Tudom, hogy milliónyi dolgotok van, s valószínűleg nem is jókor kereslek, de… de aggódom értetek… Minden rendben van arra felé? Mármint amennyire lehetséges…
Elég sete-suta üzenet lett, de túl sok minden kavargott a fejemben. Nem tudtam kiverni a fejemből a Teremtőm üzenetét. S akkor még ott volt az is, hogy egyre inkább aggódtam egy-két személyért. Lassan dőltem neki az asztalnak, ahogyan a padon ültem, majd hátra döntöttem a fejemet és az eget kémleltem. Újra este volt, de még se éreztem békességet. Sokkal inkább vihar tombolt legbelül, aminek egyszer talán vége lesz.
connected to: Maeve time: ápr. 15. Pálinkás jó reggelt!
Itt a délutáni éjszaka közepén minden rendben. Szívecském, ugye, nem aggódsz? Itthon maradtak a nyugtatók. Csörgök, ha már megtörténtek a dolgok. Milyen a kamping? Süss egy szalonnát a nevemben is!
A válaszom éppolyan zavaros, mint én általában. Megint meg vagyok keverede. A fenébe is, de hiányzik Maeve! Meg a többiek is. Kihalt a Lak, kihalt a hotel, mármint farkasilag. És valami aggasztó érzés lopakodott be a szívembe, ott pedig körbe-körbe táncol és mintha egyre jobban összeszorulna a ketyegőm. Maeve és Lili, a két legfontosabb biztonságban van. Az eszem tudja, de a szívem aggódik. Nem csak értük. Sok emberkét szeretek itt és ilyenkor ez nagyon para. Hú, most jut eszembe, hogy Sky-nak szólnom kellett volna, nehogy baja legyen! Megvan a száma? Amíg Mae ír, talán rá tudok csörögni. Pedig tényleg sok a dolog...
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
Remélem azért nem vagy túl másnapos, vagy kótyagos. Szerintem ezt te költői kérdésnek szántad… Akkor helyettem is beveheted őket, vagy küld ide galambpostával. Rendben, de ha elfelejted, akkor… Unalmas és pocsék. Nem itt kellene lennem, vagyis de. Mindegy, ez bonyolult. Majd igyekszem. Ryderről esetleg tudsz valamit?
Fogalmam nincs, hogy milyen lehetett neki másnap vagy harmadnap ráébredni arra, amiket beszélgettünk, de mindegy is. Most nem ez a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy még nem ütött ki a vérengzés és bárcsak elmaradna. Esetleg lehetne szenilis az öreg, de miért ne? Ostoba kívánság, de nagyon is aggódom a Teremtőm, Balthazar, Ryder és Kristin miatt. Félek attól, ami várni fog minket, amikor hazamegyünk. Athlatea üzenete után pedig még inkább megkavarodott minden és azóta pedig egyszerűen nem tudok nem aggódni…
Én mindig aznapos vagyok Na jó, most nem egészen, tisztán állok a teendők elé. Ki is vagyok eléggé! Felírtam, itt van a zsebemben a papír, oké! Érezd úgy, hogy meg vagy ölelgetve! Ha ennek vége, mindent megbeszélünk. Már nagyon várom! Apád bütyköl, ahogy szokott. Kicsit komolyabb, ennyi. Kivel vagy egy szobában?
Szegény Maeve. Már amikor csomagolt, akkor kezdtem érezni, mennyire döbbenetes ez az egész. Pár nap, de ami ránk vár, az bizonytalan és letális. Ő meg mintha a rádióból hallaná, majd telefonon értesül. Abszolút megértem. Könnyek között búcsúztunk el és ahogy olvasom, mennyire rossz neki, megindulnak a cseppek. Tudom, hogy Rocky is ment. Nincsenek valami jóban, ráadásul az az álom is... És mi hogy vagyunk? Úgy engedtem el, hogy kiderült, a játék nem játék. A legrosszabbkor. Másnap égett a fejem, tényleg be is vettem a nyugtatókat. Tompa a hatásuk, nem ártottak. Sóhaj, sóhaj...
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
Még szerencse! Bene lődd magad most!! :affraid: Nem irigyellek téged, titeket... Kitartást nektek és lelkiekben veletek vagyunk! Ismerlek, tuti el fogod hagyni és akkor… Szintén Rendben, én is nagyon várom! Csak előbb úszd meg ép bőrrel ezt az egészet! Akkor ő is érzi, hogy hamarosan itt a vész és a tornádó… A démonokkal és az aggodalmakkal. Amúgy senkivel. Enyém az egész szoba, ami eleinte egész jó volt, de egy idő után eléggé nyomasztó tud lenni. Meg ismersz, én nem barátkozom olyan könnyedén, mint mások. A többiek meg elvannak foglalva a kölykökkel.
