Nem állítom, hogy az elmúlt időszak minden nehézségtől meg zökkenőtől mentes volt, mert hiába dolgozunk már hónapok óta együtt, egy fedél alatt élni valakivel azért mégis merőben más műfaj. Arról nem is beszélve, hogy az életstílusunk, ritmusunk is merőben más, úgyhogy kellett némi idő, mire sikerült összecsiszolódni otthon is, és összehangolni a napjainkat, dolgainkat. Olyannyira, hogy már közös programjaink is vannak, mint mondjuk szombat reggelenként a szokásos, heti nagybevásárlás a piacon – ami megint megérne egy külön történetet, milyen harcokat vívtunk, vívunk azóta is a konyhában egymással, hála a teljesen eltérő ízlésünknek meg konyhai tudásunknak, de előbb vagy utóbb csak kialakul ez is. Legrosszabb esetben, a kávé mellett a borfogyasztás is látványosan megnövekszik. Mivel szupermarketekbe csak akkor megyek, ha muszáj, olyasvalamit kell vennem, amit a piacon nem kap meg az ember, így a legkényelmesebb megoldás az összes élelmiszert egy napon, előre megvenni. Minőségre is sokkal jobb, egészségesebb is, meg kinek van arra ideje, hogy naponta a közértbe rohangáljon, nem igaz? Így amikor az ebédidőhöz közelítve leparkolok az autóval a ház mellett, a lakáskulcsot már összeszokott páros módjára adom is Dorának – amíg én behordom a „zsákmányt”, addig ő bent elkezdheti elpakolni őket, úgy is többször főz, mint én, egyszerűbb ha tudja, mit hol keressen. Arról nem is beszélve, hogy ha már múltkor felvetette a kertészkedés ötletét, ahhoz is bevásároltunk néhány kelléket meg vetőmagot, cserepes növényt, majd lesz belőle, ami lesz. Mert hiába rejt az erdő mélye számos gyógy- és fűszernövényt, speciel rozmaringgal még nem sűrűn találkoztam ilyen északi fenyőerdőben. - Ez volt az utolsó. -raktam le két jól megpakolt vászonszatyrot a fal tövébe, az ott sorakozó két nagy rekesz zöldség és gyümölcs mellé, mielőtt a pultnak dőlve Dora felé intéztem a következő kérdésemet – Szeretnél most főzni valamit, vagy inkább később süssünk kint valamit a tábortűznél? - utóbbi kicsit időigényesebb, pláne az előkészületeket tekintve, bár tagadhatatlanul rutinosabb vagyok abban a fajta sütésben. Ami a modern konyhai tudásomat illeti, azt inkább hagyjuk is, éhen nem halnék, de szembesülhetett vele Dora, hogy nem igazán szoktam túlbonyolítani a dolgokat. Vagy sokat időzni a tűzhely mellett állva. - Jut eszembe, azt kitaláltad már, hogy hová szeretnéd a kis fűszerkertet? Ha ma nem is, de lassan azokat se ártana majd elültetni. - oké, ami cserepes, annak úgy is mindegy, de amihez csak vetőmagot találtunk, annak azért kell idő, hogy kikeljen, meg fogyasztható állapotú legyen. És mint köztudott, Alaszkában nem valami hosszú a nyár, azt meg kétlem, hogy ezek a növények csak úgy élnének és virulnának a vastag hótakaróért. Felmerült az is, hogy egyből cserépbe vessük őket, és majd ellesznek a konyhaablakban, de közöltem Dorával, rám ne nézzen, engem ismerve, esélyesen ki se kelnének, vagy ha mégis, egy hónap belül mind halott lenne. Ha ő olyan profi benne, csinálja, de akkor onnantól az ő gondja – hát, gondolom ő is el tud képzelni jobb programokat, így végül maradtunk a sziklakertes-fűszerkertes megoldásnál.
Először baromi furcsa volt, hogy beköltöztem a főnökömhöz jobb ötlet híján, de miután véletlen papának szólítottam félálomban a kocsi anyósülésén, úgy éreztem, mintha átszakadt volna valami gát kettőnk között. Való igaz, hogy a munkában jelét se mutattam annak, hogy milyen a kapcsolatunk, de itthon… Itthon teljesen más volt, Bruno apuszerepet kapott az életemben és ennek örömére én is gondját akartam viselni – borzasztó volt látni, hogy mit művel a konyhában, így igyekeztem jól főzni rá és megtanítani neki egy-két dolgot. Leginkább sikertelenül, mert én nem voltam hajlandó segíteni neki a húsokkal, ő meg nyúlkajának nevezte azt, amit én szoktam enni. Ezen felül élveztem a nyugalmat, ami a társaságával járt és így sikerül egy olyan napi rutint kialakítanom, ahol temérdek időm lett, több, mint amit igényeltem volna, ezért a tanulás és a kikapcsolódás mellett osztottam el az óráimat. Az alvásproblémámon még az erdőszéli levegő sem segített, de gondolom hagynom kell ennek időt. Addig is… örültem a piacos napoknak. Átvettem a kulcsot Bruno-tól és miután ajtót nyitottam, megcéloztam a konyha melletti kamrát, ahol most katonás rendben sorakoztak az ételek. A korai napokban volt egy álmatlan éjszakám, amikor összerámoltam a polcokat. Amíg ő cipekedett, elkezdtem kipakolni a szatyrokat, miközben vidáman dúdoltam. Jó hatással voltak rám a beszélgetéseink és a hülyülésünk. -Végre -sóhajtottam és megigazítottam a fejemen lévő kendőt, amire mostanában szoktam rá, indiánlányt játszottam. Kérdésén elgondolkoztam, majd felraktam a polcra a kezemben tartott élelmiszert, hogy időt nyerjek. Mihez is lenne kedvem ezen a szép délutánon? -Ha valamelyik húsodat akarod enni -húztam fel az orrom a gondolattól is -akkor kint eszünk, nem akarom érezni sem az illatát. Sírni meg még annyira sincs kedvem, úgyhogy szerintem jobb, ha gyújtunk tüzet és akkor úgy vacsorázunk ma. Plusz olvastam a neten, hogy ma tiszta idő lesz és látni lehet a csillagokat -kétségtelenül ez a vita a mindennapok részévé vált, sosem tudtuk meggyőzni a másikat, hogy melyikünk étele jobb. Azt hiszem ezzel jár az, hogy összecuccoltunk, de eszembe se jutott volna reklamálni emiatt, inkább szórakoztatott valahol mélyen a dolog. Csak ne találtam volna mindig a hűtőben annyi nyulat meg ki tudja micsodákat becsomagolva! Felültem a konyhapultra egy banánnal a kezemben és élvezettel hámoztam meg. Sokkal finomabb volt ez, amit a piacon lehetett kapni, erre is Bruno mutatott rá, amikor először hazajött a nagybevásárlásból. Már nem is volt annyira furcsa ezt a házat az otthonomnak nevezni. -Hát, ha figyelembe vesszük, hogy közel van a tópart… akkor szerintem az ablakom alatt tudnánk ültetni. Oda úgyis szépen odasüt a nap és könnyen tudnánk locsolni is -beleharaptam a gyümölcsbe és úgy folytattam a mondanivalóm. -Viszont szerintem bőven jó, ha holnap ültetjük el őket, addig ellesznek itt a pulton, ma meg akkor sütögessünk kint. Vagyis, én nem szeretnék ásni is meg a tűzre is figyelni egyszerre. Tisztában voltam vele, hogy nem egy sietős program a kinti sütögetés, de ez olyan volt, amire szívesen rááldoztam a délutánom. Maximum kiviszem magammal a tételeimet és olvasgatom őket a tűz mellett, nagy kaland. Még egyet haraptam a kezemben tartott banánba, majd lenyelve a falatot újra szólásra nyitottam a számat. -Mit szólsz hozzá, ha főzök magunknak egy kávét és utána összeszedjük a zöldségeket, amiket enni akarunk? És akkor én felvágom őket, te pedig addig megrakhatod a tüzet -mosolyogva néztem Bruno-ra, így a pulton üldögélve is alacsonyabb voltam nála. Eszem ágában se lett volna elvenni az élvezetét azzal, hogy beleszólok abba, hogy hogyan vágja a fát meg hogyan csiholja a tüzet. Én csak a melegre vágytam. -Oh, és ha arra jársz, akkor kérlek vinnél ki néhány pokrócot is? Köszi apu -szemtelen vigyor szökött az arcomra, szerettem ezzel húzni az agyát. Csak ne én húzzam a rövedebbet, abban semmi poén nem lett volna.
- Jól van, akkor azt hiszem, ez el is dőlt. Kint sütögetünk. - sóhajtottam engedékenyen, és örültem neki, hogy végre már itt a jó idő. Arra meg egyelőre gondolni sem akartam, hogy méteres hóban mennyire nem buli ugyanez a mutatvány, vagy hogy mihez kezdünk akkor, ha addigra nem oldódik meg az ügy, és Dora még mindig itt lakunk. A jövő problémája, majd ráérünk a jövőben stresszelni rajta, most vannak fontosabbak is. - A csillagképeket mennyire ismered? - kérdeztem vissza pusztán kíváncsiságból. Valahol különös belegondolni, hogy míg néhány évszázaddal ezelőtt szinte mindenki ismerte és képben volt velünk, manapság? Kisgöncöl, nagygöncöl, sarkcsillag, és nagyjából itt ki is merül a tudomány az emberek többségénél. Jó esetben, sokan még ennyit sem ismernek. - A ház 10 méteres körzetében sehol sincs messze, ha locsolni akarnád. Azt ne mondd már nekem, hogy nem bírsz annyit sétálni. - vontam fel a szemöldökömet, mert bár a napsütéses hely nem elhanyagolható opció, de nehogy már a locsoláson múljon a dolog! Pláne, hogy amúgy a csapadékra sem lehet panasz, meg errefelé olyan kánikulák sincsenek, hogy naponta öntözni kelljen. Oké, hogy a mai fiatalok lustábbak, de ennyire?! Na ne… - Rendben, bár olyan hú de nagy odafigyelést a tűz se igényel. Ne hagyd elaludni és nagyjából ennyi. A kertet meg rád bízom, amikor szeretnéd, én meg segítek, ha kell. - akár ha ásni kell hozzá, földet hordani, pár nagyobb kővel fel akarja dobni, vagy hasonló, az esztétikai részt meg rábízom, ha már az ő ötlete volt az egész. - Támogatom az ötletet! Úgy is rég volt már a reggel. - nekem legalábbis, attól, hogy már nem egyedül laktam a házban, továbbra is szerettem hajnalban kelni, ragaszkodva a kényelmesen ráérős reggeli készülődéshez. Elég a versenyfutás az idővel a műtőben, meg a rendelőben, a mindennapi ügyekkel, legalább itthon ne kelljen – Ami meg a zöldségeket illeti, tudod, hogy én mindent megeszek. - vontam vállat nemes egyszerűséggel. Meg úgy is kevesebbet eszek, mint ő elhiszem én, hogy egészséges, de vérfarkas vagyok, nekem az tényleg csak köret, nem pedig főétel. Be is diliznék szerintem, ha akár csak egy héten keresztül is „fotoszintetizálnom” kéne, valószínűleg igencsak próbára tenné azt a kikezdhetetlennek hitt türelmemet és békességemet. - Persze, ha szeretnéd. - nem tart semmiből. Így, hogy egész sokat melegedett az idő az elmúlt hetekben, én már kényelmesen elvoltam egy rövidujjú pólóban is kint, pláne a tűz mellett, de megértettem, ha ő emberként sokkal fázósabb, pláne ha azt nézzük, milyen mediterrán környékről származik. Én hasonló éghajlaton nőttem fel, mint az itteni, valószínűleg, ha egyszerű ember lennék, akkor sem zavarna annyira a hideg – sokak nagy meglepetésére… Valamiért szeretik azt hinni, hogy csak azért, mert spanyol a nevem, csak 30-40 fokban érzem jól magam, holott pont, hogy a nagy melegeket nem bírom. - És mondd csak, kislányom, a vér szerinti apád amúgy mit szólt hozzá, hogy „lecserélted?” - csóváltam a fejem az apuzásra, amennyire furcsa meg szokatlan volt eleinte, lassan már kezdem megszokni. Csak adja az ég, hogy a munkahelyen nehogy eszébe jusson, mert a büdös életben nem vakarom le magamról, hogy protekciós a leány – Sőt, jut eszembe, a családod tud róla, hogy mi történt? Hogy ide költöztél? Mit szóltak hozzá? - állok meg egy pillanatra, miközben előkeresem a pokrócokat a szekrényből, mielőtt még itt felejteném őket. Hajlamos vagyok rá.
