A válasza nyomán könnyed derű ül ki a képemre. Meglehet, mások azzal jönnének most, hogy mennyire szarul választott, meg ettől alig mehetett volna északabbra és hasonlók, én viszont egy mezei "Nos, akkor Isten hozott!"-tal feflektálok, mielőtt eleget tennék húgom korábbi kérésének és elhúzok átvenni az egyen pólót. S bár általános szabály, hogy a dokikkal megéri jóban lenni errefelé, ez nem jelenti azt, hogy minden áron így kell történjen. A bácsizás például pont egy ilyen pontot nyomogat, egyszerre érzem tőle magam rettentő vénnek és őt pedig rettenet fiatalnak. Az ilyesmit hagyjuk csak meg a kisgyerekeknek, nem igaz? - Akkor egy-egy, kvittek vagyunk. - Nyújtom át a poharat a megérdemelt nénizést követően, s még oda is emelem a saját, félig üresemet, koccintásra ismételten. Jobb a békesség, főleg, hogy épp itt a sorsomat készül francia kártyából kianalizálni a hölgyemény. Ahogy felfordítja az első lapot, úgy támaszkodom meg a pult felém eső oldalán, a kezem ügyében levő törlőrongyot hanyagul átvetve bal vállamon, s várakozón fürkészem Dora vonásait, hallgatva, amit mondd. A pikk ász valóban a legerősebb lap a legtöbb játékban, de vajon azt tudja, hogy a vietkongok féltek tőle, mint a tűztől és a halál jelének tartották, csak mert az amerikai katonák szétszórták az elesett katonákon az említett lapot? - A hirtelen szárba szökő gondolatból végül mondandója vége zökken ki, fel is kúszik egy fáradt félmosoly a képemre. - Őszinte leszek, nem igazán vagyok macskás típus, szóval menjünk csak a B opcióval... - Kacc. El is vigyorodok erre végül némileg, de igyekszem nem megakasztani túlzottan kommentárommal a lányt, aki úgy fest, egészen belejött itt a dologba. Biztos segít a pia is kicsit a dolgon. - Nos, azt hiszem, igazad van... Ennyi misztikumot igazán meg kell hagyni az életben, különben, ha mindent előre láthatóan és készen kapnánk, rettentő unalmas lenne a dolog. Szóval köszönöm a szolgálatát, Missus Dora, de azt a lapot hagyjuk meg egy következő alkalomra, mit szól? - Ült meg némi mosoly borostás képemen. - Most pedig hagylak, hagy fedezd fel magadnak a helyet. Ha pedig bármire szükséged lenne, nyugodtan szólj és intézzük!
Sosem állítottam, hogy normális vagyok, és ez mindig újra és újra be is bizonyosodott. És az is, hogy nem tudok lakatot tenni a számra. Mégis mi az istenért bácsizok le valakit, aki még csak nincs is abban a korban, hanem kifejezetten fiatalosan és jól néz ki? Normális ember nem tesz ilyet. De ilyen az én formám, vissza is kaptam a nénizéssel. Igaza van. Lehet, hogy belül tényleg egy nénire hasonlítok. Hát, akkor adjunk ennek az érzésnek. Rengeteg hülyeséget hordtam össze szokásomhoz híven, de élveztem. Olyan volt, mintha erre születtem volna, de persze, hogy szeretek túlozni. Minden sokkal dramatikusabb a fejemben, mint a valóságban, de ez így szórakoztató. És ahogy láttam, neki is tetszett, hiszen mosolygott rajta. -Jó, akkor maradok én a cicánál. Tehát a lényeg végül is az, hogy nagyon pozitív kimenetele lesz a dolgoknak, hiszen rólad van szó, és neked jók a kisugárzásaid. Nincs benned semmi sorozatgyilkos hajlam, azt érzem - bárcsak tényleg biztos lehetnék ebben – és ezért minden rendben lesz veled. Viszont, ha nem így lesz, nem a jósnőt kell hibáztatni, hanem a… a kártyákat vagy az energiákat. Elképzelhető, hogy a hely ereje is bezavar a dolgokba. Magamban nagyon jót nevettem a dolgon. Fogalmam sincs, hogy honnan árad ez a sok baromság, de lehetséges, csak egy icipicit, hogy a dupla whisky rásegített arra, hogy ennyit beszéljek. A bort nem hibáztatjuk, szegény vörös tuti megsértődne, amit nem szeretnék. Az biztos, hogy közvetlenebb voltam tőle a szokásosnál. -Bármikor nagyon szívesen folytatom veled ezt a dolgot Zack -kuncogtam. Valójában nagyon élveztem a dolgot, de ötletem sem volt, hogy következő alkalommal milyen bolondságot jósolok neki. Szerintem majd gyűjtök még ötleteket valami online fórumon, ahol tényleg ezzel foglalkoznak. -Igenis Señor -szalutáltam neki egyet nevetve. Eleget is téve a kérésének felálltam a pulttól és ellátogattam a mosdóba. Miután felfedeztem a helyet magamnak, jobb ötlet híján visszaültem a székre, aminél a poharam volt és belekortyoltam. Remélhetőleg senki nem rakott bele semmit, amíg távol voltam. Valószínűleg ez a sorsa a magányos embereknek. A pultnál iszogatnak csendesen. Remek kilátások a jövőre nézve. Mivel nem jutott értelmesebb az eszembe, így elővettem a telefonom és mivel elkezdett bennem dolgozni az alkohol is, beütöttem a böngészőbe az állatmenhely és a macska szavakat. Az első kismacska láttán szélesen elmosolyodtam, a másodiknál még csendben voltam, a harmadiknál pedig halkan felsikkantottam, olyan édes volt. -Zack –szóltam oda neki, végül is ő mondta, hogy bármivel zavarhatom -hát nem édes? Nekem szükségem van erre a cicára –mutattam neki a telefonomat vigyorogva. Nem, határozottan nem vagyok normális, hogy becsiccsentve ilyeneket teszek. De egyszerűen annyira aranyos volt az a kisállat. Én pedig nehezen mondok nemet bármire is, ami minimálisan is tetszik.
Töretlen lelkesedéssel mentem bele a kártyavető játékba, a pultra könyökölve hajolva felé, érdeklődőn figyelve mozdulatait, szavát a lánynak. - Oké, sorozatgyilkos tényleg nem vagyok...! - Csak alkalmi, háh! Széttártam a kezeimet egyébként megadóan, széles vigyorral vallva meg, hogy a megérzése nem csalta meg személyem kapcsán olyannyira. Mozdulataimban nem volt semmi manír vagy rájátszás, ami arra utalt, hogy pusztán fizető vendég voltának szól a jelenlétem - tényleg élveztem a társaságát, ami azt illeti. Cinkosan kacsintottam rá, szám sarkában megülő, csibészes mosollyal, mikor közölte, bármikor szívesen folytatja a diskurálást velem. Nem volt ellenemre, végtére is... Inkább én szívjam a vérét a bácsizásért közben, mint valamelyik helyi törzs vegzálja az egyedül levő leányzót. Mert bizony egy idő után, ahogy visszatér a pulthoz és a telefonját nyomkodja, leesik, hogy ez a csaj TÉNYLEG tök egyedül van, nem áll szándékában egyik társasághoz sem csapódni, pedig akad korabeli bőven a mai estén is errefelé. Vajon az orvosi egyetem öt éve öli ki a szociális "szkilleket" az emberből? Ha így van, Pascal-t soha nem engedem ilyen irányba elmenni, maradjon csak a mérnöki vonalon, az se kifejezetten emberközpontú képzés.
