Ebbe a topikba várjuk azon karakterek reagjait, akik Vezetői szerepben részt vettek a meghallgatásokon. A jelentéseket elolvasva mindenki foglalja össze egy "kerekasztal-beszélgetés" jellegű reagban, hogy:
- Ő maga mit értett meg a hallottakból, mik a legfontosabb kiemelendő aspektusok és az apró részletek, amik esetleg fontosak lehetnek. - Javaslata szerint ebből egyelőre mit tudhat mindenki a "szőke férfi" kulcsfontosságú szerepén kívül. Nem szeretnénk, ha egymás közt elkezdenének pletykálni a Falka és a Protektorátus tagjai, így hát, kénytelenek vagyunk eléjük állni... valamivel. Ezt a valamit is fejtsétek ki.
Ez nyilván a jelentések elolvasásával, értelmezésével jár, szóval kérünk benneteket, hogy ahogy időtök engedi, veselkedjetek neki és olvassatok. Határidő egyelőre nincs megadva, de március végénél tovább nem lenne jó, ha húzódna.
Kevés olyan helyzet volt, amikor a Dimis bohóka-faktor teljesen köddé válik, de a Vörös Hold és az utána következő időszak ilyen volt. Folyton folyvást a hallottak körül forogtak a gondolataim, még a reggeli kávé mellett is brainstormingoltam, hogy talán valami olyasmit is észre tudjak venni, ami nem teljesen egyértelmű. A meghallgatásokon készített halomnyi jegyzetemet mindig magamnál tartottam, újra és újra átpörgetve őket, néha még Williamre és Keldronra is rácsörögtem egy-egy elborult teóriával. Bár, Alignak mellé téve, lehet nála bármi is elborultabb? Kötve hiszem. Vizuális típus vagyok, na meg, rajztanár is, szóval mire leteszem a kis jegyzet-paksamétát a vezetői értekezlet asztalához, a megírt vagy esetleg utólag hozzátoldott lapokat gyors vázlatok gazdagítják. Megpróbáltam papírra vetni az elképzelt Szőke herceg nemes vonásait, jelenetdarabokat mindabból, amiket hallottunk. És ahogy a megfelelő mennyiségű és minőségű étel-ital megérkezett a terembe, vettem a bátorságot és valami alkoholos italért nyúltam, egy jó pohárral magamba döntöttem, aztán felálltam és elsőként beszélni kezdtem.
- Baj van. - nyitottam meg a sort a tényekkel - Egy hatalmas kakitenger közepén kapálózunk, és bármennyire szeretném mondani, hogy legalább nem hullámzik: de. Hullámzik. Gondolom, hogy ebben mind egyet tudtunk érteni, hiszen saját oldalunk vezetőiként mindenkinek volt agya, amit tudott is használni. Nos. - Az én meglátásaim szerint már teljesen felesleges bármiféle Vörös Holdra várnunk, mert a hallottak alapján úgy érzem, hogy Alignak ezen kívül is képes már a maga oldalára csábítani gyakorlatilag akárkit, annak teljes tudatában. A Herciggel. A Szőke által, bocsánat. - megnyalom a szám szélét, ki tudja, talán túl gyorsan ment le az a pohár ital és kicsit fejbe is vágott - Ez a kisebbik baj, mert akár renitens, agresszív farkasokként is kezelhetjük őket a mi szempontunkból, ehhez hozzá vagyunk szokva, már elnézést, - pillantok ki a mélyen tisztelt Atanerkre és Malgukra - de Miss Hart emlékei mellett nem tudtam elmenni, és erős a gyanúm, hogy ez alkalommal a mi kezünk is könyékig benne van. Egy védelmi rituálé, csoportosan végezve nem akkora kaland, és ha az "emlék" valós, akkor a meghiúsulással járó, intenzív rossz érzés nem eredhet sem kialvatlanságból, sem felkészületlenségből. Ennél többről kell, hogy szó legyen. Hogy miről, arról halvány lilám sincs és hiába meditáltam, hiába próbáltam választ kicsikarni eddig a Szellemvilágból, senki sem mondott semmit. - Tehát... Szellemek, borzasztó ezt kimondani, de úgy vélem, hogy már nem csak az elkanászodott farkasokra, de az Őrzőkre is oda kell figyelnünk. Ezzel a momentummal megszűntünk mi lenni az örök "jók", a rend és a béke fenntartói az emberek és a természetfeletti világa közt. Jaj, hát ez valami borzasztó... Kis szünetet hagyok, hogy újra töltsem a poharam, és nagy sóhajjal kísérve húzzam le a második poharat is. Ha így haladunk a tárgyalás végére még Armageddon-bulit fogok hirdetni. - Ami a Szőkét illeti... Azt feltételezem, hogy farkas. 