Vidáman néztem Bruno-ra, örültem neki, hogy ilyen könnyen meggyőzhető és megmentett egy adag rosszulléttől. Mai napig nem értettem meg, hogy miért vagyok ennyire borzasztóan a hústól, de hihetetlenül jól esett, hogy a lakótársam ennyire toleráns az ügyben. Kedvem lett volna megölelni őt, de tiszteletben tartottam, hogy nem szereti az ilyesfajta kontaktust. Így maradt az a fajta törődés, hogy főztem rá, sőt, még azt a szívességet is megtettem neki, hogy igyekeztem csendes lenni. -Igazából… Zack-et azzal nyűgöztem le a megismerkedésünk éjszakáján, hogy megmutattam neki a saját csillagképét az égen, a hátsó parkolóban -mosolyodtam el az emléktől csillogó szemekkel. Még sose meséltem senkinek arról, hogy mivel vett le a lábamról ennyire. Bruno már csak a következményekkel szembesült az Iditarod-on és a munkában, amikor kissé szétszórtan viselkedtem. Megráztam a fejem, hogy ne a múltban létezzek, hanem a mai délutánra koncentráljak. -Jól van, akkor mondom másképp. Beleéltem magam, hogy az ablakot kinyitva beáramlik a friss levegő némi virágillattal meg a rozmaring aromájával -biccentettem a növények felé, miközben a banánomat hámozgattam. -De igazad van, bárhova tehetjük, csak néha szeretek álmodozni. És hé! Én szeretek sétálni, hát meséltem, hogy túráztam az erdőben a kis fehér bundással. Annak is nagyon jó vége lett, nem sokon múlt, hogy ne egydarabban érjek haza. Oké, azóta találkoztam olyan farkassal is, aki az ölembe feküdt, de gondolom nem ez a szokásos. Sokkal inkább a fehér viselkedését találtam normálisnak, a másikét pedig felfogtam annak, hogy varázslat történt. Megint nagyon elkalandoztam. Megértően bólogattam a szavaira, és bár volt elképzelésem, hogy mit és hova ültessünk. Kis kövirózsát, mellé rozmaringot és levendulát… mellé pedig kavicsokat, emeletes-teraszos kiskertet képzeltem el magunknak, így több mindent is nevelhetünk közösen. A fejeben annyira jól hangzott a dolog, reménykedtem benne, hogy majd a valóság is hasonlítani fog rá. Nem akartam olyan mémet készíteni, amin nevethetnek az emberek, mert annyira elcsesztük. Bár bíztam apuban, de magamban már kevésbé. -Rendben, a szokásosan kéred? -pattantam le a konyhapultról, félretéve a banánomat, és a tűzhelyhez léptem, hogy feltegyem a kis kotyogós kávéfőzőt. Bruno-nál csak ilyen volt, de egy cseppet sem bántam, legalább napi 6 kávé helyett már csak hármat ittam. -Akkor hozok padlizsánt meg cukkinit és krumplit is. Vettünk grillsajtot vagy…? Miközben már a ládákhoz hajoltam, hogy kivegyem az említett zöldségeket, odakiabáltam neki, hogy köszönöm a pokrócot, és a pultra pakoltam őket egy vágódeszka mellé. A késsel a kezemben fordultam meg, hogy válaszoljak a számomra cseppet sem furcsa kérdésre. Valószínűleg nekem nagyobb szükségem volt egy apafigurára, mint Bruno-nak egy lányra, akinek a gondját kell viselni, de ha már így hozta a szituáció, én egyáltalán nem bántam. Mellette viszonylag biztonságban éreztem magam. -Izé, nem mondtam nekik. Mostanában nem igazán beszélgetünk, néha dobok nekik egy smst, de ennyi -megvakartam a fejem elgondolkodva, hogy mennyit mondjak el, de végül úgy döntöttem, hogy megérdemli a teljes igazságot. -Papa betegeskedik, a mama viseli a gondját és nem igazán érnek rá, hogy velem is foglalkozzanak. Meg nem is igazán szeretném őket terhelni a részletekkel, félek, hogy túlságosan aggódnának miattam. Plusz amióta elköltöztem New York-ba, csak egyszer voltam otthon, egyszerűen nem megy. Nem tudok visszamenni. Elfordultam, hogy ne lássa a szememben összegyűlő könnyeket, és elkezdtem felszeletelni a cukkinit és egy tálba dobálni a darabokat. Tavasz lévén sokkal gyakrabban jutott eszembe az öt évvel ezelőtti eset és ez nem tetszett. Igyekeztem a tanulással elfoglalni a gondolataimat, de enni kellett, úgyhogy tovább szeleteltem a zöldséget. -Egyébként… nyugodtan menj ki és csináld meg a tüzet, én elleszek itt a darabolnivalókkal -emeltem fel a félig felvágott cukkinit Bruno felé. Nem tudtam uralkodni az érzelmeimen és szerettem volna megmosni az arcom, mielőtt újra vidáman trappolok ki a kertbe. Zavartak a saját érzelmeim és nem akartam gyengének tűnni előtte ezen a szép szombat délutánon.
- Akkor ezek szerint már tájékozottabb vagy, mint az átlag. - állapítottam meg, majd a szavain elgondolkozva egy pillanatra azért visszakérdeztem – A saját csillagképét? Mármint hogy értve? - nem vagyok benne biztos, hogy a horoszkópjához kötődőre gondol, vagy csak egy csillagképre ami felmerült a beszélgetésükben és tudta, melyik az. Ami pedig Zachariah-t illeti, hiába nem igazán beszélt soha róla, annyira nagy titok nem volt. Pláne az Iditarodos kis találkozónk után. - Na látod, így egyből jobban hangzik, és nem sejteti azt, hogy csak a lustaság miatt döntöttél így. Mondjuk nem tudom, a rozmaring mennyire fogja szeretni az itteni hideg időt, de mást nem majd valamit kitalálunk ha jön a tél, mi legyen vele. - akár takarás, akár vissza a cserépbe, és bent áttelel, majd kitaláljuk még. Egyelőre még elültetve sincs, úgyhogy kár is ennyire előre szaladni. - Túráztál vele? - kérdezek vissza somolyogva – Kissé másképp emlékszek rá abból, amit meséltél. - meg abból, amit láttam, de nem kell azt tudnia, hogy az a bizonyos fehér bundás farkas is én voltam. Sőt, a legjobb az, ha nem barátként meg házikedvencként kezeli a farkasokat, ha esetleg mégis összefutna eggyel, mert nem valószínű, hogy legközelebb is megússza egy karcolás nélkül a találkát. - Persze. Sosem értettem azokat, akik telepakolják cukorral meg tejel, pont a lényege, a kávé íze veszik el vele. - vagy ha el nem is veszik, de igencsak sokat tompít rajta, az aromáján, meg az egész élvezeti értékén. Hogy a többi mindenféle ízesítést már ne is említsem. - Úgy emlékszem, hogy végül vettünk azt is, nem csak simát. Annál az árusnál, aki mindenféle kézműves sajtokat árul. De ne kérdezd, hogy azt végül hová pakoltuk el. - tártam szét a kezem megadóan, ami magamat illeti, megvolt a jól bevált pakolós módszerem, mit hová szoktam, de mióta Dora is itt élt, meg többnyire együtt intéztük a bevásárlást, már nem igazán lehetett követni, annyit változott a dolog. A lényeg, hogy valahol meglesz az, mire minden a helyére kerül, biztosra veszem, hogy annak is a nyomára bukkanunk. Időnk úgy is van még, mire megfelelő lesz a tűz. Közben a pokrócot is előkerestem, és ha már szóba került a család, eszembe jutott, hogy jó ideje mint ha ő sem nagyon mesélt volna a sajátjáról munka közben, aminek biztosra vettem, hogy meg van a maga oka, a kérdés csak, hogy miért? Mert lefoglalta a szerelem, vagy mert egyéb gondok vannak amiről nem szívesen beszél? - Értem. - mondtam óvatosan, mert azért kissé furcsállottam is, pláne a mai, információs világban, amikor szinte bárki, bármikor elérhető, nem úgy, mint néhány évtizeddel ezelőtt, vagy akár még régebben. Bezzeg amikor még heteket, hónapokat kellett várni arra, hogy egy üzenet elérjen a címzetthez! Nem erőltetem tovább a témát, Dorára bízva, akar-e beszélni róla vagy sem, ám amikor végül csak mesélni kezd, egyből összeáll a történet, és a helyére kerülnek a miértek. - Ó, sajnálattal hallom. Remélem, hamarosan jobban lesz. Ha pedig tudok valamit segíteni, szólj nyugodtan. - mivel nem tudom, pontosan milyen eredető a probléma, nem is erősködöm tovább, de nem tart semmiből megejteni egy-két telefont, ha úgy van, vannak orvos ismerőseim szerte a nagyvilágban. Sőt, ha haza szeretne utazni, az is megoldható, még ha úgy tűnik, nem is mostanában lesz. - Ha esetleg bármikor beszélni szeretnél róla, tudod, hogy rám számíthatsz. - lépek közelebb, hogy megsimogassam a vállát, majd érezve a benne kavargó érzelmi vihart, a teraszajtó felé veszem az irányt – Megyek, előkészülök a sütéshez. Azt hiszem, úgy is kell gyűjteni gyújtósnak valót. - még korábban egészen sokat gyűjtögettem a szokásos kis sétáim közben, de miután a jó idővel hatványosan megugrott a kinti sütögetések száma, jóval gyorsabban fogy, mint egyébként.
Továbbra is csillogó szemekkel bólogattam Bruno-ra nézve, még ilyen távolról is hatással volt rám az a szőke férfi. Gondok vannak velem. -Szóba kerültek a macskák, aztán elmondta, hogy oroszlán a csillagképe, szóval megkerestem neki az égen és… -megráztam a fejem. Nem akartam fárasztani aput a részletekkel, valószínűleg nem is igazán érdekelte volna. Valahogy nem tudtam elképzelni őt, hogy ilyen sztorik kötnék le, hogy a kis befogadott gyakornokának hol van a szíve és ki veszi el az eszét. -Igazából nem tudom én sem, de még csak május van. Szerintem ráérünk akkor kitalálni, ha majd jön a hideg – vajon mikor köszönt be? -Más nem majd az ablakba betesszük, vagy csinálunk egy kis üvegházat neki, vagy valami ilyesmi. Fogalmam sem volt arról, hogy hogyan kell melegházat csinálni, de biztos van róla valami videó fent a neten. Vagy Bruno ért esetleg az ilyenekhez, olyan embernek tarottam, aki mindenhez hozzá tud szólni és kiokoskodik valamit. Lehet, hogy őt is idealizáltam, de a szememben tényleg olyan személy volt, aki előtt nincs lehetetlen. -Jó, lehet, hogy túloztam egy picit -pirultam el, félrerakva a gyümölcsömet, hogy kávét csináljak. -Akkor megmentett a farkas, részletkérdés, nem? A lényeg azon volt, hogy sétáltam. Fejrázva hallgattam Bruno-t, nem akartam elkeseríteni azzal, hogy az esetek kilencven százalékában hígítva iszom a kávéimat. Persze tökéletesen meglettem volna a feketekávéval is, de abban hol van a szórakozás? Sokkal izgalmasabb volt összekeverni mindenfélével a kávém. Legyintettem a szavaira, hogy majd akkor megkeresem a sajtot, de az se gond, ha nem találom meg. Elvagyok én a zöldségeimmel is tökéletesen, ő meg majd csak kitalálja magának, hogyan is készítse el a saját vacsoráját. Békésen megfértünk mi egymás mellett. Kissé elkomorodva válaszoltam meg a kérdését a családommal kapcsolatban, de ő volt az az ember, aki előtt kifejezetten utáltam titkolózni. Meg minek? Teljesen felesleges, szerintem ő gondolkodás nélkül érzi, ha nem mondok neki igazat. Így beavattam őt abba a dologba, ami a szívemet nyomta egy ideje, amit senkivel nem tudtam megbeszélni. Az egy dolog, hogy én elszerencsétlenkedem a napjaimat, de miért kell, hogy ez az átok a papán is fogjon? Hiába teltek el évek, még mindig nem tudtam kezelni azt, hogy valaki beteg a családomban. Sírni akartam, üvölteni, hogy ez mennyire igazságtalan. -Tudod Bruno… -sóhajtottam és a tálba dobtam a cukkinidarabkákat a vágódeszkáról. A felajánlása és az apró simogatás miatt eluralkodtak rajtam az érzelmek, így mielőtt tényleg kilépett volna az ajtón, még elhadartam neki azt, ami fel akart törni belőlem. -Rohadt nagy szívás, ha az embernek családja van. Mert kötődsz valakihez, érzelmek fűznek hozzá és hiába tök pozitívak ezek, folyamatosan ott van a rettegés. Minden percben retteg az ember, hogy megtörténik a baj. Nézd az én esetem – betörtek hozzám, mert közöm van hozzád. Mi garantálja, hogy legközelebb nem a mamát vagy a papát találják meg? Vagy csak elöregszik a testük, megöregednek, elhasználódik, megbetegszik. Pláne, ha örökletes. Nagyon önzőn hangzik, de mi van akkor, ha én is örököltem Abuela betegségét? Papát már megtámadta, fiatalabb volt, mint Abuela amikor kijött rajta. Mi van, ha holnap ledönt a lábamról a dolog? -leengedtem a kést, amivel eddig magyaráztam hadonászva. Nem akartam véletlen sem bántani aput. -Ezért olyan rohadt nagy szívás a család. Mert téged is borzasztóan szeretlek és hálás vagyok, de féltelek is. Minden egyes rohadt percben. Mert lehet, hogy neked nincs még vagy már családod, de azt hiszem valamilyen szinten irigyellek emiatt. Észre sem vettem, hogy kimondtam az sz betűs szót. Olyan régen nem használtam senkire, mégis oly természetesen jött az ajkaimra. Nem vártam választ, hagytam, hogy Bruno kisétáljon végre a nyitott ajtón, tűzifát meg mindenfélét keresni. Megadóan beledobtam az utolsó szelet cukkinit a többi közé, majd óvatosan körülnéztem. Nem láttam aput a tűzrakó körül, gondoltam még az erdőben gyűjt fát – sosem értettem hozzá, én csak néha rádobtam valami gallyat, ha kezdtem fázni. A táskámhoz léptem és kitapogatva a dobozt lecsavartam a tetejét, majd a számba dobtam egy kis fehér pirulát. Lenyeltem egy korty kávéval, majd, mint aki jól végezte a dolgát, megkerestem a rekeszben a krumplikat, hogy alufóliába csomagoljam őket.