Gondolkozás nélkül léptem oda Dorához, mikor megszólított. Azt hiszem, egy egészen kicsit megsajnáltam, végtére is most költözött ide, nem ismer senkit és olybá fest, nem igazán tudja azt se, hogyan kezdjen el dolgozni ezen. Mondjuk több száz évnyi tapasztalattal a hátam mögött én könnyen beszélek. Érdeklődve hajoltam oda a készülékhez, elvigyorodva a kérdése láttán. - Az. De neked most némi levegőre és kajára van szükséged, aztán ha holnap is jó ötletnek tűnik a macska, még nem leszel elkésve az örökbe fogadással. Tudod mit...? - Körbe pillantottam, majd cinkosan emeltem meg a pult azon részét, ami a személyzet ki-be járását biztosította. - Fogd a cuccodat és gyere! - Nyújtottam felé szabad kezemet, melyet ha elfogadott, még odaintettem búcsúzóul a húgom felé, elejtve, hogy "Kimegyek szünetre!" Ezzel a végszóval pedig pontosan a "Belépés csak személyzetnek" ajtó felé irányoltam Dorát, nem engedve el a kezét a színfalak mögé lépve sem. Kisebb folyosón haladtunk el, lefelé vezető lépcsősor, "Raktár" és "Hűtők" feliratú ajtók mellett, egy hátsó parkolóra nyíló felé, amin kilépve az alaszkai hűvös csapott arcon bennünket. Jólesett, még nekem is, akiben nem volt pia.
Hangosan felnevettem a szavain. Nem tehetek róla, szórakoztatott a humora és jól éreztem magam a társaságában. Plusz egy ember, akit felírhatok a nem létező listámra, hogy jófej és kedves. Még a végén az öregnéni énem talál magának egy pajtást, akivel majd tud pletykálkodni a teraszon. -Örülök neki, hogy megértem egy újabb napot, hála a csodás érzékeimnek -kuncogtam. Aki ilyen jó kisugárzású az nem lehet sorozatgyilkos. Legalábbis Dora ideális világában nem. Tuti, hogy egyszer emiatt fogok ráfázni, hogy a legjobbat feltételezem az emberekről, de a mai nem az az este volt ezek szerint. Enyhén elpirultam a kacsintása után, de betudtam az alkoholnak. Mint ahogyan a sorozatos hülyeségeimet is. Az utóbbi időben túl sok mindent fogtam a borra, de ez tűnt a legészszerűbb verziónak a fejemben. Mégsem mondhattam azt, hogy mindez a kismanó vagy a saját személyiségem hibája. Gyorsan meg is mostam az arcom a mosdóban, majd ugyanolyan vidáman, mint eddig, visszatáncikáltam a pulthoz. Igen, határozottan elkezdett bennem dolgozni az alkohol. -Jó, rendben Zack, legyen így. A cuki kiscica megvár -még engem is meglepett, hogy mindenfajta ellenkezés nélkül hallgattam rá. Ez elég ritkán fordult elő velem, sokkal jobban szerettem addig vitázni, amíg igazam nem volt a témában. Talán valaki mégis tett valami a poharamban lévő borba, amíg nem voltam itt. Más magyarázat nem lehet. Úgy éreztem magam, mint aki rosszban sántikál, így mosolyogva felkaptam a kabátom és táskám, majd megfogtam a férfi felém nyújtott kezét. Ha már rosszalkodok, akkor ne egyedül tegyem. -Dios mío, de jó meleg a kezed -csusszant ki a számon, pedig esküszöm nem akartam. Inkább behúztam a nyakam és igyekeztem nem úgy vigyorogni, mint egy megbolondult tinédzser. Elvileg már kinőttem azt a korszakomat. Pedig belül visítani tudtam volna örömömben, hogy valaki megfogta a kezem és nem engedi el. Valamiért borzasztóan izgatottá tett ez az egyszerű gesztus. Rohadt bor. Nem is figyeltem, hogy merre megyünk, csak sodródtam az árral, amíg meg nem éreztem a kinti hűvöset. Egyelőre nem zavart, így csak behunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Ledobtam a cuccaimat magam mellé és úgy élveztem, ahogyan a hűvös levegő csipkedte az arcom. Szuper ötlet volt ide kijönni. Felpillantottam égre és a szabad kezemmel felmutattam. -Nézd, ott van a Hattyú. A kecses nyaka miatt könnyű felismerni. Ott pedig a Kisgöncöl. Sajnos a csillagokból nem tudok jósolni -vontam meg a vállam -, de ha szeretnéd, akkor egy-két csillagképet meg tudok mutatni. Például a saját csillagjegyedet, ha megmondom a születési hónapod -reménykedtem benne, hogy azért nem keverem össze a neveiket és nem égek be teljesen előtte, annak nem lenne túl jó vége.
Mázlija, hogy nem tudok gondolatot olvasni, mert merőben más elképzeléseink voltak a teraszokon kettesben zajló időtöltésekről, ami azt illeti. Ahhoz viszont nem kell a fejébe lássak, hogy levágjam, mennyire... végtelenül naiv, de legalábbis keveset tapasztalt a világ viselt dolgait illetően. Annak azért örültem, hogy egyetértettünk és hajlandó volt a kedvemért ejteni a macska témát ideig-óráig, miközben kézen ragadva "raboltam el" a kocsma személyzeti folyosójának irányába. Képemre vigyor kúszott megjegyzése hallatán, meglehet, egy hangosabb, nevetős sóhaj is kiszaladt tüdőmből fojtott kacajként. - Muszáj, hogy valami melengessen, ha már a kabátodat nem vetted fel... - Sandítok felé, képemen megülő, nyertes farkasvigyorral, mielőtt kilépnénk az éjszakába, a hátsó parkolóba érkezve. A dohányzásra kijelölt helyen voltak padok, így nem kell a földre ejtenie Dorának a cuccát, oda könnyedén leteheti maga mellé, miközben a friss levegő tüdejébe áramlik. Elsőre nem is szólalok meg, hagyom, hogy kicsit akklimatizálódjon a kinti hűvöshöz és félhomályhoz a benti nyüzsgő fülledtség és hangzavar után. A dübörgő zene csupán tompa zajként, háttérben megülő rezgésként ér el bennünket. Engem kicsit jobban, fajtámnál fogva, őt kevéssé. - Nem tudom az Oroszlán mennyire látszik innét az év ezen szakaszában... - Léptem mellé már-már szórakozottnak tetsző mosollyal, tekintetemet az ég felé emelve fürkészően kissé. Ha visszakanyarodunk a macska-témához, kénytelen leszek komolyan fontolóra venni azt az erdei kabinos, elrablós történetet...! - Mindaddig pedig érdeklődve követte le tekintetem amiket mutatott. Nem volt idegen a csillagászat tudománya számomra, annak idején oktattam is Európában, hát kellemes emléket idéz számomra a szituáció. - Mit szólnál hozzá amúgy, ha kirabolnánk egy gyorskajáldát neked? Én tudnék enni. - Rá meg ráfér. Az pedig legyen az én problémám, ha a tesóm esetleg a torkomra lép érte, amiért melóidőben fényes páncélos lovagot játszok ahelyett, hogy odabent húznám az igát velük. Megvan az előnye valahol, ha te vagy apád kedvenc kölyke, sose tagadtam ezt.
