*Úgy, hogy kimondtam a nevét, rájöttem mennyi hasonlóság van Lynx és Martin Riggs, a filmbéli zsaru között. Nem csak a halálvágy. Neki persze fogalma sem volt, hogy kiről beszélek, a válasza annyira őszinte volt, hogy már mókásnak hatott a jelenlegi helyzetünkben és egy halvány, kérészéletű mosolyt csalt az arcomra. Nem kezdtem bele a történetmesélésbe, mellyel eloszlatom a homályt, inkább arra koncentráltam, hogy minél előbb kocsiban tudjam. Ez persze nem volt olyan egyszerű. Egy részeg emberrel sem egyszerű, de egy farkassal hatványozottan nehézségekbe ütközik. Mégis mindennel együtt úgy éreztem, hogy a nehezén már túl vagyunk, még ha odakint találkozunk is más emberekkel, Lynx már nem fog nekik menni. Elrendeztem mindent az aulában és hálát adtam a sorsnak, hogy a portást máshova ette a fene, mert így nem kellett hosszan magyarázkodnom, elég volt egy üzenet is. Lynxet is könnyebb volt terelgetni, a gyomrának tartalmával együtt a makacsságát is kiadta magából és a farkasa lelkesedése is alábbhagyott. Mielőtt kiléptünk volna, azért meggyőződtem arról, hogy nem áll előttünk emberi akadály, ezzel együtt is döbbenet volt, hogy minden gond nélkül eljutottunk a kocsimig. A köhögősen duruzsoló motor hangja is megkönnyebbüléssel töltött el és végre elindultunk. Kettőnk közé a csend feszült finoman remegve, és úgy hittem ez marad is míg meg nem érkezünk, talán Lynx még be is alszik. Ahogy az ablaknak dőlt a fejével – már csak ezért is vezettem óvatosan, nehogy egy kanyarban neki koppanjon – és az egész teste elernyedt, komolyan azt hittem, hogy aludni fog, de másképp alakult. Nem mintha bántam volna, nem zavart a vezetésben a beszélgetés és az, hogy a szavaira figyeljek, még az érintése sem. Fogalmam sem volt arról miért teszi, hogy mit érez amikor megérint. Egon utálta az őrzőket, csak velem tett kivételt, de persze minden hétvégén a fejemre olvasta az „árulásomat”, másrészt a kettőnk közötti kapcsolat eleve olyasmit nyújtott amit nem kell alaposan kivesézni. Ha említette is milyen jó érzés megérinteni, simogatni, hozzám bújni, annak más alapja volt, ezért nem is derülhetett ki számomra az a különleges képesség (?) ami Lynxet Savannahra emlékeztette. Nem tudtam mit jelent neki. Ahogy ebben, úgy másban is talán félreértettem, erre utaltak a szavai is. A keserű szavak melyek a lelkembe égtek és igazat kellett adnom neki. A gyomrom egy darab kő lett és megült a hasamban, a párja pedig a torkomban. A szemeimben gyülekező könnyekkel együtt próbáltam lenyelni, de csak a sokadik kísérletre sikerült, mégis úgy éreztem még mindig ott van. * -Igazad van, sajnálom. Nem volt jogom ezt mondani. *Tényleg nem. Bele sem gondoltam az ő helyzetükbe, amikor Egonról kérdezett, csak kettőnkre gondoltam, arra ami minket érintett és erre nem volt mentségem. Most már mindezt értettem, ennek ellenére hittem, hogy az amit Lynx magával művel, nem épp a legjobb módja annak, hogy büszkén mehessen Savannah után. Félreálltam, mert a szemeibe akartam nézni és az vezetés közben nem ment volna maradéktalanul. Őszintén elmondtam mit gondolok….de ez a nő és az őrző véleménye volt. A kívülállóé, a tudatlané. Ha nem is értettem meg Lynx valódi indíttatásait, arra jó volt, hogy legalább kirángattam belőle. Kezdtem megérteni, amit persze továbbra sem helyeseltem, de jó néhány mozaikdarab a helyére került. * -Talán azért nem jön össze, mert még nem jött el a te időd, még sok minden vár rád az életedben amit el kell rendezned, amit neked kell megoldanod. *Hittem, hogy így van, azóta hittem ebben, mióta megismertem az őrzők és a farkasok világát, a mágiát. Imádtam ezt a világot és amikor végre megtaláltam, úgy éreztem kitölti a bennem lévő űrt, mert valami mindig is hiányzott az életemből, csak nem tudtam mi az. Azóta viszont tudom, hogy semmi sem történik véletlenül, ahogy az sem, hogy pont ma, pont most találkoztam össze Lynx-szel. Azonban arra már nem tudtam mit mondani, amit a nem biztonságos lelkéről mondott. Teljesen világos volt előttem, hogy az ő története még nem bontakozott ki előttem, nem úgy ahogyan kellett volna és ez rávilágított sok minden másra is. Új értelmet adott az életemnek, az őrzői feladataimnak. Előretekintetem az útra s míg ezt rendeztem magamban, Lynx is tovább lépett a józanodás útján. A hangját újra hallva néztem rá és máris ráztam a fejem.* -Nem terheltél. *Ellenkeztem naná, mert tényleg nem volt teher és igazából nem csinált akkora galibát, mint amilyennek akkor éreztem. Csak jobban megijedtem a kelleténél, hogy rosszabb is lehet. * -Rendben, bármikor. *Egyeztem bele a „kellemesebb elfoglaltság”-ra, amiről fogalmam sem volt mi lehet, de érdemes vele kezdeni. A halvány mosoly is bíztató volt, bár tekintve a jelenlegi állapotát, félig részegen, félig a józanodás felé eléggé bárgyúra sikerült, de belőlem pont ezért volt képes kicsalni egy másikat. * -Jól gondolod….és nagyon remélem, hogy mindenre emlékezni fogsz. Ha még sem, akkor majd emlékeztetlek. Szavadon foglak, hogy felhívsz. *Még a mutatóujjamat is az orra elé emeltem figyelmeztetve, hogy ebben sem nyitok vitát és várni fogom a hívását. Végül még elnéztem pár pillanatig az arcát mielőtt az útra kormányoztam volna a fáradt furgont. S ez az egész délután, este mi nem, ha egy jel? A furgon minden nehézség nélkül feljuttatott minket a Lakba, ahol „átadhattam” Lynxet. Vagy le. A táskámban kutattam cetli után, hogy felírjam a számom, biztos ami biztos. Ha mindent elfelejt holnapra, legalább a cetlit megtalálja ami emlékezteti, mit kell tennie. A számom és a nevem mellé azt is felírtam, hogy „Hívj fel most!” * -Szeretném ha felhívnál miután kijózanodtál, csakhogy tudjam, minden rendben van veled. Ha nem teszed, én hívlak fel! *Egy picit fenyegetésnek hangzott, egy baráti fenyegetésnek amit félmosollyal enyhítettem, és biztos lehetett abban, hogy addig nem hagyom békén, míg nem beszéltünk. Fontos volt számomra, hogy tudjam, jól van. Másrészt érdekelt, hogy mit kap azért amit művelt, mert bármennyire is nem akartam világgá kürtölni, kénytelen voltam beszámolni a történtekről, főleg, hogy Dimitrist is be kellett vonjam. *
*Sokat gondolkodtam, hogy hol találkozzam Egonnal. Egyrészt szerettem volna ha kettesben vagyunk, egy szempár kivételével figyelő tekintetek nélkül, másrészt épp elég volt a rovásomon ahhoz, hogy a Protektor ki nem mondott utasításának kérésének eleget téve ne a nagyi házába beszéljem meg a találkozót. Pedig szerettem volna megnézni, hogy minden rendben van-e, az ajtó a helyére került kifogástalan állapotban, és ha Fairbanksben még javarészt télnek számított az időjárás, azért már mondhatjuk, hogy tavaszodott és a kertet is rendbe kellett hoznom. Végül az egyetemi park mellett döntöttem egy viszonylag néptelen időszakban, amikor jobbára órák vannak, mások meg dolgoznak és a park ha nem is kihalt, de inkább csak lézengő embereket látni. Olyan helyet kerestem ahova az egyetem aulájából is rálátás nyílik, de tudtam, hogy egy őrzőtársam a közelben van. Sehova nem mehetünk egyedül, csakis kettesben mint a szerelmespárok, jóllehet ebben a párosban minden volt csak szerelem nem. Sajnálatos módon még az antikváriumba sem mehettem, kényszerű betegállományként könyveltem el a távolmaradásomat és valószínűleg a hivatalos verzió is ez volt, a kénszerű megjelölés nélkül. Nem tett jót a lelkemnek, hogy ki sem mozdulhatok. Megfosztva éreztem magam a szabadságomtól, amit a kis faház, az erdő, az ablakokon bekúszó napfény jelentett leginkább. A kivétel az Iditarod Trail volt és vártam, hogy talán Egon is megjelenik ott, de csalódnom kellett. Pedig addigra már biztosan felépült, hiszen beszéltünk egymással amilyen sűrűn csak tudtunk, de ez nem