A filmes statiszták és a küzdősportok szerelmeseinek körében Nessa O'Brien neve az utóbbi években egyre többször bukkan fel. Ő a tulajdonosa eme klubnak, ahol szakképzett oktatóktól tanulhatja az ide bérletet váltó az alábbi küzdősportokat: box, birkózás, kickbox, karate, judo, taekwondo, jiujitsu, aikido, krav maga, MMA (mixed martial arts), capoeira.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Elmentem a lakba, igen megint elmentem, annak ellenére, hogy Egon még mindig nem tartotta jó ötletnek. Viszont, mondjuk azt hivatalosan érkeztem, és ha ott tartózkodott volna az Alfa, akkor ki sem tehették volna a szűrömet. Legalábbis mint nem kívánatos egyént, elvégre jóban vagyunk, béke van és, hogy az is maradjon, ápolni kell a kapcsolatokat, nekem pedig mint reménybeli leendő informátor, nem csak a meglévőket kell ápolnom, hanem újakat is kötnöm. Talán merészség volt mindjárt az Alfával kezdeni, de ez apróság volt ahhoz képest, hogy valójában miért is szeretnék vele találkozni. A tervemet azonban nem tudtam azonnal beváltani, mert Nessa O`Brient nem találtam a lakban és el kellett kocsikázzak az edzőtermébe. Gondoltam aerobikozik egy kicsit, hogy formában tartsa magát, vagy csupán álcából, a jobb elvegyülés érdekében, mert minden nőnek meg kell dolgoznia az alakjáért, de persze mindig van olyan aki annyit eszik amennyit akar és nem hízik egy dekát sem. Ilyen voltam én is, ami a legrosszabb, izmot sem tudtam növeszteni, még egy mogyorónyit sem. Az edzőterem nevéből – később kiderült tévesen – egy kellemes, női fitness teremre asszociáltam, virágillatra, pasztell színekre, tükrökre. Még kedvet is kaptam egy kis sztephez, ha már ott kell felkeresnem és útba ejtettem a nagyi házát, hogy bedobjam a csomagtartóba a sportcuccomat. Nem volt nagy kerülő, még ott érhetem Nessát. Belépve azonban nagyot kellett csalódnom, vagy mondjuk inkább a meglepetés volt a domináns az érzelmeim közül. Ízig-vérig tesztoszteron feelinget árasztott a hely magából, persze láttam nőket is, mind csinos volt és jó alakú, de az egész erősen hajazott egy kiképző bázisra. Azt mondták Nessa a küzdőteremben van, már nem hangzott túl jól az egész, hát még amikor át is kellett öltöznöm, mert oda nem lehet utcai ruhában és cipőben bemenni…”Akkor sem ha csak beszélni akarsz vele!” Csattant a recepciós pult mögül a szabályzat egy része és én elmentem átöltözni. Oké, végül is edzeni akartam vagy mi a szösz, ez nem olyan mint belépni az oroszlán barlangjába, másrészt, itt nem csak farkasok vannak. Csak nem esik bajom ha előadom a kérésemet. A ketrec láttán ez a véleményem megváltozott, ahogy az ötletem is kezdett őrültnek tűnni. Ezen azonban nem lehetett csodálkozni, két jó tanárom is van ha őrültségről és öngyilkos szórakozásról van szó, mondjuk, hogy ez a vizsgám és nem is távolodtam el a tárgytól olyan messzire. A fénykép egészen mást mutat mint a valóság, ha nem is azonnal de elég hamar felismertem az Alfát, így odaléptem hozzá, miközben a ketrecben nagy harc folyt. Reméltem nem véres. Egy másik szőnyegen, amit nem vett körül háló, két nő küzdött egymással, láthatóan az egyik tanítvány volt. Jómagam inkább egy perzsán ültem volna jelenleg, teás csészével a kezemben. *-Nessa O`Brien? Üdv! Rebecca Morgan vagyok, még nem találkoztunk. Az egyetemre járok. *Rámosolyogtam, a kezemet nyújtottam és jól megnyomtam az egyetem szót, remélve, hogy azonnal leesik neki a tantusz. Itt még sem mondhattam, hogy „Helló, őrző vagyok és örülök, hogy megtaláltam az Alfát. „ Kissé furán hatna, vagy azt hinnék rólam, hogy még nem nőttem ki a mesékből. Tudtam, hogy amit kérni fogok, nem kaphatom meg ingyen, de látva a helyet, kételkedni kezdtem abban, hogy könnyen megúszom.*