300-350 éves, Mr..... Tiernan leírása alapján. És itt görbüljek meg, de biztos vagyok benne, hogy Illuzionista vérvonalba tartozik, valami előkelő, tán európai vonalról. Mert hát, amit eddig megtudhattunk róla, az a vérvonalképesség kiaknázásának a magasiskolája, és ha még bomlott elme is, ha csupán erről lenne szó, miért lenne egy őrült hím minden történet központjában? Annak semmi értelme... - miért is helyezne Alignak egy Vörös Holdas eseménybe csak egy szimplán őrült karaktert? Na, ugye - És bár Mr Northlake azt említette, hogy az Elemi kapocs varázslat egészen biztosan nem Őrzőtől való, ez a teória egyszerűen lehetetlen, mágiahasználó farkasról egy Krónika sem tesz feljegyzést, ezt Mr Keldron is meg tudja erősíteni. - rá pillantok, miközben szilárdan hiszem, hogy igazam van, és hogy Alignak, legyen bármilyen hatalmas is, nem lehet képes felborítani az egyensúlyt - Ez akár a Sebhelyes Arcú, többször is felbukkanó figuránk hangulatváltozására is magyarázatot adhat. A történetek hasonlatosságában egy helyen fedeztem fel folyamatosságot, ez Miss Benedict és Miss Rocher esetében fordult elő. Ugyanaz a helyszín, ugyanúgy tűzijáték, és az... idézem: "letaglózó" erő és a "félelem hiánya" a másik részéről, és a fekete farkas jelenése után úgy vélem, hogy Alignak személyesen tette nála tiszteletét és "tette magáévá", közös megegyezéssel. És ez az egész talán akkor kezdődött, amikor itt mi is olyan emlékezetesen ünnepeltük az újévet. Mindannyian jól emlékszünk arra az estére, amikor konrollálatlanul szabadult el Alignak pokla, pedig az áprilistól még nagyon messze voltunk. Nem esik jól tovább állni, inkább gondterhelten vetődöm vissza a székembe és megdörzsölöm a homlokomat. - Szerintem álljunk ki kerek-perec és mondjuk meg, hogy legyenek óvatosak a városba érkező, ismeretlen kóborokkal. Főleg, ha az a kóbor egy szőke, állítólag jóvágású, elegáns férfi, és ebben az esetben azonnal riasszanak Vezetőt telefonon, mi pedig küldjük az összes mozgatható Mágust, Harcost és Tarkot. Mint a gyerekeknek, "ne állj szóba idegenekkel", tudom, ez kellemetlen, de nem tudjuk pontosan, mivel, kivel állunk szemben. Ennél többet úgy is csak a hímből tudunk kiszedni, ha sikerül. Egészen biztos vagyok abban, hogy nem mondtam el mindent, amit akartam. Vagy nem úgy mondtam el, ahogy eredetileg terveztem, de hát ez van, ha valami esetleg később beugrik, leszek olyan pofátlan, hogy az épp beszédet tartó szavaiba vágok, ettől nem kell félni. Minden jelenlévő szemébe néztem, várva valamifél visszajelzésre. Megerősítésre, cáfolatra. Tudom, hogy én vagyok a Tetoválómester, de ebben a helyzetben sokkal inkább éreztem magam valamiféle vizsgázó diákként, hiszen ilyen helyzettel még egyikünk sem találkozott. Lexnek fogalma sincs, Eva már nincs velem, így nekem kell a lehető legtöbbet kihozni egy látszólag vesztes helyzetből. Nem igazán érzem úgy, hogy sikerrel járok...