Nem akarok panaszkodni, hiszen mi elméletileg biztonságban vagyunk, míg ők nem. Nekik sokkal rosszabb ez az egész, de még se vagyok képes mindenről hazudni. Megírhatnám azt, hogy minden remek és szuper, de nem ez az igazság és valami miatt jelenleg nem akarok hazudni még több dologról, mint amiről kell. Bárcsak itt lenne valaki, Balth, Abie, Belle, akivel ezt meg tudnám beszélni, de egyikünk sincs itt. Ebből egyről tudom, hogy szintén biztonságban van, egyről azt, hogy nagyon nincs, míg az utolsóról fogalmam sincs. S így még aludni is nehéz. Még az is ott volt, hogy a mi helyzetünk se volt egyszerű, hiszen a játék valósággá vált és meg se beszéltük rendesen. Mintha csak azért nem tettük volna, mert így talán még inkább él a remény arra, hogy újra látni fogjuk a másikat, vagyis nagyon remélem. Emlékszem a búcsú ölelésre is, ahogyan mindenkitől elköszöntünk, mintha csak itt lenne a világ vége és talán részben itt is van, hiszen hány társunk fog most elhullni egy őrült szellemnek köszönhetően? Valaha ennek vége lesz?
Köszönöm és emlékezz, mit mondtam, veled vagyok, lélekben most is! Tényleg sok a dolog, de ha tehetem, felhívlak, jó, drága?
Az előbb már annyit pötyögtem, ami nem embernek való. Sms, rövid üzenet, ja. Mindjárt felhívom inkább, komolyan. Meg még amikor tudom. Most fontos, hogy figyeljünk egymásra, mert ha jelez a csipogó és én bájcsevely miatt nem érek oda időben, azt sosem bocsátanám meg magamnak. Bárkiről is lenne szó. Annyira bonyolult minden. Regényeket tudnék írni. A telefont, a jelzőt maximum hangra állítottam már régen és most nem leszek szeleburdi. A munkában nem vagyok az, ezt bárki megmondhatja. Jó lenne Mae-t is itt tudni, ha biztonságban lenne, de nincs. Én se vagyok és senki, aki maradt. Nehéz nappalok, még nehezebb éjszakák váltják egymást. Lehet, hogy épp a fürdőben csap le vagy a laboromban? A Lak konyhájában vagy kint az erdő szélén? A lényeg, hogy ésszel menjek a lehetetlennek és úgy jöjjek ki belőle, hogy minél több tagunknak segíthessek. Már meg se tudom számolni, kikért aggódom, akikért meg nem kell, azok hiányoznak. Hát van ilyen?
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
Tudom, nem felejtettem el. Rendben van, várni fogom az életjelet!
Rövid és tömör lett, de kár lett volna ezt tovább húzni és az agyára se akarok menni. Amit akartam, azt megtudtam. Mindannyian élnek még és ez számít. Talán Alethea-nak, a teremtőmnek igaza van, hogy nem szabadna hagyni, hogy bárki is kiismerjen minket, közel kerüljön hozzánk, mert az gyengeség jele, de valami miatt nem éreztem magam gyengének emiatt. Sokkal inkább erősnek, de mégis nyomorultul. Nem értettem, vagy talán részben értettem, hogy miért akarta azt, hogy ne legyek ott, de akkor fogom igazán megérteni az indokokat és az eseményeket, ha válaszokat kapok arra, amit írt sms-ben. Nem akarom, hogy Rocky mondja el, azt akarom, hogy ő mondja el. Így, amint vége lesz ennek az egésznek nem fog érdekelni senki intőszava, nem fogok napokig vagy bármeddig itt dekkolni. Egyből elhagyom ezt a kempinget és visszamegyek segíteni, hiszen lehet, hogy ők is köztük lesznek. Nem erre nem is gondolhatok! Gyógyító vagyok, ilyenkor nem tudok a seggemen ülni, meg amúgy se. A telefon mellettem landolt az ágyon, majd pedig eldőlök én is és a plafon bámulom, mintha onnét várnám a megoldást és a válaszokat. Nem lett volna erőm felhívni őt, hiszen így se mondtam el neki mindent, meg tényleg nem akarom zaklatni se. Ő meg majd jelentkezni fog, ha szeretne… Ennyi, addig meg nem marad más, mint az aggodalom...mindenkiért...
Tettem, vettem, intézkedtem és amennyire tudtuk, tartottuk a lelket egymásban az itteniekkel. A Lakban maradtam, közel a tűzhöz és most, hogy a legtöbben elvonultak vagy legalábbis épp senkivel nincs halaszthatatlan dolgom, kimegyek a nappaliba. Az orvosi táskám hozzánőtt a karomhoz, egy fél klinika felszerelése benne van. Leteszem magam mellé a kanapéra és a zsebembe nyúlok. Tárcsázom azt, aki biztos, hogy nagyon várja a hívásomat. Én is vártam, hogy újra halljam a hangját. - Éjszakai Bagoly 1 hívja Éjszakai Bagoly2-t! Minden rendben a bázison? - szólok bele, ha felvette. A hangom felhőtlen, de legfőképp azért, mert hallhatom az övét...