Van az edzőteremnek nőies, mondhatni, átlagosan klisés részlege is, ám abból csupán részesedésem van, nevemet adom hozzá - személyesen ritkán teszem tiszteletemet. Ez sajnos az utóbbi időszakban a küzdőharcokkal foglalkozó "szakaszra" is igaz volt, egyéb elfoglaltságaim túlságosan sok időt emésztettek fel napjaimból. Bántam is, hogy nem jutok el olyan sűrűn ide, mint szeretnék - egy vénebb farkasnak már nem árt, ha odafigyel, hogy edzésben maradjon, arról nem szólva, hogy személyes kötődéssel viseltettem egyik-másik ágazat iránt múltamból kifolyóan, ekképpen hobbiként is megállja esetemben helyét az, hogy itt időzöm. Edzőruhám fekete, a hely logóját viseli magán, s szorosan lófarokba fogtam hajam - szigorú tökéletességben. Ha tudnám, hogy alfaként aposztrofál a lány, lehet, kapásból elhajtanám, hiába akképpen ismeri a köznyelv a posztot, mit magaménak tudhatok. Büszkeségem, s az ősi farkasokhoz való sajátos lojalitásom az, mi fájlalja igazán eme megnevezést, s kikéri magának: ő atanerk. Így azonban boldog tudatlanságban feledkezem bele az előttem kibontakozó küzdelembe, kezemben ásványvizes palackkal, abból kortyolva olykor, mikoris megüti fülemet egy idegen női hang. Annak irányába fordulva jégkék tekintetem leplezetlen méri fel a mellém lépőt. - Valóban nem. - Nyugtázom találkozásunk mibenlétét, s elfogadom a felém nyújtott kezet egy üdvözlő kézfogás erejéig, melyben nincs erőfitogtatát részemről, sem helyzeti felsőbbségemről számot adó nonverbális kinyilatkoztatás. Egyszerű udvariassági gesztus, jelzése annak, kíváncsivá tett, mit akarhat. Lapjaimat nem fogom felfedni irányába egyúttal, melyek szerint ismerősen csendül neve számomra, ha arcot nem is tudtam ezidáig hozzá társítani. - Mi járatban? - Elpillantok a küzdő felek irányába, majd finoman kérdő, megemelkedett szemöldökkel a lányra. Itt akarja megbeszélni vagy vágyna a négyszemközti randevú lehetőségére.
// Hatalmas elnézést, hogy csak most... //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
~Rebecca Morgan! Te nem vagy normális!~*Ez az első gondolat ami eszembe jut amikor Nessa O`Brien felém fordul és rám néz. Nem tudtam, hogy ennyire kék szemei vannak, úgy mér végig mintha egy jeges pengével simogatna. Remek kezdés, legalább elfogadja a felé nyújtott kezemet és azért is hálás lehetek, hogy nem roppantotta össze a csontjaimat. Nem mintha kételkedtem volna a kiválóságában, de most már értem és érzem is miért és hogyan került ő a farkasok élére. Van már mögötte pár év, hány éves is? Sok. Sokkal idősebb Egonnál, szerencse a farkasvérnek, jól tartja magát, ezt persze nem fogom a szemeibe mondani, nem tudom, hogy az idős nőstények hogyan dekódolják a korukat méltatni igyekvő szavakat. Lehet, hogy náluk minden fordítva van, ki tudja…az őrző krónikák a személyes érzelmekről nem számolnak be. Próbálok nem feszengeni ezek után, de ő minden bizonnyal érzi akármilyen kicsi feszengés is ez. *~Csak lazán Becca!