- Hm, akkor tényleg egész otthon vagy a témában. - bólintok elismerősen, mert a különböző csillagjegyek képei már nem épp a totál amatőr kategória, aztán ki tudja? Lehet, hogy még tudna nekem is újat mondani, sőt, biztosan… mást nem abóbl kifolyólag, hogy más néven ismerjük az adott csillagképeket. - Elfér az az ablakban. - ezzel pedig finoman arra is utaltam, hogy sok kedvem nincs üvegházat építeni, mert bár a barkácsolással nincs gondom, de az üveggel nem igazán szeretek dolgozni. Meg azt csak egy dolog megépíteni, fenntartani is elég macerás, fűteni, meg minden hasonló, három cserép virágért meg pláne hülyeség lenne belekezdeni. - Oké, értem én! - bólintottam a javítására, nem is akadékoskodtam tovább a megfogalmazás miatt, pláne, mert nem is tud róla, hogy én voltam az a bizonyos farkas. És ez így is van jól, hacsak nem muszáj, nem is kötném az orrára, és eddig közel sem volt semmi olyan szituáció, ami rákényszerített volna. Gyorsan nyilatkozok a kávéról, majd a sajtról is, igaz, utóbbival nem vagyok túl nagy segítség, mielőtt még a lány családjára terelődne a szó. Látom rajta, hogy érzékenyen érinti, a reakciói alapján pedig úgy ítélem meg, hogy inkább van szüksége magányra, mint társaságra jelen helyzetben, úgyhogy indulok is ki az udvarra dolgomra, majd jön, ha úgy érzi, összeszedte magát. Mielőtt azonban még kiérhettem volna, csak meggondolta magát, és beszélni kezd, én pedig a teraszajtónak támaszkodva hallgattam, hogyan vélekedik a világ nagy dolgairól. Volt egy érzésem, hogy ha jobban mennének a dolgok, közel sem élné meg ennyire tragikusan a helyzetet, de elismerem, nehéz pozitívan állni a dolgokhoz, amikor épp olyan időszakot élsz, amikor minden kártyavár módjára omlik össze körülötted. És semmit sem tudsz tenni ellene. - Higgy nekem Dora, másoknak sokkal inkább irigylésre méltó az élete, mint az enyém. Ha többet tudnál a múltamról, valószínűleg te is hasonlóan vélekednél. - feleltem csendesen, mielőtt még magára hagytam volna, míg csillapodik kissé a lelkében tomboló érzések vihara. Addig úgy is felesleges lenne elmélyülős beszélgetésekbe belemenni, valószínűleg nem igazán hatná meg, vagy győzné még, közel sem lenne annyira hatékony, mint ha már túl van rajta és megnyugszik kissé. Szóval kihasználva az időt, tettem egy kis kört a környéken, hogy gyújtósnak valót keressek, nagyobb fákat hasogatni ráérek később is, az úgy is van még valamennyi. Mióta nincs olyan nagy hideg, a tűzifa sem fogy olyan gyorsan. Vagy egy jó fél órát keresgéltem, mire egy nagy köteg, mindenféle méretű száraz gallyal visszaértem volna a ház melletti kis szokásos tűzrakó helyemre, és nekiláttam, hogy tüzet csiholjak. Ha esetleg mostanra még mindig nem csatlakozott Dora, akkor utána azért bementem, hogy kell-e valamit segíteni neki. Akár kihordani a dolgokat, akár az előkészületekkel, ami meg az én kajámat illeti, azt majd kint összedobom a tűz mellett, nem tart sokáig azt a pár halat befűszerezni meg nyársra húzni. Ha pedig úgy ítéltem meg, hogy lenyugodott egy kissé a korábbiakhoz képest, akkor a korábbi kis monológját is lereagáltam. - Nézd, Dora… az ember társas lény, mi értelme úgy leélni egy életet, hogy senkid sincs? Biztosan mondhatom, akkor meg az lenne a baj. - vezetem fel óvatosan a korábbi témát, reflektálva a korábbi szavaira – Persze, mindig történik valami, mert ilyen az élet. Ahogy a halál is az élet természetes velejárója, akármilyen szomorú is tud lenni, ha elveszítünk valakit. Ami a betegséget illeti, nehéz így látatlanba okosat mondani, mert nem vagyunk egyformák, mindenki másképp reagál. De ha emiatt aggódsz, akkor megpróbálhatjuk kideríteni, mennyire fenyeget téged ez a veszély. - nagyban függ a betegség pontos típusától, kórelőzménytől, meg számos egyéb dologtól, de ha tényleg annyira retteg rőle, lehet nem lenne hülyeség nagyjából számokba foglalni, mennyire megalapozott a félelme. Esetleg, ha úgy van, tenni valamit a megelőzésért. - Igen, az érzések, a kötődés sebezhetővé teszi az embert. Nem kevés bátorság is kell ahhoz, hogy valakit a szívedbe engedj, de amit cserébe kapsz, azt semmi sem tudja pótolni. Sőt, azt is biztosra veszem, hogy a szüleid, vagy a nagyszüleid soha, egy percig nem gondoltak rád úgy, hogy „szívás”, hogy megszülettél. - na jó, talán amikor még kisbabaként, fogfájással, fél éjszakát végig üvöltött, ha volt ilyen, de biztos, akkor sem gondoltak arra, hogy kár, hogy egyáltalán létezik. - Irigyled az életemet, mert nincs családom. Úgy viszont már kevésbé irigylésre méltó, ha azt mondom, nekem is volt… És bármit megadnék érte, ha újra láthatnám, bármelyiküket. - mesélek egészen semleges hangon, elvégre nem magamat szeretném sajnáltatni, megbékéltem már az életemmel, inkább csak egy másik nézőpontot szeretnék mutatni neki. És igen, valahol az élet iróniája, ha úgy nézzük, hogy én meg őt irigylem, amiért még van családja.
Nem tudom, hogy mi ütött belém, hogy kifakadtam Bruno-nak. Túl sok minden nyomta a szívem, túl soknak éreztem magam körül az eseményeket és ez szinte agyonnyomott a mázsás súlyával. Úgy éreztem magam, mintha egy gödör mélyén üldögélnék, az emberek meg vígan mászkálnak felettem, de egyáltatán nem hallják, hogy segítségért kiáltozom. Mondjuk lehet az volt a baj, hogy egyáltalán nem kértem senki segítségéből sem, még akkor is, ha majd’ belepusztultam az erőfeszítésbe, hogy egyedül másszak ki a sötét lyukból. Most sem akartam kimondani a gondolataimat, mert féltem attól, hogy ez olyan színben tűntet fel, ami nem tetszene. Nem akartam gyengének tűnni, mégis, képtelen voltam visszafogni magam és elmondtam egy részét annak, ami a szívemet nyomta. Azonnal meg is bántam, hogy legalább magammal őszinte legyek, ha már mással nem megy. -Lehet, hogy igazad van -vontam meg a vállaimat, majd hagytam aput kisétálni az ajtón. Mikor már becsléseim szerint tisztes távolságban volt, elengedtem magam és olyan éktelen módon kezdtem el sírni, hogy azt hittem, kiszakad a mellkasom a helyéről. Fájt. Nagyon. Dühösen dobbantottam egyet a lábammal és ugyanezzel az agresszív lendülettel letöröltem a könnyeimet az arcomról. Határozott léptekkel mentem oda a táskámhoz és vettem ki belőle a fehér bogyót. Nem számoltam már, hogy hányadik lehetett, de erősen fogyott a tartalma. Visszamentem a zöldségekhez, majd miután becsomagoltam a krumplikat, azokat is beledobáltam egy tálba. A két kezemben a zöldségeket egyensúlyozva kilöktem az ajtót a csípőmmel és Bruno keresésére indultam, akit meg is találtam a tűzhely mellett. Egy angyali mosollyal tekintettem rá, a kis pirula kezdett hatni, én pedig határozottan tagadtam azt a tényt, hogy alig húsz perce még a konyha padlóján bőgtem. -A fűszereket nem hoztam ki, nem tudtam, hogy mit tennél szívesen ma a kajádra, úgyhogy ott van a szokásos helyén minden, nyugodtan válassz -kedves tónussal mondtam ezt el Bruno-nak. Nem tehet róla, hogy kicsit bolond vagyok és határozottan nem rajta kéne kitöltenem. A fejemet érdeklődve félredöntöttem és úgy figyeltem a szavait. Volt abban valami, amit mondott. Sőt, rohadtul igaza volt. Egyedül nem éltem volna eddig sem. Picsába már, hogy ennyire okos. -Lehet, hogy természetes dolog, de nem álltam rá készen. Nem voltam képes elengedni őt a mai napig, akármennyire is próbáltam -suttogtam. -A betegség egy alattomos dolog, szóval talán megköszönném, ha se… Tehát ha segítenél kideríteni. Nehéz volt kimondanom ezt a szót. De jobban féltem attól, hogy holnap ágynak esem én is, mint attól, hogy sebezhetőnek tűnök apu szemében. Magam köré csavartam az egyik pokrócot lekapva a székről, hogy addig is csináljak valamit a kezeimmel, amíg hallgattam őt. -Marha sokra mentem eddig azzal, hogy szerettem -dünnyögtem halkan. Nem akartam még erre is panaszkodni, hogy mennyire bizonytalannak éreztem magam a nap 24 órájában, hogy mennyire úgy gondoltam, nem érdemlem meg őt, hogy mennyivel egyszerűbb lenne neki nálam jobbat találnia. Nem engedhettem meg magamnak azt, hogy még ezt is kimondjam, így elfojtottam mélyen magamban. -Viszont ebben igazad van, sosem hallottam a szüleimet panaszkodni, pláne nem Abuelat. Inkább szeretve voltam, a kis hercegnője a családnak. És akkor is, amikor rosszalkodtam -elmosolyodtam az emlékek hatására. Tényleg szeretetben voltam nevelve szerencsére, és egy fél rossz szót nem tudtam volna mondani a családomra. Hiányoztak abban a pillanatban, de hiába írtam volna nekik, ők nem akartak terhelni azzal, hogy mennyire beteg a papa, és én így nem tudtam segíteni. Úgyhogy stagnált a kapcsolatunk jelenleg. -Én… én sajnálom, nem tudtam róla -lehajtottam szomorúan a fejem. Szerettem volna megölelni Bruno-t, hogy tudja, nincs egyedül, rám számíthat, de ebből a megvilágításból már máshogy néztem a dolgokra. Sosem fogja tudni pótolni azt az űrt semmivel sem, amit az elvesztett családtag jelent. Ha valaki, hát én tudom. Vettem egy mély levegőt, hogy ne a sajnálatot érezze felőlem és más mederbe tereltem a beszélgetésünket. Kivéve persze akkor, ha beszélni akart róla, akkor csendesen figyeltem őt, hogy legalább neki tudjak támogatást nyújtani. -Egyébként nem tudom, hogy elégszer megköszöntem-e, hogy itt lakhatok. Nem csak a nyilvánvaló okok miatt, hanem mert nem is tudom, jobban érzem magam egy kicsit. Olyan megnyugtató itt a környezet, a víz is meg az erdő is. Egyik délután kint üldögéltem és láttam egy kismókust, ott mászkált az egyik fán. Édes volt -biztos tudta apu, hogy miről beszélek, elvégre ő lakik itt évek óta. -Szóval, ha valaha is tudom bármivel viszonozni ezt a végtelen kedvességet, amit az irányomba mutatsz, akkor kérdés nélkül megteszem. Addig is, süthetek neked egy kis krumplit? -leküzdöttem a vágyat, hogy megöleljem az előttem álló férfit és a kezembe vettem az említett zöldséget. A kávé és a bogyó megtették a hatásukat.
