbe, kizárt, hogy másként legyen. A nappalit majd szétfeszítették energiáink vad kavargásai, miközben szépen lassan megőrjítettem a páromat, a belőle kiáradó energia zuhatag pedig engem is magával ragadott a pillanattal együtt, s nagyon is jól volt ez így. Nem akartam cserben hagyni a páromat, viszonzatlanul hagyva azt a mérhetetlen szeretet és odaadást, melyet irányomba tanúsított. Sokkal többet érdemelt tőlem, mint egy egyszerű menetet a lakásában. Sokkal többet, sokkal élvezetesebbet, sokkal... emlékezetesebbet. A célomat pedig elérem, ahogyan energiáink végül megugranak, káoszba hullik testünk, mi pedig egymás karjaiba omlunk. A mámor átsöpör a testemen, megélve a gyönyört, s hiába fulladt káoszba a lélegzésem, egyszerűen nem tudtam negatívként gondolni erre. Édes volt a beteljesedés, betöltötte tudatom minden egyes kis sarkát, lerántott. Követelte magának azt az időt, amíg teljesen átfut rajtam, megmutatja, mi is gerjedt eddig köztünk és tört ki a helyéről. Nem gondoltam volna, hogy egy viszonylag lassabb együttlét ennyire a földhöz tud vágni minket, de ez volt az igazság. A teljes kiegészültség csapott át rajtunk, miközben próbáltuk összeszedni magunkat. Hosszú időbe telt, mire mozdultunk, de fejem még mindig kótyagos volt a túlfűtött érzésektől. Mosolyunk vetült egymásra, szemünkben táncoltak az egymás iránti érzések, melyeknek csakhamar hangot adtunk. Nem kellett bizonygatni egyikünknek sem vallomásunk igazát, hiszen nem tudtunk volna hazudni ebben az állapotunkban... de nem is akartunk. Túl őszinte volt minden egyes mozdulatunk, szavunk, mely belőlünk jött. Kezemmel simítottam végi a nő arcán, mielőtt elhelyezkedtünk volna egymás karjaiban a pokrócon. Ujjai táncoltak a testemen, ahogyan karjaim közé vontam és ajkaim csattantak a feje búbján, s nem voltam rest viszonozni a simogatását... olykor pimaszkodva olyan helyen érintve meg, ahol tudtam már, hogy nem teljesen szenvtelen. Felpillantottam a tekintetébe, mikor feljebb emelkedett és lemosolygott rám. Mosolyra húzódott szám a szavai hallatán. - Lesben álltál, mi? Ám látom a préda vadászt is sikerült rabul ejteni. Ajkaink újra megtalálták egymást egy pillanatra. Igen, mindennek van ideje. A baj csak az, hogy teljesen kiszámíthatatlan. Nem lehet előre tudni, mikor sodor alami olyat az utunkba az élet, ami mellett nem lehet elmenni, vagy éppen aki fog nagy szerepet betölteni az életünkben. Tenyereink egymásba fonódtak, összemérve Sym apró tenyerét a sajátommal, mielőtt az ujjaink összekulcsolódtak és ráejtettük a testünkre. - Ezt kérned se kell, Sym. Itt leszek veled... még ha hamar is fog eljönni az ébredés. Nem felejtettem el Rachelt. Ott volt a fejemben a gondolat, hogy kivételesen kimaradok reggel, de aztán elvetem a gondolatot. Nem akartam cserben hagyni a kölykömet, aki miattam került bele ebbe az őrült világba. Most viszont még itt voltunk, egymás karjaiba feledkezve, karjaim között a párommal és nem fogom itt hagyni őt az este folyamán. Reggel ugyan hamar indulni fogok... de most még egymásnak élünk, kihasználva minden egyes másodpercet.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Ha valaki azt mondja, hogy az új év, a tél ilyen fordulatot hoz az életembe, akkor a nevetésem lett volna a válaszom rá, hiszen túl régóta éltem már ahhoz, hogy hinni tudjak a tündérmesékben, vagy éppen abban, hogy a kicsit elzárt szívemet bárki egy pillantással kiszabadítsa. Mintha csak pontosan ismerte volt a zár felnyitását, hogy utána a szívem úgy dobbanjon, ahogyan még előtte sose, legfeljebb hasonlóan. Ahogyan a hópelyhek minden egyes léptünket kezdtek elfedni, mintha csak arra akartak volna sarkalni minket, hogy ne szennyezzük be vele a természetet. Lépkedjünk ugyanazon az ösvényen, együtt… kéz a kézben… Miközben pedig a téli hideg szellő egyre közelebb édesgetett minket, egymás karjaiba, ahogyan a csillagok talán mosolyogva, de az biztos, hogy ragyogva figyeltek minket. Mintha csak valami tiltott dolog történt volna, s senki más nem láthatta volna, mint az égbolt és annak fényei, a természet játékai. Nem akartam, hogy valaha ennek vége érjen, még akkor se, ha pontosan tudtam, hogy semmi se tarthat örökké. Egyszerűen csak örökké a karjai között szerettem volna, érezni gyengéd érintéseit, hallgatni a történeteit vagy azt, ahogyan éppen szólít. Tudtam, hogy a hajnal sokkal korábban fog eljönni, mint bármikor máskor, de azt is éreztem, hogy most még a hajnal se szakíthat el minket. Nem, ez annál erősebb volt és amennyire éreztem azt, hogy ő se csak erre az egy éjszakára akar engem, pontosan ugyanúgy érezhette Nicholas is azt, hogy az érzéseim nem csak ma estére szólnak, hanem sokkal tovább… Mondhatni addig, ameddig a sors engedi, amíg ő az életében szeretne tudni, amíg nem sodorom őt bajba a múltam vagy éppen a jelenem miatt…
