Cím: De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást. Hely: Fairbanks Idő: Kitelepülés előtt 1-2 nappal
Is it war if you fight it? Is it love when you don't? There is more when you let go Of the fear that you can't
As we burn in the fire Slowly learning to breathe Just keep calm in the falling Always looking for an underneath
Dear Love,
Kerestelek az elmúlt napokban, de nem leltelek. Gondolom neked is sok elintézni valód akadt a Vörös Hold miatt, illetve a bejelentések után, hogy páran elmennek és lehet hozzájuk csatlakozni. Nem tudom, hogy mi mellett döntöttél, de ha csak abba belegondolok, hogy ott van neked Rachel, akkor valószínűleg te is elmész, vagyis ha nem csalnak a megérzéseim. Sok minden történt az elmúlt időszakban, amit szerettem volna megbeszélni veled, de ha most nem, akkor majd április végén látjuk egymást és akkor talán meg fogom tudni osztani veled... Szeretlek és ez sose fog változni, bármi is történjen, még ha csak rövid ideje is ismerjük egymást úgy igazán. Valószínűleg most már rájöttél a korábbi sorok alapján, hogy én maradok. Nem tudnék hátat fordítani ennek a helynek, amit az otthonomnak nevezhetek, s a társaimnak, akik a családom része. Szükségük lehet bárkire és nem vagyok én se már mai darab, így talán akkora baj nem érhet. Ne kérd, hogy menjek el, mert nem menne… Ismerem magam és már te is ismersz, hogy mennyire makacs tudok néha lenni. Bármennyire is fontos vagy számomra, akkor se tudnék egyszerűen elsétálni. Tudom, hogy önzőség ezt kérnem, hogy fogadd el a döntésemet, de reménykedem abban, hogy meg fogod érteni miért döntöttem a maradás mellett. Sose voltam olyan, aki a baj elől megszökik vagy éppen eltűnik. Nem lesz semmi baj, ha vége a Vörös Holdnak, akkor utána látjuk egymást. Várni foglak itt, s ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra és a többiekre is, akik veletek mennek. Sose lehet tudni, hogy a veszély hol leselkedik ránk.
Szeretlek, kedvesed, Symara
Talán túl bizakodó voltam, de már megtanultam, hogy egyetlen egy csatába se szabad félénken belemenni. Nem tudom, hogy mi fog ránk várni idén, de nem sok jót remélek, de ettől még a remény ott fog élni bennem, hogy amikor vége lesz, akkor még láthatom majd Nicholas arcát, a lányomét és a többiekét is. Hogy nem sokan fognak elesni ebben a csatában, amit az élet minden évben elénk gördít. A kezem lassan siklott a születésnapomra kapott ékszerre, amit Nicholas adott. Egy apró mosolyra gördültek az ajkaim, pedig a vészjósló vihar ölelt körbe, hiszen az álmomat se tudtam elfelejteni, se a döntésemet. Sietve töröltem le azt a pár könnycseppet az arcomról, majd pedig elvittem a levelet, s otthagytam neki, ahol biztosan tudtam, hogy meg fogja találni. Majd pedig egyszerűen farkassá változtam, hogy kiszellőztessem a fejemet, mielőtt még a vihar még inkább összecsap a fejünk felet. Pár óra múlva pedig készen álltam arra, hogy a maradóknak segítsek abban, amiben csak tudok.