Szia Payne! Megkaptaaaad? O.O Sajnos csak úgy vállalták, hogy mára ér oda, de utólag is boldog születésnapot! Azt mondták, ez tökéletes lesz hegyi terepre is, hiába kicsi és "csajos". Remélem nem érzed túlzásnak... Na jó, egye fene, érezheted annak, csak el ne áruld Darrennek, hogy megengedtem.
Legyél közepesen jó! ~ Yetta
[x]
HONEYBUN SENT YOU A MESSAGE
Heló Tria! Felhívtalak volna a dologgal, de tudom mennyire utálod az ilyesmit, szóval, ha gondolod, ugorj át valamikor! Darren már lehet említette, nem tudom, minden esetre, ha minden úgy alakul, március végén össze fogunk házasodni és ezzel kapcsolatban lenne itt valami számodra. ~ A szőke a nyulakkal.
PS: Nagyon remélem, hogy még ez a számod és nem cseréltél menten, ahogy kiköltöztem. :'DD
Úr. Is. Ten. Az első reakcióm ez volt, amikor megkaptam a kocsikulcsot és közölték velem, hogy melyik autót is nyitja. Egyből mondtam, hogy ez tuti tévedés lesz, hiszen kitől kapnék egy autót? Egy ilyen autót?! Aztán mikor már harmadjára ismételték el a nevem, hogy bizony arra érkezett, akkor már.. nem, akkor sem tudtam elfogadni. Egek! Amikor pedig megkaptam az üzenetet, hogy bizony Yetta küldte, hát tényleg azt hittem menten dobok egy hátast. Tisztára felpörögtem, pattogtam, mint valami nikkelbolha, mert nem tudtam még mindig felfogni, hogy az a csodabogár odakint az enyém. Egyből felhívtam a nőstényt, hogy amint felvette - vagy amint bekapcsolt az üzenetrögzítője -, mondjam is a magamét. - Úristen, Yetta, ez komoly? Egy autó? Ráadásul egy ilyen szuper, gyönyörű, elegáns, csajos, csinos autót? Mivel érdemeltem ezt ki? Egek, elmondani sem tudom, mennyire örülök neki, de.. tényleg komolyan gondoltad? Mert elég csúnya lenne azt mondani, hogy ez csak valami átverés... Mert igen, eléggé túlzásnak érzem, mondjál bármit is, te tudod nekem mennyit kellene melóznom egy ilyen autóért? - váltottam szinte suttogásra, mintha csak képtelen volnék még mindig elhinni mindezt. - Megsúgom: rettentő sokat! Elkényeztetsz, de tényleg. Ha Darren nem kérte volna már meg a kezed, tuti azt gondolnám, hogy le akarsz kenyerezni, vagy akarsz valamit, de.. ez még annak is durva lenne! Ugye valóban komolyan gondoltad, hogy ezt itt nekem szántad? - pont mint a nevemnél, úgy ennél sem akartam elhinni, hogy ez tényleg velem történik meg. - Bakker, hát iszonyatosan köszönöm! Elmondani nem tudom, mennyire! Szerintem ezt szavakkal körbe sem lehetne írni, mit érzek most, itt járkálok fel-le, mint valami idióta, még ugrabugrálok is, el tudod ezt képzelni? Nem férek a bőrömbe, tisztára olyan érzés! - és csak mondom és mondom, nem is hagyva szóhoz jutni a nőstényt, aztán persze leesik. - Túl sokat dumálok, ugye? - zavart mosoly mászott a képemre, amiből persze semmit sem láthatott. - Nagyon szépen köszönöm, Yetta - vált az izgatott-cseverészős-hitetlenkedőből lággyá a hangom. - Olyan jó lenne, ha most itt lennél, mert tuti a nyakadba ugranék - sóhajtottam aprót, aztán mielőtt még végleg letörném a hangulatot, minő meglepő, de megint beszélni kezdtem. - Képzeld, Törpe Harcos egyre nagyobb, még nem is volt alkalmam őt sem megköszönni, pedig már jó ideje minket boldogít. Kis cuki. Nah de nem is tartalak fel, rohanok, hogy kipróbáljam ezt a csodát! Alig fogok merni beleülni... - jegyeztem még meg nevetős hangon. - Remélem azért minden rendben van veled. Nem sokára találkozunk és akkor személyesen is megköszönhetem, meg megölelhetlek! Remélem te is csak közepesen vagy jó - kacsintottam, bár tudnám, minek! - Köszönöm még egyszer, Yetta. Puszillak, szia! - bontottam végül ezzel a vonalat, hogy aztán menjek és kipróbáljam a járgányt. Utána persze Darrennek is elújságoltam, hogy jöjjön azonnal, valamit látnia kell, de a világért sem engedtem meg, hogy ő vezessen, az anyósülésről nyugodtan szemlélődhetett és az esetleges boci szemekkel sem tudott meghatni.