ugyanaz, mint amikor együtt lehetünk pár napig. Alignak rendesen beleköpött a levesünkbe, de most félretettem az iránta és a csatlósa iránt érzett dühömet. Valamit el kellett rendeznem és talán jó, hogy nyilvános helyen találkozunk Egonnal, mert hogy őszinte legyek, féltem attól, hogy kiakad. Az pedig nála soha nem jelentett jót. Leültem egy padra, a kezeimet a kabátom zsebébe süllyesztettem, táskát nem hoztam, mert minek? Elvégre „csak kiugrottam” egy kis csevejre „otthonról”. Az utóbbi időszak rányomta bélyegét a lelkemre, a hangulatomra és a gondolataimra. Azóta sem hagyott nyugodni az amit elhibáztam és ott virított feketén-fehéren az aktámban, mert nyilván nyoma kell, hogy maradjon. Mint a jó öreg nénikék, még egy vékony takarót is hoztam magammal, hogy arra üljek, mert a farmeromban nem akartam felfázni és nem tudtam, hogy mennyit kell Egonra várnom. Sosem érkezett percre pontosan….igaz, egy-két kivétellel, nem is nagyon volt olyan alkalom, amikor időpontot beszéltünk meg, elvégre jött és ment. Amikor jött, örültem neki és hagytuk, hogy magukkal ragadjanak a hirtelen kitalált programok, amikor elment, begubóztam. Most arra vártam, hogy a tavasz hírnökeihez hasonlóan kibonthassam lelkem szirmait, és reméltem, hogy a nap nem bújik majd el a felhők mögé, akár egy rossz ómen jelezve, hogy megint utolért a karma. *
A találkozó meg van beszélve, egyértelmű hát, hogy Egon ne fogja lekésni, csak meglehet, hogy húzza az érkezés időpontját! Ez természetesen bevett szokás a férfiak esetében, akik barátnőstül mennek valahová, mert hát a nők és az időérzék olyan egymással ellentétes fogalom, mint a kutya és a macska, a tűz és a víz, valamint a logika és az egyre inkább elharapódzó woke kultúra. Egon tehát igyekszik, de mivel Rebeccához megy, így hát a legjobb formáját kell hoznia. Virág, csoki, és… rendes ruha. Ugyanaz,, amit a moziban használt, mert az szerencsét hozott neki a tolvajjal. Hátha megint megkergethet valami huligánt. Egyébként is, az egyetemek tele vannak idióta fiatalfelnőttekkel, akik alig várják, hogy valaki jól becsapja az orrukat. Egon végül, amikor a virágot és dobozos csokit beszerezte, rögtön tova is indul az egyetem felé. Nem nyomja igazán a gázt, épp csak rajta van a lába a pedálon, így a sebességhatárt tökéletesen betartva gurul be az egyetem területére, hogy aztán megtalálja a találkára kijelölt helyszínt, majd leparkoljon a park közelében. Ezután kiveszi a virágot, fene tudja, hogy milyen, csak rámutatott a boltban, aztán kérte, a csoki meg epres féle, szív alakú darabkákkal, lila dobozban. Rebecca szagát messziről megérzi, így megy is az orra után, aztán elmosolyodva integet neki, amikor meglátja, és gyorsabb tempóra is kapcsolja immáron nem törött lábait, hogy végre láthassa élőben is barátnőjét. - Szia, drágám! Hogy vagy? * kérdi, majd puszit nyom a lány arcára, aki feltehetően fel is kelt a padról, ahogy meglátta őt, majd átadja a gazt és a csokit, aztán talán mindketten lei s ülnek, avagy elkezdenek sétafikálni. Egonnak végül is mindegy, hogy melyiket választják, örül annak, hogy végre együtt lehetnek.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Hogy őszinte legyek, nem számítottam arra, hogy Egon virággal és csokival állít oda hozzám és ezt a karmának tudtam be ami máris utolért. Nos, nem volt ráérős az biztos és ki is kapta a szelet a vitorlámból. Elbizonytalanodtam amikor megláttam, a viszontlátás örömét az arcán, amikor megpuszilt, amikor a kezembe nyomta a virágot és a szívecskés csokit. Szó se róla, én is örültem, hogy végre láthatom, és kezemben a tőle kapott kincsekkel igyekeztem átölelni, a nyakába bújni, beszívtam az illatát, éreztem arcom bőrén az övét. Rájöttem, hogy az otthon ami után az egyetem pincéjében lévő ideiglenes szobámban vágyakoztam nem ott van az erdőben ház formájában, hanem Egon az. Ő az én otthonom, az életem, a világom és ettől még nehezebb lett az amit elterveztem. A fejemben visszhangot vert Kyle kérdése, ami akkor csak erősítette az elhatározásomat, de most borzasztóan nehéznek éreztem a súlyt a vállaimon. * -Szia! Jól vagy? *Épp csak a nyakába leheltem a köszönést és a kérdést, utóbbi mondhatni költői volt, elvégre a saját, meggyógyult lábain jött el hozzám. * -Hiányoztál. Nagyon, nagyon hiányoztál. *Nehezen tudtam csak elengedni, akkor sem sokáig, csak átvettem a csokit a virágot tartó kezembe, az így felszabadulttal pedig belekaroltam, hogy a padhoz vezessem, ahol talán még ebben a csípős, de már érezhetően tavaszias időben sem hűlt ki a helyem. Leültem, a virágot az ölembe vettem és elkezdtem kibontani a csokit. Szükségem volt egy kis bátorításra. Más bedobott volna egy felest valami erős italból, én annak híján a csoki adta boldogság hormonokhoz fordultam. Szívecskés, epres csoki…..* -Te aztán tudod hogy kell levenni egy nőt a lábáról. Köszönöm, ez nagyon kedves tőled. *S máris a számban volt az első csoki, amit aztán hümmögve-nyammogva, lehunyt szemekkel élveztem. Azon agyaltam, mégis hogyan hozzam szóba azt amit meg akartam kérdezni úgy, hogy ne úgy hasson, mintha feladatot teljesítenék és ne is bántsam meg vele Egont. Persze tisztában voltam azzal, hogy felszínre kerül némi ellentét, felkészültem vitára is….de nagyon nem akaródzott kinyögni. Újabb csokit tettem a magamévá, majd becsuktam a dobozt. Egon minden bizonnyal érezte a bennem kavargó feszültséget, próbáltam is csillapítani azzal, hogy figyeltem a szavaira, hátha a „hogy vagy”-ra és a „hiányoztál”-ra belekezd valami hosszabba és így időt nyerhetek.*
Egon és Rebecca végre egyesült, nem közösült, az majd talán később, meg minden bizonnyal nem a parkban, hanem majd valahol, úton, útszélen, de valószínűbb, hogy inkább a szobájuk magányában, ahol csak kettesben lehetnek, elzárva a világtól, és minden zavaró (őrzői) figyelemtől. Az ajándékok átadva, ölelés megejtve. Természetesen Egon is visszaölel, ám nem akarja túlságosan megnyomorgatni, mert nem tudja, hogy maradt-e valami marandó sérülés a lányban. Nyilván nem, merthogy nem először mártírkodott már életében, de talán az egyetemi tartózkodása alatt kicsit megdolgozták, avagy ilyesmi. - Persze, remekül! A lábaim jobbak, mint újkoromban. De… naaaagyon, naaaaaaagyon – nyújtja el a szót, miközben a barátnője szemeibe néz, ártatlan kiskutya szemekkel – sokat szenvedtem. Mármint fájt… hát érezted, neked is annyira fájt! Na, jó, neked jobban, mert én fa… én férfi vagyok! – vigyorodik el a végére, és inkább tűnjön hímsovinisztának, minthogy kikotyogja, hogy vérfarkas. - Nekem is hiányoztál – búgja a lány nyakába, közben azon mereng, hogy elviccelje-e valamivel, de végül úgy dönt, hogy némi komolyság nem árt. Miért is ne? Elvégre nem lehet mindenből tréfát csinálni. Nem Marvel filmben vannak. Mondjuk az utóbbi időben a Marvel inkább röhejes már, mint szórakoztató, köszönhetően az inkompetens rendezőinek, meg a retardált történeteknek, amiket a nézők torkán le akarnak nyomni. Végül leülnek, majd Rebecca elkezdi falatozni a csokit, Egon pedig örömmel nézi, hogy ismét jó ajándékot tudott venni. Igazán szuper legény, és még csak gát sem kell ehhez. - Hát, te is tudod, hogy kell egy férfit – neveti el magát, mert hát a magas labda, az magas labda. Rebecca pedig a lábtörésével igencsak sikeresen levette Egont a lábáról néhány hétre. - Jól bánnak veled? Nem szenvedsz hiányt semmiben? Hozzak ide mosómedve által irányított rénszarvast? – kérdi komoly képpel, mintha ez is az előbbi két dologgal lenne egyenértékű.