- Nem, tényleg nem egyszerű. - Fejcsóválok, miközben áttesszük székhelyünket a bárhoz. Hagyom, hagy rendeljen, csak aztán folytatom, mikor már rendesen rám tud figyelni, na meg a pincérlány is ellejtett kecsesen ringó csípővel tova. Nézzenek oda, nem rossz bőr a csaj! Khm... szóóval, hol is tartottunk? Ja, igen. A másik reakcióit fürkészem, ahogy továbbfűzöm az előbb megkezdett gondolatmenetet. Nem vagyok a szavak embere, szerintem Eva most röhög valahol magában, amiért közölte: márpedig én keressem fel Max-t. - De megtanulható. És szerintem... szerintünk benned megvan a képesség arra, hogy ezt elsajátítsd, hogy őrző legyél. - Utálok embereket győzködni, így minden aduászt kipakolok: - Tudom, hogy nem egyszerű most a helyzeted, de mégis mihez akarsz magaddal kezdeni itt, Fairbanksben? Egyedül. Erősen kétlem, hogy a tányérzsonglőrködés lenne életed nagy álma... szóval itt van ez a lehetőség. Én a helyedben megfontolnám. - szusszantam, kissé helyezkedve. Fogalmam sincs, mit mondhatnék még. Szívem szerint semmit - ha valamire kíváncsi, majd kérdez.
- Kaptam már egy aprócska ízelítőt a gyorsaságukból - A pulthoz érve kikérem a turmixomat, és felkönyökölve kísérem végig a szememmel a lány mozdulatait. Hiába a furcsa helyzet, attól még férfiból vagyok. Persze így sem feledkezek meg Willről, ahogy előttem a pohár ismét felé fordulok és teljes figyelmem neki szentelem. Nem bírom ki, kibuggyan belőlem egy rövid nevetés. Ez a csávó aztán nem köntörfalazik! Nagyon nem erre számítottam. Azt hittem, hogy jön valami édesgetős dumával, hogy jajj szegény apuci elment, és én, a szerencsétlen bárányka meg a csúnya rossz farkasok közt ragadtam. De nem... - Először is elnézést - ittam egy kortyot, majd folytattam - Egész életemben egyszer sem gondoltam volna, hogy valaha is pincérkedni fogok, de hát az élet nem habostorta, hanem váratlan falatokkal teletűzdelt romlott halsaláta. - Honnan jött ez a béna hasonlat? Áh, biztos attól a gusztustalan halas cucctól, ami itt mosolyog rám az üvegen keresztül - Már nincs mit fontolgatnom, tudni akarok mindent, amit csak lehet... Ezt már apámnak is elmondtam. Ha ez Őrzőként megvalósítható, akkor belevágok, bármi is legyen a feladatom. - Elszántságból érdemlek egy hatalmas ötöst, azt hiszem. De ha egyszerűen ezt gondolom? Nem akarom, hogy megegyenek, mert túl sokat tudok, vagy valami hasonló, így hát inkább belecsordogálok én is a felszín alatti folyóba, hátha hasznosabb leszek, mint a felszín felett. - De azért érdekel ez a dolog bővebben is... Mit is takar az Őrző lét?
Szerencsétlen csajról jó, hogy a szoknya nem esik le, ahogy szinte egyszerre mérjük fel az idomait. De hát ha van mit nézni, akkor van mit... lehet, még élvezi is, különben miért vett volna ilyen rövid ruhát? A nevetését jó jelnek könyvelem el és csak legyintek vállat vonva arra, hogy elnézést kér. Felesleges. - Igencsak kevesen készülnek pincérnek, ez igaz... mi az eredeti végzettséged? - Érdeklődöm, ha már a lelkemre kötötték, hogy vegyem elő a szekrényből a jófej, társaságibb énemet. Ritkán van elöl és akkor se mindig elemében. Azt hiszem, most magamhoz képest meglepően jól teljesítek, ami azt illeti. A válasza bár meglep, nem mutatom. Én valahogy nem voltam ennyire öhm, lelkes az elhívásomkor. Azért nagyot bólintok arra, hogy megvalósítható őrzőként a dolog, amire vágyik. - Általában a farkasokkal együttműködve éldegélünk, fenntartjuk a rendet és az egyensúlyt közöttük, meg az átlagemberek között... Fairbanksben a dolog inkább az átlagosak védelmére irányul, tekintve az általad is ismert helyzetet. - Amíg a bundások a területi afférjaikat maguk között rendezik le, nem szándékozok beleszólni és a többi őrző is jobb, ha ehhez tartja magát. Vagy kénytelen leszek hatványozottan belé verni a dolgot. Aztán csomagolhat. - Persze, ahogy az emberek szerveződéseinél, vagy akár a farkasoknál, úgy nekünk is meg vannak a különböző feladatköreink. Harcosok, mágusok, krónikások, blablabla... te egyelőre tanoncként kezded, aztán elválik. A mentorod majd mindent részletesen elmagyaráz. - szusszanok, nem tervezek litániát, hisz tényleg lesz majd, aki megteszi ezt helyettem. Hála a szellemeknek! - Van még kérdésed? - tekintek a kölyökre kérdő nyugalommal.