S ha nem lett volna még elég mára a fordulatokból, akkor még az éjszakai szellő, az éjszaka sötétsége tartogatott számunkra bőven meglepetést. Nem volt elég az, hogy egymásra találtunk. Mintha nem lett volna elég az, hogy a „szerelem első látásra” dolog kacérkodva és nevetve mutatta meg nekünk azt, hogy már pedig ilyen a valóságban is létezik és nem csak a mesékben. Nem csak a szemünket nyitotta fel a ma este történései, hanem a szívünket is, s olyan érzéseket csempészett bele, amit már túl régen, vagy talán sose éreztünk. Először megfürödtünk a hóban, majd pedig a kandallólángjainak táncában a testünk is táncra kélt, s „egybeforrt”, mintha csak még inkább meg akarta volna pecsételni az élet azt, hogy összetartozunk és a harmónia minden téren létezünk közöttük. Talán túl könnyedén is, de nem számított, hiszen ahogyan a lavina betemeti az embereket, úgy temetett be minket egymás iránt érzett vágyaink is. Karjai között pihentem, ujjaink egymás testét szaladgáltak, mint pók a falon, ha pedig kicsit kényesebb helyre téved a keze, esetleg olyan helyre, ahol kicsit csiklandós voltam, akkor néha egy apró kuncogás hagyta el ajkaimat, majd játékosan megpróbáltam elkapni a kezét. Hamarosan pedig kicsit feljebb tornázom magam, a kezeim mellkasán pihennek, mint egy támaszték és mosolyogva figyelem őt. - Mindig is vannak erősebb vagy éppen ravaszabb vadászok, akik oly könnyedén elkapják a prédát, hogy mire észbe kapna addigra már késő. – mosoly továbbra is ott bujkál arcomon, a boldogság szikrái pedig az íriszeimben táncolnak. Ajkaink röpke időre egymásra találnak, mintha csak még mindig tartanánk attól, hogy az egész csak egy illúzió vagy éppen a képzelet szüleménye. S mintha a csak képes lenne még valóságosabbá tenni ezt a hihetetlen áradatott, ami jó pár órája övezte az életünket. Tenyerünket összemértük, mire egy apró kuncogás hagyta el ajkaimat. – Törpilla és az Óriás találkozása. – szólaltam meg végül játékosan, mielőtt még ujjaink összekulcsolódtak volna. - Remélem, azt tudod, hogy nem szeretném, ha a kölyköddel miattam kevesebb időt töltenél. – sejtettem, hogy ezt eleve tudja, de valami miatt úgy éreztem, hogy muszáj kimondanom. Percekig feküdtünk még ott egymás karjaiban, a tűzjátékát figyelve, miközben talán válaszok után kutattunk, hogy miként is lehetséges ez. Mintha csak szerettünk volna minden egyes percet kiélvezni eme estének, eme hihetetlen történésnek. - Azt hiszem itt az ideje egy fürdőnek… - szólaltam meg alig hallhatóan, hiszen túl jó volt a karjai között lenni, így érthető, hogy nem siettem el a dolgot, de végül szép lassan elindultam a fürdő felé, ha pedig végeztem / végeztünk a fürdéssel, akkor pedig hamarosan a hálóban kötöttem / kötöttünk ki…
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Bevallom, mikor ez az egész dolog Sarah-val vakvágányra futott, volt egy részem, mely feladta a párkapcsolat témát. A nő, akinek az emléke évszázadokon át elkísért, vigaszt nyújtott a nehéz pillanatokban, majd visszatért, hogy újra részévé váljon az életemnek... nem kért belőlem többé. Még ha akkor nyugodtan is kezeltem a dolgot, látszólag, belül ez jókora törés volt. S nem is nagyon indult be a vadászösztönöm ezt követően. Elég furcsa ez úgy, hogy Fairbanks nem éppen a szemnek kellemetlen hölgyemények városa, de egyszerűen nem mozgatott meg a kérdéskör. Nem mondom, hogy nem használtam ki a lehetőségeket, de az egyéjszakás kalandok kissé más lapra tartoznak. Aztán szépen véget ért az év, elkezdődött egy új, az élet pedig úgy döntött a jelek szerint, hogy ez így baromira nem állapot. A farkasok társas lények, még ha sokunk inkább szereti is a magányt, nem tudjuk letagadni azt, hogy egyrészt ilyen a természetünk, emellett él bennünk az ember is. Ám nem akármilyen nő került az életembe, hanem Sym. Valaki, aki képes volt rá, hogy gyakorlatilag rövid idő alatt úgy megfogja a figyelmemet, magához csalogasson és elragadjon, mint még senki más. A találkozásunk minden volt, csak átlagos nem. Sorsszerű, ritkán szoktam dobálózni ezzel a szóval, de most megtettem. Minden annyira tökéletesnek látszott itt az éj leple alatt... csókjai, szívének dobbanása, karjának ölelése, energiáinak őszinte kavarodása. Erős köteléket éreztem, s valahogy ezért nem féltem tőle, hogy eljön egyszer a hajnal, mely gyakran szakítja szét a kapcsolatokat. Mert nem tudtam félni most ettől. Itt voltunk egymásnak, egyre mélyebbre estünk, s tudtam, ez ki fog tartani, túl fogja élni a sötétség uralmát.