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Tudtam, hogy csak hülyéskedik ahogy szokott, de most rátett még pár lapáttal a lelkiismeretemre azzal, hogy azt taglalta milyen sokat szenvedett. Pontosan tudtam mennyit, hiszen előtte az én testemet nyomorgatta a fájdalom, de hallani sokkal rosszabb volt. Először tócsányira kerekedtek a szemeim, bennük a várakozás szikrája csillant meg, hogy vajon mit fog mondani az elnyújtott „nagyon”-ok után, de gyanítottam mielőtt folytatta volna. Hiába vigyorgott a végén, újra a nyakába nyomtam az arcom.* -Annyira sajnálom….én nem akartam….sosem tudom eléggé megköszönni. *S tessék, máris szélcsend vett körül, legalábbis a lelkem világában, ahol a hajóm elé fogott vitorla máris tehetetlenül és szomorúan leomlott. Neki is hiányoztam. Naná, erre azért már felsóhajtottam, de a gondolataim máris ott toporzékoltak Egon hűsége és szerelme körül, bizonyítva nekem a belé vetett hitem. Hát….így csak egyre nehezebb lesz és már nem is voltam olyan határozott. Egon öniróniája azomban törhetetlen volt, nem úgy mint a csontjaim. Majdnem félrenyeltem a csokit. * -Jaj Egon….borzasztó humorod van, mondták már? *A legfeketébb, de mit is várjon az ember lánya egy angoltól? Halványan mosolyogva ingattam a fejem, lenyelve a vándorútra indult, de még időben visszafogott csokoládé falatot, majd felé fordultam, hogy komolyan belekezdjek abba amit elterveztem, de Egon….hát az Egon. Először csak tovább mosolyogtam a szívemet melengették az aggódó kérdései, és a fejemet ráztam…de aztán megint belecsapott abba a bizonyos pocsolyába. Akaratlanul is felnevettem a kis fészerbeli kalandunkra gondolva. * -De, a humorodban, és a reggeli napfényes ébredésekben. Borzasztó, hogy állandóan lámpafény mellett kell legyek. Néha ránézhetnél a házra, befűthetnél, hogy ne fagyjon meg semmi, ne vizesedjenek be a falak. Remélem az ajtót is rendesen megcsinálták. *Később, ha visszaköltözhetek, gondoskodnom kell valami riasztóról, esetleg kamerákról is, hogy ne történjen hasonló. Újabb csokit vettem magamhoz és elhatároztam, hogy ez lesz az utolsó mielőtt belefogok a komoly témába. Nem akartam ugyan a viszontlátást ezzel aláaknázni, de nem húzhattam az időt további napokkal, hetekkel. Végül becsomagoltam a csokit és félretettem, majd megfogtam Egon kezét. Nem is mertem először a szemeibe nézni, de érezhette ahogy a hangulatom megváltozott, valahol a pocsolyában élő béka segge alá vonult vissza, ezzel szemben izgultam és féltem is, nem tudtam hogyan fogadja majd. * -Egon! Beszélnünk kell valami sokkal komolyabb és fontosabb dologról. *Csak elkezdeni volt nehéz…meg persze a következményeket elviselni, melyeknek természetéről még nem volt fogalmam. * -Tudom, hogy megegyeztünk annak idején abban, hogy köztünk nincs falka ügy és őrző ügy, de a történtek fényében azt hiszem te is tudod, hogy ezt már nem tehetjük meg. *Felnéztem rá, hogy lássam a kezdet hogyan hat rá. Jó lett volna most az a farkas képesség, amivel ő érezhette a bennem dúló érzelmeket, de én az övéit nem. Csak a női megérzéseimre hagyatkozhattam, másrészt nem szándékoztam ellene őrző mágiát bevetni. Azt árulásnak éltem volna meg. * -Az a…Szőke, nem először találkoztam vele. Nem véletlenül engem keresett meg. *Nem most hallotta a Szőke elnevezést, szóval tudnia kellett, hogy kiről van szó, másrészt nem akartam itt a parkban fennhangon farkasozni. Röpke pillanatra körül is néztem, de szerencsére ebben az időben nem sokan jártak a parkban. * -Szeretném tudni, hogy téged is megkeresett-e? *A szemeibe néztem amikor a kérdés elhangzott, jóllehet már az előző információ is épp elég volt ahhoz, hogy szemeket villogtasson. Másrészt, valahol ott volt bennem a vágy, hogy őszinte legyen velem. A kapcsolatunk első igazi próbatétele volt ez, amit a hátam közepére sem kívántam, de muszáj volt, ahogy a szoba is a pincében.*
Egon ugratja Rebeccát, hát miért ne tenné? Elvégre miatta fájt vagy két hétig a lába. Nem volt teljességgel elviselhetetlen, de határozottan kellemetlen volt, mondjuk kimenni a budira, vagy egyéb ügyeket elintézni. Persze farkas, meg hát mártír, szóval bírja, bírja, de hát főleg az első héten szinte mozdulni sem tudott. Még szerencse, hogy közel volt az ablak, így legalább a vizelést meg tudta oldani egyszerűen. - Nem gond, nem gond, de azért majd legközelebb próbálj meg kevésbé lesérülni… avagy egyáltalán ne, rendben? – kérdi, miközben magához öleli a lányt, és beszívja a szeretett nő illatát. Az őrző mágia bemocskolja kissé a kedves szagot, de hát semmi sem lehet tökéletes. Főleg úgy, hogy bizonyára a többiek szagát érzi, mert Rebecca informátorsága miatt aligha áraszthat árulkodó nyomokat magából. Mellesleg az is lehet, hogy Egon őrzők iránt érzett utálata manifesztálódik egy képzeletbeli szagként. - Hát, de mindig emlékeztetsz rá, így megpróbálom feljavítani, ami csak rosszabbá teszi azt… számodra – vigyorog önelégülten, és kiakasztósági faktorának teljes tudatában. Mivel egyikük sem szeret széttördelt láb után azokon huzamosabb ideig állni, így hát Egon leül, Rebecca pedig valószínűleg követi ebben a tettben. A hím el is gondolkozik rajta, hogy vajon, ha szeretkeznének a padon, mit szólnának az egyetemisták, na meg az őrzők ehhez. Bizonyára felkerülnének a netre, hogy mindenki láthassa, hogyan kell a nőket boldoggá tenni. Oktató videó lenne a javából. - Aha… hát az utóbbi időben lábadoztam, tudod, nem tudtam elmenni a házhoz, mert a négy végtagom közül kettő nem volt olyan állapotban, hogy járni lehessen rajta. A lábaimról beszélek – mondja komolyan. Pontosít, mert szinte biztos, hogy a kezein is el tudna menni oda, azonban csak kézzel nem tudott volna kocsit vezetni. A hegyről legyalogolni kézenállásban pedig… érdekes ötlet. A ház miatt egyébként nem aggódik, bizonyára a rénszarvas mosómedve gondjaiba vette Rebecca otthonát. A kézfogás nem lepi meg, elvégre egymás testét már számtalanszor megragadták, azonban a hangulatváltozás nem kerüli el a figyelmét, de azért igyekszik figyelmen kívül hagyni, egészen addig, amíg a lány aggodalmát szavakba nem önti. - Nem igazán vagyok odáig az ilyen kezdetű beszélgetésekért – sóhajt kelletlenül majd felpillant az égre. – Nem beszélhetnénk inkább arról a felhőről? Tisztára olyan alakja van, mint egy kecskének. Nézd, ott vannak a szarvai, meg a… három lába. Jó, hát nem tökéletes kecske, bizonyára amputálták neki, mert diabéteszes lett. Egon meg is vakargatja az állát, majd azon kezd el agyalni, hogy vajon mi lehet az a fontos, amit a lány beszélni akar vele. Biztos valami bonyolult és Egon számára nem kedvelt dolog. Takarítás, fürdés? - Nem-e? – kérdi felhúzott szemöldökkel. – Mi változott? A kérdés természetszerűleg ösztönös, és igazán naiv, bár Egon számára tényleg nem változott semmi, mert a lába helyrejött, Rebecca is rendben van, és a házat is helyrepofozták, miután a vadbarom benyitott úgy, hogy az ajtó is kiszakadt. Fura stílusa van, az egyszer biztos. - Igen? Folytasd – mondja a hím. A szőke említése nem túl pontos, mert a hivatalos megnevezése az, hogy Bájgúnár, és Egon, szinte majdnem biztos benne, hogy ha felnyitnák az anyakönyvi iratait, akkor ez szerepelne ott, mint név. - Szőke? Minek keresett volna meg? – kérdi, miközben értetlen képet is vág, elvégre ebben igazán remek. Mindig tud ilyen lenni, és hát technikailag nézve… szigorúan technikailag nézve, Szőke nem kereste meg, hanem Bájgúnár volt. Szóval Egonnak még csak hazudnia sem kellene, de egyelőre persze visszakérdez, és közben Rebecca tekintetébe néz, mert tudni akarja, hogy miért gondolja úgy, hogy meg kellett volna, hogy keresse. - Egyébként hol találkoztál vele először? Meséltél valami kóborról, vagy farkasról… - Egon emlékei ködösek, de mintha amikor visszatért volna a lányhoz, ötévnyi… napnyi kihagyás után, valamibe belekezdett, valami fura farkasba. Vagy azt csak a mosórénszarvassal együtt csak képzelegte?