Deep inside me, I'm fading to black, I'm fading Took an oath by the blood on my hand, won't break it
Northlake jelentését követően még a megszokottnál is csendesebben hallgattam végig a többit, meghagytam az udvariassági köröket a társaság többi tagjának, akárcsak a kérdezés lehetőségét. Talán az összetört szék látványa, talán indulatainak kivetülése hozta magával, de meglehet, szimplán eddigre jutok odáig, hogy összeállni látszik valamiféle kép és már a tettlegesség szintjén kezdek el gondolkozni a történteken, tovább víve fejben a dolgokat. Világ életemben a tettek, semmint a szavak embere voltam, a tehetetlenség, amiben évek óta tengődünk, mételyező számomra. Az egyikük megkérdezi, várunk-e még valakit mára és mellettem Dimitris eltéveszthetetlenül felém fordítja tekintetét, közölve, már csak egyetlen jelentés hiányzik a közösből. Megadóan sóhajtok, feljebb tornászva magamat kissé ültemben. - A Darren által felvázolt látomás helyszíne valóban ismerős volt, de nem rémlik a környékről. - Márpedig azt elég jól ismerem, úgy vélem. Az, hogy már indításul kötöm a magam által tapasztaltakat a fakírhoz, szerintem senkit nem lep meg, eddigre már bőven összerakhatta mindenki saját magától is a frontvonalakat, melyeket Alignak a tegnapi nap folyamán önkényesen meghúzott. - A három alak és a mágiahasználat stimmelt, viszont amit elfelejtett megemlíteni, hogy annak, aki az elemi kapcsot megidézte, szőke hajszíne volt... - Hagytam megülni magunk között a szavakat némileg, épp csak világi barátom és őrzőtársam felé sandítva. Ha valaki, ő igen gyorsan összerakhatta az emlékképekből, mit is jelenthet mindez. Pedig már azt hittük kiirtottuk tíz éve az összeset.
Meglehet, nekem mindezek után kellett egy cigi. Vagy kettő, de ha bárki csatlakozott volna a társaságból, nem volt ellenemre és három is lett belőle esélyesen, mire visszaevett bennünket a kötelesség a négy fal közé. Dimitris kezében az áttetsző tartalmú pohár hasonló okból kerül, mint enyémbe korábban a koporsószeg - szép párost alkotunk, mondhatom... de jelen helyzetben tökéletesen leszartam, ki és mit gondol rólunk pótcselekvéseink nyomán. Mindenki kedvenc Tetoválómesterének megszólalására megadóan szusszanok. Értem én, hogy így vezeti le a feszültségét, de ragozni a nyilvánvalót olyan volt, mint tőrt forgatni az embernek a saját mellkasában. Nem kellemes. Bólintottam a szőke farkast (?) illetően és bár jelét nem adtam, abban is osztottam véleményét, hogy az esetleges túlkapásokra fel vagyunk készülve, már amennyire fel lehet egy őrző, egy szervezet ilyesmire jelen esetben. - Érdemes lenne Miss Hart emlékeit alaposabb vizsgálat alá vetni az esetet illetően, már, ha beleegyezik ő is, persze. Ha kiderítenétek, - tekintek itt az őrzőtársakra - hol van az a ház, kik az érintettek - feltételezve, hogy tényleg létezik az egész - akkor első kézből juthatnánk információhoz az eset kapcsán az ottani protektorátustól. - Tettem javaslatot ennek a vonalnak a felgöngyölítésére, hisz tiszta sor, hogy ez sokkal inkább tartozott a mi hatáskörünk alá, mint bármi a nagy egészben. S mint mondottam korábban, a nyilvánvaló kimondása tőrdöféssel ér fel. Ez ismételten így van, az őrzők érintettsége kapcsán egyfajta "tudtam, csak nem sejtettem" érzésben lebegtem