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
Szerettem volna felejteni, de még se ment. Mintha hirtelen nem létezne ez a lehetőség, pedig az ember gyakran elfelejti, hogy merre is rakta le a könyvét vagy éppen a kulcsait, de most szó se volt erről. Még mindig Anyám szavain gondolkoztam. Vajon milyen titok lappang a háttérben? Miért akarta azt, hogy biztonságban legyünk? S még az idegen farkassal való találkozás se hagyott nyugton. Úgy éreztem, hogy most minden okkal történik, hogy minden mindennel kapcsolatban áll, de még se jöttem rá az összefüggésekre. Vajon valaha képes leszek megunni eme plafon bámulását? Vagy mindig fogok találni rajta új repedéseket, esetleg már képzelődöm is? Elmélkedésemből pedig a telefon dallamos csengése ébreszt fel. Sietve veszem fel, amikor meglátom, hogy ki keres, de persze el is ejtem a kapkodásomban. - Ouch, a francba… - Hallatszik a hangom, amikor fejen talál a hülye készülék, majd a földön koppan. Sietve kapom fel, s tartom a fülemhez, miközben a homlokomat megdörzsölöm. - Éjszakai bagoly 2 jelentkezik. Igen, itt minden rendben. Mi baj lenne éjszakai Bagoly 1?– mosolyodtam el a beköszönésén, mármint amennyit elkaptam belőle. Jó volt hallani a hangját, talán kicsit meg is nyugodtat, de azt is tudtam, hogy nehezebb lesz így hazudni és talán érzi is, hogy nem mondok igazat. - Veled minden rendben van? Hogy-hogy nem alszik az éjjeli pacsirta? Maci vigyázz rád? – kérdeztem tőle jó kedvűen és oldalamra fordultam, s a plafon helyett most az ablakon át bámultam ki, de úgy éreztem, hogy a szellő is egyre inkább baljósabb, mint eddig bármikor.
Elég zaklatott helyzetben találhatom Mae-t. Ha olyan unalmas a táborozás, akkor csak miattam lehet az, hogy a beszélgetés zörejekkel, csattanással és szentségeléssel kezdődik. - Legurultál a lépcsőn vagy mi volt ez a ricsaj, édesem? Vigyorgok, ahogy elképzelem, mennyire meglephettem. Talán azt hitte, tényleg elfelejtem, nem hívom fel. Igyekszem a nagy balhét túlélni és majd utána tényleg felhívni, de ma is kellett, hogy beszéljünk. Nem értem, nem tudom, mi ez, de szükségem volt rá. Mert neki is rám. Párizs, fények, hegedűk és füstös lokálok. Hajjaj, pedig józan vagyok. Pont ez a baj... - Akkor jó! Mostanság áldás az unalom. Pedig azt szívből utálom. Semmire nem jó. Bele is lehet halni! Én sok mindent túléltem már, de hiszek abban, hogy ha semmit nem tudnék tenni, a tehetetlenség elvenné az életemet. - Egyedül nem az igazi... Aludtunk mi együtt, nem is egyszer. És legutóbb, a kanapén az egész más volt. Még sok olyat szeretnék. Már körvonalazódik, hogy mi van, de még mindig nem tiszta. És nem is lesz, amíg a tavaszi hepajtól félünk. - Maci? Basszus, nem zártam el őt a páncélszekrénybe! Most itt vagyok a Lakban! Kicsit irigyellek, mert odaát jobb lehet a hangulat. Nem estem hanyatt az ittenitől. Sóhajtozom, de aztán kuncogok is kicsit, jelezve, hogy én azért még mindig bolondosabban fogom fel az életet. Amíg lehet. És amíg van mit... Maci meg otthon sír, hogy nem takartam be. Na, tessék, ez is Alignak hibája!
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
- Tudod annyira megörültem neked, hogy izgalmamban még a telefont is elejtettem, majd a fejemen koppant, míg a földanya meg nem nyerte magának. – szólalok meg egy kisebb kuncogás keretében, de az a gond, hogy nem volt elég nagy az ütés ahhoz, hogy a nyomasztó gondolataimat távol űzze. De ennek ellenére az igaz volt, hogy nagyon is örültem neki, viszont akkor se volt jó érzés hazudni. Semmi se volt rendben, de most nem aggathatok rá még több terhet. Most nem lehetek önző. - Már akinek, meg a csend és nyugalom nem ugyanaz. – jegyzem meg alig hallhatóan és egy pillanatra még a hideg is kiráz, majd az ablakomat hangosan csapja ki a szellő, mintha csak a közelgő vészt jelezné előre. Figyelem azt, ahogyan a függönnyel táncol a szellő, mire lassan kimászok az ágyból. - Ott lennék, ha tehetném… Addig érd be a lakásommal, nem sokan mondhatják el magukról, hogy odaadtam a kéglimet. – mosolyodom el, hiszen emlékszem arra, ahogyan legutóbb a kanapémon miként szenderültünk álomba, majd pedig megküzdök az ablakkal, miközben a telefonnal egyensúlyozom. Nem tudom, hogy mi zajlik közöttünk, ahogyan azt se, hogy mit fog hozni Alignak, vagy az utána lévő időszak, de mélyen legbelül tudom, hogy pontosan a saját csapdámba estem bele és Abigailnek végül igaza lett, még ha nem is lehetne, nem lenne szabad, hiszen anyám szavai… De még se akarok elfutni mellőle, nem akarom elzárni eme kavargó érzéseket. Szavaira egy pillanatra görcsbe rándul a gyomrom, majd az ablak előtt ragadok és figyelem az éjszakai égboltot. Vajon ő is pontosan ilyennek látja? - Talán majd megvigasztalod őt, amikor újra hazamész. S hidd el ez nem a vidámberek. Valószínűleg sose lesz az, amíg nincs vége, addig nem… - suttogom alig hallhatóan a szavakat. Ott kellene lennem, de nem lehetek. Anyám se akarja, s Balth se. – Remélem, hogy hamarosan újra ott lehetek, s nem … - de nem bírom befejezni. A hangom megremeg…
