Hirtelen jött feketeség. Tompa zúgás. Talán a szívverésem... Furcsa hangok. Szédülés és hányinger rázkódások közepette. Éles szagok. A valóság nehézkesen kúszik be újra tudatomba, érzékszerveim kérlelhetetlen élességgel küldik felőlem a külvilág ingereit, ám most nem akarom magamba inni mindet, inkább elbújnék előlük. Soknak tűnik, feldolgozhatatlannak. Azt se tudom, kinek a hangját hallom. Ernyedt zsákként lógok, mozdulnék azt hiszem, de egyetlen tagom sem engedelmeskedik, a világ össze-összemosódó foltok halmaza még percekig. Gyomorfogató, ahogy testhelyzetet váltok - akaratomon kívül, mások által mozgatva. Mintha agyam a homlokom belső faláról tarkóméra cuppant volna át, szinte hallottam, ettől a képzelgéstől pedig majdnem visszaköszönt órákkal ezelőtti ebédem. Ha lenne erőm, háborognék kiszolgáltatott helyzetem fölött, de nincs. Már-már örömmel konstatálom, hogy sikerül felfognom és feldolgoznom a Tacótól jövő kérdést. Hunyorogva nézek rücskös arcába, erősen ráncolva homlokom. Megindul egy kósza gondolati foszlány felé, próbálnám kímélni magam a hangkiadástól, ám fejembe éles fájdalom nyilall a próbálkozástól. - Mész... a picsába... - küldtem el erőlködve melegebb éghajlatra, minden nőiességet mellőzve édes spanyol anyanyelvemet használva. Biztosra vettem, hogy megértette, hiába a gyenge hang és a nem-angol. Fogalmam sem volt, hogy mi történt, hogy kivel mi lehet. Rendületlenül lüktetett a fejem, s ha kicsit jobban lettem volna, biztosan akkor se a faggatózás lett volna az első, hanem, hogy miskároljam a hímet. Szeretetből, viszonzásképp. Hiába érteném meg egyébiránt indítékait.
*Sok mindenben különbözünk Achillesszel, az egyik ilyen a vallás és a hit. Bár a nagymamám próbálta arra az útra terelni, anyukám halála után teljességgel lehetetlen küldetésnek számított. Achilles sem fog tudni meggyőzni. Néhányszor már mondta, most is dühös a farkasom neve miatt, de nem most fogok vitát nyitni miatta. Vagy mégis.* -Az én farkasomat viszont igen, és neki sincs kifogása. *Azért jellemző, hogy míg a világ majdnem összedől felettünk, mi most is ilyen apróságokon veszekszünk, pedig van nagyobb bajunk is annál. A kiütött Daniela, Mike és Achilles sérülése, a romokban heverő ház és a cafatokban lévő harisnyám. Nagy nehezen eljutunk az egyik ablakhoz, amin keresztül ki tudunk menekülni, a friss levegő jót tesz a füsttel teli tüdőmnek, kicsit kitisztítja a fejemet is, de a torkom továbbra is kapar és a szám tele van a füst ízével. Ideges vagyok és félek, segíteni szeretnék de úgy érezem nem tudok úgy ahogyan kellene, nem csoda, hogy az első adandó alkalommal elfelejtem amit Achilles mondott és már nyúlnék Danieláért, aki közben már kezd magához térni. Bár ez nagyon nem tűnik fel egyikünknek sem. Ám még időben sikerül megtorpannom és segítséget hozni, szerencsére falkatársat csípek el. Minden erőmmel azon vagyok, hogy az ablakunkhoz ráncigáljam ami sikerül is, de utána pár pillanatra meghűl bennem a vér, mikor nem látom Achillest. Már indulnék vissza érte és az sem érdekelne, hogy bárki megláthatja hogyan ugrok vissza az ablakon át, mikor felbukkan. Megkönnyebbülök, hogy élve látom de nem sokkal később megkérdőjelezem az elméje épségét.