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Hiába a humor és az önirónia, azért volt elég lelkiismeret furdalásom, másrészt még a jövőre való tekintettel sem ígérhettem neki meg, hogy nem sérülök meg. Nem hogy sehogy, de még kicsit sem….vagy fordítva. * -Én próbálok de, tudod. Alignak. *Viszont szinte biztos voltam abban, hgy ha mégis megtörténik, nem engedem, hogy szóljanak neki. Belebújtam az ölelésébe, a nyakába, szerettem volna megnyugodni de a terveimet illetően természetesen ez nem ment maradéktalanul. A másik lábról való levétele is humor volt a javából, a legfeketébb angol humor amit csak tőle lehetett hallani, de kétségtelenül telibe talált. Ha nem velünk történik, még szívből tudtam volna nevetni rajta, de most elég harmatosra sikerült a derűm. * -Ne javítsd. Jó úgy ahogy van. * A vigyorát látva persze ragadós mivoltát tekintve én is mosolyogtam, meg sem próbáltam letörölni az arcáról, pedig eléggé önelégült volt. A házról szólva megint csak emlékeztetett arra, hogy milyen állapotban volt miattam, de még ebből is képes volt viccet csinálni. Nem haragudott rám, túl volt rajta, csak egy rossz emlék lesz mindkettőnk számára, főleg neki persze, de magunk mögött hagyhatjuk. * -Tudom, én sem a kezeidre gondoltam. Eddig nem voltál képes elmenni a házhoz, de most már igen. Én viszont nem mehetek még dolgozni sem. Szóval ha lennél kedves megnézni. Akár ott is maradhatnál egy ideig ha el tudod csalni a falkánál. *Komolyan nézek a szemeibe, vicces megfogalmazás ide vagy oda. Nekem fontos, hogy házzal minden rendben legyen, ennyi maradt csak a nagyitól és sok minden van ott aminek az elvesztése érzékenyen érintene. Másrészt nem szeretnék úgy visszaköltözni, hogy előtte felújítással kezdjek. Ezek után azonban már nem halogathattam tovább azt, amit elterveztem. Amit meg akartam tőle kérdezni,amire nagyon oda kell figyelnem,mert….igazából én nagyon bíztam benne, de mégis ott volt a kis ördög a vállamon, aki azt szajkózta az elmémbe, hogy Egon akár hazudhat is nekem, vagy elhallgatna előlem fontos információkat. Talán mert bennem is meg volt ennek a lehetősége? Nem tudom, őszintén nem tudom, hogy mit tettem volna, ha ő kérdez rá. * -Egon,kérlek, ez fontos. *Én sem vagyok oda az ilyen beszélgetésekért, de ha már korábban elhatároztuk, hogy nem esik szó közöttünk ilyenekről, akkor most a szükség óráján mindent be kell pótolnunk. A kecske formájú felhőről később is beszélgethetünk. Most nem mosolyodtam el a hülyeségén, most nem volt helyénvaló. * -Sok minden. *A részletekbe nem megyek bele, inkább a közepébe vágok és felteszem a kérdést. Egon válasza….nos már régen rossz, hogy kérdéssel válaszol.* -Azért, amiért másokat is. Alignak sereget toboroz. Biztosan te is tudod. * Mindegy, hogy Egon minek nevezi, bennem sem Szőkeként jelenik meg, hanem Tiquanaként. Attól még ugyanarról a farkasról beszélünk. * -Igen, ő volt az. Téged is megkeresett? Beszéltél vele? *Igyekszem pontosan feltenni a kérdéseket, nehogy kikerülje valahogy s közben nagyon figyelek minden rezdülésére. Arra is ami nincs. Hogy is volt azokkal a nonverbális jelekkel? Közben pedig a lelkiismeretemmel is meg kell küzdenem, mert pocsékul érzem magam abban a szerepben amit most önként vállaltam magamra, de az őrzői munkámhoz tartozik. Bárkivel, mindenféle ellenérzés nélkül megtenné, de Egonnal szemben a lelkem szakad ketté.*
- Igen, igen – sóhajt egyet Egon. – Alignak egy pöcs, nincs rá más szó. Megérthetné már, hogy megdöglött, aztán nem kéne visszakísértenie a szellemvilágból minden egyes átkozott vörös holdkor… vagy amikor éppen kedve szottyan. Egon frusztrált sóhajtást hallat, elvégre neki is volt része a hold erejét megtapasztalnia, amikor Alignak az átkos égitesten át irányította. Nem is érti, hogy miért nem robbantják már fel az egész Holdat a búsba, akkor igazán nem lenne többé ilyen problémájuk. - Igen? Akkor úgy a jó – vigyorog Egon, és mivel a jókedv ragadós, hát Rebecca is mosolyog, persze meglehet, hogy a mosoly inkább csak a tréfa, mint a jókedv velejárója, elvégre a probléma valós, és Rebecca olyan vizekre akar evezni, minek egyébként nem akarja tudni a végét. A világ végére hajózik, de valójában nincs kedve megtudni, hogy van-e vége annak a világnak, mert ha megtudja, akkor azon nyomban le is szakad. - Persze, miért ne tudnám. A történetek után, amúgy is kell egy kis magány. Nekik is elegük van belőlem, nekem is belőlük. Kell néhány nap egyedüllét. Nem tudom, hogy voltál-e kollégista – húzza fel a szemöldökét kérdőn -, de az első két-három nap a héten még elmegy, az utolsón viszont már a halál is megváltás lenne. És most gondolj el egy bentlakásos iskolát, ahol hétvégén nem is feltétlen lehet hazamenni? Na, ilyen a falka a hegyen. Mindenki fingja a közös helyiségben összpontosul. Fapofával mondja, mert valójában így is van, némi sarkítással. De az biztos, hogy ha valamelyik fingik, akkor azt megérzi mindenki. Persze ez a legkevesebb, merthogy van bőven egyéb szag, ami elterelje a figyelmüket, így hát nem ez az elsődleges, hogy éppen kinek a bélgázát érzik. Ellenben remek játékot lehet belőle űzni. Kitalálósdit, természetesen! A fekete leves aztán jön, és Bájgúnár kerül terítékre, az őrzők Szöszinek nevezik, de valójában a tenyérbe mászó képe miatt, jobb az Bájgúnárnak. - Jó, jó – közli megadóan felemelt kézzel, és hagyja a nyuszi felhőt, és teljes mértékben Rebeccára fókuszál. - Sereget? Minek? – kérdi homlokát ráncolva. Persze hazudik, hogyne hazudna. Nagyon jól tudja, hogy sereget toboroz, ugyanakkor azt is tudja, hogy nem állta a szavát, így pedig nem kell szót fogadnia. Azonban, nem akarja Egon Rebeccát még nagyobb bajba keverni, így hát kénytelen hazudni. Sajnos. - Nem, nem beszéltem vele - rázza a fejét a hím komoly képpel. Nem akarja eltréfálni, nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy lenne valami rejtegetni valója, így hát talán sikerül mégiscsak elfednie a valóságot. Ha nem, hát magyarázkodhat rendesen. Egon azonban bízik abban, hogy a hazugság akkor a legjobb, ha a füllentést saját maga is elhiszi. Ebben a pillanatban pedig Egon úgy érzi, hogy tényleg nem beszélt vele. A dolgok egyébként csak akkor fordulhatnának rosszra, ha Bájgúnár említette volna őt, vagyis hogy beszéltek, de ha így is van, még mindig eljátszhatja azt, hogy kitörölték az emlékeit. Avagy, adja tovább a hülyét. Ez igazán remekül szokott neki menni.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-A jelek szerint nem egészen döglött meg. *Ha így lenne, akkor nem lenne képes visszajárni, mint egy kísértet, vagy Freddy az Elm utcából. Kissé megrögzött, mert mindig ugyanazt akarja, de azt nagyon. Egy nárcisztikus barom. Ezzel szemben Egon eléggé humoros és úgy tűnik, történjen bármi, azt nem tudja elveszíteni. Nem is akarom, bár néha a fülem is kettéáll tőle, semmi pénzért nem változtatnám meg őt és erre kérem őt is; ne tegye. Szerencsére egyetért velem, én meg lassan rátérhetek arra amit szeretnék megtudni tőle, előbb azonban van még felé egy kérésem, amit megint csak humorba ágyazva iktat. Először nem tudom hova fog kifutni ez az egész magány és az, hogy mennyire elegük van már egymásból dolog, de a vége elég nagyot csattan és majdhogynem szó szerint. Nem, ezt nem láttam jönni és az ajkaim is elnyílva maradnak amíg nem sikerül elképzelnem. Fene a vizuális típusú fejemet. * -Ammm….ööö….hhmmm. *Ennél többet nem tudok kinyögni és konstatálom a tényt, hogy Egon még mindig tud meglepetést okozni. Egy hosszú pillanatra lehunyom a szemeimet és csak magamban rebegem el a harmatgyenge köszönömöt. Még mindig a falkafing kering a fejemben, szerencse, hogy a szagát nem érzem. Ezek után Egon nyuszifelhője kész felüdülés lenne, ha nem lenne ennél sokkal fontosabb témánk, aminek feltétlenül utána akarok járni. S most nagyon kell figyelnem, ez pedig elkeserít. Azt jelenti, hogy még sem bízom annyira Egonban, mint azt hittem, vagy mint amennyire szeretnék. Vagy Tiquana ültette a bogarat a fülembe, vagy az a sok minden amit a gyűlésen hallottam arról, hogy senkiben nem bízhatunk. Ez azért alaposan alá tudja ásni az ember lányának hitét. A kételkedés magva el van ültetve és Alignak valószínűleg most elégedetten ücsörög a saját maga alkotta trónján. * -Hogy legyőzzön minden farkas és őrzőt. Ne mondd, hogy a falkán belül erről nem volt szó?! *Biztosan megtárgyalták, az információ valamilyen formában eljutott hozzájuk, kétlem, hogy ne osztották volna meg velük egy részét. A másik kérdés, hogy Egon bízik-e bennem annyira, hogy elárulja, vagy inkább a végletekig védelmez? * -S ő beszélt veled? *Teszem fel ugyanazt a kérdést egy más megközelítésből, mert annyira ismerem már Egont, hogy tudjam, mindent hajlamos szó szerint érteni. Most sajnálom a legjobban, hogy nem sikerült a kettőnk beszélgetésének minden észletét visszahozni. Nem tudok hivatkozni bizonyos dolgokra, de abban biztos vagyok, hogy lett volna ilyen. De vajon fordított helyzetben én elárulnám Egonnak, hogy beszéltem vele és igent mondtam? Magamat ismerve valószínűleg nem, de arra utaló magatartást mutatnék mert hát mégis csak kikívánkozna belőlem. *
- Igen, úgy tűnik, hogy nem – húzza el a száját Egon, miközben hümmög is egyet. Pedig remek lenne, ha Alignak teljes mértékben és végérvényesen halott lenne, mert akkor lehetne olyan dolgokkal foglalkozni, amik számítanak, például, hogy mindent a világon a farkasok irányítsanak. Még inkább. Le lehetne söpörni az őrzőket a színről… Rebecca kivételével persze. Ő maradhat. Sőt! Egyébként Egon szinte biztosra vette, hogy a falkafingos történet remek lesz, és eláll a lélegzete is a lánynak, és így is van. A hím emiatt hát elégedetten szívja be a fingtalan levegőt, ami maguk körül kering, és konstatálja, hogy azért ez jobb, mint a hegyen. Mellesleg Rebecca szótlan hangjai igazán aranyosak. Nem is válaszol a magasröptű megnyilvánulásra semmit, hagyja, hogy barátnője túltegye magát ezen a dolgon. - Pff… - legyint egyet Egon, miután Rebecca a céljait ecseteli Alignanak, na meg a kifutófiújának, Bájgúnárnak. – Lehet, hogy említették, de azzal voltam elfoglalva, hogy fájjon a lábam, nem azzal, hogy figyeljek rá, hot mit beszélnek. Egyébként is, a farkasok olyanok, mint a kölyökkutyák, ha együtt vannak. Inkább csak rágcsálják egymást, minthogy komolyan akarnának beszélgetni. Legalábbis a lak nem erről szól. Az inkább ilyen… buli hely – vonja meg kissé a vállait. Lehet, hogy amit mond, nem így van, de a legtöbbször és a legfontosabb ügyeket talán nem ott intézik, hanem ott, ahol nem hallhatja a fél jelenlévő falkasereg. Tudniillik, túl jó a hallásuk is. - Amúgy mi értelme legyőzni minket? – kérdi felhúzott szemöldökkel. – Hogy ne legyenek farkasok meg őrzők? Az miért jó neki? Csupán a bosszú? – kérdi, de persze valószínűleg ez lesz az oka. Alignak elég egysíkú személy, egy filmben remek főgonosz lenne, merthogy azon kívül, hogy gonosz, nem sokat tudni róla. Valaki a múltban felrúgta a homokvárat, amit a parton épített, és most vesznie kell az emberiségnek. Nagyjából ez van vele is. Egon most jött csak rá, hogy lényegében, a hatalma ellenére, szánja Alignakot, és le is nézi. Egy senki, aki megalomán, de a kezében vannak az atomrakéták indítókulcsai. Jó párosítás. - Lehetséges – vonja meg a vállait. – De nem rémlik, hogy így tett volna. Amúgy is törölné az emlékeket, így hát akár, Rebecca szemszögéből ez egy igazán remek magyarázat. – Elégedett vagy? – kérdi Egon mosolyra húzva a képét. – Mehetnénk fagyizni, vagy sétálni. Tudod, mindkettőnk meggyógyult lábán!
