connected to: Ryder time: pár nappal a kitelepülés híre után
Szia! (: Maradsz vagy mész? Vagy még nem döntötted el?
Lehet, hogy már nem kötött össze minket az eskü, de attól még barátok maradtunk és fontos része volt az életemnek, így érthető, hogy érdekelt, de szemtől szemben nem akartam még találkozni. Az álom óta nem túlzottan, elég volt az nap kerge marhát játszanom...
Az elmúlt napokban nem igazán voltam úgy semmire sem kapható. Megesett, hogy csak ültem a kanapémon, és csak bámultam ki a fejemből. Valami nagyon nyugtalanít, még mindig, de nem tudom mi. Ezért is van az, hogy a telefonom hirtelen megrezzenése engem is arra vezényel, hogy összerezzenjek egy pillanatra. Aztán pedig csak fogom a fejemet. A Vörös Holdak nem voltak könnyűek, de ez a mostani most kiváltképp nyugtalanít. Mind az, amit Nagojut mondott, és az az álom is. Végül megnézem a telefonom képernyőjét, és elolvasom az üzenetet.
Maradok. Bár annak jobban örülnék, ha Kris elmenne, de nem lehet mit tenni. Legalább a másik lányom biztonságban lesz. Gondolom, te is maradsz.
Semmi hangulatjel, csípős megjegyzés. A hangulatom sincs meg hozzá, ami azt illeti. Nagyon nem.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Hülyeség lenne tagadni, hogy nem ültem a telefonomat bámulva az üzenetre várva. Meg se mozdultam, még a kezemben is ott volt a készülék, ahogyan a kanapén hátradőltem és a hajamba túrtam. Aztán egyszer csak megrezzen a készülék az ujjaim között, mire sietve oldottam fel a képernyőt és pillantottam a képernyőre.
Üzenet Ryder részére
connected to: Ryder time: pár nappal a kitelepülés híre után
Talán, ha te mennél, akkor ő is menne. Sehogyan se tudtad meggyőzni? Bár ahogy láttam a másik lányod se akart igazán menni... Reméljük, hogy a távozok biztonságban lesznek. Maradok, legalábbis jelenleg úgy néz ki. Nem tudnék csak úgy elsétálni… Vigyázz magadra és rá is!
Majd pedig rányomtam a küldésre. Lehet, hogy ostoba dolog maradni, de akkor is maradni akarok és csak mélyen legbelül tudom remélni, hogy a távozok tényleg biztonságban lesznek, de az álmom után már csöppet se vagyok semmiben se biztos.
Az üzenetét olvasva a legjobb lehet az lenne, ha elmennék erről az egész vidékről a Vörös Hold idejére. De nem vagyok olyan, aki megfutamodik, ha valami akadály, vagy kihívás elé kerül. Meg egyébként is... Két Tark már megy, és nem kevés falkatag is velük. Meg tudják védeni egymást, a Kölyköket. Nem szükséges nekem is ott lennem, meglesznek ők szerintem.
Makacsabb, mint egy öszvér, már a próbálkozás is halott ügy volt. És te is, vigyázz magadra. Ha bármire szükséged lenne, tényleg, bármire, ne habozz szólni.
Azzal pedig le is dobom a telefont a földre magam mellé, és elterülök a kanapén, a plafont bámulva. Vihar előtti csend, sosem szerettem.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
connected to: Ryder time: pár nappal a kitelepülés híre után
Igyekszem majd vigyázni, s úgy lesz, szólni fogok.
Fukar válasz, de képtelen lennék leírni azt, hogy minden rendben lesz és ne aggódjon, mert érzem legbelül, hogy semmi se lesz már ugyanolyan, mint előtte volt. Valahogy most még inkább fagyosabb a szellő és kevesebb jóval kecsegtet. Még Nicholassal is beszélnem kell, hogy marad vagy megy. Jobban örülnék, ha menne… Legalább egyel kevesebb szerettemért kellene aggódnom. Nem akarok arra a hírre ébredni egyik reggel, hogy valakim meghalt… Arra egyszerűen képtelen lennék, majd pedig eldőlök a kanapén és bámulom az üres falat, miközben a szélfogó halkan és ütemesen zenél kint...