* -Daniela. Chicagóból. *Hitetlenkedve nézek rá és gyanakodva, hogy megbuggyant. Nem emlékszik kivel beszélgetett korábban? Pedig olyan jól elvoltak egymással, még az is eszembe jutott, hogy összehozom őket. Milyen szép pár lennének, Daniela remekül állta a sarat ami Achilles stílusát illeti….és a szája is pont olyan mocskos. *-Ööö…nos, biztosan jól van.*Közlöm nemes egyszerűséggel és ettől a pillanattól fogva csak Achillesre koncentrálok, vagyis csak szeretnék de az épület és a felszálló hatalmas por és füstfelhő, a robaj magára vonja a figyelmemet. *-Menjünk távolabb! Messzebb Achilles!*Túl közel vagyunk a házhoz, ha összeomlik akkor a törmelék megint maga alá temet minket. Már húzom is Danielát, segítek felállni vagy legalább vánszorogni távolabb az épülettől, de fél szemmel az ablakot lesem, a falak mögött még sokan lehetnek, eshettek csapdába vagy fognak mikor a ház végleg megadja magát. És akkor feltűnik Mike, vállán egy tehetetlen testtel. Most már tényleg nem érdekel ki lát és ki nem, Daniela jól van, Achilles úgy szintén, legalábbis élnek és már biztonságban, Mike és a másik sérült viszont nem. Odasietek, menet közben ösztönösen simítok megint a ruhámon, majd nyúlok értük, hogy segítsek. *
Az utcán egyre csak szaporodnak az emberek. Akadnak közöttük bámész népek, civilek, kiket a tűz füstje, az összedőlő épület robaja vonzott a biztonságos távot jelentő szemközti utcaszakaszra. Sok az ismerős arc – mindenki itt tobzódik, ki bentről menekült. Ki jobb, ki rosszabb állapotban van – megkönnyebbülő zokogás, gyászoló némaság keveredik indulatszavakkal. Emitt a Protektor kér helyet a sebesültnek, másutt a halottért követel valaki igazságot… Örvénylő, rendszertelen az egész. Energiák hányingerkeltő kavalkádja, melyen fentről letekintve mulat a vörös szemű istenség, mikor egy végzetesnek tűnő pillanatban megadja magát a tetőterasz is, hogy megunt kártyavárként omoljon le, magával rántva a lentebbi szintek ép falait is. Hol ’vár’ állott, most kőhalom…
[00:01]
A távolban tűzoltóautó szirénája, s mentőkocsik hangja veri fel az éjszakát, mely mellé hamarosan a jelzőfények kék-piros lüktetése is társul, egészen filmszerűvé és mégis fájdalmasan valóságossá téve a jelenlévők számára a helyzetet. A vékony kis ruhák alá befúj Alaszka „istenverte” hidege, a fáradtság ólomszárnyai még azokra is rátelepednek hirtelen, akik kevéssel megúszták az estét, mert elsők között keveredtek ki a katasztrófa sújtotta épületből. Falkatársak, őrzők kerülnek elő a szolgálati járművekből, hogy segítségére siessenek a bajba jutottaknak – idekint, s odabent egyaránt. Órák telnek el, mire mindenkit kimenekítenek a romok alól, nem nézve, hogy kiféle-miféle rekedt ott. Egységük töretlen a bajban ezen a vészterhes éjszakán, de vajon megmarad akkor is, ha beköszönt az újabb évnek hajnala? Mivé lesz az ősi titkokat ismerő tizenhárom farkas köre, őrző segítőik bizalma, látva, hogy az áldozat valóban hiábavaló volt? Futnak-e a városból fejvesztve azok, kik ismerik már az vöröslő holdnak borzalmát és félik-e azok, kik csupán mesékből ismerték eddig a hataloméhes testvér haragját?
// Nagyon köszönöm azoknak, akik kitartottak a végéig! Remélem az elhúzódás ellenére is élveztétek és amennyiben bárkinek kérdése van merre-tovább/sérülések/etc kapcsán, keressen bátran PM-ben! Falka és Protektorátus terén is hamarosan várható bővebb infó az ezzel kapcsolatos változásokról, melyek értelemszerűen 01.01-től érvényesek IC.//