~*Lehet ezt egyáltalán lazán kezelni? Nem kis dolog miatt kerestem fel, az is lehet, hogy nem érem meg a hazamenetelt. Milyen lehet egy méregtől csöpögő nőstényfarkas?* -Félig hivatalos, de jobbára magánügy miatt. Beszélhetnénk esetleg négyszemközt? *Nem szívesen mondanám el itt, mindenki füle hallatára azt amit szeretnék, de az sem a lenyűgöző ötleteim egyike, hogy szándékosan megfosztom magam a tanúktól. Ahogy elnézem, még úgy is a földbe döngölhetne, ha a farkas mélykómában van, biztosan nem a hely divatirányzata miatt vette fel pont ezt a ruhát. Lejjebb siklik a tekintetem, ugyan nem értek olyan jól a küzdősportokhoz, hogy tisztában legyek minden szabályukkal, de azt tudom, hogy minél sötétebb egy öv, annál kínosabb lesz nekem vele szemben. Az is lehet, hogy nem minden küzdősportban vannak övek. Mindegy, ha az övé a hely, akkor valószínűleg az sem egy véletlen nyeremény eredménye. *-Mondjuk úgy, hogy a női szolidaritására szeretnék hatni és valószínűleg egy üzleti ajánlatot is számításba vehet.*Érzem, ahogy megy fel az árfolyam, de nem adom fel. Elhatároztam magam, hogy elkápráztatom a mentoromat és Keldront is, na főleg őt. Persze tudom azt is, minél magasabbra törekszem, annál nagyobbat zuhanhatok. Remélem az ejtőernyőt nem felejtettem el betenni.*
Míg ő a kételyek és kérdések között tengődik, jómagam az érdektelenség határmezsgyéjéről épp csak árnyalatnyit kizökkentve tekintek rá. Nem illik a közegbe, noha ez engem a legkevésbé sem érdekel. Mindezek ellenére is furának hat a csaj a szememben, csak arra nem jövök rá, hogy mitől. Ideges, persze, ezt érzem rajta résnyire leengedett pajzsomon át is, meg elég csak rá tekinteni, nem kell hozzá mélypszichológiai elemzés - de ennyi lenne az oka csupán tényleg? - Persze. - Öv az nincs - most épp - rajtam, ellenben fejemmel egy hátsó, üres terem felé intek. Jobb napjain szimpla tornateremként funkcionál, bordásfallal, szivacsokkal és különféle kézi súlyzókkal. Jelenleg beszélgetésünk színhelye lesz, amennyiben Becca is okésnak érzi a felkínált termet. Ez esetben még az üvegajtót is behúzom magunk után. - Hallgatlak! Valami azt súgja, nem önvédelmi leckéket szeretnél venni. - Dőlök a bordásfalnak egyúttal, karjaimat összefonva mellkasom előtt helyezkedve várakozó álláspontra mellette. Arra, hogy a... mimre is?! Szóval a szolidaritásomra szeretne hatni, fel kell nevessek azért, bármennyire is pofátlannak tetszik ez kívülről. Én nem élem meg úgy. Szerintem vicces és egyúttal merőben hamvába holt megközelítés. - Édes vagy, de talán más megközelítéssel kellene próbálkozz... az üzleti lehetőséget még talán meg is fontolom, látod. - Tárom szét kissé karjaimat, na ez már használhatóbbnak tetszik, még ha kétkedés is van hangomban a zsenge korú irányába. - Két jótanács, mielőtt belefogsz: csakis a lényeget add elő és ne feledd... megérzem, ha hazudsz! - Ütögetem meg kissé mutatóujjammal orrcimbám oldalát finom jelzés értékkel, miközben mosoly szökik ajkaim szegletébe. Tényleg nem szeretem a mellébeszélést, biztos a korral jár ez is. - Szóval...? - Én ráérek, de a türelmem az sajnálatos módon véges.