Hihetetlenül feldobott az a szimpla tény, hogy valaki törődik velem és hajlandó rosszban sántikálni velem. Kivételesen, életemben először nem én voltam az, aki rávette a másikat, hanem ezúttal én voltam az „áldozat”, de nagyon élveztem ezt a felállást. Zack kihozta belőlem a játékos énemet, aminek azt hittem, hogy régen nyoma veszett. Hát, ezek szerint nem. Hiányoztál! -Ha most flörtölni szeretnék, akkor azt mondanám, hogy direkt nem vettem fel, hogy melegíthess a karjaiddal -kuncogtam. Határozottan a bor hibája volt. Mondjuk, ha megölnének se ismerném be az ellenkezőjét, akkor maximum a whisky-re fogtam volna. Bár a spanyol vérem a meleget szerette és abban érezte jól magát, most egészen jól elvoltam a hidegben. Még a végén meg is kedvelem. Minden esetre eltűrtem a hajamat az arcomból, hogy jobban tudjak koncentrálni a csillagokra. Hogy ennek a kettőnek mi köze volt egymáshoz, azt nem tudom. De kivételesen baromira szórakoztató volt ez az egész szituáció számomra. Lehet okos döntés lett volna a szemüvegemet is felvenni otthon, mert kicsit elmosódtak a csillagok. Ezt a tényt persze a világért sem vallottam volna be senkinek. Egész sok mindentől szeretném befogni a számat, de így sem megy mindenről. Hupszi. -Hát, elméletben ott kell lennie -mutattam felfele. -Ha lehajolsz az én szintemre, akkor láthatod, hogy mire gondolok. Látod, ott az Orion, és mellette balra az Oroszlán -húztam egy kicsit balra a mutatóujjam. -És ott van a kölyke is, a kisoroszlán. Boldoggá tett a tudat, hogy ilyenekre még emlékeztem és nem felejtettem el ezeket. Kislány koromban iszonyatosan szerettem a tetőnkön üldögélni éjszakánként a csillagokat nézve. Később pedig szerettem oda menekülni, amikor nem tudtam aludni és mindenféle történeteket kitalálni. Félszegen rápillantottam Zack-re, hogy őt is ennyire lenyűgözi-e a dolog, vagy csak engem. Reméltem, hogy ő is élvezi. Mikor megemlítette az ételt, felcsillant a szemem és ugrálni kezdtem, részben a hideg miatt. Másrészt, mert tényleg érdekelt a kaja, kicsit éhes voltam. -Támogatom az ötletet! Úgy ennék egyadag sültkrumplit. Vagy vaníliafagyit. Vagy mindkettőt. Uh, vagy egy jó kávét -beharaptam az ajkam. Velem sosem volt egyszerű dolog az étkezés. -De, ha tudsz valami különleges helyet, akkor szívesen kipróbálnám, szeretem az újdonságokat. Kinyújtottam felé a tenyerem, hogyha kedve van, akkor ismét menjünk kézen fogva… igazából akárhova, bíztam benne. Akkor is, ha végül tényleg abba az erdei kabinba visz. Másnem kimászok a tetőre ott is. -Viszont remélem, hogy gyalogtávban van, mert kocsit jelenleg nem igazán tudnék vezetni -nevettem fel. Az mellékes tényező volt, hogy amúgy nincs is kocsim.
Nem tudom milyen körökben mozgott a lány korábban, de meglehet, jót derülnék, ha tudnám, ő szokott másokat rosszba vinni. Errefelé meg én vagyok az ügyeletes, aki páros lábbal keveri bele a bambiszemű leányzókat a lecsóba rendre, kérem, tisztelettel... Majd rájön erre is idővel. - Ha? Ugyan ne sérts meg...! - Nevettem fel röviden replikája hallatán, ami a flörtölést illeti. Ha már ilyen teoretikus a dolog, akkor engedem is, hogy eltávolodjon, a csillagokat lesve. Mázlija, mert különben könnyedén lehet, nem úszná meg ennyivel a felcsapott labdát, így viszont hagyom kicsit a hűvös levegőnek, hogy végezze áldásos, józanító feladatát. Persze, mondják, ami késik az előbb-utóbb úgyis eljön, ennek megfelelően az én "bosszúm" pillanata is. Ahogy belemerül az említett csillagkép keresésébe, úgy teszek eleget a kérésének és odahajolva hozzá, széles tenyerem a derekán pihen meg. - Merre? - Firtattam, szemét módon közelebb is húzódva, hogy leheletem szinte nyakát cirógatta az elenyésző közelségben, s ahogy oldalt sandítottam rá, meglelve az említett csillagképet az égen, még egy féloldalas mosoly is képemre kúszott, rohadék módon ejtve el a szavakat a következőkben: - Ha flörtölni akarnék, azt mondanám, hogy azért ez elég menő, hogy így vágod fejből őket. - Kacc. Elhajoltamban bedobtam a kajálás ötletét inkább, úgyis az volt az elsődleges célom azzal, hogy "elraboltam" a kocsmából a becsípett leányzót. - Ilyenkor már nem sok minden van nyitva, de meglátom, mit tehetek az ügy érdekében. Kisasszony...! - Nyújtottam a kabátot és a táskáját felé, mert közben két lépéssel előrébb jártam fejben, nem aggódva a jármű kérdéskört túl. A kabátot még fel is segítettem, jól neveltek apámék a látszat ellenére is. A felém nyújtott kezét pedig elfogadtam, úgy haladva mellette végig a parkolón, mintha holmi szerelmetes kamaszok lennénk. Hogy esetleg valaki meglátja? Na és? Nincsen ki felé elszámolni valóm, legfeljebb a saját lelkiismeretem kérheti számon a dolgot. - De kapaszkodni azért csak tudsz, nem? Motorral vagyok. - Vallottam meg, megállapodva az egyik Harley mellett a sorban. Ha nem ágált az ötlet ellen, még a bukósisakot is segítettem felvenni neki, nagy műgonddal csatolva be álla alatt annak kapcsát. Ő sokkal törékenyebb volt nálam, viselje csak ő a védőfelszerelést.
Repesett a szívem, és hiába olvastam annyi könyvet, nem jutott normálisabb kifejezés az eszembe. A szárnyra kapott a szívem még hülyébben hangzik. Valahogy cserben hagyott a szókincsem. De egyáltalán nem bántam, mert csodásan éreztem magam. Pezsgett a vérem. Talán nem ezeken kéne gondolkodnom, mertegyre szörnyűbb verziók jutnak eszembe. -Eszem ágában sem volt -nyújtottam ki rá a nyelvem. Jól esett húznia az agyát a játékos énemnek. Mennyivel jobban szerettem ezt! Kicsit sajnálkozva vettem tudomásul, hogy elengedett, de a csillagfényes égbolt kárpótolt érte valamelyest. Kezdtem érezni, hogy tisztul a fejem a hidegtől és előjön a régi tudásom. Talán nem volt hiábavaló az a sok este. Kellemes borzongás futott végig a testemen, ahogyan átölelte a derekam. Nem csak a közelsége miatt, hanem az a meleg is, amit magából áraszott. Még az aftershavejének is éreztem az illatát. Próbáltam nem kimutatni, de azért elmosolyodtam. Túl kényelmes volt és túl jó kombináció ez így. -Ott, nézd csak. Szerintem aranyosak együtt -suttogtam. -Ha flörtölni akarnál, egyáltalán nem volna ellenemre -pillantottam rá. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, pedig egyre kevésbé éreztem magamban a megivott alkohol mennyiségét. Nem mintha olyan sok lett volna, de na. Örültem a fejemnek, hogy így válaszolt a korábbi magaslabdámra. Odalépkedtem a padhoz, ahol a cuccaim voltak. -Köszönöm kedves Uram, ön igazán lovagias -vigyorodtam el és hagytam, hogy felsegítse rám a kabátom. Azért nem sok kedvem lett volna megfagyni. Ha okosabb lettem volna és nem csak úgy elrohanok otthonról, akkor sálat is hoztam volna. Izgalmas volt fogni a kezét, úgy éreztem magam, mintha tényleg rosszban sántikálnánk és lelépnék pár percre az iskolából, hogy a folyosó végén smároljunk. Szerintem túl sok sorozatot nézek szabadidőmben. -Ühüm, remélem. Még sose ültem motoron. De melletted nem félek -csúszott ki a számon. Gyorsan kibontottam a kontyba kötött hajam és a segítségével felvettem a bukósisakot. Fura volt, hogy mindent mennyivel csendesebben hallok. -És most? Felülök mögéd és reménykedek, hogy nem csúszok le? Bizonytalanul szemléltem a motort. Hozzám képest olyan nagynak tűnt. Meglendítettem a jobb lábam és megpróbáltam felevickélni az ülésre, nagyobb terpeszben kellett lennem, mint ahogy számítottam rá. Hű, ez nem is annyira vészes, mint ahogyan első ránézésre hittem. -Egyébként nem lesz baj abból, ha lelépünk? -érdeklődtem vagy legalábbis úgy tettem. Egyáltalán nem volt ellenemre, hogy motorozzunk el a naplementébe. Vagy jelen esetbe egy kajáldába.