Egymás karjaiba sodródtunk, visszafordíthatatlanul. Talán nem megtörhetetlenül, de nem most fenyegetett ez. Ahogyan egymás karjai között kötöttünk ki, akármelyik pillanatban is. Legyen az játékos hempergésünk a hideg hóban, vagy éppen szenvedélyes szeretkezésünk a kandalló előtt. Mint ha csak összenőttünk volna és nem akarnánk csak pár pillanatra elengedni egymást. Túl jó volt ez az állapot, hogy megszabaduljak tőle csak úgy. Érezni magamon a nő ölelését, azt, milyen érzéseket váltok ki belőle egyetlen mozdulattal, vagy ahogyan elveszik az élvezet hullámaiban, engem pedig magával ragad. Nehezen akartam elhinni, hogy mindez lehetséges, de mégis van. Hiszen itt voltunk, megéltük és nem álmodtunk. Az egymást ostromló érzések árulkodtak róla, hiszen pajzstalanul feküdtünk egymás karjaiban, megtelítve az egész helységet, belengte azt. Ki belép ide utólag, talán megszédülve lép majd ki, tántorogva, de számomra csak édes adalék volt. Az érintések és lopott csókok, melyekkel az események után illettük egymást, csak segítettek kiteljesíteni a gyönyört. Hogy nem csak két végzett farkas lett az eredmény, hanem igen is egy pár. Egy közös entitás, hiszen együtt szándékoztunk folytatni. Mosolyogtam rá, ahogyan arcára siklott a tenyerem. - Csak hogy még a legkörülményesebb vadász is beleeshet a verembe - viszonozom a gondolatmenetet. Fura volt ebbe belegondolni. A férfiakra szokták mondani, hogy vadásszák a nőket, de nem éppen úgy viselkedett egyikünk sem, mint aki prédára lelne. Sokkal inkább a pillanat döntése volt, mely mind prédává, mind vadásszá tett minket egyaránt, s még ezek se a véresebb változatból. Úgy mindezt, hogy szinte észre se vettük... csak amikor már megtörtént, aminek történnie kellett... és aminek én nagyon örültem. - Mindjárt jobban hangzik, mint a Hókuszpók - kuncogok, ahogyan összefonódnak az ujjaink. Valljuk be, eléggé röhejesen festenék fekete csuhában és tar fejbőrrel... miközben kergetem kis kékséget, aki kacérkodva pimaszkodik velem. - [b]Tudom, Sym. S nem is tenném meg ezt vele. Mindennek megvolt a maga ideje és nagyon nehezen jött el annak, hogy kölyköt vállaljak. Most ráadtam a fejem és eléggé neccesen venné ki magát, ha ezért elmaradnának a közös dolgaink. Lehet kissé illuzióromboló lehet így a nagy boldogság közepette, de mindketten tudtuk, hogy vannak bizonyos határok. Rachelt pedig nem akartam magára hagyni a nagyvilágban. Lányomként tekintettem rá, mindent elkövettem, hogy a fejlődése megfelelő irányba haladjon... s nem akartam én lenni az újabb felelőtlen szülő a falkában. Mikor meghallom halk hangját, sejtem, mi lehet a halkság oka. Ténynek tény, de én se szívesen váltam volna ki az öleléséből... viszont akkor láthatta, hogy ravaszul elmosolyodom. Magamra húztam Sym-et, majd átkarolva őt ugyanolyan könnyedséggel emeltem fel, mint nemrég a hóban. - Vezess. Egyáltalán nem volt ellenemre az, hogy karjaimban a nővel sétálgassak, megvolt a maga hangulata... s nem mondhattuk azt, hogy elváltunk volna, ugye? Felmértem a terepet, amint megérkeztünk a fürdőbe és már léptem is be a kádba, hogy leüljek, hátamat nekidöntsem a zománcnak, majd pedig Sym hátát a mellkasomnak. Rá bíztam a víz megengedését, amely szépen lassan előtört a csapból. Élveztem a nő közelségét, ahogyan kezeimet az ölében nyugtattam, időről időre megsimogatva a testét. Közben pedig a víz ellepett minket a szükséges szintig, lemosva magáról a szenvedély hevét, a nap fáradtságával is koszával együtt. Nem tudom, mennyi ideig áztathattuk magunkat a kádban, de az biztos, hogy nem voltunk ott kevés időt, mert egy idő után éreztem, hogy mint ha kezdene kihűlni a víz. Nehezen kászálódtunk ki és törölköztünk meg, hogy utána tovább haladjunk. Itt már nem magammal vittem, ám ujjaink összekapcsolódtak, ahogyan a hálóba mentünk. Félhomály fogadott minket, de most nem is volt szükség többre, így is láttam, hogy módfelett igényes a berendezés, akárcsak a ház többi részében. Mondjuk egy ékszerboltostól ez valahol el is várható. Az ágya mellé érve fordítottam magam felé, újra megcsókolva őt. Lassan késztettem hátrálásra, mígnem végül már nem volt más lehetőség és az ágyra feküdt, én pedig rá, hogy ott folytassuk csókunkat, ahol elkezdtük. ~Nehéz neked ellenállni~ - hallhatta a fejében. De ami azt illeti... nem is akartam.