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Túljutva a falkafing tényén, már előhozakodom azzal ami leginkább foglalkoztat most, főleg azok után, hogy akkora bakot lőttem a rendelőben. Számítottam arra, hogy Egon majd kitér a kérdés elől, vagy terelni fog, amennyiben igent mondott Tiquanának, ezért nem is adom fel rögtön az első körben. A falkafing után – még mindig nem tudok napirendre térni felette – kicsit más vizekre evezünk, de hellyel-közzel maradunk a témánál.* -Bulihely? Én nem ezt hallottam, valahogy nem így írták le az általam ismert farkasok. De ennek a hírnek még azelőtt el kellett jutnia hozzád. *Persze nem tudhatom, hogy a falka vezetősége mikor tárta eléjük mindezt, de kétlem, hogy sokáig vártak volna, és a mi gyűlésünkhöz képest számítva, mindez megelőzte Tiquana látogatását. * -Nem ismerem Alignak indíttatását. *Vallom be a nyilvánvalót, mert valójában senki nem tudja miért olyan jó ez neki azon kívül, hogy a farkasok teljes behódolásáért munkálkodik. A legyőzés ebben áll, nem abban, hogy egyetlen farkas és őrző se maradjon. Valamiért azonban egy farkas sem akarja elismerni, hogy még él és nagy hatalma van. Egon válasza után élek a gyanúval, hogy ha meg is kereste őt a Szőke, ugyanúgy, mint nekem, törölte az emlékeit. Én azonban még kötöm a….farkasomat ahhoz a bizonyos karóhoz.* -Megértem ha engem akarsz védeni és azért nem mondod el, de azt hiszem a történtek fényében nem igazán lehet megbízni a szavában. *Jólesne most egy fagyi, vagy egy tábla csoki, vagy mindkettő. Nem tenné helyre a lelkem, de kicsit jobban érezném magam. Megígértem azonban, hogy nem megyek látótávolságon kívül az egyetemtől. * -Van itt a közelben fagyizó? *Megmondom őszintén, nem néztem körül nagyon. Fagyi hiányában újra az Egon hozta csokihoz nyúlok egy újabb darabért, de a várakozásnak nem megfelelően, úgy érzem megkeseredik a számban. Tény, pocsékul érzem magam, de akkor is így lenne, ha miattam Egonnal történne valami. S ezen a ponton kettészakadok.*
- Mi előtt? Mielőtt beköltöztem oda? Az már jó régen volt – mondja a hím, és még a homlokát is ráncolja, hogy hány évvel ezelőtt is volt az, hogy immáron a Farkaslak az egyik otthona. Persze nem szokott sok időt ott tölteni, elvégre nem kölyök már, hogy felügyeljék, szóval szabadon járhat és kelhet. – Amúgy persze, vannak feladatok is, de inkább kollégium, mint egyéb. A kollégium pedig egyértelműen bulihely, ahogy az egyetem is csak arra való, hogy a diákok leigyák magukat a legközelebbi kocsmában, aztán másnaposan bevágódjanak a padok közé, hogy a harmadik nap azt mondogassák egymásnak, hogy egy szót sem értettek az előadásból. Hát, ez élet már csak ilyen a fiatalok körében. Nem csoda, hogy Kanadában meg az USA egyes részein is tombol a woke kultúra. A főiskolások iszonyat hülyék lettek. - Hát, én sem – vonja meg a vállait Egon, aki szerint Alignaknál nagyobb parasztot még aligha hordozhatott a Föld a hátán. - Nem mondod!? Hát eltörte a lábaimat! Közvetve! Persze, hogy nem bízok benne, főleg nem a szavában, de nem emlékszem rá, hogy megkeresett volna – vonja meg a vállait, mint akit nem is igazán érdekel a dolog. Nem tudja persze, hogy mi lesz a jövőben a Bájgúnár feladata, de reméli, hogy békén hagyja őket. Amúgy sem világos, hogy miért verte szét Rebecca lábait. Üzenet ide, vagy oda, a mai világban már az email is elavult, manapság már messengeren kéne mennie mindennek. Ez a paraszt, vagyis a világ második legnagyobb parasztja, személyesen jön be, hogy bejelentsen valamit. * - A campus cafetériáján nincsen? – pillant az egyetemre, elvégre ott sok léhűtő diák van, vagyis elláthatják őket minden jóval. És mivel a dicsőséges Amerikai Egyesült Államok területén vannak, hát az biztos, hogy minden cukros trágyát is adnak nekik, vagyis fagyi is biztosan kapható. Legalábbis Egon rendkívül bízik benne. De, ha nincs, akkor majd csór a csokiból. *
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Azelőtt, hogy találkoztunk volna a rendelőben. Mielőtt azzal lettél volna elfoglalva, hogy fáj a lábad. *Lett volna elég ideje ezen gondolkodni, átrágnia magát a történteken, azon, hogy Alignak most nem nyíltan jön, hanem suttyomban, a hátunk mögött toboroz magának sereget és, hogy ennek mi lesz a vége. Persze ha a Szőke megkereste, más fórumon is hírt kaphatott róla és érthető ha megint terel. Mondjuk Egon mindig ezt csinálja. Az, hogy a Farkaslak mennyire bulihely, megoszlik a véleményünk és az ismereteink is. Igazán nem köthetek bele, de nem gondolom, hogy olyan jó hely lenne ha a farkas be van oda zárva. Én sem éreztem jól magam az egyetem pincéjében, mert muszáj volt, de kihasználtam az alkalmat és a kapott időt. Magamnak azért még adok egy újabb esélyt, hogy megtudjam, Egon rejteget-e előlem és mindenki más előtt valamit, de a második firtatásra is ugyanazt mondja csak pepitában. Mégis mit gondoltam? Hogy majd töredelmesen bevallja? Elsuttogja? Végül arra jutok, ha meg is kereste, akkor ő is nemet mondott és Tiquana elvette az erről szóló emlékeit. * -Mondjuk nem a te lábaidat akarta eltörni. *Elhúzom a szám, mert ezeket az emlékeket nem vette el, és tisztán emlékszem a fájdalomra, arra a pillanatra amikor először lesújtott, az arcára, a tekintetére, melyek valamiféle elégedettséget sugároztak. Őrültebb mint Alignak. A zsák megtalálta a foltját. * -Nem _emlékszel_ rá? Nem emlékszel, vagy biztosan tudod, hogy nem találkoztál vele? *Nagyon nem mindegy. Már majdnem hittem neki, amikor bedobta ezt a szöveget. Elég érdekes válasz egy olyan kérdésre, amire azt kellett volna mondania, hogy igen vagy nem. Mert vagy találkozott vele és igent mondott, akkor egyenesen tagadna, vagy nemet mondott és akkor egyáltalán nem emlékezne semmire. Arra sem, hogy nem emlékszik. * -Nincs. *Röviden, velősen válaszolok a fagyira feltett kérdésére és a következő csokit amit kiveszek a dobozból – már nem sok van, igazán hozhatott volna nagyobb dobozzal, vagy kettőt – Egon szájába szándékozom nyomni. Természetesen miután válaszolt a kérdéseimre. Az, hogy a csoki hogyan kerül a szájába nagy mértékben függ attól, mit válaszol…*
- Oh, szóval azelőtt! – bólint komolyan Egon, majd elgondolkozik azon, hogy vajon miért nem esett le neki először, hogy arra gondol. De, hát késő bánat, eb gondolat, ahogy mondani szokták, szóval nem igazán törődik vele, hanem hagyja, hogy a beszélgetés tovafolyjon a maga természetesen medrében. A Farkaslak bulihely, ez egyértelmű, de persze vannak farkasok, akik nem így látják, mert azt hiszik, hogy a falka valami komoly dolog, de valójában csak egy gyülevész had, aki felett egyetlen alfa uralkodik, a többiek meg kapkodnak a lecsüngő falatok után. Egon ezért volt a legtöbbször falkátlan. Nincs ínyére, ha valaki ugráltatja, a falkában pedig sajnos van hierarchia. - Hát nem, de egyébként miért is törte el pontosan? Mi miatt? – kérdi, komolyan a lányra tekintve. Az igazság az, hogy miután átvette a lábtörést, kissé kiesett neki az aznap beszélgetés egynéhány része. Bár lehet, hogy a pia, amit utána betolt, az tompította le az emlékeit, így hát meglehet, hogy Rebecca ezt már elmondta, avagy a többiek a teremben. Meg persze ott az aggódás is, szóval egyértelmű, hogy a figyelme kevéssé terjedt ki mindenre. - Nem, nem hiszem, hogy találkoztam volna vele. Nem rémlik – hazudja a lánynak, még a fejét is rázza hozzá, és megpróbál a legőszintébb lenni. Egyébként is, Szőkével nem találkozott, Bájgúnárral igen, de amazzal nem. Szóval hazudott-e egyáltalán? Hát, igen, de a hazugság legjobb formája, ha magunknak is beadjuk a hazugságot, és el is hisszük. Egon is így igyekszik, de nagyon ám, hogy valóban higgyen saját magának. - Ez igazán kár – mondja a fagyira, ami nincs az egyetemen. A csoki úgy tűnik, hogy Egon szájába akar röppenni, Rebecca keze által, így hát a hím tátja is a száját, mint aki várja a sült… kacsát, hogy a szájába repüljön.