Nem hát, esze ágában sem volt... hogyne! Mindenttudó vigyor ült meg képemen, hogy ennek tükrében tudatosan távolodva el némileg a leányzótól bontakozzak ki a kézfogásunkból. Tekintetem lopva szaladt végig rajta, ahogy kijjebb sétált a parkoló murvás behajtóján, a csillagokat nézve, s csak akkor léptem ismételten közelebb, mikor az Oroszlán csillagkép magyarázatába fogott. Hazugság lenne azt állítanom, hogy nem élveztem a helyzetet némileg én magam is. Testének melegét a tenyerem alatt, kellemes komplementereként a kinti hűvösnek. A finom kis zavart, ami érintésem nyomán megült tekintetében, rezdüléseiben vagy épp a felőle áradó érzelmek kavalkádját, melyek nyomán a fekete fenevad bennem csupán lustán sunyta le füleit. Őt szemernyit se hozta lázba az emberlány léte, pontosan tisztában volt ugyanis vele, mennyire tűnékeny dolog tud lenni a lelkesedésem. Látta már a műsort párszor, na! Nem is neki szól. - Áhá, látom már! Aranyosak? Én nem értek hozzá, de két oroszlán egy helyen...- Szélesedik meg vigyorom, már csak akkor lesz ez baromira kínos, ha kiderül, hogy az ő csillagjegye is az és onnét jött ez az egész aranyos dolog. Be is dobok gyorsan "szépítésként" egy bókot. Amúgy tényleg úgy gondolom, hogy a csillagászathoz való értés menő. Ráadásul rettentő hasznos is tud lenni, ha a mai agyondigitalizált világ cserben hagyja az embert mondjuk egy erdő közepén. Felsegítettem rá a kabátot, felnevetve kissé, rövid kacajjal a minősítésem hallatán. - Igyekszik az ember. Nehogy még a végén azt kell mondd otthon, hogy tele van a város mindenféle vidéki sutyerákkal...! - Rázkódott meg vállam, s csak úgy mellékesen ugrott be egy infó hiánya, melyet menten korrigálni kívántam: - Mit is mondtál amúgy, honnét költöztél ide? - Csak, hogy mennyire vidék neki Alaszka, ugyebár. Közben pedig a kezem ismételten megtalálja az övét, - pedig nem tartok tőle, hogy elszaladna előlem, eskü - s ekképpen haladunk a parkolón keresztül. A határozott irány leginkább nekem köszönhető, ahogy az éjfekete Harley felé vezetem Dorát. - Nos, tudod mit szoktak mondani... mindig van egy első. De majd óvatos leszek, egy úriember, ígérem! - Szélesedett meg vigyorom, felkészülve egy esetleges "ellentámadásra" a megjegyzés nyomán, miközben felsegítettem a sisakot rá, már-már szórakozott mozdulattal igazítva el alatta egy kósza sötét tincset a lány tekintete elől. - Én a kapaszkodást akartam javasolni, de ha szeretsz veszélyesen élni...! - Nevettem fel, azzal együtt pedig felpattantam a motorra, kicsit előrébb csúszva az ülésen, éppen annyira, hogy tudjak segíteni Dorának is felülni.- Megvagy? Kényelmes? - Érdeklődtem, csak úgy mellékesen, s ha vonakodott volna akképpen tenni, akkor nemes egyszerűséggel magam köré vontam karjait, jelezve, ne most legyen szégyenlős, mikor a biztonsága múlik rajta, ha már eddig nem olyannak tűnt. Kérdésére vállat vontam. - Ha valamelyik bagós ott a kocsma előtt a csávód, akkor minden bizonnyal...! - Hannah sem lesz túl lelkes, amiért lelépek, de majd hozzádobok valami édességet Dora rendeléséhez, amivel kiengesztelem a húgomat. Esetleg bevállalom a hajnali takarítást és zárást, meglátjuk még, fiatal az éjszaka. Ezzel pedig egy "kapaszkodj" felszólítást követően indítottam is. A jármű kellemesen felduruzsolt alattunk, s lássa Dora, kivel van dolga, tényleg nem őrült módjára startoltam el a Pit-től, (Legyen ideje a kocsma előttieknek jól szemrevételezni a szitut.) csak akkor léptem oda neki kicsit, mikor már a főúton hajtottunk végig. Az út mindössze röpke 10-15 perc volt csupán, ám beszélgetni az idő alatt nem igazán volt lehetőségünk.
Minden valószínűség szerint iszonyatosan zavarban lettem volna, hogyha tudom, hogy engem néz. De mivel hála istennek (vagy ott valakinek fent) fogalmam sem volt erről, belemerültem a csillagok titkos és ősi világába, ami előttem már annyi embert elvarázsolt. Lehet, hogy a tündöklő fénypontok, lehet, hogy Zack közelsége és melegsége, de én is elvarázsolva éreztem magam. Oké Dora, gondolkozz ügyesen, ha nem is tudsz tisztán. Először is, az alkohol nem lehet ennyire felelős azért, amiért így viselkedek, hiszen kezdtem józanodni. Gyerünk, mi van még? Oxitocin hatása alatt vagyok, ami egy tökéletesen elképzelhető opció majdnem-orvosként? Mégis tett valaki valamit a piámba, amíg nem figyeltem? Vagy…? Nem, az nem lehet. -Szeretem az állatokat, de szerintem erre már sikerült magadtól is rájönnöd -suttogtam továbbra is. Ilyen közelségből nem volt szükség arra, hogy felemeljem a hangom. -Pláne, a kis kölyökállatokat, azért aranyosak így együtt. Bár, ha felsorolnám, hogy miket tartok még cukinak, reggelig itt állnánk, ahhoz pedig kezd kicsit hűvös lenni -kuncogtam. Mikor belebújtam a kabátomba, hálát adtam magamban a ruhadarab feltalálójának. -Eddig csak pozitívan csalódtam -megfűszereztem a vigyoromat egy kacsintással is. Csak, hogy biztosan értse a célzást. Mielőtt válaszoltam, hálát adtam a meleg kezének is. Azért így elviselhetőbb volt az alaszkai hideg. Még mindig nehezemre esett elhinni, hogy itt állandóan ilyen hideg lesz ezekben a hónapokban. -Legutóbb New York-ban laktam az egyetem kollégiumában, de, ha az úgynevezett eredettörténetem szeretnéd tudni, akkor Spanyolországban születtem, a déli részén. Szép hely, egyszer érdemes meglátogatni. Beleszeret az ember elsőre. Elbűvölt Zack humora és hihetetlenül jól szórakoztam a kissé kétértelmű célzásainkon. -Ezek után el is várom, hogy úriember legyél -mondjuk erre eddig sem volt panaszom. Lélegezz egyenletesen Dora! Egy kicsit nehezen ment. Mennyivel kecsesebben ült fel Zack, mint én basszus. Vagy a gyakorlat teszi, vagy az, hogy ennyivel hosszabbak a lábai, mint nekem. -Igen, kényelmes így már -örültem, hogy nem látja az arcom, nem enyhén zavarban voltam attól, hogy felültem mögé. Én. Egy motoron. Dios mío. Átöleltem a derekát és elvigyorodtam. Határozottan jobbnak tűnt így már az utazás. -Gondolod, hogy összejönnék ilyen jöttment alakokkal? -kacagtam. Egyik sem volt az esetem a kocsma előtti bandából. Bár nem néztem meg jobban az arcukat, de nem hittem benne, hogy jól nézhetnek ki. Az indulás pillanatában halkan felsikkantottam, akármennyire is megnyugtató volt a férfi mögött ülni, azért egy icipicit megijedtem. Inkább belefúrtam a fejem a hátába és úgy élveztem a rövidke utunkat. Amikor megálltunk, nem igazán akartam elengedni őt, de muszáj volt, ha enni is szerettem volna. Egy ideig elbíbelődtem a sisak csatjával. Még sokat kell tanulnom a motorokról. De egy biztos volt: -Nem tudom, hogy melyik szót használjam, az izgalmast, a félelmetest vagy a kényelmest, de mindenesetre nagyon élveztem az utat -magyaráztam hadarva. Lehet, hogy egy kicsit felpörögtem. Mondanám, hogy csak úgy lepattantam a motorról, ha a filmben lennénk, tuti így lett volna, de közel sem sikerült olyan szépen, mint amennyire terveztem. Majdnem hasra estem lefele jövet. Ilyen az én formám. -Nos, kedves uram, milyen specialitást javasol? -kérdeztem tőle, miközben újfent összekulcsoltam az ujjainkat. Ebből még egyszer nagyon nagy bajaim lesznek, de jelen pillanatban nem tudott izgatni. Valahogy az étterem jobban lázba hozott és az, hogy végre juttathatok valami értelmeset is a gyomromba. -Vagy elégedjek meg a sültkrumplival? Vagy, mivel ügyesen motoroztam mögötted, ezért meghívsz egy vaníliafagyira? Csak ne csokira, azt egyáltalán nem szeretem -ma este valahogy nem tudtam eltüntetni a mosolyt a fejemről, pedig lehet kellett volna, mielőtt bolondnak titulál Zack.