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Mosolyogva feküdtem a karjai között, s hagytam magam elveszni a szellő, vagy éppen a tűz hangjának zenéjében. Nem rohantam sehova se, nem akartam, hogy ennek vége legyen. Egyszerűen csak szerettem volna minden egyes pillanatát kiélvezni, hiszen sose lehet tudni, hogy a jó dolgokat mikor ragadják el tőlünk. Az élet mindig is szeretett szeszélyes lenni és a legváratlanabb pillanatban megajándékozni minket, s a legváratlanabban elvenni tőlünk valamit. Hiába még csak rövid ideije csöppentünk bele egymás életébe, mert akkor se álltam arra készen, hogy egyszer talán elszakítson tőle az élet, hiszen olyan érzések keltek legbelül életre, mint még soha, vagy csak nagyon távoli múltban. Azt is mondhatnám, hogy az élet az egyensúlyt tökéletesen fenntartja, hiszen olykor ad, míg máskor elvesz, de most nem akartam erre gondolni, s szívének a ritmusa könnyedén űzte távol eme gondolatokat. Mosolyogva pillantottam le rá, miközben a hajam a vállamra, majd mellkasomra omlott, amikor feljebb tornáztam magamat, hogy láthassam arcának vonásait, szemének csillogását vagy éppen a mosolyát. Amikor arcomon simított végig, akkor egy pillanatra elvesztem azokban az érzésekben, amiket ezzel az egyetlen érintésével volt képes életre kelteni. Szavaira csak egy ártatlan pillantással válaszolok, hogy valóban megesik, hogy még a legnagyobb vadász is csapdába esik. - Gondoltam, de talán mindig is Mr. Ordas fogsz maradni. – kuncogtam el magamat és gyengéden végig simítottam arcán, hogy utána egy apró csókkal ajándékozzam meg, mielőtt újra visszafészkeltem volna magamat az ölelésébe és az ujjaink egymásba kulcsolódtak volna, úgy, mintha csak az összetartozást szerették volna jelképezni. - Ezt örömmel hallom. – suttogom a választ, hiszen reménykedtem abban, hogy nem lenne rá képes, viszont az elmúlt évszázadok alatt láttam azt is, hogy egy-egy szerelem mennyire képes volt tönkre tenni egy-egy kölyök életét, hogy a Teremtő valaki miatt milyen könnyedén fordított hátat a saját kis teremtményének. Viszont amennyire megismertem Nicho-t, abból gondoltam, hogy ő nem ilyen, de kimondva csak még inkább megerősítette bennem ezt. Mármint, hogy nem tévedtem. A percek csak röpültek, egyre közelebb kerültünk a hajnalhoz, de mi még mindig nem mozdultunk meg. Csak egymás karjaiban, mint valami két tinédzser úgy heverésztünk a mámor utóhatásában a pokrócon a kandalló előtt. Mintha csak valami giccses, vagy túl romantikus filmszereplői lettünk volna, de nem érdekelt, ahogyan az se, hogy vajon mások mit fognak szólni. Egyedül talán a kölyke véleménye érdekelt igazán, hiszen reménykedtem abban, hogy jól kifogunk jönni, mert nem szeretném, ha ebből esetleg később valami gond lenne, de ez még mind a jövő zenéje. Hamarosan pedig útra keltünk a fürdő felé. Eltaláltam volna egyedül is, de helyette inkább a karjaiba kapott, én pedig megsúgtam neki, hogy merre is találja azt a helységet. Nem bántam azt, hogy a karjaiban tart, egyedül talán szokatlan volt és meglepő, de boldog voltam. Hamarosan pedig a kádban foglaltunk helyet, először ő mászott be, majd pedig én és lassan pedig a víz is elkezdett folyni. A hátam a mellkasának simult, majd amikor már majdnem csurig volt a kád vízzel, akkor elzártam és csak egyszerűen neki dőlve élveztem eme nyugodt perceket is. S akkor mozdultunk meg, amikor már a víz eléggé kezdett kihűlni. Sietve tekertem magam köré törülközőt és egyet neki is nyújtottam. Lassan indultam el, de pár lépést sikerült csak megtennem, mert hamarosan elkapott és a kezünk újra egymásba fonódott, hogy utána a félhomályba borult hálószobámba vezessem őt. Nem volt túl sok minden a szobámban, de nem is bántam. Viszont szerettem a maga egyszerűségében ezt a helyet is. Tény, hogy másabb volt, mint az előző házban, de nem zavart. Néha úgy éreztem, hogy talán túl nagy egy embernek, de itt bármelyik farkas vagy barát menedékre lelt. Pár pillanattal később pedig már szemben álltam vele, mosolyogva pillantottam fel rá, lábujjhegyre tornáztam magam, miközben viszonoztam a csókját és hamarosan az ágyon kötöttem ki. Egyik lábamat a dereka köré fontam és kicsit közelebb húztam magamhoz. ~ Ohh, még a végén sajnálni foglak, amiért egy „szírén” fogságába estél. ~ s egy aprót belemosolyogtam a csókba is. Amikor pedig ajkaink elváltak egymástól, akkor mosolyogva néztem fel rá, miközben gyengéden simítottam végig arcának vonalán.