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Az idő pontosítására Egon nem válaszol semmit, csak konstatálja, hogy mikorra gondoltam, aztán csendben marad, mint aki lezártnak tekinti az egészet. Annyiban hagyom, mert fontosabb azt tisztázni, hogy találkozott-e Tiquanával vagy sem és nagyon kell figyelnem arra, hogyan reagál. Az elején terel a maga módján amit már megszoktam tőle. Mindig kifacsarja a szavaimat, poénkodik, másról beszél, másról kérdez. Ahogy most is. * -Szórakozásból. *Vonom meg a vállam könnyedén a válaszhoz, ami nem teljes, de megfelel az igazságnak. Visszagondolva a beszélgetésünkre, a pasi megemlítette, hogy Alignak húzott határt és egyelőre életben kell tartania, de a nagyfőnök nem mondta, hogy mást nem tehet velem, ezért hát a jut is marad is elvén törte el mindkét lábamat, hogy szenvedjek mindazért, amit tenni akartam ellene és Alignak ellen. Kissé bosszúszomjas és szerintem azért is mérges volt, mert nem ölhetett meg, a haragját pedig megint csak rajtam töltötte ki. A találkozásra vonatkozó újabb kérdésem sem lel megnyugtató válaszra. Ettől még meglehet, hogy találkoztak, csak Egon elveszítette azon emlékeit, melyek erről szólnának. Hiába próbálom magam meggyőzni arról, hogy melyik változat lenne jobb a másiknál, a két rossz között egyik sem jobb. Nem fojtom el a feltolakodó sóhajt, és a neki szánt csoki is gyengéden kerül a szájába, miközben a szemeibe nézek. Így sem vétem el, pedig mókás lett volna, ha előtte összekenem az arcát. * -Szóval nem biztos. *Jegyzem meg ártatlanul, megerősítve azt amit mondott, holott egyáltalán nem vagyok biztos semmiben. * -Azért légy óvatos. Ha még nem beszélt veled és nem akart megtéríteni, még megteheti és nincs jó válasz. Ha pedig már megtalált, de nem emlékszel rá, akkor nemet mondtál neki. Akkor sem vagy biztonságban. *Noha biztosan nem tudom, de van egy olyan érzésem Tiquanát ismerve, hogy a nemleges válasz sem garancia arra, hogy őrző és farkas életben maradhasson. Még ha Alignak nem is adta parancsba, amennyiben nem tiltotta meg, a Szőke örömest kivégez bárkit. Én is csak azért maradtam életben, mert szükségük volt rám, de ki tudja meddig lesz még. Ha jobban belegondolok, örülnöm kellene annak, hogy postásnak használnak. Remek kilátások. Még valami eszembe jut arra az eshetőségre, ha Egon nem mondott nekem igazat és később újra találkozik Tiquanával. Ismerem őt is és egy fontos részletet a Szőke személyiségéből is ahhoz, hogy gyanítsam miként zajlana a találkozásuk. Elteszem magam mögé a csokis dobozt és amennyire csak tudok, Egon felé fordulok. Két tenyerembe veszem az arcát és egészen közel hajolok hozzá.* -Ha még sem úgy van ahogy mondtad és találkoztál vele, kérlek szépen ne kérd tőle számon azt amit velem tett. Ne provokáld és ne hagyd magadat sem provokálni, mert meg fogja tenni. Kérkedni fog a tettével. Téged ismerve elveszted a fejed és nem szeretném ha ez szó szerint történne meg. Érted? *Mélyen a szemeibe nézek, igazából nem várok semmilyen eredményt, csak azt szeretném elérni, hogy ne ölesse meg magát.*
- Szórakozásból? – pillant a lányra Egon kétkedve. – Ennyire nem lehet nem normális… bár, Alignak kis csicskája, szóval miért is ne lehetne ennyire barom – sóhajt egyet kelletlenül, közben durcás képet is vág hozzá, merthogy nem szereti, ha szórakoznak vele, vagyis azt, hogy csak úgy mások kényük és kedvük szerint töredezik el a lábát. Persze technikailag Rebecca lábát törte el, de valójában inkább Egonét, legalábbis közvetve, minden bizonnyal, elvégre sejthette, hogy a barátja nem fogja hagyni a lányt csak úgy szenvedni a törések miatt. A csoki a szájába csapódik, ami azzal jár, hogy Egon egy kis ideig majszolja odabent, aztán le is nyeli. A kacsa jobb, minden bizonnyal, de azért egy finom csokinak sem tud ellenállni, főleg, ha azt finom és karcsú kezek dobálják a szájába. Egon hallgatja a lány szavait, aztán el is vigyorodik. - Hát, ha így van, akkor hősiesen nemet mondtam! – közli derűsen, és még ki is húzza magát, hogy a lány lássa, mennyire bátor is ő, amiért nem hagyja magát csak úgy becserkészni Alignak szektájába. Rebecca ezután a kezei közép kapja Egon fejét, aztán érdekes dolgokat mond, ami azt bizonyítja a hímnek, hogy nem feltétlen hiszi el, hogy nem találkozott Bájgúnárral. Mindenesetre a lány nem úgy tűnik, hogy felháborodna a hazugságon, ám ez csak csel, és Egon tudja ezt. Rebecca gáncsot akar vetni neki, hogy elbízza magát, hogy színt valljon, hogy aztán szépen szembesíthesse a tettével. Ebből azonban Rebecca nem eszik, mert Egont nem ejtették a fejére. - Elhiheted, ha találkozok valaha ezzel a Szőkével, minden bizonnyal számon fogom kérni tőle, amit tett. Még, ha a fejemet veszi, akkor is. Nem teheti csak úgy meg, hogy ártatlan őrzők lábait törögeti szét, legyen ő akárki. Össze kéne verbuválni a falkát, aztán jól levadászni őt. Egy vérvadászat nem is lenne rossz. Vajon mennyire erős? Képes lenne a falka ereje legyőzni őt? Te… én én is átéltem ezt közvetve. Szerinted? Lenne esélyünk? – kérdi, miközben töprengőn félrefordítja a fejét, aztán tovább beszél. – Talán az őrzőket is bevonhatnánk. Ha együttes erővel nekimennénk, meglehet, hogy győzhetnénk. Persze esélyes, hogy sokan meghalnának, de hát ez már csak olyasmi, ami benne szokott lenni abban a bizonyos pakliban.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Pedig ennyire nem normális. *Bólogatok, hogy nagyobb nyomatékot adjak a szavaimnak, holott ennek most nem nincs jelentősége. Egon is tudhatja, amilyen Alignak, oloyan a csicskása is, a zsák megtalálta a foltját…stb. ha Alignak képes volt a maga oldalára állítani és ő minden elcseszett dolgot bevett, mint nagymama a reggeli gyógyszerét, akkor minden lehet csak normális nem. Egon szavai a fejemben visszhangzanak. Miért is ne lehetne ennyire barom?! Az első találkozásról nincsenek emlékeim, ködös foszlányok melyeket Naomi közvetítésével tudok csak, viszont a második találkozás annyira beleégett az elmémbe, hogy soha nem felejtem el. Nem csak amiatt amit tett, hanem amiket mondott. Azt már nem törölte ki a fejemből, minden szóra emlékszem és nem csak arra amit mondott, hanem arra is _ahogyan_ mondta. Egon persze megint a lényeget szűri le abból amit mondok neki….ja! Nem! Szemet forgatok, megint nem tudom eldönteni, hogy csak hülyéskedik, mert így eltereli a figyelmemet a veszedelemről, vagy tényleg ennyire felelőtlen. * -Egon, hallottad amit mondtam? Nem biztos, hogy az olyan jó. A szavaiból, az egész lényéből azt vettem ki, hogy aki nincs velük, az ellenük van, az pedig soha nem életbiztosítás. *Ismerem már annyira, hogy tudjam, ezen felbuzdulva, na meg a fene nagy igazságérzete miatt, valami hülyeséget csinál, ha – legközelebb? – találkozik vele. S persze jól éreztem. A válaszából kiderül, pont azt tervezné, tenné amitől óvva intettem. * -Egon! Pont ettől félek! *Szólok közbe amikor a számon kérésről beszél, de csak mondja tovább, immár az egész falkát és a Protektorátust is bevonva. Megfogom a kezét, a másik kezem marad az arcán amivel visszahúzom magam felé amikor elfordul. * -Nem lenne esélyünk. Az ajtóstól házba törés sosem vezet sikerre. Ne tedd! Pont ezt kértem tőled, hogy ne kérd számon és ne hagyd magad provokálni. Kérlek! Ha szeretsz…*Nem akartam kijátszani a szeret kártyát, de kénytelen voltam. Tudom, hogy nem fair ez vele szemben, de nem tudom mivel vegyem rá arra, hogy ne ölesse meg magát. * -…akkor ne tedd. *Egy nagy sóhajjal robban ki belőlem két szívdobbanásnyi idő múlva a mondat vége. A kis csendes szünet közben őt figyelem, hogy látok-e rajta cseppnyi sértettséget, megbántottságot azért amit mondtam, a szeret kártya miatt. Anélkül is lelkiismeret furdalásom van, de persze mint a jó mazochista, többre vágyom. *
- Ezek szerint – mondja kelletlenül, miután Rebecca is megerősíti, hogy bizony Alignak kis küldönce teljességgel és tökéletesen nem normális. Kellene egy szellemi guillotine a főnöke számára, amivel aztán a szellemvilágban is ki lehetne nyírni, így pedig talán egy olyan síkra kerülne, ahonnét már nem tud visszatérni. Igazán mesés lenne, és meglehet, hogy Bájgúnár is elvesztené az erejét, amivel terrorizálja a népeket. - Ühüm… értem. Ugyanakkor, ha megöl mindenkit, akkor neki sem lesz jó, vagyis nem kezdhet bele értelmetlen öldöklésbe. Téged sem ölt meg – mondja a hím, miközben Rebeccára pillant jelentőségteljesen. – Vagyis minden bizonnyal kötött a bájos kis mancsa, és talán pont Alignak miatt. Egon persze csak ötletel, de hát miért is ne lehetne így? Mindketten ökrök, ökör játékszabályokkal, ökör motivációkkal, miért ne lehetne a halál is egy olyan dolog, amit nem akarnak? De persze lehet, hogy más oka volt rá. Fene sem tudja. - Igen, tudom – válaszolja kedélyesen, vigyorral a képén, miközben Rebecca sejtheti, hogy kár neki ilyesmiket mondania, mert úgyis pont azt fogja tenni, amit nem kellene. Ez már csak amolyan hagyomány. - EEehh…. jóóóóó. Nem teszem – mondja Egon hatalmas erőfeszítéssel. – De szerintem le lehetne győzni. Amúgy is, minden ellenfélnek van gyenge pontja. Lehet, hogy ez a Szőkétek nem bírja a vizet. Meglehet, hogy vízbe kellene fojtani. Talán olyan, mint a keleti boszorkány, és ha víz csöppen rá, elolvad. Az jó lenne. Bár csinálhatnánk savval is. Az mindenképpen hatásos. Olyan ellenfél pedig nincs, ami legyőzhetetlen. Mindenkinek kell lennie valami gyengepontjának. Talán ennek az egója az – vonja meg a vállait elgondolkodva. – Vagy, tegyük fel, hogy nem lehet legyőzni. Akkor minek van?