Dora könnyednek tűnő mozdulataira nem állok le győzködni, hogy higgyen nekem, ha ismerne, ő is így vélekedne, se a hely, se az idő nem kedvez a témának, inkább magára hagyom, úgy érzem, most talán arra van a legnagyobb szüksége. Lehet, hogy sokan kínosnak tartják a sírást, holott ez is csak egy érzés, akár a többi, ráadásul sokat tud könnyíteni az ember lelkén. Inkább ez, mint mindent elfojtani, hosszú távon sokkal károsabb hatása van. Akármennyire is sajnáltam a lányt, vagy esett meg rajta a szívem, inkább az erdő felé vettem az irányt, megadva neki a csendes magány lehetőségét, amíg összeszedi magát. Mire pedig visszaérek, rá sem kell sokat várni, hogy felbukkanjon az ajtóban. - Só elég lesz, majd beugrok érte. Miközben fát kerestem, találtam még vadhagymát meg borsikafüvet, hoztam azt is hozzá. - ha már választani lehet, még mindig jobb szerettem a friss fűszereket, mint a szárítottakat, és tekintve, hogy itt az év jelentős részében hó borította a tájat, igyekeztem minden lehetőséget megragadni, hogy a friss növényekkel gaztálkodjak. - Erre szokták mondani, hogy sokan tisztában sincsenek vele, mekkora kincs az egészség, csak akkor tudatosul benne, amikor meg beüt a baj. - és mily meglepő, sokszor hetek, hónapok, vagy akár évek káros szokásainak hatását várják el, hogy mi, orvosok, varázsütésre megoldjuk. Kár, hogy sajnos nem így működik a dolog – Nem mondta senki, hogy könnyű, vagy kellemes, annak, aki itt marad. Adj időt magadnak. - az orvostudomány úgy tartja, hogy átlag 2-3 év kell, amíg az ember feldolgozza magában a gyász különböző szakaszait, de persze nem vagyunk egyformák. Van akinek kevesebb idő is elég, van, akinél sokkal tovább húzódik valamilyen okból – Rendben, ha ezt szeretnéd. Elég sok kérdést fel kell tenni hozzá, szóval majd szólj, ha úgy érzed, tudsz róla beszélni. - nem csak a saját, az egész családja kórtörténete fontos lehet, már amennyire ismeri. Ha nem, akkor sem lehetetlen kideríteni, csak nem mindegy, mennyire tapogatózik sötétben az ember. Ha tudod, mit keresel, sokkal gyorsabb és hatékonyabb a történet. - A szerelemben, szeretetben ne keress túl sok logikát. - vontam vállat nemes egyszerűséggel – Orvosnak tanulsz, szóval gondolom, nem újdonság, hogy valójában csak egy bonyolult, összetett biokémiai folyamat az egész. Amúgy meg, minden népnek megvan a maga elképzelése, magyarázata róla. - napestig lehetne sztorizni róla, szóval inkább bele se megyek, ha nem akar kimondottan erről témázni, de az előző megjegyzése kapcsán meglepne, ha igen. - Na ugye! Én megmondtam. Nem mondom, hogy a gyerekek az élet értelmei, de… meghatározóak, az egyszer biztos. Meg tudod, a jövő generációja, meg a többi. - mondanám, hogy ha egyszer ő is szülő lesz, majd megtudja, de tisztában vagyok vele, hogy szoktak reagálni a korabeliek, amikor szóba kerül a jövőjük, úgyhogy inkább nem is fárasztom ilyenekkel. - Ugyan, semmi gond. Nem tudhattad, meg egyébként is, régen volt már. - legyintek a szavaira, volt majdnem két évszázadom feldolgozni, furcsa lenne, ha a mai napig nem sikerült volna. Szerintem bele is őrültem volna, ilyen súlyt cipelni magammal, ilyen hosszú időn keresztül. - Bőven elégszer. Az első 4-5 után már nem is számoltam. - mosolyodtam el a szavaira, ami pedig a mókust illeti, hátrafelé fordulva, a távolban húzódó hegyek irányába mutattam – Abból az irányból néha az őzek is lemerészkednek a ház közelébe, ha elég figyelmes vagy, lehet, hogy hamarosan őket is elcsíped majd. Mondjuk általában hajnalban szoktak erre megfordulni. - ami a mókusokat illeti, nos, belőlük aztán akad bőven, meg az erdő egyéb apró lakóiból. Nyulak, madarak, rágcsálók… - Ezen ne stresszelj, nem várok érte semmit. Vagyis… annak mondjuk örülnék, ha beleadnál mindent a tanulmányaidba, de arra eddig sem volt gond. - mondjuk sokáig szerelmes sem volt, de reméljük, jó irányba változtatja meg, nem pedig negatívan befolyásolja a jövőben.
Ha valamit jól sikerült megtanulnom az évek alatt, az a valódi érzelmeim titkolása volt, így nem okozott különösebb gondot az, hogy egy kiadós sírás után mosolyogva menjek ki Bruno-hoz. Miután válaszolt a fűszerekkel kapcsolatos megnyilvánulásomra, csak a ház felé intettem, bent megtalálja a sót. A vadhagymából meg én is kérek. Legalább egy kóstolót, szerintem még sohasem ettem ilyet és rendkívül kíváncsi lettem volna az ízére. Apu meg nem szokott irigy lenni, legalábbis velem még nem volt az, úgyhogy elterveztem, hogy majd kérek belőle, vagy lelopom a tányérja széléről. Sajnos ezek után komolyabb fordulatot vett a beszélgetésünk, így sóhajtva arra koncentráltam. -Mégis mennyi időről beszélünk? Mert eltelt öt kínkeserves év és csak annyit sikerült elérnem, hogy már nem bőgök eszeveszetten tavasszal. Közben meg… ez furcsán fog hangzani, de úgy érzem, mintha még mindig itt lenne. Velem. Mintha figyelne engem és vigyázná minden lépésemet. Szeretném őt büszkévé tenni. Az őrangyalomat -zavartan piszkálni kezdtem a pléd csücskét és azt gyűrögettem a kezem között. Utáltam mindig is segítséget kérni, de sajnálatosan az utóbbi időben megszaporodtak azok az események, aminek a végén sírva kellett Bruno-t felhívnom. És ez egyáltalán nem tetszett, hogy egy megmentésre szoruló királylánynak tűntem a saját szememben. Az a filmekben előnyösen mutat, ám a való életben ez gáz volt. -Sejtettem, hogy nem öt perc alatt derül ki -húztam el a számat, miután a szemébe néztem. -De… én nem akarlak ezzel zavarni és pluszmunkába se akarlak verni, szóval nem olyan fontos a dolog. Csak szimplán nem akarok ennél is nagyobb teher lenni számodra. Tudom, hogy nem egyszerű velem az élet. Sosem az. A szeretet elemzésére nem szándékoztam több szót pazarolni. Én örültem a jelenlegi kis… lehet egyáltalán ezt románcnak nevezni? Kaland? Felfedezés? Magam sem tudtam minek nevezzem azt, ami köztem és Zack között zajlott, mindenesetre szokványosnak nem volt mondható. A maga hullámvölgyeivel volt tökéletes, de mostanában egyre többször kaptam magam azon, hogy nem értem, mit láthat bennem. Lehet legközelebb vacsora helyett elviszem egy szemvizsgálatra, hogy minden rendben van-e vele vagy belenézett a napba és azért tart szépnek. -Hát persze. Majd ők tartanak el időskoromban, szóval nem árt, ha vannak. Plusz a gyerekek aranyosak, már amikor nem a repülőn rugdossák a székedet. Akkor inkább nem szeretem őket -filozofálgattam a kis lurkókról, bár félig-meddig még magamat is idesoroltam. -De értem, hogy mire gondolsz, azt hiszem. Viszont maradjunk annyiban, hogy én tényleg szeretve voltam mindig is. Még akkor is képtelenek voltak megbüntetni, amikor kimaradtam éjszakára. Széles vigyorral néztem Bruno-ra, hogy pár pillanattal később elkomoruljon az arcom. Tehát ő is tudja, hogy milyen elveszíteni azt, akit szeretsz. Szar. Leginkább. És minden alkalommal egyre rosszabb lesz. Ezért is próbáltam nem túl cselesen, de témát váltani. -Na jó, azt hiszem bevackolom magam a hintaszékbe és ott fogom őket várni. Szeretnék őzikéket is látni -csillogó szemekkel böktem a teraszra, azon belül is arra a székre, ahol már annyiszor üldögéltem az elmúlt hónap tétlen estéin egy pohár bor vagy egy jó könyv társaságában. Vagy mindkettő volt nálam, ha ki akartam rúgni a hámból. -Tényleg nem volt gond soha a tanulmányaimmal -naná, megint napok óta nem aludtam, mert a tételeimet bújtam. -Egyébként, egy kis érdekesség rólam, még sosem kaptam ötösnél rosszabb jegyet. Vagyis egyszer, de, az egyetem egyik első vizsgájára négyest adott a tanár, én pedig rettenetesen kiakadtam. Úgyhogy mentem panaszkodni felsőbb szintekre, mire kiderült, hogy elírta a nő, és valójában ötöst érdemeltem. Azt hiszem utána nyugdíjba is helyezték -közben a tüzet figyeltem és a kezembe vettem egy botot, hogy megpiszkáljam vele a fahasábokat. Tetszett a tűz melege a bőrömön. Nem pótolta azt a meleget, amit egy ölelés, de határozottan sokat javított a közérzetemen. Legalábbis szerettem volna erre fogni a dolgot, hiába tudtam az igazságot. -Így ránézésre jónak tűnik már a tűz szerintem. Bár javíts ki, ha tévedek -még mindig nem tudtam a sütögetés ilyesfajta csínját-bínját, hiába próbált rá megtanítani többször is Bruno. Ha jelezte, hogy igazam van, akkor csak felálltam, hogy bemenjek a konyhába a sóért és… és a kávémért. Meg a paradicsomokért, amit még meg terveztem sütni, csak sikeresen bent hagytam a pulton. Utána pedig indulhat a tényleges sütögetés és a csillagnézés. Nyugodalmas estének néztünk elébe, én pedig derűlátóan mosolyodtam el.
- Azt nehéz meghatározni, Dora, nem is próbálom, mert nem ez a szakterületem. Általánosságban két évet szoktak mondani, de ez se törvényszerű. Ha ennyi év után még mindig ennyire érzékenyen érint, akkor annak valószínűleg oka van. Úgy értve, azon túl, hogy nagyon szerettétek egymást. -szólalok meg. Érzem rajta, még ha nem is nagyon mesélt a családjáról, ahogy azt is, mennyire fáj a nagymamája elvesztése, de valóban úgy gondolom, hogy megvan az oka. Hogy mi lehet az, az már nehezebb kérdés. Lehet, hogy valami korábbi ígéret, amit görcsösen próbál valóra váltani, nem talált olyan személyt, aki akár kicsit is pótolhatná, vagy szimplán csak annyira elfojtotta magában, hogy beszélnie kéne róla… nem tudom. Van viszont más, amit teljesen biztosra veszek, még úgy is, hogy nem ismertem a nagymamáját – Akárhogy is van, Dora, egy biztos – azt szeretné, hogy boldog életet élj. Egyébként meg hogy is van a mondás? Akkor hal meg valaki, ha már egyetlen egy élő sem őrzi az emlékét? Amíg emlékszel rá, addig a szelleme mindig veled lesz. - ahány kultúra, annyi -féle elmélet a halál utáni életről, vagy arról, hogy mi történik az ember lelkével, napestig tudnék én is mesélni róla, de majd egyszer, ha érdekli. Egyszerre ennyi is elég, már az is nagy lépés, hogy egyáltalán ennyit beszélt róla, ahhoz képest, hogy már több, mint fél éve ismerjük egymást. Ha mindent rázúdítanék kéretlenül, csak rontanék a helyzeten, most, hogy elkezdett megnyílni a családja kapcsán. - Dora, ha teher lenne, fel sem ajánlottam volna, úgyhogy ne stresszelj rajta feleslegesen. - csóválom a fejemet. Miért van az, hogy az emberek, ha nincs elég gondjuk, akkor feleslegesen generálnak maguknak? Arról nem is beszélve, mennyi energiát képes felemészteni az állandó aggódás, úgyhogy ez a legkevesebb. Így sem egyszerű egy orvostanhallgató élete, ne emiatt romoljon a teljesítménye. A gyerekekről tartott, viccesnek szánt megjegyzését csak szótlanul hallgatom, különösebben nem reagálra rá, mert… igen. Ez lenne az élet rendje, kár, hogy esetemben ez sem éppen a terv szerint alakult. Persze, már amikor az őrző létet választotta a lányom annak idején, tudtam, hogy jó eséllyel túl fogom őt élni, ettől függetlenül nem volt könnyű végső búcsút venni tőle. Hamarosan pedig Dorával is megosztom, miért nem értékeltem annyira a viccesnek szánt szavakat, a mostani nehéz témák után legalábbis. Nem is ragaszkodok hozzá, hogy sokáig időzzünk vele, kapva kapok a lehetőségen, amikor egy új témával rukkol elő. Mert az egy dolog, hogy nem valami vidám történet, de utálok hazudni, úgy viszont nehéz elmesélnem mi történt, hogy Dora előtt teljesen ismeretlen a világunk. - Sok sikert hozzá! Nem ígérem, hogy menetrend szerint, minden alkonyatkor, vagy hajnalban jönnek, de próba szerencse. - ha annyira szeretné látni őket, és nincs jobb dolga, ki vagyok én, hogy letörjem a lelkesedését? Fogadni mernék, hogy amíg ilyen lelkesen várja őket, egy darab se fog, még véletlenül se a környékre tévedni, bezzeg amikor már lemondott róluk, vagy egyáltalán nem számít rájuk! - Akkor már jobb vagy, mint én. Úgy emlékszem, nekem volt, bár ki tudja, lehet, csak rosszul emlékszem. Az sem tegnap volt már, hogy az iskolapadot koptattam. - ismerem be. Mondjuk a történethez hozzátartozik, hogy már előtte is orvosként, gyógyítóként dolgoztam, mióta csak az eszemet tudom, igaz, akkor még papír nélkül, de akkoriban még nem is annyira az volt a lényeg, hol tanultál, hanem, hogy ténylegesen mit tudsz. - Hm? - nézek felé kíváncsi tekintettel, miközben a tűz mellett igazgatom az utánpótlásnak hozott száraz fát – Persze, ha boszorkányt akarsz égetni rajta, akkor tökéletes. - állapítom meg komolytalanul elmosolyodva - Ha ételt akarsz sütni, akkor nem árt, ha kicsit több a parázs. Hacsak nincsenek emésztési gondjaid, és szeretnél szénné égett krumplit vacsorázni. - de abban nem tévedett, hogy az én halaimat lassan el lehet kezdeni, maximum egy kicsit messzebb szúrom le őket a tűz mellett, ne égjenek, hanem süljenek. Mindenesetre annyira nem sietek befelé én sem a sóért, amíg várakozok nekiállok az út közben talált vadhagymát megpucolni, ne ropogjon a fogunk alatt. - Gondoltad volna néhány héttel ezelőtt? Hogy a belvárosból pont egy ilyen kies környékre fogsz költözni? - néztem fel rá, amikor végeztem, egy nagyobb bot után nyúlva, hogy kicsit megpiszkáljam a tüzet, majd néhány újabb hasábot dobtam rá – Ha van kedved, valamelyik hétvégén vitorlázni is elugorhatunk. Már egész rég voltam, nem ártana ránézni a kicsikére a kikötőben. - no igen, közbejött a betörés, a költözés, az összeszokás, csak egyszer jártam azóta a környéken, akkor is csak azért, hogy megbizonyosodjak, nem esett baja, de nagyjából ennyi, úgyhogy ideje lenne már! Elvégre nem azért vettem, hogy felvágjak vele, meg akikötőben ringatózzon, hanem, hogy használjam.