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
A tűz csendesen ropogott, de mint ha egyre erőtlenebbül és egyre ritkásabban lehetett volna hallani a pattogást. Felnéztem, s láttam, hogy kezd leégni a faanyag. Dobhattam volna rá még pár tűzifát, de akkor fel kellett volna kelnem innen, viszont nem akartam eltávolodni a nő közeléből. Nagyon durva volt ez a szintű vonzalom, ragaszkodás. Utoljára ilyet Helena mellett éreztem, de az teljesen más lapra tartozott és nem hiszem, hogy Sym is bevetett volna valami bájitalt. Túlságosan őszinte volt, túlságosan annak éreztem minden egyes rezdülését és valljuk be, eléggé nehezen adhatta volna be nekem, hacsak nem a szájában volt mindvégig és a csók alatt italozott be. De nem, nem is feltételezek ilyesmit, nagyon illúzióromboló lenne, bár nem ez lenne tőlem az első ilyen jellegű akció. Viszont el is hessegettem a lehetőségét a dolognak. Most nem valami megmagyarázhatatlan erőnek tulajdonítottam azt, hogy itt kötöttünk ki. S túlságosan magaménak éreztem ezt az egészet ahhoz, hogy külső erőt sejtsek mögötte. Mondjuk, van benne külső erő, elvégre Sym-re is szükség volt ahhoz, hogy eljussunk ide. Ez pedig jó érzéssel töltött el. - Én rántottam bele ebbe az őrült világba őt Sym... sosem tudnék neki hátat fordítani. Rengeteget halogattam azt, hogy valaha legyen kölyköm. Valljuk be, amilyen életet éltem korábban, egyáltalán nem lett volna ajánlott. Csatatérről jártam csatatérre, veszélyből veszélybe, s még a magányos létforma is... ah... nem lett volna megfelelő. Most viszont már helyben éltem, a falka keretein belül, így már sokkal jobb lehetőségeim voltak... s akkor jött Rachel vissza az életembe. Ő pedig azóta nem egyszer bizonyította nekem, hogy méltó volt a bizalmamra. Még ha meg is voltak a nehézségei, éreztem rajta a vívódást, s állandóan előjöttek a bajok, én nem ezt néztem. Nem csak egy részét... hanem azt, ami teljesben van. Rachel pedig napról napra bizonyít nekem. Ő volt számomra az ideális kölyök... s sosem tudnám őt magára hagyni. Gondolataim hamarosan visszatérnek a páromhoz, akivel együtt feküdtünk a földön, összekapaszkodva. Viszont az idő múlt, s lassan már úgy tűnt, meg tudunk mozdulni. Karjaimban vittem át Symarát a fürdőbe, ahol csakhamar a kádban ültünk és hagytuk, hogy lemosson rólunk mindent a víz. Testünkről még csöpögött a víz, mikor elhagytuk a fürdőszobát és a nő szobája felé folytattuk az utunkat, mely egyelőre úgy tűnt, hogy végállomásnak is fog minősülni jóideig. Nem voltam rest újra az ajkaira tapasztani az enyémet, majd hanyatt dönteni az ágyán. Ajkaink éhesen, vagy akár szomjasan forrtak egymásba és jó ideig el se engedték egymást. Mint ha csak most találkoznának először, pedig már számtalanszor érintették meg egymást. S közben mentálisan is megtaláltuk egymást. Az incselkedésére érezhette, hogy a csók még jobban elvadul, szenvedélyesebbé válik. Pimasz nőszemély, megrészegít itt engem és még nem álltalik beszólni nekem. Megáll az eszem... ám az ilyesminek mindig van böjtje... még ha nem is kellemetlen ígérkezik ezúttal, ahogyan ajkaink szétválnak. - Egy szirénébe? Hát lássa az a szirén, mivel jár ez. Szenvedélyes csókunk ott folytatódott, ahol abba maradt és érezhetően egyre forróbbá vált a levegő. Egyre jobban hozzásimultam, kezem Sym törülközője alá siklott, simítva a puha bőrt, majd egyre inkább csomagolva ki már ebből is. Nem finomkodtam, hogy úgy fogalmazzak. Hagytam, hogy mindkettőnk eszét újra elvegye a szenvedély, hogy csak egymásnak élhessünk... hogy újra fellángoljon köztünk a tűz.