Nem is nagyon tudom, hogy miért forgatom a kezemben a telefonomat. Már van néhány napja annak az álomnak, mégis, valami nem hagy nyugodni. Kellemetlen érzés fog el, akárhányszor csak rá gondolok. Szinte még mindig érzem a kezemben a toll puhaságát, szemeim előtt látom a formáját. Azóta nem volt ehhez hasonló álmom, ami talán szerencse is. Ki tudja, lehet, csak paranoiás vagyok már. Mindazok után, amik az elmúlt időszakban történtek velem, amiket megtudtam... Két napja, hogy utoljára beszéltünk Symmel, akkor is rövid SMS-eket váltottunk. A lányomat nem akarom ezzel traktálni, ahogyan Malloryt sem. Marad hát Sym. Elő is keresem a számát a névjegyzékből, és rámegyek az üzenetküldő ikonra.
Képzeld, néhány napja volt egy fura álmom. Annyira... kellemetlen volt az egész, nem csak maga az álom, hanem utána is. Ilyen élénken egyetlen álom sem maradt még meg bennem. Azóta pedig alig bírok szabadulni az érzéstől, hogy valami... valami történni fog. Nem tudom, hogy mi. Lehet, csak kezdek bedilizni. Mondd (Írd), hogy nem őrültem meg, akkor talán én is valamivel nyugodtabb leszek.
Nem vagyok egy fiatal farkas már, sok mindent megéltem, és az azért elég vicces, hogy pont egy álom az, ami miatt nem tudok koncentrálni a mindennapokban.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Amikor megszólal a telefonom, akkor sietve hagyom el a fürdőszobát, majd a szobámba szambázok, hogy megnézzem ki is üzent nekem. Reménykedek abban, hogy esetleg már Nicholas megkapta a levelemet és esetleg ő keres engem, de meglepetésemre Ryder írt. Sietve olvasom el az üzenetet, majd törülközőben virítva leülök az ágyra és percekig csak bámulom a telefont. Ez nem lehet igaz. Ő is azt álmodta, amit én? Ilyen létezik? Mi folyik itt? Mit akar tőlünk Alignak? Esetleg azt várja, hogy már emiatt megijedjünk? Eldőlök az ágyon és a plafont bámulom. Mit akarsz még? Mennyi vért akarsz még kiontani? Kérdezem meg, pedig tudom, hogy nem fog felelni. Ő nem fog válaszolni, végül pedig elkezdek írni.
„Nekem is volt egy fura álmom, vagyis inkább látomásnak mondanám. Nem volt éppen túl bizalomgerjesztő hely, de sok minden nem is volt megtalálható. Mintha csak azt akarná Alignak, hogy mielőtt elindul a vérontás, azelőtt megtaláljuk Önmagunkat… ”
Írom meg sietve az üzenetet, majd el is küldöm, de hamarosan még egyet megírok.
„Te is egy kőoltárt láttál, amely gyönyörűen volt kifaragva és két tárgyat tartott? Neked is választanod kellett? Ry, én félek, pedig nem lenne szabad. Erősnek kell lennünk, ha talpon akarunk maradni, de mégis… Mit választottál? Felhívjalak?”
Nem kizárt, hogy ugyanazt álmodtuk, akkor pedig választania kellett. Tudnom kell, hogy ő mit választott…
Az üzenetem elküldése után egyre jobban csak az kezd úrrá lenni rajtam, hogy ja, biztosan csak kezdem elveszteni az eszemet. Aztán el is megyek a konyhámba, kiveszem a hűtőből az egyik whiskys üveget, és öntök magamnak. A telefon pedig nem sokkal ezután rezzen meg a konyhapulton. Felveszem, és el is olvasom. Amit olvasok, az csak pláne rátesz egy lapáttal arra, hogy most igyak. Le is húzom azt, amit kiöntöttem, semmi kóstolgatás, mint általában. Aztán már írnék vissza, mikor jön a következő. Ekkor döbbenek csak le igazán. Inkább felülök a pultra jómagam is, az üveget pedig a kezembe veszem, és úgy húzom meg, miközben már be is nyomtam a hívást Symre. Amint felveszi, meg is szólalok. Semmi köszönés nélkül.
