Mint tudjátok, a Staff minden felhasználó IC születésnapját nyomon követni, amit a rendszer ki is jelez. Ebben a topicban lehetőségetek van felköszönteni egymást, amikor aktuális. Linkelhettek képet, zenét, videót, írhattok verset, vagy azt, hogy milyen ajándékkal lepnétek meg IC az ünnepeltet. Ezt tetszőleges módon illusztrálhatjátok is
Aki szeretné IC kijátszani a születésnapi partiját, és esetleg nincs hozzá játékostársa, vagy egy ötletre vágyik, keresse fel az Adminokat. Meglepetésbulikat, esküvőket és halotti torokat is vállalunk! Na de lehet kérni ilyesmiket is, ha van hozzá kedv.
Nem mondom, hogy könnyű volt felderíteni Dominic tartózkodási helyét, de Vérvonalfőnek lenni nem csupán plusz terhekkel, hanem előnyökkel is jár, szóval remélhetőleg az információk is jók voltak és a küldeményem is megérkezett napokkal a nap előtt vagy után. Csupán egy fekete zacskó, benne egy idős asszonyra illő fejkendővel és egy hanyagul firkantott cetlivel.
"Boldog születésnapot, fratello mio. Vagy éppen mamma mia. Remélem, még találkozunk!"
Nincs aláírás, nincs visszatérítési cím. Csupán egy gondolat és egy szándék, hogy a mellettem töltött évtizedei nem múltak el nyom nélkül.
Ez a nap sem más, mint a többi, ezt te is jól tudod, Säde. Az egészet úgyis elviszi a karácsonyi sürgés-forgás, de ezt sosem bántuk, minél kevesebb reflektorfény vetül ránk, nekünk annál jobb. A tradícióvá avanzsált vadászatunkra persze ma is, mint az elmúlt évszázadokban, készen állok. És mivel annyira szeretlek, így átengedem neked a zsákmány választását, de mivel a lelkem tükörképe vagy, szerintem pontosan tudni fogod, hogy én mit lakmároznék ma, így semmilyen kétségem nincs afelől, hogy remekül fogsz választani. Mondjuk négy éve ezek a napok újra hatalmas értéket kaptak, mert nem gondoltam volna, hogy mégsem kellek a halálnak, így hát, minden egyes új vadászat külön öröm veled. Közel az ötszáz, legalább önérzetből kívánom, hogy mindketten tartsunk ki addig, mert az egy szép szám, onnantól már aztán végképp minden helyzet csupán nyertes lehet.
Az Istenek éltessenek bennünket ezen a napon, talán az egyetlenen, amikor titkok és leplezés nélkül érezhetjük, hogy szeretjük egymást. Hiszen ilyenkor tudattalanul is gyászoljuk azt a napot, amikor anyánk méhéből a világra jöttünk, és a fizikai világ elválasztott bennünket egymásba kapaszkodó, egyként való, ártatlan létezésünkből.
Mellette voltam, mert kötelességem volt, felelősségem. Hiszen hogyan hívhatnm magam akár csak a szellemsíkon a Legerősebbnek, vérvonalam alapítójának, ha magára hagynám élete legnagyobb feladatával azt, akit utódomnak választattam? Szükség szülte a döntést, erő bizonyította helyességét, szívósság és kitartás mindkettőnk részéről, bizonyítva a nyilvánvalót: mi vagyunk a Legerősebbek. De volt egy napja az évnek, amely nem-létem közepette sem tudott nyomtalanul elsuhanni mellettem. Így is marad, addig mindenképp, amíg nem lesznek újra velem.
Elszakadtam tőle, de csak kis időre. A távolság gondolatnyi számomra, a világ porszemmé zsugorodott, de ők így is fáklyákként világítanak nekem. Hogy ne tennék, amikor a lelkem annyi évszázadon át kísérte az övéket? Ugyanott vannak, biztos pontént, horgonyként, mintha ezer Alignak se tudná megrendíteni őket, ennek lehetőségétől pedig büszkeség lobban bennem. Éjszakai fuvallat vagyok csupán, jeges borzongás, kósza megérzés. Kevesebb, mint hajdan voltam, mert a mágia nem hozzájuk köt, jelenlétem pedig pillanatnyi, de több, mint az ablakrésen beszökő téli szellő. Gyermekeim voltatok, kibírtatok, túléltetek. A nap pedig, amelyen megszülettetek mindig is ünnep lesz számomra.