Hirtelen ért engem az ébredés. Először csak tompa tudatom igyekezett meggyőzni arról, hogy nem, már nem az álmok birodalmát járom, hanem ez már a valóság. Éreztem a testemhez simuló, kellemes test érintését, a fejem tele volt az elmúlt este történéseivel, az emlékek hatására mosoly húzódott az arcomra... majd riadtam meg éppen annyira, ahogyan fejemet felemelve néztem rá az éjjeliszekrényen levő órára. Ah, hál égen, még időben vagyok. Ennyire korán azért még Rachel se ébred fel. A tudat viszont ott motoszkált a fejemben, hogy lassan indulnom kellene. Viszont... viszont volt ott még valami. Lehunytam a szememet. Kissé tartottam ettől a pillanattól. Vajon minden csak egyetlen éjszaka eredménye volt? Minden csak arról szólt, hogy két felnőtt kiélje magát a másikon, abban a hiszemben, hogy van valami köztük? Tényleg csak erről szólt volna? Mikor kinyitottam a szememet elsorvadtak az ilyen jellegű gondolataim. Ahogyan szemem a békésen alvó nő arcára vetült, ugyanazok az érzések erősödtek fel bennem, mint mielőtt álomra hajtottuk volna a fejünket az eseménydús éjszakát követően. Bájos arca ugyanazt a kedves érzést hozta elő, semmi se változott. Ez pedig hatalmas megkönnyebbülést jelentett nekem, hogy nem csak a vadászösztönöm akart valamit "vacsorára"... hanem tovább is. Hosszú perceken néztem a párom arcát, mielőtt odahajoltam hozzá, hogy csókot nyomjak az alvó nő ajkaira.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Szavaira csak egy apró bólintással feleltem, hiszen pontosan tudtam azt, hogy ő rántotta bele ebbe a világba, vagyis sejtettem, hiszen az ő kölyke volt, de akkor se szerettem volna, ha miattam esetleg kevesebb időt tölt vele. Megértem azt, hogy Rachelnek szüksége van rá, s ő szeretne remek Teremtő lenni és biztosan az lesz. Sose szerettem az olyanokat, akik hátat fordítottak a kölyküknek, vagy rá akarták erőltetni a dolgokat. Ezért is szerettem a régi falkában is kölykökkel foglalkozni, hiszen lehet, hogy nem volt sajátom, de mégis egy biztonságérzetet adhattam nekik idővel. Főleg akkor, ha esetleg eltűnt a Teremtőjük, vagy túl őrült volt, mint egykoron az enyém. Nem kívántam senkinek se azt, hogy átélje azt, amit én, hiszen ha nem is maradt meg mindennek a nyoma, akkor is egy-két halovány sebek még ennyi idő után is emlékeztettek arra, hogy mit tett velem, ha engedelmetlen voltam, s mondjuk nem öltem meg azt, akit kellett vagy bármi hasonló. Meghalt, de még se hiányzott. Hálás voltam azért, hogy farkassá tett, de semmi több. Pedig neki köszönhetően lettem talán erősebb is, magam sem tudom már, de mindegy. Még mindig alig akartam elhinni, hogy ez a valóság és nem valami fura, de ugyanakkor remek álom, vagy esetleg illúzió. Bár ahhoz nagymesternek kellene lennie, hogy elhiggyem minden egyes mozzanatát, hiszen láttam már, de nem ismertem igazán Nicholast, ahogyan most se ismertem még, de mégis annyira közel éreztem magamhoz, mint már oly régóta senkit se. Egyedül talán Chan-t szerettem ennyire, vagy talán még őt se. Nem értettem, hogy miként alakulhatott ki ennyire kapocs közöttünk, de nem is akartam egy idő után megfejteni, csak sodródni az árral akartam és újra, illetve újra elveszni az általa életre keltett érzésekben. Először a fürdő, majd pedig a szobámat támadtuk be miután magára hagytuk a nappalit. Ajkaink újra és újra egymásra találtak, mintha attól tartanánk, hogy egyszer felébredünk és ennek hirtelen vége szakad, s ezért most minden egyes pillanatát szeretnénk kiélvezni. Sose voltam szent, se teljesen ártatlan, de azért nem is voltam túlzottan vad teremtés, vagyis ritkán, de ennek ellenére nem voltam rest pimaszkodni az este folyamán a kedvesemmel. De szemmel láthatóan egyáltalán nem vette zokon, sőt, talán még tetszett is neki. Szavaira csak kihívóan pillantottam rá, s egy aprót alsó ajkamba haraptam, majd pedig hagytam, hogy újra magával ragadjanak az események és az érzések, miközben a vizes törülközők egymás után hullottak le a földre, miközben ajkaink egymásra leltek, hogy utána újra felemésszen az érzések tengere minket.
Békésen aludtam mellette, amikor esetleg mocorogni kezdett, akkor csak egy kisebb „hmm” hagyta el az ajkaimat, majd még inkább magamra húztam a takarót. Szerettem sokáig aludni, ami nem mindig adatott meg, hiszen legtöbb esetben én nyitottam a boltot, s Helena, illetve a másik lány pedig később érkezett meg. Nem bántam ezt, hiszen legalább mindent elintéztem addigra, mire a lányok megérkeztek. Fejem a mellkasán pihent, a kezem pedig szintén ott, vagy legalábbis azon a tájékon, mintha nem csak ez lett volna az első közös esténk, hanem ez már valami megszokott rutin lett volna. S talán ez volt picit ijesztő benne, hogy alig ismertük a másikat, de mégis úgy viselkedtünk, mintha ismernénk a másikat ezer éve és pontosan tudnánk azt, hogy mit szeret és mit nem. Ugyanakkor ez még érdekesebbé és még hihetetlenebbé tette eme találkozást, eme eseményeket, de még se bántam egyetlen egy mozzanatát se. Amikor megéreztem ajkainak az érintését, akkor viszonoztam a csókot, vagyis a reggeli köszöntést, majd lassan elkezdtem kinyitni a szemeimet, hogy hozzá szokjanak a reggelhez, bár éreztem, hogy eléggé korán lehet. - Jó reggelt, korán kelő vagy, ahogyan látom! – pillantottam fel rá mosolyogva, de nem mozdultam meg rövid ideig. Még pihentem és ébredeztem a karjai között. S éreztem, mélyen legbelül, hogy ez nem csak egy éjszakára szólt, hogy ez nem csak arról szólt, hogy két felnőtt, vagy inkább vénség csak jól érezte magát, hanem többről és még lesz ennek folytatása. Biztos vagyok abban, hogy nem fogja mindenkinek a tetszését elnyerni, de valahogy ilyen téren nem is érdekelt túl sok farkas véleménye. - Hmm, régóta nem volt ilyen jó ébresztőm, mint ma reggel. - jegyeztem meg mosolyogva. Boldog voltam, úgy, mint már egyszer nagyon régen és semmiért se cseréltem volna el ezeket az érzéseket, amiket Nicholas előcsalogatott. Bár sejtettem, hogy valószínűleg Rachel miatt kelt ennyire korán, hogy visszaérjen. Végül lassan kikecmeregtem az ágyból és magamra kaptam egy nagyobb pólót és mosolyogva pillantottam rá, de mielőtt elhagytam volna az ágyat egy újabb csókot kapott tőlem. - Kérsz reggelit, vagy menned kell? – kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen nem akartam feltartani, de jó érzés lett volna, ha még esetleg marad, de megértem őt.