Ha említette volna, szerinted még nem tudnád? A mocskos, titoktartó cédája! Emlékeim szerint 6 óra az út, 4 óra múlva ott vagyok. Addigra megfő egy nyúlpaprikás?
Oké, ott a pont nálad! Viszont akkor tőlem hallod először, yaay! \o/ Nem lesz nyúlpaprikás, ne siess. Igazából csak apróság... szeretnénk, ha te is jelen lennél. (És bár nem tudom, apa miért akadt fent picit a neved említésére, de örülnék neki, ha előtte a rögtönzött 'csajbulira' is eljönnél, amit a vérvonaltesóim szerveznek odahaza. Persze, nem erőszak.)
Mert édesapád óvatos ember. Bár hogy mi baja van velem, azt nem tudom. Ha megsúgod a nevét, megmondom ismerem-e.
Nem, mintha számítana, hogy ismerem-e az apját vagy sem. Ha van rajtam sapka, akkor azért nem bírnak, ha nincs akkor meg azért, de mit ne mondjak, így ilyen indulás után szívesen megkörnyékezném az öreget, aki hozzám képest nyilván hamvas kiscsikó. Milyen vicces lenne már, megdönteni - párdon, ez nem az a test, szóval megdönttetni magam vele - Yetta apját. Kicsit bizarr, kicsit gusztustalan, de hát ha jó bőr, akkor miért is ne? Lényeg a lényeg, hogy mire az smst a drága barátnőm - nem röhög, így van! - megnyitja, én már bőven a dodgeban ülök, s száguldozom - nem költői túlzás - Anchorage felé. Hogy örülök-e? Igazán nem tudnám megmondani. Élek már egy ideje, de esküvőn még nem sikerült lennem, őszintén szólva nem csodálom, hogy egyre sem akartak meghívni. Igazából egyszer majdnem megnősültem brahiból, de aztán az ipari mennyiségű LSD hatásának elmúlása ráébresztett, hogy ez mégse lenne olyan jó ötlet, szóval hagytam a fenébe. Azóta meg? Na hagyjuk is. Talán szentimentális dolog, de én a házasságban - amióta lehet így - akkor hiszek, ha szerelemből történik. Nem, mintha az ne múlhatna el. Nos és ha így van, akkor nekem határozottan nem osztottak lapot ezen a téren és ez így teljesen kényelmes is. Kell a radainak a béklyó. Szabad vagyok, voltam, leszek. Ez így természetes. Nem hazudtam, négy óra volt az út, se több, se kevesebb. Közben csak egyszer ütöttem el majdnem valami tökölőt az utakon, de aztán sikerült mellette is elszáguldjak úgy, mint Szörnyella de Frász, szóval nyert ügyem van. Giccses belépőt igyekeztem produkálni. A nyakába ugrás helyett, amint kinyitotta nekem az ajtót, inkább felkaptam, hogy a farkas erejét kihasználva magamban pörgessem meg, majd szemtelenül beljebb pofátlankodva a lakásba, helyiségbe, akármibe közöljem vele nemes egyszerűséggel a véleményemet. - Teljesen hülye vagy. De remélem, hogy felvehetek valami giccsesen a tiédhez passzoló ruhát a nagy alkalomra. Az örömanyák decens és nyanyás kosztüme nem az én világom, kisanyám. Bajban leszek, tudom. Melyiküket ölöm meg, ha tönkreteszik egymást? Basszák meg. Túlságosan megszerettem mindkettejüket.