//100. ic reagom szeretettel csak most, csak neked //
-Ha akarnám, akkor se tudnám elfelejteni őt -mosolyodtam el halványan. A tükörbe nézve is Abuela szemei köszöntek vissza rám. És valóban úgy éreztem, hogy velem van minden egyes pillanatban, vigyázza a lépteim és örül az apró sikereimnek. Miatta akartam az orvosira jelentkezni, ő motivált mindig is arra, hogy jobb eredményeim legyenek. Abban is biztos vagyok, hogy örülne neki, ha bemutatnám neki Zack-et, azt a férfit, aki szebbé tette a napjaimat, és Abuela imádná őt elkényeztetni spanyol desszertekkel. Minden túlzás nélkül Bruno-t is kedvelné, el tudom képzelni őket, ahogy a konyhában beszélgetnek arról, hogy milyen nehéz dolog a gyereknevelés. Remélem látod Abuela most is, hogy jó kezekben vagyok! Jobbakban nem is lehetnék, keresve se találtam volna tökéletesebb pótapukát magam mellé. Szerettem nagyon Bruno-t, akármennyire is nehezen nyitottam felé és mutattam ki az érzelmeim. Nem ment tökéletesen, de igyekeztem dolgozni az ügyön. Remélem megérti akkor is, ha nem mondom ki. -Jó, oké, bocsánat -sóhajtottam. -Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy te tényleg ilyen önzetlen vagy. Nem vagyok hozzászokva -ahogy ahhoz sem, hogy valaki ne teherként gondoljon rám. De nem tehetek róla, valahol nekem is tanulnom kell és ehhez szükség van emberi kapcsolatokra. Valamit nagyon elronthattam, mert olyan egyedül voltam, mint a kisujjam. Vagy csak szar embereket választottam magam köré. -Akkor élnék a lehetőséggel, köszönöm. Nem vártam választ a gyerekek kapcsán, nem azért mondtam. De nem tudtam magam elképzelni gyerekkel, akármilyen élénk a fantáziám. Nem csak azért, mert nem tudok lemondani a borról és a kávéról, hanem mert nem éreztem magam sosem anyás típusnak. Bele se mertem gondolni, hogy azért a kiskölyökért nekem kéne felelősséget vállalnom, még magamért sem tudok, nemhogy egy kisember felé, akinek az életben maradása függ tőlem. Nem, jobb ez így. Mindenkinek. Ellenben az állatokról bármikor tudnék beszélni, szeretem őket és Bruno elejtett szavai felcsigáztak. -Azért megnéznék egy menetrendkövető őzikét -kuncogtam. Vigyázzanak, az ötös vágányon őz halad át! Dios mío, megbolondultam ma estére is. De tényleg viccesnek gondoltam az elképzelést. -Remélem igazad lesz és tényleg lehet látni őket. Az a kismókus is annyira kedves volt. Érdeklődve hallgattam apu reflektálását a jegyekre, igen nehéz volt őt elképzelni fiatalabbként. Tény, hogy bő húsz, inkább harminc év volt köztünk, de nehezemre esett őt olyan fiatalnak látni, mint magam. De ez az élet rendje, majd megkérem, hogy mutasson magáról egy képet, ha nem felejtem el. -Mert vénember vagy -nyújtottam ki rá nevetve a nyelvem. Nem gondoltam komolyan, szimplán csak nagyon szerettem ilyesmikkel húzni az agyát. Sose mondtam, hogy humoros vagyok. Ő viszont tényleg az volt, prüszkölve nevettem fel a boszorkányégetős mondatára. Tényleg nem igazán értettem még a sütögetéshez, hiába nem ez volt az első alkalmunk. Na, majd egyszer talán le tudom nyűgözni őt. -Nem, köszönöm, minden rendben van a hasammal. Figyeltem őt a plédem alatt üldögélve, ahogy az erdőben talált zöldséget pucolta. Olyan békés volt így ellenni egymás mellett. Volt valami végtelenül megnyugtató az egész szituációban, amit eddig még nem igazán találtam meg. És most, hogy átéltem, nem tudtam, hogyan tudtam leélni az eddigi éveimet ilyen nyugodt esték nélkül. -Hm? Nem, egyáltalán eszembe se jutott volna -ráztam meg a fejem, nyomatékot adva a szavaimnak. -New York után jó ötletnek tűnt a belváros, és valóban kellemes volt ott élni, azért is választottam pont azt a lakást. Még erkélye is volt -pirultam el, ahogy eszembe jutott az a hűvös márciusi éjszaka, amikor kettesben figyeltük az alvó várost. Egy tökéletes este emléke. -Nem is tudtam, hogy van egy saját vitorlásod -tátottam el a szám. Hogy lehet, hogy ez az információ hozzám nem jutott el? -Nincs bikinim, de ha valamelyik délután kidobsz az egyik ruhaüzletnél, akkor tudok szerezni. Utána pedig mehetünk akár. Sőt, ha úgy adódik, akkor másokat is meghívhatunk -dobtam be az ötletet. Volt pár közös ismerősünk a városban, nem lepett volna meg, ha más is szívesen élne egy ilyen ajánlattal. Hiányzott a tenger, és hiába tudtam, hogy ez valószínűleg közel sem olyan meleg, mint a Baleár- és Alborán-tenger, ahol a gyermekkorom nagy részét töltöttem lubickolással, attól még úszni szerettem volna. Csak én és a végtelen víz játéka, ameddig a szem ellát, a nap csillanása a felszínen, a hullámok lágy ölelése. -Várj apu -ütött szöget a fejembe egy gondolat. -Ugye itt nincsenek cápák? Mert halálosan rettegek tőlük, láttad már a statisztikákat, hogy mennyi cápatámadás van a nyílt vízen? És ha belém akar harapni, akkor mégis mi az istent csinálok? -ennyit a nyugodt pillanatról, felpattantam idegességemben és járkálni kezdtem a tűz körül. Már megint milyen felelőtlenségre készültem? De valószínűleg Bruno nem ajánlana olyan programot, ami életveszélyes, úgyhogy megtorpantam és úgy néztem rá. Csak mondjon nyugtató híreket és elmegyek vele, de ha megtámad egy cápa, akkor biztos, hogy megkergetem a felépülésem után egy papuccsal.
- Nem is kell. - mosolygok szelíden, sőt, nem is feltételezném, hogy bárki is ilyesmit várna tőle. Tudom, mennyire nem egyszerű megszokni, elfogadni, hogy akiket szerettünk és eddig az életünk, a mindennapjaink része volt, már nem ölelhetjük magunkhoz. De akármennyire is érezzük árulásnak, ha esetleg idővel kevesebbet gondolunk rájuk, ez az élet rendje. És mindig annak a nehezebb, aki itt marad, ezen a világon. - Semmi gond. - legyintek a szavaira, és bár szívem szerint mentegetőznék, hogy nem csak az én érdemem, ugyanúgy az övé is, inkább csak bátorítóan rámosolygok, ahogy akkor is, amikor elfogadja a felkínált lehetőséget. - Majd szólj, ha úgy érzed, készen állsz, aztán bent a klinikán megbeszéljük, milyen lehetőségek vannak. - lehetne itt is, miért is ne, de talán egy szakmaibb közegben neki is könnyebb ilyen dolgokról beszélni, mint itthon, a kis családias, könnyed, lusta esték során. Egyébként meg, amikor csak szeretné, valószínűleg sok-sok nehéz téma szóba fog kerülni, a felmenői egészsége kapcsán is, mielőtt egyáltalán elkezdhetünk beszélni arról, merre érdemes elindulni, már csak ezért sem szeretném egy cseppet sem siettetni. Ha holnap, akkor holnap, ha egy hónap múlva, akkor majd akkor… úgy is tudja, hol talál. - Azt én is! Mennyivel könnyebb lenne a nyomukra bukkanni! - csóválom a fejem vidáman, azt az apró tényt meg inkább nem reklámozom, hogy én kicsit másképpen is szoktam örülni azoknak az őzikéknek… Mondjuk a házam közvetlen közelében eddig sem vadásztam soha, mióta meg ideköltözött, pláne figyelek az ilyen apróságokra! - Az vagyok, nem is tagadom. - tártam szét a kezem, mert ha tudná, hogy mennyire… te jó ég! Képzelem, a jókedve milyen hamar váltana át elképedésbe, de eszem ágában sincs alapjaiban megrengetni a vélt világát, dehogy… hacsak a szükség nem hozza úgy. Néha igenis nagy kincs tud lenni a boldog tudatlanság, és úgy gondolom, esetében csak plusz veszélyt jelentene, ha ismerné a színfalak mögött meghúzódó, mágikus világunkat. - Amikor ide költöztem a városba, először én is a belvárosban laktam. De aztán egészen hamar sikerült rátalálnom erre a házra, és szerelem volt első látásra. - osztottam meg vele érdekesség gyanánt. A történethez mondjuk hozzátartozik, hogy eleve úgy érkeztem ide, hogy csak egy rövid ideig akartam maradni, amíg találkozok az egyik leszármazottammal. Aztán végül az egy hónap alatt, amit itt töltöttem, úgy sikerült megszeretnem a helyet, hogy csak itt ragadtam. De nem bántam meg egy percig sem, jobb szeretek itt élni, mint elsőre gondoltam, a maga különös, zord időjárása ellenére is. - Van, idén év elején vettem. Hogyhogy nem tudsz róla? Pedig valahogy a klinikán is kiderült, aztán emlékszem, egy darabig mindenki erről pletykált. - pillantottam rá kérdő tekintettel, miközben a zöldségekkel pepecseltem. Lehet, hogy annyira új volt, hogy szimplán csak elkerülte a figyelmét? Félelmetes belegondolni, hogy azóta hogy elszaladt az idő. - Jól van, majd nézd meg a pontos címet, aztán arra kanyarodhatunk valamelyik nap. És szólhatunk is, bár ilyen nagy össznépi bulit azért nem szeretnék. - valahogy mindig is jobb kedveltem a kisebb csoportos, beszélgetős kikapcsolódást, mint valami őrült, nagy bulit, de talán Dorának ezt nem kell bemutatni. Mindenesetre, ha egy-két főt szívesen meghívna, az még belefér, pláne, hogy egész sok a közös ismerősünk. - Három különböző cápafaj is él Alaszka vizeiben, úgy tudom. De hogy mennyire támadnak emberre, az jó kérdés. Alapvetően a halakat jobban szokták szeretni. - gondolkozok hangosan, annyira azért nem gonosz, ádáz fenevadak, amennyire le vannak festve, de ha ennyire aggódik miatta, majd utánanézek alaposabban is. - Ezzel kész is lennék. Mindjárt jövök! - raktam a fűszereket oldalra, az egyik tuskó tetejére, majd elindultam be a házba, hogy a halakat, meg a sót is előkerítsem. A nyársakat már korábban előkészítettem, csak meg kell pucolni a halakat, befűszerezni, és mehetnek is a tűz mellé! Nem tartott soká, pár percig maximum, mire már megint kint tettem-vettem Dorától nem messze, ahogy rutinosan pucoltam a halakat, egyiket a másik után, olyan tapasztalattal, amit talán senki sem tudhat magáénak a városban. És mégis, voltam olyan peches, hogy mielőtt az utolsóval végeztem volna, egy figyelmetlen mozdulatnál megmozdult a frissen élezett kés, én pedig egy szempillantás alatt vágtam csontig vele a bal kézfejem egyik ujjánál. - A francba! - szisszentem fel, ahogy reflexből kiejtettem a kést a kezemből, és a sebre szorítottam a kezem, a tekintetemmel azt keresve, mit szoríthatnék rá. Meg is van, egy konyharuha! - Dora, kérlek, idehoznád az orvosi táskámat a csomagtartóból? A kocsikulcs ott van az előszobában a többi kulcs mellett. Attól tartok, ide egy szimpla ragtapasz kevés lesz. - vetettem felé egy pillantást, mert bár amúgy nem csinálnék nagy ügyet belőle, hamar összeforr, de amennyire jelen pillanatban ömlik belőle a vér, nehézkes lenne így folytatni a vacsora előkészítést.