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Ezek szerint. Miért is lenne normális Tiquana, amikor a „főnöke” nem az. Ezt pedig mindenki tudta. Megtalálta a zsák a foltját. Vagy agymosta. Mindegy. Ennek ellenére nem biztos, hogy legközelebb – remélem nem lesz ilyen – is megkíméli az életemet. Most határozott utasítást kapott, amiben nem volt benne a testi épségem megőrzése, csak az életemé. Egon feltételezése egyrészről jó, de másrészről hiányos. S ő hajlamos arra, hogy a legnagyobb űrt is úgy ugorja át, mint az angliai erőben a szakadékot. Velem a hátán. * -Kötött volt, de ez nem mindig lesz így és ha erre bazírozunk, az olyan, mintha orosz rulettet játszanánk. *S Egon nagyon úgy néz ki, hogy azt akar játszani, mert pontosan az ellenkezőjét tervezi, mint amire kértem. Utálom magam és eddig még egyszer sem játszottam ki a szeretlek kártyát, sosem tartottam helyesnek, vagy egyenes tettnek, de Egonnal szemben most kénytelen vagyok, mert nem hagyott más választást. Nem akarom, hogy baja essen, főleg nem azért, mert fejjel megy a betonfalnak. Azon még az ő kemény farkas feje is szétloccsanna. *nem vagyok maradéktalanul elégedett a válaszával, nem érzem azt, hogy komolyan gondolja. Biztosan talál majd valamilyen kiskaput, hogy átsétáljon a kérésem felett. Csak a hülyeség folyik belőle megint, amivel terelni akar. Szemet forgatok, egyszerű és önkéntelen reakció arra, hogy Tiquanának a víz lenne a kriptonitja. * -Ezt ugye te sem gondolod komolyan? *Már a kérdésem sem az. * -Ahhoz, hogy megtudjuk, túl közel kellene mennünk hozzá. *Rossz érve, ettől Egon még nem tántorodik el a tervétől, ellenkezőleg. Kihívásnak tartaná és már csak azért is. * -Biztosan van gyenge pontja, csak nem ismerjük. Azért van, hogy meggyengítsen minket. Őrzőket és farkasokat egyaránt, hogy belülről bomlasszon, hogy egymásnak essünk. Oszd meg és uralkodj. Ismerős, nem? Egyvalaki kellene csak…..*Elgondolkodva nézek el mellette, megpillantom a felvigyázómat ahogy egy közeli padon, hallótávolságon kívül ül és látszólag könyvet olvas. Majd visszanézek Egonra. * -Egyetlen őrző vagy farkas akiről tudjuk, hogy igent mondott. Akkor nekünk is lenne egy ászunk. Vagy egy Jolly Jokerünk. *Kíváncsi vagyok erre mit mond. Felmerül benne annak a lehetősége, hogy magányos akcióra készülnék? Vagy valami egészen más?*
- Az orosz rulett addig jó, amíg nem ezüstgolyóval játsszuk – közli elégedett vigyorral a képén, aztán persze még hozzáteszi. – Bár az őrzők esetében nem biztos, hogy kibírható egy fejlövés. Van valami lövedékelhárító mágiátok? – érdeklődik komolyan elgondolkodó képpel, aztán megrázza a fejét. – De, mindegy is, végül is, nem valószínű, hogy orosz ruletteznünk kellene. Más kérdés, hogy Rebecca hasonlata mérvadó, mert tényleg nem számíthatnak arra, hogy Bájgúnár mindig vissza lesz fogva, mint palotapincsi a pórázzal. - Talán nem – vonja meg a vállait. – De, azért a víz határozottan veszélyes. Megfulladhat belé – mondja eltökélt bólogatások közepette. - Tudod, mink farkasok sem vagyunk a fulladás ellen valók. Ha nincs levegő, előbb vagy utóbb, meghalódunk. A Szőkétek is minden bizonnyal tökéletesen megpurcanna, ha leszorítanánk jó sok ideig a víz alá. Egy-két nap, és meg is van oldva. Logisztikailag nem biztos, hogy túlságosan könnyű lenne kivitelezni, de minden bizonnyal nem lehetetlen. - Aha, ismerős. De ha megölne mindenkit, akkor igazán belülről bomlanánk – neveti el magát kedélyesen, saját ostoba viccén, ami meglehet, hogy nem is lenne tréfa, miután esetleg valóban megtenné ezt Bájgúnár. - Aha, és, hogy tudod kideríteni, hogy ki mondott igent? – húzza fel a szemöldökét. – Egyikre sem lesz ráírva, hogy én bizony elfogadtam a fő Szarkavaró ajánlatát. Na meg, ha elfogadta, minden bizonnyal hűséges is Alignaknak. Meglehet, hogy át is vette az elméje felett az irányítást, és mint valami farkas, avagy őrző zombi, dróton van rángatva! Bár, ha így lenne, talán személyiségbeli változásokon is átesne.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Az orosz rulett sehogy sem jó! Nekem mondjuk a nem ezüst golyó is árt. *Ezt talán elfelejtette, vagy csak nem gondolt arra, hogy én is benne vagyok a pakliban. Ezért emlékeztetem arra, hogy őrző vagyok nem vérfarkas. * -A fejlövés szerintem a farkasoknak is elég ártalmas. Mondjuk halálosan? *Költői kérdés. Igazából nem tudom, hogy tényleg így van-e vagy a fejlövést még túlélhetik valahogy, de ha így is van, nem valószínű, hogy abból normális farkas fog felépülni. Gondolom én. A lövedékelhárító varázslatra csak a fejemet rázom, pedig milyen jó lenne, ha olyat is ktialáltak volna, de nyilván csak farkas támadásra számítottak annak idején. * -Remélhetőleg nem. *Szusszantok egyet de nem vagyok meggyőződve a saját szavaimtól. Alignak és Tiquana bármikor visszatérhet és bármit megtehet és az csak még egy lapáttal rádob a helyzetre, hogy utóbbi őrző mágiát használ. Ez most már biztos, csak még mindig hihetetlen. Egon köti az ebet a karóhoz a farkas megfullasztásával, amire önkéntelenül nevetek fel, kissé gyötrelmesen a gondolattól, hogy két napig nyomjuk víz alá Tiquana fejét. Mert persze engedni fogja….* -Egy-két nap mi? *Első hallásra is vicces, másodikra is. Az egész beszélgetés kezd az lenni, Egon mindent kiforgat és elblamál és ha nem lenne mindig ilyen, még gyanakodnék is. Egyelőre azonban nem tudom eldönteni, hogy tényleg csak önmagát adja vagy van is a háttérben valami. * -Nagyon vicces, hahaha! *Aksztófahumora származását idézi, és nem is tudok többet hozzáfűzni. Ahhoz viszont már igen, hogyan lehetne igazmondásra kényszeríteni őrzőt és farkast egyaránt. Ez már sokkal jobb téma és meg is vitattuk egy kedélyes csevegés közepette, nem pont erre hegyezve ki a témát. De Egon is tisztában lehet vele, elvégre vérfarkas, sokkal nagyobb sikerrátával dolgozhatna mások kihallgatásával, mint én.* -Ti messziről kiszagoljátok a hazugságot. Pofonegyszerű lenne. És, hogy elkerüljük azt, hogy esetleg egy olyan farkas faggatózna aki szintén igent mondott, egyszerre többen lennének. Szóval nem olyan bonyolult. Persze az lehetséges, hogy valamivel befolyásolja őket, gondolom nem a két szép szeméért mondtak igent, de a személyiségbeli változás már eleve áruló lehet, nem gondolod? *Érdeklődve fordulok felé, fejemet kissé oldalra billentve, úgy nézek fel rá. Egon határozottan nem változott meg és nekem nincs hazugság kiszagoló képességem, ezért csak….bízom abban, hogy nem hazudik nekem, vagy nem hallgat el valamit. De Egon mestere annak, hogyan csavarja ki a mondatokat a maga előnyére, még ha olykor csupán a viccet akarja is kiemelni.* -Ha megkeresne, igent mondanál? *Ha úgy veszem, hogy eddig igazat mondott, akkor is jobb tudni, vagy legalább sejteni, hogy miként cselekedne más esetben. Érdekel mi erről a véleménye, mivel lehetne meggyőzni, mi az ő gyenge pontja. *