mindeddig, s Dimi két pillanat alatt szakítja szét a buborékot köröttem... kellemetlen, igazán. Türelmetlenül hümmentek, állkapcsom megfeszül. Szerintem rajta kívül már mindenki lazán érzi felőlem, hogy a diplomatikus nyugalom látszat csupán, mit a megjelentek iránti tiszteletből őrzök csupán, hagyva, hogy ők is kifejtsék meglátásaikat, gondolataikat. Nincsen ez másképp akkor sem, mikor a szőke farkasra terelődik a szó. A leírásokból össze tudunk rakni valamiféle profilt, ami mentén akár a farkasok, akár mi elkezdhetünk nyomozni utána. De minden leírásbeli tényszerűség mellett messzemenően vezet az a teória, hogy egy mágiahasználó farkasról van szó. Visszhangot ver bennem a mellettem helyet foglaló szava: Lehetetlen...! S ha mégsem az, olyan meglepő volna? Alignak rég nem a szabályok szerint játszik már. Mi is csak azért, mert őrizzük a látszólagos békét, a rendet és tartunk attól, mivel járna, hova vezetne, ha egyszer végleg elszakadnának a láncok. - Magam is kétkedve állok a dolog tényszerűségéhez, de ettől még nem kezelhetjük félvállról a lehetőségét szerintem. Akiket a felderítésére ráállítunk, de talán mindenki másnak is fontos tudnia, mivel áll szemben, amikor a nyomára akadunk. - Nem ha. Amikor. Mert a föld alól is elő kell kerítenünk ezt a pasast, az egyszer biztos. Ehhez pedig jómagam Denaalit is képes leszek előrángatni téli álmából, ha az kell... Ami a történetek időbeliségét illeti, először finoman ráncolódik szemöldököm, majd a meglepett felismerés fénye fut át vonásaimon az újév említésére. - Igazad lehet... Lehet érdemes volna a többi történét is sorra venni és magukban az eseményekben is keresni valamiféle sorrendet, bár félek, csak az időnket vesztegetnénk mindezzel. Amennyire én látom, a hatalom valamiféle demonstrációja tér vissza rendre az elbeszélésekben. Legyen az dominancia, mágikus erő vagy szimplán valamiféle kisugárzásbeli... rangbéli? Ha van ennek így értelme. - Kerestem a megfelelő szavakat, majd kissé megereszkedő vállakkal dobom be a közösbe a saját végkövetkeztetésemet az elmondottakból: - Nagyon úgy festett nekem, Alignak talált egy balekot magának, valami zavarodott Illuzionistát - Nyilván! Mi mást talált volna, basszameg?! - aki által hirdetheti a földön a saját nyomorúságát. És sajnos, ismerve a közhangulatot az elmúlt évek földrajzilag szinte a bolygó minden részén felbukkanó, random vörösbe forduló Holdak kapcsán, attól tartok, lesznek, akik zokszó nélkül osztoznak ebben a delúzióban. - Meglehet, nem teregettem a többi protektorátussal folytatott beszélgetések tartalmát akárki elé, a falkát képviselőknek időnként általánosságban adtam tájékoztatást a dolgok állásáról, így ezen szavaim legfeljebb LaChazarnál bírtak újdonságértékkel. De nem lennék meglepve, ha valami informális úton-módon már hozzá is eljutott volna az esetek híre, ha felszínesen is. Errefelé füle van még a fáknak is sokszor... - Dimitris, ide egy figyelmeztetés egy kósza kóbor kapcsán kevés lesz. Nem sértésből, de azt addig egyik fél sem veszi komolyan, míg nagyobb baj nem történik... akkor meg jogosan állítanak bennünket pellengérre, miért nem mondtuk el nekik, amit tudtunk! Ahogy korábban javasoltam, én mindent elmondanék a férfi leírását és feltételezett képességeit illetően. Az, hogy