Jót nevetek, mert előttem van a jelenet. Maeve tud bénázni, nem csak direkt képes bolondozni. Az pedig bizserget, hogy ennyire megörült nekem. Szerintem képes lennék beleejteni a pörköltbe a telót, ha ő hívna. Ez valamit tényleg jelenthet. Öröm az ürömben, felhőtlen pillanat a viharos időszakban. - Most a csend ordít a legjobban. Telekiabálja a várost. A magányos ház. Hány napja mentek el? Hány napja nem néztem be hozzá és ő se hozzám? Jaj... Meg se tudom számolni, hány jóbarátért aggódom. A legfontosabbakat tudom, de a fontosak sokkal többen vannak. Gyógyító vagyok, nem gyilkos és nem is lelketlen tag, akinek a kaján kívül nincs más motivációja. Tudom, hogy Mae is így érez, bár nála a kötődés sokkal gyengébb és ritkább. Ezért is nagy dolog, ami köztünk zajlik. Rejtélyes jelenség. - Én meg melletted, ha tehetném. Ó, nagyon is megbecsülve érzem magam! Csak meg ne igyam a levét a végén! Ezt már szeretem, húzzuk egymás agyát, mert imádjuk ezt tenni. Egymás társaságát nagyon kedveljük. Én a plafont lesem és próbálom odaképzelni a nőstény arcát. A pajkos kis mosolyát, az örökké elkóborló tincseit. A kalandozó szemeit. Hjajj, csak lenne itt! Csak legyek itt én is, meg mindenki... - De utána az lesz! Eskü, olyan afterparty-t rendezünk, amilyen még nem volt! Hadd lássa az öreg, hogy nem vágott a földhöz! Nevetve mondom és érzem, hogy nem csak az optimizmus miatt. Hanem tényleg nem veszem komolyan. Nem lehet ez a vesztem, akkor majd figyelek, mikor esemény lesz. De most bohóc vagyok, mókázok és össze-vissza beszélek. Ha már béke lesz, tényleg kell valami, ami oldja a drámát és nem a laboromban készült. Ezt ki kell találnunk. Húha! Én bolondozok, Maeve viszont nagyon maga alatt van! Megint nem vettem észre. Néha elveszek a saját kis világomban, pedig nagyon is kéne figyelni erre a nőstényre, akire nem sokan bagóznak oda. Nem tudom, mit mondjak. Ha befejezem helyette a mondatot, arra emlékeztetem, amit elrejt. Előlem és főleg saját maga elől. De hát megmondta, hogy az nem jó módszer. Szar érzés, de kimondom. - S nem a holttesteink felett kell megállnod? Mae, tudod, én mindig pozitív vagyok, de... Most megállok és komoly csend köszönt be. Az a mélyre mászó, rombolásra is képes csend. Az ágyút beindító katona némasága. Mindjárt elsül. - Szerintem nem árt, ha elképzeled ezt is. Úgy maradsz erős. És te nagyon erős vagy! Én is elcsukló hangon beszélek már. Ez nem gyengeség. Az a lényeg, ami utána jön. Hogy szembe tudjunk nézni a viharral.
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
- Kivételesen akkor nem te vered fel az aludni vágyókat? – kérdem jókedvűen, hiszen emlékszem arra is, hogy mennyiszer ébresztett fel engem is, mert éppen valami hülyeség eszébe jutott, vagy fontosnak titulált dolog. Na, olyankor azért néha majdnem megettem, de szerencsére inkább hülyéskedésbe torkollott a dolog és nem kannibalizmusba. Akaratlanul képes vagyok elgondolkozni azon, ami közte és köztem zajlik, de mindig pontosan ugyanoda jutok, egy hatalmas nagy zsákutcába, mert nem tudom megfejteni és még valami frappáns dolgot se kitalálni rá. Teljesen újdonság ez az érzés. - Majd hamarosan. – szólalok meg bizakodóan, hiszen ekkor még megy a bizakodás és a nem túlzott borúlátás. Én képes vagyok rá, míg néha úgy érzem, hogy ő nem. Ő képes mindenben meglátni a jót, s ez is még különlegesebbé teszi őt. – Nagy bajod nem lehet, ha nem lesz romokban a lakásom. Bár ha nyomos indokod lenne rá, akkor talán még azt is elnézném neked, de a rendbehozatal alól nem menekülnél. – kuncogom el a dolgot, hiszen a lelki szemeim előtt látom, hogy abból mekkora ökörködés lenne. Még talán a lakban is a legtöbbek agyára mennék az állandó nevetéseinkkel, de nem túlzottan érdekelne. Jókedv sokkal erősebb, mint a rosszkedv, vagyis azt hiszem. Szeretném, ha itt lenne, akkor biztosan nem lenne ennyire halott az itteni élet és én is sokkal nyugodtabb lennék. Ő mindent elkövetne, hogy jókedv