- Hm… valóban. Átmegy rajtad a golyó könnyedén. Hiába, mink farkasok azért keményebb fejűek vagyunk, mint az őrzők. Habár, ha lenne valami golyóferdítő mágiád, akkor rendben lennél – vigyorodik el kedélyesen, miközben bele is gondol, hogy a szellemi mágia, amit az őrzők galádul felhasználnak, vajon mennyire lenne képes elhárítani egy olyan lövedéket, ami közvetlen közelről van kilőve. Meglehet, hogy semennyire. - Áh, lári-fári! Nem halálos az – legyint Egon egykedvűen. – Csak kicsit megszellőzteti az agyat. Az még nem vészes, amúgy sem létfontosságú szerv. Ezzel a kijelentéssel persze vitatkoznának néhányan, mondjuk az egész emberiség, meg a farkastársadalom, na meg az őrzőknek is lenne hozzá egy-két szavuk, ugyanakkor nem valószínű, hogy ezt mások előtt hangoztatná Egon, elvégre barátnője előtt lehet debil. Sőt, szinte már kötelességének érzi, hogy az legyen. A Bájgúnárt, alias Szőkét, minden bizonnyal meg lehet ölni. Ha nem lehetne, mi értelme lenne a létének? Mindennek, aminek van kezdete, vége is kell, hogy legyen, ez olyan igaz, minthogy a nap reggel feljön, délben pedig lebukik, és azt mondja, hogy eleget ivott ahhoz, hogy a délutánt már inkább rábízza a holdtesójára, hadd világítson ő az embereknek. Egyébként meg, a világ már csak ilyen kegyetlen. Vannak, akik jóval erősebbek, és vannak, akiknek esélye sincs az életre. Szomorú, de hát ez van. A farkasoknak éppen megfelelő, mert ők bizony az erősekhez tartoznak. - Plusz-mínusz pár óra – vonja meg a vállait, majd elgondolkodó képet vág, aztán, mintha csak saját magának tenné, bólint is. – Kellene olyan hosszú vezeték, amin jön le a levegő, hogy mi kapjunk, ő meg ne. Tudod, mint a régi búvárruháknál volt. A legjobb lenne, ha Szőkét… Szöszit, vagy fene tudja, milyen hülye nevet adtatok neki, leszedálnánk, és a víz alá nyomnánk, akkor megfulladna hamarabb is. A tüdőben a víz, még egy ilyen ősi farkasnak sem a legjobb. Egon legalábbis így gondolja. Bár, ha tehetné, egyszerűen széttépné, aztán megcsócsálná, de attól tart, hogy erre képtelen lenne, merthogy túlságosan rágós Bájgúnár ehhez. Az arca is biztosan gumiból van. Ha nem lenne farkas, minden bizonnyal botoxozná magát, mint azok a kurvák a tévében. Kardishianok, vagy mik. - Köszönöm, igyekszem! – közli elégedetten, még egy kicsit ki is húzza magát, hogy Rebecca viccesnek találja. Nagy érdem ám az ilyen. - Dede! Azonban néha ügyesek a farkasok, és képesek az energiáikat zár alá tenni. Épp csak annyira, hogy ne legyen feltűnő, hogy elzárja magát. Mármint az érzéseiket. Egy idősebb farkas pedig ezt könnyebben megteheti. Ez olyan, mintha egy nyolcadikos harcolna egy óvodással. Az óvodás csak a derekáig ér fel, míg a nagyobb gyerek a kisebb teljes felületét tudja ütni. Az érzések kiszagolása is így működik farkas és farkas között. Ha a pajzs fent van, nem érzünk semmit. Bár ekkor gyanús. De egy idősebb le tudja annyira engedni, hogy úgy érezzük, hogy teljesen lent van, ám valóban nincs igazán. Szóval, nem olyan egyszerű, mint ahogy azt elképzeljük, de kiindulópontnak megfelelő lehet. Egon egészen lelkesen magyarázza, hogyan is működik a metafizikai pajzs, ami bár nem valódi pajzs, de így a legjobb elmagyarázni egy laikusnak, hogy miről is van szó. Persze Rebecca meglehet, hogy tanult már erről, elvégre az őrzők mindenféle farkastitkokat szivárogtatnak ki egymás között. Tisztára hallatlan. - Hát, az attól függ – mondja Egon elgondolkodó arckifejezéssel. - Ha például választanom kellene, hogy meghalsz-e, avagy élsz, akkor igent mondanék, de ha nem zsarolna semmivel, akkor nem. De gondolom, zsarolna, kinézem belőle. Mellesleg csatlakozhattam úgy, hogy nem emlékszem rá? Ha elfeledteti a dolgokat, akkor meglehet, hogy igent mondtam… és… és – a szemei ezen a ponton felcsillannak, és úgy nézi a lányra mintha a világ legnagyobb titkára jött volna rá – és lehet, hogy alvó ügynök vagyok! Arcára még egy szélesedő vigyor is kiül, aztán összeszűkíti szemeit. - Egon Candvelon, Alignak titkos ügynöke! Egész jól cseng, nem gondolod? – kérdi, aztán el is neveti magát. – Remélem a társaid nem hallották, mert még ostoba ötleteik támadnak miatta – pillant az egyetem irányába. Minden bizonnyal megfigyelik őket. Ez már csak így szokott lenni.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Hallgatom, bólogatok. De nincs! Nincs olyan mágia ami bevédene egy golyótól, és ezt Egon is tudja jól, mégis köti a farkast a karóhoz. Bárcsak a Szőkét kötné! A hülyeség csak úgy árad belőle, mint máskor persze. El nem tudom képzelni honnan a fenéből tudja ezt gondolkodás nélkül előhúzni. Ráadásul ennyit, sorozatban. * -Megszellőzteti. Tényleg nem halálos ha átlátok a fejeden és a lyukon keresztül nézem az éppen soron következő meccset. *Szemet forgatok, miközben ráteszek még egy lapáttal a hülyeségére. Arra, hogy nem létfontosságú szerv az agya, már feljebb ugrik a szemöldököm, majd szép lassan, mint aki feladja a harcot, homlokkal ráborulok a vállára és halk de annál nyüszítőbb hangokat hallatok. Kész vagyok tőle, de komolyan. Úgy sejtem még nem fejezte be, Egon sosem fejezi be, ilyenkor szokott csak belejönni és lám-lám! Mikor a gyenge pontok jönnek szóba, máris van ötlete. Épp csak nem igazán kivitelezhető, főleg egy őrző mágiát használó párszáz éves farkassal szemben, aki Alignak hóhéra. Vizuális típus vagyok és ha nem akarom, akkor is szinte testet ölt előttem a kép ahogy búvárruhás őrzők tartják Tiquana fejét a víz alá. Remek! * -Igen Egon, elég lenne csak a fejét víz alatt tartani, közben meg azon aggódnék, hogy teljesen szétázik a kezem és rongyos lesz a bőröm. Kellene valami hidratáló krém is. *Teljesen átmentünk hülyébe, amin igyekszem fordítani azzal, hogy megpróbálom a reális gondolatok felé terelni. Jackson ötlete a kihallgatásokkal a farkasokra is ráhúzható és biztosan van olyan farkas akiben teljes mértékig megbíznak, az meg csak sokszáz éves lehet. Nem vagyok hajlandó Egon mindenbe való belekötését elfogadni.* -Hát persze, hogy az. Ott van példának okáért Shane Grandmore és a testvére. Ők aztán tényleg elég idősek és kellő tapasztalattal bírnak. De akár más falkából is ide hívhatnak matuzsálemeket. Kombinálhatnánk őrző mágiával és mindjárt van egy kiváló hazugságvizsgálónk. *Hagytam, hogy végigmondja, bár tisztában vagyok a farkasok pajzsának működésével. De éppen ez a lényege a dolognak, hogy aki használja és nyakig felhúzza, már titkolhat valamit. Senki nem kockáztatná meg. Újabb kérdés merül fel bennem, amire majdnem biztosan tudom a választ, természetesen Egon nem Egon lenne, ha nem próbálná meg kicifrázni. * -Igen, zsarolna. Ebben sajnos én is biztos vagyok. Alignak tisztázta a helyzetet. Aki nem vele van, az ellene és annak halnia kell. *Abban is biztos vagyok, hogy aki igent mondott, annak megmaradnak az emlékei, különben semmi haszna nem lenne belőlük. * -Egon Candvelon nem titkos ügynök és nem alvó ügynök. Legfeljebb ügynök lehet, a megmaradt emlékeivel. Biztosan nem veszik el annak az emlékeit aki igent mondott. Hülyeség lenne. Szóval ha velem zsaroltak és igent mondtál, akkor mindenre emlékszel. A társaim pedig hallótávolságon kívül vannak. *Hiába a szépnézés amivel mindig akkor jön elő, amikor terelni akar, most nem dőlök be neki. Csak elmosolyodom az ő vigyorára, kényszeredetten és a látszat kedvéért, meg mert mindig sikerül belőlem kicsikarnia. Annyira bolond a szentem! * -És nem! Nem hangzik jól az Alignak titkos ügynöke. Egyszerűen borzalmas, még a gondolat is, hogy miattam ugrálsz egy pszichopata sorozatgyilkosnak. *A csoki íze megkeseredett a számban, és a hangom is kissé ingerült lett, mert belelovalltam magam a gondolatba és féltem Egont. És nem tudom mi következik, mi lesz legközelebb, hol bukkan fel és melyikük. S azt is tudom közben, hogy ez a céljuk, mindenkit félelemben tartani. Hogy már a barátainkban és a szeretteinkben se bízzunk. *
Kezdőlap