jelezzék felénk, ha a nyomaira bukkannak és ne bocsátkozzanak feltétlen összetűzésbe vele, egyértelmű. Ugyanúgy vonatkozik a jelentési kötelezettség arra az esetre is, ha azt feltételezik valakiről, hogy esetleg... összejátszik az említettel. - Hosszú távon gondolkozva sajnos ezzel is számolnunk kell, bármennyire is vérlázítónak hat a feltételezés. Keserű érzés formált magának jogot hozzá, hogy megüljön torkomban. Ha úgy is tűnik, van fogalmam róla, éppen mit csinálok, mélyen a kétség bennem is ott bujkált. Hova vezet majd mindez? Valóban a megfelelő lépéseket tesszük meg, hogy megelőzzük a nagyobb bajt és minimalizáljuk a veszteségeket? - Mert lesznek, a rohadt életbe is: már most vannak. - Ugyanakkor úgy vélem, ettől sokkal többet is megosztanék velük. Ha nem is mindenkivel, de azokkal igen, akiket arra érdemesnek találtok a sajátjaitok között. - Részemről minden egyes őrzőmben bíztam annyira, hogy ne akarjak szelektálni közöttük, - vagy csak azok a bizonyos láncok kezdtek szép lassan elszakadni nálam végleg az elmúlt napok történései tükrében - de nem vártam el ugyan ezt a többi vezetőtől, különösen Solomontól, ki technikailag egy átjáróházat vigyázott fel. - Akiknek új az infó, előre bocsátom, semmi baj nincs a fejemmel... de én elmondanám nekik, hogy az Első farkasok léteztek. Hogy különleges voltuk messze nem kiváltság volt, ugyanolyan érző, lélegző lények voltak, mint mi mindannyian. Ismerték őket, talán még beszélgettek is velük...! És, hogy bár elbuktak ők is Alignakkal szemben, de az örökségük tovább él. - Értse mindenki, ahogy akarja ezt a jelenlévők közül. - Nem vagyok az információk kozmetikázásának híve, de a megfelelő módon tálalva ebből talán... erőt meríthetnek. Túl sok ideje tartottuk őket bizonytalanságban ennek kapcsán, megérdemlik a tudást. - Ami hatalom, ellenben a bizonytalanság káoszt és téves eltételezéseket, pletykákat szül. Menjünk hát elébe, én azt mondom. Már amennyire lehet, persze, Denaaliról és az Utódok kilétéről eszem ágában sincs továbbra sem szót ejteni, még itt, magunk között se. Ezt is épp elég lesz megemészteni az egybegyűlteknek, úgy vélem...
Túl sok mindent éltem már át ahhoz, hogy bármi is meglepjen a Vörös Hold óta. Egyik kismadár csicsergése sem zökkentett ki az arcomra írt, látszólagos, komoly unalomból, holott a látszat ellenére minden szóra és részletre figyeltem. Nem volt szükségem jegyzetekre, a titkárnővé avanzsált Tetoválómester tán még azt is leírta, amit nem kellett, ha égető szükség lesz menet közben hiánypótlásra, biztos vagyok benne, hogy elő fogja tudni kaparni. És bár látszólag nem tűntem úgy, mint aki kicsit is foglalkozik bármivel is, a mi kis randevúnkig eltelt időben Eden még a szokásosnál is csendesebbnek találhatott, több időt töltöttem a könyvek társaságában, vagy farkasként járva az erdőt. Tudtam, hogy válasz nélkül maradok, de Kaapót szólongattam, gondolataim közt hozzá intéztem kérdéseim csak úgy, mint tettem két évszázadon át. Amióta végleg elveszítettem, most érzem csak igazán, hogy még így, a fél évezredem hajnalán is elkélne az Atyai támogatása. Emlékszem, hogy megesküdött Tupileknek, hogy harcolni fog Alignak ellen, és bár a címét nem én vittem tovább, úgy éreztem, hogy ezt az esküt köteles vagyok helyette is betartani.