-Te leszel az első, aki tudni fog róla, ha készen állok egy ilyen komoly beszélgetésre -mosolyodtam el féloldalasan. Öt év hosszú idő, én azóta nem beszéltem orvossal arról, hogy örökletes lehet-e Abuela baja, esetleg mi okozhatta azt, hogy már csak fentről figyel engem. És így, hogy papa is betegeskedett, jogosnak éreztem a félelmem, nem akartam úgy végezni, mint ők. Hiába figyeltem borzasztóan az étkezésemre, bármikor beüthet a krach és nem akartam megvárni. Hálásan pillantottam Brunora, már az rengeteget jelentett, hogy felajánlotta a segítségét. Ő volt az az ember, akiben feltétel nélkül megbíztam, tudtam, hogy ő bármit megtesz azért, hogy megnyugodjak. Tényleg jó kezekben voltam, de ezt a beszélgetést szívesen hagytam volna még egy pár napig, majd valamelyik délután bent maradunk tovább a klinikán és megoldjuk a dolgot remélhetőleg. Csak legyen ott egy százas csomag zsepi, valószínűleg kelleni fog. Elengedtem a témát és felnevettem az őzikés elképzeléseinkre. Ha nem lett volna hülyeség, simán csináltam volna egy táblát az ajtóra, hogy szeretettel látunk minden őzt, aki itt pihenne meg, csak engedjék meg, hogy csodálhassam őket. Könnyebb volt ilyen témákra koncentrálni, mint mindkettőnk elbaszott családi életére. -De azért így szeretlek -kuncogtam. Imádtam minden egyes pillanatát annak, hogy ennyire vevő a humoromra. Talán azért is jöttünk ki ennyire jól az egyéb indokok mellett. Tényleg meg kéne csináltatnom azt az I <3 Bruno pólót, amivel pár hónapja húztam az agyát, miközben a rendőrbácsimat műtötte. Keresnem kell egy helyet, ahol nyomtatnak pólóra, aztán másnem elhordom pizsinek. -Úgy látszik, hogy ebben a városban csak úgy repkednek az első látásra szerelem sztorik -motyogtam szemforgatva. Volt vajon még olyan a városban, aki nem tudott a híres beleestem a görbe estémen a Pit pultosába történetről? -Igazából nem is nagyon tudlak elképzelni máshol, mint ilyen nyugis környéken. Valahogy annyira hozzátartozik ez a végtelen nyugalom a személyiségedhez, hogyha tippelnem kellett volna, valami erdei házat mondok én is, nagy ablakokkal. És igazam is lett -kuncogtam. Pár hónappal ezelőtt a fene se gondolta volna, hogy Brunoval fogok lakni, mondanám, hogy az ilyen meglepetésektől szép az élet, de nem ismételném meg még egyszer a költözésem körülményeit, akkor sem, ha kényszerítenek rá. Több, mint elég volt egyszer is, köszönöm szépen, hogy rohadjanak meg. -Tudod, hogy nem vagyok jóban a lenti recepciósokkal -vontam meg a vállam. Amilyen pletykás hárpiák, nem csodálkoznék azon, ha rendszeres beszédtéma lennék én is a köreikben. Az a csoda, hogy arról még nem tudnak, hogy miért érkezünk minden áldott reggel közösen apuval, bár lehet, hogy erről is megvan a maga véleményük, csak engem nem túlságosan érdekel. -A múltkor visszahallottam, hogy az estémről tippelgettek, mert garbóban mentem be, hideg volt reggel. Szóval így maradhatott ki a sztori -kapják be, szívesen megmondtam volna nekik. De, mint minden lány, én is tökéletesen tudtam, hogy mosolyogva lehet utálni a másikat a legjobban és én is előszeretettel használtam ezt a technikát. -Köszönöm -küldtem egy puszit apu irányába, feltett szándékom volt ezek után kinézni magamnak egy szép fekete bikinit. A fekete mindig mindenkinek jól állt és egy ideje én is szívesebben hordtam azt, mint bármelyik másik ruhámat. -Jajj, dehogy, nem gondoltam én ötven fős bulira! Csak Zack jutott eszembe, esetleg Hannah, bírom azt a lányt -kalandoztam el egy pillanat erejéig. Aztán eszembe jutottak a cápák és felpattanva a tűz körül kezdtem el sétálgatni. Bármennyire is vágytam az úszásra a végtelen vízben, el is ment tőle a kedvem igen hamar. Amilyen szerencsétlen voltam mindig is, simán el tudtam képzelni, hogy az oldalamba harapva fog jól lakni az a dög. Oké, addig nem mondok határozott igent apunak, amíg ki nem deríti, mennyire halálos kimenetelű egy tengerben úszkálás. Ha elég alacsony százalékot mond, akkor mehetünk. Nem vagyok én semmi jónak az elrontója, de mostanában szerettem élni és nem akartam így végezni. Túl fiatal voltam én ahhoz, hogy fentről szemlélődjek. Legyintettem apu szavaira, hogy felfogtam, menjen csak, aztán tovább róttam a köröket a tűz körül. Eszembe jutott, hogy nem írtam vissza a drágának, így küldtem neki egy képet és egy rövidke üzenetet a programunkról, majd, amikor Bruno visszatért, a zsebembe süllyesztettem a telefonom. Visszaültem a helyemre és halkan dúdolva a csillagokra emeltem a tekintetem. Felismertem a saját csillagképem és a sárkányt is megtaláltam az égen. Boldogan mosolyodtam el és apu felé fordultam, hogy megosszam vele a felfedezésem, így premier plánba láthattam, ahogy a kés megcsúszott a kezében. -Dios mío, jesucristo, Bruno! -azonnal átváltottam spanyolra, miközben sopánkodva néztem őt. Hadarva motyogtam az orrom alatt az anyanyelvemen olyanokról, hogy tuti tetanusz lesz ennek a vége és be kell vezetnem a legközelebbi kórházba. -Megyek már, nyugi, tudom, hol van a kulcs. Káromkodva elszaladtam a kocsikulcsért és közben hálát adtam valakinek ott fent, hogy edzésben vagyok, így nem okozott különösebb gondot az, hogy pár perccel később apu elé térdeljek le a kezemben a táskájával. Vettem egy mély levegőt és kicsatoltam a pántot, hogy lássam a kínálatot. -Na jó, fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Hogy lehet ennyire figyelmetlennek lenni? -dörmögtem, nem zavartatva magam, hogy visszaváltsak angolra, miközben kikaptam egy csomag gumikesztyűt a helyéről és kibontva felhúztam a kezemre. Semmiképpen sem akartam a frissen keletkezett sebet elfertőzni, mert annak súlyos következményei lettek volna. -Oké, tényleg nem tudom, hogy mit kéne tenni -suttogtam a fertőtlenítőt keresve. Mennyire lenne gáz megkérni Brunot, hogy asszisztáljon ahhoz, hogy ellátom őt? Mert szívem szerint összevarrtam volna a sebét, de nem mertem a beleegyezése nélkül cselekedni. Mi van, ha elcseszek valamit? Élő bőrön még nem gyakoroltam annyit, hogy magabiztosnak mondhassam magam. Heves szívdobogás közepette néztem fel apu arcába, szinte könyörgő tekintettel, hogy engedje meg, hogy segítsek rajta.
Egy szótlan bólintással reagálom le a szavait, és nem is erőltetem tovább, majd eljön ennek is az ideje egyszer, amikor pedig a szerelem első látásra sztorikat emlegeti, csak jókedvűen elmosolyodok. - Mondtam én, hogy jó hely ez az Anchorage. - lehet, hogy Alaszka nem tartozik a legnépszerűbb államok közé, de megvan ennek is a maga varázsa, szépsége. - Ilyen könnyen kiismerhető vagyok, látod. - és bizonyos szempontból valóban, máshonnan közelítve a dolgot azonban biztosra veszem, hogy bőven elő tudnék rukkolni olyan történetekkel, amikkel igencsak meglepném bármelyik ismerősömet. A hosszú élet egyik előnye, egy örökkévalóságig tudnék sztorizni az életemről. - Igen, már mondtad korábban is. Reméltem, hogy idővel javul majd a helyzet, de ezek szerint nem igazán? - kérdeztem vissza, amikor pedig meghallom a példa gyanánt felhozott megjegyzését, csak megcsóválom a fejemet – Ne aggódj, az én magánéletemen is szeretnek csámcsogni, úgy is, hogy semmit nem tudnak róla. Nem kell foglalkozni velük. - vonok vállat. Volt már sokkal rosszabb is a helyzet, nem sokkal azután, hogy ideköltöztem, de amikor ahelyett, hogy elültek volna a mindenféle alaptalan pletykák, csak egyre vadabbak jutottak vissza hozzám, volt egy kis elbeszélgetésem velük a témáról. Abban biztos vagyok, hogy teljesen ezután se álltak le, de legalább jócskán visszavettek. - Jól van, arról lehet szó. Mást nem kérdezd meg őket, van-e egyáltalán kedvük hozzá, aztán a többit majd összehozzuk valahogy. - elvégre kicsit más munkarendben dolgoztak mindketten, mint mi, nem biztos, hogy olyan egyszerű mutatvány lesz kivitelezni. Mást nem Zach helyett jön az „apja”, aztán amíg a lányok aa vízben pancsikolnak, mi elsörözgetünk meg kártyázunk a fedélzeten. Valakinek meg dolgozni is kell. De amíg legalább nem kérdezi meg őket, addig úgy is felesleges tervezgetni, úgyhogy inkább a vacsorára koncentrálok, mert még az is idő, mire megsül az étel. Hát még ha odáig eljutnék, hogy elkezdjem sütni, mert sikeresen megcsúszik a kés, és vágom el a kezemet, Dora szeme láttára. - Jól van, köszi! - bár valahogy a hétköznapokban csak igen ritkán beszélünk spanyolul egymással, a klinikán is csak akkor szoktam, ha olyan páciens érkezik, aki jobban beszéli ezt, mint az angol, de valahogy tudat alatt váltok át én is a más emlegetett nyelvre, amikor Dora is ezen szól hozzám. Egy fáradt sóhajjal nézem – meg hallgatom – ahogy káromkodva elszalad a kulcsokért meg a táskámért, és magamban megállapítom, hogy lassan ideje lesz beledobni a leányt a mély vízbe, és a bábukon meg műbőrön gyakorlás helyett élesben is elkezdheti. - Így. Megesik az ilyen, elég egy rossz pillanat. - vonok vállat nemes egyszerűséggel, majd amikor közli, hogy nem tudja, hogyan tovább, csak nyugodt hangon folytatom – Először is, nyugodj meg. Ez csak egy kis vágás, semmi vészes. Amúgy is, plasztikai sebésznek készülsz, általában egészséges embereket operálunk, nem olyanokat, akik élet és halál peremén táncolnak, és csak rajtad múlik, hogy ez az utolsó táncuk lesz-e, vagy sem. - szorítom még mindig a kezemre a konyharuhát, igaz, lassan kezd átázni a vértől, úgyhogy én sem húzom feleslegesen az időt. - Gumikesztyű, oké. Fertőtlenítő, sebvarró tű, fonal, csipesz, olló, törlőkendő. Emlékszel még, melyikből milyen kell? - kérdezek vissza, ha pedig még mindig leblokkolna, akkor fél kézzel kiveszek egy kis alátétet, amire előkészítheti az eszközöket, hogy minden kéznél legyen, ne akkor kelljen keresgélni. Befűzött tű, meg hasonlók. - Ha mást varrsz, esetleg egy érzéstelenítő injekció sem árt, de engem varrtak már eleget, bírom anélkül is. Ahogy legutóbb láttam, már egészen szépen megy a műbőrön gyakorlás, úgyhogy ne aggódj, menni fog! Ha meg bizonytalan vagy, itt vagyok, segítek! - mosolygok rá bátorítóan, majd ha készen áll, akkor elveszem a rongyot a kezemről, felé nyújtva, szabad a terep. Lehet, hogy az elméletből penge, és mindent tud, de akárcsak a tűzoltóknál, mentősöknél, rendőröknél, vagy sok más területen, nem elég az elmélettel tisztában lenni – azt is meg kell tanulni, hogy ne blokkolj le olyan helyzetekben, amiben pont ez a természetes reakciója egy átlag embernek.