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Persze. Eddig jól haladunk. Lesz különterem ahol előadhatom a kívánságom, azt ami valószínűleg egyetlen őrzőnek sem jutott eszébe tanonckorában. Vagy csak nem tudok róla és nem én vagyok az első fecske. Mosolyogva bólintok és követem, odabent körülnézek. Lejátszódik bennem egy rövidfilm ahogy nekirepülök a falnak, a fejem mellett pedig az egyik súlyzó berepeszti a térelválasztó készséget. Meglehet jobb ötlet lett volna előbb tényleg önvédelmi leckéket kérnem tőle, de azt hiszem évekbe telne mire eljutnék arra a szintre, hogy vele szemben kiálljak, még akkor is ha nincs benne farkas. Nem baj, amit elkezdtem azt be is fejezem, úgy, hogy legyen értelme. Ha nem próbálom meg, életem végéig kísérteni fog a gondolat, hogy nem tettem meg, és a „mi lett volna ha” kérdés. A nevetése, miután a saját felfogásom szerint megközelítem a dolgot, nem nyugtat meg. Szépen csengő a kacagása, de érzem mögötte a mesebeli boszorkány hátsó szándékát a nyuvasztásra. *-Oké, akkor maradunk az üzleti lehetőségnél.*Nem ismerem, sosem találkoztam vele, amit pedig róla hallani lehetett az nem volt túl kielégítő, ráadásul nem a lényegre szorítkozott az információ. *-Azzal nem lesz gond, nem tudok hazudni.*A mosoly visszakerül az arcomra. Francokat nem tudok, csak épp még nem mindig megy olyan jól, és azt nem kell tudnia, hogy Egontól tanulom a hantázást. Szóval! Csak a lényeget….pedig nagyon kellett volna az a körítés.* -Rendben, nem rabolom az idődet. A lényeg röviden, hogy némi esszenciát szeretnék tőled kérni a vizsgámhoz. A legtöbben úgy gondolják ~főleg Keldron~ hogy nem vagyok elég….tökös, szóval gondoltam megpróbálom a legnagyobbal. Semmi vér vagy ilyesmi, elég lenne egy kis manikűr is. *Tovább mosolygok, legalábbis amíg lehet, amíg nem törli le az arcomról egy jól irányzott mancsossal. Belül azonban szívszorongva várom mit válaszol, még a levegőt is visszatartom, pedig nem egészséges. *-Persze ha nem, akkor elnézést kérek és már itt sem vagyok, de ha mégis, meghallgatnám az üzleti lehetőség másik oldalát is. *Emelem a kezeimet magam elé egy pillanatra, na nem túl magasra csak jelentésértékűen. *
Az, hogy egyetlennek sem, kissé talán túlzás, de kétségtelenül merész dolog a csaj ötlete. - És ebben van valami elismerésre méltó. Nem is történik semmiféle (számára) kellemetlen fiaskó, az ajtó halk kattanással csukódik be kettősünk után, ahogy a kisebb tornaterembe lépünk. Idebent mindent áthat a műanyag és a fa jellegzetes "kondis" aromája; bármennyire is igyekezzünk rendszeresen takarítani és karban tartani mindent a megfelelő módon, a testedzés sajátos elegye önkéntelenül is beleissza magát a falak közé. Arra, hogy az üzleti opcióban gondolkozik finom helyreigazításomat - kéretlen jótanácsomat? - követően, aprót biccentek, kivárva, mit is akar egészen pontosan. Nincsen sem tartásomban, sem pedig pillantásomban sürgető, sőt! Mintha enyém volna a világ minden ideje, akképpen fürkészem a fiatal lányt. Rebecca... nem ő volt az a csaj, akinek volt valami balhéja Alignakkal újabban? Pofátlanul elfelejtettek az őrzők részleteket közölni erről... - én pedig legalább ily pofátlanul remekül leplezen tájékozatlanságomat, amíg megtehetem. Még nem döntöttem el, a Protektornál kulcsolok kapásból személyesen, esetleg másik fejest környékezek meg. A gyógyítók vezetője olyan kis hajlítható teremtésnek tűnik, lehet, vele nem árt jóban lenni személyesen is. Mi magasabb pozícióban levő nők tartsunk össze, vagy mi. Na de