Ráérősen, utolsóként csoszogtam be a helyiségbe. Mennyit késhettem? Tán tíz percet? Annyit már csak protokollból is illik... A szótlan közömbösségem továbbra is jó barátom volt, teljesen bezárt pajzsom mögött azonban fortyogott a Legerősebb vére. Kíváncsi voltam, hogy mindkét csoportosulás legnagyobb agytrösztjei miként értékelik a helyzetet - azon kívül, hogy hullámzó szartenger -, ha már azzal lettünk megbízva, hogy ilyen-olyan szempontból, de gondoskodjunk a mieink jólétéről. Csak akkor rándul meg a szám sarka, amikor a Tetoválómester lehetetlennek minősíti azt, ami talán mindannyiunk fejében járt. Én azonban már egy lépéssel előrébb jártam, de ezt egyelőre jobbnak láttam nem felvetni, még nem elég drámai a helyzet ahhoz, hogy kiütéssel győzzek mindenki felett. Vártam. És hallgattam. Egyes részeken és reakciókon még egészen jókat is derültem az álcám mögött. És amikor a Protektor ellene megy kebelbarátjának, elérkezettnek látom az időt, hogy az eddigi vízköpő-merevségemből megmozdulva kerítsek magamnak egy üveg vodkát. Én nem szórakoztam pohárba töltögetéssel, ahhoz nem sok türelmem volt, és egyébként is, ha nem húztam volna le elsőre öt kortyot, még csak azt a nyugtató melegséget sem éreztem volna, ami lassan elkezdte kiolvasztani a fagyos, északi véremet. Kezdőszintű hülyeség lett volna bólogatni a teljesen egyértelmű dolgokra. A páros egyik tagja Alignak nevében megpróbálta elcsábítani a szerencsétlenül járt másikat, aki aztán vagy igent mondott vagy nem, a nagy egészben pedig egy olyan farkas alakja bontakozott ki, akivel egyikünk sem igazán szeretne összecsókolózni a szupermarktben, az utolsó darab oldalasért nyúlva a húspultnál. Remek kilátások. Az egyetlen, amire már látványosan felhúzom a szemöldökömet, az a Protektor nyílt őszintesége az Elsőink kapcsán. Na, ez már valami! Még talán egy mosolyféle is átfut rajtam (a vodkára fogom), ahogy kezeimet kulcsolva, már-már gyermeteg érdeklődéssel feltámaszkodom az asztalra, hogy egyetlen rezdüléséről se maradjak le. Csak néha pillantok oldalra azokra, akikről feltételezem, hogy menten el fognak ájulni, de bármennyire is fáj, ez nem történik meg. Az viszont némi csalódással tölti el a szívemet, hogy az utódokra nem tért ki, fel is sóhajtok, de hát ez van, igazán megtanulhattam volna már, hogy a világon semmi sem tökéletes. Ha így játszunk, hát így játszunk. Vagy nem... Amint William elhallgat, úgy fest, hogy egy darabig a harapható csend üli meg a szobát, szóval a hatásszünet értékét megbecsülve idővel ugyan, de én szólalok meg következőként. - És mondja, kedves Protektor, ezen a szobán kívül ki lehetne még igazán érdemes a tudásra? - ártatlan mosollyal nézek a férfi szemeibe, miközben kényelmesen hátra dőlök a székemben - Mert az én verzióm szerint maga is csak azért ülhet most itt, mert volt olyan szerencsés, hogy Ön kapta Alignak szerepét. Hagyok egy kis időt neki és mindenki másnak feldolgozni, hogy mire utalok ezzel, addig is, újabb kortyokat tüntetek el magamban a vodkából, muszáj kompenzálnom, ha már kakaóval nem készültek. - Mert ha igaz, amit a Tetoválómester úrral eddig olyan szépen lefestettek, és amiben magam sem kételkedem, úgy bátorkodnék minden másik