Felnevettem kissé arra, hogy kedvelte volna az állatokat. Hja, valahogy feltűnt... Elvégre velem is szóba állt valamiért! - Ezzel az elmés megjegyzéssel terelem a kabátja irányába, majd pedig a motor felé, én, a gaz elrabló. - Háh! New York vagy valami hasonló nagyváros lett volna az első tippem. Ne kérdezd miért, de... és ezt ne vedd sértésnek, van azokban az emberekben valami... nagyvárosi. New Yorki. Viszont Spanyolország tényleg klassz hely, de hogy keveredtél a tengerentúlra? Suli miatt? - Firtatom lelkes, nyílt érdeklődéssel, miután remélhetőleg nem rúgta le a vesémet itt a nagyvárosi népekkel kapcsolatos általánosításért. (De hát ha tényleg olyan!) Az úriemberséggel kapcsolatos elvárásaira kiszélesedő, nyertes farkasvigyor közepette szalutáltam felé cinkosan, mielőtt helyet foglaltam volna a fémparipán, hogy némileg könnyebb legyen felpattannia a segítségemmel mögém neki is. Felnevettem, jó ízú kacaj közepette a megjegyzésére, ami az italozó előtt állókat illette. Ha jól hallottam nagyapa is ott ült kint az előbb még... - Azt én nem tudhatom, te kivel jönnél össze. - Lestem hátra vállam felett a lányra, majd ugye indítottam, hogy halk sikkantása közepette hagyjuk magunkra a Pit-et, legalábbis egy ideig.
[kihelyezett éjszakai gyorsétterem]
Ha előre tervezett lányszöktetésről lenne szó, nyilván nem ide hozom, de ebben a helyzetben most abból kell "főzzek", ami jelen helyzetben megadatik. Így pedig ama bizonyos sárga M betűs hely parkolójába érkezünk meg kisvártatva utasommal, ami biztosan nem idegen számára sem kínálatában. Legalábbis erőteljesen meglepne, ha nem oltotta volna már egyszer-kétszer sajtburival a hajnali éhségérzetét, vagy agyonsózott sültkrumplival a másnapos gyomrát. Leszállni segítettem neki azért a motorról, a bukó csatjával meg csak elbánik, elvégre nagylány már. - Vigyázz, még a végén megfertőz! Ha ennyitől így felpörögtél, mit szólnál vajon ahhoz, amikor jó időben suhan az ember végig az öböl partja mentén...!? - Ül meg macskás (lol) mosoly képemen. Azt hiszem, akkor imádtam a legjobban a motoron való száguldást, mikor magam mögött hagytam a várost. Csak én, az út és a végtelen szabadság, amit autóban, négy keréken sosem tapasztalhat meg az ember. - Rénszarvas burgert. - Közöltem komolyra vált képpel a kérdése nyomán- Nyilván ugrattam, de azért kitartott vagy fél pillanatig a határozott kifejezés vonásaimon, miközben a szellemek se tudják, hogyan, már megint a tenyere utat talált az enyémhez, miközben beljebb fáradtunk a fájóan kivilágított kajáldába. - Egye bassza, egy vaníliafagyit is hozzácsaphatsz. Megkapom a számodat cserébe? - Háh! A pultnál egyébként előzékenyen engedtem, hogy ő kérjen először, majd magam is választottam valami dupla húsos csodát, mellécsapva akkor ezek szerint két fagyit. A húgomnak szánt békítő menüt már elfelejtettem a második kanyar után idefele, ami azt illeti.
-Hát, remélem a csodás személyiségem miatt mondod ezt és nem azért, mert leginkább egy bedrogozott spánielre hasonlítok, aki összevissza kergeti a farkát, annyira felpörgött -nevettem. -Mert ilyet már láttam a Times Square-en, szegény kutyus nagyon vicces látvány volt -inkább nem merültem el az emlékeimben, hanem a mellettem lévő férfira koncentráltam. Aranyosnak tartottam, hogy ennyire érdekli a dolog, pedig egyáltalán nem is volt izgalmas történet. Legalábbis a publikus verzió nem, viszont a nem publikus inkább elkeserítő volt. -Nem tudom, hogy mennyire hangzik gázul, de világéletemben ötös tanuló voltam, úgyhogy felvettek ösztöndíjjal az egyetemre. Nem túlságosan parádés történet. Szívesen válaszoltam volna, hogy pontosan mit és kit is tartok az esetemnek, de elnyelte a hangomat a motorzúgás miatti pillanatnyi félelmem. Talán jobb is, hogyha ez egy megválaszolatlan kérdés marad. Legalábbis egyelőre.
Az étteremre felpillantva nevethetnékem támadt. A világon nagyjából 39 ezer üzletük van, sejthettem volna, hogy itt is akad egy. Ennek különösen örültem, mert a legkedvencebb fagylaltomat itt kapni. Jó, ez nagyon alapnak hangzik, de nincs is finomabb az étteremlánc vaníliafagyijánál, ha az ember sültkrumplit is kér hozzá. Úgyhogy nagyon is örültem neki, hogy Zack idehozott. Ezzel nem igazán tud mellé lőni. Bár, eddig még ez nem fordult elő ma este. Kicsit elfintorodtam, ahogyan segített leszállni, féltem attól, hogy nehéznek tart. Leügyeskedtem a csatot és csillogó szemekkel néztem Zack szemeibe, miután megbizonyosodtam róla, hogy nem törik ki a nyakam a felfele nézéstől. -Fogalmam sincsen, de biztosan csodálatos érzés lehet, valami ilyesminek képzelnem el, ha le kéne írnom a szabadság szót. Iagzából szívesen kipróbálnám egyszer, ha lenne rá lehetőségem. Játékosan a karjára csaptam a szabad kezemmel, miközben belépkedtünk az étterembe. -Akármennyire is kedvesnek talállak Zack, az a nagy büdös helyzet, hogy még a te kedvedért sem kóstolnám meg. Szegény rénszarvas -biggyesztettem le a számat. Oké, a kocsma sötét folyosóin megfogadtam, hogy nem fogok úgy viselkedni, mint egy bolond és szerelmes kamasz, de most nehezen fogtam vissza magam. Kértem magamnak egy krumplit. Nem vágytam semmi másra, nem volt kedvem végigböngészni a menüt valami vegetáriánus étel után kutatva. A fagyimat pedig úgyis a „randipartnerem” fizeti. Hihi. Rövid sutyorgás után szereztem a pultostól egy tollat és papírt. Amíg vártam a rendelésemre, addig felfirkantottam a számomat a lapra, majd némi gondolkozás után nyomtam rá egy csókot a rúzsos ajkaimmal. Na, ehhez mit szólsz Zack? Vigyorogva megfordultam és a kezébe nyomtam a papírfecnit -Arrafele láttam egy szabad bokszot, mit szólnál hozzá, ha oda ülnénk le? Nyugisnak tűnik, ott kicsit kettesben lehetünk. Vagyis, érted, annyira nem zavarnak meg. Plusz, nem szeretem, ha néznek kajálás közben -pirultam el. Miért is egyeztem bele ebbe a programba? Miután elvettem a pultról a tálcám, a csípőm ringatva a kinézett asztal felé sétáltam. Legalább legyen mit néznie Zack-nek. Nem vagyok normális. -És egyénként, mindig így csábítasz el ártatlan lányokat, vagy csak én vagyok ennyire szerencsés? -valóban szerencsésnek éreztem magam és boldognak, de eszem ágában sem lett volna kimutatni. Éppen eleget látott eddig és igazán nem akartam elijeszteni őt.