//Dédi boldog szülinapot kíván a maga szellemes módján Nektek! //
Úgy estem neki a kutatásnak, mintha több múlna rajta, mint Alignak helyzetén. Hát, több biztosan nem múlt, de legalább egyfajta haladás-érzést ébresztett bennem a Hamburg-téma, még Keldronnak is rebesgettem a pilláimat érte. Beszéltetek már németekkel angolul úgy, hogy egyikőtöknek sem ez az anyanyelve? Hát, sok sikert hozzá. Senki nem tud semmit, megadnak másik számot, az is csak karcos H-val küld el melegebb éghajlatra... Nincs semmim. Csak egy ígéretem, amit nem tudok betartani. Végezetül napok telefonjai és e-mailjei után arra jutok, hogy ez az ember nem létezett ott és akkor. Ellenben egy nagyon "különleges" születési dátum legalább az aktájából előkerül, szóval megragadtam az alkalmat, és retró öregként papírt és tollat ragadtam.
Kedves Donovan!
Úgy látszik, hogy volt egy időszak az életedben, amikor nem léteztél. Ami nagyon kellemes dolog, és meg is kérnélek rá, hogy taníts, de az az érzésem, hogy a szimpla mellébeszélésből már nem sok tanulnivalóm van. Nem haragszom igazából, emlékeztetsz egy kedves barátomra. De ettől még sajnos a befektetett energia kapcsán a fél év az fél év. Legközelebb talán a valódi születésnapodat is megbeszélhetjük, ha gondolod. Remélem, hogy jól vagy a legutóbbi találkozásunk óta. Boldog új évet kívánok, és még ennél is jobb kamuszülinapot, de hát háromszáz körül már ki számolja, nem igaz? A héten várlak az egyetemen az első havi esszenciáért, a recepción is leadhatod, ha nem akarsz találkozni.
Az Istenek és a Szellemek éltessenek, bízom benne, hogy hamarosan egymás kijátszásán kívül többre is juthatunk. Várom szeretettel:
Dimi.
Mivel van néhány kapcsolatom, így gondoskodtam róla, hogy a boríték az Újév napján megtalálja majd az Újoncot anélkül, hogy nekem kellene tök másnaposan felvezetni. Ez jó. Ilyen öregen már vezetni sem kéne, nem hogy másnaposan, és ilyen öregen még a kötelesség és a hobbi közti határvonal is elmosódik kissé. Evára emlékszem. Amit a lelked diktál, az az igaz. Hát, ez most a lelkemből jön, meglátjuk, mennyire lőttem mellé.
Henry McCarty
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 164
◯ HSZ : 632
◯ IC REAG : 550
◯ Lakhely : Anchorage (#B88438)
◯ Feltűnést kelthet : Gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
[IC nyitott, aki szeretne, nyugodtan vegyen benne részt emlékei szerint, kijátszani nyilván nem kell ]
Az öreg Pat Garrett, a világhíres sheriff, aki megölte Billyt, a Kölyköt (engem) ma 400 éves lett. Négyszáz. Négy-száz, mondom.
Nem, nem néztek ám idiótának, amikor 40 doboz 10-es csomagolású gyertyával álltam sorba szupermarket kasszájánál. Egy kiállításhoz kell, böfögtem fel a néninek a pult másik oldalán, és amikor nagy sokára végre szatyorba dobálta őket, már ott sem voltam.
Nem sokkal később már a lakban ültem, a nappali közepén, egy hegyomlásnyi gyertyával az ölemben. Basszus. Ha ezt egyedül csinálom, tuti felgyújtok mindent, szóval elkezdtem a jelenlévőket és a menet közben érkezőket faggatni arról, hogy lenne-e kedvük ma este olyan 5 körül segíteni nekem 400 gyertyával telepakolni a Lakot, hogy minden kész legyen és égjen is, mire Pat 6 körül hazaér. Persze voltak, akik kiröhögtek és faképnél hagytak, de néhányak egészen jó mókának találták a haladó szintű piromániát, tehát mégsem maradtam magamra, ráadásul nálam felelősebb szemek vigyázhattak a Lak tűzmentességére.