oldalon landoló szerencsétlent kétségekkel kezelni. Főleg ha nem, vagy alig sérült. Mert mégis hogy lehetséges, hogy egyeseket ájultan hoztak be, mások pedig egy karcolás nélkül riszálták be ide magukat. Csak mondom. Persze lehet, hogy tévedek, és vannak olyan dolgok, amiket én magam sem tudok, de ez nem jelenti azt, hogy nem kelt bennem gyanút, és ha tényleg akadnak ebben a "delúzióban" osztozók, nyilván nem fogják kiteregetni a pártállásukat a falkájuk, protektorátusuk előtt. Abban nincs semmi izgalmas. - Ami pedig a Krónikákat illeti, Mr. Xenakis és Mr. Keldron... - pillantok a nevezettek felé komoly könnyelműséggel, már tényleg csak az hiányzik, hogy feltegyem a lábaimat az asztalra - Azok abban is cserben hagyták az egész világot, hogy ismeretes legyen ama tény, hogy a Tizenhármak képességeinek meglétét, ezzel együtt a vérvonalainkat, és minden Vörös Holdat egy Tizennegyedik... akarom mondani, az Első Első beharapott farkasnak köszönhetjük. Dobpergés, cintányér, bádábumm. Talán egy elkapott, rosszalló tekintetből leeshet, hogy Mr Douglas is tud a személy létezéséről, amit nyilván nem kívánt a díszes társaság elé tárni, de ahhoz, hogy ezt a mi kis szőke Ken-babánkat megértsük és elfogadjuk olyannak, amilyen, erre a tudásra úgy vélem, hogy nekünk itt és most szükségünk van. - Már a világért sem riogatnám magukat, de mi van, ha most az Őrzők tökeit szorongatva a nyakunkba kaptunk egy másikat, akivel, ha egyáltalán képesek lennénk is valahogy végezni, az a mágia elvesztését jelentené? Engem ez speciel nem izgat, csak felvetettem, mint lehetőséget... Nyilván a vérvonalak fennmaradása jobban izgatott, mint a varázslatoké, ebből nem is akartam titkot csinálni, de azért mégis. Elsőként akartam megölni a Hírhozót, és ennek lehetetlenségéről maga Sangilak biztosított. - De! Hogy olyat is mondjak, ami nem rombolja a morált az esélyeinket latolgatva: egyetértek a Protektor úrral abban, hogy Elsőink létezését tudja meg mindenki. Az ősi földön vagyunk, ennyi jár azoknak, akik most itt élnek. A Ken-babánkkal talán még lehetnénk óvatosabbak, mielőtt "véletlenül" a fülébe jut, hogy hajtóvadászatot indítottunk utána és inkább szedi a sátorfáját. - nem, azt hiszem már Edenen és a húgomon kívül tényleg nem bízom igazán senkiben, na, nem mintha eddig így tettem volna, de akkor is - A legidősebbként és a legerősebbként - haha - hajlandó vagyok mindkettőnk népes kis táborának tagjaival lefolytatni egy öt percnél nem hosszabb, célirányos, eldöntendő kérdésekkel teli beszélgetést, és ha mindenki átment a rostán, felőlem mindenki azt oszt meg a csoportosulással, amit akar. Mert hát, nincs olyan ebben a városban, aki teljes pajzs nélkül úgy tudna nekem hazudni, hogy ne vegyem észre. Persze nem sértődöm meg, ha a fiatalabbak közül Mike és Lilianne is átvesznek párat, amíg ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel. Én már rég nem hittem abban, hogy áldozatok nélküli megoldást találhatunk Alignak ellen. De ahogy Kaapo engem is képes volt legszeretettebjeként a béke nevében odavetni a lábai elé, úgy én sem hátrálok ki abból, hogyha esetleg néhány életnek vesznie kell ahhoz, hogy A Holdisten végre békén hagyjon bennünket.
Kezdőlap