Ahogy korábban írva vagyon, az éjszaka közepén az ember azzal a hellyel dolgozik, ami nyitva van, ekképp a híres-hírhedt étteremlánc helyi kirendeltsége előtt parkolunk le Miss Ösztöndíjas Éltanulóval. Még ugrattam valamivel ennek kapcsán indulásunk előtt, de történetünk szempontjából lényegtelen is, mi volt az. Az sokkal inkább, hogy segítek neki leszállni a motorról, tudva, nem egyszerű a művelet, főleg, ha elsőbálozó valaki. Átvettem tőle a bukót, mikor lecsatolta, szavai nyomán a képemre kiült mosoly őszintén szélesedett meg. - Ha nem ijeszt el Alaszka magától, mire az idő kivirul, velem lehet egyezkedni... - Komolyan gondoltam a játékos élű hangvétel ellenére is, miközben biztonságban tudva a mocit, a bejárat felé tessékeltem a leányzót. Felnevettem, szívből jövő derűs kacajjal, ahogy karomra csapott. - Ugratlak, nyugi! Vannak helyek, ahol tényleg adnak, de ez nem az. Itt csak a szokásos sajtburi-elsózott krumpli kombóval tudok szolgálni. Meg persze a fagyival. - Mert figyelek ám a bolondozáson túl rá, kérem, s a teljes rendelését fizetni kívánom, mikor arra kerül a sor, nem csupán a desszertet. Fránya neveltetés... Persze, ha ragaszkodik hozzá, hogy ő rendezze a sajátját, nem fogok ebből ügyet csinálni. A gesztus ott van részemről akkor is. Míg a rendelésre vártunk, figyeltem, ahogy felvéste a nevét és a számát a kapott papírlapra, amikor pedig, mintegy záróakkordként rúzslenyomat is kerül alá, önkéntelenül is feljebb szalad a szemöldököm. Képemen szórakozott vigyorral veszem át, épp csak lepillantva a szépen ívelt írásra, majd onnét vissza Dora felé. - Csak nehogy a fejembe szálljon, mint neked a bor. - Kacsintottam felé cinkosan, hogy a pillanatot keresztbe vágja a háttérben a rendelésszámot unott fennhangon hirdető munkatárs szava. Ilyenek ezek... - Jó, legyen az. Én meg majd háttal ülök, csak, hogy véletlenül se hozzalak zavarba. - Nem is én lettem volna, ha nem kapok a leejtett labda után szavaiban. Képemen a vigyor lassan állandósulni látszik, miközben követem Dorát a kinézett célállomáshoz, ahol szavaimmal ellentétben vele szemközt foglalok helyet, nem szorítva őt be a boxba azzal, hogy mellé telepedek le. Meg kell adni a lehetőséget a menekülésre, vagy mi... Hahh. - Szép próbálkozás, de tudod, a bűvész sem adja ki a trükkjeit a közönségnek, mert amúgy oda a varázslat...! Hihetetlen, hogy már jófej sem lehet büntetlenül az ember fia. - Ingattam meg a fejemet, félig-meddig komolyan ejtve el a rosszalló megjegyzést csupán. - Azért remélem, nem a szarvasburgeres poén miatt nem választottál mást, csak krumplit a fagyi mellé. - Éles kontraszt a dupla húspogis burgerem mellett, amibe bele is harapok egyébként, válaszát hallgatva.
Izgatottan elvigyorodtam az ajánlatára. Mert élni kívántam vele, menjünk, motorozzunk, fedezzük fel a környéket… És még egy pikniket is el tudnék képzelni a homokban, ahogy a tengerparti szellő simogatja a hajam. Vagy ő. Részletkérdés. Megráztam a fejem és visszazökkentem abba a valóságba, ahol éppen kézenfogva sétáltunk be a gyorsétterembe, ahova elhozott az én lovagom a paripájával. Jobban bánnak velem, mint egy hercegnővel. -A hideg kiráz tőle már most -borzongtam meg. Eszem ágában nem lenne rénszarvast enni, köszönöm szépen, én megvagyok azzal a tudattal, hogy kitűnő szánhúzóak. -Tökéletesen megfelel nekem ez az étterem is. Szigorúan a fagyim miatt. Baromi jól szórakoztam vele, fogalmam sem volt, hogy mikor vigyorogtam utoljára ennyit, de nem akartam és nem is tudtam abbahagyni. Egyszer olvastam olyat valamelyik könyvemben, hogy valaki így képzeli el a saját napsugarát. Mondjuk a téli éjszakában igencsak eltévedhetett szegény napsugár. Így inkább nem is hangoztattam ezt a gondolatot. Rendelés után felírtam a számomat és ahogyan átadtam, kihívóan néztem Zack gyönyörű szemébe. Nem csak ő tud szórakozni. És a jelenlegi csekély eszköztár miatt csak erre futotta. Szívesen válaszoltam volna neki, hogy hova dugja fel a bort, de szólítottak minket, így annyiban hagytam. Lesz még esélyem visszaszólni neki. -Persze, mindig is szerettem, hogyha háttal ülnek nekem. Olyan komfortos valakinek a haját bámulni. Kivéve, ha olyan póló van rajtad, ami hátul mintás, akkor azzal elvagyok úgy három percig -nevetgéltem. Jó volt tudni, hogy a késői időpont ellenére sem veszettem el a humorom. Leültem az asztalhoz és szórakozottan beletunkoltam a fagyiba a krumplim, ha már erre esett a választásom. Még mindig olyan isteni volt, ahogyan emlékeztem rá. Nem tudom, hogy ki találta ki ezt a kombót, de elmormoltam felé is egy hálát. -Na jó, de ha felcsapsz bűvésznek Zack, akkor van egy ajánlatom. Viszonylag hajlékony vagyok és elég szép. Úgyhogy tökéletes lennék melléd. Tehát, a következő mutatványodnál szívesen lennék az asszisztensed -pislogtam ártatlanul, miközben bedobtam egy krumplit a számba. Csak szépen nyugodtan Dora. Nem kell ennyire rámenősnek lenni. De nem bírtam már megint magammal. -Nem, nyugi, nem miattad volt. Egy pár éve vegetáriánus vagyok és megmondom a tutit, nem volt kedvem a menüvel tölteni az időt. Volt jobb dolog, amit nézhettem -kuncogtam. -Nagyon ritkán kivételt teszek, hogyha nincs más, akkor eszek halat, de jobban elvagyok én hús nélkül. De egyébként jó étvágyat. Egy pár pillanatig csendben eszegettem és némi ürességet éreztem. Talán az alkohol utolsó cseppjei, talán valami más, de úgy éreztem, hogy nem jó az, hogy velem szemben üldögél. Megfogtam az asztal szélét és egy gyors mozdulattal átmásztam rajta, majd lehuppantam a férfi másik oldalára. Határozottan jobban éreztem magam. Bár lehet, hogy több értelme lett volna megkerülni az asztalt és úgy becsusszanni mellé, de az a nagy helyzet, hogy megint előbb cselekedtem, mint ahogy gondolkoztam. -Nos Zack -nyomtam el egy ásítást. -Tudom rólad, hogy oroszlán vagy, azok pedig cukik. Azt is tudom, hogy pultos vagy és szeretsz elcsábítani csinos női vendégeket, akik egyedül üldögélnek. Sőt, arra is rájöttem, hogy nagyon szeretsz motorozni és figyelsz az utasaidra, amit egyébként nagyra értékelek. Udvarias vagy és kedves. Valamit még hozzátennél a listához, vagy sikerült elsőre felmérnem a terepet? -könyököltem fel az asztalra és a tenyerembe támasztottam az arcom. Nem mondom, hogy tökéletes emberismerő vagyok, de a mai este alapján kis szivecskék úszkáltak a szemem előtt. Mondjuk remélem ezt ő nem fogja észrevenni.