Olyan hirtelen ráztam meg a fejem apu kérdésére, hogy arcon csapott a saját hajam. Prüszkölve elsöpörtem és lehúzva a csuklómról a hajgumit, egy gyors kontyot kötöttem a fejem tetejére, mielőtt válaszoltam. Időhúzásnak kiváló volt a dolog, mielőtt egy újabb adag hülyeséget Bruno nyakába borítottam volna a klinika kevésbé csillogó életéből. -Tudom, hogy szeretnek csámcsogni, de őszintén, nincs jobb dolguk? Vagy ennyire ráérnek? Akárhányszor arrafele visz az utam, azt látom, hogy csacsognak és követnek a tekintetükkel, mintha olyan rohadt érdekes lenne, hogy kimegyek a parkolóba a kocsihoz -forgattam meg a szemem. Egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani azt a kettőt. Legközelebb „véletlenül” felborítom a vízautomatát, ami lent van, hadd legyen egy kis takarítanivalójuk. Talán akkor kevésbé fog járni a szájuk arról, hogy mivel és kivel töltöm a szabadidőmet. Megráztam a fejem, hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat, nem miattuk vagyok ott, hanem Bruno miatt. De amúgy egy százasban simán fogadnék, hogy a nevemet sem tudják azok a hárpiák. -Mindenképp -mosolyodtam el. Feljegyeztem magamnak, hogy legközelebb ne felejtsem el megkérdezni őket, Bár azt sem utasítottam volna el, hogy kettesben hajózzunk ki a tengerre. A cápáknak gondolatban bemutattam, majd a csillagokra emeltem a tekintetem. Tetszett, hogy a tűz felett a végtelen ég nyúlik el, ameddig csak a szem ellát. Szerencsére tiszta időnk volt, így zavartalanul nézhettem a kis fényes pontokat, amik megtörték az égbolt feketeségét. Nem tartott sok időbe, hogy a bonyolult alakzatokból kikeressem a saját csillagképem. Gyerekként sokszor szórakoztam azzal, hogy új konstellációkat hoztam létre, két pont oda, egy görbe vonal arra, az ott egy mosolygós fej. Szerettem volna megosztani apuval is a csillagászati áltudásom, de egy pillanat alatt elfelejtettem, amikor láttam a kést végigszaladni az ujján. Baszki. -Borzasztó vagy -motyogtam az orrom alatt spanyolul, miközben egy halvány mosoly szaladt át az arcomon. Alaposan megijesztett a kis balesetével, nem mondom. Nem voltam felkészülve arra, hogy ma este bevigyem őt a kórházba, én csak nyugiban szerettem volna megenni a krumplijaimat! Gondolkodás nélkül elszaladtam a kocsihoz és a kezembe kaptam Bruno táskáját. Eddig szerencsére még nem kellett használnom, de iszonyatosan reméltem, hogy mellém szegődik a szerencse és minden szükséges eszköz benne lesz. Letérdeltem elé, nem igazán érdekelt, hogyha esetleg fűfoltos lesz a nadrágom. Ő mindennél fontosabb volt abban a pillanatban. Behunytam a szemem egy pillanatra és vettem még egy mély levegőt. Gyerünk Dora, itt a pillanatod, mutasd meg, hogy meg tudod csinálni és tedd büszkévé aput! -Inkább vinném őket táncba, mint hogy rajtam múljon az életük -suttogtam és kinyitottam a szemem. Megkerestem a gumikesztyűt a táskában és felhúztam. -Kérlek ne hagyd abba a beszédet. Tök mindegy, hogy miről magyarázol, de a dallamos hangod segít koncentrálni -pirultam el. Végül is, mindenki máshogy készül fel egy műtétre, nem? Bólintva megkerestem a fertőtlenítőt és a többi felsorolt tárgyat. Először csináltam ilyet, hogy élő embert varrjak össze és borzasztóan izgultam. Elsőre rossz csipeszt vettem elő az egyik zsebből, de mielőtt Bruno megszólalhatott volna, elővettem a helyes méretűt. Igénybe vettem a segítségét, és szépen sorban rápakoltam mindent a kis tálcára. Menni fog! -Biztos nem kell érzéstelenítő? -pillantottam fel rá. Nem akartam fájdalmat okozni neki. Legalábbis a szükségesnél nagyobbat nem. -Köszönöm, hogy még ilyenkor sem hagysz cserben. Amíg ügyeskedek, elmesélhetnéd a kedvenc vitorlás történeted -visszamosolyogtam apura, majd nekiálltam a nagy és komoly műtétemnek. Felelevenítettem minden tudásom és miközben Bruno hangjára koncentráltam, észre sem vettem, hogy kinyújtottam a nyelvem, miközben a cérna és a tű játékát irányítottam. Igyekeztem minél pontosabban és szebben bevarrni a vágást, lehet, hogy kissé lassú voltam, de szerettem volna tökéletes munkát kiadni a kezeim közül, nem pedig fércmunkát. Végül egy nyisszantással elvágtam a cérnát és kipirult orcákkal néztem fel a férfi arcába. -El kell mondanom, hogy ne érje víz, vagy magadtól is tudod? -kuncogtam, megmaradva a közös anyanyelvünknél; nem volt kedvem visszatérni az angolhoz. Egészen büszke voltam a végeredményre, majd újra megfogtam a kezét, hogy körbetekerjem a sebét egy kis gézzel. Annyira szerettem volna, ha ő is büszke lenne rám, minden áron bizonyítani akartam neki, hogy mennyi mindent tanultam tőle az elmúlt fél év során, hogy volt értelme a válla feletti leskelődésnek. Hogy ne bánja meg, hogy azon a november eleji estén engem választott maga mellé és nem valaki mást, aki a helyemre pályázott. Kerestem egy zacskót és a véres konyharuhát meg az eszközöket is beleraktam. Később lefertőtlenítjük őket annak rendje és módja szerint. Lepakoltam az orvosi táskát magam mellé a fűbe, ráhelyezve a szatyrot is, mint aki jól végezte a dolgát, végül lehúztam a gumikesztyűt és azt is a kupacra dobtam. -Egyébként… annyira nem is különbözött a műbőr és az ujjad, hogy őszinte legyek -haraptam az ajkamba elgondolkodva. -Azt hittem, hogy sokkal másabb lesz, de szerencsére nem volt zavaró a különbség. Most úgy érzem magam, mint aki megtalálta az álommunkáját, vagyis… örülök az apró sikeremnek és annak, hogy nem bénáztam el teljesen a dolgot. Hátranyújtottam a kezem, hogy vakon tapogatózva megkeressem a pokrócom, amit valamikor járkálás közben dobtam le magamról. Amikor a kezembe akadt az anyag, ismét bebugyoláltam magam vele teljesen. Biztonságérzetet nyújtott a meleg takaró. -Segítsek valamit a vacsorával, vagy innen már megleszel? -érdeklődtem kedvesen. Egyebassza, miatta még a halszagot is elviseltem volna bármikor. Ilyen különleges volt számomra Bruno.
- Látod, ezek szerint. - tárom szét a kezem, mondanám, hogy szeretném néha, ha nekem is ennyi szabadidőm lenne a klinikán, de inkább ne. Akkor se azzal ütném el az időmet, hogy másokról fecsegek minden sületlenséget, annál meg nincs is rosszabb, amikor nem telik az idő. Így meg lehet, hogy sokszor szünte szünetem sincs, de legalább hasznosabban nem is tölthetném. Csak egy bólintással reagálok arra, hogy a többieket is megkérdezi a vitorlázós kirándulás kapcsán, addig úgy is felesleges lenne bármit tervezgetni. Ha meg nem érnek rá, maximum megyünk együtt, a hajón is lehet ugyanúgy olvasni meg pihenni, mint itt a teraszon. Én mindenképp menni akartam, ha már megvettem, ne csak a kikötőben ringatózzon, még ha mostanában nem is igazán volt időm kihajózni a költözés miatt. Meg őszintén szólva, Dorát se hagytam volna nyugodt szívvel egyedül annak tudatában, hogy nemrég törtek be hozzá. - Nem értem, hogy mire gondolsz. - feleltem szemrebbenés nélkül, miközben a kezemre szorítottam az első, kezem ügyébe akadó konyharuhát, és türelmesen vártam, amíg Dora elszalad a táskámért, meg vissza. Összevarrtam volna én is magamnak, de valószínűleg csak azzal elszórakoztam volna egy darabig, mire így befűzöm a tűt, szóval a felesleges hősködés helyett inkább átengednem neki a terepet. Még úgy is, ha kissé sikerült ráijesztenem, vagy nem erre számított – úgy is orvos lesz, jobb, ha hozzászokik, hamarosan a mindennapjai részét fogja képezni. - Hát ezen ne múljon… most az elején még van ilyen „csalós opció”, de azért remélem tisztában vagy vele, később nem fogom az összes első műtétedet végigmesélni. Néha egész nap összesen nem beszélek annyit, mint egy átlagos műtét időtartama. - mormogtam az orrom alá, igaz, akadtak napok amikor meg kimondottan beszédes hangulatomban voltam, de abból kiindulva, hogy mennyi ember vett körbe a munkám során, minél többet beszéltem, annál nagyobb volt a lebukás esélye is. Azt hiszem, valahol talán ennek is köszönhető, hogy sokszor biztosabbnak éreztem a szótlan távolságtartást, mint hogy mindenféle kitalált történeteket meséljek az életemről. Vagy azon aggódnék, mikor szólom el magam. Amikor a rossz csipesz után nyúl, nem teszem egyből szóvá, várok, magától is rájön-e a hibára, igaz, ez pont olyan eszköz, aminél itt még műtét közben sem nagy probléma korrigálni, amikor viszont az érzéstelenítőt említi, egy pillanatra elgondolkodok. - Tudod mit? Azt se árt gyakorolnod, szóval jöhet egy adag! - adom be a derekamat. Igaz, anélkül sem lenne vészes, inkább némi kellemetlen szurkáló fájdalom, de ha már lúd, legyen kövér, valószínűleg úgy sem sok injekciót adott be eddig életében, úgyhogy jól fog jönni néhány gyakorlati tipp, milyen szögben, vagy hogyan szúrjon vele. Úgy se két perc elsajátítani azt, hogy kell normálisan beadni egy injekciót, vagy belőni a helyes adagot. - A kedvenc vitorlás történetem? Húha… fogadok, hogy most az istenért se fog egy se az eszembe jutni, na várj… - próbálok gondolkozni, de tipikus, hogy ilyenkor aztán véletlenül se! Na jó, egy talán – Még elég régen történt, egyszer, amikor az apámat kísértem el begyűjteni a hajnalban kihelyezett halászhálókat. Kicsit elszámolta magát, alábecsülve a természet erejét, úgyhogy viharba keveredtünk, egy áramlat elsodorta a hajónkat, ráadásul a vitorlákat is megtépázta… - kezdek bele régesrégi, több, mint négyszáz évvel ezelőtti történetbe. Hacsak Dorának nincs kérdése, vagy szüksége iránymutatásra, akkor mesélek, ahogy kérte, leírva neki, hogy él emlékeimben a viharos tengeren való hánykolódás, hogyan próbáltuk helyrehozni a hajót, vagy keveredtünk haza napokkal később, miután anyám betegre aggódta magát. És még azt hiszik egyesek, hogy unalmas a halászok élete! - Akkor ez azt jelenti, hogy addig csak te fogsz mosogatni itthon? - kérdezek vissza komolytalanul vigyorogva, mert bár alapszinten fel volt szerelve a konyha, mosogatógép az nem volt benne, úgyhogy maradt a jól bevált, hagyományos mosogatás minden főzés meg étkezés után. Bár követtem a varrás és ellátás folyamatát, azért felemelve a kezem megnézem közelebbről is, elég biztosan tartanak-e azok a varratok, aztán vissza is nyújtottam a kezem a lány felé. - Már csak egy kötés kell rá, elpakolni, aztán kész is vagyunk. - ha esetleg magától nem jutott volna eszébe, némi segítség – Nos, ha így nézed, tényleg nincs nagy különbség. Más a formája, tapintása, nem egy hideg, életteren darab valami, de… maga a varrás érzete tényleg hasonló. Azt kell mondjam, megérte a sok gyakorlás, lehet, hogy még nem tökéletes, de abszolút rendben van. Ha meg azt nézzük, hogy elsőre ilyen lett, kimondottan ügyes munka. - ismerem el. Mindig is azt vallottam, inkább legyen lassú és precíz az ember, mint gyors és hanyag, a gyakorlattal, tapasztalattal úgy is gyorsabb lesz idővel. De ha a hanyag munkát szokja meg, azon sokkal nehezebb javítani. - Ha már így felajánlod, van még két lazac a hűtőben amit ki kéne belezni meg megpucolni. - kezdek bele, de mielőtt még rosszul lenne a gondolattól, el is nevetem magam, megnyugtatva, hogy csak viccelek, nehogy rosszul legyen itt nekem! - A fűszerezés szerintem menni fog, a nyársra húzásnál meg majd szólok, az fél kézzel kicsit macerás lenne. - vallom be, valószínűleg megoldanám ha nagyon muszáj lenne, de lévén, nem vagyok egyedül, miért szerencsétlenkedjek feleslegesen? Pláne, ha már ilyen kedvesen felajánlotta a segítségét.