Engem csak az érdekel, kik látták még ezeket rajtunk kívül.
Mert, hogy csak mi, az nem létezik.
A tollat. Tudod jól, hogy én az inkább ésszel, mint erővel híve vagyok. Te?
Akarom én ezt egyáltalán tudni? Ez a Fairbanks minden év egyik hónapjában az őrületet tudja rám hozni, ez a mostanira most pláne igaz. Amit Nagojut mondott, az nem fog kimenni a fejemből… „Alignak bosszúját csak a mi vérünk moshatja el”. Vért kíván, és félek, az fog folyni ez évben.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Fel kellene öltözni, de most még se bírok megmozdulni. Csak fekszem az ágyon, s bámulom a plafont, mint valami idióta. Tényleg többen is ezt álmodtuk? Ha ő ezt álmodta, akkor lehet, hogy mással is megesett. Túl sok kérdés kavargott a fejemben, s egyre inkább féltem amiatt, hogy mi lehet Nicho-val is, vagy mi lesz a falkával, ha beköszönt a Vörös Hold. Telefon csengőhangja szakított ki a plafonbámulásból és még kicsit össze is rezzentem. Nem néztem meg azt, hogy ki keres, mert sejtettem, hogy Ő lesz az. Így csak egyszerűen felvettem és vártam, hogy beszélni kezdjen. Ismerem már annyira, hogy tudjam nem fog köszönni se, csak egyből a lényeget mondja.
- Valószínűleg elég sokan. Nem hiszem, hogy csak pár embert talált volna meg ez a látomás, vagy mi is ez. Igen, tudom, hogy te inkább azt választanád, vagyis sejtem. De könnyedén tudtál dönteni? Mással már beszéltél erről? Talán hamarosan megtudjuk azt is, hogy miért álmodtuk ezt. -
Végül végig simítok az arcomon, s a plafont bámulom. Válaszolnom kellene, de nem tudok. Mégis mit mondhatnék? Ismer, de nem teljesen. Nem ismeri a múltam minden apró részletét, így eléggé nehéz lenne megmagyarázni neki azt, hogy miért is választottam ezt. Így inkább terelni próbálok, de valószínűleg nem úszhatom meg a válaszadást.
- Számít az, hogy én mit választottam? Inkább annak örülnék, ha Te és Kristin se maradnátok. Akkor legalább ti biztonságban lennétek. -
Dehogy beszéltem! Meglehet, hogy furának találtam az álmot, túlzottan is nyomasztónak… Pláne utána… De ettől függetlenül még nem tudtam, hogy vajon csak bebeszélem magamnak, vagy mi van.
Ez is most nyomaszt, és nyugtat is, hogy nem csak én álmodtam ezt. Lehet beszélni kellene a falkával, legalábbis azokkal, akik itt maradtak. Vagy felhívni Lilit, ő is talán érzékelt valami furcsaságot. Akárhogy is, legalább valamit lehetne erről tanakodni, hogy mégis mire lehessen számítani. De talán a legjobb személy erre az egyik vérvonal alapító lenne, mondjuk az, akit személyesen is ismerek. Nála is rá fogok kérdezni. Mindenképpen.
Igen is számít! Én legalábbis szeretném, ha elmondanád!
Én elmondtam, mitől fél ennyire? Attól, hogy kimondja, toll, vagy tőr, még nem omlik össze a világ. És kíváncsi vagyok, ő érzett-e valamit, akármelyik tárgyat is választotta. Valami szokatlant.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
- Eleinte én se igazán tudtam, hogy mi is volt ez az egész. Túl hirtelen csapott le és sok mindent felkavart. De talán a többiekkel is beszélni kellene. Többen lehet valamire rájöhetünk… Megtudhatjuk azt, hogy ki mit látott. –
Nem sokszor osztottam meg másokkal a dolgokat, főleg nem a rémálmaimról, de mivel nem csak én álmodtam ezt és ez úgy néz ki, hogy nem teljesen személyes dolog volt, hanem olyan, ami az egész falkát érintheti, ezért gondoltam, hogy esetleg kellene beszélni másokkal. Lilivel vagy éppen Darrennel. Valaki valamit csak tud, vagy talán együtt okosabbak lehetünk.