Hát ja, ki a bánat készül eredetileg annak? Csak a nagyon elkeseredettek, mivel én eddig semmilyen izgalmat nem fedeztem fel benne, pedig már néhány hete itt rohadok, vagyis inkább fagyok. - Eredetileg biológus vagyok, az apám tanított még az egyetemen. Így sikerült felkutatnom. - bővebben nem kívánom kifejteni, nem biztos, hogy érdekli is. A bólogatásra kicsit megnyugszok. Hiába ő tett ajánlatot az imént, azért kissé izgultam, hogy fogadja a beleegyezésemet. Az általam ismert helyzetet említve elmélázok egy kicsit, közben beleiszok megint a shakembe. Igen, a falkaviszályt említette Gabriel és Patrisha is ha jól emlékszem. Én meg aztán nem győztem parázni, hogy mi lesz ha megtudják, hogy itt vagyok én is, egy ember. Még egy plusz pont amellett, hogy Őrző legyek, ők biztos megvédenek a farkasoktól. Na meg így már nem biztos, hogy kekeckednek velem, elvégre valamiféle felügyelőként fogok ezek után működni, ha minden igaz. Vagy csak jobban darabokra akarnak cincálni... - Értem, igen. - bólintok - Köszönöm. Egy vigyort eresztek meg, mikor a kérdésekhez jutunk. - Azt hiszem, hogy ha mindet feltenném, holnap is itt ülnénk. De most kettő lenne a legfontosabb: Ez a tanítás... Hogy működik? Különórákra kell járni, mint a suliba, vagy egész nap egy emberrel vagyok összezárva? És a másik az lenne, hogy akkor most praktikus lenne összecsomagolnom, és kiköltöznöm a szállodából, valamint otthagyni az állásomat is, és valami farkasmentes után nézni?
Csak biccentek a foglalkozását és az apját illetően. Világos kérem szépen, mint a nap. Szusszanva pillantok el az edzőterem felé, majd vissza a srácra. Akaratlanul is felnevetek arra, hogy rengeteg kérdése lenne. Ez teljesen normális, mindenki így van először. - A mentorod majd mindet megválaszolja. - Mondanám, hogy sajnálatomra nem én leszek az, de jelenleg épp elég gondom-bajom-foglalatosságom akad a mentorkodás helyett. Pedig anno elgondolkoztam rajta, hogy ideje lenne "bevállalni" valami zöldfülűt. Azt még úgysem próbáltam. - Mivel mindenkinek meg van a maga saját élete a... felszínen, így ahhoz igyekszünk igazítani a dolgot. Kapsz egy mentort, aki tanít, akitől bátran kérdezhetsz. Az "órákat" meg leegyeztetitek magatok között, szóval teljesen rugalmas a dolog, hála az égnek. - Azért elhanyagolni nem ajánlatos, de ahogy ezt az Andy-t beharangozták nekem, kétlem, hogy hagyna nyugodt percet a srácnak majd. Kíváncsi leszek arra a pasasra... - Őszinte leszek veled: igen. A saját biztonságod érdekében jobban tennéd. Ha gondolod és nem zavar, ideiglenesen jöhetsz hozzám, vagy bármelyik őrzőhöz, míg nem találsz lakást, de kétlem, hogy megtapsolnának a farkasok, ha kiderülne, hogy immáron közénk tartozol. - Mondom ki a nyilvánvalót, amit eddig csak kerülgettünk. Mert így érzem és nem is tévedek, hisz a kölyök rábólintott.
Ha van még kérdése, kifelé szívesen válaszolok rá, valamint megadom neki Andy számát - egyúttal felhívom és egyeztetünk vele a délután folyamán egy "randevút". Elkísérem a kölyköt, biztos ami tuti. És miután bemutattam őket egymásnak és meghívattam magam valamelyikőjükkel egy szál cigire, azt hiszem, a dolgom be is végeztem.
//Köszöntem és üdv köztünk! Intézkedek a zöldülésed érdekében. //