Az fasza. Kurvára. Miért? Mikor? Gyáva pöcs. Ő. Te meg hülye, önállótlan liba. Nem megy a távkapcsolat vagy mi?
A mérges vagyok enyhe kifejezés. Ölni tudnék és lehet, hogy fogok is. Nem. Mehet. El. Se ő, se a hím. Alignak kibaszott dühös lesz. És én ugyan el nem viszem a balhét helyettük!
Ááálljon meg a menet! o.O" Ő a párom, még jó, hogy együtt akarok lenni vele, semmi jogod ebbe beleszólni! És ami azt illeti, máris kevéssé bánom, hogy nem beszéltem le a tavalyi ősanyás "úgyis visszajön mert ott kell lennie abban a retkes városban" dumád végett az egész ötletéről... Valós volt az egyáltalán vagy csak rám akartál ijeszteni vele?
Utódot kell választanom és fel kell áldozzak valakit. Kétneműnek születtem. Szerinted akkor? A kölyköm halott. Ti elmentek. Ha te se érted, kár volt rátok pazarolni az őszinteségemet.
Vávávárj, kit akarsz te feláldozni és miért?! Én tényleg próbálom tartani a lépést, de így nem egyszerű!
Tria... Annakpok... (el se hiszem, hogy ezt leírtam baszki) talán többet is köszönhetek neked, mint amennyiért utálhatlak, úgyhogy, ha tényleg ezt szeretnéd - és látom, mennyire fontos ez neked - megpróbálom megoldani, hogy ne akarjon úgy elsietni Anchorage-ból, de cserébe MINDENT tudni szeretnék. Nem csak ilyen füstölgő tőmondatokat kapni, mint az előbbiek...!
SMS-t szándékoztam elsőre írni, de az ilyesmi sose volt erősségem, emellett úgy voltam vele, hogy talán a hangsúlyom meggyőzni a nőstényt arról: halálosan komolyan beszélek. Telefonos traccspartihoz viszont vajmi kevés kedvem akadt, így maradt a feles megoldás: hangüzenet. - Üdv, Darlene - hangom nyoma sincs a megszokott barátságos tónusnak, a felütés sem arról árulkodik, hogy a következőkben hogyléte felől érdeklődnék. - Ha a párod még egyszer a városba tolja a pofáját, kicsipkézve kapod vissza. És ha elfogadsz tőlem egy jó tanácsot: nem kell minden hülyeségben mellé állnod. Megkíméled magad. - Azzal véget is ért az üzenet. Tudom mit tett a saját önfejűségem Jane-nel, csak azért, mert túlságosan szeretett és kitartott mellettem. Neki nem feltétlen kéne ugyanezt végigjátszania.
Őszintén nem tudom, engem szándékozott-e óvni kellemetlen meglepetésektől vagy a páromnak kívánt rajtam keresztül üzenni, de az biztos, hogy őszinte csodálattal adóztam az általa megütött hangnemnek. Ismertem jól, apám is alkalmazta nem egyszer, belőlem pedig szentül meg voltam győződve, hogy hiányzott eme tárgyilagos higgadtság képessége. Éppen ezért nem is törtem magam hangüzenettel - amikor meghallgattam azt, pötyögni kezdtem a választ. Lehet, szemtelenségnek fogja majd fel, komolytalan, könnyelmű fruska válaszának, de...meghoztam egy döntést, mikor Jerseyt magam mögött hagytam végleg. Persze, ez nem jelenti azt, hogy mindenben Darren mögé kell állnom - legalábbis rohadtul remélem, mert akkor okozok még szép meglepetéseket neki nagy eséllyel - de én már hozzá tartoztam, nem csak párjaként, territoriális érdekek kapcsán is. Anchorage-i kapcsolataimat nem adtam volna fel ezért, de kétségtelenül hátrébb csúsztak egyel a prioritási rangsorban. Megértve. Azért én még beugranék olykor a Pit-be fogyasztani kicsit, hacsak nem tiltasz ki engem is egy füst alatt... Tudom, tudom, lesznek, akik nem nézik majd jó szemmel meg megérzik rajtam Darren szagát, de nagylány vagyok, túlélem a dolgot. Remélem nem kell felhagynom a várossal való baráti kapcsolatommal egy harmadik fél miatt. - D.