Még mindig jó téged olvasni. Jó a stílusod, szépen mesélsz, a történet olvastatja magát, a szöveg egész, koherens, nincsenek lyukak, nagy kérdőjelek, hiányok. Jó a ritmus is és tetszik, ahogy el tudod választani, mire kell nagyobb hangsúlyt fektetni, valamint melyek azok az átvezetők, amiket egy-két mondattal le lehet tudni, mert felesleges volna elnyújtani. Nincsenek túlburjánzó, sallangos leírások, ugyanakkor cseppet sem fukarkodsz egy-egy jelenet felépítésénél - a videó közös nézésének pillanata az egyik kedvencem -, megteremtet a hangulatot, a karaktered érzelmi, hangulati világát. Hagysz helyet a részleteknek ott, ahol azokra szükség van, az Ylvashoz fűződő kapocsnak több aspektusát is bemutattad, de egyáltalán nem szájbarágósan, inkább letisztultan. Sok szereplőt vonultattál fel, sok kapcsolatot, mégis mindegyiknek megvolt a saját, egyedi pikantériája, létjogosultsága, éppen ezért nem vált zavaróvá, vagy kibogozhatatlanul hektikussá, hogy ki-kicsoda. Az érdeklődési körök is hasonlóképpen sokrétűek, valahol mégis egy irányba mutatnak: felfedezés, megismerés, kihívások, utóbbi főleg a sziklamászásban. Jó volt olvasni, ahogy a cirkuszi éveket is, mindegyik egyfajta idilli állapotot fest le, olyasmit, amiben a karakter szívesen merült el, amit igazán a sajátjának érzett. Érdekes lesz figyelni, hova fog kifutni a hajtóvadászatod, ami azért is szívszorító, mert az egész előtörténetből átjött a Teremtőhöz való ragaszkodás, a szeretet, minden körülmények közt. Sok sikert kívánok a bosszúdhoz, a "miért"-ekre való válaszokhoz. Azt hiszem, ezek után tiszta sor, de a biztonság kedvéért, a karaktered:
Elfogadva!
Nem néztem meg, hogy foglaltál-e már avatart, ha nem, kérlek, pótold, aztán irány a játéktér!