uralkodjon és elűzze a sötét felhőket, s a kölykök arcára is mosolyt csaljon. Mert ő ilyen, meg amúgy is jó lenne csak hozzábújni, még ha némaságban is telne. Mellette képes lennék kicsit megnyugodni, mert hirtelen túl sok minden kezdett el aggasztani. - Csak nehogy a végén tolókocsiban legyél a parti királya. – jegyzem meg, hiszen pont erről beszéltem. Ő képes mindent elbohóckodni, de ez szerintem nem baj és reménykedtem abban, hogy tényleg ünnepléssel fog telni és nem pedig sírással, illetve gyásszal. Na jó, eléggé idegesítő volt a vigyorgó képébe tombolni, amikor kiderült, hogy el kell mennem, de aztán ott is csillapodtak a kedélyek és ha szükséges, akkor igazán komoly is tud lenni. Aztán persze újra megjelennek a sötét felhők és a hangom is elcsuklik, ahogyan neki dőlök a falnak, majd inkább egyszerűen a földig csúszom és ott foglalok helyet, mint a kényelmes ágyon. Már túl sokáig bámultam ott a plafont. Kíváncsian várom azt, hogy miként fejezi be a dolgot, majd egy pillanatra bosszúsan morgok bele a telefonba. - Ne is mondj ilyet! Nem fogom elképzelni! Azt fogom elképzelni, hogy széles mosollyal pillantasz rám, még ha nem is úszod meg teljesen, de élni fogsz! – szólalok meg határozottan, esélyt se adva arra, hogy közbevágjon. – Ahogyan arra fogok gondolni, hogy újra látom a Teremtőmet, apámat és a húgomat is, aki még nem is sejti, hogy van egy igazán bosszantó nővérkéje. – jegyzem meg egy kisebb nevetés közepette. – S nem vagyok olyan erős, mint hiszed, hiszen már az a kép is megtörne, amit mondtál. De ha jóra gondolod, akkor jó dolgok történhetnek, nem? – kérdeztem vissza egy kisebb habozás után. Azt mondják, hogy pozitívan kell szemlélni a dolgokat és akkor jó dolgok fognak történni, vagy valami ilyesmi. - Csak ígérd meg, hogy nem hülyülöd el teljesen és kívételesen a saját életedért is aggódni fogsz, s vigyázni rá...
- Hát igen, mást is hagyni kell érvényesülni. Mosolyra húzódik a szám. Például amikor az éjszaka közepén addig bökdöstem Mae vállát, amíg nem csak nyammogott és mormogott, meg ismételgette, hogy hagyjam békén, hanem a sokadik "De ez most tényleg fontos" után megkérdeztem, hogy próbálta-e már a niacin túladagolását és ha nem, van-e kedve kipróbálni. Nem igazán értékelte, de azóta már jót nevettünk ezen. És jó, hogy most is tud viccelni. Mert velem lehet. Amióta az életem része, ilyen nagy része, azóta el se tudom képzelni nélküle. És azt hiszem, ez kölcsönös. Pedig az ő magányos, bizalmatlan életformájában ez nagy szó, Nagyon nagy. - Ha a romok között fütyül a szél, lekottázom neked a dallamát fájdalomdíjul. Dehogy rombolom én porig a lakását! Remélem, Alignak sem fogja megtenni. Komoly téma komolytalanul, de épp ez a lényeg. Mi beszélhetünk bármiről, a gyomorgyógyszerektől a legócskább brazil sorozaton át a Mikulás manószerű segédjeiig, a jó hangulat garantált. Mi ketten...nagyon hasonlóak vagyunk, de csak annyira, hogy kényelmesen különbözzünk. Kiegészítjük egymást, minta bázikus és a savas anyagok. - Nem, az a parti elején lesz! Ezzel adott egy ötletet. Majd ő betol, mint egy rokkantat, aztán kipattanok és elindítom a bulit. Úgy legyen! A derültségből visszaveszek, ahogy őszintén aggódó gondolatokat mondok ki. Maeve helyett. És most meg nem tetszik neki! Értem én, ne vetítsük ki az ördögöt a falra, mert leugrik a mozivászonról és szaunázhatunk a pokol tüzével, de ez kellett. Vállalom, hogy megmondtam, mert tiszta vizet öntöttünk a pohárba. Nagy szükség volt rá. - Azt nem is kell elképzelned, mert látni fogod... A végén csak kihoztam belőle. Ő volt a vészmadár, de nem merte kimondani. Most én lettem a szócső és megküzdöttünk a nagy sárkánnyal. Lefejeztük az aggódást, mind a hét fejét lenyestük. Már Maeve mondja, hogy mindenkivel minden rendben lesz. Apa, tesó és a vőlegény. A szerelme? Erős ezt kimondani. Nagyon jó érzés és igaznak is hiszem, részemről is, de zavaros. És erős. Mint Maeve is, bármennyire tagadja. - Nem aranyszabály, de sokszor bejön. Maeve, én szeretek hülyülni, de nem vagyok hülye. Nem ugrom önként a koporsóba. Legalábbis halva biztos nem. Most pedig nevetek egy nagyot. Nem kell mindent kimondani. Tudja ő, hogy mi a válasz és hogy nem kell engem félteni. Meséltem már, mikből épültem fel, miken mentem keresztül. Nem mindent, de elég sokat tud már rólam. Nevessünk! Lehet, hogy sírni is fogunk, de most ebből merítsünk erőt. Egymás kacajából. Ki is hangosítom, ha tud nevetni, hogy nagy térben halljam azt az édes kis kacagását.