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Kissé ravaszkás mosolyra húztam a számat, ahogyan megjegyzést tesz a koránkelő hajlamomra. Hát igen, nem nagyon szoktam sokáig fetrengeni, pláne nem mostanában. Most mondjuk eléggé nagy rá a késztetés, hogy inkább átkapcsoljak én is szundi üzemmódba, de valahogyan sikerül úrrá lenni a rám törő érzésen. - Ó, ha tudnád, hogy mennyire. Van hogy napokig nem alszok - kuncogok. S ebben nincs semmi ferdítés. Annak idején eléggé gyakran fordult az elő, hogy napokig muszáj volt ébren maradni, mert figyelni kellett az ellenséges csapatmozgást, vagy éppenséggel a vonalak mögött mozogtam és elég komoly probléma lehetett volna akár csak pár percnyi elbóbiskolásból is. Igen, farkasként egy egyáltalán nem számított valami hű de nagy mutatványnak, elvégre az állóképesség többszörösére nő. Ugyanakkor a társaim között eléggé csodaszámba mentem annak idején, hogy jééé, te még mindig ébren vagy, hogy csinálod? Én meg persze csupán mosolyogtam, hogy értem én a módját ennek, egy bűvész meg sosem árulja el a trükkjeit. Persze ha tudták volna, hogy mi az igazság... valószínűleg a csodából eléggé hamar tabu lett volna, de hát ez van, ilyen az emberi természet. - Csak tudnám, hogy ez mégis hogyan lehetséges. Az ember fia azt hinni, neked mindenki kellemes reggelt akar okozni. Hiába, vannak egyszerűen azok a fajta személyek, akik a természetükkel vonzzák a másik nemet, szívesen tartózkodnának a közelükben, csak hogy mindent megadhassanak nekik. Most lehet azt mondani, hogy kissé túlságosan is lírai ez így, de hát ha egyszer valaki megtapasztalja, akkor kevésbé az. Öltözködését látva hamarosan én is nekiálltam... volna, ha nem jön oda egy csókra és teszi fel a kérdését. Átgondoltam a dolgot. - Egy laza reggeli még belefér. Még szerencse volt, hogy igazából messzire nem kell majd mennem, szóval igen, még ez belefér a dologba. A tudatomban így is szeget vert a gondolat, hogy akkor itt lehorgonyzok mára. Hiába, az elválás ilyenkor nagyon nehéz, szinte lehetetlen tényező, külső erőhatás nélkül meg főleg, könnyen ott lehet ragadni. Mindenesetre így is elég nehéz volt, mikor már mindketten felöltözve, tele hassal álltunk a bejárati ajtóban és egymással szembe fordultunk. Ott volt a fejemben a gondolat, hogy maradok... ám végül csak előre hajoltam és adtam egy csókot Symnek, azzal az ígérettel, hogy hamarosan viszont látjuk egymást, majd elindultam felfelé a hegyre. Arcomon valószínűleg még akkor is ott ült az a hülye vigyor, amikor felértem, de had lássák. Így történt, hogy kezdetét vette a kapcsolatunk...