- A tőrt választottam, Ry. Nem tudtam megtagadni a múltamat, azt, amit szinte senki se ismer… -
Nem akartam tovább húzni a dolgokat, mert felesleges lett volna. Tudni akarta, most már tudhatja, hogy én mit vettem el. Hiába vágytam a békére, akkor se tudtam megtagadni azt, aki egykoron voltam és akivé újra lennék, ha azzal megvédhetném a számomra fontos embereket.
Jó lenne tudni, legalább valami távlatot kapni, hogy mégis mire számíthatunk. A falka lehet nem szolgálna ezzel túl jó infóval. Meglehet, hogy tapasztaltak vagyunk, és sok mindent megéltünk már, de… szerintem ez bőven túlmutat rajtunk. Ezért is érzem utolsó mentsváramnak a vérvonalam alapítóját, ő… ő talán tud valami válasszal szolgálni. Ő ismerte Alignakot, és Tupileket is. Csak van rá valami válasza… Remélem.
Értem. Én pontosan ezért választottam a tollat.
Aztán pedig meghúzom az üveget, valószínűleg hallhatja is. Érdekli a fenét, tudja, hogy szeretek inni. Most pláne kell.
Sok sötét folt övezi a múltamat, amikről még te sem tudsz. De megtanultam, a saját bőrömön, hogy magunk mögött kell hagyni. Nem szabad a múltban élni.
A fejemhez nyomom a hideg üveget, hogy kicsit lecsillapítsam magam. Úgy tűnik, az alkohol magában nem szolgál sok lehetőséggel.
Figyelj... Azt tanácsolom, hogy ne félj. Meglehet, hogy jobb félni, mint megijedni, de jelen helyzetben ez csak meggyengít.
Mondom neki a lelkifröccsöt, aztán pedig be is fejezem.
Holnap, vagy ma átmehetek, ha akarod. De most még dolgom lesz.
Akármi lesz a válasza, hogy akarja-e, vagy sem, én belemegyek. Aztán viszont elmondom neki még egyszer, hogy fejezze be az aggódást, és inkább pihenjen egyet, vagy valami. Végül elköszönök tőle.
Symara Dotty Thibodeau
Renegát
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 390
◯ HSZ : 295
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása
Nem is értem, hogy mit vártam. Azt hogy, majd talán ő a tőrt választaná? Nem, hiszen ennyire már ismertem, vagyis reménykedtem abban, hogy az elmúlt évtizedekben legalább ennyire sikerült kiismernem. A szavaira pedig nem felelek semmit se, majd hallom, ahogyan iszik. Egy pillanatra feljebb szökik a szemöldököm. - Te iszol? - Csodálkozás is kicsendül a hangomból, de most pont nem érdekel a dolog. - Nem élek a múltban Ryder. Csak tudom, hogy mire lennék képes bizonyos helyzetekben. Még ha ártatlannak és túl kedvesnek is tűnök... Minden éremnek két oldala van. - inkább csak ennyit mondok és megrázom a fejemet is, hogy akkor hátra végre el tudok szakadni a plafontól, de nem jött be. Továbbra is azt figyelem. Remek. Kezdek talán lassan dilis lenni. - Részben igazad van, míg másrészt másképpen gondolom. Mi már csak ilyenek vagyunk, hogy nem mindig értettünk egyet. - s egy alig hallható nevetés hagyja el az ajkaimat, de inkább keserű, mint boldog. Végül oldalamra fordulok és az ablakon át figyelem a tájat. - Inkább legyen holnap, addigra te is elintézed, amit kell. - válaszolok neki egy kisebb hallgatás után, hiszen hiába váltunk el, attól még egy lányt együtt neveltünk fel és barátok maradtunk. - Köszönöm... - majd pedig egyszerűen bontom a vonalat, a telefon a földön landol, mert sikerül mellé tennem, de még ez se érdekel. Csak fekszem ott és figyelem a tájat, miközben a lelkem legmélyében vándorolok már és próbálok rájönni bizonyos dolgokra.