Patet mindenki ismerte, aki Chicagóból jött velünk, meg az a maroknyi szerencsétlen is, akik kénytelenek voltak elhallgatni kéretlen atyai tanácsait, meg persze a főzős tippjeit, mert azokból sosem volt nála hiány. A lényeg a lényeg, hogy bár konkrét ajándékot elfelejtettem venni a gyertyák miatt, de mire Pat felért a lakba, 400, csak neki égő gyertyát fújattam el vele, és úgy a felénél nagyon reménykedtem benne, hogy nem pont ma és pont miattam dobja fel a mancsait végkimerültségtől.
Kyle ma 98 éves, ami már közel van a 100-hoz, de mégsem szívszaggatóan nyálas, mint ami két év múlva lesz. Szóval még idén és jövőre van alkalmam olyan ajándékkal meglepni, ami teljes mértékben távol áll az érzelgősségtől, és ezt nem is esik nehezemre kihasználni. Gondoskodtam róla, hogy a szerkesztőségben várja a pakk ma reggel, hiszen munkanap van. A kollégái is biztosan felköszöntötték, meg kapott tortát is, szóval ezek tükrében próbáltam a lehető legmókásabb lenni, hogy vidámabbá tegyem a napját.
Több dolog is lapult a dobozban, rajta állt, hogy ezeket milyen sorrendben tette magáévá.
Először is, kapott egy éves bérletet idős úszásra a városi medencében, ahol lehetősége lenne rendben tartani az ízületeit. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem fog eljárni, de a dolog humora miatt nagyon szívesen kidobtam rá a pénzt, hiszen, ha csak az arcát elképzelem, már nyert ügyem van. Plusz egy doboz savlekötőt cukkolásból, hogy megküzdjön a nem létező édesség-túladagolásával. Talál még a dobozban egy nagyon puha, szőrös, mackófejmintás mamuszt is, jó lesz otthonra, Jo talán majd megköszöni, hogy nem a latyakos bakancsával járja körbe a lakást. Emberi szemmel akkora, mint egy medve, szóval ez is illik rá, szerintem. Ezenfelül egy kupont is mellékeltem a városi optikából, ahol korára tekintettel 80% kedvezménnyel igényelhetne szemüveget, ha szüksége lenne rá (tudom, nincs). Az egyetlen, nem poén ajándék egy középkategóriás Rolex óra, mivel egyszer, egy beszélgetés alkalmával említette, hogy szereti az ilyesmit. Meg egy üveg vodka, hogy magamat is beleadjam.
Szeretem a szülinapokat! Szóval ha valakinek éppen az van, lelkesen veszek részt az előkészületekben. Már ha emlékeztet valaki nálam kompetensebb. De ma reggel szerencsére így történt, és amíg a többiek megpakolták az Alagsort mindenféle földi jóval, addig én úgy délután egy körül közvetlenül hívtam Kyle-t Keldron helyett, hogy ne legyen gyanús. A munkaideje után egyből az egyetemre rendeltem, bősz (kamu)elnézéseket kérve, hogy pont ma, de hát ez van sajnos, az élet nem áll meg, szükségünk van rá.
Ahogy leért, szegényemnek a nyakába hullott pár robbanós-üveges konfetti, és tán zavarba hoztuk azzal, hogy akik épp ráértünk, mind összepusziltuk meg tapiztuk és minden áron koccintani akartunk vele. Persze, ha neki magánéleti dolgai voltak, úgy bocsánatos volt a korai eltáv (mi maradék megettünk mindent). Egyszerűen csak az volt a lényeg, hogy ne legyen elfelejtve, mint (nagyon) idős Őrző, tőlem pedig egy elképesztően jó, importált, görög fűszerkeveréket kapott (inkább Joanna kapta) és egy üveg mazsola bort, amiről biztosítottam: olyan lesz, mintha szörpöt inna, de mire végez vele, a világ egy sokkal szebb hely lesz, mint amilyen a valóságban egyébként.