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
Jó érzés volt hallani a hangját, ahogyan azt is, hogy nem veszítette el a jókedvét. Ha ő elveszítené azt, akkor ott már valószínűleg tényleg nagy baj lenne. Miként lett ennyire fontos számomra? Jó kérdés, mert válaszolni nem tudnék rá, csak azt tudom, hogy nem akarom elképzelni az életet nélkül, hiszen akkor eléggé sivár és kegyetlen élet várna rám. - Milyen nagylelkű vagy. – nevetem el a dolgot, hiszen eléggé érdekes lenne. Nem is vártam azt, hogy tényleg kár érje a lakásomat, de az elbeszélések alapján sose lehet tudni, hogy Alignak éppen hol és miként fog lecsapni. A legjobb az lenne, ha sehol se csapna le. Ekkora izgalomra senkinek sincs szüksége, ahogyan arra se, hogy a szeretteinket ilyen módon temessük el. Csak mindenki élje túl. Sérülések beforrnak, de a halál már teljesen más dolog, ahogyan a szellemvilág is. - Ha a frászt mered rám hozni, akkor jobb, ha nyúlcipődet előkészíted! – s a hangom jókedvűen csendül, még egy apró kuncogás is elhagyja ajkaimat, mert kinézem belőle, hogy kitalálna valami tréfát visszaérkezésre, amit nem feltétlenül díjaznék. Tuti megkergetném, vagy játékosan viszonoznom a kedvességét. Fura dolog volt, hogy én mondtam azt, hogy a démonainkkal szembe kell nézni, nem futhatunk el örökké, de most mégis én akartam homokba dugni a fejemet, de persze ő ezt nem engedhette. Nem hibáztatom érte, hiszen úgy néz ki, ha valamelyikünk nem tudja kimondani azt, ami történni fog, akkor a másik megteszi helyette. Mintha bátorság ilyen téren ide és oda ugrálna közöttünk. - Remélem, hogy nem… - válaszoltam egy kisebb elfúló hangon. Tudtam, hogy a valószínűleg neki lesz igaza. Alignak nem most fog szelíd báránykává vedleni, így sok jót senki se remélhet, de nem akarok sok farkas halálára visszatérni. Majd Anyám szavai felderengenek, miközben Balthazar kimondott szavaival keverednek. Végül felállok onnét, s határozott léptekkel indulok vissza az ágyamhoz, s huppanok bele. A plafont újra megtalálom, s lassan fújom ki a levegőt, de addig eltartom a telefont. Erősnek kell lennem és az is leszek, értük… Szavaira elnevetem magamat, s még a fejemet is megrázom. – Remélem tudod, hogy örülök annak, hogy felforgattad az életemet. Nélküled eléggé üres és sivár lenne. – vallom be a nyilvánvalót mosolyogva és jobb kedvűbben, mint az előző percekben bármit is. S mennyivel jobb lenne, ha ő is itt lehetne, vagy inkább én ott. Vajon akkor Alignak egymás fordítana minket? Erre jobb nem is gondolni.
A nevetés most mindent beborít, együtt kacagunk a lehetetlen elképzelésen. Szemeim előtt meg is jelenik az a pár faldarab, tartógerenda, bútortörmelék, amik között ülök és hallgatom a szelet, hogy hangjegyeket rajzoljak egy külön erre a célra vett énekfüzetbe. Nem felejtettem el mi következik. Csak egy pillanatra. Ezek adnak majd erőt a folytatáshoz. A hit, hogy lesznek még ilyen pillanatok, fogunk még együtt nevetni. Mi ketten is és a többiek is. Vagy akik fapofával fanyalognak, tegyék azt, csak legyenek nekünk! Luxus lenne hagyni, hogy Alignak népirtást rendezzen. - Neeem, én úgy gondoltam, hogy együtt hozzuk rá a frászt a többiekre. Te lennél az ápoló, én meg az ápolandó. Majd begyakoroljuk, jó? Megint annyira képszerű, mintha moziban lennék. Remek ötlet lesz! Vörös Hold után morbid tréfa, de nálam belefér. Miközben Mae-t bátorítom és szócsöve leszek, valami elcsúszik. Kimondjuk, de ki nem mondottból is van itt valami. Miért érzem titokzatosabbnak a szokásosnál? Aztán megint jól megmondom és újra nevetünk. - Hát aki hagyja, azét felforgatom. És nagyon boldog vagyok attól, hogy te hagyod. De én kíváncsi vagyok az ürességre és a sivárságra is, ami előttem volt. Nagyon is. Hallgatni kezdek. A végén még hallózik majd, hogy itt vagyok-e. Én meg hallom a lélegzése változását, a kis koppanásokat. Azoknak a kis lábacskáknak a járását. Szeretem a lábait is. Mindenét, úgy, ahogy van. Kezdem azt érezni, hogy ez egész más, mint Lilivel. Ennek van értelme, van tétje és...vannak veszélyei is. Mit lépek? Merek bátor lenni vagy azt mondom, ezt is elrontom, mint eddig minden kapcsolatomat, hol szándékosan, hol nem? Vajon fel fogja tárni magát előttem? Megérdemlem egyáltalán? És meg tudom adni neki azt, amit szeretne? Lángolunk, nagyon bírjuk egymást, de nincs az a kémikus, aki hinne az örök tűz képtelen gondolatában. A tüzet táplálni kell, különben energiaátalakulást látunk, nem fény- és hőjelenséget. Vajon lesz mivel táplálni? Lesz elég tüzifa? Nem osztom meg a kételyeimet. Ahogy ő se osztja meg, miért más ezen az estén, mint korábban. - Halló... - kezdek bele újra halkan és aggódó hangon. - Tudd, hogy nagyon hiányzol. Macinak is. Már rágja a fülemet, félek, hogy rojtos lesz.