Valószínűleg gyorsan letörném a romantikus tengerparti piknikről szőtt képét, ha a fejébe látnék. No nem azért, mert ostobaságnak tartom, egyszerűen csak ismerem az itteni tengerpartok sziklás-szilaj közegét. Mindenhova is becsusszanó homok helyett méretes, évszázados hatalmas kövek, szellő helyett hajadba tépő, kócos erejű szél fogadja az embert, a hőmérsékletről nem is szólva... Mondjuk szerintem ezeknek is megvan a maguk vad romantikája, de ez csak én vagyok. Egy halk "áhá" hagyja el számat a fagyi felemlegetésére, miközben ajtót nyitva előtte, tessékelem beljebb az étterembe, hogy kikérjük a rendelésünket. Hirtelen mondjuk azt se tudtam, milyen póló van rajtam, nemhogy van-e bármi a hátulján, de ennyi baj legyen... kajánk és helyünk is van percek múltán, a társaság is jó, szóval elenyésző tényező, hogy a Pit logója díszeleg a hátamon éppenséggel. S habár nem terveztem felcsapni semmi másnak a jelenlegi repertoáromon túl - talán majd idővel - érdeklődve emelkedett meg kissé szemöldököm a felcsapásra. Én tényleg igyekeztem úriember maradni, de van, amit nehéz félreérteni. Lejjebb is szalad pillantásom a másik alakján, amennyire az asztal közöttünk engedi láttatni idomait. - Szivi... - Szusszantam futó, félsódéros mosollyal képemen. - Honnan tudod, hogy nem vagy máris benne? - Kacsintottam felé cinkosan, hogy akkor ezt követően harapjak nagyot a burgeremből. Mind az előbb mondtam, egy jó bűvész nem adja ki a trükkjeit. A szarvasburgeres poénhoz való visszakanyarodás adhat neki némi időt, hogy kicsit összekapja magát a könnyed "visszavágásom" nyomán (ha kell neki, persze), én meg közben már a negyedét eltüntettem a kajának. Nem lesz túl hosszúéletű a duplabucis, ami azt illeti. De talán arra elég, hogy kibírjam reggelig. - Áh! Hitbeli meggyőződés vagy más ok miatt vagy vega? - Firtatom érdeklődőn. Nem kizáró tényező ez kérem, semmiből, de azért olyasmi, amiről jó, ha tud az ember fia, ha figyelmes kíván lenni a hölgyemény irányába. - Jó étvágyat neked is! - Mosolyogtam el végül, valahol a felénél járva eddigre már a burgernek... Ahogy mozdul, úgy emelem meg kissé fejemet az étkezésből felnézve, leplezetlen követve le a mozdulatsort, mivel mellém teszi át székhelyét. Állkapcsom finoman megfeszül, ahogy aprót nyelek, s közben igyekszem Dakota hangját, meg az erdei kabin képét kizárni a fejemből. Lehet, jót akar alapjáraton a kis nőstény, de hogy a héten, ha jön edzeni, nem leszek vele kegyes ezért a fejembe ültetett képért, az is biztos...! - Ühüm? - Ült ki bazsalygós mosoly képemre mégis, ahogy a nevemet említette. A korábbi felcsapás nyomán kíváncsi voltam, mi következik most. Az idealizált jellemzésem megnevettet, fejemet ingatva nyelem le az utolsó falatokat is a burgerből, majd mint ki jól végezte dolgát, dőlök hátra a box széléhez, nemes egyszerűséggel általvetve karomat a másik válla felett. - Nem szeretnék, nem vagyok a magam ellensége...! Ha ezt szűrted le röpke pár órás ismeretségünk alatt, minek rontanám el? - Hajoltam közelebb Dorához, onnét tekintve le rá, barna pillantását fürkészve világos tekintetemmel. Nem tudom eldönteni, hogy a parfümének illata vagy szívverésének ritmusa segített-e kizárni a korábban fejembe szökő képet, de működött. - Inkább haza viszlek, aztán megpróbálok észrevétlen visszasurranni a pult mögé, mielőtt a húgom ágyelőt csinál belőlem. Kár lenne a képemért. - Ciccentem, majd elhúzódva tőle megpaskoltam a combját, mintegy egyezményes jeleként, hogy szedje össze magát, mielőtt még idealszik nekem az asztal alá. Attól, mert nem tettem szóvá, még észrevettem a fáradtságra utaló jeleket rajta ugyanis.
Lehetséges, csak egy icipicit, hogy túllőttem a célon. De mit tudok tenni, hogyha jól éreztem magam a társaságában? Túlságosan jól szórakoztam, élveztem az apró interakciókat köztünk, a kézfogásokat, a pillantásokat és a köztünk elhangzó, kicsit sem félreérthető szavakat. Rég éreztem ennyire azt, hogy élek. Sosem voltam valami nagy férficsábász, ha létezik ilyen szó, de most határozottan annak éreztem magam. És nem igazán izgatott, hogy mire fut ki ez az egész, a pillanatnak éltem. A laza nyomulásom után figyeltem, ahogyan a szemei lefele tévednek. Nem is én lettem volna, hogyha nem pirulok el ettől. Éreztem, ahogyan a hő az orcáimba szaladt, de nem igazán tudtam ellene tenni. Véső soron én voltam az, aki bedobta ezt. Megborzongtam a becézésére. Istenem, miért vált ki belőlem ilyen érzéseket ez a férfi? Okosnak tartottam magam az esetek többségében, de ezt nem tudtam megfejteni. -Hát, akkor még szerencse, hogy csodálatos színésznő lennék -kuncogtam. Amilyen figyelmetlen vagyok néha, simán lehet, hogy tényleg bűvészkedett itt nekem valamit és a következő pillanatban nem a gyorsétteremben leszek, hanem felbukkanok a kocsmában újra. Azt hiszem, hogy én már semmin sem lepődnék meg. -Igazából semmi extra, egyszerűen nem kívánom a húst. Persze semmi bajom azokkal, akik esznek, mert az ő dolguk. Sőt, én sem szeretnék megtéríteni senkit, hogy mennyivel jobb ez az étkezés vagy ilyenek. Tényleg ennyi az egész, hogy nem jön be az íze, úgyhogy maradok más opcióknál -vontam meg a vállam. Még csak nem is hiányzott, szóval tényleg nem csináltam nagy ügyet belőle. Hihetetlen bátorságom vagy botorságom után érdeklődve figyeltem Zack-et, hogy mit válaszol. Tényleg érdekelt, hogy mit mond nekem, lassan már azzal is kibékültem volna, hogyha tényleg sorozatgyilkos, bár nyilván örültem volna, hogyha nem ez a helyzet. Ennyire azért nem vagyok lelkes, csak megint túl nagy a szám. -Hát, ez végül is jogos, igazad van -biggyesztettem le az ajkaimat. Mégis ki az isten akarná az első találkozás alkalmával felfedni a rossz tulajdonságait? Kiélveztem a pillanatot, amíg a szemei az enyémet fürkészték és igyekeztem normális tempóban lélegezni, nem pedig ilyen felületesen. Alig kaptam levegőt és egyáltalán nem tetszett, hogy ezt váltja ki belőlem. Egy kicsit megkönnyítette a dolgom, amikor közölte, hogy hazavisz. Felálltam az asztaltól, hogy kivigyem a tálcáinkat, majd egy rövid nyújtózkodás után a kukához sétáltam. Miután visszataláltam Zack-hez, gyorsan lediktáltam neki a címem. Fogalmam sem volt, hogy mond-e ez neki valamit, én még mindig nem tudtam, hogy merre van a lakásom. -Aztán nem visszaélni azzal, hogy tudod a címem és a számom! Csak úgy közlöm, hogy be szoktam zárni minden este az ajtót normálisan -kuncogtam. Akármennyire is pillangósnak éreztem a gyomrom, azért eszembe jutott, hogy nem túl biztonságos rögtön elsőre megadni ilyen fontos adatokat. Már csak a társadalombiztosítási számom kéne megadnom neki és a második nevem, akkor aztán az igazán mókás szituáció lenne. Visszaérve a motorhoz még eszembe jutott valami, így minden mindegy alapon lábujjhegyre álltam, majd megvontam a vállam és egy cuppanós puszit adtam a férfi arcára. Mert megérdemli, miután szebbé tette az estémet. -Köszönöm, hogy nem hagytál egyedül, amikor társaságra volt szükségem. Oh, és még egy dolog. Szerintem is kár lenne ezért az arcért, jobban tetszik így -zavaromban jobb ötlet híján a sisak pántját kezdtem el piszkálni. Tényleg ideje lenne hazamennem. A fejembe húztam a bukót és igyekeztem normálisan becsatolni. Fogalmam sincs, hogy honnan jön ennyi hülyeség ki a számon, de a mai este után egyetlen dolog volt, amiben biztos voltam. Egyetlen pillanatát sem bántam meg, még azt sem, hogy elestem előtte.