[IC nyitott, aki szeretne, nyugodtan vegyen benne részt emlékei szerint….Pat Garrett]
Már ezért érdemes volt visszajönni. Négyszáz gyertya. Amikor megláttam, nem hittem a szemeimnek, de engem hamar meg lehet győzni arról, hogy jó buli lesz. Azért a biztonság kedvéért, mielőtt az elsőt meggyújtottuk volna, bekészítettem a tűzoltó készüléket. Ott piroslott a csodás, türkíz színű tűsarkúim mellett, amik természetesen a lábaimon voltak. A vállalkozó szelleműek körében egymás kezébe adtuk a gyufát, öngyújtót, már meggyújtott gyertyát, ami éppen kézre esett, és bár az egész mögött semmi romantika nem volt, én azért fátyolos szemekkel vártam a végkifejletet. Nekem aztán semmilyen emlékem nem kapcsolódott az ünnepelthez, de négyszáz éva, az annyira kerek és szép évszám , és nagyon reméltem, hogy én is megérek majd ennyit. Szerettem volna én is négyszáz gyertyát. Elég nagy munka volt, de megérte. Az utolsó pillanatban még a Happy birthday-t is sikerült behoznom a telefonomon, Marylin Monroe előadásában. Egy négyszáz évesnek kijár a President megszólítás, még ha csak ezen a napon is.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 1028
◯ IC REAG : 935
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Nem vagyok semmi jónak elrontója, ezért szívesen és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam Kyle csodás életkorának megünneplésébe. Amúgy is jó volt már egy kis jó az életben, már csak ezért is jók a szülinapok, s ha már a főnököm lett az őrzők között, illett is. Még volt időm kiszaladni ajándékot is venni, és szépen becsomagolni. Piros szalaggal kötöttem át a dobozt ami különleges kávét rejtett, olyat amilyet az ember nem vesz csak úgy magának. Tudtam, hogy szereti a kávét és ha már lúd (kávé) legyen kövér (különleges), mellé pedig egy nefelejcs virágokkal díszített csészét, és csészealjat csomagoltam. Ez csak az övé lesz, már ha fogja használni és nem száműzi a polc hátsó sarkába.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Kölcsönvett telefonról repült az üzenet, ismeretlen számról, késő este. Tagadnám, hogy nem - ezen - tépelődtem egész nap, de legalább magamnak nem hazudok. Se Neked...
"Boldog születésnapot! E."
Még csak nem is D. Halott feleségtől a hajdanvolt férjnek. Annyi mindent írtam volna még, de úgyis tudott mindent. Én pedig az O'Connor's parkolójában állva nem hagytam magamnak több időt rajta és a valaha volt "rajtunk" agyalni. De egy üzenetnyire talán elgyengülhettem.
Nem volt könnyű errefelé beszerezni azt az üveg jóféle rakiját, ami az asztal közepén várta reggel Žarkot, mintegy kávé helyett a nap első sugaraival egyetemben. A poén kedvéért piros masnit kötöttem az üveg nyakára, s még egy szál rózsát is kerítettem valamelyik szomszéd öregasszony előkertjéből, egy üvegpohárba állítva. Kurta üzenetet firkantottam egy papírlapra mellé, mielőtt magam mögött hagytam volna aktuális szállásunkat. Balhé szagától volt terhes a fájóan korai reggel, de tervem volt rövidre zárni a kis nézeteltérésünket pár helyi taggal ezen az átkozottul csodálatos napon…
Isten éltessen, puncspuding! :* Ps: Ha iparkodsz, még jut neked is belőlük, de gyertyára ne számíts.
A futár egy hosszúkás, lapos, nagyobb dobozt hoz távoli vidékről. Női, szakavatott tekintet gyorsan levágja, hogy vélhetően hosszúszárú csizma lapulhat benne vagy ruha. Előbbit rejti ajándékom. Az ébenfekete magassarkú térdig is felér, kellemes melegsége mellett rettentő dögösen is áll majd a fiatal nősténynek.
Drága Payne, Te most komolyan visszamentél Fairbanksbe? Nem ítélkezem, de tuti rettentő unalmas lett, mióta Maupassant ül a székemben… Add át üdvözletemet azért a többieknek (meg Santoroét is, bár nem mondta)! Ezekre pedig azt hiszem, szükséged lesz arrafelé északon. Boldog születésnapot csajszi!
Hogy miképp kerül a visszatérő lakótárs hálójába, annak ágyának közepére a „Payne” nevet karcosan íves betűimmel viselő boríték anélkül, hogy nekem bármi közöm lenne hozzá szemmel láthatóan, azt jobb nem firtatni. De nem kattog és nem is robban a kis nőstény arcába, mikor kinyitja az A5-ös méretű papirost.