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
A nevetés a legjobb gyógyír, legalábbis sokak szerint és talán részben igazuk van, hiszen amikor hónapokkal ezelőtt beállítottam hozzá, akkor is megpróbált mosolyt csalni az arcomra és sikerült is neki valamennyire. Nem mondom, hogy akkor nem ettem volna meg, de nem adta fel és ott volt támaszként. A nevetés részben elűzi a fájdalmat és az aggodalmakat, de ha egyszer vége szakad, akkor újra megjelennek és újra olyan, mintha egy ingoványos talajon sétálnék. Vajon ennek vége lesz egyszer? Vagy mostantól mindig ennyire aggódni fogok másokért? Azt hiszem most már utóbbi és ez elől nem futhatok el, hiszen a jégszív elkezdett felolvadni… - Szóval halálra akarsz minket ítéltetni? – kuncogás társul a szavaim mellé, mert biztos vagyok abban, hogy nem sokan díjaznák. Főleg úgy nem, ha tényleg beüt Alignak bosszúja és magával ránt egy-két farkast vagy éppen őrzőt. A szám igazából lényegtelen, hiszen már egy társunk elvesztése is őrülten tud fájni, akkor vajon több? Nem, erre nem is szabad most gondolni. – Amúgy benne vagyok, ha úgy hozza az élet. – teszem hozzá egy kisebb hallgatás után. Elvetemült ötlet, de legalább addig se kell a fejemben lévő káosszal foglalkoznom. Szeretném elmondani azt, ami történt, amit Teremtőm írt, de nem tudom hogyan és miként tehetném, ahogyan ott van az a fura és csöppet se szokványos farkas lány is. Tény, hogy Wasilla se engedi azt, hogy unatkozzunk… - Miért érdekel annyira, hogy milyen voltam előtte? – kérdezem tőle kíváncsian, hiszen a legtöbb ember nem akar szembe nézni az ember sötétebbik énjével. Na jó, nem volt az annyira sötét, de nem éppen a hűségről, vagy a szeretet erejéről voltam híres. Sőt, igazi bajkeverő voltam már kölyökként is, egészen addig a tragédiáig, annak köszönhetően lettem orvos és gyógyító. Fura, hogy az élet mennyire képes megváltoztatni minket. S pont ezért ijesztő számomra az, ami most történik… velünk... Talán pont erről beszélt nekem Abigail, de én mindig csak kinevettem és legyintettem, hogy ilyen velem sose fog megtörténni. Eleve képtelenség a szívembe férkőzni, vagy nem létezne olyan személy, aki képes elviselni engem hosszabb távon, de azt hiszem tévedtem, nem is kicsit, mert most pontosan az történik, amiről a nővérem már annyiszor beszélt. Bonyolult és nagy a káosz. Nem tudom, hogy mi lesz holnap, vagy ha visszamegyek. Aztán egyszerűen beáll a csend és a percek elteltével egyre inkább aggódom.– Minden rendben van? – szólalok meg aggodalmasan. Ha pedig megtudom, hogy csak az idegeimmel szórakozik, akkor most tuti megenném őt. Nem szép dolog szívbajt hozni az emberre. – Jesszusom, ne ijesztgess, vagy azt akarod, hogy szívinfarktust kapjak? – kérdezem tőle kissé bosszankodva, majd a plafont figyelem. – Te is nekem és puszilom őt is. Majd ha újra látjuk egymást, akkor mind a kettőtöknek át is adom a puszit, meg az ölelést. Üzenem Macinak, hogy vigyázzon rád! – s ajkaim újra mosolyra húzódnak és egy aprót még alsó ajkamba is harapok.
- Bizonyos körülmények között az is jó móka lehet. Csak a végén szakadjon el a kötél alattunk... A nevetés hozott össze minket és azért is nem álltak még falak közénk, mert a jókedv mindenen áttör. Mindketten tudunk komolyak lenni és másoknak segíteni, de ha egy lehetőség adódik, már ugrunk is a tréfatóba. Most is abban lubickolunk. Van azért bennem szociális érzékenység és ha rosszabb lesz a Vörös Hold, mint remélem, akkor nem bohóckodom ilyennel. Csak pár hónap múlva, mikor már nem olyan fájóak a sebek... - Mert az is te voltál. A kis masnis lányka is, meg minden, ami utána jött. Tudom, mennyire imád titkolózni, de ha látja az értelmet és bízik, tud bízni, akkor mesél magáról. Én már a legtöbb tagunknál többet hallottam tőle. Tényleg érdekel, ami ő, bármilyen életkorról van szó, bármelyik életszakaszról. Tudom, hogy nem traktálni unalmas vagy érzékeny jelenetekkel. Ha valamit el fog mondani, az fontos. Neki is és nekem is. - Neeem, nem, azt nem. Nekem egyszer volt, mert előállítottam valami ütős szívturbózó szert. Csak elgondolkodtam. Hangosan. Illetve csendben, izé.. Így kell a leghülyébben megmagyarázni. abban mindig nagyon jó voltam. Hogy állunk egymással? És tényleg ez a legfontosabb, mikor lehet, hogy holnap megint megcsappan a hullazsákkészletünk? - Átadom. Illetve megmondom. A puszi neked jobban áll. Maci strázsálni fog, majd szerzek neki egy műalabárdot is, jó? Megint belekuncogok, mert összeakadt a nyelvem. Macinak jó lenne egy olyan bobby-sapka, meg hozzá a brit testőrség alabárdja. Határozottan fainul mutatna vele! Most pedig úgy érzem, hogy sok mindent megbeszéltünk. Nem mindent, de az idő szólít. Már nagyon félrebeszélek. Aludni is kell, hogy éberen várhassam a holnapot. Ki tudja, mit hoz, hány halált, hány sebesülést... Lehet, hogy utoljára beszéltünk. Nem! Erre nem szabad gondolni! - Most már lecsukódnak a szemeim. De azt hiszem, úgy is téged fognak látni. Jó legyél, amilyen rossz csak szoktál lenni! Jó éjt, drága! Miután elköszön, még nézem egy darabig a telefont, mosolygok rá, újra a fülemhez veszem. Hátha benne maradt a hangja és még hallom. Hülyeség, de jó játék. Aztán pedig eldobom magam, hanyatt az ágyon. Le is fejelem a deszkát, utána fejemet fogva terülök el. Az álom is ebben az állapotban talál meg és tényleg Maeve a főszereplője. Az egyetlen, akire emlékszem...