//Köszöntm a játékot és bocsi, hogy a vége ennyire elhúzódott. Folyt köv //[/b][/b]
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Szavaira csak elmosolyodom, hiszen a fajtánk számára annyira nem nehéz tovább ébren maradni, vagy éppen több napig nem engedni a pihenésnek, de attól még érdekes volt látni azt, hogy most is mennyire megmaradt ez a szokása. Én szeretek hódolni az ágynak a vonzásának, hiszen néha jó érzés csak kicsit lustulni és hagyni, hogy a világ tovább robogjon, miközben te a párnák és a dunnák társaságában lustulsz. Néha szükség van erre. - Reméljük, hogy nem túl gyakran lesz szerencsém megtapasztalni. – utaltam itt arra, hogy a mellette heverő nőstény szeret lustálkodni és sokáig aludni. Nem pedig másra utaltam, mert szerettem volna még az ölelésében ébredni, vagy éppen a gyengéd puszijára, vagy csókjára. Mámorító érzés volt a közelében megpillantani a nappalt, a beszűrődő napfényeket. Mosolyogva figyelem őt, miközben csupasz vállamra és mellkasomra omlanak a tincseim, ahogyan feljebb tornázom magam, hogy kicsit fölé hajolva figyeljem őt. Majd a szavai hallatára elkuncogom magam és kicsit megrázom a fejemet is. - Ennyire ártatlannak gondolsz engem? Hidd el, hogy lenne olyan, aki szerintem örömmel hozna virágot a síromra. – jegyzem meg mellékesen, hiszen fogalmam sincs arról, hogy pont arra a nőstényre gondolok, aki a húga. Ha tudnám, akkor eszembe se jutna semmilyen hasonló utalást tenni. Nem akarok senkinek se ártani, de azon a nőstényen kívül is szerintem akad olyan, aki örömmel látná azt, ahogyan a végzet utolér. Talán még a szellemvilágból a Teremtőm is, hiszen hátat fordítottam annak, amit tanított, illetve miattam is halt meg. Hamarosan pedig öltözködni kezdek, hogy utána még rövid időre elcsábítsam őt egy reggelivel. Minden férfi szeret enni, egy farkas meg pláne. Kíváncsian várom a válaszát, majd amikor igen a válasz, akkor sietve indulok el a konyhába, hogy összeüssek valamit. Könnyedén tálalom az étet, hiszen Kristinnek és Rydernek is régebben sokat főztem. S szerettem is ételcsodákat alkotni, s nem csak vadra vadászni. Nem sokkal később pedig, hogy szinte szétpukkadunk már az ajtóban állunk búcsúra állva. Jó érzés látni, hogy mennyire nem könnyű indulnia, pedig még csak most találkoztunk és remélhetőleg nem is fog elillanni ez az egész a következő hajnalig. Viszonozom a csókot, majd intek a fejemmel, hogy menjen, hiszen másnak is szüksége van rá. Amint pedig az ajtó becsukódik, a mosoly továbbra is ott virít az arcomon, mintha csak valami tini lennék, aki meglelte végre a szerelmet, de csöppet se zavar. Boldog vagyok, igazán boldog hosszú idő után ilyen értelemben is és pont akkor történt meg a dolog, amikor a legkevésbé se számítottam rá, de pont ettől szép a szerelem, hogy pontosan mindig ott csap le, ahol nem számít rá az ember.
|| Semmi baj, s köszönöm a játékot én is! Kíváncsian várom a folytatást! ^^
Sose voltam egy fehér galamb, a Szentlélek jelképe, békés fickó. Amit ennek a nősténynek a házánál tettem, az viszont mindent felülmúlt. Mikor Adelaide elhagyott és egy pénzes spanyolhoz költözött be, akkor vertem szét úgy egy házat, mint itt. De ennek semmi értelme se volt. Azóta már tudom, hogy a fejembe mászott Alignak, pont úgy, ahogy annakidején a nőm és a teremtőm fejébe. Kinyírtuk volna egymást, mint ők, de bekómáltunk mindketten. Egy hét elég volt, hogy a testem rendbe jöjjön. A sebhely megmarad, mert farkas okozta és az nem tűnik el csak úgy. Saját magamat vertem mellbe, baszd meg! Amit a nőstény kapott, rajtam is megjelent. Életemben nem pipáltam ilyet. Symara is jó erőben volt, emlékszem rá, hogy még oda tudott kapni. Nem fogok bocsánatot kérni, mert nem én csináltam, de van bennem becsület. Szétbaszódott a háza és Alignak kurvára nem fog tejelni, úgyhogy elmegyek én, aztán megdumáljuk. Azóta sok víz lefolyt a Chenán, én is máshogy gondolok sok mindenre. Ryder lett a...most minek mondjam? Baleknek? Őt veszik elő, ha elbaszom az életemet. Ezzel megnyertem a falkatagságot és fél évig kell kibírni. Pár farkast megismertem már, de a többiek is érdekelnek, mindenki, aki itt él. Symara is, nem csak a számláért jövök. Szarul indult, de lehet még jobb. Madison hol a geciben flangál, azt nem tudom, még mindig nem tudtam rájönni, de most már tartom magam annyira beolvadtnak, hogy megkérdezzem. Csak nem basznak ki vele miattam. Gyalogosan cammogtam ki idea hegy és erdő találkozására, a Laktól nem messze. Mindenre emlékszem a múltkoriból. Hogy ide akartam jönni, hogy bűnösnek éreztem a nőt. El akartam pusztítani. Félálomban. Na, mivel kopogni nincs min, amióta berúgtam az ajtót, megállok a küszöbnél, kihúzom magam, fekete bőrdzsekimet és az ingem gallérját megigazítom. És a keresztet is, amit a nyakamban lógatok. Kevesen hinnék, hogy mennyit jelent nekem a vallás meghittsége. Gyerekkoromban abból merítettem erőt. Már tudom, hogy nem igaz, de van ereje. Madi nyakában is olyan medál lógott, amit megáldottak és bármelyik mágiaérzékeny megmondja, hogy az nem játék. Valós erők mozognak ott és én hiszek abban, hogy ezek néha segítenek is. - Hahóóó! Főnökasszony, be lehet jönni? Akkorát ordítok, hogy ha teljes hangerőn bömböltetné a zenéjét, akkor is meghallaná. Főnök a faszom, ez csak olyan vicces fordulat. Simán beléphetnék, de inkább szólok. Hátha rájön, hogy most nem úgy vagyok itt, mint múltkor.Az első Vörös Holdam, hát fasza. Majd mindjárt meg lesz beszélve az egész, ezt nem lehet szó nélkül hagyni.
Kezdőlap
//[/b][/b]