Magas labda volt részéről a megjegyzés, s bolond lettem volna nem lecsapni azt, vagy legalábbis vissza passzolni felé. Cinkos, mindenttudó hümmentéssel és mosollyal nyugtáztam replikáját, lenyelve az utolsó falatokat is a burgeremből. Közben pedig tereltem a beszélgetés ívét némileg - kellett ez a hullámzás a kettőnk dinamikájába jelenleg, de legalábbis nekem jólesett: sokat sejtetni, semmit nem ígérni. Egy kibaszott szélhámos vagy, Zack... - súgta a szellemlény fülembe síkjának árnyairól. Az vagyok. És? Férfiként ugyan úgy élveztem a vadászatot, mint a bennem létező Fenevad. - Ahh, azok a legborzalmasabb embertípusba tartozók! - Nevettem fel, mikor arra tért ki, senkit nem akarna megtéríteni. Hála az égnek, mert bajban lettünk volna hosszabb távon! Az okot egyébként feljegyeztem mentális jegyzetfüzetembe, apró biccentéssel nyugtázva a dolgot, hogy a következőkben széles vigyorral, által vetve vállán a karomat, hallgassam a jellemzésemet. Azért glóriát remélem nem rajzolt a fejem köré a csaj, mert még a végén itt ránk szakad az Ég... Kiszúrom ugyanakkor lebiggyedő ajkait, hát apró sóhajt követően hozzáfűzöm, hogy: - Oké, jó, az alsógatyáimat néha széthagyom én is, mint minden valamirevaló férfi, ha már a teljes képre vagy kíváncsi! - Ült ki vigyor a képemre elenyésző közelségünk közepette, majd elhúzódva paskolok rá combjára, tessék kérem szedelőzködni, mert neki jót fog tenni a pihenés, nekem meg, ha időben visszaérek. Kevesebb szó éri a ház elejét és kevesebb keresetlen kérdést kapok Dora személyével kapcsolatban is. - Nem akartam túlgondolni ezt az egészet kettőnk között, még ha abban biztos is voltam, olyan vas ez, mit ütni fogok a jövőben, ha a kishölgy alkalmat ad rá. A címre biccentettem, hisz ismertem a várost, mint a tenyeremet, nem okozott nehézséget beazonosítani az utcát, így részemről az irányt vehettük is a parkoló, azon belül is a motorom felé. Felnevettem derűsen a "fenyegetés" hallatán, majd jobbomat felemelve, balomat pedig a szívem... helyett a mellkasom jobb felére helyezve szólaltam meg: - Esküszöm, hogy nem élek vele vissza, vagy ha mégis, akkor abból te csakis jól jössz majd ki! - Ennyit valóban meg tudtam ígérni, nincsenek stalker-féle perverzióim, hogy visszaéljek a megadott elérhetőségekkel. A motort elérve a sisakért nyúltam volna épp, de megakasztott a mozdulatban az elébem pipiskedő Dora. Talán először érzékelhetett némi őszinte zavart a lány felőlem, nem tudva hova tenni a helyzetet. Ahol ajka arcomat éri, még utána is kellemes melegséggel ül meg a puszinak emléke. A következőkben alig ér mondandója végére, közben lapáttenyerem derekára fonódik, úgy vonva magamhoz közelebb egy tisztességes csókra (már ha nem húzódik el és/vagy vág pofán érte). - Imádom benned, hogy a legjobbat feltételezed mindenkiről, de nem egy életbiztosítás ez errefelé. - Súgom, mielőbb fejére kerülne a sisak. Aztán hazaviszem, ahogy azt ígértem. A lakásánál az elköszönésemben elejtett viszontlátásban való bizosalmon túl legfeljebb a parkolói félhomályban megesett csók emlékét hagyom neki hátra. És a motor kellemes dorombolását, ahogy elhajtok, miután láttam, hogy épségben belépett az ajtón és azt becsukta maga után.
-Na látod, ha valamit szeretnék elkerülni az életben, az az, hogy rossz embernek legyek bélyegezve. A nagyszájú még oké, na de a rossz... Az nem az én stílusom -vontam meg a vállaimat. Ugyan ki akarna ilyen címkét magára? Ennél még a bolond jelző is jobb volt. Bár őszinte leszek, egy részemet nagyon érdekelte, hogy Zack mit gondol rólam, miután annyi minden történt az elmúlt pár órában, eszem ágában se lett volna rákérdezni. Túlságosan féltem attól, hogy negatív lenne a válasza. Talán a közelsége, talán más, de olyan komfortérzettel töltött el, amilyet még nem igazán éreztem. Valószínűleg ezért is eredt meg a nyelvem és mondtam el az első benyomásaimat róla. -Ah, ez sok mindent elárul -nevettem fel. -Remélem azért néha össze is szeded őket, és nem az asszonynak kell -kuncogtam. Egy darabig. Aztán igyekeztem normálisan venni a levegőt, ami tényleg egyre nehezebben ment a közelében. És a legrosszabb az egészben tényleg az volt, hogy fogalmam sem volt, hogy mit művel velem. A bűvészek meg az ő titkaik… A parkolóban igyekeztem összeszedni magam és nem megborzongani a hidegtől, ami hirtelen csapott meg a kellemes benti meleg után. Lévén, hogy kissé álmos voltam, nem igazán esett jól, így szorosabban húztam össze a kabátom. Rohadt hideg volt, na. -Kíváncsi lennék arra, hogy ebben nekem mi a jó -nyújtottam ki rá játékosan a nyelvem. Jelen pillanatban elképzelésem volt, hogy mit takarhat ez a mondat. Mármint, volt egy ötletem, de azt még magamnak sem akartam bevallani. De ezek szerint legalább nem az adataimra pályázott, ahogyan egy valamire való pszichopata tette volna. Az élet apró örömei. Úgy éreztem, hogy a tökéletes esténknek egy tökéletes lezárása lenne az az ártatlan puszi, amit az arcára nyomtam. Tévedtem már nagyobbat is, és Zack még mindig tartogatott meglepetéseket a tarsolyában. Mondjuk én ezt egy cseppet sem bántam, nem igazán vagyok az a típus, aki bármi jónak az elrontója lenne. Akaratlanul is viszonoztam a csókját, miközben a nyaka köré kulcsoltam a kezeim. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy lehet el kéne tolnom őt magamtól, de egyszerűen cserben hagyott az akaraterőm és csak a puha ajkakra tudtam koncentrálni. Egy kissé elmerültem a csókban, amibe belefért egy mosoly és egy újabb csók is. Határozottan jobb lezárás volt ez, mint amit el tudtam volna képzelni. Zavartan húztam magamhoz a sisakot és elmosolyodtam a szavaira. Valahol mélyen tudtam, hogy igaza volt és nem kéne ilyen naivnak lennem, mert egyszer még nagyon megjárhatom. Nagyon jól esett az aggodalma és magamban elraktároztam a tanácsát. Simán elhittem neki ezek után bármit. -Veled kapcsolatban nem érzem tévedésnek. Csak nehogy megbánjam -pillantottam rá, mielőtt felhúztam a bukót a fejemre. Ezek után csak felmásztam mögé, majd a derekát átkarolva élveztem a csendes és békés hazautunkat az üres utcákon keresztül. Nem igazán volt kedvem nézelődni, inkább a hátába fúrtam az arcom és próbáltam nem elaludni mögötte. Az lenne még egy szép dolog, ha útközben leesnék, mert bealudtam. Hálát motyogtam valakinek ott fent, hogy ilyen embert sodort elém az élet és annak, hogy nem szundikáltam el a motoron. A lakásom előtt búcsúzásképpen dobtam Zack felé egy puszit és összeszedtem magam, hogy felmenjek és végre aludjak egy nagyot. Persze csak abban az esetben, ha a pillangóim hagynak aludni, akik úgy tűnik, hogy a mai este után állandó lakhelyet találtak valahol a gyomrom környékén.
Kezdőlap
//