Szerettem volna még a tüzet bámulni és hagyni, hogy a gondolataim elkalandozzanak a csillagok és a hajókázás körül… de az élet általában szeret közbeszólni, amikor éppen pont nyugodtan léteznék. Most lepődjek meg? Bár, mint kivételes alkalom, kivételesen nem én voltam az, akivel valami szarság történt. Szerettem volna emiatt hálát adni, de Brunoért sokkal jobban aggódtam, mint magam miatt bármikor az életem során. Úgyhogy orvos üzemmódba kapcsoltam és azonnal apu sérülésével kezdtem el foglalkozni. A probléma csak azzal volt, hogy túl sok érzelem kerülgetett engem, féltettem aput, viszont segíteni is akartam rajta azonnal. Nyilván nem normális viselkedés, hogy ennyire aggódom érte, de az elmúlt hónapok során jóval több érzés kerített hatalmába, mint kellett volna. Igyekeztem rendezni a gondolataimat, míg magamhoz vettem az orvosi táskáját. Sebésznek készülök, abban elméletileg jó is vagyok (gyakorlatilag meg majd kiderül), engem nem az érzelmek feldolgozása miatt fizetnek, hanem azért, hogy azt kapják, amit kérnek. Furcsa gondoltatok. Száműztem ezeket az elmém mélyére, hogy teljes agyi kapacitásommal apu vágására tudjak fókuszálni, ő mindennél fontosabb volt jelen helyzetben. -Tudom -mosolyodtam el előtte térdelve. -Pedig hihetetlenül értékelném, de majd elraktározom ezt az emléket -suttogtam. Persze nem gondoltam feltétlenül komolyan a dolgot. De most szükségem volt a hangjára, hogy arra tudjak koncentrálni, kicsit robotpilóta üzemmódban, míg a tanultakat idéztem fel a fejemben. Túl sok érzelem és gondolat kavargott bennem, és a nyugodt tónusa segített abban, hogy a feladatra szűküljön le minden figyelmem. Gyerünk Dora, menni fog! Összeszedtem minden szükséges eszközt és hálás voltam Brunonak, amiért jelen helyzetben is képes volt segíteni azzal, hogy tartotta a tálcát. Apróság, de komolyan jól jött. -Ahogy szeretnéd -suhant át egy mosoly az arcomon és a táskában lévő érzéstelenítőért nyúltam. Kibontva ellenőriztem, hogy minden rendben van-e vele, nem levegős vagy bármi ilyesmi. -Oké, akkor csináljuk. Mielőtt beléd szúrom, ez így szerinted jó lesz? Mármint, mivel az ujjadról van szó, én ide szúrnám, hogy hamar hasson és elkerüljük a kellemetlen mellékhatásokat. Meg szerintem nincs is szükség az egészre, de te vagy a doki, bízom az ítéletedben -pislogtam Brunora bizakodva. Ha bólintott a dologra, hogy jól csinálom, akkor szépen belé nyomtam a megbeszélt mennyiségű injekciót és vártam egy kicsit, hogy hatni kezdjen. -Ha már úgyis megyünk vitorlázni valamelyik hétvégén -vontam meg a vállam. Tényleg érdekelt, hogy mi a kedvenc története ezzel kapcsolatban, olyan aranyosan említette meg, hogy van egy hajója, úgy éreztem, ez egy kedves témája, én pedig kíváncsi voltam rá, hogy miért ennyire a szíve csücske a hajókázás. Bólintottam egyet a szavaira, majd nekiálltam ellátni a sebét. A hangja segített kizárni a külső tényezőket és bár tényleg nem haladtam túl gyorsan, igyekeztem szép munkát végezni rajta. Mert megérdemelte, hogy a maximumot nyújtsam neki. Bár kimondani nem szokásom azt a bizonyos szót, az ilyesfajta tetteimmel ki tudtam fejezni bármikor. -Kénytelen leszek, ha így bénázol -nyújtottam ki rá a nyelvem játékosan. -Megfelel a varrás magának, kedves Señor? -kérdeztem tőle kuncogva, miután észrevettem, hogy ellenőrzi a munkám. Jól is teszi, ha hibáztam valamit, még most ki tudom javítani a dolgot. Vagy esetleg megoszthatja az észrevételeit, hogy legközelebb mire figyeljek, nem véletlenül volt ő az orvos én meg a csendes megfigyelő. Bár a mostani helyzetre tekintettel kicsit megfordultak a szerepek. Ettől függetlenül vártam az ítéletét, észre sem véve, hogy visszatartottam a lélegzetemet is. -Köszönöm, igyekeztem -pirultam el, miközben kötést helyeztem az ujjára. Jól estek a dicsérő szavai, úgy éreztem magam, mintha átmentem volna ettől egy vizsgán. Talán mégsem bánta meg, hogy engem választott maga mellé. -Ha nagyon kötekedni szeretnék magammal, akkor szerintem lehetett volna gyorsabb, meg talán egy fokkal precízebb, de egyébként egészen meg vagyok elégedve vele. Azért lehet, hogy gyakorlok még bent a klinikán a műbőrön, mielőtt nagyobb dolgokba vágnám a tűmet… Elpakolásztam a véres cuccokat, jelenleg tényleg nem igazán volt kedvem a fertőtlenítésükkel foglalkozni. Persze az is kérdéses volt, hogy mi csinálunk az eldobható eszközökkel, nyilván nem a háztartási szemétbe dobjuk ki. Nekem logikus lett volna, hogy összeszedve bevisszük a kórházba és ott dobjuk ki, de ezt a részét már inkább Brunora bíztam. Egyelőre csak magamra húztam a pokrócot és némi büszkeséget éreztem magamban. Láttad Abuela? Megcsináltam. Túl vagyok életem első összevarrásán és sikerült! Oké, tudom, hogy ez csak az út eleje, de… de sikerült megtennem egy nagy lépést azon az úton, amit kinéztem magamnak. Remélem téged is büszkeséggel tölt el, hogy haladok. Lassan, de biztosan. Bárcsak itt lennél velem, hogy személyesen mesélhessem el neked a történetet! Hiányzik, hogy nem tudlak akármikor felhívni és nem láthatom a mosolyod, de remélem, akármerre is jársz, drága Abuela, most is azzal az aranyos mosolyoddal gondolsz rám. -Na ne! -fordultam apu felé, kiszakadva a gondolataimból. -Azért mindennek van ám egy határa, nem ér visszaélni a kedvességemmel -még folytattam volna, de láttam, hogy elneveti magát, így csak szemforgatva néztem rá, végül én is elnevettem magam. Furcsa egy humora van ennek a férfinek, de kétségtelenül jól éreztem magam vele. -Megoldunk mindent együtt -válaszoltam neki továbbra is vigyorogva az előbbiek miatt. Még nem volt olyan helyzet az ismeretségünk alatt, amit ne oldottunk volna meg, legyen szó bármiről is. Akár olyan apróságokról, hogy mégis hogyan éjem el a felső polcon lévő bögrét, ha nem enged felmászni a pultra, akár arról, hogy pár nap alatt kitakarítunk közösen bármit. De egyelőre csak a vacsora elkészítése nyugodott a vállunkon, miután elhárítottuk a vágással okozott krízist. A tűz már egészen jónak tűnt, az én zöldségeim is be voltak fűszerezve, a halak is ránézésre megfeleltek. Nem nekem kell megennem, szóval nem aggodalmaskodtam túl sokat. A kezembe vettem a kancsót, hogy töltsek belőle magunknak a gyümölcsléből. Miután kiöntöttem a bögrékbe az italt, mosolyogva nyújtottam át apunak, hogy koccintsunk. Azt nem tudtam volna megfogalmazni, hogy mire. A csillagokra? A családra? Arra, hogy ezt is megéltük? Végtelen volt a lehetőségek tárháza, nekem pedig nem volt kedvem újabb indokokat keresni. -Egészségedre apu -érintettem össze vele a poharam. Néha a kevesebb több, legalábbis azt mondják a nagyokosok, én pedig kivételesen nem tudtam vitatkozni ezzel az állítással.
Szótlanul elmosolyogtam a szavaira, engem annyira nem hatott meg a sérülésem azon túl, hogy bosszantó kis kellemetlenség, de elhiszem, hogy Dora számára milyen jelentőségteljes pillanat lehet. Az a bizonyos egyik „első” az ember életében, még ha nem is vagyok a szó szoros értelmében a páciense. De nemsokára azok az idők is elérkeznek, hogy igazi betegekkel kell foglalkoznia, úgyhogy nem árt, ha van némi gyakorlata. Nem tervezem hetente elvágni a kezem, de ha már így alakult, miért is ne? - Nem, tényleg nincs, ez csak egy kis helyi érzéstelenítés, gyorsan hat. Ott jó, esetleg még a másik oldalra is mehet egy kevés, jobban hat. Meg egy picit jobban döntsd meg a tűt, beadni mindkét módszerrel be lehet, de az utóbbi kevésbé kellemetlen a páciens számára. - mutatok a sérülés másik oldalára, majd mutatom, nagyjából milyen szögben tartsa a tűt. A műtétek alapból nem kellemesek, és szokták értékelni a betegek, ha minél kevesebb kellemetlenséggel jár. Példának okáért nem úgy adnak be egy injekciót, hogy utána egy hétig látszódik utána a nyoma. - Jólvan. Azért ezt a történetet nem szeretném megismételni, de úgy is mindjárt megtudod, hogy miért… - vezetem fel, majd bele is kezdek az egyik réges régi, gyerekkori történetembe abból az időből, amikor még én is hétköznapi halandó voltam, nem pedig vérfarkas. Ez sem tegnap volt, egészen bele is merülök a nosztalgiázásba, igaz, közben fél szememet Dora munkáján tartom, ha valami nagy hibát vétne, akkor tudjak szólni időben, elvégre mégis csak a kezemről van szó! De úgy tűnik, felesleges volt az aggódás, ahhoz képest, hogy először dolgozott élesben, egészen szép munkát végzett. - Nézzenek oda, hogy szemtelenkedik a kis fruska! - csóváltam meg a fejem nevetve, majd mielőtt még kötés kerülhetett volna rá, közelebbről is megszemléltem az öltéseit, megdicsérve az ügyes munkát – A gyorsaság a rutinnal együtt jön, amiatt ne aggódj. Sosem kérdeztem őket, de szerintem a páciensek is inkább azt akarnák, hogy rendben legyen, mint hogy fél perccel előbb végezz. - nagyjából mint a vezetés meg a gyorshajtás. Ahhoz képest, mennyivel veszélyesebb, még csak nem is sokat nyer rajta az ember, elvégre mit számít az a pár perc? Sokszor semmit. Inkább érj oda később, épségben. - Ha nagyon kötekedni szeretnénk, lehetnének egyenletesebbek a csomók, a köztes távolságok sem mindenhol egyformák, de elsőre semmi sem tökéletes, és csak a kedvedet szegné, ha csak kritizálnak már az elején. Ne legyen kétséged felőle, gy, hogy igyekszel és minden tudásod beleadod, idővel nálad is minden mérnöki pontosságú lesz. Nekem se pár hónap munkája van benne. - vontam vállat, majd az előbbi szemtelenkedő megjegyzése után nem tudom kihagyni, hogy be ne dobjam a halpucolást, ha már olyan nagylelkűen felajánlotta a segítségét. Egyébként a legkevésbé sem neheztelek miatta, tényleg a saját figyelmetlenségemnek köszönhető, hogy elvágtam a kezem, előfordul az ilyen. - Azt én is biztosra veszem. - értettem egyet vele, legyen szó akár itthonról, akár a munkáról. Igaz, kellett némi idő amíg belerázódtunk, összecsiszolódtunk, de szerintem egy szó nem lehet panaszra, egész szépen sikerült kiismerni egymást ilyen téren, hogy a lehető leggördülékenyebben menjen akár a munka, akár az együtt lakás. Ha Dora segít befűszerezni az utolsó halat, meg nyársra húzni, akkor a többit már fél kézzel is gond nélkül intézem, nyársak a tűz mellé, az alufóliába csomagolt zöldségek a parázs közé, csak néha-néha forgattam rajtuk egy kicsit, vagy piszkáltam meg a tüzet, parazsat egy bottal, hogy egyenletesen átsüljön minden. - Egészségedre! - emeltem én is koccintásra a poharamat. Még további pohárköszöntőre sem volt szükség különösebben, egyszerűen csak… erre az egészre. Itt és most és mi.
Kezdőlap
//