vissza az előttem állóhoz...! Őszinte meglepettség, egyenest némi megbotránkozás ül ki az elhangzó kérés nyomán ábrázatomra. Hogy jön ez a kis...? Az előbbi kacajom boszorkányos éle semmi volt ahhoz képest, ami most bukik elő belőlem. Nem rajta nevetek, legalábbis... igyekszem nem rajta, hisz tökéletesen érthető az indítéka, ugyanakkor: - Hát ez azért rohadtul nem így megy, kislány. Lehet, akad, aki kedves-bájosan nyakát nyújtja egy ilyen kérésre, ugyanakkor akadnak még, akik tisztában vannak vele, mennyit is ér az esszenciájuk. Ha kell, vívd ki vagy szerezd meg csellel, de ez a kéregetős módszer nem komolyan vehető egyetlen őrzőtől sem az én olvasatomban. - Totál mindegy, hogy fiatal vagy idős. Utóbbi esetében különösen... gáznak tartottam. Hol ebben a tökösség? Sehol. - Nem tudom, magadtól jött e ez az ötlet vagy más bujtott fel, minden esetre azt javaslom, gondold át, amit mondtam és ha úgy érzed, eleget tudsz tenni neki... hajlandó vagyok újratárgyalni ezt a kérést. - Lássa lelkem, nem engedem el "üzleti ajánlat" nélkül, arra ugyanakkor fellebbezési lehetőséget nem hagyok. Az ajtó felé intek finom invitálással - akár távozhatna is, hacsak nincs más ezen felül.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Soha nem csináltam még ilyet, de valahol el kell kezdeni. Eddig Egon adott „magából” és nem is fájt neki. Nem vagyok harcos, nem is leszek az, mire odáig jutok, hogy vérrel-hússal szolgáljak egy újabb szintért, talán már a hab lelkem is megváltozik, erősebb lesz és oda tudok csapni. Persze nálam mindig a meggyőző erő és a szavak lesznek a favorit. Úszni is úgy tanul meg az ember, hogy bedobják a mélyvízbe, miért ne kezdhetném ezt ebben az esetben én is a legnagyobbal? Hülye ötlet volt? Kétségtelen, de legalább nem lesz leszedve a fejem. Első lépésben. Sok mindenre számítok még ezen kívül ami megvalósul, nevetés, hitetlenkedés, döbbenet és némi „hogy merészelsz?” pillantás képzeletbeli éles tőrökkel kísérve. Úgy érzem magam mint az a cirkuszi segéderő akit egy fatábla elé állítanak és körbedobálják késekkel, miután botor mód kileste, hogy a „művész” előadás előtt felhajtott pár kupicával a jó célzás érdekében. Oké, nem vehető komolyan a kérésem. Van aki egyáltalán megpróbálta? Volt akinek előttem eszébe jutott az Atanerket megkörnyékezni? Attól, hogy nem szaladok ki a helyiségből még finoman gyöngyözni kezd a homlokom és felgyorsul a szívverésem, de nem érdekel ha megérzi. A stratégiám némileg változik, de nem adom fel.* -Magamtól jött, és nem megyek el. Ha szánsz rám egy kis időt, megpróbállak meggyőzni. Ha nem szavakkal, hát másképp. Mentségemre legyen mondva, még nem gyűjtöttem ilyen módon esszenciát. Tudom, hogy a tiéd értékesebb mindközül, de pont ezért. Ha sikerül, boldog leszek ha nem…nos minden tanoncnak kell tanulópénz és tapasztalat. *Szóval ha egy Alfával kezd az őrző akkor minimum harc az ára? Letámadom, megkötözöm és ennyi? Biztosan nem fog ilyen simán menni. Biztos, hogy nem fogok sértetlenül hazamenni. Legyen, de legalább legyen haszna is. Nem fogok most szégyenszemre hazakullogni. Ha megpróbálom és nem megy, az nem olyan rossz mintha meg sm próbáltam volna. Eszembe jut az a bölcs mester aki azt mondta egyszer, hogy: „Ne próbáld, hanem tedd meg.” Nem kínai bölcs volt. *-Akkor tárgyaljuk újra a kérést. Kérlek!