// Nagyon köszöntem ezt a szálat is! //
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
Megrázom a fejemet arra, amit mond, de persze ő ezt nem láthatja. – Majd meglátjuk. – csak ennyit válaszolok rá kivételesen komolyan, mert legbelül érzem, hogy nem lesz erre lehetőségünk. Most nem, ha tavaly Alignak ennyire kegyetlen volt, akkor nem hiszem, hogy idén annyira gyengéd lenne és emiatt még inkább féltem Balthazart. Ami lehet részben gyengeség valakik szerint, de szerintem nem az. Illetve ha a Teremtőm se lenne képes a szeretetre, akkor nem dekkolnék most itt, ahogyan Rocky se. Így csak részben értettem egyet azzal, amit olvastam az sms-ben, de majd talán ha lenyugszik mindenki, akkor majd képes leszek jobban felfogni azt, amit olvasok. Jelenleg örültem, hogy még mindig itt voltam és nem pattantam meg és mentem vissza. Nem érdekelt volna a büntetés se. - Hmm, lehet egyszer megismered azt, hogy milyen is voltam. Még meglátom. – szólalok meg apró mosollyal az arcomon, de jókedvűen. Sok mindent tud már rólam. Egyedül Abigail tud nála többet rólam, de nem bánom. Látott már összetörve is, ahogyan látott jókedvűnek, bolondozás közben vagy éppen komolynak is ismerhetett már. Na, meg persze azért a viharos énemet is megtapasztalhatta már azon a napon, de még megannyi minden volt, amit nem tudtunk egymásról. – De akkor neked is majd mesélned kell. – kuncogom el a dolgot, mert hirtelen egy fura játék jutott eszembe, amit a fiatalok szoktak játszani. Hmm, majd eldől, hogy mi lesz. - Ne ijesztgess, mert nekem szerek nélkül is lesz, s ne öld meg magad lehetőleg semmilyen szerrel se. – nem, az elég nagy ostobaság lenne, ha saját magát ölné meg. Szeret kísérletezni, de szerencsére csak ésszel teszi, mert ha nem így lenne, akkor komolyan fenékbe fogom rúgni. Nélküle eléggé unalmas lenne ez a jeges és havas város. Meg az élet is, de ezt szerintem ő is tudja. - Rendben, én meg majd megnézem, hogy mennyire jól áll neki, ha hazaértem. S vigyázz, mert a végén behajtom rajtad azt a puszit, ha már annyira jól áll nekem. – kuncogom el a dolgot, majd az oldalamra fordulok és magamra húzom a takarót. A telefont továbbra is a fülemen tartom és összehúzom magam apróra, mintha csak valami kisgyerek lennék, miközben az egyik párnát magamhoz ölelem. Ha már nincs Maci, meg Balthazar sincs, akkor megteszi a párna is. - Jó éjt Bubu! S remélem, hogy jó állom lesz, ha én is benne leszek. És szerintem én is veled… - mondom neki, mielőtt még bontanánk a vonalat. Még egyszer a telefonra pillantok, majd magam mellé ejtem. Egy darabig még a falat bámulom, a párnához bújok, míg végül állomba nem szenderülök és részben a múlt, kicsit talán a jövő álomképeibe vegyülve jelenik meg egy-két személy, de legvégül már csak Balthazar marad. Apró mosoly kúszik arcomra, s úgy alszom, mint egy boldog kisbaba.
Kezdőlap
Rendben, de ha elfelejted, akkor… Unalmas és pocsék. Nem itt kellene lennem, vagyis de. Mindegy, ez bonyolult. Majd igyekszem. Ryderről esetleg tudsz valamit? 
Na jó, most nem egészen, tisztán állok a teendők elé. Ki is vagyok eléggé! Felírtam, itt van a zsebemben a papír, oké! Érezd úgy, hogy meg vagy ölelgetve! 
Ha ennek vége, mindent megbeszélünk. Már nagyon várom! Apád bütyköl, ahogy szokott. Kicsit komolyabb, ennyi. Kivel vagy egy szobában? 
//