Kedves Payne,
Visszatérésed óta nem igazán szakítottunk rá időt, hogy beszélgessünk, így születésnapod alkalmából bátorkodtam foglalni egy asztalt az Orfeumban hétvégére*. Isten éltessen és üdv itthon!
Dario
Ps: Ne várass meg nagyon, nem illendő.
Ami azt illeti, nem igazán tudtam volna elfogadni nemleges választ a vacsorameghívásra. Érdekelt a személye, a története… a benne rejlő lehetőségek.
// *VH-s eseményekkel való időbeli együttállás végett az időpont rugalmasan kezelendő, melyik hétvégére pontosan. //
Mit számítanak az évek itt, a szellemek síkján? Testetlen bolyongó lelkek, az élet árnyai, susogó hangok a magány pillanataiban - ezek vagyunk mi, s egy év, vagy száz ugyanolyan. Én már csak tudom. De ott, köztük, ahol számít a hús, a vér, a csontok és minden könny, amit magukért, vagy másokért ejtenek, a félelem jár újra, ajándék nem csak az év, de a perc is. Tudom, mert bár rég nem érzem - akkor sem éreztem igazán, mikor új esélyt kaptam -, de látom, felfogom még mindig jelentőségét. Ahogy annak is, hogy Te létezel, hogy itt vagy, hogy tovább viszed a terhemet. Minden áldással és átokkal, ami ezzel jár. Én pedig itt vagyok veled, itt is leszek, végig, amíg csak szükséged van rám, utolsó, egyetlen élő Naturalakom.
Üdvözöllek születésed napján, Nanurjuk, a Legerősebb!
Ha fiaim mellé lányt is adtak volna a szellemek, őt neveztem volna így: a csillag. De úgy gondoltam, hozzá tökéletesen illik. Csekély ajándék, de társaságomon és tudásomon túl már csak ennyit adhatok neked.
Phil! Csak úgy egyszerűen, mert megtudtam, melyik jeles napon születtél, és volt időm felkészülni. A szép nagy doboz a szobád ajtaja előtt vár rád, de nem egy titkos hódolód hagyta ott, bocsi! Csak én. Remélem hamar megkapod és nem megy a fele a kukába Boldog szülit!
(Labda nagyságú plüss figura, egy könyv a hangszeren játszásról és egy nagy tál, friss sushi) Ha rákattintasz a dobozra, kinyílik
A jelenlegi helyzetre és állapotomra való tekintettel nem, hogy ajándékozni nem tudtam/akartam, de a jeles nap is csak azért jött szembe, mert egyszer nagy unalmamban elkapattam magam, és az iPhone-omban beállítottam minden (ex)falkatársam születésnapját. Már csak azért is, hogy előre készülhessek a bulira. Most már persze olyan bulikra, amiken nem lehettem ott. Fogalmam sem volt, hogy sokak közül pont Bess mit szól vagy nem szól ahhoz, hogy leléptem és még csak annyival sem vesződtem, hogy bejelentsem vagy elköszönjek tőle. Az emlékeztető azonban pittyegett, én pedig végül megtettem annyit, hogy üzenetben küldtem neki egy szülinapi tortás emojit mellette egy feszítő bicepszessel. Nem igazán gondoltam bele, hogy mit reagál rá, ha reagál egyáltalán. Ezen a ponton nem is különösebben érdekelt, de ha már itt pittyegett ez a szar, akkor az elmúlt hónapok után ennyit igazán megtehettem. Ha hívott, nem vettem fel, ha valamit visszaírt, talán órákkal később meg is néztem. Ennyi tellett. És hiába nem tartoztam már érte felelősséggel, azért valahol reméltem, hogy a hülye Behemótjával együtt még sokszor megéri ezt a napot.