Nem, valóban nem vehető a szememben komolyan a kérdése. Az meg már az én hülyeségem, hogy nem dobom ki a kis tündérbogyót kapásból a teremből, mondván, keressen egy balekot magának, engem pedig hagyjon békén. Igaz, nem is tolom arcába direkt az okító élt szavaim mögött. Mert bizony, valahol annak szánom, kimondatlanul mindazt, mi elhagyja ajkaimat - ha akarja, megfogadja, ha nem... majd megtanulja a maga kárán idővel. Mindenki abból tanul, a pofonok a legnagyobb motiváló erők az életben. Amikor fölre küldenek, nem sikerül a tervek szerint valami... akkor igazán oda tud tenni az ember, felszívva magát önnön vereségén. Makacs a kislány, ehhez nem fér kétség, csak sajnos éppen ezért nem átgondolt, hirtelen is mindez mellé. Nem túl szerencsés párosítás, ha már egyszer mellé nyúlt, nem igaz? - Nem. - Közlöm nemes egyszerűséggel, hangsúlyom legalább oly élettelen tompasággal koppan kettőnk között, mint mikor az ember arca előtt csapják be az ajtót. - Továbbra sem vagyok jótékonysági szervezet, Rebecca. - Nyitom ki az ajtót és ha ő nem kíván távozni, úgy én fogom ezt megtenni. - Volt egy lövésed, de most nem talált. Majd legközelebb tehetsz újra egy próbát vele. - Mert azt nem mondom, hogy látni se akarom, sőt... valahol a magam sajátos módján ösztönzés ez, hogy gondolja át, agyaljon rajta. Nyűgözzön le, ha úgy tetszik. Keressen újra, bizonyítsa be, hogy képes rá! - Ne könyörgéssel és kérleléssel, azzal nálam semmire nem fog menni. - További szép napot! - Lépek ki a helyiségből, nemes egyszerűséggel hátrahagyva a másikat. Vannak még mások is, kikre szánnom kell a napomból, ami azt illeti.
// Ne haragudj, hogy ez így elhúzódott. Én a magam módján élveztem, akárhogy is alakult a vége. //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Nem vártam, hogy azonnal, önként és dalolva – azt megnéztem volna – nyújtja át a kacsóját, hogy megmanikűrözhessem, de legalább félútig eljutottam volna. Talán ma rossz napja van, semmilyen részmegoldást vagy alternatívát nem ajánl fel. Csak a z hidegen koppanó „nem” zeng a fejemben. Viszont nem utasít el végleg. Szóval nyűgözzem le. Meglesz, bár némi időbe telik míg megismerem úgy, hogy tudjam mi a megoldás. *-Rendben. És köszönöm, hogy áldoztál pár percet a drága idődből.*Nem gúnyos sem a hangom, sem az amit közölni akarok, valóban őszintén hálás vagyok amiért egyáltalán szóba állt velem. Ez is egyfajta tanulópénz, gyakorlat amivel közelebb kerülök ahhoz a poszthoz ami szerintem nekem való mind közül. Nem gondolok arra és nem is fogok, hogy más hogyan csinálná, nem is kérdezem meg, nem kérek tanácsot majd akkor amikor eljön az ideje, hogy újra Nessa elé álljak. Ez az én harcom, az én testemre, lelkemre, személyiségemre kell szabnom, csak úgy lehet sikere. *-Örülök neki, köszönöm. Akkor majd kereslek.*Nem mondom, hogy nem vagyok csalódott, de elégedetlen sem. Ha nem teszem, akkor egyrészt bánnám egész életemben ami az őrzőséget tekintve hosszabb lesz mint egyébként lenne, másrészt nem tanultam volna taktikát és stratégiát ami a legfontosabb egy informátornak. A sikertelenség ellenére elmosolyodom, mert tudom, hogy itt nincs vége, még ha úgy is tűnik.* -Neked is szép napot!*Magamra maradva megkönnyebbülés árad szét bennem, nem azért mert Nessa elment, hanem azért mert valamit mégis megcsináltam abból amit terveztem és nem volt ez olyan borzasztó mint eleinte hittem. Csak egy új utat nyitott előttem amin végig kell mennem, és ez nem gátol inkább inspirál. Tulajdonképpen még meg is köszönhetném, hogy nem adta magát olyan könnyen. Kifelé menet már körvonalazódik a tervem, és a recepciónál megállok, hogy beiratkozzam a klubba. Itt persze nem jógaoktatás folyik, válogatok is rendesen a küzdősportok között, végül a boxnál maradok. Az mindig jól jön.*
//Nem haragszom én köszönöm, hogy játszhattunk. A sikertelenség ellenére nekem is tetszett, majd legközelebb. //
Kezdőlap
// 
Én a magam módján élveztem, akárhogy is alakult a vége. //
én köszönöm, hogy játszhattunk. 
A sikertelenség ellenére nekem is tetszett, 
majd legközelebb. 
//