Én bezzeg készültem a szülinapomra Achillesszel együtt, bár annak jobban örültem volna ha Henryvel legalább egyet koccinthatok, de persze a seggfej még csak el sem köszönt mielőtt lelépett. Komolyan mondom jobban tud titkolózni mint a CIA. A hívásaimat ignorálta, ahogy az üziket is, melyekben csak annyit kértem, hogy legalább informáljon arról miért és arról, hogy éppen mennyire itta le magát. Természetesen irodalmi stílusba csomagolt szitkokkal körítve. Ezért is lepett meg, amikor az üzeneteim között az ő neve jelent meg, a tőle elvárt minimalista köszöntéssel. Mivel az előző hetekben már ráborítottam a virtuális szart, csak annyit írtam vissza neki köszönetem jeléül, hogy: "Miért tartott ennyi ideig, hogy eszedbe jussak te SzarJankó?" Hozzá egy ölelős szmájlit biggyesztettem. Biztos imádni fogja.
A suhanó semmiség végtelen álmában csak abból értettem meg az Idő múlását, hogy a lányom évről évre egyre nagyobbra nőtt. Abigailt, mintha velem együtt fagyasztotta volna meg a végtelen, olyan gyönyörű volt, amilyennek mindig is láttam. És hiába bukott is el az utolsó alku, valahol hálás voltam azért, hogy még ha így is, ilyen áron, de láthattam felnőni a lányomat. És éreztem szomorúságot, amiért annyi mindent nem tudtam elmondani. A mai nap is különleges. A halandók naptárában kettő ilyen van. A szerelmem, a feleségem, az örök társam és a kislányunk születésnapja. Ilyenkor mindig kicsit túllépek a két világ határán anélkül, hogy határozott jelenést tennék, mert hát... amíg nem hívnak, addig magamtól képtelen lennék rá. Akkor érkezem idén is, amikor már mindketten nyugovóra tértek. A legszebb, legmegnyugtatóbb Álmuk vagyok. Olyan, amit ők rendeznek helyettem, de mégis azt látják, amitől másnap majd úgy kelnek fel az ágyból, hogy tettre és boldogságra készen kezdik el a napjaikat. Hiányzol, mera pyaar. De tudod, hogy sosem hagylak el, sosem hagylak magadra, de ennél többet már nem tudok neked adni magamból, amíg meg nem térsz hozzám. De addig neked még rengeteg időd van, én pedig ebben az időtlen végtelenben fogok rád várni. De addig is, öleljen az álmom helyettem, tudd, hogy vigyázok rád, mindkettőtökre. Mert ezen kívül mást már nem tehetek. És tudom, hogy a lelkedben érzed, hogy ezek a különleges esték nem véletlenek, hanem én vagyok ott veled.
A Szellemek éltessenek még sokáig, sokkal tovább, mint amennyi időt veled, veletek tölthettem. Várok rád. De ne siess túlságosan. Csak légy boldog. És szeresd helyettem is a gyermekünket. Hiszen, ott vagyok a vonásai között... Veled. Mindörökké.
Teljesen nyilvánvaló lehetett a fiam számára, hogy mi készült, hiszen Hannah-val látványosan lefoglaltuk zártkörű rendezvényre az egész Pitet, a megszokottnál korábbi zárást kiírva. Az ünnepelni vágyó személyzet persze jöhetett maradhatott - egyikük sem volt épp híján a szórakozási hajlamnak és a Gyermeket is ismerték mint a rossz pénzt. Hector reszortja volt a torta: piával töltött poharak egymásra halmozva, ahogy a családban dukált. Kifejezett ajándék ezen felül részemről nem volt, a testvérei úgyis elhalmozták minden hülyeséggel, a fasz alakú nyalókától a sötétben fluoreszkáló vámpírfogakon át a mindenféle fényrudakkal, amiket úgy osztottak szét, mint a gyerekek és csak a stroboszkóp-szerű villódzást lehetett látni, miután minden fényt leoltottak. A kedvenc számai szóltak, a kedvenc kajái tették ki a svédasztalt. Még Anatole is benézett kis időre és kivételesen minden esetleges epés megjegyzését megtartotta magának. Legalább ilyenkor beugrott neki, mennyire nem volt anno magától értetődő, hogy Olivier-ből egyáltalán farkas tud válni. ~ Még legalább háromszor ennyit, fiam ~ küldtem felé az esztelen zsivajon át inkább gondolatban, és csak vigyorogtam, ahogy ünnepeltette magát az este hátralevő részében. Kijárt neki. Jobban, mint azt Anatole-on és rajtam kívül bárki sejtette volna.
Kezdőlap
]
//
